„c) „biztosítási tanácsadó” szakképesítéssel; vagy
d) „független biztosításközvetítő” külön jogszabály szerinti hatósági képzés során szerzett, biztosításközvetítői tevékenység folytatására feljogosító okirattal.”
154. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 178. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben szabályozza:]
„b) a Magyar Nemzeti Bank, a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a befektetési vállalkozások, a biztosítók, a viszontbiztosítók, a tőzsde, az elszámolóházi tevékenységet végző szervezet, a befektetési alapok, az egyéb alapok, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények éves beszámoló készítésének és könyvvezetésének sajátosságait a Magyar Nemzeti Bank előzetes véleményének kikérésével;”
(2) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény 4. §-a a következő o) ponttal egészül ki:
[Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a Felügyelet látja el]
„o) a viszontbiztosítókról szóló 2007. évi CLIX. törvény”
[hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletét.]
155. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a viszontbiztosítók éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságait rendeletben állapítsa meg.
(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy
a) a biztosítástechnikai tartalékok tartalmát, képzésének és felhasználásának rendjét,
b) a viszontbiztosítók belső adatszolgáltatásának rendjét és tartalmát,
c) a Felügyeletnek az összevont alapú felügyeleti feladatok ellátásához szükséges rendszeresen szolgáltatandó adatok körét,
d) a Felügyelet adatszolgáltatási kötelezettsége körét,
e) a felügyeleti közigazgatási hatósági eljárások és igazgatási szolgáltatások díját
rendeletben szabályozza.
156. § E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) Az Európai Parlament és a Tanács 1998. október 27-i 98/78/EK irányelve a biztosítási vagy viszontbiztosítási csoportok biztosítóinak, illetve viszontbiztosítóinak kiegészítő felügyeletéről.
b) Az Európai Parlament és a Tanács 2005. november 16-i 2005/68/EK irányelve a viszontbiztosításról és a 73/239/EGK, a 92/49/EGK tanácsi irányelv, valamint a 98/78/EK és a 2002/83/EK irányelv módosításáról.
1. A közvetett tulajdon arányának megállapításához a köztes vállalkozásban fennálló tulajdoni hányadot meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak az eredeti vállalkozásban fennálló tulajdoni vagy szavazati hányadával.
2. A köztes vállalkozáson keresztül fennálló közvetett tulajdont a számítás szempontjából nem kell figyelembe venni akkor, ha a köztes vállalkozásban a közvetlen és a köztes tulajdon együttes aránya nem éri el a befolyásoló részesedés mértékét.
3. Természetes személyek esetében a közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont] által birtokolt, illetve gyakorolt tulajdoni vagy szavazati hányadokat egybe kell számítani.
4. A szavazati jogokat a tulajdoni hányadokkal azonos módon kell számításba venni.
I. A viszontbiztosító által ki nem szervezhető feladatok:
1. a viszontbiztosító szervezeti kialakításával kapcsolatos feladatok;
2. a kockázat elvállalása;
3. a belső ellenőrzési tevékenység;
4. a mérlegelemzés és a szavatoló tőke számítás;
5. a személyzeti ügyekben való döntés;
6. a viszontbiztosítási és továbbengedményezési szerződés megkötése.
II. A Felügyeletnek bejelentendő kiszervezések:
1. az aktuáriusi feladatok;
2. az elektronikus adatfeldolgozás;
3. a kárrendezés;
4. a vagyonkezelési tevékenység.
1. A minimális szavatoló tőke szükséglete az előző évhez képest nem csökkenhet nagyobb arányban, mint amilyen arányban a nettó függőkártartalék csökkent az előző év végi záróállományhoz viszonyítva. Ezért a minimális szavatoló tőke szükséglete
ahol:
2. f1 a tárgyévi záró nettó (a továbbengedményezésbe adott rész levonásával számított) függőkártartalék;
3. f0 a tárgyévi nyitó nettó (a továbbengedményezésbe adott rész levonásával számított) függőkártartalék;
4. S* az előző évi minimális szavatoló tőke szükséglet;
5. S0 = max (E1, E2), azaz a bevételi indexként adódó első eredmény és a kárindexként adódó második eredmény közül a nagyobbik.
6. Az első eredmény számítása a következőképpen történik:
ahol a jelölések értelme a következő:
7. a1 a 9. pont szerinti a-val jelölt összeg 50 000 000 eurót meg nem haladó része;
8. a2 a 9. pont szerinti a-val jelölt összeg 50 000 000 eurót meghaladó része;
9. a az aggregált helyesbített tárgyévi bruttó díjelőírás és az aggregált helyesbített tárgyévi bruttó megszolgált díj közül a nagyobbik, azaz
ahol:
10.
és
11.
ahol az egyes tagok jelentése a következő:
12. aw1 azon egészség-, illetve betegségbiztosítási szerződések tárgyévi bruttó díjelőírása, beleértve az aktív viszontbiztosításból származó díjelőírást is, levonva viszont a törölt díjakat, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek:
a) a díjak meghatározása morbiditási táblázatok alapján, aktuáriusi elven történik;
b) a kor növekedésének megfelelő matematikai tartalék képzésére kerül sor;
c) a díj megfelelő biztonsági pótlékot tartalmaz;
d) a biztosító legkésőbb a 3. biztosítási év végéig felmondhatja a szerződést;
e) a szerződés biztosítja a biztosítási díj emelésének vagy a szolgáltatás csökkentésének lehetőségét az érvényben lévő szerződések vonatkozásában is;
13. aw2 a Bit. 1. számú melléklet A) rész 11., 12. és 13. ágazatok tárgyévi bruttó díjelőírása, beleértve az aktív viszontbiztosításból származó díjelőírást is, levonva viszont a törölt díjakat;
14. aw3 a Bit. 1. számú melléklet A) rész 12. és 13. pontjaiban foglaltakon kívüli tárgyévi bruttó díjelőírás a nem élet ágban, beleértve az aktív viszontbiztosításból származó díjelőírást is, levonva viszont a törölt díjakat;
15. ae1 azon egészség-, illetve betegségbiztosítási szerződések tárgyévre eső bruttó megszolgált díja, beleértve az aktív viszontbiztosításból származó megszolgált díjakat is, levonva viszont a törölt díjakat, amelyek megfelelnek a 12. pont a)–e) alpontjaiban foglalt feltételeknek;
16. ae2 a Bit. 1. számú melléklet A) rész 11., 12. és 13. ágazatok tárgyévre eső bruttó megszolgált díja, beleértve az aktív viszontbiztosításból származó megszolgált díjakat is, levonva viszont a törölt díjakat;
17. ae3 a 15. és 16. pontokban foglaltakon kívüli tárgyévre eső bruttó megszolgált díj, beleértve az aktív viszontbiztosításból származó megszolgált díjakat is, levonva viszont a törölt díjakat;
és ahol
18. c az utolsó három üzleti év káralakulása alapján számított saját megtartási arányszám, melynek értéke azonban nem lehet 0,5-nél kevesebb, azaz
ahol
19. dn az utolsó három üzleti év kárfelhasználásának saját megtartásban maradó része, azaz
és
20. db az utolsó három üzleti év bruttó kárfelhasználása a viszontbiztosító részének levonása nélkül, azaz
ahol
21. bn az utolsó három üzleti év kárkifizetésének és szolgáltatásának saját megtartásban maradó része;
22. Fn3 a nettó függőkártartalék a hároméves időszak végén;
23. Fn0 a nettó függőkártartalék a hároméves időszak kezdetén;
24. bb az utolsó három üzleti év bruttó kárkifizetése és szolgáltatása;
25. Fb3 a bruttó függőkártartalék a hároméves időszak végén;
26. Fb0 a bruttó függőkártartalék a hároméves időszak kezdetén.
27. A második eredmény számítása a következőképpen történik:
ahol a jelölések értelme a következő:
28. b1 a 30. pont szerinti b-vel jelölt összeg 35 000 000 eurót meg nem haladó része;
29. b2 a 30. pont szerinti b-vel jelölt összeg 35 000 000 eurót meghaladó része;
30. b az átlagolási időszak átlagos bruttó kárfelhasználása, azaz
ahol
31. k az átlagolási időszak hossza években: 3 év; kivéve, ha a biztosító utolsó évi díjbevételének legalább hatvan százaléka együttesen a hitel, vihar, fagy, jégkár kockázatokra kötött szerződésekből származik; ekkor az átlagolási időszak 7 év. Amennyiben a biztosító kevesebb ideje működik, akkor k a lezárt üzleti évek száma. Az átlagolási időszak az utolsó lezárt üzleti évvel zárul.
32. bj az átlagolási időszak j-edik évének helyesbített bruttó kárkifizetése, azaz
ahol
33. bj1 a 12. pont a)–e) alpontjainak megfelelő direkt egészség-, illetve betegségbiztosítási szerződésekből, illetve az ilyen szerződések utáni aktív viszontbiztosításból eredő bruttó kárkifizetés kármegtérülésekkel csökkentett értéke az átlagolási időszak j-edik évében;
34. bj2 a Bit. 1. számú melléklet A) rész 11., 12. és 13. ágazatokból eredő bruttó kárkifizetés kármegtérülésekkel csökkentett értéke az átlagolási időszak j-edik évében, ideértve az aktív viszontbiztosításból eredő kárkifizetések kármegtérülésekkel csökkentett értékét;
35. bj3 a 33. és 34. pontokban foglaltakon kívüli bruttó kárkifizetés kármegtérülésekkel csökkentett értéke az átlagolási időszak j-edik évében, ideértve az aktív viszontbiztosításból eredő kárkifizetések kármegtérülésekkel csökkentett értékét. A Bit. 1. számú melléklet A) rész 18. ágazat esetében kárkifizetés helyett a teljesített segítségnyújtási szolgáltatások költségeit kell figyelembe venni;
és ahol
36. Fk a bruttó függőkártartalék helyesbített értéke az átlagolási időszak végén, azaz
37. F0 a bruttó függőkártartalék helyesbített értéke az átlagolási időszak kezdetén, azaz
ahol az egyes tagok jelentése a következő:
38. Fk1 a 12. pont a)–e) alpontjainak megfelelő direkt egészség-, illetve betegségbiztosítási szerződésekből, illetve az ilyen szerződések utáni aktív viszontbiztosításból eredő bruttó függőkártartalék értéke az átlagolási időszak végén;
39. Fk2 a Bit. 1. számú melléklet A) rész 11., 12. és 13. ágazatokból eredő bruttó függőkártartalék értéke az átlagolási időszak végén, ideértve az aktív viszontbiztosításból eredő bruttó függőkártartalékot;
40. Fk3 a 38. és 39. pontokban foglaltakon kívüli bruttó függőkártartalék értéke az átlagolási időszak végén, ideértve az aktív viszontbiztosításból eredő bruttó függőkártartalékot;
41. F01 a 12. pont a)–e) alpontjainak megfelelő direkt egészség-, illetve betegségbiztosítási szerződésekből, illetve az ilyen szerződések utáni aktív viszontbiztosításból eredő bruttó függőkártartalék értéke az átlagolási időszak kezdetén;
42. F02 a Bit. 1. számú melléklet A) rész 11., 12. és 13. ágazatokból eredő bruttó függőkártartalék értéke az átlagolási időszak kezdetén, ideértve az aktív viszontbiztosításból eredő bruttó függőkártartalékot;
43. F03 a 41. és 42. pontokban foglaltakon kívüli bruttó függőkártartalék értéke az átlagolási időszak kezdetén, ideértve az aktív viszontbiztosításból eredő bruttó függőkártartalékot;
továbbá ahol
44. a 27. pontban szereplő c tényező azonos a 18. pontban meghatározott c tényezővel.
Azt a pénznemet, amelyben a viszontbiztosító kötelezettségeit teljesíteni köteles, a mindenkori devizajogszabályoknak megfelelően a következő rendelkezések alapján kell meghatározni:
1. Ha a szerződésben meghatározott fedezetet egy meghatározott pénznemben fejezték ki, akkor a deviza megfeleltetési szabályok szempontjából a biztosító kötelezettségeit ebben a pénznemben fennállónak kell tekinteni.
2. A viszontbiztosító biztosítástechnikai tartalékai fedezetéül szolgáló eszközöket az 1. pontban meghatározott pénznemben fennálló követelésekbe kell fektetni.
3. Nem élet-viszontbiztosítások esetében, ha egy szerződés által nyújtott fedezet semmilyen devizában sincs kifejezve, úgy a viszontbiztosító kötelezettségei annak az országnak a hivatalos fizetőeszközében értendők, amelyben a kockázat felmerül.
4. Nem élet-viszontbiztosítások esetén a 2. pontban foglalt szabálytól eltérően, abban az esetben, ha adott szerződés esetében valószínűsíthető, hogy a kötelezettségek teljesítésének pénzneme meg fog egyezni a díjfizetés pénznemével, a viszontbiztosító választhatja azt a lehetőséget, hogy ezeket a kötelezettségeket a devizamegfeleltetési szabályok szempontjából a díjfizetés pénznemében tartja nyilván. A 2. pontban foglalt főszabálytól való eltérésről és annak indokairól a viszontbiztosítónak a Felügyeletet tájékoztatnia kell.
5. Nem élet-viszontbiztosítások esetében, ha a viszontbiztosítónak egy olyan kárt jelentenek be, amelyet a fenti szabályok alkalmazásától eltérő, más pénznemben kell rendezni, úgy a biztosító kötelezettségei ebben a pénznemben kifejezettnek tekintendők, mindenekelőtt abban a pénznemben, amely a biztosító által fizetendő kártérítést megállapító bírósági ítéleten vagy a viszontbiztosító és a viszontbiztosított közötti megállapodáson alapszik.
6. Nem élet-viszontbiztosítások esetében, ha a viszontbiztosító egy szerződéshez kapcsolódó jövőbeli kárkifizetésének pénznemét a viszontbiztosító meg tudja becsülni, de ez eltér attól a pénznemtől, amit a fenti eljárások szerint alkalmaznia kellene, a viszontbiztosító alkalmazhatja az általa becsült, kárkifizetésre vonatkozó pénznemet a deviza megfeleltetési szabályok szempontjából. A Felügyeletet az eltérésről és annak indoklásáról tájékoztatnia kell.
7. A viszontbiztosító mentesülhet a 2. pontban előírt kötelezettség alól, ha annak végrehajtása azt eredményezi, hogy az adott pénznemben köteles lenne a más pénznemekben lévő eszközeinek 7 százalékát meg nem haladó eszközt tartani.
8. A viszontbiztosítónak lehetősége van arra, hogy egy bizonyos pénznemben fennálló kötelezettségei 30 százalékát meg nem haladó összeget a 2. pontban foglalt eszközöktől eltérő eszközökben tartson. A különböző pénznemekben tartott eszközök összege azonban nem lehet kisebb a különböző pénznemekben lévő összes kötelezettség összegénél.
1. Levonás és összeadás módszer
Ha a viszontbiztosító anyavállalat vagy részesedési viszonnyal rendelkezik, akkor korrigált tőke megfelelését az a) és b) pontban foglaltak különbségeként kell számítani:
a) a viszontbiztosító szavatoló tőkéjének és a leányvállalati biztosító, viszontbiztosító vagy olyan biztosító, viszontbiztosító, amelyben a viszontbiztosító részesedési viszonnyal rendelkezik, szavatoló tőkéjéből az anyavállalati vagy részesedési viszonnyal rendelkező viszontbiztosító tulajdoni hányadával arányos részének összege,
b) a leányvállalati biztosító, viszontbiztosító vagy olyan biztosító, viszontbiztosító, amelyben a viszontbiztosító részesedési viszonnyal rendelkezik, az anyavállalati vagy részesedési viszonnyal rendelkező viszontbiztosítóban lévő befektetései könyv szerinti értékének, az anyavállalati vagy részesedési viszonnyal rendelkező viszontbiztosító szavatoló tőke szükségletének, és a leányvállalati vagy olyan biztosító, viszontbiztosító, amelyben a viszontbiztosító részesedési viszonnyal rendelkezik, szavatoló tőke szükséglete arányos részének összege.
Egy viszontbiztosító, amely leányvállalat vagy abban egy vállalkozás részesedési viszonnyal rendelkezik, szavatoló tőkéjének és szavatoló tőke szükségletének meghatározása során ugyanazon részesedési arányokkal kell számolni. A szavatoló tőke számításánál és a szavatoló tőke szükséglet meghatározásánál a közvetett részesedéseket is figyelembe kell venni.
2. Követelmény levonás módszer
Ha a viszontbiztosító anyavállalat vagy részesedési viszonnyal rendelkezik, akkor korrigált szavatoló tőke megfelelését az a) és b) pontban foglaltak különbségeként kell számítani:
a) az anyavállalati vagy részesedési viszonnyal rendelkező viszontbiztosító szavatoló tőkéje,
b) az anyavállalati vagy részesedési viszonnyal rendelkező viszontbiztosító szavatoló tőke szükséglete és a leányvállalati vagy olyan biztosító, viszontbiztosító, amelyben egy vállalkozás részesedési viszonnyal rendelkezik, szavatoló tőke szükséglete arányos részének az összege.
A szavatoló tőke számításakor a befektetések bevonása során az Szmt.-ben meghatározott társult vállalkozások konszolidálására vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.
3. Számviteli konszolidáción alapuló módszer
Ha a viszontbiztosító anyavállalat vagy részesedési viszonnyal rendelkezik, akkor korrigált szavatoló tőke megfelelését az Szmt. összevont (konszolidált) éves beszámolóra vonatkozó előírásai szerint összeállított összevont (konszolidált) beszámolók alapján számítja.
Az anyavállalati vagy részesedési viszonnyal rendelkező viszontbiztosító korrigált szavatoló tőke megfelelését az a) és b) pontban foglaltak különbségeként kell számítani:
a) az összevont (konszolidált) alapon számított szavatoló tőke,
b) az anyavállalati vagy részesedési viszonnyal rendelkező viszontbiztosító szavatoló tőke szükséglete és a leányvállalati vagy olyan biztosító, viszontbiztosító, amelyben a viszontbiztosító részesedési viszonnyal rendelkezik, szavatoló tőke szükséglete – amely az összevont (konszolidált) beszámolók összeállítása során használt százalékos arányok figyelembevételével lett meghatározva – arányos részének összege vagy az összevont (konszolidált) alapon számított szavatoló tőke szükséglet.
„B) Az életbiztosítási ág minimális szavatoló tőke szükséglete (éves számítás)
3. Az első eredmény számítása a következőképpen történik:
ahol
4. V a saját kötésű és a viszontbiztosításba vett szerződések nem negatív matematikai tartalékainak összege, a viszontbiztosításba adott részre eső tartalék levonása nélkül;
5. d a matematikai tartalékok alapján számítható saját megtartási arányszám, melynek értéke azonban nem lehet 0,85-nél kisebb:
ahol
6. Vn a saját kötésű és a viszontbiztosításba vett szerződések matematikai tartalékainak összege, a viszontbiztosításba adott részre eső tartalék, illetve a Felügyelet által engedélyezett különleges célú gazdasági eszközökből behajtható összegek levonása után.
7. A második eredmény számítása a következőképpen történik:
ahol
8. s1 az életbiztosítási szerződések nem negatív bruttó (a viszontbiztosítás, illetve a Felügyelet által engedélyezett különleges célú gazdasági eszközökből behajtható összegek figyelmen kívül hagyásával számított) kockázatnak kitett összegeinek összege, kivéve a 9. és a 10. pont szerinti szerződéseket;
9. s2 a 3 évet meghaladó, de 5 évnél nem hosszabb tartamú haláleseti életbiztosítási szerződések nem negatív bruttó (a viszontbiztosítás, illetve a Felügyelet által engedélyezett különleges célú gazdasági eszközökből behajtható összegek figyelmen kívül hagyásával számított) kockázatnak kitett összegeinek összege;
10. s3 a 3 évnél nem hosszabb tartamú haláleseti életbiztosítási szerződések nem negatív bruttó (a viszontbiztosítás, illetve a Felügyelet által engedélyezett különleges célú gazdasági eszközökből behajtható összegek figyelmen kívül hagyásával számított) kockázatnak kitett összegeinek összege;
11. e a kockázatnak kitett összeg alapján számítható saját megtartási arányszám, amelynek értéke azonban nem lehet 0,5-nél kisebb:”
„12. számú melléklet a 2003. évi LX. törvényhez
Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
1. A Tanács 1964. február 25-i 64/225/EGK irányelve a viszontbiztosítás és a továbbengedményezés területén a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetéséről.
2. A Tanács 1972. április 24-i 72/166/EGK irányelve a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről.
3. A Tanács 1972. december 19-i 72/430/EGK irányelve a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és ezen biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelv módosításáról.
4. A Tanács 1973. július 24-i 73/239/EGK első irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról.
5. A Tanács 1973. július 24-i 73/240/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási üzletág tekintetében a letelepedés szabadságát akadályozó korlátok eltörléséről.
6. A Tanács 1976. június 29-i 76/580/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK irányelv módosításáról.
7. A Tanács 1976. december 13-i 77/92/EGK irányelve a biztosítási ügynökök és alkuszok (korábbi ISIC 630 csoport) tevékenységével összefüggésben a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről, és különösen az említett tevékenységekre vonatkozó átmeneti intézkedésekről.
8. A Tanács 1978. május 30-i 78/473/EGK irányelve a közösségi együttes biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról.
9. A Tanács 1979. március 5-i 79/267/EGK első irányelve a közvetlen életbiztosítási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról.
10. A Tanács 1983. december 30-i 84/5/EGK második irányelve a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről.
11. A Tanács 1984. december 10-i 84/641/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK első irányelvnek elsősorban az utazási segítségnyújtás vonatkozásában történő módosításáról.
12. A Tanács 1987. június 22-i 87/343/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK első irányelvnek a hitelbiztosítás és a kezesi biztosítás vonatkozásában történő módosításáról.
13. A Tanács 1987. június 22-i 87/344/EGK irányelve a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról.
14. A Tanács 1988. június 22-i 88/357/EGK második irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról, valamint a 73/239/EGK irányelv módosításáról.
15. A Tanács 1990. május 14-i 90/232/EGK harmadik irányelve a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről.
16. A Tanács 1990. november 8-i 90/618/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelvnek elsősorban a gépjármű-felelősségbiztosítás tekintetében történő módosításáról.
17. A Tanács 1990. november 8-i 90/619/EGK irányelve a közvetlen életbiztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról, valamint a 79/267/EGK irányelv módosításáról.
18. A Bizottság 1991. május 30-i 91/323/EGK határozata a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 72/166/EGK tanácsi irányelv alkalmazásáról.
19. A Bizottság 1991. december 18-i 92/48/EGK ajánlása a biztosítási közvetítőkről.
20. A Tanács 1992. június 18-i 92/49/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelv módosításáról (harmadik nem életbiztosítási irányelv).
21. A Tanács 1992. november 8-i 92/96/EGK irányelve a közvetlen életbiztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 79/267/EGK és a 90/619/EGK irányelv módosításáról (harmadik életbiztosítási irányelv).
22. Az Európai Parlament és a Tanács 1998. október 27-i 98/78/EK irányelve a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletéről.
23. Az Európai Parlament és a Tanács 2000. május 16-i 2000/26/EK irányelve a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és a 88/357/EGK irányelvének módosításáról (negyedik gépjármű-felelősségbiztosítási irányelv).
24. Az Európai Parlament és a Tanács 2001. március 19-i 2001/17/EK irányelve a biztosítási vállalkozások reorganizációjáról és felszámolásáról.
25. Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 5-i 2002/12/EK irányelve az életbiztosítási vállalkozások szavatoló tőkéjére vonatkozó követelmények tekintetében a 79/267/EGK tanácsi irányelv módosításáról.
26. Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 5-i 2002/13/EK irányelve a nem életbiztosítási vállalkozások szavatoló tőkéjére vonatkozó követelmények tekintetében a 73/239/EGK tanácsi irányelv módosításáról.
27. Az Európai Parlament és a Tanács 2002. november 5-i 2002/83/EK életbiztosítási irányelve (konszolidált).
28. Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 2002/87/EK irányelve a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítók és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi, továbbá a 98/78/EK és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról.
29. A Tanács 1991. június 20-i 91/371/EGK irányelve az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között az életbiztosítás körén kívüli közvetlen biztosításokra vonatkozó megállapodás végrehajtásáról.
30. Az Európai Parlament és a Tanács 2000. május 16-i 2000/26/EK irányelve a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról.
31. Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 9-i 2002/92/EK irányelve a biztosítási közvetítésről.
32. Az Európai Parlament és a Tanács 2005. május 11-i 2005/14/EK irányelve a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról.
33. A Tanács 2004. december 13-i 2004/113/EK irányelve a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról.
34. Az Európai Parlament és a Tanács 2005. november 16-i 2005/68/EK irányelve a viszontbiztosításról és a 73/239/EGK, a 92/49/EGK tanácsi irányelv, valamint a 98/78/EK és a 2002/83/EK irányelv módosításáról.”
