Időállapot: közlönyállapot (2006.III.1.)

2006. évi XLI. törvény - a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973. május 18-án kelt nemzetközi egyezmény Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító Jegyzőkönyvének kihirdetéséről 3/3. oldal

4.13. Átmeneti kötelező rendelkezés

A nemzeti jogszabályok határozzák meg azon minimális értéket és/vagy a vámok és adók azon minimális összegét, amely alatt azok beszedésére nem kerül sor.

4.14. Kötelező rendelkezés

Ha a vámhatóság úgy találja, hogy az árunyilatkozaton vagy a vámok és adók kiszabásában a hibák a jogosan kiszabható vámok és adók összegénél kisebb összeg beszedését vagy behajtását okozzák vagy okozták, kijavítja ezeket a hibákat és beszedi a meg nem fizetett összeget. Ha azonban a kérdéses összeg kevesebb, mint a nemzeti jogszabályokban meghatározott minimális összeg, a vámhatóság nem szedi vagy hajtja be az összeget.

B. A vámok és az adók halasztott megfizetése

4.15. Kötelező rendelkezés

Amennyiben a nemzeti jogszabályok megengedik a vámok és adók halasztott megfizetését, meghatározzák azokat a feltételeket is, amelyek mellett ilyen könnyítés megengedhető.

4.16. Kötelező rendelkezés

A halasztott fizetést a lehetséges mértékig kamatteher nélkül kell engedélyezni.

4.17. Kötelező rendelkezés

A vámok és adók megfizetésére adott halasztás időtartama legalább tizennégy nap.

C. A vámok és az adók visszafizetése

4.18. Kötelező rendelkezés

A vámot és az adót visszafizetik, ha megállapítást nyert, hogy hiba következtében nagyobb összeg került kiszabásra.

4.19. Kötelező rendelkezés

Az áruk kivitele vagy behozatala esetén visszafizetésre kerül sor, amennyiben az árukat a behozatal vagy kivitel időpontjában hibásnak találták, vagy más szempontból nem feleltek meg a megállapodott jellemzőknek, és visszaküldik az eladó, vagy egy általa megjelölt más személy számára, feltéve, ha

- az áruk a behozatali országban még nem kerültek feldolgozásra, javításra vagy használatba és ésszerű időn belül újra kivitelre kerülnek,

- az áruk a kiviteli országban még nem kerültek feldolgozásra, javításra vagy használatba és ésszerű időszakon belül újra behozatalra kerülnek.

Az áruk használata azonban nem akadályozza meg a visszafizetést, ha a használat a hiba vagy az áru újrakivitelét, illetve újrabehozatalát eredményező egyéb körülmények kiderítéséhez elengedhetetlenül szükséges volt.

Az újrakivitel vagy újrabehozatal helyett, a vámhatóság döntésétől függően, lehetséges az áru államkincstár javára történő felajánlása, vagy az áru megsemmisítése, illetve kereskedelmileg értéktelenné nyilvánítása vámellenőrzés mellett. A felajánlás vagy megsemmisítés nem róhat semmilyen költséget az államkincstárra.

4.20. Átmeneti kötelező rendelkezés

Amennyiben a vámhatóság engedélyezi valamely vám- és adófizetéssel járó vámeljárás alá eredetileg bejelentett áru más vámeljárás alá vonását, minden, az új eljárás után kiszabott összegnél magasabb, már befizetett vámot és adót vissza kell fizetni.

4.21. Kötelező rendelkezés

A visszafizetésre irányuló kérelemről a vámhatóság határozatot hoz és az érintett személyt késedelem nélkül írásban értesíti, és a túlfizetés összegét a kérelem jogosságának elfogadása után a lehető leghamarabb visszafizeti.

4.22. Kötelező rendelkezés

Amennyiben a vámhatóság megállapít] a, hogy a túlfizetés a vámhatóságnak a vámok és adók kiszabásakor elkövetett hibájából származik, a visszafizetést soron kívül elvégzi.

4.23. Kötelező rendelkezés

Amennyiben határidőt állapítanak meg, amelyen túl a visszafizetés iránti kérelmek már nem fogadhatók el, az ilyen határidőnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy számításba vegye azokat a különböző körülményeket, amelyek minden olyan esettípushoz tartoznak, amelyekben a visszafizetést engedélyezni lehet.

4.24. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság nem teljesíti a visszafizetést, ha annak összege kevesebb, mint a nemzeti jogszabályokban meghatározott legkisebb összeg.

5. Fejezet

BIZTOSÍTÉK

5.1. Kötelező rendelkezés

A nemzeti jogszabályok felsorolják a biztosíték nyújtás megkövetelésének eseteit és határozzák meg annak formáit.

5.2. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság állapítja meg a biztosíték összegét.

5.3. Kötelező rendelkezés

Minden olyan személynek, akitől/amelytől biztosítékot követelnek meg, engedélyezni kell, hogy a vámhatóság által elfogadott biztosítékformák közül a számára legmegfelelőbbet válassza.

5.4. Kötelező rendelkezés

Amennyiben a nemzeti jogszabályok megengedik, a vámhatóság nem írja elő biztosíték nyújtását, ha meggyőződött arról, hogy az érintett a vámhatóság felé fennálló kötelezettségét teljesíteni fogja.

5.5. Kötelező rendelkezés

Amennyiben vámeljárásból származó kötelezettségek teljesítésének garantálására biztosíték nyújtását írják elő, a vámhatóság elfogadja az általános biztosítékot, különösen azoktól a nyilatkozattevőktől, akik rendszeresen nyújtanak be árunyilatkozatot a vámterület különböző vámhivatalaiban.

5.6. Kötelező rendelkezés

Ha biztosíték nyújtását írják elő, a biztosíték összegének a lehető legalacsonyabbnak kell lennie és - a vámok és az adók megfizetése tekintetében - nem haladja meg a várhatóan kiszabásra kerülő összeget.

5.7. Kötelező rendelkezés

Ha biztosítékot nyújtottak és a vámhatóság meggyőződött arról, hogy megfelelően teljesítették azokat a kötelezettségeket, melyek a biztosítéknyújtást szükségessé tették, azt a lehető leghamarabb fel kell szabadítani.

6. Fejezet

VÁMELLENŐRZÉS

6.1. Kötelező rendelkezés

Minden árut, ideértve a szállítóeszközöket is, amely a vámterületre belép vagy onnan kilép, vámellenőrzés alá kell vonni, tekintet nélkül arra, hogy keletkezik-e vám- vagy adófizetési kötelezettség.

6.2. Kötelező rendelkezés

A vámellenőrzést a legszükségesebbre kell korlátozni, úgy, hogy a vámjog teljesítésének biztosításához elégséges legyen.

6.3. Kötelező rendelkezés

A vámellenőrzés során a vámhatóság kockázatelemzést alkalmaz.

6.4. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság kockázatelemzést alkalmaz annak meghatározásához, hogy mely személyeket és árukat - ideértve a szállítóeszközöket is - vizsgálja meg, és milyen mértékben.

6.5. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság a kockázatelemzés alátámasztásához a vámjog teljesítése érdekében értékelési-mérési stratégiát fogad el.

6.6. Kötelező rendelkezés

A vámellenőrzési rendszernek tartalmaznia kell az auditált ellenőrzéseket is.

6.7. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság keresi az együttműködést más vámigazgatásokkal, és a vámellenőrzés elősegítése érdekében kölcsönös adminisztratív együttműködési megállapodások kötésére törekszik.

6.8. Kötelező rendelkezés

A vámellenőrzés elősegítése érdekében a vámhatóság törekszik a gazdálkodókkal való együttműködésre és együttműködési jegyzőkönyvek megkötésére.

6.9. Átmeneti kötelező rendelkezés

A vámhatóság a vámellenőrzés elősegítése érdekében az elérhető legnagyobb mértékben használja az informatikát és az elektronikus kereskedelmet.

6.10. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság elemzi a gazdálkodók kereskedelmi rendszereit - amennyiben ezek a rendszerek hatást gyakorolnak a vámhatóság eljárásaira - a vámjogban rögzített követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében.

7. Fejezet

AZ INFORMATIKA ALKALMAZÁSA

7.1. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság a vámeljárások támogatására alkalmazza az informatikát, amennyiben az költséghatékony és eredményes mind a vámhatóság mind a kereskedelem számára. A vámhatóság állapítja meg az alkalmazás feltételeit.

7.2. Kötelező rendelkezés

Amennyiben a vámhatóság számítógépes eljárás alkalmazását vezeti be, a vonatkozó nemzetközileg elfogadott szabványokat használja.

7.3. Kötelező rendelkezés

Az informatika bevezetésekor a lehető legnagyobb mértékben véleményt kell cserélni minden közvetlenül érintett féllel.

7.4. Kötelező rendelkezés

Új vagy felülvizsgált nemzeti jogszabályokban kell rendelkezni:

- a papíralapú okmányok helyett alkalmazható elektronikus kereskedelem módszereiről,

- az elektronikus, valamint a papíralapú hitelesítési módszerekről,

- a vámhatóság saját használatra történő információ visszatartási jogáról és amennyiben szükséges, ezen információk elektronikus kereskedelmi eszközök útján történő cseréjéről más vámhatóságokkal és minden más jogilag jóváhagyott féllel.

8. Fejezet

A VÁMHATÓSÁG ÉS HARMADIK FELEK KAPCSOLATA

8.1. Kötelező rendelkezés

Az érintett személyeknek joguk van ügyeiket a vámhatósággal közvetlenül, vagy a nevükben eljáró harmadik fél közvetítésével intézni.

8.2. Kötelező rendelkezés

A nemzeti jogszabályok határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek alapján valamely személy egy másik személy nevében és érdekében vámügyekben eljárhat, és határozza meg azt a felelősséget, amelyet a harmadik fél a vámhatóság felé a vám- és adófizetési kötelezettségeket illetően bármilyen szabálytalanság esetén visel.

8.3. Kötelező rendelkezés

Amennyiben az érintett személy úgy dönt, hogy vámügyeit saját nevében intézi, a vámügyeket nem lehet kevésbé kedvezően kezelni, vagy szigorúbb előírásoknak alávetni, mint azokat, amelyeket az érintett személy nevében harmadik fél intéz.

8.4. Kötelező rendelkezés

A harmadik félként megjelölt személy számára a vámügyek intézésében az őt felhatalmazó személlyel azonos jogokat kell biztosítani.

8.5. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság biztosítja a részvételt a harmadik felek számára a gazdálkodókkal folytatott hivatalos szakmai tanácskozásokon.

8.6. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság meghatározza azokat a körülményeket, amelyek esetén az ügyintézés harmadik fél igénybevételével nem megengedett.

8.7. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság írásban közli a harmadik féllel az ügyintézésben való közreműködését elutasító határozatot.

9. Fejezet

A VÁMHATÓSÁG ÁLTAL NYÚJTOTT INFORMÁCIÓK ÉS AZ ÁLTALA HOZOTT HATÁROZATOK ÉS RENDELKEZÉSEK

A. Általános információk

9.1. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság biztosítja, hogy a vámjog általános alkalmazására vonatkozó információk minden érintett személy számára könnyen hozzáférhetőek legyenek.

9.2. Kötelező rendelkezés

Amennyiben a vámjogban vagy az adminisztratív intézkedésekben, illetve követelményekben történt változások következtében az információkat módosítani kell, a vámhatóság a módosított információkat a változtatások hatálybalépése előtt könnyen hozzáférhetővé teszi, elegendő időt hagyva, hogy az érintett személyek azokat tudomásul vehessék, kivéve, ha az előzetes értesítés lehetősége kizárt.

9.3. Átmeneti kötelező rendelkezés

A vámhatóság alkalmazza az informatikát az információ rendelkezésre bocsátásának elősegítése érdekében.

B. Egyedi információk

9.4. Kötelező rendelkezés

Az érintett személy kérelmére a vámhatóság, amilyen gyorsan és pontosan lehetséges, biztosítja az információt az érintett személy által felvetett és a vámjogszabályokkal kapcsolatos egyedi ügyekben.

9.5. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság nemcsak a kifejezetten kért információkat adja meg, hanem minden egyéb, az ügyhöz tartozó információt is - amelyet belátása szerint az érintett személy tudomására kell hozni - rendelkezésre bocsát.

9.6. Kötelező rendelkezés

Amennyiben a vámhatóság információt ad, biztosítania kell, hogy ne tárjon fel a vámhatóságot vagy egy harmadik felet érintő magán vagy bizalmas természetű részletet, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatalukat a nemzeti jogszabályok előírják vagy arra feljogosítják.

9.7. Kötelező rendelkezés

Amennyiben a vámhatóság nem tud térítésmentesen információt nyújtani, minden költséget a teljesített szolgáltatások megközelítő költségeire kell korlátozni.

C. Határozatok és döntések

9.8. Kötelező rendelkezés

Az érintett személy írásbeli kérelmére a vámhatóság írásban tájékoztatást küld határozatáról a nemzeti jogszabályokban meghatározott határidőn belül. Amennyiben a vámhatóság határozata az érintett személyre nézve kedvezőtlen, az okokat fel kell tüntetni és a jogorvoslat iránti jogáról az érintett személyt tájékoztatni kell.

9.9. Kötelező rendelkezés

Az érintett személy kérelmére a vámhatóság kötelező érvényű rendelkezéseket bocsát ki, feltéve, hogy a vámhatóságnak az összes általa szükségesnek ítélt információ rendelkezésére áll.

10. Fejezet

JOGORVOSLAT VÁMÜGYEKBEN

A. A jogorvoslathoz való jog

10.1. Kötelező rendelkezés

A nemzeti jogszabályok határozzák meg a jogorvoslathoz való jogot vámügyekben.

10.2. Kötelező rendelkezés

Minden személyt, akit/amelyet a vámhatóság határozata vagy mulasztása közvetlenül érint, megillet a jogorvoslat joga.

10.3. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság határozatával vagy mulasztásával közvetlenül érintett személynek, a vámhatósághoz intézett kérelmére - a nemzeti jogszabályokban meghatározott határidőn belül - meg kell küldeni a vonatkozó rendelkezést és a határozat alapjául szolgáló indokolást. Ez alapján dönthet, hogy kíván-e élni jogorvoslattal, vagy sem.

10.4. Kötelező rendelkezés

A nemzeti jogszabályok biztosítják a jogorvoslat iránti jogot a vámhatóságok intézkedéseivel szemben.

10.5. Kötelező rendelkezés

Amennyiben a vámhatósághoz intézett jogorvoslati kérelem elutasításra kerül, a jogorvoslatot kérőnek jogot kell biztosítani arra, hogy a vámigazgatástól független hatósághoz újabb jogorvoslat iránti kérelmet terjesszen be.

10.6. Kötelező rendelkezés

Végső esetben a jogorvoslatot kérő félnek jogában áll az igazságügyi hatósághoz fordulni jogorvoslatért.

B. A jogorvoslat formája és indokai

10.7. Kötelező rendelkezés

A jogorvoslat iránti kérelmet írásban kell benyújtani és fel kell tüntetni az indokokat.

10.8. Kötelező rendelkezés

A vámhatóság határozata elleni jogorvoslat benyújtására határidőt kell megszabni, és e határidőnek elegendő időt kell hagynia a jogorvoslatot kérő számára a vitatott határozat tanulmányozására ezen fejezet 10.2. pontjával összhangban és a jogorvoslat iránti kérelem előkészítésére.

10.9. Kötelező rendelkezés

Amennyiben a jogorvoslat iránti kérelmet a vámhatósághoz nyújtják be, a vámhatóság hivatalból nem követelheti meg az alátámasztó bizonyíték egyidejű benyújtását, hanem erre, megfelelő körülmények esetén, ésszerű időt engedélyez.

C. A jogorvoslati kérelem vizsgálata

10.10. Kötelező rendelkezés

A vámhatóságnak a jogorvoslat iránti kérelemmel kapcsolatos döntését írásban a lehető legrövidebb időn belül kell eljuttatnia a kérelmet benyújtó személyhez.

10.11. Kötelező rendelkezés

Amennyiben a vámhatósághoz intézett jogorvoslat iránti kérelem elutasításra kerül, a vámhatóság a döntésében feltünteti annak indokait és értesíti a jogorvoslatkérőt arról, hogy joga van közigazgatási vagy független hatósághoz további jogorvoslati kérelmet benyújtani, valamint közli a jogorvoslati kérelem benyújtására vonatkozó határidőt.

10.12. Kötelező rendelkezés

Amennyiben jogorvoslatnak helye van, a vámhatóság, amilyen hamar lehetséges, foganatosítja a független hatóság határozatát vagy az igazságügyi hatóság ítéletét, kivéve azokat az eseteket, ahol a vámhatóság fellebbez a döntés ellen.”

3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

(2) A vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973. május 18-án kelt nemzetközi egyezményt kihirdető 1982. évi 11. törvényerejű rendelet rendelkezéseit a Magyar Köztársaságban azon államok tekintetében kell alkalmazni, amelyek nem részes felei a jelen törvénnyel kihirdetett, Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító Jegyzőkönyvnek.

(3) A Módosító Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.