A Felek kötelesek elősegíteni a következőkkel kapcsolatos kutatást, fejlesztést, monitoringot és együttműködést:
a) a kritikus terhelések és kritikus koncentrációk megállapítására kidolgozott módszerek nemzetközi összehangolása, és olyan eljárásoknak a kidolgozása, melyek megteremtik ezt az összhangot;
b) a monitoring technikák és rendszerek fejlesztése, valamint a kénvegyületek terjedésének, a koncentrációknak és az ülepedésnek a modellezése;
c) a kénkibocsátás további csökkentési stratégiái, amelyek egyaránt alapulnak a kritikus terheléseken és kritikus koncentrációkon éppúgy, mint a műszaki fejlődésen, és az integrált értékelési modellezés fejlesztésén a célból, hogy figyelembe véve a csökkentési költségek méltányos megosztását, kiszámítsák a nemzetközileg optimalizált kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket;
d) az olyan szélesebb körű problémák megértése, mint a kénkibocsátások hatása az emberi egészségre, a környezetre, főleg a savasodásra és anyagokra, beleértve a történelmi és kulturális emlékműveket, figyelembe véve a kén-oxidok, nitrogén-oxidok, ammónia, illékony szerves komponensek és a talaj közeli ózon közötti kapcsolatot;
e) kibocsátáscsökkentő technológiák, és az energiahatékonyság növelésére, energiatakarékosságra és a megújuló energia felhasználására vonatkozó technikák és technológiák;
f) a kénkibocsátások csökkentésének eredményeként a környezetet és emberi egészséget befolyásoló kedvező hatások gazdasági értékelése.
7. cikk
1. Megalakult a Végrehajtó Bizottság, hogy felülvizsgálja a jegyzőkönyv megvalósítását és a Felek kötelezettségeinek teljesítését. A Bizottság a Végrehajtó Testület ülésén számol be a Feleknek, és tehet nekik megfelelő javaslatokat.
2. A Végrehajtó Bizottság jelentésének figyelembevételével, és bármely javaslatára a Felek az ügy körülményeinek figyelembevételével az Egyezmény gyakorlatának megfelelően döntést hozhatnak, és felszólíthatnak a jegyzőkönyv céljainak előmozdítására, beleértve az illető Fél részére nyújtandó, a jegyzőkönyv teljesítésére irányuló segítséget jelentő intézkedéseket.
3. A Felek kötelesek a jegyzőkönyv hatálybalépését követő első Végrehajtó Testületi ülésen elfogadni egy döntést, mely kijelöli a Végrehajtó Bizottság szerkezetét és funkcióit, valamint a teljesítés felülvizsgálatának folyamatát.
4. A teljesítési folyamat vizsgálatának a jegyzőkönyv 9. cikke szerinti előírásoktól függetlenül kell működnie.
8. cikk
1. A Végrehajtó Testület ülésén a Felek kötelesek az Egyezmény 10. cikkének 2. a) paragrafusa értelmében felülvizsgálni a Felek és az EMEP által szolgáltatott információkat, a kén és más savasodást okozó vegyületek ülepedésének hatásáról szóló adatokat és a jegyzőkönyv 7. cikkének 1. paragrafusában hivatkozott Végrehajtást Ellenőrző Bizottság jelentéseit.
2. a) A Végrehajtó Testület ülésein a Felek kötelesek átvizsgálni a jegyzőkönyvbeli kötelezettségeket, beleértve:
(i) az 5. cikk 5. paragrafusbeli kötelezettségeiket, melyek kapcsolódnak a számított és nemzetközileg optimalizált kibocsátás csökkentésekhez, és
(ii) a követelményeknek való megfelelést és fejlődést a jegyzőkönyv céljainak elérésében;
b) a felülvizsgálatoknak figyelembe kell venniük a savasodással kapcsolatos elérhető legjobb tudományos ismereteket, beleértve a kritikus terhelések becsléseit, a technológiai fejlődést, a gazdasági viszonyok változását és a kibocsátási szintek terén vállalt kötelezettségek teljesítését;
c) az ilyen felülvizsgálatok keretében bármely Fél, amelynek a II. mellékletben felsorolt kénkibocsátási maximumokra és csökkentési százalékokra vonatkozó kötelezettségei nem felelnek meg a rá vonatkozó számított és nemzetközileg optimalizált kibocsátás csökkentésnek, amely szerint köteles csökkenteni az 1990-ben mért kénülepedés és az EMEP földrajzi hatókörébe tartozó kritikus kénülepedés közötti különbséget legalább 60%-kal, köteles minden erőfeszítést megtenni a módosított kötelezettségek teljesítésére;
d) az eljárásokat, módszereket és ezeknek a felülvizsgálatoknak az időzítését a Felek a Végrehajtó Testület ülésén határozzák meg. Az első ilyen felülvizsgálat 1997-ben lesz.
9. cikk
1. Abban az esetben, ha bármely két vagy több Fél között vita van a jegyzőkönyv magyarázatát vagy alkalmazását illetően, az érintett Feleknek a vitás kérdés tárgyalásos, vagy bármilyen más, saját maguk választotta békés úton való megoldására kell törekedniük. A vitában résztvevő Feleknek értesíteniük kell vitájukról a Végrehajtó Testületet.
2. A jegyzőkönyv ratifikálásakor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy csatlakozás esetén, vagy bármilyen későbbi időpontban egy Fél, amely nem egy egyesült regionális gazdasági szervezet, írott formában letétbe helyezheti bármely, a jegyzőkönyv magyarázatával vagy alkalmazásával kapcsolatos vitára vonatkozó nyilatkozatát, mely szerint köteles tényként elismerni és megegyezés nélkül, bármely Félre vonatkozóan elfogadni ugyanazt a kötelezettséget a viták rendezésére a következő módok egyikén:
a) a vita beterjesztése Nemzetközi Bírósághoz;
b) döntőbíráskodás (egyeztető eljárás) a Végrehajtó Testület ülésén a lehető legrövidebb időn belül a Felek által elfogadott módon, a döntőbíráskodásra (egyeztető eljárásra) vonatkozó melléklet szerint.
Egy Fél, amely egy egyesült regionális gazdasági szervezet, egy olyan nyilatkozatot tehet az egyeztető eljárással kapcsolatban, amely összhangban van a fenti b) bekezdésbeli eljárással.
3. A 2. paragrafus szerinti nyilatkozatnak addig kell hatályban maradnia, amíg letelik a határideje, vagy a visszavonásáról szóló írott feljegyzésnek Letéteményesnél történő letétbe helyezését követő három hónapig.
4. Egy új nyilatkozat, visszavonásra vonatkozó értesítés, vagy egy nyilatkozat letelte semmiképpen sem befolyásolhatja a Nemzetközi Bíróság vagy döntőbíróság előtt folyamatban lévő eljárásokat, hacsak a vitában résztvevő Felek másként nem egyeznek meg.
5. Azt az esetet kivéve, amikor az egymással vitában álló Felek a vita elrendezésének ugyanazt a 2. paragrafus szerinti módját elfogadták, amennyiben 12 hónappal azután, hogy az egyik Fél jegyzéket adott át a másiknak, hogy vitában állnak, az érintett Felek nem tudták rendezni vitájukat az 1. paragrafusban említettek szerint, a vitát bármely, a vitában érintett Fél kérésére fel kell terjeszteni kiegyezésre.
6. Az 5. paragrafus értelmében a vitában résztvevő bármely Fél kérésére egyeztető bizottságot kell létrehozni. A bizottságnak úgy kell megalakulnia, hogy tagjai közt egyenlő számban legyenek az érintett Felek jelöltjei, vagy a bizottságban azonos érdekeket képviselő Felek, és az elnököt az így kijelölt tagok közös megegyezéssel választják. A bizottságnak javaslatot kell tennie a döntésre, melyet a Feleknek jóhiszeműen figyelembe kell venniük.
10. cikk
A jegyzőkönyv mellékletei szerves részei a jegyzőkönyvnek. Az I. és IV. mellékletek ajánlás jellegűek.
11. cikk
1. Bármely Fél kérheti a jegyzőkönyv módosítását. Az Egyezményben résztvevő bármely Fél kérheti a jegyzőkönyv II. mellékletének kiegészítését a nevével, a kibocsátási szintekkel, a maximálisan megengedett kénkibocsátásokkal és csökkentési százalékokkal együtt.
2. Az ilyen javasolt módosításokat és kiegészítéseket írásban kell benyújtani a Bizottság Végrehajtó Titkárságának, amely köteles tájékoztatni azokról az összes Felet. A Feleknek a Végrehajtó Testület következő évi ülésén meg kell vitatniuk a javasolt módosításokat és kiegészítéseket, feltéve, hogy a Végrehajtó Titkárság legalább 90 nappal előtte tájékoztatta azokról a Feleket.
3. A jegyzőkönyv és II., III. és V. mellékletei módosításainak egyaránt a Végrehajtó Testület ülésén jelen lévő Felek konszenzusán kell alapulniuk, és azokra a Felekre, amelyek elfogadták azokat, kötelező hatályúak lesznek 90 nappal azt követően, hogy a Felek 2/3-a letétbe helyezte az elfogadási okiratát a Letéteményesnél. A módosítások 90 nappal azt követően lépnek hatályba bármely Félre vonatkozóan, hogy az adott fél letétbe helyezte az elfogadási okiratát.
4. A jegyzőkönyv mellékleteinek a módosításához, a 3. paragrafusban hivatkozott mellékletek kivételével a Végrehajtó Testület ülésén jelen lévő Felek konszenzusa szükséges. A Bizottság Végrehajtó Titkársága által bejelentett bármely mellékletének módosítása a közlését követő 90 nappal azt követően lép hatályba bármely Felekre vonatkozóan is, amelyek nem helyeztek letétbe véleményeltérést az 5. paragrafus előírásai szerint, kivéve, ha legalább 16 Fél nem helyezett el ilyen értesítést.
5. Bármelyik Félnek, amelynek nem áll módjában elfogadni egy melléklet módosítását, a 3. paragrafusban említett mellékletek kivételével, írásban értesítenie kell a Letéteményest az elfogadás kihirdetését követő 90 napon belül. A Letéteményesnek haladéktalanul tudatnia kell az összes Féllel bármilyen hasonló értesítés beérkezését. Bármely Fél előzetes értesítéssel bármikor helyettesítheti az elfogadást, és az elfogadási okirat letétbe helyezésével a melléklet módosítása erre a Félre vonatkozóan hatályba lép.
6. A II. melléklet módosításai a Végrehajtó Testület ülésén résztvevő Felek konszenzusával fogadhatók el, és 90 nappal azután a nap után lépnek hatályba a jegyzőkönyv valamennyi Felére vonatkozóan, amelyen a Bizottság Végrehajtó Titkársága írásban értesítette a Feleket a módosítás elfogadásáról.
12. cikk
1. A jegyzőkönyv 1994. június 13-tól 1994. június 14-ig lesz aláírható Oslóban, utána New Yorkban az ENSZ Központban 1994. december 12-ig a Bizottság állandó tagjainak, valamint a Bizottság tanácskozási joggal rendelkező tagjainak, a Gazdasági és Szociális Tanács 36(IV.) 1947. március 28-i határozatának 8. paragrafusa értelmében, és a Bizottság szuverén országaiból álló regionális gazdasági integrációs szervezeteknek, melyeknek tanácskozási, szerződéskötési és alkalmazási joguk van a Jegyzőkönyv által szabályozott nemzetközi megállapodások tekintetében, feltéve, hogy az országok és szervezetek egyaránt az Egyezmény Felei, és a II. mellékletben fel vannak sorolva.
2. A regionális gazdasági integrációs szervezetek a hatáskörükbe tartozó kérdésekben kötelesek a saját nevükben gyakorolni a jogaikat és teljesíteni kötelezettségeiket, melyeket a jegyzőkönyv a tagországaiknak tulajdonít. Ilyen esetekben ezeknek a szervezeteknek a tagországai egyedül nem gyakorolhatnak ilyen jogokat.
13. cikk
1. Az aláíró Feleknek a jegyzőkönyvet ratifikálni, elfogadni vagy jóváhagyni kell.
2. A 12. cikkely 1. paragrafusa szerinti követelményeknek megfelelő országok és szervezetek 1994. december 12-től csatlakozhatnak a jegyzőkönyvhöz.
14. cikk
Az Egyesült Nemzetek Főtitkára fogja gyakorolni a letéteményesi funkciót, aki a ratifikálás, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás okiratainak letéteményese.
15. cikk
1. A jegyzőkönyv azután a nap után 90 nappal fog hatályba lépni, amely napon a ratifikálás, elfogadás jóváhagyás vagy csatlakozás tizenhatodik okiratát letétbe helyezték a Letéteményesnél.
2. A 12. cikk 1. paragrafusában említett összes olyan országra és szervezetre, amely ratifikálja, elfogadja vagy jóváhagyja a jegyzőkönyvet, vagy a tizenhatodik ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése után csatlakozik hozzá, 90 nappal azután a nap után lép hatályba a jegyzőkönyv, amely napon az ilyen Fél letétbe helyezi a ratifikálás, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás okiratát.
16. cikk
Öt évvel azután, hogy a jegyzőkönyv rá vonatkozóan hatályba lépett, bármely Fél elállhat tőle oly módon, hogy írásbeli bejelentést tesz a Letéteményesnek. Bármely ilyen visszavonás a Letéteményeshez való megérkezést követő 90. napon, vagy a visszavonás bejelentésében megadható későbbi időpontban lép hatályba.
17. cikk
A jegyzőkönyv eredeti példányát, amelynek angol, francia és orosz nyelvű szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
Ennek hiteléül az alulírottak, miután erre megfelelő felhatalmazással rendelkeznek, a jegyzőkönyvet aláírták.
Készült Oslóban, ezerkilencszázkilencvennégy júniusának tizennegyedik napján.
(5 percentiles térkép centigramm S/m2/év mértékegységben)
Az alábbi táblázatban felsorolt kénkibocsátási korlátok a jegyzőkönyv 2. cikkének 2. és 3. paragrafusában említett kötelezettségek. A felsorolt 1980. és 1990. évi kibocsátási szintek, valamint a felsorolt százalékos emisszió csökkentések csak tájékoztatási célokat szolgálnak.
| Kibocsátási szintek kt SO2/év | Kénkibocsátási korlátok a/ kt SO2/év | Százalékos kibocsátás csökkentések (bázisév 1980) b/ | |||||||
| 1980 | 1990 | 2000 | 2005 | 2010 | 2000 | 2005 | 2010 | ||
| Ausztria | 390 | 90 | 78 | 80 | |||||
| Belorusszia | 740 | 456 | 400 | 370 | 38 | 46 | 50 | ||
| Belgium | 828 | 443 | 248 | 232 | 215 | 70 | 72 | 74 | |
| Bulgária | 2050 | 2020 | 1374 | 1230 | 1127 | 33 | 40 | 45 | |
| Kanada - országos | 4614 | 3700 | 3200 | 30 | |||||
| - SOMA | 3245 | 1750 | 46 | ||||||
| Horvátország | 150 | 160 | 133 | 125 | 117 | 11 | 17 | 22 | |
| Cseh Köztársaság | 2257 | 1876 | 1128 | 902 | 632 | 50 | 60 | 72 | |
| Dánia | 451 | 180 | 90 | 80 | |||||
| Finnország | 584 | 260 | 116 | 80 | |||||
| Franciaország | 3348 | 1202 | 868 | 800 | 74 | 77 | 78 | ||
| Németország | 7494 | 5803 | 1300 | 990 | 83 | 87 | |||
| Görögország | 400 | 510 | 595 | 580 | 570 | 0 | 3 | 4 | |
| Magyarország | 1632 | 1010 | 898 | 816 | 653 | 45 | 50 | 60 | |
| Írország | 222 | 168 | 155 | 30 | |||||
| Olaszország | 3800 | 1330 | 1042 | 65 | 73 | ||||
| Liechtenstein | 0.4 | 0.1 | 0.1 | 75 | |||||
| Luxemburg | 24 | 10 | 58 | ||||||
| Hollandia | 466 | 207 | 106 | 77 | |||||
| Norvégia | 142 | 54 | 34 | 76 | |||||
| Lengyelország | 4100 | 3210 | 2583 | 2173 | 1397 | 37 | 47 | 66 | |
| Portugália | 266 | 284 | 304 | 294 | 0 | 3 | |||
| Oroszország c/ | 7161 | 4460 | 4440 | 4297 | 4297 | 38 | 40 | 40 | |
| Szlovákia | 843 | 539 | 337 | 295 | 240 | 60 | 65 | 72 | |
| Szlovénia | 235 | 195 | 130 | 94 | 71 | 45 | 60 | 70 | |
| Spanyolország | 3319 | 2316 | 2143 | 35 | |||||
| Svédország | 507 | 130 | 100 | 80 | |||||
| Svájc | 126 | 62 | 60 | 52 | |||||
| Ukrajna | 3850 | 2310 | 2118 | 1696 | 40 | 45 | 56 | ||
| Egyesült Királyság | 4898 | 3780 | 2449 | 1470 | 980 | 50 | 70 | 80 | |
| Európai Közösség | 25513 | 9598 | 62 | ||||||
Megjegyzések
a/ Amennyiben 2005 előtt egy adott évben, valamely Fél egy rendkívül hideg tél, egy rendkívül száraz nyár és egy előre nem látott rövid távon saját vagy egy szomszédos ország energiaellátási rendszerében fellépő kapacitásvesztés következtében nem tudja teljesíteni ezen melléklet szerinti kötelezettségeit, akkor olyan módon teljesítheti ezeket a kötelezettségeket, hogy átlagolja a szóban forgó évre, valamint ezt az évet megelőző és követő évre vonatkozó országos éves kénkibocsátását, feltéve, hogy a kibocsátási szint egyetlen évben sem haladja meg 20%-kal a kénkibocsátás korlátot.
A túllépés okát bármely adott évben és azt a módszert, amely szerint a háromévi átlagértéket meghatározzák, jelenteni kell a Végrehajtást Ellenőrző Bizottságnak.
b/ Görögország és Portugália esetében a megadott százalékos kibocsátás csökkentések a 2000. évre előrejelzett kénkibocsátási korlátokra vonatkoznak.
c/ Az EMEP térségen belüli európai rész.
A jegyzőkönyv céljára a következő SOMA van bejegyezve:
Dél-kelet kanadai SOMA
Ez egy 1 000 000 km2-es terület, amely tartalmazza a Prince Edward-szigetet, Új-Skócia és New Brunswick tartományok teljes területét, Québec tartománynak a Szent Lőrinc öböl északi partján lévő Havre-St. Pierre és ama pont között húzódó egyenes vonaltól délre eső teljes területét, ahol a Quebec-Ontario határ metszi a James Bay tengerpartot, és Ontario tartománynak az Ontario-Quebec határ James Bay tengerpartot metsző pontját és a Felső-tó északi partján lévő Nipigon folyó melletti pontját összekötő vonaltól délre eső teljes területét.
1. A melléklet célja, hogy útmutatást adjon a kénkibocsátás-csökkentési lehetőségek és technológiák megválasztására, amelyek alkalmasak a jegyzőkönyv által megszabott kötelezettségek végrehajtására.
2. A melléklet a kénkibocsátás csökkentésére irányuló általános lehetőségekre és különösen a kibocsátás csökkentését szolgáló technológiákra és azok költségeire vonatkozó információkon alapul, amelyeket a Végrehajtó Testület és az annak alárendelt szervezetek hivatalos dokumentációi tartalmaznak.
3. Hacsak másként nem jelölik meg, a csökkentésre vonatkozó felsorolt intézkedések a legtöbb esetben több éves üzemelési tapasztalat alapján, a lehető legjobban megalapozott és gazdaságilag megvalósítható, leginkább hozzáférhető technológiát veszik figyelembe. Azonban mind az új létesítményeknél, mind a meglevők rekonstrukciójakor nyert, a kis kibocsátással járó megoldások és technológiák terén folyamatosan növekvő tapasztalat miatt szükséges e melléklet rendszeres felülvizsgálata.
4. Habár a melléklet felsorol számos intézkedést és technológiát, amelyek a költségek és hatékonyság széles skáláját képviselik, ezek nem merítik ki az összes csökkentésre irányuló lehetőséget. Továbbá, a csökkentésre vonatkozó intézkedések és technológiák kiválasztása minden egyes esetben számos tényező függvénye, köztük az adott jogi szabályozás és egyéb előírások, valamint különösen a csökkentési technológiára vonatkozó követelmények a primer energiahordozók összetétele, az ipari infrastruktúra, a gazdasági körülmények és a sajátos üzemen belüli adottságok.
5. A melléklet főként a kén-oxidok, mint kén-dioxidban kifejezett összes kén-dioxid (SO2) és kén-trioxid (SO3) kibocsátást korlátozó intézkedésekkel foglalkozik. A nem égési folyamatokból és más eljárásokból származó kén-oxidok vagy más kénvegyületek formájában kibocsátott kén aránya kicsi az égetésből származó kénkibocsátáshoz viszonyítva.
6. Ha olyan kénkibocsátó forrásra tervezik az intézkedést vagy technológiát, amely más szennyező anyagokat, elsősorban nitrogén-oxidokat (NOX), port, nehézfémeket és illékony szerves vegyületeket (VOC) is kibocsát, akkor érdemes ezeket a szennyező anyagra specifikus csökkentési lehetőségekkel összefüggésben tekintetbe venni, annak érdekében, hogy maximális legyen a teljes csökkentési hatásfok és minimálissá váljon a környezeti hatás, valamint hogy különösen a levegőt szennyező anyagok más közegbe (pl. szennyvíz és szilárd hulladék) való átkerülése elkerülhető legyen.
7. A fosszilis tüzelőanyag égetésével járó eljárások a főbb forrásai a helyhez kötött forrásokból származó, antropogén eredetű kénkibocsátásnak. Továbbá néhány nem égetéssel járó folyamat is jelentősen hozzájárulhat az emisszióhoz. A legfőbb helyhez kötött kategóriák az EMEP/CORINAIR’90 szerint a következők:
(i) Közüzemi erőművek, villamosenergia-termelő és távfűtő művek:
a) kazánok,
b) helyhez kötött turbinák és belső égésű motorok.
(ii) Kereskedelmi, intézményi és lakossági tüzelőberendezések:
a) kereskedelmi (szolgáltatásban alkalmazott) kazánok,
b) háztartási fűtőberendezések.
(iii) Ipari tüzelőberendezések és égetési eljárások:
a) kazánok és technológiai folyamatokban alkalmazott hevítő berendezések,
b) ipari eljárások, pl. kohászati tevékenységek, mint pörkölés, zsugorítás, kokszolók, titánium-dioxid (TiO2) gyártási eljárása stb.;
c) cellulózgyártás.
(iv) Nem tüzelési folyamatok, pl. kénsavgyártás, speciális szerves szintézis eljárások, fémek felületkezelése.
(v) Kinyerés, fosszilis tüzelőanyagok feldolgozása és elosztása.
(vi) Hulladékkezelés és ártalmatlanítás, pl. települési és ipari hulladék hővel történő kezelése.
8. Az EGB térségére vonatkozó összesített adatok (1990) szerint a teljes kénkibocsátás kb. 88%-a a tüzelési eljárásokból származik (20%-a ipari tüzelésből), 5%-a termelési folyamatokból és 7%-a az olajfinomítókból. Az erőművi ágazat számos országban az egyedüli nagyobb kénkibocsátási forrás. Néhány országban az ipari ágazat (beleértve a finomítókat) ugyancsak jelentős kénkibocsátó. Habár a finomítók kibocsátása az EGB térségében viszonylag kicsi, hatásuk a más forrásokból származó kénkibocsátásra számottevő az olajipari termékek kéntartalma miatt. A nyersolajban található kéntartalom 60%-a általában megmarad a termékben, 30%-át elemi kénként visszanyerik és 10%-ot a finomítók kéményen át bocsátanak ki.
9. A kénkibocsátás csökkentésének általános lehetőségei:
(i) Energiapolitikai intézkedések: *
a) Energiatakarékosság
A racionális energiafelhasználás (jobb hatásfokú energiakihasználással/-eljárással folyó tevékenység, közös villamos áram és hőtermelés és/vagy az igényekhez mért gazdálkodás) rendszerint kénkibocsátás-csökkenést eredményez.
b) Energiahordozók cseréje
A kénkibocsátás általában csökkenthető a nem égetéssel működő energiaforrások részarányának növelésével (pl. víz-, atom-, szélenergia stb.) az energiaellátásban. Azonban a további környezeti hatásokkal számolni kell.
(ii) Technológiai választási lehetőségek:
a) Tüzelőanyag-változtatás
A tüzelés folyamán keletkező SO2 kibocsátás közvetlen összefüggésben van a használt tüzelőanyag kéntartalmával.
A tüzelőanyag változtatása (pl. a nagyobbról kisebb kéntartalmú szénre és/vagy folyékony tüzelőanyagra vagy szénről gázra) kisebb kénkibocsátáshoz vezet, de lehetnek bizonyos korlátok, pl. az alacsony kéntartalmú tüzelőanyagok hozzáférhetősége, és a meglevő tüzelési rendszerek átállíthatósága más tüzelőanyagra. Sok EGB országban váltottak ki szén-, illetve olajtüzelés erőművet gáztüzelésű erőművel. A kettős tüzelőanyaggal működő erőművek megkönnyíthetik a tüzelőanyag-váltást.
b) A tüzelőanyag tisztítása
A földgáz tisztítására rendelkezésre áll korszerű technológia és széles körben alkalmazzák üzemelési okokból.
Az egyes eljárásokban keletkező gázok (savas finomítás gázai, kokszgáz, biogáz stb.) tisztítására ugyancsak rendelkezésre áll korszerű technológia.
A folyékony tüzelőanyagok (könnyű és közepes frakciók) kéntelenítésére rendelkezésre áll korszerű technológia.
A nehéz frakciók kéntelenítése műszakilag megoldható, azonban a nyerstermék tulajdonságait tekintetbe kell venni. Az atmoszférikus maradék kéntelenítése (fenékmaradék az atmoszférikus nyersdesztillációs egységekből) nem általánosan alkalmazott gyakorlat kis kéntartalmú tüzelőolaj előállítására, a kis kéntartalmú nyersolaj felhasználása előnyösebb. Hidrokrakkolást és teljes konverzióval járó technológiákat fejlesztettek ki és egyesítik a nagy kénvisszatartást a könnyű termékek arányának növelésével. A teljes konverzióval működő finomítók száma még kicsi. Az ilyen finomítók általában visszanyerik a kénbevitel 80-90%-át és átalakítják az összes maradékot könnyű vagy más, piacon eladható termékké. Az ilyen finomítónál az energiafogyasztás és a beruházási költségek nagyobbak. A finomítási termékek jellemző kéntartalmát az 1. táblázat mutatja be.
| Jelenlegi jellemző értékek | Várható jövőbeli értékek | ||
| Benzin | 0,1 | 0,05 | |
| Jet-kerozin | 0,1 | 0,01 | |
| Dízelolaj | 0,05-0,3 | <0,05 | |
| Tüzelőolaj | 0,1-0,2 | <0,1 | |
| Fűtőolaj | 0,2-3,5 | <1 | |
| Hajókban alkalmazott dízelolaj | 0,5-1,0 | <0,5 | |
| Bunkerolaj | 3,0-5,0 | <1 (part menti hajózásban) <2 (nyílt tengereken) |
A kőszén tisztítására alkalmazott jelenleg ismert technológiákkal a szervetlen kén kb. 50%-át lehet eltávolítani (a szén tulajdonságaitól függően), de a szerves ként nem lehet eltávolítani. Hatékonyabb technológiákat is kifejlesztenek, amelyek azonban nagyobb beruházási és üzemelési költséggel járnak. A kén eltávolításának hatásfoka szénmosás útján így korlátozott a füstgáz kéntelenítéséhez viszonyítva. Lehetnek egyes országokra jellemző optimális lehetőségek a tüzelőanyag- és a füstgáztisztítás legjobb kombinációjára.
c) Korszerű tüzelési technológiák
A növelt termikus hatásfokkal és csökkentett kénkibocsátással járó égetési technológiák a következők: fluidágyas égetés (FBC), buborékoltató (BFBC), keringetéses (CFBC) és nyomás alatti (PFBC) fluidágyas égetés; integrált gázosítással kombinált égetés (IGCC) és kombinált ciklusú gázturbinák (CCGT).
A helyhez kötött gázturbinák integrálhatók a meglevő, hagyományos erőművek tüzeléstechnikai rendszerébe, ez 5-7%-kal növelheti az általános hatékonyságot és eredményeként pl. jelentős csökkenéshez vezethet a kénkibocsátásban. Nagyobb átalakítás válik azonban szükségessé a meglevő kazánrendszerben.
A fluidágyas égetés olyan égetési technológia, amelynél kőszenet és barnaszenet égetnek, de ugyancsak égethetők más szilárd tüzelőanyagok is, pl. olajpogácsa, vagy rossz minőségű tüzelőanyagok, pl. hulladék, tőzeg és fa. A kibocsátások csökkenthetők továbbá az égetés integrált szabályozásával a rendszeren belül: mész/mészkő kiegészítő adagolásával az ágy anyagában. Az FBC teljes beépített kapacitása eléri a kb. 30 000 MWth teljesítményt (250-350 tüzelőberendezés), ebből 8000 MWth az 50 MWth-nál nagyobb teljesítményű tartományban van. Az eljárásból származó melléktermékek problémát okozhatnak a felhasználás és/vagy ártalmatlanítás tekintetében és e téren további fejlesztés szükséges.
Az IGCC eljárás szén elgázosítás és kombinált ciklusú energiatermelés a gáz- és gőzturbinákban. Az elgázosított szenet a gázturbina égéskamrájában égetik el. A kénkibocsátás csökkentése korszerű technológia alkalmazásával érhető el a nyersgáztisztító berendezésekben a gázturbina előtt. A technológia alkalmazható a nehézolaj maradékokra és a bitumen emulziókra is. A beépített kapacitás jelenleg kb. 1000 MWel (5 tüzelőberendezés).
Jelenleg tervezés alatt állnak a kombinált ciklusú gázturbinával működő erőművek, amelyek tüzelőanyagként földgázt használnak és energia hatásfokuk kb. 48-52%.
d) Az eljárás és az égetés módosítása
Nem állnak rendelkezésre az NOX kibocsátás csökkentésére alkalmazott intézkedésekhez hasonló tüzeléstechnikai módosítások, mivel a tüzelés folyamán a szervesen és/vagy szervetlenül kötött kén csaknem teljesen oxidálódik (bizonyos mennyiség a tüzelőanyag tulajdonságaitól és az égetési technológiától függően visszamarad a hamuban).
Ebben a mellékletben a száraz additív eljárások a hagyományos kazánok esetében technológiai módosításoknak számítanak, mivel a hatóanyagot az égető egységbe fecskendezés útján juttatják be. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ha ezeket az eljárásokat alkalmazzák, a hőteljesítmény csökken, a Ca/S arány nagy és a kéneltávolítás kis mértékű. Figyelembe kell venni a melléktermékek további felhasználásának problémáját, így ez a megoldás rendszerint csak átmeneti intézkedésként alkalmazható és csak kisebb létesítmények esetében (2. táblázat).
| Csökkentés nélküli emissziók | Adalék befecskendezés | Nedves leválasztás a/ | Száraz leválasztás b/ | ||||||
| Leválasztási hatásfok (%) | 60%-ig | 95% | 90%-ig | ||||||
| Energiahatékonyság (kWel/103 m3/h) | 0,1-1 | 6-10 | 3-6 | ||||||
| Teljes beépített kapacitás (ECE Eur) (MWth) | 194 000 | 16 000 | |||||||
| Melléktermék típusa Fajlagos beruházási költség (ECU (1990)/kWe1) | Káliumsók és szálló pernye keveréke | Gipsz (iszap/szennyvíz) | CaSO3 *1/2 H2O és szálló pernye keveréke | ||||||
| 20-50 | 60-250 | 50-220 | |||||||
| mg/m3 c/ | g/kWhel | mg/m3 c/ | g/kWhel | mg/m3 c/ | g/kWhel | mg/m3 c/ | g/kWhel | ||
| Kőszén d/ | 1000-10000 | 3,5-35 | 400-4000 | 1,4-14 | <400 (<200, 1% S) | <1,4 <0,7 | <400 (<200, 1% S) | <1,4 <0,7 | |
| Barnaszén d/ | 1000-20000 | 4,2-84 | 400-8000 | 1,7-33,6 | <400 (<200, 1% S) | <1,7 <0,8 | <400 (<200, 1%S) | <1,7 <0,8 | |
| Nehéz fűtőolaj d/ | 1000-10000 | 2,8-28 | 400-4000 | 1,1-11 | <400 (<200, 1% S) | <1,1 <0,6 | <400 (<200, 1% S) | <1,1 <0,6 | |
| Ammóniás mosás b/ | Wellman-Lord eljárás a/ | Aktívszenes eljárás a/ | Kombinált katalitikus eljárás a/ | ||||||
| Leválasztási hatásfok (%) | 90%-ig | 95%= | 95%= | 95%= | |||||
| Energiahatékonyság | 3-10 | 10-15 | 4-8 | 2 | |||||
| (kWel/103 m3/h) | |||||||||
| Teljes beépített kapacitás | 200 | 2000 | 700 | 1300 | |||||
| (ECE Eur) (MWth) | |||||||||
| Melléktermék típusa | Ammónia műtrágya | Elemi kén Kénsav (99 tf%) | Elemi kén Kénsav (99 tf%) | Kénsav (70 m%) | |||||
| Fajlagos beruházási | |||||||||
| költség | 230-270 e/ | 200-300 e/ | 280-320 e/ f/ | 320-350 e/ f/ | |||||
| (ECU (1990)/kWel) | |||||||||
| mg/m3 c/ | g/kWhel | mg/m3 c/ | g/kWhel | mg/m3 c/ | g/kWhel | mg/m3 c/ | g/kWhel | ||
| Kőszén d/ | <400 (<200, 1% S) | <1,4 <0,7 | <400 (<200, 1% S) | <1,4 <0,7 | <400 (<200, 1% S) | <1,4 <0,7 | <400 (<200, 1% S) | <1,4 <0,7 | |
| Barnaszén d/ | <400 (<200, 1% S) | <1,7 <0,8 | <400 (<200, 1% S) | <1,7 <0,8 | <400 (<200, 1% S) | <1,7 <0,8 | <400 (<200, 1% S) | <1,7 <0,8 | |
| Nehéz fűtőolaj d/ | <400 (<200, 1% S) | <1,1 <0,6 | <400 (<200, 1% S) | <1,1 <0,6 | <400 (<200, 1% S) | <1,1 <0,6 | <400 (<200, 1% S) | <1,1 <0,6 | |
a/ A tüzelőanyag nagy kéntartalma esetében a leválasztási hatásfokot hozzá kell igazítani. Ez azonban az eljárástól függhet. Ezek az eljárások rendszerint 95%-os hatásfokkal megvalósíthatók.
b/ Nagy kéntartalmú tüzelőanyagok esetében korlátozott alkalmazhatóság.
c/ A kibocsátás mg/m3-ben (teljes lebegő szárazanyag-tartalom), száraz, 6% oxigéntartalmú füstgázra vonatkoztatva szilárd tüzelőanyagok esetén; százaz, 3% oxigéntartalmú füstgázra vonatkoztatva folyékony tüzelőanyagok esetén.
d/ Az átszámítási tényező függ a tüzelőanyag jellemzőitől, a tüzelőanyag fajlagos gáztérfogatától és a kazán termikus hatásfokától (az átszámítási tényezők (m3/kWhel, 36%-os termikus hatásfok figyelembevételével) a következők: feketeszén: 3,50; barnaszén: 4,20; nehéz fűtőolaj: 2,80).
e/ A fajlagos beruházási költség kis számú berendezésekre vonatkozik.
f/ A fajlagos beruházási költség magában foglalja a denitrifikációs eljárás költségét.
A táblázatot elsősorban a villamos energia ágazat nagy tüzelőberendezéseire dolgozták ki. A kibocsátáscsökkentési változatok azonban más ágazatok hasonló füstgázokat kibocsátó berendezéseire is vonatkoznak.
e) Füstgáz-kéntelenítési eljárások (FGD)
Ezek az eljárások a már kialakult kén-oxidok eltávolítását célozzák és másodlagos eljárásként is tekinthetők. A füstgáz kezelésére használt korszerű eljárások mindegyike a kén nedves, száraz vagy félszáraz és katalitikus kémiai kivonási technológiáján alapszik.
A leghatékonyabb kénkibocsátás-csökkentési programok elérése érdekében ennek a paragrafusnak az (i) pontjában felsorolt intézkedéseken túl figyelembe kell venni az (ii) pontban meghatározott technológiai lehetőségek kombinációit.
Néhány esetben a kénkibocsátások csökkentési megoldásai egyúttal eredményezhetik a CO2, az NOX és más szennyező anyagok kibocsátásának csökkentését is.
A közüzemű erőművekben és a villamos energiát termelő és egyúttal távfűtést szolgáló erőműveknél a használt füstgáz-tisztítási eljárások, többek között a következők: meszes/mészköves nedves mosó (LWS); permetezés száraz abszorpcióval (SDA); Wellman Lord-eljárás (WL); ammóniamosó (AS) és kombinált NOX/SO2 eltávolítási eljárások [aktívszenes eljárás (AC) és kombinált katalitikus NOX/SOX eltávolítási eljárás].
Az erőművi ágazatban az LWS és SDA teszi ki a 85%-át, illetve a 10%-át a működő FGD kapacitásnak.
Több új füstgáz-kéntelenítési eljárás, pl. az elektronsugaras száraz mosó (EBDS) és a Mark 13A még nem jutott túl a kipróbálási szakaszon.
A 2. táblázat mutatja be a fent említett másodlagos módszerek hatékonyságát a gyakorlati tapasztalat alapján, amelyeket nagyszámú működő üzemből gyűjtöttek. A működő kapacitás és a kapacitás nagyságrendek is fel vannak tüntetve. A hasonló jellemzők ellenére több kéncsökkentési technológia esetében a helyi vagy üzemi sajátos befolyások bizonyos adott technológia kizárásához vezethetnek.
A 2. táblázat ugyancsak bemutatja a szokott beruházási költségek nagyságrendjét ennek a paragrafusnak az (ii) c), d) és e) pontjaiban felsorolt kéncsökkentési technológiák alkalmazása esetében. E technológiák egyedi esetekben való alkalmazásakor azonban meg kell jegyezni, hogy a kibocsátás csökkentési intézkedések beruházási költsége többek között függ a használt technológiától, a szükséges csökkentési eljárásoktól, az erőmű méretétől, a kívánt csökkentés nagyságától és a tervezett karbantartási ciklustól. Így a táblázat csak a beruházási költségek szélesebb nagyságrendjét határozza meg. A korszerűsítés beruházási költsége általában meghaladja az új üzemek esetén szükséges mértéket.
10. A 9. paragrafus (ii) a)-e) pontjaiban tárgyalt csökkentési technológiák nemcsak az erőművi ágazatra érvényesek, hanem az ipar különféle más ágazataira is. Több éves üzemeltetési tapasztalat van már, legtöbb esetben az erőművi ágazatból.
11. A kéncsökkentési technológiák alkalmazása az iparban csupán az adott eljárások sajátos korlátjaitól függ az adott ágazatban. A jelentősebb kénkibocsátókat és az ezeknek megfelelő csökkentési intézkedéseket a 3. táblázat mutatja be.
| Kibocsátó forrás | Csökkentési eljárások | |
| Nem vas-szulfidok pörkölése | Nedves kénsavas katalitikus eljárás (WSA) | |
| Viszkózagyártás | Kettős kontakt eljárás | |
| Kénsavgyártás | Kettős kontakt eljárás, megnövelt kihozatal | |
| Kraftcellulózgyártás | Többféle folyamatintegrált módszer |
12. A 3. táblázatban felsorolt ágazatokban az eljárásba beépített csökkentési intézkedések, köztük a nyersanyag változtatása (ha szükséges, ágazat specifikus füstgáz kezeléssel kombinálva) alkalmazhatók a leghatékonyabb kénkibocsátás-csökkentés elérésére.
13. A közölt példák a következők:
a) Új kraftcellulózgyárban 1 kg kénkibocsátásnál kisebb emisszió érhető el az AD (légszáraz) cellulóz tonnájára vonatkoztatva. *
b) Szulfitos cellulóz gyárban 1-1,5 kg S/t AD cellulóz érhető el.
c) Szulfidok pörkölése esetén 80-99%-os hatásfokról adtak tájékoztatást 10 000-200 000 m3/óra kapacitású létesítményeknél.
d) Vasérc zsugorító üzemnél egy 320 000 m3/óra kapacitású FGD egység tisztított gázában 100 mg SOx/Nm3 alatti kibocsátást értek el 6%-os O2 mellett.
e) Kokszolóknál kevesebb, mint 400 mg SOx/Nm3-t értek el 6%-os O2 mellett.
f) Kénsavüzemek 99%-nál nagyobb konverziós arányt érnek el.
g) Korszerű Claus üzemnél 99%-nál magasabb kénvisszanyerést érnek el.
14. Mivel a helyhez kötött forrásokból származó kénkibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítések fokozódtak az EGB térségének országaiban, a melléktermékek mennyisége ugyancsak megnő.
15. Olyan megoldásokat kell választani, amelyek felhasználható melléktermékek keletkezéséhez vezetnek. Továbbá olyan megoldást kell választani, amely növeli a termikus hatásfokot és csökkenti a hulladék mennyiségét minden lehetséges esetben. Habár a legtöbb melléktermék felhasználható vagy visszaforgatható, pl. a gipsz, ammóniasók, kénsav vagy kén; olyan tényezőket, mint a piaci feltételek és a minőségi szabványok, figyelembe kell venni. Az FBC és az SDA melléktermékeinek további felhasználását kell fejleszteni és vizsgálni, mivel a lerakóhelyek és a lerakás feltételrendszere korlátozza ezek elhelyezését a legtöbb országban.
16. A következő mellékhatások nem akadályozzák meg egyik technológia vagy módszer alkalmazását sem, de számításba kell ezeket venni, amikor többféle kéncsökkentési lehetőség is fennáll:
a) a gázkezelési eljárások energiaigénye;
b) korrózió kénsav keletkezése miatt a kén-oxidok vízgőzzel való reakciója következtében;
c) fokozott vízhasználat és szennyvízkezelés;
d) reagens iránti igény;
e) szilárd hulladék ártalmatlanítása (lerakása).
17. Az országos levegőszennyezés csökkentési stratégia és politika végrehajtására tett intézkedések a következők: jogi szabályozás és más szabályozási előírások, gazdasági ösztönzés és szankcionálás, valamint technológiai követelmények (elérhető legjobb technológia).
18. Általában szabványos értékeket adnak meg az egyes kibocsátó forrásokra, az üzem mérete, a működés formája, a tüzelési technológia, a tüzelőanyag fajtája szerint, valamint figyelemmel arra, hogy új vagy már működő létesítményről van szó. Alternatív megközelítésként adott forráscsoportból történő teljes kénkibocsátás csökkentésének célként való kitűzése is használatos, ez lehetővé teszi, hogy megválaszthassák, mit tesznek a kitűzött cél elérése érdekében (buborék elv).
19. A kénkibocsátásnak az országos keretrendelkezésekben meghatározott szintre való csökkenését állandó monitorozással és jelentési rendszerrel, valamint a felügyeletet gyakorló hatóságoknak történő jelentéstétellel kell ellenőrizni.
20. Többféle monitor rendszer létezik, amelyek folyamatos és szakaszos mérési módszereket alkalmaznak. A minőségi követelmények azonban eltérőek. A méréseket minősített intézményekkel kell végeztetni, amelyek mérési és monitorozási rendszereket alkalmaznak. Ebben a tekintetben a minősítési rendszer jelentheti a legjobb biztosítékot.
21. A korszerű, automatikus monitorrendszerek és folyamat-ellenőrző berendezések esetében a jelentési kötelezettség nem okoz gondot. A további felhasználásra történő adatgyűjtés korszerű eljárás, azonban az illetékes hatóságoknak jelentett adatok eltérőek az egyes esetekben. A jobb összehasonlíthatóság elérése érdekében össze kell hangolni az adatkészleteket és a szabályokat. Kívánatos az összehangolás a mérési és monitorozási rendszerek minőségbiztosítása terén is. Ezt számításba kell venni, amikor az adatokat összehasonlítják.
22. Az eltérések és egyenlőtlenségek elkerülése érdekében a következőkre kiterjedő kulcskérdéseket és paramétereket kell meghatározni:
a) Szabványok meghatározása, kifejezve mint ppmv, mg/Nm3, g/GJ, kg/h vagy kg/t termék. Ezen egységek legtöbbjét számítani kell és meg kell határozni a gáz hőmérsékletének, páratartalmának, nyomásának, oxigéntartalmának vagy a bevitt hőértékének figyelembevételével.
b) Az időtartam meghatározása, amelyre a szabványos értékeket átlagolják órában, hónapban vagy évben kifejezve.
c) A meghibásodási idő és az ennek megfelelő szükségintézkedések meghatározása a monitorrendszer kikerülésére vagy a berendezés lezárására vonatkozóan.
d) Módszerek meghatározása a mérőberendezés hibája miatti hiányos vagy elveszett adatok visszatöltésére.
e) A mérendő paraméterek meghatározása. Az ipari technológiáktól függően eltérhetnek a szükséges információk. Ez a mérőpont rendszeren belüli elhelyezésére is kiterjed.
23. Biztosítani kell a mérések minőségének ellenőrzését.
| A. KIBOCSÁTÁSI HATÁRÉRTÉKEK A FŐBB HELYHEZ KÖTÖTT TÜZELÉSTECHNIKAI FORRÁSOKRA a) | |||||
| (i) (MWth) | (ii) kibocsátási határérték [mg SO2/Nm3 b)] | (iii) kéntelenítési arány (%) | |||
| 1. SZILÁRD TÜZELŐANYAGOK | 50-100 | 2000 | |||
| (6% oxigéntartalmú füstgázra vonatkoztatva) | 100-500 | 2000-400 (lineáris csökkenés) | 40 (100-167 MWth-ig) 40-90 (lineáris növekedés 167-500 MWth között) | ||
| >500 | 400 | 90 | |||
| 2. FOLYÉKONY | 50-300 | 1700 | . | ||
| TÜZELŐANYAGOK (3% oxigéntartalmú füstgázra | 300-500 | 1700-400 (lineáris csökkenés) | 90 | ||
| vonatkoztatva) | >500 | 400 | 90 | ||
| 3. GÁZNEMŰ TÜZELŐANYAGOK (3% oxigéntartalmú füstgázra vonatkoztatva) | |||||
| Gáznemű tüzelőanyagok általában | 35 | ||||
| Cseppfolyósított gáz | 5 | ||||
| Elgázosításból vagy rafinálási maradékból eredő alacsony hőértékű gázok, kokszkemence gáz, nagyolvasztó gáz | 800 | ||||
| B. GÁZOLAJ | Kéntartalom (%) | ||||
| Dízelüzemű közúti járművekhez | 0,05 | ||||
| Egyéb típusok | 0,2 | ||||
a) Iránymutatásként szolgál, hogy a többféle tüzelőanyagot használó egységgel működő tüzelőberendezés részére az illetékes hatóság két vagy több típusú tüzelőanyag egyidejű alkalmazása esetében a kibocsátási határértéket az (ii) oszlop minden egyes tüzelőanyagra vonatkozó, megfelelő kibocsátási határértékeinek, az egyes tüzelőanyagok által bevitt hőmennyiség hányad, és a finomítók esetében az üzem vonatkozó jellemzőinek figyelembevételével határozza meg. Finomítók esetében az ilyen kombinált határérték semmilyen körülmények között nem haladhatja meg az 1700 mgSO2/Nm3 értéket.
A következő tüzelőberendezésekre nem vonatkoznak a határértékek:
- berendezések, amelyek égéstermékeiket közvetlenül fűtésre, szárításra, vagy a tárgyak vagy anyagok más egyéb kezelésére, például kemencék újrafűtésére, hőkezelő kemencékhez használják;
- utóégető berendezések, azaz bármely olyan műszaki berendezés, amelyet arra terveztek, hogy a hulladékgázokat égetés útján tisztítsa meg, és amely nem működik önálló tüzelőberendezésként;
- katalitikus krakkolás katalizátorainak regeneráló berendezései;
- kénhidrogént kénné alakító berendezések;
- a vegyiparban használt reaktorok;
- kokszoló kemencék;
- kohászati léghevítők;
- hulladékégetők;
- dízel-, benzin- és gázmotorokkal vagy gázturbinákkal működtetett tüzelőberendezések függetlenül attól, hogy milyen üzemanyagot használnak.
Amennyiben bármely Fél a nagy kéntartalmú hazai szilárd vagy folyékony tüzelőanyagok miatt nem tudja az (ii) oszlopban előírt kibocsátási határértékeket megtartani, akkor az (iii) oszlopban előírt kéntelenítési arányt, vagy a 800 mg SO2/Nm3 maximális határértéket (lehetőleg azonban nem többet, mint 650 mgSO2/Nm3 értéket) alkalmazhatja. Az illető Félnek ezt az alkalmazást jelentenie kell a Végrehajtó Bizottságnak abban a naptári évben, amelyben ez történt.
Ha két vagy több különálló új tüzelőberendezést oly módon létesítenek, hogy a műszaki és gazdasági mutatók figyelembevételével, azok füstgázai, az illetékes hatóság megítélése szerint, egy közös kéményen kibocsáthatók, az ily módon összekapcsolt berendezések egy egységként kezelendők.
b) A mg SO2/Nm3 definíció szerint 273 K hőmérsékleten és 101,3 kPa nyomáson értendő a víztartalomra történő korrigálás után.”
3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, a Jegyzőkönyvben foglaltakat azonban 2002. március 11-től kell alkalmazni.
(2) A törvény végrehajtásáról a környezetvédelmi és vízügyi miniszter gondoskodik.
