3. Az ezen egyezmény értelmében történő információcsere a szerződő államok között a 77/799/EGK irányelv 7. cikkének rendelkezéseivel összehangolt módon történik.
5. cikk
Átültetés a nemzeti jogba
2005. január 1-je előtt a szerződő államok elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek az egyezménynek való megfeleléshez szükségesek.
6. cikk
Melléklet
Ennek az irányelvnek és a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló, 1977. december 19-i 77/799/EGK tanácsi irányelv 7. cikkének szövegét – ahogy az az egyezmény aláírásának napján alkalmazandó – mellékletként ehhez az egyezményhez kell csatolni, és e szövegek az egyezmény szerves részét képezik. A 77/799/EGK irányelv 7. cikke helyébe a mellékletben a 77/799/EGK felülvizsgált irányelv azonos számú cikkének szövege lép, amennyiben a felülvizsgált irányelv az egyezmény rendelkezései hatálybalépésének napja előtt lép hatályba.
7. cikk
Hatálybalépés
Az egyezmény azt a napot követő harmincadik napon lép hatályba, amelyen a tagállamok mindegyike megküldte egymásnak az arra vonatkozó írásos értesítést, hogy államaikban előírt alkotmányos követelményeknek megfeleltek, és az egyezmény rendelkezései azon a napon lépnek hatályba, amelytől kezdődően az irányelv 17. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően az irányelvet alkalmazni kell.
8. cikk
Megszűnés
Ez az egyezmény mindaddig hatályban marad, amíg valamely szerződő állam fel nem mondja. Diplomáciai úton bármely állam, az egyezmény hatálybalépésétől számított három év lejártát követő bármely naptári év vége előtt legalább hat hónappal küldött felmondó nyilatkozattal felmondhatja az egyezményt. Ez esetben az egyezmény annak a naptári évnek a végét követően, amelyben a felmondó nyilatkozatot küldték, hatályát veszti.
Készült magyar, angol és holland nyelven, az e nyelveken készült szövegek mindegyike egyaránt hiteles. Amennyiben a szöveg különböző nyelvi változatainak értelmezése között eltérés mutatkozna, úgy az angol nyelvű szöveg az irányadó.
MELLÉKLET
7. cikk
Titoktartásra vonatkozó rendelkezések
(1) Valamennyi információt, amelyet ezen irányelv alapján bocsátottak egy tagállam rendelkezésére, e tagállamban ugyanolyan módon bizalmasan kell kezelni, mint a tagállam nemzeti jogszabályai alapján kapott információt. Az ilyen információ minden esetben:
– csak olyan személyek számára tehető hozzáférhetővé, akik közvetlenül részt vesznek az adómegállapításban vagy az adómegállapítás igazgatási ellenőrzésében,
– csak az adómegállapítás, illetve annak vizsgálata céljából, illetve ezzel összefüggésben alkalmazott, szankciókat is magukban foglaló bírósági vagy igazgatási eljárásokkal kapcsolatosan, és csak az ilyen eljárásokban közvetlenül részt vevő személyek számára bocsátható rendelkezésre; az ilyen információt azonban közmeghallgatások alatt vagy ítéletekben is nyilvánosságra lehet hozni, amennyiben az információt szolgáltató tagállam illetékes hatósága ez ellen nem emel kifogást az első információszolgáltatás alkalmával,
– csak és kizárólag az adómegállapítás, illetve annak vizsgálata céljából, illetve ezzel összefüggésben alkalmazott szankciókat is magukban foglaló bírósági vagy igazgatási eljárásokkal kapcsolatban használható, és semmilyen körülmények között sem használható fel semmilyen ettől eltérő célra.
Ezen túlmenően a tagállamok rendelkezhetnek az első albekezdésben említett információ egyéb, a 76/308/EGK irányelv 2. cikkének hatálya alá tartozó lefölözések, vámok és adók megállapítására történő felhasználásáról is.
(2) Az (1) bekezdés nem kötelezi azon tagállamot, amelyben jogszabály vagy az igazgatási gyakorlat belső okokból a fenti bekezdés rendelkezéseinél szűkebb korlátokat állapít meg, hogy információt szolgáltasson abban az esetben, ha az érintett állam nem vállal kötelezettséget ezen szűkebb korlátok tiszteletben tartására.
(3) Az (1) bekezdéstől eltérve az információt szolgáltató tagállam illetékes hatóságai engedélyezhetik, hogy a megkereső államban az információt egyéb célokra is felhasználják, amennyiben az információt szolgáltató állam jogszabályai értelmében az információt szolgáltató államban azt hasonló körülmények között hasonló célokra fel lehet használni.
(4) Amennyiben egy tagállam illetékes hatósága úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállam illetékes hatóságától kapott információ hasznos lehet egy harmadik tagállam illetékes hatósága számára, úgy az illető tagállam illetékes hatósága az információt szolgáltató illetékes hatóság engedélyével továbbíthatja az információt a harmadik tagállam illetékes hatóságának.
A. A Magyar Köztársaság levele
Tisztelt Uram!
Ezennel hivatkozom „A megtakarításokból származó kamatjövedelem vonatkozásában automatikus információcsere alkalmazásáról rendelkező Egyezményre Anguilla és a Magyar Köztársaság között”, melyet az Európai Unió Minisztereinek Tanácsa Magas Szintű Munkacsoportja (megtakarítások adóztatása) 2004. június 22-én fogadott el.
Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a fent említett szövegre való tekintettel
– javasoljam Önnek ennek a levélnek az 1. számú mellékletébe foglalt „Egyezmény a megtakarítások jövedelmének adóztatásáról” alkalmazását;
– javasoljam, hogy az említett Egyezmény a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK (2003. június 3.) tanácsi irányelv alkalmazásának napján lépjen hatályba, amely időpont az Irányelv 17. cikk (2) bekezdésében lefektetett feltételektől, és annak egymás irányába történő jelzésétől függ, hogy ezen Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges belső alkotmányos eljárások befejeződtek;
– javasoljam kölcsönös kötelezettségvállalásunkat arra nézve, hogy a lehető legrövidebb időn belül lefolytatjuk az említett belső alkotmányos eljárásokat és a hivatalos csatornákon keresztül értesítjük egymást ezen eljárások befejezéséről.
Tisztelettel javaslom, hogy amennyiben a fent elmondottak az Ön Kormánya számára elfogadhatóak, ez a levél, 1. számú melléklete és az Ön visszaigazolása együttesen képezzék kölcsönös elfogadásunkat és minősüljenek Egyezménynek a Magyar Köztársaság és Anguilla között.
Kérem, fogadja nagyrabecsülésemet.
A Magyar Köztársaság Kormánya nevében
Kelt Budapesten, 2004. október 1-jén, magyar és angol nyelven, három példányban.
B. Anguilla levele
Tisztelt Uram!
Ezennel tisztelettel visszaigazolom a 2004. 10. 1. napon kelt levelét, amely az alábbiakat tartalmazza:
„Tisztelt Uram!
Ezennel hivatkozom „A megtakarításokból származó kamatjövedelem vonatkozásában automatikus információcsere alkalmazásáról rendelkező Egyezményre Anguilla és a Magyar Köztársaság között”, melyet az Európai Unió Minisztereinek Tanácsa Magas Szintű Munkacsoportja (megtakarítások adóztatása) 2004. június 22-én fogadott el.
Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a fent említett szövegre való tekintettel
– javasoljam Önnek ennek a levélnek az 1. számú mellékletébe foglalt „Egyezmény a megtakarítások jövedelmének adóztatásáról” alkalmazását;
– javasoljam, hogy az említett Egyezmény a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK (2003. június 3.) tanácsi irányelv alkalmazásának napján lépjen hatályba, amely időpont az Irányelv 17. cikk (2) bekezdésében lefektetett feltételektől, és annak egymás irányába történő jelzésétől függ, hogy ezen Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges belső alkotmányos eljárások befejeződtek;
– javasoljam kölcsönös kötelezettségvállalásunkat arra nézve, hogy a lehető legrövidebb időn belül lefolytatjuk az említett belső alkotmányos eljárásokat és a hivatalos csatornákon keresztül értesítjük egymást ezen eljárások befejezéséről.
Tisztelettel javaslom, hogy amennyiben a fent elmondottak az Ön Kormánya számára elfogadható, ez a levél, 1. számú melléklete és az Ön visszaigazolása együttesen képezzék kölcsönös elfogadásunkat és minősüljenek Egyezménynek a Magyar Köztársaság és Anguilla között.
Kérem, fogadja nagyrabecsülésemet.”
Megerősíthetem, hogy Anguilla egyetért a 2004. 10. 1-jén kelt levelének tartalmával.
Kérem, fogadja nagyrabecsülésemet.
Anguilla Kormánya nevében
Kelt Anguilla, 2004. december 31., magyar és angol nyelven, három példányban.
C. A Megállapodás szövege
1. számú melléklet
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS ANGUILLA KÖZÖTT KÖTÖTT EGYEZMÉNY A MEGTAKARÍTÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ KAMATJÖVEDELEMMEL KAPCSOLATOS AUTOMATIKUS INFORMÁCIÓCSERÉRŐL
Azzal az óhajjal, hogy olyan egyezményt kössenek, amely lehetővé teszi az egyik szerződő félnél eredő, a másik szerződő félben illetőséggel bíró haszonhúzó természetes személy általi megtakarításokból származó kamatjövedelemnek az utóbbi szerződő fél törvényeinek, valamint a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvnek megfelelően történő tényleges megadóztatását, Anguilla Kormánya és a Magyar Köztársaság Kormánya a következőkben állapodott meg:
1. cikk
Általános hatály
1. Ezt a Egyezményt az egyik szerződő fél területén letelepedett kifizető által fizetett kamatra kell alkalmazni annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az egyik szerződő félnél eredő, a másik szerződő félben adóügyi illetőséggel bíró haszonhúzó természetes személy általi megtakarításokból származó kamatjövedelemnek az utóbbi szerződő fél törvényeinek megfelelően történő tényleges megadóztatását.
2. Ezen Egyezmény hatályát – többek között a nyugdíj és a biztosítási juttatások adózásával kapcsolatos kérdések kizárásával – a követeléseken alapuló megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatására kell korlátozni.
2. cikk
Fogalommeghatározások
1. Ezen Egyezmény alkalmazásában, kivéve, ha a szövegkörnyezet mást indokol:
a) a „szerződő fél” és a „másik szerződő fél” kifejezés a szövegkörnyezettől függően Anguillát vagy a Magyar Köztársaságot jelenti;
b) az „Irányelv” kifejezés az Európai Unió Tanácsának a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK irányelvét jelenti, ahogy az az Egyezmény aláírásának időpontjában alkalmazandó;
c) a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság területét jelenti;
d) a „haszonhúzó” kifejezés az Irányelv 2. cikkében meghatározott haszonhúzót jelenti;
e) a „kifizető” kifejezés az Irányelv 4. cikkében meghatározott kifizetőt jelenti;
f) az „illetékes hatóság” kifejezés:
i) Anguilla esetében: „the Comptroller of Inland Revenue”,
ii) Magyarország esetében az államnak az Irányelv 5. cikkében meghatározott illetékes hatóságát jelenti;
g) a „kamat” kifejezés az Irányelv 6. cikkében meghatározott kamatot jelenti, kellő figyelemmel az Irányelv 15. cikkére;
h) bármely, itt meg nem határozott fogalomra vonatkozóan az Irányelvben meghatározott jelentés az irányadó.
2. Ezen Egyezmény alkalmazásában, az Irányelv azon rendelkezéseiben említett „tagállamok” kifejezés helyébe, amelyekre ez az Egyezmény utalást tesz, a „szerződő felek” kifejezés lép.
3. cikk
A haszonhúzó személyazonossága és illetősége
Saját területén minden szerződő fél elfogadja és biztosítja azon eljárások alkalmazását, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kifizető számára lehetővé tegyék a haszonhúzók személyazonosságának és illetőségének a 4. cikk alkalmazásában történő meghatározását. Ezen eljárásoknak meg kell felelniük az Irányelv 3. cikke (2) és (3) bekezdésében megállapított minimumszabályoknak, azzal a kitétellel, hogy ami az e cikk (2) bekezdésének (a) pontját és (3) bekezdésének a) pontját illeti, Anguilla tekintetében a haszonhúzó személyazonosságát és illetőségét Anguilla pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló jogszabályainak alkalmazása alapján a kifizető rendelkezésére álló információ felhasználásával határozzák meg.
4. cikk
Automatikus információcsere
1. A kifizető letelepedése szerinti szerződő fél illetékes hatósága az Irányelv 8. cikkében említett információt közli a haszonhúzó illetősége szerinti szerződő fél illetékes hatóságával.
2. Az adott évben teljesített valamennyi kamatkifizetésre vonatkozó információt évente legalább egyszer, a kifizető bejegyzése szerinti szerződő fél adóévének végét követő hat hónapon belül automatikusan közlik.
3. Az ezen Egyezmény értelmében történő információcsere a szerződő felek között a 77/799/EGK irányelv 7. cikkének rendelkezéseivel összehangolt módon történik.
5. cikk
Átültetés a nemzeti jogba
2005. január 1-je előtt a szerződő felek elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek az Egyezménynek való megfeleléshez szükségesek.
6. cikk
Melléklet
Az Irányelvnek és a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló, 1977. december 19-i 77/799/EGK tanácsi irányelv 7. cikkének szövegét – ahogy az az Egyezmény aláírásának napján alkalmazandó – mellékletként ehhez az Egyezményhez kell csatolni, és e szövegek az Egyezmény szerves részét képezik. A 77/799/EGK irányelv 7. cikke helyébe a mellékletben a 77/799/EGK felülvizsgált irányelv azonos számú cikkének szövege lép, amennyiben a felülvizsgált irányelv az egyezmény rendelkezései hatálybalépésének napja előtt lép hatályba.
7. cikk
Hatálybalépés
1. Az Egyezmény azt a napot követő harmincadik napon lép hatályba, amelyen a Kormányok megküldték egymásnak az arra vonatkozó írásos értesítést, hogy az előírt alkotmányos követelményeknek megfeleltek, és az egyezmény rendelkezései azon a napon lépnek hatályba, amelytől kezdődően az Irányelv 17. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően az irányelvet alkalmazni kell.
2. Amennyiben Anguillában nincsen közvetlen adózás, ezen Egyezmény 4. cikke nem hatályos Magyarországon.
8. cikk
Megszűnés
Ez az egyezmény mindaddig hatályban marad, amíg valamely szerződő fél fel nem mondja. Diplomáciai úton bármely fél, az egyezmény hatálybalépésétől számított három év lejártát követő bármely naptári év vége előtt legalább hat hónappal küldött felmondó nyilatkozattal felmondhatja az egyezményt. Ez esetben az egyezmény annak a naptári évnek a végét követően, amelyben a felmondó nyilatkozatot küldték, hatályát veszti.
Fentiek hiteléül az erre kellőképpen felhatalmazott alulírottak a jelen Megállapodást aláírták.
Készült magyar és angol nyelven, az e nyelveken készült szövegek mindegyike egyaránt hiteles.
MELLÉKLET
7. cikk
Titoktartásra vonatkozó rendelkezések
1. Valamennyi információt, amelyet ezen irányelv alapján bocsátottak egy tagállam rendelkezésére, e tagállamban ugyanolyan módon bizalmasan kell kezelni, mint a tagállam nemzeti jogszabályai alapján kapott információt. Az ilyen információ minden esetben:
– csak olyan személyek számára tehető hozzáférhetővé, akik közvetlenül részt vesznek az adómegállapításban vagy az adómegállapítás igazgatási ellenőrzésében,
– csak az adómegállapítás, illetve annak vizsgálata céljából, illetve ezzel összefüggésben alkalmazott, szankciókat is magukban foglaló bírósági vagy igazgatási eljárásokkal kapcsolatosan, és csak az ilyen eljárásokban közvetlenül részt vevő személyek számára bocsátható rendelkezésre; az ilyen információt azonban közmeghallgatások alatt vagy ítéletekben is nyilvánosságra lehet hozni, amennyiben az információt szolgáltató tagállam illetékes hatósága ez ellen nem emel kifogást az első információszolgáltatás alkalmával,
– csak és kizárólag az adómegállapítás, illetve annak vizsgálata céljából, illetve ezzel összefüggésben alkalmazott szankciókat is magukban foglaló bírósági vagy igazgatási eljárásokkal kapcsolatban használható, és semmilyen körülmények között sem használható fel semmilyen ettől eltérő célra.
Ezen túlmenően a tagállamok rendelkezhetnek az első albekezdésben említett információ egyéb, a 76/308/EGK (8) irányelv 2. cikkének hatálya alá tartozó lefölözések, vámok és adók megállapítására történő felhasználásáról is.
2. Az 1. bekezdés nem kötelezi azon tagállamot, amelyben jogszabály vagy az igazgatási gyakorlat belső okokból a fenti bekezdés rendelkezéseinél szűkebb korlátokat állapít meg, hogy információt szolgáltasson abban az esetben, ha az érintett állam nem vállal kötelezettséget ezen szűkebb korlátok tiszteletben tartására.
3. Az 1. bekezdéstől eltérve az információt szolgáltató tagállam illetékes hatóságai engedélyezhetik, hogy a megkereső államban az információt egyéb célokra is felhasználják, amennyiben az információt szolgáltató állam jogszabályai értelmében az információt szolgáltató államban azt hasonló körülmények között hasonló célokra fel lehet használni.
4. Amennyiben egy tagállam illetékes hatósága úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállam illetékes hatóságától kapott információ hasznos lehet egy harmadik tagállam illetékes hatósága számára, úgy az illető tagállam illetékes hatósága az információt szolgáltató illetékes hatóság engedélyével továbbíthatja az információt a harmadik tagállam illetékes hatóságának.
A. A Magyar Köztársaság levele
Tisztelt Uram!
Ezennel hivatkozom „A megtakarítások adóztatására vonatkozó, automatikus információcsere alkalmazásáról rendelkező Megállapodásra a Brit Virgin-szigetek és a Magyar Köztársaság között”, melyet az Európai Unió Minisztereinek Tanácsa Magas Szintű Munkacsoportja (megtakarítások adóztatása) 2004. június 22-én fogadott el.
Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a fent említett szövegre való tekintettel
– javasoljam Önnek ennek a levélnek az 1. számú mellékletébe foglalt „Megállapodás a megtakarítások jövedelmének adóztatásáról” alkalmazását;
– javasoljam, hogy az említett Megállapodás a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK (2003. június 3.) tanácsi irányelv alkalmazásának napján lépjen hatályba, amely időpont az Irányelv 17. cikk (2) bekezdésében lefektetett feltételektől, és annak egymás irányába történő jelzésétől függ, hogy e Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges belső alkotmányos eljárások befejeződtek;
– javasoljam kölcsönös kötelezettségvállalásunkat arra nézve, hogy a lehető legrövidebb időn belül lefolytatjuk az említett belső alkotmányos eljárásokat és a hivatalos csatornákon keresztül értesítjük egymást ezen eljárások befejezéséről.
Tisztelettel javaslom, hogy amennyiben a fent elmondottak az Ön Kormánya számára elfogadhatóak, ez a levél, 1. számú melléklete és az Ön visszaigazolása együttesen képezzék kölcsönös elfogadásunkat és minősüljenek Megállapodásnak a Magyar Köztársaság és a Brit Virgin-szigetek között.
Kérem, fogadja nagyrabecsülésemet.
A Magyar Köztársaság Kormánya nevében
Kelt Budapesten, 2004. október 1-jén magyar és angol nyelven, három példányban.
B. A Brit Virgin-szigetek levele
Tisztelt Uram!
Ezennel tisztelettel visszaigazolom a 2004. október 1. napon kelt levelét, amely az alábbiakat tartalmazza:
„Tisztelt Uram!
Ezennel hivatkozom „A megtakarítások adóztatására vonatkozó, automatikus információcsere alkalmazásáról rendelkező Megállapodásra a Brit Virgin-szigetek és a Magyar Köztársaság között”, melyet az Európai Unió Minisztereinek Tanácsa Magas Szintű Munkacsoportja (megtakarítások adóztatása) 2004. június 22-én fogadott el.
Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a fent említett szövegre való tekintettel
– javasoljam Önnek ennek a levélnek az 1. számú mellékletébe foglalt „Megállapodás a megtakarítások jövedelmének adóztatásáról” alkalmazását;
– javasoljam, hogy az említett Megállapodás a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK (2003. június 3.) tanácsi irányelv alkalmazásának napján lépjen hatályba, amely időpont az Irányelv 17. cikk (2) bekezdésében lefektetett feltételektől, és annak egymás irányába történő jelzésétől függ, hogy e Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges belső alkotmányos eljárások befejeződtek;
– javasoljam kölcsönös kötelezettségvállalásunkat arra nézve, hogy a lehető legrövidebb időn belül lefolytatjuk az említett belső alkotmányos eljárásokat és a hivatalos csatornákon keresztül értesítjük egymást ezen eljárások befejezéséről.
Tisztelettel javaslom, hogy amennyiben a fent elmondottak az Ön Kormánya számára elfogadható, ez a levél, 1. számú melléklete és az Ön visszaigazolása együttesen képezzék kölcsönös elfogadásunkat és minősüljenek Megállapodásnak a Magyar Köztársaság és a Brit Virgin-szigetek között.
Kérem, fogadja nagyrabecsülésemet.”
Megerősíthetem, hogy a Brit Virgin-szigetek egyetért a 2004. október 1-jén kelt levelének tartalmával.
Kérem, fogadja nagyrabecsülésemet.
A Brit Virgin-szigetek Kormánya nevében
Kelt 2005. április 11. magyar és angol nyelven, három példányban.
C. A Megállapodás szövege
1. számú melléklet
A MEGTAKARÍTÁSOK ADÓZTATÁSÁRA VONATKOZÓ MEGÁLLAPODÁS A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS A BRIT VIRGIN-SZIGETEK KÖZÖTT
MIVEL:
1. Az Európai Unió Tanácsának („a Tanács”) a kamat formájában megjelenő megtakarítások adóztatásáról szóló, 2003/48/EGK irányelve („Irányelv”) 17. cikke előírja, hogy 2004. január 1-je előtt a tagállamoknak el kell fogadni és közzé kell tenni az ezen Irányelvnek való megfeleléshez szükséges, 2005. január 1-jétől alkalmazandó törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket, feltéve, hogy
„(i) a Tanács egyhangú határozatát követően a Svájci Államközösség, a Liechtensteini Hercegség, a San Marinoi Köztársaság, a Monacói Hercegség és az Andorrai Hercegség ugyanezen időponttól kezdve, az Európai Közösséggel létrejött megállapodásoknak megfelelően az ezen Irányelvben szereplő intézkedésekkel egyenértékű intézkedéseket alkalmaz;
(ii) minden megállapodás vagy más olyan rendelkezés hatályban van, amely biztosítja, hogy minden érintett függő vagy társult terület ugyanezen időponttól kezdve az ezen Irányelv II. fejezetében előírtakkal megegyező módon automatikus információcserét alkalmaz (vagy a 10. cikkben meghatározott átmeneti időszak alatt a 11. és 12. cikkben foglaltakkal megegyező módon forrásadót (withholding tax) alkalmaz)”.
2. A Brit Virgin-szigetek nem tagja az Európai Uniónak és nem része az Európai Unió adóztatási területének, de az Egyesült Királyság Kormánya felkérte a Brit Virgin-szigetek Kormányát, hogy önként alkalmazza az Irányelv rendelkezéseit.
3. A Brit Virgin-szigetek tudomásul veszi, hogy – bár az EU-tagállamok végső célja az egymás közötti, kamatfizetésekre vonatkozó információcsere révén a kifizetett kamatok azon tagállamban való effektív megadóztatása, amelyben a haszonhúzó adóügyi illetőséggel rendelkezik- három tagállam, nevezetesen Ausztria, Belgium és Luxemburg egy átmeneti időszakban nem köteles részt venni az információcserében, hanem e tagállamok az Irányelv hatálya alá tartozó, megtakarításokból származó jövedelemre forrásadót (withholding tax) alkalmaznak.
4. A Brit Virgin-szigetek elfogadta, hogy 2005. január 1-jei hatállyal forrásadót alkalmaz, feltéve, hogy a tagállamok elfogadták az Irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket, és az Irányelv 17. cikkének, illetve ezen Megállapodás 17. cikke (2) bekezdésének feltételei általában véve teljesültek.
5. A Brit Virgin-szigetek elfogadta hogy az Irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint, az átmeneti időszakot követően az Irányelv II. fejezetében előírtakkal azonos módon automatikus információcserét alkalmaz.
6. A Brit Virgin-szigetek rendelkezik a kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó olyan jogszabályokkal, amelyek hatályukat tekintve egyenértékűnek tekintendők az Irányelv 2. és 6. cikkében említett EK-jogszabályokkal.
A Brit Virgin-szigetek és a Magyar Köztársaság (a továbbiakban: „a szerződő fél” vagy „a szerződő felek”, kivéve ha a szövegkörnyezet mást indokol) megállapodtak abban, hogy megkötik a következő – kizárólag a szerződő felek kötelezettségeit tartalmazó – Megállapodást, amely a következőket írja elő:
(a) automatikus információcserét a Magyar Köztársaság illetékes hatósága részéről a Brit Virgin-szigetek illetékes hatósága számára, egy tagállam illetékes hatósága számára biztosított információcserével megegyező módon;
(b) forrásadó alkalmazását a Brit Virgin-szigeteken az Irányelv 10. cikkében meghatározott átmeneti időszakban az Irányelv 11. és 12. cikkében előírtakkal megegyező időponttól és feltételekkel;
(c) automatikus információcserét a Brit Virgin-szigetek illetékes hatósága részéről a Magyar Köztársaság illetékes hatósága számára, az Irányelv 13. cikkével összhangban;
(d) a forrásadóból származó bevétel 75%-ának átutalását a Brit Virgin-szigetek illetékes hatósága részéről a Magyar Köztársaság illetékes hatósága számára a Brit Virgin-szigeteken alapított kifizető által a Magyar Köztársaság területén illetőséggel bíró személy számára történő kamatkifizetések tekintetében.
1. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen egyezmény alkalmazásában:
(a) az „illetékes hatóság” kifejezés:
i) a Brit Virgin-szigetek esetében a pénzügyminisztert
ii) a Magyar Köztársaság esetében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt jelenti;
(b) A „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot, és földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság területét jelenti;
(c) az „illetőség” kifejezés a haszonhúzó vonatkozásában azt az országot vagy területet jelenti, ahol a haszonhúzó állandó lakcíme található, és amely megfelel az e Megállapodás 7. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek;
(d) az „ÁÉKBV” kifejezés átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív vállalkozásokat jelent, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív vállalkozásokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelvben foglaltaknak megfelelően.
2. cikk
A forrásadó kifizető által történő levonása
A Brit Virgin-szigeteken honos kifizető által végzett, az e magállapodás 9. cikkében meghatározott kamatkifizetések, amelyet az e Megállapodás 6. cikke szerinti – Magyarországon illetőséggel bíró – haszonhúzó számára kell kifizetni, e Megállapodás 4. cikkére is figyelemmel, az e Megállapodás 15. cikkében említett átmeneti időszak alatt, és az e Megállapodás 16. cikkében meghatározott időponttól kezdődően a kamatfizetés összegéből levonandó forrásadó hatálya alá tartoznak. A forrásadó mértéke az átmeneti időszak első három évében 15%, a következő három évben 20%, ezt követően pedig 35%.
3. cikk
A kifizető adatszolgáltatása
(1) A Magyarországban honos kifizető által az e Megállapodás 6. cikke szerinti, a Brit Virgin-szigeteken illetőséggel bíró haszonhúzók számára történő – az e Megállapodás 9. cikkében meghatározott – kamatkifizetések esetén, vagy abban az esetben, ha e Megállapodás 4. cikk (1) bekezdésének (a) pontja alkalmazandó, a kifizető adatot szolgáltat az illetékes hatóság számára, a következőkről:
(a) a haszonhúzónak az e Megállapodás 7. cikkének megfelelően megállapított személyazonossága és illetősége;
(b) a kifizető neve és címe;
(c) a haszonhúzó folyószámlaszáma vagy ennek hiányában a kamatot eredményező követelés meghatározása;
(d) az ezen Megállapodás 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott, kamatkifizetésre vonatkozó információ. A kifizető által kötelezően szolgáltatott, kamatkifizetésre vonatkozó információ minimális adattartalmát azonban bármely szerződő fél a kamat vagy a jövedelem teljes összegére, valamint az adóévben a haszonhúzó részére kifizetett értékesítésből, visszaváltásból vagy visszatérítésből eredő jövedelem teljes összegére korlátozhatja.
A Magyar Köztársaság teljesíti e cikk (2) bekezdésében foglaltakat.
(2) Az adóév végét követő hat hónapon belül Magyarország illetékes hatósága automatikusan megküldi a Brit Virgin-szigetek illetékes hatóságának az e cikk (1) bekezdésének (a)–(d) pontjában említett, az adott év során teljesített összes kamatkifizetésre vonatkozó információt.
4. cikk
A forrásadó-eljárás alóli kivételek
(1) Az ezen Megállapodás 2. cikkének megfelelően forrásadót kivető a Brit Virgin-szigetek előírja a következő eljárások egyikének vagy mindegyikének alkalmazását annak érdekében, hogy a haszonhúzók a forrásadó alóli mentességet kérelmezhessenek:
(a) az e Megállapodás 6. cikke szerinti haszonhúzó számára a Megállapodás 2. cikkében meghatározott forrásadó elkerülését lehetővé tévő eljárást, amely alapján a haszonhúzó a kifizető számára kifejezetten engedélyezi, hogy a kamatkifizetésekről beszámoljon azon szerződő fél illetékes hatóságának, ahol a kifizetőt alapították. Ez az engedély minden, a kifizető által a haszonhúzó felé teljesített kamatkifizetésre vonatkozik;
(b) olyan eljárást, amely biztosítja a forrásadó alóli mentességet abban az esetben, ha a haszonhúzó a kifizetőjének bemutat egy, a szerződő fél területén adóügyi illetőséggel bíró illetékes hatóság által a nevére kiállított igazolást e cikk (2) bekezdésének megfelelően.
(2) A haszonhúzó kérelmére a szerződő fél területén adóügyi illetőséggel bíró illetékes hatóság igazolást állít ki, amely a következőket tartalmazza:
(i) a haszonhúzó nevét, lakcímét és adó- vagy egyéb azonosító számát, ennek hiányában születési idejét és helyét;
(ii) a kifizető nevét és címét;
(iii) a haszonhúzó folyószámlaszámát vagy ennek hiányában az értékpapír azonosító jelét.
Az ilyen igazolás három évet meg nem haladó időszakra érvényes. Az igazolást bármely azt kérelmező haszonhúzó részére a kérelmet követő két hónapon belül ki kell állítani, az igazolásnak tartalmaznia kell a kérelem benyújtásának és az igazolás kibocsátásának dátumát, és az igazolás csak a kérelem benyújtását követő kifizetések vonatkozásában alkalmazható.
(3) Amennyiben e cikk (1) bekezdésének (a) pontja alkalmazandó, a kifizető honossága szerinti Brit Virgin-szigetek illetékes hatósága a 3. cikk (1) bekezdésében említett információt közli Magyarország, mint a haszonhúzó illetősége szerint állam illetékes hatóságával. Az adott évben teljesített összes kamatkifizetésre vonatkozó információt évente legalább egyszer, a szerződő fél jogszabályai szerint megállapított adóév végét követő hat hónapon belül automatikusan közölni kell.
5. cikk
A forrásadó megállapításának alapja
(1) A Brit Virgin-szigeteken honos kifizető e Megállapodás 2. cikkével összhangban a következőképpen vet ki forrásadót:
(a) e Megállapodás 9. cikk (1) bekezdésének (a) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: a kifizetett vagy jóváírt kamat összegére;
(b) e Megállapodás 9. cikk (1) bekezdésének (b) vagy (d) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: e bekezdés (b) és (d) pontjában említett kamat vagy jövedelem összegére, vagy a kedvezményezett által viselt azonos összegű fizetési kötelezettség kivetésével az értékesítésből, visszaváltásból vagy visszatérítésből eredő jövedelem teljes összegére, az illetékes hatóság részére a kifizető által adott igazolás alapján;
(c) e Megállapodás 9. cikk (1) bekezdésének (c) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: az e bekezdésben említett kamat összegére;
(d) e Megállapodás 9. cikk (4) bekezdése szerinti kamatkifizetés esetén: a 8. cikk (2) bekezdésében említett jogalany minden egyes olyan tagja részére elszámolható kamat összegére, amelyek az 6. cikk (1) bekezdésének feltételeit teljesítik;
(e) amennyiben a Brit Virgin-szigetek él az e Megállapodás 9. cikk (5) bekezdésében foglalt választási lehetőséggel: az éves szinten megállapított kamat összegére.
(2) E cikk (1) bekezdés (a) és (b) pontja alkalmazásában a forrásadót a haszonhúzó követelésének fennállása időtartamával arányosan kell levonni. Ha a kifizető a rendelkezésére bocsátott információ alapján nem tudja meghatározni a fennállás időtartamát, akkor úgy kezeli a haszonhúzót, mintha annak követelése a fennállása teljes időtartama alatt létezett volna, kivéve, ha ez utóbbi bizonyítékot szolgáltat a szerzés időpontjára vonatkozóan.
(3) A forrásadónak a Brit Virgin-szigetek által történő kivetése nem zárja ki, hogy Magyarország a jövedelmet nemzeti joga szerint megadóztassa.
(4) Az átmeneti időszak alatt a Brit Virgin-szigetek előírhatja, hogy e Megállapodás 8. cikk (2) bekezdésében említett, a másik szerződő fél területén alapított jogalanynak kamatot kifizető vagy kamatot jóváíró gazdasági szereplőt – az említett jogalany helyett – kifizetőnek kell tekinteni, és e kamatra a gazdasági szereplőnek forrásadót kell kivetnie, kivéve, ha a jogalany hivatalosan hozzájárul ahhoz, hogy nevét, címét és a neki kifizetett vagy a részére jóváírt kamat teljes összegét e Megállapodás 8. cikk (2) bekezdés utolsó albekezdésének megfelelően közöljék.
6. cikk
A haszonhúzó fogalmának meghatározása
(1) Ezen Megállapodás alkalmazásában „haszonhúzó”: bármely természetes személy, aki kamatkifizetésben részesül, vagy bármely természetes személy, akinek részére kamatkifizetést írnak jóvá, kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy a kamatot nem az ő javára fizették ki vagy írták jóvá. A természetes személy nem a haszonhúzó, amennyiben:
(a) e Megállapodás 8. cikk (1) bekezdése értelmében kifizetőként jár el;
(b) egy jogi személy, egy a nyeresége után a vállalkozások adózásának általános szabályai alapján adózó jogalany, egy a 85/611/EGK irányelvnek megfelelően engedélyezett ÁÉKBV, vagy egy egyenértékű, a Brit Virgin-szigeteken alapított kollektív befektetési vállalkozás, vagy egy az e Megállapodás 8. cikkének (2) bekezdésében említett jogalany nevében jár el, és az utóbbi esetében a kamatkifizetést végrehajtó gazdasági szereplővel közli az említett jogalany nevét és címét, és, amely ezen információt közli a honossága szerinti szerződő fél illetékes hatóságával;
(c) más haszonhúzó természetes személy nevében jár el, és közli a kifizetővel e haszonhúzó azonosítási adatait.
(2) Amennyiben a kifizetőnek olyan információ van a birtokában, amely arra utal, hogy a kamatkifizetésben részesülő természetes személy vagy akinek részére a kamatot jóváírják esetleg nem a haszonhúzó, valamint amennyiben sem e cikk (1) bekezdésének (a) pontja, sem (1) bekezdésének (b) pontja nem alkalmazható, a kifizető köteles ésszerű lépéseket tenni a haszonhúzó azonosítási adatainak megállapítására. Amennyiben a kifizető nem tudja azonosítani a haszonhúzót, a kérdéses természetes személyt tekinti haszonhúzónak.
7. cikk
A haszonhúzó személyazonossága és illetősége
(1) Saját területén minden fél elfogadja és biztosítja azon eljárások alkalmazását, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kifizető számára lehetővé tegyék a haszonhúzóknak és azok illetőségének e Megállapodás értelmében történő azonosítását. Az ilyen eljárásoknak meg kell felelniük a (2) és (3) bekezdésben megállapított minimumszabályoknak.
(2) A kifizető a minimumszabályok alapján megállapítja a haszonhúzó személyazonosságát; a minimumszabályok aszerint, hogy mikor jött létre az ügyleti kapcsolat a kifizető és a kamat kedvezményezettje között, a következőképpen alakulnak:
(a) a 2004. január 1-je előtt létrejött szerződéses jogviszonyokra vonatkozóan a kifizető a haszonhúzó személyazonosságát, amely annak nevéből és lakcíméből áll, – Magyarország esetén különösen a kifizető honossága szerinti országban hatályban lévő rendelkezések, valamint a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 1991. június 10-i 91/308/EGK tanácsi irányelv, a Brit Virgin-szigetek esetén pedig az azzal egyenértékű jogszabályok alapján – a rendelkezésére álló információ felhasználásával állapítja meg;
(b) a 2004. január 1-jén vagy azután létrejött szerződéses jogviszonyok alapján – vagy ezen időpontot követően szerződéses jogviszonyok hiányában – végrehajtott ügyletekre vonatkozóan a kifizető megállapítja a haszonhúzó személyazonosságát, amely annak nevéből és lakcíméből, valamint – amennyiben ilyen van – az adóügyi illetősége szerinti tagállam által kiadott adóazonosító számából áll. Ezen adatokat a haszonhúzó által bemutatott útlevél vagy hivatalos személyazonosító igazolvány alapján kell megállapítani. Amennyiben a lakcím ezen útlevélben vagy ezen hivatalos személyazonosító igazolványban nincs feltüntetve, azt a haszonhúzó által bemutatott bármilyen más, a személyazonosságot igazoló okmány alapján kell megállapítani. Amennyiben az adóazonosító szám nem szerepel a haszonhúzó által bemutatott útlevélben, hivatalos személyazonosító igazolványban vagy személyazonosságot igazoló bármilyen más okmányban – beleértve lehetőség szerint az adóügyi illetőségre vonatkozó igazolást –, a személyazonossági adatokat a haszonhúzó útlevele vagy hivatalos személyazonosító igazolványa alapján ki kell egészíteni annak születési idejével és helyével.
(3) A kifizető a haszonhúzó illetőségét a minimumszabályok alapján állapítja meg, amelyek aszerint változnak, hogy mikor jön létre a szerződéses jogviszony a kifizető és a kamat kedvezményezettje között. A következőkben megállapított feltételekre is figyelemmel a haszonhúzót abban a tagállamban kell illetőséggel rendelkezőnek tekinteni, ahol állandó lakóhelye található:
(a) a 2004. január 1-je előtt létrejött szerződéses jogviszonyokra vonatkozóan a kifizető a haszonhúzó illetőségét, Magyarország esetén különösen az illetősége szerinti államban hatályban lévő rendelkezések, valamint a 91/308/EGK irányelv, a Brit Virgin-szigetek esetén pedig egyenértékű jogszabályok alapján rendelkezésére álló információ felhasználásával állapítja meg;
(b) a 2004. január 1-jén vagy azután létrejött szerződéses jogviszonyok – vagy ezen időpontot követően szerződéses jogviszonyok hiányában – végrehajtott ügyletekre vonatkozóan a kifizető a haszonhúzó illetőségét az útlevélben, a hivatalos személyazonosító igazolványban vagy szükség esetén a haszonhúzó személyazonosságát igazoló, általa bemutatott bármely más okmányban szereplő lakcím alapján, a következő eljárás szerint állapítja meg: valamely tagállam által kibocsátott útlevelet vagy személyazonosító igazolványt bemutató olyan természetes személyekre vonatkozóan, akik kijelentik, hogy egy harmadik országban bírnak illetőséggel, az illetőséget azon harmadik ország illetékes hatósága által kibocsátott illetőségigazolás alapján kell megállapítani, amelyben a természetes személy állítása szerint illetőséggel bír. Ilyen igazolás bemutatásának hiányában azon tagállamot kell az illetőség szerinti országnak tekinteni, amely az útlevelet vagy az egyéb hivatalos személyazonosító okmányt kiállította.
8. cikk
A kifizető fogalmának meghatározása
(1) E Megállapodás alkalmazásában „kifizető”: azon gazdasági szereplő, amely közvetlenül a haszonhúzó javára kamatot fizet vagy ír jóvá függetlenül attól, hogy a gazdasági szereplő a kamatot eredményező követelés kötelezettje, vagy a gazdasági szereplő a kötelezett, illetve a haszonhúzó által kamat fizetésével vagy kamat jóváírásával megbízott.
(2) Minden olyan a szerződő fél területén honos jogalanyt, amelynek kamatot fizetnek ki, vagy kamatot írnak jóvá a haszonhúzó javára, az ilyen kifizetéskor, illetve jóváíráskor szintén kifizetőnek kell tekinteni. E rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a gazdasági szereplő az e jogalany által bemutatott hivatalos okirat alapján alappal feltételezi, hogy:
(a) e jogalany egy jogi személy, az e cikk (5) bekezdésben említett jogi személyek kivételével; vagy
(b) annak nyereségei a vállalkozások adózásának általános szabályai alapján adóznak; vagy
(c) az egy, a 85/611/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően elismert ÁÉKBV, vagy egy azzal egyenértékű, a Brit Virgin-szigeteken honos kollektív befektetési vállalkozás.
Az ilyen, másik szerződő fél területén honos és e bekezdés alapján kifizetőnek minősülő jogalanynak kamatot fizető vagy annak kamatot jóváíró gazdasági szereplő közli a jogalany nevét és címét, valamint a jogalanynak kifizetett vagy részére jóváírt kamat teljes összegét a honossága szerinti szerződő fél illetékes hatóságával, amely ezen információt továbbítja azon szerződő fél illetékes hatóságához, amelynek területén a jogalany honos.
(3) Az e cikk (2) bekezdésében említett jogalany azonban választhatja, hogy e Megállapodás alkalmazásában ÁÉKBV-ként vagy a (2) bekezdés (c) pontjában említett egyenértékű vállalkozásként kezeljék. E választási lehetőség gyakorlásához olyan igazolás szükséges, amelyet a jogalany honossága szerinti szerződő fél állít ki, és amelyet e jogalany mutat be a gazdasági szereplőnek. A szerződő fél a területén honos jogalanyokra vonatkozóan megállapítja e választási lehetőség szabályait.
(4) Amennyiben a gazdasági szereplő és e cikk (2) bekezdésében említett jogalany ugyanazon szerződő fél területén honos, e szerződő fél megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogalany megfeleljen az e Megállapodás rendelkezéseinek, amikor kifizetőként jár el.
(5) Az e cikk (2) bekezdés (a) pontja alól mentesülő jogi személyek a következők:
(a) Finnországban: avoin yhtiö (Ay) és kommandiittiyhtiö (Ky) / öppet bolag és kommanditbolag;
(b) Svédországban: handelsbolag (HB) és kommanditbolag (KB).
9. cikk
A kamatkifizetés fogalmának meghatározása
(1) E Megállapodás alkalmazásában „kamatkifizetés”:
(a) valamennyi, követeléshez kapcsolódó, kifizetett vagy számlára jóváírt kamat, függetlenül attól, hogy jelzáloggal biztosított-e, vagy jogot ad-e a kötelezett nyereségében való részesedésre, különösen az állampapírokból, kötvényekből vagy adósságlevelekből – beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és jutalmakat – származó jövedelmek; a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó büntető kamatok nem tekintendők kamatkifizetésnek;
(b) az (a) pontban említett követelések értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamat;
(c) a kamatkifizetésekből közvetlenül vagy egy, az e Megállapodás 8. cikk (2) bekezdésében említett jogalanyon keresztül közvetetten kapott jövedelmek, amelyeket a következők osztanak ki:
(i) egy, a 85/611/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően engedélyezett ÁÉKBV; vagy
(ii) az (i) pontban meghatározottal egyenértékű, a Brit Virgin-szigeteken honos kollektív befektetési vállalkozás;
(iii) e Megállapodás 8. cikk (3) bekezdése alapján választásra jogosult jogalanyok;
(iv) az Európai Közösséget létrehozó szerződés 299. cikke alapján, annak hatálya alá tartozó területen és a Brit Virgin-szigetek területén kívül illetékességgel bíró kollektív befektetési vállalkozások;
(d) a következő vállalkozások és jogalanyok részvényeinek vagy üzletrészeinek értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor szerzett jövedelmek, amennyiben ezek közvetlenül vagy közvetve más kollektív befektetési vállalkozásokon vagy a következőkben említett jogalanyokon keresztül az (a) pontban említett követelések formájában meglévő eszközeik több mint 40%-át befektetik:
(i) egy, a 85/611/EGK irányelvnek megfelelően engedélyezett ÁÉKBV; vagy
(ii) az (i) pontban meghatározottal egyenértékű, a Brit Virgin-szigeteken honos kollektív befektetési vállalkozás;
(iii) e Megállapodás 8. cikk (3) bekezdése alapján választásra jogosult jogalanyok;
(iv) az Európai Közösséget létrehozó szerződés 299. cikke alapján, annak hatálya alá tartozó területen és a Brit Virgin-szigetek területén kívül illetékességgel bíró kollektív befektetési vállalkozások.
A szerződő felek azonban választhatják azt, hogy e cikk (1) bekezdés (d) pontjában szereplő jövedelmet csak olyan mértékig tekintik kamatnak, amíg az ilyen jövedelem megfelel az e cikk (1) bekezdés (a) és (b) pontja szerinti kamatkifizetésekből közvetlenül vagy közvetetten eredő nyereségeknek.
(2) Amennyiben a kifizető az e cikk (1) bekezdés (c) és (d) pontja tekintetében nem rendelkezik a kamatkifizetésekből eredő jövedelem arányára vonatkozó információval, a jövedelem teljes összegét kamatkifizetésnek kell tekinteni.
(3) Amennyiben a kifizető az e cikk (1) bekezdés (d) pontja tekintetében nem rendelkezik információval a követelésbe, illetve az említett bekezdés meghatározása szerinti részvényekbe vagy üzletrészekbe fektetett eszközök százalékos arányáról, e százalékos arányt 40% felettinek kell tekinteni. Amennyiben a kifizető nem tudja meghatározni a haszonhúzó által szerzett jövedelem összegét, a jövedelmet úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a részvények vagy üzletrészek értékesítéséből, visszatérítéséből vagy visszaváltásából eredő jövedelemnek.
(4) Amennyiben az e cikk (1) bekezdésben meghatározott kamatot egy, az e Megállapodás 8. cikkének (2) bekezdésében említett jogalany számlájára fizetik ki vagy írják jóvá, és ez a jogalany az e Megállapodás 8. cikkének (3) bekezdése alapján nem jogosult választásra, akkor az ilyen kamatot az ilyen jogalany általi kamatkifizetésnek kell tekinteni.
(5) E cikk (1) bekezdésének (b) és (d) pontja tekintetében a szerződő felek választhatják azt, hogy a területükön lévő kifizetőktől megkövetelik, hogy a kamatot egy legfeljebb egy éves időszakon keresztül éves szinten állapítsák meg, és ezt az éves szinten megállapított kamatot kamatkifizetésként kezeljék akkor is, ha ezen időszakban nem történik értékesítés, visszaváltás vagy visszatérítés.
(6) E cikk (1) bekezdésének (c) és (d) pontjától eltérve a szerződő felek választhatják azt, hogy a kamatkifizetés fogalmából kizárnak bármely, e rendelkezésekben említett, saját területükön alapított vállalkozásoktól vagy jogalanyoktól eredő jövedelmet, amennyiben az ilyen jogalanyok e cikk (1) bekezdésének (a) pontjában említett követelésekbe való befektetései nem haladják meg eszközeik 15%-át. Hasonlóképpen e cikk (4) bekezdésétől eltérve, a szerződő felek választhatják azt, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett kamatkifizetés fogalmából kizárják az e Megállapodás 8. cikke (2) bekezdésében említett, területükön alapított olyan jogalanyok számlájára kifizetett vagy arra jóváírt kamatot, amelyek nem jogosultak a 8. cikk (3) bekezdése alapján való választásra, amennyiben az ilyen jogalanyok e cikk (1) bekezdésének (a) pontjában említett követelésekbe való befektetései nem haladják meg eszközeik 15%-át.
Az egyik szerződő fél által gyakorolt ilyen választás a másik szerződő félre is kötelező érvényű.
(7) Az e cikk (1) bekezdés (d) pontjában, valamint a (3) bekezdésben említett százalékos arány 2011. január 1-jétől 25%.
(8) Az e cikk (1) bekezdésének (d) pontjában, valamint (6) bekezdésében említett százalékos arányt az érintett vállalkozások vagy jogalanyok alapszabályában vagy létesítő okiratában meghatározott befektetési politikájára, vagy ezek hiányában az érintett vállalkozások vagy jogalanyok eszközeinek tényleges összetételére való hivatkozással kell meghatározni.
10. cikk
A forrásadóból származó bevétel megosztása
(1) A Brit Virgin-szigetek visszatartja az e Megállapodás alapján levont forrásadó 25%-át, a bevétel fennmaradó 75%-át pedig átutalja Magyarországnak.
(2) E Megállapodás 5. cikke (4) bekezdésének megfelelően forrásadót kivető Brit Virgin-szigetek a bevétel 25%-át visszatartja, 75%-át pedig az e cikk (1) bekezdése szerint végrehajtott átutalásokkal arányosan átutalja Magyarország részére.
(3) Az ilyen átutalásokra minden évben egy összegben kerül sor, legkésőbb a Brit Virgin-szigetek jogszabályai által megállapított adóév végétől számított hat hónapon belül.
(4) A forrásadót kivető Brit Virgin-szigetek megteszi a bevétel-megosztási rendszer megfelelő működéséhez szükséges intézkedéseket.
11. cikk
A kettős adóztatás kiküszöbölése
(1) A haszonhúzó számára adóügyi illetőséggel bíró szerződő fél a következő rendelkezésekkel összhangban biztosítja minden – a Brit Virgin-szigetek által az e Megállapodásban említett forrásadó kivetése okán esetlegesen felmerülő – kettős adóztatás kiküszöbölését:
(a) amennyiben a haszonhúzó javára jóváírt kamat a Brit Virgin-szigeteken forrásadó tárgyát képezte, Magyarország – nemzeti jogával összhangban – a forrásadó összegével megegyező adójóváírást biztosít. Amennyiben ez az összeg meghaladja Magyarország nemzeti joga szerint fizetendő adó összegét, e szerződő fél a forrásadó többletösszegét visszafizeti a haszonhúzónak;
(b) amennyiben az e Megállapodás 5. cikkében említett forrásadón felül a haszonhúzó javára jóváírt kamatot bármely egyéb típusú forrásadó terheli, és az adóügyi illetőséggel bíró szerződő fél – nemzeti jogával vagy a kettős adózási egyezményekkel összhangban – adójóváírást biztosít az ilyen jellegű forrásadókra, az ilyen jellegű forrásadót az e cikk (a) albekezdésében meghatározott eljárás alkalmazása előtt jóvá kell írni.
(2) A haszonhúzó számára adóügyi illetőséggel bíró szerződő fél az e cikk (1) bekezdésében említett adójóváírási rendszert az e Megállapodás 5. cikkében említett forrásadó visszatérítéssel helyettesítheti.
12. cikk
A hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(1) Az e Megállapodás 15. cikkében említett átmeneti időszak alatt, de legkésőbb 2010. december 31-ig nem tekinthetők a 9. cikk (1) bekezdésének (a) pontja szerinti követelésnek az olyan belföldi és nemzetközi kötvények és egyéb hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírok, amelyek először 2001. március 1. előtt kerültek kibocsátásra, vagy amelyek eredeti kibocsátási tájékoztatóját a 80/390/EGK tanácsi irányelv szerint az illetékes hatóságok vagy harmadik országok felelős hatóságai ezen időpont előtt jóváhagyták, feltéve, hogy 2002. március 1-jén vagy azt követően nem bocsátanak ki további ilyen hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokat. Amennyiben azonban az átmeneti időszak 2010. december 31. után is folytatódik, e cikk rendelkezéseit csak az olyan hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírok tekintetében kell tovább alkalmazni:
(a) amelyek bruttósítási és lejárat előtti visszaváltási záradékot tartalmaznak, és
(b) amelyeknél az e Megállapodás 8. cikkében meghatározott kifizető a forrásadót alkalmazó tagállamban honos, és e kifizető egy másik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére fizet kamatot vagy közvetlenül annak javára kamatkifizetést ír jóvá.
Amennyiben egy kormány vagy egy, az e Megállapodás mellékletében meghatározottak szerint hatóságként eljáró vagy egy nemzetközi szerződés által elismert kapcsolódó jogalany által kibocsátott, a korábbiakban említett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból 2002. március 1-jén vagy azt követően további kibocsátást hajtanak végre, az ilyen értékpapír kibocsátásának teljes egészét – amely az eredeti kibocsátásból és bármely további kibocsátásból áll – az e Megállapodás 9. cikk (1) bekezdésének (a) pontja szerinti követelésnek kell tekinteni.
Amennyiben a második albekezdés által nem szabályozott bármely más kibocsátó által kibocsátott, fent említett hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokból 2002. március 1-jén vagy azt követően további kibocsátást hajtanak végre, az ilyen további kibocsátást a 9. cikk (1) bekezdésének (a) pontja szerint követelésnek kell tekinteni.
(2) E cikk nem akadályozza a szerződő feleket abban, hogy az (1) bekezdésben említett hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokból származó bevételeket nemzeti joguknak megfelelően adóztassák.
13. cikk
Kölcsönös egyeztetési eljárás
Amennyiben a felek között nehézségek vagy kétségek merülnek fel e Megállapodás végrehajtását vagy értelmezését illetően, a szerződő felek törekednek arra, hogy az ügyet kölcsönös egyeztetéssel oldják meg.
14. cikk
Titoktartás
(1) Bármely szerződő fél illetékes hatósága által megküldött vagy részére szolgáltatott minden információt titokban kell tartani.
(2) Valamely szerződő fél illetékes hatósága részére szolgáltatott információ – a másik szerződő fél előzetes, írásbeli hozzájárulása nélkül – kizárólag a közvetlen adózás céljából használható fel.
(3) A szolgáltatott információ kizárólag a közvetlen adózás szempontjából érintett személyek vagy hatóságok számára tehető hozzáférhetővé, valamint kizárólag e személyek vagy hatóságok által és kizárólag ilyen célokra, illetve felügyeleti célokra – ideértve bármely fellebbezés kérdésében való döntést – használható fel. E célok érdekében az információ hozzáférhetővé tehető nyilvános bírósági eljárás vagy egyéb igazságszolgáltatási eljárás során.
(4) Amennyiben valamely szerződő fél illetékes hatósága úgy ítéli meg, hogy egy másik szerződő fél illetékes hatóságától kapott információ hasznos lehet egy másik tagállam illetékes hatósága számára, úgy az illető szerződő fél illetékes hatósága az információt szolgáltató szerződő fél illetékes hatóságának beleegyezésével továbbíthatja az információt e másik tagállam illetékes hatóságának.
15. cikk
Átmeneti időszak
Az Irányelv 10. cikk (2) bekezdésében meghatározott átmeneti időszak végén a Brit Virgin-szigetek köteles megszüntetni a forrásadónak és a bevétel megosztásának az ebben a Megállapodásban előírt alkalmazását, és a másik szerződő fél tekintetében az Irányelv II. fejezetében foglaltakkal megegyező módon köteles az automatikus információcserére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni. E Megállapodás 4. cikkében foglaltaktól függetlenül, amennyiben az átmeneti időszak során a Brit Virgin-szigetek úgy dönt, hogy az Irányelv II. fejezetében foglaltakkal megegyező módon alkalmazza az automatikus információcserére vonatkozó rendelkezéseket, úgy ettől kezdve nem alkalmazhatja az e Megállapodás 10. cikkében meghatározott forrásadót és a bevétel megosztását.
16. cikk
Hatálybalépés
A Megállapodás azt a napot követő harmincadik napon lép hatályba, amelyen a Kormányok megküldték egymásnak az arra vonatkozó írásos értesítést, hogy az előírt alkotmányos követelményeknek megfeleltek, és az egyezmény rendelkezései azon a napon lépnek hatályba, amelytől kezdődően az Irányelv 17. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően az Irányelvet alkalmazni kell.
17. cikk
Megszűnés
(1) E Megállapodás mindaddig hatályban marad, amíg valamely szerződő fél a Megállapodást fel nem mondja.
(2) E Megállapodást bármely szerződő fél felmondhatja a másik félhez címzett, írásbeli felmondó nyilatkozat útján; a felmondó nyilatkozatnak meg kell határoznia a felmondáshoz vezető körülményeket. Ilyen esetben e Megállapodás hatálya a felmondó nyilatkozat kézbesítésétől számított 12 hónap múlva szűnik meg.
18. cikk
Az alkalmazás és az alkalmazás felfüggesztése
(1) E Megállapodás alkalmazásának feltétele, hogy az Európai Unió minden egyes tagállama, az Amerikai Egyesült Államok, Svájc, Andorra, Liechtenstein, Monaco és San Marino, valamint az Európai Közösség tagállamainak vonatkozó függő és társult területei külön-külön olyan intézkedéseket fogadjanak el és hajtsanak végre, amelyek összhangban vannak az Irányelvben vagy az e Megállapodásban foglaltakkal, illetve megegyeznek azokkal, valamint a végrehajtásra azonos időpontot írnak elő.
(2) Bármely szerződő fél a másik szerződő félhez címzett, a felfüggesztéshez vezető körülményeket meghatározó értesítés útján, az e Megállapodás 13. cikkében előírt kölcsönös egyeztetési eljárásra is figyelemmel, azonnali hatállyal felfüggesztheti e Megállapodás vagy annak bármely részének alkalmazását, amennyiben az Irányelvet az európai közösségi joggal összhangban átmenetileg vagy állandó jelleggel a továbbiakban nem kell alkalmazni, illetve ha valamely tagállam felfüggeszti végrehajtási jogszabályainak alkalmazását. A Megállapodás újra alkalmazandó, amint a felfüggesztéshez vezető körülmények megszűnnek.
(3) Bármely szerződő fél a másik szerződő félhez címzett, a felfüggesztéshez vezető körülményeket meghatározó értesítés útján, az e Megállapodás 13. cikkében kölcsönös egyeztetési eljárásra is figyelemmel, felfüggesztheti e Megállapodás alkalmazását, amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott valamely harmadik ország vagy terület az ebben a bekezdésben foglalt intézkedések alkalmazását időközben megszünteti. Az alkalmazás felfüggesztésére csak az értesítést követő két hónapot követően kerülhet sor. A Megállapodás újra alkalmazandó, amint a kérdéses harmadik ország vagy terület az intézkedések alkalmazását újra megkezdi.
Fentiek hiteléül az erre kellőképpen felhatalmazott alulírottak a jelen Megállapodást aláírták.
Készült magyar és angol nyelven, az e nyelveken készült szövegek mindegyike egyaránt hiteles.
(Melléklet: A kapcsolódó szervezetek jegyzéke)
MELLÉKLET
A 12. cikkben említett kapcsolódó szervezetek jegyzéke
A 12. cikk alkalmazásában a következő szervezetek tekintendők „hatóságként eljáró vagy nemzetközi szerződés által elismert szerepű kapcsolódó szervezetnek”:
Az EURÓPAI UNIÓN BELÜLI SZERVEZETEK:
Belgium
Vlaams Gewest (Flamand Régió)
Région wallonne (Vallon Régió)
Région bruxelloise/Brussels Gewest (Brüsszel Régió)
Communauté française (Francia Közösség)
Vlaamse Gemeenschap (Flamand Közösség)
Deutschsprachige Gemeinschaft (Német Ajkú Közösség)
Spanyolország
Xunta de Galicia (Galícia regionális kormánya)
Junta de Andalucía (Andalúzia regionális kormánya)
Junta de Extremadura (Extremadura regionális kormánya)
Junta de Castilla-La Mancha (Castilla-La Mancha regionális kormánya)
Junta de Castilla-León (Castilla-León regionális kormánya)
Gobierno Foral de Navarra (Navarra regionális kormánya)
Govern de les Illes Balears (a Baleár-szigetek kormánya)
Generalitat de Catalunya (Katalónia autonóm kormánya)
Generalitat de Valencia (Valencia autonóm kormánya)
Diputación General de Aragón (Aragónia regionális tanácsa)
Gobierno de las Islas Canarias (a Kanári-szigetek kormánya)
Gobierno de Murcia (Murcia kormánya)
Gobierno de Madrid (Madrid kormánya)
Gobierno de la Comunidad Autónoma del País Vasco/Euzkadi (az autonóm baszkföldi közösség kormánya)
Diputación General de Guipúzcoa (Guipúzcoa regionális tanácsa)
Diputación Foral de Vizcaya/Bizkaia (Vizcaya/Bizkaia regionális tanácsa)
Diputación General de Alava (Alava regionális tanácsa)
Ayuntamiento de Madrid (Madrid városi tanácsa)
Ayuntamiento de Barcelona (Barcelona városi tanácsa)
Cabildo Insular de Gran Canaria (a Kanári-szigetek sziget tanácsa)
Cabildo Insular de Tenerife (Tenerife szigetének tanácsa)
Instituto de Crédito Oficial (Állami Hitelintézet)
Instituto Catalán de Finanzas (Katalónia Pénzügyi Intézete)
Instituto Valenciano de Finanzas (Valencia Pénzügyi Intézete)
Görögország
Οργανισμός Тηλεττικoινωνιών Ελλάδoς (Nemzeti Távközlési Szervezet)
Οργανισμός Σιδηρoδρόμων Ελλάδoς (Nemzeti Vasútszervezet)
Δημόσια Εττιχείρηση Ηλεκτρισμoύ (Állami Villamosenergia-vállalat)
Franciaország
La Caisse d’amortissement de la dette sociale (CADES) (Társadalmi Adósságtörlesztési Pénztár)
L’Agence française de développement (AFD) (Francia Fejlesztési Ügynökség)
Réseau Ferré de France (RFF) (Francia Vasúthálózat)
Caisse Nationale des Autoroutes (CNA) (Nemzeti Autópálya Pénztár)
Assistance publique Hőpitaux de Paris (APHP) (Párizsi Kórházak Köztámogatása)
Charbonnages de France (CDF) (Franciaországi Széntanács)
Entreprise minière et chimique (EMC) (Bányászati és Vegyészeti Vállalat)
Olaszország
Régiók
Megyék
Járások
Cassa Depositi e Prestiti (Betéti- és Kölcsönpénztár)
Lettország
Pašvaldības (helyi önkormányzatok)
Lengyelország
gminy (falvak)
powiaty (kerületek)
województwa (megyék)
związki gmin (falvak társulásai)
powiatów (kerületek társulásai)
województw (megyék társulásai)
miasto stołeczne Warszawa (Varsó főváros)
Agencja Restrukturyzacji i Modernizacji Rolnictwa (Mezőgazdasági Szerkezetátalakítási és Modernizációs Ügynökség)
Agencja Nieruchomości Rolnych (Mezőgazdasági Tulajdon Ügynökség)
Portugália
Regiăo Autónoma da Madeira (Madeira autonóm régiója)
Regiăo Autónoma dos Açores (Açores autonóm régiója)
Törvényhatóságok
Szlovákia
mestá a obce (törvényhatóságok)
Železnice Slovenskej republiky (Szlovák Vasúttársaság)
Štátny fond cestného hospodárstva (Állami Útkezelő Alap)
Slovenské elektrárne (Szlovák Erőművek)
Vodohospodárska výstavba (Vízgazdasági Építő Társaság)
NEMZETKÖZI SZERVEZETEK:
Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD)
AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANK
Ázsiai Fejlesztési Bank
Afrikai Fejlesztési Bank
Világbank / IBRD / IMF
Nemzetközi Pénzügyi Társaság
Amerika-közi Fejlesztési Bank
Európa Tanácsi Szociális Fejlesztési Alap
EURATOM
Európai Közösség
Corporación Andina de Fomento (CAF) (Andoki Fejlesztési Társaság)
Eurofirma
Európai Szén- és Acélközösség
Északi Beruházási Bank
Karibi Fejlesztési Bank
A 11. cikk rendelkezései nem sértik a Szerződő Feleknek a fent említett nemzetközi szervezetek tekintetében esetlegesen fennálló nemzetközi kötelezettségvállalásait.
HARMADIK ORSZÁGOK SZERVEZETEI:
Szervezetek, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak:
1) A nemzeti kritériumok szerint a szervezet egyértelműen közjogi szervnek minősül.
2) Az ilyen közjogi szerv olyan nem piaci szereplő, amely elsősorban nem piaci javak és szolgáltatások biztosítása mellett a közjó érdekében kezeli és finanszírozza a tevékenységek egy olyan csoportját, amelyet ténylegesen az államháztartás ellenőriz.
3) Az ilyen közjogi szervezet nagy és rendszeres állampapír-kibocsátó.
4) Az érintett állam garantálni tudja, hogy az ilyen közjogi szervezet bruttósítási záradék esetén nem fog lejárat előtti visszaváltást eszközölni.
A JELEN MELLÉKLET MÓDOSÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI:
Az ebben a mellékletben felsorolt kapcsolódó szervezetek listája kölcsönös megegyezéssel módosítható.
A. A Magyar Köztársaság levele
Tisztelt Uram!
Ezennel hivatkozom „A megtakarítások adóztatására vonatkozó Megállapodásra a Kajmán-szigetek és a Magyar Köztársaság között”, melyet az Európai Unió Minisztereinek Tanácsa Magas Szintű Munkacsoportja (megtakarítások adóztatása) 2004. június 22-én fogadott el.
Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a fent említett szövegekre való tekintettel
– javasoljam Önnek ennek a levélnek az 1. mellékletébe foglalt „Megállapodás a megtakarítások jövedelmének adóztatásáról” alkalmazását;
– javasoljam, hogy az említett Megállapodás a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK (2003. június 3.) tanácsi irányelv alkalmazásának napján lépjen hatályba, amely időpont az Irányelv 17. cikk (2) bekezdésében lefektetett feltételektől, és annak egymás irányába történő jelzésétől függ, hogy e Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges belső alkotmányos eljárások befejeződtek;
– javasoljam kölcsönös kötelezettségvállalásunkat arra nézve, hogy a lehető legrövidebb időn belül lefolytatjuk az említett belső alkotmányos eljárásokat és a hivatalos csatornákon keresztül értesítjük egymást ezen eljárások befejezéséről.
Tisztelettel javaslom, hogy amennyiben a fent elmondottak az Ön Kormánya számára elfogadhatóak, ez a levél, 1. számú melléklete és az Ön visszaigazolása együttesen képezzék kölcsönös elfogadásunkat és minősüljenek Megállapodásnak a Magyar Köztársaság és a Kajmán-szigetek között.
Kérem, fogadja nagyrabecsülésemet.
A Magyar Köztársaság Kormánya nevében
Kelt Budapesten, 2004. október 1-jén, magyar és angol nyelven, három példányban.
B. A Kajmán-szigetek levele
Tisztelt Uram!
Ezennel tisztelettel visszaigazolom a 2004. október 1. napon kelt levelét, amely az alábbiakat tartalmazza:
„Tisztelt Uram!
Ezennel hivatkozom „A megtakarítások adóztatására vonatkozó Megállapodásra a Kajmán-szigetek és a Magyar Köztársaság között”, melyet az Európai Unió Minisztereinek Tanácsa Magas Szintű Munkacsoportja (megtakarítások adóztatása) 2004. június 22-én fogadott el.
Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a fent említett szövegre való tekintettel
– javasoljam Önnek ennek a levélnek az 1. számú mellékletébe foglalt „Megállapodás a megtakarítások jövedelmének adóztatásáról” alkalmazását;
– javasoljam, hogy az említett Megállapodás a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK (2003. június 3.) tanácsi irányelv alkalmazásának napján lépjen hatályba, amely időpont az Irányelv 17. cikk (2) bekezdésében lefektetett feltételektől, és annak egymás irányába történő jelzésétől függ, hogy e Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges belső alkotmányos eljárások befejeződtek;
– javasoljam kölcsönös kötelezettségvállalásunkat arra nézve, hogy a lehető legrövidebb időn belül lefolytatjuk az említett belső alkotmányos eljárásokat és a hivatalos csatornákon keresztül értesítjük egymást ezen eljárások befejezéséről.
Tisztelettel javaslom, hogy amennyiben a fent elmondottak az Ön Kormánya számára elfogadható, ez a levél, 1. számú melléklete és az Ön visszaigazolása együttesen képezzék kölcsönös elfogadásunkat és minősüljenek Megállapodásnak a Magyar Köztársaság és Kajmán-szigetek között.
Kérem, fogadja nagyrabecsülésemet.”
Megerősíthetem, hogy a Kajmán-szigetek egyetért a 2004. október 1-jén kelt levelének tartalmával.
Kérem, fogadja nagyrabecsülésemet.
A Kajmán-szigetek Kormánya nevében
Kelt Grand Cayman, 2005. április 12-én, magyar és angol nyelven, három példányban.
C. A Megállapodás szövege
1. számú melléklet
A MEGTAKARÍTÁSOK ADÓZTATÁSÁRA VONATKOZÓ MEGÁLLAPODÁS A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS A KAJMÁN-SZIGETEK KÖZÖTT
MIVEL:
1. Az Európai Unió Tanácsának („Tanács”) a kamat formájában megjelenő megtakarítások adóztatásáról szóló, az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2003. június 26-án közzétett 2003/48/EK irányelve („Irányelv”) 17. cikke előírja, hogy 2004. január 1-je előtt a tagállamoknak el kell fogadni és közzé kell tenni az ezen Irányelvnek való megfeleléshez szükséges, 2005. január 1-jétől alkalmazandó törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket, feltéve, hogy
„(i) a Tanács egyhangú határozatát követően a Svájci Államközösség, a Liechtensteini Hercegség, a San Marinoi Köztársaság, a Monacói Hercegség és az Andorrai Hercegség ugyanezen időponttól kezdve, az Európai Közösséggel létrejött megállapodásoknak megfelelően az ezen Irányelvben szereplő intézkedésekkel egyenértékű intézkedéseket alkalmaz;
(ii) minden megállapodás vagy más olyan rendelkezés hatályban van, amely biztosítja, hogy minden érintett függő vagy társult terület ugyanezen időponttól kezdve az ezen Irányelv II. fejezetében előírtakkal megegyező módon automatikus információcserét alkalmaz (vagy a 10. cikkben meghatározott átmeneti időszak alatt a 11. és 12. cikkben foglaltakkal megegyező módon forrásadót alkalmaz)”.
2. Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, a Szlovák Köztársaság és Szlovénia – a csatlakozásból fakadó kötelezettségeinek megfelelően – legkésőbb 2004. május 1-jéig elfogadja és kihirdeti azokat a törvényeket, rendeleteket és eljárási szabályokat, amelyek az Irányelvnek való megfeleléshez szükségesek, és amelyeket 2005. január 1-jétől alkalmaz az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.
3. A Kajmán-szigetek EU-hoz való társulását az Európai Közösséget létrehozó szerződés 4. része határozza meg. A 4. rész mind az Európai Unió tagállamai, mind a Kajmán-szigetek részére kötelezettségeket határoz meg.
4. A Kajmán-szigetek EU-hoz való társulása értelmében a Kajmán-szigetek nem része az EU adóztatási területének. Ugyanakkor az együttműködés szellemében és figyelemmel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre a Kajmán-szigetek beleegyezett abba, hogy segíti az EU tagállamait meghatározott információk átadásával az alábbiak szerint.
5. A Kajmán-szigetek rendelkezik a kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó olyan jogszabályokkal, amelyek hatályukat tekintve egyenértékűnek tekintendők az Irányelv 2. és 6. cikkében említett EK-jogszabályokkal.
A Kajmán-szigetek és a Magyar Köztársaság (a továbbiakban: „a szerződő fél” vagy „a szerződő felek”, kivéve, ha a szövegkörnyezet mást indokol),
megállapodtak abban, hogy megkötik a következő – kizárólag a szerződő felek kötelezettségeit tartalmazó – Megállapodást, amely a Kajmán-szigetek illetékes hatósága számára automatikus információnyújtást ír elő a Magyar Köztársaság illetékes hatósága részére az alábbi feltételekkel és módon.
1. cikk
A Megállapodás hatálya
(1) E Megállapodás olyan, a 6. cikkben meghatározott kamatkifizetésekre vonatkozik, amelyeket a Kajmán-szigeteken alapított, az 5. cikkben meghatározott kifizető teljesít a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró, a 3. cikkben meghatározott haszonhúzó számára.
(2) E Megállapodás hatályát – többek között a nyugdíj- és a biztosítási juttatások adózásával kapcsolatos kérdések kizárásával – a követeléseken alapuló kamatkifizetések adózására kell korlátozni.
2. cikk
A kifizető adatszolgáltatása
(1) Amennyiben egy Kajmán-szigeteken alapított kifizető e Megállapodás 6. cikkében meghatározott kamatkifizetést teljesít a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró, a 3. cikkben meghatározott haszonhúzó számára, a kifizető a Kajmán-szigetek illetékes hatósága számára a következő információkat szolgáltatja:
(a) a haszonhúzónak az e Megállapodás 4. cikkének megfelelően megállapított személyazonossága és illetősége;
(b) a kifizető neve és címe;
(c) a haszonhúzó folyószámlaszáma vagy ennek hiányában a kamatot eredményező követelés meghatározása;
(d) az ezen Megállapodás 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott, kamatkifizetésre vonatkozó információ. A kifizető által kötelezően szolgáltatott, kamatkifizetésre vonatkozó információ minimális adattartalmát azonban a Kajmán-szigetek a kamat vagy a jövedelem teljes összegére, valamint az értékesítésből, visszaváltásból vagy visszatérítésből eredő jövedelem teljes összegére korlátozhatja.
(3) Az adóév végét követő hat hónapon belül a Kajmán-szigetek illetékes hatósága automatikusan megküldi a Magyar Köztársaság illetékes hatóságának az e cikk (1) bekezdésének (a)–(d) pontjában említett, az adott év során teljesített összes kamatkifizetésre vonatkozó információt.
3. cikk
A haszonhúzó fogalmának meghatározása
(1) Ezen Irányelv alkalmazásában „haszonhúzó”: bármely természetes személy, aki kamatkifizetésben részesül, vagy bármely természetes személy, akinek részére kamatkifizetést írnak jóvá, kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy a kamatot nem az ő javára fizették ki vagy írták jóvá. A természetes személy nem tekinthető haszonhúzónak, amennyiben:
(a) e Megállapodás 5. cikke értelmében kifizetőként jár el;
(b) egy jogi személy, egy a nyeresége után a vállalkozások adózásának általános szabályai alapján adózó jogalany, egy a 85/611/EGK irányelvnek megfelelően engedélyezett ÁÉKBV, vagy egy egyenértékű, Kajmán-szigeteken alapított kollektív befektetési vállalkozás, vagy egy az e Megállapodás 5. cikkének (2) bekezdésében említett jogalany nevében jár el, és az utóbbi esetében a kamatkifizetést végrehajtó gazdasági szereplővel közli az említett jogalany nevét és címét, és amely ezen információt közli a honossága szerinti szerződő fél illetékes hatóságával;
(c) más haszonhúzó természetes személy nevében jár el, és közli a kifizetővel e haszonhúzó azonosítási adatait.
(2) Amennyiben a kifizetőnek olyan információ van a birtokában, amely arra utal, hogy a kamatkifizetésben részesülő természetes személy vagy akinek részére a kamatot jóváírják esetleg nem a haszonhúzó, valamint amennyiben sem e cikk (1) bekezdésének (a) pontja, sem (1) bekezdésének (b) pontja nem alkalmazható, a kifizető köteles ésszerű lépéseket tenni a haszonhúzó azonosítási adatainak megállapítására. Amennyiben a kifizető nem tudja azonosítani a haszonhúzót, a kérdéses természetes személyt tekinti haszonhúzónak.
4. cikk
A haszonhúzó személyazonossága és illetősége
(1) A Kajmán-szigetek saját területén elfogadja és biztosítja azon eljárások alkalmazását, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kifizető számára lehetővé tegyék a haszonhúzóknak és azok illetőségének e Megállapodás értelmében történő azonosítását. Az ilyen eljárásoknak meg kell felelniük a (2) és (3) bekezdésben megállapított minimumszabályoknak.
(2) A kifizető a minimumszabályok alapján megállapítja a haszonhúzó személyazonosságát; a minimumszabályok aszerint, hogy mikor jött létre az ügyleti kapcsolat a kifizető és a kamat kedvezményezettje között, a következőképpen alakulnak:
(a) a 2004. január 1-je előtt létrejött szerződéses jogviszonyokra vonatkozóan a kifizető a haszonhúzó személyazonosságát, amely annak nevéből és lakcíméből áll, a rendelkezésére álló információ felhasználásával, különösen a Kajmán-szigeteken hatályos, a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló jogszabályok alapján állapítja meg;
(b) a 2004. január 1-jén vagy azután létrejött szerződéses jogviszonyok alapján – vagy ezen időpontot követően szerződéses jogviszonyok hiányában – végrehajtott ügyletekre vonatkozóan a kifizető megállapítja a haszonhúzó személyazonosságát, amely annak nevéből és lakcíméből, valamint – amennyiben ilyen van – az adóügyi illetősége szerinti tagállam által kiadott adóazonosító számából áll. Ezen adatokat a haszonhúzó által bemutatott útlevél vagy hivatalos személyazonosító igazolvány alapján kell megállapítani. Amennyiben a lakcím ezen útlevélben vagy ezen hivatalos személyazonosító igazolványban nincs feltüntetve, azt a haszonhúzó által bemutatott bármilyen más, a személyazonosságot igazoló okmány alapján kell megállapítani. Amennyiben az adóazonosító szám nem szerepel a haszonhúzó által bemutatott útlevélben, hivatalos személyazonosító igazolványban vagy személyazonosságot igazoló bármilyen más okmányban – beleértve lehetőség szerint az adóügyi illetőségre vonatkozó igazolást –, a személyazonossági adatokat a haszonhúzó útlevele vagy hivatalos személyazonosító igazolványa alapján ki kell egészíteni annak születési idejével és helyével.
(3) A kifizető a haszonhúzó illetőségét a minimumszabályok alapján állapítja meg, amelyek aszerint változnak, hogy mikor jön létre a szerződéses jogviszony a kifizető és a kamat kedvezményezettje között. A következőkben megállapított feltételekre is figyelemmel a haszonhúzót abban a tagállamban kell illetőséggel rendelkezőnek tekinteni, ahol állandó lakóhelye található:
(a) a 2004. január 1-je előtt létrejött szerződéses jogviszonyokra vonatkozóan a kifizető a haszonhúzó illetőségét a rendelkezésére álló információ felhasználásával, különösen a Kajmán-szigeteken hatályos, a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló jogszabályok alapján állapítja meg;
(b) a 2004. január 1-jén vagy azután létrejött szerződéses jogviszonyok – vagy ezen időpontot követően szerződéses jogviszonyok hiányában – végrehajtott ügyletekre vonatkozóan a kifizető a haszonhúzó illetőségét az útlevélben, a hivatalos személyazonosító igazolványban vagy szükség esetén a haszonhúzó személyazonosságát igazoló, általa bemutatott bármely más okmányban szereplő lakcím alapján, a következő eljárás szerint állapítja meg: valamely tagállam által kibocsátott útlevelet vagy személyazonosító igazolványt bemutató olyan természetes személyekre vonatkozóan, akik kijelentik, hogy egy harmadik országban bírnak illetőséggel, az illetőséget azon harmadik ország illetékes hatósága által kibocsátott illetőségigazolás alapján kell megállapítani, amelyben a természetes személy állítása szerint illetőséggel bír. Ilyen igazolás bemutatásának hiányában azon tagállamot kell az illetőség szerinti országnak tekinteni, amely az útlevelet vagy az egyéb hivatalos személyazonosító okmányt kiállította.
5. cikk
A kifizető fogalmának meghatározása
(1) E Megállapodás alkalmazásában „kifizető”: azon gazdasági szereplő, amely közvetlenül a haszonhúzó javára kamatot fizet vagy ír jóvá függetlenül attól, hogy a gazdasági szereplő a kamatot eredményező követelés kötelezettje, vagy a gazdasági szereplő a kötelezett, illetve a haszonhúzó által kamat fizetésével vagy kamat jóváírásával megbízott.
(2) Minden olyan a szerződő fél területén honos jogalanyt, amelynek kamatot fizetnek ki, vagy kamatot írnak jóvá a haszonhúzó javára, az ilyen kifizetéskor, illetve jóváíráskor szintén kifizetőnek kell tekinteni. E rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a gazdasági szereplő az e jogalany által bemutatott hivatalos okirat alapján alappal feltételezi, hogy:
(a) e jogalany egy jogi személy, az e cikk (5) bekezdésben említett jogi személyek kivételével; vagy
(b) annak nyereségei a vállalkozások adózásának általános szabályai alapján adóznak; vagy
(c) az egy, a 85/611/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően elismert ÁÉKBV, vagy egy azzal egyenértékű, Kajmán-szigeteken honos kollektív befektetési vállalkozás.
Az ilyen, másik szerződő fél területén honos és e bekezdés alapján kifizetőnek minősülő jogalanynak kamatot fizető vagy annak kamatot jóváíró, a Kajmán-szigeteken alapított gazdasági szereplő közli a jogalany nevét és címét, valamint a jogalanynak kifizetett vagy részére jóváírt kamat teljes összegét a honossága szerinti szerződő fél illetékes hatóságával, amely ezen információt továbbítja azon szerződő fél illetékes hatóságához, amelynek területén a jogalany-honos.
(3) Az e cikk (2) bekezdésében említett jogalany azonban választhatja, hogy e Megállapodás alkalmazásában ÁÉKBV-ként vagy a (2) bekezdés (c) pontjában említett egyenértékű vállalkozásként kezeljék. E választási lehetőség gyakorlásához olyan igazolás szükséges, amelyet a jogalany honossága szerinti szerződő fél állít ki, és amelyet e jogalany mutat be a gazdasági szereplőnek. A szerződő fél a területén honos jogalanyokra vonatkozóan megállapítja e választási lehetőség szabályait.
(4) Amennyiben a gazdasági szereplő és e cikk (2) bekezdésében említett jogalany ugyanazon szerződő fél területén honos, e szerződő fél megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogalany megfeleljen az e Megállapodás rendelkezéseinek, amikor kifizetőként jár el.
(5) Az e cikk (2) bekezdés (a) pontja alól mentesülő jogi személyek a következők:
(a) Finnországban: avoin yhtiö (Ay) és kommandiittiyhtiö (Ky) / öppet bolag és kommanditbolag;
(b) Svédországban: handelsbolag (HB) és kommanditbolag (KB).
6. cikk
A kamatkifizetés fogalmának meghatározása
(1) E Megállapodás alkalmazásában „kamatkifizetés”:
(a) valamennyi, követeléshez kapcsolódó, kifizetett vagy számlára jóváírt kamat, függetlenül attól, hogy jelzáloggal biztosított-e, vagy jogot ad-e a kötelezett nyereségében való részesedésre, különösen az állampapírokból, kötvényekből vagy adósságlevelekből – beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és jutalmakat – származó jövedelmek; a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó büntető kamatok nem tekintendők kamatkifizetésnek;
(b) az (a) pontban említett követelések értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamat;
(c) a kamatkifizetésekből közvetlenül vagy egy, az e Megállapodás 5. cikk (2) bekezdésében említett jogalanyon keresztül közvetetten kapott jövedelmek, amelyeket a következők osztanak ki:
(i) egy, a 85/611/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően engedélyezett ÁÉKBV; vagy
(ii) az (i) pontban meghatározottal egyenértékű, Kajmán-szigeteken honos kollektív befektetési vállalkozás;
(iii) e Megállapodás 5. cikk (3) bekezdése alapján választásra jogosult jogalanyok;
(iv) az Európai Közösséget létrehozó szerződés 299. cikke alapján, annak hatálya alá tartozó területen és a Kajmán-szigetek területén kívül illetékességgel bíró kollektív befektetési vállalkozások;
(d) a következő vállalkozások és jogalanyok részvényeinek vagy üzletrészeinek értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor szerzett jövedelmek, amennyiben ezek közvetlenül vagy közvetve más kollektív befektetési vállalkozásokon vagy a következőkben említett jogalanyokon keresztül az (a) pontban említett követelések formájában meglévő eszközeik több mint 40%-át befektetik:
(i) egy, a 85/611/EGK irányelvnek megfelelően engedélyezett ÁÉKBV; vagy
(ii) az (i) pontban meghatározottal egyenértékű, a Kajmán-szigeteken honos kollektív befektetési vállalkozás;
(iii) e Megállapodás 5. cikk (3) bekezdése alapján választásra jogosult jogalanyok;
(iv) az Európai Közösséget létrehozó szerződés 299. cikke alapján, annak hatálya alá tartozó területen és a Kajmán-szigetek területén kívül illetékességgel bíró kollektív befektetési vállalkozások.
A szerződő felek azonban választhatják azt, hogy e cikk (1) bekezdés (d) pontjában szereplő jövedelmet csak olyan mértékig tekintik kamatnak, amíg az ilyen jövedelem megfelel az e cikk (1) bekezdés (a) és (b) pontja szerinti kamatkifizetésekből közvetlenül vagy közvetetten eredő nyereségeknek.
(2) Amennyiben a kifizető az e cikk (1) bekezdés (c) és (d) pontja tekintetében nem rendelkezik a kamatkifizetésekből eredő jövedelem arányára vonatkozó információval, a jövedelem teljes összegét kamatkifizetésnek kell tekinteni.
(3) Amennyiben a kifizető az e cikk (1) bekezdés (d) pontja tekintetében nem rendelkezik információval a követelésbe, illetve az említett bekezdés meghatározása szerinti részvényekbe vagy üzletrészekbe fektetett eszközök százalékos arányáról, e százalékos arányt 40% felettinek kell tekinteni. Amennyiben a kifizető nem tudja meghatározni a haszonhúzó által szerzett jövedelem összegét, a jövedelmet úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a részvények vagy üzletrészek értékesítéséből, visszatérítéséből vagy visszaváltásából eredő jövedelemnek.
(4) Amennyiben az e cikk (1) bekezdésben meghatározott kamatot egy, az e Megállapodás 5. cikkének (2) bekezdésében említett jogalany számlájára fizetik ki vagy írják jóvá, és ez a jogalany az e Megállapodás 5. cikkének (3) bekezdése alapján nem jogosult választásra, akkor az ilyen kamatot az ilyen jogalany általi kamatkifizetésnek kell tekinteni.
(5) E cikk (1) bekezdésének (b) és (d) pontja tekintetében a szerződő felek választhatják azt, hogy a területükön lévő kifizetőktől megkövetelik, hogy a kamatot egy legfeljebb egy éves időszakon keresztül éves szinten állapítsák meg, és ezt az éves szinten megállapított kamatot kamatkifizetésként kezeljék akkor is, ha ezen időszakban nem történik értékesítés, visszaváltás vagy visszatérítés.
(6) E cikk (1) bekezdésének (c) és (d) pontjától eltérve a szerződő felek választhatják azt, hogy a kamatkifizetés fogalmából kizárnak bármely, e rendelkezésekben említett, saját területükön alapított vállalkozásoktól vagy jogalanyoktól eredő jövedelmet, amennyiben az ilyen jogalanyok e cikk (1) bekezdésének (a) pontjában említett követelésekbe való befektetései nem haladják meg eszközeik 15%-át. Hasonlóképpen, e cikk (4) bekezdésétől eltérve, a szerződő felek választhatják azt, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett kamatkifizetés fogalmából kizárják az e Megállapodás 5. cikke (2) bekezdésében említett, területükön alapított olyan jogalanyok számlájára kifizetett vagy arra jóváírt kamatot, amelyek nem jogosultak a 5. cikk (3) bekezdése alapján való választásra, amennyiben az ilyen jogalanyok e cikk (1) bekezdésének (a) pontjában említett követelésekbe való befektetései nem haladják meg eszközeik 15%-át.
