1. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 2. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Az előzőek szerint meghatározott jogcímen a bevétel kifizetőjeként járhat el az említett felek közül az a személy, amelyikkel a magánszemély a szerzés körülményeit is figyelembe véve a bevétel jogcímét meghatározó jogviszonyban áll, ha ez a kifizető az e bevétellel kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségeinek teljesítése érdekében szükséges adatokkal rendelkezik, akkor is, ha a bevételt más személy fizeti (fizette) ki, vagy folyósítja (folyósította). Ha az adó megfizetésére e törvény előírásai szerint a kifizető kötelezett, e kötelezettsége független a magánszemély illetőségétől.”
(2) Az Szja tv. 2. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet tulajdonában (üzemeltetésében) lévő személygépkocsi magáncélú használatára, valamint a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által nyújtott hitel kamata alapján keletkező kamatkülönbözetre tekintettel megszerzett jövedelemmel összefüggő, és az egyébként a kifizetőt terhelő adókötelezettségeket – a (6) bekezdésben meghatározott eset kivételével – a magánszemély a kifizetőre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával teljesíti, ha számára a jövedelmet a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet nem belföldi telephelye, fióktelepe vagy kereskedelmi képviselete útján juttatja.”
2. § (1) Az Szja tv. 3. §-a 17. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
17. Egyéni vállalkozó:)
„b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);”
(2) Az Szja tv. 3. §-a 18. pontjának felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„18. Mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve a regisztrált mezőgazdasági termelő magánszemélyt, valamint a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemélyt és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is, mindegyikre vonatkozóan a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében.”
(3) Az Szja tv. 3. §-ának 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„19. Mezőgazdasági kistermelő: az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a 7 millió forintot nem haladja meg.”
(4) Az Szja tv. 3. §-ának 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„22. Munkaviszonyból származó jövedelem: a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve a munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető adóköteles bevétel (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett összeg adóköteles részét is).”
(5) Az Szja tv. 3. §-a 23. pontjának j) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
23. Nyugdíj:)
„j) az egyház belső szabályai szerint létrehozott és működtetett nyugdíjalapból az egyház idős, rokkant egyházi személy tagja vagy az említett tag özvegye számára folyósított nyugellátás vagy nyugdíjkiegészítés;”
(6) Az Szja tv. 3. §-ának 62. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„62. Hallgatói munkadíj: a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben vagy első doktori képzésben részt vevő nappali tagozatos hallgató által
a) annál a felsőoktatási intézménynél, amellyel hallgatói jogviszonyban áll, vagy
b) az e felsőoktatási intézmény tulajdonában (kezelésében) lévő ingatlanban székhellyel rendelkező cégnél, vagy
c) olyan más cégnél, amelyben e felsőoktatási intézmény részesedéssel rendelkezik, illetve
d) a Magyar Tudományos Akadémia felsőoktatást és/vagy posztgraduális képzést is végző kutatóintézeténél a képesítési követelményekben meghatározott képzési ideje alatt végzett munkája ellenértékeként az említett intézménytől, illetve cégtől megszerzett bevétel.”
(7) Az Szja tv. 3. §-ának 71. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„71. Szakképzéssel összefüggő juttatás: a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján a tanulót, illetve a felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatót megillető pénzbeli juttatás, valamint a szakképzésben tanulószerződés, illetve hallgatói szerződés nélkül részt vevő tanulót a szakképzéssel összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján megillető díjazás.”
(8) Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának e)–f) alpontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
72. Adóterhet nem viselő járandóság:)
„e) a szakképző iskolai tanulót – jogszabályban meghatározott – tanulószerződés alapján megillető pénzbeli juttatásnak a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény melléklete szerint elszámolható része, továbbá a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót a szakmai gyakorlat időtartamára megillető díjazás havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát meg nem haladó része;
f) a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója részére
fa) a felsőoktatásról szóló törvény szerint az őt megillető juttatásként kifizetett
– ösztöndíj,
– tankönyv- és jegyzettámogatás teljes összege,
– a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó lakhatási támogatás összege,
fb) a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből havonta a hónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó része;”
(9) Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának h) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
72. Adóterhet nem viselő járandóság:)
„h) az amatőr vagy vegyes versenyrendszerben szervezett versenyen közreműködő, a sporttevékenységet irányító személy (versenybíró) részére e tevékenységével összefüggésben juttatott bevételnek a mérkőzésenként 5 ezer forintot, de összesen legfeljebb adóévenként az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegét meg nem haladó része, feltéve, hogy a versenybíró legkésőbb az adott kifizetés időpontjában nyilatkozik arról, hogy az e bevételének megszerzése érdekében felmerült költséget nem számolja el, és költséghányadot nem von le, azzal, hogy ilyen esetben az említett értékhatárt meghaladó bevétel teljes egészében egyéb jövedelemnek minősül, míg a nyilatkozat hiányában az adott bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei alapján kell meghatározni;”
(10) Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának j) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
72. Adóterhet nem viselő járandóság:)
„j) a szabadságvesztés-büntetése, előzetes letartóztatása idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó bevétele;”
(11) Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának o) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
72. Adóterhet nem viselő járandóság:)
„o) a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által a Szabályzatában meghatározott feltételek szerint kifizetett pénzbeli juttatásnak az a része, amely nem haladja meg az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegének négyszeresét.”
(12) Az Szja tv. 3. §-a a következő 75. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„75. A magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme, az e fogalomra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában: az említett összes (az összevont adóalapba tartozó és különadózó) jövedelem, azzal, hogy
a) a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységéből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni;
b) nem kell beszámítani az ingatlan átruházásából származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet.”
3. § (1) Az Szja tv. 12. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A magánszemély az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha)
„a) az adóévben kizárólag az adó elszámolására kötelezett munkáltatótól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani, ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által jóváírt támogatói adományt is, ha azt kizárólag a magánszemély munkáltatója fizette be;”
(2) Az Szja tv. 12. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Nem zárja ki az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételét, ha a magánszemély az adóévben – a (4) bekezdésben említett bevételek mellett – kizárólag adóköteles társadalombiztosítási, családtámogatási ellátás, tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, álláskeresést ösztönző juttatás, keresetkiegészítés, keresetpótló juttatás címén szerzett bevételt, feltéve, hogy a bevétel folyósítója az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető, vagy ennek hiányában
a) az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető rendelkezik a bevételt folyósító igazgatási szerv által a bevételről kiállított, részére megküldött igazolással, vagy
b) a magánszemély a bevételről kiállított igazolást az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően átadja az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak, kifizetőnek.”
4. § Az Szja tv. 12/A. §-ának (4) bekezdése a következő n)–p) ponttal egészül ki:
[A magánszemély – a (2)–(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – nem tehet az (1) bekezdés szerint nyilatkozatot, ha]
„n) adókedvezményt kíván érvényesíteni
na) felsőoktatási tandíj halasztott kedvezménye,
nb) felnőttképzés díjának kedvezménye, halasztott kedvezménye,
nc) számítógép, számítástechnikai eszköz kedvezménye
címén;
o) nem belföldi illetőségű magánszemély;
p) az adóévben olyan adóköteles bevétele volt, amely a jövedelemszerzés helye szerint nem belföldről származott.”
5. § (1) Az Szja tv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen
a) az adóterhet nem viselő járandóság,
b) az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen megszerzett bevételnek (például a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak) az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része,
c) a magánnyugdíjpénztár tagja egyéni számláján jóváírt tagdíj-kiegészítésnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett összege,
d) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag részére teljesített, nyugdíjnak nem minősülő nyugdíjszolgáltatás,
e) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárat) által kifizetett összeg, kivéve, ha az törvényben, törvényi felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel jogszerűen nyújtott szolgáltatás,
f) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt, igazolt összeg, kivéve
fa) a magánszemély saját befizetését,
fb) azt a jóváírást, amelynek forrásául szolgáló összeget más jövedelemként kell figyelembe venni, vagy a jövedelem megállapításánál bevételként nem kell figyelembe venni,
fc) a fedezeti alapból történő befektetések hozamát,
fd) az értékelési különbözetet,
g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.”
(2) Az Szja tv. 28. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Egyéb jövedelemnek minősül)
„b) az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásából származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része.”
(3) Az Szja tv. 28. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Egyéb jövedelem
a) a jog alapítása, átruházása vagy megszüntetése, a jog gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is) értéket (összeget) meghaladó része,
b) eladási vagy más hasonló jog gyakorlása esetében a megszerzett bevételnek a joggyakorlás tárgya átruházása időpontjára megállapított szokásos piaci értékét meghaladó része, csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is) értékkel,
c) vételi vagy más hasonló jog gyakorlása esetében a joggyakorlás tárgya megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a megszerzésért adott ellenértéket meghaladó rész, csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is) értékkel,
d) a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült költségeket meghaladó része,
bármely esetben, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható.”
(4) Az Szja tv. 28. §-a (8) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja részére a nyugdíjpénztár a kötelező várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetést teljesít (vagyoni értéket juttat), az adóköteles jövedelmet a következők szerint kell megállapítani: a kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben kifizetett (juttatott) bevételt, kivéve a fedezeti alapból történő befektetések hozama vagy értékelési különbözet címén az egyéni számlán jóváírt összegből teljesített kifizetést, juttatást (e rendelkezés alkalmazásában a továbbiakban: bevétel) teljes egészében, míg a kötelező várakozási időszak letelte évét követő”
6. § Az Szja tv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
| 0–1 500 000 forint | 18 százalék, | |
| 1 500 001 forinttól | ||
| 270 000 forint és az 1 500 000 forinton felüli rész | 38 százaléka.” |
7. § Az Szja tv. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely az adóévben megszerzett bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9 ezer forint, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme nem haladja meg a (6) bekezdésben meghatározott jogosultsági határt.
(2) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 600 ezer forinttal növelt összegét, az adójóváírás egyenlő az (1) bekezdés alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti jövedelem 18 százalékát meghaladó részével.
(3) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme nem haladja meg a (7) bekezdésben meghatározott kiegészítő jogosultsági határt, az adójóváírás – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az (1) bekezdés szerint meghatározott összeg, növelve az adóévben megszerzett bérből a jogosultsági hónapok száma és 50 ezer forint szorzatát meghaladó rész 18 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 1260 forinttal.
(4) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja a kiegészítő jogosultsági határt, de nem éri el az 1 302 400 forintot, az adójóváírás – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – egyenlő a (3) bekezdés szerint meghatározott összegnek a kiegészítő jogosultsági határ feletti jövedelem 5 százalékát meghaladó részével, de legalább az (1) bekezdés szerint meghatározott összeggel.
(5) Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt az adóévben bér illette meg. Az a hónap, amelyben többször vagy több kifizetőtől illette meg bér a magánszemélyt, egy jogosultsági hónapnak számít. Egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe.
(6) A jogosultsági határ az adóévre 1 350 000 forint.
(7) A kiegészítő jogosultsági határ az adóévre 1 000 000 forint.”
8. § (1) Az Szja tv. 38. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az összevont adóalap adóját adókedvezmény csökkenti, amely az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött lakáscélú hitelszerződés alapján lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként (adóstársaként) szereplő magánszemély által a tőketörlesztés (az előtörlesztést is ideértve), a kamatfizetés, a kezelési költség és a hitelfolyósítási díj (e § alkalmazásában a továbbiakban: törlesztés) címén az adóévben megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg”
(2) Az Szja tv. 38. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A magánszemély nem veheti igénybe az adókedvezményt, ha)
„a) az (1) bekezdésben a hitelintézet által igazolt összeg megfizetésére olyan, a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitelt használt fel, amely alapján e törvény külön rendelkezése szerint nem keletkezik a kamatkedvezményből származó jövedelem címén adófizetési kötelezettség, azonban érvényesíthető az adókedvezmény – ha annak e § szerinti egyéb feltételei fennállnak – akkor, ha az ilyen hitel alapján kamatkedvezményből származó jövedelem sem keletkezik, vagy a kamatkedvezményből származó jövedelem címén adófizetés történt;”
(3) Az Szja tv. 38. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az adókedvezmény a törlesztés megkezdésének évében és az azt követő négy adóévben érvényesíthető. Ha azonban az adókedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel részben vagy egészben a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott megelőlegező kölcsön, vagy ha az említett kormányrendelet szerint az igénylő gyermekek és más eltartottak után lakásépítési kedvezményre és/vagy megelőlegező kölcsönre nem jogosult, akkor az adókedvezmény minden olyan adóévben érvényesíthető, amikor az igénylőnek a törlesztési időszakban családi pótlékra jogosult (vagy jogosulttá váló) gyermeke van.”
9. § Az Szja tv. 41. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Nem számít vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás. Nem számít vagyoni előnynek a közoktatási törvény hatálya alá tartozó oktatási intézményben folyó képzésben való részvétel.”
10. § Az Szja tv. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § (1) Ha a magánszemély a 40. § alapján családi kedvezményt érvényesít és az adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásában, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme a 8 000 000 forintot meghaladja, akkor e magánszemély a kedvezmény összegének azt a részét érvényesítheti, amely meghaladja a 8 000 000 forint feletti összes jövedelme 20 százalékát.
(2) Ha a magánszemély a 36–36/A. §, a 39. § és a 41–42. §-ok alapján érvényesít kedvezményt és az adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásában, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme a 6 000 000 forintot nem haladja meg, akkor e magánszemély a 36–36/A. §, a 39. § és a 41–42. §-ok alapján az ezen §-okban meghatározottak szerint kiszámított kedvezmények összegét, de legfeljebb évi 100 ezer forint kedvezményt érvényesíthet.
(3) Ha a magánszemély a 36. §, a 39. § és a 41–42. §-ok alapján érvényesít kedvezményt és az adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásában, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme a 6 000 000 forintot meghaladja, akkor e magánszemély az ezen §-okban meghatározottak szerint kiszámított kedvezmények összegét, de legfeljebb az évi 100 ezer forintnak a 6 000 000 forint feletti összes jövedelem 20 százalékát meghaladó részét érvényesítheti. A 6 500 000 forintot meghaladó éves összes jövedelem esetén a 36. §, a 39. § és a 41–42. §-ok alapján kedvezmény nem érvényesíthető.
(4) A 35–43. § rendelkezéseiben említett csökkentő tételek – figyelemmel az (1)–(3) bekezdésekben foglalt rendelkezésekre is – együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.”
11. § Az Szja tv. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A magánszemély legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában nyilatkozhat arról, hogy
a) a kifizető az adóév elejétől összesítse az általa kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapokat, és az egyes kifizetett (juttatott) bevételeket terhelő adóelőleget – az (1) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – az adóelőleg-alapok így meghatározott összege alapján a (4)–(5) bekezdés szerint állapítsa meg (göngyölítéses módszer); ekkor a magánszemély e nyilatkozata alapján a kifizető az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az adóelőleget göngyölítéses módszerrel állapítja meg;
b) művészeti tevékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, adószámmal rendelkezik, és az általa kiállított számla, számlák alapján megszerzett, e tevékenységből származó bevétele(i) után az adóelőleg-fizetési kötelezettséget a magánszemély adóelőleg fizetésére vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti; ekkor a magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető adóelőleget nem állapít meg.”
12. § (1) Az Szja tv. 48. §-a (12) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál az (1)–(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeget csökkenti:]
„a) a magánszemély által legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozat alapján a havi adójóváírás, amely – figyelemmel az adójóváírásra irányadó rendelkezésekre is – az adott havi bér(ek) összegének 18 százaléka, de jogosultsági hónaponként legfeljebb
aa) 10 260 forint, feltéve, hogy az adott havi bér(ek) összege nem több a kiegészítő jogosultsági határként meghatározott összeg 1/12-ed részénél és a munkáltató, a kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege – az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve – nem haladja meg a kiegészítő jogosultsági határt, illetve
ab) 9000 forint, ha az aa) alpont alkalmazási feltételei nem állnak fenn,
azzal, hogy havi adójóváírás nem érvényesíthető, ha a munkáltató, kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege – az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve – meghaladja a jogosultsági határt;”
(2) Az Szja tv. 48. §-a (12) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„e) a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta a személyi kedvezmény; a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni.”
(3) Az Szja tv. 48. §-a (13) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) a családi pótlékot a munkáltató, a kifizető folyósítja a jogosult részére, valamint a jogosult a kifizetés (a juttatás) időpontjáig nem nyilatkozott arról, hogy a családi kedvezményt nem kívánja vagy más jogosult kívánja érvényesíteni az adóelőleg megállapításánál, vagy”
13. § Az Szja tv. 49. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem terheli adóelőleg:]
„c) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt adóköteles összeget, ha az egyéb jövedelemnek minősül.”
14. § (1) Az Szja tv. 49/B. §-a (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Vállalkozói bevételnek minősül – figyelemmel a (19) bekezdés rendelkezésére – az egyéni vállalkozó által foglalkoztatottak adóévet megelőző adóévi átlagos állományi létszámának az adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát meghaladó érték és a megelőző adóév első napján érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeg 1,2-szerese, de legfeljebb a korábban érvényesített összes foglalkoztatási kedvezmény összegének 1,2-szerese, azzal, hogy
a) a bevételnek minősülő összeget csökkenti a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának csökkentését megelőző negyedik adóévben vagy azt megelőzően foglalkoztatási kedvezmény címén érvényesített összeg;
b) szülési szabadság, gyermekgondozási ellátás miatti szabadság, betegség miatti keresőképtelenség, katonai szolgálat teljesítése, büntetés-végrehajtás vagy a foglalkoztatott halála esetén az esemény bekövetkezésének évében és az azt követő évben az előzőek szerint kiszámított összeg nem minősül bevételnek, ha az nem haladja meg az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét;
c) – ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála) – a foglalkoztatási kedvezmény címén érvényesített összeg 1,2-szeresének azon része, amelyet – az a)–b) pontban említettek kivételével – az átlagos állományi létszámcsökkenés miatt bevételként még nem vett figyelembe.”
(2) Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel – legfeljebb annak mértékéig – csökkenthető:]
„c) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében felmerült kiadásból – ide nem értve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy más egyéni vállalkozótól közvetve vagy közvetlenül igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján felmerült kiadást – az adóévben költségként elszámolt összeggel, vagy – az egyéni vállalkozó választása szerint, ha a kiadást az adóévben beruházási költségként számolta el – a kísérleti fejlesztésre fordított – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költség-nyilvántartásában rögzített – beruházási költség alapján állományba vett nem anyagi jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás összegével, bármely esetben, feltéve, hogy
ca) a szolgáltatást nyújtó nyilatkozik arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól megrendelt kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás igénybevételével teljesítette,
cb) az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt;
a felsőoktatási intézmény vagy a Magyar Tudományos Akadémia által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében lévő területen működő és ott alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést végző egyéni vállalkozó az előző rendelkezés alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát (de legfeljebb 50 millió forintot) veheti figyelembe, amelynek a (9) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül;”
(3) Az Szja tv. 49/B. §-ának (6) bekezdése a következő g)–h) ponttal egészül ki:
[A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel – legfeljebb annak mértékéig – csökkenthető:]
„g) az adóév első napján, illetőleg a tevékenysége megkezdésének napján 5 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál a (19) bekezdés rendelkezését is figyelembe véve az adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának az előző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát meghaladó érték (tevékenységét megkezdő vállalkozó esetében az adóévi átlagos állományi létszám) és az adóév első napján (a tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó esetében a tevékenység megkezdésének napján) érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeggel (foglalkoztatási kedvezmény), feltéve, hogy az adózónak az adóév végén nincs köztartozása; az e rendelkezés szerint érvényesített csökkentés (9) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül;
h) az adóév utolsó napján 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál a szabadalom, a használati- és formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzése és fenntartása érdekében felmerült kiadásból az adóévben elszámolt összeggel, ha az – figyelemmel a c) pont rendelkezésére – nem minősül az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés elszámolt költségének; az e rendelkezés szerint érvényesített csökkentés (9) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”
(4) Az Szja tv. 49/B. §-ának (7) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség – figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is – a következők szerint számolható el:]
„h) A 2003. december 31-éig keletkezett, a vállalkozói jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el.”
(5) Az Szja tv. 49/B. §-ának (8)–(10) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(8) Ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal), akkor az (1)–(7) bekezdés szerint megállapított jövedelmet (vállalkozói adóalap) – figyelemmel a (15) bekezdés rendelkezésére – úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalapot, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.
(9) A vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap – ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap – 16 százaléka. Ezt az adót legfeljebb annak összegéig csökkentik
a) nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb erre az adóalapra az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó szerint kiszámított adó; az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó az e rendelkezés alkalmazása nélkül, a b) pontban foglaltak figyelembevételével megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó osztva a vállalkozói adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni; nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár;
b) a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint a vállalkozói adókedvezmények, azzal, hogy az ugyanazon beruházáshoz kapcsolódó több kedvezmény – ideértve a kisvállalkozói kedvezményt is – esetén az egyéni vállalkozó választása szerint egy érvényesíthető; a kisvállalkozói kedvezmény és a 13. számú melléklet szerinti kisvállalkozások adókedvezménye ugyanazon beruházásra egymás mellett is érvényesíthető.
(10) A (9) bekezdés b) pontjának rendelkezését az egyéni vállalkozó azzal a korlátozással alkalmazhatja, hogy a csökkentés mértéke nem lehet több a (9) bekezdés a) pontjának alkalmazása nélkül megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó 70 százalékánál.”
(6) Az Szja tv. 49/B. §-a (14) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A (11) bekezdés rendelkezését a tárgyi eszköz, a szellemi termék beruházási költségéből (ideértve az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadást, valamint az eszköz beszerzésére, előállítására fordított, a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évében költségként elszámolt kiadást is) a kisvállalkozói kedvezmény megállapításánál figyelembe vett részre kell alkalmazni, a következők szerint:]
„e) ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a kisvállalkozói kedvezmény egészét, illetőleg – az a)–d) pont rendelkezéseit is figyelembe véve – a fennmaradó részt a jogállás megszűnésének napjára előírt”
(7) Az Szja tv. 49/B. §-a (15)–(16) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(15) Ha az adóévi vállalkozói bevétel valamely része külföldi telephelynek tudható be, akkor – ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik – a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalapot ezen bevételből
a) a telephely bevételének megszerzése érdekében bárhol felmerült költségek levonásával és/vagy a (2)–(7) bekezdésben említett bárhol felmerült, növelő, csökkentő tételek figyelembevételével,
b) a más telephely(ek)nek betudható bevételrész(ek) megszerzése érdekében is (bárhol) felmerült költségeknek (ideértve a vállalkozói kivétet is) és/vagy a (2)–(7) bekezdésben említett bárhol felmerült növelő, csökkentő tételek külföldi telephelynek betudható bevétellel arányos része levonásával, illetőleg figyelembevételével kell megállapítani.
(16) Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló lekötött számlakövetelést a lekötés adóévét követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló, az e törvény szerint értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített – beruházási kiadás(ok) összegének megfelelően oldhatja fel (ideértve a lekötés megszűnését is, ha azzal egyidejűleg nem történik meg az összeg ismételt lekötése), kivéve, ha megállapítja
a) a feloldott rész után a (9) bekezdésnek a lekötés adóévében hatályos rendelkezései szerinti mértékkel a vállalkozói személyi jövedelemadót, valamint
b) a feloldott résznek az a) pont szerinti vállalkozói személyi jövedelemadót meghaladó része után 35 százalékos mértékkel a vállalkozói osztalékalap utáni adót, továbbá
az a)–b) pontban említett adókat késedelmi pótlékkal növelten a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló számlakövetelésnek a lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig fel nem oldott része után az a)–b) pont szerinti adókat a negyedik adóévet követő év első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és azokat késedelmi pótlékkal növelten megfizeti. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és az említett napot követő első adóbevallásban kell bevallani. Az előző rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), azzal, hogy ilyenkor az említett adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló számlakövetelés lekötéséről és annak feloldásáról olyan külön nyilvántartást vezet, amelynek alapján megállapítható a lekötött és a feloldott összeg, valamint a feloldás alapjául szolgáló beruházási kiadás(ok) teljesítésének időpontja és összege, vagy a feloldás miatt fizetendő, késedelmi pótlékkal növelt adók összege. Ez a rendelkezés nem alkalmazható az ingyenesen megszerzett tárgyi eszköz, továbbá az olyan tárgyi eszköz esetében, amelyre e törvény rendelkezései szerint nem számolható el értékcsökkenési leírás.”
(8) Az Szja törvény 49/B. §-ának (18) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (19) bekezdéssel egészül ki:
„(18) Az egyéni vállalkozó adózás utáni jövedelme egyenlő a (8) bekezdés szerint megállapított vállalkozói adóalap – ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap – és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összege csökkentve
a) a (9)–(11) bekezdés rendelkezései szerint megállapított adóval,
b) nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adóval, azzal, hogy nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.
(19) Az (5)–(6) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában
a) az adóévi átlagos állományi létszámot az egyes munkavállalók munkaviszonyának kezdetétől annak megszűnéséig eltelt naptári napok összegével, majd ezen összegnek az adóév napjainak számával történő elosztásával két tizedesre kerekítve kell meghatározni azzal, hogy a számításnál figyelmen kívül kell hagyni
aa) azt a munkavállalót, aki az egyéni vállalkozónál történő alkalmazását megelőzően az egyéni vállalkozóval a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozásnak minősülő más személynél munkaviszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban, továbbá személyesen közreműködő tagsági jogviszonyban végzett munkát,
ab) a szülési szabadság, a gyermekgondozási ellátás miatti szabadság, a betegség miatti 30 napon túli keresőképtelenség, a sorkatonai szolgálat teljesítése, a büntetés-végrehajtás naptári napjainak számát;
b) a havi minimálbér évesített összege:
ba) a havi minimálbér tizenkétszerese,
bb) a tevékenységét megkezdő, illetőleg megszüntető egyéni vállalkozó esetében a ba) szerinti összeg 365-öd része és az adóévben fennálló tevékenység naptári napjainak szorzata.”
15. § Az Szja tv. 63. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(5) Amennyiben a (2) bekezdésben említett cél megvalósítása a magánszemély és/vagy más magánszemély által igénybe vett, a következő források felhasználása terhére (is) szervezett ügyletben történik
a) az adott ügyletben lakásszerzési kedvezmény érvényesítésével ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem,
b) adómentes lakáscélú munkáltatói támogatás,
c) kamatkedvezménnyel nyújtott lakáscélú munkáltatói hitel,
d) lakás-előtakarékossági szerződés alapján folyósított összeg,
e) a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján nyújtott közvetlen támogatás,
f) a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján kamattámogatással folyósított kölcsön,
g) az e törvény szerint törlesztési adókedvezmény érvényesítésével lakáscélú hitel,
akkor a magánszemély az adott ügyletben nem érvényesíthet lakásszerzési kedvezményt az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmének arra a részére, amely e jövedelem és az a)–g) pontban említett források együttes összegéből a (4) bekezdésben említett okiratok által igazolt összegek együttes értékét meghaladja.”
16. § Az Szja tv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„67. § (1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni, valamint az e törvény szerint kamatnak minősülő bevétel alapján megállapított különbözet.
(2) Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke 25 százalék.
(3) A bevételből a jövedelmet az értékpapír átruházásáról szóló szerződés keltének napjára kell megállapítani. Ha a magánszemély az átruházott értékpapír tulajdonjogát értékpapír kölcsönbe vétele útján szerezte meg, akkor a jövedelmet
a) az értékpapír visszaadásának (visszaszolgáltatásának),
b) ha a szerződés az értékpapír visszaadása (visszaszolgáltatása) nélkül szűnt meg (ideértve az elévülést is), a szerződés megszűnésének
a napjára kell megállapítani.
(4) Az (1) és (3) bekezdés rendelkezése szerint megállapított jövedelem után az adókötelezettség a bevétel megszerzésének napján keletkezik. Ha a bevétel megszerzése több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély a jövedelmet a részletnek a teljes várható bevételhez viszonyított arányában szerzi meg.
(5) A kifizető a jövedelem jogcíme szerinti adót, adóelőleget a kifizetés időpontjában állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg.
(6) Az (5) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetben a magánszemély az (1)–(4) bekezdés előírásai szerint az adót adóbevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.
(7) A magánszemély adóbevallásában, az adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe.
(8) Ha az értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevétel a szerződés keltének napjára nem határozható meg, mert az később teljesülő feltétel(ek)től függő tétel(ek) figyelembevételével változó összeg, az (1)–(4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során a feltétel(ek) bekövetkezése teljesülésének tényállását kell vélelmezni. Amennyiben utóbb emiatt adókülönbözet mutatkozik a magánszemély javára, az önellenőrzéssel igényelhető vissza, míg egyéb esetben az adókötelezettség teljesítésére az (5)–(6) bekezdés rendelkezése szerint kell eljárni. Ha a később teljesülő feltétel(ek) bekövetkeztével a bevételt módosító összeg(ek)et a felek tételesen nem határozzák meg, az (1) bekezdés szerinti jövedelmet a feltétel(ek)hez nem kötött bevételből kell megállapítani, azzal, hogy amennyiben emiatt utóbb adókülönbözet mutatkozna a magánszemély javára, az önellenőrzéssel igényelhető vissza, míg egyéb esetben a bevételt növelő tétel teljes egészében a magánszemély egyéb jövedelme, és az adókötelezettség teljesítésére az (5)–(6) bekezdés rendelkezése szerint kell eljárni.
(9) Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a) az értékpapír megszerzésére fordított érték:
aa) tőzsdei ügylet révén megszerzett értékpapír esetén az ügylet szerinti, igazolt ellenérték,
ab) tőzsdei ügyletnek nem minősülő visszterhes szerződés révén megszerzett értékpapír esetében az ellenértékből az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt rész,
ac) társas vállalkozás alapítása révén megszerzett értékpapír esetében az értékpapír alapján a társas vállalkozás részére az értékpapír átruházásáig igazoltan szolgáltatott vagyoni hozzájárulásnak a létesítő okiratban meghatározott értéke (e rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének új értékpapír kibocsátásával történő felemelése révén megszerzett értékpapírra is),
ad) olyan értékpapír esetében, amelyet a magánszemély társas vállalkozásból kivont jövedelmének megállapításánál e törvény előírása szerint a bevétel meghatározásakor figyelembe kell venni, a bevétel meghatározásánál e törvény alapján irányadó érték (e rendelkezést kell különösen alkalmazni a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése, jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása révén megszerzett értékpapírra),
ae) csődeljárás, felszámolás vagy helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása keretében kötött egyezség révén a hitelező által megszerzett értékpapír esetében az egyezség szerinti érték,
af) olyan értékpapír esetében, amelynek alapján megállapított összeg az értékpapír megszerzésekor e törvény szerint jövedelemnek minősül, a jövedelem összege, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt ellenértékkel,
ag) az MRP szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír esetében az átadásig a résztvevő által saját erő címén befizetett összegből az értékpapírra arányosan jutó rész,
ah) a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrész, részjegy esetében az eredeti szerzőnél vagy – ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte – örökösénél az értékpapírnak az átalakulás befejezésekor lezárt névértéke,
ai) az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabály alapján a szövetkezet által ellenérték nélkül juttatott értékpapír esetében az eredeti szerzőnél vagy – ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte – örökösénél az értékpapírnak a juttatáskori névértéke,
aj) kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél vagy – ha a kárpótlási jegy a hagyaték tárgyát képezte – örökösénél a kárpótlási jegy kamattal növelt névértéke,
ak) az aa)–aj) alpontban nem említett jogcímen vagy módon megszerzett értékpapír esetében a megszerzés érdekében, az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt rész;
b) az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség: az értékpapír megszerzésekor fizetett illeték, az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggésben nyújtott, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatási tevékenység, kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység vagy árutőzsdei szolgáltatási tevékenység ellenértékeként, valamint az értékpapír megszerzésének alapjául szolgáló vételi (jegyzési) jog és az értékpapír átruházásának alapjául szolgáló eladási jog ellenértékeként a magánszemélyt terhelő, igazolt (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is) összeg, továbbá – kölcsönbe vett értékpapír esetében – a visszaadott (visszaszolgáltatott) értékpapír megszerzésére fordított érték, vagy – ha a kölcsönbe vevő az értékpapírt visszaszolgáltatni nem tudja – a fizetett kártérítésnek a tőkepiacról szóló törvény szerinti legkisebb összege.”
17. § (1) Az Szja tv. 69. §-a (1) bekezdésének d)–g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Természetbeni juttatás:)
„d) a munkáltató által – a c) pontban foglaltaktól függetlenül is –
da) valamennyi munkavállaló (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), vagy
db) az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy
dc) az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik
részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére valamennyi, az előzőekben említett, juttatásban részesülő magánszemély számára ugyanazon termék vagy szolgáltatáskörből azonos feltételekkel választható), feltéve, hogy a termék megszerzése (választása), illetve a szolgáltatás igénybevétele (választása) bármelyikük számára ténylegesen is elérhető;
e) a munkáltató által valamennyi munkavállaló (e rendelkezés alkalmazásában ideértve a munkáltatóhoz a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint kirendelt munkavállalót is) által megismerhető belső szabályzat (pl. kollektív szerződés, szervezeti és működési szabályzat, közszolgálati szabályzat stb.) alapján – a c)–d) pontban foglaltaktól függetlenül is –
ea) több munkavállaló, vagy
eb) az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy
ec) az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik
részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható), feltéve, hogy a juttatásra jogosultak körét a belső szabályzat nem egyénileg, hanem a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más – munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő – közös ismérv alapján határozza meg;
f) a kifizető által – a c)–e) pontban foglaltaktól függetlenül is – a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel;
g) a kifizető által – a c)–e) pontban foglaltaktól függetlenül is –
ga) a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekk értékéből adott engedmény formájában,
gb) üdülési szolgáltatás révén
a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel;”
(2) Az Szja tv. 69. §-a (1) bekezdésének j)–m) pontja helyébe a következő j)–o) rendelkezések lépnek:
(Természetbeni juttatás:)
„j) ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel,
ja) ha az a kifizető által nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő, verseny díja, és nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre irányadó rendelkezések hatálya alá,
jb) ha azt a kifizető üzletpolitikai (pl. reklám) célból szervezett akció(k) keretében, a magánszemélyek meghatározott körében meghirdetett azonos feltételekkel és módon juttatja, feltéve, hogy az nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá, valamint nem minősül vetélkedő vagy verseny díjának sem;
k) több magánszemély, mint biztosítottak javára kötött biztosítási szerződés alapján fizetett adóköteles biztosítási díj, ha a biztosítási szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg a biztosítottak körét;
l) a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel e törvény külön rendelkezésének hiányában is akkor, ha a kifizető a juttatásban részesülő magánszemélynek a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint nem foglalkoztatója;
m) a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított, úthasználatra jogosító bérlet, jegy esetében a magáncélú használatra tekintettel keletkező adóköteles bevétel; a magáncélú használat adóköteles bevételének meghatározására választható a kifizetőt az említett juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a hivatali, üzleti használat tételes elkülönítésével a magánhasználatra jutó rész megállapítása, vagy az előzőek hiányában a kifizetőt a juttatással, szolgáltatással összefüggésben terhelő kiadás 50 százaléka számít adóköteles bevételnek;
n) a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem [70. § (1) bekezdés];
o) az e törvény külön rendelkezése szerint adómentes természetbeni juttatás;
azzal, hogy a természetes vagy tenyésztett gyöngy, a drágakő, a féldrágakő, a nemesfém, a nemesfémmel plattírozott fém és az ezekből készült áru, az ékszerutánzat, az érme – az előző rendelkezésekben foglaltaktól függetlenül – nem minősül természetbeni juttatásnak, ha a körülmények alapján megállapítható, hogy a juttatás nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.”
(3) Az Szja tv. 69. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (7) bekezdés alkalmazásában a számításnál figyelmen kívül kell hagyni az e törvény előírásai szerint adómentes természetbeni juttatások – pl. a csekély értékű ajándékként nyilvántartott juttatások – értékét. Az adókötelezettség alá eső érték után az adót
a) a b) pontban nem említett kifizetőnek az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően kell megállapítania, és az elszámolt éves összes bevétel megállapításának hónapját követő hónap 12-éig megfizetnie, továbbá az adót az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként a havi, a negyedéves, illetőleg az éves bevallásában kell bevallania;
b) az egyéni vállalkozónak és a beszámoló készítésére nem kötelezett kifizetőnek az adóév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell megállapítania, és a havi, a negyedéves, illetőleg az éves adóbevallásában kell bevallania és a bevallás benyújtására előírt határidőre kell megfizetnie;
c) a naptári évtől eltérő üzleti év esetén e bekezdésben, valamint a (7) és a (9) bekezdésben foglaltakat az üzleti év kezdő napján hatályos rendelkezések szerint kell alkalmazni.”
(4) Az Szja tv. 69. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Kereskedelmi utalvány, jegy, bón, kupon és más hasonló tanúsítvány stb. e törvény külön rendelkezése hiányában akkor minősül természetbeni juttatásnak, ha azon feltüntették, hogy mely termékre vagy szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben váltható be, és a juttatás körülményei egyebekben megfelelnek az e törvényben a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezésekben foglaltaknak. Nem minősül ilyennek a bármire beváltható utalvány vagy vásárlói kártya.”
18. § Az Szja tv. a következő 74/A. §-sal és a § előtti címmel egészül ki:
„Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó jövedelem
74/A. § (1) Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó bevételnek minősül az olyan lakás bérbeadásából származó bevétel, amely lakásra érvényes lakhatási engedély van és
a) a bérbevevő a lakás fekvése szerinti települési önkormányzat gazdálkodását végrehajtó szerv (önkormányzati hivatal),
b) a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés határozott időtartamú és az időtartama a 60 hónapot (feltételül szabott időtartam) eléri vagy meghaladja (ideértve a feltételül szabott időtartam teljesülését közvetlenül követő időszakot is, ha a szerződés időtartamát meghosszabbítják),
c) az önkormányzat a lakást magánszemély(ek) lakhatásának biztosítására hasznosítja,
d) a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés tartalmazza a bérlőkijelölésére a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket (a feltételül szabott cél) megállapító önkormányzati rendelkezés számát.
(2) A lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 0 százalék.
(3) A lakás önkormányzatnak történő bérbeadása esetén
a) az ezen lakás bérbeadásából származó bevétel önálló tevékenységből származó bevételként vagy egyéni vállalkozói bevételként nem vehető figyelembe és az ezen lakás bérbeadásával összefüggő költség nem számolható el;
b) ha a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés a feltételül szabott időtartamon belül a bérbeadó érdekkörében felmerült okból megszűnik, a magánszemélyt a (4) bekezdés szerint meghatározott összegű adófizetési kötelezettség terheli arról az adóévről benyújtandó adóbevallásában, amely adóévben a megszűnés bekövetkezett;
c) a b) pont szerinti esetben az önkormányzati hivatal – a kifizetői adatszolgáltatásra az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig – a bérbeadó személy adóazonosító számának feltüntetésével adatot szolgáltat az adóhatóságnak a szerződés megszűnéséről.
(4) A (3) bekezdés b) pontjában említett adófizetési kötelezettséget a következők szerint kell meghatározni:
a) A magánszemély évenkénti bontásban meghatározza a (2) bekezdésben meghatározott jövedelem után az e törvény kifizetéskor hatályos 74. §-ának (1) bekezdése szerinti adót, majd az egyes adóévekre vonatkozóan megállapított összeg után meghatározza az adózás rendjéről szóló törvény szabályainak megfelelő alkalmazásával az adott adóévet követő év május 21. napjától a szerződés megszűnése napjáig felszámított késedelmi pótlékot.
b) Az adó és a késedelmi pótlék együttes összegét meg kell szorozni a szerződésből nem teljesült időtartam egész hónapjainak száma és a 60 hónap két tizedesjegyre kiszámított hányadosával.
(5) Ha a települési önkormányzat a szerződés tárgya szerinti lakást a bérleti szerződés időtartamán belül nem a feltételül szabott célra hasznosítja vagy nem hasznosítja
a) 33 százalék adó fizetésére köteles, ha a bérleti szerződést magánszeméllyel kötötte, illetve
b) 8 százalék adó fizetésére köteles, ha a bérleti szerződést a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti társasági adóalannyal kötötte.
Az a)–b) pont szerinti adót minden olyan hónap bérleti díja után az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizetőre vonatkozó szabályai szerint kell megfizetni, amely hónapban nem valósult meg a hasznosítás. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni mindaddig, amíg a hasznosításon kívüli időszak az adóév elejétől számítva a 30 napot nem haladja meg.”
19. § Az Szja tv. 1., 6., 10., 11. és 13. számú melléklete e törvény 1–5. számú melléklete szerint módosul.
20. § A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 2. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)–(6) bekezdés számozása (4)–(7) bekezdésre változik:
„(3) Nemzetközi szerződéssel összhangban, belföldi illetőségű adózónak minősül a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld, feltéve, hogy az illetőségét nem a székhely határozza meg.”
21. § (1) A Tao. 4. §-ának 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„2. adózó: a 2. § (2)–(4) bekezdésében megnevezett belföldi és külföldi személy, a 2. § (5) bekezdésében meghatározottak kivételével;”
(2) A Tao. 4. §-a a következő 32. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„32. szoftverfejlesztő: egyetemi vagy főiskolai oklevéllel rendelkező, szoftvereket, adatállományokat, adatbázisokat, szakértői rendszereket, robottechnikát és döntési modelleket kutató, tervező vagy fejlesztő magánszemély, aki az említett tevékenységek érdekében, a számítógép operációs rendszerének ismeretében programokat, rutinokat ír, tesztel, vizsgál;”
(3) A Tao. 4. §-ának 36. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„36. filmiroda által kiadott támogatási igazolás: olyan okirat, amelyet a Nemzeti Filmiroda (a továbbiakban: Filmiroda) a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény (a továbbiakban: Mktv.) 2. § 23. pontja szerinti megrendelésre készült filmalkotás vagy az Mktv. 2. § 24. pontja szerinti nem megrendelésre készült filmalkotás támogatója részére állít ki, és amely tartalmazza a támogatást nyújtó adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, illetve a kedvezményre jogosító támogatás összegét. A Filmiroda által egy filmalkotáshoz kiadott, kedvezményre jogosító támogatási igazolások összértéke nem haladhatja meg az Mktv. 2. § 25. pontja szerinti, a Filmiroda által jóváhagyott közvetlen, Magyarországon felmerülő filmgyártási költségek 20 százalékát, azzal, hogy nem állítható ki igazolás, ha a filmalkotást az Mktv. 21. §-a szerinti V. kategóriába kell sorolni.”
22. § (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)
„n) a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, továbbá a követelés bekerülési értékéből a számvitelről szóló törvény alapján behajthatatlanná vált rész és a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan elszámolt bevétel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés; e rendelkezést hitelintézet a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre, befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre nem alkalmazza,”
(2) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő sz) ponttal egészül ki:
(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)
„sz) az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózónál a szabadalom, a használati és formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzésének és fenntartásának költsége, ha az nem minősül az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költségének, figyelemmel a (20) bekezdésben foglaltakra,”
(3) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)
„t) a (17)–(18) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költsége (ide nem értve a belföldi illetőségű adózótól, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól közvetlenül vagy közvetve igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt költséget) a felmerülés adóévében, vagy – az adózó választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba veszi – az értékcsökkenés elszámolásának adóévében legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig; az adózó nem csökkentheti az adózás előtti eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés napjáig az adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott támogatás, juttatás összegével, illetve – ha él a választási lehetőséggel – a támogatás, juttatás alapján az adóévi adózás előtti eredménye javára elszámolt bevétellel,”
(4) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő ty) ponttal egészül ki:
(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)
„ty) érvényes lakhatási engedély birtokában, az adózó tulajdonát képező lakás bérbeadásából származó bevételnek a lakás bekerülési értéke alapján az eredmény terhére elszámolt értékcsökkenést meghaladó részének ötven százaléka, feltéve, hogy az adózó a települési önkormányzattal legalább 60 hónapra (ideértve az időtartam teljesülését közvetlenül követő időszakot is, ha a szerződés időtartamát meghosszabbítják) kötött bérbeadási szerződéssel rendelkezik, amely szerződés tartalmazza a bérlőkijelölés rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeiről (adómentesség feltételéül szabott cél) szóló önkormányzati rendelet számát, figyelemmel a (21) bekezdésben foglaltakra is,”
(5) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő y) ponttal egészül ki:
(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)
„y) az adóév első napján mikrovállalkozásnak minősülő adózónál – döntése szerint – a (19)–(20) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma előző adóévhez, az adózó átalakulása esetén a jogelőd utolsó adóévéhez, előző adóév hiányában nullához viszonyított növekményének és az adóév első napján érvényes havi minimálbér adóévre számított összegének szorzata, feltéve, hogy az adózó foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma a megelőző adóévben legfeljebb 5 fő és az adózónak az adóév végén nincs köztartozása,”
(6) A Tao. 7. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) Az adózó az (1) bekezdés f) pontja szerinti fejlesztési tartalékot a lekötése adóévét követő négy adóévben megvalósított beruházás (ide nem értve a nem pénzbeli, vagyoni hozzájárulásként, a térítés nélkül átvett eszköz címen, valamint az olyan tárgyi eszközzel kapcsolatban elszámolt beruházást, amely tárgyi eszközre nem számolható el vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést) bekerülési értékének megfelelően oldhatja fel, kivéve, ha a feloldott rész után a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint előírt mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot megállapítja, és azokat a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az adózó a fejlesztési tartaléknak a lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig beruházásra fel nem használt része után az említett mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot a negyedik adóévet követő adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és megfizeti. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és a megállapított adóval együtt az említett napot követő első társaságiadó-bevallásban kell bevallani.”
(7) A Tao. 7. §-a a következő (18)–(21) bekezdéssel egészül ki:
„(18) Az (1) bekezdés t) pontjában foglaltak az igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatásra a megrendelőnél akkor alkalmazhatóak, ha a szolgáltatást nyújtó a megrendelőnek nyilatkozik arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól megrendelt kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás igénybevételével teljesítette.
(19) Az (1) bekezdés y) pontjában és a 8. § (1) bekezdés v) pontjában foglaltak alkalmazásakor a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát két tizedesjegy pontossággal, azon személy nélkül kell megállapítani, aki az alkalmazást, de legkorábban 2004. január 1-jét megelőző tizenkét hónapban
a) az adózó kapcsolt vállalkozásánál állt munkaviszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban, személyesen közreműködő tagsági viszonyban,
b) tevékenységét az adózó kapcsolt vállalkozásának minősülő egyéni vállalkozóként
végezte.
(20) Az (1) bekezdés sz) és y) pontjában foglaltak szerinti összegnek a 19. § (1) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.
(21) Abban az esetben, ha az önkormányzattal fennálló bérleti szerződés az adózó érdekkörében felmerült okból – kivéve az elháríthatatlan külső okot – 60 hónapon belül megszűnik, az adózó a 7. § (1) bekezdés ty) pontja alapján az adóévet megelőző adóév(ek)ben az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg után megállapítja a 19. § (1) bekezdésének az adózás előtti eredmény csökkentése adóévében hatályos rendelkezése szerint előírt mértékkel az adót és a késedelmi pótlékot. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a bérleti szerződés megszűnésének napjáig kell felszámítani. Az adó és a késedelmi pótlék együttes összegét meg kell szorozni a szerződésből nem teljesült időtartam egész hónapjainak száma és a 60 hónap két tizedesjegyre kiszámított hányadosával és az így kapott összeget az adózó 30 napon belül megfizeti, és a szerződés megszűnésének időpontját követő első társasági adóbevallásban bevallja. E szabályt kell alkalmazni, ha az adózó a települési önkormányzattal kötött szerződést követően 60 hónapon belül jogutód nélkül megszűnik.”
23. § (1) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének nf) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt növeli:
n) az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz és térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adó, valamint az adózó által átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, figyelemmel a (4) bekezdésben foglaltakra, kivéve, ha]
„nf) az adózó a támogatást filmalkotáshoz juttatta, a Filmiroda által a részére kiadott támogatási igazolásban szereplő összegig, feltéve, hogy a filmalkotást nem kell az Mktv. 21. §-a szerinti V. kategóriába sorolni,”
(2) A Tao. 8. §-ának (1) bekezdése a következő v) ponttal egészül ki:
(Az adózás előtti eredményt növeli:)
„v) a (6) bekezdésben, valamint a 7. § (19) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel az átlagos állományi létszám előző adóévhez viszonyított csökkenése és a megelőző adóév első napján érvényes havi minimálbér adóévre számított összege szorzatának 20 százalékkal növelt összege, de legfeljebb a 7. § (1) bekezdés y) pontja alapján igénybe vett kedvezmény 20 százalékkal növelt összege, azzal, hogy nem kell az igénybe vett kedvezmény összegébe beszámítani a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának csökkenését megelőző negyedik adóévben vagy azt megelőzően az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett összeget.”
(3) A Tao. 8. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Amennyiben az átlagos állományi létszám a megelőző adóévhez viszonyítva többek között azért is csökkent, mert a munkavállaló szülési szabadságot, gyermekgondozási ellátás miatt szabadságot vett igénybe, betegség miatt keresőképtelenné vált, katonai szolgálatát, büntetés-végrehajtását kezdte meg, illetve meghalt, akkor az események bekövetkezésének adóévében és az azt követő adóévben nem kell az (1) bekezdés v) pontjában foglaltakat alkalmazni, feltéve hogy az (1) bekezdés v) pont szerinti összeg nem éri el az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét.”
24. § (1) A Tao. 16. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adózó)
„b) a végelszámolás, a felszámolás kezdő napját megelőző nappal lezáruló adóévet (ha végelszámolás, felszámolás nélkül szűnik meg jogutód nélkül, az utolsó adóévét) megelőzően lekötött fejlesztési tartaléknak az említett adóév utolsó napjáig beruházásra fel nem használt része után a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint előírt mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot megállapítja, és azokat 30 napon belül megfizeti. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és a megállapított adóval együtt az említett napot követő első társaságiadó-bevallásban kell bevallani;”
(2) A Tao. 16. §-ának (1) bekezdése a következő ch) alponttal egészül ki:
[Az adózó
c) jogutód nélküli megszűnésekor]
„ch) az adózás előtti eredményt növeli a 8. § (1) bekezdés v) pontja szerint megállapított összegnek az a része, amellyel az adózó korábban nem növelte adózás előtti eredményét.”
25. § A Tao. 18. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A tőkét befogadó, a vagyont kiadó adózónak, továbbá a tagnak (részvényesnek) az (1)–(5) bekezdés előírásait a jegyzett tőke nem pénzbeli hozzájárulással történő emelése, a jegyzett tőke tőkekivonással történő leszállítása és a jogutód nélküli megszűnés miatt nem pénzben történő vagyonkiadásra is alkalmaznia kell, ha a többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező tag (részvényes) teljesíti a nem pénzbeli hozzájárulást, illetve részesedik a vagyonból.”
26. § A Tao. 22. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az adózó az adóévben az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költségei között, továbbá a szoftverfejlesztő alkalmazására tekintettel elszámolt bérköltség 10 százalékának megfelelő összegű adókedvezményt vehet igénybe, amelyet az adóévben és az azt követő három adóévben egyenlő részletekben érvényesíthet, azzal, hogy a megelőző adóév(ek)ben – adó hiányában – nem érvényesített adókedvezmény az említett időszakon belül igénybe vehető.”
27. § (1) A Tao. 22/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózó a beruházás megkezdése előtt benyújtott kérelmére a Pénzügyminisztérium határozata alapján adókedvezményt vehet igénybe a fejlesztési program keretében megvalósított,
a) jelenértéken legalább 3 milliárd forint értékű beruházás,
b) a kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett települési önkormányzat közigazgatási területén üzembe helyezett és üzemeltetett, jelenértéken legalább 1 milliárd forint értékű beruházás,
c) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, korábban már használatba vett, állati eredetű élelmiszert előállító létesítmény jogszabályban meghatározott élelmiszer-higiéniai feltételeinek megteremtését szolgáló beruházás,
d) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű önálló környezetvédelmi beruházás,
e) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű szélessávú internetszolgáltatást szolgáló beruházás,
f) az alapkutatást, az alkalmazott kutatást vagy a kísérleti fejlesztést szolgáló, a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia vagy a központi költségvetési szerv által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében lévő területen üzembe helyezett és üzemeltetett, jelenértéken legalább 100 millió forint értékű beruházás,
g) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, kizárólag film- és videogyártást szolgáló beruházás,
h) munkahelyteremtést szolgáló beruházás
üzembe helyezése és azt követő ötéves – az érvényes, jogerős engedélyben foglaltak szerinti – üzemeltetése esetén, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését vagy – az alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést szolgáló beruházást kivéve – az előállított termék, a nyújtott szolgáltatás, illetve a termelési, szolgáltatási folyamat alapvető változását eredményezi, azzal, hogy e rendelkezések alkalmazásában a földterület, a telek, a telkesítés, valamint az említett ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a kérelem benyújtását megelőző két évben történő átvétele nem minősül a beruházás megkezdésének.”
(2) A Tao. 22/B. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy a környezeti elemek védelme, valamint a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelem érdekében jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított hatályos határértéket a tényleges kibocsátási mutató a beruházás üzembe helyezését követő öt évben ne haladja meg.
(4) Az adózó az adókedvezményt a fejlesztési program keretében megvalósított beruházás üzembe helyezését követő adóévben – vagy az adózó kérelmére a beruházás üzembe helyezésének adóévében – és az azt követő kilenc adóévben, legfeljebb a kérelem benyújtásának adóévét követő tizennegyedik adóévben veheti igénybe.”
(3) A Tao. 22/B. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Mezőgazdasági és erdészeti tevékenységet, továbbá mezőgazdasági termékek feldolgozását és forgalmazását szolgáló, az (1) bekezdés a)–c) és h) pontja szerinti beruházás esetén az adókedvezmény engedélyezésének és igénybevételének további feltétele, hogy a beruházás feleljen meg a Tanács 1257/1999/EK rendeletében foglalt feltételeknek.”
(4) A Tao. 22/B. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az (1) bekezdés h) pontja szerinti munkahelyteremtést szolgáló beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy az adókedvezmény első igénybevételének adóévét követő harmadik adóévben és az azt követő négy adóévben
a) a fejlesztési program keretében újonnan létrehozott munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók legalább 20 százalékát pályakezdőként felvett munkavállalók adják azzal, hogy pályakezdőnek minősül az a természetes személy, aki a középfokú nevelési-oktatási, vagy a felsőoktatási intézménnyel nappali képzés keretében fennálló jogviszonya, illetve a tanulói jogviszonya tankötelezettség címén való megszűnését követő egy naptári éven belül első alkalommal létesít munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt, valamint
b) a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát legalább 300 fővel, a beruházás megkezdését megelőző adóév utolsó napján középvállalkozásnak minősülő adózónál legalább 150 fővel, kisvállalkozásnak minősülő adózónál legalább 30 fővel – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti legalább 150 fővel, a beruházás megkezdését megelőző adóév utolsó napján középvállalkozásnak minősülő adózónál legalább 75 fővel, kisvállalkozásnak minősülő adózónál legalább 15 fővel – haladja meg.”
28. § A Tao. 29/D. §-a a következő (16) bekezdéssel egészül ki:
„(16) A (11) bekezdés alkalmazásakor, amennyiben az adózó döntése arra irányul, hogy a fizetendő adója az őt megillető adókedvezmények teljes körű kihasználásával kerüljön megállapításra, akkor ezt az önellenőrzés és az adóellenőrzés során is figyelembe kell venni.”
29. § A Tao. 27. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A belföldi személy és a külföldi vállalkozó által a külföldi illetőségű osztalékban részesülő, a 4. § 32/a. pont szerinti társaság (ideértve a társaság valamely tagállamban lévő telephelyét is) részére fizetett (juttatott) osztalék mentes az osztalékadó alól, ha az osztalékban részesülő belföldi illetőségű társaság jegyzett tőkéjében fennálló részesedése (részvény esetében névre szóló részvénye) a kifizetéskor (juttatáskor) legalább két éven át folyamatosan legalább 20 százalék. A 20 százalékos részesedés két évnél rövidebb folyamatos fennállása esetén akkor nem köteles a kifizető az osztalékadót levonni és az osztalékban részesülő, illetve – nem pénzben történő juttatás esetén – a kifizető a bevallás időpontjában akkor nem köteles megfizetni, ha az adó megfizetéséért más személy vagy a kifizető kezességet vállal.”
30. § A Tao. a következő 29/G. §-sal egészül ki:
„29/G. § (1) Az adózó a 7. § (1) bekezdés q) pontjának és a 22. § (2) bekezdésének a 2004. április 1-jén hatályos előírásait alkalmazza, ha a filmgyártáshoz adott hozzájárulásról befektetési igazolással rendelkezik.
(2) A 7. § (1) bekezdés t) pontjában foglaltakat az adózó a 2004. december 31-éig állományba vett kísérleti fejlesztésre az állományba vétel időpontjában hatályos előírások szerint érvényesítheti, ha az adózás előtti eredménycsökkentést – választása szerint – az értékcsökkenés elszámolásának adóévében alkalmazza.
(3) Az adózó a 7. § (15) bekezdésének rendelkezéseit először a 2004. december 31-én hatályos rendelkezések szerint készített bevallásában – a 7. § (1) bekezdés f) pontja alapján – elszámolt fejlesztési tartalék összegére alkalmazza.
(4) A 2004. december 31-éig benyújtott fejlesztési adókedvezmény iránti kérelem elbírálására és igénybevételére a 2004. december 31-én hatályos jogszabályi rendelkezések alkalmazandók.
(5) A 3. számú melléklet 10. pontjában foglaltakat első ízben a 2005-ben kezdődő adóévtől elszámolt értékvesztésre, behajthatatlan követelésre kell alkalmazni.”
31. § A Tao. 31. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak történő megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 90/434/EGK irányelve a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről;
b) a Tanács 90/435/EGK irányelve a különböző tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről;
c) a Tanács 03/49/EK irányelve a tagállamok kapcsolt vállalkozásai közötti kamat-, jogdíjfizetések adóztatásának egységes rendszeréről;
d) a Tanács 2003/123/EK irányelve a különböző tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló a Tanács 90/435/EGK irányelve módosításáról.”
32. § A Tao. 1. és 3. számú melléklete e törvény 6–7. számú melléklete szerint módosul.
33. § Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva tv.) 5. §-a az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az eva alapját csökkenti jogszabály vagy jogerős bírósági, illetve hatósági határozat alapján kapott kártérítés, kártalanítás, továbbá az adóalany vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez használt vagyontárgy károsodására vagy megsemmisülésére tekintettel a károkozótól vagy annak felelősségbiztosítójától, vagy harmadik személytől a káreseménnyel kapcsolatosan kapott bevétel.”
34. § Az Eva tv. 6. §-ának (3) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül bevételnek:]
„d) az egyéni vállalkozó adóalany esetében magánszemélyként, nem a vállalkozási tevékenységgel összefüggésben kapott vagyoni érték (így különösen az ápolási díj, a biztosító szolgáltatása);”
35. § Az Eva tv. 8. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt növeli az az összeg, amelyet az adóalany az általa kibocsátott számla, egyszerűsített számla alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg, illetve az a 7. § (7) bekezdése alapján sem minősült eddig bevételnek.”
36. § Az Eva tv. 21. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
(egyéni vállalkozó:)
„h) az egyénileg tevékenykedő európai közösségi jogász (kivéve, amennyiben e tevékenységet ügyvédi társulás tagjaként vagy alkalmazottként végzi).”
37. § Az Eva tv. 22. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és egyidejűleg a § a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az adóhatóság az adózó részére kiállított, az adóalanyiság adóévére vonatkozó jövedelemigazoláson feltünteti azt a tényt, hogy az adózó az eva alanya volt, továbbá az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevételt és az adóévre megállapított adót (evát). A magánszemély adóalany által megszerzett olyan bevétel (jövedelem) tekintetében, amely nem képezi az eva alapját, az adóhatóság az erre egyébként irányadó szabályok szerint állítja ki a jövedelemigazolást.”
„(11) Ha a 2003. évben az Eva tv. hatálya alá tartozó adózó a 2004. adóévre az Eva tv. 2. § (5) bekezdésének e) pontjában foglalt feltétel miatt veszítette el adóalanyiságát, az Eva tv. 3. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelentheti az állami adóhatóságnak, hogy a 2005. adóévben adókötelezettségeit az adóalanyra vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti, ha a bejelentkezés időpontjában megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek.”
38. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 4/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem minősülnek adóalanynak az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységet végző szervek, személyek akkor sem, ha gazdasági tevékenységükből – ideértve a 8. számú mellékletben felsorolt tevékenységeket is – származó bevételük jelentéktelen. A 8. számú melléklet 7. pontja szerinti tevékenységet végző szervek, személyek – e tevékenységből származó bevételüktől függetlenül – adóalanynak minősülnek.”
(2) Az áfa-törvény 4/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A (4) bekezdés szerinti értékhatár megállapításakor az (1) bekezdésben meghatározott szervek, személyek 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységét – feltéve, hogy nem éltek a 30. § (2) bekezdés szerinti választás jogával –, valamint a 8. § (4) bekezdés szerinti közvetített szolgáltatás nyújtását nem gazdasági tevékenységként végzett tevékenységnek kell tekinteni.”
(3) Az áfa-törvény 4/A. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az adóalanynak nem minősülő szervnek, személynek a (4) bekezdés szerinti értékhatár elérése esetén adófizetési kötelezettsége azon termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást követő termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira keletkezik először, amelynek ellenértékével a jelzett értékhatárt túllépte.”
39. § (1) Az áfa-törvény 4/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 4. § (1) bekezdése szerinti hitelintézet, befektetési vállalkozás, illetőleg biztosító adóalany választása esetén jogosult arra, hogy a részére külön törvény alapján kiszervezett tevékenységet végző adóalannyal együttesen minősüljön adóalanynak (csoportos adóalanyiság). A csoportos adóalanyiság a csoport tagjainak egymás közötti (csoporton belülre végzett) szolgáltatásnyújtása tekintetében áll fenn, amely után adófizetési kötelezettség nem keletkezik.”
(2) Az áfa-törvény 4/C. §-a (2) bekezdésének ab) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A csoportos adóalanyiság választására az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén nyílik lehetőség:
a) a csoport valamennyi tagja]
„ab) a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény hatálya alá tartozó önálló jogi személy, vagy a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény hatálya alá tartozó fióktelep;”
(3) Az áfa-törvény 4/C. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„c) az állami adóhatóság a csoport bármely tagja terhére általános forgalmi adó tekintetében elévülési időn belül összesen 5 000 000 forint feletti adóhiányt jogerősen nem állapított meg;”
(4) Az áfa-törvény 4/C. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A csoportnak legalább két tagja van – amelyből az egyik a kiszervezett tevékenységet végző –, és a csoportos adóalanyiság választása feltételeinek – kivéve a (2) bekezdés c) pontjában foglalt feltételt – a csoport fennállása alatt a tagok folyamatosan megfelelnek.
(4) A csoport tagjainak önálló adóalanyisága a csoporton kívülre nyújtott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén és a csoporton belülre végzett termékértékesítés esetén áll fenn. Ha a tag kizárólag csoporton belülre nyújt szolgáltatást, önálló adóalanyisága megszűnik.”
40. § (1) Az áfa-törvény 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket
a) az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja, ideértve a más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadást is, kivéve a (3) bekezdésben meghatározott eseteket,
b) olyan gazdasági tevékenység folytatásához használja fel, hasznosítja, amely egyébként nem adna jogot adólevonásra,
c) saját célra olyan állapotában használja fel, hasznosítja, amelyet, ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra,
d) üzemanyagként személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez használja fel, hasznosítja,
feltéve, hogy a termék, illetve annak alkotórészeinek belföldi, Közösségen belülről történő beszerzéséhez, importálásához (a továbbiakban együtt: beszerzés), kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.”
(2) Az áfa-törvény 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A termékértékesítéssel egy tekintet alá esik:]
„c) ha az adóalany a tulajdonában lévő (ideértve a bizomány keretében átvett terméket is), adóalanyiságát eredményező tevékenysége érdekében beszerzett, előállított terméket belföldről másik tagállamba fuvarozza, fuvaroztatja vagy más módon juttatja el, kivéve, ha a termék továbbítása az alábbi célok valamelyike érdekében valósul meg:
1. a 14. § (2) bekezdésében, valamint a 14/A. §-ban meghatározott termékértékesítés,
2. a 14. § (3) bekezdésében meghatározott termékértékesítés,
3. a 11–11/A. § szerinti termékértékesítés, valamint a 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés,
4. a termék kivitele másik tagállamba, annak feldolgozása, megmunkálása céljából, amennyiben ezen szolgáltatás teljesítése után a termék visszakerül belföldre a szolgáltatást igénybe vevő adóalanyhoz,
5. a termék tulajdonosa által, annak adóalanyisága körébe tartozó termék ideiglenes használata szolgáltatás teljesítése érdekében a feladás vagy a fuvarozás befejezésének helye szerinti tagállamban,
6. a termék 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használata másik tagállamban, amelyre – amennyiben azt harmadik országból importálták volna – az ideiglenes behozatal címén teljes adómentesség vonatkozna,
7. a termék továbbítása másik tagállamban fenntartott vevői készlet céljára, amennyiben az adóalanynak a továbbítást követően a másik tagállamban nem keletkezik adófizetési kötelezettsége Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén,
8. a 14. § (7) bekezdésében meghatározott termékértékesítés.
Amennyiben az 1–8. pontokban foglalt feltételek közül bármelyik megszűnik, a saját tulajdonban lévő termék tagállamok közötti fuvarozását, továbbítását termékértékesítésnek kell tekinteni. A termékértékesítés teljesítési időpontja a feltétel megszűnésének napja.”
(3) Az áfa-törvény 7. §-ának (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[(3) Nem minősül termékértékesítésnek]
„f) a külön jogszabály szerint többcélú kistérségi társulásnak minősülő szervezet részére a társulni kívánó önkormányzatok, illetve a társulni kívánó, többcélú kistérségi társulás keretében működő társulások tulajdonában lévő, jogszabályban meghatározott feladatok ellátását szolgáló vagyon térítésmentes átadása, kiválás esetén térítésmentes visszajuttatása.”
41. § Az áfa-törvény 7/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Nem minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel egy tekintet alá eső termékbeszerzésnek, ha más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany a tulajdonában lévő terméket egy másik tagállamból a belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbítja, és a továbbítást követően a belföldi adóalany vevő vagy bizományos Közösségen belülről történő termékbeszerzést hajt végre, feltéve, hogy a termék másik tagállamba vevői készlet céljából történő továbbítását a termék feladásának, elfuvarozásának megkezdése szerinti tagállamban nem tekintik termékértékesítésnek, vagy ahhoz a feltételhez kötik, hogy a vevői készlet helye szerinti tagállamban alkalmazhatóak a vevői készlethez kapcsolódó rendelkezések.”
42. § Az áfa-törvény 8. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az adóalany adóalanyiságát eredményező tevékenységtől eltérő cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint nem termékértékesítésnek minősülő tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható. Szolgáltatásnyújtásnak minősül a saját tevékenységéhez végzett olyan szolgáltatás is, amelyet külön jogszabályban meghatározottak szerint vezetett nyilvántartásában immateriális (nem anyagi) javak között szerepeltetni köteles, és amely az adóalanyt – ha azt ellenérték fejében vette volna igénybe – adólevonásra nem jogosította volna.”
43. § Az áfa-törvény 11/A. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:)
„i) a vámhatóság által végleges rendeltetéssel harmadik ország területére kiléptetett termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások, így különösen a teherközlekedés és az ahhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, kivéve a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes szolgáltatásokat;”
44. § (1) Az áfa-törvény 12. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(12. § A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:)
„f) azon termék értékesítése, amely a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területről történő behozatal miatt belső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll;”
(2) Az áfa-törvény 12. §-ának j)–k) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(12. § A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:)
„j) a Közösségen belüli, illetve harmadik országba irányuló repülő-, illetve hajójáratokon az utasok által a fedélzeten elfogyasztani rendelt termékek értékesítése;
k) az a termékértékesítés, amely a nemzetközi közforgalmú repülőtéren a repülésre nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem helyben fogyasztásra történő értékesítést végző üzlet által végső úti céllal harmadik országba utazó, az Európai Unió tagállamaiban állandó lakóhellyel nem rendelkező utasok részére történik, amennyiben az utasok beszállókártyájuk számának dokumentálása alapján – az átszállóutasok esetében továbbá a repülőjegy másolatával – igazolják a Közösség területe elhagyásának tényét.”
(3) Az áfa-törvény 12. §-a az alábbi l) ponttal egészül ki:
(12. § A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:)
„l) azon termék Közösségen belülről történő beszerzése, amely a c)–f) pontokban meghatározott eljárások valamelyike alatt áll.”
45. § (1) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 16. pontjának d)–e) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(16. számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papíralapú vagy a vevővel történt megállapodás alapján – külön jogszabály által meghatározottak szerint – elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:)
„d) a vevő neve, címe, valamint közösségi adószáma – ennek hiányában adószáma –, ha a vevő az adó fizetésére kötelezett;
e) Közösségen belüli adómentes termékértékesítés esetén a vevő közösségi adószáma;”
(2) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 16. pontjának p)–q) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(16. számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papíralapú vagy a vevővel történt megállapodás alapján – külön jogszabály által meghatározottak szerint – elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:)
„p) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselő kötelezett, annak neve, címe és adószáma;
q) a 29. §, a 29/A. §, a 30. § (1) bekezdése alá eső termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetén erre a tényre, valamint a XI. fejezet szerinti alanyi adómentesség és a XV. fejezet alapján a különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén ezen adózási módra történő hivatkozás.”
(3) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 17. pontjának d)–e) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(17. egyszerűsített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papíralapú vagy a vevővel történt megállapodás alapján – külön jogszabály által meghatározottak szerint – elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:)
„d) a vevő neve, címe, valamint közösségi adószáma – ennek hiányában adószáma –, ha a vevő az adó fizetésére kötelezett;
e) Közösségen belüli adómentes termékértékesítés esetén a vevő közösségi adószáma;”
(4) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 17. pontjának l)–m) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(17. egyszerűsített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papíralapú vagy a vevővel történt megállapodás alapján – külön jogszabály által meghatározottak szerint – elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:)
„l) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselő kötelezett, annak neve, címe és adószáma;
m) a 29. §, a 29/A. §, a 30. § (1) bekezdése alá eső termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetén erre a tényre, valamint a XI. fejezet szerinti alanyi adómentesség és a XV. fejezet alapján a különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén ezen adózási módra történő hivatkozás.”
(5) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 32. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. befektetési célú arany: a legalább 995/1000 finomságú, és egy gramm feletti súlyú tömb, rúd vagy lemez formájú arany, amely akkreditált labor által kiállított minőségi tanúsítvánnyal rendelkezik, és amelyen fel van tüntetve a tárgy súlya, finomsága és gyártója. Befektetési célú arany, továbbá az ilyen arany feletti tulajdonjogot megtestesítő értékpapír is, illetve a legalább 900/1000 finomságú, 1800 után vert aranyérme, amelyet a kibocsátás országában törvényes fizetőeszközként használtak vagy használnak, és amelynek piaci értéke legfeljebb 80%-kal haladja meg aranytartalmának értékét, továbbá azok az aranyérmék, melyek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett listán szerepelnek;”
(6) Az áfa-törvény 13. §-ának (1) bekezdése a következő 40. ponttal egészül ki:
„40. sportlétesítmények rendeltetésszerű használata: az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatás kivételével a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ) 92.61.10 besorolás alá tartozó szolgáltatások, valamint az ingatlannak minősülő sportlétesítmények sportcélú bérbeadása, és sportcélra történő más módon való hasznosítása.”
46. § Az áfa-törvény 14. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Adóalany kereskedő részére földgázelosztó-hálózaton keresztül történő gázértékesítés, valamint villamosenergia-értékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol azon adóalany kereskedő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye található, aki (amely) részére a gázt, villamos energiát értékesítik, ezek hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található. E bekezdés alkalmazásában adóalany kereskedőnek minősül az az adóalany, akinek (amelynek) főtevékenysége a gáz- vagy villamos energia beszerzése tekintetében azok továbbértékesítése, és akinek (amelynek) saját célra történő fogyasztása ezen termékekből elhanyagolható mértékű.”
47. § (1) Az áfa-törvény 15. §-ának (5) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi k)–l) pontok jelölése l)–m) pontokra változik:
[(5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg, ha a szolgáltatást megrendelő harmadik országbeli illetőségű adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet, illetve a szolgáltatást nyújtó illetősége szerinti államtól eltérő államban nyilvántartásba vett adóalany:]
„k) a földgáz és villamosenergia-elosztási rendszerekhez való hozzáférés biztosításánál, valamint ezekben a rendszerekben történő földgáz szállításánál, illetve villamos energia átvitelénél, illetve más, ehhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtásánál;”
(2) Az áfa-törvény 15. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az (5) bekezdés h) pontjában meghatározott telekommunikációsszolgáltatás-nyújtások, valamint kizárólag termék fuvarozására szolgáló közlekedési eszköz és jármű (ideértve a vasúti kocsit is) bérbeadása esetén, a teljesítés helyének:
a) belföldet kell tekinteni abban az esetben, ha az az (1) vagy (5) bekezdés értelmében harmadik ország területére esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik,
b) harmadik országot kell tekinteni abban az esetben, ha az az (1) vagy (5) bekezdés értelmében belföldre esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik országban történik,
feltéve, hogy ez nem vezet kettős adóztatáshoz vagy az adózás elkerüléséhez.”
(3) Az áfa-törvény 15. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) A 14. § (7) bekezdése alá nem tartozó esetben, a földgázelosztó-hálózaton keresztül történő gázszolgáltatás, valamint villamosenergia-szolgáltatás esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást igénybe vevő ezt ténylegesen felhasználja, vagy elfogyasztja. Amennyiben az igénybe vett gáz, illetve villamos energia egészét vagy részét az igénybe vevő ténylegesen nem használja fel, úgy kell tekinteni, hogy a fel nem használt szolgáltatást az igénybe vevő gazdasági tevékenységének székhelyén, illetve állandó telephelyén, ezek hiányában pedig állandó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén használta fel, fogyasztotta el.”
48. § (1) Az áfa-törvény 15/A. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A 15. § (1) bekezdésétől eltérően a 15. § (5) bekezdésében meghatározott, valamint a Közösségen belüli teherközlekedés és az ehhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatásnyújtások és termékértékesítések közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének – a (11) bekezdésben meghatározott eltéréssel – azt a helyet kell tekinteni, ahol a közvetített termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást teljesítettnek kell tekinteni.”
(2) Az áfa-törvény 15/A. §-ának (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(14) Amennyiben a teljesítés helyét az e §-ban meghatározott szolgáltatásokat saját nevében igénybe vevő személyt, szervezetet adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam területe határozza meg, és a szolgáltatást megrendelő személy, szervezet egyszerre több tagállamban is nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, amelyik tagállam adóhatósága által kiadott adószám alatt az e § szerinti szolgáltatást igénybe vette. Az adóalany köteles azon tagállam által kiadott adószám alatt igénybe venni az e § szerinti szolgáltatást, amelyikben azt az adóalanyiságát eredményező tevékenységet folytatja, amelynek érdekében az e § szerinti szolgáltatást igénybe vette.”
49. § Az áfa-törvény 20/A. §-ának (2)–(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az adófizetési kötelezettség Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén – a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a beszerzést igazoló számla, egyszerűsített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napján, de legkésőbb a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik.
(3) A 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés esetén az adófizetési kötelezettség az értékesítésről kiállított számla, egyszerűsített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napján, de legkésőbb a teljesítés napját magában foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik.
(4) A 7/C. §-ban meghatározott termékbeszerzés esetén az adófizetési kötelezettség a regisztrációsadó-fizetési kötelezettséget előíró határozat meghozatalával egyidejűleg keletkezik.
(5) Közösségen belülről történő termékbeszerzéshez fizetett előleg esetén az előleget adó félnél az adófizetési kötelezettség az előleg átadásának, átutalásának napján keletkezik.”
50. § Az áfa-törvény 21. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(21. § Az adófizetési kötelezettség termékimportnál)
„a) a 14/C. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott esetben a vámjogi szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat közlésének napján;”
