1. § A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 193/V. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a munkaviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi munkabér összegét az utolsó munkában töltött napon irányadó személyi alapbér alapján kell meghatározni.
(6) A tizenharmadik havi munkabért a tárgyévben havonta, a munkabér kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított személyi alapbér egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Nem fizethető ki a tizenharmadik havi személyi alapbér esedékes részlete,
a) ha a kifizetés esedékességének időpontjában a munkaviszony még nem áll fenn legalább három hónapja, vagy
b) ha a kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt a munkaviszony a (3) bekezdés a), c), illetve d) pontjában meghatározott okból, illetőleg fizetés nélküli szabadság miatt szünetelt.
(7) Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi munkabér, illetve annak időarányos része (1)-(5) bekezdés szerint megállapított összegét
a) nem éri el, úgy a különbözetet
aa) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,
ab) a munkaviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
a munkavállaló számára ki kell fizetni;
b) meghaladja, úgy a különbözetet
ba) a munkavállaló tárgyévet követő januári munkabérének kifizetésétől kezdődően a munkabéréből,
bb) a munkaviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén a munkavállaló számára a munkaviszony megszűnésekor kifizetett juttatások összegéből
a 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.”
2. § A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 49. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a közszolgálati jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény összegét az utolsó munkában töltött napon irányadó illetmény alapján kell meghatározni.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Nem fizethető ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete,
a) ha a kifizetés esedékességének időpontjában a közszolgálati jogviszony még nem áll fenn legalább három hónapja, vagy
b) ha a kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt a közszolgálati jogviszony a (3) bekezdés a), c), illetve d) pontjában meghatározott okból, illetőleg fizetés nélküli szabadság miatt szünetelt.
(7) Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(5) bekezdés szerint megállapított összegét
a) nem éri el, úgy a különbözetet
aa) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,
ab) a közszolgálati jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
a köztisztviselő számára ki kell fizetni;
b) meghaladja, úgy a különbözetet
ba) a köztisztviselő tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből,
bb) a közszolgálati jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén a köztisztviselő számára a jogviszony megszűnésekor kifizetett juttatások összegéből
a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.”
3. § A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 68. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény összegét az utolsó munkában töltött napon irányadó illetmény alapján kell meghatározni.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Nem fizethető ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete,
a) ha a kifizetés esedékességének időpontjában a közalkalmazotti jogviszony még nem áll fenn legalább három hónapja, vagy
b) ha a kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt a közalkalmazotti jogviszony a (3) bekezdés a), c), illetve d) pontjában meghatározott okból, illetőleg fizetés nélküli szabadság miatt szünetelt.
(7) Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(5) bekezdés szerint megállapított összegét
a) nem éri el, úgy a különbözetet
aa) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,
ab) a közalkalmazotti jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
a közalkalmazott számára ki kell fizetni;
b) meghaladja, úgy a különbözetet
ba) a közalkalmazott tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből,
bb) a közalkalmazotti jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén a közalkalmazott számára a jogviszony megszűnésekor kifizetett juttatások összegéből
a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.”
4. § Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 48. § (4)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) A tizenharmadik havi illetmény összege
a) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,
b) az ügyészségi szolgálati viszony év közben történt megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
megállapított illetmény összege.
(5) A tizenharmadik havi illetmény kifizetése iránt a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell intézkedni. Nem fizethető ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete,
a) ha a kifizetés esedékességének időpontjában az ügyészségi szolgálati viszony még nem áll fenn legalább három hónapja, vagy
b) ha a kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt az ügyészségi szolgálati viszony a (3) bekezdés a), c), illetve d) pontjában meghatározott okból, illetőleg fizetés nélküli szabadság miatt szünetelt.
(6) Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(4) bekezdés szerint megállapított összegét
a) nem éri el, úgy a különbözetet
aa) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,
ab) az ügyészségi szolgálati viszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
az ügyész számára ki kell fizetni;
b) meghaladja, úgy a különbözetet
ba) az ügyész tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből,
bb) az ügyészségi szolgálati viszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az ügyész számára a jogviszony megszűnésekor kifizetett juttatások összegéből
a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.”
5. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 109. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a hat hónapot nem haladja meg -
a) a keresőképtelenséget okozó betegség,]
„b) a 30 napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartamát,”
[c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a hivatásos állomány tagja átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült,
figyelembe kell venni.]
(2) A Hszt. 109. § (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonya év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény összegét az utolsó munkában töltött napon irányadó távolléti díj alapján kell meghatározni.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra számított távolléti díj egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Nem fizethető ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete,
a) ha a kifizetés esedékességének időpontjában a hivatásos szolgálati viszony még nem áll fenn legalább három hónapja, vagy
b) ha a kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt a hivatásos szolgálati viszony a (3) bekezdés a), illetve c) pontjában meghatározott okból, illetőleg illetmény nélküli szabadság miatt szünetelt.
(7) Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(5) bekezdés szerint megállapított összegét
a) nem éri el, úgy a különbözetet
aa) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,
ab) a hivatásos szolgálati viszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
az állomány tagja számára ki kell fizetni;
b) meghaladja, úgy a különbözetet
ba) a hivatásos állomány tagja tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből,
bb) a hivatásos szolgálati viszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén a hivatásos állomány tagja számára a jogviszony megszűnésekor kifizetett juttatások összegéből
a 106. § (2) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.”
6. § Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 116. § (4)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A tizenharmadik havi illetmény összege
a) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,
b) a szolgálati viszony év közben történt megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
megállapított illetmény összege.
(5) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény összegét az utolsó munkában töltött napon irányadó illetmény alapján kell meghatározni.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Nem fizethető ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete,
a) ha a kifizetés esedékességének időpontjában a szolgálati viszony még nem áll fenn legalább három hónapja, vagy
b) ha a kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt a szolgálati viszony a (3) bekezdés a), c), illetve d) pontjában meghatározott okból, illetőleg fizetés nélküli szabadság miatt szünetelt.
(7) Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(5) bekezdés szerint megállapított összegét
a) nem éri el, úgy a különbözetet
aa) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,
ab) a szolgálati viszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
az igazságügyi alkalmazott számára ki kell fizetni;
b) meghaladja, úgy a különbözetet
ba) az igazságügyi alkalmazott tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből,
bb) a szolgálati viszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az igazságügyi alkalmazott számára a jogviszony megszűnésekor kifizetett juttatások összegéből
az Mt. 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.”
7. § (1) A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 119. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a hat hónapot nem haladja meg -
a) a keresőképtelenséget okozó betegség,]
„b) a 30 napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartamát,”
[c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az állomány tagja átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült,
figyelembe kell venni.]
(2) A Hjt. 119. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha az állomány tagjának szolgálati viszonya év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény összegét az utolsó munkában töltött napon irányadó távolléti díj alapján kell meghatározni.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra számított távolléti díj egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Nem fizethető ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete,
a) ha a kifizetés esedékességének időpontjában az állomány tagjának szolgálati viszonya még nem áll fenn legalább három hónapja, vagy
b) ha a kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt az állomány tagjának szolgálati viszonya a (3) bekezdés a), illetve c) pontjában meghatározott okból, illetőleg illetmény nélküli szabadság miatt szünetelt.
(7) Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(5) bekezdés szerint megállapított összegét
a) nem éri el, úgy a különbözetet
aa) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,
ab) a szolgálati viszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon
az állomány tagja számára ki kell fizetni;
b) meghaladja, úgy a különbözetet
ba) az állomány tagja tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből,
bb) a szolgálati viszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az állomány tagja számára a jogviszony megszűnésekor kifizetett juttatások összegéből
a 116. § (2), illetve (6) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.”
8. § A tizenharmadik havi illetmény részleteinek 2007. júliusa és decembere közötti kifizetéséhez nyújtott központi költségvetési támogatást a helyi önkormányzatok részére az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 101. § (7) bekezdésében meghatározott közterhek beszámításával csökkentett összegben (nettó módon) kell folyósítani.
9. § (1) E törvény 2007. július 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit első ízben a 2007. június hónapra járó illetmény, illetve munkabér kifizetésekor kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) az Üsztv. 46/B. § (1) bekezdés b) pontjában a „külön juttatásra” szövegrész helyébe „tizenharmadik havi illetményre” szövegrész, az Üsztv. 66. § (2) bekezdés e) pontjában a „külön juttatásban” szövegrész helyébe „tizenharmadik havi illetményben” szövegrész, valamint az Üsztv. 3. számú melléklete IV. részében a „külön juttatása” szövegrész helyébe a „tizenharmadik havi illetménye” szövegrész,
b) az Iasz. 99. § (4) bekezdésében „a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény” szövegrész helyébe „a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.)” szövegrész
lép.
