Időállapot: közlönyállapot (2005.XII.25.)

97/2005. (XII. 25.) OGY határozat - az Országos Területfejlesztési Koncepcióról 3/4. oldal

– a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAkP) erre alkalmas területei.

– Az ország alföldi részein található tanyás térségek megújuló energiaforrással történő ellátása kiemelt feladat.

– További támogatás biztosítása a lakás- és házfelújítási programokhoz az energiahatékonyság, energiamegtakarítás fokozása érdekében.

14. Agrárpolitika és agrár-vidékfejlesztés

A hazai agrárium problémái a vidékies térségi struktúrák harmóniájának hiánya (szociális, demográfiai, gazdasági téren) jelentős mértékben közös, a területi fejlődésbe ágyazottan szervezett fejlesztésekkel orvosolhatók. Mindez összhangban van a fokozatosan területi dimenziókkal gazdagodó közösségi agrárpolitika vidékfejlesztési törekvéseinek erősödésével is. Az agrárpolitikának ezért szerepet kell vállalnia a vidék felzárkóztatásában, szerkezetátalakításában és a fenntartható tájközpontú fejlődés megvalósításában. Ennek érdekében erősíteni kell az agrárgazdaság eddig elhanyagolt területi jellegét, komplexitását az összes agrárgazdálkodási ágra, és a kapcsolódó agráripari vertikumra, szociális, táji dimenziókra kiterjedően.

– Az adottságokhoz illeszkedő optimális tájhasználat, a biodiverzitás és a tájökológiai változatosság (mozaikosság) megőrzése érdekében szükséges az agrárgazdaság multifunkcionális jellegének a helyi környezeti fenntarthatóság megteremtésében betöltött szerepének fokozása, a környezetkímélő technológiák használatának, a biomassza, mint megújuló energiaforrás hasznosításának erősítésével.

– A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv zonális törekvéseit is integráló regionális jellegű, a területfejlesztési politika kiemelt térségeinek fejlesztési programjaiba illeszkedő speciális környezet- és tájgazdálkodási programok kidolgozása és megvalósítása szükséges.

– Erősítendő a vidékfejlesztési programozás decentralizációja, lehetővé kell tenni, hogy a jövőben a változatos hazai természeti és társadalmi-gazdasági adottságokhoz jobban illeszkedő regionális vidékfejlesztési programok készülhessenek.

– Különösen az aprófalvakban, tanyás térségekben indokolt olyan, a gazdasági diverzifikációt, a humánerőforrás-fejlesztést és a településmegújítást célzó integrált vidékfejlesztési programok végrehajtása, melyek elősegíthetik a belső erőforrások és a gazdaság dinamizálását, a népesség megtartását, az életminőség javítását. A népességmegtartás érdekében indokolt a foglalkoztatás és a jövedelemtermelés biztosítása.

– A tájegységenként diverzifikált agrárgazdaság kialakítása érdekében szükséges tájspecifikus minőségi termékek, valamint a földrajzi áruvédjeggyel, egyéb minőségi tanúsítvánnyal rendelkező egyedi termékek, továbbá a hungarikumok előállításának és értékesítési csatornáinak fejlesztése. Alternatív, fajlagosan nagyobb jövedelemtermelő képességű bio-, illetve ökotermesztés és termékeit feldolgozó kisüzemek támogatása.

– A terület- és földhasználatot igazítani kell a termőhelyi adottságokhoz, különös tekintettel egy racionálisabb birtokstruktúra kialakításának lehetőségére, valamint a településszerkezeti sajátosságokra (pl. tanyás gazdálkodás).

– Erősíteni kell a helyi jellegű vertikális integrációkat a feldolgozás, felvásárlás, tárolás és raktározás területi koncentrációjának kiegyenlítettebbé- tételével, a termékpályák kialakításával.

– A Duna-mentén és a Tisza-térségben a fenntarthatóság elveire épülő területhasználat kialakítása, a mezőgazdaság, a halászat, az erdő- és vadgazdálkodás, valamint a turizmus egymást erősítő és kiegészítő elemeinek erősítésével és összehangolásával, a tőkevonzó képesség és a foglalkoztatás növelésével.

– Az erdészet fokozódó vidékfejlesztési szerepvállalásának elősegítése különösen azon térségekben, településeken fontos, ahol az erdészet a mezőgazdasághoz mérhető szerepet tölt be a területhasználatban vagy a helyi gazdasági és szociális rendszerben. Az erdő helyi adottságokhoz illő, komplex megközelítésű, az erdőtelepítésen túlmutató használatát (szociális, rekreációs, esztétikai, erdőgazdasági) is szorgalmazni kell.

– A helyi tervezésben, fejlesztésekben történő közösségi részvétel erősítésének feltétele a megfelelő helyi szakemberhálózat biztosítása, fejlesztése (pl. vidékfejlesztési menedzser és falugazdász-hálózat).

15. Lakáspolitika

A lakáságazat a gazdasági szféra egyik dinamikus összetevője, ugyanakkor a lakásviszonyok alakulása a területi társadalmi egyenlőtlenségek egyik fontos tényezője, áttételesen összefügg a szociális-egészségi viszonyok területi egyenlőtlenségeivel. A lakáspolitika elemei, mindenekelőtt a pénzügyi támogatások, a hitelezés bizonyos területi folyamatokat, a migrációt, a települések fejlődését és belső átalakulását, a településrendszer egészének átrendeződését befolyásolhatják. A lakáspolitika területi elemei elsősorban települési szinten fogalmazódnak meg, ezért a fejlesztési programokat kistérségi és települési szinten kell megvalósítani.

A fejlesztési pólusok, alközpontok térségeit élénk, dinamikus lakásépítés, valamint extenzív területhasználat és infrastrukturális lemaradások jellemzik, ezért itt a lakásépítés területi kontrollja, a túlzott beépítettség megakadályozása, az infrastrukturális beruházásokkal való összhang megteremtése a cél.

– A hagyományos városi lakóterületek épület- és lakásállományának felújítása, korszerűsítése és lepusztulásának megakadályozása a cél, mely kedvezően hat a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságra, és az épített környezet megóvásán túl a korszerűsítések a környezeti terhelést is csökkentik. A felújítások, fejlesztések elsősorban komplex rehabilitációs programok segítségével valósulhatnak meg hatékonyan. Ez nem jelentheti a korábbi lakosság teljes kicserélődését, az alacsony státuszú slumok áthelyeződését a városok más pontjára vagy vidékre.

– A műszaki és társadalmi szempontból meglehetősen homogén városszerkezeti képződmények, a lakótelepek esetében kiemelt jelentőségűek az energiagazdálkodási programok, egyes esetekben a társadalmi kirekesztődés elleni, valamint a lakásfenntartási támogatási programok.

– A lakhatási költségek csökkentése érdekében elengedhetetlen a korszerűtlen távfűtési rendszer korszerűsítése, energiahatékonyságának növelése. A nagyvárosokban különösen fontos a lakáshoz jutás feltételeinek megteremtése, a lakástulajdon-szerzés mellett fontos a bérlakások építésének, szociális bérlakás-programok, fiatalok „fecskeházának” támogatása.

– A hajléktalanság sürgető, komplex megoldást igényel, hiszen lakáspolitikai vonatkozásán túl szociálpolitikai, egészségpolitikai, alapvető etikai és emberi jogi kérdés. E feladat a nagyvárosokban, mindenekelőtt Budapesten belül koncentráltan jelentkezik.

– Azokban a térségekben, településeken, ahol a hátrányok halmozódása, a társadalmi erózió mutatható ki, elsősorban a külső és belső perifériákon, elmaradott térségekben, illetve a magas arányú cigány népességgel rendelkező területeken a szociális-egészségügyi követelményeknek nem megfelelő településrészek gyakran a korábban felszámolt telepek nyomán termelődtek újjá, „telepesedésnek” indultak hagyományos falusi lakóövezetek is, sok esetben egész falvak lakáskörülményei váltak telepszerűvé. E problémák kezeléséhez átfogó szociálpolitikai és foglalkoztatási programok folytatása szükséges, nem oldható meg pusztán pénzügyi eszközökkel.

– Az elöregedő, elnéptelenedő falvak jelentős részében gyakorlatilag nincs lakásépítés, a meglévő lakásállomány pusztul. Itt elsősorban a település új funkciójának megtalálása szükséges, de nem kerülhető el a fenntartás és korszerűsítés minimális szinten történő megoldása sem.

16. Biztonságpolitika

A rendvédelmi, a tűz- és katasztrófavédelmi szervezetrendszer, infrastruktúra fejlettsége közvetlen hatást gyakorol a versenyképesség, az ipari-gazdasági fejlettség, a közlekedésfejlesztés, a környezet- és természetvédelem területeire egyaránt, jelentősen befolyásolva az emberek biztonságérzetét meghatározó életminőséget.

Az épített és természeti környezet, az emberi élet és az egészség megóvásának elsődleges eszköze a megelőzés. E körben szükséges a korszerű veszélyelemezési, kockázatértékelési módszerek bevezetése, a lakosság biztonsági kultúrájának növelése, az előrejelzés, a monitoring és riasztórendszerek létrehozása és üzemeltetése, a bűnmegelőzés és bűnüldözés speciális területi prioritásainak megfogalmazása és a mindenki számára biztonságos környezet kialakítása érdekében az Egyetemes Tervezés alkalmazása.

A mentő- és tűzvédelmi szolgáltatást nyújtó tűzoltó és katasztrófavédelmi egységek infrastruktúrájának – diszlokációjának – fejlesztésével a veszélyhelyzetek, katasztrófák károsító hatása megelőzhető, jelentős mértékben csökkenthető.

– Biztosítani kell, hogy az országos és regionális fejlesztési programok szerves részei legyenek az adott fejlesztéshez szükséges biztonsági infrastruktúra-fejlesztési elemek is.

– Szükséges a mentő-tűzvédelmi, katasztrófavédelmi lefedettség javítása annak érdekében, hogy a beavatkozó egységek a riasztástól számítva legfeljebb 15–20 percen belül kiérkezzenek a helyszínre.

– A természeti katasztrófáktól (árvíz, belvíz, aszály, erdőtűz) fenyegetett térségekben az előrejelzési, monitoring és riasztórendszerek működési feltételeinek biztosítása, a veszélyelemezési, kockázatértékelési módszerek bevezetése, fejlesztése, a védelmi rendszerek megerősítése, a szomszédos országokkal való együttműködés erősítése

– A dunai hajózás biztonságának megteremtése, közlekedésszervezési és infrastruktúra-fejlesztési eszközökkel.

– A határmenti térségekben (a határok átjárhatóságának biztosítása mellett) a hazai és nemzetközi bűnözés csökkentése, a megelőzési tevékenység erősítése.

– Az elmaradott, súlyos társadalmi-gazdasági feszültségekkel küzdő térségekben az átlagnál nagyobb arányú személy elleni bűncselekmények megelőzése bűnmegelőzési programok keretében, közösségfejlesztéssel, civil szervezetek bevonásával.

– A turisztikailag leginkább preferált térségekben (Budapest, Balaton-térség) elsősorban a vagyon elleni bűncselekmények megelőzése, a távközlési és informatikai rendszerekkel, a személyi állomány és a járműállomány fejlesztésével.

– A bűnügyileg leginkább fertőzött nagyvárosi agglomerációkban az átlagnál nagyobb vagyon elleni, illetve közterületi bűnözés visszaszorítása.

– A környezetre veszélyt jelentő iparral rendelkező térségekben a nukleáris és kémiai biztonság magas szintű biztosítása érdekében a települési védelmi intézkedési tervek elkészítése és végrehajtása, a kockázatkezelési, -megelőzési és kárelhárítási rendszerek karbantartása és fejlesztése szükséges.

Az OTK átfogó céljai és a szakpolitikák számára javasolt területi prioritások kapcsolata. A sötétkék cellák erős kapcsolatot; a világoskék cellák közepesen erős kapcsolatot jeleznek; üres cella: nincs kapcsolat.

Az OTK országos területi céljai és a szakpolitikák számára javasolt területi proritások kapcsolata.

A sötétkék cellák erős kapcsolatot; a világoskék cellák közepesen erős kapcsolatot jeleznek; üres cella: nincs kapcsolat.

V. A TERÜLETI CÉLOK ÉRVÉNYESÍTÉSÉT SZOLGÁLÓ INTÉZMÉNY- ÉS ESZKÖZRENDSZER FEJLESZTÉSI IRÁNYAI

Az elsődleges alapvető követelmény, hogy az eszköz- és intézményrendszert csak a kitűzött célok elérése érdekében, annak eszközeként szabad és kell létrehozni, ill. működtetni. Ebből adódóan a megváltozott célok, az új területfejlesztési politika új szervezeti, intézményi és finanszírozási megoldásokat igényelhet, amely nem csak a rendszer bővítését, de adott esetben egyes rendszerelemek megszüntetését, a rendszer újraépítését is szükségessé teheti.

Az eszköz- és intézményrendszer fejlesztése során az új területfejlesztési politikai célkitűzések mellett, a másik alapvető érvényesítendő szempont az Európai Unió szabályaihoz és gyakorlatához való igazodás, amely kötelező keretfeltételeket jelent.

Nemcsak a szűkebb értelemben vett területfejlesztési intézményrendszer, de a stratégiai tervezésre építő fejlesztéspolitika egészében erőteljesebben kell érvényesíteni az új funkcionális tartalommal bíró területfejlesztési politika szempontjait, különös tekintettel annak horizontális jellegére.

V. 1. Szubszidiaritás, hatékonyság és partnerség: az intézményrendszer egészét meghatározó követelmények

A területfejlesztési intézményrendszer felépítésének, működésének meg kell felelnie a demokratikus normáknak, valamint hatékonyan kell szolgálnia a területfejlesztési politikai célok elérését. Ehhez az intézményrendszert az átlátható struktúra, az egyes területi szintek egyértelműen meghatározott funkciója és feladatköre, valamint jól lehatárolt felelősségi körök, kompetenciák kell, hogy jellemezzék.

Az intézményrendszer hosszú távú fejlesztési irányai között a területfejlesztési beavatkozások hatékonyságának növelése érdekében a koordináció és a decentralizáció együttes erősítése jelenti a legfontosabb prioritást. A területfejlesztési intézményrendszer egyes szintjein a munka- és hatáskörmegosztásnak a szubszidiaritás elvén kell alapulnia. Figyelembe véve azonban a korlátozott szakmai, és pénzügyi erőforrásokat, a területi tervezésre és forráselosztásra feljogosított területi szintek számát ésszerű határok között kell tartani. A területfejlesztési politika országos céljainak, eszközeinek meghatározása, a működési keretek szabályozása, s a területi döntéshozók számára a megfelelő orientáció megadása az országos, központi szervek feladata.

Az intézményrendszer felépítésében, az egyes területi szintek egymáshoz való viszonyában a partnerség elvének kell érvényesülnie, amely biztosítja a szándékok, érdekek és pénzügyi források integrációját, és amelynek eredményeképpen az erőforrások hatékonyabb kihasználása válik lehetővé. A finanszírozásban, a fejlesztési programok elbírálásában olyan mechanizmusokra van szükség, amelyek indirekt módon késztetik a regionális fejlesztési és területfejlesztési tanácsokat a partnerségen alapuló konszenzus kialakítására.

A területfejlesztési intézményrendszer társadalmi beágyazottságának előfeltétele a széleskörű nyilvánosság, azaz megfelelő módon történjék a közvélemény tájékoztatása az adott intézmény tevékenységéről, döntéseinek indokoltságáról.

Szükséges ugyanakkor az átláthatóság (transzparencia) biztosítása is, melynek érvényesülnie kell: egyrészt az intézményrendszer makrostruktúrájában – azaz az intézményi struktúra világos felépítésében –, valamint annak hatékony, eredményes és szinergikus együttműködésében; másrészt a rendszert alkotó egyes intézmények átlátható és hatékony szakmai működésében.

A területfejlesztési intézményrendszer működtetésénél a folyamatosságot és a stabilitást, mint alapelvet mindenképpen érvényesíteni kell.

Ugyanakkor egy olyan rugalmas intézményi struktúra szükséges, amelyben továbbra is tere van az alulról jövő kezdeményezéseknek, kooperációknak.

Fontos a területfejlesztés intézményei esetében is az alap- és magkompetenciák hangsúlyozása, az intézményi szerepvállalás átgondolása: a jövőben a közszférának és a területfejlesztésnek is önkorlátozónak kell lennie, mindenekelőtt ott kell beavatkozni, ahol a piac ezt nem teszi meg.

V. 2. Koordináció és kooperáció: a területfejlesztés országos szintje

A területi célkitűzések megvalósításában különböző mértékben bár, de valamennyi szakpolitikának megvannak a feladatai. A területfejlesztési politikai célok elérése, a területi szempontok megerősödése érdekében országos szinten megkívánt minden tárcától a tértudatos gondolkodás és tervezés. Alapvető követelmény, hogy a kormányzat teljes fejlesztéspolitikai tevékenységének hatásos területi koordinációja megvalósuljon, továbbá az ország területi folyamatainak, a programok területi hatásainak a nyomon követése, értékelése megtörténjen.

Az OTK által kijelölt decentralizált fejlesztési modellben az országos (központi) területpolitikának négyes funkciója kell, hogy legyen:

– A szűkebb értelemben vett központi területfejlesztés, mely az ország egésze szintjén jelentkező legsúlyosabb térszerkezeti feszültségek oldását célozza, beavatkozása területileg szelektív és erősen koncentrált;

– A területfejlesztési politika céljainak érvényesítése a szakpolitikákban, azok programjaiban, a szakpolitikák területi koordinációja;

– A területfejlesztési célok megvalósítását szolgáló, regionális és kistérségi szinten működő intézmények tevékenységének koordinálása, minőségbiztosítása, munkájának szakmai támogatása, minőségbiztosítása;

– a területfejlesztési politika kialakítása és érvényesítése az Európai Uniós együttműködésekben, az ország területi folyamatainak, a programok területi hatásainak nyomon követése, értékelése.

Ahhoz, hogy a területfejlesztési politika országos szinten a fenti hármas funkciót maradéktalanul be tudja tölteni, szükséges a területfejlesztési politika kialakítása és érvényesítése az Európai Uniós együttműködésekben, biztosítani kell hosszabb távon is a területfejlesztési politika megfelelő súlyú kormányzati képviseletét, valamint az intézményi struktúra stabilitását. A fenti feladatok ellátását országos szinten a területfejlesztési törvénnyel összhangban az alábbi szervezetek biztosítják:

– Országgyűlés;

– Kormány – hosszabb távon is biztosítani kell a területfejlesztési politika megfelelő súlyú kormányzati képviseletét, ami segítheti a koordinációt, komplex gondolkodásmódot, a decentralizáció folyamatát;

– Országos Területfejlesztési Tanács; mint szakmai érdekegyeztető fórum kell működnie a térségi és ágazati célkitűzések összhangjának megteremtése, az egyéb társadalmi-gazdasági szereplők érdekérvényesítése érdekében;

– a területfejlesztésért felelős minisztérium vagy országos hatáskörű hivatal – feladatai megfelelő színvonalú ellátásába – bevonhatja a felügyelete alatt tevékenykedő állami tulajdonban lévő kiemelten közhasznú társaságokat.

Az országos kormányzati feladatok mellett a helyi és különböző területi szintek, kiemelten a régiók és kistérség játszanak meghatározó szerepet a területfejlesztési politikában.

V. 3. A decentralizált fejlesztéspolitika színtere: a régió

Regionális szinten a dokumentumban megfogalmazott célok érvényesítése érdekében rövid- és középtávon a következő három cél megvalósítása szükséges:

A) A regionális demokrácia feltételrendszerének megteremtése

A hosszú távú cél a regionális szint önállóságának megteremtése, melynek eredményeként – a régiók európai chartájával összhangban – olyan regionális önkormányzatok állhatnak fel, melyek törvény által szabályozott feladatkörrel és a feladatok megfelelő színvonalon való ellátását biztosító saját forrással rendelkeznek. Ez a fontos cél csak a közigazgatási reform részeként jöhet létre (ld. 5. átfogó cél), ám ehhez már középtávon (2008–10-ig) döntést kell hozni felállításukról, hogy az új közigazgatási rendszer működéséhez szükséges szabályozók és működési feltételek kialakításával, a régiókban elkezdődhessen a tervezési folyamat a következő fejlesztési időszakra (2014–20).

B) A regionális szint fejlesztéspolitikai szerepének megerősítése

Rövid távon is szükséges a fejlesztéspolitikában a regionális szint döntési felelősségének növelése, szervezeti és intézményi versenyképességének megteremtése.

A régióknak az országos szint mellett a fejlesztéspolitika (tervezés, programozás) elsődleges színtereivé kell válniuk. Ennek megvalósítása érdekében a 2007–13-as tervezési időszakra vonatkozóan kiemelt feladat a tervezésben, a programozásban és a végrehajtásban a régiók jogszabályokkal is megerősített egyenrangú részvételének a biztosítása, valamint az önálló regionális tervezéshez és végrehajtáshoz szükséges (intézményi, pénzügyi, jogi, szabályozási, tervezés-módszertani) feltételek megteremtése.

Célok:

A régiónkénti önálló regionális tervezéshez és program-végrehajtáshoz szükséges feltételek megteremtése.

– A regionális fejlesztés szervezeteinek nemcsak az önálló regionális fejlesztési tervek, koncepciók és a régiónkénti önálló fejlesztési programok kialakításában van meghatározó szerepük, hanem be kell vonni őket az ágazati, a térségi és a fejlesztési pólusok, tengelyek fejlesztéséhez kapcsolódó tervek, stratégiák, programok, prioritások, támogatási célok kialakításába, valamint a települési tervek, stratégiák véleményezésébe is.

A fentiekben megfogalmazott célok – már középtávon történő – érvényesítéséhez rövidtávon (2005–2006-ban) szükséges intézkedéseket és döntéseket hozni. A regionális szintű fejlesztéspolitika határozott érvényesítése érdekében a már középtávon megerősödő és átalakuló regionális fejlesztési, tervezési-programozási, pályázati és végrehajtási intézményrendszert hosszabb távon is fenn kell tartani, természetesen igazodva az újonnan alakuló regionális önkormányzati rendszer feltételeihez.

C) A regionalizmus, a regionális hálózatépítés és partnerség előmozdítása

A hálózatos gazdaság és társadalom működéséből következő új intézményi, versenyképességi tényezőcsoport – a régiók szervezetei és intézményei közötti kapcsolatok jellege, a közös célkitűzés intézményesülésének lehetősége, a helyi ösztönzők, a kollektív döntések előkészítése, a társadalmi konszenzus – azt jelzi, hogy a helyi és a regionális fejlődés sikere már nem csupán szűk gazdasági szempontokon múlik, hanem a területi növekedésben érdekelt szereplők szoros minőségi koalíciójától, hatékony intézményes partnerségétől és együttműködésétől is függ.

V. 4. Megyei szint szerepének átalakítása a fejlesztések koordinációjára

A megyei szint esetében indokolt az Európai Unión belül elterjedt azon alapelvet alkalmazni, mely szerint az egyes országok múltbeli hagyományait tiszteletben tartva a NUTS-3 szint működtetése is fennmarad, hiszen számos funkció megtartása és működtetése továbbra is ezen a szinten indokolt. Hosszabb távon, ha megvalósul a közigazgatási reform és a megyék önkormányzati szerepe megszűnik és helyettük regionális önkormányzatok szerveződnek, a megyék területfejlesztési feladata is regionális szintre kerül. Ebben az esetben a megyei önkormányzatok hivatalai, tervezési egységei, ill. területfejlesztési tanácsainak munkaszervezetei, a regionális ügynökségek, ill. hivatalok területi egységévé válhatnak.

A megyei szintnek a jövőben két – egymást nem kizáró – funkciója lehetséges:

„Közszolgáltató megye”: Markáns közigazgatási reform elmaradása esetén is indokolt a megyék szerepét úgy meghatározni, hogy el lehessen kerülni a régióval való párhuzamos feladatvégzést és az azonos kompetenciákat. A megye alapvető feladata a megyei szinten működtetett közszolgáltatások ellátása és az ehhez kapcsolódó intézményfenntartás. Ezt egészíti ki fejlesztési szempontból a kistérségek koordinálása és összefogása. Javasolt, hogy a megyék bevonásra kerüljenek a kistérségi, megyei szintű és a helyi önkormányzatok feladataihoz kapcsolódó közszolgáltatások hatékony, racionális ellátásának támogatására vonatkozó programok lebonyolításába.

„Fejlesztéspolitikai integrátori szerep”: A megyék fejlesztéspolitikai szerepei az alábbiak lehetnek, melyek a regionális önkormányzatok megalakulása után is a régiók területi egységeit alkotó megyei területi szinthez kapcsolódhatnak:

– A helyi önkormányzatok fejlesztéséhez kapcsolódó kiegészítő támogatási és pályázati rendszerhez kapcsolódó támogatáskezelési feladatok;

– Kistérségi koordinációs és regionális szakmai közreműködő szervezet szerep;

– Az Operatív Programokhoz kapcsolódóan végső kedvezményezetti szerep ellátása a kistérségi szintnél lényegesen nagyobb léptékű fejlesztések esetén;

– Közreműködés a regionális programok tervezésében és végrehajtásában;

– A jelenlegi önkormányzati rendszer hosszabb távú érvényben maradása és a megyék fejlesztéspolitikai szerepének fennmaradása esetén rendezni kell a megyei területfejlesztési tanácsok és a megyei önkormányzatok közti kompetencia- és felelősség-megosztást. Amennyiben a megye is részesül decentralizált forrásokból, abban az esetben megfontolandó, hogy a források elosztása, a fejlesztéspolitikai döntéshozatal a közvetlenül választott, s éppen ezért erős legitimitással rendelkező megyei önkormányzat kompetenciájába kerüljön.

V. 5. Kistérségi szint megerősítése a program alapú integrált fejlesztések biztosításával

A kistérség a térségi önszerveződés legfontosabb színtere, ilyen értelemben a szubszidiaritás, a decentralizáció és a helyi partnerség meghatározó szintje. A kistérségi együttműködések elsődleges fejlesztéspolitikai feladata, hogy biztosítsa a kistérségi szintű tervezést, térségi léptékben integrált projektek megvalósulását, a helyi szint érdekeinek összefogását és képviseletét. Mindezek mellett a kistérségek szerepe fontos az esetenként elaprózott önkormányzati feladatellátás partnerségen alapuló hatékonyabb megszervezésében is. Figyelembe kell venni, hogy a térségi programok kialakítása nem mindig a statisztikai kistérségek területéhez kapcsolódik.

A kistérségek a programok kedvezményezettjeiként az integrált kistérségi fejlesztések, projektcsomagok végrehajtása révén valósítják meg a kistérségi fejlesztési tervben kitűzött célokat. Minden statisztikai kistérségben a legitim kistérségi fejlesztési tanácsként működő testületnek – mely elfogadja a kistérség fejlesztési tervét, programját, fejlesztési irányait – erősíteni kell a fejlesztéspolitikában betöltött szerepét, súlyát. A rugalmasan szerveződő térségi kezdeményezések (önkéntes társulások, civil és vállalkozói hálózatok stb.) lehetnek azok a lehetséges kedvezményezettek, akik a regionális (országos) forrásokra pályázva a kistérség programjában, stratégiájában foglaltakat megvalósítják.

A jövőben indokolt a kistérségi szint szakmai megerősítése, növelve tervező, forrásszerző és programmenedzselő tevékenységük szakmai színvonalát, hatékonyságát.

Ennek érdekében cél, hogy minden kistérségben olyan menedzsment szervezetek, „térségfejlesztési műhelyek” jöjjenek létre, ahol a jelenleginél koordináltabb formában működhetnének a térségi fejlesztésében közreműködők, térség- és vidékfejlesztési menedzserek, falugazdászok, falu- és tanyagondnokok stb., ezáltal ösztönözve a térségi fejlesztési kezdeményezéseket, a projektek generálását.

Fontos, hogy a kistérségek szintjén a vidékfejlesztési, területfejlesztési és egyéb területi elvű tervezés és fejlesztés ne párhuzamos folyamatokat jelentsen, hanem egységes területi (térség) tervezésbe, ill. térségfejlesztési rendszerbe integrálódjon.

V. 6. Országosan kiemelt térségek és tématerületek fejlesztésének koordinálása

A régiók határait átlépő speciális területi feladatok megoldására, ill. egyedi térséget érintő területi célkitűzések érvényesítésére az Országgyűlés országosan kiemelt térségeket jelölhet ki. A területfejlesztési törvény (1996. évi XXI. törvény) a Balaton kiemelt üdülőkörzet térségére (Balaton Fejlesztési Tanács) és a Budapesti agglomeráció (Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács) esetében írja elő kötelező fejlesztési tanács felállítását. A tanácsok feladata az érintett regionális, térségi és ágazati szereplők együttműködéséhez alapot biztosítani, továbbá elősegíteni a partnerségen alapuló stratégiai tervezés és a helyi igényekhez igazodó forrásfelhasználás megvalósulását. Az OTK-ban három országosan kiemelt térség – a Duna-mente, a Balaton- és a Tisza-térség – került kijelölésre (a Budapesti Agglomerációval kapcsolatos kérdések a III. 1. célnál és a Közép-magyarországi Régiónál kerülnek tárgyalásra).

Olyan speciális térségek – pl. nemzeti parkok – esetében, melyek egységes fejlesztési, esetleg szabályozási kezelést igényelnek, esetleg több régiót érintenek, törvényi előírás nélkül az érintett régiók, megyék, kistérségek önkéntes partnerségen alapuló térségi fejlesztési tanácsot hozhatnak létre az ún. regionálisan kiemelt térségek integrált fejlesztésére.

A fentieken túl az érintett térségekre a speciális és az Európai Unió támogatásával nem finanszírozható feladatokra a kormány önálló térségi programot indíthat. A kiemelt térségi programok megvalósítását segítő – és alapvetően koordinációs, tervezési, monitoring, értékelési és kisebb mértékben program-, projektmegvalósítási feladatokat ellátó – munkaszervezet az intézményi sajátosságokhoz igazodva, mind a fejlesztési tanács, mind a területfejlesztésért felelős kormányzati szervezet irányítása keretében működhet. Országos léptékű területi koordinációt igényel a termálvízkincs térségi kiaknázása is.

A kiemelt térségek összehangolt fejlesztésének eredményes véghezviteléhez a következő szempontokat kell figyelembe venni:

– Meg kell teremteni az eszközöket, hogy a kiemelt térségi programok az egyes érintett régiók fejlesztési dokumentumaiban integráltan szerepeljenek, így legyen biztosított, hogy e térségek európai uniós források fogadására is alkalmassá váljanak.

– Ezekre a térségekre, amennyiben a törvény a térséget nevesítve előírja, kötelezően létre kell hozni térségi fejlesztési tanácsot, amely munkaszervezetén keresztül látja el feladatát, és kötelezően figyelembe veszi az Országos Területfejlesztési Koncepcióban lefektetett alapelveket, célokat, prioritásokat.

– A kiemelt térségek intézményeiken keresztül az érintett régiók és kistérségek, érintett szaktárcák partnerségét jelenítsék meg.

– A kiemelt térségek tervezésének és fejlesztésének a helyi-térségi szereplők, az érintett régió(k) és – az országos érdekek jelentőségétől függően – a központi kormányzat kiegyensúlyozott partnerségén kell alapulnia.

– A kormányzat speciálisan felmerülő térséghez kötött problémák megoldására térségi intézményrendszer létrehozása nélkül is kezdeményezhet és megvalósíthat kiemelt nagytérségi programokat. A térségi fejlesztési tanács létrehozása nem feltétele a kiemelt státusz fenntartásának, a kiemelt fejlesztés országos koordinációval is biztosítható. Országos koordináció esetén azonban létre kell hozni egy konzultatív és döntés-előkészítő fórumot (Bizottság), valamint egy térségi programirodát, amely a fejlesztési program végrehajtásával, monitoringjával, értékelésével kapcsolatos teendőkért felelős.

Amennyiben egy kiemelt kezelésű térségben a kitűzött célokat sikerült elérni, ill. a kiemelt kezelés, a fejlesztési források koncentrált kihelyezése, az irányítás speciális allokációja okafogyottá vált, felül kell vizsgálni a térség státuszát és indokolt esetben meg kell szüntetni azt. Ennek megfelelően az országos területfejlesztési politikai célok teljesülésének vizsgálati eredményeitől függően lehetőség van új kiemelt térségek létrehozására.

V. 7. Egységes, iteratív tervezési rendszer: a területi tervezés megújítása

A fejlesztési eszközök hatékonyságának növelésében kulcsszerepet tölt be a különböző területi szinteken megvalósuló tervezés. A tervezés feladata, hogy az eredmények és folyamatok értékelése alapján, az érintett szereplők egyéni stratégiáinak összefogásával kijelölje, ill. korrigálja a célkitűzéseket. A tervezés ugyanakkor a célok elérését biztosító eszközök kijelölésével megalapozza a fejlesztési eszközök hatékony felhasználását.

A tervezés egységes rendszerének megteremtése olyan alapvető követelmény, amely a teljes hazai fejlesztéspolitikai gyakorlatnak, így a területi fejlesztések eredményességének is sarokköve.

V.7.1. Egységes országos és területi tervezési rendszer

A hatékony és célszerű területfejlesztési politika működtetéséhez szükség van az országban zajló tervezési tevékenységek olyan átfogó szabályozására, amely rögzíti, hogy milyen típusú és szintű terveket, kiknek, milyen tartalommal és eljárási rendben, illetve végrehajtási eszközrendszer birtokában kell megalkotnia, s ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

Az egységes tervezési rendszerben az Országos Területfejlesztési Koncepcióban rögzítettekkel összhangban egyértelműen meg kell határozni az országos, regionális, megyei és kistérségi tervezés kompetenciáit, valamint az egyéb speciális, területfejlesztési politikai célokból adódóan kiemelten kezelendő területegységekkel kapcsolatos tervezési feladatokat, valamint ezek viszonyát a többi területi tervhez.

Fontos követelmény, hogy a szabályozás kellő mozgásteret biztosítson az „alulról” jövő (bottom up) tervezési kezdeményezéseknek, melynek meg kell teremteni az intézményrendszeri feltételeit is. A tervezés folyamatában a vertikális és horizontális koordináció egyaránt nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy a legitim tervdokumentumok betöltsék funkciójukat.

A tervezési rendszer szabályozásában fontos biztosítani annak követelményét, hogy az operatív programok, kiemelt projektek és valamennyi állami-közösségi fejlesztési tevékenység a stratégiai – koncepcionális tervekhez igazodjon.

A hazai tervezési gyakorlatnak célszerű az EU-finanszírozású programokon túlmenően is az uniós tervezési rendszert, kifejezéstárat és eljárásrendet a hazai sajátosságok figyelembevételével átvenni. Ugyanakkor az uniós források tervezését is a hazai tervezési rendszer szerves részeként kell kezelni és az uniós forrásoktól független vagy azokon túlmutató tervezési dokumentumokra való kitekintéssel kell programozni.

A fellendülő térségi tervezési tevékenység egységességének biztosításakor fontos feltétel a tervezési rendszernek keretet adó közös térségi értékrend kialakítása. Ehhez a tervezési tevékenységek mozgásterét szabályozó fenntarthatósági keretstratégiák kidolgozása szükséges nem csak országos szinten, de kifejezetten az egyes térségekre vonatkozóan, a helyi adottságokhoz igazodóan, mely a fenntarthatóságon túl más horizontális irányelveket is rögzíthet (pl. esélyegyenlőség, biztonság, örökségvédelem). A keretstratégia egyrészt olyan, a térségi fenntarthatóság megteremtéséhez szükséges vertikális célokat rögzít, melyeknek helyet kell kapniuk a célok témáját és az adott térséget érintő tervekben, másrészt a fenntartható fejlődést biztosító horizontális célokat, melyek minden, a térséget érintő fejlesztési tervdokumentumban rögzített célba beépülnek. A keretstratégiák kiindulópontját a térségi tervezési rendszer vizsgálati és értékelési alapjai – különösen a stratégiai környezeti vizsgálatok és az ex-ante értékelések –, valamint az integrált környezeti tervezés adják. E tervezési eljárások széles legitimitását a szakmai és lakossági nyilvánosság számára biztosítani kell, hogy valóban közös, a tervezésen is túlmutató hatású térségi értékrendet képviselő tervezési rendszerelemek legyenek.

V.7.2. Regionális tervezés

A fejlesztési tervek, programok országos szintje mellett a tervezés, programozás legfontosabb területi szintje a régió, amely azonban épít a kistérségi és megyei szintű tervezésre. Az ország középtávú fejlesztési irányait meghatározó és megújuló Országos Területfejlesztési Koncepcióval, az Országos Területrendezési Tervvel, valamint a II. Nemzeti Fejlesztési Tervvel összhangban a regionális fejlesztési tanácsoknak meg kell határozni a közép- és hosszú távú regionális fejlesztési terveiket. A tervezési folyamatban az egyes térségi programok egymásra épülnek. A regionális szinten készülő közép- és hosszú távú fejlesztési programokba integrálni kell a megyei és kistérségi fejlesztési programok célkitűzéseit is, a regionális tervezésnek határozott területi szemlélettel kell rendelkeznie.

A fejlesztéspolitikában a programozás elvének érvényre jutása befolyásolja a régiók tervezési feladatait is. A középtávú regionális fejlesztési programok alapján a regionális fejlesztési tanácsok évente meghatározzák az abban foglalt feladatok éves ütemezését és pénzügyi tervét, amelyek megvalósítását tisztán a nemzeti támogatási rendszer szolgálja. Az adott évi fejlesztések megvalósítása érdekében a Kormány a regionális fejlesztési tanácsokkal megállapodást köt. A programokhoz ki kell dolgozni azokat az indikátorokat (mérőszámokat), amelyekkel mérhető a program megvalósítása, a támogatások felhasználásának hatékonysága.

A regionális tervezés megalapozását szolgálják az OTK-ban megfogalmazott régiós koncepciók, valamint a régiók területi tervezését kötelezően orientáló, az OTK-ban megfogalmazott országos területfejlesztési politikai célok.

A regionális fejlesztési tervek megalapozásához és a regionális integráció sikeres megvalósulásához meg kell teremteni a regionális és a térségi (különösen a kiemelt- és kistérségek), települési szint hatékony tervezési, fejlesztési együttműködését, valamint a gyors információáramlás biztosítását, továbbá ösztönözni kell a komplex, integrált fejlesztési programok készítését és megvalósítását.

A régióknak intenzíven be kell kapcsolódniuk a vidékfejlesztési tervezés, programozás folyamatába, előkészítve a lehetőségét annak, hogy a jövőben a vidékfejlesztési tervezési és megvalósítási tevékenységek fokozatosan szintén regionális szinten valósuljanak meg.

A terv és a programozás végigviteléhez szükséges a tervezési intézményrendszer, a partnerségi együttműködések kiépítése és a tervezéshez szükséges forrás, valamint a szabályozási feltételek biztosítása.

V.7.3. Ágazati (szakpolitikai) és területi tervezés összhangjának megteremtése

Egy adott területrendszer (térség) fejlődését az adott térség kompetenciájába utalt fejlesztési eszközökön túl a különböző nemzeti szintű szakpolitikák fejlesztési, szabályozási tevékenysége is döntően meghatározza. Az egyes területi szintek tervezési kompetenciáinak tisztázásán túlmenően éppen ezért szükséges annak biztosítása, hogy adott területen (régióban, kistérségben) megvalósuló fejlesztések egymás hatásait erősítsék és szinergiát alkossanak. Alapvető követelmény ehhez, hogy az ágazati (szakpolitikai) és a területi tervezés – az alapvető koncepcionális célkitűzések meghatározását követően – egymással szoros koordinációban valósuljon meg. Ahhoz, hogy a területi tervezés a különböző szakpolitikákhoz tartozó központi kormányzati fejlesztési eszközökre reálisan építhessen, szükséges az adott régiót érintő kormányzati fejlesztési kötelezettségvállalások tartós, szerződéses jellegű rögzítése.

V.7.4. Egységes területi tervezés: a rendezési és fejlesztési tervezés összhangja

A területfejlesztési politika, ill. adott területegység fejlesztési céljait a fejlesztési koncepcionális (stratégia) és operatív (program) tervezés, valamint a rendezési típusú tervezés együttesen kell, hogy biztosítsa.

Ennek alapvető kritériuma a területrendezési és a fejlesztési vonatkozású stratégiai területi tervezés szorosabb összekapcsolása, annak érdekében, hogy az egyes területrendszerek (területegységek) céljait a fejlesztési és a területhasználat-szabályozási eszközök egymással szinergiát eredményezve szolgálják.

A tervezési rendszerekben a rendezési tevékenység megkezdését minden esetben meg kell előznie legalább koncepcionális szintű és előrehaladott fázisban lévő fejlesztési tevékenységnek. A fejlesztési koncepciókban vagy horizontális elveket szolgáló keretstratégiákban rögzíteni kell a térségi fizikai térhasználatát, térszervezési irányelveit, melyet a rendezési tervezésben szintén érvényesíteni kell.

A rendezési tervek készítése koncepcionális ill. stratégiai célokhoz kell, hogy igazodjon, míg a fejlesztési programok kialakítása során a rendezési tervek figyelembevétele, illetve a két tervezés iteratív, kölcsönös formálása szükséges. A két tevékenységet – az európai gyakorlatot követve – egységes területi tervezési tevékenységbe szükséges integrálni, melyre az operatív programozási tevékenységek közvetlenül épülnek. A rendezési tevékenység szorosabb integrálása a területfejlesztési politikába azért is kiemelt fontosságú, mert a környezeti értékek, természeti erőforrások hatásos és racionális védelme, a térhasználati ill. térszerkezeti feszültségek feloldása a területfejlesztési politika prioritásai közé tartoznak, kezelésük azonban főként rendezési eszközökkel biztosítható. A fejlesztési koncepció és a rendezési terv érvényesítése során folyamatos visszacsatolások biztosítása szükséges.

A tervezési rendszer összhangjának biztosítása érdekében a rendezési és fejlesztési tevékenység szakmai és kommunikációs hátterét egységesíteni kell. Ennek érdekében a rendezési tevékenységek során, különösen a térségi rendezési tevékenységek során, a műszaki területi tervezői szakmai munkát sokszínű szakmai háttérrel rendelkező területi és környezeti tervezői szakértői csoportoknak kell támogatni.

V.7.5. Partnerség és kommunikáció a tervezésben

A tervezés során a folyamatok elemzésén túl növekvő mértékben kell támaszkodni az adott térség érdekcsoportjait, illetve sajátos értékeit megjelenítő szereplők elvárásainak összefogására. Éppen ezért gondoskodni kell arról, hogy a területi tervezés folyamatában a partnerség elve a valódi participáció révén hatékonyan érvényesüljön, nem pusztán utólagos szakmai, társadalmi egyeztetéseket jelentve.

A partnerség és a bevonás, – csakúgy, mint az átláthatóság és legitimitás – erősítése fokozottan szükséges a területrendezési tervezés esetében is.

V.7.6. Szakmai megerősítés

Indokolt a tervezés szakmai kapacitásainak erősítése. A területfejlesztési szakértők, tervező intézményék mellett a közigazgatásban is szükséges a stratégiai szemléletű területi tervezéshez szükséges készségek erősítése. Különösen a régiókban indokolt a tervezés jelentősebb létszámú szakmai apparátusának kiépítése, és fontos a tervezési folyamatba bevont regionális szereplői kör felkészítése is a tervezői partnerségben való részvételre.

Az ágazati tervezési szakértők, tervező intézmények, közigazgatási egységekben is meg kell ismertetni a terület- és regionális stratégiai tervezés szemléletét. Fontos, hogy a területfejlesztési és -rendezési tevékenységek végrehajtásáért felelős munkakörökben dolgozóknak is legyenek területi tervezési ismeretei, amelyben hangsúlyt kell kapjanak az integrált, környezetintegrált, fenntarthatósági megközelítések, a helyi adottságokra és értékekre építkező területi szemléletű tervezési elemek. Ösztönözni kell a tervezési és a végrehajtási ismeretek, a különböző fejlesztési szintek (programok, projektek), területi szintek, területi és ágazati tervezők közötti kommunikációt, tapasztalatcserét.

A tervezési szakmai kapacitások megteremtésének érdekében erősíteni kell a területi tervezési szakemberek képzését, nagyobb hangsúlyt fektetve a stratégiai tervezésre és menedzsmentre, a társadalmi-gazdasági és ökológiai-természettudományi, valamint a területi (regionális) elemzési ismeretek integrált alkalmazására.

A sokszínű képzettséggel bíró szakembergárdára támaszkodó területfejlesztési és területrendezési tevékenységek egységes szakmai jellegét erősíteni kell, képzési irányelvek, szakértő útmutatók, ajánlások rendszerének kialakításával, természetesen a hazai viszonyokhoz adaptáltan. Diverzifikálni kell a területi tervezői feladatokat ellátó szakmai hátteret. A területi tervezés minőségi színvonalát garantáló és javító egységes országos rendszer kialakítása szükséges, mely eljárási, módszertani, képzési és szakértői akkreditációs elemekkel is rendelkezik. Fontos megteremteni annak feltételeit, hogy a tervezési tevékenységek teljes ciklust alkossanak a nyomon követés, a rendszeres értékelés és a tervezés információs igényét kielégítő alkalmazott területi kutatások, vizsgálatok folyamatos megvalósításával.

V. 8. Programozás és koncentráció: a finanszírozási rendszer

Az állami fejlesztéspolitika célkitűzéseinek, stratégiai céljainak a megvalósítása a fejlesztési politika finanszírozási rendszerének eredményességén, hatékonyságán múlik elsősorban. A valós igényekhez igazodó, reális költségvetési keretek között mozgó, folytonosságra, fenntarthatóságra építő finanszírozási rendszer az eredményes, hatékony fejlesztéspolitika záloga.

V.8.1. A finanszírozási rendszer továbbfejlesztéséhez szükséges általános követelmények

A decentralizált költségvetési források arányának további növelése, a területi-települési sajátforrások bővítése:

A szükségletek felmérésére, regionális, kistérségi és helyi szintre delegált fejlesztési és működtetési feladatokat – a méretgazdaságosságra alapozva – a szubszidiaritás jegyében kell kijelölni, és biztosítani kell a hozzá szükséges fejlesztési és működtetési forrásokat. A fejlesztési forrásokat a régiók közötti felosztás során a fejlettség és a népességszám egyidejű figyelembevételével szükséges meghatározni.

Programfinanszírozás megvalósítása:

A hatékony és a célokhoz elvezető fejlesztéseket csak a cselekvéseket, beavatkozásokat a különböző területi szinteken rendszerszerűen összehangolva megvalósító – szisztematikus célrendszerre épülő – programszerű fejlesztés, és az ehhez kapcsolódó programfinanszírozás eredményezhet. A programfinanszírozás lényege a több évre szóló regionális programterv alapján lebonyolított, a célokhoz igazodó rendszerszerű fejlesztésfinanszírozás. A programfinanszírozás középpontjában a regionális program áll.

A regionális programban szereplő célok, fejlesztési igények alapján lehetőség szerint szerződéses formában célszerű rögzíteni a kormányzat részéről a régióba irányuló fejlesztéseket. Ez biztosíthatja a régiók folytonosságon alapuló fejlesztésfinanszírozását.

Átlátható, összehangolt támogatási rendszer kialakítása

– Össze kell hangolni az egyes szaktárcák támogatási rendszereit mind időben, mind támogatási területeit és pályázati feltételeit tekintve egyaránt;

– Szükséges a társfinanszírozáson felüli hazai fejlesztési források elosztási mechanizmusának is az uniós rendszerhez való igazítása;

– Egységes, közérthető, egyszerű, nyilvános pályázati nyilvántartási rendszert kell kialakítani a kedvezményezettek hatékony információellátása érdekében;

– Stabil és „ügyfélbarát” pályázati rendszereket kell működtetni, lehetőség szerint több körös kiválasztási rendszer működtetésével.

Az uniós forrásokból finanszírozott programok komplementereként működő támogatási rendszer kialakítása

Mind a regionális finanszírozású programok, mind az ágazati pályázatok esetében biztosítani kell a hazai támogatások és az uniós források közötti összhang megteremtését oly módon, hogy a hazai támogatási rendszer komplementer rendszerként működjön a Strukturális Alapokból finanszírozott támogatások mellett.

Önálló, a közérdek irányában elkötelezett, hatékonyságra törekvő – a működési finanszírozástól elkülönülő – térségi fejlesztésfinanszírozási rendszer megteremtésének ösztönzése

– Az államháztartás reformja során törekedni kell arra, hogy a helyi önkormányzatok, kistérségi, regionális fejlesztési tanácsok feladataik súlyával megegyező mértékben részesedjenek az államháztartás bevételeiből. Ez jelentősen növelné a különböző területi szintű intézmények önállóságát, fejlesztési lehetőségeit, illetve a magasabb összegű társfinanszírozással elkötelezettebbé és felelősebbé válnának az állami támogatással megvalósuló projektek irányában.

– A fejlesztési és üzemeltetési feladatokat egyértelműen le kell határolni, a kapcsolódó pénzügyi folyamatokat elkülöníteni. Az adott területi szinten koncentrálódó (önkormányzati, kistérségi, regionális) fenntartási, üzemeltetési feladatokhoz biztosítani kell a szükséges forrásokat.

– A túlzottan redisztributív, „elkényelmesedett”, alacsony hatékonyságú, fölösleges kapacitásokkal működő fejlesztésfinanszírozási rendszer ellenében, egy a saját források maximális képződésében, az optimális forráshasznosításban érdekelt fejlesztéspolitikai rendszer kialakítását kell ösztönözni.

– Az előbbiek tükrében a hazai támogatáspolitikának kiegészítő jellegűnek, a saját forrásképződést elősegítőnek kell lennie, annak érdekében, hogy csökkenjen az állami szerepvállalás, beavatkozás súlya. A hazai fejlesztéspolitika minden szintjének szereplőit önálló kezdeményezésekre, felelősségvállalásra kell ösztönözni, szemben azzal a magatartással, amely kizárólag az állami segítségnyújtásra, iránymutatásra támaszkodik.

Döntés-előkészítés hatékonyságának javítása

– A projektkiválasztásnál a program céljaihoz való illeszkedés szempontjait előnyben kell részesíteni.

– A pályázati döntéshozatali folyamat egésze során érvényesíteni szükséges a fenntarthatóság elvét. A hatékonyság javítása érdekében a pályázatok elbírálása során a pénzügyi fenntarthatóságnak, a beruházás hosszú távú működőképességének, az elért állapotváltozás hosszú távon történő fenntartásának, ill. a beruházás révén várható társadalmi-gazdasági és környezeti hatások bemutatásának hangsúlyosabb szempontként kell megjelennie.

Forráskoncentráció

A hazai támogatáspolitikán belül, és különösen a területfejlesztési politika kezelésében lévő források esetében hangsúlyozottan szem előtt kell tartani a koncentráció elvét mind földrajzilag, mind beavatkozási területek szerint. Speciális területi koncentrációs követelmény, a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek pozitív diszkriminációja.

V.8.2. Területi felzárkóztatás szempontjából kedvezményezett, társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek

A területi felzárkóztatás célkitűzésének hatékony érvényesítése érdekében szükség van arra, hogy a különböző típusú, fejlesztést szolgáló erőforrások koncentráltan irányuljanak az ország legelmaradottabb térségeibe. Ezt a társadalmi-gazdasági helyzetükből adódóan leginkább hátrányos térségek, mint a területi felzárkóztatás kedvezményezett térségeinek a kijelölése és fejlesztéspolitikai pozitív diszkriminációja biztosítja.

A kedvezményezett térségek többlettámogatása a kifejezetten felzárkóztatási célú programok mellett a többi szakpolitika számára is kötelezettség.

E kedvezményezett térségek fejlődésének irányait az adott kistérség, illetve az azt magába foglaló régió fejlesztési tervei az Országos Területfejlesztési Koncepcióval összhangban jelölik ki, e célok elérését azonban a direkt módon területfejlesztési jellegű eszközök, az ágazati szakpolitikák és a regionális, ill. decentralizált források többlettámogatásai fokozottan biztosítják. A decentralizált források mértékének régiónkénti meghatározásakor e kedvezményezett térségek jelenlétét figyelembe kell venni.

A területi felzárkóztatás szempontjából kedvezményezett területek típusai:

a) Fejlettségben elmaradott térségek

b) Fejlettségben súlyosan elmaradott térségek

a) Fejlettségben elmaradott térségek

E térségtípusban a legfejletlenebb kistérségek, maximum az ország lakosságának 30%-át magába foglaló köre kerül kijelölésre.

Az alapvető cél, hogy a térségek fejlődését potenciálisan befolyásoló valamennyi szakpolitika, ill. fejlesztéspolitika eszközei fokozottan irányuljanak e térségekbe.

b) Fellettségben súlyosan elmaradott térségek

A fejlettségben elmaradott térségek körén belül – ugyanazon módszertan alapján lehatárolva – a legrosszabb társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkező térségek a súlyosan elmaradott térségek közé tartoznak. E térségtípusba az ország népességének összesen maximum 10%-át magába foglaló kistérségek tartoznak. A súlyosan elmaradott térségek rendszerének alapvető célja azt biztosítani, hogy a kifejezetten felzárkóztatási célú kormányzati ill. regionális programok és intézkedések pénzügyi eszközei a leginkább válságos helyzetű térségek problémáját koncentráltan orvosolják. A központi területfejlesztési források jogszabályban meghatározott része kizárólag e térségekben kerülhet felhasználásra. A kedvezményezett és kiemelt térségekre vonatkozó konkrét kötelezettségeket az OTK-ban foglaltak alapján 3 évente, a legfrissebb elérhető mutatók figyelembevételével jogszabály(ok)ban kell meghatározni. Az elmaradott és súlyosan elmaradott térségek lehatárolásához a társadalmi-gazdasági tényezők azon körét kell figyelembe venni, melyek az adott időszakra leginkább jellemző, leginkább káros egyenlőtlenségeket jelenítik meg.

V. 9. Visszacsatolás és átláthatóság: a fejlesztéspolitikai monitoring és értékelési rendszer

A fejlesztéspolitika hatékonyságának javítása, az átláthatóság, a döntés-előkészítés színvonalának emelése érdekében szükséges a területi szemléletet egyértelműen érvényesítő monitoring rendszer kialakítása. Ez az eredmények, hatások folyamatos nyomon követésén keresztül lehetővé teszi a fejlesztéspolitikák ill. a területi politika teljesítményének értékelését, és ezáltal nagymértékben hozzájárul a fejlesztéspolitika hatékonyságának és átláthatóságának javításához.

A nyomon követést és visszacsatolásokat biztosító rendszer három alapeleme:

– Fejlesztéspolitikai eszközök és programok monitoringja

– A területi (társadalmi, gazdasági, környezeti) folyamatok monitoringja

– Értékelések

A fejlesztéspolitikai rendszerek monitoringja a fejlesztések végrehajtásához kapcsolódó adatok és információk gyűjtését, rögzítését végzi, program- és szakpolitikai szinten egyaránt. Célja a végrehajtás gyors visszacsatolásainak, ellenőrzésének biztosítása, és az értékelési tevékenység adat- és információigényének megteremtése. A rendszerszerű, ciklusokba rendeződő fejlesztéseket megfelelő információs rendszerekkel, térinformatikával és intézményi háttérrel támogatott olyan országos monitoring rendszernek kell kiszolgálnia, amely valamennyi regionális, állami és nemzetközi ill. közösségi támogatással megvalósított beruházásra, támogatásra kiterjed. A területi politika monitoring tevékenysége további sajátos elvi elvárásokat támaszt:

– Adatok és információk pontos lokalizációja – E monitoring rendszer területiségének biztosítása érdekében – mely megkülönbözteti a többi, pénzügyi elszámolást szolgáló információs rendszertől – hangsúlyosan kell kezelni a források felhasználási, azaz a beruházások megvalósítási helyének pontos feltüntetését. A rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy ne csak programonként, időszakonként, hanem területegységenként (település, kistérség, megye, régió, egyéb speciális térségek) is összesíthetőek legyenek az információk;

– Adatok és információk komplexitása – A támogatási és beruházási összegek mellett rendszerszerűen nyomon követi és nyilvántartja a projektek keretében létrejött közvetlen (output) és közvetett eredményeket és a projekt mérhető közvetlen hatásait. Mindezt leginkább a megfelelő szakmai háttérrel programozott indikátorok mentén;

– Információs rendszer – A rendszer kialakításának alappillére egy olyan monitoring információs rendszer, mely az ágazatok közötti együttműködésre építve egységes és területi szemlélettel rendelkező struktúrában tartalmazza az érintett támogatások körét.

– Intézményi feltételek – Kedvező, ha a sokszínű adat- és információforrásra épülő területi monitoring rendszernek létezik egységes és önálló irányítása, felelősségi viszonyai, felügyelete, mely a törvényi háttér alapján az előcsatlakozási és strukturális alapokhoz is kapcsolódik.

– Adatok – A programtervezés során elvárt a megfelelően kifejező és gyűjthető, területi dimenzióval is rendelkező indikátorok meghatározása, melyekre a monitoring tevékenység is támaszkodhat. A monitoring rendszer által gyűjtött adatoknak a legszélesebb körű nyilvánosságot kell biztosítani.

A területi társadalmi-gazdasági folyamatok, a környezeti és fizikai térszerkezet állapotának monitoringja is nélkülözhetetlen a területpolitika célok érvényesülésének megítéléséhez, a hatékony döntéshozatal támogatásához, a célkitűzések és az eszközrendszer továbbfejlesztéséhez ill. korrekciójához. A területpolitika fejlesztéseinek értékelése során e tevékenység eredményei szolgálnak viszonyítási alapul, értékelésük egyúttal a területi társadalmi-gazdasági folyamatok értékelése is. E tevékenység kiterjed az ágazatai fejlesztések területi hatásainak értékelésére is.

A monitoring, értékelési és a környezeti vizsgálatok szakmai színvonalának emelése, a háttéradat-ellátottságuk javítása érdekében a Területi Információs Rendszert (TeIR) alkalmasabbá kell tenni e tevékenységek kiszolgálására. Tartalmát, elemző funkcióit fejleszteni kell, szélesebb körű és egyszerűbb hozzáférhetőségét kell biztosítani az akadémiai és közigazgatási szféra és a nyilvánosság számára, valamint alkalmassá kell tenni más hazai és nemzetközi területi információs rendszerekkel való kapcsolatra.

A rendszerszerű fejlesztésekben a monitoring tevékenység által gyűjtött adatokat az értékelés hasznosítja, strukturálja, analizálja, és konklúziói által végső soron visszacsatolást biztosít a fejlesztési ciklusok bezárásaként. Ez egy erősen célorientált vizsgálat, mely támaszkodik az alkalmazott regionális és területi kutatások eredményeire. A végrehajtást megelőző előzetes, középidős és utólagos értékelések biztosítják a programozási cikluson belüli és azon túlmutató, a koncepcionálást, programozást is befolyásoló és segítő tervezési módszerek beépülését a soron következő programozási ciklusba. Ennek megfelelően az értékelés kiterjed a területi tervezés folyamatának, tervdokumentumának értékelésére (így az OTK megvalósulásának, ill. a térségi, regionális programoknak az értékelésére is), valamint a területfejlesztés és általában a területi tervezés tervezési és végrehajtási intézményrendszerére is.

A területpolitikai fejlesztések értékelésekor az alábbi elvek érvényesítése szükséges:

– Az értékelések területi szemlélete alapelvárás minden fejlesztés értékelésekor. A területi szemlélet megjelenhet az értékelések során a helyi területi rendszerek adottságainak figyelembevételében vagy a kifejezett regionális hatások kimutatásával. Hatványozottan jelentkezik ez az igény az előzetes értékelések esetében.

– Az értékelésekkor fokozottan érvényesíteni kell a partnerség elvét, a kedvezményezettek, a menedzsment, a donorok bevonását. Az értékelést folyamatorientáltan, a partnerek és szakértők közötti kommunikáció által segített közös felismerésen, tanulási folyamaton keresztül kell érvényre juttatni, az értékelési jelentés szerepe ennél gyakran kisebb jelentőségű.

– Az értékeléseket igazítani kell az uniós gyakorlathoz, az értékelési folyamatok összehasonlíthatósága érdekében.

– Az értékelésben részt vevő szakértői szervek színvonalával szemben kiemelten magas elvárásokat kell támasztani, mert ez az egész területi politikai szakmai háttér erősítésének záloga.

– Az uniós tendenciákkal összhangban a mielőbbi visszacsatolást biztosító értékelésekre (előzetes és középidős) különös hangsúlyt kell fektetni. Az előzetes értékeléseknek is a programozás minél korábbi fázisaiban el kell kezdődnie.

– Rendkívül fontos az értékelések hasznosításának garanciája mind a döntéshozók körében, mind a közvélemény tájékoztatásának tekintetében.

– Kiemelendő, a többi értékeléstől elütő az előzetes értékelések szerepe. E folyamatot a jövőben jobban szervezve, megfelelő anyagi és időkeretek között lefolytatva, a programozás egyik legfontosabb részfolyamataként kell kezelni, a programozás általános színvonalának javítása érdekében – például az indikátorok (különösen a helyi jellegű ill. területi) kiválasztásában.

– Különös gonddal kell ügyelni a középidős és utólagos értékelések során a növekvő források miatt az eddig csak módszertani kísérletként folytatott valódi területfejlesztési hatásértékelésekre. Eddig ugyanis a beruházásokat tartalmazó területfejlesztési programok esetében főleg csak output- és eredményértékelésnek volt realitása, ugyanakkor a hatások területi jellegének kiértékelése a jövőben kiemelten fontossá kell váljon.

– Az értékelés folyamatát szakértői és partnerségi közegben, legitim módon kiválasztott, a legégetőbb értékelési kérdések megválaszolása köré kell koncentrálni.

VI. RÉGIÓK FEJLESZTÉSI IRÁNYAI

VI. 1. Regionális fejlesztések keretei

Az ország hét tervezési-statisztikai régiójához tartozó regionális fejlesztési tanácsok fejlesztési terveikben, programjaikban az OTK-ban megfogalmazott célok, mint kötelező keretek következetes figyelembevétele mellett jelölik ki fejlesztési céljaikat, határozzák meg a prioritásaikat és intézkedéseiket.

A területfejlesztési politika új szemléletéből és alapelveiből táplálkozva a regionális szintű fejlesztési tervezésnek a hatékony és eredményes regionális programok megvalósítása érdekében meg kell erősödnie. A regionális fejlesztési tervezésben valamennyi OTK-ban megfogalmazott elv érvényesítendő. Kiemelten fontos a valós térszerveződések figyelembevétele, mivel a jelenlegi régióhatárok gyakran nem igazodnak sem társadalmi, sem gazdasági, sem környezeti területi rendszerekhez. A regionális fejlesztési tervezésben is be kell vezetni területi célokat, és az ágazati jellegű intézkedéseket is térségi-települési szinten differenciálni kell.

A régió szintű területi stratégiai tervezés nem csak azokra a fejlesztési beavatkozásokra terjed ki, melyek regionális szinten végezhetők a leghatékonyabban (vagyis regionális fejlesztési kompetenciát jelentenek), hanem a régió valamennyi fejlődési folyamatát számba vevő tervezésként kell, hogy megvalósuljon. Az így megfogalmazott célok érvényesítését részben a régió saját kompetenciájába utalt fejlesztési eszközök révén (regionális operatív program) részben pedig – az országos (ágazati) operatív tervezéssel történő iteráción keresztül – az országos programok révén lehet biztosítani.

A regionális kompetencia, amely a regionális operatív programok tartalmát jelöli ki az adott fejlesztési környezet függvénye, partnerség keretében, a fejlesztések gazdái közötti (pl. régiók és ágazatok, régiók és kistérségek) egyeztetések során kell kialakítani.

Az országos területi célok közül egyesek kezelése a regionális fejlesztéspolitika, másoké a központi fejlesztéspolitika részeként hatékonyabb. Ez utóbbi esetben azonban figyelembe kell venni e célokat a regionális fejlesztési célok kialakításakor, és hozzájuk kapcsolódó, a fejlesztési hatásaikat erősítő, szétterítő intézkedéseket kell előirányozni.

Regionális szinten összehangolandó térségi kiemelt fejlesztési tématerületek

Ösztönözni kell a funkciókat megosztó, együttműködő térségek fejlesztését. Ennek érdekében a különböző térségek versenyelőnyeikre építve és a piaci lehetőségeket kihasználva alakítsák ki fejlesztéspolitikájukat. Térségükben ösztönözzék új munkahelyek teremtését, új vállalkozások indítását, letelepedését, valamint a meglévő vállalkozásaik működési környezetének a javítását. A fentiek érdekében minden térségnek a sajátos identitását, kultúráját is figyelembe véve kell megtalálnia azt a gazdasági ágazatot, tématerületet, amelynek fejlesztésére koncentrál.

Az egyes térségek fejlesztési céljainak, a kompetenciák megosztásának meghatározásakor szükséges a városoknak a környezetükkel, illetve a vidékies területekkel való együttműködésének, így a város-vidék kapcsolatának a figyelembevétele.

A területi alapon szerveződő gazdasági hálózatos együttműködések kialakítása különösen fontos a következő szereplők között:

– vállalkozások, ezen belül a multinacionális vállalatok és a kis- és középvállalkozások,

– egyetemek, innovációs és kutatóintézetek, valamint

– az együttműködések kialakítását segítő, közvetítő szolgáltatók, ügynökségek.

A fejlesztéseknek a régiók által meghatározott kisszámú legversenyképesebb, exportképes és fejlődő ágazatra kell koncentrálnia. Az együttműködések ösztönzésén túl támogatandó az érintett szereplők eszközeinek, infrastruktúrájának, technológiáinak modernizálása, alkalmazottainak képzése, új vállalkozások indításának az ösztönzése, illetve a közvetlenül nem megtérülő beruházások, kutatási programok támogatása. Az együttműködések célja, hogy javítsa ki a vállalatok termelési, működési hatékonyságát, és hozzájáruljon a magasabb hozzáadott értékű (jövedelmezőbb) termékek előállításához.

Szükség van továbbá a helyi piacra termelő mikro-, kis- és középvállalkozások versenyképességének javítására a hálózatos együttműködésük támogatása révén. A regionális gazdaság versenyképességének további alapvető feltétele, hogy kialakuljon egy olyan, a kistérségi szinten is jól szervezett képzési intézményrendszer, amely figyelembe veszi a gazdaság igényeit, és legalább megyénként integrálja a szakképzés, felnőttképzés intézményrendszerét.

A kompetenciák megosztása nemcsak a gazdaság fejlesztése, hanem a közszolgáltatások hatékony és racionális ellátása miatt is fontos. A területi szempontú feladatmegosztás meghatározásakor figyelembe kell venni a regionális szintre irányuló decentralizációs, illetve a kistérségi szinten megindult koncentrációs folyamatokat. A közfeladatok racionális megszervezése és az intézményrendszer fenntartható fejlesztése mellett támogatni kell – a civil szféra bevonásával – képzési, szociális ellátási, tájékoztatási, szemléletváltási programok megvalósítását is. Ezen túl szükség van a kistérségekben a közszolgáltatások hatékonyabb megszervezését segítő belső közlekedési hálózat, és a tömegközlekedés fejlesztésére egyaránt.

Az országos területi célok érvényessége az egyes régiókban. A színezett cellák a szín tónusának sötétedésével erősödő kapcsolatot jeleznek; üres cella: nincs kapcsolat.

VI. 2. Régiók fejlesztési céljai

A regionális fejlesztési ügynökségek koordinációjával, a régiók szereplőivel partnerségben megvalósult tervezési folyamat eredményeként az alábbi – a régiók fejlesztési irányait kijelölő – koncepcionális célkitűzések kerültek megfogalmazásra.

I. DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓ

JÖVŐKÉP

A régió közös érdekeken alapuló együttműködési hálózatok kialakításával, a természeti értékek, és a határ menti helyzetből adódó előnyök tudatos kihasználásával megalapozza a szilárd, versenyképes gazdaság alapjait, és mindehhez színvonalas életkörnyezetet és életlehetőséget biztosít.

A RÉGIÓ ÁTFOGÓ CÉLJAI

REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉG

A régió közelítése a potenciális (fejlett és feltörekvő) piacokhoz városhálózati együttműködés keretében (Szeged, mint fejlesztési pólus komplex fejlesztése, a többi megyeszékhely fejlesztése régión belüli fejlődési alközpontként, logisztikai központok és nemzetközi elérhetőség fejlesztése);

Bio- és egészségipari kutatások (kutatóhelyek, szellemi potenciál és pénzügyi források biztosítása a biotechnológia és a kapcsolódó élettudományok területén, a szellemi központok kutatási eredményeinek alkalmazása);

Gazdasági szerkezetváltás (mezőgazdaság versenyképessé tétele, a bio-agrárgazdaság meghonosítása, az élelmiszeriparban a termelői, értékesítési hálózatok kialakítása, marketing tevékenység ösztönzése, gépipari és feldolgozóipari beruházások ösztönzése);

KKV-k támogatása és üzleti környezetük javítása (beszállítóvá válás elősegítse, technológia transzfer, innovációk elterjedésének elősegítése, info-kommunikációs technológiák széles körű alkalmazása, hálózatok, klaszterek létrejöttének ösztönzése, tudásintenzív és inkubációs szolgáltatások színvonalának javítása);

Egészségipari szolgáltatások fejlesztése (gyógyturizmus és a kapcsolódó szolgáltatások, szakemberképzés minőségi fejlesztése, gyógyvizek minősítése, gyógyászati és rehabilitációs központok fejlesztése, szálláshelybővítés támogatása; a régió fürdőfejlesztési programjának folytatása a meglévő fürdőhelyekhez kapcsolódóan; új, regionális turisztikai programcsomagok, tematikus turisztikai útvonalak kialakítása);

– A folyóvölgyék és holtágak komplex turisztikai hasznosításának kifejlesztése és intézményesítése (a lovas-, kerékpár-, vízi-, öko- és falusi turizmus feltételeinek javításával);

Humánerőforrások fejlesztése (a képzés, szakképzés összehangolása a munkaerőpiaci igényekkel, átképzés, munkaerőpiaci képzés fejlesztése regionális szintű egyeztetéssel, felsőoktatás célzott és összehangolt fejlesztése).

A VIDÉKFEJLESZTÉS TÉRSÉGEINEK FELZÁRKÓZTATÁSA

Kistermelői hálózatok kialakítása, kiemelten a helyi hungarikumok előállítása terén;

Termékfejlesztés megvalósítása az élelmiszeriparral és a gyógyszeriparral összefogva;

Kézműves szakmai képzések és a kézműves termékpaletta fejlesztése;

Szociális helyzet javítása a szolgáltatások színvonalának növelésével és infrastrukturális fejlesztésekkel.

Életminőség javítása, alternatív foglalkoztatási lehetőségek.

FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS, ÖRÖKSÉGVÉDELEM

– A városközpontok rehabilitációja, a kulturális értékek és népi hagyományok védelme;

Környezetkímélő infrastruktúrák, termelési és fűtési technológiák, korszerű energetikai rendszerek elterjedésének és az alternatív energiaforrások hasznosításának ösztönzése;

Környezetbarát energiahasznosítás, közlekedés- és környezetbarát technológiák alkalmazása;

A régió nemzetközi és logisztikai szerepkörének kiépítéséhez szükséges közlekedési és informatikai feltételek megteremtése. A periférikus, félperiférikus térségek elérhetőségének javítása;

Vízgazdálkodási, vízminőség-, természet-, környezet-, és katasztrófavédelmi együttműködések fenntartása és fejlesztése.

A RÉGIÓ TERÜLETI CÉLJAI

Fejlesztési pólus és regionális alközpontok, policentrikus városhálózatok

– Szeged nemzetközileg is versenyképes régióközponttá alakítása, mely képes az innováció fogadására és terjesztésére;

– A dinamikusan fejlődő Kecskemét, valamint a Békéscsaba–Békés–Gyula városcsoport innováció-vezérelt fejlődésre képessé tétele az elérhetőség javításával, a városok logisztikai hálózatba szerveződésével;

– Karakterisztikus fejlődési potenciállal rendelkező térségek dinamizálása.

Környezeti szempontból érzékeny térségek integrált fejlesztése: Duna térség fenntartható fejlesztése és ehhez kapcsolódóan a Duna-Tisza közi Homokhátság komplex fejlesztése, valamint a Tisza-térség komplex fenntartható felzárkóztatása és ehhez kapcsolódóan a Körösök völgye integrált fejlesztése.

Tanyás térségekben a halmozottan hátrányos helyzet enyhítése (a tanyagondnoki rendszer továbbfejlesztése, a szociális és egészségügyi ellátás javítása; a hagyományos növénytermesztés, a külterjes állattartás és a kapcsolódó kézműves szakmák fejlesztése, a vidékies térségekbe irányuló turizmus és az aktív turizmus feltételeinek kialakítása).

Határ menti területeken a negatív társadalmi és gazdasági folyamatok megállítása, a népességmegtartó képesség növelése, a határon átnyúló kapcsolatok, együttműködések ösztönzése (a keleti és déli szomszédos országok, mint potenciális piac adta lehetőségek kihasználása, a gazdasági, társadalmi, kulturális és innovációs kapcsolatok erősítése).

II. DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ

JÖVŐKÉP

A Dél-Dunántúli Régió célja olyan kulturális, környezet- és természetvédelmi értékeket szem előtt tartó, oktatási, tudományos és kutatási központokon alapuló fejlődés, mely integrálja a Régió leszakadó térségeit, kiegyensúlyozott településszerkezetre épít. A Régió sikeresen fordítja jelenlegi fejlettségbeli hátrányait előnnyé azáltal, hogy megőrzött természeti és kulturális értékeit, építészeti örökségét és termálvíz kincsét fenntartható módon hasznosítja, magas színvonalú, kiegyensúlyozott életfeltételeket biztosít. A Dél-Dunántúli Régió kihasználja kedvező geopolitikai helyzetének előnyeit, elsősorban a határ menti (horvát, észak-olasz és osztrák) térségekkel való kapcsolatépítés lehetőségét.

A RÉGIÓ ÁTFOGÓ CÉLJAI

MAGAS KÖRNYEZETI MINŐSÉGŰ MODELLRÉGIÓ KIALAKÍTÁSA

Természeti környezeti értékek védelme és fenntartható hasznosítása (ipari szerkezet átalakulásával kialakult barnamezős, valamint katonai területek rehabilitációja; az érzékeny és védett területek ökológiailag fenntartható használata);

Kiegyensúlyozott térszerkezet és térségi munkamegosztás kialakítása (a településkategóriáktól elvárható köz- és gazdasági szolgáltató funkciók ellátása, fejlesztése; Pécs régión belüli közvetítő szerepének erősítése, a térség- és településközpontok elérhetőségének és a települési környezet minőségének radikális javítása).

HELYI ADOTTSÁGOKRA ÉPÜLŐ VERSENYKÉPES GAZDASÁG

Innovatív környezeti ipar és energetika (KKV-hálózatok összekapcsolása a régió egyetemein és kutatóközpontjaiban (Pécs, Kaposvár, Paks) működő tudásbázisokkal; a megújuló energiakészlet fenntartható felhasználásának támogatása);

Piacorientált kreatív és kulturális ipar (a régió szellemi potenciáljának kihasználása az egyetemi városokban, és sajátos néprajzi adottságokkal rendelkező területein);

Élettudományi bázisra épülő egészségipar (Pécs – orvostudományi és Kaposvár – élelmiszer-tudományi kutatására épülő vállalkozói szektor támogatása, a gyógyvizek, klimatikus üdülőhelyek infrastruktúrájának fejlesztése);

Piacképes, hagyományosan jelenlévő ipari ágazatok (élelmiszeripar, gépipar és fémfeldolgozás, elektronika, textil- és bőripar, faipar) és a turisztikai kínálat (pihenő-, gyógy- és wellness-turizmus, kulturális turizmus, aktív és falusi turizmus) által termelt hozzáadott érték növelése.

STABILIZÁLÓDÓ NÉPESSÉGSZÁM ÉS ERŐS TÁRSADALMI SZOLIDARITÁS

A lakosság egészségi állapotának javulása;

Hátrányos helyzetűek (etnikai alapon diszkriminált cigány származású lakosság, illetve az aprófalvas és jelentős szegregációval bíró területek lakossága) és inaktívak munkaerőpiaci reintegrációja;

Piacképes tudásszint (a felsőfokú oktatás piac- és gyakorlatorientáltságának növelése; a régió felsőoktatási intézményeinek kutatási potenciáljára alapozva piacképes innovációs szolgáltatások nyújtása a vállalkozások számára).

A RÉGIÓ TERÜLETI CÉLJAI

Fejlesztési pólus (Pécs és agglomerációja) közigazgatási, egészségügyi, tudományos, oktatási, kulturális, idegenforgalmi funkcióinak megerősítése, valamint az innováció fogadására és terjesztésére képessé tétele;

A regionális növekedési zónák (Kaposvár és Szekszárd térsége valamint a Balaton-part) innováció befogadására, az innováció-vezérelt fejlődésre és specializációra képessé tétele, illetve a régióban hagyományosan jelen lévő iparágak és a turizmus versenyképességének erősítése;

Karakterisztikus fejlődési pályára állítandó vidékies térségek (a régió többi térsége) gazdaságának stabilizálása, foglalkoztatási helyzetének javítása;

Duna-völgy komplex fejlesztése (magaspartok, ökológiai rendszerek, vízminőség és az ivóvizbázisok védelme, a Duna átjárhatóságának biztosítása hídépítéssel, integrált turisztikai fejlesztések megvalósítása, az árvízvédelem és ártéri gazdálkodás feltételeinek megteremtése, a szennyvíztisztítás és a hulladékgazdálkodás fejlesztése).

III. ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓ

JÖVŐKÉP

„Az Észak-alföldi régió földrajzi elhelyezkedésére, valamint a meglévő és mobilizálható erőforrásaira támaszkodóan, hazai és európai szinten is versenyképes gazdaságával, az értékek megőrzésével és fenntartható használatával biztosítja a minőségi élet feltételeit az itt élők számára.”

A RÉGIÓ ÁTFOGÓ CÉLJAI

I. A RÉGIÓ STRATÉGIAI HELYZETÉRE ÉS HUMÁNERŐFORRÁSÁRA ÉPÍTŐ VERSENYKÉPES, PIACVEZÉRELT ÉS INNOVÁCIÓ-ORIENTÁLT GAZDASÁG TOVÁBBFEJLESZTÉSE („DINAMIKUS RÉGIÓ”)

– A régió gazdasági potenciáljának fejlesztése, logisztikai szerepkörben rejlő lehetőségek kiaknázása Záhony, Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Biharkeresztes térségében;

– A régió elérhetőségét biztosító interregionális kapcsolatrendszerek fejlesztése;

– Regionális tudásbázis kialakítása, fejlesztése, a kapcsolódó infrastrukturális háttér biztosítása elsősorban Debrecenben, Nyíregyházán, Szolnokon.

II. A RÉGIÓ TERMÉSZETI, TÁJI ÉS KÖRNYEZETI RENDSZEREINEK KIALAKÍTÁSA, A KÖRNYEZETI ÉS KULTURÁLIS ÉRTÉKEK MEGŐRZÉSE ÉS FENNTARTHATÓ HASZNÁLATA, A KÖRNYEZET ÉS A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ÉRTÉKKÉNT VALÓ KEZELÉSE („ÖKO-RÉGIÓ”)

– A régió környezeti állapotának megóvása és fejlesztése, a környezeti adottságokra és a kulturális örökségre épülő környezetbarát turizmus feltételeinek javítása, a helyi természeti, táji, kulturális értékek, vonzerők (Hortobágy, Tisza, Tisza-tó, NATURA 2000 területek, Szatmár, Bereg, Jászság, Nagykunság stb.) védelme, a régió lakossága számára biztonságos és egészséges környezet biztosítása;

– Megújuló és alternatív energiaforrások fenntartható és növekvő arányú használata.

III. A RÉGIÓBAN AZ EGÉSZSÉGES ÉLET LEHETŐSÉGEINEK BIZTOSÍTÁSA, A KAPCSOLÓDÓ POTENCIÁL HASZNOSÍTÁSA („EGÉSZSÉGES RÉGIÓ”)

– A lakosság egészségi állapotának javítása;

– A régió termálvíz-készletére alapozott komplex egészségvertikum megteremtése, gyógy-, egészség- és ökoturisztikai hálózat kialakítása az Észak-magyarországi régióval közösen.

IV. A RÉGIÓ VERSENYELŐNYEIRE ALAPOZOTT PIACVEZÉRELT ÉS INNOVÁCIÓ-ORIENTÁLT AGRÁRVERTIKUM KIALAKÍTÁSA („AGRÁR–RÉGIÓ”)

– A régió adottságaihoz igazodó korszerű termelés kialakítása, a mezőgazdasági termékek versenyképességének növelése, az agrár- és élelmiszer-ipari termékek logisztikájának és marketingtevékenységének ösztönzése a kapcsolódó K+F háttér fejlesztésével.

V. A RÉGIÓ TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEINEK MÉRSÉKLÉSE ÉS A TÁRSADALMI KOHÉZIÓ ERŐSÍTÉSE, A FOGLALKOZTATÁS BŐVÍTÉSE („ESÉLYTEREMTŐ ÉS FELZÁRKÓZÓ RÉGIÓ”)

– A periferikus területek bekapcsolása a régió fejlődésébe, a térségi központok térszervező erejének növelése;

– A vidékies térségekben élők és hátrányos helyzetűek életminőségének és életesélyeinek javítása, magas arányú cigány népességgel rendelkező elmaradott térségekben a társadalmi, munkaerőpiaci integráció erősítése, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek támogatása;

– A sajátos alföldi településszerkezet települési értékeinek és arculati elemeinek megőrzése, revitalizációja, települési környezet fejlesztése.

A RÉGIÓ TERÜLETI CÉLJAI

A regionális fejlesztési pólus és az alközpontok (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok), valamint az innovációs tengelyek mentén a tőkevonzó és megtartó képesség növelése, a logisztikai adottságok erősítése, az innovatív, magas hozzáadott értéket előállító, magas képzettségű munkaerőre támaszkodó versenyképes gazdaság kialakítása és fejlesztése, a munkaerőpiacok összehangolása, a szolgáltatások kölcsönös igénybevétele és ennek érdekében az elérhetőség javítása;

Az innovációk átvételére és továbbítására alkalmas, dinamizálható kis- és középvárosokban (Mátészalka, Hajdúszoboszló, Karcag stb.) a térszervező erő növelése, a népességmegtartó erő fokozása, a társadalmi-gazdasági-kulturális vonzerő növelése, az elérhetőség javítása, az ipari parkok, inkubátorházak fejlesztése, a tömegközlekedés fejlesztése, a foglalkoztatás bővítése, szerkezetátalakítás;

A Tisza-mentéhez kapcsolódó térségek felzárkóztatása és fejlesztése, sajátos, integrált komplex fejlesztési lépések keretében (helyi gazdaságfejlesztés, víz- és tájgazdálkodás, környezetvédelem, turizmus, vidékfejlesztés);

A periférikus és hátrányos helyzetű térségekben a versenyhátrányok feloldása, a térségi centrumtelepülésekhez való kapcsolódás erősítése, integrált felzárkóztatási és munkahelyteremtő programok beindítása, a helyi termelési hagyományokra épülő iparágak megerősítése, továbbá az oktatási, egészségügyi, szociális és a kulturális, közművelődési ellátás infrastrukturális és humán feltételeinek megteremtésére, a térségi alapon szervezett közszolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése, a vonzó települési környezet és a biztonsági szolgáltatások fejlesztése, örökségvédelem;

Ukrajnával és Romániával szomszédos határmenti területeken a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázása, kétoldalú gazdasági, kulturális, környezetvédelmi tevékenységek közös fejlesztése.

IV. ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ

JÖVŐKÉP

A régió célja olyan társadalmi-gazdasági térszerkezet létrehozása, mely biztosítja regionális versenyképességünket, kiegyensúlyozott településrendszerre épül, szervesen és hatékonyan illeszkedik az európai térbe. A közszolgáltatások és életkörülmények tekintetében a régión belül mérsékli, vagy megszünteti az elfogadhatatlan területi egyenlőtlenségeket.

A RÉGIÓ ÁTFOGÓ CÉLJAI

A „TECHNO-RÉGIÓ”: A VERSENYKÉPES GAZDASÁG MEGTEREMTÉSE

Cél az ipar és a szolgáltatások területén a gazdasági teljesítőképesség növelése, azon húzóterületek kijelölése, melyek biztosíthatják a régió hozzáadott érték termelésének jelentős mértékű növelését.

– A régió jövőbeni gazdasági szerkezetét domináló két gazdasági ág (mechatronika, vegyipar) fejlesztése;

– Erőteljes technológiafejlesztés a húzóágazatokon kívüli ipari és szolgáltatási területeken is;

– A környezetvédelmi ipar meghonosítása, új preventív technológiák kifejlesztése és az alternatív energiabázisok térhódításának elősegítése, a régió barnamezős területeinek rehabilitációja;

– A megújuló energiaforrásokon alapuló energiaipar kialakítása;

– A kreatív, innovatív régió arculat kialakítása, a tudásalapú tevékenységek előtérbe helyezése, a Miskolci Egyetemre és más felsőoktatási intézményekre építve a K+F potenciál fejlesztése, az oktatási intézmények és a gazdálkodó szervezetek kapcsolatainak erősítése;

– A regionális logisztikai hálózati rendszer kialakítása a leendő mezőkövesdi repülőtérre alapozva.

REGIONÁLIS TURISZTIKAI HÁLÓZATI RENDSZER KIALAKÍTÁSA AZ ÉSZAK–ALFÖLDI RÉGIÓVAL KÖZÖSEN

Cél a versenyképes és nemzetközileg is meghatározó súlyú turisztikai régió kialakítása;

– A regionális turisztikai klaszterek létrehozása a turisztikai infrastruktúra, attrakciók és fogadókapacitás fejlesztésével. A kulturális turizmus, bor- és gasztronómiai turizmus, termál-, wellness- és speciális egészségügyi turizmus, aktív turizmus, ökoturizmus vonzásadottságainak kihasználása;

– Közös regionális klaszter központ létrehozása az Észak-alföldi régióval;

– Turisztikai szolgáltatás-fejlesztés;

– Humánerőforrás-fejlesztés (idegen nyelvi, idegenforgalmi, informatikai, kommunikáció képzés és átképzés).

A MINŐSÉGI ÉLET FELTÉTELEINEK MEGTEREMTÉSE, A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT INTEGRÁLT FEJLESZTÉSE

Cél a harmonikus és környezetvédelmi szempontból is fenntartható fejlődésre alkalmas településhálózat megerősítése, a városok közötti regionális funkciók praktikus felosztásával;

– A versenyképes nagyvárosokban, illetve az azok együttműködése révén fejlődő gazdasági körzetekben elsősorban a gazdasági innovációs és tudásközpont-szerep megerősítése, a regionális igazgatási és kulturális szolgáltatás fejlesztése, az egymás közötti és régión kívüli elérhetőséget jelentősen javító főúthálózat fejlesztése;

– A tudás, az innováció átadására képes városokban és vonzáskörzeteikben alapvető feladat az innováció és tudásbefogadó képesség erősítése, a kistérségi gazdasági funkciók fejlesztése, a fizikai és virtuális elérhetőség javítása, a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása;

– A leghátrányosabb helyzetben lévő kistérségekben a szolgáltató városok és vonzáskörzeteik fejlesztésének feladata, hogy csökkenjenek a társadalmi és területi különbségek, nőjön a foglalkoztathatóság, mérséklődjenek a jövedelemegyenlőtlenségek, csökkenjen a kirekesztődéssel fenyegetett tartósan szegények száma. Ebből eredően szükséges a kistérségi közszolgáltatási funkciók megerősítése, kistérségi döntéshozatali és igazgatásszervezési szerep bővítésé, kistérségen belüli fizikai elérhetőség javítása, virtuális elérhetőség megteremtése és a foglalkoztatás jelentős növelése.

A RÉGIÓ TERÜLETI CÉLJAI

– A régió mind külső, mind belső határai nyitottabbak legyenek a megyék, kistérségek közötti horizontális társadalmi-gazdasági kapcsolatok erősítése, valamint a határmenti együttműködések jobb kihasználása érdekében;

– A régió szegregációval sújtott, különösen a magas arányú cigány népességgel rendelkező térségeiben a társadalmi kohézió elősegítése;

– A határmenti és hegyvidéki területek aprófalvas térségeiben a térségi központok funkcióinak megerősítése, az infrastrukturális hátrányok csökkentése, a turisztikai potenciál kiaknázása;

– A folyók és hegyvidéki vízfolyások áradásaival sújtott területeken integrált védekezési és víz-, valamint tájgazdálkodási programok kidolgozása.

V. KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ

JÖVŐKÉP

„A Közép-Dunántúl, mint európai szinten versenyképes régió az innováció régiójává válva magtérségként meghatározó szerepet tölt be a hazai modernizációban. Mindez az innováció, a megújulás régión belüli kiterjesztésével, és ezáltal a régióban élők életminőségének folyamatos javításával párosul.”

A RÉGIÓ ÁTFOGÓ CÉLJAI

A KÖZÉP-DUNÁNTÚL, MINT VEZETŐ HAZAI INNOVÁCIÓS TÉRSÉG

A régió prosperáló nagyvállalatai mellett a hazai és nemzetközi környezetben versenyképes, elsősorban KKV-in alapuló régiós gazdaság innováció-orientált fejlesztése. A fejlett területek gazdasági dinamizmusának kiterjesztése az elmaradott térségekre. Komplexen értelmezett innovációs törekvések végrehajtása a turisztikai vonzerőkkel rendelkező és az agrártérségekben (a termelési és szolgáltatási tevékenységek minőségének emelése, modernizációja, diverzifikálása).

A RÉGIÓ TÁRSADALMI–GAZDASÁGI MEGÚJULÁSÁT SZOLGÁLÓ MINŐSÉGI HUMÁNERŐFORRÁS-FEJLESZTÉS

Összehangolt humánerőforrás és foglalkoztatási fejlesztések, ezekkel kompatibilis innovatív szociális ellátórendszerek kialakítása. A felsőoktatással rendelkező városokban (Székesfehérvár, Veszprém, Tatabánya, Dunaújváros, Komárom, Esztergom, Pápa) a felsőoktatási K+F humán kapacitások, közép- és felsőfokú szakképzési, felnőttoktatási rendszerek fejlesztése.

VONZÓ, FENNTARTHATÓ ÉLETMINŐSÉG MEGTEREMTÉSE

A környezetvédelmet, az infrastruktúrát, a közlekedést és az információs társadalmat érintő életminőség-fejlesztés a régióban: a kiemelkedő karsztvízkincs-készletének védelme, a természeti értékek fenntartható turisztikai hasznosítása, a fenntartható agrárgazdasági fejlesztések, a környezeti infrastruktúra fejlesztése, a part- és vízrendezés különösen a régió állóvizei esetében, valamint a települések hálózatos fejlesztése, egyúttal az elérhetőségi kapcsolatok javítása és az információs infrastruktúra fejlesztése.

HATÉKONY REGIONÁLIS KAPCSOLATOK ÉS ARCULATI RENDSZER

A regionális és a régión belüli kistérségek közötti együttműködések elindítása és fenntartása kiemelt cél, külön figyelemmel a külföldi vagy akár más magyarországi régiókkal való közös együttműködések sikeres megvalósítására, amit kiegészít a helyi közigazgatási szint felkészítésére a régiós területfejlesztés egyéb szereplőivel való együttműködésre, valamint a regionális identitás fejlesztése.

A RÉGIÓ TERÜLETI CÉLJAI

– A fejlesztési társközpont funkciót betöltő városegyüttes (Székesfehérvár, Veszprém) fejlesztése. A régiószervező központ Székesfehérvár nemzetközi szinten is versenyképes, a technológiai innovációk fogadására és terjesztésére képes nagyvárossá fejlesztése;

– A legfontosabb regionális alközpontok (Dunaújváros, Tatabánya, Veszprém) és az agglomerálódó-urbanizálódó térségek szolgálhatják a régiószervező központtal való funkció és munkamegosztást segítő innovációs környezet megteremtését, a K+F alkalmazások és az adaptív KKV-k elterjedését, valamint terei a felsőoktatás-fejlesztésnek. E fejlesztésekhez kiváló alapokat nyújthatnak logisztikai és humánerőforrás tartalékaik is;

– A régió növekedésre, specializációra képes középvárosainak (Bicske, Esztergom, Komárom, Mór, Ajka, Pápa, Tata) innováció fogadására és térségük dinamizálásának közvetítésére alkalmassá tétele. Az idegenforgalmi vonzerőkkel rendelkező városok és térségük (királyi városok: Esztergom, Tata, Székesfehérvár, Veszprém, valamint Balatonalmádi, Balatonfüred, Gárdony) turisztikai és kulturális versenyelőnyeinek kihasználása. A városhálózaton belüli elérhetőséget javító észak-déli és kelet-nyugat irányú hiányzó közlekedési kapcsolatok fejlesztése. A régió fővároshoz közeli nagyvárosainak alkalmassá kell válniuk Budapest funkciókoncentráló hatásának az ellensúlyozására, és lezárására;

– A régió speciális táji adottságaik alapján kiemelt térségei elsősorban idegenforgalmi térségek, ill. a fenntartható vidékfejlesztés térségei:

– A régió területére eső balatoni térségek (északi part és a Balaton-felvidék) és a Dunakanyar érintett területének az új minőségi idegenforgalmi szempontokat és a sajátos adottságaikat szem előtt tartó fejlesztését a szomszédos területekkel és az országos fejlesztési célokkal összhangban kell megvalósítani, a környezeti fenntarthatóság szigorú érvényesítésével;

– A Velencei-tó és Vértes térsége a tó és a mögöttes középhegységi térség ökológiai stabilitásának fenntarthatóságát, környezetvédelmi feladatok összehangolásán alapuló fejlesztést kíván, melyek kiemelt része a turisztika;

– A régió magasan erdősült hegy- és dombvidéki területei fenntartható fejlesztésének része a falusi és aktív turizmus, ökológiai alapú mezőgazdaság, helyi jelleggel bíró termékeket előállító mikrovállalkozások, többcélú integrált és fenntartható erdőhasználat.

További kiemelt térségeink:

– Az M4–M8 tengely régiónkra eső 8-as főút térsége, elsősorban közlekedés- és gazdaságfejlesztési jelentőséggel bír;

– Az IsterGranum kisrégió és a VágDunaIpoly eurorégió együttműködés a Közép-Dunántúl határon átnyúló fejlesztési lehetőségeit kínálják fel.

– A szocialista iparosítás gazdasági, szociális és környezeti örökségével küzdő térségekben – mint a Dunántúli-középhegység „Energiatengelye”, illetve a Komárom-Esztergom közötti Duna menti ipari települések – elsősorban az ipari szerkezetváltásra, a beindult pozitív folyamatok erősítésére, valamint a még meglévő környezeti károk felszámolására kell helyezni a hangsúlyt;

– A leszakadóban lévő vagy stagnáló, elsősorban agrár hagyományú Kisbér, Sümeg, Tapolca, Aba, Adony, Ercsi térségében, ill. a dél-mezőföldi térségekben a gazdasági tevékenység diverzifikálása, az alternatív jövedelemszerzési módok, és az ökológiailag fenntartható agrárgazdálkodás kereteinek megteremtése jelenthet kiutat, de törekedni kell az előnyös mezőgazdasági térségek fokozott versenyelőnyének kihasználására is.

VI. KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ – A KREATÍV RÉGIÓ

A Közép-magyarországi régió stratégiai célja, hogy a minőség elvein nyugvó, élhető, az itt élők számára egészséges, lakó- és munkakörnyezetet biztosító, ugyanakkor a fenntarthatósági kritériumokat gazdasági, környezeti és társadalmi vonatkozásban egyaránt teljesítő, kreatív térség legyen. Nemzetközi vezető szerepe a Kárpát-medence fő szervező erejét jelenti. A tudásalapú emberi erőforrás- és gazdaságfejlesztés az üzleti szolgáltatásokra, a kutatásfejlesztésre, a kulturális és szabadidő gazdaságra koncentrál.

A RÉGIÓ ÁTFOGÓ CÉLJAI

A RÉGIÓ GAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉGÉNEK NÖVELÉSE

Szerkezetében és térstruktúrájában harmonikus, stabil gazdaság kialakítása

– KKV-k versenyképességének növelése, elsősorban a technológia-intenzív iparágak, az üzleti és informatikai szolgáltatások, a kulturális gazdaság, a turizmus és szabadidő-gazdaság, a környezetvédelmi ipar, kutatás-fejlesztés, innováció területén, klaszterek, beszállítói hálózatok ösztönzésével;

– Budapestnek az európai városhálózatban betöltött szerepének erősítése, a határon átnyúló regionális funkciók, a vállalati regionális központok jelenléte, az üzleti szolgáltatások, és az innováció fejlesztésével;

– a gazdasági fejlettség területi különbségeinek mérséklése;

– tudásváros-tudásrégió pozíció javítása érdekében az innovációs és adaptációs készség, a kommunikációs infrastruktúra fejlesztése és a K+F-„tudásipari” központ szerep erősítése;

– a turisztikai és szabadidős kínálat bővítése és színvonalának emelése, a kiaknázatlan elemek (gyógyfürdők, területileg kiegyensúlyozatlan szolgáltató rendszer, hiányos marketing) aktivizálásával.

– a kulturális gazdaság feltételeinek javítása, egységeinek fejlesztése.

A munkaképes korú lakosság gazdasági aktivitásának növelése

– hátrányos helyzetű, megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedésének támogatása; új típusú foglalkoztatási lehetőségek (pl. e-munka) megteremtése;

– az esélyegyenlőség megteremtése érdekében az akadálymentesítés felgyorsítása;

– humán erőforrás fejlesztése, az iskolarendszeren belüli és azon kívüli oktatás, színvonalának fejlesztésével és a képzési struktúra munkaerőpiaci igényekhez történő igazításával.

TÁRSADALMI KOHÉZIÓ ERŐSÍTÉSE

Humán közszolgáltatások színvonalának fejlesztése

– A meglévő szolgáltatások színvonalának emelése, új humán szolgáltatások bevezetése;

– az esélyteremtő oktatás fejlesztése a munkaerő-piaci esélyek javításáért;

– új, innovatív humán szolgáltatások létrehozásának támogatása a szakember-ellátottság javítására, helyenként a szakmai színvonal emelése.

Humán közszolgáltatások infrastruktúrájának területi összehangolása

– az egészségügyi, szociális, kulturális közszolgáltatások elérhetőségének és színvonalának területi összehangolása, igazítása a szuburbanizáció demográfiai változásaihoz elsősorban az agglomerációs övezetben;

– az egészségügyi, szociális, kulturális és oktatási intézmények infrastrukturális állapotának javítása (rekonstrukció, technikai eszközök, berendezések);

– az „alkonygazdaság” fellendítése, a növekvő arányú idős népesség kulturális, rekreációs, közösségi aktivitásának megfelelő szolgáltatások, lehetőségek biztosítása, életminőségének javítása.

ÉLHETŐ RÉGIÓ MEGVALÓSÍTÁSA

Természeti- és épített környezet védelme és fejlesztése

– A régió környezetvédelmi és természetvédelmi infrastruktúrájának fejlesztése;

– Környezet- és természetvédelmi szemlélet erősítése a régió társadalmának minden szintjén;

– A természetes zöldfelületi egységek, vízbázis-védelmi területek védelme, az ezek közötti természetes kapcsolat, zöldfelületi rendszer kialakítása és megóvása;

– A város- és település-rehabilitáció felgyorsítása, a slumok felszámolása;

– Települési és kerületi (al)központok fejlesztése, revitalizálása, szolgáltatások, új funkciók megtelepedésének ösztönzése („Főutca-program”);

– A Régióban elérhető rekreációs lehetőségek bővítése, a kulturális, sport és a regenerálódást segítő programok szélesítése.

A közösségi közlekedés fejlesztése, környezetkímélő közlekedési rendszer erősítése

– Új – elsősorban haránt-irányú – közlekedési kapcsolatok kiépítése, Budapesten belül és kívül egyaránt,

– A közösségi közlekedés versenyképességének növelése, intermodális csomópontok fejlesztésével, a levegő- és zajszennyezés csökkentése érdekében;

– Az alternatív közlekedési módok kihasználhatóságának elősegítése.

Az együttműködések ösztönzése, a kommunikáció, a partnerség, az adat és információszolgáltatás elősegítése minden átfogó cél eléréséhez elengedhetetlen.

A RÉGIÓ TERÜLETI CÉLJAI

– A Közép-Duna Völgy komplex fenntartható fejlesztése (összehangolt zöldfelületi rendszer, a városkörnyéki rekreáció tereinek megteremtése, szennyvízkezelési, vízbázis- és árvízvédelmi feladatok, vízi közlekedés);

– M0 gyűrű sávja (mint az agglomerációs „interface”) fenntartható fejlődésének segítése;

– Termál klaszter létrehozása;

– Kiegyensúlyozott, többpólusú térszerkezet megteremtése Budapest és agglomerációs társközpontjai között;

– Budapest belső területeinek revitalizálása;

– Duna-Tisza közi rurális térségek felzárkóztatása;

– Ipoly-mente fejlesztése.

VII. NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ

JÖVŐKÉP

Nyugat-Dunántúl az élénk helyi és nemzetközi együttműködési hálózatok régiója, amely európai dinamikus gazdasági, közlekedési, tudás és kommunikációs tengelyek aktív formálójaként, az ember és környezete kiegyensúlyozott kapcsolatára építve Magyarország – gazdaságilag, szervezetileg és kulturálisan is megújuló – zöld jövőrégiójává válik.

A RÉGIÓ ÁTFOGÓ CÉLJAI

AZ ÖT ORSZÁGOT ÖSSZEKÖTŐ NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ NEMZETKÖZI ÉS BELSŐ ELÉRHETŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSA

– Az észak-déli gazdasági, innovációs és közlekedési tengely teljes megvalósítása (az észak-déli közúti és vasúti tengely, illetve a kelet-nyugati közlekedési tengelyek fejlesztése);

Regionális multimodális logisztikai hálózat (Győr–Pér–Gönyű, Nagykanizsa, Sármellék) és a regionális közlekedési szövetség létrehozása;

– A jelentős terhelésű főútvonal-hálózat, valamint a térségi jelentőségű mellékutak és határ menti utak fejlesztése, korszerűsítése.

PANNON GAZDASÁGI KEZDEMÉNYEZÉS A REGIONÁLIS GAZDASÁGI SZERKEZET MEGÚJÍTÁSÁÉRT

– Az innovációra épülő (a magasabb hozzáadott értéket előállító, magasabb képzettségű munkaerőt alkalmazó) fejlesztések ösztönzése. Térségi innovációs és technológiai központok hálózatának kiteljesítése (kiemelten Győr, Szombathely, Nagykanizsa, Zalaegerszeg és Sopron erősítésével);

– A régió kulcságazataiban (autóipar, gépipar, az elektronikai és kommunikációs ipar, faipar, környezeti iparágak, tudásipar) a modern hálózati együttműködési formákra építve (klaszterek) a beszállítói kapcsolatok erősítése, az érintett KKV-k fejlesztése, modernizációja;

Integrált térségi gazdasági együttműködéseket, új vállalkozások és beruházások létrejöttét, valamint ezeket támogató és ösztönző térségi szervezetek fejlesztése.

A NYUGAT-DUNÁNTÚLI EMBERKINCSÉRT – A HUMÁN KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLTATÁSOK, AZ INTÉZMÉNYI GYAKORLAT, VALAMINT A KÖZIGAZGATÁS MEGÚJÍTÁSA

– Regionális és helyi közintézmények, közszolgáltatások integrált (összehangolt igazgatási és ellátási rendszerek), hálózati elvű és minőségi fejlesztése, a civil szférát is hatékonyan integráló megújítása;

– Az egészségügyi intézmények infrastruktúrájának és információs hálózatának fejlesztése és a regionális egészségügyi és szociális ellátó rendszer modernizálása, szolgáltatásinak tartalmi és területi bővítése;

– A Nyugat-Pannon információs társadalom fejlesztése, kiteljesítése, a régió oktatása innovációs potenciáljának növelése.

ÉLETTERÜNK AZ ÉLŐ ÉS MEGÚJULÓ NYUGAT-DUNÁNTÚL – KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS, A KÖRNYEZETI TUDATOSSÁG ERŐSÍTÉSE ÉS A KÖRNYEZETVÉDELMI INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE

– Nagytérségi hulladékgazdálkodási és szennyvízkezelési rendszerek, valamint egyedi szennyvízkezelési programok megvalósítása; vízgazdálkodási, árvízvédelemi és tájrehabilitációs programok támogatása (Szigetköz, Fertő-tó környéke, Rába, Balaton, Kis-Balaton, Mura mente), felszíni és felszín alatti vizek védelme;

Megújuló energiák hasznosítását és energiamegtakarítást eredményező komplex és többlépcsős regionális fejlesztési programok és projektek támogatása;

– Területileg integrált ökoturisztikai kínálat kialakítása, a biológiai sokféleség megőrzése, valamint a környezeti tudatformálás erősítése.

A TELEPÜLÉSSZERKEZET MEGERŐSÍTÉSE INTEGRÁLT TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI PROGRAMOK RÉVÉN

Cél a központi funkciók (kiemelten a gazdasági, kulturális, oktatási, igazgatási) hatékony és kiegyensúlyozott, az öt nagyváros egyedi helyi adottságaira épített és városhálózati elvű megerősítése a régióban. A közép- és kisvárosok bázisán a minőségi közszolgáltatásokhoz való kiegyensúlyozott hozzájutás megteremtése és a foglalkoztatás bővítése, valamint a helyi, térségi erőforrások mozgósításával életképes jövedelemszerzési lehetőségek bővítése a belső periférikus, aprófalvas térségekben.

A PANNON ÖRÖKSÉG MEGÚJÍTÁSA – AZ ÉPÍTETT ÉS KULTURÁLIS ÉRTÉKEINKÉRT

– A klaszter alapú együttműködésben a termálvízkincs hasznosításához kapcsolódó új, egyedi arculatú egészségturisztikai és rekreációs fejlesztések, beruházások ösztönzése;

– A régió turisztikai intézményrendszerének megújítása (desztinációs menedzsment szervezetek felállítása); a pannon kulturális fesztiválok 10 éves programjának

– A műemléki értékekre építve szükséges a kastély, vár hálózat fejlesztése, hasznosítása és a történelmi belvárosok rekonstrukciója.

A RÉGIÓ TERÜLETI CÉLJAI

A Nyugat-dunántúli Régió – az európai közlekedési és gazdasági tengelyek aktív részeseként – az erősségorientált, policentrikus hálózati térségfejlesztés mintarégiója. Kiemelt területi céljai:

– Észak-déli gazdasági, innovációs és közlekedési tengely fejlesztése;

– Középvárosi központtal rendelkező kistérségek és alcentrumok erősségorientált, integrált fejlesztése;

– Elmaradott és többnyire természeti értékekben gazdag aprófalvas és speciális adottságú térségek, belső és külső perifériák felzárkóztatása és endogén fejlődésének előmozdítása.

FOGALOMMAGYARÁZAT

Az Országos Területfejlesztési Koncepcióhoz kiegészítő jegyzékként kapcsolódik a dokumentumban használt speciális fogalmak magyarázata. A fogalommagyarázat célja, hogy az OTK-ban felmerülő szakkifejezések értelmezését megadja, megkönnyítve azok megértését és célszerű alkalmazását. Elsősorban azokra a fogalmakra koncentrál, melyek magyarázata hiányos a magyar szakirodalomban, vagy az OTK eltér az általában használatos értelmezésektől. Amennyiben a szövegben szereplő fogalom a glosszáriumban nem szerepel, úgy a magyar nyelvű szakirodalomban általában fellelhető értelmezés az irányadó.

Agglomeráció: olyan összeépült településegyüttes, melyben egy központi város és az azt körülvevő térség, elővárosi gyűrű között különösen szoros kapcsolat van, a foglalkoztatottak nagy arányban ingáznak az agglomeráció központi városába (policentrikus agglomeráció révén városaiba). Az agglomerációkat általában magas népsűrűség, gazdasági aktivitás jellemzi. Magyarországon a legkiterjedtebb agglomeráció Budapest térsége.

Agrár-vidékfejlesztés: az EU Közös Agrárpolitikájának második pillére, a vonatkozó uniós rendeletben meghatározott intézkedésekre kiterjedő tevékenységek megnevezése. Hazánkban a vidékfejlesztés támogatási szakpolitikai ágával szinte teljes egészében megfeleltethető. Elsősorban területfejlesztési politikai koordináció révén válhat a vidékfejlesztési politika szerves részévé.

Aprófalu: 500 főnél kevesebb népességű település.

Átfogó cél: a területfejlesztési politika azon fejlesztési célja az OTK-ban, mely elérése elsősorban hosszú távon biztosítható, az ország egész területi rendszerére hatással van. Az átfogó célok csoportjainak elemeire épülnek az egyes területi célok.

Autonóm energiagazdálkodási rendszerek: a vezetékes energiahálózatoktól független, kis teljesítményű energiaellátó létesítmények és módszerek, amelyek elsősorban a megújuló energiaforrások hasznosítására alapoznak. A helyi adottságoktól függően alkalmasak kisebb közösségek energiaigényének költséghatékony módon történő teljes fedezésére, illetve kiegészítő energia kinyerésére és szolgáltatására.

AVOP: Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program; az első Nemzeti Fejlesztési Terv egyik operatív programja. A koordinálásáért felelős kormányzati szerv a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium.

Beavatkozási területek: a célok, részcélok elérését biztosító beavatkozások. Nem teljes körűen rögzítettek, leginkább csak a megvalósításban nélkülözhetetlen elemekre terjednek ki, felsorolásuk bővíthető. A vázolt tevékenységek különböző ágazatok és területi szintek kompetenciáit érinthetik, szabályozási, pénzügyi, közösségszervezési eszközök használatára utalhatnak. A stratégiai és operatív tervezési fázis programjainak intézkedéseibe épülhetnek be.

Biogazdálkodás: ld. organikus gazdálkodás.

Biogeográfiai régió: növényzeti és éghajlati tulajdonságok alapján meghatározott régió. Az EU 15 korábbi tagállamán belül hat biogeográfiai régiót jelöltek ki (boreális, kontinentális, alpin, atlantikus, mediterrán, makaronéziai). Magyarország csatlakozásával a régiók sora egy új, Magyarország teljes területét lefedő pannon régióval egészült ki. A pannon biogeográfiai régióban számos védendő olyan faj és élőhelytípus, ún. „pannonikum” található, amely a korábbi tagállamok területén nem fordul elő. Ezek élőhelyeit Magyarországnak is szakmai szempontok alapján, önállóan kellett meghatároznia a Natura 2000 területek kijelölésével.

Egyedi tájérték: épített vagy természetes objektum, mely elsősorban nagy tájképi jelentőséggel bír, de a táj ökoszisztémájában is szerepe van. Pozitív esztétikai tartalommal járul hozzá a tájak sajátos karakteréhez. Lehet természetes eredetű vagy az ember által alakított, szakrális vagy rekreációs tevékenységekhez, tradicionális tájhasználathoz kötődő. Példák: famatuzsálemek, fasorok, sziklafalak, kőtengerek, felhagyott kisméretű kőfejtők, barlangok, felszíni karsztos formák, források, kis területű vízborítás, gyepfoltok, földtani és talajtani feltárások, régi útjelek, keresztek, emlékhelyek, kőrakások, kőfalak, sövények, kutak, hidak, történelmi utak és ösvények, romok, gazdasági- és lakóépületek stb.

Értékekhez való hozzáférés: a térségek táji vagy kulturális értékeinek megközelíthetősége és fenntartható használata. (1) Ez jelenti a táj és a kulturális örökség értékeinek (pl. erdők, természetes vízpartok, egyedi tájértékek, műemlékek) megszemlélésének és rekreációs használatának lehetőségét ott, ahol ezt szigorú természetvédelmi korlátozások nem akadályozzák. (2) Ezek az értékek gyakran a tradicionális fenntartható tájhasználat alapjai is (pl. turizmusszervezés, erdei termékek gyűjtése, víz és nyersanyag lelőhely), ilyen irányú használatuk is biztosítandó. A hozzáférés biztosítása a tulajdoni viszonyoktól független, az állami területek kezelőinek is felelőssége van e téren.

Érzékeny Természeti Területek: olyan extenzív művelés alatt álló területek, amelyek a természetkímélő gazdálkodási módok megőrzését, fenntartását, ezáltal az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség fennmaradását, a tájképi és kultúrtörténeti értékek megóvását szolgálják. E területek különleges, illetve sérülékeny természeti, környezeti értékekkel bírnak, és ezek megőrzése speciális gazdálkodási rendszer alkalmazását, rendszabályok, technológiai előírások betartását kívánja meg a gazdálkodótól. A gazdálkodó ezen előírások betartása esetén normatív, föld alapú, vissza nem térítendő támogatásban, a gazdálkodása kedvező környezeti teljesítményeiért nyújtott kifizetésben részesül.

Faluhálózat: elsősorban falvak (esetleg tanyák, településrészek, kisvárosok) nagyobb térségi, esetleg országos hálózata, egy-egy speciális témával (pl. biogazdálkodással, kisebbségekkel, néprajzi csoportokkal) kapcsolatos fejlesztések vagy turisztikai fejlesztések, kapcsolódó innovációs tevékenységek koordinálásának kerete.

Fejlesztési pólus: olyan nagyváros, melynek funkciója a fejlődés közvetítése, régió- és országhatárokat is átlépő hatóterülete fejlődésének generálása, régiója számára a legképzettebb munkaerő megtartása. Ennek megfelelően hatóterét ellátja magas szintű szolgáltatásokkal, kulturális kínálattal, speciális termékekkel; jelentős súlya van a gazdasági, közigazgatási kapcsolatrendszerben és döntéshozatalban; nagyvállalatai kiterjedt beszállítói hálózatuk révén szervesen beépülnek a helyi gazdaságba, elősegítve térségük fejlődését. A pólust dinamikus, innovációorientált ágazatok egész komplexuma jellemzi. A jelenlévő magas szintű egyetemi oktatás, kutatás-fejlesztési tevékenység, a magas színvonalú infokommunikációs infrastruktúra és a kvalifikált munkaerő nagy aránya miatt tudásközpont szerepe van. A nemzetközi szakirodalomban a közlekedésből átvett hub (csapágy) jelöli településhálózat azon köztes, regionális központjait, melyek feladata saját térségük fejlődésének elősegítése.

Fejlesztéspolitikai monitoring és értékelési rendszer a fejlesztéspolitika eszközrendszerének egyik eleme. Célja a fejlesztési célú beavatkozások végrehajtásáról, eredményességéről történő visszacsatolás. Ebből következően a döntés-előkészítés egyik legfontosabb eszköze, mely a hazai fejlesztéspolitika hatékonyságának javítását, átláthatóságának fokozását szolgálja. Alapvetően három elemből épül fel: (1) a fejlesztéspolitika eszköz- és intézményrendszerének monitoringja; (2) területi (társadalmi, gazdasági, környezeti) folyamatok monitoringja; (3) értékelések készítése a monitoring adatok alapján.

Fenntartható térségfejlődés: a fejlődés térségenként úgy valósul meg, hogy a környezeti, kulturális és természeti értékek védelme mellett biztosított a lakosság életminőségének fenntartása és javítása, az életminőség javulását eszközként szolgáló gazdaság számára alapot biztosító természeti erőforrások harmonikus és kíméletes igénybevétele, a régiók sajátos adottságai, hagyományai figyelembe vételével és azoknak helyben értékké alakításával együtt. Megvalósításához elengedhetetlen a szubszidiaritás elvének megfelelően a helyi önfenntartó rendszerek kiépülésének támogatása, valamint a helyi társadalom, gazdaság és környezet megújuló-képességének biztosítása.

Földhasznosítás: Elsősorban az EU által támogatott vidékfejlesztési tervek esetében előforduló terminus. A területhasználattól eltérően elsősorban a nem beépített területekre, kiemelten a termőterületekre vonatkozik, így annak alkategóriájaként is értelmezhető (bár a valóságban gyakran szinonimájaként használt). Tipizálása a mezőgazdasági művelés jellege esetében nagyobb felbontású, mint a területhasználaté (megkülönböztet, az egyes művelési formákon belüli kategóriákat nem csak a termelt növények fajtái, de azok változatai vagy extenzív-intenzív művelésük szerint is). A földhasznosítás az angol „land use” terminus fordításaként jelent meg a vidékfejlesztési szakmában, de meg kell jegyezni, hogy az angol kifejezést jobban takarja a hagyományosan is használt, tájföldrajzi eredetű területhasználat szakkifejezés.

Földtani közeg és a felszín alatti víz szempontjából érzékeny területek: az antropogén eredetű szennyezésre különösen érzékenyen reagáló környezeti elemekkel, földtani képződményekkel rendelkező térségek (pl. karsztvízben gazdag karsztos területek, felszín alatti vízbázisok) ahol az ipari, mezőgazdasági, közlekedési és kommunális eredetű diffúz és pontszerű szennyezések különösen veszélyeztethetik a környezet állapotát.

Harmonikus területrendszer: olyan területrendszer, melyben az egyes alrendszerek (természeti, társadalmi, gazdasági) kapcsolata harmonikus, azaz a kapcsolatok, kölcsönhatások konfliktusszegények. Egy-egy ágazati szakpolitika az alrendszerek egy-egy szegmensének hatékony működését próbálja megvalósítani, ám ezek térbeli együttesét a területfejlesztési politika igyekszik harmonizálni: a harmonikus területrendszerek kialakítása (országban, régióban) a területfejlesztési politika legfőbb célja, mely a különböző konfliktusok (pl. környezetszennyezés, munkanélküliség) feloldása és megelőzése révén valósulhat meg. A különböző térségek egymásba illeszkedése igényli a területrendszerek harmonikus egymásba illeszkedését.

Határmenti fejlesztés: országhatárok mellett illetve annak közvetlen közelében lezajló a társadalmi, gazdasági és környezeti területi folyamatok figyelésén és értékelésén alapuló tervszerű beavatkozási, fejlesztési irányok és intézkedések meghatározása, összehangolása és megvalósítása különböző szintű, nem egyszer a határ menti partnerek által közösen előkészített térségi fejlesztési tervek, programok és projektek keretében.

Helyi anyag és hulladékgazdálkodás: a települési önkormányzatok, helyi közösségek által megszervezett, és az anyag és energiatakarékosság szempontjait figyelembe vevő környezetvédelmi rendszer.

Helyi energiagazdálkodás: az egyes (kis)térségek helyi adottságaikhoz igazított energiagazdálkodását jelöli. Stratégiai energiatervezési szemléletet feltételez, törekszik a minél nagyobb fokú autonóm térségi energiarendszerek kialakítására, elsősorban a megújuló és az alternatív energiaforrásokra támaszkodva.

Helyi-térségi identitás: az embereknek vagy közösségeknek a helyi-térségi adottságokon, a kulturális és a társadalmi-gazdasági élet helyi-térségi jellegzetességein, közösségi tradíciókon nyugvó és ezek mentén kialakuló azonosságtudata.

Horizontális szakpolitika: olyan szakpolitika, melynek szempontrendszerét és elveit az összes ágazati politika integrálja és érvényesíti. A területfejlesztési politika is horizontális szakpolitika, mert szemlélete megjelenik az egyes ágazati szakpolitikákban.

Horizontális szempontok: olyan elvek, melyeket a programozás és tervezés során minden fejlesztési irány, a tulajdonképpeni fejlesztési célok kialakításában és elérésében érvényesíteni szükséges. E szempontok áthatják mind a tervezést, mind a megvalósítást. A területfejlesztési politika fejlesztési alapelveitől eltérően, elsősorban nem módszertani jellegűek.

Infokommunikáció: a társadalom információ közlését, adatcseréjét szolgáló szegmense (és az ehhez használt informatikai és kommunikációs technológiák, eszközök, szolgáltatások együttese), mely a hírközlésen, kommunikáción túl digitális adatforgalmat is bonyolít.

Integrált vidékfejlesztés a vidékfejlesztést integráltan több, az agrárágazaton határozottan túlmutató gazdasági szektor fejlesztésével, és szociális aspektusok figyelembe vételével megvalósító tevékenység. Az integráció alapját a terület, a vidékies térség jelenti. A kifejezés utal a környezetintegráltságra is, a helyi környezeti alrendszer adottságaira alapozott fenntartható fejlesztésre és értékmegőrzésre. Az integrált vidékfejlesztés a területfejlesztési politikai célok érvényesülését szolgáló egyik legfontosabb pillér.

Kapuváros (gateway city): olyan nagyváros, mely kaput nyit a térsége felé és közreműködik a kívülről érkező fejlődési dinamika továbbsugárzásában. Az innováció, a fejlődési dinamika átadásából a kapuváros maga is profitál. Elsősorban nemzetközi léptékben használatos fogalom, ezt a szerepet veheti át Budapest Bécstől a kelet-európai térség felzárkóztatásában. A településhálózat köztes, regionális központjait, melyek feladata saját térségük fejlődésének elősegítése, csapágyvárosnak (hub) nevezzük.

Kedvezményezett térség-típus rendszer: a szűkebb értelemben vett központi területfejlesztési politika megvalósításának egyik legfontosabb eszköze. E rendszerbe a kistérségi szintű, a társadalmi – gazdasági fejlettségben elmaradott területek tartoznak. A területfejlesztési politika ezen eszköze az ország egésze szintjén jelentkező legsúlyosabb térszerkezeti feszültségek oldását célozza, a területileg szelektív és erősen koncentrált beavatkozások révén. A meghatározott módszertan alapján lehatárolt kedvezményezett térségekbe kell koncentrálni – a pozitív diszkrimináció elvének értelmében – a területfejlesztési források legnagyobb részét, hogy ilyen módon csökkentsék ezek társadalmi, gazdasági elmaradottságát. A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek speciális módszertan – különböző területi folyamatok alakulását jelző mutatók – alapján kerülnek lehatárolásra. E csoporton belül két kategória kerül elkülönítésre: (1) a fejlettségben elmaradott térségek a legfejletlenebb kistérségek (maximum az ország lakosságának 30%-át foglalják magukba); (2) a fejlettségben súlyosan elmaradott térségek a legrosszabb társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkező kistérségek (összesen az ország lakosságának 10%-át tehetik ki).

Kistérség: (1) statisztikai területi egység, az európai statisztikai rendszerben LAU 1 szint (korábban NUTS 4). (2) Több település funkcionális együttműködéseként önkormányzati társulások formájában létrejött terület, mely nem követi szükségszerűen a statisztikai kistérségek határait.

Környezeti alrendszer: a területi rendszer (területi struktúrák), környezeti tényezője, a többi alrendszer (társadalmi, gazdasági) fizikai hordozója (élővilág, földfelszín, domborzati és talajadottságok, klimatikus viszonyok, felszíni és felszín alatti vizek, művi környezet elemei).

Környezetintegráltság: olyan szempontok beépülése a fejlesztési tevékenységek körébe, melyek a térségek környezeti alrendszerei adottságainak messzemenő figyelembe vételét biztosítják. Mivel a fejlesztések környezeti hatásainak figyelembevétele az alacsonyabb térségi szinteken nagyobb biztonsággal történik, ezért a környezetintegráltság e szinteken magasabb fokú. A vidékfejlesztés esetében pedig, mivel a tárgykörét jelentő vidékies térségek területi rendszerében a környezeti alrendszer szerepe meghatározó, a környezetintegráltság szinte teljes körű.

Közjóléti erdőhasználat: az erdészeti szakmai eredetű kifejezés az OTK-ban az egyes társadalmi igények (pl. rekreáció, egészségmegőrzés és javítás) kielégítésére irányuló erdőhasználatot jelöli.

Közösségi terek: adott település lakossága, az egyes emberek közti társas interakciók színterei, a napi/heti szabadidőigény kielégítésében szerepet játszó intézmények, helyek összessége; pl. közparkok, vendéglátóegységek, színház, mozi, sportpálya.

Kulturális táji érték: a táj azon eleme, amely a kultúra tekintetében jelentős mértékben meghatározó, leginkább történelmi, esztétikai, régészeti, néprajzi vagy antropológiai szempontból. A kulturális táji értékek a természeti táji adottságokkal szoros kapcsolatban állnak, gyakran belőlük táplálkoznak, s így együttesen a természeti táji értékekkel az ember által megmunkált, alakított és újrarendezett természet alkotta kultúrtájakba rendeződnek.

Kultúrtáj: mező- és erdőgazdaság által művelt terület, vagy olyan összefüggő terület, ahol valamilyen tárgyi műemlék található a természeti környezet nagyobb, összefüggő részén, amely általában valamilyen vallási, népi hagyományhoz kötődik. Ezek a térségek nem csak pontszerűek lehetnek, hanem térben összefüggő egészet alkotnak.

LEADER+: a korábbi LEADER (Liaison Entre Actions de Développement de l’Economie Rurale; Akciók közötti kapcsolat a rurális térségek gazdaságfejlesztéséért) uniós közösségi kezdeményezés, az Unió vidékfejlesztési politikájának egyrészt egy önálló fejlesztési tengelyeként jelenik meg, másrészt, mint módszer alkalmazása javasolt a szakpolitika többi fejlesztési tengelyének megvalósítása során. A LEADER megközelítés alapja a jól körülhatárolt vidékies területegységek fejlesztésére irányuló helyi fejlesztési stratégiák megtervezésére és megvalósítására szerveződő szektorok közötti, valamint önkormányzati, üzleti és civil partnerek együttműködésére épülő alulról szerveződő kezdeményezéseket jelöli.

Megújuló energiaforrások: olyan energiaforrások, melyek hasznosítása során nem csökken a forrás, és a későbbiekben ugyanolyan módon termelhető belőlük energia. A megújuló energiaforrások közé tartozik a napenergia, a szélenergia, a különböző formában megjelenő biomassza (pl. szalmabrikett, fa, állati eredetű trágya), a geotermikus energia és a vízenergia. A geotermikus energia kivételével a felsoroltak közvetlen vagy közvetett módon a nap energiájából származnak. A geotermikus energia a Föld mélyében zajló radioaktív folyamatokból származik.

Mikrotérség: néhány településből álló, földrajzilag összefüggő térség, mely a települések közötti szoros gazdasági, társadalmi, kulturális hasonlóságon és kapcsolatokon alapul. A hivatalos formában való megjelenése társulás, települési önkormányzatok szövetsége, melynek kialakulását a közös lokális érdekek és a közös feladatmegoldás felismerése motiválja.

Natura 2000 hálózat: az Európai Unió két természetvédelmi irányelve alapján kijelölendő területeket – az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (79/409/EGK) és annak módosítása (97/49/EK) végrehajtásaként kijelölendő különleges madárvédelmi területeket és az 1992-ben elfogadott élőhelyvédelmi irányelv (43/92/EGK) alapján kijelölendő különleges természet-megőrzési területeket – foglalja magába. A Natura 2000 területekre vonatkozó részletes magyar szabályozást a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet tartalmazza. A magyar Natura 2000 területek mintegy 1,95 millió hektárra terjednek ki. Ennek közel felét teszik ki a már védett természeti területek. A magyar Natura 2000 területek közül 55 különleges madárvédelmi terület, 62 különleges természet-megőrzési terület, valamint 406 kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület.

Natúrpark: meghatározott térségben létrejött integrált térségfejlesztési és természetvédelmi funkciójú szervezet. Jellegzetesen alulról szerveződő, a térségi aktorok (magánszemélyek, társadalmi szervezetek, az érintett önkormányzatok és a területi közigazgatási szervek) együttműködéséből kialakuló, hálózati alapon működő területi egység, rendszerint magas arányú védett természeti területtel, amelynek turisztikai potenciálja jelentős. Létesítésének célja a jellegzetes kultúr-, és természeti táj megőrzése, a természet és környezet védelme és ennek fenntartható turisztikai hasznosítása. Ennek érdekében alkalmazott intézkedések a táji értékekkel történő értéknövelő, organikus, hagyományos természetbarát gazdálkodás meghonosítása, erősítése; valamint a kézműipar támogatása, az ökoturisztikai és infrastrukturális fejlesztések megvalósítása, a környezeti nevelés és tudatformálás, valamint a települések közötti kooperáció erősítése és e tevékenységek érdekében a pályázati tevékenység.

Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program: a 2253/1999. (X. 7:) Korm. határozat rendelkezése alapján 2002-ben indult program. A program legfontosabb törekvése olyan mezőgazdasági gyakorlat kialakítása, amely a természeti erőforrások fenntartható használatán, a természeti értékek védelmén, a tájpotenciál fenntartásán, a jó minőségű és egészséges termékek előállításán alapul, olyan gazdálkodási rendszereket létrehozva, amelyek munkát és megélhetést biztosítanak az e területtel foglalkozó népességnek.

NUTS rendszer: (Nomenclature des Unites Territoriales Statistiques, Területi Statisztikai Egységek Nómenklatúrája) az európai regionális társadalmi-gazdasági folyamatok elemzésére és a regionális politikájának támogatására létrehozott területi egységek statisztikai rendszere, melyet a 1059/2003. (VI. 20.) Korm. határozatával az Európai Parlament és a Tanács erősített meg. A korábbi öt helyett három, a népességszám szerint meghatározott szint jelenik meg a NUTS rendszerben. Magyarország NUTS 1 szinten három régió került kialakításra (Dunántúl; Közép-Magyarország; Alföld és Észak), NUTS 2 szintű a hét tervezési-statisztikai régió, NUTS 3 szintnek a megyerendszer felel meg. A NUTS 3 szint LAU (local administrative unit) egységekre bontható fel. A LAU 1 szintet nem minden tagállam alkalmazza, Magyarországon a kistérségnek felel meg. A települési szint LAU 2 besorolást kapta minden tagállamban.

Organikus gazdálkodás: vele azonos értelemben használatosak a biogazdálkodás, biológiai gazdálkodás, ökologikus gazdálkodás kifejezések is, de a gazdálkodási mód hivatalos megnevezése „ellenőrzött ökológiai gazdálkodás”. Hivatalosan [140/1999. (IX. 3.) Korm. rendelet] az ökológiai gazdálkodás a mezőgazdasági termelés 2092/1991/EGK rendelet szerinti sajátos módja, melynek jelzésére a terméken az „ökológiai” megkülönböztető jelölést kell alkalmazni; valamint ellenőrzés és tanúsítvány tartozik hozzá. Lényegében természetes anyagokra és erőforrásokra alapozott (alternatív) mezőgazdasági termelés, amely az ember és környezete közötti harmonikus kapcsolaton alapszik. Célja a környezetet szennyező anyagok kiküszöbölése, s így egészséges, mérgező anyagoktól és vegyszermaradványoktól mentes élelmiszer előállítása. Főbb ismérvei: helyi erőforrások felhasználása, szerves hulladékok hasznosítása, energiatakarékos művelés, szintetikus vegyi anyagok használatának visszaszorítása, végső célként az önfenntartó gazdaság működtetése.” (Forrás: Láng szerk. 2002. Környezet- és Természetvédelmi lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest)

Országos Ökológia Hálózat: az Országos Területrendezési Terv által meghatározott, a természeti, természetközeli területek, valamint védett természeti területek és védőövezetük ökológiai folyosókkal biztosított biológiai kapcsolatainak egységes elnevezése.

Országosan kiemelt térségek: a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény felhatalmazása alapján az Országgyűlés által kijelölt fejlesztési térségtípus. A koncentráció, a szubszidiaritás és decentralizáció, valamint az integrált fejlesztés elveit érvényesítve országosan kiemelt olyan térség lehet, amely hangsúlyos fejlesztése országos érdek, kiemelt kezelése régiókon átnyúló, illetve a régiók feladatkörét meghaladó feladat, és amelynek fejlesztése a speciális, többgyökerű megoldandó problématerületek miatt, komplex ágazatközi együttműködést igényel. Az OTK országosan kiemelt térségként kezeli a budapesti agglomerációt, a Balatontérséget, és a Tisza-térséget.

Ökológiai gazdálkodás: ld. organikus gazdálkodás.

Ökoturizmus: a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken, azok természeti, valamint jelen és múltbeli kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából, úgy, hogy kíméli azokat a látogatás hatásainak mérséklésével, valamint a helyi népességet társadalmi, gazdasági előnyökhöz juttatja. Komplex megoldási lehetőséget kínál a védett természeti területek kezelői számára a természetvédelmi értékek fenntartásával, a turizmus és a helyi erőforrások megújításával, a vendégforgalom ellenőrzött keretek között. Főbb jellemzői a kiscsoportos jelleg, a helyi társadalomnál jelentkező haszon. Az ökoturizmus gyűjtőfogalom alá sorolható turizmustípusok a falusi, vízi és vízparti, aktív egyes vállfajai, valamint a természeti turizmus. Utóbbi a természeti környezetben található flóráról/faunáról, természetes és kultúrtájról szerezhető élmények összességét, informális tanulás lehetőségét a védett természeti és kulturális adottságok védelme mellett biztosító sajátos turisztikai programok köreként értelmezhető.

Ökoturisztikai infrastruktúra: a tágabb értelemben vett ökoturizmushoz mint turizmus típus-csoporthoz kapcsolódó, a turisztikai programok és szolgáltatások igénybevételét lehetővé tévő vonalas és pontszerű infrastruktúra-rendszerek összessége, például kerékpárutak és kapcsolódó szolgáltatások, gyalogtúra útvonalak, pihenőhelyek és turistaházak, falusi turizmus szálláshelyei stb.

Prioritás tengely: az EU vidékfejlesztési politikájának irányait jelölő kifejezés (angolul priority axes).

Prioritás: tervezési szakkifejezés, a célok elérését szolgáló programok kiemelt szándékait, a későbbi beavatkozási területeit csoportosítva tartalmazza. A területfejlesztési prioritások komplexek, átfogóan több ágazati intézkedést jelenítenek meg, kifejezetten egyes térségekre vagy térségtípusokra is irányulhatnak.

Programozás: összehangolt eszközöknek helyzetértékelés alapján meghatározott célrendszer által kijelölt rendszere. Maga a program tulajdonképpen egy terv és egy fejlesztési költségvetés együttese, mely az uniós támogatások, és a kapcsolódó nemzeti hozzájárulások felhasználását szabályozza. Lényeges eleme, hogy nem éves, hanem hosszabb távú tervezésen alapul, kapcsolódva ahhoz, hogy 1988 óta az EU költségvetését, a strukturális és (1993-tól a) kohéziós alapokból folyósított támogatásokat programozási periódusokra határozzák meg. A programozás alapvető funkciója tehát, hogy vezérfonala legyen az adott periódus EU támogatási politikájának.

Ramsari területek: a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, az iráni Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott Egyezmény és annak módosításai alapján kihirdetett területek. Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, és jelenleg 23 nemzetközi jelentőségű vizes élőhellyel rendelkezik, melyek összterülete 179 958 hektár.

Régió: (1) a hétköznapi fogalomhasználatban a területegység, térség, vidék, övezet, táj, körzet szinonimája. (2) A területi tudományokban a régió lehatárolt térrész, a környezetétől bizonyos természeti, társadalmi, gazdasági tényezők révén elkülönülő területi egység, általában a nemzeti és a települési szint között; a térség fogalmától a konkrét határvonal, a regionális kohézió, valamint a regionális identitástudat és regionális intézményesülés révén lehet megkülönböztetni. (3) A regionális politikában az ország és a település közötti – leggyakrabban az ország alatt közvetlenül lévő – területi szint (regionális szint) egysége, mely lehet közigazgatási (választott vagy delegált képviselettel) vagy nem közigazgatási (statisztikai, tervezési) funkciójú egység.

Regionálisan kiemelt térségek: olyan speciális térségek – pl. nemzeti parkok, kiemelt üdülőkörzetek, környezeti szempontból veszélyeztetett térségek – amelyek egységes fejlesztési, esetleg szabályozási kezelést igényelnek, több régiót érintenek, és törvényi előírás nélkül az érintett régiók önkéntes partnerségen alapuló együttműködésével biztosítható integrált fejlesztésük.

Regionális kohézió: a régiók szintjén zajló társadalmi és gazdasági szerveződés erősödése, amely e térségekben soktényezős társadalmi-gazdasági összefonódást, s így kohéziót hoz létre. A folyamat erősítheti a régió politikai, társadalmi, gazdasági szervezetei és lakossága körében a régióhoz való kötödést, a regionális identitás kialakulását, erősödését. A területfejlesztésben fontos cél egy-egy régión belül a kohézió erősítése a régió minél harmonikusabb területi rendszerének kialakulása végett.

Részcélok: a koncepcióalkotási tervezési fázis szakkifejezése, az OTK-ban az átfogó, ill. a területi célokhoz tartozó célkitűzések, melyek megvalósítása a köztük lévő szinergiával támogatottan biztosítja az adott cél elérését. A céloknál kevésbé komplexek, csak egy vagy néhány ágazati fejlesztést ölelnek fel, vagy kifejezetten az egyes ágazati fejlesztések közötti területi koordinációra irányulnak.

Rurális térség: ld. vidékies térség

Rurbanizáció: a vidékies térségek településeinek alvóvárossá, elővárosokká válása.

Slumosodás: az angol eredetű slum szóból eredő kifejezés a fizikai és társadalmi környezet erodálódásának folyamatára utal, melynek eredményeképp leromlott fizikai állapotú lakókörnyezetben leginkább szegény rétegek telepednek le. Elsősorban városi probléma, de falvakban, vidékies térségekben is megjelenik.

Stratégiai környezeti vizsgálat (SKV): a projekt feletti fejlesztési tervezési szintek (politikaalkotás, koncepció, stratégia) környezetintegráltságát (részben környezeti hatásértékelését) biztosító tervezési módszer. Elterjedésének jelentős lendületet ad az EU SKV direktívája (2001/42/EC), mely a tervek (a használt angol plan kifejezés hazai megfelelője a koncepció szavunk is) és programok szintjére irányul, a környezetvédelmen túlmutató fenntarthatósági szemlélettel bír, és az átlátható döntéshozatalt támogató módszerként is értelmezett.

Szegregáció: társadalmi folyamat, melyben a különböző társadalmi rétegek és etnikai csoportok lakóhelye térben elkülönül, az egyes társadalmi csoportok térben koncentráltan helyezkednek el.

Szuburbanizáció: a népesség és tevékenységek (ipar, szolgáltatások) városközpontból a város környéki településekre történő költözésének folyamata. Leghangsúlyosabban a népesség központból való kiáramlása jelentkezik, de a gazdasági funkciók esetében is megfigyelhető e folyamat. Magyarországon a legerőteljesebb szuburbanizációs folyamat Budapest térségében jelentkezik.

Táj (földrajzi): tudományos értelemben jellemzően a természeti környezettel foglalkozó tudományok (természetföldrajz, (táj)ökológia, erdészet, vagy akár a tájföldrajz, regionális földrajz) által használatos térbeli alapkategória: a földfelszín azon darabja, amely a tájalkotó tényezők kölcsönhatásainak eredményeképp vizuálisan is elkülöníthető sajátos arculattal rendelkezik. A táj egyik legjellemzőbb tulajdonsága az egyediség és a határok átmenetisége. Az antropogén tevékenység által gyökeresen átformált tájakra bevezették a kultúrtáj fogalmát.

Tájhasznosítás: a táj által kínált erőforrások (talaj, ásványkincsek, energia, esztétikai érték, tevékenységek elhelyezése) helyi társadalom általi használata.

Tájökológia: a tájakat, mint területen szerveződő egyedi ökoszisztémákat, ezek anyag és energiaáramlásait területi szemlélettel vizsgáló, tervezés során felhasználható térkategóriákat képző (pl. ökológia folyosó, gát) tudomány.