A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény, a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény, a légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény, valamint a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 9/C. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A koncessziós társaság a koncesszió időtartama alatt a 9/B. § (1) és (2) bekezdése szerinti, az általa létesített vagy fejlesztett, felújított, karbantartott és üzemeltetett közutak és műtárgyaik használóitól a 33/A. § szerinti használati díjat szedhet.”
2. § (1) A Kkt. 18. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (2) bekezdés szerinti tanfolyami képzésben az iskolavezető és a szakoktató abban az esetben vehet részt, ha a külön jogszabály szerinti feltételeknek megfelel és a közlekedési hatóság felvette a járművezető képző iskolavezetői, illetve a jármű szakoktatói névjegyzékbe. A tanfolyami képzést követő vizsgáztatást a közlekedési hatóság végzi. Ezen eljárása során az eljárásba a vizsgabiztost közreműködőként bevonja. Az eljárásba közreműködőként csak olyan személy vonható be, aki a külön jogszabály szerinti szakmai feltételeknek megfelel és a közlekedési hatóság felvette a vizsgabiztosi névjegyzékbe.”
(2) A Kkt. 18. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
„(13) A közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek külön jogszabályban meghatározott képesítésmegszerzési kötelezettségéhez kapcsolódó elméleti és gyakorlati vizsgák sikeres teljesítéséről
a) a közúti járművezetők részére a vizsgaigazolást,
b) a közúti közlekedési szakemberek részére a képesítés megszerzését igazoló okmányt
a közlekedési hatóság adja ki.”
3. § A Kkt. a 18/J. §-t követően a következő 18/K. §-sal egészül ki:
„18/K. § Az 50 km távolságot meg nem haladó járathosszon menetrendszerinti személyszállítási szolgáltatatást végző gépjármű vezetőjének a munkabeosztását - a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapul vételével - úgy kell meghatározni, hogy a vezetési szünetek (megszakítások), valamint a vezetési- és pihenő idők mértéke és aránya a gépjármű vezetőjének biztonságos vezetésre alkalmas állapotát folyamatosan biztosítsa.”
4. § (1) A Kkt. 20. §-ának (4) bekezdése a következő harmadik mondattal egészül ki:
„Amennyiben az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértéséért többen is felelőssé tehetők, a meghatározott bírság összegét a felelősök között felelősségük arányában kell megosztani.”
(2) A Kkt. 20. §-ának (7) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„A jármű nem tartható vissza abban az esetben, ha
a) az ellenőrző hatóság számára igazolt a kötelezett fizetési készsége,
b) a rakomány tulajdonságai miatt aránytalan kárt okozna a jármű visszatartása (pl. élőállat-szállítás).”
(3) A Kkt. 20. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A Magyar Köztársaság területén magyar vagy külföldi rendszámú közúti járművel végzett tevékenységre az (1) bekezdés szerinti rendelkezések megtartását
a) belföldi forgalomban közlekedő jármű esetén
aa) a közlekedési hatóság és a Rendőrség,
ab) az (1) bekezdés c)-e) pontja tekintetében a vámhatóság is,
b) nemzetközi forgalomban közlekedő jármű esetén a közlekedési hatóság, a Rendőrség és a vámhatóság,
c) az (1) bekezdés c) pontja tekintetében a munkaügyi hatóság is,
d) az (1) bekezdés e) pontja tekintetében - az üzemben tartó telephelyén is - külön jogszabály alapján a katasztrófavédelmi hatóság is
jogosult ellenőrizni. Belföldi forgalomban közlekedő jármű - (1) bekezdés a) és b), valamint f)-i) pontjában meghatározott - ellenőrzésébe a vámhatóság is bevonható.”
(4) A Kkt. 20. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
„(13) A közlekedési hatóság látja el az e § szerinti ellenőrzések koordinációját.”
5. § A Kkt. 21. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § (1) A gépjármű üzemben tartója, illetve a 21/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a gépjárművet használatra átvevő személy felel azért, hogy az általa üzemeltetett, illetve használt gépjárművel
a) a megengedett legnagyobb sebességre,
b) a vasúti átjárón való áthaladásra,
c) a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire,
d) a járművel történő megállásra és várakozásra,
e) az autópálya leálló sávjának igénybevételére,
f) a behajtási tilalomra, a kötelező haladási irányra,
g) a természet védelmére
vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - egyes előírások betartásra kerüljenek.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti egyes előírásokat megszegik, az üzemben tartóval, illetve a 21/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a gépjárművet használatra átvevő személlyel szemben 30 000 forinttól 300 000 forintig terjedő közigazgatási bírságot kell kiszabni. Az egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét a Kormány rendeletben határozza meg.
(3) A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a Kormány által rendeletben kijelölt hatóság jogosult. A bírságot a hatóság az (1) bekezdésben meghatározott előírás megszegését követő 60 napon belül szabja ki.
(4) A Kormány - az (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel - rendeletben állapítja meg azon szabályszegések körét, amelyek esetén az érintett gépjármű üzemben tartója, illetve a 21/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a gépjárművet használatra átvevő személy közigazgatási bírsággal sújtandó.
(5) A (3) bekezdés szerint kijelölt hatóság a közigazgatási bírság kiszabására irányuló eljárásban közvetlenül adathozzáféréssel átveheti a gépjármű-nyilvántartásból a szabályszegés bizonyításához szükséges külön jogszabály szerinti jármű-azonosító adatokat, a természetes személy üzemben tartó személyes adatait és a nem természetes személy üzemben tartó azonosításához szükséges adatokat.
(6) A beszedett bírság felhasználását a Kormány rendeletben szabályozza.”
6. § A Kkt. a 21. §-t követően a következő 21/A. §-sal és 21/B. §-sal egészül ki:
„21/A. § (1) Az üzemben tartó mentesül a 21. § (2) bekezdése alapján kiszabott közigazgatási bírság megfizetése alól, ha a gépjármű - a szabályszegés időpontját megelőzően - jogellenesen került ki a birtokából és igazolja, hogy a jogellenességgel összefüggésben - a bírságot kiszabó határozat kézbesítését megelőzően - kezdeményezte a megfelelő hatóság eljárását.
(2) Ha a gépjárművet az üzemben tartó a szabályszegést megelőzően más személy használatába adta, és ezt a használatba vevő személy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt, a (4) bekezdés szerinti adatokat tartalmazó nyilatkozatával igazolja, vagy - azon gépjárművek esetében, amelyek külön jogszabály alapján a közúti forgalomban menetlevéllel, illetve fuvarlevéllel vehetnek részt - olyan menetlevéllel, illetve fuvarlevéllel igazolja, amely alapján a (4) bekezdés szerinti adatok megállapíthatóak, a közigazgatási bírságot a használatba vevő személlyel szemben kell kiszabni.
(3) Ha a gépjárművet használatba vevő személy a bírság fizetésére kötelezett, és a jogerős határozatban megállapított bírságot határidőig nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, a bírság megfizetésére az üzemben tartót külön határozattal kell kötelezni.
(4) A (2) bekezdés szerinti nyilatkozat, menetlevél, illetve fuvarlevél tartalmazza
a) a gépjármű hatósági jelzését,
b) az üzemben tartó és a használatba vevő személy nevét, születési idejét, születési helyét, lakcímét,
c) a használatba vevő személynek a gépjármű vezetésére jogosító engedélye számát,
valamint
d) azon időszak megjelölését, amelyre a gépjármű használatát a használatba vevő az üzemben tartótól átvette.
(5) Az (1)-(2) bekezdés szerinti igazolást az üzemben tartó a közigazgatási bírságot kiszabó határozat kézbesítését követő 8 munkanapon belül küldheti meg a hatóságnak. A (2) bekezdés szerinti nyilatkozat a gépjármű használatra történő átvételét a nyilatkozat keltét megelőző, a (4) bekezdés d) pontja szerint megjelölt időszakra is igazolhatja.
21/B. § (1)A közigazgatási bírság kiszabására irányuló eljárás a szabálysértési eljárás ugyanazon jogsértés miatt történő lefolytatását nem érinti.
(2) Szabálysértési eljárásban azzal a személlyel szemben pénzbírság nem szabható ki, akivel szemben a szabálysértési eljárás alapjául szolgáló előírás megsértése miatt a 21. § (1) bekezdése alapján vagy a 21/A. § (2) bekezdése alapján közigazgatási bírság kiszabásának van helye.”
7. § A Kkt. a következő 22/A. §-sal egészül ki:
„22/A. § (1) A külön jogszabályban meghatározott, a közúti járművekkel, jármű-alkatrészekkel és önálló műszaki egységekkel kapcsolatos
a) típusjóváhagyás kiadásának hatósági eljárása vagy a jármű gyártója által kezdeményezett visszahívása során hamis nyilatkozatot tevő,
b) típus-jóváhagyási, illetve üzemelési határérték vizsgálati eredményt meghamisító,
c) típusjóváhagyás visszavonását vagy gyártói visszahívást eredményező adatokat vagy műszaki előírásokat visszatartó,
d) hatástalanító berendezés alkalmazási tilalmat megszegő és
e) információhoz való hozzáférés biztosítási kötelezettségét nem teljesítő
gyártóval szemben 100 000 forinttól 1 000 000 forintig terjedő bírság szabható ki. Az egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét külön jogszabály határozza meg.
(2) A kivetett bírság összegének megfizetése meghatározott számlaszámra történő befizetéssel történhet.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezések megtartását a közlekedési hatóság ellenőrzi.”
8. § A Kkt. 24. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) Az üzemben tartó felelős azért, hogy a forgalomban tartott járműve a műszaki, közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfeleljen.
(2) A járművek megfelelőségét időszakos vizsgálaton a közlekedési hatóság ellenőrzi.
(3) A gépjármű és pótkocsija, valamint a mezőgazdasági vontató és a lassú jármű megfelelőségének ellenőrzésében közreműködőként részt vehet a külön jogszabály szerinti személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező szerv vagy szervezet (a továbbiakban: kijelölt vizsgáló állomás).
(4) Az időszakos vizsgálat keretében végzett jármű műszaki megvizsgálás - a külön jogszabály szerinti feltételek alapján a közlekedési hatóság által névjegyzékbe vett -vizsgabiztos közreműködésével történik.
(5) Az időszakos vizsgálati tevékenységet, valamint a vizsgálóállomáson biztosított személyi és tárgyi feltételeket a közlekedési hatóság ellenőrzi.
(6) Ha a jármű az (1) bekezdésben említett követelményeknek nem felel meg, az időszakos vizsgálatot végző közlekedési hatóság a jármű forgalomban tartását megtiltja és erről informatikai rendszere útján - gépjármű, mezőgazdasági vontató, lassú jármű és ezek pótkocsija esetén - a közlekedési igazgatási szervet értesíti.
(7) A 23. § (3) bekezdésében említett és a közlekedési hatóság által feljogosított belföldi gyártót, kereskedelmi forgalmazót, illetőleg a (3) bekezdés alapján időszakos vizsgálatot végző kijelölt vizsgáló állomást a miniszter által rendeletben meghatározott hatósági eljárások díjának a jogszabályban foglalt hányada illeti meg.”
9. § A Kkt. 25. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § E törvénynek
a) a hatósági engedélyre, jelzésre, nyilvántartásba vételre és a hatósági vizsgálatokra vonatkozó rendelkezései a kerékpárokra, az állati erővel vont járművekre, a kézikocsikra és a lassú járművek külön jogszabályban meghatározott egyes fajtáira,
b) az időszakos vizsgálatra vonatkozó rendelkezései a segédmotoros kerékpárokra,
c) a típusvizsgálatra és típusbizonyítványra vonatkozó rendelkezései az egyedileg behozott, előállított (összeépített) vagy átalakított segédmotoros kerékpárokra
nem terjednek ki.”
10. § A Kkt. a következő 25/A. §-sal egészül ki:
„25/A. § A közúti forgalomban
a) a gépkocsi,
b) a motorkerékpár [ideértve a négykerekű motorkerékpárt is (quad)],
c) a mezőgazdasági vontató,
d) a segédmotoros kerékpár [ideértve a négykerekű segédmotoros kerékpárt is (quad)],
e) a pótkocsi,
f) a lassú jármű
- a 25. §-ban meghatározott kivételek alkalmazása mellett - a közúti forgalomban érvényes hatósági engedéllyel és jelzéssel vehet részt.”
11. § (1) A Kkt. 29. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az országos közutak építtetője - a magántőke bevonásával megvalósult utak kivételével - a Magyar Állam kizárólagos tulajdonában lévő, országos közúthálózat fejlesztési és építtetői feladatainak ellátásáért felelős, részvénytársasági formában működő gazdasági társaság, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: építtető). Az építtető a Magyar Állam javára és nevében jár el. Az építtető - az elkészült utak ideiglenes és végleges forgalomba helyezése után - a felhasznált forrásokkal és a létrehozott eszközökkel elszámol a Magyar Állam nevében eljáró, a forrásokat rendelkezésre bocsátó szervvel. Az építtető az elszámolás során a létrehozott eszközöket közvetlenül átadja (nyilvántartásaiból az elszámolásra kapott forrásokkal szemben kivezeti) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. részére (a továbbiakban: MNV Zrt.). Az utakat is magában foglaló földterületet, illetve az egyes projektekkel kapcsolatban létrehozott vagy megszerzett egyéb eszközöket, mint állami vagyont az MNV Zrt. a miniszter és az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter egyetértésével megjelölt szervezet részére vagyonkezelésbe adja és azzal vagyonkezelési szerződést köt. Az út létesítését, korszerűsítését (a továbbiakban együtt: építés), a forgalom részére átadását, megszüntetését, elbontását - mint fontos közérdekű és közcélú tevékenységet - a közlekedési hatóság engedélyezi.
(2) Aki hatósági engedély nélkül épít utat, vagy az engedélyben foglaltaktól eltér, a közlekedési hatóság megbírságolja és az eredeti állapot helyreállítására vagy - amennyiben az út a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel vagy megfelelővé alakítható át - a fennmaradáshoz szükséges intézkedések megtételére kötelezi.”
(2) A Kkt. 29. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az út megszüntetését engedélyezték és más célra nem hasznosítható, az út vagyonkezelője köteles azt elbontani.”
(3) A Kkt. 29. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő vagy az építés után a tulajdonába kerülő közutak építésének, korszerűsítésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének (elbontásának) engedélyezése a közlekedési hatóság hatáskörébe tartozik.”
(4) A Kkt. 29. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) A település forgalmi viszonyainak lényeges változását eredményező új közút építése vagy meglévő közút fejlesztése esetén - az eredeti cél megvalósulását közvetlenül nem szolgáló - további beruházás (pl. útszélesítés, új elkerülő út építése, forgalomcsillapító szabályozás) megvalósítására vonatkozó igény a szükséges hozzájárulások, beleegyezések megadásának feltételeként akkor terjeszthető elő érvényesen, ha egyébként a településen az átadást követő évben - az elvégzett hatásvizsgálatok szerint - létrejövő forgalmi helyzet alapján a beruházáshoz csatlakozó közutakon a forgalomnövekedés meghaladja a 25%-ot és
a) az eltűrhető forgalomnagyság határértéke nem teljesül, vagy
b) a jogszabályban foglalt egyéb előírás (pl. előírt környezeti határérték) az útépítést követően nem teljesül.”
12. § A Kkt. 29/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló külön jogszabályban meghatározott
a) engedélyezési eljárásokban ügyfél az építtető, a vagyonkezelő, a közművek tulajdonosa (kezelője), az ingatlantulajdonos, az az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű használó, akinek ingatlanát a közlekedési létesítmény terület-igénybevétellel érinti, ingatlana a közlekedési létesítmény területével közvetlenül határos, vagy akinek kapubejárója az útépítéssel közvetlenül érintett szakaszhoz csatlakozik,
b) engedélyezési eljárásokban az eljárás megindításáról a közlekedési hatóság nyolc napon belül, illetőleg amennyiben közmeghallgatás, helyszíni szemle, hatósági egyeztetés megtartása szükséges, az arról szóló értesítéssel egyidejűleg értesíti az ügyfeleket - ideértve a külföldi ügyfeleket is - hirdetményi úton,
c) engedélyezési eljárások során hozott döntésekkel szembeni fellebbezések esetén a fellebbezéssel nem érintett rendelkezés jogerős,
d) engedélyezési eljárásokban újrafelvételi eljárásnak nincs helye.”
13. § A Kkt. a következő 29/C. §-sal egészül ki:
„29/C. § Az ideiglenesen forgalomba helyezett országos közút esetén a végleges forgalomba helyezésig felhasznált további forrásokkal és létrehozott további eszközökkel kapcsolatban az építtető a 29. § (1) bekezdés szerint jár el.”
14. § (1) A Kkt. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az úthálózat közutakból és a közforgalom elől el nem zárt magánutakból áll. Az állami tulajdonban lévő közutak országos közútnak, a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő közutak helyi közútnak minősülnek. Magánútnak minősülnek a természetes személyek, jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok tulajdonában álló területen lévő utak. Magánútnak minősül továbbá az állam vagy az önkormányzat tulajdonában álló területen lévő, közforgalom elől elzárt út, továbbá az állam tulajdonában, valamint a vízügyi igazgatási szerv kezelésében lévő elsőrendű árvízvédelmi fővonalakon a kerékpáros forgalom számára megnyitott út.”
(2) A Kkt. 32. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az (1) bekezdésben megjelölt utak forgalmi jellege (az út jelentősége, forgalmi terhelése és a forgalom összetétele) megváltozik, a 29. §, illetve a 46/A. § szerint hatáskörrel rendelkező közlekedési hatóság országos közút esetén a vagyonkezelő, helyi közút és magánút esetén a tulajdonos kérelmére a vonatkozó elfogadott terület-, illetve településrendezési eszközök szükség szerinti módosítását követően az országos közút helyi közúttá vagy magánúttá, a helyi közút országos közúttá vagy magánúttá, a magánút helyi közúttá vagy országos közúttá minősítéséről határozatot hoz. Az utak tulajdonosai ezt követően az utak tulajdonjogának egymás javára - helyi és országos közutak esetén térítés nélkül - történő átadásáról a változások ingatlan-nyilvántartáson való átvezetésére alkalmas megállapodást kötnek.”
15. § (1) A Kkt. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közút kezelői:
a) a koncessziós szerződés alapján működtetett országos közút tekintetében a koncessziós társaság;
b) az a) pontban nem említett országos közút vonatkozásában a miniszter döntése alapján
ba) a fenntartásra, a fejlesztésre és a fejlesztéssel összefüggő üzemeltetésre alapított társaság, költségvetési szerv, illetve olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az állam többségi részesedéssel, szavazati joggal rendelkezik vagy
bb) a külön jogszabály szerinti versenyeztetési eljárásban kiválasztott szervezet;
c) a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat; a koncessziós szerződés alapján működtetett helyi közutak és műtárgyaik tekintetében a koncessziós társaság, illetőleg a 9/B. § (2) bekezdése szerint szerződés alapján azzal megbízott gazdálkodó szervezet;
d) a magánutak tekintetében annak a területnek a tulajdonosa, amelyen a magánút van; állami tulajdonban levő ingatlanon fekvő magánút esetében tulajdonosnak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelő (használó) tekintendő.”
(2) A Kkt. 33. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a § a következő új (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti (4) bekezdés megjelölése (5) bekezdésre változik:
„(2) A közút kezelője, az út használatáért díjszedésre, illetve a díjfizetés ellenőrzésére jogosult szerv vagy szervezet és a 21. § (3) bekezdése szerint kijelölt hatóság a gépjárműről és annak hatósági jelzéséről felvételt készíthet annak érdekében, hogy a 21. § (4) bekezdése szerinti kormányrendeletben meghatározott szabályszegések elkövetését bizonyítani lehessen. A közút kezelője, az út használatáért díjszedésre, illetve a díjfizetés ellenőrzésére jogosult szerv vagy szervezet az általa készített felvételt haladéktalanul átadja a 21. § (3) bekezdése szerint kijelölt hatóságnak. A közút kezelője, az út használatáért díjszedésre jogosult szervezet a díjfizetés ellenőrzésének elősegítése érdekében, valamint a díjfizetés ellenőrzésére jogosult szerv a díjfizetés ellenőrzése érdekében a külön jogszabály alapján díjköteles utakon felvételt készíthet a gépjárműről és annak hatósági jelzéséről. A közút kezelője, valamint az út használatáért díjszedésre jogosult szervezet az általa készített felvételt haladéktalanul átadja a díjfizetés ellenőrzésére jogosult szervnek.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott szervek a felvételek készítéséhez és továbbításához közreműködőt vehetnek igénybe.
(4) A (2) bekezdés szerinti, a 21. § (4) bekezdése szerinti kormányrendeletben meghatározott szabályszegések elkövetését bizonyító felvételt kizárólag a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő eszközzel lehet készíteni.”
16. § A Kkt. a következő 33/A. §-sal egészül ki:
„33/A. § (1) A külön jogszabály szerinti díjköteles gyorsforgalmi utak meghatározott időtartam alatt - 3500 kg megengedett össztömeget meg nem haladó gépjárművel - történő használatáért díjat (használati díj), ennek elmulasztása esetén pótdíjat kell fizetni.
(2) A külön jogszabály szerinti díjköteles gyorsforgalmi utak és országos főutak meghatározott időtartam alatt - 3500 kg megengedett össztömeget meghaladó gépjárművel - történő használatáért használati díjat, ennek elmulasztása esetén pótdíjat kell fizetni.
(3) A külön jogszabály szerinti díjköteles utak meghatározott szakaszainak 7500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó autóbusszal, tehergépkocsival vagy vontatóval és e járműből és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel történő használatáért a megtett úttal arányos díjat (útdíj), ennek elmulasztása esetén pótdíjat kell fizetni.
(4) A használati díjakból származó bevételt a közlekedési hálózat egésze fejlesztésének lehetővé tételére, a közlekedési szektor javára és a teljes közlekedési rendszer javítására kell felhasználni.
(5) Az útdíj a díjfizetéssel érintett autópályák, autóutak és országos közutak építésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására és fejlesztésére fordítható és az e célokat szolgáló költségvetési előirányzat bevételét képezi.”
17. § A Kkt. a következő 33/B. §-sal egészül ki:
„33/B. § (1) A díjfizetéssel érintett országos közutakat - ideértve erre irányuló szerződés esetén a 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kezelő által működtetett országos közutat is - vagy azok egyes szakaszait, a használati díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét - a Kormány által jóváhagyott elvek alapján - a miniszter az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg.
(2) Használati díj és útdíj egyidejűleg nem vethető ki egy járműkategóriára egyazon útszakasz használatáért.
(3) A használati díj nem tartalmazhat sem közvetett, sem közvetlen megkülönböztetést, így különösen tilos a diszkrimináció a gépjárművek nemzetisége vagy a gépjárművek tulajdonosának (üzemben tartójának) nemzetisége, illetve letelepedési országa, valamint a járművek nyilvántartásba vételi helye, illetve a közlekedési tevékenység kiindulási pontja vagy rendeltetési helye alapján.
(4) A használati díj beszedésére jogosult szervezetek a díjfizetés elmulasztása esetén a külön jogszabály szerinti pótdíj behajtása céljából, valamint a (8) bekezdésben meghatározott szerv a díjfizetés ellenőrzése és a külön jogszabály szerint hatáskörébe tartozó eljárás megindítása céljából a követelés elévülésének vagy az (5) bekezdés szerinti jogvesztő határidő eredménytelen elteltének időpontjáig kezelhetik a használati díjjal, illetve az annak meg nem fizetése esetén fizetendő pótdíjjal összefüggő, külön jogszabályban meghatározott jármű-azonosító adatokat és a természetes személy üzemben tartó személyes adatait.
(5) Amennyiben a használati díjat nem fizették meg, a díj beszedésére jogosult szervezetek, illetve a díjfizetés ellenőrzésére jogosult szerv vagy az általuk - az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter egyetértésével a miniszter által jóváhagyott megállapodás alapján - megbízott gazdálkodó szervezetek a jogosulatlan úthasználat időpontjától számított 60 napos jogvesztő határidőn belül kötelesek postára adni a külön jogszabály szerinti pótdíjfizetési felszólítást. Ha a használati díjat és pótdíjat meg nem fizető üzemben tartó (gépjárművezető) a helyszíni ellenőrzés alkalmával az ellenőrzésről kiállított jegyzőkönyvet aláírja és átveszi, akkor nem kell pótdíj fizetési felszólítást részére kézbesíteni. A pótdíjfizetési kötelezettség egy év alatt évül el. A pótdíj után késedelmi kamat nem követelhető.
(6) Az útdíj szedésére jogosult - külön jogszabály szerinti versenyeztetési eljárásban kiválasztott - szervezetet a miniszter jogszabályban jelöli ki.
(7) A használati díj szedésére a 33. § (1) bekezdés a)-b) pontjában megjelölt közút kezelője vagy az általa megbízott szervezet jogosult.
(8) A 33. § (1) bekezdés a)-b) pontjai szerinti, külön jogszabály szerint díjköteles utak díjfizetés ellenében történő használatának ellenőrzésére a közlekedési hatóság jogosult.”
18. § (1) A Kkt. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közút kezelője - az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint eljárva - köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen.”
(2) A Kkt. 34. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A közút megrongálódását a közút kezelője - az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint eljárva - köteles kijavítani, és a közút forgalmának biztonságát veszélyeztető helyzetet elhárítani. A kijavításig és a veszélyhelyzet elhárításáig köteles a forgalomban résztvevőket a veszélyre figyelmeztetni, szükség esetén sebesség- vagy súlykorlátozást elrendelni, illetőleg a közutat lezárni.
(5) A közút tisztántartásáról, a hó eltakarításáról, továbbá az út síkossága elleni védekezésről a közút kezelője gondoskodik.
(6) Közút mellett, kijelölt pihenőhelyen vagy várakozóhelyen kizárólag az utasforgalomból származó hulladék helyezhető el. Ha közút mellett, kijelölt pihenőhelyen vagy várakozóhelyen nem utasforgalomból származó hulladékot helyeztek el és az ilyen hulladék elhelyezője azonosítható, továbbá a hulladékgazdálkodási bírság kiszabásának lehet helye, a közút kezelője értesíti a bírság kiszabására jogosult, külön jogszabályban meghatározott hatóságot. A közútkezelő a hulladékkezeléssel és az eljárással kapcsolatos költségeit a hulladék elhelyezőjével szemben érvényesíti.”
19. § A Kkt. 36. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a közút területének nem közlekedési célú igénybevétele valamely hatóság engedélyéhez kötött építmény elhelyezése céljára szükséges, a nem közlekedési célú igénybevételről is - a közút kezelőjének hozzájárulásával - az építési (létesítési) engedélyezési eljárásban kell határozni. Amennyiben az igénybevételt kérő a hozzájárulás megtagadását vagy a hozzájárulásban előírt feltételeket sérelmesnek tartja, a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéről az engedélyező hatóság a közlekedési hatóság szakhatósági nyilatkozata alapján dönt.”
20. § (1) A Kkt. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Útcsatlakozás létesítéséhez
a) a közút kezelőjének hozzájárulása szükséges, kivéve a b) pont szerinti esetet,
b) a meglévő közút vagyonkezelőjének hozzájárulása szükséges, amennyiben a közúthoz új utat csatlakoztatnak.”
(2) A Kkt. 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az útcsatlakozást hozzájárulás nélkül vagy nem a hozzájárulásban foglaltak szerint létesítették és az a vonatkozó közlekedésbiztonsági követelményeknek nem felel meg, a közlekedési hatóság az útcsatlakozás tulajdonosát (kezelőjét) annak elbontására vagy átépítésére kötelezheti.”
21. § A Kkt. 42/A. §-a (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közút kezelőjének hozzájárulása szükséges
a) külterületen a közút tengelyétől számított ötven méteren, autópálya, autóút és főútvonal esetén száz méteren belül építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez, rendeltetésének megváltoztatásához, nyomvonal jellegű építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez, kő, kavics, agyag, homok és egyéb ásványi nyersanyag kitermeléséhez, valamint a közút területének határától számított tíz méter távolságon belül fa ültetéséhez vagy kivágásához, valamint
b) belterületen - a közút mellett - ipari, kereskedelmi, vendéglátó-ipari, továbbá egyéb szolgáltatási célú építmény építéséhez, bővítéséhez, rendeltetésének megváltoztatásához, valamint a szabályozási tervben szereplő közlekedési, közműépítési területen belül nyomvonal jellegű építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez.
(2) Ha a közút kezelője a feltételek teljesítéséhez is köthető hozzájárulását megtagadja, vagy a hozzájárulás iránti kérelem előterjesztésétől számított 30 napon belül nem nyilatkozik, vagy a kérelmező az előírt feltételeket sérelmesnek tartja, a kérelmező a közlekedési hatósághoz fordulhat, amely a tevékenységet engedélyezheti és feltételekhez kötheti vagy a közút kezelője által előírt feltételeket módosíthatja.”
22. § A Kkt. 45. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A külön jogszabály szerinti díjköteles utak díjfizetés ellenében történő használatának ellenőrzésére jogosult szerv, illetve az általa megbízott gazdálkodó szervezet
a) a 33/A. § szerinti használati díj megfizetésének ellenőrzése és a pótdíj behajtása, valamint
b) az e törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából
olyan elektronikus ellenőrzési rendszer működtetésére is jogosultak, amely az érvényes úthasználati jogosultsággal nem rendelkező gépjármű rendszámát, áthaladásának helyét és időpontját az adatellenőrzést követően rögzíti.”
23. § A Kkt. a következő 46/D. §-sal és 46/E. §-sal egészül ki:
„46/D. § (1) A jogszerű vizsgáztatás, vizsgálat és ellenőrzés, illetve a visszaélések kiszűrése és a megfelelő felelősségre vonás kezdeményezése érdekében a közlekedési hatóság jogosult
a) a közúti járművezetők vizsgáztatása,
b) a járművek műszaki vizsgálata,
c) a közúti járművek telephelyi ellenőrzése és
d) a járművezető-képzés feltételeinek ellenőrzése során a vizsgáztatásról, vizsgálatról és ellenőrzésről - adatrögzítés nélkül - elektronikus berendezéssel közvetlen kép- és hangmegfigyelést végezni.
(2) A közlekedési hatóságnak lehetővé kell tenni, hogy - a vizsgázó erre irányuló kérése esetén - az (1) bekezdés a) pontja szerinti vizsga letétele az (1) bekezdésben meghatározott megfigyelés nélkül is megtörténhessen.
(3) Az (1) bekezdés szerinti közvetlen megfigyelésről a közlekedési hatóság köteles mindenki számára jól látható helyen, jól olvashatóan, a területen megjelenni kívánó személyek tájékozódását elősegítő módon figyelemfelhívó jelzést, ismertetést elhelyezni
a) az adott területen elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazásáról (térfigyelés),
b) az elektronikus biztonságtechnikai rendszer által folytatott közvetlen megfigyelési rendszert alkalmazó üzemeltetőről, továbbá a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvénynek az érintettek jogaira és érvényesítésük rendjére vonatkozó rendelkezéseiről.
46/E. § A közlekedési hatóság vezetője a feladat- és hatáskörében jogosult államtitkot, illetve szolgálati titkot képező adat minősítésére.”
24. § (1) A Kkt. 47. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény alkalmazásában:]
„i) Közforgalom elől elzárt magánút: a sorompóval, kapuval vagy más fizikai eszközzel lezárt, vagy „Mindkét irányból behajtani tilos” jelzőtáblával és a „magánút” feliratot tartalmazó kiegészítő táblával jelzett út, amely az ingatlan-nyilvántartásban magánútként van bejegyezve.”
(2) A Kkt. 47. §-ának k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény alkalmazásában:]
„k) Az út tartozéka: a várakozóhely, pihenőhely, a vezetőoszlop, a korlát, az útfenntartási és közlekedésbiztonsági célokat szolgáló műszaki és egyéb létesítmény, berendezés (így különösen jelzőtábla, jelzőlámpa, segélykérő telefon, parkolójegy-kiadó automata, sorompó), a zajárnyékoló fal és töltés, hóvédő erdősáv, fasor vagy cserjesáv (védelmi rendeltetésű erdő), valamint a közút határától számított két méter távolságon belül ültetett fa, az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozó fák kivételével, az út üzemeltetéséhez szükséges elektronikus hírközlő eszközök és hálózatok.”
(3) A Kkt. 47. §-ának r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény alkalmazásában:]
„r) Kerékpárút: jelzőtáblával kerékpárútként megjelölt közút.”
25. § (1) A Kkt. 48. §-ának (3) bekezdése a) pontjának 5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap
a) a Kormány, hogy]
„5. a közúti közlekedési szolgáltatások és a közúti járművek üzemben tartásának általános szabályait,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(2) A Kkt. 48. §-a (3) bekezdésének a) pontja a következő 14-23. alponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap
a) a Kormány, hogy]
„14. a 7500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó járművel történő közlekedés időszakos és területi korlátozására vonatkozó szabályokat,
15. a közúti áruszállításra, árufuvarozásra és személyszállításra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét,
16. a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárás szabályait,
17. a közúti járművekkel kapcsolatos jóváhagyásokra, típusbizonyítványokra, műszaki vizsgálatokra vonatkozó adatok kezelésére és nyilvántartására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét és az ellenőrzés részletes szabályait,
18. a veszélyes áru közúti szállítási biztonsági tanácsadó kinevezésének és képesítésének feltételeit,
19. az útdíj alapjául szolgáló költségek felosztásának, valamint az útdíj számításának elveit, a díjköteles utak használatáért történő elektronikus díjfizetést lehetővé tévő rendszer bevezetésére, üzemeltetésére, az úthasználati díjak beszedésére, ellenőrzésére és behajtására vonatkozó részletes szabályokat,
20. a 21. §-ban meghatározott bírság kiszabására jogosult hatóság vagy hatóságok kijelölését,
21. a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések körét, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét, valamint a beszedett bírság felhasználását,
22. a 33. § (3) bekezdése szerinti közreműködő igénybevételére vonatkozó szabályokat,
23. a 29. § (1) bekezdése szerinti elszámolás és vagyonkezelésbe adás részletes szabályait,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(3) A Kkt. 48. §-a (3) bekezdésének b) pontja a következő 25-26. alponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap
b) a miniszter, hogy]
„25. az alagutak tervezésének, kivitelezésének, üzembe helyezésének és üzemeltetésének részletes műszaki szabályait,
26. a 33. § (4) bekezdése szerinti eszközre vonatkozó követelményeket,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(4) A Kkt. 48. §-a (3) bekezdésének f) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap]
„f) a miniszter, hogy a 18. § (7) bekezdésében, a 20. § (1) bekezdésében és a 29/A. § (1) bekezdésében meghatározott bírság kivetésének részletes szabályait és a bírság felhasználásának rendjét az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben,
g) a miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben
1. a külön jogszabály szerinti versenyeztetési eljárásban kiválasztott, a külön jogszabály szerinti díjköteles utak használatáért díjszedésre jogosult szervezetet,
2. a díjfizetéssel érintett országos közutakat - ideértve az erre irányuló koncessziós szerződés alapján működtetett országos közutat is - vagy azok egyes szakaszait,
3. a 33/A. § szerinti használati díj és útdíj, valamint ezek megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj, illetve a pótdíj megfizetésének elmaradása esetén a többletpótdíj mértékét,
4. a fizetés módját és feltételeit, valamint
5. a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét - a Kormány által jóváhagyott elvek alapján,”
[rendeletben állapítsa meg.]
(5) A Kkt. 48. §-ának (3) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap]
„j) a honvédelemért felelős, valamint az egyes rendvédelmi szerveket irányító miniszter, hogy - a közlekedésért felelős miniszterrel egyetértésben - a Magyar Honvédség, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek személyi állománya, járművei és magánútjai tekintetében az eltérő rendelkezéseket”
[rendeletben állapítsa meg.]
26. § A Kkt. 49. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg:
a) az Európai Parlament és a Tanács 561/2006/EK rendelete (2006. március 15.) a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, 15. cikk, 18. cikk, 19. cikk (1) bekezdése, 21. és 22. cikk, 27. cikk 2. pontja;
b) az Európai Parlament és a Tanács 715/2007/EK rendelete (2007. június 20.) a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és karbantartási információk elérhetőségéről, 13. cikk.
(2) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) az Európai Parlament és a Tanács 1999/62/EK irányelve (1999. június 17.) a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról, 2. cikk b) és c) pontja, 7. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (3)-(4) és (9)-(10) bekezdése, 9. cikk (2) bekezdése;
b) az Európai Parlament és a Tanács 2002/15/EK irányelve (2002. március 11.) a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénnyel és a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvénnyel együtt;
c) az Európai Parlament és a Tanács 2006/22/EK irányelve (2006. március 15.) a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeiről és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, 2. cikkének (1) és (2) bekezdése;
d) az Európai Parlament és a Tanács 2006/38/EK irányelve (2006. május 17.) a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló 1999/62/EK irányelv módosításáról, 1. cikk 1. pont c) és e) alpontja, 1. cikk 2. pont a) és e) alpontja, 1. cikk 7. pont b) alpontja.”
27. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) 12. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Azt a belvízi hajót, tengeri hajót, illetve úszómunkagépet, amelynek üzemeltetése hajózási engedélyhez kötött, a hajózási hatóság - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - abban az esetben jegyzi be a magyar lajstromba, ha annak magyar vagy közösségi tulajdoni hányada az 50%-ot meghaladja, továbbá az úszólétesítményt más lajstromban nem tartják nyilván.
(2) A nyilvántartásbavételre kötelezett, több mint 50%-ban magyar tulajdonban lévő úszólétesítményt az Európai Unió tagállamának lajstromában kell nyilvántartásba vetetni.
(3) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott úszólétesítmény magyar vagy közösségi tulajdoni hányada az ott meghatározott mérték alá csökken, a magyar lajstromban nyilvántartott úszólétesítményt a lajstromból törölni kell, kivéve, ha az úszólétesítmény további üzemeltetéséhez hajózási engedély nem szükséges. A magyar vagy közösségi tulajdoni hányad csökkenését a tulajdoni hányadát elidegenítő résztulajdonos a tulajdoni hányada átruházásától számított 15 napon belül köteles a hajózási hatóságnak bejelenteni.”
28. § A Vkt. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nemzeti lobogót a személyzettel rendelkező nagyhajó és úszómunkagép farrészén vagy a kormányállás mögötti lobogórúdon kell elhelyezni.”
29. § A Vkt. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Hajózási tevékenység hajózási engedély birtokában végezhető.”
30. § A Vkt. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Hajózási engedély az EGT-államban lajstromozott úszólétesítményt üzemben tartó, magyarországi székhelyű jogi személy és gazdálkodó szervezet részére adható.”
31. § (1) A Vkt. 87. §-ának 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„3. csónak: az emberi erővel hajtott - hajónak, kompnak, vízi sporteszköznek nem minősülő - felépítménnyel nem rendelkező vízijármű, amelynek testhossza nem haladja meg a kishajóra megállapított mértéket. Csónak továbbá az a szélerővel vagy gépi berendezéssel hajtott - hajónak, kompnak, vízi sporteszköznek nem minősülő - vízijármű is, amelynek hossza a 6,2 métert, névleges vitorlafelülete a 10 m2-t, illetőleg motorteljesítménye a 4 kW-ot nem éri el. Nem minősül csónaknak az építése, berendezése és felszerelése alapján elsődlegesen nem hajózási tevékenység folytatására alkalmas - külön jogszabályban meghatározott - úszóeszköz;”
(2) A Vkt. 87. §-ának 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„21. kishajó: az a belvízi hajó, amelynek a hajótesten mért hossza a 20 métert nem éri el, valamint az a tengeri hajó, amelynek a hajótesten mért hossza a 24 métert nem éri el;”
(3) A Vkt. 87. §-ának 27. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E, törvény alkalmazásában]
„27. nagyhajó: az a belvízi hajó, amelynek a hajótesten mért hossza 20 méter vagy annál nagyobb, valamint az a tengeri hajó, amelynek hajótesten mért hossza 24 méter vagy annál nagyobb;”
32. § (1) A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 3/C. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A légiközlekedési hatóság a repülés biztonságának fenntartása érdekében - nemzetközi szerződésben foglaltakkal összhangban - meghatározott típusú légijárművekre, légiközlekedéssel kapcsolatos termékekre, alkatrészekre, berendezésekre vonatkozóan légialkalmassági határozatot bocsát ki. Az eljárásban az ügyfél jogai az érintett típushoz tartozó minden, a Magyar Köztársaság Állami Légijármű Lajstromba vett légijármű tulajdonosát, bérlőjét és üzemben tartóját megilletik.
(2) A légiközlekedési hatóság a repülés biztonságának fenntartása érdekében - nemzetközi szerződésben foglaltakkal összhangban - üzemben tartási határozatban megtilthatja, korlátozhatja, bizonyos feltételek teljesítéséhez kötheti a légijárművekkel való üzemelést. Az eljárásban az ügyfél jogai a határozattal érintett minden légijármű tulajdonosát, bérlőjét és üzemben tartóját megilletik.
(3) A légiközlekedési hatóság a repülés biztonságának fenntartása érdekében - nemzetközi szerződésben foglaltakkal összhangban - a repülés biztonságát veszélyeztető helyzet észlelése esetén a léginavigációs szolgáltatókra és az Európai Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózat átjárhatóságáról szóló, 2005. március 10-i 552/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott bejelentett szervezetekre vonatkozóan léginavigációs biztonsági határozatot bocsát ki.”
(2) Az Lt. 3/C. §-a a következő új (5) és (6) bekezdésekkel egészül ki, egyidejűleg a § eredeti (5)-(8) bekezdésének megjelölése (7)-(10) bekezdésre változik:
„(5) A légiközlekedési hatóság az (1)-(4) bekezdésben meghatározott határozatot ad ki, ha az engedélyes bejelentése alapján, vagy ha eljárása során hivatalból észleli, hogy az eszköz, berendezés, alkatrész vagy eljárás hibája következtében a légiközlekedés biztonságát veszélyeztető helyzet áll fenn.
(6) Az (1)-(4) bekezdésben meghatározott határozat az alábbiakat is tartalmazza:
a) a biztonságot veszélyeztető helyzet megjelölése,
b) az érintett eszköz, berendezés, alkatrész vagy eljárás megjelölése,
c) a szükséges intézkedések és azok indokolása,
d) a szükséges intézkedések végrehajtásának határideje.”
(3) Az Lt. 3/C. §-ának - a (2) bekezdéssel átszámozott - (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott határozatokat a légiközlekedési hatóság a honlapján, a közlekedésért felelős miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi, valamint az (1) bekezdés szerinti határozatot az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségnek tájékoztatás céljából megküldi.”
33. § (1) Az Lt. 6. §-a (1) bekezdése b) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[A magyar légteret az a légijármű veheti igénybe,]
„b) amelynek vezetője a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság által kiadott szakszolgálati engedéllyel rendelkezik, lajstromozásra nem kötelezett légijármű esetében a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelel.”
(2) Az Lt. 6. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ellenőrzött légtérben történő repülésekhez - ideértve az olyan külföldi légijárműnek a magyar légtérbe való berepülését is, amely számára a magyar légtér használatát nemzetközi szerződés, illetőleg a (3) bekezdésben meghatározott engedély lehetővé teszi - légiforgalmi irányítói engedély szükséges. Nincs szükség légiforgalmi irányítói engedélyre a légvédelmi készenléti repüléshez.”
34. § Az Lt. 12. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A lajstromozásra kötelezett légijármű üzemben tartója, a 19. § (2) bekezdésében foglaltak esetén a légijármű tulajdonosa üzemeltetési bázisként a Magyar Köztársaság területén lévő repülőteret határoz meg, ahol vagy ahonnan a légijármű üzemben tartását végzi vagy szervezi.”
35. § Az Lt. 13. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § A légiközlekedési hatóság a lajstromba felveszi a biztonságos repülésre alkalmas polgári légijárművet, amely más állam légijármű lajstromában nem szerepel, légialkalmassági bizonyítvánnyal és - az Európai Gazdasági Térség területén kívülről történő behozatal esetén - az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állami vámhatóság vámkezelését igazoló okmánnyal rendelkezik. Bérelt légijármű lajstromba vétele esetén a tulajdonos hozzájárulása szükséges a lajstromba vételhez.”
36. § Az Lt. 14. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem törölhető a légijármű a lajstromból mindaddig, amíg a bejegyzett jog jogosultjának kiegyenlítetlen követelése áll fenn, kivéve, ha a jogosult a légijármű lajstromból való törléséhez hozzájárul.”
37. § Az Lt. 52/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„52/A. § (1) A NATO műveleti és a nemzeti alárendeltségű légvédelmi készenléti légijármű részére a légvédelmi valós repülés végrehajtása során a légiforgalmi irányító szolgálat - a légiforgalomban résztvevők biztonságának figyelembevételével - elősegíti a légvédelmi irányító által meghatározott, a légi cél eléréséhez szükséges útvonal igénybevételét, valamint szabaddá teszi a légi cél körzetét.
(2) A légvédelmi irányító szolgálat felelős a légvédelmi készenléti repülést végrehajtó légijárműnek az általános légiforgalomban részt vevő légijárműtől történő elkülönítéséért és az összeütközés megelőzéséért.
(3) A légvédelmi készenléti repüléssel összefüggésben az illetékes légiforgalmi szolgálat felelős az érintett általános légiforgalomban részt vevő légijármű helyzetéről szóló tájékoztatás biztosításáért a légvédelmi irányító szolgálat részére.”
38. § Az Lt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A katonai ellenőrzött légtérben és repülőtereken a katonai légiforgalmi szolgálatokat a honvédelemért felelős miniszter hozza létre és tartja fenn.
(3) A katonai légiforgalmi szolgálatok feladata különösen:
a) a légtér ellenőrzése érdekében a légiforgalmi szolgálatokkal való együttműködés,
b) a légtérgazdálkodás,
c) a légiforgalmi irányítás,
d) a légiforgalmi tájékoztató szolgálat ellátása,
e) a légiforgalmi távközlési szolgálat ellátása,
f) riasztó szolgálat ellátása,
g) repüléstájékoztató szolgálat ellátása.”
39. § Az Lt. 66/A. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törvényben, az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban és közösségi rendeletben előírt
a) légiközlekedési, légiközlekedéssel összefüggő tevékenységre,
b) légijármű lajstromozására, nyilvántartására, üzemben tartására, biztosítására,
c) légiközlekedési akadályra,
d) nyilvános repülőrendezvényre,
e) szakszolgálati tevékenységre,
f) adatszolgáltatásra, tájékoztatásra, bejelentésre,
g) légiközlekedés védelmére,
h) zajkorlátozásra
vonatkozó rendelkezések megsértői 20 000 Ft-tól 3 000 000 Ft-ig terjedő bírságot kötelesek fizetni.
(2) A bírságolással kapcsolatos eljárást a légiközlekedési hatóság folytatja le. A bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsértés által érintettek körének nagyságára, a jogsértés súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására, a jogsértés veszélyességére vagy károsító hatására, a bekövetkezett kár mértékére, a helyreállíthatóság lehetőségére és a jogsértéssel elért jogtalan előny mértékére - tekintettel kell meghatározni.”
40. § Az Lt. 71. §-a a következő 28-29. ponttal egészül ki:
[A törvény alkalmazásában]
„28. légvédelmi készenléti repülés: a légvédelmi készenléti szolgálatot ellátó állami légijárművek valós és gyakorló repülése;
29. légi cél: azon légijármű, amely vonatkozásában a légvédelmi készenléti szolgálat számára elfogási feladat került meghatározásra.”
41. § (1) Az Lt. 74. §-a (2) bekezdésének p) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap]
„p) a honvédelemért felelős miniszter, hogy a miniszterrel egyetértésben a Magyar Honvédség légvédelmi készenléti repüléseinek szabályait;”
[rendeletben állapítsa meg.]
(2) Az Lt. 74. §-ának (2) bekezdése a következő t)-w) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap]
„t) a honvédelemért felelős miniszter, hogy a miniszterrel egyetértésben az állami célú légiközlekedés tekintetében a nyilvános repülőrendezvény szabályait;
u) a miniszter, hogy az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben és a légiközlekedési hatóság által kijelölt zajgátló védőövezet által érintett települési önkormányzatokkal egyeztetve a légiközlekedési bírság kivetésének részletes szabályait és a beszedett bírság összegének felhasználási rendjét;
v) a miniszter, hogy az államháztartásért felelős miniszterrel - valamint közös felhasználású repülőtér esetében a honvédelemért felelős miniszterrel is - egyetértésben és a légiközlekedési hatóság által kijelölt zajgátló védőövezet által érintett települési önkormányzatokkal egyeztetve a zajvédelmi díj megállapításának részletes szabályait és a beszedett díj összegének felhasználási rendjét;
w) a honvédelemért felelős miniszter, hogy a miniszterrel egyetértésben az állami célú légiközlekedés szakterületéhez kapcsolódó szakértői működés engedélyezését”
[rendeletben állapítsa meg.]
42. § Az Lt. 74/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg:
a) az Európai Parlament és a Tanács 2320/2002/EK rendelete (2002. december 16.) a polgári légiközlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról, 12. cikk;
b) az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről, 16. cikk;
c) az Európai Parlament és a Tanács 549/2004/EK rendelete (2004. március 10.) az egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról („keretrendelet”), 9. cikk;
d) az Európai Parlament és a Tanács 785/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a légifuvarozókra és légijárművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről, 8. cikk;
e) az Európai Parlament és a Tanács 847/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a tagállamok és harmadik országok közötti légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodások tárgyalásáról és végrehajtásáról, 5. cikk;
f) az Európai Parlament és a Tanács 2111/2005/EK rendelete (2005. december 14.) a Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozók közösségi listájának elfogadásáról és az üzemeltető fuvarozó kiléte tekintetében a légi közlekedés utasainak tájékoztatásáról, valamint a 2004/36/EK irányelv 9. cikkének hatályon kívül helyezéséről, 13. cikk;
g) az Európai Parlament és Tanács 1107/2006/EK rendelete (2006. július 5.) a légijárműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól, 16. cikk.”
43. § A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kbvt.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén, légterén kívül (külföldön) magyar lajstromba vett légijárművel és úszólétesítménnyel, valamint magyar nyilvántartásba vett légijárművel és vasúti járművel bekövetkezett közlekedési baleset és egyéb közlekedési esemény vizsgálatára is.”
44. § (1) A Kbvt. 2. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„c) halálos baleset: olyan baleset, amelynek következtében a balesetet szenvedő személy halálos sérülést szenved;”
(2) A Kbvt. 2. §-a f) pontjának fa) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
f) légiközlekedési baleset: a repülés tartama alatt bekövetkezett olyan esemény, amelynek során]
„fa) valaki meghal, halálos vagy súlyos sérülést szenved”
(3) A Kbvt. 2. §-a p) pontjának pc) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
p) repülés tartama:]
„pc) ballonnal történő repülés esetén a ballon gázzal vagy meleg levegővel történő feltöltésének megkezdésével kezdődik, és akkor végződik, amikor a földet érést követő megállás után az utolsó személy is elhagyta annak kosarát vagy gondoláját,”
(4) A Kbvt. 2. §-ának p) pontja a következő pe) alponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:
p) repülés tartama:]
„pe) vezető nélküli repülésre alkalmas légijármű esetén az irányítórendszer repültetés szándékával történő üzembe helyezésétől annak a tervezett feladat teljesítését követő szándékos üzemen kívül helyezéséig;”
(5) A Kbvt. 2. §-a a következő r) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„r) üzemben tartó: a jármű, illetve az infrastruktúra működését szervező, fenntartó természetes vagy jogi személy, honvédelmi légijármű esetében a légijármű üzemeltetéséért felelős szervezet közvetlen szolgálati elöljárója. E törvény alkalmazásában az üzemben tartóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azon személy tekintetében is, akinek tevékenysége üzemben tartói engedélyhez nem kötött, illetve üzemben tartói engedélyének érvényessége lejárt, jogsértő módon vagy engedély nélkül folytatta tevékenységét.”
45. § (1) A Kbvt. 9. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közlekedésbiztonsági szerv a tényállás megállapítása keretében - szükség esetén a többi közigazgatási hatósággal egyeztetett módon, a büntetőeljárást nem akadályozva - jogosult különösen arra, hogy]
„h) a tanúkat a vizsgálat bármely szakaszában - a helyszínen lévő tanúkat azonnal - meghallgassa;”
(2) A Kbvt. 9. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A vizsgálóbizottság javaslatára a közlekedésbiztonsági szerv vezetője a szakmai vizsgálat bármely szakaszában jogosult biztonsági ajánlás kiadására.”
46. § (1) A Kbvt. 10. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A baleseti ügyeleti szolgálat a bejelentéseket telefonon, elektronikus úton, valamint levélben fogadja a közlekedésbiztonsági szerv honlapján és a Magyar Köztársaság Légiforgalmi Tájékoztató Kiadványában (AIP) közzétett címen és telefonszámon. A közlekedésbiztonsági szerv nyilvántartásba veszi a bejelentést, és a baleseti ügyeleti szolgálat segítségével haladéktalanul megteszi a vizsgálat megkezdéséhez szükséges intézkedéseket. Amennyiben a bejelentés nem az üzemben tartótól származik, a közlekedésbiztonsági szerv az üzemben tartót haladéktalanul értesíti.”
(2) A Kbvt. 10. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A közlekedésbiztonsági szerv vezetője a bejelentést követően haladéktalanul írásban kijelöli a vizsgálóbizottság tagjait, és ezzel megindítja a szakmai vizsgálatot. A vizsgálóbizottság a kijelölést követően haladéktalanul megkezdi a szakmai vizsgálatot. Amennyiben a közlekedési balesetben és egyéb közlekedési eseményben több jármű érintett, azt egy esetnek kell tekinteni. Az esetet a legsúlyosabb következmény alapján kell minősíteni.”
(3) A Kbvt. 10. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:
„(14) A belföldön külföldi járművel bekövetkezett közlekedési baleset és egyéb közlekedési esemény bekövetkezésekor a közlekedésbiztonsági szerv a lehető legkisebb késedelemmel értesíti a járművet lajstromozó (nyilvántartó), üzemben tartó (üzemeltető), tervező, gyártó, valamint nemzetközi szerződésben meghatározott érintettségű állam balesetkivizsgáló szervét. Az értesítést a nemzetközi szerződésekben meghatározott hivatalos munkanyelven kell megküldeni. Az értesítés tartalmát külön jogszabály határozza meg. Az értesítés az adott időpontban rendelkezésre álló információkat tartalmazza, az egyes információk hiánya miatt az értesítés nem szenvedhet késedelmet. A hiányzó adatokat és az egyéb kapcsolódó információkat azok beszerzését követően haladéktalanul pótolni kell.”
47. § (1) A Kbvt. 11. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„A helyszín biztosításáról és a (7) bekezdés szerinti változatlanul hagyásáról”
(2) A Kbvt. 11. §-ának (7) és (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A helyszín változatlanul hagyása és a nyomok, valamint a roncsok megőrzése érdekében a rendelkezésre álló eszközökkel mindent meg kell tenni azért, hogy az időjárás vagy más körülmény ne okozzon károsodást, továbbá távol kell tartani az illetékteleneket. A helyszín eredeti állapotban való megőrzésétől kizárólag akkor lehet eltekinteni, ha azt személyek életének, testi épségének védelme, katasztrófahelyzet felszámolásához nélkülözhetetlen azonnali intézkedések, valamint halaszthatatlan eljárási cselekmények indokolják; ilyen esetekben is kizárólag az ezen intézkedésekkel vagy cselekményekkel közvetlenül összefüggő változtatásokat szabad végrehajtani. A helyszín változtatásáról a nyomokat rögzítő bizottságot a helyszínre érkezésekor haladéktalanul tájékoztatni kell, amennyiben arra lehetőség van, a végrehajtott változtatásokat jegyzőkönyvben vagy képi úton rögzíteni kell.
(8) Amennyiben a helyszín katonai vagy rendészeti létesítmény területe, vagy őrzött szállítmány, a helyszín, illetve a szállítmány őrzéséről és változatlanul hagyásáról az illetékes katonai, illetve rendészeti szerv gondoskodik.”
48. § A Kbvt. az „A bizonyítékok megőrzése” alcímet megelőzően a következő 11/A. §-sal egészül ki:
„11/A. § (1) A vizsgálóbizottság a helyszínen szemlét folytat le, amelyről helyszíni szemlejegyzőkönyvet vesz fel.
(2) A közlekedésbiztonsági szerv vizsgálóbizottsága szakmai vizsgálatához felhasználhatja más hatóság, illetve az üzemben tartó vagy üzemeltető által készített helyszíni szemlejegyzőkönyvet is.
(3) A mentés vezetője köteles a szükséges segítséget megadni a rendelkezésére álló eszközökkel a bizonyítékok begyűjtéséhez, a nyomok rögzítéséhez és minden olyan mérés elvégzéséhez, amelyek a kárelhárítás során megváltozhatnak.
(4) Amennyiben törvény eltérően nem rendelkezik, a vizsgálóbizottság vezetője a helyszíni vizsgálattal összefüggésben, a vizsgálat idejére jogosult - az esemény vizsgálatában érintett hatóságokkal egyeztetve - a helyszín környezetében lévő infrastruktúrán zajló forgalom, illetve tevékenység szükséges mértékű és időtartamú korlátozására vagy szüneteltetésére.
(5) A helyszíni vizsgálat befejezését követően a le nem foglalt járművek, berendezések eltávolításáról az üzemben tartó (üzemeltető), annak hiányában a tulajdonos gondoskodik.
(6) A helyszíni vizsgálatban részt vevő személyeket megfelelő védőruházattal, külön jogszabályban meghatározott kötelező védőoltásokkal és az azonosítást megkönnyítő jelzéssel, valamint a helyszíni szemle lefolytatásához megfelelő technikai felszereléssel kell ellátni.
(7) Az érintett üzemben tartó (üzemeltető) felelős vezetője a közlekedésbiztonsági szerv kérésére gondoskodik a közlekedési tevékenységgel kapcsolatos dokumentumok, okmányok összegyűjtéséről és elismervény ellenében azoknak a nyomokat rögzítő bizottság rendelkezésére bocsátásáról.
(8) Amennyiben nemzetközi szerződés alapján más állam meghatalmazott képviselője a vizsgálatban jogosult részt venni, számára lehetőség szerint biztosítani kell a helyszín eredeti állapotban történő megtekintését. A meghatalmazott képviselők helyszínre történő érkezése nem késleltetheti a helyszíni szemle megkezdését és lefolytatását.”
49. § A Kbvt. a következő alcímmel és 11/B. §-sal egészül ki:
„Adatrögzítők
11/B. § (1) A járműveken lévő vagy az infrastruktúrához kapcsolódó adatrögzítő berendezések által rögzített adatok, információk visszanyerését, kiolvasását, kezelését csak arra kiképzett és feljogosított személy végezheti.
(2) Az adatrögzítő berendezések által rögzített adatok, információk visszanyerése, kiolvasása iránt a vizsgálóbizottság intézkedik. Amennyiben a vizsgálóbizottság nem rendelkezik ehhez megfelelő eszközzel vagy berendezéssel, abban az esetben olyan más, hazai vagy külföldi szervezethez fordulhat, amely a vizsgálat elvégzéséhez szükséges feltételeket biztosítja.
(3) Az (1) bekezdés szerinti adatokat, információkat a nyomozó hatóság kérésére át kell adni.
(4) A járművekben lévő adatrögzítőket - beleértve a hangrögzítőket is - a közlekedésbiztonsági szerv a szakmai kivizsgálás eredményessége érdekében abban az esetben is lefoglalhatja, illetve elrendelheti azok adattartalmának letöltését, ha ezzel a jármű újbóli üzembe helyezését késlelteti.”
50. § A Kbvt. 12. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § (1) Amennyiben további vizsgálat szükséges, a vizsgálóbizottság vezetőjének az érintett hatósággal egyeztetett döntése alapján, a közlekedésbiztonsági szerv az üzemben tartó (üzemeltető) - annak hiányában a tulajdonos - közreműködésével és költségére az érintett járművet, berendezést, roncsot és tartozékait, valamint az egyéb bizonyítékokat a vizsgálat lefolytatására alkalmas helyre szállíttatja, és további őrzéséről intézkedik. Az őrzés megszüntetéséről a vizsgálóbizottság vezetője és az esemény vizsgálatában részt vevő hatóságok közösen döntenek.
(2) A közlekedésbiztonsági szerv az őrizetébe került bizonyítékokat erre alkalmas módon berendezett, elkülönített és az illetéktelenek elől elzárt helyen őrzi meg. A megőrzés során a közlekedésbiztonsági szerv gondoskodik a bizonyítékok azonosíthatóságáról és megváltoztathatatlanságáról.
(3) A nyomozó hatóság és a szabálysértési hatóság által lefoglalt bizonyítékoknak a vizsgálóbizottság által szükségesnek ítélt vizsgálata iránt - az érintett hatóságokkal egyeztetett módon - a vizsgálóbizottság vezetője intézkedik.
(4) A közlekedési esemény szakmai vizsgálata során átvett vagy lefoglalt bármely járművet, berendezést és egyéb dolgot - ha arra a vizsgálat lefolytatásához már nincs szükség - az érintett hatóságokkal történt egyeztetést követően át kell adni a tulajdonosának, üzemben tartójának vagy az általuk kijelölt szerv, személy részére. Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, a közlekedésbiztonsági szerv - állami légijármű, honvédelmi és rendvédelmi célú vasúti jármű vagy úszólétesítmény kivételével - értékesítés vagy felhasználás tekintetében a felelős őrzés szabályai szerint jár el (Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 197. §). Állami légijármű, honvédelmi és rendvédelmi célú vasúti jármű vagy úszólétesítmény tekintetében az üzemben tartó a jármű, berendezés és egyéb dolog átvételéről köteles intézkedni.”
51. § (1) A Kbvt. 13. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
[A vizsgálóbizottság tagja, illetve szakmai kivizsgáló nem lehet az, aki]
„e) a vizsgálat által érintett szerv (gazdálkodó szervezet) vezető tisztségviselőjének vagy tulajdonosának közeli hozzátartozója.”
(2) A Kbvt. 13. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § eredeti szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:
„(2) A vizsgálóbizottság vezetőjének és köztisztviselő tagjainak a következő végzettséggel és képesítéssel kell rendelkezniük:
a) szakirányú felsőfokú iskolai végzettség és az érintett jármű szerinti szakterületen legalább öt év szakmai gyakorlat, valamint
b) a közlekedésbiztonsági szervnél elvégzett, vagy más közlekedésbiztonsági szervnél, képző szervnél, illetve nemzetközi szervezetnél elvégzett és a közlekedésbiztonsági szerv által elfogadott közlekedési balesetvizsgáló tanfolyam elvégzését igazoló irat.”
52. § A Kbvt. 15. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közlekedési balesetben és az egyéb közlekedési eseményben érintett járművet, infrastruktúrát
a) tervező,
b) gyártó,
c) üzemben tartó, illetve üzemeltető,
d) hatósági nyilvántartásában (lajstromában) nyilvántartó (a továbbiakban: lajstromozó),
e) kezelő személyzet jogosításait kiadó
állam kivizsgáló szerve a közlekedési baleset és az egyéb közlekedési esemény vizsgálóbizottsága mellé meghatalmazott képviselőt delegálhat.”
53. § A Kbvt. a következő alcímmel és 15/B. §-sal egészül ki:
„Zárójelentés-tervezet
15/B. § (1) A vizsgálóbizottság vezetője a szakmai vizsgálat alapján elkészíti a zárójelentés tervezetét, és - amennyiben szükséges - annak részeként kidolgozza a javasolt biztonsági ajánlásokat és benyújtja a közlekedésbiztonsági szerv vezetőjének.
(2) A zárójelentés tervezetét a közlekedésbiztonsági szerv vezetője megküldi
a) a közlekedésbiztonsági hatóságoknak, a közlekedési balesetben, repülőeseményben, illetve váratlan eseményben érintett szakszemélyzetnek, az érintett szervezet vezetőjének,
b) a biztonsági ajánlások címzettjeinek,
c) a vizsgálatban részt vett államok balesetkivizsgáló szerveinek,
amelyre azok - a kézhezvételtől számított 60 napon belül - észrevételt tehetnek.
(3) Amennyiben a szakmai vizsgálatban részt vett államok balesetkivizsgáló szervei észrevételt tettek, a zárójelentés tervezetét át kell dolgozni. Ha az észrevételeiket nem veszik figyelembe, azokat mellékletként csatolni kell a zárójelentéshez a figyelmen kívül hagyás indokolásával együtt.
(4) A közlekedésbiztonsági szerv vezetője a szakmai vizsgálat iratai és a rendelkezésre álló adatok alapján felülvizsgálja a zárójelentés tervezetét, amelynek során ellenőrzi, hogy a vizsgálatot az előírásoknak megfelelően folytatták-e le.
(5) A vizsgálóbizottság a zárójelentés-tervezetre tett észrevételek figyelembevételével véglegesíti annak szövegét.
(6) A zárójelentés-tervezetet nem lehet közzétenni.”
54. § (1) A Kbvt. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szakmai vizsgálat eredményéről a közlekedésbiztonsági szerv a zárójelentés-tervezeten alapuló zárójelentést készít, amelyet a közlekedésbiztonsági szerv vezetője ad ki.”
(2) A Kbvt. 16. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A biztonsági ajánlások címzettjei a biztonsági ajánlás kézhezvételétől számított 30 napon belül írásban tájékoztatást adnak a közlekedésbiztonsági szervnek az ajánlások elfogadásáról bevezetésük határidejének megjelölésével, vagy egyet nem értésükről indokolással ellátva.”
55. § A Kbvt. 17. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A közlekedésbiztonsági szerv a 7. § (1) bekezdésében foglalt feladatának ellátása céljából - a közlekedési baleset, súlyos repülőesemény és egyéb közlekedési esemény szakmai vizsgálatához elengedhetetlenül szükséges mértékben az alábbi adatok kezelésére jogosult:]
„a) a közlekedési balesetben vagy egyéb közlekedési eseményben érintett jármű személyzete tagjainak, az érintett jármű, infrastruktúra üzemeltetésében, karbantartásában, kiszolgálásában részt vevő vagy forgalmi irányítását ellátó személy
aa) neve, állampolgársága, születési helye, ideje, lakcíme, értesítési címe,
ab) képzettsége, szakmai gyakorlata, szakmai jogosultsága, az esemény idején betöltött szolgálati beosztása,
ac) egészségi állapotára vonatkozó különleges adat,
ad) az eseménnyel összefüggésbe hozható, kóros szenvedélyére vonatkozó adatok,
ae) egyéb olyan, fizikális vagy mentális jellemzői, amelyek a vizsgált közlekedési baleset, illetve egyéb közlekedési esemény bekövetkezéséhez hozzájárulhattak,
af) az esemény bekövetkeztekor, illetve azt közvetlenül megelőzően folytatott telefonforgalmának ténye;”
56. § A Kbvt. az V. Fejezetet megelőzően a következő 18/B. §-sal egészül ki:
„18/B. § A közlekedésbiztonsági szerv vezetője az állami légijárművel bekövetkezett légiközlekedési balesettel és repülőeseménnyel összefüggésben feladat- és hatáskörében jogosult adatnak államtitokká, illetve szolgálati titokká történő minősítésére.”
57. § A Kbvt. a következő 19/A. §-sal egészül ki:
„19/A. § (1) A külföldi kivizsgáló szerv által végzett vizsgálatban a közlekedésbiztonsági szerv a külföldi kivizsgáló szerv felkérése esetén részt vehet, illetve a vizsgálatba meghatalmazott képviselőt és tanácsadót küldhet.
(2) A részvételi szándékról, a meghatalmazott képviselő vagy a tanácsadó személyéről, várható érkezéséről a bejelentés vételét követően a külföldi kivizsgáló szervet haladéktalanul tájékoztatni kell.
(3) A külföldi kivizsgáló szerv által végzett vizsgálathoz a közlekedésbiztonsági szerv a rendelkezésére álló információkat az e törvényben és egyéb jogszabályokban meghatározott adatvédelmi rendelkezések figyelembevételével továbbítja.
(4) Magyar járművel külföldön bekövetkezett közlekedési balesetek és egyéb közlekedési események külföldi szakmai vizsgálatához a közlekedésbiztonsági szerv által kijelölt meghatalmazott képviselő segítségére a közlekedésbiztonsági szerv, valamint az üzemben tartó egy vagy több tanácsadót jelölhet ki. Amennyiben a közlekedésbiztonsági szerv nem jelöl ki meghatalmazott képviselőt, a külföldi vizsgálóbizottság felkérésére az üzemben tartó részt vehet a szakmai vizsgálatban.
(5) A meghatalmazott képviselő és tanácsadó az esettel kapcsolatosan - az e törvény rendelkezéseinek figyelembevételével - minden vonatkozó és rendelkezésre álló információt köteles a külföldi vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátani.”
58. § A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Aptv.) 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zártkörűen Működő Részvénytársaság mint építtető (a továbbiakban: építtető) kizárólagos fejlesztési és építtetői feladatkörében, a Magyar Állam javára és nevében eljárva a beruházás előkészítéseként teljeskörűen elkészítteti a szükséges terveket, tanulmányokat, ügyfélként részt vesz a hatósági és egyéb igazgatási eljárásokban, saját nevére megszerzi az építési engedélyeket, elvégzi vagy elvégezteti a munkaterület előkészítését (beleértve különösen a területszerzést, megelőző régészeti feltárást, közműkiváltást, illetve -fejlesztést, terület-előkészítést), továbbá lefolytatja a közbeszerzési eljárásokat, építési szerződéseket köt a megvalósításra, ellátja a mérnöki felügyeletet, lebonyolítja a műszaki átadás-átvételt.”
59. § (1) Ez a törvény - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - 2008. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti
a) a vízügyi és egyes közlekedési törvények, törvényerejű rendeletek módosítása a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben című 1992. évi XXXIX. törvény 9. §-ának a Kkt. 9/C. §-át megállapító rendelkezései;
b) a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 2006. évi IX. törvény 3. §-ának (2) bekezdése, 8. §-ának a Kkt. 32. §-ának (1) bekezdését megállapító rendelkezése; a Kkt. 42/A. §-ának (1) bekezdését megállapító rendelkezése, 14. §-a, 15. §-ának a Kkt. 47. §-ának k) pontját megállapító rendelkezése;
c) egyes közlekedési törvények módosításáról szóló 2000. évi CXXVII. törvény 7. §-ának (2) bekezdése;
d) a közlekedésről szóló egyes törvények módosításáról szóló 2002. évi LXVIII. törvény 3. §-a;
e) a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXXIII. törvény 7. §-ának a Kkt. 29. §-ának (1) bekezdését megállapító rendelkezése; 10. §-ának a Kkt. 34. §-ának (1) bekezdését megállapító rendelkezése;
f) a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 1996. évi X. törvény 12. §-ának a Kkt. 47. §-ának r) pontját megállapító rendelkezése;
g) a Kkt. 20. §-ának (3) bekezdése, valamint 24/A. §-a;
h) az Lt. 24. §-a (1) bekezdésében „- az illetékes környezetvédelmi hatóság hozzájárulásával -” szövegrész, 25. §-a (1) bekezdésének második mondata, valamint 61. §-a (3) bekezdése;
i) a Kbvt. 9. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „vasúti” szövegrész, valamint 16. §-ának (5)-(7) bekezdése;
j) a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2007. évi XC. törvény 25. §-ának (3) bekezdés a) pontjának a Kkt. 20. §-ának (11) bekezdését módosító rendelkezése;
k) az Aptv. 3. §-ának (4) bekezdése, 4. §-ának (1) bekezdése, 7. §-ának (5) bekezdése, 18. §-a (6) bekezdésének b) pontja, 18. §-a (7) bekezdésének c) pontja;
l) a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló 2007. évi LXVIII. törvény 3. §-a (2) bekezdésének az Aptv. 3. §-ának (4) bekezdését megállapító, 4. §-ának az Aptv. 4. §-ának (1) bekezdését megállapító, 10. §-a (2) bekezdésének az Aptv. 18. §-a (6) bekezdésének b) pontját megállapító és 10. §-a (3) bekezdésének az Aptv. 18. §-a (7) bekezdésének c) pontját megállapító rendelkezése, valamint 6. §-a;
m) az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 56. §-a (1) bekezdése d) pontjának az Aptv. 3. §-ának (4) bekezdését és az Aptv. 7. §-ának (5) bekezdését pontosító rendelkezése,
n) a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 12. §-ának (4) bekezdése,
o) az úthasználattal arányos elektronikus díjfizetési rendszer magyarországi bevezetéséről szóló 69/2007. (VI. 28.) OGY határozat.
(2) E törvény 7. §-a a kihirdetést követő 45. napon lép hatályba.
(3) A Kkt. - e törvény 16. §-ával megállapított - 33/A. §-ának (3) és (5) bekezdése, - e törvény 17. §-ával megállapított - 33/B. §-ának (2), (6) és (8) bekezdése 2009. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg
a) a Kkt. - e törvény 1. §-ával megállapított - 9/C. §-ának (1) bekezdésében a „használati díjat szedhet” szövegrész helyébe a „használati díjat vagy a 33/A. § szerinti útdíjat szedhet” szöveg,
b) A Kkt. - e törvény 16. §-ával megállapított - 33/A. §-ának (2) bekezdésében a „3500 kg megengedett össztömeget meghaladó gépjárművel” szöveg helyébe a „3500 kg megengedett össztömeget meghaladó, de 7500 kg megengedett össztömeget meg nem haladó gépjárművel” szöveg,
c) a Kkt. - e törvény 17. §-ával megállapított - 33/B. §-ának (3) bekezdésében a „használati díj nem tartalmazhat” szövegrész helyébe a „használati díj és az útdíj nem tartalmazhat” szöveg, (4) bekezdésében a „használati díj beszedésére” szövegrész helyébe a „használati díj és az útdíj beszedésére” szöveg, (5) bekezdésének első mondatában a „használati díjat nem fizették meg” szövegrész helyébe a „használati díjat vagy az útdíjat nem fizették meg” szöveg, (5) bekezdésének második mondatában a „használati díjat” szövegrész helyébe a „használati díjat vagy az útdíjat” szöveg,
d) a Kkt. - e törvény 22. §-ával megállapított - 45. § (5) bekezdésének a) pontjában a „használati díj megfizetésének” szövegrész helyébe a „használati díj és útdíj megfizetésének” szöveg,
e) a Kkt. - e törvény 59. § (8) bekezdésének s) pontjával megállapított - 15. § (4) bekezdésében a „33/A. § szerinti használati díj, valamint pótdíj megfizetéséről a gépjármű tulajdonosa (üzemben tartója) gondoskodik” szövegrész helyébe a „33/A. § szerinti használati díj vagy útdíj, valamint pótdíj megfizetéséről a gépjármű tulajdonosa (üzemben tartója) gondoskodik” szöveg
lép.
(4) A Kkt. 25/A. §-a d) pontjának e törvény 10. §-ával megállapított rendelkezését a 2009. január 1-jét megelőzően használatba vett
a) négykerekű segédmotoros kerékpárokra 2009. május 1-jétől,
b) kétkerekű és háromkerekű segédmotoros kerékpárokra 2011. január 1-jétől
kell alkalmazni.
(5) A Kkt. 25/A. §-ának d) pontjában meghatározott járművek hatósági engedéllyel és jelzéssel való ellátását az üzemben tartónak - külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - 2009. január 1-jét követően kell kérni.
(6) A 33. § (1) bekezdés a)-b) pontjai szerinti, külön jogszabályban meghatározott díjköteles utak használatáért a használati díj megfizetésének ellenőrzését 2008. június 30. napjáig a közút kezelője vagy az általa megbízott szervezet is végezheti, és e körben gyakorolhatja a Kkt. e törvény 22. §-ával megállapított 45. §-ának (5) bekezdésében meghatározott jogokat.
(7) A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknyt.) 19. § (1) bekezdésének m) pontja 2008. június 30-án hatályát veszti.
(8) A Kkt. e törvény 5. és 6. §-a által megállapított rendelkezései alapján bírságot 2008. május 1-jét követően elkövetett szabályszegések tekintetében lehet kiszabni. A bírság kiszabására jogosult hatóság a Kkt. e törvény által megállapított 22. §-ának hatálya alá eső, a 2008. május 1-jét megelőzően, ám e törvény hatálybalépését követően elkövetett szabályszegések esetén az üzemben tartót tájékoztatja a szabályszegés tényéről és arról, hogy ha bírságot szabott volna ki, annak összege mekkora lenne.
(9) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) a Vkt. 9. §-ának (3) bekezdésében, 11. §-a (6) bekezdésének második mondatában, 18. §-ának harmadik mondatában, 56. §-ának (3) bekezdésében, 78. §-a (2) bekezdésének második mondatában, valamint 78/A. §-ában a „határozat” szövegrész helyébe a „döntés” szöveg,
b) a Vkt. 11. §-a (3) bekezdésének felvezető szövegében a „határozaton” szövegrész helyébe a „döntésen” szöveg,
c) a Vkt. 24. §-a (5) bekezdésének harmadik és negyedik mondatában a „határozattal” szövegrész helyébe a „döntéssel” szöveg,
d) a Vkt. 56. §-a (2) bekezdésének első mondatában és (4) bekezdésében a „határozatban” szövegrész helyébe a „döntésben” szöveg,
e) az Lt. 19. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és (4) bekezdésében a „földön telepített léginavigációs berendezés” szövegrész helyébe a „légiközlekedést szolgáló légiforgalmi földi berendezés” szövegrész,
f) az Lt. 25. §-a (2) bekezdésében „A menetrendet” szövegrész helyébe „A szabályzatot” szövegrész,
g) az Lt. 61/A. §-a (1) bekezdésében a „61. § (3) bekezdésében foglalt feladatok ellátása” szövegrész helyébe a „61. § (1) bekezdésében foglaltak teljesítése” szövegrész,
h) az Lt. 73. §-a (3) bekezdésében „A Kormány rendeletben állapítja meg” szövegrész helyébe a „Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg” szövegrész,
i) a Kbvt. 2. §-a f) pontjának fb) alpontjában a „gumikra” szövegrész helyébe a „kerekek gumiabroncsaira” szöveg, a „szórt” szövegrész helyébe a „szúrt” szöveg,
j) a Kbvt. 2. §-ának o) pontjában a „felkért” szövegrész helyébe a „kijelölt” szöveg,
k) a Kbvt. 4. §-ának (2) bekezdésében a „Közigazgatási hatósági” szövegrész helyébe a „Szabálysértési és közigazgatási hatósági” szöveg,
l) a Kbvt. 9. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „fedélzeti adatrögzítők és egyéb felvételek” szövegrész helyébe a „fedélzeti és egyéb adatrögzítők, valamint más felvételek” szöveg,
m) a Kbvt. 10. §-ának (8) bekezdésében a „Nem súlyos repülőesemény, repülőesemény” szövegrész helyébe a „Nem súlyos repülőesemény” szöveg,
n) a Kbvt. 11. §-ának (2) bekezdésében a „baleseti ügyeleti szolgálat” szövegrész helyébe a „közlekedésbiztonsági szerv baleseti ügyeleti szolgálata” szöveg,
o) a Kbvt. 15. §-ának (4) bekezdésében az „elhalálozott” szövegrész helyébe az „elhalálozott vagy halálos sérülést szenvedett” szöveg, (7) bekezdésében a „meghatalmazott képviselő” szövegrész helyébe a „meghatalmazott képviselő és a tanácsadó” szöveg,
p) a Kbvt. 16. §-ának (9) bekezdésében a „megküldeni minden olyan szervezetnek” szövegrész helyébe a „megküldeni a közlekedési balesetben vagy egyéb közlekedési eseményben érintetteknek, a biztonsági ajánlás címzettjeinek, valamint minden olyan szervezetnek” szöveg, (13) bekezdésében a „Szervezet” szövegrész helyébe a „közlekedésbiztonsági szerv” szöveg,
q) a Kbvt. 18. §-ának (2) bekezdésében a „kibocsátása után egy évvel, de legfeljebb” szövegrész helyébe a „kibocsátása után egy - halálos sérülés esetén három - évvel, de - ha e törvény ettől eltérően nem rendelkezik - legfeljebb” szöveg, (5) bekezdésében a „10. § (11)-(12) bekezdése szerinti” szövegrész helyébe a „10. § (11) bekezdése szerinti” szöveg,
r) a Kbvt. 19. §-ának (7) bekezdésében a „hatósággal” szövegrész helyébe a „szervvel” szöveg,
s) a Kkt. 15. § (4) bekezdésében a „33. § (2) bekezdésében meghatározott díjak és pótdíjak befizetéséről az igénybe vevő köteles gondoskodni” szövegrész helyébe a „33/A. § szerinti használati díj, valamint pótdíj megfizetéséről a gépjármű tulajdonosa (üzemben tartója) gondoskodik” szövegrész,
t) a Kknyt. 19. § (1) bekezdés m) pontjában a „közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33. § (2) bekezdésében meghatározott közútkezelő az autópálya használatáért” szövegrész helyébe a „közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33/B. §-a alapján a külön jogszabály szerint díjköteles utak díjfizetés ellenében történő használatának ellenőrzésére jogosult szervezet az út használatáért” szöveg,
u) a Kkt. 9/B. § (4) bekezdésének a) pontjában a „közlekedésért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter)” szövegrész helyébe a „közlekedésért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter egyetértésével” szöveg,
v) a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 5. §-ának (1) bekezdésében az „a tevékenység tárgya szerint illetékes ágazati miniszter” szövegrész helyébe az „- az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter egyetértésével - a tevékenység tárgya szerint illetékes ágazati miniszter” szöveg
lép.
(10) Az e törvény hatálybalépése előtt kiírt koncessziós pályázat lebonyolítására és a szerződés megkötésére a pályázat kiírásának időpontjában hatályos szabályokat kell alkalmazni.
(11) Az ingatlan-nyilvántartási helyzet rendezése érdekében a Magyar Államvasutak Zrt. és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas szerződésben állapítják meg azon vagyontárgyak körét, amelyek a Magyar Államvasutak állami vállalat átalakulásakor apport jogcímen a MÁV Rt. tulajdonába kerültek. Az illetékes földhivatal a szerződés alapján köteles bejegyezni a MÁV Zrt. tulajdonjogát. Az ingatlan-nyilvántartási helyzet fentiek szerinti rendezése adó- és illetékmentes, annak egyéb költségei a MÁV Zrt.-t terhelik.
(12) E törvény 2011. január 2-án hatályát veszti.
60. § (1) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg:
a) az Európai Parlament és a Tanács 2320/2002/EK rendelete (2002. december 16.) a polgári légiközlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról, 12. cikk;
