(b) Building capacity in the development and planning of strategic anti-corruption policy;
(c) Training competent authorities in the preparation of requests for mutual legal assistance that meet the requirements of this Convention;
(d) Evaluation and strengthening of institutions, public service management and the management of public finances, including public procurement, and the private sector;
(e) Preventing and combating the transfer of proceeds of offences established in accordance with this Convention and recovering such proceeds;
(f) Detecting and freezing of the transfer of proceeds of offences established in accordance with this Convention;
(g) Surveillance of the movement of proceeds of offences established in accordance with this Convention and of the methods used to transfer, conceal or disguise such proceeds;
(h) Appropriate and efficient legal and administrative mechanisms and methods for facilitating the return of proceeds of offences established in accordance with this Convention;
(i) Methods used in protecting victims and witnesses who cooperate with judicial authorities; and
(j) Training in national and international regulations and in languages.
2. States Parties shall, according to their capacity, consider affording one another the widest measure of technical assistance, especially for the benefit of developing countries, in their respective plans and programmes to combat corruption, including material support and training in the areas referred to in paragraph 1 of this article, and training and assistance and the mutual exchange of relevant experience and specialized knowledge, which will facilitate international cooperation between States Parties in the areas of extradition and mutual legal assistance.
3. States Parties shall strengthen, to the extent necessary, efforts to maximize operational and training activities in international and regional organizations and in the framework of relevant bilateral and multilateral agreements or arrangements.
4. States Parties shall consider assisting one another, upon request, in conducting evaluations, studies and research relating to the types, causes, effects and costs of corruption in their respective countries, with a view to developing, with the participation of competent authorities and society, strategies and action plans to combat corruption.
5. In order to facilitate the recovery of proceeds of offences established in accordance with this Convention, States Parties may cooperate in providing each other with the names of experts who could assist in achieving that objective.
6. States Parties shall consider using subregional, regional and international conferences and seminars to promote cooperation and technical assistance and to stimulate discussion on problems of mutual concern, including the special problems and needs of developing countries and countries with economies in transition.
7. States Parties shall consider establishing voluntary mechanisms with a view to contributing financially to the efforts of developing countries and countries with economies in transition to apply this Convention through technical assistance programmes and projects.
8. Each State Party shall consider making voluntary contributions to the United Nations Office on Drugs and Crime for the purpose of fostering, through the Office, programmes and projects in developing countries with a view to implementing this Convention.
Article 61
1. Each State Party shall consider analysing, in consultation with experts, trends in corruption in its territory, as well as the circumstances in which corruption offences are committed.
2. States Parties shall consider developing and sharing with each other and through international and regional organizations statistics, analytical expertise concerning corruption and information with a view to developing, insofar as possible, common definitions, standards and methodologies, as well as information on best practices to prevent and combat corruption.
3. Each State Party shall consider monitoring its policies and actual measures to combat corruption and making assessments of their effectiveness and efficiency.
Article 62
1. States Parties shall take measures conducive to the optimal implementation of this Convention to the extent possible, through international cooperation, taking into account the negative effects of corruption on society in general, in particular on sustainable development.
2. States Parties shall make concrete efforts to the extent possible and in coordination with each other, as well as with international and regional organizations:
(a) To enhance their cooperation at various levels with developing countries, with a view to strengthening the capacity of the latter to prevent and combat corruption;
(b) To enhance financial and material assistance to support the efforts of developing countries to prevent and fight corruption effectively and to help them implement this Convention successfully;
(c) To provide technical assistance to developing countries and countries with economies in transition to assist them in meeting their needs for the implementation of this Convention. To that end, States Parties shall endeavour to make adequate and regular voluntary contributions to an account specifically designated for that purpose in a United Nations funding mechanism. States Parties may also give special consideration, in accordance with their domestic law and the provisions of this Convention, to contributing to that account a percentage of the money or of the corresponding value of proceeds of crime or property confiscated in accordance with the provisions of this Convention;
(d) To encourage and persuade other States and financial institutions as appropriate to join them in efforts in accordance with this article, in particular by providing more training programmes and modern equipment to developing countries in order to assist them in achieving the objectives of this Convention.
3. To the extent possible, these measures shall be without prejudice to existing foreign assistance commitments or to other financial cooperation arrangements at the bilateral, regional or international level.
4. States Parties may conclude bilateral or multilateral agreements or arrangements on material and logistical assistance, taking into consideration the financial arrangements necessary for the means of international cooperation provided for by this Convention to be effective and for the prevention, detection and control of corruption.
Article 63
1. A Conference of the States Parties to the Convention is hereby established to improve the capacity of and cooperation between States Parties to achieve the objectives set forth in this Convention and to promote and review its implementation.
2. The Secretary-General of the United Nations shall convene the Conference of the States Parties not later than one year following the entry into force of this Convention. Thereafter, regular meetings of the Conference of the States Parties shall be held in accordance with the rules of procedure adopted by the Conference.
3. The Conference of the States Parties shall adopt rules of procedure and rules governing the functioning of the activities set forth in this article, including rules concerning the admission and participation of observers, and the payment of expenses incurred in carrying out those activities.
4. The Conference of the States Parties shall agree upon activities, procedures and methods of work to achieve the objectives set forth in paragraph 1 of this article, including:
(a) Facilitating activities by States Parties under articles 60 and 62 and chapters II to V of this Convention, including by encouraging the mobilization of voluntary contributions;
(b) Facilitating the exchange of information among States Parties on patterns and trends in corruption and on successful practices for preventing and combating it and for the return of proceeds of crime, through, inter alia, the publication of relevant information as mentioned in this article;
(c) Cooperating with relevant international and regional organizations and mechanisms and non-governmental organizations;
(d) Making appropriate use of relevant information produced by other international and regional mechanisms for combating and preventing corruption in order to avoid unnecessary duplication of work;
(e) Reviewing periodically the implementation of this Convention by its States Parties;
(f) Making recommendations to improve this Convention and its implementation;
(g) Taking note of the technical assistance requirements of States Parties with regard to the implementation of this Convention and recommending any action it may deem necessary in that respect.
5. For the purpose of paragraph 4 of this article, the Conference of the States Parties shall acquire the necessary knowledge of the measures taken by States Parties in implementing this Convention and the difficulties encountered by them in doing so through information provided by them and through such supplemental review mechanisms as may be established by the Conference of the States Parties.
6. Each State Party shall provide the Conference of the States Parties with information on its programmes, plans and practices, as well as on legislative and administrative measures to implement this Convention, as required by the Conference of the States Parties. The Conference of the States Parties shall examine the most effective way of receiving and acting upon information, including, inter alia, information received from States Parties and from competent international organizations. Inputs received from relevant non-governmental organizations duly accredited in accordance with procedures to be decided upon by the Conference of the States Parties may also be considered.
7. Pursuant to paragraphs 4 to 6 of this article, the Conference of the States Parties shall establish, if it deems it necessary, any appropriate mechanism or body to assist in the effective implementation of the Convention.
Article 64
1. The Secretary-General of the United Nations shall provide the necessary secretariat services to the Conference of the States Parties to the Convention.
2. The secretariat shall:
(a) Assist the Conference of the States Parties in carrying out the activities set forth in article 63 of this Convention and make arrangements and provide the necessary services for the sessions of the Conference of the States Parties;
(b) Upon request, assist States Parties in providing information to the Conference of the States Parties as envisaged in article 63, paragraphs 5 and 6, of this Convention; and
(c) Ensure the necessary coordination with the secretariats of relevant international and regional organizations.
Article 65
1. Each State Party shall take the necessary measures, including legislative and administrative measures, in accordance with fundamental principles of its domestic law, to ensure the implementation of its obligations under this Convention.
2. Each State Party may adopt more strict or severe measures than those provided for by this Convention for preventing and combating corruption.
Article 66
1. States Parties shall endeavour to settle disputes concerning the interpretation or application of this Convention through negotiation.
2. Any dispute between two or more States Parties concerning the interpretation or application of this Convention that cannot be settled through negotiation within a reasonable time shall, at the request of one of those States Parties, be submitted to arbitration. If, six months after the date of the request for arbitration, those States Parties are unable to agree on the organization of the arbitration, any one of those States Parties may refer the dispute to the International Court of Justice by request in accordance with the Statute of the Court.
3. Each State Party may, at the time of signature, ratification, acceptance or approval of or accession to this Convention, declare that it does not consider itself bound by paragraph 2 of this article. The other States Parties shall not be bound by paragraph 2 of this article with respect to any State Party that has made such a reservation.
4. Any State Party that has made a reservation in accordance with paragraph 3 of this article may at any time withdraw that reservation by notification to the Secretary-General of the United Nations.
Article 67
1. This Convention shall be open to all States for signature from 9 to 11 December 2003 in Merida, Mexico, and thereafter at United Nations Headquarters in New York until 9 December 2005.
2. This Convention shall also be open for signature by regional economic integration organizations provided that at least one member State of such organization has signed this Convention in accordance with paragraph 1 of this article.
3. This Convention is subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations. A regional economic integration organization may deposit its instrument of ratification, acceptance or approval if at least one of its member States has done likewise. In that instrument of ratification, acceptance or approval, such organization shall declare the extent of its competence with respect to the matters governed by this Convention. Such organization shall also inform the depositary of any relevant modification in the extent of its competence.
4. This Convention is open for accession by any State or any regional economic integration organization of which at least one member State is a Party to this Convention. Instruments of accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations. At the time of its accession, a regional economic integration organization shall declare the extent of its competence with respect to matters governed by this Convention. Such organization shall also inform the depositary of any relevant modification in the extent of its competence.
Article 68
1. This Convention shall enter into force on the ninetieth day after the date of deposit of the thirtieth instrument of ratification, acceptance, approval or accession. For the purpose of this paragraph, any instrument deposited by a regional economic integration organization shall not be counted as additional to those deposited by member States of such organization.
2. For each State or regional economic integration organization ratifying, accepting, approving or acceding to this Convention after the deposit of the thirtieth instrument of such action, this Convention shall enter into force on the thirtieth day after the date of deposit by such State or organization of the relevant instrument or on the date this Convention enters into force pursuant to paragraph 1 of this article, whichever is later.
Article 69
1. After the expiry of five years from the entry into force of this Convention, a State Party may propose an amendment and transmit it to the Secretary-General of the United Nations, who shall thereupon communicate the proposed amendment to the States Parties and to the Conference of the States Parties to the Convention for the purpose of considering and deciding on the proposal. The Conference of the States Parties shall make every effort to achieve consensus on each amendment. If all efforts at consensus have been exhausted and no agreement has been reached, the amendment shall, as a last resort, require for its adoption a two-thirds majority vote of the States Parties present and voting at the meeting of the Conference of the States Parties.
2. Regional economic integration organizations, in matters within their competence, shall exercise their right to vote under this article with a number of votes equal to the number of their member States that are Parties to this Convention. Such organizations shall not exercise their right to vote if their member States exercise theirs and vice versa.
3. An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of this article is subject to ratification, acceptance or approval by States Parties.
4. An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of this article shall enter into force in respect of a State Party ninety days after the date of the deposit with the Secretary-General of the United Nations of an instrument of ratification, acceptance or approval of such amendment.
5. When an amendment enters into force, it shall be binding on those States Parties which have expressed their consent to be bound by it. Other States Parties shall still be bound by the provisions of this Convention and any earlier amendments that they have ratified, accepted or approved.
Article 70
1. A State Party may denounce this Convention by written notification to the Secretary-General of the United Nations. Such denunciation shall become effective one year after the date of receipt of the notification by the Secretary-General.
2. A regional economic integration organization shall cease to be a Party to this Convention when all of its member States have denounced it.
Article 71
1. The Secretary-General of the United Nations is designated depositary of this Convention.
2. The original of this Convention, of which the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.
In witness whereof, the undersigned plenipotentiaries, being duly authorized thereto by their respective Governments, have signed this Convention.”
Ezen Egyezmény részes államai,
aggodalommal tekintve arra, hogy a korrupció súlyos gondot és fenyegetést jelent a társadalmak stabilitására és biztonságára, aláássa a demokrácia intézményeit és a demokratikus értékeket, az erkölcsi értékeket és az igazságosságot, továbbá veszélyezteti a fenntartható fejlődést és a jogállamiságot,
aggodalommal tekintve továbbá a korrupció és a bűnözés egyéb formáinak, különösen a szervezett és a gazdasági bűnözés, köztük a pénzmosás összefonódására,
aggodalommal tekintve továbbá a korrupció azon eseteire, amelyek állami erőforrások jelentős hányadát kitevő eszközök hatalmas mennyiségét érinthetik, ezért ezeknek az államoknak a politikai stabilitását és fenntartható fejlődését fenyegetik,
abban a meggyőződésben, hogy a korrupció többé nem helyi ügy, hanem egy olyan, minden társadalmat és gazdaságot érintő, országokon átívelő jelenség, amelynek megelőzéséhez és megfékezéséhez elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés,
meggyőződve továbbá arról, hogy a korrupció hatékony megelőzéséhez és felszámolásához minden részletre kiterjedő és több tudományágat átfogó megközelítés szükséges,
meggyőződve továbbá arról, hogy a technikai segítség rendelkezésre állása fontos szerepet játszhat abban, hogy erősítse az államoknak a korrupció hatékony megelőzésére és felszámolására irányuló képességét, többek között a kapacitás növelése és intézményfejlesztés útján,
meggyőződve arról, hogy a törvénybe ütköző módon szerzett magánvagyonok különösen károsak lehetnek a demokratikus intézményekre, a nemzetgazdaságokra és a jogállamiságra,
azzal a szándékkal, hogy hatékonyabban megelőzzék, felderítsék és meggátolják a jogellenesen szerzett vagyon más országba való átvitelét, és hogy javítsák az ilyen vagyon visszaszerzésére irányuló nemzetközi együttműködést,
elismerve a megfelelő jogszerű eljárás alapelveit a büntetőeljárás és a tulajdonnal kapcsolatos jogok eldöntésére irányuló polgári vagy közigazgatási eljárások során,
szem előtt tartva, hogy a korrupció megelőzése és végleges felszámolása minden államnak kötelessége, és ahhoz, hogy erőfeszítéseik ezen a területen hatékonyak legyenek, együtt kell működniük egymással, a magánszemélyek és az állami szektoron kívüli csoportok - mint például a civil társadalom, a civil szervezetek és a közösség alapú szervezetek - támogatása és bevonása mellett,
szem előtt tartva továbbá a közügyek és a köztulajdon helyes kezelése, az igazságosság, a felelősség és a törvény előtti egyenlőség elveit, valamint a közerkölcs megőrzését és a korrupció elutasítását támogató kultúra erősítésének szükségességét,
elismeréssel szólva a bűnmegelőzéssel és a büntetőjogi igazságszolgáltatással foglalkozó bizottság, valamint az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának a korrupció megelőzésére és felszámolására irányuló munkájáról,
emlékeztetve az ezen a területen más nemzetközi és regionális szervezetek által végzett munkára, beleértve az Afrikai Unió, az Európa Tanács, a Vám-együttműködési Tanács (más néven a Vámügyi Világszervezet), az Európai Unió, az Arab Államok Ligája, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és az Amerikai Államok Szervezete tevékenységét,
elismeréssel véve tudomásul a korrupció megelőzésére és felszámolására irányuló többoldalú okmányokat, beleértve többek között az Amerikai Államok Szervezete által 1996. március 29-én elfogadott korrupció elleni Amerikaközi egyezményt, az Európai Unió Tanácsa által 1997. május 26-án elfogadott, az Európai Közösségek tisztviselőinek vagy az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményt, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet által 1997. november 21-én elfogadott, a nemzetközi üzleti tranzakciók során a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló egyezményt, az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága által 1999. január 27-én elfogadott, a korrupcióról szóló büntetőjogi egyezményt, az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága által 1999. november 4-én elfogadott, a korrupcióról szóló polgári jogi egyezményt és a korrupció megelőzéséről és felszámolásáról szóló, az Afrikai Unió államfői és kormánya által 2003. július 12-én elfogadott Afrikai Unió egyezményt,
üdvözölve az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének 2003. szeptember 29-i hatálybalépését,
a következőkben állapodtak meg:
1. cikk
Ezen Egyezmény céljai a következők:
a) elősegíteni és megerősíteni a korrupció hatékonyabb és hatásosabb megelőzésére és felszámolására irányuló intézkedéseket;
b) elősegíteni, megkönnyíteni és támogatni a nemzetközi együttműködést és technikai segítségnyújtást a korrupció megelőzése és a korrupció ellen folytatott harc során, beleértve a vagyontárgyak visszaszerzését is;
c) elősegíteni a közügyekben és a köztulajdonnal kapcsolatban a becsületességet, a számonkérhetőséget és a közügyek és köztulajdon helyes kezelését.
2. cikk
Ezen Egyezmény alkalmazásában:
a) „Hivatalos személy” a következőket jelenti: (i) az a személy, aki - kinevezés vagy választás alapján, tartós vagy ideiglenes jelleggel, fizetés fejében vagy fizetés nélkül - a részes államban jogalkotó, végrehajtó, közigazgatási vagy igazságszolgáltatási feladatot lát el, tekintet nélkül az illető személy beosztására; (ii) bármely egyéb személy, aki közfeladatot lát el, többek között állami szervezetnél vagy állami vállalatnál, vagy aki közszolgáltatást nyújt a részes állam saját jogrendszerében meghatározottak és az illető részes államhoz tartozó jogterületen alkalmazottak szerint; (iii) a részes állam saját jogrendszerében „hivatalos személy”-ként meghatározott egyéb személy. Ezen Egyezmény II. fejezetében meghatározott intézkedések alkalmazásában azonban, a „hivatalos személy” bármilyen olyan személyt jelenthet, aki közfeladatot lát el vagy közszolgáltatást nyújt a részes állam saját jogrendszerében meghatározottak és az illető részes államhoz tartozó jogterületen alkalmazottak szerint;
b) „Külföldi hivatalos személy” azt a személyt jelenti, aki - kinevezés vagy választás alapján - valamely külföldi országban jogalkotó, végrehajtó, közigazgatási vagy igazságszolgáltatási feladatot lát el; továbbá bármely személyt, aki állami feladatot lát el külföldi ország számára, többek között állami szervezetnél vagy állami vállalatnál:
c) „Nemzetközi közjogi szervezet tisztviselője” nemzetközi közalkalmazottat vagy azt a személyt jelenti, akit az illető szervezet felhatalmazott arra, hogy nevében eljárjon;
d) „Vagyontárgy” a vagyon minden fajtáját - materiális vagy immateriális, ingó vagy ingatlan, dologi vagy eszmei - jelenti, valamint az ilyen vagyonnal kapcsolatos jogcímet vagy érdekeltséget bizonyító jogi dokumentumokat vagy okmányokat;
e) „Bűncselekményből származó jövedelem” a közvetve vagy közvetlenül a bűncselekmény elkövetéséből származó vagy szerzett vagyont jelenti;
f) „Zár alá vétel” vagy „lefoglalás” a vagyontárgy áthelyezésének, átváltásának, elidegenítésének vagy mozgásának ideiglenes tilalmát vagy a vagyontárgy ideiglenes megőrzésbe vagy ellenőrzés alá vételét jelenti bíróság vagy egyéb illetékes hatóság által kiadott végzés alapján;
g) „Lefoglalás” - ami adott esetben elkobzással jár - a vagyontárgytól való tartós megfosztást jelenti bíróság vagy egyéb illetékes hatóság által kiadott végzés alapján;
h) „Alapbűncselekmény” azt a bűncselekményt jelenti, amelynek eredményeként olyan jövedelem jött létre, amely bűncselekmény tárgyává válhat az ezen Egyezmény 23. cikkében meghatározottak szerint;
i) „Ellenőrzött szállítás” azt a módszert jelenti, amellyel jogellenes vagy gyanús szállítmányok számára engedélyezik, hogy egy vagy több állam területét elhagyják, azon áthaladjon vagy oda belépjen az érintett államok illetékes hatóságainak tudomásával és felügyelete alatt, a bűncselekmény felderítése és a bűncselekmény elkövetésében részt vevő személyek személyazonosságának megállapítása céljából.
3. cikk
1. Ezt az Egyezményt kell - a benne foglalt rendelkezésekkel összhangban - alkalmazni a korrupció megelőzésére, felderítésére és büntetőeljárás megindítására, valamint az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekményekből származó jövedelmek lefoglalására, zár alá vételére, elkobzására és visszajuttatására.
2. Hacsak a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik, ennek az Egyezménynek a végrehajtása szempontjából nem szükséges, hogy az Egyezményben meghatározott bűncselekmények állami vagyont károsítsanak vagy veszélyeztessenek.
4. cikk
1. A részes államok az Egyezményből fakadó kötelezettségeiket az államok szuverén egyenlőségének és területi sérthetetlenségének elvével, valamint a más államok belügyeibe történő be nem avatkozás elveivel összeegyeztethető módon teljesítik.
2. Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem jogosít fel valamely részes államot arra, hogy egy másik állam területén joghatóságot gyakoroljon vagy olyan funkciókat lásson el, amelyeket a másik részes állam belső joga kizárólag saját hatóságainak hatáskörébe utal.
5. cikk
1. A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - olyan hatékony, összehangolt korrupcióellenes politikákat dolgoznak ki, hajtanak végre, illetve folytatnak, amelyek elősegítik a társadalom részvételét, továbbá a jogállamiság, a közügyek és a köztulajdon helyes kezelése, a becsületesség, az átláthatóság és a beszámoltathatóság elveit tükrözik.
2. A részes államok arra törekednek, hogy hatékony gyakorlatot alakítsanak ki és támogassanak a korrupció megelőzésére.
3. A részes államok arra törekednek, hogy időszakosan értékeljék a vonatkozó jogi eszközöket és közigazgatási intézkedéseket a korrupció megelőzésére és leküzdésére való alkalmasságuk meghatározása érdekében.
4. A részes államok - szükség szerint és saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - együttműködnek egymással és a megfelelő nemzetközi és regionális szervezetekkel az ebben a cikkben említett intézkedések elősegítése és kidolgozása során. Ez az együttműködés magában foglalhatja a korrupció megelőzésére irányuló nemzetközi programokban és projektekben való részvételt.
6. cikk
1. A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - biztosítják olyan testület, illetve testületek működését, amelyek a következő eszközök segítségével szolgálják a korrupció megelőzését:
a) az ezen Egyezmény 5. cikkében említett politikák végrehajtása, illetve e politikák végrehajtásának ellenőrzése és összehangolása;
b) a korrupció megelőzésével kapcsolatos ismeretek bővítése és terjesztése.
2. A részes államok az e cikk 1. bekezdésében említett testület vagy testületek számára - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - biztosítják az ahhoz szükséges függetlenséget, hogy a testület vagy testületek hatékonyan és jogtalan befolyásolás nélkül el tudják látni feladataikat. Biztosítani kell a szükséges anyagi erőforrásokat és a szakembergárdát, valamint azt a képzést, amelyet a szakembergárda feladatai ellátása érdekében igényel.
3. A részes államok tájékoztatják az Egyesült Nemzetek főtitkárát azon hatóság vagy hatóságok nevéről és címéről, amelyek más részes államok számára támogatást nyújthatnak a korrupció megelőzésére irányuló különleges intézkedések kidolgozása és végrehajtása során.
7. cikk
1. A részes államok - szükség szerint és saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - arra törekednek, hogy a közalkalmazottak, illetve más, nem megválasztott köztisztviselők toborzására, alkalmazására, megtartására, előléptetésére és nyugdíjazására nézve olyan rendszereket fogadjanak el, tartsanak fenn és erősítsenek,
a) amelyek a hatékonyság, az átláthatóság elvein és olyan objektív kritériumokon alapulnak, mint például az érdem, a méltányosság és a rátermettség;
b) amelyek megfelelő eljárásokat foglalnak magukban a korrupció által különösen támadhatónak tekintett állami beosztásokat betöltő magánszemélyek kiválasztására és képzésére, valamint adott esetben e magánszemélyek váltakozó beosztásokba történő áthelyezésére;
c) amelyek a megfelelő díjazást és a méltányos bérskálát helyezik előtérbe, figyelembe véve a részes állam gazdasági fejlettségi szintjét;
d) amelyek oktatási és képzési programokat támogatnak, hogy eleget tudjanak tenni a közfeladatok kifogástalan, tisztességes és szabályszerű ellátására irányuló követelményeknek, és amelyek szakosított és megfelelő képzés keretében bővítik ismereteiket a korrupciónak a feladataik ellátásával járó kockázatairól. Ezek a programok hivatkozhatnak a magatartási szabályzatokra vagy előírásokra a megfelelő területeken.
2. A részes államok az ezen Egyezmény céljainak és saját jogrendszerük alapelveinek megfelelő jogalkotási és közigazgatási intézkedések meghozatalát is mérlegelik, hogy előírják a közhivatalokra való pályázás és a közhivatalokra történő megválasztás követelményeit.
3. A részes államok az ezen Egyezmény céljainak és saját jogrendszerük alapelveinek megfelelő jogalkotási és közigazgatási intézkedések meghozatalát is mérlegelik, hogy javítsák a választott közhivatalokra pályázó személyek, illetve a politikai pártok finanszírozásának átláthatóságát.
4. A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - arra törekednek, hogy olyan rendszereket fogadjanak el, tartsanak fenn és erősítsenek, amelyek elősegítik az átláthatóságot és megakadályozzák az összeférhetetlenséget.
8. cikk
1. A korrupció leküzdése érdekében a részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - többek között a feddhetetlenséget, a becsületességet és a felelősséget támogatják hivatalos személyeik körében.
2. A részes államok különösen arra törekednek, hogy intézmény- és jogrendszerükön belül magatartási szabályzatokat vagy előírásokat alkalmazzanak a közfeladatok kifogástalan, tisztességes és szabályszerű ellátására vonatkozóan.
3. E cikk rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a részes államok - szükség szerint és saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - figyelembe veszik a regionális, interregionális és nemzetközi szervezetek vonatkozó kezdeményezéseit, mint például a Hivatalos személyek nemzetközi magatartási szabályzatát, amely a Közgyűlés 1996. december 12-i 51/59. sz. határozatának mellékletét képezi.
4. A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - intézkedések és rendszerek megállapítását, illetve kialakítását is fontolóra veszik, hogy megkönnyítsék a hivatalos személyek számára a korrupciós cselekmények bejelentését az illetékes hatóságoknál, amennyiben feladataik ellátása során ilyen cselekmények jutnak tudomásukra.
5. A részes államok - szükség szerint és saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - olyan intézkedések és rendszerek megállapítására, illetve kialakítására törekednek, amelyek a hivatalos személyek számára előírják, hogy a megfelelő hatóságok számára nyilatkozatokat tegyenek többek között olyan külső tevékenységeikről, munkaviszonyukról, befektetéseikről, vagyonukról, továbbá jelentős ajándékokról vagy előnyökről, amelyekből hivatalos személyként ellátott feladataik tekintetében összeférhetetlenség származhat.
6. A részes államok mérlegelik - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - fegyelmi vagy egyéb intézkedések meghozatalát olyan hivatalos személyekkel szemben, akik megsértik az e cikknek megfelelően meghatározott magatartási szabályzatokat.
9. cikk
1. A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - megteszik a szükséges lépéseket ahhoz, hogy olyan, az átláthatóságon, versenyeztetésen és objektív döntéshozatali kritériumokon alapuló megfelelő beszerzési rendszereket alakítsanak ki, amelyek hatékonyak többek között a korrupció megelőzésében. Ezek a rendszerek, amelyek alkalmazása során figyelembe vehetők a megfelelő küszöbértékek, többek között a következőkre irányulnak:
a) a beszerzési eljárásokra és szerződésekre vonatkozó információk nyilvános terjesztése, beleértve a pályázati felhívásokról szóló tájékoztatást, valamint a szerződések odaítélésére vonatkozó vagy azzal foglalkozó információkat, a lehetséges pályázók számára elégséges időt engedve pályázataik kidolgozásához és benyújtásához;
b) a részvételi feltételek - beleértve a kiválasztási és odaítélési kritériumokat, valamint a pályázati szabályokat - előzetes megállapítása és közzététele;
c) a közbeszerzési határozatokra vonatkozó objektív és előre meghatározott kritériumok alkalmazása annak érdekében, hogy megkönnyítsék a szabályok vagy eljárások szabályszerű alkalmazásának későbbi ellenőrzését;
d) a hazai bírósági felülvizsgálat hatékony rendszere, beleértve a hatékony fellebbezési rendszert, a jogorvoslati lehetőség biztosítása érdekében abban az esetben, ha nem tartják be az ebben a bekezdésben meghatározott szabályokat vagy eljárásokat;
e) szükség szerint intézkedések a beszerzésért felelős dolgozókkal kapcsolatos ügyek szabályozására, mint például az érdekeltségről szóló nyilatkozat egyes közbeszerzések során, az átvilágítási eljárások és a képzési követelmények.
2. A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - megfelelő intézkedéseket hoznak a közpénzek kezelésének nagyobb átláthatósága és számonkérhetősége érdekében. Ezek az intézkedések többek között a következőkre terjednek ki:
a) a nemzeti költségvetés elfogadására irányuló eljárások;
b) időben történő jelentéstétel a bevételekről és kiadásokról;
c) a számviteli és könyvvizsgálati szabványok rendszere és a kapcsolódó ellenőrzés;
d) hatékony és eredményes kockázatkezelési és belső szabályozó és vezérlő rendszer; és
e) szükség esetén büntető intézkedés, ha nem tesznek eleget az ebben a bekezdésben meghatározott követelményeknek.
3. A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - meghozzák azokat a polgári jogi és közigazgatási intézkedéseket, amelyek révén az állami kiadásokra és bevételekre vonatkozó számviteli nyilvántartások, pénzügyi beszámolók vagy más dokumentumok sérthetetlensége megőrizhető és az ilyen dokumentumok meghamisítása megelőzhető.
10. cikk
Figyelembe véve a korrupció felszámolásának szükségességét, a részes államok saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek révén közigazgatásuk átláthatósága javítható - beleértve szükség szerint a közigazgatás szervezeteinek, működésének és döntéshozatali eljárásainak átláthatóságát is. Ezek az intézkedések többek között a következőket foglalhatják magukban:
a) olyan eljárások vagy szabályzatok elfogadása, amelyek a közvélemény bármely tagja számára lehetővé teszik, hogy szükség szerint információkat szerezzen a közigazgatás szervezetéről, működéséről és döntéshozatali eljárásairól és - a magántitok és a személyes adatok védelmének tiszteletben tartásával - a közvéleményt érintő határozatokról és jogi aktusokról;
b) szükség szerint a közigazgatási eljárások egyszerűsítése annak érdekében, hogy a közvélemény tagjai számára megkönnyítsék a hozzáférést a döntéshozó hatóságokhoz; és
c) olyan információk közzététele, amelyek időszakos beszámolókat tartalmazhatnak a korrupció közigazgatásban előforduló kockázatairól.
11. cikk
1. Szem előtt tartva a bíróság függetlenségét és meghatározó szerepét a korrupció felszámolásában, a részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően és a bírói függetlenség sérelme nélkül - a bíróság tagjainak becsületességét és a bírói korrupció megelőzését elősegítő intézkedéseket hoznak. Ezek az intézkedések szabályokat tartalmazhatnak a bíróság tagjainak magatartására vonatkozóan.
2. Az e cikk 1. bekezdése alapján hozott intézkedésekkel azonos hatályú intézkedéseket lehet bevezetni és alkalmazni az ügyészségeken belül azokban a részes államokban, ahol az ügyészség nem a bíróság része, hanem a bíróságokéval azonos függetlenséget élvez.
12. cikk
1. A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - intézkedéseket hoznak a magánszektort érintő korrupció megelőzése érdekében, megerősítik a számviteli és könyvvizsgálati előírásokat a magánszektorban, és szükség szerint hatékony, arányos és visszatartó polgári jogi, közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókat léptetnek életbe ezen intézkedések be nem tartása esetére.
2. Az e célok megvalósításához szükséges intézkedések többek között a következőket foglalhatják magukban:
a) az együttműködés támogatása a jogalkalmazó szervezetek és az érintett magánszervezetek között;
b) az érintett magánszervezetek feddhetetlenségének megvédésére irányuló előírások és eljárások kidolgozásának támogatása, beleértve a magatartási szabályzatokat az üzleti tevékenység és valamennyi kapcsolódó szakmai tevékenység kifogástalan, tisztességes és szabályszerű ellátása és az összeférhetetlenség megelőzése érdekében, valamint a tisztességes kereskedelmi gyakorlat alkalmazásának elősegítése érdekében a vállalkozások körében és az állammal való szerződéses kapcsolatokban;
c) az átláthatóság támogatása a magánszervezetek körében, beleértve szükség szerint a társaságok alapításában és vezetésében részt vevő jogi és természetes személyek kilétének felfedésére vonatkozó intézkedéseket is;
d) a magánszervezetek működését szabályozó eljárásokkal való visszaélés megelőzése, beleértve az állami hatóságok által a kereskedelmi tevékenységekhez nyújtott támogatásokat és engedélyeket szabályozó eljárásokat is;
e) az összeférhetetlenség megelőzése - szükség szerint és indokolt időtartamra - korábbi hivatalos személyek szakmai tevékenységére vagy hivatalos személyeknek lemondásuk vagy nyugdíjazásuk utáni magánszektorban való alkalmazására vonatkozó korlátozások előírásával, ha ez a tevékenység vagy alkalmazotti viszony közvetlen kapcsolatban áll az e hivatalos személyeknek hivatali idejük alatt ellátott vagy általuk felügyelt feladataival;
f) annak biztosítása, hogy a magánvállalkozások - felépítésüket és méretüket figyelembe véve - megfelelő saját belső könyvvizsgálatukkal és ellenőrzéseikkel járuljanak hozzá a korrupciós cselekmények megelőzéséhez és felderítéséhez, és hogy e magánvállalkozások elszámolásai és kötelező pénzügyi kimutatásai a megfelelő könyvvizsgálati és igazolási eljárásoknak legyenek alávetve.
3. A korrupció megelőzése érdekében a részes államok meghozzák a szükséges intézkedéseket, amelyek - a könyvek és a feljegyzések vezetésére, a pénzügyi kimutatások közzétételére, valamint a számviteli és könyvvizsgálati előírásokra vonatkozó saját törvényeinek és rendeleteinek megfelelően - tiltják a következő, ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott bármely bűncselekmény elkövetése céljából végzett cselekményeket:
a) könyvelésen kívüli elszámolások létrehozása;
b) könyvelésen kívüli vagy nem megfelelően azonosított tranzakciók végzése;
c) nem létező kiadások elszámolása;
d) kötelezettségek feltüntetése a kedvezményezettek téves megnevezésével;
e) hamis dokumentumok használata; és
f) a könyvelési dokumentumok szándékos megsemmisítése jogszabály által megjelölt időpontnál korábban.
4. A részes államok tiltják a kenőpénznek minősülő kiadások adóból való levonását, mivel a kenőpénz az ezen Egyezmény 15. és 16. cikkének megfelelően meghatározott bűncselekmények tényállásainak alapeleme, továbbá - értelemszerűen - a korrupt magatartás során felmerült egyéb kiadások adóból történő levonását.
13. cikk
1. A részes államok megfelelő intézkedéseket hoznak - a rendelkezésükre álló eszközökön belül és saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően -, hogy elősegítsék a magánszemélyek és az állami szektoron kívüli csoportok, mint például a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és a közösségi alapú szervezetek aktív részvételét a korrupció megelőzésében és leküzdésében, és hogy bővítsék a közvélemény ismereteit a korrupció létezéséről, okairól és veszélyességéről. Ezt a részvételt olyan intézkedésekkel kell erősíteni, mint például:
a) a döntéshozatali eljárások átláthatóságának javítása és a közvélemény azokban való részvételének elősegítése;
b) a közvélemény tényleges hozzáférésének biztosítása az információkhoz;
c) a korrupció elutasításához hozzájáruló, a közvélemény tájékoztatását szolgáló tevékenységek végzése, valamint közoktatási programok folytatása, beleértve az iskolai és az egyetemi tananyagot is;
d) a korrupcióval kapcsolatos információk kérésének, átvételének, közzétételének és terjesztésének szabadsága, tiszteletben tartása, elősegítése és védelme. Ez a szabadság bizonyos mértékig korlátozható, de csak a jog által a következők érdekében előírt módon és szükséges mértékben:
(i) mások jogainak vagy jó hírének tiszteletben tartása;
(ii) a nemzetbiztonság, a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme.
2. A részes államok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítása érdekében, hogy az ebben az Egyezményben említett jelentősebb korrupcióellenes testületeket a közvélemény megismerje, és szükség szerint biztosítják a hozzáférést ezekhez a testületekhez bármilyen olyan esemény - akár névtelenül történő - bejelentése érdekében, amely az ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott bűncselekménynek minősülhet.
14. cikk
1. A részes államok:
a) Hatáskörükön belül a pénzmosás valamennyi formájának felderítése és meghiúsítása érdekében létrehozzák a bankok és a banknak nem minősülő pénzintézetek átfogó hazai szabályozási és felügyeleti rendszerét, beleértve a pénz- vagy értékátutalásokra irányuló, hivatalos vagy nem hivatalos szolgáltatásokat nyújtó természetes vagy jogi személyeket és szükség szerint a pénzmosás szempontjából különösen veszélyeztetett más testületeket is, amely rendszer hangsúlyozza az ügyfél és szükség szerint a hasznot húzó tulajdonos személyének azonosítására, a nyilvántartás-vezetésre és a gyanús tranzakciók bejelentésére vonatkozó előírásokat.
b) Ezen Egyezmény 46. cikkének sérelme nélkül biztosítják, hogy a pénzmosás felszámolásának szentelt közigazgatási, szabályozási, jogalkalmazó és egyéb hatóságok (beleértve adott esetben a saját jogrendszerükben a bíróságokat is) képesek együttműködni és információkat cserélni országos és nemzetközi szinten a saját jogszabályai által előírt feltételeken belül, és ennek érdekében mérlegelik egy országos pénzügyi nyomozó egység létesítését, amely központként szolgál a lehetséges pénzmosásra vonatkozó információk összegyűjtése, elemzése és terjesztése érdekében.
2. A részes államok mérlegelik olyan megvalósítható intézkedések végrehajtását, amelyekkel felderíthetik és figyelemmel kísérhetik a készpénz és a megfelelő forgatható eszközök határaikon keresztüli mozgását, az információk helyes felhasználásának biztosítására irányuló biztosítékoktól függően és a törvényes tőkemozgás akadályozása nélkül. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják azt a követelményt, hogy a magánszemélyek és a vállalkozások bejelentést tegyenek jelentős mennyiségű készpénz és ennek megfelelő forgatható eszköz határokon túli mozgásáról.
3. A részes államok mérlegelik azon megfelelő és megvalósítható intézkedések végrehajtását, amelyek a következőket írják elő a pénzintézetek számára, a pénzátutalásokat végzőket is beleértve:
a) a megbízóról pontos és komoly tájékoztatást adjanak a pénzeszközök elektronikus átutalására szolgáló formanyomtatványokon és a kapcsolódó üzenetekben;
b) ezt a tájékoztatást az egész kifizetési láncolaton keresztül fenntartsák; és
c) fokozott vizsgálat alá vessék olyan pénzeszközök átutalását, amelyek nem tartalmaznak kimerítő tájékoztatást a megbízóról.
4. Az e cikk alapján való országos szabályozási és felügyeleti rendszer létrehozása során és az ezen Egyezmény más cikkeinek sérelme nélkül, a részes államokat felkérik, hogy használják útmutatóként a regionális, régióközi és nemzetközi pénzmosás elleni szervezetek kapcsolódó kezdeményezéseit.
5. A részes államok arra törekednek, hogy a pénzmosás felszámolása érdekében bírósági, jogalkalmazó és pénzügyi szabályozó hatóságaik körében globális, regionális, kistérségi és kétoldalú együttműködést hozzanak létre és támogassanak.
15. cikk
A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy a következőket - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák:
a) Hivatalos személynek jogtalan előny közvetve vagy közvetlenül történő ígérése, felajánlása vagy adása magának a tisztviselőnek vagy más személy vagy szervezet javára azért, hogy a tisztviselő hivatali feladatai gyakorlása során valamit megtegyen vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon.
b) Jogtalan előnynek a hivatalos személy általi közvetve vagy közvetlenül történő kérése vagy elfogadása maga a tisztviselő vagy más személy vagy szervezet javára azért, hogy a tisztviselő hivatali feladatai gyakorlása során megtegyen valamit vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon.
16. cikk
1. A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák a külföldi hivatalos személyeinek vagy nemzetközi közjogi szervezet tisztviselőjének jogtalan előny közvetve vagy közvetlenül történő ígérését, felajánlását vagy adását maga a tisztviselő vagy más személy vagy szervezet javára, annak érdekében, hogy a tisztviselő hivatali feladatai gyakorlása során megtegyen valamit vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon.
2. A részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések elfogadását, hogy - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák jogtalan előnynek a külföldi hivatalos személy vagy nemzetközi közjogi szervezet tisztviselője általi közvetve vagy közvetlenül történő kérését vagy elfogadását maga a tisztviselő vagy más személy vagy szervezet javára, annak érdekében, hogy a tisztviselő hivatali feladatai gyakorlása során megtegyen valamit vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon.
17. cikk
A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák vagyontárgynak, állami vagy magántulajdonban lévő pénzeszközöknek, értékpapíroknak vagy munkaköréből eredően a hivatalos személy gondjára bízott egyéb értékeknek a hivatalos személy általi elsikkasztását, jogtalan elsajátítását vagy egyéb eltulajdonítását maga a hivatalos személy vagy más személy vagy szervezet javára.
18. cikk
A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy a következőket - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák:
a) Hivatalos személynek vagy más személynek jogtalan előny közvetve vagy közvetlenül történő ígérése, felajánlása vagy adása annak érdekében, hogy a hivatalos személy vagy a személy visszaéljen valódi vagy vélt befolyásával, hogy a részes állam közigazgatási vagy állami hatóságától jogtalan előnyre tegyen szert a cselekmény eredeti felbujtója vagy más személy javára;
b) Jogtalan előnynek a hivatalos személy vagy más személy általi közvetve vagy közvetlenül történő kérése vagy elfogadása maga a hivatalos személy vagy más személy javára annak érdekében, hogy a hivatalos személy vagy a személy visszaéljen valódi vagy vélt befolyásával, hogy a részes állam közigazgatási vagy állami hatóságától jogtalan előnyre tegyen szert.
19. cikk
A részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések elfogadását, hogy - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák a hivatallal vagy beosztással való visszaélést, vagyis ha a hivatalos személy feladatai teljesítése során a jogszabályok megsértésével valamit megtesz vagy valaminek a megtételétől tartózkodik annak érdekében, hogy a maga vagy más személy vagy szervezet javára jogtalan előnyre tegyen szert.
20. cikk
Alkotmányuktól és jogrendszerük alapelveitől függően a részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések elfogadását, hogy - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák a jogellenes meggazdagodást, vagyis ha a hivatalos személy vagyonában olyan jelentős növekedés mutatkozik, amelyre törvényes jövedelme alapján nem tud megfelelő magyarázatot adni.
21. cikk
A részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések elfogadását, hogy - szándékosság esetén - a következők gazdasági, pénzügyi vagy kereskedelmi tevékenységek kapcsán történő elkövetését bűncselekménnyé nyilvánítsák:
a) Jogtalan előny közvetve vagy közvetlenül történő ígérése, felajánlása vagy adása olyan személynek, aki magánszektorbeli szervezetet irányít vagy magánszektorbeli szervezetnél bármilyen minőségben dolgozik, maga a személy vagy más személy javára annak érdekében, hogy az illető kötelezettségei megszegésével valamit megtegyen vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon;
b) Jogtalan előny közvetve vagy közvetlenül történő kérése vagy elfogadása olyan személy által, aki magánszektorbeli szervezetet irányít vagy magánszektorbeli szervezetnél bármilyen minőségben dolgozik, maga a személy vagy más személy javára annak érdekében, hogy az illető kötelezettségei megszegésével valamit megtegyen vagy valaminek a megtételétől tartózkodjon.
22. cikk
A részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések elfogadását, hogy - a gazdasági, pénzügyi vagy kereskedelmi tevékenységek során való szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák vagyontárgynak, magántulajdonban lévő pénzeszközöknek, értékpapíroknak vagy munkaköréből eredően az illető személy gondjára bízott egyéb értékeknek az olyan személy általi elsikkasztását, aki magánszektorbeli szervezetet irányít vagy magánszektorbeli szervezetnél bármilyen minőségben dolgozik.
23. cikk
1. A részes államok - saját jogrendszerük alapelveinek megfelelően - elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy a következőket - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák:
a) (i) vagyontárgy átalakítása vagy áthelyezése annak tudatában, hogy a vagyontárgy bűncselekményből származó jövedelem, annak érdekében, hogy eltitkolják vagy elrejtsék a vagyontárgy jogellenes származását, vagy hogy az alapul szolgáló bűncselekményben részt vevő személy kivonja magát cselekménye jogi következményei alól;
(ii) a vagyontárgy valódi jellegének, forrásának, feltalálási helyének, elrendezésének, mozgásának, tulajdonjogának vagy kapcsolódó jogainak eltitkolása vagy elrejtése annak tudatában, hogy az illető vagyontárgy bűncselekményből származik;
b) Jogrendszerük alapvető koncepcióitól függően:
(i) vagyontárgy megszerzése, birtoklása és használata az átvétel idejében annak tudatában, hogy az illető vagyontárgy bűncselekményből származik;
(ii) az e cikknek megfelelően meghatározott bármely bűncselekmény elkövetésében való részvétel, az elkövetésre való szövetkezés vagy összeesküvés, az elkövetés megkísérlése és az elkövetés elősegítése, az elkövetésre való felbujtás, az elkövetés megkönnyítése és az elkövetésre vonatkozó tanácsadás.
2. Az e cikk 1. bekezdésének végrehajtása vagy alkalmazása érdekében:
a) a részes államok arra törekednek, hogy az e cikk 1. bekezdését az alapul szolgáló bűncselekmények legszélesebb körére alkalmazzák;
b) a részes államok minimumként az ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott bűncselekményeket az alapul szolgáló bűncselekmények körébe vonják;
c) a fenti b) pont alkalmazásában, az alapul szolgáló bűncselekmények a kérdéses részes állam joghatóságán belül és kívül elkövetett bűncselekményeket egyaránt magukban foglalják. A részes állam joghatóságán kívül elkövetett bűncselekmények akkor minősülnek alapul szolgáló bűncselekményeknek, ha az illető elkövetési magatartás az elkövetés helye szerinti állam saját jogrendje alapján bűncselekménynek minősül és ha ott követték volna el, az e cikket végrehajtó vagy alkalmazó részes állam saját jogrendszere alapján is bűncselekménynek minősülne;
d) a részes államok az Egyesült Nemzetek főtitkárának átadják az e cikket hatályba léptető jogszabályaik és későbbi módosításaik másolatait vagy azok leírását;
e) ha a részes állam saját jogrendszerének alapelvei előírják, elrendelhető, hogy az e cikk 1. bekezdésében meghatározott bűncselekményeket ne alkalmazzák az alapul szolgáló bűncselekményt elkövető személyekre.
24. cikk
Az ezen Egyezmény 23. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül, a részes államok mérlegelik az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések elfogadását, hogy - szándékos elkövetés esetében az ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott valamely bűncselekmény elkövetése után, de az illető bűncselekményben való részvétel nélkül - bűncselekménnyé nyilvánítsák a vagyontárgy elrejtését vagy folyamatos visszatartását, ha az illető személy tudja, hogy a vagyontárgy az ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott valamely bűncselekményből származik.
25. cikk
A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, hogy a következőket - szándékos elkövetés esetében - bűncselekménnyé nyilvánítsák:
a) fizikai erőszak, fenyegetés vagy megfélemlítés alkalmazása, vagy jogtalan előny ígérete, felajánlása vagy adása annak érdekében, hogy hamis tanúvallomást tegyenek, vagy hogy befolyásolják a tanúvallomás megtételét vagy a bizonyíték szolgáltatását az ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos eljárás során;
b) fizikai erőszak, fenyegetés vagy megfélemlítés alkalmazása annak érdekében, hogy befolyásolják bíró vagy jogalkalmazó tisztviselő hivatali kötelezettségeinek gyakorlását az ezen Egyezménynek megfelelően meghatározott bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban. Ebben a pontban semmi sem érinti a részes államok azon jogát, hogy a hivatalos személy egyéb kategóriáit védelemben részesítő jogszabályokkal rendelkezzenek.
26. cikk
1. A részes államok elfogadják azokat az intézkedéseket amelyek szükségesek ahhoz, hogy - jogelveiknek megfelelően - megállapítsák a jogi személyek felelősségét az ezen Egyezmény szerint megállapított bűncselekményekben való részvétel esetében.
2. A részes állam jogelveitől függően, a jogi személyek felelőssége büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási lehet.
3. Ez a felelősség nem érinti a bűncselekményt elkövető természetes személyek büntetőjogi felelősségét.
4. A részes államok különösen biztosítják, hogy az e cikk értelmében felelős jogi személyeket hatásos, arányos és visszatartó büntetőjogi és nem büntetőjogi szankciókkal sújtják, beleértve a pénzbeli szankciókat is.
27. cikk
1. A részes államok olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket hozhatnak, amelyek ahhoz szükségesek, hogy - hazai joguknak megfelelően - bűncselekménnyé nyilvánítsák az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekményben bármilyen minőségben - bűnsegédként vagy felbujtóként - való részvételt.
2. A részes államok olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket tehetnek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy - hazai joguknak megfelelően - bűncselekménnyé nyilvánítsák az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekmény elkövetésének kísérletét.
3. A részes államok olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket tehetnek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy - hazai joguknak megfelelően - bűncselekménnyé nyilvánítsák az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekményre tett előkészületet.
28. cikk
Az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekmény elemeként előírt tudomásra, szándékra és célra az objektív tényszerű körülményekből lehet következtetni.
29. cikk
A részes államok szükség szerint hazai jogukban hosszú elévülési időtartamot állapítanak meg az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekménnyel szembeni eljárások megkezdéséhez, és hosszabb elévülési időtartamot állapítanak meg vagy felfüggesztik az elévülést, ha a feltételezett elkövető kivonta magát az igazságszolgáltatás alól.
30. cikk
1. A részes államok az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények elkövetését annak súlyosságával arányos szankciókkal sújtják.
2. A részes államok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy - jogrendszerüknek és alkotmányos elveiknek megfelelően - megfelelő egyensúlyt alakítsanak ki vagy tartsanak fenn a hivatalos személyeik számára feladataik ellátása érdekében biztosított mentességek vagy igazságszolgáltatási kiváltságok és - ha szükséges - az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények hatékony nyomozásának, büntetőeljárás megindításának és elbírálásának lehetősége között.
3. A részes államok arra törekednek, hogy az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmény miatti büntetőeljárás vonatkozásában hazai joguk által biztosított döntési jogkört úgy gyakorolják, hogy a lehető leghatékonyabbá tegyék a felderítési és felelősségre vonási intézkedéseket ezen bűncselekmények tekintetében és kellő figyelemben részesítsék az ezen bűncselekmények elkövetésétől való elrettentés követelményét.
4. Az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények esetében a részes államok - hazai joguknak megfelelően és kellő figyelemmel a védekezés jogára - törekednek arra, hogy a tárgyalásig vagy fellebbezésig való ideiglenes szabadon bocsátásáról szóló határozatokkal kapcsolatosan előírt feltételek vegyék figyelembe azt, hogy a vádlott jelenlétét biztosítani kell a későbbi büntetőeljárások során.
5. A részes államok figyelembe veszik a kérdéses bűncselekmény súlyát, amikor a bűncselekményért elítélt személyek korábbi szabadon bocsátásának vagy feltételes szabadlábra helyezésének lehetőségét veszik fontolóra.
6. A részes államok - jogrendszerük alapelveinek megfelelő mértékben - olyan eljárások kialakítását veszik fontolóra, amelyek során az ezen Egyezmény szerinti bűncselekménnyel vádolt hivatalos személyt, a megfelelő hatóság szükség szerint elbocsáthatja, felfüggesztheti vagy más beosztásba helyezheti, szem előtt tartva az ártatlanság vélelme elvének tiszteletben tartását.
7. Ha azt a bűncselekmény súlya indokolja, a részes államok - jogrendszerük alapelveinek megfelelő mértékben - fontolóra veszik olyan eljárások kialakítását, amelyek alapján az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekben elítélt személyeket hazai jogukban meghatározott időtartamra bírósági végzés vagy más megfelelő eszköz útján kizárják a következőkből:
a) közhivatal ellátása; és
b) hivatal ellátása teljes vagy részleges állami tulajdonban lévő vállalatnál.
8. Ezen cikk 1. bekezdése nem érinti az illetékes hatóságok által a közalkalmazottakkal szemben gyakorolt fegyelmi jogkört.
9. Ebben az Egyezményben semmi sem érinti azt az elvet, hogy az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények és az alkalmazandó jogi védelem vagy a lefolytatás törvényességét ellenőrző más jogelvek leírását a részes állam hazai joga számára tartják fenn, és ezeket a bűncselekményeket e hazai jognak megfelelően kell üldözni és büntetni.
10. A részes államok arra törekednek, hogy elősegítsék az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményeket elkövető személyek visszailleszkedését a társadalomba.
31. cikk
1. A részes államok - hazai jogrendszerükön belül a lehető legnagyobb mértékben - meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a következők elkobzását:
a) az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekből származó jövedelmek vagy az ilyen jövedelem értékének megfelelő értékű vagyontárgy;
b) az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények során felhasznált vagy felhasználni szánt vagyontárgy, berendezés vagy egyéb eszköz.
2. A részes államok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé tegyék az ezen cikk 1. bekezdésében említett tételnek a későbbi elkobzás érdekében történő azonosítását, nyomon követését, zár alá vételét vagy lefoglalását.
3. A részes államok - hazai joguknak megfelelően - elfogadják azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek az ezen cikk 1. és 2. bekezdése szerinti zár alá vett, lefoglalt vagy elkobzott vagyontárgyak illetékes hatóságok általi kezelésének szabályozásához szükségesek.
4. Ha ezeket a bűncselekményből származó jövedelmeket részben vagy egészben más vagyontárggyá alakították vagy változtatták át, a jövedelmek helyett erre a vagyontárgyra kell alkalmazni az ezen cikkben említett intézkedéseket.
5. Ha ezeket a bűncselekményből származó jövedelmeket törvényes forrásból származó vagyontárggyal vegyítik, a vegyített jövedelem becsült értékéig ezt a vagyontárgyat kell - a zár alá vételre vagy lefoglalásra vonatkozó jogkör sérelme nélkül - elkobozni.
6. A bűncselekményből származó jövedelemből, illetve az abból a vagyontárgyból származó jövedelemre és más haszonra, amelyre a bűncselekményből származó jövedelmet átalakították vagy átváltoztatták, vagy amellyel a bűncselekményből származó jövedelmet vegyítették, szintén az ebben a cikkben említett intézkedéseket kell alkalmazni, ugyanolyan módon és mértékben, mint a bűncselekményből származó jövedelem esetében.
7. Ezen cikk és az Egyezmény 55. cikke alkalmazásában a részes államok a banki, pénzügyi vagy üzleti feljegyzések rendelkezésre bocsátásának vagy zár alá vételének elrendelésére hatalmazzák fel bíróságaikat vagy egyéb illetékes hatóságaikat. A részes állam a banktitok alapján nem tagadhatja meg az ezen bekezdés rendelkezései alapján való eljárást.
8. A részes államok fontolóra vehetik annak lehetőségét, hogy az elkövető számára előírják, hogy a hazai jog alapelveinek, valamint a bírósági vagy egyéb eljárások jellegének megfelelő mértékben bizonyítsa az állítólagosan bűncselekményből származó jövedelem vagy az elkobzandó egyéb vagyontárgy törvényes eredetét.
9. Ezen cikk rendelkezései nem értelmezhetők jóhiszemű harmadik személyek jogainak hátrányára.
10. Ebben a cikkben semmi sem érinti azt az elvet, hogy az említett intézkedéseket a részes állam hazai joga rendelkezéseinek megfelelően és ezen rendelkezésektől függően kell meghatározni és végrehajtani.
32. cikk
1. A részes államok - hazai jogrendszerüknek megfelelően és lehetőségeikhez képest - hatékony védelmet biztosítanak a lehetséges megtorlással vagy megfélemlítéssel szemben azon tanúk és szakértők számára, akik az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekkel kapcsolatosan tanúvallomást tesznek, és adott esetben rokonaik vagy a hozzájuk közel álló személyek számára is.
2. Az ezen cikk 1. bekezdésében említett intézkedések többek között a következőket foglalhatják magukban, a vádlott jogainak sérelme nélkül, a jogszerű eljáráshoz való jogot is beleértve:
a) Az ilyen személyek fizikai védelmére irányuló eljárások kialakítása, mint például - a szükséges és megvalósítható mértékben - tartózkodási helyük megváltoztatása és adott esetben annak engedélyezése, hogy az ilyen személyek személyazonosságával vagy tartózkodási helyével kapcsolatos információkat ne hozzák nyilvánosságra vagy a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatosan korlátozásokat írjanak elő;
b) Olyan bizonyítási szabályok kialakítása, amelyek biztosítják, hogy a tanúk és a szakértők tanúvallomásukat saját biztonságuk veszélyeztetése nélkül tehessék meg, mint például annak engedélyezése, hogy a tanúvallomást az olyan kommunikációs eszközök használatával tegyék meg, mint például videó vagy más megfelelő eszköz.
3. A részes államok fontolóra veszik, hogy más államokkal megállapodásokat kötnek az e cikk 1. bekezdésében említett személyek tartózkodási helyének megváltoztatása érdekében.
4. E cikk rendelkezéseit kell alkalmazni a sértettekre, ha azok egyben tanúk is.
5. A részes államok - hazai joguktól függően - lehetővé teszik, hogy a sértettek véleményét és aggályait az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás megfelelő szakaiban a védelemhez való jog sérelme nélkül előterjesszék és vizsgálják.
33. cikk
A részes államok fontolóra veszik, hogy hazai jogrendszerükbe megfelelő intézkedéseket illesztenek azon személyek hátrányos bánásmódban való részesítésével szemben, akik jóhiszeműen és megalapozottan az illetékes hatóságoknál az ezen Egyezmény szerinti bűncselekménnyel kapcsolatos tényről bejelentést tesznek.
34. cikk
Kellő figyelemmel a harmadik személyek jóhiszeműen szerzett jogaira, a részes államok - hazai joguk alapelveinek megfelelően - intézkedéseket hoznak a korrupció következményeinek rendezése érdekében. Ebben az összefüggésben a részes államok a korrupciót a jogi eljárások során elégséges tényezőnek tekinthetik ahhoz, hogy egy szerződést megsemmisítsenek vagy hatályon kívül helyezzenek, koncessziót vagy hasonló aktust visszavonjanak, vagy hogy egyéb jogorvoslati intézkedést tegyenek.
35. cikk
A részes államok - hazai joguk elveinek megfelelően - meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek feljogosítják a korrupciós cselekmény eredményeként kárt szenvedett szervezeteket vagy személyeket kártérítés iránti jogi eljárás indítására a kárért felelősekkel szemben.
36. cikk
A részes államok - jogrendszerük alapelveinek megfelelően - biztosítják a bűnüldözés keretében a korrupció elleni fellépésre szakosodott testület, testületek vagy személyek működését. E testület, testületek vagy személyek számára - a részes állam jogrendszere alapelveinek megfelelően - biztosítják azt a függetlenséget, amely szükséges ahhoz, hogy feladataikat hatékonyan és jogtalan befolyás nélkül láthassák el. E személyeknek vagy e testület vagy testületek szakembergárdáját megfelelő képzésben kell részesíteni, és feladataik teljesítéséhez megfelelő anyagi forrásokkal kell ellátni.
37. cikk
1. A részes államok megfelelő intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy azokat a személyeket, akik az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmény elkövetésében részt vesznek vagy részt vettek, arra ösztönözzék, hogy az illetékes hatóságok számára nyomozati és bizonyítási célokra hasznos információkat szolgáltassanak, és hogy olyan tényleges, konkrét segítséget nyújtsanak az illetékes hatóságok számára, ami hozzájárulhat az elkövetőknek a bűncselekményből származó jövedelmektől való megfosztásához és az ilyen jövedelmek visszaszerzéséhez.
2. A részes államok fontolóra veszik annak a lehetőségnek a biztosítását, hogy szükséges esetekben enyhítik az olyan terheltek büntetését, akik jelentős együttműködést tanúsítottak az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmény nyomozása vagy a vádemelés során.
3. A részes államok fontolóra veszik annak a lehetőségnek a biztosítását, hogy - hazai joguk alapelveinek megfelelően - büntetőeljárás alóli mentességet adnak azon személy számára, aki jelentős együttműködést tanúsított az ezen Egyezménynek megfelelően megállapított bűncselekmények nyomozása vagy a vádemelés során.
4. Az ilyen személyek védelmére az ezen Egyezmény 32. cikkében előírtakat kell értelemszerűen alkalmazni.
5. Ha az e cikk 1. bekezdésében említett, az egyik részes államban tartózkodó személy tud lényeges együttműködést nyújtani egy másik részes állam illetékes hatóságai számára, az érintett részes államok fontolóra vehetik, hogy - hazai joguknak megfelelően - megállapodásokat kötnek arról, hogy a másik részes állam biztosítja az e cikk 2. és 3. bekezdésében rögzített bánásmódot.
38. cikk
A részes államok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy - hazai joguknak megfelelően - ösztönözzék az együttműködést egyrészt állami hatóságaik, valamint hivatalos személyeik, másrészt a bűncselekmények nyomozásáért és a vádemelésért felelős hatóságaik között. Ez az együttműködés a következőket foglalhatja magában:
a) saját kezdeményezésre ez utóbbi hatóságok tájékoztatása arról, ha alapos okkal gyanítható, hogy az ezen Egyezmény 15., 21. és 23. cikkében megállapított bűncselekményeket elkövették; vagy
b) kérésre az összes szükséges információ szolgáltatása ez utóbbi hatóságok számára.
39. cikk
1. A részes államok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy - hazai joguknak megfelelően - ösztönözzék az együttműködést hazai nyomozó és ügyészi hatóságaik és a magánszektorbeli szervezetek, különösen a pénzintézetek között, az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények elkövetésével kapcsolatos ügyek tekintetében.
2. A részes államok fontolóra veszik állampolgáraik és a területükön állandó lakóhellyel rendelkező személyek ösztönzését arra, hogy a nemzeti nyomozó és ügyészi hatóságok számára jelentsék az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények elkövetését.
40. cikk
A részes államok biztosítják, hogy az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények hazai bűnügyi nyomozása esetében hazai jogrendszerükön belül megfelelő mechanizmusok állnak rendelkezésre a banktitokra vonatkozó jogszabályok alkalmazásából felmerülő akadályok felszámolása érdekében.
41. cikk
A részes államok olyan jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket fogadhatnak el, amelyek lehetővé teszik, hogy - a megfelelőnek ítélt feltételek mellett és cél érdekében - tekintetbe vegyék az állítólagos elkövető korábbi elítélését egy másik államban annak érdekében, hogy ezt az információt felhasználják az ezen Egyezmény szerinti bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás során.
42. cikk
1. A részes államok elfogadják az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megállapítsák joghatóságukat az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmények vonatkozásában, ha:
a) a bűncselekményt az illető részes állam területén követik el; vagy
b) a bűncselekményt az elkövetés idején az illető részes állam zászlaja alatt hajózó vízi jármű vagy az illető részes állam jogszabályai szerint bejegyzett repülőgép fedélzetén követik el.
2. Az ezen Egyezmény 4. cikkétől függően, a részes állam az ilyen bűncselekmények tekintetében akkor is megállapíthatja joghatóságát, ha:
a) a bűncselekményt az illető részes állam állampolgárával szemben követik el; vagy
b) a bűncselekményt az illető részes állam állampolgára vagy a részes állam területén állandó lakóhellyel rendelkező hontalan személy követi el; vagy
c) az ezen Egyezmény 23. cikk 1. bekezdés b) pont (ii) alpontjában megállapított bűncselekmények egyikét a részes állam területén kívül követik el azzal a céllal, hogy a részes állam területén belül az ezen Egyezmény 23. cikk 1. bekezdés a) pont (i) vagy (ii) alpontjának vagy a b) pont (i) alpontjának megfelelően megállapított bűncselekményt kövessenek el; vagy
d) a bűncselekményt a részes állammal szemben követik el.
3. Az ezen Egyezmény 44. cikke érdekében, a részes államok megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek lehetnek joghatóságuk megállapításához az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények tekintetében, ha a területükön található állítólagos elkövetőt kizárólag azon az alapon nem adják ki, mert az állampolgáruk.
4. A részes államok megteszik azokat az intézkedéseket is, amelyek szükségesek lehetnek joghatóságuk megállapításához az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények tekintetében, ha az állítólagos elkövető a területükön található és az érintett személyt nem adják ki.
5. Ha az ezen cikk 1. vagy 2. bekezdése alapján joghatóságát gyakorló részes államot arról értesítik, illetve arról szerez tudomást, hogy ugyanazon elkövetési magatartás tekintetében más részes állam is folytat nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárást, akkor az érintett részes államok illetékes hatóságai tevékenységeik összehangolása érdekében szükség esetén konzultálnak egymással.
6. Az általános nemzetközi jogi normák sérelme nélkül, ez az Egyezmény nem zárja ki, hogy a részes állam hazai jogával összhangban megállapított büntető joghatóságát gyakorolja.
43. cikk
1. A részes államok büntetőügyekben az ezen Egyezmény 44-50. cikkeinek megfelelően együttműködnek egymással. A részes államok - szükség szerint és hazai jogrendszerüknek megfelelően - fontolóra veszik, hogy támogatást nyújtanak egymásnak a korrupcióval kapcsolatos polgári jogi és közigazgatási ügyek felderítése és eljárásai során.
2. A nemzetközi együttműködés során, ha a kettős büntethetőséget követelményként írják elő, ezt a követelményt teljesítettnek tekintik - tekintet nélkül arra, hogy a megkeresett részes állam joga a bűncselekményt ugyanazon bűncselekményi kategórián belül helyezi-e el, vagy a bűncselekmény esetében ugyanazt az elnevezést használja-e, mint a megkereső részes állam -, ha a segítségkérés tárgyát képező bűncselekmény alapjául szolgáló elkövetői magatartás mindkét részes állam joga alapján bűncselekménynek minősül.
44. cikk
1. Ezt a cikket kell alkalmazni az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekre, ha a kiadatási kérelemben megnevezett személy a megkeresett részes állam területén tartózkodik, feltéve, hogy a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény mind a megkereső részes állam, mind pedig a megkeresett részes állam hazai joga alapján büntetendő.
2. Nem érintve az e cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezéseket, a részes állam - ha joga ezt lehetővé teszi - engedélyezheti valamely személy kiadatását az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó olyan bűncselekményért, amely saját hazai joga alapján nem büntetendő.
3. Ha a kiadatási kérelem több, egymástól különböző bűncselekményt tartalmaz, amelyek közül legalább egy ezen cikk alapján kiadatási bűncselekménynek minősül, mások azonban - annak ellenére, hogy az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményekhez kapcsolódnak - nem képezik kiadatás tárgyát a kiszabható szabadságvesztés tartama miatt, a megkeresett részes állam ezt a cikket ez utóbbi bűncselekmények tekintetében is alkalmazhatja.
4. Az ezen cikk hatálya alá tartozó minden bűncselekményt úgy kell tekinteni, mintha az kiadatási bűncselekménynek minősülne valamely, a részes államok között hatályban lévő kiadatási szerződés alapján. A részes államok vállalják, hogy ezeket a bűncselekményeket kiadatási bűncselekménynek minősítik minden, közöttük megkötésre kerülő kiadatási szerződés esetén. A részes állam - ha joga engedi, hogy ezt az Egyezményt a kiadatás alapjaként alkalmazza - nem tekinti politikai bűncselekménynek az ezen Egyezmény szerinti bűncselekményeket.
5. Ha a részes állam, amely a kiadatást hatályos szerződéstől teszi függővé, olyan részes államtól kap kiadatási kérelmet, amellyel nincsen kiadatási szerződése, ezt az Egyezményt a kiadatás jogalapjának tekintheti az ezen cikk hatálya alá tartozó bármely bűncselekmény tekintetében.
6. A részes állam, amely a kiadatást hatályos szerződéstől teszi függővé:
a) a megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okmány letétbe helyezésekor vagy az ezen Egyezményhez való csatlakozáskor, tájékoztatja az Egyesült Nemzetek főtitkárát arról, hogy ezt az Egyezményt jogalapnak tekinti-e az ezen Egyezmény többi részes államaival való kiadatási eljárás során; és
b) ha ezt az Egyezményt nem tekinti a kiadatási eljárás jogalapjának, adott esetben kiadatási szerződések megkötésére törekedik az ezen Egyezmény többi részes államával e cikk végrehajtása érdekében.
7. A részes államok, amelyek a kiadatást nem teszik hatályos szerződéstől függővé, maguk között az ezen cikk hatálya alá tartozó bűncselekményeket kiadatási bűncselekményekként ismerik el.
8. A kiadatás a megkeresett részes állam hazai joga vagy az alkalmazandó kiadatási szerződések által előírt feltételektől függ, többek között a kiadatási bűncselekményekre vonatkozó minimális büntetéssel kapcsolatos követelményektől és azoktól az okoktól, amelyek alapján a megkeresett részes állam megtagadhatja a kiadatást.
9. A részes államok - hazai joguktól függően - a kiadatási eljárások felgyorsítására és az eljárásokkal kapcsolatos bizonyítási követelmények egyszerűsítésére törekednek az ezen cikk hatálya alá tartozó bűncselekmények tekintetében.
10. Hazai joga és kiadatási szerződései rendelkezéseitől függően, a megkeresett részes állam - a megkereső részes állam kérésére, és ha meggyőződött arról, hogy a sürgető körülmények ezt indokolják - a személyt, akinek kiadatását kérik, és aki területén található, őrizetbe veszi vagy megfelelő intézkedést hoz annak biztosítása érdekében, hogy az illető a kiadatási eljárás során jelen legyen.
11. Ha valamely részes állam kizárólag azon az alapon nem adja ki a területén tartózkodó feltételezett elkövetőt az ezen cikk hatálya alá tartozó bűncselekményért, mert az illető az állampolgára, a kiadatási kérelmet előterjesztő részes állam kérésére köteles az ügyet indokolatlan késedelem nélkül illetékes hatóságai elé vinni büntetőeljárás indítása céljából. Ezek a hatóságok a határozataikat ugyanolyan feltételek szerint hozzák meg, mint az érintett részes állam jogában súlyosnak minősülő, bármely más bűncselekmény esetében. Az érintett részes államok együttműködnek egymással, különösen eljárási és bizonyítási szempontból, a büntetőeljárás hatékonyságának biztosítása érdekében.
12. Amennyiben egy részes állam csak azzal a feltétellel adhatja ki vagy adhatja át saját állampolgárát más államnak, hogy az illetőt visszaszállítják ebbe az államba annak a büntetőpernek vagy büntetőeljárásnak az eredményeként kiszabott büntetés letöltésére, amelynek érdekében a kiadatást vagy átadást kérték, és ez az állam, valamint a kiadatási kérelmet előterjesztő állam megegyeznek ebben, illetve az általuk megfelelőnek ítélt egyéb feltételekben, az ilyen feltételhez kötött kiadatás vagy átadás alkalmas arra, hogy a megkeresett részes állam mentesüljön az ezen cikk 11. bekezdésében előírt kötelezettség alól.
13. Amennyiben a megkeresett részes állam azért tagadja meg egy ítélet végrehajtása céljából kért kiadatást, mert az illető személy az állampolgára, a megkereső részes állam kérelmére köteles fontolóra venni a megkereső részes állam joga alapján hozott ítélet vagy az ítélet hátralevő részének végrehajtását, ha azt hazai joga lehetővé teszi, és az abban meghatározott követelményekkel összhangban.
14. Annak a személynek, akivel szemben az ezen cikk hatálya alá tartozó bűncselekmény miatt eljárást folytatnak, biztosítani kell a méltányos bánásmódot az eljárás valamennyi szakában, ideértve azon részes állam joga szerinti jogok és garanciák érvényesülését, amelynek a területén tartózkodik.
15. Ezen Egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy kiadatási kötelezettséget keletkeztet, ha a megkeresett részes állam alapos okkal feltételezheti, hogy a megkeresést abból a célból terjesztették elő, hogy az illető személy neme, faja, vallása, nemzetisége, etnikai eredete vagy politikai meggyőződése miatt büntetőeljárást folytassanak le, illetve vele szemben büntetést szabjanak ki, vagy azt, hogy a megkeresés teljesítése a személy helyzetét ezen okok bármelyike miatt súlyosbítaná.
16. A részes államok nem tagadhatják meg a kiadatási kérelem teljesítését kizárólag azon az alapon, hogy megítélésük szerint a bűncselekménynek pénzügyi vonatkozásai is vannak.
17. A kiadatás megtagadása előtt a megkeresett részes állam szükség szerint konzultál a megkereső részes állammal, hogy számára megfelelő lehetőséget biztosítson véleménye előterjesztéséhez és az állítására vonatkozó tájékoztatás megadásához.
18. A részes államok törekednek a kiadatási eljárás lefolytatása vagy hatékonyságának javítása érdekében két- vagy többoldalú megállapodások vagy Egyezmények megkötésére.
45. cikk
A részes államok fontolóra veszik, hogy két- vagy többoldalú megállapodásokat vagy Egyezményeket kötnek az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények alapján szabadságvesztés-büntetésre vagy más szabadságelvonással járó intézkedésre ítélt személyek átadására, hogy azok a büntetést saját területükön tölthessék le.
46. cikk
1. A részes államok a lehető legszélesebb körben jogsegélyt nyújtanak egymásnak az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények miatt indult nyomozások, továbbá a büntetőeljárások és bírósági eljárások során.
2. A megkeresett részes állam vonatkozó törvényei, szerződései és megállapodásai által engedélyezett lehető legszélesebb körben nyújt kölcsönös jogsegélyt az olyan bűncselekmények nyomozása, továbbá a büntetőeljárás és bírósági eljárás során, amelyek miatt a 26. cikk értelmében a megkereső részes államban jogi személy vonható felelősségre.
3. E cikknek megfelelően kölcsönös jogsegély iránti kérelem nyújtható be bármely alábbi célból:
a) személyektől bizonyíték vagy nyilatkozat megszerzése;
b) bírósági dokumentumok kézbesítésének foganatosítása;
c) házkutatás és lefoglalás, valamint zár alá vétel;
d) tárgyak és helyszínek vizsgálata;
e) információk, bizonyítási eszközök és szakértői vélemények átadása;
f) vonatkozó dokumentumok és feljegyzések eredeti példányainak vagy hiteles másolatainak átadása, beleértve a kormányzati, banki, pénzügyi, társasági vagy üzleti feljegyzéseket is;
g) bűncselekményből származó jövedelem, vagyontárgy, eszköz vagy más dolog beazonosítása vagy felkutatása bizonyítási célokra;
h) személyek önkéntes megjelenésének megkönnyítése a megkereső részes államban;
i) a megkeresett részes állam hazai jogával nem ellentétes egyéb típusú segítségnyújtás;
j) bűncselekményből származó jövedelem beazonosítása, zár alá vétele és felkutatása ezen Egyezmény V. fejezete rendelkezéseinek megfelelően;
k) vagyon visszaadása ezen Egyezmény V. fejezete rendelkezéseinek megfelelően.
4. A hazai jog sérelme nélkül, a részes állam illetékes hatóságai előzetes megkeresés nélkül büntetőügyekre vonatkozó információkat továbbíthatnak egy másik részes állam illetékes hatóságaihoz, ha úgy vélik, hogy ezek az információk segítséget nyújthatnak a hatóság számára nyomozások és büntetőeljárások megkezdésében vagy eredményes lefolytatásában, vagy ez utóbbi részes állam által ezen Egyezmény alapján megkeresés előterjesztésére vezethet.
5. Az e cikk 4. bekezdése alapján történő információátadás nem befolyásolja az információt szolgáltató illetékes hatóság államában folyó nyomozásokat és büntetőeljárásokat. Az információt átvevő illetékes hatóság eleget tesz annak a kérésnek, hogy az említett információ - akár átmenetileg - bizalmas maradjon, illetve betartja a felhasználásával kapcsolatos korlátozásokat. Ez azonban nem akadályozza meg az átvevő részes államot abban, hogy eljárásaiban nyilvánosságra hozza a megvádolt személyt mentesítő információkat. Ilyen esetben az átvevő részes állam a nyilvánosságra hozatal előtt értesíti a továbbító részes államot, és kérésre konzultál a továbbító részes állammal. Ha kivételes esetben nem lehetséges az előzetes értesítés, az átvevő részes állam késedelem nélkül értesíti a továbbító részes államot a nyilvánosságra hozatalról.
6. E cikk rendelkezései nem befolyásolják az olyan egyéb kétoldalú vagy többoldalú szerződés alapján való kötelezettségeket, amelyek részben vagy egészben a kölcsönös jogsegélyre irányadóak vagy lesznek irányadóak.
7. E cikk 9-29. bekezdéseit kell alkalmazni az e cikk alapján előterjesztett megkeresésekre, ha az érintett részes államokat nem köti kölcsönös jogsegélyre vonatkozó szerződés. Ha a részes államokat ilyen szerződés köti, a vonatkozó szerződés megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni, hacsak abban nem állapodnak meg, hogy azok helyett inkább e cikk 9-29. bekezdéseit alkalmazzák. A részes államokat nyomatékosan felkérik e bekezdések alkalmazására, amennyiben ezek megkönnyítik az együttműködést.
8. A részes államok a banktitok alapján nem tagadhatják meg az e cikk alapján való kölcsönös jogsegély nyújtását.
9. a) A megkeresett részes állam - kettős büntethetőség hiányában az e cikk alapján való segítségnyújtásra irányuló megkeresésekre válaszolva - figyelembe veszi ennek az Egyezménynek a céljait, az 1. cikkben rögzítettek szerint;
b) A részes államok megtagadhatják a segítségnyújtást, ha nem áll fenn a kettős büntethetőség. A megkeresett részes állam azonban - ha az megegyezik jogrendszere alapvető szabályaival - kényszerintézkedéssel nem járó segítséget nyújt. Ezt a segítséget meg lehet tagadni, ha a kérés csekély jellegű ügyekre vagy olyan ügyekre irányul, amelyekre nézve ezen Egyezmény más rendelkezései alapján együttműködés vagy segítségnyújtás kérhető;
c) A részes államok fontolóra vehetik olyan intézkedések elfogadását, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy kettős büntethetőség hiányában e cikk alapján szélesebb körű segítséget nyújtsanak.
10. A személy - akit az egyik részes állam területén fogva tartanak vagy ott büntetését tölti, és akinek egy másik részes államban való megjelenését kérik személyazonosítás, tanúvallomás vagy más okból, amelynek célja, hogy a bizonyítékszerzés során segítséget nyújtson az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás, büntető- vagy bírósági eljárás számára - az alábbi feltételek fennállása esetén adható át:
a) a személy a jogai ismertetését követően, ehhez önként hozzájárul;
b) mindkét részes állam illetékes hatóságai ebben megállapodnak az államaik által megfelelőnek tartott feltételek mellett.
11. E cikk 10. bekezdésének alkalmazásában:
a) A részes állam, amelynek a személyt átadják, jogosult és köteles az átadott személyt fogva tartani, kivéve, ha az átadó állam másra kéri vagy jogosítja fel;
b) A részes állam, amelynek a személyt átadták, előzetes megállapodásuknak megfelelően, haladéktalanul vagy a két állam illetékes hatóságai egyéb megállapodásának megfelelően köteles teljesíteni azon kötelezettségét, hogy visszaadja az illető személyt az átadó államnak;
c) A részes állam, amelynek a személyt átadják, nem kérheti az átadó államtól a kiadatási eljárás megindítását az érintett személy visszaadása céljából;
d) az átadott személynek az átadó államban letöltendő szabadságvesztés-büntetésébe beszámítják azt az időt, amelyet abban az államban töltött fogva tartásban, amelynek átadták.
12. Anélkül, hogy az e cikk alapján valamely személyt átadó részes állam hozzájárulna, ezzel a személlyel szemben, állampolgárságától függetlenül, nem lehet büntetőeljárást lefolytatni, sem őt fogva tartani vagy személyi szabadságában bármely egyéb módon korlátozni annak az államnak a területén, amelynek átadták, az átadó állam területének elhagyását megelőzően elkövetett cselekmények és elítélések miatt.
13. A részes államok kijelölik azt a központi hatóságot, amelynek joga és kötelezettsége, hogy átvegye a kölcsönös jogsegélyre irányuló megkereséseket és azokat végrehajtsa, vagy a végrehajtás érdekében továbbítsa az illetékes hatóságok számára. Ha a részes állam különálló jogsegélyi rendszerrel bíró különleges térséggel vagy területtel rendelkezik, kijelölheti azt a megkülönböztetett központi hatóságot, amely ugyanezen hatáskörrel rendelkezik az illető térségre vagy területre nézve. A központi hatóságok biztosítják a kapott megkeresések gyors és megfelelő végrehajtását vagy továbbítását. Ha a központi hatóság a megkeresést a végrehajtásra illetékes hatóság számára továbbítja, elősegíti a megkeresésnek az illetékes hatóság általi gyors és megfelelő végrehajtását. Az e célra kijelölt központi hatóságról a részes államok a megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási, illetve az ehhez az Egyezményhez való csatlakozási okmányaik letétbe helyezésekor értesítik az Egyesült Nemzetek főtitkárát. A kölcsönös jogsegélyre irányuló megkereséseket és az ezzel kapcsolatos bármely közléseket a részes államok által kijelölt központi hatóságokhoz továbbítják. Ez a követelmény nem érinti a részes állam azon jogát, hogy előírja, hogy ezeket a megkereséseket és közléseket számára diplomáciai csatornákon keresztül továbbítsák, illetve sürgős esetben, ha ezzel a részes államok egyetértenek, a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezetén keresztül, ha lehetséges.
14. A megkereséseket írásban kell előterjeszteni, vagy ha lehetséges, írásbeli feljegyzés készítésére alkalmas eszközzel, a megkeresett részes állam számára elfogadható nyelven, olyan feltételek alapján, amely az illető részes állam számára lehetővé teszi a hitelesség megállapítását. A részes államok számára elfogadható nyelvről vagy nyelvekről megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási, illetve az ehhez az Egyezményhez való csatlakozási okmányaik letétbe helyezésekor értesítik az Egyesült Nemzetek Főtitkárát. Sürgős esetben, és ha ezt a részes államok elfogadják, a megkereséseket szóban is meg lehet tenni, de írásban haladéktalanul meg kell erősíteni.
15. A kölcsönös jogsegélyre irányuló megkeresés a következőket tartalmazza:
a) a megkeresést előterjesztő hatóság megnevezése;
b) a nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárás tárgya és jellege, amelyre a megkeresés vonatkozik, valamint a nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárást lefolytató hatóság neve és feladatai;
c) a vonatkozó tények összegzése, kivéve a bírósági dokumentumok kézbesítésének célját szolgáló megkereséseket;
d) a kért segítség leírása és azon különleges eljárások részletei, amelyeket a megkereső részes állam követni kíván;
e) ahol lehetséges, az érintett személy személyazonosságára vonatkozó adatok, tartózkodási helye és állampolgársága;
f) a bizonyíték, az információ vagy az intézkedés kérésének célja.
16. A megkeresett részes állam további információkat kérhet, ha ez a megkeresés hazai jogával összhangban történő végrehajtásához szükséges, vagy ha megkönnyítheti ezt a végrehajtást.
17. A megkeresést a megkeresett részes állam hazai jogával összhangban és amennyiben az lehetséges a megkeresésben meghatározott eljárásoknak megfelelően hajtják végre, ha az nem ellentétes a megkeresett részes állam jogával.
18. Amennyiben lehetséges és megfelel a hazai jog alapelveinek, ha egy magánszemély a részes állam területén tartózkodik és az illetőt egy másik részes állam igazságügyi hatóságainak tanúként vagy szakértőként meg kell hallgatnia, az első részes állam a másik megkeresésére engedélyezheti, hogy a kihallgatás videokonferencia útján történjen, ha a kérdéses magánszemély számára nem lehetséges vagy kívánatos, hogy személyesen megjelenjen a megkereső részes állam területén. A részes államok megállapodhatnak abban, hogy a kihallgatást a megkereső részes állam igazságügyi hatósága folytassa le, és azon a megkeresett részes állam igazságügyi hatósága részt vegyen.
19. A megkereső részes állam a megkeresett részes állam előzetes egyetértése nélkül nem továbbíthatja vagy használhatja fel a megkeresett részes állam által szolgáltatott információkat vagy bizonyítékot a megkeresésben megállapított nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárásokon kívül. E bekezdés nem jelenti akadályát annak, hogy a megkereső részes állam eljárásai során nyilvánosságra hozza a megvádolt személyt mentesítő információt vagy bizonyítékot. Ez utóbbi esetben a megkereső részes állam a nyilvánosságra hozatal előtt értesíti a megkeresett részes államot, és ha kérik, konzultál a megkeresett részes állammal. Ha kivételes esetekben az előzetes értesítés nem lehetséges, a megkereső részes állam késedelem nélkül értesíti a megkeresett részes államot a nyilvánosságra hozatalról.
20. A megkereső részes állam előírhatja, hogy a megkeresett részes állam bizalmasan kezelje a megkeresés tényét és lényegi tartalmát, kivéve, ha az a megkeresés végrehajtásához szükséges. Ha a megkeresett részes állam nem tud eleget tenni a bizalmas kezelés követelményének, erről haladéktalanul értesíti a megkereső részes államot.
21. A kölcsönös jogsegély megtagadható:
a) ha a megkeresést nem e cikk rendelkezéseinek megfelelően terjesztik elő;
b) ha a megkeresett részes állam úgy ítéli meg, hogy a megkeresés végrehajtása valószínűleg hátrányosan érinti szuverenitását, biztonságát, a közrendet vagy egyéb alapvető érdekeit;
c) ha a megkeresett részes állam hatóságai számára a hazai jog megtiltaná a kért cselekmény lefolytatását hasonló bűncselekmény tekintetében, ha az saját illetékessége alá tartozó nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárás tárgyát képezné;
d) ha a megkeresett részes állam jogával ellentétes lenne a kölcsönös jogsegély iránti megkeresés teljesítése.
22. A részes államok nem utasíthatják el a kölcsönös jogsegélyre irányuló megkeresést kizárólag azon az alapon, hogy a bűncselekménynek pénzügyi vonatkozásai vannak.
23. A kölcsönös jogsegély megtagadását indokolni kell.
24. A megkeresett részes állam a lehető legrövidebb időn belül végrehajtja a megkeresést és a lehetőségek szerint betartja a megkereső részes állam által, a megkeresésben javasolt és megindokolt határidőket. A megkereső részes állam indokoltan információkat kérhet a megkeresett részes államtól, a megkeresés teljesítése érdekében hozott intézkedések állásáról és fejleményeiről. A megkeresett részes állam válaszol a megkereső részes állam által előterjesztett, a megkeresés állására, fejleményeire és kezelésére vonatkozó indokolt megkeresésre. A megkereső részes állam haladéktalanul értesíti a megkeresett részes államot, ha a kért segítségre többé már nincsen szükség.
25. A megkeresett részes állam elhalaszthatja a kölcsönös jogsegély teljesítését azon az alapon, hogy az folyamatban lévő nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárást érint.
26. A megkeresésnek az e cikk 21. bekezdése alapján való elutasítása vagy a megkeresés végrehajtásának az e cikk 25. bekezdése alapján való elhalasztása előtt, a megkeresett részes állam konzultál a megkereső részes állammal annak megfontolása érdekében, hogy nyújtható-e jogsegély az általa szükségesnek tekintett feltételek és kikötések alapján. Ha a megkereső részes állam elfogadja az e feltételektől függő segítséget, eleget tesz a feltételeknek.
27. Nem érintve e cikk 12. bekezdésének rendelkezéseit, azon tanúval, szakértővel vagy más személlyel szemben, aki a megkereső részes állam kérésére beleegyezését adja ahhoz, hogy bizonyítékot szolgáltasson vagy segítséget nyújtson nyomozati, büntető- vagy bírósági eljárásban a megkereső részes állam területén, nem indítanak büntetőeljárást, tartják fogva, ítélik el vagy alkalmaznak vele szemben személyes szabadságát korlátozó intézkedést a megkeresett részes állam területéről való távozása előtt elkövetett cselekmény vagy elítélés tekintetében. Ez a védelem megszűnik, ha a tanúnak, szakértőnek vagy más személynek - tizenöt egymást követő napig tartó vagy a részes államok által megállapított időtartamra nézve attól számítva, hogy hivatalosan arról értesítették, hogy jelenlétére többé az igazságügyi hatóságok nem tartanak igényt - lehetősége lett volna a távozásra, de az érintett személy önkéntesen a megkereső részes állam területén maradt, vagy elhagyta ugyan, de szabad akaratából oda visszatért.
28. A megkeresés végrehajtásának rendes költségeit a megkeresett részes állam viseli, hacsak az érintett részes államok másként nem állapodnak meg. Ha a kérés teljesítése jelentős vagy rendkívüli jellegű kiadásokat tesz vagy tesz majd szükségessé, a részes államok konzultálnak azon feltételek és kikötések meghatározása érdekében, amelyek alapján a megkeresést végrehajtják, továbbá a költségek viselésének módjáról.
29. A megkeresett részes állam:
a) átadja a megkereső részes állam számára a birtokában lévő azon kormányzati feljegyzések, dokumentumok vagy információk másolatát, amelyek hazai joga alapján a nyilvánosság rendelkezésére állnak;
b) belátása szerint - részben vagy egészben vagy az általa megfelelőnek tekintett feltételektől függően - átadhatja a megkereső részes állam számára a birtokában lévő azon kormányzati feljegyzések, dokumentumok vagy információk másolatát, amelyek hazai joga alapján nem állnak a nyilvánosság rendelkezésére.
30. A részes államok fontolóra veszik, hogy szükséges esetben olyan kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat vagy rendelkezéseket kötnek, illetve fogadnak el, amelyek e cikk rendelkezéseinek célját szolgálnák, gyakorlati hatállyal ruháznák fel vagy erősítenék ezeket a rendelkezéseket.
47. cikk
A részes államok megfontolják annak lehetőséget, hogy a büntetőeljárások egyesítése céljából átadják egymásnak az ezen Egyezmény szerinti bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokat azokban az esetekben, amikor ezt az átadást a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében indokoltnak tekintik, különösen azokban az esetekben, amikor többszörös joghatóság állapítható meg.
48. cikk
1. A részes államok - hazai jogi és közigazgatási rendszereiknek megfelelően - szorosan együttműködnek egymással, hogy javítsák az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények elleni fellépésre irányuló bűnüldözési intézkedések hatékonyságát. A részes államok különösen a következők érdekében tesznek hatékony intézkedéseket:
a) a kommunikációs csatornák erősítése és - ahol szükséges - kialakítása az illetékes hatóságaik, ügynökségeik és szolgálataik között annak érdekében, hogy megkönnyítsék az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények valamennyi szempontjára vonatkozó információk megszerzését és gyors cseréjét, beleértve - ha ezt az érintett részes államok megfelelőnek tekintik - a más bűncselekményekkel való kapcsolatokat is;
b) a többi részes állammal történő együttműködés a következőkre vonatkozó vizsgálatok lefolytatása során az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmények tekintetében:
(i) az ilyen bűncselekményekben való részvétellel gyanúsított személyek személyazonossága, feltalálási helye és tevékenységei, vagy az érintett egyéb személyek tartózkodási helye;
(ii) a bűncselekményből származó jövedelem vagy az ilyen bűncselekményekből eredő vagyontárgy mozgása;
