1. § A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 99. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„99. § (1) A bírósági iratokat - ha a jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik - postai szolgáltató útján kell kézbesíteni. A kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint történik.
(2) A postai úton megküldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a bírósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza), az iratot - az ellenkező bizonyításáig - a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
(3) A bíróság a (2) bekezdésben foglalt kézbesítési vélelem beálltát nem állapítja meg, ha a kézbesítés helyettes átvevő részére történt meg és a helyettes átvevő az ellenérdekű fél volt.
(4) Keresetlevél (fizetési meghagyás), illetve az eljárást befejező érdemi határozat kézbesítése esetében a bíróság a kézbesítési vélelem beállásáról a felet nyolc napon belül értesíti. Az értesítéshez mellékelni kell azt a hivatalos iratot, amelyre vonatkozóan a bíróság a kézbesítési vélelem beálltát megállapította. Az értesítésben - keresetlevél (fizetési meghagyás) esetében - a bíróság tájékoztatja a felet a 128. §-ban foglaltakról is.
(5) A címzett a neki szóló iratot - személyazonosságának igazolása mellett - a bírósági irodában is átveheti.”
2. § A Pp. a 99. §-t követően a következő alcímmel és 99/A. §-sal egészül ki:
„A kézbesítési vélelem megdöntése
99/A. § (1) A 99. § (2) bekezdésben szabályozott kézbesítési vélelem megdöntése iránt - a (3) bekezdésben meghatározott okokból - a címzett mint kérelmező a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül terjeszthet elő kérelmet annál a bíróságnál, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. A kérelem benyújtásának a kézbesítési vélelem beállta napjától számított hat hónap elteltével - a (2) bekezdésben, illetve a 99/B. §-ban foglalt kivétellel - nincs helye. E határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet.
(2) Ha a kézbesítési vélelem beállta az eljárást megindító irat kézbesítéséhez kapcsolódik, a fél a kérelmet az eljárás folyamatban léte alatt a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül terjesztheti elő.
(3) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem arra hivatkozással terjeszthető elő, hogy a kérelmező a hivatalos iratot önhibáján kívüli okból nem vehette át, mivel
a) a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt meg, vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy
b) az iratot más, az a) pontban nem említett okból nem volt módja átvenni (pl. azért, mert a kézbesítésről önhibáján kívül nem szerzett tudomást).
(4) A (3) bekezdés b) pontjában foglalt okból a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet csak természetes személy (a fél vagy az eljárásban részt vevő egyéb érdekelt) terjeszthet elő.
(5) A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a kérelmező részéről az önhiba hiányát valószínűsítik. Ha a kérelmet elkésetten terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. A kérelem elbírálása előtt a bíróság a kérelmezőt, illetve a feleket meghallgathatja.
(6) A kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, ha azonban a kérelemben foglalt tények fennállása valószínűnek mutatkozik, a bíróság az eljárás vagy a határozat végrehajtásának felfüggesztését - kérelemre - az ellenfél meghallgatása nélkül is elrendelheti. A felfüggesztés tárgyában hozott határozatot a bíróság kérelemre megváltoztathatja.
(7) A kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye. A kérelemnek helyt adó határozat, valamint az eljárás, illetve a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott határozat ellen külön fellebbezésnek helye nincs, e határozat az ügyet befejező érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható meg.
(8) Ha a kézbesítési vélelem megdöntésére a (3) bekezdés a) pontja alapján a fél terjeszt elő kérelmet, és a bíróság a kérelemnek helyt ad, a vélelmezett kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények hatálytalanok és a kézbesítést, illetve a már megtett intézkedéseket, eljárási cselekményeket - a fél kérelmének megfelelően, a szükséges mértékben - meg kell ismételni. Más kérelmező által benyújtott kérelem esetében, ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, a kérelmező vonatkozásában érvényesülő, a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak.
(9) Ha a kézbesítési vélelem megdöntésére a (3) bekezdés b) pontja alapján kerül sor, a kézbesítést meg kell ismételni. A kérelem előterjesztésére és elbírálására - az (1) és (2) bekezdésben, valamint a (4)-(7) bekezdésekben foglalt eltérésekkel - a mulasztás igazolására vonatkozó rendelkezéseket (106-110. §) kell megfelelően alkalmazni.”
3. § A Pp. a 99/A. §-t követően a következő alcímmel és 99/B. §-sal egészül ki:
„A kézbesítési vélelem megdöntése a végrehajtási eljárás során
99/B. § (1) Ha a kézbesítési vélelem beálltára tekintettel a határozat jogerőssé vált, a címzett mint kérelmező - a 99/A. § (3) bekezdésében meghatározott okok fennállása esetében - a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt, a határozat végrehajtására irányuló eljárásról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül a kézbesítési vélelem megdöntése iránt kérelmet nyújthat be az első fokú határozatot hozó bíróságnál. Ha a végrehajtási eljárás megindult, a kérelem csak az e bekezdésben meghatározottak szerint terjeszthető elő.
(2) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet harminc napon belül el kell bírálni. A kérelem elbírálására egyebekben a 99/A. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.”
4. § A Pp. 333. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép, egyben a Pp. a következő 333. §-sal egészül ki:
„Soronkívüliség
333. § (1) Kiskorú felperes által indított közigazgatási perben, valamint a városi gyámhivatal által hozott olyan határozat felülvizsgálata iránt indított perben, amelyben a gyermek védelme érdekében a gyámhatóság
a) elhelyezi a gyermeket ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más hozzátartozónál vagy arra alkalmas más személynél, illetve nevelőszülőnél - ha ezekre nincs mód -, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben,
b) megállapítja a szülői felügyeleti jog feléledését,
c) dönt a más szerv által alkalmazott ideiglenes hatályú elhelyezés megszüntetéséről vagy megváltoztatásáról,
d) átmeneti nevelésbe veszi a gyermeket és egyidejűleg gyámot (hivatásos gyámot) rendel,
e) tartós nevelésbe veszi a gyermeket és egyidejűleg gyámot (hivatásos gyámot) rendel,
f) dönt átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek kapcsolattartásáról,
g) dönt a gyermek átmeneti vagy tartós nevelésbe vételének megszüntetéséről
a bíróság a (2)-(4) bekezdésekben meghatározottak szerint soron kívül jár el. E szabályok irányadók az említett ügyekben a gyámhivatal által indított perben is.
(2) A bíróság a keresetlevelet nyomban megvizsgálja és nyolc napon belül intézkedik a tárgyalás kitűzése iránt. Amennyiben a 124. §-ban, illetve a 332. §-ban foglalt intézkedések megtételére nincs szükség, a bíróság az első tárgyalást a keresetlevél beérkezésétől számított harminc napon belüli időpontra tűzi ki.
(3) A bíróság a határozat felülvizsgálatáról harminc napon belül érdemben dönt, ha a bíróságnak a megtámadott határozat tekintetében megváltoztató jogköre nincs. A határidő számításakor a hiánypótlásra fordított idő nem vehető figyelembe.
(4) A bíróság határozatát a meghozatalától számított nyolc napon belül írásba kell foglalni, és további nyolc napon belül a felek részére kézbesíteni kell.”
5. § (1) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 47. §-a a következő (3)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A postai úton megküldött iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a hatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza), az iratot - az ellenkező bizonyításáig - a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
(4) Az eljárást megindító irat, illetve az eljárást befejező érdemi határozat kézbesítése esetében a hatóság a (3) bekezdésben foglalt kézbesítési vélelem beállásáról az ügyfelet - kivéve, ha az ügyfél a hivatalos irat átvételét megtagadta - nyolc napon belül értesíti. Az értesítéshez mellékelni kell azt a hivatalos iratot, amelyre vonatkozóan a hatóság a kézbesítési vélelem beálltát megállapította.
(5) A címzett a neki szóló iratot - személyazonosságának igazolása mellett - a hatóság ügyfélszolgálati irodájában is átveheti.”
(2) Az Áe. a következő 47/A. §-sal egészül ki:
„47/A. § (1) Nem természetes személy címzett akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével vagy más okból nem szabályszerűen folyt le. Természetes személy (az ügyfél vagy az eljárásban részt vevő egyéb érdekelt) kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelme akkor is előterjeszthető, ha a természetes személy címzett más, önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot.
(2) Kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált határozat alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.
(3) A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy az önhiba hiányát valószínűsítik.
(4) A kérelmet az a hatóság bírálja el, amely a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta. Ha a kérelmet késedelmesen terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(5) A hatóság a megindított végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a vélelem megdöntésére irányuló kérelem jogerős elbírálásáig felfüggesztheti, ha a kérelemben előadott tények, körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik.
(6) Ha a kérelemnek a hatóság helyt ad, a kérelmező által kifogásolt kézbesítést, a megtett intézkedéseket, illetve az eljárást a szükséges mértékben meg kell ismételni.”
6. § (1) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 124. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta.”
(2) Az Art. a következő 124/A. §-sal egészül ki:
„124/A. § (1) Nem magánszemély adózó akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítési vélelem megállapítása a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt. Magánszemély adózó vagy az eljárásban részt vevő más személy kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet akkor is előterjeszthet, ha önhibáján kívül nem szerzett tudomást a hivatalos irat kézbesítéséről (az irat az adóhatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza).
(2) Kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet az adózó vagy az eljárásban részt vevő más személy a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált határozat alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt.
(3) A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy az adózó részéről az önhiba hiányát valószínűsítik.
(4) A kérelmet az az adóhatóság bírálja el, amely a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta. A kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye. Ha a kérelmet késedelmesen terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
(5) A kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. Az adóhatóság a végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a kérelem jogerős elbírálásáig felfüggesztheti, ha a kérelemben előadott tények, körülmények annak elfogadását valószínűsítik.
(6) Ha a kérelemnek az adóhatóság helyt ad, az adózó által kifogásolt kézbesítést követően tett intézkedéseket, illetve az eljárást a kézbesítési vélelem beálltának időpontjától a szükséges mértékben meg kell ismételni.”
(3) Az Art. 143. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. E rendelkezés alkalmazása szempontjából érdemi határozatnak minősül - a fizetési halasztás és részletfizetés engedélyezése, a végrehajtási kifogás, az adózó ismételt ellenőrzésre irányuló kérelme, az adó feltételes megállapítása, valamint a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában hozott határozat kivételével - minden, az adókötelezettséget érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító határozat.”
(4) Az Art. 164. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Ha az adóhatóság az adót megállapító határozat vagy a végrehajtás során hozott határozat kézbesítése tekintetében ad helyt a vélelem megdöntése iránti kérelemnek, nyugszik az adómegállapításhoz, illetve a végrehajtáshoz való jog elévülése a kézbesítési vélelem beálltától az annak megdöntésére irányuló kérelemnek helyt adó határozat jogerőre emelkedéséig.”
7. § (1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) a 31/B. §-t követően a következő alcímmel és 31/C. §-sal egészül ki:
„Tanúsítvány kiállítása a végrehajthatóságról
31/C. § (1) Ha a 15. §-ban, továbbá a 16. § a) és b) pontjában meghatározott határozat, illetve a 21-23/A. §-ban meghatározott valamely közokirat alapján végrehajtható okiratot állítottak ki, vagy annak lenne helye, a végrehajtás elrendelésére jogosult, vagy ha a szükséges iratok rendelkezésére állnak, a végrehajtást foganatosító bíróság kérelemre kiállítja a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 44/2001/EK tanácsi rendelet) V. és VI. melléklete szerinti tanúsítványt.
(2) Az első fokon eljárt bíróság kérelemre kiállítja a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1347/2000/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1347/2000/EK tanácsi rendelet) IV. és V. melléklete szerinti igazolást.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti tanúsítvány és igazolás több alkalommal is kiállítható.”
(2) A Vht. a 31/C. §-t követően a következő alcímmel és 31/D. §-sal egészül ki:
„A bírósági irat végrehajtói kézbesítése
31/D. § (1) Ha a 15. §, valamint a 16. § a) és b) pontja szerinti határozat kézbesítése esetén a kézbesítési vélelem beállt, az a fél, aki a határozat alapján végrehajtási kérelem előterjesztésére jogosult, a végrehajtói kézbesítés költségeinek megelőlegezésével kérheti, hogy a határozatot tartalmazó iratot önálló bírósági végrehajtó (e §-ban a továbbiakban: kézbesítési végrehajtó) kézbesítse a címzettnek.
(2) A végrehajtói kézbesítés a kézbesítést kérő költségére történik.
(3) A kézbesítési végrehajtó az iratot külön jogszabály rendelkezése szerint kézbesíti a címzettnek; a kézbesítés eredményéről jegyzőkönyvet készít, amelynek egy példányát megküldi annak a bíróságnak, amelynek eljárása során a határozatra vonatkozóan a kézbesítési vélelem beállt, és a kézbesítés eredményéről a kézbesítést kérőt is értesíti.
(4) A kézbesítési végrehajtó - kérelemre - a címzett lakóhelyének, tartózkodási helyének, a címzett részére történő kézbesítés helyének felkutatása érdekében a 47. § szerinti megkeresések megtételére jogosult. A végrehajtó az eljárása során a címzettről beszerzett adatokról - kivéve a kézbesítés helyére vonatkozó adatot - nem tájékoztathatja a kézbesítést kérőt.
(5) A végrehajtói kézbesítést önálló bírósági végrehajtó, illetve helyette eljárva önálló bírósági végrehajtó-helyettes vagy végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott önálló bírósági végrehajtójelölt végezheti.”
8. § A Vht. a következő 37/A. §-sal egészül ki:
„37/A. § A végrehajtás során kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem előterjesztésének - kivéve a Pp. 99/B. §-ában foglalt esetet - nincs helye.”
9. § A Vht. 56. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A bíróság a végrehajtást megszüntető végzésében arról is rendelkezik, hogy ki viseli a végrehajtási költséget.”
10. § A Vht. 186. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Biztosítási intézkedés rendelhető el e § alapján akkor is, ha a követelés olyan bírósági határozaton alapul, amelyet a 44/2001/EK tanácsi rendelet alapján Magyarországon el kell ismerni. A biztosítási intézkedést a 16. § c) pontjában meghatározott bíróság rendeli el.”
11. § A Vht. 187. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A biztosítási intézkedést az a bíróság rendeli el, amelynél a kereseti kérelmet benyújtották. A biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem tárgyában szükség esetén meghallgatást kell tartani.
(3) Biztosítási intézkedés rendelhető el e § alapján akkor is, ha a 44/2001/EK tanácsi rendelet szerinti ügyben a kereseti kérelmet az Európai Unió másik tagállamának bíróságához nyújtották be. A biztosítási intézkedést a 16. § c) pontjában meghatározott bíróság rendeli el.”
12. § A Vht. a következő 210/A. és 210/B. §-sal egészül ki:
„210/A. § (1) A bíróság a 44/2001/EK tanácsi rendelet szerinti, a bírósági határozat végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás során - ha a 44/2001/EK tanácsi rendelet másképpen nem rendelkezik - az e Fejezetben foglaltak szerint jár el.
(2) Ha a bíróság az (1) bekezdés szerinti eljárása során a végrehajtási tanúsítványt kiállította, kérelemre biztosítási intézkedést kell elrendelnie.
210/B. § Ha a bírósági határozat végrehajtása bírósági végrehajtás útján, e törvény szerint történik, a bíróság az 1347/2000/EK tanácsi rendelet szerinti, a bírósági határozat végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás során - ha az 1347/2000/EK tanácsi rendelet másképpen nem rendelkezik - az e Fejezetben foglaltak szerint jár el.”
13. § A Vht. 225. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A végrehajtást elrendelő bíróságnak azt a bíróságot kell tekinteni, amely a végrehajtható okirat kiállítására jogosult. Végrehajtást foganatosító bíróságnak - ha e törvény másként nem rendelkezik - azt a bíróságot kell tekinteni, amely mellé az eljáró önálló bírósági végrehajtót kinevezték, illetve azon megyei bíróság székhelye szerinti helyi bíróságot, amely megyei bíróságra a megyei bírósági végrehajtót kinevezték, fővárosi bírósági végrehajtó esetében pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróságot.”
14. § (1) A Vht. 241. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A végrehajtójelölt a végrehajtó felelősségére, irányítása alapján és utasításai szerint közreműködik a végrehajtási eljárásban, de végrehajtási cselekményt - az (5) bekezdésben foglalt kivétellel - önállóan a végrehajtó nevében sem foganatosíthat.”
(2) A Vht. 241. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Végrehajtói kézbesítést a végrehajtójelölt akkor végezhet, ha a végrehajtó-jelölti kézbesítési vizsgát letette.”
15. § A Vht. 250. §-a (2) bekezdésének b) és k) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(A kamara jogai és feladatai különösen:)
„b) külön névjegyzéket vezet a végrehajtókról, végrehajtó-helyettesekről, végrehajtójelöltekről, végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott végrehajtójelöltekről és a tartós helyettesként kirendelt végrehajtókról; e névjegyzékek adatairól és az adatváltozásokról tájékoztatja az Igazságügyi Minisztériumot,”
„k) szervezi a végrehajtók, végrehajtó-helyettesek és végrehajtójelöltek képzését és továbbképzését; lebonyolítja a végrehajtó-jelölti kézbesítési vizsgát,”
16. § (1) A Vht. 307. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg
a) a 7. § (3) bekezdésének b) pontjában megjelölt összegek végrehajtás alá vonásának részletes szabályait,
b) a végrehajtói kézbesítés részletes eljárási szabályait.”
(2) A Vht. 307. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy rendelettel állapítsa meg)
„e) a végrehajtói szakvizsga, a végrehajtási ügyintézői vizsga és a végrehajtó-jelölti kézbesítési vizsga szabályait,”
17. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a törvény hatálybalépése után indult bírósági, illetve végrehajtási ügyekben kell alkalmazni.
(2) Folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandók
a) e törvénynek a kézbesítési vélelemmel kapcsolatos rendelkezései [1-3. §, 5-6. §, 7. § (2) bekezdés, 8. §], ha a kézbesítési vélelem a törvény hatálybalépését követően állt be,
b) e törvény 7. §-ának (1) bekezdése és 9-13. §-ai.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1995. évi LX. törvény 9. §-a, illetve a postáról szóló 2003. évi CI. törvény 54. §-ának (2) bekezdése a hatályát veszti.
(4) A Vht. 9. §-ában a „polgári perrendtartás” szövegrész helyébe a „Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)” szövegrész, 48. §-ának (7) bekezdésében a „Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)” szövegrész helyébe a „Pp.” rövidítés, 49. §-ának (2) bekezdésében a „polgári perrendtartás” szövegrész helyébe a „Pp.” rövidítés lép.
