1. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-ának 55. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„55. Falusi vendégfogadás: a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként folytatott
a) – a saját tulajdonában lévő falusi lakóház magánszemély egyéni vagy családi üdülése keretében részben vagy egészben történő üzletszerű hasznosításával – legfeljebb tíz ágyra kiterjedő szállásadó, étkeztetési és szabadidőprogram szolgáltató tevékenység (beleértve a háztartás, a gazdaság működésének bemutatását is);
b) alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység.”
(2) Az Szja tv. 3. §-a a következő 59. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„59. Alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység: a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendeletben meghatározott falusi szállásadás nyújtására alkalmas településen, alkalomszerűen, látogatók részére
aa) a helyi népművészeti, néprajzi, kézműves, építészeti és kulturális értékek, örökségek bemutatása,
ab) a falusi élethez, környezethez és munkakultúrához kapcsolódó hagyományok, tevékenységek bemutatása,
ac) falusi vendégasztal szolgáltatása,
ad) a helyi gazdálkodási módok, termelési szokások bemutatása,
ae) saját előállítású népművészeti és kézműves termékek értékesítése,
af) az aa)–ae) pontokhoz kapcsolódó falusi rendezvények szervezése,
azzal, hogy e tevékenységek nem foglalják magukban a szálláshely-szolgáltatást.”
(3) Az Szja tv. 3. §-a a következő 70. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„70. Elemi kár: az elemi csapás (így különösen a jégeső, az árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó-, a jég- és a széltörés, a vihar, a földrengés, valamint a természeti vagy a biológiai eredetű tűz) okozta kár, amelynek igazolására a kár tényét tartalmazó okmány (pl. biztosító, mezőgazdasági igazgatási szerv, katasztrófavédelem végrehajtását végző szerv által kiállított szakvélemény, jegyzőkönyv stb.), vagy – ha nem rendelkezik tőle független szervezet által kiadott okmánnyal – a károsult által kiállított jegyzőkönyv szolgál.”
2. § Az Szja tv. a következő új 12/A. §-sal és a §-t megelőző címmel egészül ki:
„Munkáltatói adómegállapítás
12/A. § (1) A magánszemély az adózás rendjéről szóló törvény szerinti munkáltatói adómegállapítást akkor kérhet, ha
a) e törvény szerint egyébként adóhatósági adómegállapításra vonatkozó nyilatkozat megtételére jogosult lenne, és
b) az adómegállapításhoz szükséges igazolásokat, valamint ha önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat alapján adójának átutalásáról rendelkezik, e nyilatkozatát az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig a munkáltatónak átadja, és
c) a munkaviszonyból származó jövedelmét ugyanazon munkaviszonyban vagy kizárólag időrendben egymást követő időszak(ok)ban fennálló munkaviszonyban szerezte.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően munkáltatói adómegállapítás kérhető akkor is, ha a magánszemély az adóévben az adóhatósági adómegállapítást megalapozó bevételek mellett kizárólag adóköteles társadalombiztosítási, családtámogatási ellátás, önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított ellátás címén szerzett bevételt, feltéve, hogy
a) a bevétel folyósítója a munkáltató, vagy
b) a magánszemély a bevételről kiállított igazolást az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően átadja a munkáltatónak,
és egyébként nincs kizárva az adóhatósági adómegállapításból.
(3) E § alkalmazásában munkáltatónak minősül a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság is, ha a magánszemély tagja
a) az adóévben kizárólag tőle származó olyan jövedelmet szerzett, amelyre vonatkozóan e törvény szerint egyébként adóhatósági adómegállapításra vonatkozó nyilatkozat megtételére jogosult lenne,
b) az adóévben az a) pont szerinti jövedelme mellett, vagy attól függetlenül kizárólag a (2) bekezdésben említett jövedelmet szerzett, és
c) munkáltatói adómegállapítást kér,
feltéve, hogy az adómegállapításhoz szükséges igazolásokat, valamint ha önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat alapján adójának átutalásáról rendelkezik, e nyilatkozatát az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig a társas vállalkozásnak, a polgári jogi társaságnak átadja.
(4) A munkáltatói adómegállapítás során a jövedelem meghatározásakor tételes költségelszámolásnak, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) figyelembevételét, nincs helye.
(5) Az adókedvezmények érvényesítésére az adóhatósági adómegállapításra vonatkozó rendelkezést kell irányadónak tekinteni.”
3. § (1) Az Szja tv. 49/B. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap – ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap – 16 százaléka. Ezt az adót legfeljebb annak összegéig csökkenti
a) nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb erre az adóalapra az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó szerint kiszámított adó; az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó az e rendelkezés alkalmazása nélkül, a b) pontban foglaltak figyelembevételével megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó osztva a vállalkozói adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni; nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár;
b) továbbá – bármely esetben és együttesen azzal a korlátozással, hogy a csökkentés mértéke nem lehet több az a) pont alkalmazása nélkül megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó 70 százalékánál –
ba) a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint a vállalkozói adókedvezmény, azzal, hogy az ugyanazon beruházáshoz kapcsolódó több kedvezmény – ideértve a kisvállalkozói kedvezményt is – esetén az egyéni vállalkozó választása szerint egyet érvényesíthet; a kisvállalkozói kedvezmény és a 13. számú melléklet szerinti kisvállalkozások adókedvezménye ugyanazon beruházásra egymás mellett is érvényesíthető;
bb) – a 2007. évre megállapított adó esetében – a (21) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott kedvezmény, amely az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”
(2) Az Szja tv. 49/B. §-a (18) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az egyéni vállalkozó adózás utáni jövedelme egyenlő a (8) bekezdés a) pontjában említett (1)–(7) bekezdés szerint – a bekezdés további rendelkezése alapján a külföldi telephelynek betudható rész nélkül – megállapított vállalkozói adóalap és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összegével, csökkentve”
(3) Az Szja tv. 49/B. §-a a következő (21)–(22) bekezdésekkel egészül ki:
„(21) A (9) bekezdés bb) pontjában említett kedvezmény
a) az egyéni vállalkozó által az állandó képviselője részére a 2007. évben az állandó képviselőtől igénybe vett számviteli és könyvviteli szolgáltatás ellenében fizetett, költségként elszámolt díj 15 százaléka, ha az egyéni vállalkozó regisztrációra kötelezett személy, feltéve, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó adóévi bevétele (a tevékenységét az adóévben megkezdő vagy megszüntető egyéni vállalkozó esetében a tevékenység egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összege) a 4 millió forintot nem haladja meg;
b) a 2006–2007. adóévben beszerzett általános rendeltetésű számítástechnikai gépekre, berendezésekre elszámolt értékcsökkenési leírás és igénybe vett internetszolgáltatás 2007. évben elszámolt költsége együttes összegének 10 százaléka, ha az egyéni vállalkozó
ba) regisztrációra kötelezett személy, akinek az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó adóévi bevétele nem haladja meg az a) pont szerinti mértéket és adóbevallási, adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítéséhez nem veszi igénybe állandó képviselő szolgáltatását;
bb) állandó képviselő, feltéve, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó adóévi bevétele (a tevékenységét az adóévben megkezdő vagy megszüntető egyéni vállalkozó esetében a tevékenység egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összege) a 25 millió forintot nem haladja meg.
(22) A (21) bekezdés alkalmazásában
a) regisztrációra kötelezett személy: az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény alapján adóbevallást, illetőleg adatszolgáltatást az okmányirodánál teljesített regisztráció alapján a központi elektronikus szolgáltató rendszer igénybevételével elektronikus úton teljesítő személy;
b) állandó képviselő: az adózás rendjéről szóló törvény szerint az adózó(k) képviseletére jogosult személy, ha regisztrációra kötelezett személy(ek)től elektronikus adóbevallás, illetőleg adatszolgáltatás benyújtására állandó meghatalmazással (megbízással) rendelkezik.”
(4) Az Szja tv. 49/B. §-a a következő (23) bekezdéssel egészül ki:
„(23) A (20) bekezdés c) pontjában említett kár az elemi csapás okozta olyan kár, amely az egyéni vállalkozó megelőző adóévi bevételének (a tevékenységét az előző adóévben, vagy az adóévben megkezdő egyéni vállalkozó esetében a tevékenység egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összegének) legalább a 15 százaléka. Ha az egyéni vállalkozó nem rendelkezik tőle független szervezet által kiadott okmánnyal, a kár tényét tartalmazó, általa kiállított jegyzőkönyvet a kár keletkezését követő 15 napon belül megküldi az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.”
4. § Az Szja tv. 55. §-a a következő (2)–(5) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdés szerint a 2007. évre megállapított adót csökkenti – azzal a korlátozással, hogy a csökkentés mértéke nem lehet több az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása nélkül megállapított adó 70 százalékánál – a (3)–(4) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott kedvezmény, amely az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.
(3) A (2) bekezdésben említett kedvezmény – feltéve, hogy a kedvezmény alapjául szolgáló bizonylatokat az egyéni vállalkozó az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőrzi –
a) az egyéni vállalkozó által az állandó képviselője részére a 2007. évben az állandó képviselőtől igénybe vett számviteli és könyvviteli szolgáltatás ellenében igazoltan fizetett díj 15 százaléka, ha az egyéni vállalkozó regisztrációra kötelezett személy, feltéve, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó adóévi bevétele (a tevékenységét az adóévben megkezdő vagy megszüntető egyéni vállalkozó esetében a tevékenység egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összege) a 4 millió forintot nem haladja meg;
b) a 2006–2007. adóévben beszerzett általános rendeltetésű számítástechnikai gépei, berendezései beszerzési értékének 2 százaléka és az igénybe vett internetszolgáltatás miatt a 2007. évben igazoltan felmerült kiadás 10 százaléka, ha az egyéni vállalkozó
ba) regisztrációra kötelezett személy, akinek az egyéni vállalkozói tevékenységéből származó adóévi bevétele nem haladja meg az a) pont szerinti mértéket és adóbevallási, adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítéséhez nem veszi igénybe állandó képviselő szolgáltatását;
bb) állandó képviselő.
(4) Ha az egyéni vállalkozó általános forgalmi adó levonására jogosult, a (3) bekezdés rendelkezései szerinti kedvezményt az általános forgalmi adó figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.
(5) A (3) bekezdés alkalmazásában
a) regisztrációra kötelezett személy: az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény alapján adóbevallást, illetőleg adatszolgáltatást az okmányirodánál teljesített regisztráció alapján a központi elektronikus szolgáltató rendszer igénybevételével elektronikus úton teljesítő személy;
b) állandó képviselő: az adózás rendjéről szóló törvény szerint az adózó(k) képviseletére jogosult személy, ha regisztrációra kötelezett személy(ek)től elektronikus adóbevallás, illetőleg adatszolgáltatás benyújtására állandó meghatalmazással (megbízással) rendelkezik.”
5. § (1) Az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„Kamatjövedelemnek minősülnek – figyelemmel az (5) bekezdés rendelkezéseire is – a következők:”
(2) Az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének d) pontja a következők szerint módosul és egyidejűleg a bekezdés a következő e) ponttal, valamint az azt követő szöveggel egészül ki:
„d) a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból, a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen vagy a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen keletkező bevételből az a rész minősül kamatjövedelemnek, amely meghaladja a magánszemély vagy javára más magánszemély által fizetett biztosítási díj összegét (kivéve, ha azt a magánszemély, vagy a más magánszemély költségként elszámolta) vagy az adóköteles biztosítási díj összegét, azzal, hogy nem tekinthető az említett bevételrész kamatnak, ha a biztosításra befizetett díj(ak) akár csak egy része e törvény szerint adómentesnek minősült;
e) a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény alapján átalakult szövetkezet, illetőleg az ilyen szövetkezet csoportos kiválása útján létrejött szövetkezet, valamint az 1993. december 31-éig az 1992. évi I. törvény hatálya alatt megalakult szövetkezet, továbbá az előzőekben felsorolt szövetkezetek közül a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 106. §-a alapján az alapszabálya módosításával tovább működő szövetkezet tagja által a szövetkezetének nyújtott tagi kölcsön kamatának (ideértve a szövetkezeti célrészjegy után a szövetkezet által fizetett kamatot is) azon része, amely a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, feltéve, hogy a szövetkezet tagjainak a jogszabályban előírt célokon kívül és mértékeket meghaladóan hitelt nem nyújt, a tagjainak hitelfelvételéhez pénzintézetnél fedezetet nem képez, kezességet nem vállal, pénzt elszámolásra – a szokásos üzletvitelhez (pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-elszámolás) szükséges mértéken felül – nem ad,
azzal, hogy az e) pontban említett esetben az ott meghatározott kamatmértéket meghaladóan, vagy az ott előírt feltételektől eltérően juttatott, kamatként megszerzett bevétel a magánszemély egyéb jövedelme; egyebekben az a)–d) pontban nem említett, vagy az abban foglalt feltételektől eltérően kamatként megszerzett bevétel adókötelezettségének jogcímét e törvény megfelelő szabályainak alkalmazásával kell megállapítani, és az adókötelezettséget (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni.”
6. § Az Szja tv. 1. számú melléklete e törvény 1. számú melléklete szerint módosul.
7. § (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 4. §-ának 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„5. bejelentett részesedés: a belföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cégben és külföldi személyben (kivéve az ellenőrzött külföldi társaságot) szerzett legalább 30 százalék mértékű részesedés, feltéve, hogy az adózó a részesedés megszerzését – a szerzésre vonatkozó szerződés, okirat csatolásával – a szerzést követő 30 napon belül bejelenti az adóhatóságnak; a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye;”
(2) A Tao. 4. §-a a következő 29. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„29. összes bevétel: az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott (ennek hiányában az adóév utolsó napjára vonatkozó könyvviteli zárlat alapján megállapított) értékesítés nettó árbevétele, egyéb bevételek, pénzügyi műveletek bevételei és rendkívüli bevételek;”
8. § (1) A Tao. 6. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha az adózó (1) bekezdés szerinti adóalapja nem éri el az adóévben az eladott áruk beszerzési értékével és a külföldi telephely bevételével csökkentett, valamint a (7)–(8) bekezdésben foglaltakkal módosított összes bevétele 2 százalékát, akkor az adóalap ez utóbbi összeg.”
(2) A Tao. 6. §-a a következő (7)–(8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az összes bevételt csökkenti
a) a jogelőd tagja, részvényese – a kedvezményezett átalakulással létrejött adózóban szerzett részesedés bekerülési értékeként – az adóévben elszámolt bevétellel, ha alkalmazza a 7. § (1) bekezdésének gy) pontjában foglalt rendelkezést,
b) az átruházó társaság kedvezményezett eszközátruházás esetén az önálló szervezeti egységének átruházása alapján az adóévben elszámolt bevétellel, ha alkalmazza a 16. § (12) bekezdésében foglaltakat,
c) a megszerzett társaság tagja, részvényese a kedvezményezett részesedéscsere alapján kivezetett részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereséggel, ha alkalmazza a 7. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt rendelkezést.
(8) A (7) bekezdésben foglaltak alkalmazása esetén az összes bevételt növeli
a) a jogelőd kedvezményezett átalakulására, illetve kedvezményezett részesedéscserére tekintettel a tag, a részvényes az általa csökkentő tételként figyelembe vett összegből a megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján csökkentő tételként figyelembe vett) összeggel, továbbá jogutód nélküli megszűnésének adóévében azzal a résszel, amelyet még nem számolt el növelő tételként,
b) az átvevő társaság az átruházónál – az átruházó nyilatkozata alapján – az összes bevétel csökkentéseként figyelembe vett összegből az átvett tárgyi eszközökre és immateriális javakra a számviteli előírás alapján elszámolt értékcsökkenésnek az átvett eszközök bekerülési értéke arányában számított összeggel, továbbá jogutód nélküli megszűnésének adóévében a fennmaradó összeggel.”
(3) A Tao. 6. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A (6) bekezdés alkalmazásában elemi kár az elemi csapás (így különösen a jégeső, az árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó-, jég- és széltörés, a vihar, a földrengés, valamint természeti vagy biológiai eredetű tűz) okozta olyan kár, amelynek mértéke az adózó megelőző adóévi évesített árbevételének (átalakulással létrejött adózónál a jogelőd árbevételéből számított, az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott árbevételének) legalább a 15 százaléka. Az elemi csapás igazolására a kár tényét tartalmazó okmány (pl. a biztosító, a mezőgazdasági igazgatási szerv, a katasztrófavédelem végrehajtását végző szerv által kiállított szakvélemény, jegyzőkönyv, más okmány), vagy – ha az adózó nem rendelkezik független szervezet által kiállított okmánnyal – az adózó által kiállított jegyzőkönyv szolgál. Az adózó az általa kiállított jegyzőkönyvet a kár keletkezését követő 15 napon belül megküldi az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.”
9. § (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„d) értékcsökkenési leírásként az 1. és 2. számú mellékletben foglalt előírások szerint az adóévre megállapított összeg, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor – kivéve, ha az kedvezményezett eszközátruházás miatt következik be –, a forgóeszközök közé való átsorolásakor, valamint egyszeres könyvvitelt vezetőnél az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el,”
(2) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő dz) ponttal egészül ki:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„dz) a bejelentett részesedés értékesítésének adóévi árfolyamnyeresége, feltéve, hogy a részesedést az adózó (ideértve jogelődjét is) az értékesítését megelőzően legalább két éven át folyamatosan eszközei között tartotta nyilván, továbbá a bejelentett részesedésre az adóévben visszaírt értékvesztés,”
(3) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének dzs) pontja b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:
dzs) az adózó]
„b) az eszköznek (kivéve a bejelentett részesedést) a befektetett pénzügyi eszközök közül történő kikerülésekor (ideértve az értékvesztés elszámolását is), a kötelezettségnek a hosszú lejáratú kötelezettségek közül történő kikerülésekor a megelőző adóévekben a 8. § (1) bekezdés dzs) pontja a) alpontja alapján adózás előtti eredmény növeléseként elszámolt összeggel, részbeni kikerülése esetén a külföldi pénzértékben kimutatott könyv szerinti érték csökkenésének a megelőző adóév utolsó napján kimutatott könyv szerinti értékkel arányosan számított összeggel, azzal, hogy e rendelkezést valamennyi olyan értékelt eszközre, kötelezettségre alkalmazni kell, amelyeknek az árfolyam különbözetét bevételként el kell számolni,”
10. § (1) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt növeli:]
„b) az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként (ideértve az egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírást is) és terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összeg, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor – kivéve, ha az kedvezményezett eszközátruházás miatt következik be – vagy a forgóeszközök közé való átsorolásakor, valamint egyszeres könyvvitelt vezetőnél az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz könyv szerinti értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el,”
(2) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének dzs) pontja b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt növeli:
dzs) az adózó]
„b) az eszköznek (kivéve a bejelentett részesedést) a befektetett pénzügyi eszközök közül történő kikerülésekor (ideértve az értékvesztés elszámolását is), a kötelezettségnek a hosszú lejáratú kötelezettségek közül történő kikerülésekor a megelőző adóévekben a 7. § (1) bekezdés dzs) pontja a) alpontja alapján adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeggel, részbeni kikerülése esetén a külföldi pénzértékben kimutatott könyv szerinti érték csökkenésének a megelőző adóév utolsó napján kimutatott könyv szerinti értékkel arányosan számított összeggel, azzal, hogy e rendelkezést valamennyi olyan értékelt eszközre, kötelezettségre alkalmazni kell, amelyeknek az árfolyam különbözetét ráfordításként el kell számolni,”
11. § A Tao. 22. §-a a következő (11)–(14) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Az adózó – ha regisztrációra kötelezett személy és az adóévi (éves szintre számított) árbevétele nem haladta meg a 4 millió forintot – az állandó képviselőjétől igénybe vett számviteli és könyvviteli szolgáltatás alapján az adóévben az eredmény terhére elszámolt szolgáltatási díj 15 százalékát a 2007. adóévi adóból adókedvezményként veheti igénybe. Az adókedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.
(12) Az adóévben (éves szintre számítva) legfeljebb 25 millió forint árbevételt kimutató állandó képviselő adózó és az (éves szintre számítva) legfeljebb 4 millió forint árbevételt kimutató regisztrációra kötelezett személynek minősülő adózó, ha adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítéséhez nem veszi igénybe állandó képviselő szolgáltatását, a 2006–2007. adóévben beszerzett általános rendeltetésű számítástechnikai gépekre, berendezésekre az adóévben a számviteli előírások alapján az eredmény terhére elszámolt terv szerinti értékcsökkenés és az igénybe vett internetszolgáltatás költsége együttes összegének 10 százalékát a 2007. adóévben adókedvezményként veheti igénybe. Az adókedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.
(13) A (11)–(12) bekezdés alkalmazásában
a) regisztrációra kötelezett személy: az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény alapján adóbevallást, illetőleg adatszolgáltatást az okmányirodánál teljesített regisztráció alapján a központi elektronikus szolgáltató rendszer igénybevételével elektronikus úton teljesítő személy;
b) állandó képviselő: az adózás rendjéről szóló törvény szerint az adózó(k) képviseletére jogosult személy, ha a regisztrációra kötelezett személy(ek)től elektronikus adóbevallás és adatszolgáltatás benyújtására állandó meghatalmazással (megbízással) rendelkezik.
(14) A szövetkezet a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 58. §-a alapján az adóévben képzett közösségi alap 6,5 százalékát adókedvezményként veheti igénybe. Az adókedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”
12. § A Tao. 22/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22/B. § (1) Az adózó adókedvezményt vehet igénybe
a) jelenértéken legalább 3 milliárd forint értékű beruházás,
b) az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben (a továbbiakban: kormányrendelet) meghatározott kedvezményezett települési önkormányzat közigazgatási területén üzembe helyezett és üzemeltetett, jelenértéken legalább 1 milliárd forint értékű beruházás,
c) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, korábban már használatba vett, állati eredetű élelmiszert előállító létesítmény jogszabályban meghatározott élelmiszer-higiéniai feltételeinek megteremtését szolgáló beruházás,
d) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű önálló környezetvédelmi beruházás,
e) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű,
ea) meglévő, a frekvenciasávok nemzeti felosztásáról szóló jogszabály fogalommeghatározása szerinti állandóhelyű szolgálat keretében, vagy a helyhez kötött, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény szerinti előfizetői interfésszel rendelkező elektronikus hírközlő hálózat fejlesztésével, vagy
eb) 2006. január 1-jét követően szerzett frekvenciahasználati jogosultság alapján megvalósuló,
szélessávú internetszolgáltatást szolgáló beruházás,
f) az alapkutatást, az alkalmazott kutatást vagy a kísérleti fejlesztést szolgáló, a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia vagy a központi költségvetési szerv által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében lévő területen üzembe helyezett és üzemeltetett, jelenértéken legalább 100 millió forint értékű beruházás,
g) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, kizárólag film- és videogyártást szolgáló beruházás,
h) munkahelyteremtést szolgáló beruházás
üzembe helyezése és a kormányrendeletben foglaltak szerinti üzemeltetése esetén, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését vagy – az alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést szolgáló beruházást kivéve – az előállított termék, a nyújtott szolgáltatás, illetve a termelési, szolgáltatási folyamat alapvető változását eredményezi.
(2) Az adókedvezményt az adózó e törvény és a kormányrendelet előírásai alapján maga állapítja meg. A kormányrendeletben meghatározott időtartam alatt összevonandó, jelenértéken 100 millió eurónak megfelelő forintösszeget meghaladó – kormányrendeletben meghatározott – elszámolható költség esetén az adózó az adókedvezményt a miniszterhez benyújtott kérelemre hozott határozat alapján veheti igénybe.
(3) Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az adózó a beruházás megkezdése előtt
a) a miniszternek bejelenti a kormányrendeletben meghatározott valamennyi adatot,
b) az adókedvezmény iránti kérelmet a kormányrendeletben meghatározott tartalommal és formában benyújtja a miniszterhez, ha az adókedvezmény a miniszter határozata alapján vehető igénybe.
(4) A (3) bekezdés a) pontjában előírt bejelentés késedelmes teljesítése esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye, továbbá a beruházás megkezdését követően a bejelentés nem egészíthető ki, illetve nem módosítható.
(5) Az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy a környezeti elemek védelme, valamint a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelem érdekében, a beruházás üzembe helyezését követő öt évben hatályos, jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított határértéket a tényleges kibocsátási mutató ne haladja meg.
(6) Az adózó az adókedvezményt a beruházás üzembe helyezését követő adóévben – vagy döntése szerint a beruházás üzembe helyezésének adóévében – és az azt követő kilenc adóévben, legfeljebb a bejelentés, illetve a kérelem benyújtásának adóévét követő tizennegyedik adóévben veheti igénybe.
(7) Az adózó által igénybe vett adókedvezmény, valamint a kormányrendeletben meghatározott más állami támogatás együttes összege jelenértéken nem haladhatja meg a bejelentett, engedély esetén a határozatban megállapított, de legfeljebb jelenértéken a ténylegesen felmerült, elszámolható költség összegére vetített, a kormányrendeletben meghatározott aránnyal számított értéket.
(8) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti önálló környezetvédelmi beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az adózó adókötelezettsége a kérelem, a bejelentés benyújtása évét megelőző ötödik évben vagy korábban kezdődött. Önálló környezetvédelmi beruházás az a beruházás, amely kizárólag a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 1. §-a (2) bekezdésének a)–c) pontja szerinti célt szolgál.
(9) Az (1) bekezdés a)–b) pontja szerinti beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy az adókedvezmény első igénybevételének adóévét követő négy adóévben
a) az adózó által foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma legalább 150 fővel – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 75 fővel – meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát, vagy
b) az adózónál elszámolt, évesített bérköltség legalább az adóév első napján érvényes minimálbér adóévre számított összegének hatszázszorosával – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább háromszázszorosával – meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóév évesített bérköltségét.
(10) Kizárólag film- és videogyártást szolgáló beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy az adózó a beruházás üzembe helyezését követő öt évben az üzembe helyezett tárgyi eszköz igénybevételével nem állít elő olyan filmet, amelyet a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 5/B. §-a alapján az V. kategóriába kellene sorolni.
(11) Az (1) bekezdés h) pontja szerinti munkahelyteremtést szolgáló beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy az adókedvezmény első igénybevételének adóévét követő harmadik adóévben és az azt követő négy adóévben
a) az újonnan létrehozott munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók legalább 20 százalékát pályakezdőként felvett munkavállalók adják azzal, hogy pályakezdőnek minősül az a természetes személy, aki a középfokú nevelési-oktatási vagy a felsőoktatási intézménnyel nappali képzés keretében fennálló jogviszonya, illetve a tanulói jogviszonya tankötelezettség címén való megszűnését követő egy naptári éven belül első alkalommal létesít munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt, valamint
b) a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát, ha
ba) az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, akkor nagyvállalkozásnál 150 fővel, középvállalkozásnál 75 fővel, kisvállalkozásnál 15 fővel,
bb) az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott leghátrányosabb 48 kistérség települési önkormányzatának közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, akkor nagyvállalkozásnál 20 fővel, kis- és középvállalkozásnál 5 fővel,
bc) a ba)–bb) pontban megnevezetten kívüli települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, akkor nagyvállalkozásnál 300 fővel, középvállalkozásnál 150 fővel, kisvállalkozásnál 30 fővel
haladja meg, azzal, hogy a rendelkezések alkalmazásában a vállalkozás méretét a bejelentés, illetve a kérelem benyújtását megelőző hónap utolsó napján érvényes besorolás szerint kell figyelembe venni.
(12) Mezőgazdasági termékek feldolgozását és forgalmazását szolgáló, az (1) bekezdés a)–c), valamint h) pontja szerinti beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének további feltételeit a kormányrendelet tartalmazza.
(13) A kormányrendelet az e törvényben foglaltakon kívüli feltételeket is megállapíthat, vagy rendelkezhet az adókedvezmény igénybevételének tilalmáról.
(14) Az adózó nem jogosult a (7) bekezdés szerinti adókedvezményre, és a már igénybe vett adókedvezmény jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül, ha az e törvényben, a kormányrendeletben, illetve a határozatban meghatározott bármely feltételt nem teljesíti. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a feltétel teljesítését elháríthatatlan külső ok akadályozta meg.
(15) Az adózó a kormányrendeletben meghatározott adatokat társasági adóbevallásában beruházásonként feltünteti.
(16) Az adóhatóság a (15) bekezdés alapján rendelkezésére álló valamennyi adatról adózónként és beruházásonként haladéktalanul tájékoztatja a kincstárt, amely a kapott adatok felhasználásával, megkeresésre – törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben előírt tájékoztatási kötelezettség teljesítése érdekében – a miniszter részére adatot szolgáltat. A kincstár által a tájékoztatás révén megszerzett adatra az adózás rendjéről szóló törvénynek az adótitokra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(17) Ha a miniszter határozatban engedélyezi az adókedvezményt, azt az illetékes miniszterek véleményét figyelembe véve hozza meg. Az engedély kiadása előtt – ha szükséges – megkéri az Európai Bizottság hozzájárulását. A határozatot a kérelem benyújtását, hiánypótlási felhívás esetén a hiánypótlást követő 60 napon belül kell meghozni, a határidő egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbítható.”
13. § A Tao. 31. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ez a törvény a következő uniós jogi aktus végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg: a Szerződés 87. és 88. cikkének a nemzeti regionális beruházási támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. október 24-ei 1628/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006.11.01. L 302/29).”
14. § A Tao. 3. számú melléklete B) fejezete a következő 13. ponttal egészül ki:
[A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások]
„13. A szövetkezetnél a közösségi alapból a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 57. §-ának (2) bekezdése szerinti céloknak megfelelő felhasználás alapján elszámolt költség;”
15. § Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva tv.) 5. §-a a következő (6)–(9) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A 2007. adóévben az eva alapját csökkenti a (7)–(9) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott kedvezmény.
(7) A (6) bekezdésben említett kedvezmény, ha az adóalany
a) regisztrációra kötelezett személy, az állandó képviselője részére általa a 2007. adóévben – az igénybe vett számviteli és könyvviteli szolgáltatás ellenében – fizetett díj 60 százaléka, feltéve, hogy az adóalany e kedvezmény nélkül számított evaalapja (a tevékenységét az adóévben megkezdő vagy megszüntető adóalany esetében a tevékenység egy napjára eső átlagos napi evaalap 365 napra számított összege) a 4 millió forintot nem haladja meg,
b) állandó képviselő, feltéve, hogy az a) pont szerint számított evaalapja a 25 millió forintot nem haladja meg, továbbá a regisztrációra kötelezett személynek minősülő adóalany, ha adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítéséhez nem veszi igénybe állandó képviselő szolgáltatását és az a) pont szerint számított eva alapja a 4 millió forintot nem haladja meg, a 2006–2007. adóévben beszerzett általános rendeltetésű számítástechnikai gépei, berendezései bekerülési értékének – a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalanyként történő beszerzés esetén az áfával együtt számított beszerzési értékének – 20 százaléka, valamint általa a 2007. adóévben igénybe vett internetszolgáltatás számla szerinti, áfával együtt számított díjának 40 százaléka,
feltéve, hogy a kedvezmény alapjául szolgáló bizonylatokat az adóalany az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőrzi.
(8) A (7) bekezdés alkalmazásában
a) regisztrációra kötelezett személy: az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény alapján adóbevallást, illetőleg adatszolgáltatást az okmányirodánál teljesített regisztráció alapján a központi elektronikus szolgáltató rendszer igénybevételével elektronikus úton teljesítő személy;
b) állandó képviselő: az adózás rendjéről szóló törvény szerint az adózó(k) képviseletére jogosult személy, ha a regisztrációra kötelezett személy(ek)től elektronikus adóbevallás és adatszolgáltatás benyújtására állandó meghatalmazással (megbízással) rendelkezik.
(9) A (7) bekezdés alapján érvényesített kedvezmény 25 százaléka az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”
16. § Az Eva tv. 22. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó biztosított egyéni vállalkozó a Tbj. 29/A. §-ának (1)–(3) bekezdésében meghatározott járulékalap után fizetendő járulékot és a tételes egészségügyi hozzájárulást havonta a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig fizeti meg és az adózás rendjéről szóló törvény 31. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adattartalommal a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be. A Tbj. 31. §-ának (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó az evaalap 4 százaléka után fizetendő járulékot és a tételes egészségügyi hozzájárulást negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg és az adózás rendjéről szóló törvény 31. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adattartalommal a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként vallja be. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot az evaalap 10 százaléka után évente, az adóévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg és az éves eva-bevallásában vallja be.”
17. § (1) Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ekho tv.) 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közterhek e törvény szerinti megfizetését a (3) bekezdésben említett foglalkozású magánszemély azon bevételére választhatja, amely az adóévben a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében történő kifizetéssel (folyósítással)]
„a) – a (7) bekezdés rendelkezéseiben foglalt korlátozással – munkaviszonyban, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként illeti meg, feltéve, hogy e bevételt eredményező jogviszonyában kizárólag a foglalkozása szerinti tevékenységet folytat, és/vagy”
(2) Az Ekho tv. 3. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a magánszemély munkaviszonyban folytat ekho választására jogosító tevékenységet, az ellenértéket kifizető munkáltató a tevékenység adott havi ellenértékeként kifizetett összegnek a hónap első napján érvényes havi minimálbért meghaladó részére veszi figyelembe a magánszemély ekho választására vonatkozó nyilatkozatát. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha
a) a magánszemély nyugdíjas;
b) a magánszemélynek a munkáltatóval fennálló más jogviszonyában legalább a hónap első napján érvényes havi minimálbér alapulvételével a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint megtörténik;
c) a magánszemély igazolja, hogy az (1) bekezdés a) pontjában említett címen az adóév elejétől együttesen legalább az adóév első napján érvényes havi minimálbér tizenkétszeresének megfelelő olyan jövedelmet szerzett, amely után a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint megtörtént.”
18. § Az Ekho tv. 9. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 4. § (3) bekezdése szerint a kifizetőt terhelő ekhóból az ekhoalap
a) 9 százaléka egészségbiztosítási járuléknak,
b) 11 százaléka nyugdíjbiztosítási járuléknak
minősül.”
19. § Az Ekho tv. 11. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az állami adóhatóság a magánszemélyt terhelő 11 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegét személyi jövedelemadóként tartja nyilván. A magánszemélyt terhelő 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből az állami adóhatóság
a) 73 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 27 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak utal át;
b) a magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén 73 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 26 százalékot a magánszemély magánnyugdíjpénztárának, 1 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak utal át.
(2) Az állami adóhatóság a kifizetőt terhelő, megfizetett ekho összegéből
a) 55 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,
b) 45 százalék egészségbiztosítási járulékot az Egészségbiztosítási Alapnak
utal át.”
20. § (1) Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társas vállalkozás – az előtársaság kivételével – 4 százalék mértékkel különadót állapít meg és fizet az adóévi beszámolóban kimutatott adózás előtti eredményének a (2) bekezdésben felsorolt tételekkel növelt, a (3) bekezdésben felsorolt tételekkel csökkentett és a (12) bekezdés szerint módosított, továbbá ha nemzetközi szerződés így rendelkezik, a külföldi telephely útján végzett tevékenység révén keletkezett, a telephelynek betudható, külföldön adóztatható, e törvény szerinti különadó-alapnak megfelelő tartalmú jövedelmet nem tartalmazó pozitív összege (különadó-alap) után.”
(2) A Kjtv. 3. §-ának (2) bekezdése a következő e)–h) pontokkal egészül ki:
[Növelő tételek]
„e) a társas vállalkozás jogutódlással (átalakulással) történő megszűnése esetén a jogelődnél utolsó adóévében, a társas vállalkozásból történő kiválás, a társas vállalkozás részleges átalakulása esetén a jogutódnál első adóévében, a végleges vagyonmérlegében kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözet, a (10) bekezdésben meghatározott kivétellel,
f) a (3) bekezdés e) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján csökkentő tételként figyelembe vett) összeg, továbbá a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnésének adóévében a (3) bekezdés e) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből az a rész, amelyet a társas vállalkozás még nem számolt el növelő tételként,
g) a (3) bekezdés f) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből a kedvezményezett átalakulás alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján csökkentő tételként figyelembe vett) összeg, továbbá a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnésének adóévében a (3) bekezdés f) pontja alapján csökkentő tételként figyelembe vett összegből az a rész, amelyet a társas vállalkozás még nem számolt el növelő tételként,
h) a bejelentett részesedéshez kapcsolódó, az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztés, árfolyamveszteség, a részesedés bármely jogcímen történő kivezetése (ide nem értve az átalakulás miatti elszámolást) következtében elszámolt ráfordításnak az elszámolt bevételt meghaladó része.”
(3) A Kjtv. 3. §-ának (3) bekezdése a következő e)–j) pontokkal egészül ki:
[Csökkentő tételek:]
„e) a kedvezményezett részesedéscsere alapján kivezetett részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereség a megszerzett társaság tagjánál (részvényesénél), ha a tag (a részvényes) alkalmazni kívánja e csökkentő tételt, feltéve, hogy a tag (a részvényes) a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett valamennyi részesedést elkülönítetten tartja nyilván,
f) a kedvezményezett átalakulásban részt vevő társaság tagjánál (részvényesénél) az átalakulás következtében kivezetett részesedés könyv szerinti értékét meghaladóan a társaság jogutódjában szerzett részesedés bekerülési értékeként az adóévben elszámolt bevétel, ha a tag (a részvényes) alkalmazni kívánja e csökkentő tételt, feltéve, hogy a tag (a részvényes) a kedvezményezett átalakulás alapján megszerzett valamennyi részesedést elkülönítetten tartja nyilván,
g) kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaságnál – választása szerint, az átvevő társasággal írásban kötött szerződés alapján, a (11) bekezdésben meghatározott feltételekkel – az önálló szervezeti egység átruházása alapján elszámolt bevételnek az átadott eszközök könyv szerinti értékét meghaladó része,
h) a (13) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel, az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költsége (ide nem értve a belföldi illetőségű társas vállalkozástól, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől közvetlenül vagy közvetve igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt költséget) a felmerülés adóévében, vagy – a társas vállalkozás választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba veszi – az értékcsökkenés elszámolásának adóévében, legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig; a társas vállalkozás nem csökkentheti az adózás előtti eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés napjáig az adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott támogatás, juttatás összegével, illetve – ha él a választási lehetőséggel – a támogatás, juttatás alapján az adóévi adózás előtti eredménye javára elszámolt bevétellel,
i) a bejelentett részesedés értékesítésének adóévi árfolyamnyeresége, feltéve, hogy a részesedést a társas vállalkozás (ideértve jogelődjét is) az értékesítését megelőzően legalább két éven át folyamatosan birtokolta, továbbá a bejelentett részesedésre az adóévben visszaírt értékvesztés.
j) a visszavásárolt saját üzletrész, saját részvény, saját átalakított befektetői részjegy bevonása következtében elszámolt bevételnek a visszavásárolt saját üzletrész, saját részvény, saját átalakított befektetői részjegy bekerülési értékét meghaladó része.”
(4) A Kjtv. 3. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az adókötelezettsége keletkezésének napját követő második naptári hónap első napjától kezdődő 12 hónapos időszakra 30 napon belül köteles adóelőleget bevallani a külföldi vállalkozó által bevallott adóelőleggel egyezően a tevékenységét folytató európai részvénytársaság, európai szövetkezet, illetve az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet által bevallott adóelőleggel egyezően a tevékenységét folytató külföldi vállalkozó.”
(5) A Kjtv. 3. §-a a következő (10)–(13) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd, illetve a jogutód – választása szerint – nem alkalmazza a (2) bekezdés e) pontját, feltéve, hogy a jogutód létesítő okirata tartalmazza a (12) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást.
(11) A (3) bekezdés g) pont alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződés tételesen tartalmazza az átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), és azoknak az átadás napjára az átruházó társaságnál kimutatott bekerülési értékét, könyv szerinti értékét és számított nyilvántartási értékét, valamint a (12) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást.
(12) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogutód a jogelődtől átvett, kedvezményezett eszközátruházás esetén az átvevő társaság az átruházó társaságtól átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve az átalakulást, illetve az eszközátruházást követően a különadó-alapját úgy határozza meg, mintha az átalakulás, illetve a kedvezményezett eszközátruházás nem történt volna meg. Kedvezményezett átalakulás esetén a jogutód, kedvezményezett eszközátruházás esetén az átvevő társaság az átértékelt, illetve átvett eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára, illetve az átruházó társaságnál az átadás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást, illetve az átvételt követően a különadó-alap módosításaként elszámolt összeget is.
(13) A (3) bekezdés h) pontjában foglaltak az igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatásra a megrendelőnél akkor alkalmazhatóak, ha a szolgáltatást nyújtó a megrendelőnek nyilatkozik arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi illetőségű társas vállalkozástól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől megrendelt kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás igénybevételével teljesítette.”
21. § A Kjtv. 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hitelintézet az adóévben az állami kamattámogatással, kamatkiegyenlítéssel közvetlenül vagy közvetetten érintett hitelállománya alapján kamat és kamatjellegű bevétel címén befolyt összeg után 5 százalékos mértékkel járadékot állapít meg és fizet.”
22. § A Kjtv. 6. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A fizetendő különadót és a 4. § szerinti járadékot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben a társasági adóra előírt határidőben – az adóévben a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény hatálya alól kikerülő hitelintézet esetében a 4. § szerinti járadékot a kikerülést követő 90. napig – kell megállapítani, bevallani és megfizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni.”
23. § (1) A Kjtv. 7. §-ának 8–9. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„8. közvetlenül érintett hitelállomány: azon kölcsönügyletek összessége, amelyek tekintetében a hitelintézet a kölcsönügylet adósa részére kedvezményes ügyleti kamat- és díjmértéket érvényesít és ezen ügyletek tekintetében az állami kamattámogatást a hitelintézet közvetlen módon a Magyar Állammal elszámolja;
9. közvetetten érintett hitelállomány: azon kölcsönügyletek összessége, amelyek tekintetében a hitelintézet a finanszírozó forrást jelzálog-hitelintézettől önálló jelzálogjog eladása és egyidejű visszavásárlása útján biztosítja, és erre tekintettel a kölcsönügylet adósa részére kedvezményes ügyleti kamat- és díjmértéket érvényesít.”
(2) A Kjtv. 7. §-a a következő 10–13. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„10. kedvezményezett részesedéscsere: a Tao. tv. 4. § 23/c) pontjában meghatározott fogalom, figyelembe véve a Tao. tv. 4. § 32/a) pontjában foglaltakat is;
11. kedvezményezett átalakulás: a Tao. tv. 4. § 23/a) pontjában meghatározott fogalom, figyelembe véve a Tao. tv. 4. § 32/a) pontjában foglaltakat is;
12. kedvezményezett eszközátruházás: a Tao. tv. 4. § 23/b) pontjában meghatározott fogalom, figyelembe véve a Tao. tv. 4. § 32/a) pontjában foglaltakat is;
13. bejelentett részesedés: a Tao. tv. 4. § 5. pontjában meghatározott fogalom.”
24. § A Kjtv. a következő 7/A. §-sal egészül ki:
„7/A. § Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) az 1990. július 23-i 90/434/EGK tanácsi irányelv a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről;
b) a 2005. február 17-i 2005/19/EK tanácsi irányelv a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/434/EGK irányelv módosításáról.”
25. § Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 9. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
„(2) Nem minősül szolgáltatásnyújtásnak továbbá, ha a terméket értékesítő vagy a szolgáltatást nyújtó a teljesítéssel keletkezett, pénzbeni követeléseként fennálló ellenértéket harmadik személyre engedményezi, feltéve, hogy a harmadik személy a követelés megvásárlásával nyújt – a 8. § (1) bekezdése szerint – szolgáltatást az engedményezőnek.”
26. § Az áfa-törvény 13. § (1) bekezdés 23., 26. és 27. pontjainak helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában]
„23. folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás: a közüzemi szerződések keretében nyújtott termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint a külön törvényben meghatározott feljogosított fogyasztók, engedélyesek, illetve földgáztermelők közötti földgáz-, hőenergia-, illetve villamosenergia termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, továbbá a távközlési szerződések keretében történő szolgáltatásnyújtás, ahol a jogviszony jellegéből következik a termékértékesítő, szolgáltatásnyújtó állandó rendelkezésre állása;
26. a Közösség és annak területe: a Közösség tagállamainak azon területe, amelyre az Európai Közösséget létrehozó Szerződést (a továbbiakban: Szerződés) annak 299. cikke értelmében alkalmazni kell, kivéve a 9. számú melléklet A. részében felsorolt tagállamok ott meghatározott államterület részét;
27. harmadik ország és annak területe: a 26. pont alá nem tartozó államok és azok államterülete a 9. számú melléklet B. részében meghatározott eltéréssel, valamint a 9. számú melléklet A. részében felsorolt tagállamok ott meghatározott államterület része;”
27. § Az áfa-törvény 2. számú melléklete e törvény 2. számú melléklete szerint módosul.
28. § Az áfa-törvény 9. számú melléklete helyébe e törvény 3. számú melléklete lép.
29. § A fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Fát.) 4. § (3) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki:
„c) gyermekotthonok jegy- és bérletvásárlásai után.”
30. § A Fát. 7. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közlekedésért felelős miniszter – külön jogszabályban foglaltak szerint, az árkiegészítésre jogosult szolgáltatóktól kapott, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó, törtév esetén éves szintre átszámított adatai alapján – határozza meg a helyközi, a helyi tömegközlekedésben, a komp- és révközlekedésben az ingyenes utazások után az árkiegészítésre jogosult szolgáltatóknak járó fogyasztói árkiegészítés éves összegét, illetve annak egy hónapra eső 1/12-ed részét, amelyet évente a következő évi költségvetési irányelvekben szereplő fogyasztói árindexszel valorizál.”
31. § (1) A Fát. 9. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az árkiegészítés alanya a belföldön nyújtott személyszállítási szolgáltatás tekintetében az árkiegészítést – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – maga köteles megállapítani, bevallani és igényelni vagy visszafizetni (önadózás).”
(2) A Fát. 9. §-a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)–(4) bekezdés számozása (3)–(5) bekezdésre változik:
„(2) Az árkiegészítés alanya a 7. § (3) bekezdés szerint megállapított összeget maga köteles bevallani és igényelni vagy visszafizetni. Az árkiegészítés alanya – a közlekedésért felelős miniszter által – a részére egy hónapra megállapított összeget havonta igényelheti.”
(3) A Fát. 9. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Felhatalmazást kap a közlekedésért felelős miniszter arra, hogy rendeletben szabályozza a belföldi személyszállítás ingyenes utazásai után az árkiegészítésre jogosult szolgáltatóknak járó fogyasztói árkiegészítés megállapításának rendjét.”
32. § A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban: Rega-tv.) Melléklete helyébe e törvény 4. számú melléklete lép.
33. § A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. §-a 1. pontjának n) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában
1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]
„n) a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alkoholtermékek közül a 64. § (4) bekezdés a)–b) pontja alá eső alkoholtermék előállítását (keletkezését).”
34. § A Jöt. 28. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A bioetanol (4) bekezdés szerinti szállítása a 19. § (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő szállítási jövedéki biztosíték nyújtása mellett és csak abban az esetben megengedett, ha a szállítást a vámhatósághoz a külön jogszabály rendelkezései szerint előzetesen bejelentik és azt a vámhatóság jóváhagyja.”
35. § A Jöt. 35. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Adóraktári engedélyre olyan személy jogosult,]
„g) aki
ga) jövedéki ügyintézői szakképesítéssel rendelkezik, vagy
gb) külön jogszabályban meghatározott egyéb szakképesítést vagy szakmai végzettséget igazoló bizonyítvánnyal és szakmai gyakorlatot elismerő igazolással rendelkezik [a továbbiakban ga)–gb) pont együtt: jövedéki ügyintéző], vagy
gc) jövedéki ügyintézőt foglalkoztat.”
36. § A Jöt. 42. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Keretengedélyre az a kérelmező jogosult,]
„f) aki jövedéki ügyintéző, illetve aki jövedéki ügyintézőt foglalkoztat.”
37. § A Jöt. 85. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyszerűsített adóraktár engedélyese a szőlőbort – kivéve a külön jogszabály szerint engedélyezett termelői borkimérésben értékesített szőlőbort – kizárólag 2 litert meg nem haladó (a továbbiakban: palackos) vagy 2 liternél nagyobb, de 25 litert meg nem haladó (a továbbiakban: kannás) kiszerelésben bocsáthatja szabadforgalomba. A termelői borkimérésben 25 litert meghaladó (a továbbiakban: hordós) kiszerelésű szőlőbor is értékesíthető helyben fogyasztásra vagy – legfeljebb 10 literes kannás kiszerelésben – elvitelre kimérve. Az egyéb bor szabadforgalomba bocsátása kizárólag palackos kiszerelésben megengedett.”
38. § A Jöt. 98. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátása – ideértve az adóraktáron belüli elfogyasztását, illetve az importált dohánygyártmány vámjogi szabadforgalomba bocsátását, ha az importáló nem adóraktárba szállítja az importált terméket, de kivéve az árumintaként harmadik országból vagy tagállamból behozott dohánygyártmányt, a harmadik országból adómentesen behozható dohánygyártmányt, valamint a 99/A. § szerinti esetet – kizárólag olyan adójeggyel ellátva megengedett, amelyen a kiskereskedelmi eladási ár feltüntetésre került. A dohánygyártmány tranzitadóraktárból olyan utas részére, akinek végső úti célja Közösségen belül van, kizárólag adójeggyel ellátva, olyan utas részére, akinek végső úti célja harmadik országban van, kizárólag adójegy nélkül értékesíthető.”
39. § A Jöt. kiegészül a következő 99/A. §-sal:
„99/A. § A vámhatóság a természetes személy által harmadik országból behozott, 200 darabot meghaladó mennyiségű, illetve a 17. életévét be nem töltött személy esetében a harmadik országból behozott cigaretta fogyasztói csomagolását a vámjogi szabadforgalomba bocsátáskor az adó megfizetését igazoló jellel (a továbbiakban: hatósági jel) látja el.”
40. § A Jöt. 117. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 110. § (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok esetében az 500 litert.”
41. § A Jöt. 120. §-a kiegészül a következő (9)–(12) bekezdéssel:
„(9) A vámhatóság az elkobzásról rendelkező döntést követően, de annak jogerőre emelkedését megelőzően jogosult a lefoglalt
a) (7) bekezdés a) pontja szerinti termék előzetes megsemmisítésére, ha az gyors romlásnak van kitéve, huzamosabb tárolásra alkalmatlan vagy annak kezelése, tárolása, illetve őrzése – különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költséggel járna,
b) (7) bekezdés b) pontja szerinti eszköz előzetes megsemmisítésére, a lefoglalt (7) bekezdés c) pontja szerinti termék és eszköz előzetes értékesítésére, amennyiben azok kezelése, tárolása, illetve őrzése – különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költséggel járna,
c) ásványolajtermék előzetes, (8) bekezdés a) pontja szerinti célra történő átadására, ha annak kezelése, tárolása, illetve őrzése – különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költséggel járna.
(10) Az előzetes megsemmisítés, értékesítés vagy átadás elrendeléséről végzésben kell intézkedni.
(11) A lefoglalt termék és eszköz előzetes értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt termék és eszköz helyébe lép.
(12) A vámhatóság vagy a bíróság döntése alapján visszaadni rendelt, de természetben már ki nem adható
a) értékesített lefoglalt vagy elkobzott termék és eszköz esetén az értékesítésből befolyt ellenértéknek,
b) megsemmisített, átadott vagy felhasznált lefoglalt vagy elkobzott termék és eszköz esetében a lefoglaláskori értéknek
a megtérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegét kell megtéríteni.”
42. § A Jöt. 128/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„128/A. § (1) 2009. december 31-éig nem minősül a 29. § (1) bekezdés alá tartozónak a Romániából és Bulgáriából
a) a 17. életévét be nem töltött természetes személy által mennyiségre tekintet nélkül, illetve
b) a 17. életévét betöltött természetes személy által 200 darabot meghaladó mennyiségben
belföldre behozott cigaretta.
(2) A Romániából és Bulgáriából belföldre történő behozatallal az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a behozott, az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 200 darabot meghaladó mennyiségre a természetes személynek adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az adófizetési kötelezettséget a vámhatóság határozattal állapítja meg, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül kell megfizetni.
(3) A vámhatóság az (1) bekezdés szerinti cigarettát a határozattal megállapított adófizetési kötelezettség teljesítéséig, de legfeljebb a határozat jogerőre emelkedéséig visszatartja.
(4) Amennyiben az adófizetési kötelezettség határidőre történő teljesítésének ténye legkésőbb a határozat jogerőre emelkedéséig nem állapítható meg, a vámhatóság a visszatartott cigarettát elkobozza. A visszatartott cigaretta elkobzása esetén a természetes személy mentesül az adófizetési kötelezettsége alól. A visszatartott cigaretta kizárólag az adófizetési kötelezettségének igazoltan eleget tevő természetes személy részére adható ki.
(5) A vámhatóság a Romániából és Bulgáriából belföldre belépő természetes személynél a belföldre történő belépéskor, vasúti forgalomban a belföldre való belépést követően a határállomáson, illetve a vasúti járművön ellenőrizheti a behozott cigaretta mennyiségét. A természetes személy az (1) bekezdésben említett cigaretta mennyiségéről a belföldre való belépéskor, vasúti forgalomban a belföldre való belépést követően a határállomáson, illetve a vasúti járművön a vámhatóságnak köteles nyilatkozatot tenni.
(6) A vámhatóság a természetes személy által bemutatott, az (1) bekezdésben említett cigaretta egyedi fogyasztói csomagolását – a cigaretta bemutatásakor – hatósági jellel látja el.
(7) Adózás alól elvontnak minősül a Romániából és Bulgáriából belföldre
a) behozott cigaretta, amelynek behozataláról az (5) bekezdés szerint nem tettek nyilatkozatot,
b) behozott, hatósági jellel el nem látott, az (1) bekezdésben említett cigaretta,
c) behozott, hatósági jellel ellátott, az (1) bekezdésben említett cigaretta, amennyiben nem az a természetes személy birtokolja, aki a belföldre való belépéskor azt a vámhatóságnak bemutatta.
(8) Az (1)–(2) és (7) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha a természetes személy igazolja, hogy a birtokában lévő cigarettát más tagállamban – kivéve Romániát és Bulgáriát – adózottan vásárolta és a 29. § (1) bekezdés rendelkezése alapján belföldre adómentesen hozta be.
(9) E § alkalmazásában belföldre való belépés alatt a természetes személynek a Magyar Köztársaság államterületére történő – külön jogszabály szerinti – átléptetése minősül.”
43. § A Jöt. 129. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő r) és s) ponttal:
[Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg]
„r) az 52. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adómérték, illetve d) pontja szerinti alacsonyabb adómérték, valamint az 52. § (2) bekezdésében az E85-re meghatározott adómérték alkalmazásához a bioetanol-, illetve a biodízel-tartalom igazolásának részletes szabályait,
s) a 35. § (1) bekezdés g) pontjának gb) alpontja szerinti egyéb szakképesítést, szakmai végzettséget és szakmai gyakorlatot, valamint az igazolás kiadásának eljárási rendjét.”
44. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 31. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[31. § A 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség alól mentes:]
„b) a gyógyintézetben fekvőbeteg szakellátásban részesülő vagy szociális intézményben ellátott magánszemély;”
45. § (1) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 17. §-ának (1) bekezdése a következő i)–k) pontokkal egészül ki:
[Mentes az ajándékozási illeték alól:]
„i) közhasznú szervezetnek közhasznú tevékenység céljára juttatott ajándék;
j) jogszabályi kötelezettségen alapuló ingyenes eszközátadás;
k) a munkáltató által a munkavállaló számára adott olyan ingyenes juttatás, amely mentes a személyi jövedelemadó alól.”
(2) Az Itv. 17. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az ingyenes eszközátadásra irányuló ügyletben részt vevő, számviteli törvény szerinti gazdálkodók egyike a másik 100%-os tulajdonában áll vagy a gazdálkodók egyazon személy 100%-os tulajdonában állnak, akkor a gazdálkodó vagyonszerzésére a 12. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti táblázat I. csoportjára vonatkozó illetékmértékeket kell alkalmazni. Akkor is ezeket az illetékmértékeket kell alkalmazni, ha a gazdálkodó gazdálkodónak nem minősülő ajándékozó 100%-os tulajdonában áll.”
46. § Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. § (2)–(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet az adóhatóság előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja képviselheti.
(3) Amennyiben az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a meghatalmazott, megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság – a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja kivételével – a képviselőt terheli. Ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, amely számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági társasággal, illetőleg egyéb szervezettel szemben kell megállapítani. Ha az adózó képviseletét ugyanazon bejelentett kötelezettség tekintetében több állandó meghatalmazott, megbízott látja el, a mulasztási bírság az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat egyetemlegesen terheli. Az állandó meghatalmazottal, megbízottal szemben mulasztási bírság megállapításának nincs helye, ha a bejelentett kötelezettségek teljesítését megelőzően az adózó képviselője az adóhatósághoz írásban bejelenti az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását.”
47. § Az Art. 16. §-a a következő új (4)–(7) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) A munkáltató és a kifizető (ideértve a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény – a továbbiakban: Tbj. – 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozót és a biztosított mezőgazdasági őstermelőt) – adóazonosító számának, nevének, elnevezésének, székhelyének közlésével – az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított személyi adatait (neve, születési neve, anyja születési neve, születési helye és ideje), állampolgárságát, adóazonosító jelét, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidejét, a FEOR-számát, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját. A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező munkáltató, kifizető bejelentése kiterjed a biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is. A bejelentést
a) a biztosítás kezdetére vonatkozóan a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt, álláskeresési támogatás esetén a támogatást megállapító határozat jogerőre emelkedését követő 10 napon belül, illetőleg ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon,
b) a jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő 8 napon belül
kell teljesíteni.
(5) Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott, munkáltató vagy kifizető által elektronikusan bejelentett adatokat azok beérkezését követően elektronikus úton haladéktalanul megküldi az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásának. A nyomtatványon teljesített munkáltatói, kifizetői bejelentéseket az állami adóhatóság soron kívül feldolgozza és elektronikus dokumentum formájában továbbítja az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartása részére.
(6) Az állami adóhatóság a (4) bekezdésben meghatározott, munkáltató vagy kifizető által bejelentett adatok közül a munkáltató, kifizető azonosítására szolgáló adatokat, a biztosított személyi adatait, állampolgárságát, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidőt és a FEOR-számot haladéktalanul, illetve az (5) bekezdés szerinti feldolgozást követően elektronikus úton megküldi a munkaügyi hatóságnak.
(7) A (4) bekezdésben meghatározott bejelentést az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) szerint a kincstári körbe, valamint a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása, továbbá a központosított illetményszámfejtésről szóló külön jogszabály hatálya alá tartozó munkáltatóknak és kifizetőknek az Áht. és a végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározottak szerint kell teljesíteni.”
48. § Az Art. 20/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20/B. § Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó közösségi adómentes termékértékesítést import adójogi megbízott igénybevételével teljesítő importáló mentesül a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól, ha belföldön más adóköteles tevékenységet nem folytat. Az import adójogi megbízott e tevékenysége megkezdését megelőzően az állami adóhatóságnak bejelenti, hogy import adójogi megbízottként kíván eljárni.”
49. § Az Art. 22. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami adóhatóság az (5)–(6) bekezdések szerinti bejelentés alapján az adózó részére, illetve ha az import adójogi megbízott e minősége bejelentésekor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a bejelentés alapján az import adójogi megbízott részére közösségi adószámot állapít meg.”
50. § Az Art. 26. § (3) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A magánszemély az adóját akkor állapítja meg önadózással, ha]
„c) a személyi jövedelemadóját nem a munkáltatója (kifizető), illetőleg az adóhatóság (a továbbiakban: adóhatósági adómegállapítás) állapítja meg.”
51. § Az Art. 27. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, illetőleg a 27–28. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek, ezzel egyidejűleg az Art. a következő új 28/A. §-sal és 28/B. §-sal egészül ki:
„A munkáltató és az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása
27. § (1) Az az adózó, aki nem kívánja adóját önadózással megállapítani, és a személyi jövedelemadóról szóló törvény feltételeinek megfelel, az adóévet követő év február 15. napjáig a munkáltatójához megtett, a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallással egyenértékű nyilatkozata alapján munkáltatói adómegállapítást kérhet.
(2) Amennyiben a munkáltató nem vállalja a magánszemélyek adójának megállapítását, de a magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint jogosult az adóhatósági adómegállapítás választására, a munkáltató a vele 2007. február 15-én munkaviszonyban álló magánszemély bejelentése alapján köteles közreműködni az adóhatósági adómegállapításhoz szükséges nyilatkozat és a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló rendelkező nyilatkozat továbbításában az e törvényben meghatározottak szerint.
(3) Az az adózó, aki a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján nincs kizárva az adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításból, továbbá nem kívánja adóját önadózással megállapítani és munkáltatói adómegállapítást sem kér, az adóévet követő év február 15. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóságnál bejelenti, hogy adóhatósági adómegállapítás útján kívánja teljesíteni adókötelezettségét.
(4) A munkáltatói adómegállapítás az ellenőrzés és a jogkövetkezmények szempontjából a magánszemély bevallásának minősül. Az adót az a munkáltató vallja be, akihez az adózó a nyilatkozatát megtette.
(5) Az (1) bekezdésben előírt időpontig munkahelyet változtató adózó az új munkáltatójánál tehet nyilatkozatot. Ilyen esetben nyilatkozatához az előző munkáltatótól kapott jövedelemigazolást is csatolnia kell.
(6) A munkáltató az adóalapot és az adót a magánszemély nyilatkozata alapján, az adóévet követő év március 20-áig átadott igazolások figyelembevételével az adóévet követő év május 20-áig állapítja meg és erről igazolást ad. A munkáltató az adómegállapítást az adóévet követő év június 10-éig elektronikus úton továbbítja az állami adóhatósághoz. Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.
28. § (1) Az adózó a bejelentésével egyidejűleg a munkáltató közreműködésével vagy az adóhatósághoz közvetlenül a bevallással egyértékű nyilatkozatot tesz
a) átvezetési igényéről, a visszatérítendő adó kiutalásához szükséges adatokról,
b) a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulék visszaigényléséről – kivéve, ha az adóévben a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt –, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el,
c) az adókedvezményre jogosító adatokról,
d) az adóhatóság nyilvántartásában nem szereplő olyan adatokról, tényekről, körülményekről, amelyek az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításához szükségesek.
(2) A munkáltatóhoz tett nyilatkozatot, illetve bejelentést a munkáltató alaki szempontból felülvizsgálja, ha szükséges, a magánszeméllyel egyeztetve javítja, és március 12-éig az adóhatóság által rendszeresített elektronikus űrlapon továbbítja az állami adóhatósághoz.
(3) Ha az adózó február 15. napjáig nem tesz bejelentést az adóhatóságnak vagy a munkáltatójának, adókötelezettségét önadózás útján teljesíti.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott nyilatkozatához az adózó zárt borítékban csatolja a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló rendelkező nyilatkozatát.
28/A. § (1) Ha az adózó nyilatkozata hibás vagy hiányos, az adóhatóság azt kijavítja, amennyiben az adózó közreműködése nélkül a nyilatkozat nem javítható, az adóhatóság az adózót határidő tűzésével hiánypótlásra szólítja fel. Ha az adózó a hiánypótlási kötelezettségének nem tesz eleget, illetőleg az adóhatósági adómegállapítást nem kérhette volna, az adóhatóság arról értesíti az adózót, hogy adókötelezettségét az önadózás szabályai alapján kell teljesítenie.
(2) Ha a nyilatkozat a munkáltató érdekkörében felmerülő okból hibás, hiányos vagy késedelmes, a munkáltató e törvény 172. § (1) bekezdése szerinti bírsággal sújtható.
(3) Az adóhatóság az adózó nyilatkozata és az adatszolgáltatásra kötelezettek adatszolgáltatása alapján megállapítja az adó alapját, az adót, a visszatérítendő adót – ideértve a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot –, illetőleg a befizetendő adót, és az ezeket tartalmazó adómegállapítást május 20. napjáig postára adja.
(4) Az adózónak az adót június 20-áig kell megfizetnie, illetőleg az adóhatóságnak a visszatérítendő adót eddig az időpontig kell kiutalni. Az adóhatóságot a kiutalás időpontjában fennálló, általa nyilvántartott köztartozás tekintetében megilleti a visszatartási jog. Ha az adóhatóság az adómegállapítást késedelmesen teljesíti, a fizetési határidőt (30 nap) az adómegállapítás kézhezvételétől kell számítani.
(5) Az adózó az adómegállapításra annak kézhezvételétől számított 8 napon belül észrevételt tehet, ha tudomása szerint, vagy a nála lévő iratok alapján az adóhatósági adómegállapítás módosítása indokolt. Észrevételében meg kell jelölnie a módosítani kívánt adatokat, és másolatban csatolnia kell azokat az iratokat, amelyekkel módosítási igényét alátámasztja.
(6) Amennyiben az adatszolgáltatási kötelezettséggel terhelt adózó adatszolgáltatási kötelezettségét utólag módosítja, az adóhatóság az adómegállapítást határozatban helyesbíti, a megállapított különbözetet az adózónak a határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kell megfizetnie, illetőleg az adóhatóságnak a kiutalást teljesítenie.
(7) Az adóhatósági adómegállapítás során megállapított, és az adózóval közölt adó a jogkövetkezmények és az ellenőrzés szempontjából az adózó által bevallott adónak minősül, ha az adózó a nyitva álló határidőn belül észrevételt nem tett, illetve az adóhatóság az adózó észrevétele alapján az adót módosítottá, vagy határozattal állapította meg.
(8) Az adóhatóság az észrevételt 15 napon belül elbírálja és a módosított adómegállapítást megküldi az adózónak, illetőleg arról értesíti, hogy az észrevétel alapján az adómegállapítás módosítása nem indokolt. Amennyiben az adóhatóság az észrevétel alapján az adómegállapítást módosítja, a megállapított adókülönbözet megfizetésének, illetőleg az adó-visszatérítés kiutalásának határideje a módosított adómegállapítás kézbesítésétől számított 15 nap. Ha az adózó nem ért egyet észrevételének elbírálásával, a módosított adómegállapítás, illetőleg az adóhatóság értesítésének kézhezvételétől számított 8 napon belül az adóhatósághoz kifogást terjeszthet elő.
(9) Az adóhatóság az adózó kifogása alapján a tényállást hatósági eljárás keretében tisztázza, és határozattal állapítja meg az adó alapját, az adót, a visszatérítendő, illetőleg befizetendő adót. A határozat jogerőre emelkedéséig az adót az adózónak, illetőleg a visszatérítendő adót az adóhatóságnak az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összeg szerint kell megfizetni, illetőleg kiutalni.
(10) Ha a határozat alapján az adózót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összegnél kisebb fizetési kötelezettség terheli, az adóhatóság az adóbefizetés igazolását követően az adózó kérelmére a javára mutatkozó összeget 15 napon belül visszatéríti. Ha a határozat alapján az adózót további befizetés terheli, az adót a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül kell megfizetnie. Ha a határozat alapján az adózót az adóhatósági adómegállapításban meghatározott összegtől eltérő adó-visszatérítés illeti meg, a különbözetet az adózó, illetve az adóhatóság a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizeti vissza, illetve utalja ki.
(11) Az adóhatóság utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg az adót, ha a magánszemélynek az adóhatósági adómegállapítást követően tett bejelentése, illetőleg az adóhatósági adómegállapítást követően feltárt tények alapján megállapítható, hogy az adózó nem választhatta volna az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítást. A magánszemély bejelentése esetén az adóhatóság a jogkövetkezményeket az önellenőrzésre vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, egyebekben az utólagos adómegállapítás során kiszabható jogkövetkezményeket kell alkalmazni.
(12) Az adómegállapítás során hozott határozat nem zárja ki a bevallás utólagos ellenőrzését és az utólagos adómegállapítást. Ha az adóhatóság az adómegállapítást befolyásoló új tényről, körülményről, bizonyítékról szerez tudomást, utólagos ellenőrzésnek és utólagos adómegállapításnak akkor is helye van, ha az adóhatósági adómegállapítást bíróság felülvizsgálta.
28/B. § (1) Ha a munkáltató a munkáltatói adómegállapítást követően feltárja, hogy a magánszemély jogszerű eljárása mellett az adót tévesen állapította meg, és a magánszemély vele még munkaviszonyban áll, az adómegállapítást módosítja, és az adókülönbözetet a magánszemély részére visszatéríti, illetőleg a következő kifizetéskor levonja. A munkáltató az adómegállapítás módosítását nyilvántartásba veszi, és egyidejűleg a módosított adómegállapításról igazolást állít ki a magánszemély részére. Az e bekezdés, valamint a 41. § (1)–(2) bekezdése szerinti levonás nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal és adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha az adókülönbözet egy összegben nem vonható le, a munkáltató a levonást további hat hónapon át folytathatja. A munkáltató a levont, illetőleg visszatérített adókülönbözetet a rá vonatkozó szabályok alapján vallja be, fizeti meg, illetőleg igényli vissza. A munkáltató a levonni elmulasztott adó után a munkáltatói adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig saját terhére önellenőrzési pótlékot állapít meg, melyet be kell vallania, és meg kell fizetnie. A munkáltató az önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. Amennyiben az adókülönbözet az előbbiek szerint nem vonható le teljes egészében, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül az adókülönbözet még fennálló összegéről és a magánszemély adóazonosító számáról értesíti a magánszemély állami adóhatóságát, amely az egyébként rá vonatkozó szabályok szerint intézkedik a hátralék beszedése érdekében. Ilyen esetben késedelmi pótlék a fizetési felhívásban megjelölt teljesítési határidő lejártát követően számítható fel. A magánszemély az adóhatóságtól fizetési könnyítést csak az adólevonás előbbiek szerinti meghiúsulása esetén kérhet.
(2) Ha a munkáltatói adómegállapítás az (1) bekezdésben foglaltak szerint azért nem módosítható, mert
a) magánszemély már nem áll munkaviszonyban az adót megállapító munkáltatóval,
b) magánszemély a munkáltatói adómegállapítást önellenőrzéssel helyesbítette, és erről nyilatkozott a munkáltatójának,
c) magánszemély adóját a magánszemély halálára tekintettel az adóhatóság állapította meg,
a munkáltató a feltárt adókülönbözetet a feltárás időpontjában nyilvántartásba veszi és az adókülönbözet összegéről – a magánszemély adóazonosító számának feltüntetésével – 15 napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságának. A munkáltató a feltárt adókülönbözetről lehetősége szerint tájékoztatja a magánszemélyt. A munkáltató a levonni elmulasztott adó után a munkáltatói adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig saját terhére önellenőrzési pótlékot állapít meg, melyet be kell vallania és meg kell fizetnie. A munkáltató a bejelentési, önellenőrzési pótlék megállapítási, bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül az adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól. A bejelentés alapján az adókülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetőleg javára.”
52. § (1) Az Art. 31. § (2) bekezdésének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. a biztosításban töltött idő tartamáról, az alkalmazás minőségének, jogcímének kódjáról, valamint a magánszemély nyugdíjas státuszáról,”
(2) Az Art. 31. § (2) bekezdése a következő új 27. ponttal egészül ki:
„27. az e bekezdés szerint havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezett munkáltató, ha a tárgyhóban alkalmi munkavállalói könyvvel (AM könyv) rendelkező személyt foglalkoztat, e foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggésben feltünteti az alkalmi munkavállaló AM könyvébe az adott hónapban történt alkalmi foglalkoztatás napjára (napjaira) beragasztott közteherjegy – hónapon belüli több napi foglalkoztatás esetén a közteherjegyek együttes – összegét, és a foglalkoztatás napját (napjait).”
(3) Az Art. 31. §-a a következő új (6)–(11) bekezdésekkel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (6)–(8) bekezdések számozása (12)–(14) bekezdésekre változik:
„(6) Az (5) bekezdéstől eltérően a munkáltatónak nem minősülő kifizető a (2) bekezdés szerinti havi bevallás és adatszolgáltatás benyújtására csak akkor kötelezett, ha a tárgyhónapban magánszemély részére adó- (adóelőleg-), és/vagy járulékalapot képező kifizetést, juttatást teljesített.
(7) Az a biztosított egyéni vállalkozó, aki egyidejűleg munkaviszonyban is áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, a (2) bekezdés szerinti havi bevallás és adatszolgáltatás benyújtására – saját maga vonatkozásában – nem kötelezett azon időszakra, amelyre vonatkozóan vállalkozói kivétet nem számol el, illetőleg az átalányadózást választó vagy az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó bevételt nem szerez.
(8) Ha a társas vállalkozás kizárólag társas vállalkozóként biztosított személyt foglalkoztat, és e társas vállalkozó egyidejűleg heti 36 órát elérő munkaviszonyban is áll, a társas vállalkozás a (2) bekezdés szerinti havi bevallás és adatszolgáltatás benyújtására csak a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulék-, személyi jövedelemadóelőleg-, százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-alapot képező jövedelemmel érintett hónap(ok) vonatkozásában kötelezett. Az a társas vállalkozás, amely kizárólag olyan társas vállalkozóként biztosított személyt foglalkoztat, aki egyidejűleg több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, és a tag ezt a társas vállalkozást a Tbj. 27. § (1) bekezdésében előírt legkisebb összegű járulék szempontjából nem választotta, akkor ez a társas vállalkozás a (2) bekezdés szerinti havi bevallás és adatszolgáltatás benyújtására csak a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelemmel érintett hónap(ok)ra kötelezett.
(9) A foglalkoztatónak nem minősülő biztosított mezőgazdasági őstermelő nem kötelezett a (2) bekezdés szerinti bevallás és adatszolgáltatás benyújtására, ha a tárgyévet megelőző évben bevétele nem volt.
(10) A nyugdíjfolyósító szervet nem terheli havi adó- és járulék bevallási kötelezettség az általa kifizetett – adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő – nyugdíj, illetőleg a nyugdíjast megillető baleseti járadék, és egyéb más folyósított ellátás tekintetében.
(11) Az adóhatóság a (2) bekezdés 5. pontja szerinti nyugdíjas státusszal rendelkező magánszemélyre vonatkozó tárgyévi nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmi adatokat összesíti, és amennyiben a magánszemély tárgyévi járulékalapot képező összesített jövedelme meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének tizenkét hónapra számított összegét (a továbbiakban: éves keretösszeg) a nyugdíjfolyósító szerv részére adatszolgáltatást teljesít.”
53. § Az Art. 33. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § (1) A magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint állapítja meg adóját, és nyújtja be adóbevallását vagy adóját a munkáltatójához intézett nyilatkozata alapján a munkáltatója, illetőleg adatszolgáltatás alapján az adóhatóság állapítja meg.”
54. § Az Art. 41. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„41. § (1) Ha a jövedelemadót a munkáltató állapítja meg, az adó és a korábban levont adóelőleg különbözetét a munkáltató – a számára előírt legközelebbi fizetéskor, de legkésőbb június 20-ig – levonja vagy visszafizeti.
(2) A munkabérből havonta levont adóhátralék nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal és adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha az adóhátralék ilyen módon az (1) bekezdésben előírt határidőig nem vonható le teljes egészében, a levonást további 2 hónapon keresztül kell a 15%-os mértékkel folytatni.
(3) Ha a (2) bekezdésben foglalt levonások után is marad még adóhátralék vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül értesíti a tartozás összegéről a magánszemély állami adóhatóságát, amely intézkedik a végrehajtásról. Ilyen esetben késedelmi pótlék a fizetési felhívásban megjelölt teljesítési határidő lejártát követően számítható fel.
(4) A magánszemély az adóhatóságtól részletfizetést vagy fizetési halasztást csak az adólevonás (3) bekezdés szerinti meghiúsulása után kérhet.”
55. § (1) Az Art. 43. § (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó késedelmi pótlékot és önellenőrzési pótlékot az adóhatóság pénztáranként megnyitott, külön számlákon tartja nyilván.”
(2) Az Art. 43. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A magánnyugdíjpénztárat megillető tagdíj (tagdíj-kiegészítés), késedelmi pótlék, illetőleg önellenőrzési pótlék, valamint a tagdíjszámlákon nyilvántartott túlfizetés összege az adóhatóságnál nyilvántartott más adótartozásra sem az adózó kérelemére, sem hivatalból nem számolható el, illetőleg nem törölhető.”
56. § Az Art. 46. § (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A magánszemély a vele együtt élő házastársát (élettársát) megillető, de az általa igénybe nem vehető családi kedvezményt
a) adóbevallásában,
b) munkáltatói megállapítás során,
c) az a)–b) pontokban meghatározott esetekben önellenőrzéssel,
d) az adóhatósági adómegállapítás során tett nyilatkozatában, illetőleg az adómegállapításra tett észrevételében
veheti igénybe.”
57. § Az Art. 47. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A munkáltató (kifizető) az általa megállapított adó, adóelőleg alapjául szolgáló bizonylatokat a (3) bekezdésben foglalt időpontig megőrzi.”
58. § Az Art. 49. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (5) bekezdéstől eltérően, a munkáltató által megállapított jövedelemadót a magánszemélynek kell önellenőrzéssel helyesbítenie, ha a munkáltatóhoz adómegállapításra jogosító nyilatkozatot jogszerűen nem tehetett volna, vagy adókedvezményét az igazolás késedelmes benyújtása vagy annak elmaradása miatt a munkáltató nem vette figyelembe.”
59. § Az Art. 52. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami adóhatóság
a) megkeresésre adatot szolgáltat a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, az egészségbiztosítási szerv és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, valamint az állami foglalkoztatási szerv, továbbá a menekültügyi hatóság részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges,
b) elektronikus úton hivatalból átadja a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra kötelezettek és a mezőgazdasági őstermelő által
ba) a 31. § (2) bekezdése 1–7., 9–15., 23–24. és 27. pontjai szerinti részletezettséggel bevallott, a nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj-megállapításhoz szükséges, éves konszolidált adatokat – ide nem értve a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira vonatkozó adatokat – a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére a tárgyévet követő év augusztus 31. napjáig,
bb) a 31. § (2) bekezdése 1–6., 8–10., 12–14., 16., 23. és 27. pontjaiban meghatározott adatokat az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzése céljára az egészségbiztosítási szerv részére a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig,
bc) a 31. § (2) bekezdése 1–5., 7., 9–12., 15. és 27. pontjaiban foglalt adatokat a magán-nyugdíjpénztári tagok folyószámlájának vezetéséhez a magánnyugdíjpénztárak részére – pénztáranként – a bevallásra előírt határidőt követő hónap, a bevallás kijavítása, önellenőrzéssel történő helyesbítése esetén a kijavítás, illetőleg az önellenőrzés benyújtásának időpontját követő hónap utolsó napjáig,
c) elektronikus úton hivatalból átadja a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra kötelezettek által a 31. § (2) bekezdés 1–3., 5., 12. és a – korkedvezményre jogosító munkakör tartama kivételével – 13., továbbá 27. pontjaiban meghatározott adatokat, valamint 10. pontjából a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartamára vonatkozó adatot a munkajogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése céljából a munkaügyi hatóság részére a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig,
d) elektronikus úton hivatalból átadja a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásban bevallott, a Tbj. 5. § (3) bekezdés szerint biztosított által fizetett nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulék (tagdíj) alapjára és összegére vonatkozó adatokat a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, illetőleg – a tagdíj vonatkozásában – a magánnyugdíjpénztár részére, a pénzbeli és természetbeni egészségbiztosítási járulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat az egészségbiztosítási szerv részére, a vendéglátó üzlet felszolgálója által a borravaló után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére a tárgyévet követő év augusztus 31. napjáig,
e) elektronikus úton hivatalból átadja a nyugdíjas státusszal rendelkező magánszemélyre vonatkozó tárgyévi nyugdíjjárulék-alapot képező összesített jövedelmi adatokat a nyugdíjfolyósító szerv részére abban az időpontban, amikor a magánszemély tárgyévi nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme meghaladja az éves keretösszeget.”
60. § Az Art. 85/A. § (4) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adózó adóalapja és adója utólagos, illetőleg soron kívüli adómegállapítás keretében történt megállapításának kivételével jövedelemigazolás nem adható ki, ha az adózó személyi jövedelemadóról vagy egyszerűsített vállalkozói adóról nem nyújtott be bevallást, nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói adómegállapítást, illetőleg nem jelentette be, hogy az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás választása útján teljesíti adókötelezettségét.”
61. § Az Art. 107. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„107. § (1) Az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás (önadózás, munkáltatói adómegállapítás, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása) egybevetésével is ellenőrizheti (egyszerűsített ellenőrzés).”
62. § Az Art. 131. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az adóhatóság határozattal állapítja meg az adót, illetve az adóelőleget, ha a magánszemély a kifizető, illetve a munkáltató által megállapított adót vitatja, vagy az adóelőleg összegével kapcsolatban a kifizető (munkáltató) és a magánszemély között vita van.”
63. § Az Art. 132. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Feltételes adómegállapítás iránti kérelemként nem terjeszthető elő szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelem.”
64. § Az Art. a 132. §-át követően a következő új alcímmel és 132/A–132/B. §-okkal egészül ki:
„A szokásos piaci ár megállapítása
132/A. § (1) Az állami adóhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló társaságok közötti jövőbeni ügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos piaci ár).
(2) A határozat érvényességéhez minden, a jogügylet megkötésében érintett kapcsolt vállalkozás nyilatkozata, illetőleg kétoldalú vagy többoldalú eljárás esetén az eljárás lefolytatására az állami adóhatóság és az illetékes külföldi hatóság közötti megállapodás megkötése szükséges.
(3) A kérelem benyújtását megelőzően a kérelmező előzetes konzultációs eljárást kezdeményezhet, amelyben a kérelmező és az eljáró hatóság előzetesen egyeztetnek az eljárás lefolytatásának feltételeiről, időbeni ütemezéséről, módszeréről, az együttműködés lehetséges módjairól. Az előzetes egyeztetés eredménye a kérelmezőt, illetőleg az eljáró hatóságot a szokásos piaci ár megállapítása iránt folytatott eljárásban nem köti.
(4) A szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárás egyoldalúan, kétoldalúan, illetőleg többoldalúan folytatható le. Ha az ügyletre külföldi állam jövedelemadózást érintő jogszabályát is alkalmazni kell, a kapcsolt vállalkozás kérelmében megjelöli, hogy a szokásos piaci ár megállapítására egyoldalú, kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárást választ.
(5) Kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárás iránti kérelem benyújtása esetén az adózó a dokumentációhoz csatolja a kérelem hiteles angol nyelvű fordítását. Kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárás iránti kérelem esetén az állami adóhatóság a külföldi állam illetékes hatóságával megkötendő megállapodás és a kérelem elbírálásához szükséges adatok beszerzése érdekében eljárást kezdeményez a külföldi állam illetékes hatóságával a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi egyezménynek a kölcsönös egyeztetési eljárásról szóló vagy ennek megfelelő rendelkezései alapján. Amennyiben erre lehetőség van, a külföldi állam illetékes hatóságával a szokásos piaci ár megállapítására irányuló megállapodás megkötését, illetőleg az információcserét az e törvény V. Fejezete szerinti adóügyi együttműködés keretében is lefolytathatja az adóhatóság.
(6) A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló külön jogszabály szerinti nyilvántartás (egyszerűsített nyilvántartás) készítésére nem kötelezett adózók a szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelmet nem terjeszthetnek elő.
(7) A határozat határozott időre, legalább három, legfeljebb öt évre érvényes. A határozat érvényességének időtartama a szokásos piaci ármegállapítással érintett kapcsolt vállalkozások kérelmére egy alkalommal három évre meghosszabbítható. A határozat érvényessége nem hosszabbítható meg, ha az eredeti határozat alapjául szolgáló tényállás olyan mértékben megváltozott, hogy a szokásos piaci ár megállapítására új határozatot kellene kiadni. A határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló kérelmet a határozat érvényességének lejártát megelőzően legalább hat hónappal kell előterjeszteni. A meghosszabbítás iránti kérelem alapján induló eljárásban az eredeti kérelem benyújtásával kapcsolatos eljárási szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(8) A kérelmet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló külön jogszabály alapján készítendő nyilvántartással megegyező tartalommal adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő vagy ügyvéd ellenjegyzésével, három példányban kell az állami adóhatósághoz benyújtani. A kérelemhez csatolni kell az előterjesztő nyilatkozatát arról, hogy a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak.
(9) A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díjköteles, a díj legkisebb mértéke
a) egyoldalú eljárás esetén 5 millió forint,
b) kétoldalú eljárás esetén 10 millió forint,
c) többoldalú eljárás esetén 15 millió forint.
(10) A (9) bekezdésben meghatározott díjat az eljárás megindítása előtt kell leróni. Meghosszabbítás és módosítás iránti eljárás esetén a díj összege az eredeti eljárásban lerótt díj 50%-a. A kérelem elutasítása esetén a díj összegének 75%-át vissza kell téríteni. A díj mértéke a szokásos piaci ár, illetőleg a megállapított ártartomány alsó és felső értékei középértékének 1%-a – de legfeljebb 50 millió forint –, ha a szokásos piaci árat tartalmazó határozat összegszerűen megállapítja a szokásos piaci árat. Amennyiben az 1%-os mértékkel számított díj összege meghaladja a (9) bekezdésben meghatározott díjat, az adózó a díjkülönbözetet az adóhatóság felhívására, a szokásos piaci árat megállapító határozat közlése előtt köteles megfizetni. A díjkülönbözet jóváírásától számított 8 napon belül az állami adóhatóság a határozatot közli az adózóval. A különbözet megfizetésének elmulasztása esetén az állami adóhatóság a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelmet elutasítja. Ebben az esetben a díj visszatérítését előíró rendelkezés nem alkalmazható.
(11) A kérelmet el kell utasítani, ha
a) a kérelmező a tényállásról valótlan tartalmú nyilatkozatot tett;
b) a kérelmező által közölt tényállás hiányos és a hiánypótlásra megállapított határidő is eredménytelenül eltelt, és emiatt a rendelkezésre álló adatok a szokásos piaci ár meghatározásához nem elegendőek;
c) adat merül fel arra, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet vagy cselekményt leplez;
d) a kérelmező a díjat az arra vonatkozó felhívástól számított 30 napon belül sem fizette meg hiánytalanul;
e) a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik;
f) kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárás esetén az illetékes külföldi hatóság a kérelem elbírálásához szükséges adatokat, tájékoztatást nem adja meg és az adózó nem kéri az eljárás egyoldalúan történő lefolytatását;
g) az eljárás lefolytatása a díj mértékét meghaladó költségterheket ró az eljáró hatóságra, és a kérelmező a költségtöbbletet az adóhatóság felhívására nem fizeti meg;
h) a külföldi állam illetékes hatóságával a szokásos piaci ár megállapítását érintő megállapodásra irányuló egyeztetés eredménytelen, kivéve, ha az adózó kéri az eljárás egyoldalúan történő lefolytatását;
i) a Magyar Köztársaságnak a külföldi állammal nincs a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi egyezménye, illetőleg az egyezmény nem tartalmaz a kölcsönös egyeztetési eljárásról szóló vagy ennek megfelelő rendelkezéseket;
j) az eljárás lefolytatásához jogszabály megalkotására vagy módosítására lenne szükség;
k) az adózó – a kétoldalú, illetőleg a többoldalúan lefolytatandó eljárás helyett – egyoldalú eljárást kezdeményezett és az ennek alapján megindult eljárás folyamán az állami adóhatóság információcserére vonatkozó kérését a külföldi állam illetékes hatósága visszautasítja vagy az információcserére vonatkozó megkeresésre kölcsönös egyeztető eljárást kezdeményez, kivéve, ha az adózó az eljárás egyoldalú lefolytatására irányuló kérelmét kétoldalú, illetőleg többoldalú eljárás iránti kérelemre módosítja.
(12) A külföldi állam illetékes hatóságának egyetértése hiányában a kétoldalú, illetőleg a többoldalú eljárást az adóhatóság az adózó kérelmére egyoldalúan csak akkor folytatja le, ha az állami adóhatóság rendelkezésére álló információk a szokásos piaci ár megállapításához elegendőek.
(13) A határozatban foglaltak változatlan tényállás esetén, a kérelem benyújtásának időpontjára visszamenő hatállyal kötik az adóhatóságot, kivéve, ha a határozat jogerőre emelkedését követően megállapítható, hogy
a) a kérelmező valótlan adatokat tartalmazó kérelmet terjesztett elő;
b) a kapcsolt vállalkozások a határozatban foglaltaktól eltérő módon állapítják meg a szokásos piaci árat;
c) a szokásos piaci ár meghatározásakor alapul vett tények, körülmények jelentősen változnak és a határozatban foglalt tényállástól olyan módon térnek el, amely a szokásos piaci ár megbízhatóságát kétségessé teszi;
d) a kérelem elbírálásánál alkalmazott jogszabályok módosulnak, kivéve, ha a határozatot ennek megfelelően módosítják;
e) a szokásos piaci ár meghatározásakor megállapított kritikus feltételek nem teljesülnek és az eljárásban részt vevő kapcsolt vállalkozások a határozat módosítását nem kezdeményezték;
f) a kapcsolt vállalkozások az éves jelentéstételi kötelezettségüknek elektronikus úton, az adóév utolsó napját követő 150 napon belül nem tesznek eleget.
(14) A határozat a kötőerőt megszüntető feltétel bekövetkeztének napjától nem alkalmazható.
132/B. § (1) Az állami adóhatóság a határozatot az abban meghatározott érvényességi időn belül az adózó kérelmére határozatban módosítja. A határozat módosításának abban az esetben van helye, ha az ügy szempontjából jelentős új tény merül fel, amely a korábbi eljárás során nem az eljárásban résztvevő kapcsolt vállalkozások rosszhiszemű eljárása miatt volt ismeretlen, vagy a szokásos piaci ár megbízhatóságának szempontjából jelentőséggel bíró, a határozathozatal alapjául szolgáló körülmények lényegesen megváltoztak. A módosítás iránti kérelem alapján induló eljárásban az eredeti kérelem benyújtásával kapcsolatos eljárási szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2) Az állami adóhatóság a kérelemben és az ahhoz csatolt mellékletekben, iratokban, elemzésekben, tanulmányokban, kimutatásokban, számításokban, ismertetőkben feltüntetett adatok, körülmények valódiságát az ellenőrzésre irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával, a határozat meghozatalához szükséges mértékben és módon előzetesen vizsgálhatja (valódiságvizsgálat). Az állami adóhatóság által végzett valódiságvizsgálat nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot.
(3) A szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelemmel érintett szokásos piaci árral összefüggésben ellenőrzés nem rendelhető el a kérelem benyújtásától a szokásos piaci árat megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 nap elteltéig, ha a kérelemben feltüntetett szerződést vagy egyéb jogügyletet a kapcsolt vállalkozások már megkötötték. A határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül az adózó a határozatban foglaltaknak megfelelően önellenőrizhet, amennyiben a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtását követően a szerződés vagy egyéb jogügylet alapján teljesítés történt.
(4) Önálló fellebbezésnek van helye a szokásos piaci ár megállapítására, a határozat módosítására, illetőleg a határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló kérelem elutasításának tárgyában hozott elsőfokú végzés ellen.
(5) Az eljárást 120 nap alatt kell lefolytatni, a határidő két alkalommal 60 nappal meghosszabbítható. Az elintézési határidőbe a külföldi állam illetékes hatóságával folytatott egyeztetés, az adóhatóság által lefolytatott valódiságvizsgálat időtartama, illetve a hiánypótlásra megállapított határidő nem számít bele. Amennyiben ezek eredményeként az eljárás során az ügy szempontjából jelentős olyan új tény merül fel, kritikus feltételek módosulnak, illetve a szokásos piaci ár megbízhatóságának szempontjából jelentőséggel bíró, a határozathozatal alapjául szolgáló olyan körülmények lényeges mértékben megváltoznak, amelyek a szokásos piaci ár megállapítására érdemben kihatnak, az elintézési határidő az ennek alapjául szolgáló tény bekövetkeztének időpontjában megszakad és újból kezdődik. Erről az állami adóhatóság értesíti a kérelmezőt.”
65. § Az Art. 147. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adóhatóság a felettes szerve által alaki szempontból felülvizsgált fizetési kötelezettséget megállapító határozatot, illetőleg végrehajtható okiratot (a továbbiakban: megkeresést) a pályázat nyerteséhez negyedévenként küldi meg. A megkeresés továbbítását követő változásról az adóhatóság a pályázat nyertesét haladéktalanul értesíti. Amíg a pályázat nyertese az eljárás eredménytelenségéről nem értesíti az adóhatóságot, a fizetésre kötelezett személy belföldi vagyona ellen végrehajtási cselekmény nem foganatosítható. Amennyiben a pályázat nyertese az eljárás eredményességéről a megkeresés továbbításától számított 6 hónap elteltével nem nyilatkozik, az adóhatóság a fizetésre kötelezett ingatlanára jelzálogjogot jegyezhet be.”
66. § Az Art. 151. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A magánnyugdíjpénztárat megillető tagdíj (tagdíjkiegészítés) és ennek pótlékai tekintetében fennálló túlfizetés visszaigénylése során az adóhatóság visszatartási jogát nem gyakorolhatja.”
67. § Az Art. 167. § (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó befizetések tekintetében a nettó pótlékszámítás nem alkalmazható.”
68. § Az Art. 170. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen nyilatkozatának következménye.”
