Időállapot: közlönyállapot (2007.XI.16.)

2007. évi CXXVI. törvény

egyes adótörvények módosításáról * 

ELSŐ RÉSZ

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT, AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓT, AZ EGYSZERŰSÍTETT KÖZTEHERVISELÉSI HOZZÁJÁRULÁST, VALAMINT AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS EGYENSÚLYÁT JAVÍTÓ KÜLÖNADÓT ÉS JÁRADÉKOT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

I. Fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

1. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-a 2. pontjának a) és d) alpontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

(Belföldi illetőségű magánszemély:)

a) a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel);”

d) az a)–c) pontban nem említett természetes személy, akinek

da) kizárólag belföldön van állandó lakóhelye;

db) létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel;

dc) szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg;

azzal, hogy a létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik.”

(2) Az Szja tv. 3. §-a 4. pontjának d) és m) alpontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek és egyidejűleg a pont a következő n) alponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

(Jövedelemszerzés helye:)

d) nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében a tevékenység-végzés szokásos helyének (az állandó munkavégzés helyének) fekvése szerinti állam; változó munkavégzési helyen végzett tevékenység esetében,

da) ha a magánszemély a munkáltató (a munkaadó) belföldi székhelyével, vagy belföldi telephelyével (állandó bázisával), fióktelepével, kereskedelmi képviseletével áll a jövedelemszerzés alapjául szolgáló jogviszonyban, akkor belföld;

db) a da) pontban nem említett esetben a belföldön végzett tevékenységére arányosan számított jövedelem tekintetében belföld;

dc) a db) pont rendelkezésétől eltérően, az olyan jövedelem tekintetében, amely nemzetközi forgalomban üzemeltetett járművön belföldön kívül (is) teljesített szolgálat ellenértéke, az az állam, amely az ilyen jövedelmet nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján adóztathatja, más esetben a magánszemély illetősége szerinti állam;”

m) az e törvény szerint természetbeni juttatásnak minősülő bevétel esetén belföld;

n) az a)–m) alpontban nem említett esetben a magánszemély illetősége szerinti állam.”

(3) Az Szja tv. 3. §-ának 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„14. Munkáltató: az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve munkaerő-kölcsönzés esetén – a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján – a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője. Munkaerő-kölcsönzés esetén a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásra az e törvényben megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni.”

(4) Az Szja tv. 3. §-ának 22. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„22. Munkaviszonyból származó jövedelem: a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve a munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető adóköteles bevétel, ideértve a munkáltató által a magánszemély javára

a) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba munkáltatói,

b) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe foglalkoztatói

hozzájárulásként fizetett összeg adóköteles részét is.”

(5) Az Szja tv. 3. §-ának 27. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„27. Művelődési intézményi szolgáltatás: könyvtári, levéltári szolgáltatás (SZJ 92.51); múzeumi szolgáltatás, kulturális örökség védelme (SZJ 92.52); előadóművészet (SZJ 92.31.21), filmvetítés (SZJ 92.13.11), állat-, növénykert, védett természeti érték bemutatása (SZJ 92.53.1), közművelődési intézmény által nyújtott felnőtt- és egyéb oktatás (SZJ 80.4).”

(6) Az Szja tv. 3. §-ának 41. és 42. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„41. Agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatás: az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról a mezőgazdasági és halászati ágazatban szóló, 1860/2004/EK bizottsági rendelet (2004. október 6.) által csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősített támogatás.

42. Költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás: a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított olyan támogatás, amelyet a magánszemély kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásainak a folyósítóval történő elszámolási kötelezettsége mellett kap.”

(7) Az Szja tv. 3. §-ának 60. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„60. Kedvezményezett eltartott

a) az, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint, valamint bármely EGT-állam hasonló jogszabálya alapján családi pótlékot, illetőleg más hasonló ellátást folyósítanak,

b) az, aki a családi pótlékra saját jogán jogosult,

c) a magzat (ikermagzat) a várandósság időszakában (fogantatásának 91. napjától megszületéséig),

d) a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély.”

(8) Az Szja tv. 3. §-a a következő 79–82. pontokkal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„79. Befektetési szolgáltató: külön törvény szerint befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére jogosult személy.

80. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény: a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvény szerinti foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény.

81. Kifizető: az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott személy azzal az eltéréssel, hogy kifizetőnek minősül a külföldi személy által belföldi szolgáltatói tevékenysége tekintetében megbízott belföldi illetőségű hitelintézet is, ha az ilyen megbízás alapján belföldön adóköteles jövedelmet fizet ki (ír jóvá).

82. Pályakezdő személy: a munkavállaló a középfokú nevelési-oktatási vagy a felsőoktatási intézménnyel nappali képzés keretében fennálló jogviszonya megszűnését, illetve a tanulói jogviszonya tankötelezettség címén való megszűnését követő egy naptári éven belül létesített első munkaviszonyában, illetve első munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyában.”

2. § Az Szja tv. 5. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Utalvány esetében bevétel az az összeg, amely értékben az utalvány termékre, szolgáltatásra cserélhető, illetőleg kötelezettség csökkentésére felhasználható.”

3. § (1) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének e) és i) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)

e) a visszatérített adót, adóelőleget, feltéve, hogy azt korábban költségként nem érvényesítették, továbbá a magánszemély jogszerűen tett önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozata alapján kiutalt, illetőleg az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt kiutalt összeget; valamint a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozata alapján kiutalt, a nyugdíj-előtakarékossági számláján jóváírt összeget;”

i) azt az összeget, amelyet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint

ia) nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából megállapodás alapján, és/vagy

ib) a nem biztosított magánszemély egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága megszerzése céljából

a magánszemély helyett más személy fizet meg (mindkét esetben ideértve bármely EGT-államban a kötelező társadalombiztosítási rendszer keretében történő megfizetést is);”

(2) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének j) pontja a következő jc)–je) alpontokkal egészül ki, egyidejűleg a bekezdés k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)

[j) azt az összeget, amelyet]

jc) a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített átutalás, átvezetés esetén a külön törvény nyugdíjszolgáltatásnak minősít;

jd) a magánszemély kérelmére, munkaviszonyának megszűnése esetén a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben fennálló követelésének terhére az intézmény más ilyen intézménybe utal át;

je) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a tagot megillető követelése javára jóváír;

k) azt az összeget, amelyet

ka) a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint tagdíj fizetésére kötött támogatási megállapodás alapján a magánszemély helyett más fizet meg;

kb) a munkáltató a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet;

kc) a munkáltató a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba együttesen legfeljebb a minimálbér 50 százalékát meg nem haladóan fizet;

kd) a munkáltató a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)/önsegélyező pénztár(ak)ba együttesen legfeljebb a minimálbér 30 százalékát meg nem haladóan fizet;

ke) a munkáltató a magánszemély javára foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe foglalkoztatói hozzájárulásként legfeljebb a minimálbér 50 százalékát meg nem haladóan fizet,

azzal, hogy a kc)–ke) alpontokban említett mértéket meghaladó összeget – figyelemmel a (2) bekezdés rendelkezésére is – munkaviszonyból származó adóköteles jövedelemként kell figyelembe venni;”

(3) Az Szja tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja a következők szerint módosul, egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:

[Az (1) bekezdés k) pontjának alkalmazásában]

c) ha a munkáltató a hozzájárulást több hónapra előre egy összegben utalja át, akkor havonta fizetett munkáltatói/foglalkoztatói hozzájárulásnak az a havi összeg minősül, amelyet a munkáltató rendelkezése alapján az átutalást követően dátum szerint az egyes hónapokban ír jóvá a pénztár/foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény, azzal, hogy ezt a rendelkezést lehet alkalmazni az olyan utólagosan legfeljebb három hónapra történő egyösszegű átutalásra is, amely a magánszemély tagi jogviszonyát tanúsító okirat munkáltató számára történő átadását követően első alkalommal történik;

d) ha a magánszemély munkaviszonya a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtt megszűnik, és ezért a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménytől szolgáltatásra nem válik jogosulttá, a foglalkoztatói hozzájárulásnak a munkaviszony megszűnésének évében az (1) bekezdés ke) pontjában meghatározott mértéket meghaladó részét jövedelemként nem kell figyelembe venni, továbbá a megelőző év(ek)ben jövedelemként figyelembe vett foglalkoztatói hozzájárulásra jutó arányosított megfizetett adónak az ugyanezen összegre jutó arányosított igénybe vett adókedvezményt meghaladó része önellenőrzéssel, vagy az adóhatósági adómegállapítás módosításának kezdeményezésével visszaigényelhető, azzal, hogy az arányosított

da) megfizetett adót az adott év összevont adóalapjának adójából az adóköteles foglalkoztatói hozzájárulásnak az összevont adóalap összegéhez,

db) igénybe vett adókedvezményt az adott évben ilyen címen érvényesített kedvezményből az adóköteles foglalkoztatói hozzájárulásnak a kedvezmény alapjául figyelembe vett összegéhez

viszonyított arányával kell meghatározni.”

4. § Az Szja tv. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Nem önálló tevékenység

a) a munkaviszonyban folytatott tevékenység,

b) az európai parlamenti, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység,

c) a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el,

d) a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége,

e) a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, ha ezt a tevékenységet nem egyéni vállalkozóként végzi,

f) a segítő családtag tevékenysége,

g) nemzetközi szerződés hatályában a nem önálló munka, ennek hiányában az adott állam joga szerinti munkaviszony.”

5. § Az Szja tv. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen

a) a nem önálló tevékenység ellenértékeként munkabér, tiszteletdíj, illetmény címén, valamint a nem önálló tevékenységre tekintettel jutalom vagy költségtérítés címén megszerzett bevétel,

b) a munkáltató vagy a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj.

Nem minősül nem önálló tevékenységből származó bevételnek a magánszemély által a külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel.”

6. § (1) Az Szja tv. 28. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Egyéb jövedelem – ha e törvény másként nem rendelkezik –

a) a jog alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog, illetőleg az említett jogosultságok megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes szerzés esetében ideértve a megszerzéskor adóköteles bevételt is) a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része;

b) vételi vagy más hasonló jog gyakorlása esetén a jogosultnál a joggyakorlás tárgyának a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a megszerzésért adott ellenértéket meghaladó rész (a vételi jog gyakorlásából származó bevételrész), csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadással, azzal, hogy utóbb a joggyakorlás tárgyának átruházása esetén a megszerzésére fordított összegnek minősül

ba) az e pont szerint megállapított jövedelem is, valamint

bb) a jog megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő kiadásnak az a része is, amely a vételi jog gyakorlásából származó bevételrészt meghaladja;

c) eladási vagy más hasonló jog gyakorlása révén a jogosult által megszerzett bevételből a joggyakorlás tárgyának az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékét meghaladó rész (az eladási jog gyakorlásából származó bevételrész), csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő igazolt kiadással, azzal, hogy

ca) az említett bevétel fennmaradó részéből a jövedelmet a joggyakorlás tárgyának átruházására vonatkozó szabályok szerint a cb) alpont rendelkezésének figyelembevételével kell megállapítani;

cb) a ca) alpont rendelkezésének alkalmazása esetén az ott említett bevételből a jog megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő kiadásnak az a része vonható le az átruházással kapcsolatos kiadásként, amely az eladási jog gyakorlásából származó bevételrészt meghaladja;

d) a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része.

Bármely esetben az e bekezdés szerint meghatározott jövedelem adókötelezettségére a szerzés jogcíme szerinti rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni, ha a jövedelem megszerzésének e törvény szerinti jogcíme a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével megállapítható.”

(2) Az Szja tv. 28. §-ának (8) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A nyugdíjpénztár tagja egyéni számláján a 2007. december 31-ét követően jóváírt tétel nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetése esetén

a) a bevétel teljes egészében egyéb jövedelem arra az összegre vonatkozóan, amelynél a jóváírás és a kifizetés (juttatás) időpontja között tíz év még nem telt el;

b) a jövedelem megállapításának e bekezdésben foglalt szabálya szempontjából a kötelező várakozási időszak letelte évének – a jóváírást követő évet első évnek tekintve – az adott összeg(ek) jóváírásának naptári évét követő tizedik évet kell tekinteni, azzal, hogy, elsőként a legrégebben jóváírt összegek kifizetését (juttatását) kell vélelmezni.”

7. § Az Szja tv. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely

a) az adóévben megszerzett bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 11 340 forint, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági, illetve a munkáltatói adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme nem haladja meg a (3) bekezdésben meghatározott jogosultsági határt, vagy

b) az a) pont alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti éves összes jövedelem 9 százalékát meghaladó része, ha a magánszemély a) pont szerinti éves összes jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 1 millió 512 ezer forinttal növelt összegét.

(2) Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt az adóévben bér illette meg. Az a hónap, amelyben többször vagy több kifizetőtől illette meg bér a magánszemélyt, egy jogosultsági hónapnak számít. Egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe.

(3) A jogosultsági határ az adóévre 1 millió 250 ezer forint.”

8. § Az Szja tv. 35. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az összevont adóalap adóját csökkenti a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a magánszemély által foglalkoztatói hozzájárulása kiegészítéseként az adóévben befizetett összeg – ideértve a foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles részét is – 30 százaléka.

(4) Az (1)–(3) bekezdés szerinti kedvezményeket az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint a magánnyugdíjpénztár, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény vagy a társadalombiztosítási igazgatási szerv által kiadott – a magánszemély által az adóévben befizetett összeget tartalmazó – igazolás, valamint a munkáltató által a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe befizetett foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles részéről kiadott igazolás alapján lehet igénybe venni.”

9. § Az Szja tv. 39. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:

„Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a magánszemély adóbevallásában feltüntesse a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott regisztrációs számát. Az e bekezdés alapján érvényesített kedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatásnak minősül.”

10. § Az Szja tv. 40. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:

„(12) E § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni bármely EGT-államban kedvezményezett eltartottak esetében is.”

11. § Az Szja tv. 44/C. §-a a következő (3)–(4) bekezdésekkel egészül ki:

„(3) A (2) bekezdésben említett különbözetről az adóhatóság nem hoz határozatot, ha az ötezer forintot az nem haladja meg.

(4) Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak, valamint a nyugdíj-előtakarékossági számla vezetőjének a magánszemély számára kiadott igazoláson saját bankszámlaszámát is fel kell tüntetnie.”

12. § Az Szja tv. 46. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A kifizető, a munkáltató az állami adóhatóság előzetes engedélye alapján az adóelőleg megállapításánál választhatja az e fejezetben meghatározottaktól eltérő módszer alkalmazását. Az állami adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha a kifizető, a munkáltató kérelmében valószínűsíti, hogy a javasolt módszer révén az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető. Ha az állami adóhatóság az előírt határidőn belül a kérelem teljesítését nem tagadta meg, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni. Nem kell engedélyt kérni olyan eltérő módszer választása esetén, amelynek alkalmazására számítástechnikai program kidolgozójának kérelmére az állami adóhatóság engedélyt adott.”

13. § (1) Az Szja tv. 48. §-a (12) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál az (1)–(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeget csökkenti:]

a) a magánszemély által legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozat alapján a havi adójóváírás, amely – figyelemmel az adójóváírásra irányadó rendelkezésekre is – az adott havi bér(ek) összegének 18 százaléka, de jogosultsági hónaponként legfeljebb 11 340 forint, azzal, hogy az adóelőleg megállapításánál a havi adójóváírás nem érvényesíthető, ha a munkáltató, kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege – az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve – meghaladja a jogosultsági határt;”

(2) Az Szja tv. 48. §-ának (18) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A munkáltató, a bér kifizetője e bekezdés rendelkezései helyett a 47. § (9) bekezdését alkalmazza, amennyiben olyan bevételt juttat, amelyből adóelőleg levonására nincs lehetőség, és a magánszeméllyel szemben nincs – valamint az adóévben a körülményekből következően várhatóan nem is keletkezik – olyan pénzben teljesítendő kötelezettsége, amelyből a le nem vont, de befizetett adóelőleget levonhatná.”

14. § (1) Az Szja tv. 49/A. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

c) a b) pontban említett jövedelmeket és adókat az adóévre vonatkozó adóbevallásában vallja be és a bevallásra nyitva álló határidőig fizeti meg.”

(2) Az Szja tv. 49/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó az egyéni cég átalakulása esetén az átalakulás napjára vonatkozóan a vállalkozói osztalékalapot – a (2) bekezdésben meghatározottak mellett – e törvénynek a tevékenység megszüntetésére irányadó rendelkezései szerint is megállapítja. A vállalkozói osztalékalap megállapítása során ilyenkor vállalkozói személyi jövedelemadóként a megszűnés szabályai nélkül meghatározott vállalkozói adóalapot terhelő adót veszi figyelembe. E rendelkezés alkalmazása esetén a foglalkoztatási kedvezményről, a kisvállalkozói kedvezményről, a fejlesztési tartalékról, valamint a kisvállalkozói adókedvezményről szóló rendelkezésekben nem kell a magánszemély egyéni vállalkozói jogállását megszűntnek tekinteni. A de minimis kedvezmények, valamint az elhatárolt veszteség szempontjából az egyéni cégből átalakult társaság a jogutódra vonatkozó szabályokat alkalmazza.”

(3) Az Szja tv. 49/A. §-a (5) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A magánszemély e jövedelmet és az adót az adóévről szóló adóbevallásában állapítja meg és vallja be, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.”

(4) Az Szja tv. 49/A. §-a (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A (2)–(5) bekezdésben foglaltak értelemszerűen irányadóak akkor is, ha az egyéni vállalkozó a tevékenységét ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda tagjaként folytatja azzal, hogy az adóbevallást a tagi jogviszony keletkezését megelőző napra vonatkozóan kell elkészíteni.”

(5) Az Szja tv. 49/A. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő (8)–(9) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Nem kell a tevékenység megszűnésére irányadó rendelkezéseket alkalmazni, ha az egyéni vállalkozó e tevékenységét cselekvőképességének elvesztését követően a nevében és javára törvényes képviselője folytatja. Ha az egyéni vállalkozó e tevékenységét halála után özvegye vagy örököse folytatja, akkor – az egyéni vállalkozó tevékenységét folyamatosnak tekintve – úgy kell eljárni, hogy az adóévben az elhunyt egyéni vállalkozó által megszerzett vállalkozói bevétel, elszámolt vállalkozói költség, igénybe vett kedvezmény, elhatárolt veszteség kizárólag az özvegyet, az örököst illeti, feltéve, hogy az özvegy, illetve az örökös a tevékenység folytatásának szándékát 90 napon belül bejelenti az állami adóhatóságnak. Az elhunyt egyéni vállalkozó által az adóévben költségként elszámolt vállalkozói kivétet azonban ilyenkor is kizárólag az elhunyt által megszerzett önálló tevékenységből származó jövedelemnek kell tekinteni, de annak összegét – e törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – az özvegy, illetve az örökös figyelembe veszi a vállalkozói adóalap és vállalkozói osztalékalap, valamint az e jövedelmeket terhelő adó összegének megállapításánál.

(8) A (7) bekezdés rendelkezésétől eltérően, ha az özvegy vagy az örökös egyébként már egyéni vállalkozó, és az elhunyt tőle eltérő adózási mód szerint adózott, az előbbi – amennyiben a törvényi feltételeknek megfelel – a (7) bekezdésben említett határidőn belül választhat, hogy melyik módszer szerint folytatja az egyesített tevékenységet. Ebben az esetben a nem választott adózási móddal folytatott tevékenységre az egyéni vállalkozó az elhalálozás napjára vonatkozóan e törvény rendelkezései szerint, de a tevékenység megszüntetésére irányadó előírások figyelmen kívül hagyásával megállapítja a vállalkozói adóalapot, a vállalkozói osztalékalapot, a vállalkozói személyi jövedelemadót, a vállalkozói osztalékalap utáni adót, vagy az átalányadó alapját, annak adóját és azokat az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallja, az adót a bevallásra nyitva álló határidőig megfizeti. Az egyesített tevékenységre értelemszerűen irányadóak az alkalmazott adózási módról a választott adózási módra történő áttérés esetére és az adózási mód alkalmazási feltételeire vonatkozó rendelkezések.

(9) Az egyéni vállalkozói tevékenység (7)–(8) bekezdés szerinti folytatását a cselekvőképességét elvesztett, illetve elhunyt magánszemély kifizetői, munkáltatói minőségében keletkezett adókötelezettségének teljesítésére is érteni kell.”

15. § (1) Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének cb) pontját követő rendelkezés helyébe a következő rendelkezés lép:

„a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá bármelyikük által vagy közösen alapított kutatóintézet, kutatóhely (ideértve az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államnak a megfelelő szervezetét is) és az egyéni vállalkozó által írásban kötött szerződés alapján közösen végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés esetén az egyéni vállalkozó az előző rendelkezés alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát veheti (de legfeljebb 50 millió forintot vehet) figyelembe, amelynek a (9)–(10) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül;”

(2) Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel – legfeljebb annak mértékéig – csökkenthető:]

d) a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál évi 30 millió forinttal, de legfeljebb a (12) bekezdés rendelkezésében meghatározott összeggel (kisvállalkozói kedvezmény); az egyéni vállalkozó által az adóévben érvényesített kisvállalkozói kedvezmény és a (9)–(10) bekezdésben meghatározott adókulcs szorzata az állami támogatásokra irányadó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az egyéni vállalkozó választása szerint

da) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak, vagy

db) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak

minősül;”

(3) Az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség – figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is – a következők szerint számolható el:]

d) Az a) és e) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét követő negyedik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható, ha az egyéni vállalkozó

da) adóévi vállalkozói bevétele nem éri el a vállalkozói jövedelem meghatározásánál elszámolt költség 50 százalékát, vagy

db) vállalkozói tevékenysége alapján a megelőző két adóévben is veszteséget határolt el.

Az adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet az adóévre vonatkozó bevallás benyújtásának esedékességéig, az önellenőrzéssel pótlólagosan feltárt veszteség, valamint az önellenőrzés okán engedély alá eső teljes adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet az önellenőrzési lap benyújtásának esedékességéig, az ellenőrzés által feltárt pótlólagos veszteség, valamint az ellenőrzés okán engedély alá eső teljes adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, felügyeleti intézkedés vagy az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése esetén az eljárás jogerős befejezését követő 15 napon belül kell benyújtani. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az elhatárolt veszteség elháríthatatlan külső ok miatt keletkezett, vagy ha az egyéni vállalkozó a veszteség elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben tőle az elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az előírt határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni.”

(4) Az Szja tv. 49/B. §-a (9) bekezdésének b) pontja és (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

[A vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap – ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap –16 százaléka. Ezt az adót legfeljebb annak összegéig csökkenti]

b) továbbá – azzal a korlátozással, hogy a csökkentés mértéke nem lehet több az a) pont alkalmazása nélkül megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó 70 százalékánál – a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint a vállalkozói adókedvezmény, azzal, hogy az ugyanazon beruházáshoz kapcsolódó több kedvezmény – ideértve a kisvállalkozói kedvezményt is – esetén az egyéni vállalkozó választása szerint egyet érvényesíthet; a kisvállalkozói kedvezmény és a 13. számú melléklet szerinti kisvállalkozások adókedvezménye ugyanazon beruházásra egymás mellett is érvényesíthető.

(10) A (9) bekezdés rendelkezésétől eltérően a vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap – ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap – 50 millió forintot meg nem haladó összege után 10 százalék, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó

a) a (9) bekezdés b) pontjának rendelkezését nem alkalmazza, és

b) foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma az adóévben legalább egy fő, és

c) (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalapja az adóévben és az azt megelőző adóévben (a tevékenység adóévi kezdése esetén ebben az évben) legalább a jövedelem-(nyereség-) minimum összegével egyezik meg [kivéve, ha a (20) bekezdés hatálya alá tartozik], és

d) megfelel az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, és

e) az adóévben

ea) legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalap kétszeresére,

vagy

eb) – ha székhelye a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet 3. számú melléklete szerinti kistérség, illetve 5. számú melléklete szerinti település valamelyikében van – legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalapra

vallott be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.

Az e rendelkezés szerint megállapított adót csökkenti a (9) bekezdés a) pontjának rendelkezése szerint számított adó. Az adóévi átlagos állományi létszám, valamint a minimálbér évesített összegének meghatározására – e bekezdés rendelkezésének alkalmazásában a nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót is munkavállalónak tekintve (esetében értelemszerűen) – a (19) bekezdés rendelkezését a rendelkezés aa) alpontjában foglaltak kivételével kell alkalmazni. A 10 százalékos adómértékkel adózó vállalkozói adóalap 6 százaléka az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában

1. az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak,

2. vagy, ha az egyéni vállalkozó a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő lekötött összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére fordítja, – választása szerint – a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak,

3. az elsődleges mezőgazdasági termelést is végző egyéni vállalkozónál – ha a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő lekötött összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére használja fel – az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásnak

minősül.

E bekezdés rendelkezésének alkalmazása esetén a vállalkozói bevételt csökkentő, illetőleg értékcsökkenési leírásként elszámolt kedvezmények alapján a csekély összegű (de minimis) támogatás adóévi összegét az adóévben érvényesített összes kedvezmény értékéből az 50 millió forintot meg nem haladó rész után 10 százalék, az azt meghaladó rész után 16 százalék adómértékkel kell kiszámítani.”

(5) Az Szja tv. 49/B. §-a (16) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:

„(16) Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló lekötött számlakövetelést a lekötés adóévét követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló, az e törvény szerint értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített – beruházási, felújítási kiadás(ok) [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (22) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza] összegének megfelelően oldhatja fel (akkor is, ha a lekötés megszűnik és azzal egyidejűleg nem történik meg az összeg ismételt lekötése), kivéve, ha megállapítja”

(6) Az Szja tv. 49/B. §-a (21)–(22) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(21) A (10) bekezdés rendelkezései szerint 10 százalékos adómértékkel adózó vállalkozói adóalap 6 százalékának megfelelő összeget az egyéni vállalkozó köteles a belföldi pénzforgalmi bankszámláján fennálló követeléséből az adóévben lekötött, az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatni.

(22) A (21) bekezdés szerint lekötött összeg akkor oldható fel (ideértve a lekötés megszűnését is, ha azzal egyidejűleg nem történik meg az összeg ismételt lekötése), ha az egyéni vállalkozó azt

a) a (10) bekezdés 1. pontja szerinti esetben

aa) a lekötés adóévét követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló, az e törvény szerint értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített – beruházási, felújítási kiadás(ok)ra [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy

ab) a (6) bekezdés a) pontjában említett legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott és/vagy b) pontjában említett korábban munkanélküli és/vagy pályakezdő személy foglalkoztatására tekintettel költségként elszámolt kiadásra, feltéve, hogy az említettek foglalkoztatása 2007. december 31-ét követően kezdődött, és/vagy

ac) pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) fennálló kötelezettsége csökkentésére,

b) a (10) bekezdés 2. és 3. pontja szerinti esetben

ba) a lekötés adóévét követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló, az e törvény szerint értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített – beruházási, felújítási kiadás(ok)ra [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy

bb) pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) a ba) pontban említett beruházási, felújítási kiadás(ok) miatt fennálló kötelezettsége csökkentésére

használja fel, kivéve, ha a feloldást – ideértve, ha a feloldott összeg nem felel meg a (10) bekezdés 1–3. pontjában foglalt rendelkezéseknek – követő 30 napon belül megfizeti a feloldott résszel azonos összegű adót. Az egyéni vállalkozó a lekötés adóévét követő negyedik adóév végéig fel nem oldott résszel azonos összegű adót a negyedik adóévet követő év első hónapja utolsó napjáig megállapítja, megfizeti, és az említett napot követő első adóbevallásban bevallja. Ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnik (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a fel nem oldott résszel azonos összegű adót a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Az említett esetekben fizetendő adót a (16) bekezdés késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával, késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a számlakövetelés lekötéséről és annak feloldásáról olyan külön nyilvántartást vezet, amelynek alapján megállapítható a lekötött és a feloldott összeg, valamint a feloldás alapjául szolgáló kiadás(ok) teljesítésének időpontja és összege, illetve a feloldás miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege.”

(7) Az Szja tv. 49/B. §-a (24) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(24) A (20) bekezdés b) pontjában említett kár az elemi csapás okozta olyan elemi kár (több ilyen kár esetén azok együttes összege), amely a bekövetkezése évét megelőző adóévi vállalkozói bevételnek (a tevékenységét az elemi kár bekövetkezését megelőző adóévben kezdő egyéni vállalkozó esetében a kezdő év egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összegének) legalább a 15 százaléka. Ennek megállapítása – ha az egyéni vállalkozó nem rendelkezik tőle független szervezet által kiadott okmánnyal – az elemi kár (károk) tényét és mértékét tartalmazó, általa kiállított olyan jegyzőkönyv(ek) alapján történhet, amelye(ke)t a káreseményt követő 15 napon belül megküldött az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.”

16. § Az Szja tv. 53. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következők:

üzletköri jelzőszám
a) élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem 1111–1112.
b) zöldség- és gyümölcsüzlet 1210.
c) hús, húsáruüzlet 1220.
d) halüzlet 1230.
e) kenyér- és pékáruüzlet 1240.
f) közérzetjavító és étrend-kiegészítő termékek szaküzlete 1290.
g) festékek, lakkok, vasáru, barkács és építési anyagok üzlete 1363.
h) egyéb iparcikk-üzlet 1750.”

17. § Az Szja tv. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„60. § (1) Az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz – illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz – benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog szerzési időpontjának az erről szóló szerződés szerinti időpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően, az ingatlan tulajdonban (birtokban) tartásának időszakában a 2007. december 31-ét követően az ingatlanon létesített épített-ingatlan (épület, épületrész, építmény, építményrész) esetében – ideértve a megszerzéskor, illetőleg az említett időpont előtt meglévő épített-ingatlan helyett létesített (újjáépített) épített-ingatlan esetét is –, valamint a megszerzéskor, illetőleg az említett időpont előtt meglévő épített-ingatlan helyiségei hasznos alapterületének hat négyzetmétert meghaladó növelése esetében a szerzést

a) az utolsó használatbavételi (fennmaradási) engedélyről szóló határozat jogerőre emelkedésének időpontjával,

vagy a 62. § (1) bekezdésének b)–c) pontjában említett költségekkel csökkentett bevételnek a ráépítés, újjáépítés, alapterület-növelés megszerzésére fordított összegével arányos megosztásával választható, hogy

b) a földterület (telek), valamint az ingatlan tulajdonjogának megszerzésekor, illetőleg az említett időpont előtt meglévő épített-ingatlan bevétel-része tekintetében az (1)–(2) bekezdés szerinti szerzési időponttal és az épített-ingatlan, illetőleg az alapterület-bővítés bevétel-része tekintetében az a) pont szerinti időponttal

kell azonosnak tekinteni.

(4) Az olyan, használatbavételi (fennmaradási) engedéllyel még nem rendelkező épített-ingatlan, illetőleg alapterület-bővítés esetében, amelynek létesítése az ingatlanra kiadott legutolsó használatbavételi (fennmaradási) engedélyről szóló határozat jogerőre emelkedésének keltét követően, illetőleg ettől függetlenül is a tulajdonban (birtokban) tartás időszakában történt, a (3) bekezdés rendelkezését az említett épített-ingatlan, alapterület-bővítés tekintetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hitelt érdemlően bizonyított tényleges használatbavétel évét vagy, ha a tényleges használatbavétel éve hitelt érdemlően nem állapítható meg, az átruházás évét kell a megszerzés évének tekinteni.”

18. § (1) Az Szja tv. 62. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A 60. § (3) bekezdése szerinti ráépítés, újjáépítés, alapterület-növelés megszerzésére fordított összeg a használatbavételi (fennmaradási) engedély jogerőre emelkedésének napjáig, illetve a használatbavételi (fennmaradási) engedélyben megjelölt feltételek teljesítésének határidejéig, a 60. § (4) bekezdése szerinti esetben a tényleges használatbavételig, ennek megállapíthatósága hiányában az átruházásig kibocsátott, az építő (építtető) magánszemély nevére kiállított számla szerinti érték.”

(2) Az Szja tv. 62. §-ának (6)–(8) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A (4)–(5) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, az ingatlanügyi hatóság nyilvántartása szerint

a) lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró építmény és a hozzá tartozó földrészlet (ideértve azt is, amelyet a lakáshoz tartozó földhasználati jog terhel),

b) lakásra vonatkozó vagyoni értékű jog

átruházása esetén a jövedelem a számított összeg

1. 100 százaléka a megszerzés évében és az azt követő évben,

2. 90 százaléka a megszerzés évét követő második évben,

3. 60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben,

4. 30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben,

5. 0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és további évben.

(7) Az Szja tv. 2008. január 1-je előtt hatályos rendelkezései szerint lakásszerzési kedvezménnyel szerzett lakás átruházása esetén a (6) bekezdés alkalmazásában számított összegbe be kell számítani a lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeget, ha az ilyen lakás átruházása a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének évében vagy azt követő negyedik naptári év utolsó napját megelőzően történt.”

19. § Az Szja tv. 63. §-ának (2)–(6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek és egyidejűleg a § a következő (7)–(9) bekezdésekkel egészül ki:

„(2) Ha a jövedelem bevallására nyitva álló határidőt megelőzően az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet (vagy annak egy részét) a magánszemély saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló (pl. ápolási) intézményben (bármely EGT-államban) biztosított férőhely-visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli – megszerzésére használja fel (ideértve azt az esetet is, ha a férőhely biztosítása egyösszegű térítési díj előre történő megfizetésével történik), és ezt a tényt adóbevallásában feltünteti, az (1) bekezdés rendelkezése szerint megállapított és bevallott adót (vagy annak a felhasznált jövedelemmel arányos részét) nem kell megfizetnie.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint megállapított, bevallott és megfizetett adó mértékéig az ingatlan átruházását követő első és második adóévről szóló adóbevallásában a magánszemély adókiegyenlítésre jogosult, amelyet a felhasználás évéről szóló adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet a (4)–(5) bekezdés rendelkezései szerint.

(4) A (3) bekezdésben említett adókiegyenlítés az e § szerint megállapított jövedelemből az adó megfizetése után, az adóévben a (2) bekezdés szerinti célra felhasznált résznek és a megfizetett adó megállapítása tekintetében hatályos (1) bekezdés szerinti adókulcsnak a szorzata.

(5) A (4) bekezdésben említett összeg nem lehet több, mint az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem bevallott és megfizetett adója, az ingatlan átruházását követő második évben csökkentve a (3)–(4) bekezdés alapján a megelőző évi adóbevallásban már érvényesített adókiegyenlítéssel.

(6) A (2) bekezdés szerinti célra történő felhasználás igazolására a férőhely megszerzése alapjául szolgáló okirat, az összeg felhasználását igazoló okirat, a rokonsági fokot bizonyító közokirat, valamint az élettársi kapcsolatra vonatkozó teljes bizonyító erejű magánokirat szolgál, amelyre az adózás rendjéről szóló törvénynek az elévülésre, illetőleg a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályait alkalmazni kell.

(7) Az állami adóhatóság az adó fizetésére kötelezett magánszemély kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, valamint az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem felhasználási körülményeire figyelemmel (különös tekintettel, ha a felhasználás saját maga, közeli hozzátartozója, a vele egy háztartásban élő élettársa, volt házastársa lakhatását biztosító célra történik), az (1) bekezdés szerinti adót mérsékelheti, vagy elengedheti.

(8) E § rendelkezése irányadó a nem egyéni vállalkozó magánszemély ingatlanlízing-ügylet meghiúsulásából származó jövedelmére is.

(9) A (8) bekezdésben említett jövedelmet az ügyleti szerződésben foglaltak alapján a magánszemélyt a meghiúsulás miatt megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből a 62. § (4), illetőleg (6) bekezdésének rendelkezései szerint kell értelemszerűen megállapítani azzal, hogy az említett rendelkezések alkalmazásában számított összegnek a bevétel, megszerzés évének az ügyleti szerződés megkötésének éve minősül.”

20. § (1) Az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Kamatjövedelemnek minősülnek – figyelemmel az (5) bekezdés rendelkezéseire is – a következők:]

b) a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, a tőkepiacról szóló törvényben ilyenként meghatározott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív befektetési értékpapír esetében – figyelemmel a (6) bekezdés rendelkezéseire is –

ba) a kamatra és/vagy hozamra való jogosultság megszerzése szempontjából meghatározott időpontban történő tulajdonban tartás alapján a magánszemélynek kamat és/vagy hozam címén kifizetett (jóváírt) bevétel,

bb) a beváltáskor, a visszaváltáskor, valamint az átruházáskor [ide nem értve a kollektív befektetési értékpapírnak a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, valamint bármely EGT-államban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén történő átruházását] a magánszemélyt megillető bevételből – függetlenül attól, hogy az miként oszlik meg nettó árfolyamérték és felhalmozott kamat vagy hozam címén elszámolt tételekre – az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint megállapított rész;”

(2) Az Szja tv. 65. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki, egyidejűleg a bekezdés jelenlegi e) pontját követő szövegrész helyébe a következő szövegrész lép:

f) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény tagját (kedvezményezettjét, örökösét) a tag munkaviszonyának a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtti megszűnése miatt megillető összegből a tag által befizetett hozzájárulás-kiegészítés összegét meghaladó rész,

azzal, hogy az e) pontban említett esetben az ott meghatározott kamatmértéket meghaladóan, vagy az ott előírt feltételektől eltérően juttatott, kamatként megszerzett bevétel a magánszemély egyéb jövedelme; egyebekben az a)–d) és f) pontban nem említett, vagy az abban foglalt feltételektől eltérően kamatként megszerzett bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a kamatjövedelmet juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni.”

(3) Az Szja tv. 65. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható kamatjövedelem esetében az adót csökkenti a kamatjövedelem külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében a kamatjövedelem után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.”

21. § Az Szja tv. a következő 65/B. §-sal és a § előtti címmel egészül ki:

Csereügyletből származó jövedelem

65/B. § (1) Csereügyletből származó jövedelemnek minősül a számvitelről szóló törvény szerinti deviza-, tőke- és kamatcsere (swap) ügylet alapján a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételnek (csereügyleti bevétel) – a kizárólag az adott ügylettel közvetlenül összefüggő – a magánszemélyt az adóévben terhelő igazolt kiadás(oka)t (csereügyleti kiadás) meghaladó része (a továbbiakban: csereügyleti jövedelem). A csereügyleti kiadásnak a csereügyleti bevételt meghaladó összege csereügyleti veszteségnek minősül.

(2) A csereügyleti jövedelem után az adó mértéke 25 százalék.

(3) A csereügyleti jövedelmet és/vagy a csereügyleti veszteséget

a) a kifizető az adóév végén ügyletenként állapítja meg, a magánszemélynek az adóévet követő év január 31-éig ügyletenként részletezett igazolást állít ki, és arról az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint a rá vonatkozó rendben adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz;

b) kifizető hiányában a magánszemély ügyletenként nyilvántartja.

(4) A csereügyletről kiállított bizonylaton, az adatszolgáltatásban, illetőleg a magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni.

(5) A (2) bekezdés rendelkezésétől eltérően az (1)–(2) bekezdés szerint megállapított jövedelem jogcímét és az adófizetési kötelezettség mértékét a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell meghatározni, ha megállapítható, hogy az ügylet célja a magánszemély olyan jövedelemszerzése, amelyet – valós kockázat nélkül – a felek által a piaci ár, árfolyam, kamatláb, díj és egyéb tényezők alakulásától eltérő feltételek kikötésével ért el.

(6) Az e § szerinti jövedelemmel összefüggésben a kifizetőt adó(adóelőleg)-levonási kötelezettség nem terheli. A csereügyleti jövedelmet és annak adóját a jövedelmet szerző magánszemély az adóév végét követően ügyletenként állapítja meg, az adóévről benyújtandó bevallásában vallja be, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.

(7) Ha a csereügylet időtartama túlnyúlik az adóéven, és annak időtartamára (is) eső valamely adóévben a magánszemély az adott csereügylet alapján csereügyleti veszteséget ér el – az (5) bekezdés alkalmazásának esetében is –, és azt a veszteség évéről szóló adóbevallásában ügyletenként feltünteti, adókiegyenlítésre jogosult, amelyet az adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet a (8)–(9) bekezdés rendelkezései szerint.

(8) Az adókiegyenlítést ügyletenként, az adott ügylet időtartama alatt évente göngyölítve, folyamatosan vezetett elszámolási nyilvántartás alapján kell megállapítani. A nyilvántartás olyan bizonylatnak minősül, amelyre az ügylet lezárultát követően az adózás rendjéről szóló törvénynek az elévülésre, illetőleg a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályait alkalmazni kell.

(9) Az adókiegyenlítés elszámolási nyilvántartását a következők szerint kell vezetni:

a) az ügylet keletkezésének évéhez fel kell tüntetni a keletkezés évéről szóló bevallásban bevallott

aa) csereügyleti jövedelem bevallott adóját (a továbbiakban: adókiegyenlítési keret), vagy

ab) csereügyleti veszteségnek a (2) bekezdés szerinti, akkor hatályos adókulccsal számított szorzatát (a továbbiakban: adókiegyenlítésre jogosító összeg);

b) minden további évben

ba) az adókiegyenlítési keretet növeli az ügylet adott évi csereügyleti jövedelmének bevallott adója,

bb) az adókiegyenlítésre jogosító összeget növeli az ügylet adott évre bevallott csereügyleti veszteségének a (2) bekezdés szerinti, akkor hatályos adókulccsal számított szorzata;

c) az adókiegyenlítési keretet és az adókiegyenlítésre jogosító összeget csökkenti az adott évben csereügyleti veszteség miatt már érvényesített adókiegyenlítés, amely egyenlő az ab) és a bb) pont szerint megállapított (göngyölített) adókiegyenlítésre jogosító összegnek az aa) és a ba) pont szerint megállapított (göngyölített) adókiegyenlítési keretet meg nem haladó részével.

(10) E § rendelkezései helyett a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a csereügyletet a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, valamint bármely EGT-államban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén – annak szabályzata által lehetővé tett körben és módon – kötötték.”

22. § (1) Az Szja tv. 66. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A magánszemély osztalékból származó bevételének egésze jövedelem. E törvény alkalmazásában osztaléknak minősül

a) a társas vállalkozás adózott eredményéből a társas vállalkozás magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részesedése, ideértve az adózott eredményből a kamatozó részvény utáni kamatot is;

b) a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem.”

(2) Az Szja tv. 66. §-ának (3)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, az (1) bekezdés b) pontjában említett osztalék után az adó 25 százalék.

(4) Az (1) bekezdésben említett, várható osztalékra tekintettel kapott bevétel (osztalékelőleg) után az adó az osztalékelőleg 25 százaléka.

(5) Bármely EGT-államban működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga szerint osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama után az adó mértéke – eltérően a (2)–(4) bekezdésben foglaltaktól – 10 százalék.”

(3) Az Szja tv. 66. §-ának (7)–(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(7) Az osztalék (osztalékelőleg) adóját a kifizető –

a) e § alkalmazásában ideértve a külföldről származó belföldi illetőségű hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is, ha a magánszemély nála vezetett értékpapír (értékpapír-letéti) számláján elhelyezett értékpapírra tekintettel külföldről származó osztalékot (osztalékelőleget) fizet ki (ír jóvá),

b) figyelemmel a 14. § (2) bekezdésének rendelkezésére, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól szóló rendelkezésekre is

– a kifizetés időpontjában állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Kifizető hiányában az osztalék, osztalékelőleg adóját a magánszemély állapítja meg, és azt a kifizetést követő negyedév első hónapjának 12. napjáig fizeti meg. A magánszemély az osztalékelőleget és annak adóját a kifizetés évéről szóló adóbevallásban tájékoztató adatként tünteti fel, az osztalékot megállapító beszámoló elfogadásának évéről szóló adóbevallásában az osztalékot bevallja, az osztalékelőleg után megfizetett adót levont adóként veszi figyelembe.

(8) A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély bizonylatain a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a jövedelemszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni.”

23. § (1) Az Szja tv. 67. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni.”

(2) Az Szja tv. 67. §-ának (5)–(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(5) A kifizető az (1)–(4) bekezdés alapján a jövedelem jogcíme szerinti adót, adóelőleget a kifizetés időpontjában állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, a magánszemély az (1)–(4) bekezdés előírásai szerint az adót adóbevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.

(6) A magánszemély az összes adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelme megállapításánál érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe,

(7) A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély bizonylatain a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a jövedelemszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni.”

(3) Az Szja tv. 67. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható árfolyamnyereségből származó jövedelem esetében az adót csökkenti az árfolyamnyereség külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az árfolyamnyereség után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.”

24. § Az Szja tv. 67/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„67/A. § (1) Tőzsdei ügyletből származó jövedelemnek minősül a magánszemély által az adóévben a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, valamint bármely EGT-államban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén – annak szabályzata által lehetővé tett körben és módon – kötött ügylet(ek) alapján a magánszemély által az adóévben elért pénzben elszámolt ügyleti nyereségek együttes összegének (összes ügyleti nyereség) a magánszemélyt az adóévben terhelő pénzben elszámolt ügyleti veszteségek együttes összegét (összes ügyleti veszteség) meghaladó része. Tőzsdei ügyletből származó veszteségnek minősül az összes ügyleti veszteségnek az összes ügyleti nyereséget meghaladó összege.

(2) A tőzsdei ügyletből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.

(3) A tőzsdei ügylet(ek)ről a befektetési szolgáltató az adóévet követő év január 31-éig a magánszemélynek ügyletenként részletezett igazolást állít ki, és adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz. Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell a magánszemély nevét, adóazonosító számát, valamint a magánszemély részére az adóévben általa kiállított bizonylatokban feltüntetett adatokat. A magánszemély a tőzsdei ügyletekről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak – figyelemmel e törvénynek az értékpapírokra, értékpapírra vonatkozó jogokra, járulékos költségekre előírt rendelkezéseire is, azok értelemszerű alkalmazásával – ügyletenként tartalmaznia kell különösen az ügyletekben megszerzett pénzbevételeket, a pénzbevételt eredményező ügyletekhez kapcsolódó járulékos költségeket, tőzsdei termék átruházása esetén a megszerzésre fordított kiadást, illetőleg ügyletenként a nyereséget/veszteséget (értékpapír átruházása esetén árfolyamnyereséget/árfolyamveszteséget). Egyebekben a tőzsde működési rendjét meghatározó szabályozások az irányadóak.

(4) A tőzsdei ügyletről kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni.

(5) A tőzsdén kötött ügylettel összefüggésben a befektetési szolgáltatót adó(adóelőleg)-levonási kötelezettség nem terheli. A jövedelmet és az adót a jövedelmet szerző magánszemély a tőzsdei ügylet(ek)ről a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylatok, igazolások, illetőleg az általa vezetett nyilvántartás alapján állapítja meg, az adóévről benyújtandó bevallásában vallja be, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.

(6) Ha a magánszemély az (1) bekezdésben említett tőzsdén 2006. augusztus 31. napját követően kötött tőzsdei ügyletben az adóévben és/vagy az adóévet (első ízben a 2007. évet) megelőző évben, és/vagy az adóévet (első ízben a 2008. évet) megelőző két évben tőzsdei ügyletből származó veszteséget ér(t) el, és azt a veszteség évéről szóló adóbevallásában feltünteti, adókiegyenlítésre jogosult, amelyet az adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet a (7)–(8) bekezdés rendelkezései szerint.

(7) A (6) bekezdésben említett adókiegyenlítés az adóévben és/vagy az azt megelőző két évben bevallott, tőzsdei ügyletből származó veszteségnek és a (2) bekezdés szerinti, a bevalláskor hatályos adókulcsnak a szorzata, csökkentve az adóévet megelőző két év bármelyikéről szóló adóbevallásban tőzsdei ügyletből származó veszteség miatt már érvényesített adókiegyenlítéssel, de legfeljebb a (8) bekezdés szerint meghatározott összeg.

(8) A (7) bekezdésben említett összeg az adóévben és/vagy az azt megelőző két évben bevallott, tőzsdei ügyletből származó jövedelem adója, csökkentve az adóévet megelőző két év bármelyikéről szóló adóbevallásban tőzsdei ügyletből származó veszteség miatt már érvényesített adókiegyenlítéssel.

(9) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően árfolyamnyereségnek minősül – az értékpapírnak tőzsdei ügyletben történő átruházása esetén – az értékpapír névértékéből, legfeljebb azonban az elért bevételből az a vagyoni érték, amely az átruházó magánszemélynél a 77/A. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint – az (5) bekezdésében említett esetek kivételével – c) pontja, továbbá d)–e) pontja alapján nem minősült bevételnek, csökkentve az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek összegével.

(10) E § rendelkezései helyett a kereskedelmi árut átruházó magánszemély által a tőzsdei ügylet révén pénzben megszerzett bevétel adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a tőzsdei ügylet a kereskedelmi áru tényleges átadásával szűnik meg.”

25. § (1) Az Szja tv. 69. §-a (1) bekezdésének l) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Természetbeni juttatás:)

l) a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel e törvény külön rendelkezésének hiányában is akkor, ha a kifizető a juttatásban részesülő magánszemélynek a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint nem foglalkoztatója, és a juttatás körülményeiből megállapítható, hogy az nem képezi a magánszemély valamely korábbi vagy későbbi tevékenységének, kötelezettségvállalásának, vagy bármely vagyoni érték szolgáltatásának ellenértékét;”

(2) Az Szja tv. 69. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(11) Utalvány e törvény külön rendelkezése alapján, vagy annak hiányában is akkor minősül természetbeni juttatásnak, ha az utalványra vonatkozóan a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az e törvényben a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezésekben foglaltaknak. Nem minősül természetbeni juttatásnak a bármire felhasználható utalvány, valamint a természetbeni juttatás helyett adott, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti készpénz-helyettesítő fizetési eszköz.”

26. § Az Szja tv. 71. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás után az adót a munkáltató az adóévet követő év május hónapjának kötelezettségeként a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania, illetőleg megfizetnie.”

27. § Az Szja tv. 72. §-ának (4) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:

[A jövedelem megállapításánál – az (1)–(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – nem kell figyelembe venni a következő jogcímeken és a következő feltételekkel fennálló követelések utáni kamatkedvezményt:]

n) a külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel adott előleg, elszámolásra kiadott összeg, feltéve, hogy annak a kifizetővel való elszámolása a visszaérkezést követő 30 napon belül megtörténik.”

28. § Az Szja tv. 74. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Más ingatlan bérbeadása esetén a magánszemély az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan az (1) bekezdés rendelkezése helyett választhat, hogy a bérleti díjból származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket (ideértve az adóelőleg megállapítására vonatkozó szabályokat is) alkalmazza. Ha a bevétel kifizetőtől származik, és a magánszemély választásáról a kifizetést megelőzően nyilatkozik, a kifizető e § rendelkezései helyett az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó adóelőleg-levonási szabályokat alkalmazza. Ilyen nyilatkozat hiányában a kifizető által levont adó, vagy egyéb esetben a magánszemély által e § szerint megfizetett adó adóelőlegnek minősül, ha a magánszemély a választását az adóbevallásában érvényesíti.”

29. § Az Szja tv. 76. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Nem számít jövedelemnek a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény 16. §-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a sorsjátékból, a pénznyerő automatából, a játékkaszinóból, a bukmékeri rendszerű fogadásból, továbbá a lóversenyfogadásból származó nyeremény.”

30. § (1) Az Szja tv. 77/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében jövedelemnek minősül az értékpapírnak a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított igazolt kiadás (érték) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és az értékpapírt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni. Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.”

(2) Az Szja tv. 77/A. §-ának (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő g) ponttal egészül ki:

(Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély)

b) az értékpapírt társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként

ba) legfeljebb névértéken történő – az (5) bekezdésben nem említett – átalakítása (kicserélése),

bb) a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése

révén szerezte;”

g) részvényét, üzletrészét házastársi közös vagyon (vagyonközösség) megosztása révén, adásvételi szerződésen kívüli jogcímen szerezte; az így megszerzett részvény, üzletrész megszerzésre fordított értékeként azt az értéket lehet figyelembe venni, amelyet a házastárs megszerzésre fordított értékként figyelembe vehetett volna (üzletrész esetében a megszerzett üzletrész névértékének a megosztást megelőző üzletrész névértékéhez viszonyított arányával számított részt).”

(3) Az Szja tv. 77/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A 2006. július 1-je előtt dolgozói üzletrészként megszerzett üzletrész (a továbbiakban: dolgozói üzletrész), valamint a dolgozói részvény bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén – akkor is, ha erre átalakulás, jogutód nélküli megszűnés keretében kerül sor – munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek) minősül a magánszemély által az említett jogügylet révén megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezmény révén megszerzett dolgozói üzletrész, dolgozói részvény esetében az említett különbözet a munkavállalónál és – ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte – örökösénél árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül. Nem minősül bevételnek azonban az említett különbözet, amennyiben a bevont dolgozói üzletrész, dolgozói részvény helyett a magánszemély a társas vállalkozás átalakulása révén újonnan kibocsátott azonos jogokat biztosító üzletrészt, dolgozói részvényt szerez; ilyenkor az új értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték – és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás – alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni.”

31. § Az Szja tv. 77/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„77/B. § (1) Értékpapírra vonatkozó vételi jegyzési, eladási vagy más hasonló jog (kivéve a más értékpapírban megtestesülő jogot) átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy az ilyen jogról való lemondás címén a magánszemély által megszerzett bevételből az az összeg minősül jövedelemnek, amely meghaladja a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást (értéket), valamint az ügylettel összefüggő igazolt járulékos költséget. A jövedelmet a bevétel megszerzésének időpontjára kell megállapítani.

(2) Értékpapírra vonatkozó vételi jog (vételi opció) engedésére, illetőleg vételi kötelezettség vállalására (eladási opció) kötött ügylet esetén a kötelezett magánszemélynél az (1) bekezdés szerint megállapított összegből

a) – ha az ügylet pénzbeli elszámolással szűnik meg – az elszámolás miatt a jogot engedő, illetőleg kötelezett magánszemélyt terhelő igazolt kiadást (értéket), vagy

b) – ha az ügylet a tárgyát képező értékpapír tényleges átadásával szűnik meg –

1. vételi jog engedése esetén az adott értékpapír megszerzésére fordított igazolt összegnek (értéknek), de legfeljebb az adott értékpapír teljesítéskori szokásos piaci értékének az ügyleti szerződés szerinti árat meghaladó részét;

2. vételi kötelezettség vállalása esetén az adott értékpapír ügyleti szerződés szerinti árának a teljesítéskori szokásos piaci értékét meghaladó részét

meghaladó rész a jövedelem, azzal, hogy a 2. alpont szerinti tétel az értékpapír megszerzésére fordított kiadás részeként nem vehető figyelembe.

(3) A jövedelem megállapításának időpontja

a) a (2) bekezdés a) pontjában említett esetben az elszámolás napja (értéknapja);

b) a (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a jogosult joggyakorlásának napja;

c) ha a jogosult a joggal nem élt, a jog gyakorlásának határnapja, illetve a jog gyakorlására nyitva álló időtartam utolsó napja,

de legkésőbb a kötelezettség vételi jog engedése, illetve a vételi kötelezettség vállalása kezdő időpontjának évét követő ötödik év utolsó napja.

(4) Értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében a jogosult magánszemélynél az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ilyenkor a jövedelmet az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napjára, vagy – ha ez a korábbi időpont – arra az időpontra kell megállapítani, amikor az értékpapírt a magánszemély (a magánszemély javára más személy) birtokba vette (ideértve különösen az értékpapírszámlán történő jóváírást).

(5) Értékpapírra vonatkozó eladási vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett jövedelemnek minősül a jogosult magánszemélynél az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékét (az említett jog gyakorlásából származó bevételrész), csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő igazolt kiadással, azzal, hogy

a) az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett bevétel fennmaradó részéből a jövedelmet az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint a b) pont rendelkezésének figyelembevételével kell megállapítani;

b) az a) pont rendelkezésének alkalmazása esetén az ott említett bevételből a jog megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő kiadásnak az a része vonható le az átruházással kapcsolatos kiadásként, amely a jog gyakorlásából származó bevételrészt meghaladja. A jövedelmet az értékpapír átruházásának időpontjában kell megállapítani.

(6) Az (1)–(4), valamint az (5) bekezdés szerint meghatározott – a bekezdés a) pontjában nem említett – jövedelem adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a jogot alapító személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni. A nem pénzben megszerzett bevételre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.

(7) Az e § szerinti jövedelmet, adót (adóelőleget) a kifizető állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg, továbbá a magánszemélynek az adóévet követő év január 31-ig igazolást ad ki és arról adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak. Kifizető hiányában a magánszemély a jövedelmet és az adót az általa vezetett nyilvántartás alapján állapítja meg. Az igazolásnak, az adatszolgáltatásnak, illetőleg a nyilvántartásnak – figyelemmel e törvénynek az értékpapírokra, értékpapírra vonatkozó jogokra, járulékos költségekre előírt rendelkezéseire is, azok értelemszerű alkalmazásával – tartalmaznia kell különösen a megszerzett bevételeket, az igazolt járulékos költségeket, a jog, illetőleg az értékpapír megszerzésére fordított kiadást.

(8) A jövedelmet és az adót a jövedelmet szerző magánszemély a kifizető által kiállított bizonylatok, igazolások, illetőleg az általa vezetett nyilvántartás alapján az adóévről benyújtandó bevallásában bevallja, valamint a kifizető által levont adó (adóelőleg) figyelembevételével az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.

(9) A kifizető a jog alapítását követően – az adóévet követő január 31-éig – magánszemélyenként adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére az általa alapított, értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról, továbbá a jog gyakorlásáról, megszüntetéséről és a jogról való lemondásról (az utóbbi esetben az adatszolgáltatás mind az eredeti jogosultat, mind a jogot gyakorló, megszüntető, illetve a jogról lemondó személyt tartalmazza).

(10) Ha a jog alapítása, megszerzése, valamint gyakorlása bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt,

a) a (6) bekezdés rendelkezésétől eltérően az (1)–(3) bekezdésben meghatározott jövedelem után az adó mértéke 25 százalék;

b) a (4) bekezdés rendelkezésétől eltérően a bekezdésben említett vagyoni értéket jövedelemként nem kell figyelembe venni;

c) az (5) bekezdés rendelkezésétől eltérően a bekezdésben említett jog gyakorlásából származó bevételrész megállapítása nélkül az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett bevétel egészére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(11) A jog, illetőleg az értékpapír megszerzésére fordított kiadást az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.

(12) A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni.

(13) E § rendelkezései helyett a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a jövedelem megszerzése a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, valamint bármely EGT-államban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén – annak szabályzata által lehetővé tett körben és módon – kötött ügylet alapján történt.”

32. § (1) Az Szja tv. 77/C. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha)

b) a program szervezője vagy a kibocsátó az értékpapírt a közvetlen átadás (birtokba adás) helyett az elismert program nyilvántartásáról rendelkező határozatban megjelölt, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónál, vagy – ha a kibocsátó külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet – bármely EGT-államban, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországában működő, a külföldi jog szerinti befektetési szolgáltatónál (a továbbiakban: külföldi befektetési szolgáltató) a magánszemély javára egyedi letétbe helyezte (dematerializált értékpapír esetében ideértve a program keretében a magánszemély javára juttatott értékpapírok külön, kizárólag ezen értékpapírok nyilvántartására szolgáló értékpapírszámlára helyezését is), vagy”

(2) Az Szja tv. 77/C. §-a (8) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A magánszemély által megszerzett munkaviszonyból származó jövedelemnek (a kötelező tartási időszak kezdő napján a program szervezője vezető tisztségviselőjének minősülő magánszemély esetében munkaviszonyból származó jövedelemnek nem minősülő nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek), a magánszemély halála esetén az örököse által megszerzett egyéb jövedelemnek minősül:”

(3) Az Szja tv. 77/C. §-a (19) bekezdésének a), c) és d) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(Az adópolitikáért felelős miniszter – a gazdasági társaság kérelmére – a következő feltételek együttes fennállása esetén elismert programként veszi nyilvántartásba a kérelemben bemutatott programot:)

a) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság vagy kapcsolt vállalkozása által kibocsátott értékpapírt lehet szerezni;”

c) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság és a kérelemben megnevezett kapcsolt vállalkozása munkavállalója vagy vezető tisztségviselője szerezhet értékpapírt;

d) a program keretében legalább a gazdasági társaságnál – ha a kérelem benyújtása a gazdasági társaság kapcsolt vállalkozásai munkavállalói, vezető tisztségviselői javára is történik, akkor legalább a gazdasági társaságnál és a kérelemben megnevezett valamennyi kapcsolt vállalkozásánál – a kérelem benyújtásának évét megelőző üzleti évben foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma 10 százalékának megfelelő magánszemély kíván részt venni, és a részt venni kívánó magánszemélyek legfeljebb 25 százaléka vezető tisztségviselő;”

(4) Az Szja tv. 77/C. §-ának (21) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(21) A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott formában és tartalommal, ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével kell benyújtani. A kérelemben a kérelmező nyilatkozik arról, hogy a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak. A kérelemhez csatolni kell a miniszteri rendeletben meghatározott valamennyi okiratot (idegen nyelven kiállított okirat esetében a hiteles magyar nyelvű fordítást).”

(5) Az Szja tv. 77/C. §-a (22) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adópolitikáért felelős miniszter a programot törli a nyilvántartásból:)

b) a végelszámolás, a csődeljárás, a felszámolás kezdő napjával, ha a nyilvántartásba vételt követően az a) pontban meghatározott időpontig a program szervezője, a kérelemben megnevezett kapcsolt vállalkozása vagy a kibocsátó (jogutódjuk) végelszámolás, csődeljárás, illetve felszámolás hatálya alá kerül; ezt a tényt a program szervezője köteles haladéktalanul bejelenteni az adópolitikáért felelős miniszter részére;”

(6) Az Szja tv. 77/C. §-a (24) bekezdésének b) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek;

(Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:)

b) értékpapír: bármely EGT-államban, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában az elismert program szervezője, vagy kapcsolt vállalkozása – ha a program szervezője külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, kereskedelmi képviselete, akkor a külföldi vállalkozás, vagy kapcsolt vállalkozása – által forgalomba hozott (kibocsátott), tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló értékpapír;”

e) a program szervezője: a program nyilvántartásba vétele iránti kérelmet benyújtó gazdasági társaság, illetve a program nyilvántartásba vétele iránti kérelmet magyarországi fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján benyújtó külföldi vállalkozás, a program nyilvántartásba vételét követően ideértve az előbbiek jogutódját is;”

33. § Az Szja tv. 83. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:

„(13) A 2007. december 31-éig megvalósított értéknövelő beruházás esetén a magánszemély az e törvény 3. §-ának 2006. december 31-én hatályos 32. pontjának előírását is alkalmazhatja.”

34. § Az Szja tv. 84. §-a a következő (3)–(4) bekezdésekkel egészül ki:

„(3) Ez a törvény az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló 2006. december 15-i 1857/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 358., 2006. 12. 16., 3. o.) hatálya alá tartozó támogatási programot tartalmaz.

(4) Ha e törvény valamely rendelkezése a (3) bekezdésben említett 1857/2006/EK bizottsági rendeletben foglalt támogatást nevesít, azon – külön említés hiányában is – a rendelet 4. cikkében foglalt támogatást kell érteni.”

35. § Az Szja tv. 1. és 11. számú mellékletei e törvény 1. és 2. számú mellékletei szerint módosulnak.

II. Fejezet

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása

36. § (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 4. §-ának 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„5. bejelentett részesedés: a belföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cégben és külföldi személyben (kivéve az ellenőrzött külföldi társaságot) szerzett legalább 30 százalék mértékű részesedés, feltéve, hogy az adózó a részesedés megszerzését a szerzést követő 30 napon belül bejelenti az adóhatóságnak; a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye;”

(2) A Tao. 4. §-ának 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„11. ellenőrzött külföldi társaság: az a személy, illetve annak más államban lévő telephelye, amelyben az adózó vagy kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik, és amelynek székhelye, telephelye vagy az illetősége olyan államban van, ahol jövedelmére jogszabály nem ír elő társasági adónak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre fizetendő, a társasági adónak megfelelő adó és az adózás előtti eredménynek megfelelő összeg százalékban kifejezett hányadosa nem éri el a 19. § (1) bekezdésében előírt mérték kétharmadát; nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a személy székhelye, telephelye vagy az illetősége az Európai Unió tagállamában, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában, továbbá olyan államban van, amellyel a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén;”

(3) A Tao. 4. §-ának 16/a. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„16/a. foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma: a Központi Statisztikai Hivatal által a munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott, az adóév első napján hatályos kiadvány szerinti éves szinten számított statisztikai állományi létszám, azzal, hogy a kölcsönvett munkaerő a kölcsönvevőnél figyelembe vehető, amennyiben a kölcsönadó e létszámot a kölcsönadott munkaerő nélkül számítja fel, és erről az adóbevallás benyújtásáig írásban nyilatkozik a kölcsönvevőnek;”

(4) A Tao. 4. §-ának 20. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„20. jogdíj:

a) a szabadalom, a más iparjogvédelmi oltalomban részesülő szellemi alkotás és a know-how hasznosítási engedélye,

b) a védjegy, a kereskedelmi név, az üzleti titok használati engedélye,

c) a szerzői jogi törvény által védett szerzői mű és a szerzői joghoz kapcsolódó jog által védett teljesítmény felhasználási engedélye, valamint

d) az a) és c) pontban említett iparjogvédelmi és szerzői jogi oltalmi tárgyakhoz fűződő vagyoni jogok átruházása fejében a jogosult által kapott ellenérték;”

(5) A Tao. 4. §-ának 23/a. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha

a) a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt, és legfeljebb azok együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez, valamint

b) szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban,

c) az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába, részvényesébe olvad be;”

37. § (1) A Tao. 6. §-a (6) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Nem kell az (5) bekezdés rendelkezését alkalmaznia az adózónak]

c) ha az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta és mértéke – több kár esetén azok együttes értéke – eléri az elemi kár bekövetkezését megelőző adóévi évesített árbevétel (átalakulással létrejött adózónál a jogelőd árbevételéből számított, az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott árbevétel) legalább 15 százalékát.”

(2) A Tao. 6. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) A (6) bekezdés alkalmazásában elemi kár az elemi csapás (így különösen a jégeső, az árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó-, jég- és széltörés, a vihar, a földrengés, valamint természeti vagy biológiai eredetű tűz) okozta kár. Az elemi csapás igazolására a kár tényét tartalmazó okmány (pl. a biztosító, a mezőgazdasági igazgatási szerv, a katasztrófavédelem végrehajtását végző szerv által kiállított szakvélemény, jegyzőkönyv, más okmány), vagy – ha az adózó nem rendelkezik független szervezet által kiállított okmánnyal – az adózó által kiállított jegyzőkönyv szolgál. Az adózó az általa kiállított, a kár tényét és mértékét tartalmazó jegyzőkönyvet a kár keletkezését követő 15 napon belül megküldi az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.”

38. § (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

d) értékcsökkenési leírásként az 1. és 2. számú mellékletben foglalt előírások szerint az adóévre megállapított összeg, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor – kivéve, ha az kedvezményezett eszközátruházás miatt következik be, és teljesülnek a 16. § (13)–(15) bekezdésében előírt feltételek –, a forgóeszközök közé való átsorolásakor, valamint egyszeres könyvvitelt vezetőnél az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el,”

(2) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

f) az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összege, de legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség 50 százaléka és legfeljebb adóévenként 500 millió forint (a továbbiakban: fejlesztési tartalék), figyelemmel a (15) bekezdésben foglaltakra,”

(3) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének ly) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

ly) a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott (járó) támogatás, juttatás, a véglegesen átvett pénzeszköz következtében az adóévben elszámolt bevétel, a térítés nélkül átvett eszköz átadónál – nyilatkozata alapján – kimutatott könyv szerinti értéke, továbbá a térítés nélkül kapott (igénybe vett) szolgáltatás átadónál – nyilatkozata alapján – kimutatott bekerülési értéke, valamint az átvállalt tartozás, az eredeti jogosult által elengedett kötelezettség miatt az adóévben bevételként elszámolt összeg (egyszeres könyvvitelt vezetőnél, ideértve az adóévi tartalék növekedését okozó részt is), figyelemmel a (8) bekezdésben foglaltakra,”

(4) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

r) a bírságnak, továbbá az adózás rendjéről és a társadalombiztosításról szóló törvényekben előírt jogkövetkezménynek az elengedése miatt az adóévben bevételként elszámolt, az adóévben vagy az előző adóévekben az adózás előtti eredményt növelő tételként figyelembe vett összeg,”

(5) A Tao. 7. §-a (8) bekezdésének a)–c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdés ly) pontja alkalmazásakor:]

a) az adózó akkor csökkentheti adózás előtti eredményét, ha belföldi illetőségű adózó (kivéve az alapítványt, a közalapítványt, a társadalmi szervezetet, a köztestületet, az egyházat, a lakásszövetkezetet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárat), külföldi személy (kivéve az ellenőrzött külföldi társaságot) vagy magánszemély adott részére támogatást, juttatást vagy eszközt, illetve engedte el kötelezettségét, vállalta át tartozását, továbbá ha térítés nélkül nyújtott részére szolgáltatást;

b) passzív időbeli elhatárolás esetén a bevételből az adóévben el nem határolt rész, az időbeli elhatárolás megszüntetésének adóévében a visszavezetett összeg minősül bevételnek;

c) az adózó nem csökkentheti adózás előtti eredményét a jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott (járó) támogatás, juttatás, térítés nélküli eszközátvétel (kivéve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti árumintát), elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás és térítés nélkül kapott (igénybe vett) szolgáltatás esetében,”

(6) A Tao. 7. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(12) Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az adózó választása szerint

a) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy

b) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.”

(7) A Tao. 7. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(15) Az adózó az (1) bekezdés f) pontja szerinti fejlesztési tartalékot nem használhatja fel a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként, a térítés nélkül átvett eszköz címen, valamint az olyan tárgyi eszközzel kapcsolatban elszámolt beruházásra, amely tárgyi eszközre nem számolható el vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést, kivéve a műemlék, illetve a helyi egyedi védelem alatt álló épületet, építményt. Az adózó a fejlesztési tartalékot a lekötése adóévét követő négy adóévben megvalósított beruházás bekerülési értékének megfelelően oldhatja fel, kivéve, ha a feloldott rész után a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint előírt mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot megállapítja, és azokat a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az adózó a fejlesztési tartaléknak a lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig beruházásra fel nem használt része után az említett mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot a negyedik adóévet követő adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és megfizeti. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és a megállapított adóval együtt az említett napot követő első társaságiadó-bevallásban kell bevallani.”

(8) A Tao. 7. §-ának (17) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(17) A felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá bármelyikük által vagy közösen alapított kutatóintézet, kutatóhely (ideértve az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államnak a megfelelő szervezetét is) és az adózó által írásban kötött szerződés alapján közösen végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés esetén az adózó az (1) bekezdés t) pontjában foglaltak alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát, legfeljebb 50 millió forintot vehet figyelembe, amelynek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”

39. § A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt növeli:)

b) az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként (ideértve az egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírást is) és terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összeg, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor – kivéve, ha az kedvezményezett eszközátruházás miatt következik be, és teljesülnek a 16. § (13)–(15) bekezdésében előírt feltételek – vagy a forgóeszközök közé való átsorolásakor, valamint egyszeres könyvvitelt vezetőnél az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz könyv szerinti értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el,” .

40. § (1) A Tao. 16. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózó átalakulásakor)

a) a jogelődnél – kivéve, ha az átalakulás kedvezményezett átalakulásnak minősül, és teljesülnek a (10)–(11) és (15) bekezdésben előírt feltételek – az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott eszközökre alkalmazza;”

(2) A Tao. 16. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.”

(3) A Tao. 16. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(13) A (12) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződés tételesen tartalmazza az átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), és azoknak az átadás napjára az átruházó társaságnál kimutatott bekerülési értékét, könyv szerinti értékét és számított nyilvántartási értékét, valamint a (14) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy az átruházó társaság e választását a kedvezményezett eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.”

41. § A Tao. 17. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) Az adókötelezettség keletkezésének évét követő negyedik adóévben (jogutódnál a jogelőd adókötelezettsége keletkezésének évét és az azt követő adóéveit is figyelembe véve) és az azt követő adóévekben keletkezett negatív adóalapra, ha az adóévben az adózó adózás előtti eredménye negatív, és ha

a) az adóévben a bevételei nem érik el az elszámolt költségek és ráfordítások együttes értékének 50 százalékát, vagy

b) az adózó adóalapja a megelőző két adóévben is negatív volt,

az (1) bekezdés rendelkezése csak az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható. Az adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet az adóévre vonatkozó bevallás benyújtásának esedékességéig, az önellenőrzéssel pótlólagosan feltárt veszteség, valamint az önellenőrzés okán engedély alá eső teljes adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet az önellenőrzési lap benyújtásának esedékességéig, az ellenőrzés által feltárt pótlólagos veszteség, valamint az ellenőrzés okán engedély alá eső teljes adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, felügyeleti intézkedés vagy az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése esetén az eljárás jogerős befejezését követő 15 napon belül kell benyújtani; e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az a) és b) pontban foglaltak elháríthatatlan külső ok miatt következtek be, vagy ha az adózó a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az eljárásra előírt határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni.”

42. § (1) A Tao. 18. §-a (1) bekezdésének felvezető rendelkezése helyébe a következő rendelkezés lép:

„Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó – az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül – adózás előtti eredményét”

(2) A Tao. 18. §-ának (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

(6) A tőkét befogadó, a vagyont kiadó adózónak, továbbá a tagnak (részvényesnek) az (1)–(5) bekezdés előírásait, a jegyzett tőke nem pénzbeli hozzájárulással történő emelése, a jegyzett tőke tőkekivonással történő leszállítása miatt, továbbá a jogutód nélküli megszűnéskor a nem pénzben történő vagyonkiadásra, valamint az osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként történő teljesítésére is alkalmaznia kell, ha a többségi befolyással rendelkező tag (részvényes) teljesíti a nem pénzbeli hozzájárulást, illetve részesedik a vagyonból.”

43. § A Tao. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„19. § (1) A társasági adó a pozitív adóalap 16 százaléka.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a (3) bekezdésben foglaltak teljesítése esetén a társasági adó mértéke a pozitív adóalap 50 millió forintot meg nem haladó összegéig 10 százalék, az e feletti összegre 16 százalék.

(3) A 10 százalékos adókulcsot az adózó akkor alkalmazhatja, ha

a) nem vesz igénybe az adóévben e törvény alapján adókedvezményt, és

b) az adóévben legalább egy fő a foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma, és

c) adóalapja az adóévben és az azt megelőző adóévben – a (8) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel – legalább a jövedelem- (nyereség-) minimum összegével egyezik meg, kivéve, ha az adózó a 6. § (6) bekezdésének hatálya alá tartozik, és

d) az adóévben megfelel az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, és

e) az adóévben legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszeresének – ha az adózó székhelye a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet 3. számú melléklete szerinti kistérség, illetve 5. számú melléklete szerinti település valamelyikében van, akkor a minimálbér – adóévre évesített összege és a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma szorzatának megfelelő összegre vallott be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.

(4) Az adóalap 50 millió forintot meg nem haladó részének, illetve, ha az adóalap nem éri el az 50 millió forintot, akkor az adóalapnak a 6 százaléka az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában

a) az elsődleges mezőgazdasági termelést is végző adózónál az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt – az adóévben igénybe vett – támogatásnak minősül, ha az (5) bekezdés szerint lekötött tartalékot kizárólag beruházásra, vagy beruházás céljára felvett hitel törlesztésére használja fel;

b) más adózónál csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy ha az adózó az (5) bekezdésben foglaltaknak megfelelő lekötött tartalékot kizárólag beruházásra, vagy beruházás céljára felvett hitel törlesztésére használja fel, akkor – választása szerint – a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.

(5) A (4) bekezdés alkalmazása esetén az adózó az adóalap 50 millió forintot meg nem haladó részének – ha az adóalap nem éri el az 50 millió forintot, akkor az adóalap – 6 százalékának megfelelő összeget az adóév utolsó napján – az eredménytartalékból történő átvezetéssel – lekötött tartalékként köteles kimutatni, és azt a lekötése adóévét követő négy adóévben

a) megvalósított beruházás – ide nem értve a (6) bekezdésben felsorolt beruházást – bekerülési értékének megfelelően, és/vagy

b) a 7. § (3) bekezdésében foglaltak szerint korábban munkanélküli személy, illetve a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű munkavállaló vagy a 22/B. § (11) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak megfelelő pályakezdő foglalkoztatására tekintettel elszámolt személyi jellegű kifizetésre, feltéve, hogy az említettek foglalkoztatása 2007. december 31-ét követően kezdődött, és/vagy

c) a pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) fennálló kötelezettség csökkentésére oldhatja fel, kivéve, ha a feloldást – ideértve azt is, ha a feloldás nem a (4) bekezdés szerinti elszámolásnak megfelelően történt – követő 30 napon belül megfizeti a feloldott résszel azonos összegű adót. Az adózó megfizeti továbbá a lekötött tartaléknak a lekötés adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig fel nem használt részével azonos összegű adót, a lekötés adóévét követő negyedik adóévet követő adóév első hónapja utolsó napjáig, illetve a jogutód nélküli megszűnése napjáig fel nem használt részével azonos összegű adót, a jogutód nélküli megszűnése napját követő 30 napon belül. Az adót késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni. A késedelmi pótlékot a 10 százalékos adókulcs érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és az adóval együtt a megfizetés esedékességét követő első társaságiadó-bevallásban kell bevallani.

(6) Az adózó az (5) bekezdés alapján lekötött tartalékot nem használhatja fel a fejlesztési tartalék terhére elszámolt beruházásra, továbbá a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként, a térítés nélkül átvett eszköz címen, valamint az olyan tárgyi eszközzel kapcsolatban elszámolt beruházásra, amely tárgyi eszközre nem számolható el vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést, kivéve a fejlesztési tartalék terhére el nem számolt műemlék, illetve a helyi egyedi védelem alatt álló épületet, építményt.

(7) A (2)–(5) bekezdés alkalmazása esetén

a) a csekély összegű (de minimis) támogatás összege az adóévben ilyen jogcímen adózás előtti eredmény csökkentésként érvényesített összes kedvezmény együttes összegére a (2) bekezdés szerinti adómértékkel számított értékkel egyenlő,

b) a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát azon személyek nélkül kell figyelembe venni, akiknek a jövedelme alapján kizárólag egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettség áll fenn.

(8) A (3) bekezdés c) pontjában foglaltak alkalmazásakor a jogelőd nélkül alakult adózó az első adóéve (ha az előtársaság időszaka önálló adóév, akkor ideértve az azt követő adóévet is), a jogutód adózó az átalakulás évében kezdődő adóévében a jogelőd – átalakulás napját megelőzően lezárt – adóéve [az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, illetve a végleges vagyonmérleg(ek) alapján megosztott] adóalapját veszi figyelembe, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában beolvadáskor az átvevő adózó jogelődnek is minősül.”

44. § (1) A Tao. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adózó a 4. § 36. pontja szerinti, részére kiadott támogatási igazolásban szereplő összegig – döntése szerint – a támogatás juttatásának adóéve és az azt követő három adóév adójából adókedvezményt vehet igénybe, függetlenül attól, hogy e támogatással nem növeli adózás előtti eredményét az adóalap megállapításakor.”

(2) A Tao. 22. §-ának (9)–(10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Az adózó az adóévben az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költségei között, továbbá a szoftverfejlesztő alkalmazására tekintettel elszámolt bérköltség 10 százalékának megfelelő összegű adókedvezményt vehet igénybe, amelyet az adóévben és az azt követő három adóévben, egyenlő részletekben érvényesíthet, azzal, hogy a megelőző adóév(ek)ben – adó hiányában – nem érvényesített adókedvezmény az említett időszakon belül igénybe vehető. Az adókedvezmény igénybevétele független attól, hogy az adózó az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költségeivel csökkentette adózás előtti eredményét az adóalap megállapításakor.

(10) Az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó – a (9) bekezdésben foglalt adókedvezmény mellett – a szoftverfejlesztő alkalmazására tekintettel elszámolt bérköltség 15 százalékának megfelelő összegű adókedvezményt vehet igénybe az adóévben és az azt követő három adóévben, egyenlő részletekben, azzal, hogy a megelőző adóév(ek)ben – adó hiányában – nem érvényesített adókedvezmény az említett időszakon belül igénybe vehető. Az adókedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. Az adókedvezmény igénybevétele független attól, hogy az adózó az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költségeivel csökkentette adózás előtti eredményét az adóalap megállapításakor.”

45. § A Tao. 22/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az e § alapján igénybe vett adókedvezmény adóévenként nem haladhatja meg a 6 millió forintot. Az adózó által igénybe vett adókedvezmény összege az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt vehető igénybe, minden más esetben az adózó választása szerint

a) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy

b) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.”

46. § (1) A Tao. 22/B. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő i) ponttal egészül ki:

(Az adózó adókedvezményt vehet igénybe)

f) a jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, az alapkutatást, az alkalmazott kutatást vagy a kísérleti fejlesztést szolgáló beruházás,”

i) a jegyzett tőkéjének felemelése keretében kibocsátott részvényeknek (vagy egy részének) a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott szabályozott piacra (a továbbiakban: szabályozott piac) történő bevezetésének a napját (az első kereskedési napot) követően, de legkésőbb az e napot követő harmadik év utolsó napjáig megkezdett, jelenértéken legalább 100 millió forint értékű beruházás”

(üzembe helyezése és a kormányrendeletben foglaltak szerinti üzemeltetése esetén, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését vagy – az alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést szolgáló beruházást kivéve – az előállított termék, a nyújtott szolgáltatás, illetve a termelési, szolgáltatási folyamat alapvető változását eredményezi.)

(2) A Tao. 22/B. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (13)–(17) bekezdések számozása (14)–(18) bekezdésre változik:

„(13) Az (1) bekezdés i) pontja szerinti beruházásnál az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy

a) a részvényeknek a szabályozott piacra történő bevezetésétől a beruházás megkezdésének évét követő ötödik adóév végéig a szabályozott piacra bevezetett részvények együttes névértéke folyamatosan eléri az adózó jegyzett tőkéjének legalább 50 százalékát, és ebben az időszakban az adózó nem alakul át;

b) az adózó jegyzett tőkéjét megtestesítő részvények szabályozott piacra történő bevezetése első ízben az a) pontnak megfelelő bevezetéssel valósul meg;

c) az adózó által a jegyzett tőke felemelése keretében kibocsátott és a szabályozott piacra bevezetett részvények együttes kibocsátási értéke az – adókedvezmény iránti kérelemben, bejelentésben szereplő – elszámolható költség folyó áron számított összegének legalább az 50 százalékát eléri;

d) a szabályozott piacra bevezetett részvények tekintetében a kérelem, a bejelentés benyújtásakor az adózónak legalább 25 részvényese van, vagy a szabályozott piacra bevezetett részvények legalább 25 százalékát meghaladó részvények olyan részvényesek tulajdonában vannak, akiknek (amelyeknek) egyike sem rendelkezik a szabályozott piacra bevezetett részvények névértékének 5 százalékát elérő részesedéssel.”

47. § A Tao. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 21. § (7), (10)–(11) bekezdése, a 22. § (6)–(7) bekezdése, a 22/B. § 2003. évben hatályos rendelkezése és a 29. § (5) bekezdés d) pontja alapján az adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 29. § (5) bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre.”

48. § A Tao. 28. §-ának (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásakor a külföldről származó jövedelmet e törvény rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt módosító tételeket. A külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető – de nem a kizárólag belföldről származó jövedelemhez felmerült – költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.

(5) A (3) bekezdés szerinti összeget a jövedelem jogcíme szerint és forrásállamonként külön-külön kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg a külföldön fizetett (fizetendő), illetve a nemzetközi szerződés alapján külföldön érvényesíthető adó közül a kisebb összeget, nemzetközi szerződés hiányában a jövedelemre külföldön megfizetett (fizetendő) adó ráfordításként elszámolt összegének 90 százalékát, de minden esetben legfeljebb az adott jövedelemre az átlagos adókulcs szerint kiszámított adót. Az átlagos adókulcs az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó, osztva az adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.”

49. § (1) A Tao. 31. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak történő megfelelést szolgálja:)