a) a 2204, a 2205, a 2206 vámtarifaszámú, 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú,
b) a 2207 és a 2208 vámtarifaszámú, 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú,
c) a 2207 és 2208 vámtarifaszámú terméket oldott vagy oldatlan állapotban tartalmazó, 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú, az a) és b) pontban említett vámtarifaszámok alá nem tartozó
terméket kell érteni.”
69. § (1) A Jöt. 64. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – az (1) bekezdés szerinti adóalapra 236 000 forint.”
(2) A Jöt. 64. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szeszfőzdében bérfőzés keretében, a bérfőzető alapanyagából előállított, a 2208 20 19, 2208 20 99, 2208 90 33, 2208 90 39, 2208 90 51, 2208 90 53, 2208 90 59, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója egy bérfőzető részére évente legfeljebb 50 liter mennyiségig az (1) bekezdés szerinti adóalapra számítva 118 000 forint, 50 liter felett 236 000 forint. Amennyiben egy háztartásban több bérfőzető él, az 50 liter/év mennyiségi korlát együttesen értendő.”
(3) A Jöt. 64. §-a kiegészül a következő (4) bekezdéssel:
„(4) Nem kell alkalmazni az (1)–(2) bekezdés rendelkezését a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alkoholtermékre, amennyiben
a) az keretengedéllyel előállított vagy más tagállamból, harmadik országból behozott, a 68. § (1) bekezdésben megnevezett termék;
b) az abban lévő etilalkoholra megfizették az e törvény szerinti adót vagy arra végleges mentesülés következett be,
c) az az 52. § (2) bekezdés szerinti adómérték alá esik.”
70. § (1) A Jöt. 72. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére és az etanolüzemre a jövedéki biztosítékot legalább 1 millió forint, a szeszfőzdére és az egyéb alkoholtermék-adóraktárra legalább 10 millió forint értékben kell nyújtani. A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde jövedéki biztosítékát a 64. § (3) bekezdésében foglalt alacsonyabb adómérték alapulvételével kell megállapítani. Amennyiben a szeszüzem éves etilalkohol-gyártó kapacitása nem haladja meg az évi 50 ezer hektolitert, és a szeszüzemben kizárólag legalább 80, legfeljebb 92 térfogatszázalék alkoholtartalmú, finomítatlan, élelmiszer-ipari alapanyagkénti felhasználásra alkalmatlan etilalkoholt állítanak elő egy desztillációs lépésben, a jövedéki biztosítékot legfeljebb 25 millió forint értékben kell nyújtani.”
(2) A Jöt. 72. §-a kiegészül a következő (11) bekezdéssel:
„(11) Kérelemre – a külön jogszabályban foglaltak szerint – engedélyezhető az E85 előállítása a legalább 250 ezer hektoliter éves etilalkohol-gyártó kapacitású szeszüzemben is, az ásványolajtermékekre meghatározott külön jövedéki biztosíték nyújtása nélkül.”
71. § (1) A Jöt. 73. §-a (1) bekezdésének felvezető mondatrésze helyébe a következő mondatrész lép:
„Az alkoholterméknek – kivéve a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, valamint az 5,5 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú, legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű terméket –”
(2) A Jöt. 73. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő f) ponttal:
[Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik]
„f) a 2207 és 2208 vámtarifaszámú alkoholtermékre, amennyiben az adózottan, a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alkoholtermék előállítása céljára kerül értékesítésre.”
(3) A Jöt. 73. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az alkoholtermék – a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti termék, valamint a (2) bekezdés a) és c)–e) pontjaiban foglalt esetek kivételével – 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba.”
72. § A Jöt. 74. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A keretengedéllyel előállított, csokoládégyártáshoz felhasználásra kerülő alkoholos gyümölcs beszerzése esetén e törvény 104. §-ának – a (4) bekezdés kivételével – és 106. §-ának az alkoholtermék jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységére, illetve importálására és exportálására vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell.”
73. § A Jöt. 76. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adó hektoliterre vetítve Balling-(Plató-)fokonként 540 forint.”
74. § (1) A Jöt. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult az a személy, aki (amely) szőlőbort állít elő, palackoz (kiszerel), tárol, raktároz.”
(2) A Jöt. 82. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatrésze helyébe a következő mondatrész lép:
„(2) A kérelmező az (1) bekezdésben foglalt esetben akkor kaphat egyszerűsített adóraktári engedélyt, ha nyilatkozik arról, hogy”
(3) A Jöt. 82. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az egyszerűsített adóraktárban kizárólag szőlőbort lehet előállítani, palackozni (kiszerelni), tárolni, raktározni.”
75. § A Jöt. 89. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke hektoliterenként 12 200 forint.”
76. § A Jöt. 93. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke hektoliterenként 18 800 forint.”
77. § A Jöt. 97. §-a (2) bekezdésének a), c)–d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adó mértéke]
„a) a cigarettára 7240 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 27,5 százaléka, de legalább 13 090 forint/ezer darab;”
„c) a finomra vágott fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 52 százaléka, de legalább 4320 forint/kilogramm;
d) és az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 32,5 százaléka, de legalább 4320 forint/kilogramm.”
78. § A Jöt. 99. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Egyedi fogyasztói csomagolás alatt]
„a) a cigaretta esetében a legalább 19, de legfeljebb 50 darab cigarettát tartalmazó fogyasztói csomagot (zsebcsomag),”
„c) a szivarka esetében a legalább 5 darabot tartalmazó dobozt,”
[kell érteni.]
79. § (1) A Jöt. 103. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az 52. § (1) bekezdése szerinti ásványolajtermékkel – kivéve az egyéb ellenőrzött ásványolajat 1 liter vagy annál kisebb kiszerelésben, illetve a 25 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű palackba töltött cseppfolyósított szénhidrogént – és az egyéb jövedéki termékkel – kivéve a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti terméket –, valamint az 50. § (4)–(5) bekezdése szerinti megfigyelt termékkel (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban az előbbiekkel együtt: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni, szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket (ideértve a megfigyelt terméket is) a Közösségen belüli forgalomban értékesíteni vagy onnan beszerezni csak az e törvényben meghatározott engedéllyel lehet.”
(2) A Jöt. 103. §-a (2) bekezdése 1. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
1. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység:]
„b) az 52. § (1) bekezdés a), b), d), – a 0 adómérték alá tartozó termék kivételével – f), g) pontja szerinti jövedéki termékeknek, a biodízelnek és az E85-nek (a továbbiakban: üzemanyagok) nem üzemanyagtöltő állomáson, a 2710 19 41, 2710 19 45 és a 2710 19 49 vámtarifaszámú gázolajnak nem kiskereskedelmi tárolótelepen vagy nem üzemanyagtöltő állomáson történő értékesítése, a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel;”
80. § A Jöt. 110. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A légi járművek kiszolgálását végző üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő 2710 19 21 vámtarifaszámú üzemanyag petróleum és a 2710 11 31 vámtarifaszámú repülőbenzin, és csak kútoszlopon keresztül értékesíthető. Egyéb üzemanyagtöltő állomás tárolótartályából kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő, 2710 11 41, 2710 11 45 és 2710 11 49 vámtarifaszámú ólmozatlan motorbenzin, 2710 19 41 vámtarifaszámú gázolaj, 2710 19 41, 2710 19 45 vámtarifaszámú tüzelőolaj és az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti üzemanyagcélú cseppfolyósított gáz, valamint a hatályos magyar szabványnak megfelelő biodízel és E85 értékesíthető és csak kútoszlopon keresztül. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha az üzemanyagtöltő állomás tartályában kétféle üzemanyag véletlen keveredésével keletkezett ásványolajterméket, vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedő saját hatáskörében kezdeményezett minőségvizsgálat keretében, akkreditált laboratórium által megállapított szabványon kívüli ásványolajat megsemmisítés céljából adóraktárba szállítanak (értékesítenek).”
81. § A Jöt. 112. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adómentes célra beszerzett jövedéki termék nem adómentes célra történő, a keletkezett adófizetési kötelezettség bevallása nélküli felhasználása, továbbá az olyan jövedéki termék esetében, amelyre az adót jogellenesen visszaigényelték vagy amelyre jogellenesen adólevonást érvényesítettek, a jövedéki termék mennyisége után a termék adómértékével számított adónak megfelelő adóbírságot kell megállapítani.”
82. § A Jöt. 117. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató személlyel szemben az Art. 174. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy az üzlethelyiségét, telephelyét
a) a 106. § (1) bekezdésének és a 110. § (3) és (7) bekezdésének megsértése esetén az első jogsértés alkalmával 30, minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napra,
b) a 101. §, a 105. § (3) bekezdésének, a 110. § (9), (12) és (15) bekezdésének, valamint a zárjegyre, az adójegyre és a hivatalos zárra vonatkozó, e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott szabályok megsértése esetén az első jogsértés alkalmával 12, ismételt előfordulás esetén 30, majd minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napra be kell zárni.”
83. § (1) A Jöt. 119. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő e) ponttal:
[(6) A lefoglalást végzéssel meg kell szüntetni]
„a) a (3) bekezdés alapján lefoglalt dologra, továbbá a felhasználásra, tárolásra használt, nem a jövedéki jogsértés elkövetőjének a tulajdonában lévő eszközre, ha arra a jövedéki eljárás eredményes lefolytatása érdekében már nincs szükség,”
„e) a szállításra használt, nem a jövedéki jogsértés elkövetőjének tulajdonában lévő eszközre, ha a tulajdonos írásban nyilatkozik arról, hogy a jövedéki jogsértés időpontjában nem volt tudomása arról, hogy az eszközt jövedéki jogsértés céljából használják fel, és ezt követően a tényállás a lefoglalás fenntartása nélkül is tisztázható, vagy ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget megfizették.”
(2) A Jöt. 119. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A lefoglalt terméknek, zárjegynek, dolognak és eszköznek a vámhatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolása esetén a vámjogszabályok vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a szállításra használt lefoglalt eszköz esetén a jármű minden megkezdett 100 kg saját tömege után 200 forint naptári naponkénti tárolási költség fizetendő. Egyéb raktárban történő tárolás esetén a raktárüzemeltető által szokásosan felszámított díjtétel az irányadó. Amennyiben a jogerősen végrehajtható jövedéki bírság megfizetésére kötelezett ügyfél tulajdonában lévő, szállításra használt lefoglalt eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos meg nem fizetett költségek együttes összege eléri az eszköz lefoglaláskori értékét, azt a vámhatóság értékesíti.”
84. § (1) A Jöt. 120. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt, a jogsértés elkövetőjének tulajdonát képező eszközt el kell kobozni, ha a jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőig nem fizették meg, és arra részletfizetést vagy fizetési halasztást – a fizetési kötelezettség esedékességétől számított öt munkanapon belül benyújtott kérelem alapján – nem engedélyeztek.”
(2) A Jöt. 120. §-a (7) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az elkobzott termékek, zárjegyek és eszközök közül]
„c) az a) és b) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék és eszköz esetén a vámhatóság intézkedik azoknak az állam javára történő értékesítéséről vagy a (8) bekezdés szerinti átadásról, felhasználásról, egyébként meg kell semmisíteni;”
(3) A Jöt. 120. §-a kiegészül a következő (8) bekezdéssel:
„(8) Az elkobzott ásványolajtermékek
a) a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény szerinti katasztrófa esetén a területileg illetékes védelmi bizottság elnökének, illetve I–III. fokú árvíz- és belvíz-védekezési készültség esetén az érintett terület települési önkormányzata polgármesterének vagy a vízügyi igazgatási szervezet területi szerve vezetőjének kérelme alapján – az országos parancsnok jóváhagyásával, elszámolási kötelezettség mellett – átadhatók;
b) közül az értékesítésre vagy az a) pont szerinti átadásra nem került ásványolajtermékeket a vámhatóság – az országos parancsnok jóváhagyásával, elszámolási kötelezettség mellett – üzemanyagként vagy fűtési, tüzelési célra felhasználhatja.”
85. § A Jöt. 129. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő p) ponttal:
[Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg]
„p) az E85 szeszüzemben történő előállítása engedélyezésének, folytatásának részletes szabályait.”
86. § A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 45. §-a (3) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki, az f) pont helyébe a következő rendelkezés lép, s ezzel egyidejűleg a jelenlegi c)–g) pontok megjelölése d)–h) pontokra változik:
[(3) Vámbiztosítékként azt az eredeti bankgaranciát kell elfogadni, amely tartalmazza:]
„c) a megbízó által képviselt harmadik személy nevét, címét és adószámát,”
„f) a garanciavállaló feltétel nélküli kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy a kedvezményezett első írásbeli felszólítására – az alapjogviszony vizsgálata nélkül – a kézhezvételtől számított három banki munkanapon belül az igénybejelentésben megjelölt államháztartási számlára megfizeti megbízója, illetve megbízója által képviselt harmadik személy lejárt tartozását. Az írásbeli felszólításnak, igénybejelentésnek tartalmaznia kell a fizetésre kötelezett azonosító adatait – név, cím, adószám, a jogutódlással kapcsolatos adatok – a kiszabott tartozás összegét, az előírt és nem teljesített fizetési határidőt, a tevékenységi engedély típusát és a határozat számát,”
87. § A Vtv. 45. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Amennyiben a hitelintézet és a vámhatóság között kötött megállapodás szerint a hitelintézet az ügyfél által a nála visszavonhatatlanul befizetett összegről elektronikus úton értesíti a vámhatóságot, vagy valós idejű elektronikus lekérdezési lehetőséget biztosít a vámhatóság számára, a közölt vámot, nem közösségi adókat és díjakat biztosítottnak kell tekinteni, és az áru kiadható.”
88. § (1) A Vtv. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nem közösségi adókat és díjakat a vám biztosítására vonatkozó szabályok szerint, a (2)–(4) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel kell biztosítani.”
(2) A Vtv. 48. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A (2)–(3) bekezdésben meghatározott mentesség, illetve kedvezmény vonatkozik a környezetvédelmi termékdíj biztosítására is.”
89. § A Vtv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámkódex 223. cikke alkalmazásában a vámot az adós, a letétbe helyezett vámbiztosíték elszámolásával, banki átutalással, illetve ahol a technikai feltételek adottak bankkártya felhasználásával, továbbá – kettőmillió forint összeg erejéig – készpénzben fizetheti meg.”
90. § A Vtv. 82. §-ának (1) bekezdése a következő új o) ponttal egészül ki:
[(1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza:]
„o) a vámáru-nyilatkozat ellenőrzés nélküli elfogadásának feltételeit.”
91. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 24. §-ának (1)–(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor hengerűrtartalmának minden megkezdett cm3-e után 18 forint, az 1890 cm3-t meghaladó hengerűrtartalmú személygépkocsi és az 500 cm3-t meghaladó hajtómotor hengerűrtartalmú motorkerékpár esetén minden megkezdett cm3-e után 24 forint. A kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetén az illeték mértéke a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 800 forint. Wankel hajtómotorral üzemelő gépjármű esetén az illeték mértéke a kamratérfogat minden megkezdett cm3-e után 36 Ft.
(2) Pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért, ha a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg 9000 forint, minden más esetben 22 000 forint illetéket kell fizetni.”
92. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény hatálya nem terjed ki a belföldi rendszámtáblával ellátott mezőgazdasági vontatóra, a lassú járműre és a lassú jármű pótkocsijára, a külön jogszabály szerinti „méhesházas” gépjárművekre, a munkagépre, a CD, a CK, a DT, az OT és a Z betűjelű rendszámtáblával ellátott gépjárműre, valamint a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek közül azokra, amelyek az Európai Unió valamely tagállamában vannak nyilvántartva.”
93. § (1) A Gjt. 2. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
„(1) Az adó alanya – a (2)–(4), illetve a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – az a személy, aki/amely a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény alapján vezetett járműnyilvántartásban (a továbbiakban: hatósági nyilvántartás) az év első napján üzemben tartóként, ennek hiányában tulajdonosként (a továbbiakban együtt e § alkalmazásában: tulajdonos) szerepel. Amennyiben a hatósági nyilvántartás szerint egy gépjárműnek több tulajdonosa vagy több üzemben tartója van, akkor közülük az adó alanya az, akinek/amelynek a nevére a forgalmi engedélyt kiállították.
(2) Év közben újonnan vagy újra forgalomba helyezett gépjármű utáni adó alanya az, aki/amely a forgalomba helyezés hónapjának utolsó napján a hatósági nyilvántartásban tulajdonosként szerepel.”
(2) A Gjt. 2. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, s egyidejűleg a (3)–(6) bekezdések számozása (4)–(7) bekezdésre módosul:
„(3) Az adóalany halálát, illetve megszűnését követő év 1. napjától – feltéve, hogy a hatósági nyilvántartásban ekkor még mindig az elhunyt személy vagy a megszűnt szervezet szerepel tulajdonosként – azt a személyt kell az adó alanyának tekinteni, akit/amelyet a halálesetet vagy megszűnést követően a hatósági nyilvántartásba elsőként tulajdonosként bejegyeztek.”
94. § A Gjt. 5. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Mentes az adó alól]
„f) a súlyos mozgáskorlátozott személy vagy a súlyos mozgáskorlátozott kiskorú személyt szállító, vele közös háztartásban élő szülője, nevelőszülője, mostoha- vagy örökbefogadó szülője tulajdonában lévő egy darab, 100 kilowatt teljesítményt el nem érő személygépkocsi, ide nem értve a személytaxiként üzemelő személygépkocsit. Ha a mentességre jogosult tulajdonában több személygépkocsi van, akkor a mentesség kizárólag a legkisebb teljesítményű személygépkocsi után jár,”
95. § A Gjt. 6. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) Az adó alapja személyszállító gépjármű – ide nem értve az autóbuszt – hatósági nyilvántartásban feltüntetett teljesítménye, kilowattban kifejezve. Ha a hatósági nyilvántartásban a személyszállító gépjármű teljesítménye csak lóerőben van feltüntetve, akkor a lóerőben kifejezett teljesítményt 1,36-tal kell osztani, s az eredményt a kerekítés általános szabályai szerint egész számra kell kerekíteni. Ha a hatósági nyilvántartás a személyszállító gépjármű teljesítményét nem tartalmazza, akkor az adóhatóság a személyszállító gépjármű azonosító adataival megkeresi a területileg illetékes közlekedési felügyeletet a személyszállító gépjármű teljesítménye közlése végett. Ez esetben ezt az adatot kell a személyszállító gépjármű adóalapjának tekinteni.
(2) Az adó alapja az autóbusz, a nyergesvontató, a lakópótkocsi hatósági nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya).
(3) Az adó alapja a tehergépjármű hatósági nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya) növelve a terhelhetősége (raksúlya) 50%-ával.”
96. § (1) A Gjt. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó mértéke a 6. § (1) bekezdése szerinti adóalap után a gépjármű
– gyártási évében és az azt követő 3 naptári évben 300 Ft/kilowatt,
– gyártási évet követő 4–7. naptári évben 260 Ft/kilowatt,
– gyártási évet követő 8–11. naptári évben 200 Ft/kilowatt,
– gyártási évet követő 12–15. naptári évben 160 Ft/kilowatt,
– gyártási évet követő 16. naptári évben és az azt követő naptári években 120 Ft/kilowatt.”
(2) A Gjt. 7. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, s egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
„(2) Az adó mértéke a 6. § (2)–(3) bekezdései szerinti adóalap esetén az adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 1200 Ft.”
97. § A Gjt. 8. §-ának (1)–(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) 20%-os kedvezmény illeti meg azon autóbuszt, tehergépjárművet – a nyergesvontató kivételével, amely után 30%-os kedvezmény jár –, amely a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet (e § alkalmazásában KöHÉM rendelet) 5. számú melléklete II. alpontja szerinti „5”, „6”, „7” vagy „8” környezetvédelmi osztály-jelzéssel (kóddal) ellátott.
(2) 30%-os kedvezmény illeti meg azon autóbuszt, tehergépjárművet – a nyergesvontató kivételével, amely után 50%-os kedvezmény jár –, amely a KöHÉM rendelet 5. számú melléklete II. alpontja szerint legalább „9”, „10”, „11”, „12” környezetvédelmi osztály-jelzéssel (kóddal) ellátott.”
98. § A Gjt. 18. §-ának 3., 7., 15., 24. és 25. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„3. személygépkocsi: személyszállítás céljára készült olyan gépkocsi, amelyben – a vezető ülését is beleértve – legfeljebb kilenc állandó ülőhely van, ide nem értve az e törvény szerinti autóbuszt, valamint motorkerékpárt;”
„7. motorkerékpár: olyan gépjármű, amelynek két vagy három kereke van és a tervezési legnagyobb sebessége 45 km/óránál nagyobb, továbbá olyan négykerekű gépjármű, amelynek saját tömege legfeljebb 550 kg és motorteljesítménye nem haladja meg a 15 kilowattot;”
„15. személytaxi: a külön jogszabály szerinti személytaxi-szolgáltatás vagy a személygépkocsis személyszállító szolgáltatás végzésére jogosult vállalkozás személygépkocsija, amely a hatóság által kiadott taxiengedéllyel és meghatározott színű rendszámtáblával ellátott;”
„24. munkagép: minden szállító vagy vontató eszköznek – függetlenül a rendszámtábla jellegétől – nem minősülő jármű; amely önerejéből 15 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes,”
„25. gyártási év: a hatósági nyilvántartásban ilyen elnevezéssel szereplő naptári év,”
99. § Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. § (3)–(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Amennyiben az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a meghatalmazott, megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság – a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja kivételével – a képviselőt terheli. Ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, amely számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági társasággal szemben kell megállapítani. Ha az adózó képviseletét ugyanazon bejelentett kötelezettség tekintetében több állandó meghatalmazott, megbízott látja el, a mulasztási bírság az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat egyetemlegesen terheli. Az állandó meghatalmazottal, megbízottal szemben mulasztási bírság megállapításának nincs helye, ha a bejelentett kötelezettségek teljesítését megelőzően az adózó képviselője az adóhatósághoz írásban bejelenti az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását.
(4) Mentesül a mulasztási bírság alól az adózó állandó meghatalmazottja vagy megbízottja, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.”
100. § Az Art. 14. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A felszámoló (felszámolóbiztos) által a felszámolás kezdő időpontjától elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság a felszámolót terheli azzal, hogy a mulasztási bírság alól történő mentesülésre az állandó meghatalmazottra, megbízottra vonatkozó rendelkezést kell megfelelően alkalmazni.”
101. § (1) Az Art. 16. § (3) bekezdésének c) és d) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[(3) Az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó:]
„c) létesítő okiratának (alapító okirat, társasági-társulati szerződés, alapszabály) keltét, számát és a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselőjének, könyvvizsgálójának nevét (elnevezését), lakóhelyét (székhelyét), e jogviszony keletkezésének – és határozott idejű jogviszony esetén – megszűnésének időpontját, könyvvizsgáló szervezet esetén annak a személynek a nevét és lakóhelyét is, aki a könyvvizsgálatért személyében felelős;
d) gazdálkodási formáját, tevékenységének felsorolását, a cég által a létesítő okiratban feltüntetett tevékenységi köröket, illetve a cég létesítő okiratában nem szereplő, de ténylegesen végzett tevékenységeket a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint, továbbá a statisztikai számjelet;”
(2) Az Art. 16. §-a a következő (4)–(7) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) A munkáltató és a kifizető – adóazonosító számának közlésével – az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított személyi adatait, állampolgárságát, adóazonosító jelét, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidőt, a FEOR-számot, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját. A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező munkáltató, kifizető bejelentése kiterjed a biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is. A bejelentést
a) a biztosítás kezdetére vonatkozóan legkésőbb a biztosítási jogviszony első napját megelőző napon, választással létrejövő jogviszony, külföldinek minősülő biztosított esetén, valamint ha a jogviszony nem előzetes megállapodás eredményeként jött létre a biztosítási jogviszony első napját követő 15 napon belül, munkanélküli-ellátás esetén a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig, illetőleg ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon,
b) a jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő 8 napon belül
kell teljesíteni.
(5) Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott, munkáltató vagy kifizető által elektronikusan bejelentett adatokat azok beérkezését követően elektronikus úton haladéktalanul megküldi az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásának. A nyomtatványon teljesített munkáltatói, kifizetői bejelentéseket az állami adóhatóság soron kívül feldolgozza és elektronikus dokumentum formájában továbbítja az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartása részére.
(6) Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott, munkáltató vagy kifizető által bejelentett adatok közül a biztosított személyi adatait, állampolgárságát, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidőt és a FEOR-számot haladéktalanul, illetve az (5) bekezdés szerinti feldolgozást követően elektronikus úton megküldi az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségnek (a továbbiakban: OMMF).
(7) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal regionális igazgatóságának igazgatója a (4) bekezdésben meghatározott bejelentés teljesítésének határidejét meghosszabbíthatja, legfeljebb a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig.”
102. § (1) Az Art. 17. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[17. § (1) Az adózó,]
„c) ha adókötelezettsége, adóköteles bevételszerző tevékenysége az a)–b) pontokban említett igazolványhoz, eljárás megindításához nem kötött, a tevékenység megkezdését megelőzően az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon, írásban teljesíti bejelentkezési kötelezettségét. Ha az adózó bejelentkezési kötelezettségét – jogszabálysértő módon – a tevékenység megkezdését követően teljesíti, a bejelentkezés során a tevékenység kezdő időpontját is köteles az állami adóhatósághoz írásban bejelenteni.”
(2) Az Art. 17. § (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a vállalkozói igazolvány kézhezvételétől, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó pedig a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban bejelenti]
„d) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az egyesülés, a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak) adóazonosító számát, illetőleg az adóazonosító jellel nem rendelkező tulajdonos esetén az adóazonosító jel közlése végett e törvényben meghatározott adatokat;”
(3) Az Art. 17. § (3) bekezdése a következő új f) ponttal egészül ki:
[(3) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a vállalkozói igazolvány kézhezvételétől, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó pedig a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban bejelenti]
„f) a cég létesítő okiratában nem szereplő, de ténylegesen végzett tevékenységeket a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint, ha a cég a tevékenység végzését a bejelentésig megkezdte.”
103. § Az Art. a 17. §-át követően a következő új 17/A. §-sal egészül ki:
„17/A. § (1) A Tbj. 5. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti biztosított foglalkoztatója, a társas vállalkozás (az e paragrafus alkalmazásában továbbiakban együtt: foglalkoztató) és a biztosított egyéni vállalkozó az adószámának, valamint az általa foglalkoztatott biztosított személy adóazonosító jelének feltüntetésével elektronikus úton, az elektronikus bevallásra egyébként nem kötelezett az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelentést tehet az állami adóhatóságnak a járulékalapot képező jövedelem, illetve adóelőleg-alap mértékéről a Tbj. 20. § (2) bekezdésében, 27. § (1) bekezdésében, 29. § (1) bekezdésében és 29/A. § (1) bekezdésében meghatározott járulékfizetési kötelezettség teljesítése érdekében. A bejelentést a foglalkoztatóvá válást, a vállalkozói igazolvány kiváltását, illetőleg a biztosítási jogviszony létrejöttét követő 15 napon belül lehet benyújtani az állami adóhatósághoz.
(2) A foglalkoztató a járulékkedvezmény igénybevételéhez szükséges, a Tbj. 20. § (2) bekezdésében említett tényleges járulékalapot képező jövedelem nagyságával kapcsolatos feltétel megszűnéséről – a megszűnéstől számított 15 napon belül – elektronikus úton, az elektronikus bevallásra egyébként nem kötelezett az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelentést tesz az állami adóhatóságnak.”
104. § Az Art. a 20/A. §-át követően a következő új 20/B. §-sal egészül ki:
„20/B. § Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó közösségi adómentes termékértékesítést import adójogi megbízott igénybevételével teljesítő importáló mentesül a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól, ha belföldön más adóköteles tevékenységet nem folytat.”
105. § (1) Az Art. 22. § (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és ezzel egyidejűleg a bekezdés a következő új g) és h) pontokkal egészül ki:
[22. § (1) Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy]
„e) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. Kereskedelmi kapcsolatnak minősül a termékbeszerzés és -értékesítés – ideértve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli adómentes termékértékesítést –, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás és -igénybevétel,”
„g) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint kizárólag az adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli termékértékesítés miatt válik az általános forgalmi adó alanyává és az adómentes termékimportot nem import adójogi megbízott igénybevételével teljesíti,
h) import adójogi megbízottként jár el.”
(2) Az Art. 22. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását – az e)–h) pontok kivételével – a változtatást megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ha az adózó az alanyi mentességre jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23. § (3) bekezdése szerint kell megtenni. Az adózó az (1) bekezdés e) pontja szerinti nyilatkozattétel – és annak megváltozása bejelentése – alól mentesül, ha kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott adómentes termékimportot megalapozó közösségi adómentes termékértékesítést, mint közösségi kereskedelmi kapcsolatot teljesít import adójogi megbízott igénybevételével. Ha az adózó az alanyi mentességre jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23. § (3) bekezdése szerint kell megtenni.”
(3) Az Art. 22. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami adóhatóság az (5)–(6) bekezdések szerinti bejelentés alapján az adózó részére, illetve ha a nyilatkozat tételekor az import adójogi megbízott adózó közösségi adószámmal nem rendelkezik, az (1) bekezdés h) pontjában meghatározott nyilatkozat alapján az import adójogi megbízott adózó részére közösségi adószámot állapít meg.”
106. § Az Art. 23. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adókötelezettséget érintő változás különösen a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok változása, továbbá az adózó végelszámolásának elhatározása, az adóköteles tevékenység vagy a jogi személy, egyéb szervezet megszűnése is. Az adózó az üzleti év mérlegforduló napjának megváltozásáról az erről hozott döntésétől számított 15 napon belül tesz bejelentést. A cég létesítő okiratában nem szereplő, de ténylegesen végzett tevékenység esetén a tevékenység megkezdését, illetve a bejelentett vagy bejelenteni elmulasztott tevékenység megszűnését követő 15 napon belül tesz bejelentést.”
107. § (1) Az Art. 24. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az állami adóhatóság az adózónak a bejelentkezés alapján a bejelentkezés napjával adószámot állapít meg. Az adószámot az egyéni vállalkozói igazolványban fel kell tüntetni, a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Az állami adóhatóság az adóazonosító számról – megkeresésre – az önkormányzati adóhatóságot tájékoztatja.”
(2) Az Art. 24. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az állami adóhatóság az adószámmal nem rendelkező magánszemélyt az adóazonosító jelén – a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetén az állampolgárságát is feltüntetve – tartja nyilván. Amennyiben a magánszemély adóazonosító jellel nem rendelkezik és belföldön eseti jelleggel szerez adóköteles, a kifizető adatszolgáltatási kötelezettsége körébe eső jövedelmet, a magánszemély adóazonosító jelének megállapítását a kifizető is kérheti az állami adóhatóságtól a nem magyar állampolgárságú magánszemély általa ismert, a magyar állampolgárságú magánszemély esetében e törvény 20. § (1) bekezdésében meghatározott természetes azonosító adatainak és amennyiben a magánszemély rendelkezik értesítési címmel, annak közlésével. A magánszemély adóazonosító jeléről az adóhatóság a kifizetőt is tájékoztatja.”
(3) Az Art. 24. § (5) bekezdése a következő új mondattal egészül ki:
„A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti kamat kifizetését, jóváírását a kifizető a magánszemélynek adóazonosító jel hiányában is teljesítheti.”
(4) Az Art. 24. § (6)–(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(6) Az adózó költségvetési támogatást csak akkor igényelhet, ha rendelkezik adóazonosító számmal, illetve – ha e törvény, illetve törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály eltérően nem rendelkezik – adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést csak a bejelentkezési, bejelentési kötelezettség teljesítését követően és olyan időszakra érvényesíthet, amely időszakban adóazonosító számmal rendelkezett.
(7) Az állami adóhatóság a közösségi kereskedelemben érintett adózónak a bejelentés, kérelem alapján – a bejelentés, kérelem előterjesztésének napjával – közösségi adószámot állapít meg. Az adózó a közösségi adószámot a közösségi kereskedelemmel összefüggő minden iraton feltünteti. Az állami adóhatóság kérelemre – a bejelentés napjával – az adóév közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha bejelenti, hogy az Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatát megszüntette.”
(5) Az Art. 24. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Ha a nem magánszemély adózónak adókötelezettsége kizárólag az önkormányzati adóhatóságnál keletkezik, az állami adóhatóság az adózó kérelmére, a kérelem előterjesztésének napjával – az önkormányzati adóhatóságnál történő nyilvántartás céljából – adószámot állapít meg. Az adózót bevallási kötelezettség az állami adóhatóságnál csak abban az esetben terheli, ha adóköteles tevékenységet folytat. Ha az adózónak a későbbiekben az állami adóhatósághoz teljesítendő adókötelezettsége keletkezik, ennek bejelentésekor a korábban megállapított adószámot használja fel.”
108. § Az Art. a 24. §-át követően a következő új 24/A. §-sal egészül ki:
„24/A. § (1) Az állami adóhatóság az adószám alkalmazását felfüggeszti, ha
a) az adózóval postai kézbesítés útján két egymást követően közölt hivatalos irat a feladóhoz a „címzett ismeretlen” jelzéssel érkezett vissza,
b) az adózó székhelyén végzett helyszíni ellenőrzés alapján az adóhatóság hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó a székhelyén nem található,
c) az adózó a rá irányadó szabályoknak megfelelő szervezeti képviselőt az adóhatósághoz nem jelentette be,
d) az adózó ellenőrzése alapján az adóhatóság hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó nem rendelkezik szervezeti képviselővel, vagy a bejelentett szervezeti képviselő nem valós személy, illetve a megadott elérhetőségi helyeken nem fellelhető.
(2) Az adóhatóság az adószám alkalmazásának felfüggesztéséről határozattal dönt, a határozat elleni fellebbezést a közléstől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezést az ügy összes iratával a felettes szervhez a fellebbezés megérkezésétől számított 8 napon belül kell felterjeszteni, kivéve ha az adóhatóság a megtámadott határozatot a fellebbezésnek megfelelően módosítja, visszavonja, kijavítja vagy kiegészíti. A felettes szerv a fellebbezésről 15 napon belül dönt és az ügy iratait haladéktalanul visszaküldi az adóhatóságnak. Az adóhatóság a jogerőre emelkedés napját követő napon az adózó nyilvántartását vezető cégbíróságot megkeresi a felfüggesztés tényének és kezdőidőpontjának cégjegyzékbe való bejegyzése érdekében, illetve a felfüggesztésről értesíti a körzetközponti jegyzőt vagy az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet. Ha a felfüggesztés elrendelésére az (1) bekezdés a)–d) pontjai alapján került sor, az adóhatóság a cégbíróság megkeresésével egyidejűleg törvényességi felügyeleti eljárást, illetve az ismeretlen székhelyű cég megszüntetése iránti eljárást kezdeményez.
(3) Az adózó az adószám alkalmazásának felfüggesztését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően a felfüggesztés megszüntetése iránt kérelmet terjeszthet elő. Ha a felfüggesztés elrendelésére az (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján került sor, az adóhatóság a székhely valódiságát a kérelemben előadottakkal kapcsolatban az adózó székhelyén is vizsgálhatja azzal, hogy a vizsgálat nem minősül ellenőrzésnek. Ha az adóhatóság a kérelem alapján megállapítja, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszűnt, a felfüggesztés megszüntetését határozattal elrendeli, más esetben a kérelmet elutasítja. Ha a felfüggesztés megszüntetése iránti ismételt kérelemben az adózó új tényre, körülményre nem hivatkozik, a kérelmet az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A felfüggesztést az adóhatóság határozattal hivatalból is megszüntetheti, ha hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszűnt. A felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kérelmet elutasító döntés elleni fellebbezésre a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a cégbíróságot, a körzetközponti jegyzőt, illetve az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet a felfüggesztés megszüntetése esetén kell megkeresni, illetve értesíteni.
(4) Ha a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő 90 napon belül a felszámolás, végelszámolás alatt nem álló adózó felfüggesztés megszüntetése iránti kérelmet nem terjeszt elő, az adóhatóság a felfüggesztést hivatalból nem szüntette meg és az adószám törlésére e törvény egyéb rendelkezései alapján nem került sor, az adóhatóság az adózó adószámát határozattal törli, melyről a cégbíróságot, a körzetközponti jegyzőt, illetve az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet a határozat jogerőre emelkedését követő napon értesíti. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemnek nincs helye, az adószám törlését elrendelő határozat elleni fellebbezésre a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(5) Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság az adószám felfüggesztésével, a felfüggesztés megszüntetésével, az adószám törlésével egyidejűleg ugyanazon határozatban a közösségi adószám alkalmazását is felfüggeszti, a felfüggesztést megszünteti, illetve a közösségi adószámot törli. A határozat közösségi adószámot érintő rendelkezése önállóan nem fellebbezhető. Az adószám alkalmazását felfüggesztő határozat meghozatalától a felfüggesztés időtartama alatt közösségi adószám megállapításának nincs helye.
(6) Az adószám (közösségi adószám) alkalmazásának felfüggesztését elrendelő határozat jogerőre emelkedése és a felfüggesztés megszüntetéséről szóló határozat jogerőre emelkedése vagy az adószám (közösségi adószám) törléséről szóló határozat jogerőre emelkedése közötti időszakra – ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály másként nem rendelkezik – az adózó adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a felfüggesztés megszüntetését követően sem érvényesíthet. Az állami adóhatóság az adózó felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését megelőző időszakra vonatkozó adó-visszatérítési, adó-visszaigénylési kérelmét kizárólag a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően teljesítheti.
(7) Az állami adóhatóság a felfüggesztést elrendelő határozatot az adózóval hirdetményi úton közli. A hirdetményt tizenöt napra ki kell függeszteni a határozatot hozó adóhatóság hirdetőtáblájára, valamint ezzel egyidejűleg tizenöt napra az állami adóhatóság internetes honlapján is közzé kell tenni. A hirdetmény tartalmazza a kifüggesztés napját, a határozatot hozó adóhatóság megnevezését és a kifüggesztés helyét, az ügy számát és tárgyát, az adózó elnevezését, székhelyét és adószámát, valamint azt a figyelemfelhívást, hogy az adóhatóság az adószám (közösségi adószám) felfüggesztéséről az (1) bekezdés a)–d) pontja alapján határozatot hozott, melyet az adózó vagy képviselője a határozatot hozó adóhatóságnál átvehet, továbbá utalást arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre. A hirdetményi úton közlendő határozatot a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.
(8) Ha cégbíróság, körzetközponti jegyző, illetve az adózó nyilvántartását vezető egyéb szerv felfüggesztés elrendeléséről szóló megkeresése, értesítése nem eredményezi az adózó megszűnését (az egyéni vállalkozói igazolvány visszavonását), azonban az adózó adószámát az állami adóhatóság a (4) bekezdés alapján az adózó megszűnését megelőzően jogerős határozattal törölte, és az adózó a törlést követően adóköteles tevékenységet kíván folytatni, az adózó az adószám megállapítását a 17. § (1) bekezdés c) pontja megfelelő alkalmazásával kéri.
(9) Az adóhatóság a felfüggesztést, a felfüggesztés megszüntetését, illetve az adószám törlését elrendelő határozatot megsemmisítő vagy hatályon kívül helyező határozatról és a határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról értesíti a cégbíróságot, a körzetközponti jegyzőt vagy az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervet.”
109. § (1) Az Art. 31. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„31. § (1) Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza. Az adózó az önadózással megállapított adóról – ideértve az import adójogi megbízottnak az importáló helyett, de a saját nevében teljesített adókötelezettségét, de ide nem értve az eljárási illetéket –, továbbá költségvetési támogatásról adónként, költségvetési támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz. A költségvetési támogatás előlegének, illetve gyakoribb igénybevételének igénylése nem minősül adóbevallásnak. Az adóhatóság olyan nyomtatványt is rendszeresíthet, amely alkalmas több jogcímen fennálló adókötelezettség, költségvetési támogatásigénylés bevallására, illetve az adókötelezettség bevallása mellett költségvetési támogatás igénylésére.”
(2) Az Art. 31. § (2) bekezdése felvezető szövegrésze, valamint 6–11. és 23. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a következő új mondattal egészül ki:
„(2) A munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), illetőleg az 52. § (4) bekezdésének l), p), r), s) és t) pontjaiban meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton bevallást tesznek az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról – kivéve az árfolyamnyereség adóról, illetőleg a kamatjövedelem adóról –, járulékról és az alábbi adatokról:”
„6. a társadalombiztosítási (nyugdíj-biztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék alapjáról, összegéről,
7. a nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj) alapját képező jövedelemről, a nyugdíjjárulék-köteles jutalom összegéről, illetőleg a levont (befizetett) nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj és a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj-kiegészítés) összegéről,
8. a magánszemély által fizetendő természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapjáról, a levont (befizetett) természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék összegéről,
9. a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási és/vagy nyugdíjjárulék-levonás (magán-nyugdíjpénztári tagdíj levonás) elmaradásának okáról,
10. a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartamáról, amelyre tekintettel a tárgyhónapban járulékalapot képező jövedelem kifizetésére került sor, illetőleg az ezen időtartamra vonatkozó társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék, a levont (megfizetett) természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj-kiegészítés) alapjáról és összegéről,
11. a gyermekgondozási díj (gyed), gyermekgondozási segély (gyes), gyermeknevelési támogatás (gyet), ápolási díj, munkanélküli-ellátás folyósításának időtartamáról, az ellátás összegéről, és az abból levont (megfizetett) nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag által vállalt tagdíj-kiegészítés) összegéről, illetőleg a levonás elmaradásának okáról,”
„23. a külön jogszabály szerint Start-kártyával rendelkező pályakezdő fiatal után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított munkaadói járulék, társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási) járulék alapjáról és összegéről, a tételes egészségügyi hozzájárulás kedvezmény nélkül számított összegéről, továbbá a bruttó munkabér alapján számított 15 vagy 25%-os mértékű kötelezettség alapjáról és összegéről,”
„Az Szja. tv. 65. § (1) bekezdésében meghatározott kamatjövedelemből levont adót és annak alapját az Szja. tv. 65. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben a kifizető – magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként – bruttó módon az e bekezdés szerinti bevallásában vallja be.”
(3) Az Art. 31. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adózó az adóbevallásban az adózó azonosításához szükséges adatok között feltünteti adóazonosító számát. Az adózó adóazonosító szám birtokában olyan időszakról is tehet adóbevallást, amelyben adóazonosító számmal nem rendelkezett, azonban adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést ezen időszakra csak a 24. § (6) bekezdésben foglalt korlátokkal érvényesíthet, illetve adózással kapcsolatos iratait ezen időszakra az adóazonosító szám feltüntetésével nem módosíthatja.”
110. § Az Art. 33. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A felszámolási eljárás alatt álló adózók adóbevallásukat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesítik. A végelszámolás alatt álló adózók a tevékenységüket lezáró adóbevallást – a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal – a végelszámolás kezdő időpontját követő 45 napon belül, a záró adóbevallást a végelszámolást lezáró beszámoló elkészítésének időpontját követő 45 napon belül kötelesek benyújtani. A két bevallás közötti időszakról e törvény általános rendelkezései szerint kell a bevallási kötelezettségeket teljesíteni. Az éves elszámolású adókról a két bevallás közötti időszakban bevallást csak akkor kell benyújtani, ha az időszak hosszabb, mint 12 hónap.”
111. § Az Art. 51. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adózó bevallását önellenőrzéssel csak az adóbevallás benyújtására előírt határidőt követően helyesbítheti.”
112. § (1) Az Art. 52. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF) és azok igazgatási szervei, valamint a Foglalkoztatási Hivatal (a továbbiakban: FH) megyei (fővárosi) munkaügyi központok, továbbá a menekültügyi hatóság részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra kötelezettek által a 31. § (2) bekezdése 1–7., 9–15. és 23–24. pontok szerinti részletezettséggel bevallott, nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj-megállapításhoz szükséges, éves konszolidált adatokat – ide nem értve a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira vonatkozó adatokat – az ONYF részére a tárgyévet követő év április 30. napjáig elektronikus úton adja át. Az állami adóhatóság elektronikus úton a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig hivatalból adja át
a) az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzése céljára a 31. § (2) bekezdése 1–6., 8–10., 12–14., 16. és 23. pontjaiban meghatározott adatokat az OEP részére,
b) a magán-nyugdíjpénztári tagok folyószámlájának vezetéséhez a magánnyugdíjpénztárak részére – pénztáranként – a 31. § (2) bekezdése 1–5., 7., 9–12. és 15. pontjaiban foglalt adatokat,
c) a munkajogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése céljából a 31. § (2) bekezdés 1–3., 5., 12. és a – korkedvezményre jogosító munkakör tartama kivételével – 13. pontjaiban meghatározott adatokat, valamint 10. pontjából a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartamára vonatkozó adatot az OMMF részére.”
(2) Az Art. 52. § (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) Az állami adóhatóság nyilvántartja az adózó nevében eljáró állandó meghatalmazott, megbízott magánszemély adóazonosító jelét.”
(3) Az Art. 52. §-a a következő új (16) bekezdéssel egészül ki:
„(16) A munkáltató, kifizető és a magánszemély az e törvény 31. § (2) bekezdésében meghatározott saját adataihoz a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszeren (KR) keresztül, a KR használatához szükséges egyedi azonosítóval és titkos jelszóval hozzáférhet.”
113. § (1) Az Art. 54. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, illetve a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi az általa nyilvántartott adószámmal rendelkező
a) általános forgalmiadó-alanynak minősülő, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó adózók nevét, elnevezését és adószámát; továbbá
b) olyan adózók nevét, elnevezését, adószámát és a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napját, amely adózók adószámának alkalmazását az állami adóhatóság felfüggesztette, a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének, illetve az adószám törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjáig.”
(2) Az Art. 54. §-a következő új (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (6)–(10) bekezdések számozása (7)–(11) bekezdésekre változik:
„(6) Az állami adóhatóság honlapján közzéteszi az általa nyilvántartott, adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak minősülő adózók – kivéve az e törvény 77. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott adózókat – az adóhatóság nyilvántartásában szereplő alkalmazottainak létszámát.”
114. § Az Art. 55. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az állami adóhatóság negyedévenként a negyedévet követő 30 napon belül honlapján közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, akiknek (amelyeknek) a negyedév utolsó napját megelőző 180 napon át az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása folyamatosan meghaladta a 100 millió forintot, magánszemély esetében a 10 millió forintot.”
115. § Az Art. 73. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„73. § (1) Az állami adóhatóság hatáskörét első fokon a területi szervei útján gyakorolja.
(2) Az állami adóhatóság területi szervei
a) a Főváros és Pest megye területén a Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság;
b) Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye területén az Észak-magyarországi Regionális Igazgatóság;
c) Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén az Észak-alföldi Regionális Igazgatóság;
d) Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye területén a Dél-alföldi Regionális Igazgatóság;
e) Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye területén a Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóság;
f) Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye területén a Közép-dunántúli Regionális Igazgatóság;
g) Baranya, Somogy, Tolna megye területén a Dél-dunántúli Regionális Igazgatóság.
(3) Az illeték kiszabásával, megfizetésével, behajtásával, az eljárási illetékfizetés rendjének ellenőrzésével kapcsolatos ügyben első fokon – ha törvény másként nem rendelkezik – az APEH regionális igazgatósága jár el.
(4) A szerencsejáték szervezéssel összefüggő hatósági feladatok tekintetében az APEH Központi Hivatala és regionális igazgatóságai járnak el.”
116. § Az Art. 79. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az általános forgalmi adóról szóló törvény 31/A. §-a szerinti adómentes termékimport esetén az importáló, illetve az import adójogi megbízott a vámeljárásban az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik az általános forgalmi adóról szóló törvény 29/A. § a)–c) pontja szerinti adómentes termékértékesítés esetén saját belföldi közösségi adószáma, a megbízó importáló rendeltetési hely, illetve illetősége szerinti – és ha azzal rendelkezik, belföldi – közösségi adószáma, valamint a vevő neve, címe és közösségi adószáma közlésével; illetőleg az általános forgalmi adóról szóló törvény 29/A. § d) pontja szerinti adómentes termékértékesítés esetén saját közösségi adószáma, illetve a megbízó importáló rendeltetési hely szerinti – és ha azzal rendelkezik, belföldi – közösségi adószáma közlésével, továbbá az importált termék belföldről más tagállamba történő elfuvarozása határidejének meghosszabbítására okot adó körülményről, valamint az import adójogi megbízás fennállásáról (a továbbiakban: nyilatkozat). A nyilatkozat teljesítése nem érinti az e törvényben az összesítő nyilatkozat benyújtására előírt kötelezettséget. A vámhatóság a nyilatkozatot és az adómentes termékimporttal kapcsolatban hozott határozatot a negyedévet követő hó 20. napjáig megküldi az állami adóhatóságnak.”
117. § Az Art. a 88. §-át követően a következő új 88/A. §-sal egészül ki:
„88/A. § (1) A központi költségvetés, az egyes elkülönített pénzalapok bevételi érdekeit különösen veszélyeztető adózói jogsértések felderítése, illetve a jogszerű állapot helyreállítása érdekében az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságán belül erre a célra létrehozott szervezeti egység az APEH elnökének saját hatáskörében vagy más adóhatóság, hatóság megkeresésére kiadott utasítása alapján a Magyar Köztársaság területén a (2) bekezdésben meghatározott okból ellenőrzést végezhet, kezdeményezhet, megkezdett ellenőrzéseket magához vonhat (központosított ellenőrzés).
(2) Az (1) bekezdés szerinti központosított ellenőrzés elrendelésére abban az esetben kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények valószínűsítik, hogy az adókötelezettségeket
a) a határon átnyúló, harmadik országba irányuló jogsértő kereskedelmi kapcsolatokkal, jogszerű kereskedelmi kapcsolatok színlelésével teljesítik,
b) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal, adóalanyokkal folytatott kereskedelmi kapcsolat során megsértik,
c) belföldi illetőségű, egy vagy több területi szerv illetékességébe tartozó adózók a kapcsolt vállalkozásokra előírt szabályok (elszámoló árak) megsértésével, színlelt szerződéssel vagy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe ütköző módon teljesítik.
(3) A központosított ellenőrzési eljárást és az azt követő hatósági eljárást az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága egy eljárásban, több adózónál egyidejűleg is jogosult lefolytatni. Az eljáró szerv az eljárás eredményeként kiadmányozott jogerős határozat(ok) egy példányának megküldésével tájékoztatja az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező területi szervet.”
118. § (1) Az Art. 92. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ellenőrzés befejezésének határideje – beleértve az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napját – 30 nap. A határidő számításánál az ellenőrzés kezdő időpontja a megbízólevél átadásának napja. Felszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás ellenőrzését és az ezt megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzést a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül, a felszámoló által készített záró bevallást pedig a bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni. Végelszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás, a végelszámoló által készített záró adóbevallás, a két bevallás közötti időszakról benyújtott bevallás(ok) ellenőrzését, valamint a tevékenységet lezáró adóbevallást megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzést a végelszámoló által készített záró adóbevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni.”
(2) Az Art. 92. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha az ellenőrzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedően kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendeli el, a kapcsolódó vizsgálat időtartama az ellenőrzés határidejébe nem számít bele és az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat időtartama alatt az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálattal nem érintett kérdésekben folytathatja. A kapcsolódó vizsgálat kezdő és befejező időpontjáról az adóhatóság az adózót értesíti.”
119. § (1) Az Art. 108. § (6)–(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(6) Becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók – magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők – kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni.
(7) Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint nincs mód, az adóhatóság 12 havi működést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani.”
(2) Az Art. 108. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A becslés alapján számított adóalaptól, költségvetési támogatás alapjától való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Ha az adózó ezen bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál – ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá és az ellenőrzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki – a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli és – a feltételek fennállása esetén – a kapcsolódó vizsgálat során a becslés szabályait alkalmazza.”
120. § Az Art. 109. § (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, bankszámla (pénzforgalmi számla) kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet. Egyebekben az eljárásra e fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(4) Az e § (3) bekezdésének alkalmazásában
a) közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálogjogi nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az úszólétesítmény-nyilvántartás, a légijármű-nyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minősülő nyilvántartás;
b) szerzésnek minősül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/vagy a birtoklás jogának megszerzése, illetve a bankszámlán (pénzforgalmi számlán), értékpapírszámlán történő jóváírás.”
121. § Az Art. 116. § (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép, illetőleg a bekezdés a következő új d) ponttal egészül ki:
„(1) Az adómegállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak, illetve e törvényben előírt feltételek fennállása esetén az állami garancia beváltása iránti kérelem tekintetében ismételt ellenőrzést folytathat le, ha”
„d) az állami garancia beváltásával kapcsolatosan a korábban lefolytatott ellenőrzéshez képest új tény, körülmény merül fel, amely alapján az ellenőrzésre az adóhatóság elnöke utasítást ad.”
122. § Az Art. 119. § (2) bekezdése a következő új f) ponttal egészül ki:
[(2) Az (1) bekezdés alapján az adóhatóság]
„f) a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát”
[vizsgálja.]
123. § Az Art. a 124/A. §-át követően a következő új 124/B. §-sal egészül ki:
„124/B. § Az adóhatóság az önellenőrzés előterjesztésétől számított 15 napon belül – ellenőrzés lefolytatása nélkül – határozattal bírálja el az adózó önellenőrzését, ha az önellenőrzést az adózó kizárólag arra hivatkozással terjeszti elő, hogy az adókötelezettséget megállapító jogszabály alkotmányellenes vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközik, feltéve hogy az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Közösségek Bírósága e kérdésben hozott döntésének kihirdetésére az önellenőrzés előterjesztésekor még nem került sor vagy az önellenőrzés a kihirdetett döntésben foglaltaknak nem felel meg. Az önellenőrzést elbíráló határozat ellen e törvény általános rendelkezései szerint fellebbezésnek, illetve bírósági felülvizsgálatnak van helye.”
124. § Az Art. 143. § (2) bekezdése a következő új harmadik mondattal egészül ki:
„A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható.”
125. § Az Art. 149. § (4)–(7) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtására a végrehajtási eljárás során irányadó szabályokat kell alkalmazni.
(5) A biztosítási intézkedést elrendelő végzés ellen végrehajtási kifogásnak van helye, amelynek a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(6) A biztosítási intézkedést elrendelő végzés alapján foganatosított végrehajtási cselekményeket a végrehajtási eljárás megindítása után nem kell megismételni. A végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozat (végzés) megsemmisítése esetén a biztosítási intézkedést meg kell szüntetni.
(7) A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a végrehajtási eljárásra is.”
126. § Az Art. 158. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Zálogjoggal terhelt ingó vagy ingatlan lefoglalása esetén a zálogjogosultat a Vht. 114. §-ában, illetőleg 138/A. §-ában foglaltak szerint kell értesíteni.”
127. § (1) Az Art. 160. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép, egyidejűleg a § (3) bekezdésének a) és b) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„A végrehajtási eljárás felfüggesztése és szünetelése”
[(3) Nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása, ha]
„a) az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta vagy a kérelmet az adózó visszavonta,
b) arra az adóhatósági árverés kitűzését, illetőleg pályázat meghirdetését követően kerül sor, vagy”
(2) Az Art. 160. §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott szünetelés kezdő napja a kérelem megérkezését követő nap.”
128. § Az Art. 172. § (1) bekezdés g) és l) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő új m) ponttal egészül ki:
[172. § (1) A magánszemély adózó 100 ezer forintig, más adózó 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha]
„g) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, igazolatlan eredetű árut forgalmaz, illetőleg az ellenőrzés időpontjában az áru eredetét tanúsító bizonylattal vagy annak másolatával nem rendelkezik,”
„l) az ellenőrzést, az üzletlezárást, illetőleg a tevékenység felfüggesztésének alkalmazását vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza, különösen ilyennek minősül, ha a becslés során az adózó bizonyítékként más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, és az ez alapján lefolytatott kapcsolódó vizsgálat az adózó bizonyítási indítványában foglaltakat nem támasztja alá,”
„m) az e törvény felhatalmazása alapján kiadott külön jogszabályban meghatározott feltételek megsértésével állít elő és/vagy hoz forgalomba nyomtatványt.”
129. § (1) Az Art. 175. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A pénzügyminiszter rendeletben meghatározza a számla, egyszerűsített számla, nyugta nyomtatványok forgalmazásának, nyilvántartásának szabályait, valamint ezek előállításának, adóigazgatási azonosításra alkalmasságának feltételeit.”
(2) Az Art. 175. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az e törvény 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására kötelezett adózó e kötelezettség keletkezése időpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendő valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti.”
130. § Az Art. 178. § 8. és 15. pontja, illetőleg 31. pontjának első mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő új 32. és 33. pontokkal egészül ki:
[178. § E törvény és – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában]
„8. be nem jelentett alkalmazott: az adózó gazdasági tevékenységében személyesen közreműködő magánszemély, akire vonatkozóan a munkáltató, illetve kifizető az e törvényben meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, illetve a munkáltató, kifizető nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő jogviszonya kívül esik a bejelentési kötelezettségen,”
„15. járulék: a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségbiztosítási járulékok (ideértve a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is), az egészségügyi szolgáltatási járulék, a nyugdíjbiztosítási járulék, a vállalkozói járulék, a munkaadói járulék, a munkavállalói járulék, a táppénz-hozzájárulás, továbbá a végrehajtás tekintetében a jogalap nélkül felvett és visszakövetelt társadalombiztosítási és – a társadalombiztosítási szervek által folyósított – egyéb ellátások, valamint a társadalombiztosítás ellátásainak fedezetére előírt más kötelező járulékbefizetések, ideértve a jogosulatlan kifizetőhelyi költségtérítést is,”
„31. minősített adózó: az a vállalkozási tevékenységet folytató személy, aki (amely) legalább a kérelem előterjesztésének napját megelőző 3 éven át működött, és a kérelem benyújtását megelőző elévülési időn belül az adóhatóság nem állapított meg a terhére adóhiányt, nem indított ellene végrehajtási eljárást, nem állt vagy áll csőd-, illetve felszámolási eljárás alatt, illetőleg az adózó fizetési könnyítés, adómérséklés iránti kérelmet nem terjesztett elő.
32. import adójogi megbízott: az általános forgalmi adóról szóló törvényben import adójogi megbízottként meghatározott személy,
33. kritikus feltételek: a szokásos piaci árat megállapító határozatban rögzített, a szokásos piaci ár megbízhatósága szempontjából jelentőséggel bíró, a jövőre vonatkozó – pénzügyi, számviteli, gazdasági, jogi, működési – előfeltevések, számítások, küszöbértékek, jellemzők, amelyek nem teljesülése esetén, annak napjától a határozat nem alkalmazható. A kritikus feltételeket a határozat a konkrét ügy sajátosságaihoz mérten állapítja meg.”
131. § Az Art. 1–3. és 7. számú melléklete e törvény 6–9. számú melléklete szerint módosul.
132. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„l) Járulék: a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségbiztosítási járulék, a társadalombiztosítási járulék, a táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi szolgáltatási járulék.”
(2) A Tbj. 4. §-a r) pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„r) Igazgatási szerv:
1. a biztosítási kötelezettség megállapításával, a bejelentési-, nyilvántartási-, adatszolgáltatási kötelezettséggel, a járulék- és tagdíj bevallásával, megfizetésével, e kötelezettségek megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a tartozás beszedésével, behajtásával, a bevallás ellenőrzésével kapcsolatos hatósági ügyben – a 34–35. §, 41. § (4)–(5) bekezdés, 42–43. § kivételével – az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) és területi szervei, az adózás rendjéről szóló törvény 88. §-ának (5) bekezdésében meghatározott feladatkörében a Vám- és Pénzügyőrség és területi szervei,”
(3) A Tbj. 4. §-a a következő w) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„w) Mezőgazdasági őstermelő: az Szja tv. 3. §-ának 18. alpontjában meghatározott személy.”
133. § A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő i) ponttal egészül ki:
[E törvény alapján biztosított]
„h) az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban együtt: egyházi személy), kivéve a saját jogú nyugdíjast,
i) a mezőgazdasági őstermelő, kivéve a közös őstermelői igazolvány alapján őstermelő kiskorú személyt, az egyéb jogcímen biztosítottat, a saját jogú nyugdíjast, illetőleg az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.”
134. § A Tbj. 10. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A mezőgazdasági őstermelő biztosítási kötelezettsége az őstermelői igazolványban feltüntetett időponttól az igazolvány visszaadása napjáig áll fenn, ha az őstermelő az 5. § (1) bekezdésnek i) pontja alapján biztosítottnak minősül.”
135. § A Tbj. 11. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A biztosítás nem terjed ki:]
„b) a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott külföldinek minősülő,
ba) a 13. § a) pontjában említett közösségi rendelet hatálya alatt álló személyre,
bb) harmadik állam polgárára, ha kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében végez munkát;”
136. § A Tbj. 18. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társadalombiztosítási ellátások fedezetére
a) a biztosított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint nyugdíjjárulékot,
b) a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó egészségbiztosítási járulékot és nyugdíj-biztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulék),
c) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében említett személy egészségügyi szolgáltatási járulékot,
d) az egészségügyi szolgáltatások fedezetére a külön törvényben meghatározott személy egészségügyi hozzájárulást
fizet.”
137. § A Tbj. 19. § (1), (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 29 százalék, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 18 százalék, az egészségbiztosítási járulék 11 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 7 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 4 százalék. 2007. január 1-jétől a nyugdíj-biztosítási járulék 21 százalék, az egészségbiztosítási járulék 8 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék.”
„(3) A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke
a) 2006. szeptember 1-jétől 6 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék mértéke 2 százalék,
b) 2007. január 1-jétől 7 százalék, melyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék mértéke 3 százalék.
(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke 10 százalék, 2007. január 1-jétől 16 százalék. A 39. § (2) bekezdésében említett személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke 15 százalék, 2007. január 1-jétől 16 százalék.”
138. § A Tbj. 20. §-a a következő (2)–(3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti rendelkezés jelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) Az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában említett biztosított foglalkoztatója a társadalombiztosítási járulékot havonta legalább 125 000 forint, 2007. január 1-jétől 131 000 forint minimum járulékalap – részmunkaidő esetén ezen összeg arányos része – után köteles megfizetni. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimum járulékalapot, a foglalkoztató az Art. 17/A. §-ában meghatározott bejelentés esetén a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem után fizeti meg.
(3) Ha a biztosított járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimum járulékalapot és a foglalkoztató nem él az Art. 17/A. §-ában meghatározott bejelentési jogával, a 24. § (1) bekezdés szerinti járulékfizetési kötelezettség alapján a biztosítottat terhelő járuléktöbbletet a foglalkoztató viseli.”
139. § A Tbj. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A foglalkoztatott a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási járulék alapja azonos a 20. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulék alapjával. A foglalkoztatott nem fizet
a) nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a járulékalapot képező természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege, az adóköteles béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott részének személyi jövedelemadóval növelt összege, a felszolgálási díj és a borravaló után,
b) egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás, és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után.”
140. § A Tbj. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a járulékalapot képező jövedelme után természetbeni egészségbiztosítási járulékot, nyugdíja folyósításának szünetelése esetén pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is fizet. A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott nyugdíjjárulékot nem fizet.”
141. § A Tbj. 26. §-ának (3) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az egyházi személy után az egyház a minimálbér alapulvételével a 19. § (1)–(3) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot, természetbeni egészségbiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot, magán-nyugdíjpénztári tagdíjat (a továbbiakban: tagdíjat) fizet. A járulékot és a tagdíjat központilag, egy összegben az Art. szabályai szerint kell az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni.”
„(5) A központi költségvetés fizeti meg a 19. § (1) és (3) bekezdése szerinti természetbeni egészségbiztosítási járulékot
a) a 16. § (1) bekezdésének b), c), f) és h) pontjában meghatározott – foglalkoztatottnak vagy kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő – személyek, illetőleg a gyermekgondozási díjban részesülő személyek után a folyósított ellátás,
b) a 16. § (1) bekezdésének i), k), l), m), n) és o) pontjában meghatározott személyek, valamint a hajléktalanok után a minimálbér,
c) az a)–b) pontban említett személyek közül a családi pótlékban is részesülő személy után a családi pótlék, a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató hallgató után a hallgatói juttatás
alapulvételével. Az eltartó köteles bejelenteni eltartott közeli hozzátartozójának személyi adatait [41. § (3) bekezdés c) pont] és taj-számát az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szervhez.”
142. § A Tbj. 27. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább 125 000 forint, 2007. január 1-jétől 131 000 forint minimum járulékalap után kell megfizetni. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra az előzőek szerinti összeg harmincad részét kell figyelembe venni. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimum járulékalapot, a társas vállalkozás az Art. 17/A. §-ában meghatározott bejelentés esetén a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér után fizeti meg.
(2) A biztosított társas vállalkozó a 19. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és a 19. § (3) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási járulék alapja megegyezik az (1) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapjával – ide nem értve az Szja tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összegét – azzal, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) legfeljebb a járulékfizetési felső határig kell megfizetni.”
143. § A Tbj. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,
b) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
c) fogvatartott,
d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti.
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartamán át, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy naptári napra a 27. § (1) bekezdésben meghatározott járulékalap harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.”
144. § A Tbj. 29. §-ának (1)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosított egyéni vállalkozó az Szja tv. 16. § (4) bekezdésében meghatározott vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de havonta legalább 125 000 forint, 2007. január 1-jétől legalább 131 000 forint minimum járulékalap után fizeti meg a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot. Ha a vállalkozói kivét nem éri el a minimum járulékalapot, az Art. 17/A. §-ában meghatározott bejelentés esetén az egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét, de legalább a minimálbér után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot. Ha az átalányadózó egyéni vállalkozó átalányadó alapját képező jövedelme nem éri el a minimum járulékalapot, az Art. 17/A. §-ában meghatározott bejelentés esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a minimálbér után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot.
(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja a minimálbér.
(3) Az egyéni vállalkozó – ideértve a tételes átalányadózót is – a 19. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot az (1)–(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulékalap figyelembevételével fizeti meg, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) azonban legfeljebb a járulékfizetési felső határig.
(4) Az egyéni vállalkozó az (1) bekezdésben említett járulékalap alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,
b) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
c) fogvatartott,
d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti,
e) a 31. § (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó keresőképtelen.
(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell a (4) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.”
145. § A Tbj. 29/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó (a továbbiakban: eva adózó) biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1)–(3) bekezdésében meghatározott járulékokat (tagdíjat) havonta 125 000 forint, 2007. január 1-jétől 131 000 forint minimum járulékalap után fizeti meg. Ha az Art. 17/A. §-ában meghatározott bejelentése szerint a jövedelme nem éri el a minimum járulékalapot, az eva adózó a járulékokat (tagdíjat) legalább a minimálbér után fizeti meg.”
146. § A Tbj. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § (1) Az 5. § (3) bekezdésében említett személy a járulékalapot képező jövedelme után társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot fizet.
(2) A foglalkoztató – akihez fűződő jogviszonyára tekintettel a természetes személynek járulékalapot képező jövedelmet juttatnak – a természetes személlyel tett egybehangzó nyilatkozata alapján átvállalhatja az (1) bekezdésben meghatározott járulékok (tagdíj) levonását, megfizetését és bevallását. A fizetési-, bevallási kötelezettség átvállalásának további feltétele a biztosított nyilatkozata arról, hogy a kötelezettség teljesítéséhez szükséges valamennyi adatot a foglalkoztató rendelkezésére bocsátja. Az átvállalt kötelezettség teljesítéséért a foglalkoztató és a biztosított egyetemlegesen felelnek.”
147. § A Tbj. a 30. § után a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 30/A. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„A mezőgazdasági őstermelő járulékfizetése
30/A. § (1) A mezőgazdasági őstermelő a minimálbérnek megfelelő összeg után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat).
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az a mezőgazdasági őstermelő, akinek e tevékenységéből származó, a tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg a hétmillió forintot, az őstermelői tevékenységből származó bevétel 20 százaléka után 8,5 százalék nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíj-biztosítási járulékot és a 19. § (3) bekezdésében meghatározott mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet. A hétmillió forintos bevételi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított, egyébként bevételnek számító támogatást.
(3) A mezőgazdasági őstermelő a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében az adóévre vonatkozóan nyilatkozattal vállalhatja, hogy a 19. § (1)–(3) bekezdés szerinti járulékokat (tagdíjat) az (1)–(2) bekezdésben meghatározott járulékalapnál magasabb összeg után fizeti meg. A nyilatkozatot február 12-éig kell az állami adóhatósághoz benyújtani. A nyilatkozat az Art. szerinti végrehajtható okiratnak minősül.
(4) A mezőgazdasági őstermelő járulékfizetési kötelezettségére a 29. § (4) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.”
148. § A Tbj. 31. §-a (1)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg az eredeti (6) bekezdés számozása (7) bekezdésre módosul és a § előtti alcím az alábbiak szerint változik:
„Járulékfizetés több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén
31. § (1) Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási járulékot.
(2) A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a biztosított a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyaiban együttesen legfeljebb a járulékfizetési felső határig fizeti meg. Ha a jogviszony nem áll fenn a naptári év teljes tartamán át, a járulékfizetési felső határt a biztosítási kötelezettség időtartamával arányosan kell kiszámítani. A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a naptári év folyamán mindaddig meg kell fizetni, amíg a biztosított a foglalkoztatók előtt nem nyilatkozik, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékfizetési felső határig megfizette. Nyugdíjjárulék-túlfizetés esetén a foglalkoztató a túlfizetés igazolását követő 15 napon belül köteles a járulékot visszafizetni a biztosítottnak.
(3) A biztosított nem fizet pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a legalább heti 36 órás munkavégzéssel járó, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló jogviszonya mellett egyidejűleg fennálló további jogviszonyában.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott járulékalaptól eltérően a társadalombiztosítási járulék, az egészségbiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem – eva adózó egyéni vállalkozó esetében az Eva tv.-ben meghatározott adóalap 4 százaléka –, ha a társas vállalkozó, az egyéni vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban is áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.
(5) Amennyiben a társas vállalkozóként biztosított több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, a 27. § (1) bekezdésében előírt legkisebb összegű járulékot – évente egy alkalommal történő választása szerint – egyszer kell figyelembe venni.
(6) Annak az egyéni vállalkozónak, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított, egyéni vállalkozói járulékfizetési kötelezettsége a 29. § (1) bekezdése, illetőleg 29/A. § (1) bekezdése szerint áll fenn. Ez esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.”
149. § (1) A Tbj. 34. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Ha a megállapodást kötő személy, kedvezményezett javára kötött megállapodás esetén a kedvezményezett a megállapodás időtartama alatt biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban áll, a megállapodás alapján történő járulékfizetési kötelezettség szünetel.”
(2) A Tbj. 34. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem, illetőleg a szolgálati idő, valamint az egészségügyi szolgáltatás szerzése érdekében kötött megállapodást a kedvezményezett személy javára a járulékfizetés átvállalásával más személy vagy szerv is megkötheti. Az előzőekben említett megállapodások alapján fizetendő járulékokat magyar törvényes pénznemben és a megállapodás megkötése utáni mértékváltozások figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni.”
150. § A Tbj. 35. §-a utáni cím és a 36. § helyébe a következő alcím, illetőleg rendelkezés lép:
„Biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezők járulékfizetése
36. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. A járulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködése alapján kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem.
(2) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, a személyes közreműködése alapján járó járulékalapot képező jövedelem után a társas vállalkozás egészségügyi szolgáltatási járulékot köteles fizetni.”
151. § A Tbj. 37. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„37. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. A járulék alapja az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem.
(2) Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot – az (1) bekezdésben meghatározott járulékalaptól eltérően – az Eva tv.-ben meghatározott adóalap 10 százaléka után fizeti meg.
(3) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 10. § (1) bekezdésében meghatározott időtartam alatt köteles egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére.”
152. § A Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az a belföldi személy, aki biztosítottnak vagy biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)–p) és s)–t) pontja, illetőleg 13. § a) pontja szerint sem jogosult, köteles a minimálbér alapulvételével havonta a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn a naptári hónap teljes tartama alatt, egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni.”
153. § A Tbj. 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az APEH elektronikus úton hivatalból átadja az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti bevallási adatokból
a) az 1–7., 9–15. és 23–24. pont szerinti részletezettséggel bevallott éves ellenőrzött adatokat – ide nem értve a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira vonatkozó adatokat – a nyugdíjjogosultság és a nyugdíj megállapítása céljából az ONYF részére a tárgyévet követő év április 30.,
b) az 1–6., 8–10., 12–14., 16. és 23. pont szerinti adatokat az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzése céljából az OEP részére a havi adó- és járulékbevallás benyújtására előírt határidőt követő harmadik hónap utolsó,
c) az 1–5., 7., 9–12. és 15. pont szerinti adatokat a magán-nyugdíjpénztári tagok folyószámlájának vezetéséhez a magánnyugdíjpénztárak részére – pénztáranként – a bevallás benyújtására előírt határidőt követő hónap, a bevallás kijavítása, önellenőrzéssel történő helyesbítése esetén a kijavítás, illetőleg az önellenőrzés benyújtásának időpontját követő hónap utolsó
napjáig; az 5. § (3) bekezdése szerint biztosított, a vendéglátó üzlet felszolgálója által fizetett nyugdíj-biztosítási járulék, nyugdíjjárulék (tagdíj) alapjára, összegére vonatkozó adatokat az ONYF, illetőleg a magánnyugdíjpénztár részére, az 5. § (3) bekezdése szerint biztosított által fizetett pénzbeli és természetbeni egészségbiztosítási járulék alapjára, összegére vonatkozó adatokat az OEP részére a személyi jövedelemadó-bevallás benyújtására előírt határidőt követő harmadik hónap utolsó napjáig.”
154. § A Tbj. 44. §-ának (1) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 4. § szerinti foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, az őstermelő, valamint az 56/A. § szerinti munkavállaló, foglalkoztatott (a továbbiakban együtt: nyilvántartásra kötelezett) kötelesek a jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adatokról a bevallásukban adatszolgáltatás teljesítésére.”
„(3) A foglalkoztató a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos bejelentési kötelezettségét az Art. 16. §-ában foglaltaknak megfelelően az állami adóhatóságnak teljesíti.”
155. § A Tbj. 49. §-a utáni alcím, valamint az 50. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„A járulék és a tagdíj megállapítása, bevallása, megfizetése
50. § (1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott, elszámolt), járulékalapot képező jövedelem alapján köteles a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) megállapítani és a biztosítottat terhelő járulékot levonni. A megállapított tárgyhavi járulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani, illetőleg megfizetni az állami adóhatóságnak.
(2) Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározottak szerint a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be, illetőleg fizeti meg az állami adóhatóságnak. Az eva adózó egyéni vállalkozó a járulékot (tagdíjat) az Eva tv.-ben meghatározottak szerint fizeti meg és vallja be.
(3) Az 5. § (3) bekezdésében említett személy a járulékalapot képező jövedelme után fizetendő társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, és a jövedelem kifizetését, juttatását követő hónap 12-éig fizeti meg az állami adóhatóságnak, kivéve, ha a járulék (tagdíj) megfizetését és bevallását a foglalkoztató a 30. § (2) bekezdése szerint átvállalta.
(4) A mezőgazdasági őstermelő a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti adattartalommal elektronikus úton negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig vallja be és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg az állami adóhatóságnak.
(5) A foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot (tagdíjat) akkor is köteles megfizetni, ha a járulékkötelezettség a nem pénzbeli jövedelmet terheli, illetőleg ha arra a tárgyhónapban juttatott pénzbeli kifizetés nem nyújt fedezetet.
(6) A foglalkoztató írásban tájékoztatja a biztosítottat a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg az általa megfizetett társadalombiztosítási járulékról, a biztosított jövedelméből levont egészségbiztosítási járulékról és nyugdíjjárulékról (tagdíjról), illetőleg a részére túlvonás miatt visszafizetett (átutalt) járulékokról, a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozót az egészségügyi szolgáltatási járulékról.
(7) A magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséget, a késedelmi- és az önellenőrzési pótlékot az APEH nevén, a Magyar Államkincstár által vezetett, magánnyugdíjpénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési-, illetőleg késedelmi (önellenőrzési) pótlék számlákra kell teljesíteni. A Magyar Államkincstár a tagdíjat, a késedelmi- és az önellenőrzési pótlékot haladéktalanul átutalja a magánnyugdíjpénztárnak.
(8) Az állami adóhatóság a járulékkötelezettség teljesítése érdekében az Art. 17/A. §-ában meghatározott bejelentés valóságtartalmát – különösen a vállalkozásból származó jövedelmekre figyelemmel – vizsgálja.”
156. § A Tbj. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magánnyugdíjpénztár egyeztetést kezdeményez az állami adóhatósággal, ha a bevallás és a befizetés adatai között eltérést állapít meg, tagdíj bevallására, befizetésére nem került sor. Az egyeztetés lefolytatásához szükséges adatokat a pénztár – az adatátadás módjáról kötött megállapodásnak megfelelően – átadja az állami adóhatóságnak.”
157. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 3. §-ának (3) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A magánszemély az adóévben megszerzett, az Szja tv. szerint külön adózó, bevallási kötelezettség alá tartozó
a) vállalkozásból kivont jövedelem [Szja tv. 68. §],
b) értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja tv. 65/A. §],
c) 25, illetőleg 35 százalékos adóterhet viselő osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §],
d) árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja tv. 67. §],
e) ingatlan bérbeadásából [Szja tv. 74. §] származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg
után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a Tbj. 19. § (1) bekezdése, 36–37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az a)–e) pontban meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ).”
„(5) Mentes a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, adóköteles béren kívüli juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel járulékfizetési kötelezettség – ideértve az egészségügyi szolgáltatási járulékot is – keletkezik, valamint az a jövedelem, amely után az adót nem kell megállapítani és/vagy megfizetni. Mentes továbbá az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, ha a lakásbérleti jogviszony tárgyát képező lakás a bérbeadó állandó lakóhelye, kivéve, ha a bérbeadó a lakást saját vállalkozása vagy vele együtt élő közeli hozzátartozója (élettársa) vállalkozása részére adja bérbe.”
158. § (1) Az Eho. 11. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti (3)–(4) bekezdés számozása (4)–(5) bekezdésre változik:
„(3) A magánszemély legkésőbb a kifizetés időpontjáig nyilatkozik a kifizetőnek arról, hogy a több kifizetőtől és/vagy magánszemélytől származó ingatlan bérbeadásból keletkező jövedelme a naptári évben meghaladja az egymillió forintot.”
(2) Az Eho. 11. § (8) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az előzőektől eltérően az egyéni vállalkozó a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást havonta állapítja meg, fizeti meg és az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint vallja be, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be és a tárgyévet követő év január 12-éig fizeti meg. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói osztalékalap után fizetendő egészségügyi hozzájárulást évente egyszer állapítja meg, a tárgyévet követő év február 15-éig fizeti meg és az éves bevallásában vallja be.”
159. § A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 41. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„41. § A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5 százalékát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált.”
160. § Az Flt. 42. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó illetmény-számfejtési feladatokat ellátó munkáltató a megállapított munkaadói és munkavállalói járulék megfizetését és bevallását az államháztartásról szóló törvényben meghatározottak szerint teljesíti.”
161. § A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. § (1) E törvény hatálya kiterjed:
a) a Tbj. szabályai alapján biztosítottnak minősülő személyekre és a foglalkoztatókra, továbbá
b) az e törvényben meghatározott saját jogú és hozzátartozói nyugellátásban részesülő személyekre, valamint
c) az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságra és területi igazgatási szerveire,
d) a MÁV Zrt. Nyugdíj Igazgatóságra és a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt.-re (a továbbiakban: GYSEV).
(2) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság területi igazgatási szervei
a) a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságok:
aa) a Főváros és Pest megye területén a Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság;
ab) Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye területén az Észak-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság;
ac) Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén az Észak-alföldi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság;
ad) Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye területén a Dél-alföldi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság;
ae) Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye területén a Nyugat-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság;
af) Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye területén a Közép-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság;
ag) Baranya, Somogy, Tolna megye területén a Dél-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság (a továbbiakban együtt: területi nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek);
b) a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság.”
162. § A Tny. 22. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:]
„i) a Tbj. 30/A. § (2) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági őstermelő esetében az éves bevételének 6 százalékát.”
163. § A Tny. 64. §-ának (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A nyugellátás iránti igényt az igénylő lakóhelye szerinti illetékes területi nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél, illetve – ha az elhunyt jogszerző korábban nyugellátásban részesült – a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál kell érvényesíteni.
(6) A területi nyugdíjbiztosítási igazgatóságok illetékessége az 5. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti régióhoz tartozó megye, illetve a főváros közigazgatási területére terjed ki. A Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a hatáskörébe utalt nemzetközi ügyekben, továbbá a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az ország egész területére kiterjedő illetékességgel jár el.”
164. § A Tny. 83. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A saját jogú nyugellátás folyósítását a Tbj. 5. § (1) bekezdése szerinti biztosítási jogviszonyban álló jogosult kérelmére mindaddig szüneteltetni kell, amíg annak újbóli folyósítását nem kéri. A nyugellátás szüneteltetésének időtartama alatt az érintett a társadalombiztosítási jogok és kötelezettségek szempontjából nyugdíjasnak minősül. Az újbóli folyósítás során a jogosultat a nyugellátás szüneteltetést megelőző összegének az időközben végrehajtott, évenkénti emelésekkel növelt összege illeti meg.”
165. § A Tny. 96. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 96. § (2) bekezdése alapján nyilvántartásba vett adatokból]
