2. cikk
A jegyzőkönyv célja az emberi tevékenységből származó olyan nehézfém-kibocsátások szabályozása az alábbi cikkben szereplő előírásokkal összhangban, amelyek légköri áramlás révén országhatárokon át nagy távolságra jutnak, és valószínűsíthető, hogy súlyosan és maradandóan károsítják az emberi egészséget, illetve a környezetet.
3. cikk
(1) Minden szerződő félnek - hatékony, az adott körülményekhez igazodó intézkedésekkel - csökkentenie kell az I. mellékletben felsorolt valamennyi nehézfém légkörbe kibocsátott éves összes mennyiségét a melléklettel összhangban meghatározott referenciaév kibocsátási szintjéhez képest.
(2) Minden szerződő félnek a IV. mellékletben meghatározott határidőn belül alkalmaznia kell:
a) az elérhető legjobb technikát a III. mellékletben foglaltak figyelembevételével minden olyan nagyobb, helyhez kötött forráskategóriába tartozó, új szennyezőforrásra, amelyre a III. melléklet elérhető legjobb technikát határoz meg;
b) az V. mellékletben megadott határértékeket minden nagyobb, helyhez kötött forráskategóriába tartozó, új forrás esetében. A szerződő fél alkalmazhat más, az összes kibocsátást tekintve azonos eredménnyel járó kibocsátás-csökkentési stratégiát is;
c) az elérhető legjobb technikát a III. mellékletben foglaltak figyelembevételével minden olyan nagyobb, helyhez kötött forráskategóriába tartozó, meglévő helyhez kötött forrásra, amelyre a III. melléklet elérhető legjobb technikát határoz meg. A szerződő fél alkalmazhat más, az összes kibocsátást tekintve azonos eredménnyel járó kibocsátás-csökkentési stratégiát is;
d) az V. mellékletben megadott határértékeket minden nagyobb, helyhez kötött forráskategóriába tartozó, meglévő szennyezőforrásra, amennyiben az technikailag és gazdaságilag megvalósítható. A szerződő fél alkalmazhat más, az összes kibocsátást tekintve azonos eredménnyel járó kibocsátás-csökkentési stratégiát is.
(3) Valamennyi szerződő félnek alkalmaznia kell a termékösszetétel szabályozására irányuló intézkedéseket a VI. mellékletben megadott feltételek és ütemezés betartásával.
(4) Minden egyes szerződő félnek kiegészítő termékgazdálkodási intézkedéseket kell fontolóra vennie a VII. mellékletet figyelembe véve.
(5) A szerződő felek kötelesek az I. mellékletben szereplő nehézfémekre emissziókatasztert készíteni és azt folyamatosan frissíteni; ha az EMEP területi hatályán belül esnek, akkor alapkövetelmény, hogy az EMEP irányító szerve által meghatározott módszer szerint, ha az EMEP területi hatályán kívül esnek, akkor a végrehajtó szerv munkatervének megfelelően kialakított módszert használva útmutatóként.
(6) Ha valamely szerződő fél a (2) és (3) bekezdés alkalmazását követően nem tudja teljesíteni az (1) bekezdés követelményeit valamely, az I. mellékletben szereplő nehézfémre vonatkozóan, akkor annak tekintetében mentesül az (1) bekezdésben szereplő előírások alól.
(7) Minden szerződő fél, amelynek teljes területe nagyobb 6 000 000 km2-nél, mentesül a (2) bekezdés b), c) és d) pontja alól, ha bizonyítani tudja, hogy a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított 8 éven belül az I. mellékletben szereplő valamennyi nehézfémnek a II. mellékletben szereplő forráskategóriákból származó éves összes kibocsátása legalább 50%-kal csökkenni fog az I. melléklettel összhangban meghatározott vonatkoztatási évben az ezeknél a kategóriáknál mért kibocsátáshoz képest. Amelyik szerződő fél e bekezdésnek kíván megfelelni, azt a jegyzőkönyv aláírásakor vagy a jegyzőkönyvhöz való csatlakozáskor jeleznie kell.
4. cikk
(1) A szerződő felek törvényeikkel, rendeleteikkel és eddigi gyakorlatukkal összhangban kötelesek elősegíteni a nehézfém-kibocsátások csökkentését célzó technológiák és technikák cseréjét - ideértve többek között az olyan cserefolyamatokat, amelyek előmozdítják a termékforgalmat szabályozó intézkedések fejlődését és az elérhető legjobb technikák alkalmazását; különösen azzal, hogy támogatják:
a) a meglévő technológiák kereskedelmi átadását, átvételét;
b) a közvetlen ipari kapcsolatokat és együttműködést, ideértve a vegyesvállalatokat;
c) információ- és tapasztalatcserét;
d) a technikai segítségnyújtást.
(2) Az (1) bekezdésben szereplő tevékenységek támogatásánál a felek kötelesek megfelelő feltételeket teremteni azzal, hogy lehetővé teszik az olyan megfelelő magán- és közszervezetek, valamint egyének közötti kapcsolatokat és együttműködést, amelyek képesek technológiák, tervezési és mérnöki szolgáltatások, gépek vagy pénzügyi eszközök nyújtására.
5. cikk
(1) A felek kötelesek minden indokolatlan késedelem nélkül kidolgozni a jegyzőkönyv előírásainak teljesítéséhez szükséges stratégiákat, politikákat és programokat.
(2) Emellett a feleknek lehetőségük van a következőkre:
a) olyan gazdasági szabályozóeszközök alkalmazása, amelyek a nehézfém-kibocsátások csökkentésére szolgáló, költséghatékony módszerek alkalmazására késztetnek;
b) a kormány és az ipar közötti megállapodások és önkéntes egyezségek létrehozása;
c) hatékonyabb forrás- és nyersanyag-felhasználás ösztönzése;
d) kevésbé szennyező energiaforrások használatának ösztönzése;
e) intézkedések megtétele kevésbé szennyező szállítási rendszerek fejlesztése és kialakítása érdekében;
f) intézkedések megtétele bizonyos, nehézfém-kibocsátással járó ipari folyamatok kiváltására, amennyiben ipari mértékű helyettesítő folyamatok rendelkezésre állnak;
g) intézkedések megtétele tisztább folyamatok kifejlesztésére és alkalmazására a környezetszennyezés megelőzése és korlátozása érdekében.
(3) A felek a jegyzőkönyvben előírtaknál szigorúbb intézkedéseket is tehetnek.
6. cikk
A szerződő feleknek elő kell segíteniük az elsődlegesen az I. mellékletben szereplő nehézfémekre irányuló kutatásokat, fejlesztéseket, rendszeres méréseket és együttműködést, többek között az alábbi területeken:
a) a kibocsátások, a nagy távolságokra történő terjedés és a lerakódás, valamint ezek modellezése, a biotikus és abiotikus környezetben fennálló koncentrációszintek, a releváns módszerek összehangolását célzó intézkedések kidolgozása;
b) a szennyező anyag-terjedési utak és katasztere reprezentatív ökoszisztémákban;
c) az emberi egészségre és környezetre gyakorolt fontosabb hatások, és azok mennyiségi meghatározása;
d) a szerződő felek által jelenleg alkalmazott vagy kifejlesztés alatt álló legjobb elérhető technikák, gyakorlati megoldások és kibocsátás-csökkentési módszerek;
e) egy vagy több nehézfémet tartalmazó termékek vagy hulladékok gyűjtése, újrahasznosítása és szükség esetén ártalmatlanítása;
f) az alternatív kibocsátás-csökkentési stratégiák értékelésénél alkalmazandó olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik a társadalomgazdasági tényezők figyelembevételét;
g) olyan hatásalapú megközelítés, amely integrálja a megfelelő információkat - köztük az a)-f) pontok szerint mérések vagy modellezés útján megállapított koncentrációszinteket, terjedési utakat, az emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásokat -, és célja az optimalizált, a gazdasági és technológiai tényezőket is figyelembe vevő, jövőbeni szabályozási stratégiák meghatározása;
h) a VI. és VII. mellékletben felsorolt termékeknél felhasznált nehézfémek kiváltása;
i) információk gyűjtése bizonyos termékek nehézfémtartalmáról, és a terméknek ezekre vonatkozó kibocsátási potenciáljáról a gyártás, feldolgozás, kereskedelmi forgalmazás, felhasználás és hulladékként történő lerakás során, valamint az ilyen kibocsátások csökkentésének módszereiről.
7. cikk
(1) A kereskedelmi információk bizalmasságáról szóló jogszabályainak megfelelően:
a) minden egyes szerződő fél köteles az e jegyzőkönyv végrehajtása érdekében tett intézkedésekről a Bizottság végrehajtó titkárán keresztül a végrehajtó szervnek rendszeres, a végrehajtó szerv keretében ülésező felek által meghatározott időközönként jelentést tenni,
b) az EMEP területi hatálya alá tartozó szerződő felek kötelesek a Bizottság végrehajtó titkárán keresztül az EMEP-nek jelentést tenni rendszeres, az EMEP irányító szerve által meghatározott és a felek által a végrehajtó szerv ülésén jóváhagyott időközönként az I. mellékletben felsorolt nehézfémek kibocsátási szintjére vonatkozó információkról; felhasználva ehhez minimumként az EMEP irányító szerve által megjelölt módszereket, valamint idő- és térbeli elosztást. Az EMEP területi hatályán kívül eső szerződő felek megkeresésre kötelesek a végrehajtó szerv rendelkezésére bocsátani a hasonló információkat. Mindemellett a felek a megfelelő mértékben kötelesek összegyűjteni és jelenteni az egyéb nehézfém-kibocsátásokra vonatkozó szükséges információkat, figyelembe véve az EMEP irányító szerve és a végrehajtó szerv által a módszerekre, valamint a tér- és időbeli elosztásra vonatkozóan adott iránymutatásokat.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja értelmében nyújtandó információknak összhangban kell lenniük azzal a formai és tartalmi követelményeket megszabó határozattal, amelyet a felek a végrehajtó szerv ülésén fogadnak el. A határozatban szereplő fogalmakat szükség szerint felül kell vizsgálni az olyan újabb előírások meghatározása érdekében, amelyek a jelentésben adandó információk formájára vagy tartalmára vonatkoznak.
(3) A végrehajtó szerv éves ülése előtt elegendő idővel az EMEP minden évben köteles tájékoztatást adni a nehézfémek nagy távolságokra történő áramlásáról és lerakódásáról.
8. cikk
A végrehajtó szerv éves ülése előtt elegendő idővel az EMEP köteles a megfelelő modellek és mérések használatával készített, az EMEP területi hatályán belül a nehézfémek országhatárokon átterjedő áramlataira és lerakódására vonatkozó számításokat átadni a végrehajtó szervnek. Az EMEP területi hatályán kívül eső területek esetében az egyezmény szerződő feleinél érvényes körülményekhez igazodó modellt kell használni.
9. cikk
A jegyzőkönyvben foglalt előírások felek által történő teljesítését rendszeresen ellenőrizni kell. E felülvizsgálatokat a végrehajtó szerv 15. ülésén hozott, 1997/2. számú határozatával megalapított végrehajtási bizottság végzi, és arról jelentést tesz a végrehajtó szervben megjelent feleknek a hivatkozott határozat mellékletében és annak módosításaiban foglaltaknak megfelelően.
10. cikk
(1) A szerződő feleknek a végrehajtó szerv ülésén az egyezmény 10. cikkének (2) bekezdésében szereplő a) pontnak megfelelően át kell nézniük a felek, az EMEP és más kisegítő testületek által nyújtott információkat, valamint a végrehajtási bizottságnak e jegyzőkönyv 9. cikkében szereplő jelentéseit.
(2) A szerződő felek a végrehajtó szerv ülésein folyamatosan ellenőrzik a jegyzőkönyv követelményeinek teljesítése érdekében tett előrehaladást.
(3) A felek a végrehajtó szerv ülésein felülvizsgálják a jegyzőkönyv előírásainak alkalmasságát és hatékonyságát.
a) A felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie a nehézfémek lerakódásával okozott hatásokra vonatkozó elérhető legjobb tudományos információkat, a technológiai fejlődés áttekintését, valamint a változó gazdasági körülményeket.
b) A jegyzőkönyvnek megfelelően elvégzett kutatások, fejlesztések, rendszeres mérések és együttműködés fényében a felülvizsgálat során:
(i) értékelni kell a jegyzőkönyv előírásainak teljesítése érdekében tett előrehaladást,
(ii) vizsgálni kell, hogy indokolt-e további, a jegyzőkönyvben előírtaknál nagyobb mértékű kibocsátás-csökkentés az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatások további visszaszorítása érdekében, valamint
(iii) figyelembe kell venni, hogy milyen mértékben áll rendelkezésre megfelelő alap a hatásokon alapuló megközelítés alkalmazásához.
c) A felülvizsgálatok eljárási rendjét, módszereit és ütemezését a szerződő felek határozzák meg a végrehajtó szerv ülésén.
(4) A (3) bekezdésben említett felülvizsgálatok következtetései alapján, a felülvizsgálat elvégzését követő lehető legrövidebb időn belül ki kell dolgozniuk a feleknek az I. mellékletben szereplő nehézfémek atmoszférába történő kibocsátásainak csökkentése érdekében szükséges további lépések munkatervét.
11. cikk
(1) Amennyiben a jegyzőkönyv értelmezése vagy alkalmazása tekintetében két vagy több szerződő fél között vita alakul ki, úgy az érintett szerződő feleknek saját választásuk alapján meg kell kísérelniük a vita tárgyalás vagy más békés úton történő rendezését. A vitáról a szerződő feleknek értesíteniük kell a végrehajtó szervet.
(2) A jegyzőkönyv megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor azon szerződő fél, amely nem regionális gazdasági integrációs szervezet, a letéteményeshez benyújtott írásos nyilatkozatában kinyilváníthatja, hogy a jegyzőkönyv értelmezése vagy alkalmazása kérdésében egy másik, ugyanezt a kötelezettséget elfogadó féllel szemben keletkező vitás kérdés esetén elismeri a vita rendezésének alábbi egyik vagy mindkét módszerét ipso facto és megállapodás nélkül kötelezőként bármely szerződő fél vonatkozásában, amely elfogadja ugyanezt a kötelezettséget:
a) a vita Nemzetközi Bíróság elé terjesztése;
b) választottbíráskodás, amelynek összhangban kell lennie a szerződő felek által meghatározott eljárással, amelyet a végrehajtó szerv ülésén, választottbíráskodásról szóló mellékletként a lehető leghamarabb el kell fogadni.
A regionális gazdasági integrációs szervezet szerződő félként hasonló hatású nyilatkozatot tehet a választottbíráskodással kapcsolatban a fenti b) pontban meghatározott eljárás szerint.
(3) A (2) bekezdéssel összhangban tett nyilatkozat hatályos, amíg a nyilatkozatban foglaltak szerint hatályát nem veszti, vagy a visszavonásra vonatkozó írásbeli nyilatkozatnak a letéteményesnél történő letétbe helyezésétől számított három hónapig.
(4) A Nemzetközi Bíróságon vagy a választottbíráskodás előtt folyamatban lévő eljárást sem új nyilatkozat, sem a nyilatkozat visszavonásáról vagy lejártáról szóló értesítés nem befolyásolja semmilyen módon, hacsak a vitában részes szerződő felek másképpen nem rendelkeznek.
(5) Amennyiben a vitában részes szerződő felek nem fordulnak a viták rendezésének (2) bekezdésben leírt módjához, és tizenkét hónappal az után, hogy valamely szerződő fél bejelentette, hogy vitája van egy másikkal, az érintett szerződő felek nem tudták rendezni vitájukat az (1) bekezdésben leírt módon, a vitát bármely szerződő fél kérésére egyeztetésre kell bocsátani.
(6) Az (5) bekezdés céljára egyeztetőbizottságot kell létrehozni. A bizottságnak az érintett felek által egyenlő számban kijelölt tagokból kell állnia, vagy, amennyiben az egyeztetésben részt vevő felek érdeke megegyezik, a bizottság a közös érdekeltségű csoport által kiválasztott tagokból és az így kijelölt tagok által közösen kiválasztott elnökből áll. A bizottság ajánlás formájában hoz döntést, amelyet a feleknek jóhiszeműen kell tudomásul venniük.
12. cikk
E jegyzőkönyv mellékletei a jegyzőkönyv szerves részét képezik. A III. és IV. melléklet nem kötelező érvényű.
13. cikk
(1) E jegyzőkönyv módosítását bármely szerződő fél javasolhatja.
(2) A javasolt módosítások szövegét a Bizottság végrehajtó titkárához kell írásban eljuttatni, aki azokat közli valamennyi szerződő féllel. A javasolt módosításokat a végrehajtó szerv a soron következő éves ülésén csak akkor vitatja meg, ha a végrehajtó titkár e javaslatokat legalább 90 nappal az ülést megelőzően a szerződő felek számára továbbította.
(3) A jegyzőkönyv, valamint az I., II., IV., V. és VI. melléklet a végrehajtó szerv ülésén jelenlévő szerződő felek konszenzussal fogadják el, és a módosítás az azt elfogadó szerződő felek tekintetében attól az időponttól számított kilencvenedik napon lép hatályba, amikor a szerződő felek kétharmada letétbe helyezte a módosításra vonatkozó elfogadási okiratát. A többi szerződő fél tekintetében a módosítás kilencven nappal azt követően lép hatályba, hogy az adott szerződő fél letétbe helyezi elfogadó okiratát.
(4) A III. és VII. melléklet módosítását a végrehajtó szerv ülésén jelen lévő felek konszenzussal fogadják el. A Bizottság végrehajtó titkárától érkezett valamennyi szerződő félnek szóló értesítést követő kilencvenedik nap elteltével bármely melléklet módosítása hatályba lép azon szerződő felek tekintetében, amelyek nem nyújtottak be bejelentést a letéteményeshez az alábbi, (5) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően, feltéve, hogy legalább tizenhat szerződő fél nem nyújtott be ilyen bejelentést.
(5) Bármely szerződő fél, amely a III. vagy VII. melléklet módosítását nem tudja jóváhagyni, köteles azt írásban bejelenteni a letéteményesnek az elfogadásról szóló értesítéstől számított 90 napon belül. A letéteményes késedelem nélkül minden ilyen bejelentésről köteles értesíteni a többi szerződő felet. Bármely szerződő fél korábbi bejelentését elfogadásra cserélheti; az elfogadó nyilatkozat letéteményesnél történő letétbe helyezésével lép a melléklet módosítása e szerződő fél tekintetében hatályba.
(6) Olyan, az I., VI. vagy VII. mellékletre vonatkozó módosítási javaslat esetén, amikor e jegyzőkönyvhöz új nehézfém, termékellenőrzési intézkedés vagy termék, termékcsoport felvételét javasolják:
a) a javaslattevőnek be kell nyújtania a végrehajtó szervhez a tanács 1998/1. határozatában, illetve annak módosításaiban előírt információkat, és
b) a feleknek értékelniük kell a javaslatot a végrehajtó szerv 1998/1. határozatában és annak módosításaiban meghatározott eljárások szerint.
(7) A végrehajtó szerv 1998/1. határozatainak módosítására vonatkozó döntést a végrehajtó szerv keretében ülésezve a feleknek együttesen kell meghozniuk, ami az elfogadást követő 60. napon lép hatályba.
14. cikk
(1) E jegyzőkönyv Aarhusban (Dánia) 1998. június 24. és 25. között, ezt követően 1998. december 21-ig az Egyesült Nemzetek New York-i székházában írható alá a Bizottság tagországai, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács 1947. március 28-i 36. (IV.) sz. határozatának 8. cikke alapján az Európai Gazdasági Bizottságban tanácskozási jogállással rendelkező államok, valamint az Európai Gazdasági Bizottság szuverén tagországaiból álló olyan regionális gazdasági integrációs szervezetek által, amelyek hatáskörrel bírnak az egyezményben foglalt kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi megállapodásokról tárgyalásokat folytatni, ilyeneket kötni és alkalmazni, feltéve, hogy az érintett államok és szervezetek az egyezményben szerződő félként szerepelnek.
(2) E regionális gazdasági integrációs szervezetek - a hatáskörükbe tartozó kérdésekben - saját nevükben gyakorolják azokat a jogokat és teljesítik azokat a kötelezettségeket, amelyek a jegyzőkönyv szerint e szervezetek tagországait megilletik. Ilyen esetekben e szervezetek tagországai külön-külön nem gyakorolhatják e jogokat.
15. cikk
(1) A jegyzőkönyvet az aláíróknak meg kell erősíteniük, el kell fogadniuk vagy jóvá kell hagyniuk.
(2) A jegyzőkönyvhöz a 14. cikk (1) bekezdésében szereplő követelményeket teljesítő államok és szervezetek 1998. december 21-től csatlakozhatnak.
16. cikk
A megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot letétbe kell helyezni az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkáránál, aki ellátja a letéteményes feladatát.
17. cikk
(1) Ez a jegyzőkönyv a tizenhatodik megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése időpontjától számított 90. napon lép hatályba.
(2) A 14. cikk (1) bekezdésében említett állam és szervezet esetében, amely a tizenhatodik megerősítő, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezését követően erősíti meg, fogadja el, hagyja jóvá e jegyzőkönyvet vagy csatlakozik ahhoz, a jegyzőkönyv az illető szerződő fél saját megerősítő, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezése időpontját követő kilencvenedik napon lép hatályba.
18. cikk
Az attól az időponttól számított öt év elteltével, amikor a jegyzőkönyv valamely szerződő fél tekintetében hatályba lépett, e szerződő fél a letéteményeshez intézett írásos értesítéssel bármikor felmondhatja a jegyzőkönyvet. Ez a jegyzőkönyv az ilyen értesítés napját követő kilencvenedik napon hatályát veszti, illetve az azt követő napon, amelyet a felmondásról szóló értesítő meghatároz.
19. cikk
E jegyzőkönyv eredeti példányát, amelynek angol, francia és orosz nyelvű szövege egyaránt hiteles, letétbe kell helyezni az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkáránál.
Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak e jegyzőkönyvet alább kézjegyükkel látták el.
Kelt Aarhusban (Dániában), az ezerkilencszázkilencvennyolcadik év június havának huszonnegyedik napján.
| Nehézfém | Referenciaév | |
| Kadmium (Cd) | 1990; vagy egy másik év 1985-től 1995-ig bezárólag, amelyet a szerződő fél a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával megjelöl. | |
| Ólom (Pb) | 1990; vagy egy másik év 1985-től 1995-ig bezárólag, amelyet a szerződő fél a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával megjelöl. | |
| Higany (Hg) | 1990; vagy egy másik év 1985-től 1995-ig bezárólag, amelyet a szerződő fél a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával megjelöl. |
I. BEVEZETÉS
1. A kutatási, fejlesztési célból vagy új termékek és eljárások kipróbálása céljából üzemelő létesítmények nem tartoznak e melléklet hatálya alá.
2. Az alábbi küszöbértékek általában termelőkapacitásra vagy teljesítményre vonatkoznak. Amennyiben egy üzemeltető több, azonos alcím alá eső tevékenységet folytat ugyanabban a létesítményben vagy ugyanazon a területen, a kapacitás-adatok összeadódnak.
II. KATEGÓRIAJEGYZÉK
| Kategória száma: | A kategória jellemzői | |
| Égetőművek 50 MW nettó bemenő névleges hőteljesítmény felett | ||
| 2 | Fémércek (köztük szulfid érc) vagy érckoncentrátumok pörkölésére vagy szinterelésére szolgáló létesítmények vasérc vagy annak dúsítmánya esetén 150 t/nap szinterelési kapacitás felett, és réz, ólom vagy cink pörkölésnél 30 t/nap szinterelés felett, vagy bármilyen arany- és higanyérckezelés | |
| 3 | Nyersvas vagy acél előállítására szolgáló létesítmények (elsődleges vagy másodlagos tűzi feltárással, köztük az ívkemence), ideértve a folyamatos öntési eljárást, ha kapacitásuk meghaladja a 2,5 t/órát | |
| 4 | Vasfémöntödék 20 t/nap termelési kapacitás felett | |
| 5 | Ércből, koncentrátumból vagy másodnyersanyagokból metallurgiai eljárásokkal rezet, ólmot és cinket előállító, primer gyártás esetén 30 t fém/nap, másodnyersanyag feldolgozás esetén 15 t fém/nap értéknél nagyobb kapacitású létesítmények vagy mindenféle primer higanygyártó létesítmény | |
| 6 | Létesítmények, amelyekben réz, ólom és cink olvasztása (tisztítás, öntödei öntés) történik, ideértve az ötvözést, valamint a visszanyert anyagok olvasztását is, ólomnál 4 t/nap, réz és cink esetében 20 t/nap olvasztási kapacitás felett | |
| Klinkercement előállítása forgódobos kemencében, ha a termelési kapacitás meghaladja az 500 t/napot, vagy egyéb kemencében, amelynek termelési kapacitása 50 t/nap felett van | ||
| 8 | Üveggyártás ólomfelhasználással 20 t/nap olvasztási kapacitás felett | |
| 9 | Klór-alkáli termelés elektrolízissel, higanykatódos eljárással | |
| 10 | Veszélyes vagy gyógyászati hulladék égetésére szolgáló létesítmények 1 t/h kapacitás felett és veszélyes vagy gyógyászati hulladékot más célú berendezésben együttégető létesítmények a nemzeti jogszabályokban foglaltak szerint | |
| 11 | Települési hulladékot égető berendezések 3 t/h kapacitás felett vagy települési hulladékot más célú berendezésben együttégető létesítmények a nemzeti jogszabályoknak megfelelően |
I. BEVEZETÉS
1. E melléklet célja iránymutatást nyújtani a szerződő feleknek a helyhez kötött szennyezőforrásoknál alkalmazható elérhető legjobb technikák megtalálásához a jegyzőkönyv által előírt kötelezettségek teljesítése érdekében.
2. Az elérhető legjobb technika (BAT) az a korszerű technikai színvonalnak megfelelő leghatékonyabb módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások megelőzése és - amennyiben az nem valósítható meg - a kibocsátások csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátási határértékek megállapításának alapjául szolgál.
- A „technika” fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a létesítményt tervezték, építették, karbantartják, üzemeltetik és működését megszüntetik.
- „Elérhető” technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ipari ágazatokban a költségeket és előnyöket tekintve elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett a technika alkalmazását, attól függetlenül, hogy a technikát az érintett szerződő fél országában használják-e már vagy ott állítják-e elő, amennyiben az az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető.
- A „legjobb” azt jelenti, hogy az ilyen technika a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme szempontjából.
Az elérhető legjobb technikák meghatározásakor - általánosságban és esetenként is - különös figyelmet kell fordítani az alább felsorolt tényezőkre, szem előtt tartva az intézkedéssel járó, várható költségeket és előnyöket, valamint az elővigyázatosság és a megelőzés elvét:
- kevés hulladék képződésével járó technológia alkalmazása,
- kevésbé veszélyes anyagok használata,
- az eljárás során használt és keletkezett anyagok és hulladékok visszanyerésének és hasznosításának elősegítése,
- az ipari méretekben már sikerrel kipróbált hasonló eljárások, berendezések és üzemeltetési módszerek,
- a technológiai fejlődésben és a tudományos ismeretekben és megértésben bekövetkező változások,
- az adott kibocsátás természete, hatásai és mértéke,
- az új vagy meglévő létesítmények üzembe helyezésének időpontja,
- az elérhető legjobb technikák bevezetéséhez szükséges idő,
- az eljárás során használt nyersanyagok (köztük a víz) fogyasztása és azok sajátosságai, valamint az eljárás energiahatékonysága,
- a kibocsátás környezetre gyakorolt, átfogó hatásának megelőzésére vagy minimalizálására vonatkozó követelmény és az ezzel járó kockázatok,
- a balesetek megelőzésének és a környezetre gyakorolt hatásaik minimalizálásának szükségessége.
Az elérhető legjobb technikák elvének nem az a célja, hogy előírja egy bizonyos eljárás alkalmazását, hanem hogy figyelembe vegye az adott létesítmény műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti viszonyokat.
3. A kibocsátás-csökkentés hatékonyságára és költségeire vonatkozó információk alapja a végrehajtó szerv és kisegítő szerveinek hivatalos dokumentumai, elsősorban a Nehézfém-kibocsátási Munkacsoport és a Nehézfémekkel Foglalkozó Előkészítő Ad Hoc Munkacsoport által átvett és áttekintett dokumentumok. Mindemellett az elérhető legjobb kibocsátás-csökkentési technikákról rendelkezésre álló nemzetközi információkat is figyelembe vették (így pl. az Európai Közösség BAT műszaki leírásait, a Parcom Egyezmény BAT ajánlásait, valamint közvetlenül szakértőktől származó információkat).
4. Az új termékekkel, az alacsony szennyező anyag-kibocsátással járó technikákat alkalmazó új üzemekkel és a meglévő üzemek felújításával kapcsolatos tapasztalatok folyamatosan gyarapodnak, ezért e melléklet tartalmát is folyamatosan módosítani és aktualizálni kell.
5. A melléklet számos intézkedést mutat be a költségek és hatékonyság széles skáláját felölelve. Egy megoldás adott esetben történő kiválasztása számos tényező függvénye, alkalmazását sok tényező korlátozhatja, például a gazdasági körülmények, műszaki infrastruktúra, már meglévő, kibocsátás-csökkentő berendezések, biztonsági megfontolások, energiafogyasztás, valamint az is, hogy az adott szennyezőforrás újonnan létesül-e vagy már működik.
6. E melléklet a kadmium, ólom, higany és vegyületeik részecskéhez kötött és/vagy gázhalmazállapotú kibocsátásaival foglalkozik. A vegyületek részletes jellemzését a melléklet általában nem tartalmazza. Mindazonáltal a kibocsátás-csökkentő berendezéseknek a nehézfém fizikai tulajdonságaitól függő hatékonyságát - különösen a higany esetében - figyelembe veszi.
7. A mg/m3-ben kifejezett kibocsátási értékek standard állapotú, száraz gázra vonatkoznak (273,15 K hőmérsékleten, 101,3 kPa nyomáson mért szárazgáztérfogat), az oxigéntartalomhoz kapcsolódó korrekció nélkül, amennyiben nincs más megadva; kiszámításuk pedig a CEN (Európai Szabványügyi Bizottság) tervezete, valamint egyes esetekben nemzeti mintavételi és monitoring módszerek alapján történt.
II. A NEHÉZFÉMEK ÉS VEGYÜLETEIK KIBOCSÁTÁSÁNAK CSÖKKENTÉSÉRE SZOLGÁLÓ, ÁLTALÁNOS MEGOLDÁSOK
8. Számos, a nehézfém-kibocsátások megelőzésére vagy csökkentésére szolgáló megoldás létezik. A kibocsátás-csökkentési intézkedések középpontjában a „hozzáadott” technológiák, és a technológiaváltoztatások állnak (amelyek magukban foglalják a karbantartás és üzemeltetés szabályozását). Az általános műszaki és/vagy gazdasági körülmények függvényében az alább felsorolt módszerek állnak rendelkezésre:
a) alacsony szennyező anyag-kibocsátással járó technológiák alkalmazása, különösen új berendezések esetében;
b) véggáztisztítás szűrőkkel, gázmosókkal, abszorberekkel stb. (másodlagos csökkentési módszerek);
c) az alapanyagok, fűtőanyagok vagy/és egyéb adalékanyagok megváltoztatása vagy előkészítése (pl. alacsony nehézfémtartalmú nyersanyagok használata);
d) a legjobb gazdálkodási gyakorlat alkalmazása, például az általános gondosság és rendezettség fenntartása, megelőző karbantartási programok vagy olyan elsődleges megelőző módszerek alkalmazása, mint a porkibocsátó egységek zárttá tétele;
e) megfelelő környezetgazdálkodási technológiák alkalmazása egyes Cd-, Pb- és/vagy Hg-tartalmú termékek használata és ártalmatlanítása során.
9. Azt, hogy az alkalmas kibocsátás-csökkentési módszereket és gyakorlati megoldásokat a megfelelő módon használják, és azokkal hatékony kibocsátás-csökkentést érjenek el, a szennyezéscsökkentő eljárás folyamatos megfigyelésével kell biztosítani. Ez az ellenőrzés az alábbi tevékenységeket foglalja magában:
a) lista készítése azokról a kibocsátás-csökkentési intézkedésekről, amelyeket a fentebb felsorolt megoldások közül már alkalmaznak;
b) a Cd-, Pb- és Hg-kibocsátásnál elért csökkentések összehasonlítása a jegyzőkönyvben meghatározott célkitűzésekkel;
c) a jellegzetes forrásokból származó, mennyiségileg meghatározott Cd-, Pb-, és Hg-kibocsátások jellemzése a megfelelő módszerekkel;
d) a kibocsátás-csökkentő módszerek hatóságok által történő rendszeres ellenőrzése a folyamatos és hatékony működés fenntartásának érdekében.
10. A kibocsátás-csökkentő módszereknek költséghatékonynak kell lenniük. A költséghatékonyságot - a beruházási és működtetési költségek figyelembevételével - az egy év alatt egységnyi kibocsátás-csökkentést eredményező összes költség alapján kell megítélni. A kibocsátás-csökkentés költségének meghatározásakor a teljes technológiai folyamatot figyelembe kell venni.
III. KIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉSI TECHNIKÁK
11. A Cd-, Pb- és Hg-kibocsátások csökkentésére szolgáló megoldások alapvetően két csoportra oszthatók: elsődleges módszerek, mint például a nyersanyag és/vagy tüzelőanyag cseréje és az alacsony kibocsátású gyártási technológiák alkalmazása, valamint másodlagos megoldások, mint például a diffúz kibocsátások korlátozása és a véggáztisztítás. Az ágazatspecifikus módszerek leírását a IV. fejezet tartalmazza.
12. A hatékonyságra vonatkozó adatok üzemeltetési tapasztalatokból származnak és úgy tekintendők, hogy a jelenlegi berendezések képességeit tükrözik. A véggáz- és a területi, diffúz kibocsátások csökkentésének általános hatékonysága nagymértékben függ a gáz- és porgyűjtők (pl. elszívó ernyő) elvezetési hatékonyságától. 99% feletti gyűjtési, elszívási hatékonyságot is bemutattak. Konkrét esetekre vonatkozó gyakorlati tapasztalat, hogy a kibocsátás-csökkentési technikák 90%-kal vagy akár többel is képesek csökkenteni az összes kibocsátást.
13. Abban az esetben, amikor a távozó Cd-, Pb- és Hg-részecskékhez kötött, a fémek portisztító berendezésekkel leválaszthatók. Az egyes véggáztisztítási módszerekkel elérhető, jellemző porkoncentrációkat az 1. táblázat mutatja be. Ezek a módszerek általánosan elterjedtek a különböző iparágakban. A gáz-halmazállapotú higany leválasztására szolgáló néhány módszer minimálisan elvárt teljesítményét mutatja be 2. táblázat. A módszerek alkalmazása az adott eljárástól függ és akkor a legelőnyösebb, ha a véggáz higanykoncentrációja magas.
1. táblázat: Porleválasztó berendezések teljesítménye óránkénti átlagos porkoncentrációban megadva
| Tisztítás utáni porkoncentráció (mg/m3) | ||
| Szövetbetétes szűrők | <10 | |
| Membrános szövetbetétes szűrők | <1 | |
| Száraz elektrosztatikus leválasztók | <50 | |
| Nedves elektrosztatikus leválasztók | <50 | |
| Nagy hatásfokú gázmosók | <50 |
Megjegyzés: a közép- és alacsony nyomású gázmosók és ciklonok porleválasztási hatásfoka általában alacsonyabb.
2. táblázat: Higanyleválasztók minimálisan elvárt teljesítménye óránkénti átlagos higanykoncentrációban megadva
| Tisztítás utáni higanykoncentráció (mg/m3) | ||
| Szelénfilter | <0,01 | |
| Szelén gázmosó | <0,2 | |
| Aktívszén filter | <0,01 | |
| Aktívszén-adagolás + porleválasztás | <0,05 | |
| Odda Norzink kloridos eljárás | <0,1 | |
| Ólom-szulfidos eljárás | <0,05 | |
| Bolkem (thioszulfátos) eljárás | <0,1 |
14. Gondoskodni kell arról, hogy a fenti módszerek alkalmazása ne eredményezzen újabb környezeti problémákat. Egy alacsony légszennyezőanyag-kibocsátással járó technológiát nem szabad választani, amennyiben az a nehézfém-kibocsátás környezeti hatásait összességében súlyosbítja, például a folyékony szennyező anyag-kibocsátások által okozott nagyobb mértékű vízszennyezés miatt. A hatékonyabb gáztisztítás eredményeként összegyűjtött por további sorsára szintén tekintettel kell lenni. Az ilyen hulladék kezelésének környezeti hatásai leronthatják az eljárás levegőbe történő por- és füstkibocsátásának csökkentésével elért eredményt.
15. A kibocsátás-csökkentő módszerek egyaránt koncentrálhatnak az eljárásban használt technikákra és a véggáz (vagy más elvezetett gázáramok) tisztítására. A két dolog nem független egymástól; egy adott eljárás választása kizárhatja bizonyos gáztisztítási módszerek alkalmazását.
16. Egy kibocsátás-csökkentő megoldás kiválasztása olyan paraméterektől függ, mint a tisztítatlan gáz szennyező anyag-koncentrációja és/vagy egyéb jellemzői, a gáz térfogatárama, hőmérséklete stb. Így az alkalmazási területek átfedhetik egymást, ezért az adott feltételek mellett legalkalmasabb megoldást kell választani.
17. A következő fejezet a különböző iparágak pontforrásokból származó kibocsátásának csökkentésére alkalmas módszereket tartalmazza. A felületi, diffúz kibocsátások sem hagyhatók figyelmen kívül. A nyersanyagok és melléktermékek rakodásával, kezelésével és ömlesztett tárolásával járó porkibocsátás nem jelent ugyan nagy távolságokra eljutó szennyezést, de csökkentése a helyi környezet számára fontos lehet. A porkibocsátás csökkenthető, ha ezeket a tevékenységeket zárt épületbe telepítik, amelyet szellőztető és porleválasztó rendszerekkel, vízpermetező vagy más, megfelelő berendezésekkel lehet ellátni. Anyagok nyílt téren történő tárolásakor valamilyen más módszerrel kell megvédeni a felületet a szélkiporzás ellen. A tárolótereket és utakat tisztán kell tartani.
18. A táblázatokban szereplő beruházási/költség adatok különböző forrásokból származnak, s erősen esetfüggőek. USD-ben, 1990-es árfolyamon [1 USD (1990) = 0,8 ECU (1990)] vannak megadva. Alakulásukat olyan tényezők befolyásolják, mint az üzem kapacitása, a nyers, tisztítatlan gáz koncentrációja és a tisztítás hatásfoka, a technológia fajtája, valamint új beruházás választása a felújítással szemben.
IV. IPARÁGAK
19. Ez a fejezet iparáganként egy, a fő kibocsátási forrásokat, az elérhető legjobb technikán alapuló kibocsátás-csökkentő módszereket, a módszerek specifikus kibocsátás-csökkentési hatékonyságát és - amennyiben rendelkezésre állnak - a vonatkozó költségeket bemutató táblázatot tartalmaz. A táblázatokban a kibocsátás-csökkentés hatékonysága a közvetlen, kéményen távozó véggáz kibocsátásra vonatkozik, kivéve, ha a szöveg eltérő utalást tartalmaz.
Fosszilis tüzelőanyagok égetése lakossági és ipari fűtőművekben
(II. melléklet, 1. kategória)
20. A lakossági és ipari fűtőművekben történő széntüzelés az egyik legjelentősebb antropogén higany-kibocsátó forrás. A szén nehézfémtartalma általában nagyságrendekkel nagyobb, mint az olajé vagy a földgázé.
21. Az energiaátalakítás hatékonyságának növekedése, valamint az energiatakarékossági intézkedések miatt csökkenő tüzelőanyag-igény a nehézfém-kibocsátások csökkentését fogja eredményezni. A szén helyett alacsony nehézfémtartalmú földgáz vagy egyéb alternatív tüzelőanyagok égetése szintén jelentősen csökkenti a nehézfém- - így pl. higany- - kibocsátásokat. Az integrált elgázosító kombinált ciklusú erőmű (integrated gasification combined-cycle: IGCC) olyan új üzemtechnológia, amelynek kibocsátási potenciálja alacsony.
22. A higany kivételével a nehézfémek szilárd alakban, a pernyerészecskékhez tapadva kerülnek a légtérbe. A különböző széntüzelési technológiák eltérő mennyiségű pernyeképződéssel járnak: rostélyos égetőműveknél az összes pernyemennyiség 20-40%-a, fluidágyasoknál 15%-a, szénportüzelésű szárazágyas berendezéseknél pedig 70-90%-a pernye. A nehézfémtartalom magasabb a pernye kisebb méretű frakciójában.
23. A szén dúsítása például „mosással” vagy biológiai „kezeléssel” csökkenti a szén szervetlen alkotóelemeihez kötődő nehézfémek mennyiségét. Ezzel a technológiával azonban a nehézfémek eltávolításának mértéke nagyon változó.
24. Elektrosztatikus leválasztók (ESP) vagy szövetbetétes szűrők (FRF) alkalmazásával az összes por több mint 99,5%-a eltávolítható, számos esetben értek el már 20 mg/m3 körüli porkoncentrációt. A nehézfémek kibocsátása, a higany kivételével, legalább 90-99%-kal csökkenthető, az alacsonyabb érték az illékonyabb elemekre vonatkozik. A szűrő alacsony hőmérséklete segíti a véggáz gázhalmazállapotú higanytartalmának csökkenését.
25. A véggázban lévő nitrogén-oxidok, kén-dioxid és a por mennyiségének csökkentésére szolgáló technikák alkalmazása nehézfémek eltávolításával is járhat. A szennyezések környezeti elemek közti átjutásának lehetőségét a megfelelő szennyvízkezeléssel kell elkerülni.
26. A fent bemutatott módszerek alkalmazásával a higanykivonás hatékonysága üzemenként erősen eltérő, mint azt a 3. táblázat mutatja. A higany-leválasztási technikák fejlesztése érdekében jelenleg is folynak kutatások, amíg azonban nincs ipari méretekben alkalmazható eljárás, addig a kifejezetten higany eltávolítására vonatkozó, elérhető legjobb technika sem kerül meghatározásra.
3. táblázat: A fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó kibocsátások csökkentési módszerei, hatékonysága és költségei
| Kibocsátó forrás | Kibocsátás-csökkentés módszere(i) | Csökkentés hatékonysága (%) | Költség | |
| Fűtőolaj-égetés | Átállás olajról gázra | Cd, Pb Hg: 70-80 | Erősen esetfüggő | |
| Széntüzelés | Átállás alacsonyabb nehézfémtartalmú tüzelőanyagra | Por: 70-100 | Erősen esetfüggő | |
| Elektrosztatikus leválasztó (hidegoldali) | Cd, Pb: >90; Hg; 10-40 | Fajlagos beruházási költség: 5-10 USD/m3 véggáz/óra (>200 000 m3/h) | ||
| Nedves véggáz-kéntelenítés[1] | Cd, Pb: >90 Hg: 10-90[2] | 15-30/Mg hulladék | ||
| Szövetbetétes szűrők | Cd: >95, Pb: >99; Hg: 10-60 | Fajlagos beruházási költség: 8-15 USD/m3 véggáz/óra (>200 000 m3/h) | ||
| [1] A higany-eltávolítás hatékonysága a higany-ionok arányának növekedésével nő. A nagy porkoncentrációs, szelektív katalitikus redukáló eljárás elősegíti a Hg(II) ionok képződését. | ||||
| [2] Ez elsődlegesen a SO2-re vonatkozik. Az eljárásnak a nehézfém-eltávolítás egy kedvező mellékhatása. (A fajlagos beruházási költség 60-250 USD/kWd) | ||||
Vas- és acélgyártás alapnyersanyagokból
(II. melléklet, 2. kategória)
27. Ez a fejezet a szinterelő üzemek, pelletáló üzemek, kohók és a felsőfúvatásos oxigénes konverteracél-gyártás kibocsátásaival foglalkozik. A Cd-, Pb- és Hg-kibocsátás porrészecskékhez kötötten történik. A kibocsátott por nehézfémtartalma a nyersanyagok összetételétől és az acélgyártás során használt ötvözőanyagok fajtájától függ. A főbb kibocsátás-csökkentő módszereket a 4. táblázat tartalmazza. Ahol lehetséges, szövetbetétes szűrőket kell alkalmazni, ha ezt a körülmények nem teszik lehetővé, akkor elektrosztatikus leválasztók és/vagy nagy hatásfokú gázmosók beépítésére kerülhet sor.
28. Az elérhető legjobb technikák alkalmazásával az alapnyersanyag elsődleges vas- és acélgyártásnál a közvetlenül a gyártási folyamatból származó összes fajlagos porkibocsátás az alábbi szintekre csökkenthető:
| Szinterelő üzemek: | 40-120 g/Mg | |
| Pelletáló üzemek: | 40 g/Mg | |
| Kohó: | 35-50 g/Mg | |
| Bázisos oxidáló konverter: | 35-70 g/Mg. |
29. Szövetbetétes szűrőkkel történő gáztisztítással a portartalom 20 mg/m3 alá csökkenthető, míg elektrosztatikus leválasztókkal és gázmosókkal óránkénti átlagot tekintve 50 mg/m3 koncentráció érhető el. Van azonban számos olyan alkalmazási terület a vas- és acélalapanyag-iparban, ahol a szövetbetétes szűrők használatával jóval alacsonyabb koncentrációk is elérhetők.
4. táblázat: A vas és acél alapnyersanyagokból történő előállításának szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye
| Kibocsátó forrás | Kibocsátás-csökkentés módszere | Por- és pernyekibocsátás- csökkentés hatékonysága (%) | Költség (teljes költség USD-ben) | |
| Szinterelő üzemek | Kibocsátás-optimalizált szinterelés | kb. 50 | - | |
| Gázmosók és elektrosztatikus leválasztók | >90 | - | ||
| Szövetbetétes szűrők | >99 | - | ||
| Pelletáló üzemek | Elektrosztatikus leválasztó + meszes reaktor + szövetbetétes szűrő | >99 | - | |
| Gázmosó | >95 | - | ||
| Kohók | FRF/ESP | >99 | Elektrosztatikus leválasztó: 0,24-1/Mg nyersvas | |
| Kohógáz | Nedves gázmosó | >99 | - | |
| tisztítása | Nedves elektrosztatikus leválasztó | >99 | - | |
| Konverteres acélművek | Elsődleges porleválasztás: nedves elektrosztatikus leválasztó/szövetbetétes szűrő | >99 | Száraz elektrosztatikus leválasztó: 2,25/Mg acél | |
| Másodlagos porleválasztás: száraz elektrosztatikus leválasztó/szövetbetétes szűrő | >97 | Szövetbetétes szűrő: 0,26/Mg acél | ||
| Diffúz kibocsátások | Zárt szállítószalagok, nyersanyagtárolás zárt térben, felületnedvesítéssel, utak tisztítása | 80-99 | - |
30. Fejlesztés alatt áll a dúsítás nélküli és közvetlen redukciós kohósítás módszere, amelyek révén a jövőben csökkenhet a szinterelő-üzemek és kohók száma. Alkalmazhatóságuk azonban függ az ércek tulajdonságaitól és feltételezi, hogy a végtermék további feldolgozása elektromos ívkemencében történik, ahol megfelelő kibocsátás-csökkentő intézkedésekre van szükség.
Másodlagos vas- és acélipar
(II. melléklet, 3. kategória)
31. Nagyon fontos az összes légköri kibocsátás hatékony visszatartása. Ez történhet porkamra vagy mobil elszívófülkék alkalmazásával vagy a teljes épület gépi szellőztetésével. A felfogott kibocsátásokat tisztítani kell. A másodnyersanyagokból történő vas- és acélgyártás valamennyi porkibocsátással járó folyamatában BAT-nak tekintendő a szövetbetétes szűrőkkel történő portalanítás, amivel a portartalom 20 mg/m3 alá csökken. Amennyiben a diffúz kibocsátások minimalizálására is BAT-ot használnak, a fajlagos porkibocsátás (beszámítva a közvetlenül a technológiai folyamatból eredő diffúz kibocsátást is) nem fogja meghaladni a 0,1-0,35 kg/Mg acél szintet. Számos példa van arra, hogy a szövetbetétes szűrőkkel tisztított gáz portartalma nem éri el a 10 mg/m3-es koncentrációt. A fajlagos porkibocsátás ilyen esetekben általában 0,1 kg/Mg alatt van.
32. Ócskavas olvasztására két kemencetípust használnak: az újabban már teret vesztő, nyitott olvasztókemencét és az elektromos ívkemencét.
33. A kibocsátott pornak e jegyzőkönyv szempontjából érdekes nehézfémtartalma döntően a vas- és acélhulladék összetételétől, valamint az acélgyártás során hozzáadott ötvözőfémek fajtájától függ. Az elektromos ívkemencéknél végzett mérések tanúsága szerint a kibocsátott higany 95%-a, a kadmiumnak pedig 25%-a gőz formájában távozik. A legfontosabb porkibocsátás-csökkentő eljárásokat az 5. táblázat mutatja be.
5. táblázat: Vas- és acél másodnyersanyagokból történő előállításának szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye
| Kibocsátás forrása | Kibocsátás-csökkentés módszere | Por- és pernyekibocsátás- csökkentésének hatékonysága (%) | Költség (teljes költség USD-ben) | |
| Ívkemence | Elektrosztatikus leválasztó (ESP) | >99 | - | |
| Szövetbetétes szűrők (FRF) | >99,5 | Szövetszűrő (FRF): 24/Mg acél |
Vasöntödék
(II. melléklet, 4. kategória)
34. Nagyon fontos az összes légköri kibocsátás hatékony visszatartása. Ez történhet porkamra vagy mobil elszívófülkék alkalmazásával vagy a teljes épület gépi szellőztetésével. A felfogott kibocsátásokat tisztítani kell. A vasöntödékben kupolókemencéket, elektromos ívkemencéket és indukciós kemencéket alkalmaznak. Közvetlen por- és gázformájú nehézfém-kibocsátás különösen az olvasztás során történik, de kisebb mértékben az öntés során is előfordul. Diffúz kibocsátások a nyersanyag mozgatása, kezelése, az olvasztás, öntés és öntecstisztítás során lépnek fel. A legfontosabb kibocsátás-csökkentő módszereket a 6. táblázat vázolja fel a csökkentés hatékonyságának és - amennyiben ismert - költségének bemutatásával. Ezek az eljárások a porkibocsátást 20 mg/m3 értékre vagy az alá csökkentik.
6. táblázat: Vasöntödék szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye
| Kibocsátás forrása | Kibocsátás-csökkentés módszere | Por- és pernyekibocsátás- csökkentésének hatékonysága (%) | Költség (teljes költség USD-ben) | |
| Ívkemence | Elektrosztatikus leválasztók | >99 | - | |
| Szövetbetétes szűrők | >99,5 | Szövetszűrő: 24/Mg acél | ||
| Indukciós kemence | szövetbetétes szűrő + száraz adszorpció + teljes töltés | >99 | - | |
| Hideglevegős kupolókemence | Ajtó alatti kiáramlás: szövetbetétes szűrők | >98 | - | |
| Ajtó feletti kiáramlás: szövetbetétes szűrő + előzetes porleválasztás | >97 | 8-12/Mg vas | ||
| teljes töltés + kemiszorpció | >99 | 45/Mg vas | ||
| Forrószeles kupolókemence | szövetbetétes szűrő + előzetes porleválasztás | >99 | 23/Mg vas . | |
| Dezintegrátor/venturi mosó | >97 | - |
35. A vasöntödei ágazatban a legkülönbözőbb üzemi helyszínek fordulnak elő. A meglévő kisebb létesítményeknél a felsorolt eljárások nem jöhetnek szóba BAT-ként, ha nem gazdaságosak.
Elsődleges és másodlagos színesfémipar
(II. melléklet, 5. és 6. kategória)
36. Ez a fejezet a színesfémek (pl. ólom, réz, cink, ón és nikkel) alapanyagokból és másodnyersanyagokból történő előállítása során fellépő Cd-, Pb- és Hg-kibocsátásokkal és a kibocsátás-csökkentés módszereivel foglalkozik. Ebben az iparágban majdnem mindegyik nehézfém és nehézfém-vegyület megjelenik szennyezőanyagként a sokféle alapanyag és gyártási eljárás miatt. Az ebben a mellékletben tárgyalt nehézfémek szempontjából a legfontosabb a réz-, ólom- és cinkgyártás.
37. A higanyércek és -koncentrátumok elsődleges feldolgozási eljárása az őrlés és egyes esetekben a rostálás. Az ércdúsítást nem alkalmazzák széles körben, bár néhány üzemben a szegényérc feldolgozásának bevett technikája a flotálás. Ezt követőn a kisebb üzemekben az őrölt ércet retortában, nagyobb üzemeknél kemencében olyan hőmérsékletre melegítik, ahol a higany-szulfid szublimál. A higanygőzt hűtőrendszerben kondenzálják és összegyűjtik a fémes higanyt. A kondenzátorból és az ülepítőből az iszapot ki kell szedni, mésszel kezelni kell, majd vissza kell vezetni a retortába vagy kemencébe.
38. A higany hatékony kinyerésére a következő eljárások alkalmazhatók:
- porképződést csökkentő intézkedések a bányászat és az ömlesztett tárolás során, ideértve a hányók méretének minimalizálását,
- a kemence indirekt fűtése,
- az érc lehető legszárazabban tartása,
- a kondenzátorba lépő gáz hőmérsékletének beállítása úgy, hogy az mindössze 10-20 °C-kal legyen a harmatpont felett,
- a kondenzátor kilépő hőmérsékletének a lehető legalacsonyabban tartása, és
- a reakciógázok átvezetése utókondenzáló mosón és/vagy szelén szűrőn.
A porképződés alacsony szinten tartható indirekt fűtés segítségével, a finomszemcsés ércfrakciók elkülönített feldolgozásával, valamint az érc víztartalmának ellenőrzésével. A forró reakciógázból ciklonokkal és/vagy elektrosztatikus leválasztókkal el kell távolítani a port, mielőtt a gáz belép a higanykondenzáló berendezésbe.
39. A higanygyártásnál használt eljárásokhoz hasonló módszerek alkalmazhatók az amalgámos aranygyártásnál. Aranyat az amalgámozáson kívül más technológiával is elő lehet állítani, amit új üzem esetén előnyben kell részesíteni.
40. A színesfémeket legtöbbször szulfidos ércből állítják elő. Műszaki és termékminőségi okokból a pörkgázokat nagy hatékonysággal portalanítani kell (<3 mg/m3), és az SO3-kontaktkemencébe történő betáplálás előtt szükség lehet további higany-eltávolítási lépésre is, ami szintén a nehézfém-kibocsátás minimalizálását eredményezi.
41. Ahol csak lehetséges, szövetbetétes szűrőket kell alkalmazni. Ezek használatával 10 mg/m3 alatti porkoncentrációk is elérhetőek. Valamennyi pirometallurgiai eljárásnál meg kell oldani a keletkező por üzemen belüli vagy kívüli újrafelhasználását, betartva a munkaegészségügyi követelményeket.
42. Az alapnyersanyagokból történő ólomgyártásnál a kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak olyan új, ígéretes közvetlen redukciós olvasztási technológiák, amelyek során nincs szükség az érckoncentrátum szinterelésére. Ezek az eljárások a közvetlen autogén ólomolvasztásos technológiák új generációjához tartoznak, amelyek kevesebb szennyező anyag-kibocsátással és energiafelhasználással járnak.
43. A másodnyersanyagokból készülő ólmot főleg használt személy- és tehergépkocsi-akkumulátorokból nyerik, amelyeket az olvasztókemencébe adagolás előtt szétszerelnek. Itt a BAT egy rövid forgódobos kemencében vagy aknakemencében történő egyszeri olvasztás. Oxigénfűtőanyag-égőkkel a véggáz mennyisége és a szállópor-termelődés 60%-kal csökkenthető. A véggáztisztításnál szövetbetétes szűrők alkalmazásával 5 mg/m3-es porkoncentráció is elérhető.
44. Az alapnyersanyagokból történő cinkgyártás módszere a pörköléses-kilúgzásos elektrolitikus technológia.
A pörkölés alternatívája lehet a nyomás alatti kilúgozás, ami új üzemeknél BAT-ként jöhet szóba az érckoncentrátum jellemzőitől függően. Az Imperial Smelting kemencékben történő pirometallurgiai cinkgyártás kibocsátásai minimálisra csökkenthetőek tolóajtós kemencefedél és nagy hatékonyságú gázmosók alkalmazásával, a salak- és ólomöntés során keletkező gázok hatékony elszívásával és tisztításával, valamint a szén-monoxidban gazdag kemencéből származó véggázok alapos tisztításával (< 10 mg/m3).
45. Az oxidált maradékokból az Imperial Smelting eljárással nyerhető vissza a cink. A rendkívül rossz minőségű maradékanyagokat és a szállóport (pl. az acéliparnál) először forgódobos kemencében (Waelz kemence) kezelik, ahol nagyobb cinkoxid-tartalmú termék keletkezik. A fémtartalmú anyagokat olvasztással hasznosítják újra, ez indukciós kemencében, földgázzal vagy fűtőolajjal fűtött, direkt vagy indirekt tüzelésű kemencékben vagy állóretortás New Jersey eljárás segítségével történik, ahol számos oxidos vagy fémes másodnyersanyag visszanyerhető. A cink az ólomkohók salakjából is kinyerhető a fuming-eljárás segítségével.
46. Általánosságban véve, a technológiai folyamatokat hatékony porgyűjtő berendezésekkel kell ellátni mind az elsődleges gázkibocsátások, mind a diffúz kibocsátások kezelése érdekében. A főbb kibocsátás-csökkentési módszereket a 7. a) és b) táblázat vázolja fel. Szövetbetétes szűrők alkalmazásával néhány esetben 5 mg/m3-es porkoncentrációt is sikerült elérni.
7. a) táblázat: színesfémek alapnyersanyagból történő előállításának szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, a porleválasztás hatékonysága és költségigénye
| Kibocsátás forrása | Kibocsátás-csökkentés módszere | Porkibocsátás- csökkentésének hatékonysága (%) | Költség (teljes költség USD-ben) | |
| Diffúz kibocsátások | Elszívó ernyők, zárt térbe telepítés stb., véggáztisztítás szövetbetétes szűrőkkel | >99 | - | |
| Pörkölés/szinterezés | Feláramló szinterezés: elektrosztatikus leválasztók + gázmosók (a kétlépcsős kontaktkénsav-gyártás előtt) + szövetbetétes szűrők a maradék gázra | - | 7-10/Mg H2SO4 | |
| Hagyományos olvasztás (redukciós kohó) | Aknakemence: lezárt tető/megfelelő elszívása a csapolónyílásoknál + szövetbetétes szűrők, burkolt öntőcsatorna, tolóajtós kemencefedél | - | - | |
| Imperial Smelting | Hatékony gázmosók | >95 | - | |
| Venturi gázmosók | - | - | ||
| Tolóajtós kemencefedél | - | 4/Mg gyártott fém | ||
| Nyomás alatti kilúgozás | Az alkalmazott technológia a koncentrátum kilúgozhatóságától függ | >99 | esetfüggő | |
| Közvetlen redukciós olvasztás | Flash-olvasztás: pl. Kivcet, Outokumpu és Mitsubishi eljárás | - | - | |
| Fürdős olvasztás, pl. felülről levegőztetett, forgódobos konverter, Ausmelt, Isasmelt, QSL és Noranda eljárás | Ausmelt: Pb 77, Cd 97; QSL: Pb 92, Cd 93 | QSL: működési költségek: 60/Mg Pb |
7. b) táblázat: A másodlagos színesfém-ágazat szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye
| Kibocsátás forrása | Kibocsátás-csökkentés módszere | Porkibocsátás- csökkentésének hatékonysága (%) | Költség (teljes költség USD-ben) | |
| Ólomgyártás | Rövid forgódobos kemence: elszívóernyők a csapoló nyílások megfelelő elszívására + szövetbetétes szűrők, csőkondenzátor, oxigénbefúvásos égő | 99.9 | 45/Mg Pb | |
| Cinkgyártás | Imperial Smelting | >95 | 14/Mg Zn |
Cementipar
(II. melléklet, 7. kategória)
47. A cementégető kemencékben másodlagos tüzelőanyagok is felhasználhatók, úgy, mint hulladékolaj vagy használt gumiabroncs. Amennyiben az égetéshez hulladékot használnak, akkor a kibocsátásnak a hulladékégetőkkel szemben támasztott követelményeknek kell megfelelnie, és az alkalmazott mennyiségtől függően, veszélyes hulladék hasznosítása esetén a kibocsátásnak a veszélyeshulladék-égetők előírásait kell teljesítenie. Jelen fejezet azonban csak a fosszilis tüzelőanyagokkal fűtött kemencékkel foglalkozik.
48. A cementgyártás valamennyi folyamatában előfordul részecske-kibocsátás, így a nyersanyagok szállításakor, rakodásakor és tárolásakor, valamint előkészítésekor (törők, szárítók), továbbá a klinkergyártásnál és a cementkészítésnél. A nehézfémek a nyersanyagokkal és a fosszilis vagy hulladék-tüzelőanyagokkal jutnak be a cementkemencékbe.
49. A következő kemencetípusokat használják klinkercement gyártására: hosszú nedves forgódobos kemence, hosszú száraz forgódobos kemence, forgódobos kemence ciklonos előfűtővel, forgódobos kemence rostélyos előfűtővel, és aknakemence. Az energiaigény és a kibocsátás-csökkentési lehetőségek szempontjából a ciklonos előfűtős forgódobos kemencét kell előnyben részesíteni.
50. A forgódobos kemencéből kilépő torokgázokat a porleválasztás előtt hővisszanyerés céljából átvezetik az előfűtő rendszeren és (ha vannak) a szárítómalmokon. Az összegyűjtött port visszaadagolják az alapanyaghoz.
51. A kemencébe kerülő ólom és kadmium mennyiségének kevesebb, mint 0,5%-a kerül a véggázokba. A magas alkálitartalom és a kemencében lejátszódó elnyelési folyamat elősegíti a fémek megkötődését a klinkerben vagy a klinkerporban.
52. A légkörbe kibocsátott nehézfémek mennyisége csökkenthető például egy mellékáram kivezetésével és az abból összegyűjtött por összegyűjtésével a nyersanyaghoz való visszatáplálás helyett. Minden ilyen esetben mérlegelni kell azonban a nehézfémek hulladéklerakóba való kieresztésének következményeit. Egy másik lehetséges eljárás a forrólisztes módszer, amikor a kalcinált forróliszt egy részét közvetlenül a kemence bejáratánál leválasztják, és azt a cementgyártó egységbe juttatják. Alternatívaként a por a klinkerhez is hozzáadagolható. Egy másik fontos módszer a jól szabályozott, stabil kemenceüzem, hogy elkerülhessék az elektrosztatikus leválasztók vészleállítását. Vészleállítást okozhat a magas szénmonoxid-koncentráció. Ilyenkor nagyon fontos a kiugró mértékű nehézfém-kibocsátások elkerülése.
53. A legfontosabb kibocsátás-csökkentő eljárásokat a 8. táblázat mutatja be. A törő- és őrlőművek, valamint a szárítók porkibocsátásának csökkentésére leginkább szövetbetétes szűrőket használnak, míg a kemencék és klinkerhűtők esetében elektrosztatikus leválasztókkal végzik a kilépő gázok tisztítását. Az elektrosztatikus leválasztók alkalmazásával 50 mg/m3 alá csökkenthető a porkoncentráció. Szövetbetétes szűrőkkel 10 mg/m3 porkoncentráció érhető el a tisztított gázban.
8. táblázat: A cementipar szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye
| Kibocsátás forrása | Kibocsátás- csökkentés módszere | Csökkentés hatékonysága (%) | Költség | |
| Aprítók, őrlőmalmok, szárítók közvetlen kibocsátása | Szövetbetétes szűrők | Cd. Pb: >95 | - | |
| Forgódobos kemencék, klinkerhűtők közvetlen kibocsátásai | Elektrosztatikus leválasztók | Cd. Pb: >95 | - | |
| Forgódobos kemencék közvetlen kibocsátásai | Aktívszenes adszorpció (megkötés) | Hg: >95 | - |
Üveggyártás
(II. melléklet, 8. kategória)
54. Az üveggyártásban különösen nagy jelentősége van az ólomkibocsátásnak, mivel számos üvegfajta előállításánál az ólom nyersanyagként funkcionál (pl. kristályüvegek, katódsugárcsövek). A közönséges üveg előállításának ólomkibocsátása a folyamatban felhasznált visszaforgatott üveg minőségétől függ. A kristályüvegek olvasztásakor kibocsátott porok ólomtartalma általában mintegy 20-60%.
55. A porkibocsátás főleg a nyersanyag-bekeverésből, a kemencékből, a kemencenyílások diffúz gázszivárgásaiból és a kész üveg polírozásából, szórásából származik. A kibocsátás függ a felhasznált tüzelőanyagtól, a kemence típusától és a gyártott üveg fajtájától. Az oxigéntüzeléses égők mintegy 60%-kal csökkentik a véggáz mennyiségét és a szállópor-keletkezést. Az ólomkibocsátás jelentősen alacsonyabb elektromos fűtésnél, mint olaj- vagy gáztüzelés esetén.
56. A nyersanyag megolvasztása folyamatos vagy napi üzemi kádakban vagy olvasztótégelyekben történik. A szakaszos üzemű kemencékben történő olvasztásnál a porkibocsátás jelentősen változhat. A kristályüveg-olvasztó kádak porkibocsátása magasabb (<5 kg/Mg olvadt üveg), mint az egyéb kádaké (<1 kg/Mg megömlesztett szóda- vagy káliüveg).
57. Néhány módszer a fémtartalmú közvetlen porkibocsátások csökkentésére: az üvegelegy pelletezése, a fűtőrendszer átállítása olaj-/gáztüzelésről elektromos fűtésre, nagyarányú üveg-visszaforgatás a nyersanyagadagba, jobb méreteloszlású nyersanyagok használata és az újrahasznosított üvegeknél az ólomtartalmú frakciók kiszűrése. Az elszívott gázok tisztíthatók szövetbetétes szűrőkkel, amelyek segítségével 10 mg/m3 alá csökkenthetők a kibocsátások. Elektrosztatikus leválasztókkal 30 mg/m3 érhető el. Az ide vonatkozó leválasztási hatékonyságokat a 9. táblázat mutatja.
58. Az ólom nélküli kristályüveggyártás fejlődik.
9. táblázat: Az üveggyártás szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye
| Kibocsátás forrása | Kibocsátás- csökkentés módszere | Porleválasztási hatékonyság (%) | Költség (teljes költség) | |
| Közvetlen kibocsátások | Szövetbetétes szűrők (FRF) | >98 | - | |
| Elektrosztatikus leválasztók (ESP) | >90 | - |
Klór-alkáli ipar
(II. melléklet, 9. kategória)
59. A klór-alkáli ipar klórgázt, alkáli-hidroxidokat és hidrogént állít elő sóoldatok elektrolízisével. A működő üzemekben leggyakrabban alkalmazott két módszer a higanykatódos és a diafragmás eljárás. Mindkettőnél megfelelő technológiai megoldásokra van szükség a környezetszennyezés elkerülése érdekében. A diafragmás eljárásnál nincs közvetlen higanykibocsátás, kisebb az elektrolízis energiaigénye, de nagyobb az alkálihid-roxid-töményítés hőenergia-igénye (a teljes energiamérleget tekintve a diafragmás technológia kissé előnyösebb, kb. 10-15%-kal), és jóval kompaktabb cellákkal működik. Ezért új üzemek létesítésekor a diafragmás eljárást kell előnyben részesíteni. A szárazföldi eredetű tengerszennyezés megelőzéséről szóló 1990. június 14-i, 90/3. számú bizottsági határozat (Parcom) javaslatot tesz a meglévő, higanykatódos klór-alkáli üzemek mielőbbi kiváltására, célul tűzve ki a 2010. évet, mint a teljes felszámolás időpontját.
60. A higanykatódos eljárás diafragmásra cserélésének fajlagos beruházási költségét 700-1000 USD/Mg Cl2 közötti értékre teszik. Bár többletráfordítást jelent - egyebek között - a szolgáltatások nagyobb költsége vagy a sóoldat tisztítási költsége, a teljes üzemeltetési költség a legtöbb esetben alacsonyabb. Ez főként az alacsonyabb energiafogyasztásnak, valamint a szennyvíztisztítás és hulladékártalmatlanítás kisebb költségének köszönhető.
61. A higanykatódos eljárás során a higany környezetbe történő kibocsátásának forrásai a következők: cellaterem szellőztetése, technológiai elszívások, a termékek, főleg a hidrogén, valamint a szennyvíz. A légköri kibocsátásokat tekintve a cellákból a cellaterembe történő diffúz higanykibocsátás különösen jelentős. A megelőző és kibocsátás-csökkentő intézkedések nagy fontosságúak és előnyben részesítendők, figyelembe véve az adott üzem kibocsátási forrásainak fontossági sorrendjét. Minden esetben speciális környezetvédelmi intézkedésekre van szükség, ha az eljárás során keletkező iszapokból visszanyerik a higanyt.
62. A meglévő higanykatódos üzemekben az alábbi eljárásokkal csökkenthetők a kibocsátások:
- folyamatszabályozás és műszaki megoldások a cellák működésének optimalizálására, karbantartás és hatékonyabb munkaszervezés,
- lefedés, tömítések használata, szabályozott lefújtgázelszívás,
- a cellatermek takarítása és a tisztántartásukat megkönnyítő intézkedések,
- bizonyos gázáramok (egyes szennyezett levegőáramok és hidrogéngáz) tisztítása.
63. A fenti intézkedések segítségével termelési kapacitásra vonatkoztatva éves átlagban a higanykibocsátás jóval 2 g/Mg klórgáz fajlagos szint alá csökkenthető. Léteznek üzemek, ahol jóval 1 g/Mg Cl2 termelési kapacitás alatti kibocsátást érnek el. A 90/3-as Parcom határozat eredményeként a működő higanykatódos üzemeknek a szárazföldi eredetű tengerszennyezés megelőzéséről szóló egyezmény hatálya alá tartozó kibocsátások esetében 1996. december 31-éig el kellett érniük a 2 g Hg/Mg Cl2 kibocsátási értéket. Mivel a kibocsátás nagymértékben függ a megfelelő technológiai gyakorlattól, az átlag értékébe bele kell számítani az egyéves vagy rövidebb karbantartási periódust is.
Települési, gyógyászati és veszélyes hulladék égetése
(II. melléklet, 10. és 11. kategória)
64. A települési hulladék, gyógyászati és veszélyes hulladék égetése is kadmium-, ólom- és higanykibocsátással jár. A higany teljes egészében, a kadmium nagy része, míg az ólom kis mértékben válik gőz-halmazállapotúvá az égetés során. A nehézfém-kibocsátás csökkentésére célzott lépéseket kell tenni az égetési folyamat előtt és után is.
65. A pernyeleválasztásra az elérhető legjobb technika a szövetbetétes szűrők kombinálása a gőzök kibocsátását csökkentő nedves vagy száraz módszerekkel. Az elektrosztatikus pernyeleválasztók nedves leválasztó rendszerekkel történő kombinálása szintén eredményezhet alacsony por- és pernyekibocsátást, azonban itt a textilbetétes szűrőknél jóval kisebb ez egyéb hatékonyságnövelő intézkedések lehetősége, különösen, ha a textilbetéteknek az illékony szennyezőanyagok megkötésére szolgáló előzetes felületi kezelésére gondolunk.
66. Amennyiben BAT technológiát használnak a véggáz tisztítására, a porkoncentráció 10-20 mg/m3 közé csökken, de a gyakorlatban ennél alacsonyabb értéket is elérnek, néhány esetben 1 mg/m3 alatti koncentrációról számoltak be. A higany koncentrációja 0,05-0,10 mg/m3 szintre csökkenthető (11% O2 tartalomra átszámítva).
67. A másodlagos kibocsátások csökkentésére szolgáló legfontosabb eljárásokat a 10. táblázat mutatja be. Meglehetősen nehéz általánosan érvényes költségadatokat megadni, mivel az 1 tonnára jutó, USD-ben kifejezett fajlagos költségek számos üzemspecifikus tényezőtől függnek, mint például a hulladék összetételétől.
68. A települési hulladék valamennyi összetevőjében (pl. termékek, papír, szerves anyag) találhatók nehézfémek. Ezért az égetésre kerülő hulladék mennyiségének csökkentésével csökkenthető a kibocsátott nehézfémek mennyisége. Ez többféle hulladékkezelési stratégiával, köztük újrahasznosítási programokkal, a szerves anyagok komposztálásával érhető el. Emellett vannak olyan UN/ECE tagországok, ahol engedélyezett a települési hulladék lerakása. Megfelelően működtetett hulladéklerakóban nincs kadmium- és ólomkibocsátás, és a higanykibocsátás is alacsonyabb, mint az égetés esetén. Számos UN/ECE tagországban folynak kutatások a lerakók higany-kibocsátására vonatkozóan.
10. táblázat: A települési hulladék-, gyógyászati- és veszélyeshulladék-égetés kibocsátóforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye
| Kibocsátás forrása | Kibocsátás-csökkentés módszere | Porkibocsátás csökkentésének hatékonysága (%) | Költség (teljes költség USD-ben | |
| Kéményből távozó véggázok | Nagy hatékonyságú gázmosók | Pb, Cd: >98 Hg: kb. 50 | - | |
| Elektrosztatikus leválasztók (3 területen) | Pb, Cd: 80-90 | 10-20/Mg hulladék | ||
| Nedves elektrosztatikus leválasztók (1 területen) | Pb, Cd: 95-99 | - | ||
| Szövetbetétes szűrők | Pb, Cd: 95-99 | 15-30/Mg hulladék | ||
| Aktívszén hozzáadás + szövetbetétes szűrők | Hg: >85 | üzemeltetési költség: kb. 2-3/Mg hulladék | ||
| Aktívszén ágyas szűrés | Hg: >99 | üzemeltetési költség: kb. 50/Mg hulladék |
A határértékek és az elérhető legjobb technikák alkalmazására rendelkezésre álló időtartam a következő:
a) új, helyhez kötött források esetében: a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két év,
b) meglévő, helyhez kötött források esetében: a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított nyolc év. Bizonyos meglévő, helyhez kötött források esetében ez az időtartam szükség esetén meghosszabbítható a nemzeti jogszabályokban meghatározott amortizációs időszaknak megfelelően.
I. BEVEZETÉS
1. A nehézfém-kibocsátások korlátozása szempontjából kétféle határértéknek van jelentősége:
- egyes nehézfémekre vagy nehézfémcsoportokra vonatkozó határértékek, és
- a por-kibocsátásokra vonatkozó általános határértékek.
2. A por-határértékek alapvetően nem helyettesíthetik a kadmiumra, ólomra és higanyra vonatkozó fajlagos határértékeket, mivel a porhoz kötődő fémek mennyisége eljárásonként változó. Azonban a szállópor-határértékek betartása jelentősen hozzájárul az általánosságban vett nehézfém-kibocsátások csökkentéséhez. Emellett a por-kibocsátások figyelemmel követése általában olcsóbb, mint az egyes anyagok monitoringja, ráadásul az egyes nehézfémek folyamatos megfigyelése általában nem kivitelezhető. Mindezek miatt a részecske-határértékeknek nagy jelentősége van, és legtöbbször ebben a mellékletben is szerepelnek, hogy kiegészítsék vagy helyettesítsék a kadmiumra, ólomra vagy higanyra vonatkozó fajlagos határértékeket.
3. A mg/m3-ben megadott határértékek normál állapotra vonatkoznak (273,15 K hőmérsékleten, 101,3 kPa nyomáson mért szárazgáztérfogat), és általában többórás, rendszerint 24 órás működés alatti egy órás mérések átlagértékeként számítják őket. Ebbe nem tartozik bele az indítás és leállítás szakasza. Az átlagolási időtartam szükség szerint növelhető a kellően pontos monitoring eredmények elérése érdekében. A véggáz oxigéntartalmára vonatkozóan a néhány fő, helyhez kötött forrásra megadott értékeket kell alkalmazni. Tilos mindenféle, a hulladékgázban lévő szennyezőanyagok koncentrációjának csökkentését célzó hígítás. A nehézfémekre vonatkozó határértékek magukba foglalják a fém és vegyületeinek szilárd, gáz és gőz halmazállapotú formáját, átszámítva az adott tiszta fémre. Ha a határérték g/termelési egységre vagy kapacitásra vonatkoztatott összkibocsátásra van megadva, akkor azon a pont- vagy diffúz forrásból származó összes, egy évre számított kibocsátást kell érteni.
4. Amennyiben nem zárható ki egy adott határérték túllépése, akkor vagy a kibocsátásokat, vagy egy olyan teljesítményparamétert kell megfigyelés alá vonni, amely jelzi, hogy a kibocsátás korlátozására szolgáló berendezés üzemeltetése és fenntartása a megfelelő módon történik-e. A kibocsátás vagy a teljesítményindikátor megfigyelésének folyamatosnak kell lennie, ha a részecske-kibocsátás tömegárama 10 kg/h felett van. Ha a kibocsátásokat mérik rendszeresen, akkor a légszennyező anyag koncentrációját a gázvezetékben, csatornában vagy kéményben reprezentatív méréssel kell meghatározni. Ha a részecske-kibocsátás megfigyelése szakaszos, akkor a koncentrációk mérését szabályos időközönként, alkalmanként legalább három független leolvasással kell végezni. A mintavételt és minden szennyező anyag elemzését, valamint az automata mérőberendezések kalibrálására szolgáló referenciaméréseket is az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) vagy a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által kiadott szabványok szerint kell végezni. A CEN- vagy ISO-szabványok kidolgozásáig a nemzeti szabványok az irányadók. A nemzeti szabványok akkor is alkalmazhatók, ha a CEN vagy ISO által kiadott szabványokkal azonos eredményre vezetnek.
5. Folyamatos megfigyelés esetén a határérték akkor tekinthető teljesítettnek, ha a 24 órás időtartamra számított kibocsátási átlagértékek egyike sem haladja meg a határértéket, vagy ha a megfigyelt paraméter 24 órás átlaga nem haladja meg a paraméternek azt a korrelációs értékét, amelyet a kibocsátást korlátozó berendezés szabályos üzemeltetése és fenntartása idején végzett teljesítményteszttel határoztak meg. A kibocsátás nem folyamatosan végzett megfigyelésekor a megfelelés akkor tekinthető teljesítettnek, ha az ellenőrzésenkénti leolvasások átlaga nem haladja meg a határértéket. A termelési egységekre vonatkoztatott összkibocsátásban vagy összes éves kibocsátásban kifejezett határérték akkor tekinthető teljesítettnek, ha a fentebb írtaknak megfelelően a megfigyelt értéket nem lépi túl.
II. A KIVÁLASZTOTT FŐ, HELYHEZ KÖTÖTT FORRÁSOKRA VONATKOZÓ SPECIFIKUS HATÁRÉRTÉKEK
Fosszilis tüzelőanyagok égetése
(II. melléklet, 1. kategória)
6. A határértékek szilárd tüzelőanyagok esetén 6%-os, folyékony tüzelőanyagoknál 3%-os O2-tartalmú véggázra vonatkoznak.
7. A részecske-kibocsátás határértéke szilárd és folyékony tüzelőanyagoknál: 50 mg/m3.
Színterelő üzemek
(II. melléklet, 2. kategória)
8. A részecske-kibocsátás határértéke: 50 mg/m3.
Pelletező üzemek
(II. melléklet, 2. kategória)
9. A részecske-kibocsátás határértéke:
a) őrlés, szárítás: 25 mg/m3 és
b) pelletezés: 25 mg/m3 vagy
10. az összes részecske-kibocsátás határértéke: 40 g/Mg előállított pellet.
Kohók
(II. melléklet, 3. kategória)
11. A részecske-kibocsátás határértéke: 50 mg/m3.
Ívkemencék
(II. melléklet, 3. kategória)
12. A részecske-kibocsátás határértéke: 20 mg/m3.
Réz- és cinkgyártás, ideértve az Imperial Smelting kemencéket
(II. melléklet, 5. és 6. kategória)
13. A részecske-kibocsátás határértéke: 20 mg/m3.
Ólomgyártás
(II. melléklet, 5. és 6. kategória)
14. A részecske-kibocsátás határértéke: 10 mg/m3.
Cementipar
(II. melléklet, 7. kategória)
15. A részecske-kibocsátás határértéke: 50 mg/m3.
Üveggyártás
(II. melléklet, 8. kategória)
16. A határértékek kemencetípustól függően eltérő O2 tartalmú véggázra vonatkoznak: kádkemencék: 8%; tégelykemencék és napi kádak: 13%.
17. Az ólomkibocsátás határértéke: 5 mg/m3.
Klór-alkáli ipar
(II. melléklet, 9. kategória)
18. A határértékek az egy üzem által a levegőbe kibocsátott összes higany mennyiségére vonatkoznak, a szennyezőforrás típusától függetlenül, éves átlagban megadva.
19. A meglévő klór-alkáli üzemekre vonatkozó határértékeket a végrehajtó szerv keretében ülésező feleknek kell meghatározniuk a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két éven belül.
20. Az új klór-alkáli üzemekre vonatkozó határérték: 0,01 g Hg/Mg Cl2 termelőkapacitás.
Települési-, gyógyászati- és veszélyeshulladék-égetés
(II. melléklet, 10. és 11. kategória)
21. A határértékek 11% O2 tartalmú véggázra vonatkoznak.
22. A részecske-kibocsátás határértéke:
a) 10 mg/m3 veszélyes és gyógyászati hulladék égetése esetén,
b) 25 mg/m3 települési hulladék égetésénél.
23. Az ólomkibocsátás határértéke:
a) 0,05 mg/m3 veszélyes hulladék égetése esetén,
b) 0,08 mg/m3 települési hulladék égetésénél,
c) a gyógyászati hulladékok égetéséből származó, higanytartalmú kibocsátások határértékeit a végrehajtó szervben ülésező feleknek kell meghatározniuk a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két éven belül.
1. Amennyiben ez a melléklet másként nem rendelkezik, a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított hat hónapon belül az országúti járművekhez forgalmazott benzin ólomtartalmát 0,013 g/l-re kell csökkenteni. A 0,013 g/l-nél alacsonyabb ólomtartalmú ólmozatlan benzint forgalmazó szerződő feleknek az ólomtartalom szinten tartására vagy további csökkentésére kell törekedniük.
2. Valamennyi szerződő félnek törekednie kell arra, hogy az (1) bekezdés szerinti ólomtartalmú üzemanyagokra történő átállás összességében az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatások csökkenését eredményezze.
3. Ha valamely szerződő fél megállapítja, hogy a forgalmazott benzin ólomtartalmának (1) bekezdés szerinti korlátozása súlyos társadalmi-gazdasági vagy műszaki problémákat okozna, vagy összességében nem járna környezetvédelmi vagy egészségügyi előnyökkel többek között az ország éghajlata miatt, akkor az említett időtartam 10 évre meghosszabbítható, ami alatt 0,15 g/l alatti ólomtartalmú ólmozott benzint forgalmazhatnak az országban. Ilyen esetben a szerződő félnek a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratával együtt letétbe kell helyeznie egy arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy az időtartamot meg kívánja hosszabbítani, és azt a végrehajtó szerv felé írásban meg kell indokolnia.
4. A szerződő fél engedélyt kap kis mennyiségben, összes benzin eladásának 0,5%-áig olyan, 0,15 g/l ólomtartalmú ólmozott benzin forgalmazására, amit öreg országúti járművek működtetéséhez használnak.
5. Valamennyi szerződő fél köteles az alábbi koncentrációértékek alatti szintet elérni a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított ötéves időtartamon belül, vagy 10 éven belül az olyan, átalakulásban lévő gazdasággal rendelkező országok, amelyek a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirattal együtt letétbe helyezett nyilatkozatban jelzik a 10 éves időszak vállalását:
a) 0,05 tömegszázalék higanytartalom a tartósan szélsőséges viszonyok közötti (pl. 0 °C alatti, vagy 50 °C feletti hőmérséklet, ütődésnek kitett) használatra gyártott alkáli-mangán szárazelemekben, valamint
b) 0,025 tömegszázalék higanytartalom az egyéb alkáli-mangán szárazelemekben.
A fenti határértékek új elemtechnológia alkalmazásánál vagy a szárazelem új termékbe való beépítésénél túlléphetők, ha megfelelő óvintézkedésekkel biztosítják, hogy a gyártott elem vagy termék, amelyből az elem nem távolítható el könnyen, környezetvédelmi szempontból megfelelő módon kerül ártalmatlanításra. Szintén nem vonatkozik a kötelezettség az alkáli-mangán gombelemekre és a gombelemekből álló szárazelemekre.
1. Ez a melléklet a termékforgalom szabályozása terén nyújt iránymutatást a szerződő feleknek.
2. A felek fontolóra vehetik a megfelelő, például alább felsorolt, termékforgalmat szabályozó intézkedések alkalmazását, ha ezt az I. mellékletben szereplő, egy vagy több nehézfémet tartalmazó kibocsátások emberi egészségre és környezetre gyakorolt káros hatásainak kockázata indokolttá teszi, figyelembe véve az intézkedésekkel járó valamennyi kockázatot és előnyt, valamint szem előtt tartva azt, hogy a termékek bármiféle megváltoztatásának, cseréjének összességében az emberi egészségre és környezetre gyakorolt káros hatások csökkentését kell eredményeznie:
a) az I. mellékletben szereplő, egy vagy több nehézfémet szándékos hozzáadás révén tartalmazó termék kiváltása, ha létezik megfelelő alternatívája,
b) az I. mellékletben szereplő nehézfémek minimalizálása vagy kiváltása azokban a termékekben, amelyek azt vagy azokat szándékos hozzáadás révén tartalmazzák,
c) termékinformációk nyújtása, ideértve a címkézést, hogy a felhasználók megfelelő tájékoztatást kapjanak a termékben lévő, szándékosan hozzáadott, az I. mellékletben szereplő nehézfém(ek)ről, valamint a biztonságos használat és a hulladékkezelés követelményeiről,
d) gazdasági ösztönzők vagy önkéntes megállapodások alkalmazása a termékek I. mellékletben szereplő nehézfémtartalmának csökkentése vagy megszüntetése érdekében,
e) az I. mellékletben szereplő nehézfémek valamelyikét tartalmazó termékek környezetbarát gyűjtését, újrahasznosítását vagy ártalmatlanítását célzó programok kidolgozása és megvalósítása.
3. Az alább felsorolt termékek vagy termékcsoportok mindegyike tartalmaz az I. mellékletben felsorolt, egy vagy több nehézfémet, és ezekre vonatkozóan legalább egy szerződő fél kötelező vagy önkéntes intézkedéseket tesz, mivel a termékek jelentősen hozzájárulnak az I. mellékletben felsorolt egy vagy több nehézfém-kibocsátásához. Azonban nincs még elegendő információ arról, hogy ezek a termékek minden félnél lényeges szennyezőforrást jelentenek, és ezért a VI. mellékletben szerepeljenek. Valamennyi felet bátorítunk azonban, hogy a beszerezhető információkat vegye figyelembe, és ha megelőző intézkedések megtétele indokolt, alkalmazza a (2) bekezdésben megadott termékforgalmazási intézkedéseket az alábbi felsorolásban szereplő egy vagy több termékre:
a) higanytartalmú, elektromos alkatrészek, azaz egy vagy több, elektromos áram vezetésére szolgáló érintkezőt vagy érzékelőt tartalmazó készülékek, pl. relék, termosztátok, szintkapcsolók, nyomáskapcsolók és egyéb kapcsolók (a megtett intézkedések között szerepel a higanytartalmú elektromos alkatrészek nagy részének a betiltása, önkéntes programok egyes higanyos kapcsolók elektronikus vagy speciális kapcsolóval történő helyettesítésére, a kapcsolók újrahasznosítására kidolgozott önkéntes programok és a termosztátok újrahasznosítására kidolgozott önkéntes programok),
b) higanytartalmú mérőeszközök, pl. hőmérők, manométerek, légnyomásmérők, nyomásmérők, kapcsolók és távadók (a megtett intézkedések között szerepel a higanytartalmú hőmérők és mérőeszközök betiltása),
c) higanytartalmú fényforrások (a megtett intézkedések között szerepelnek az önkéntes újrahasznosítási programok, valamint a lámpánkénti higanytartalom csökkentése önkéntes vagy kötelező programokkal),
d) higanytartalmú fogászati amalgám (a megtett intézkedések között szerepelnek a fogászati amalgám használatára vonatkozó önkéntes intézkedések és - nem teljes körű - tiltás, valamint annak megakadályozására irányuló önkéntes programok, hogy a szájsebészetekből az amalgámhulladék víztisztító telepekre jusson),
e) higanytartalmú növényvédő szerek, köztük a csávázószerek (a megtett intézkedések között szerepel az összes higanyos növényvédő szer, köztük a csávázószerek betiltása, valamint a higany fertőtlenítőszerként történő alkalmazásának betiltása),
f) higanytartalmú festékek (a megtett intézkedések között szerepel minden ilyen típusú festék betiltása, tiltás az ilyen festékek belső terekben és gyerekjátékokon történő alkalmazására, higany használatának betiltása a korhadás- és algásodásgátló festékekben), és
g) egyéb, a VI. mellékletben nem szereplő higanytartalmú szárazelemek (a megtett intézkedések között a higanytartalom csökkentését célzó önkéntes programok, jogszabályok és környezetvédelmi díjak, valamint önkéntes újrahasznosítási programok szerepelnek).”
3. § (1) E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a környezetvédelemért felelős miniszter gondoskodik.
