b) kiadási főösszegét 1 521 684,9 millió forintban, azaz egymillió-ötszázhuszonegyezer-hatszáznyolcvannégy egész kilenctized millió forintban,
c) hiányát 341 319,5 millió forintban, azaz háromszáznegyvenegyezer-háromszáztizenkilenc egész öttized millió forintban
állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdésben megállapított kiadási és bevételi főösszegek részletezését, valamint az egészségbiztosítási költségvetési szervek saját bevétellel nem fedezett kiadásaihoz nyújtott támogatást e törvény 11. számú melléklete tartalmazza.
72. § A 69. § és a 70. §-ban meghatározott kiadási előirányzatok közül
a) a nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási ellátások kiadásainál a LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet, 2. cím alatt szereplő előirányzatoknál, illetve a LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím alatt szereplő előirányzatoknál – a 2. alcím, 3. jogcímcsoport, 4. jogcím, a 3. alcím, 1. jogcímcsoport 1–15. jogcím, valamint a 4. jogcímcsoport 2. és 3. jogcím és az 5. jogcímcsoport 1–3. jogcím kivételével –,
b) a vagyongazdálkodásnál (LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet, 3. cím, LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 3. cím)
a teljesülés külön szabályozott módosítás nélkül is eltérhet az előirányzattól.
73. § (1) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 3. alcím, 1. Gyógyító-megelőző ellátás jogcímcsoporton belül és az 5. Gyógyászati segédeszköztámogatás jogcímcsoporton belül a jogcímek között az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszter egyetértésével átcsoportosíthat, és a Gyógyító-megelőző ellátás jogcímcsoport jogcímei együttes kezeléséről dönthet.
(2) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 3. alcím, 4. Gyógyszertámogatás jogcímcsoporton belül a 2. jogcímről az 1. jogcímre, illetve a termékek évközi átsorolása esetén e jogcímek között az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszter egyetértésével átcsoportosíthat.
(3) Az Országgyűlés felhatalmazza az egészségügyi minisztert, hogy a háziorvosok racionális gyógyszerfelírásának ösztönzése céljából a LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 3. alcím, 4. jogcímcsoport, 1. Gyógyszertámogatás kiadásai jogcím 257 820,0 millió forint éves előirányzat 90%-ának megfelelő, az évközi előirányzat-átcsoportosítás időarányos részével korrigált összeg, valamint a Kincstár adatai szerint 2005. november 30-áig ténylegesen folyósított támogatás megtakarításból eredő különbségének legfeljebb 30%-ával a 2. cím, 3. alcím, 1. jogcímcsoport, 1. Háziorvosi, háziorvosi ügyeleti ellátás jogcím kiadási előirányzatát megemelje a 4. jogcímcsoport 1. Gyógyszertámogatás kiadásai jogcím előirányzat terhére.
(4) A világbanki kölcsönnel összefüggő tőketörlesztéssel és kamatkiadással kapcsolatosan az Országgyűlés felhatalmazza
a) az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztert, hogy a LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet, 5. cím, 1. alcím, 1. előirányzat-csoport, 6. Kamatfizetések kiemelt előirányzat, valamint a 3. Kölcsönök előirányzat-csoport előirányzatát,
b) az egészségügyi minisztert, hogy a LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 5. cím, 1. alcím, 1. előirányzat-csoport, 6. Kamatfizetések kiemelt előirányzat, valamint a 3. Kölcsönök előirányzat-csoport előirányzatát
az Áht. szerinti befizetési kötelezettség teljesítését követően a saját bevételi többlet terhére megemelje, illetve a saját bevétellel nem fedezett résszel az előirányzatot túllépje.
(5) Az Országgyűlés felhatalmazza az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztert, hogy engedélyezze a nyugellátásban részesülő személyek évközi nyugellátás-emelése végrehajtásával összefüggésben a LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet, 5. cím, 1. alcím, valamint 2. alcím, 1. előirányzat-csoport, 1. Személyi juttatások, 2. Munkaadókat terhelő járulékok, 3. Dologi kiadások kiemelt előirányzat kiadási előirányzatai tételes elszámolás alapján történő túlteljesülését.
(6) Az Országgyűlés felhatalmazza
a) az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztert, hogy az Ny. Alap kezelőjének javaslatára a 79. § (1) bekezdésében,
b) az egészségügyi minisztert, hogy az E. Alap kezelőjének javaslatára a 79. § (2) bekezdésében a pénzbeni ellátásoknál
meghatározott méltányossági keretösszegek között átcsoportosítson.
(7) Az Országgyűlés felhatalmazza az egészségügyi minisztert, hogy engedélyezze a LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 5. cím, 1. alcím, 1. előirányzat-csoport, 1. Személyi juttatások és 2. Munkaadókat terhelő járulékok kiemelt előirányzat kiadási előirányzatai elszámolás alapján történő együttes túllépését
a) a baleseti és egyéb kártérítési megtérítések (1. cím, 7. alcím, 2. jogcímcsoport) előirányzat túlteljesülése esetén a többletbevétel 5%-ával, legfeljebb 180,0 millió forinttal,
b) az egészségbiztosítás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások biztosítására kötött szerződések teljesítésének ellenőrzése alapján az egészségügyi szolgáltatók visszafizetése (1. cím, 7. alcím, 11. jogcímcsoport) címen befolyt bevételek 2%-ával, legfeljebb 20,0 millió forinttal.
74. § (1) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 3. alcímen belül az időarányoshoz viszonyított évközi előirányzat-túllépést az 1. jogcímcsoport jogcímei együttesen kezelt előirányzatai esetében az éves előirányzat 5%-áig, a 4. jogcímcsoport 2. és 3. jogcímek együttesen kezelt előirányzatai, az 5. jogcímcsoport jogcímei együttesen kezelt előirányzatai esetében az éves előirányzat 10%-áig a pénzügyminiszter, e mérték felett a Kormány engedélyezheti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti túllépés kiszámításánál az érintett előirányzatoknál a 76. §-ban, az Áht. 102. §-a (12) bekezdésének c) pontjában és a 77. § (1) bekezdésében meghatározott előleget nem kell figyelembe venni.
75. § A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 3. alcím, 1. Gyógyító-megelőző ellátás jogcímcsoport tartalmazza az E. Alapból finanszírozott egészségügyi ellátások szerződésben foglalt feladataira tárgyévben folyósítandó összeget. Az előirányzat felhalmozási célú kiadásokra is fordítható.
76. § Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) az E. Alap gyógyító-megelőző ellátás jogcímcsoportból finanszírozott egészségügyi szolgáltatók részére a tárgyévre vonatkozó egyhavi illetménynek, illetve személyi alapbérnek megfelelő külön juttatás január havi kifizetéséhez kérelemre a tárgyév január hónapjában előleget folyósíthat. Az előleget az OEP a tárgyév február 1-jétől tizenegy havi egyenlő részletben vonja le az esedékes finanszírozási összegből.
77. § (1) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 3. alcím, 4. jogcímcsoport, 1. Gyógyszertámogatás kiadásai jogcím előirányzata tartalmazza a 8000,0 millió forint finanszírozási előlegre fordítható összeget.
(2) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 3. alcím, 2. Gyógyfürdő és egyéb gyógyászati ellátás támogatása jogcímcsoport és 5. Gyógyászati segédeszköz támogatás jogcímcsoport előirányzatai tartalmazzák a külön jogszabályokban meghatározott vénykezelési díj fedezetét is.
(3) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 3. alcím, 5. Gyógyászati segédeszköz támogatás jogcímcsoport tartalmazza az OEP által a járóbeteg-szakellátás részére beszerzett gyógyászati segédeszközök kiadásait is.
78. § (1) Az irányított betegellátási modellkísérlet szervezésére az erre vállalkozó egészségügyi szolgáltatókkal (a továbbiakban: szervező) 2005. évre legfeljebb 2,5 millió lakosra szerződés köthető. A szervező által ellátott lakosságszám minimum 100 ezer fő, legfeljebb 450 ezer fő.
Az irányított betegellátási modellkísérletben a törvény hatálybalépésekor résztvevő szervezők számára a (2) és (4) bekezdésben foglaltak alkalmazásával a kötelezően ellátandó lakosságszám elérésének határideje 2005. június 30-a.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott keret feltöltése érdekében az OEP a fennmaradó lakosságszámot érintően pályázatot ír ki e törvény kihirdetését követő 60 napon belül. A pályázat során a szervezőnek a működés földrajzi határain belül zárt terület kialakítására kell törekednie a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvényben meghatározott – Budapest kivételével – kistérségi határok figyelembevételével. Azok a szervezők, akik 2004. évben érvényes szerződéssel rendelkeztek, az ellátott lakosságszámot pályázat nélkül bővíthetik, elsősorban a területükről kimaradt háziorvosi praxisok bevonásával úgy, hogy zárt kistérségek alkossák a területüket.
(3) 2005. évre szólóan azzal a nyertes pályázóval, illetve már működő szervezővel köthető szerződés, aki vállalja – a jogszabályban meghatározott nagy költségigényű és a személyre nem lebontható ellátások kivételével – az érintett lakosság kötelező egészségbiztosítás terhére térítésmentesen, illetve támogatás ellenében igénybe vehető egészségügyi ellátását, illetve az általa nem nyújtott szolgáltatások tekintetében az ellátások megszervezését.
(4) Az (5) bekezdés szerinti elvi számla tekintetében az adott kistérség a szervező területének minősül, ha a kistérségben működő háziorvosi praxisok több mint 70%-a csatlakozik a szervezőhöz. Érintett lakosnak minősül a bevont kistérségek háziorvoshoz bejelentkezett lakossága. Bejelentkezett lakosnak kell tekinteni a kistérségben működő, területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosi szolgálathoz bejelentkezetteket is.
(5) Az érintett lakosság által igénybe vett egészségügyi szolgáltatások fedezetéül a természetbeni ellátások előirányzatának az érintett lakosság kora, neme szerinti és a kormányrendeletben meghatározott egyéb szempontok alapján számított arányos része, fejkvóta szolgál. A fejkvóta szerinti összeget mint bevételt, valamint az érintett lakosok által igénybe vett egészségügyi szolgáltatások finanszírozási díját mint kiadást tartalmazó kimutatást (elvi számla) az OEP vezeti. Az elvi számla pozitív egyenlege a bevételi többlet.
(6) A bevételi többlet
a) 10%-os mértékéig a bevételi többlet 80%-a,
b) 10%-ot meghaladó mértéke esetén a 10% mértékig a bevételi többlet 80%-a, továbbá a 10% fölötti rész 50%-a
a szervező által az érdekeltségi rendszerében foglaltak alapján kerül felhasználásra.
(7) A (6) bekezdés szerint fennmaradó összeget az OEP a következő sorrendben használja fel:
a) kiegyenlítő kassza létrehozásával kezeli a szervezők elvi folyószámláján jelentkező kasszák szerinti veszteségeket,
b) az a) pontban foglaltak teljesítése után megmaradt összeg 50%-át szétosztja az ellátásszervezők között, amely összeget az ellátásszervező kötelezően egészségügyi célú beruházásra és fejlesztésre fordítja,
c) a fennmaradó összegből pályázat útján kiemelt prevenciós tevékenységet támogat.
(8) A szervezővel egészségügyi szolgáltatás nyújtására szerződést kötött, finanszírozási szerződéssel rendelkező szolgáltató havi teljesítményjelentéséből az OEP az érintett lakosok részére nyújtott ellátások teljesítményjelentését ellenjegyzésre megküldi a szervezőnek. A felek által vitatott teljesítményjelentés esetén az OEP-nél kezdeményezett – kormányrendeletben meghatározott – egyeztetés meghiúsulásakor az OEP főigazgatója dönt.
(9) A szervező a (6) bekezdés szerinti bevételi többlet terhére az OEP által nem finanszírozott egészségügyi szolgáltatóval megállapodást köthet az érintett lakosok részére szolgáltatások nyújtására, ha a szolgáltató rendelkezik a működéshez szükséges jogszabályi feltételekkel. A szervezőnek – a kormányrendeletben meghatározottak szerint – jelentenie kell az OEP felé a megkötött szerződéseket, valamint az ezek alapján nyújtott ellátásokat.
(10) Az irányított betegellátási modellkísérlettel összefüggő egészségmegőrző, egészségfejlesztő és betegségmegelőző tevékenységek kiadására, valamint a szervezési feladatokkal összefüggésben a szervezőket az érintett lakosság számának megfelelően
a) évi 600 Ft/fő prevenciós díj,
b) az első szerződéskötés napjától számított egy éven át, illetve a (2) bekezdés miatti szerződésmódosítás napjától számított egy éven át 500 Ft/fő szervezési díj,
c) a b) pontban foglalt időtartamot követően évi 200 Ft/fő szervezési díj
illeti meg.
(11) A (10) bekezdés c) pontja szerinti díjat az irányított betegellátási modellkísérlet szervezési és koordinálási feladatai ellátása személyi és tárgyi feltételeinek biztosítására kell felhasználni.
(12) A prevenciós és a szervezési díj a LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 3. alcím, 1. Gyógyító-megelőző ellátás jogcímcsoporton belül az e célra szolgáló jogcím előirányzatát terheli.
(13) Az irányított betegellátási rendszerben 2004. évben szerződéssel rendelkező szervezők esetében az ellátás szervezése, a modellkísérletben való részvétel a 2005. évben folyamatos.
(14) Az OEP 2005. május 31. napjáig – kormányrendeletben meghatározott feltételek szerint – a háziorvosi, háziorvosi ügyeleti ellátás előirányzat terhére pályázatot ír ki azon háziorvosok részére, akik nem vesznek részt az irányított betegellátási modellkísérletben, egészségmegőrző, egészségfejlesztő és betegségmegelőző tevékenység végzésére. A pályázat nyerteseit a (10) bekezdés a) pontja szerinti, időarányos prevenciós díj illeti meg 2005. december 31-éig.
79. § (1) A LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezetnél a nyugellátások alcímen belül az adott előirányzat terhére különös méltányolást érdemlő körülmények esetén méltányossági alapon megállapításra kerülő nyugellátásra 200,0 millió forint, méltányossági alapú nyugdíjemelésre 750,0 millió forint (ideértve az E. Alapból finanszírozott nyugellátásokat is) használható fel.
(2) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 2. Egészségbiztosítás pénzbeni ellátásai alcímen belül az adott előirányzat terhére különös méltánylást érdemlő körülmények esetén táppénz megállapítására 130,0 millió forint, terhességi-gyermekágyi segély megállapítására 10,0 millió forint, gyermekgondozási díj megállapítására 24,0 millió forint, a 3. Természetbeni ellátások alcímen belül az adott előirányzat terhére, különös méltánylást érdemlő körülmények esetén gyógyító-megelőző ellátásra 140,0 millió forint, gyógyszertámogatásra 5830,0 millió forint, gyógyászati segédeszköz támogatásra 1000,0 millió forint használható fel.
80. § A világbanki kölcsönnel összefüggő tőketörlesztésre és kamatkiadásra a LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet, 5. cím, 1. Központi hivatali szerv alcím 540,0 millió forintot, a LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 5. cím, 1. Központi hivatali szerv alcím 767,0 millió forintot tartalmaz.
81. § A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet, 2. cím, 4. alcím, 4. jogcímcsoport, 3. Egyéb kiadások jogcím előirányzatából 50,0 millió forint a Közokt. tv. 119. §-ának (2) bekezdése alapján a Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvány támogatására fordítható.
82. § Az illetékekről szóló – módosított – 1990. évi XCIII. törvény 77/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az illetékelőleget a vagyonszerző előzetesen még az azt kiszabó határozat meghozatala előtt, a bejelentett érték és az adott vagyonszerzésre irányadó mérték figyelembevételével, az illetékes illetékhivatalnál – amennyiben erre az illetékhivatal lehetőséget biztosít – készpénzben vagy az illetékhivatal illetékbeszedési számlája javára befizetheti. A készpénzbefizetési mód esetén a befizetéssel egyidejűleg be kell mutatni a jogügyletről kiállított – a földhivatal érkeztető bélyegzőjével ellátott – okiratot. Az illetékbevételi számla javára történő befizetés esetén az említett okiratot és a befizetési bizonylatot az igazolás kérésekor kell bemutatni az illetékhivatalnál. Az illetékhivatal az illetékelőleg befizetéséről szóló igazolást a készpénz átvételét követően, illetve a befizetett összegnek a számlára való beérkezését követően haladéktalanul kiadja.”
83. § A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 39. §-ának (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(5) A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítése érdekében a Munkaerőpiaci Alap költségvetési befizetést teljesít. Felhatalmazást kap
a) a Kormány, hogy rendeletben határozza meg
1. a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkaadók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkaadók ellenőrzésének szabályait;
2. a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatás feltételeit, módját és mértékét;
b) a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, hogy rendeletben szabályozza
1. az akkreditációs eljárás és követelményrendszer;
2. a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatás további feltételeinek, igénylésének, folyósításának, nyilvántartásának, megszüntetésének és visszakövetelésének, valamint ellenőrzésének részletes szabályait.
(6) A Munkaerőpiaci Alap külön jogszabályban foglaltak szerint költségvetési befizetést teljesít a települési önkormányzatoknak a munkanélküliek és az Szt. szerinti rendszeres segélyt igénylő ellátásával és foglalkoztatásával kapcsolatos feladatai megvalósítása céljából.”
84. § (1) A szerencsejáték szervezéséről szóló – módosított – 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 30. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az e törvény 21. §-a szerinti sorsjáték havi nyereményalapja a tárgyhóban a játékosok részére értékesített sorsjegyek jóváhagyott játékterv szerinti árának megfelelő tétek összessége. Sorsjáték esetén a nyereményalap legalább 60%-át nyeremények céljára kell fordítani.”
(2) Az Szjtv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e törvény 16. §-ában foglaltak kivételével, más, nem folyamatosan szervezett sorsolásos játékok játékadója a nyereményalap 16%-a. A sorsjáték játékadója a havi tiszta játékbevétel 30%-a, a lottójáték játékadója a 30. § (5) bekezdése szerinti havi nyereményalap 24%-a, a bingójáték játékadója a havi nyereményalap 7%-a, a jokerjáték játékadója a havi nyereményalap 17%-a, más számsorsjáték játékadója a havi nyereményalap 17%-a. A kenójáték játékadója a havi tiszta játékbevétel 24%-a.”
85. § A Munka Törvénykönyvéről szóló – módosított – 1992. évi XXII. törvény 193/V. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„193/V. § A munkavállaló minden naptári évben – külön juttatásként – egyhavi személyi alapbérére jogosult, amennyiben az adott közigazgatási szervnél január 1-jén munkaviszonyban áll, kivéve ha:
– 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon van,
– gyermekgondozási segélyben, illetve
– gyermekgondozási díjban részesül.
A juttatás kifizetéséről január 16-án – amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az ezt követő első munkanapon – kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó személyi alapbér.”
86. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló – módosított – 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 11/A. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A kinevezés a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter, a polgármester, a képviselő-testület és bizottsága megbízatásának, illetve feladata ellátásának idejére szól.”
(2) A Ktv. 11/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (9)–(11) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó közszolgálati jogviszonya a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter, a polgármester, a képviselő-testület és bizottsága megbízatásának, illetve feladata ellátásának megszűnése következtében szűnik meg, végkielégítés címén kéthavi illetményére jogosult, feltéve, hogy a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonya legalább két évig folyamatosan fennállt.
(9) A végkielégítés megfizetésére a jogviszony megszűnését követő 31. napon kell intézkedni.
(10) Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó közszolgálati jogviszonyának a (8) bekezdésben szabályozott módon történő megszűnését követő 30 napon belül újabb politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörre kap kinevezést, végkielégítésre nem jogosult, de a (8) bekezdés szerinti végkielégítés szempontjából jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.
(11) Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó közszolgálati jogviszonyának a (8) bekezdésben szabályozott módon történő megszűnését követő 30 napon belül újabb közszolgálati jogviszonyt létesít, jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.”
(3) A Ktv. 15. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közszolgálati jogviszony megszűnik:)
„f) a 65. életév, az Állami Számvevőszéknél közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselők esetében a 70. életév betöltésével.”
(4) A Ktv. 19. §-ának (5) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki, egyben a jelenlegi c) pont jelölése d) pontra változik:
[A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül...]
„c) a 11/A. § (11) bekezdése szerint folyamatosnak tekintendő közszolgálati jogviszony esetében a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonyban,”
(... eltöltött idő is.)
(5) A Ktv. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23. § A köztisztviselőt az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén – a 26. § (2) bekezdésében és a 32. §-ban foglaltak kivételével – iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni.”
(6) A Ktv. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A köztisztviselő I. besorolási osztályba csak akkor sorolható, ha a feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget szerzett.”
(7) A Ktv. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság illeti meg.”
(8) A Ktv. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A hivatali szervezet vezetője – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül a 34. § (1) bekezdésében meghatározott teljesítményértékeléstől függően a köztisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét – a hivatali szervezet vezetője esetében a kinevezésre jogosult – legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg.”
(9) A Ktv. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Országos Rádió és Televízió Testület Irodájánál, a Gazdasági Versenyhivatalnál, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságánál, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a Közbeszerzések Tanácsánál, a minisztériumokban, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szervezeteknél – a Központi Statisztikai Hivatal területi szervezeti egységei kivételével – a Területpolitikai Kormányzati Hivatalnál, a Közigazgatás-szervezési és Közszolgálati Hivatalnál, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál – a területi szervei kivételével –, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél, a Magyar Államkincstárnál – a területi szervezeti egységei kivételével –, a Szerencsejáték Felügyeletnél, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál – a területi szervezeti egységei kivételével –, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál, az Országos Rendőr-főkapitányság pénzügyi nyomozó szervénél, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint – a belső igazgatási szervei kivételével – az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.”
(10) A Ktv. 49. § -ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § A köztisztviselő minden naptári évben – külön juttatásként – egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén közszolgálati jogviszonyban áll, kivéve ha:
– 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon van,
– gyermekgondozási segélyben, illetve
– gyermekgondozási díjban részesül.
A juttatás kifizetéséről január 16-án – amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az ezt követő első munkanapon – kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény.”
(11) A Ktv. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„78. § (1) A hivatali szervezet vezetője megállapodást köthet a köztisztviselővel – ide nem értve a helyettesítést – többletfeladat ellátására. A hivatali szervezet vezetője a többletfeladat ellátásáért – a köztisztviselő illetményén felül – céljuttatást határoz meg a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül.
(2) A megállapodásnak tartalmaznia kell különösen a többletfeladat meghatározását, a teljesítés határidejét, a teljesítés értékelésének szempontjait és módját, valamint a céljuttatás mértékét.
(3) A köztisztviselő számára tárgyévben megállapított céljuttatások együttes összege nem haladhatja meg a köztisztviselő egyévi illetményének 50%-át.
(4) A köztisztviselő a céljuttatásra akkor jogosult, ha – a megállapodás szerint – a többletfeladatot teljesítette és azt a hivatali szervezet vezetője igazolta.
(5) A hivatali szervezet vezetője alatt, az (1)–(4) bekezdés szerint megillető jogosultság gyakorlása szempontjából, a 43. § (4)–(5) bekezdésében foglaltakat kell érteni.”
87. § (1) A közalkalmazottak jogállásáról szóló – módosított – 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A közalkalmazotti jogviszony megszűnik:)
„e) a 65. életév betöltésével, kivéve, ha más törvény ettől eltérően rendelkezik. Az MTA rendes és levelező tagjai, az MTA doktorai, illetve az Akadémiai tv. 28. §-a alapján ezekkel egyenértékű tudományos fokozatokkal rendelkezők esetében a 70. életév betöltésével.”
(2) A Kjt. 68. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § A közalkalmazott minden naptári évben – külön juttatásként – egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén közalkalmazotti jogviszonyban áll, kivéve ha:
– 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon van,
– gyermekgondozási segélyben, illetve
– gyermekgondozási díjban részesül.
A juttatás kifizetéséről január 16-án – amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az ezt követő első munkanapon – kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény.”
(3) A Kjt. 77. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
„(1) A közalkalmazottat a munkáltató meghatározott munkateljesítmény elérésének, illetve átmeneti többletfeladatok – ide nem értve az átirányítást – teljesítésének ösztönzésére a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül egyszeri, vagy meghatározott időre szóló, havi rendszerességgel fizetett kereset-kiegészítésben részesítheti.
(2) A kereset-kiegészítés feltételeit a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.”
(4) A Kjt. a következő 78/A. §-sal egészül ki:
„78/A. § (1) Az állam készfizető kezességet vállal a közalkalmazott által a lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt – a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott – kölcsön összegének a hitel fedezetéül szolgáló, hitelcél szerinti lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-át meghaladó részére, legfeljebb e hitelbiztosítéki érték 100%-áig.
(2) Az állam készfizető kezességet az (1) bekezdésben foglaltakon túl annál a közalkalmazottnál vállalhat, aki:
a) határozatlan időre létesített közalkalmazotti jogviszonyt;
b) legalább hároméves közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik;
c) felmentési vagy lemondási idejét nem tölti;
d) ellene nem folyik fegyelmi eljárás, vagy
e) nem áll büntetőeljárás alatt, és
f) az (1) bekezdés szerinti kezességvállalással biztosított hitelrészt a hitelintézetnek kiegyenlítette, illetve a vele közös háztartásban élő házas vagy élettárs – az igénylés időpontjában – állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére nem kötelezett;
g) a kölcsönt nyújtó hitelintézet belső szabályai szerint – saját, illetve adóstársa jövedelmi helyzetét is figyelembe véve – a kölcsön teljes összegére vonatkozóan hitelképesnek bizonyul.
(3) A (2) bekezdés a)–d) pontjaiban foglalt feltételek teljesülését, valamint a kezességvállalás alapjául szolgáló közalkalmazotti jogviszony fennállását a munkáltatói jogkör gyakorlója igazolja.
(4) A (2) bekezdés e)–f) pontjaiban foglalt feltételek teljesüléséről a közalkalmazott a kölcsönt nyújtó hitelintézetnek nyilatkozik.
(5) A közalkalmazott a munkáltatói jogkör gyakorlójának köteles bejelenteni a hitelszerződés megkötését követő öt munkanapon belül
a) a hitelszerződést kötő pénzintézet nevét, címét;
b) az állami kezességvállalással biztosított hitel nagyságát;
c) a hitel lejártának időpontját.
A fenti adatokban bekövetkezett változásokról a közalkalmazott haladéktalanul köteles tájékoztatni a munkáltatói jogkör gyakorlóját.
(6) Amennyiben a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya a 25. § (2) bekezdésének a) vagy c) pontjai alapján szűnik meg, a még fennálló állami kezesség után a központi költségvetés javára – a hitelintézet útján – egyszeri kezességvállalási díjat kell fizetnie. A kezességvállalási díj mértéke a kezességgel biztosított kötelezettség összegének 2%-a.
(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyának (6) bekezdés szerinti megszűnése esetén erről 8 napon belül értesíti a közalkalmazott által az (5) bekezdés alapján bejelentett hitelintézetet.
(8) A hitelintézet megállapítja, és 8 napon belül írásban közli a közalkalmazottal a (6) bekezdés szerint megfizetendő kezességvállalási díj összegét, melyet a közalkalmazott a hitelintézeti értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül a folyósító hitelintézet részére megfizet.
(9) Ha a közalkalmazott a (6) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a hitelintézet erről, valamint a közalkalmazott adatairól 8 napon belül értesíti az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt.
(10) A hitelintézet a negyedévet követő hónap 15. napjáig tájékoztatja a Magyar Államkincstárt a közalkalmazottnak nyújtott kölcsönök állami kezességvállalással érintett részének negyedév végén fennálló állományáról, valamint e kölcsönök számáról. Az adatgyűjtés és adatszolgáltatás egyedi azonosításra alkalmatlan módon történhet.
(11) Amennyiben az állam a készfizető kezességvállalás alapján a közalkalmazott helyett a kezességvállalással biztosított – a hitelintézetnek meg nem térülő – összeget kifizette, illetve a (6) bekezdés szerinti egyszeri kezességvállalási díj megfizetését a közalkalmazott elmulasztotta, akkor a közalkalmazott ezen tartozásai a Magyar Állammal szembeni köztartozásnak minősülnek, amelyet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adók módjára hajt be.
(12) A kezességvállalásból eredő helytállási kötelezettség teljesítésének módját a Kormány rendeletben állapítja meg.”
(5) A Kjt. 1. számú mellékletének helyébe e törvény 20. számú melléklete lép.
88. § (1) Az államháztartásról szóló – módosított – 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 11/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek vagyonnyilatkozatukat, továbbá a vagyonuk időközi gyarapodásáról készített nyilatkozatukat az elkülönített állami pénzalap, illetve az állami támogatási előirányzat kezelőjéhez – önkormányzat esetében a jegyzőhöz, közalapítvány esetében az alapítói jogokat gyakorló szervhez, területfejlesztési tanács esetén annak hivatali szervezetéhez –, illetve amennyiben e szerv nem azonos az állami pénzalap, illetve az állami támogatási előirányzat felhasználásának szakmai lebonyolításáért felelős szervvel, akkor ez utóbbihoz nyújtják be, és csatolják a Ktv. 22/A. § (7) bekezdés szerinti felhatalmazást arról, hogy a BM Közigazgatás-szervezési és Közszolgálati Hivatal (a továbbiakban: KKH) a vagyonnyilatkozatban foglaltak valódiságának ellenőrzése céljából személyes és vagyoni adataikat kezelje. A felhatalmazást teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A KKH nem jogosult a nyilatkozatok nyilvánosságra hozatalára.”
(2) Az Áht. 12/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1)–(2) bekezdésben foglaltak alkalmazása a 48. § b) és q) pontjában foglaltakra figyelemmel történhet. Az (1) bekezdésben foglaltakat figyelmen kívül kell hagyni a függő, átfutó, kiegyenlítő bevételek és kiadások, valamint a helyesbítő tételek esetében.”
(3) Az Áht. 13/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A (4) bekezdésben megjelölt alrendszerekből támogatás – a 12. § (4) bekezdésében foglalt támogatás kivételével – nem folyósítható, amíg a támogatás kedvezményezettjének a 10. §-ban foglalt fizetési kötelezettségével összefüggő, esedékessé vált és még meg nem fizetett köztartozása van. A támogatás kedvezményezettje ezért a támogatási kérelem benyújtásával egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy a 10. §-ban foglalt fizetési kötelezettségével összefüggő, esedékessé vált és meg nem fizetett köztartozása nincsen, és hozzájárul ahhoz, hogy a támogatás folyósítója e nyilatkozat valóságtartalmának igazolását kérje a 18/C. § (13)–(15) bekezdésben meghatározott eljárásban. Az illetékfizetési kötelezettség keletkezése szempontjából e nyilatkozat az eljárás megindítása iránti kérelemnek minősül azzal, hogy az általános tételű eljárási illetéket azon adóhatóságok számára kell leróni, amelyektől nyilatkozattétel hiányában külön-külön igazolást kellene beszerezni a támogatási kérelem benyújtásához. Nyilatkozattétel hiányában a támogatási szerződéshez mellékelni kell az állami és önkormányzati adóhatóság, valamint a Vám- és Pénzügyőrség 30 napnál nem régebbi igazolását arról, hogy a támogatás kedvezményezettjének a 10. §-ban foglalt fizetési kötelezettségével összefüggő, esedékessé vált és meg nem fizetett köztartozása nincsen.”
(4) Az Áht. 18/B. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kincstár feladatai különösen:)
„l) vezeti a költségvetési szervek (ideértve a körjegyzőségbe társult, illetve a társult képviselő-testületbe tartozó önkormányzati hivatalokat is), valamint a külön törvény rendelkezései alapján nyilvántartandó, a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat alkalmazó jogi személyek törzskönyvi nyilvántartását;”
(5) Az Áht. 18/B. §-ának (1) bekezdése a következő x) ponttal egészül ki:
(A Kincstár feladatai különösen:)
„x) a központi költségvetés terhére, annak forrásaiból kamatmentesen megelőlegezési, likviditási hitelt nyújthat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak az Európai Unió részére történő cukorilleték-fizetési kötelezettség teljesítésére.”
(6) Az Áht. 18/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A Kincstár az (1) bekezdésben foglalt feladatait a szolgáltatási körébe és szolgáltatási felelősségébe tartozó szervezetek számára kötelezően igénybe veendő szolgáltatásként teljesíti. A Kincstár jogosult a kincstári körbe tartozók és a kincstári számlatulajdonosok külön rendelkezése nélkül is számláik megterhelésével továbbhárítani a nem általa végzett pénzforgalmi szolgáltatások igazolt díját. A Kincstár az (1) bekezdés v) pontjában foglalt, a fejezetektől átvállalt, megállapodás alapján ellátott egyes feladatait térítés ellenében végezheti. A Kincstár az Európai Unió Strukturális Alapjainak támogatásai kapcsán végzett közreműködői feladatait térítés ellenében végzi. A térítés összegéről a Kincstár megállapodást köt.”
(7) Az Áht. 18/C. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A (6) bekezdésben felsorolt pénzforgalmi számlatulajdonosok más pénzintézetnél vezetett pénzforgalmi számlával – lakásépítés munkáltatói támogatása számla és a devizaszámla kivételével – nem rendelkezhetnek azzal, hogy a (6) bekezdés f) pontjában említett társaságoknak indokolt esetben a pénzügyminiszter engedélyezheti pénzforgalmi számla nyitását más pénzintézetnél is. A (6) bekezdésben felsorolt pénzforgalmi számlatulajdonosok átmenetileg szabad pénzeszközeiket a Kincstár hálózatában értékesített – az értékpapírszámlán, illetve értékpapírletéti-számlán nyilvántartott – állampapírok vásárlásával hasznosíthatják. A Kincstár a kincstári körbe tartozók 12/A. § (4) bekezdésében foglalt letéti pénzeszközei kezelését térítésmentes szolgáltatásként végzi. A Kincstár a 18/B. § (1) bekezdés n), r), s) pontjában foglalt szolgáltatásait – a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai részére nyújtott szolgáltatás kivételével – kormányrendeletben meghatározottak szerint, térítés ellenében végzi.”
(8) Az Áht. 18/C. §-a a következő (16) bekezdéssel egészül ki:
„(16) Az Országgyűlés és a Kormány által alapított közalapítványok az államháztartás alrendszereiből származó pénzeszközeiket a Kincstárban vezetett pénzforgalmi számlán kötelesek tartani azok felhasználásáig. Ezen pénzeszközökből származó, átmenetileg szabad pénzeszközeiket a közalapítványok kizárólag a Kincstár hálózatában értékesített állampapírok vásárlásával hasznosíthatják. Ezen közalapítványok egyéb forrásból származó pénzeszközeiket is kezelhetik a Kincstárban vezetett számlájukon.”
(9) Az Áht. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § (1) A központi költségvetésben kiadás irányozható elő a központi költségvetési szervek feladatai, az állam európai uniós tagságból származó és más nemzetközi jogszabályi és szerződéses kötelezettségei ellátására, az államháztartás más alrendszerei, továbbá jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, természetes személy részére. Az 50 milliárd forint nettó jelenértéket elérő vagy azt meghaladó értékű, több éves fizetési kötelezettséggel járó szerződések megkötése előtt – ha törvény másként nem rendelkezik – a Kormánynak az Országgyűlés felhatalmazását kell kérnie. Az Országgyűlésnek be kell mutatni a szerződés főbb tartalmi elemeit, az állami finanszírozási szükségletet, ennek kereteit, illetve ütemezését.
(2) Ha a nettó jelenértéken 50 milliárd forintot elérő vagy azt meghaladó értékű, több éves fizetési kötelezettséggel járó szerződések megkötéséhez közbeszerzési eljárást, koncessziós pályázati eljárást vagy más versenyeztetési eljárást kell lefolytatni, a Kormánynak – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az Országgyűlés előzetes felhatalmazását az eljárás megkezdéséhez (a pályázat kiírásához) kell kérnie.
(3) A nettó jelenérték megállapításánál szükséges diszkontálásra vonatkozó számítások módszertanát, valamint az alkalmazandó diszkont tényező mértékét a Kormány állapítja meg.”
(10) Az Áht. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A költségvetési szerv vezetője a (2) bekezdésben meghatározott kiemelt előirányzatok között saját hatáskörben – a felügyeletét ellátó szerv és a Kincstár egyidejű tájékoztatása mellett – az elemi költségvetésében jóváhagyott összeghez képest átcsoportosítást hajthat végre
a) a működési költségvetés kiemelt előirányzatai között,
b) a felhalmozási költségvetés kiemelt előirányzatai között,
c) a működési és felhalmozási költségvetés kiemelt előirányzatai között,
d) a kölcsönök előirányzat-csoport terhére, illetve javára, mely átcsoportosítás – a felsőoktatási intézmények kivételével – nem irányulhat a személyi juttatások előirányzatának növelésére és a felújítás előirányzatának csökkentésére.”
(11) Az Áht. 24. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (8)–(12) bekezdés jelölése (9)–(13) bekezdésre változik:
„(8) Az állami költségvetés terhére fizetendő üdülési, rekreációs, táboroztatási, tanulmányi kirándulási célú támogatás, vagy üdülési célú, a költségvetési szerv, mint munkáltató által teljesítendő személyi juttatás a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott üdülési csekk vagy hazai üdülési számla útján nyújtható.”
(12) Az Áht. 24. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
„(13) A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője a felügyelete alá tartozó költségvetési szervei költségvetési előirányzatai terhére év közben átcsoportosítást hajthat végre a fejezeti kezelésű előirányzatok javára, ha a működési költségvetés előirányzatain megtakarítás keletkezik.”
(13) Az Áht. 26. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az általános tartalékból elszámolási, valamint visszatérítési kötelezettséggel nyújtott támogatás összegét, illetve annak fel nem használt részét a Pénzügyminisztérium fejezet, Egyéb vegyes bevételek számlájára kell befizetni, amellyel az adott évi általános tartalék előirányzatát a Kormány megnövelheti.”
(14) Az Áht. a következő 33/B. §-sal egészül ki:
„33/B. § (1) Az Országgyűlés felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a nemzeti kulturális örökség minisztere javaslatára, a költségvetési törvényben meghatározott mértéken belül, a központi költségvetés terhére szerződést biztosító önálló kötelezettséget vállaljon az e §-ban meghatározott kiállítások rendezéséhez (a továbbiakban: kiállítási garancia).
(2) Kiállítási garancia az állami vagy önkormányzati fenntartású muzeális intézmények, illetve kiállítóhelyek (a továbbiakban: kiállító) által a Magyar Köztársaság területén, kölcsönszerződés alapján rendezett nemzetközi, időszaki kiállításra adható, amennyiben annak megrendezéséhez kiemelkedő kulturális érdek fűződik.
(3) Kiállítási garancia adható azon kiemelkedő kulturális jelentőséggel bíró egy vagy több műtárgyra is, amely külföldről, bemutatás céljára, a kiállító által rendezett időszaki kiállításra érkezik.
(4) A kiállítási garancia az állam nevében, a kiállítási tárggyal rendelkezni jogosult irányában közvetlen és önálló kötelezettségvállalás, a kölcsönszerződésben – a (6) bekezdés figyelembevételével – meghatározott káreseményekből eredő, a kiállítási tárgyban/tárgyakban bekövetkezett károk megtérítéséért. A pénzügyminiszter e felelősségvállalásról kötelezvényt bocsát ki, mely tartalmazza a garanciavállalás mértékét vagy összegét, feltételeit, a kiállítót, a kötelezettségvállalás időtartamát és a garancia jogosultját. A pénzügyminiszter az állam nevében – kivételesen – hozzájárulhat az e §-ban nem említett kérdésekben a külföldi jog alkalmazásához, továbbá a külföldi joghatóság kikötéséhez is.
(5) A kiállítási garancia a kölcsönszerződésben meghatározott időtartamra, legfeljebb a tárgyak eredeti őrzési vagy kiállítási helyéről történő elmozdításától az oda történő visszahelyezéséig, illetve a kölcsönszerződésben meghatározott egyéb helyre való elhelyezéséig szól. A kölcsönszerződés módosításához a nemzeti kulturális örökség minisztere és a pénzügyminiszter együttes jóváhagyása szükséges.
(6) Nem terjed ki a kiállítási garancia arra az időszakra és összegre, amelyre vonatkozóan a kiállító vagy a kiállítási tárggyal rendelkezni jogosult biztosítással vagy érvényes garanciával rendelkezik, kiterjed viszont valamennyi káreseményre, kivéve azokat a károkat, amelyek
a) a jogosult vagy annak alkalmazottai, illetve megbízottai szándékos vagy gondatlan magatartása,
b) a kiállítási tárgy tulajdonságaiból fakadó természetes amortizáció,
c) a jogosult jóváhagyásával történő restaurálás
eredményeképpen keletkeztek.”
(15) Az Áht. a következő 33/C. §-sal egészül ki:
„33/C. § (1) A költségvetési évben vállalható kiállítási garanciák állományának összege az év egyetlen napján sem haladhatja meg a költségvetési törvényben rögzített mértéket. A kiállítási garancia vállalása a kötelezvényben foglalt időtartam alatt terheli a költségvetési törvényben meghatározott mértéket.
(2) A kiállítási garancia után nem kell garanciavállalási díjat felszámítani.
(3) Az Országgyűlés a kiállítási garanciák várható fizetési kötelezettségei fedezetére a költségvetési törvényben előirányzatot hagy jóvá.
(4) A 33/B. § (1) bekezdése szerinti garanciavállalás alapján az állam a központi költségvetés által kifizetett összeg erejéig a károkozóval szemben megtérítési igénnyel léphet fel. A kiállítóval szemben azonban megtérítési igény csak annyiban érvényesíthető, amennyiben
a) a kárt a kiállító vagy annak alkalmazottja, illetve megbízottja szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozta, vagy
b) a kiállító vagy annak alkalmazottja, illetve megbízottja a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”
(16) Az Áht. 41. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„41. § (1) A Kormány költségvetési törvénymódosítást köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlegeinek a költségvetési törvényben megállapított összege a jóváhagyottól legalább ezek kiadási főösszege együttes összegének 2,5%-ával tér el.
(2) A Kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlegeinek a költségvetési törvényben megállapított összege a jóváhagyottól legalább ezek kiadási főösszege együttes összegének 5%-ával tér el.
(3) A pótköltségvetési törvényjavaslat a költségvetési törvénynek az előirányzatok meghatározására vonatkozó rendelkezéseit javasolja újból megállapítani.
(4) A költségvetési törvény módosítását nem a (2) bekezdésben említett okok miatt kezdeményező és formailag nem a (3) bekezdésben foglaltak szerinti törvényjavaslat nem minősül pótköltségvetési törvényjavaslatnak, illetve hatálybalépés esetén pótköltségvetési törvénynek.”
(17) Az Áht. 48. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A pénzügyminiszter)
„b) gondoskodik a költségvetés végrehajtásáról, a Kormánynál az előirányzatoknak a tervezettől jelentősen eltérő teljesülése esetén intézkedést, illetve annak megelőzésére a kötelezettségvállalások, a kifizetések mértékének és ütemének meghatározását kezdeményezi;”
(18) Az Áht. 48. §-ának q) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A pénzügyminiszter)
„q) jóváhagyja a Kormány rendeletében meghatározott típusú és nagyságrendű kiadásokra vonatkozó, az előirányzatokat meg nem haladó kötelezettségvállalásokat. A jóváhagyás nem tagadható meg, ha a kötelezettségvállalás megfelel a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek, vagy közvetlenül jogszabályon, jogerős bírósági, hatósági határozaton, illetve nemzetközi megállapodáson alapul.”
(19) Az Áht. 63. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A központi költségvetésből a helyi önkormányzatokat megillető normatív állami hozzájárulás, átengedett személyi jövedelemadó, a helyi önkormányzatok működésével kapcsolatos egyéb központi költségvetési kapcsolatból származó, a költségvetési törvényben meghatározott támogatás, illetve előirányzat összegét a 101. § (6)–(7) bekezdésében meghatározott tartozásokkal csökkentett összegben (nettó módon), kormányrendeletben meghatározott ütemezés szerint, az adott hónapban esedékes jogcímek figyelembevételével, a Kincstár folyósítja.”
(20) Az Áht. 64. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A helyi önkormányzatok intézményi társulása által ellátott feladatokhoz kapcsolódó központi költségvetési hozzájárulásokat és támogatásokat az intézmény székhelye szerinti vagy a társulási megállapodásban meghatározott önkormányzat igényelheti a központi költségvetésből. A támogatásokkal és hozzájárulásokkal való elszámolás is ezen önkormányzat feladata.”
(21) Az Áht. 64/D. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A helyi önkormányzatok központi költségvetésből származó, a Helyi önkormányzatok támogatásai fejezetben szereplő támogatásai, hozzájárulásai év végi elszámolásának szabályszerűségét a Kincstár a tárgyévet követő év végéig felülvizsgálja. A tárgyévet követő év december 31-éig megkezdett felülvizsgálat a következő évre áthúzódhat, feltéve, hogy ezen időpontig az Igazgatóság a (2) bekezdésben szereplő felhívást már kibocsátotta. Több évre kiterjedő támogatás esetében a lezárást követő éves elszámolás keretében a felülvizsgálat a teljes támogatási időszakra irányul.”
(22) Az Áht. 64/D. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Amennyiben az önkormányzat fizetési kötelezettségének a felhívás elfogadásától, illetve a határozat jogerőre emelkedésétől számított 90 napon belül nem tesz eleget, a Kincstár azonnali beszedési megbízást nyújt be a helyi önkormányzat ellen, és ezt követően a 63. § (7) bekezdésében foglaltak szerint jár el.”
(23) Az Áht. 65. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A többcélú kistérségi társulás költségvetését a társulási tanács önállóan, költségvetési határozatban állapítja meg. A költségvetés végrehajtásáról a társulási tanács munkaszervezete útján gondoskodik. A többcélú kistérségi társulás költségvetése magába foglalja a társulás által létrehozott és fenntartott költségvetési szerv költségvetését is.”
(24) Az Áht. 68. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A helyi önkormányzat a költségvetésének tervezetét a Kormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslat és az önkormányzati pénzügyi szabályozás előzetes elgondolásai figyelembevételével állítja össze.”
(25) Az Áht. 74/B. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A többcélú kistérségi társulás nevében kötelezettséget a társulás elnöke vagy az általa felhatalmazott személy vállalhat, illetve jogosult az utalványozásra.
(2) A kötelezettségvállalás, valamint az utalványozás ellenjegyzésére a munkaszervezet vezetője vagy az általa felhatalmazott személy jogosult. Ha a kötelezettségvállalást és utalványozást a munkaszervezet vezetője gyakorolja, ellenjegyzésre az általa meghatározott személy jogosult.”
(26) Az Áht. 86/H. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A működési vagyon értékesítéséből származó bevételt – amennyiben törvény másként nem rendelkezik – a társadalombiztosítási költségvetési szervek beruházási, fejlesztési célra, a felügyeletet ellátó miniszter jóváhagyása és a pénzügyminiszter egyetértése alapján, jogosultak felhasználni.”
(27) Az Áht. 88. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A törvény által létrehozott, felügyeleti szervvel nem rendelkező költségvetési szervek esetében a (3) bekezdésben előírt tartalmú alapító okiratot a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének kell kiadnia.”
(28) Az Áht. 88/B. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A költségvetési szervek (ideértve a körjegyzőségbe társult, illetve a társult képviselő-testületbe tartozó önkormányzati hivatalokat is), valamint a külön törvény rendelkezései alapján nyilvántartandó, a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat alkalmazó jogi személyek nyilvántartásba vételének, a nyilvántartásból történő adatszolgáltatásnak a rendjét, a fizetendő költségtérítés összegét, valamint a nyilvántartáshoz gépi adatfeldolgozási eszközzel történő csatlakozás és a gépi adatlekérdezés költségtérítésének összegét a pénzügyminiszter – az érintett miniszterekkel egyetértésben – rendeletben állapítja meg.”
(29) Az Áht. 93. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) A kötelezettségvállalással terhelt előirányzat-maradvány terhére – amennyiben a kötelezettségvállalás meghiúsul vagy a felhasználás összege kisebb a jóváhagyott előirányzatnál – újabb kötelezettség a pénzügyminiszter engedélyével vállalható.”
(30) Az Áht. a következő 93/A. §-sal egészül ki:
„93/A. § A költségvetési szerv a személyi juttatási előirányzaton belül köteles megtervezni a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 77. §-ának (1) bekezdése szerinti kereset-kiegészítés fedezetét. A mértéket a mindenkori éves költségvetési törvény állapítja meg azzal, hogy fel nem használt előirányzata kizárólag a keresetbe tartozó juttatások emelésére fordítható. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 118. §-ának (10)–(12) bekezdésében szabályozott esetekre, továbbá az állami felsőoktatási intézményekre, valamint a központi költségvetési szervként működő kutatóközpontokra, kutatóintézetekre, a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó kutatást kiegészítő akadémiai központi költségvetési szervekre.”
(31) Az Áht. 100. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A költségvetési szervek (ideértve a társadalombiztosítási költségvetési szerveket is) a 66. §-ban foglalt költségvetési szervek és a Kincstár kivételével, valamint törvény eltérő rendelkezése hiányában az alapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai
a) pénzkölcsönt (hitelt) – kivéve a 18/B. § (1) bekezdés x) és zs) pontja szerinti megelőlegezési, likviditási hitelt – nem vehetnek fel,
b) kezességet nem vállalhatnak,
c) értékpapírt – kivéve a 94. § (4) bekezdése szerinti gazdasági társasági részesedést megtestesítő értékpapírt, valamint az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény 3. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő felvásárlást és értékesítést – nem vásárolhatnak,
d) váltót nem bocsáthatnak ki és nem fogadhatnak el,
e) kötvényt nem bocsáthatnak ki.
(2) A többcélú kistérségi társulás és a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény alapján létrejött jogi személyiséggel rendelkező társulás az adott feladat ellátásában érintett önkormányzatok kezességvállalása mellett hitelt vehet fel, illetve kötvényt bocsáthat ki.”
(32) Az Áht. 101. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A központi költségvetésből a helyi önkormányzatok és helyi kisebbségi önkormányzatok részére a költségvetési törvényben megállapított egyes támogatásokat – a 64. § (3) bekezdésben foglaltak kivételével –, továbbá a címzett és céltámogatásokat teljesítményarányosan kell folyósítani.”
(33) Az Áht. 108. §-a (1) bekezdése d) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem vonatkozik ez a rendelkezés:)
„d) kincstári vagyon cseréjére,”
(34) Az Áht. 109/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A központi költségvetési szerv vagyonkezelésében lévő ingatlan értékesítésének ellenértékéből ki kell egyenlíteni a költségvetési szerv köztartozását. A köztartozás mértékét és az értékesítés költségének összegét meghaladó bevétel 20%-a a központi költségvetési szervet illeti meg.”
(35) Az Áht. 109/A. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A központi költségvetési szervek – a társadalombiztosítási költségvetési szervek, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a felügyelete alá tartozó szervek kivételével – a vagyonkezelésükben lévő és központi költségvetési szerv elhelyezését közvetlenül nem szolgáló vagy jogszabályban meghatározott állami feladat ellátásához nem használt ingatlanokat – beleértve a tartósan bérbe adott helyiségeket is – kötelesek felajánlani a KVI-nek más állami feladat ellátása vagy az ahhoz szükséges források biztosítása, illetve a helyi önkormányzatok részére történő tulajdonba adás előkészítése érdekében. Az ingatlan értékesítésének kezdeményezése, illetve a tartós bérbeadás felajánlásnak minősül, amely nem vonható vissza.”
(36) Az Áht. 109/C. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A KVI feladata a kincstári vagyonnal történő gazdálkodás tulajdonosi ellenőrzése. Az ellenőrzött szervezet vagy személy a tulajdonosi ellenőrzést tűrni, és annak lefolytatásában – a külön jogszabályban meghatározott módon – együttműködni köteles.”
(37) Az Áht. 109/D. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Kincstári vagyon a következő eljárásokkal értékesíthető:
a) nyilvános pályázat,
b) zártkörű pályázat,
c) árverés,
d) zártkörű értékesítés.”
(38) Az Áht. 109/D. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A (3) bekezdés d) pontjában megjelölt értékesítési mód – a 108. § (1) bekezdés a), b) és d) pontjában meghatározott eseteken kívül – kizárólag akkor alkalmazható, ha
a) az értékesítendő vagyontárgy egyedi bruttó forgalmi értéke az 5 millió forintot nem haladja meg, vagy
b) jogszabályban biztosított jogok gyakorlása miatt a (3) bekezdés a)–c) pontjában megjelölt eljárások nem alkalmazhatók, vagy
c) az értékesítés olyan személy számára történik, akinek az adott vagyontárgyra jogszabályon alapuló elővásárlási joga van, vagy
d) az értékesítés helyi önkormányzat számára történik,
e) az értékesítés – két eredménytelen nyilvános pályázatot követően – külföldi állam részére történik.”
(39) Az Áht. 109/F. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (1) bekezdés szerinti vagyonkezelői jogot, illetve a kijelölést a KVI – különösen, ha az adott vagyontárgy más állami feladat ellátásához vagy azt biztosító források megteremtéséhez szükséges – visszavonhatja. A visszavonás előtt a KVI köteles kikérni a vagyonkezelő felügyeletét ellátó szerv vezetőjének véleményét. A felügyeleti szerv vezetője véleményezési jogát a KVI erre vonatkozó felhívásának kézhezvételétől számított 15 napon belül gyakorolhatja. A KVI a visszavonás jogát a Honvédelmi Minisztérium és a felügyelete alá tartozó szervek tekintetében nem gyakorolhatja.”
(40) Az Áht. 109/G. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ingatlanra vonatkozóan a vagyonkezelői jog megszerzéséhez az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés is szükséges. A 109/F. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó szervek bejegyzett kezelői jogát az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés módosítása nélkül bejegyzett vagyonkezelői jognak kell tekinteni. A vagyonkezelő a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével köteles gondoskodni a kincstári vagyonba tartozó ingatlanok tekintetében a Magyar Államot és a vagyonkezelőt megillető jogok ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetéséről. A vagyonkezelő a jogerős földhivatali bejegyző határozat másolatát köteles annak kézhezvételétől számított 30 napon belül a KVI számára megküldeni.”
(41) Az Áht. 109/I. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vagyontárgyak elidegenítéséhez a védettség jellege szerint illetékes miniszter egyetértése is szükséges.
(3) A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet vagyonkezelésében lévő termőföld értékesítéséből származó bevétel 100%-át termőföldvásárlásra, illetve a termőföld állam által életjáradék ellenében történő megvásárlásáról szóló kormányrendelet alapján folyósítandó életjáradékra kell fordítani.”
„(5) Állami tulajdonban lévő erdő esetén a vadászati jog a vagyonkezelői jogtól függetlenül, önállóan hasznosítható; az ebből származó bevételt a (3) bekezdés szerinti életjáradékra kell fordítani.”
(42) Az Áht. 109/K. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A KVI vezérigazgatója a kincstári vagyon értékesítéséről – a 109/I. § (1) bekezdésében meghatározott vagyontárgyak elidegenítése és a (4) bekezdésben említett társasági tulajdonba adás kivételével – 250 millió forint egyedi bruttó forgalmiérték-határig a kincstári vagyonért felelős miniszter (1) bekezdés szerinti jóváhagyása nélkül dönthet. Az ily módon történt értékesítésekről – az ügyek tételes bemutatásával – a KVI vezérigazgatója félévenként tájékoztatja a kincstári vagyonért felelős minisztert.”
(43) Az Áht. 109/K. §-ának(9)–(10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Kötelező és önként vállalt önkormányzati feladatok ellátásának elősegítése, valamint foglalkoztatási, szociális, sport, kulturális és közművelődési, informatikai-kommunikációs, gazdaság- és területfejlesztési célkitűzések megvalósítása, civil szervezetek működésének támogatása, valamint a kistérségi kohézió erősítése érdekében a kincstári vagyongazdálkodás céljaira feleslegessé vált, kincstári vagyonkörbe tartozó ingatlan ingyenesen helyi önkormányzati tulajdonba, többcélú kistérségi társulás, illetve kistérségi fejlesztési tanács tulajdonába adható. Az erre vonatkozó igényt a képviselő-testület, a többcélú kistérségi társulás tanácsa, illetve a kistérségi fejlesztési tanács határozatáról készített kivonattal kell bejelenteni. A tulajdonba adásról – a KVI javaslata alapján, a vagyonkezelő és a felügyeletét ellátó szerv vezetője véleményének kikérésével – a Kormány dönt. A tulajdonjog átruházásáról a KVI és a kedvezményezett szerződésben állapodik meg. E bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók azokra az ingatlanokra, melyek önkormányzatoknak történő átadására külön törvényben foglalt feltételek és eljárásrend irányadó.
(10) Az önkormányzat, illetve más kedvezményezett a (9) bekezdésben meghatározott célok elérése érdekében az ingyenesen juttatott ingatlant értékesítheti.”
(44) Az Áht. 109/K. §-a a következő (12)–(16) bekezdéssel egészül ki:
„(12) A Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium a vagyonkezelésében lévő, a honvédelmi miniszter által honvédelmi célra és a belügyminiszter által rendvédelmi célra feleslegesnek minősített és az államháztartás alrendszerében más központi költségvetési szerv által hasznosításra nem kerülő ingó tárgyi eszközeit és készleteit
a) az ÁPV Rt.-vel történő megállapodás alapján térítésmentesen az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonába adhatja,
b) a kincstári vagyonra vonatkozó általános szabályok szerint térítés ellenében értékesítheti vagy hasznosíthatja,
c) a haditechnikai és rendészettechnikai eszközök kivételével önkormányzatok, karitatív tevékenységet folytató szervezetek részére, továbbá katasztrófák és súlyos szerencsétlenségek megelőzése, következményeinek elhárítása vagy enyhítése céljából az érintett szervezet részére írásbeli megállapodással, térítésmentesen tulajdonba, vagyonkezelésbe vagy használatba adhatja,
d) magyarországi múzeumok részére – magyarországi igény hiányában külföldi múzeumok részére is – írásbeli megállapodással, térítésmentesen tulajdonba, vagyonkezelésbe vagy használatba adhatja, ideértve a hatástalanított haditechnikai eszközöket is,
e) a környezetvédelemre és a hulladékok kezelésére vonatkozó jogszabályok figyelembevételével megsemmisíttetheti,
(13) A (12) bekezdés a) és c)–e) pontjában foglaltak a 109/I. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó vagyontárgyakra nem alkalmazhatók.
(14) A (12) bekezdés a) és c)–e) pontjában foglaltak végrehajtása során a kincstári vagyonra vonatkozó jogszabályoknak és kormányhatározatoknak a kincstári vagyonkörből történő kikerülés előkészítésére és jóváhagyására irányadó előírásait nem kell alkalmazni, a KVI-t azonban – a nyilvántartási feladatok elvégzése érdekében – az átadott vagy megsemmisített vagyonelemekről részletesen tájékoztatni kell.
(15) Felhatalmazást kap a honvédelmi és a belügyminiszter arra, hogy a (12) bekezdés c) és d) pontja végrehajtásának szabályait rendeletben határozza meg.
(16) A Honvédelmi Minisztérium a vagyonkezelésében lévő, a honvédelmi miniszter által honvédelmi célra feleslegesnek minősített és az államháztartás rendszerében más központi költségvetési szerv által hasznosításra nem kerülő, a külföldi kirendeltségeket működtető honvédelmi szervek, katonai missziók használatában, külföldön feleslegessé vált ingó vagyont – a haditechnikai eszközök kivételével – külföldön értékesítheti. A külföldön lévő ingó vagyonra a (12) bekezdés e) pontját értelemszerűen alkalmazni kell.”
(45) Az Áht. 124. §-a (2) bekezdésének n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg)
„n) a 18/C. § (7) bekezdés szerinti díj mértékeit és részletes szabályait;”
(46) Az Áht. 124. §-a (2) bekezdésének x) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg)
„x) a kiadások azon típusait és nagyságrendjét, melyre vonatkozóan a kötelezettségvállalás – ide nem értve a Kormány irányítási és felügyeleti jogkörébe nem tartozó szervek kötelezettségvállalásait – a pénzügyminiszter jóváhagyásával történhet.”
(47) Az Áht. 124. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Felhatalmazást kap az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter, a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a gazdasági és közlekedési miniszter és a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, hogy az Európai Unió Strukturális Alapjaiból finanszírozott Operatív Programok és a Kohéziós Alap előirányzatai tekintetében együttes rendeletben szabályozza a 11/A. § (3) bekezdésében előírt vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség lebonyolításának részletes rendjét.”
89. § (1) A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló – módosított – 1992. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: Cct.) 1. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az önkormányzatok címzett támogatást igényelhetnek)
„a) a céltámogatási körben nem támogatható vízgazdálkodási, egészségügyi fekvő- és járóbeteg-szakellátási célú, szociális, közoktatási és kulturális önkormányzati térségi, vagy jogszabály által elfogadott országos, illetve törvényben meghatározott fővárosi, megyei szakmai fejlesztési programba foglalt önkormányzati feladatok ellátását szolgáló, kiemelt fontosságú, 250 millió forint feletti beruházási összköltségű önkormányzati beruházások megvalósítására, továbbá
b) a szennyvízelvezetést és -tisztítást szolgáló 1 milliárd forint feletti összköltségű beruházások megvalósítására, azzal, hogy e beruházások esetében
ba) a központi támogatás maximális mértéke – a 6. és a 7. §-ban foglaltak figyelembevételével – megegyezik a céltámogatásokra vonatkozó támogatási mértékkel, illetve
bb) a címzett támogatási igények kielégítési sorrendjének megállapítása során a törvény 6. számú mellékletének I. pontjában meghatározott, a céltámogatásra vonatkozó igénykielégítési szempontok sorrendjét kell figyelembe venni.”
(2) A Cct. 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az önkormányzatnak a beruházási koncepcióját egyeztetnie kell a szakminisztérium szakmai fejlesztési programjával. A szakminisztérium a címzett támogatás iránti önkormányzati igényt megalapozó beruházási koncepciót – a Regionális Fejlesztési Tanácsoknak az egészségügyi beruházások esetén a Regionális Egészségügyi Tanácsokkal, a szennyvízelvezetést és -tisztítást szolgáló beruházások esetében a Területi Vízgazdálkodási Tanácsokkal egyeztetett javaslatai figyelembevételével – véleményezi.”
(3) A Cct. 1. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az (1) bekezdésben meghatározott beruházások esetében a beruházás összköltségének legalább 15%-át, a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, vagy az országos átlagot is jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott településeken a helyi önkormányzatoknak, továbbá a megyei önkormányzatoknak a beruházási összköltség 10%-át, a mindkét szempontból egyidejűleg hátrányosan érintett önkormányzatoknak pedig a beruházási összköltség 5%-át kell biztosítaniuk saját forrásként.”
(4) A Cct. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A céltámogatás nyújtása – az igények a törvény 6. számú melléklete szerinti rangsorolását követően – a megvalósíthatósági tanulmány alapján meghatározott szakmai, műszaki és pénzügyi szempontból legkedvezőbb változat szerinti költség alapján történik.”
(5) A Cct. a következő 4/A. §-sal egészül ki:
„4/A. § (1) A céltámogatás nyújtásáról – társult települések esetén a székhely település szerinti illetékességgel – a Regionális Fejlesztési Tanács dönt, az ágazati minisztériumokkal történt szakmai egyeztetést követően.
(2) A Regionális Fejlesztési Tanácsok a céltámogatás nyújtásáról szóló döntéshozatal során megkérik a régiókban működő szakmai szervezetek:
a) a Regionális Egészségügyi Tanács és
b) a Területi Vízgazdálkodási Tanács
javaslatait.”
(6) A Cct. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § A céltámogatási igények rangsorolásának szempontjait és maximális mértékét a törvény 6. számú melléklete határozza meg. Amennyiben az önkormányzat a beruházás megvalósításához egyéb támogatásban is részesül, úgy a beruházás összköltségének legalább 15%-át az önkormányzat(ok)nak a saját költségvetése terhére (tényleges saját forrás), illetőleg lakossági hozzájárulásból kell biztosítania. A társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott vagy az országos átlagot is jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott településeken a helyi önkormányzatoknak a beruházási összköltség 10%-át, a mindkét szempontból egyidejűleg hátrányosan érintett önkormányzatoknak pedig a beruházási összköltség 5%-át kell biztosítaniuk saját forrásként.”
(7) A Cct. 7. §-ának (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közös beruházásként megvalósítható 2000 fő alatti állandó népességű települések önkormányzatai által tervezett szennyvíztisztító telep építése, illetve települési folyékony hulladék (tengelyen szállított szennyvíz) tisztítótelep építése esetén is megilleti a települési önkormányzatokat az (1) bekezdésben megfogalmazott emelt támogatási összeg.”
(8) A Cct. 8. §-ának (1) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(1) A Regionális Fejlesztési Tanácsok által a feltételeknek megfelelő céltámogatási igények kielégítésére fordítható előirányzat összegét az éves költségvetési törvény határozza meg.”
„(3) Amennyiben az éves költségvetés nem ad fedezetet valamennyi, a feltételeknek megfelelően benyújtott új igényre, akkor az éves céltámogatás összege a következő arányban oszlik meg az egyes támogatási célok között:
a) a működő kórházak és szakrendelők gép-műszer beszerzéseire legfeljebb 20%,
b) a szennyvízelvezetés és -tisztításra legalább 80%.”
„(6) A céltámogatási igények döntés-előkészítése során a Regionális Fejlesztési Tanácsok a beruházások pénzügyi (át)ütemezését kezdeményezhetik – az e § (5) bekezdésében előírtak figyelembevételével – a támogatást igénylő önkormányzatoknál, amennyiben az a Regionális Fejlesztési Tanácsok döntési jogkörébe utalt céltámogatási keret maradéktalan felhasználása érdekében szükséges.”
(9) A Cct. 9. §-ának (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adott évi céltámogatás előirányzatából támogatásban részesülő önkormányzatok jegyzékét – a beruházás teljes időszakára vonatkozóan – a külön jogszabályban szereplő beruházási adatlapon feltüntetett éves támogatási ütemekkel a Regionális Fejlesztési Tanácsok minden év május 31-éig nyilvánosságra hozzák az Önkormányzatok Közlönyében.
(2) A tárgyév június 30-áig lemondással, visszafizetéssel és elvonással felszabaduló címzett és céltámogatás, valamint az előző év december 31-éig a működésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítő támogatására és a céljellegű decentralizált támogatás éves költségvetési törvényben meghatározott vis maior tartalékára fel nem használt összeg az egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások – a törvény 3. § (8) bekezdése szerinti többletköltségeire, a tárgyévi előirányzatból ki nem elégíthető, de a feltételeknek megfelelő – szennyvízelvezetés és -tisztítás, valamint az egészségügyi gép-műszer beszerzés beruházási céljaira benyújtott – céltámogatási igények kielégítésére fordítható.
(3) A szennyvízelvezetés és -tisztítás céljaira benyújtott, valamint az egészségügyi gép-műszer beszerzést célzó céltámogatási igények kielégítéséről a Regionális Fejlesztési Tanácsok kiegészítő jegyzéket tehetnek közzé. A kiegészítő jegyzék közzétételét követően a tárgyévben ki nem elégített igények érvényüket vesztik.”
(10) A Cct. 11. §-ának (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Címzett támogatás esetében a területfejlesztésért felelős miniszter, céltámogatás esetében a Regionális Fejlesztési Tanács a 11. § (4) bekezdése szerinti határidőt a közbeszerzési eljárás elhúzódása esetén – kérelemre – legfeljebb a határidő lejártát követő év április 30. napjáig meghosszabbíthatja.
(6) Közbeszerzési eljárás elmulasztása, továbbá a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokba ütköző módon megkötött szerződések semmisségének jogerős bírósági döntés általi megállapításának esetében
a) a területfejlesztésért felelős miniszter a központi támogatás folyósításának megszüntetését kezdeményezi a Magyar Államkincstárnál, továbbá elvonja a fel nem használt támogatás előirányzatát,
b) az önkormányzat köteles a felhasznált támogatást a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamattal növelten visszafizetni a központi költségvetésbe a jogerős bírósági döntést követő 8 napon belül.”
(11) A Cct. a következő 13/A. §-sal egészül ki:
„13/A. § Szennyvízelvezetési és -tisztítási beruházás esetében az önkormányzatnak az üzemeltetési engedélyezési eljárás során, de legkésőbb az üzembe helyezést követő egy éven belül az engedélyező hatóság igazolása alapján a Magyar Államkincstár Megyei Területi Igazgatósága útján – címzett támogatás esetében a területfejlesztésért felelős miniszter, céltámogatás esetén pedig a Regionális Fejlesztési Tanácsok felé – igazolnia kell a 80%-os bekötési arány megvalósulását.”
(12) A Cct. 14. §-a (5) bekezdésének c) pontja és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ha az önkormányzat)
„c) a szennyvízelvezetési és -tisztítási beruházás esetében a 80%-os bekötési arány megvalósulását nem igazolja a 13/A. §-ban meghatározott határidőben, úgy a központi támogatás alapját képező vízjogi létesítési engedélyben szereplő bekötő vezetékek hosszára igénybe vett központi támogatásnak a hiányzó bekötésekre eső része tekintetében”
(akkor a jogtalanul felhasznált központi támogatásról haladéktalanul le kell mondania.)
„(6) A lemondásról és felhasználás esetén ezzel egyidejűleg a visszafizetésről – a képviselő-testületi határozatok és az átutalási megbízás másolatának megküldésével – a döntést és a visszafizetést követő nyolc munkanapon belül az önkormányzatnak értesítenie kell a Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága útján: címzett támogatás esetében a területfejlesztésért felelős minisztert, céltámogatás esetén a Regionális Fejlesztési Tanácsot. A jelzett határidő elmulasztása esetén a vissza nem fizetett összeg után az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 64/B. §-ának (2) bekezdése szerinti – a felhasználási kötöttséggel járó állami támogatásokra vonatkozó – kamatot kell fizetni a központi költségvetés javára.”
(13) A Cct. 14. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (11)–(13) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A helyi önkormányzatok központi támogatásának adott évi előirányzatából, továbbá az előző évek előirányzat-maradványából az adott év június 30-áig lemondással, illetve a (7) és (9) bekezdés szerinti elvonással, valamint a (8) bekezdés, a 16. § (2)–(3) bekezdése és a 19. § (1) bekezdése szerint, továbbá – a 21/C. §-ban foglaltak kivételével – az Állami Számvevőszék vizsgálata miatt visszafizetéssel felszabaduló, illetve a visszafizetett összeggel azonos – maradványt növelő – előirányzat felhasználható az egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások a törvény 3. § (8) bekezdése szerinti többletköltségeire, valamint a 9. § (2) bekezdés szerinti céltámogatási igények kielégítésére.
(11) Azoknak az önkormányzatoknak, amelyek a kiegészítő jegyzékbe kerülhetnek, a területileg illetékes Regionális Fejlesztési Tanács megkeresésére nyolc munkanapon belül nyilatkozniuk kell a támogatási igényük fenntartásáról. A határidő elmulasztása jogvesztő.
(12) A céltámogatásban részesülő önkormányzatok kiegészítő jegyzékét a Regionális Fejlesztési Tanácsok évente szeptember 15-éig teszik közzé az Önkormányzatok Közlönyében.
(13) A kiegészítő jegyzékben szereplő beruházásoknál a tervezett befejezés egy évvel későbbre módosul. Egyebekben, a kiegészítő jegyzékben szereplő beruházások esetén a céltámogatás felhasználására vonatkozó feltételek változatlanok.”
(14) A Cct. 15. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § A központi támogatás címzettje a beruházás megvalósításának időszakában nem változhat. Kivéve a helyi önkormányzatok közös beruházásának azon esetét, amikor a társult önkormányzatok által megállapodásban a beruházás finanszírozásával összefüggő feladatok ellátására felhatalmazott, valamint a központi támogatás alapdokumentumaiban a támogatás címzettjeként meghatározott önkormányzat – a kivitelezés kezdését megelőzően – eláll ezen feladatainak további teljesítésétől és azt a társult önkormányzatok közül egy másik megállapodásban vállalja.”
(15) A Cct. 17. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A Kincstár vagy a számlavezető bank (a továbbiakban együtt: pénzintézet) a központi támogatást a támogatási cél teljesítését igazoló, ki nem egyenlített számla alapján hívja le a támogatási arányok betartásával. A finanszírozási szerződésnek felhatalmazást kell tartalmaznia az önkormányzat részéről arra, hogy a pénzintézet az arányos központi támogatáson felüli összeget minden számla kiegyenlítésekor leemeli a központi támogatás címzettjének megnevezett önkormányzat számlájáról.
(5) A címzett vagy céltámogatás folyósítása kiegyenlített számla esetében akkor lehetséges, ha a támogatás címzettje
a) a megvalósíthatósági tanulmány, a közbeszerzés tárgyára vonatkozó és a címzett vagy céltámogatás alapját képező jogerős, érvényes hatósági (építésre jogosító) engedélyhez tartozó tervdokumentáció egyszeri költségét igazoló kifizetett számlát nyújt be, vagy
b) lehívta az adott évben rendelkezésére álló összes címzett vagy céltámogatást, és a beruházás folytatása érdekében további számlákat fizet ki, amelyeket a következő év(ek)ben, számára arra az év(ek)re jóváhagyott címzett vagy céltámogatási keret terhére nyújt be a pénzintézettel megkötött finanszírozási szerződés alapján.
(6) A központi támogatással megvalósuló beruházások pénzügyi adatairól a pénzintézet az éves költségvetéshez és a zárszámadáshoz kapcsolódóan, szükség szerint a Regionális Fejlesztési Tanácsok, a területfejlesztésért felelős miniszter és a pénzügyminiszter részére tájékoztatást ad.”
(16) A Cct. 19. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A központi támogatással létrejövő beruházást kizárólagos önkormányzati – vízgazdálkodási beruházások esetében állami vagy önkormányzati – tulajdonban lévő teher-, per- és igénymentes ingatlanon lehet megvalósítani. Kivéve a csapadékvíz-elvezető és szennyvízcsatorna-hálózat építését.” *
(17) A Cct. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Egészségügyi beruházás esetén az egészségügyi miniszter, a pénzügyminiszter és a területfejlesztésért felelős miniszter megállapodik az Egészségbiztosítási Alap kezelőjével a működtetés finanszírozásának vállalásáról.”
(18) A Cct. 21/F. §-ának (1)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szociális feladatokat ellátó egyházi jogi személyek, egyesületek, alapítványok, közalapítványok, országos kisebbségi önkormányzatok és közhasznú társaságok (a továbbiakban: nem állami fenntartó) címzett támogatást igényelhetnek a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 57. § (2) bekezdésében megjelölt szociális szakellátási célt szolgáló és 250 millió forint feletti beruházási összköltségű beruházások megvalósítására.
(2) A nem állami fenntartó címzett támogatást csak akkor igényelhet, ha maga vagy egyházi fenntartó esetén az erre feljogosított szerve az állammal vagy a Kormánnyal megállapodást kötött szociális feladatok átvállalására, illetve, ha a beruházással érintett intézmény működtetésére a feladat ellátására kötelezett helyi önkormányzattal érvényes ellátási szerződéssel rendelkezik. A címzett támogatás
a) mértéke legfeljebb a beruházási összköltségnek a nem állami fenntartó saját forrásából nem fedezett része,
b) a támogatási igény benyújtása előtt meg nem kezdett beruházáshoz igényelhető,
c) csak a településrendezési tervekkel összhangban lévő beruházáshoz igényelhető, valamint
d) a címzett támogatással megvalósítandó beruházást a beruházó kizárólagos tulajdonában vagy/és önkormányzati, állami tulajdonban lévő teher-, per- és igénymentes ingatlanon lehet megvalósítani, továbbá
e) a nem állami fenntartó címzett támogatásra akkor jogosult, ha az igénylés szabályszerűségének és a támogatás rendeltetésszerű felhasználásának az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, továbbá a külön jogszabály alapján költségvetési támogatások felhasználásának ellenőrzésére hivatott szervek részéről történő ellenőrzéséhez hozzájárul.
(3) A nem állami fenntartó a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatására vonatkozó külön jogszabályokban előírt feltételeknek megfelelően és határidőben beruházási koncepciót nyújt be az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumhoz.
(4) Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium véleményezi a nem állami fenntartó beruházási koncepcióját, majd a helyi önkormányzatok beruházási koncepciójával egyidejűleg – a külön jogszabályban meghatározott határidőben – szakmai véleménnyel ellátott, az önkormányzati és nem állami fenntartókra vonatkozóan külön-külön rangsorolt javaslatot küld a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatalnak.”
(19) A Cct. 21/F. §-ának (7) és (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A nem állami fenntartó által benyújtott címzett támogatási igénybejelentést a törvényjavaslatnak az Országgyűléshez történő benyújtása előtt – a rendelkezésre álló előirányzat mértékétől függően, valamint a szakmai követelményeknek megfelelően – az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium kezdeményezésére a nem állami fenntartó módosítja.”
„(9) A nem állami fenntartók által megvalósítandó szociális beruházások címzett támogatásának fedezetét az Országgyűlés az éves költségvetési törvényben az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium fejezetében határozza meg.”
(20) A Cct. 21/F. §-a (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A nem állami fenntartónak jóváhagyott címzett támogatás folyósítása, felhasználása és elszámolása az alábbiak szerint történik:
a) a nem állami fenntartónak jóváhagyott címzett támogatást a Kincstár folyósítja az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium utalványozása alapján, a nem állami fenntartó számlavezető bankján keresztül;
b) a nem állami fenntartónak finanszírozási szerződést kell kötnie a Kincstárral;
c) a Kincstár a címzett támogatást a támogatási cél teljesítését igazoló, ki nem egyenlített számla alapján hívja le a támogatási arányok betartásával. A finanszírozási szerződésnek felhatalmazást kell tartalmaznia a nem állami fenntartó részéről arra, hogy a pénzintézet az arányos címzett támogatáson felüli összeget minden számla kiegyenlítésekor leemeli a nem állami fenntartó számlájáról;
d) a beruházás műszaki tartalmának változtatásából, az ár- és árfolyamváltozásból, valamint a kivitelezés átütemezéséből származó többletköltség miatt a nem állami fenntartót a beruházás elfogadott összköltségéhez képest további központi támogatás nem illeti meg;
e) a címzett támogatást a nem állami fenntartónak vissza kell fizetnie az állami költségvetésbe, ha a támogatás igénybevételével keletkezett vagyont nem helyi önkormányzat részére elidegeníti, megterheli, illetve az igénybejelentésben megjelölt beruházási céltól eltérően hasznosítja;
f) a címzett támogatás igénybevétele során a 11. § (2)–(4), a 12. § (1), valamint a 16. § (3) bekezdésében foglaltakat a nem állami fenntartónak is alkalmazni kell;
g) a nem állami fenntartó a 14. § (1) bekezdésében foglaltak esetén elveszíti a címzett támogatásra való jogosultságot, a 14. § (4) bekezdésében és (5) bekezdés a)–b) pontjában foglaltak esetén le kell mondania a címzett támogatásról. Amennyiben a nem állami fenntartó a lemondási kötelezettségének nem tesz eleget, illetve a jogtalanul felhasznált címzett támogatást nem fizeti vissza, úgy a 14. § (6) bekezdése szerinti kamatot kell fizetni a központi költségvetés javára;
h) a nem állami fenntartónak a címzett támogatás előirányzatának felhasználásáról a beruházás befejezését követő hat hónapon belül – a finanszírozó pénzintézet bevonásával – az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumnak el kell számolnia, az elszámolással egyidejűleg a fel nem használt előirányzatról le kell mondania.”
(21) A Cct. a következő – e törvény 22. számú mellékletével megállapított – 6. számú melléklettel egészül ki.”
90. § (1) A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Nkat.) 4. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az Alapprogram átvehet átcsoportosított előirányzatként más fejezeti kezelésű előirányzatot, amelyet annak kezelője pályázat útján kíván kulturális célok támogatására fordítani, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 24. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel. A pályáztatás lebonyolítására az Alapprogramra érvényes szabályokat kell alkalmazni.”
(2) Az Nkat. 5. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A hirdetési tevékenység körébe tartozik és kulturális járulékot kell fizetni a reklám és hirdetési felületnek a könyvekben, napilapokban, időszaki kiadványokban, képeslapon, levelező- és üdvözlőlapon, képen és hasonló anyagokon történő értékesítése után, ideértve az internetes hirdetési felület értékesítését, valamint a televízió és a rádió reklámidő eladását is.”
(3) Az Nkat. 7. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az Alapprogramból az alábbi célokra teljesíthető kiadások:)
„f) az Alapprogram és kezelője működésével kapcsolatos költségek fedezésére, beleértve a 4. § (4) bekezdése szerinti pályázatkezeléssel összefüggő kiadásait is;”
(4) Az Nkat. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Alapprogramból természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, valamint egyéni vállalkozások igényelhetnek támogatást.”
91. § (1) A közoktatásról szóló – módosított – 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Közokt. tv.) 9. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az alapműveltségi vizsga, az érettségi vizsga, a művészeti alapvizsga és a művészeti záróvizsga állami vizsga. Az érettségi vizsgát országosan egységes vizsgakövetelmények (a továbbiakban: központi vizsgakövetelmények), az alapműveltségi vizsgát, a művészeti alapvizsgát és a művészeti záróvizsgát az iskola által kidolgozott követelmények szerint kell megtartani. Az érettségi vizsga központi vizsgakövetelményeit a vizsgaszabályzat és az érettségi vizsga vizsgakövetelményei alapján kell meghatározni. Az érettségi vizsga központi vizsgakövetelményeit az iskola – a vizsgaszabályzatban foglaltak szerint – a helyi tantervében meghatározottak alapján helyi vizsgakövetelményekkel egészítheti ki. A központi vizsgakövetelmények megállapítása és kihirdetése, az értékelés szabályozása az állam feladata. A vizsgát – ha az érettségi vizsga vizsgaszabályzata másképp nem rendelkezik – az iskola szervezi. A szóbeli vizsgák nyilvánosak. A nyilvánosságot a vizsgabizottság elnöke korlátozhatja, illetve kizárhatja, ha azt a vizsga rendjének fenntartása indokolja. A vizsga az oktatás nyelvén – magyarul, a nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén, illetve más idegen nyelven – folyik. A vizsgázó – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – megtekintheti írásbeli dolgozatát, és csatolhatja az értékeléssel kapcsolatos véleményét.
(2) Az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga megszervezésére, lebonyolítására, az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga vizsgatantárgyaira, az érettségi vizsga vizsgatantárgyainak követelményeire, a vizsgázók teljesítményének értékelésére, a jelentkezésre és az ügyvitelre vonatkozó rendelkezéseket az alapműveltségi vizsga, illetve az érettségi vizsga vizsgaszabályzata határozza meg. Az érettségi vizsga vizsgaszabályzatát a Kormány rendeletben adja ki. Az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának a Kormány részére történő benyújtása előtt be kell szerezni az Országos Köznevelési Tanács és a Közoktatáspolitikai Tanács véleményét, a nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelést és oktatást érintő kérdésekben az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértését.”
(2) A Közokt. tv. 9. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (7)–(10) bekezdés jelölése (8)–(11) bekezdésre változik:
„(7) A szakiskolában, a gimnáziumban és a szakközépiskolában alapműveltségi vizsga szervezhető. Az alapfokú művészetoktatási intézményben alapvizsgát kell szervezni, illetve művészeti záróvizsga szervezhető. Az e bekezdésben szabályozott vizsgákon központilag meghatározott vizsgatantárgyakból, az iskola helyi tantervében meghatározott követelmények alapján kell vizsgát tenni.”
(3) A Közokt. tv. 31. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A művészeti alapvizsga a továbbképző évfolyamokon való továbbtanulásra jogosít. A művészeti alapvizsgát és a művészeti záróvizsgát jogszabályban meghatározottak szerint kell szervezni. A művészeti alapvizsga és a művészeti záróvizsga vizsgakövetelményeit, vizsgafeladatait – helyi tanterve alapján – az alapfokú művészetoktatási intézmény határozza meg, figyelembe véve az alapfokú művészetoktatás követelményeiben és tantervi programjában meghatározottakat.”
(4) A Közokt. tv. 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közoktatási intézménynek rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges feltételekkel. A közoktatási intézmény akkor rendelkezik a feladatai ellátásához szükséges feltételekkel, ha állandó saját székhellyel, állandó saját alkalmazotti létszámmal, továbbá a jogszabályban meghatározott eszközökkel, szabályzatokkal és a működéséhez szükséges pénzeszközökkel rendelkezik. Állandó saját székhellyel akkor rendelkezik a közoktatási intézmény, ha a feladatai ellátásához szükséges jogszabályban meghatározott helyiségek – ha e törvény másként nem rendelkezik – határozatlan időre a kizárólagos használatában állnak. Állandó saját alkalmazotti létszámmal akkor rendelkezik a közoktatási intézmény, ha az alaptevékenységének ellátásához szükséges előírt alkalmazotti létszám legalább hetven százalékát határozatlan időre szóló munkaviszonyban, illetve közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatja. A közoktatási intézmény az alapító, illetőleg a fenntartó szerv által biztosított pénzeszköz, valamint egyéb bevételei alapján gondoskodik feladatainak ellátásáról. A közoktatási intézmények fenntartási és működési költségeit az évente összeállított és a fenntartó által megállapított költségvetésben kell előirányozni.”
(5) A Közokt. tv. 40. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Az intézményi minőségirányítási program határozza meg az intézmény működésének hosszú távra szóló elveit és a megvalósítását szolgáló elképzeléseket. Az intézményi minőségirányítási programban kell meghatározni az intézmény működésének folyamatát, ennek keretei között a vezetési, tervezési, ellenőrzési, mérési, értékelési feladatok végrehajtását. A minőségirányítási program végrehajtását a nevelőtestület és a szülői szervezet (közösség) évente értékeli. Az értékelést meg kell küldeni a fenntartónak és a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni.”
(6) A Közokt. tv. 48. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az iskola pedagógiai programja meghatározza:)
„b) az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül
– az iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, a kötelező és választható tanórai foglalkozásokat és azok óraszámait, az előírt tananyagot és követelményeit,
– az alkalmazható tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök kiválasztásának elveit,
– az iskola magasabb évfolyamára lépés feltételeit,
– az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit és formáit, a tanuló magatartása, szorgalma értékelésének és minősítésének követelményeit, továbbá –jogszabály keretei között – a tanuló teljesítménye, magatartása és szorgalma értékelésének, minősítésének formáját,
– moduláris oktatás esetén az egyes modulok értékelését és minősítését, valamint beszámítását az iskolai évfolyam sikeres befejezésébe,
– az alapműveltségi vizsga követelményeit és témaköreit, ha ennek megszervezését a középiskolai és szakiskolai pedagógiai program előírja, továbbá a középszintű érettségi vizsga témaköreit,
– a tanulók fizikai állapotának méréséhez szükséges módszereket,
– nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelés és oktatás esetén a nemzeti, etnikai kisebbség anyanyelvi, történelmi, földrajzi, kultúra- és népismereti tananyagot,
– nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelésben és oktatásban részt vevő tanulók részére a magyar nyelv és kultúra elsajátítását biztosító tananyagot,
– a nemzeti, etnikai kisebbséghez nem tartozó tanulók részére a településen élő nemzeti, etnikai kisebbség kultúrájának megismerését szolgáló tananyagot,”
(7) A Közokt. tv. 48. §-a (4) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az iskola pedagógiai programjában meg kell határozni)
„b) az otthoni (napközis és tanulószobai) felkészüléshez előírt írásbeli és szóbeli feladatok meghatározásának elveit és korlátjait.”
(8) A Közokt. tv. 48. §-a (8) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az alapfokú művészetoktatási intézmény pedagógiai programja meghatározza:)
„b) az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül
– az egyes tanszakok általános fejlesztési követelményeit,
– az iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, a kötelező és választható tanórai foglalkozásokat és azok óraszámait, a tanszakok, tantárgyak szakirányú feladatait, követelményeit, az előírt tananyagot,
– az alkalmazható tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök kiválasztásának elveit,
– az iskola magasabb évfolyamára lépés feltételeit,
– az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit és formáit, a tanuló szorgalma és teljesítménye értékelésének, minősítésének formáját,
– a művészeti alapvizsga és a művészeti záróvizsga követelményeit és témaköreit.”
(9) A Közokt. tv. 48. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Ha az egységes iskola – helyi tanterve szerint – megvalósítja az általános iskolai, a szakiskolai, a gimnáziumi, illetve a szakközépiskolai követelmények közül legalább az egyiket és az alapfokú művészetoktatás követelményét a tanítási év átlagában évfolyamonként legalább heti öt tanórai foglalkozást biztosítani kell az alapfokú művészetoktatás követelményeinek az átadására.”
(10) A Közokt. tv. 79. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„79. § (1) Ha a nevelési-oktatási intézményt nem helyi önkormányzat alapítja, működésének megkezdéséhez engedély szükséges. Az engedély akkor adható ki, ha a nevelési-oktatási intézmény az e törvény 38. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak szerint rendelkezik a működéséhez szükséges feltételekkel, illetve a feltételeket fokozatosan megteremti.
(2) Az engedély kiadása iránti kérelemhez csatolni kell a nevelési-oktatási intézmény alapító okiratát, foglalkozási, illetve pedagógiai programját, továbbá azokat az okiratokat, amelyekből megállapítható, hogy a működés megkezdéséhez, a nevelő és oktató munkához szükséges személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állnak, illetve fokozatosan megteremthetők. A kérelem és mellékletei jogszabályban meghatározott formában nyújthatók be.
(3) Az engedély kiadásáról óvoda, általános iskola esetén az intézmény székhelye szerint illetékes jegyző, ha az óvoda, illetve az általános iskola székhelye többcélú kistérségi társulás területén van, a kistérségi társulás székhelye szerint illetékes jegyző, alapfokú művészetoktatási intézmény, középiskola, szakiskola, gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény, többcélú intézmény nevelési-oktatási intézménye és kollégium esetén az intézmény székhelye szerint illetékes főjegyző dönt. A jegyző, főjegyző döntése előtt a (4) bekezdés a) pontja tekintetében köteles szakértői véleményt beszerezni. Szakértői véleményt az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő adhat. Az engedély kiadásával összefüggő eljárás költségeit a kérelem benyújtója viseli.
(4) Az engedély kiadása akkor tagadható meg, ha a nevelési-oktatási intézmény
a) nevelési, illetve pedagógiai programja az e törvényben, szakmai programja a szakképzésről szóló törvényben meghatározottaknak nem felel meg;
b) nem rendelkezik a működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, illetőleg a költségvetésből nem állapítható meg, hogy a feladata ellátásához szükséges költségeket milyen forrásból biztosítják.
(5) A nevelési-oktatási intézmény működéséhez szükséges engedély akkor adható ki, ha a nevelési-oktatási intézmény állandó saját székhellyel rendelkezik, továbbá legalább egy, az e törvény 3. számú mellékletében meghatározott maximális létszám befogadására alkalmas óvodai csoport, kollégiumi csoport, továbbá az adott iskolatípusnak megfelelően valamennyi évfolyamra egy-egy iskolai osztály működtetésére alapították, és az ehhez szükséges – jogszabályban meghatározott – személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állnak, illetve fokozatosan megteremthetők. A nevelési-oktatási intézmény akkor rendelkezik állandó saját székhellyel, ha a működéséhez szükséges engedély kiadásakor igazolja, hogy a feladatai ellátásához szükséges jogszabályban meghatározott helyiségek feletti kizárólagos rendelkezési joga legalább öt nevelési évre, tanítási évre biztosított (a továbbiakban: székhely feletti rendelkezési idő). Nemzeti, etnikai kisebbségi oktatás részére létesített nevelési-oktatási intézmény esetén az engedély kiadható akkor is, ha a helyiségek az átlaglétszámnak megfelelő gyermek, tanuló befogadására nem, de a várható gyermek-, tanulói létszám befogadására alkalmasak. Ha a nevelési-oktatási intézmény székhelye másik nevelési-oktatási intézmény által is használt ingatlanban található, az engedélyezési eljárásban vizsgálni kell azt is, hogy az épületben biztosítható-e valamennyi nevelési-oktatási intézmény zavartalan működése, az alapító okiratában megjelölt maximális gyermek, illetve tanulói létszám fogadása, a nevelőtestületek működése.
(6) Ha a nevelési-oktatási intézmény tevékenysége, illetve székhelye megváltozik, az (1) bekezdésben meghatározott engedélyt a fenntartónak a változás tekintetében ismételten be kell szereznie.
(7) Ha a nem önkormányzati nevelési-oktatási intézmény fenntartói jogát akarják átadni anélkül, hogy megváltozna a nevelési-oktatási intézmény működése, tevékenysége, a jegyző, főjegyző azt vizsgálja, hogy az új – nem önkormányzati – fenntartó tudja-e biztosítani a folyamatos működéshez szükséges feltételeket. A fenntartói jog átadása tárgyában kötött megállapodás a jegyző, főjegyző jogerős határozatával válik érvényessé. Ha a fenntartói jog átadása érinti a nevelési-oktatási intézmény működését, tevékenységét az eljárásra a (6) bekezdésben foglaltakat is alkalmazni kell.
(8) Ha a jegyző, főjegyző elutasítja a működés megkezdéséhez szükséges engedély kiadását, a nevelési-oktatási intézmény nyilvántartásba vételét is meg kell tagadnia; ha a nevelési-oktatási intézményt már nyilvántartásba vette, törli a nyilvántartásból. Költségvetési szerv esetén a jegyző, főjegyző megkeresi a törzskönyvi nyilvántartást vezető szervet a törlés céljából.”
(11) A Közokt. tv. 80. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a nevelési-oktatási intézménynek a székhelyén kívül másik telephelye is van, a telephelyre a 79. §-ban foglaltak szerint engedélyt kell kérni a telephely szerint illetékes jegyzőtől, főjegyzőtől. A jegyző, főjegyző a telephelyen működő tagintézmény tekintetében lefolytatja a 79. §-ban meghatározott eljárást, és gyakorolja az ott, valamint az e §-ban meghatározott hatásköröket, azzal az eltéréssel, hogy a nyilvántartásból történő törlésről – megkeresésére – a székhely szerint illetékes jegyző, főjegyző intézkedik.”
(12) A Közokt. tv. 81. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Ha az ingatlan nem tartozik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény hatálya alá és a helyi önkormányzat a fenntartásában lévő, az ingatlanban működő nevelési-oktatási intézményét az egyházi jogi személy fenntartásába adja, az átvevő egyházi jogi személy megkeresésére köteles közoktatási megállapodást kötni. Az átvételhez és a közoktatási megállapodás megkötéséhez csatolni kell – ha nem az kezdeményezi – a (11) bekezdésben felsorolt megállapodást kötő egyházi jogi személynél a megállapodást aláíró, egyéb esetben az egyházi jogi személy önálló szervezete (szerzetesi szervezet stb.) bírósági nyilvántartásba vételekor nyilatkozattételre jogosult szervének (a továbbiakban együtt: nyilatkozattételre jogosult egyházi szerv) egyetértő nyilatkozatát. A közoktatási megállapodás alapján az egyházi jogi személy jogosulttá válik a kiegészítő támogatásra a közoktatási megállapodás aláírását követő tanítási évtől kezdődően. A kiegészítő támogatást a központi költségvetés terhére kell kifizetni és az e törvény 118. § (9) bekezdése szerint az átadó helyi önkormányzattal elszámolni. E rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben is, ha az egyházi jogi személy az átvett épületben működő nevelési-oktatási intézményt újraalapítja. E rendelkezés alkalmazásában a nevelési-oktatási intézményt akkor alapítják újra, ha a megszüntetés és a megalapítás között kevesebb, mint négy hónap telt el és a megszüntetett, illetve megalapított nevelési-oktatási intézmény nevelőtestülete, illetve a felvett gyermekek, tanulók több mint ötven százaléka azonos.”
(13) A Közokt. tv. 84. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Ha a döntést helyi önkormányzat, illetve szervei hozták, a közigazgatási hivatal vezetője a helyi önkormányzatokról szóló törvény 98. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a törvényességi ellenőrzési jogkörében állapíthatja meg a semmisség fennállását. Ha a közigazgatási hivatal vezetőjének eljárása nem vezetett eredményre, a döntést a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezései alapján a bíróság előtt megtámadhatja, kérve a semmisség megállapítását és az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását.”
(14) A Közokt. tv. 99. §-a a következő (4)–(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az országos mérési feladatok keretében rendszeresen mérni, értékelni kell a nevelési-oktatási intézményekben folyó pedagógiai tevékenységet, így különösen az alapkészségek, képességek fejlődését. Az oktatási miniszter évente a tanév rendjéről szóló rendeletében határozza meg az országos mérési feladatokat. Az országos mérés, értékelés eredményét az Oktatási Minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni, és a mérés, értékelés során szerzett intézményi szintű adatokat – a további feldolgozhatóság céljából – hozzáférhetővé kell tenni.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott mérésnek minden tanévben ki kell terjednie a közoktatás negyedik, hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamán minden tanuló esetében az anyanyelvi és a matematikai alapkészségek fejlődésének vizsgálatára.”
(15) A Közokt. tv. 104. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A fenntartó köteles nyilvánosságra hozni a nevelési-oktatási intézmény munkájával összefüggő értékelését.”
(16) A Közokt. tv. 114. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A sajátos nevelési igényű tanuló esetén az oktatásban való részvétel és a kollégiumi ellátás minden esetben ingyenes. A hátrányos helyzetű tanuló részére ingyenes a második szakképzettség megszerzése.”
(17) A Közokt. tv. 115. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások:)
„c) az alapfokú művészetoktatási intézményben
– heti hat tanórai foglalkozás a főtárgy gyakorlatának és elméletének elsajátításához, évenkénti egy meghallgatás (vizsga, művészeti alapvizsga, művészeti záróvizsga) és egy művészi előadás, egy alkalommal – tanulmányi eredmények nem teljesítése miatt – az évfolyam megismétlése, egy művészeti képzésben való részvétel esetén,
– az iskola létesítményeinek, felszereléseinek igénybevétele, használata e szolgáltatások körében;”
(18) A Közokt. tv. 116. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) A helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében tandíjért igénybe vehető szolgáltatások:]
„a) alapfokú művészetoktatásban a 115. §-ban meghatározottakat meghaladó tanórai foglalkozás, továbbá a tankötelezettség megszűnése után annak, aki nem áll tanulói jogviszonyban, illetve a huszonkettedik életév elérésétől minden tanórai foglalkozás;”
(19) A Közokt. tv. 117. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A térítési díjat – a fenntartó által meghatározottak szerint – a tanulmányi eredménytől függően csökkenteni kell, azonban – az (1) bekezdés a) pontja kivételével – nem lehet kevesebb egy tanítási évben, mint a feladatellátáshoz biztosított alap normatív hozzájárulás zeneművészeti ág esetén tíz, más művészeti ág esetén húsz százaléka. E rendelkezés a hátrányos helyzetű tanulók tekintetében nem alkalmazható, tőlük térítési díj nem szedhető.”
(20) A Közokt. tv. 118. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A helyi önkormányzatok részére biztosított normatív hozzájárulások és egyéb támogatások együttes összegének el kell érnie az előző évi normatív hozzájárulások és egyéb támogatások együttes összegét. A nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartó részére megállapított normatív költségvetési hozzájárulások és egyéb támogatások összege nem lehet kevesebb, mint a helyi önkormányzat részére ugyanazon jogcímen megállapított normatív hozzájárulás. A nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartó a normatív költségvetési hozzájárulásra – jogszabályban meghatározottak szerint benyújtott – igénylés alapján válik jogosulttá. Az igénylést az ellátott és – jogszabályban meghatározott nyilvántartások szerint – igazolt feladatok után lehet benyújtani. Az igénylés benyújtásának elmulasztása jogvesztő. Ha a nem állami, nem helyi önkormányzati fenntartású közoktatási intézmény feladatainak az ellátásához az intézményfenntartó normatív költségvetési hozzájárulást vesz igénybe, az adott költségvetési évet követő év március 31-éig köteles a szolgáltatásait igénybe vevő részére közölni a támogatás egy főre jutó összegét, továbbá köteles – a helyben szokásos módon – nyilvánosságra hozni, hogy az adott intézmény feladatainak ellátásához igénybe vett normatív hozzájárulás a teljes intézményi költségvetés hány százalékát fedezi.”
(21) A Közokt. tv. 121. §-a (1) bekezdésének 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„14. hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak; ezen belül halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen, feltéve, hogy a szülő a gyermek, tanuló után rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult, továbbá az a gyermek, az a tanuló, akit tartós nevelésbe vettek.”
(22) A Közokt. tv. 121. §-a (1) bekezdésének 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„21. második és további szakképesítés: minden olyan államilag elismert szakképesítés, amely munkakör betöltésére, foglalkozás, tevékenység gyakorlására jogosít, és már meglévő – államilag elismert – szakképesítés birtokában szerzik meg; figyelmen kívül kell hagyni azt az államilag elismert szakképesítést, amelyet iskolarendszeren kívüli oktatásban szereztek; nem számít második szakképesítésnek a meglévő szakképesítéssel betölthető munkakör magasabb színvonalon való ellátását biztosító képzésben szerezhető szakképesítés.”
(23) A Közokt. tv. 129. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A közoktatási intézmény vezetőjére vonatkozó teljesítménypótlék alkalmazására a 2006/2007. tanévtől van lehetőség; bevezetése fokozatosan történhet oly módon, hogy a 2006/2007. tanévben a megállapítható összeg ötven százalékát, ezt követően tanévenként további tíz-tíz százalékkal emelt összeggel lehet kifizetni.”
(24) A Közokt. tv. 1. számú melléklet Első rész „A kötelezően foglalkoztatott vezetők és alkalmazottak létszáma” cím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Első rész
