1. § A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkaügyi ellenőrzést - az e törvényben foglalt kivételekkel - az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség területi felügyelőségeinek (a továbbiakban: területi felügyelőség) munkaügyi felügyelői (a továbbiakban: felügyelő) látják el.”
2. § A Met. a következő új 2/A. §-sal egészül ki:
„2/A. § (1) Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség az ellenőrzési tevékenységét e törvény szerinti szempontok alapján a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter által évenként február 20-áig közzétett ellenőrzési irányelv alapján végzi.
(2) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter ellenőrzési irányelve az aktuális foglalkoztatási folyamatokra, a foglalkoztatási célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a jogszerű foglalkoztatást leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg a foglalkoztatási szempontból legnagyobb kockázatot jelentő foglalkoztatói, illetőleg munkavállalói csoportokra kiemelt figyelemmel szabályozza az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség ellenőrzési erőforrásainak felhasználását.
(3) Az ellenőrzési irányelv tartalmazza
a) az adott év kiemelt ellenőrzési, vizsgálati céljait,
b) az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket, szakmákat vagy ágazatokat.”
3. § (1) A Met. 3. §-a (1) bekezdésének h)-i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
„h) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével összefüggő - a munkavállalót megillető - igazolások kiállítására és kiadására, valamint a munkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolás megtörténtére vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek,
i) a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről és foglalkoztatásáról szóló jogszabályok rendelkezéseinek”
[megtartására.]
(2) A Met. 3. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
„k) a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, valamint a munkaerő-kölcsönzési tevékenység végzésére jogosító jogszabályok,”
[megtartására.]
(3) A Met. 3. §-ának (1) bekezdése a következő r) ponttal egészül ki:
[A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:]
„r) az Európai Unióhoz a Magyar Köztársasággal azonos időpontban csatlakozó állam állampolgára és hozzátartozója magyarországi foglalkoztatására vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések”
[megtartására.]
(4) A Met. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
[(3) A munkaerő-kölcsönzés esetében a munkaügyi ellenőrzés:]
„c) az (1) bekezdés d), i) és k) pontjában meghatározott szabályok vonatkozásában mind a kölcsönbeadóra, mind pedig a kölcsönvevőre,
d) az (1) bekezdés r) pontjában meghatározott szabály vonatkozásában külföldi székhellyel rendelkező kölcsönbeadó esetében a kölcsönvevőre, egyébként a kölcsönbeadóra”
[kiterjed.]
4. § (1) A Met. 6. §-a (1) bekezdésének b)-d) pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:
[A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében:]
„b) kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott időn belül történő megszüntetésére,
c) megtiltja a további foglalkoztatást, ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás a 3. § (1) bekezdése a) pontjának első fordulata, továbbá b), e), f), i), k) és q) pontjai esetében a jogszabálysértés súlyossága miatt nem tartható fenn, és a sérelem rövid időn belül nem orvosolható. Ha a további foglalkoztatás megtiltására azért került sor, mert a foglalkoztató megsértette a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vagy a jogviszony bejelentésére, illetőleg munkaerő-kölcsönzés esetén a munkaszerződés kölcsönbevevő részére történő átadására vonatkozó rendelkezéseket, a felügyelő az eltiltás időtartamára kötelezi a Munka Törvénykönyve 151. §-ának (4) bekezdése szerinti díjazásnak a munkavállaló részére történő megfizetésére,
d) kötelezi a külföldi munkavállalót munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatót a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésre a 7/A. §-ban foglaltak szerint,”
(2) A Met. 6. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében:]
„i) eltiltja a foglalkoztatót tevékenysége folytatásától, ha a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályban előírt engedéllyel, nyilvántartásba vétellel nem rendelkezik.”
5. § A Met. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) Munkaügyi bírság akkor szabható ki, ha a foglalkoztató
a) a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó, valamint b), c), d), f), i), k), l), m) és n) pontjában foglalt rendelkezéseket egy,
b) a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeinek meglétére vonatkozó, valamint e), g), h), j), o), p) és r) pontjában foglalt rendelkezések bármelyikét több
munkavállaló vonatkozásában megsérti.
(2) A munkaügyi bírság mértéke
a) a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésére vonatkozó nyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó, valamint b), f), i) és k) pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén
aa) - amennyiben a megállapított egy jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól hárommillió forintig,
ab) - amennyiben a megállapított több jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól ötmillió forintig,
ac) - amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól nyolcmillió forintig,
ad) - amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól tízmillió forintig;
b) a 3. § (1) bekezdésének c), d), l), m), n) pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén
ba) - amennyiben a megállapított egy jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól kétmillió forintig,
bb) - amennyiben a megállapított több jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól négymillió forintig,
bc) - amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól hatmillió forintig,
bd) - amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól nyolcmillió forintig;
c) a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeire vonatkozó, valamint e), g), h), j), o), p) és r) pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén
ca) - amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól ötmillió forintig,
cb) - amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól nyolcmillió forintig
terjedhet.
(3) Ha a munkaügyi ellenőrzés a (2) bekezdés a), b) vagy c) pontjai közül legalább két pontba tartozó jogsértés elkövetését állapítja meg, bírság kiszabása esetén az a), b) vagy c) pont alá tartozó jogsértések miatt alkalmazandó bírságot külön-külön kell megállapítani. Az ily módon megállapított bírságok összegét összeadva kell a munkaügyi bírságot kiszabni, mely - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - nem haladhatja meg a tizenötmillió forintot.
(4) A (2)-(3) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával a munkaügyi bírság mértéke százezer forinttól húszmillió forintig terjedhet, ha a korábbi munkaügyi ellenőrzés eredményeként meghozott bírságot kiszabó közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belül legalább egy, a korábbival azonos jogsértés megállapítására kerül sor.
(5) Ha az eljárás alá vont foglalkoztatónál az ellenőrzés megkezdésekor a foglalkoztatottak száma a húsz főt nem haladja meg, a munkaügyi bírság mértéke harmincezer forinttól a (2)-(4) bekezdésben meghatározott összeg felső határának feléig terjedhet.
(6) Természetes személy foglalkoztató által nem egyéni vállalkozás keretében foglalkoztatott munkavállalót érintő jogsértés megállapítása esetén a munkaügyi bírság mértéke a (2)-(4) bekezdésben meghatározott összeg felső határának negyedéig terjedhet.
(7) A munkaügyi bírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni különösen a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátrány nagyságát, a megsértett jogszabályi előírások számát és hatását, valamint az érintett munkavállalók számát.
(8) A 6. § (1) bekezdésében meghatározott egyéb jogkövetkezmények - a 6. § (1) bekezdésének a) és g) pontját kivéve - alkalmazása, valamint a munkaügyi bírság egyidejű kiszabása esetén egy határozatot kell hozni.
(9) Egy ellenőrzés során ugyanazon jogszabályi rendelkezés megsértéséért a munkaügyi felügyelő szabálysértési eljárást nem folytathat le, rendbírságot nem szabhat ki, ha az illetékes területi felügyelőség vezetőjének munkaügyi bírság kiszabására tett javaslatot, és ennek alapján munkaügyi bírság kiszabására kerül sor.
(10) A munkaügyi határozatban, a Munkaerőpiaci Alap javára előírt pénzfizetési kötelezettség esetén a kiadmányozó szerv a hozzá befolyt bírság, teljesített befizetési kötelezettség 100%-át a Munkaerőpiaci Alap kezeléséről szóló jogszabályban foglaltak szerint átutalja a Munkaerőpiaci Alap számlájára.”
6. § A Met. a következő 7/A. §-sal egészül ki:
„7/A. § (1) Amennyiben annak megállapítására kerül sor, hogy a foglalkoztató munkavállalási engedély nélkül külföldit foglalkoztat, kötelezni kell a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe történő befizetésre. A kötelezettség a foglalkoztatót annyi esetben terheli, ahány külföldi tekintetében az engedély nélkül történő foglalkoztatást megállapították.
(2) A Munkaerőpiaci Alapba történő befizetés mértéke
a) első alkalommal megállapított engedély nélkül történő foglalkoztatás esetén az engedély nélkül alkalmazott külföldi részére a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) négyszeresének, de legalább a kötelező legkisebb munkabér (a továbbiakban: minimálbér) nyolcszorosának,
b) a korábbi engedély nélküli foglalkoztatást megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belül megállapított ismételt engedély nélküli foglalkoztatás esetén a külföldi részére a folyamatos foglalkoztatása megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás ismételt megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) nyolcszorosának, de legalább a minimálbér tizenötszörösének
megfelelő összeg.
(3) Magánszemély munkáltató által nem egyéni vállalkozás keretében foglalkoztatott külföldi engedély nélkül történő foglalkoztatása esetén a természetes személy foglalkoztatót a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően
a) első alkalommal megállapított engedély nélkül történő foglalkoztatás esetén a minimálbér kétszeresének,
b) a korábbi engedély nélküli foglalkoztatást megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belül megállapított ismételt jogsértés esetén a minimálbér négyszeresének
megfelelő összeg terheli.
(4) A (2) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően, a foglalkoztatót a kifizetett munkabér (munkadíj), de legalább a minimálbér kétszeresének megfelelő összeg Munkaerőpiaci Alapba történő megfizetésére kell kötelezni akkor, ha a foglalkoztató külföldit úgy foglalkoztat tovább, hogy a munkavállalási engedély érvényességének lejártát megelőzően a külföldi számára új munkavállalási engedély iránti kérelmet az illetékes hatósághoz benyújtott, azonban a hatóság az ügyben nem hozott határozatot.
(5) Ha a külföldi részére kifizetett munkabér (munkadíj) összege nem állapítható meg,
a) a (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a minimálbér nyolcszorosának,
b) a (2) bekezdés b) pontjában foglalt esetben a minimálbér tizenötszörösének,
c) a (4) bekezdésben foglalt esetben a minimálbér kétszeresének
megfelelő összeg terheli a foglalkoztatót.”
7. § (1) A Met. 8/A. §-a a következő új (1)-(2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a § (1)-(4) bekezdésének számozása (3)-(7) bekezdésre változik:
„(1) A munkaügyi eljárás határideje a Ket. szabályaitól eltérően az eljárás megindításától számított hatvan nap
a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére,
b) a munkaerő-kölcsönzésre, valamint
c) a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre
vonatkozó jogszabályi előírások megsértése miatt folytatott eljárásokban. Amennyiben a munkaügyi hatóság előtt olyan ügy van folyamatban, amelyre különböző eljárási határidők vonatkoznak, a hosszabb eljárási határidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) A munkaügyi ellenőrzés alapján indult eljárásokban vélelmezni kell a tanúnak a Ket. 54. §-a (4) bekezdése szerinti olyan helyzetét, amely alapján őt tanúvallomása miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. E rendelkezés megfelelően irányadó arra a természetes személyre is, akinek bejelentése alapján a hatóság az eljárást hivatalból megindította (bejelentő).”
(2) A Met. 8/A. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A munkaügyi eljárásokban kiszabott bírság, megállapított befizetési kötelezettség adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.”
8. § A Met. a következő 8/B-8/D. §-sal egészül ki:
„8/B. § Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség a munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatos feladatainak ellátásával összefüggésben együttműködik az Európai Unió tagállamainak munkaügyi feladatokat ellátó hatóságaival. A nemzetközi együttműködés keretében megkeresésre a hatáskörébe tartozó feladatokat érintően tájékoztatást nyújt az elvégzett munkaügyi ellenőrzések megállapításairól, valamint a munkaügyi jogszabályok tartalmáról.
8/C. § Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség a foglalkoztató kérelmére jogszabályban meghatározott eljárásokban történő felhasználás céljából hatósági bizonyítványt állít ki.
8/D. § (1) A munkaügyi ellenőrzés támogatása, az érintett hatóságok munkájának összehangolása, a foglalkoztatásra vonatkozó szabályokba ütköző foglalkoztatás elleni hatékony fellépés érdekében Munkaügyi Ellenőrzést Támogató Tanács (a továbbiakban: Tanács) alakul.
(2) A Tanács feladatai közé tartozik:
a) rendszeres konzultáció folytatása a munkaügyi ellenőrzés aktuális kérdéseiről és helyzetéről,
b) az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség munkájáról szóló tájékoztatás meghallgatása,
c) javaslat tétele az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség éves munkaprogramjára,
d) a munkaügyi ellenőrzési feladatokkal kapcsolatos jogszabályok megalkotására, illetve előkészítésére vonatkozó ajánlások tétele a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter részére.
(3) A Tanács konzultációs jogkörrel rendelkező testület, melynek tagjai:
a) az Országos Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: OÉT) munkavállalói oldala által delegált három tag,
b) az OÉT munkáltatói oldala által delegált három tag,
c) az OÉT kormányzati oldala részéről a Kormánynak - a feladatköre szerint a foglalkoztatással érintett miniszterek közül - kijelölt három tagja.
(4) Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség elnöke a Tanács ülésein állandó meghívottként tanácskozási joggal vesz részt.
(5) A Tanács működésének részletes szabályait ügyrendjében állapítja meg.”
9. § (1) A Met. 9. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) E törvény alkalmazásában]
„a) munkahelyen a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. §-ának 5. pontjában foglaltakat kell érteni, kivéve a bedolgozó, illetve a távmunkát végző munkavégzés céljára szolgáló lakóhelyét vagy más, általa a munkavégzés céljára biztosított lakóhelyiséget, továbbá a magánszemély munkáltató - egyéni vállalkozó székhelyének nem minősülő - lakóhelyét”
[is érteni kell.]
(2) A Met. 9. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, hogy
a) a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben megállapítsa a munkaügyi eljárásokban kiállított hatósági bizonyítványok igazgatási szolgáltatási díjtételeit,
b) megállapítsa a 7/A. §-ban foglalt kötelezettség érvényesítéséhez szükséges eljárási szabályokat.”
10. § A Met. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 1993. november 23-i 93/104/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól a Munka Törvénykönyve irányadó rendelkezéseivel együtt;
b) a Tanács 1975. február 10-i irányelve a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről a Munka Törvénykönyve irányadó rendelkezéseivel együtt;
c) a Tanács 1976. február 9-i 76/207/EGK irányelve a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról, a Munka Törvénykönyve, a szakképzésről szóló 1993. évi LXXI. törvény, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;
d) a Tanács 1991. október 14-i 91/533/EGK irányelve a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről a Munka Törvénykönyve irányadó rendelkezéseivel együtt;
e) a Tanács 1992. október 19-i 92/85/EGK irányelve a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről a Munka Törvénykönyve, valamint a munkavédelemről szóló törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;
f) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1996. december 16-i 96/71/EK irányelve a Munka Törvénykönyve, a munkavédelemről szóló törvény és a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet irányadó rendelkezéseivel együtt;
g) a Tanács 1999. június 21-i 1999/63/EK irányelve az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról a Munka Törvénykönyve, valamint a vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;
h) az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 22-i 2000/34/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az abból kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról a Munka Törvénykönyve irányadó rendelkezéseivel együtt;
i) a Tanács 2000. november 27-i 2000/79/EK irányelve az Európai Légitársaságok Szövetsége (AEA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF), az Európai Közforgalmi Pilóták Szövetsége (ECA), az Európai Regionális Légitársaságok Szövetsége (ERA) és a Légiszállítók Nemzetközi Szövetsége (IACA) által kötött, a polgári repülésben dolgozó utazó munkavállalók munkaidejének szervezéséről szóló európai megállapodásról a Munka Törvénykönyve, valamint a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;
j) az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 11-i 2002/14/EK irányelve az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról a Munka Törvénykönyve irányadó rendelkezéseivel együtt;
k) az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 11-i 2002/15/EK irányelve a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről a Munka Törvénykönyve, valamint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény irányadó rendelkezéseivel együtt;
l) az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól, a Munka Törvénykönyve irányadó rendelkezéseivel együtt.”
11. § (1) E törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - 2006. január 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény 5-6. §-a, valamint 7. §-ának (2) bekezdése a törvény kihirdetését követő 46. napon lép hatályba.
(3) E törvény 7. §-ának (1) bekezdése a törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(4) E törvény
a) 4-6. §-át és 7. §-ának (2) bekezdését a hatálybalépést követően elkövetett jogsértések miatt indított eljárásokban,
b) egyéb rendelkezéseit az (1)-(2) bekezdés szerint meghatározott hatálybalépését követően indult eljárásokban és megismételt eljárásokban
kell alkalmazni.
12. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló 1999. évi CXXII. törvény 42. §-a;
b) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2003. évi XX. törvény 67. §-a;
c) a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló 2004. évi XI. törvény 35. §-a;
d) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 41. és 42. §-a.
(2) E törvény 6. §-ának hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 7. §-ának (4) bekezdése;
b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló 1995. évi LII. törvény 1. § (1) bekezdése;
c) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló 1996. évi CVII. törvény 37. § (1) bekezdés a) pontja.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Met. 3/A. §-a (1) bekezdésében „Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség területi felügyelősége [a továbbiakban: megyei (fővárosi) felügyelőség]” szövegrész helyébe „A területi felügyelőség” szövegrész, ugyanezen § (2) bekezdésében „a megyei (fővárosi) felügyelőség” szövegrész helyébe „a területi felügyelőség” szövegrész lép.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 17. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az OMMF területi szervei az igazgató által irányított munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek, amelyek keretében munkabiztonsági felügyelők működnek.”
(5) Az Mvt. 84. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A felügyelő a tényállás alapján jogosult a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti munkavégzésre irányuló - az ellenőrzés megkezdésekor fennálló - jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősíteni.”
(6) Ahol munkavédelmi jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze „munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőt” említ, azon „munkabiztonsági felügyelőt”, ahol „munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőséget” említ, azon „munkabiztonsági, munkaügyi felügyelőséget” kell érteni.
