1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti Stabilizációs és Társulási Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti.
3. § A Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövegét a törvény melléklete tartalmazza.
4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) E törvény 2. és 3. §-a a Megállapodás 138. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba.
(3) A Megállapodás, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
A BELGA KIRÁLYSÁG,
A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG,
A CSEH KÖZTÁRSASÁG,
A DÁN KIRÁLYSÁG,
A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG,
AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,
ÍRORSZÁG,
A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG,
A SPANYOL KIRÁLYSÁG,
A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG,
AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,
A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG,
A LETT KÖZTÁRSASÁG,
A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG,
A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG,
MÁLTA,
A HOLLAND KIRÁLYSÁG,
AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG,
A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG,
A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,
ROMÁNIA,
A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG,
A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG,
A FINN KÖZTÁRSASÁG,
A SVÉD KIRÁLYSÁG,
NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA
az Európai Közösséget létrehozó szerződés, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés, valamint az Európai Unióról szóló szerződés szerződő felei, a továbbiakban: a tagállamok, és
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG és AZ EURÓPAI ATOMENERGIA–KÖZÖSSÉG,
a továbbiakban: a Közösség
egyrészről,
és másrészről
A MONTENEGRÓI KÖZTÁRSASÁG, a továbbiakban: Montenegró,
a továbbiakban együttesen: a Felek,
FIGYELEMBE VÉVE a Felek közötti szoros kapcsolatokat és közös értékeiket, a Felek óhaját, hogy erősítsék ezeket a kapcsolatokat és viszonosságon és kölcsönös érdeken alapuló, szoros és tartós kapcsolatot hozzanak létre, amelynek lehetővé kell tennie Montenegró számára, hogy tovább erősítse és bővítse a Közösséggel és a tagállamokkal fenntartott kapcsolatokat;
FIGYELEMBE VÉVE e megállapodás fontosságát a délkelet-európai országokkal való stabilizációs és társulási folyamatban (SAp), az együttműködésen alapuló stabil Európa létrehozásában és megerősítésében (aminek az Európai Unió a fő támogatója), valamint a Stabilitási Paktum keretében;
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Európai Unió kész Montenegrót a lehető legteljesebb mértékben integrálni Európa fő politikai és gazdasági folyamataiba, valamint potenciális EU-tagjelöltnek tekinteni az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: az EU-Szerződés) és az Európai Tanács által 1993 júniusában meghatározott kritériumok, valamint a stabilizációs és társulási folyamat (SAp) feltételrendszerének teljesítése alapján, e megállapodás – különösen a regionális együttműködés tekintetében történő – sikeres végrehajtására is figyelemmel;
FIGYELEMBE VÉVE az európai partnerséget, amely meghatározza azokat a cselekvési prioritásokat, melyek segítik az országnak az Európai Unióhoz való közeledésére tett erőfeszítéseit;
FIGYELEMBE VÉVE a Felek elkötelezettségét aziránt, hogy minden eszközzel hozzájáruljanak Montenegró és a régió politikai, gazdasági és intézményi stabilizációjához a civil társadalom fejlődése és a demokratizálódás, az intézménykiépítés és a közigazgatás reformja, a regionális kereskedelmi integráció és a fokozott gazdasági együttműködés révén, valamint számos területen, különösen a jogérvényesülés, szabadság és biztonság terén folytatott együttműködés, és a nemzet- és regionális biztonság erősítése révén;
FIGYELEMBE VÉVE a Felek elkötelezettségét a megállapodás alapját képező politikai és gazdasági szabadságok erősítésére, valamint az emberi jogok és a jogállamiság, többek között a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, valamint a szabad és tisztességes választásokkal rendelkező többpártrendszerben megvalósuló demokratikus alapelvek iránti elkötelezettségüket;
FIGYELEMBE VÉVE a Felek elkötelezettségét az ENSZ-Alapokmány, az EBESZ, különösen az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia záróokmánya (továbbiakban: Helsinki Záróokmány) minden alapelvének és rendelkezésének, a madridi és bécsi konferencia összegző dokumentumainak, a Párizsi Charta egy új Európáért, valamint a Délkelet-európai Stabilitási Paktum teljes körű végrehajtása iránt annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a térség országainak regionális stabilitásához és együttműködéséhez;
MEGERŐSÍTVE minden menekült és országon belül lakhelyüket elhagyni kényszerült személy visszatéréshez és tulajdon védelméhez való jogát, valamint a további kapcsolódó emberi jogokat;
FIGYELEMBE VÉVE a Felek elkötelezettségét a piacgazdaság és a fenntartható fejlődés elvei iránt, valamint a Közösség készségét, hogy hozzájáruljon a montenegrói gazdasági reformokhoz;
FIGYELEMBE VÉVE a Felek elkötelezettségét a szabad kereskedelem megvalósítása iránt a WTO-tagságból eredő jogoknak és kötelezettségeknek megfelelően;
FIGYELEMBE VÉVE a Felek óhaját, hogy a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kétoldalú és nemzetközi kérdésekkel – többek között a regionális szempontokkal – kapcsolatos rendszeres politikai párbeszédet az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) figyelembevételével továbbfejlesszék;
FIGYELEMBE VÉVE a Felek elkötelezettségét a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködés fokozása iránt az Európai Konferencia által 2001. október 20-án kiadott nyilatkozat alapján;
MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) új légkört teremt a Felek közötti gazdasági kapcsolatokban, különösen a kereskedelem és a befektetések fejlesztése számára, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a gazdasági szerkezetátalakításhoz és a modernizációhoz;
SZEM ELŐTT TARTVA Montenegró elkötelezettségét aziránt, hogy a fontosabb ágazatokban közelítse jogszabályait a Közösségi jogszabályokhoz, és hogy hatékonyan végrehajtsa azokat;
FIGYELEMMEL ARRA, hogy a Közösség kész a reform végrehajtásának határozott támogatására és e törekvés érdekében valamennyi rendelkezésre álló együttműködési, valamint technikai, pénzügyi és gazdasági segítségnyújtási eszköz átfogó, indikatív, többéves alapon történő felhasználására;
MEGERŐSÍTVE, hogy e megállapodás azon rendelkezései, amelyek az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: az EK Szerződés) III. részének IV. címe alá tartoznak, az Egyesült Királyságot és Írországot, mint külön szerződő Feleket kötelezik és nem mint a Közösség részét mindaddig, amíg az Egyesült Királyság vagy Írország (megfelelő esetben) nem értesíti Montenegrót, hogy az EU-Szerződéshez és az EK Szerződéshez mellékelt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyvnek megfelelően a rendelkezések az Európai Közösség részeként kötelezik. Ugyanez vonatkozik Dániára az említett szerződésekhez mellékelt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyvnek megfelelően;
EMLÉKEZTETVE a zágrábi csúcstalálkozóra, amely a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő országok és az Európai Unió közötti kapcsolatok továbberősítésére és fokozott regionális együttműködésre szólít fel;
EMLÉKEZTETVE arra, hogy a thesszaloniki csúcstalálkozó megerősítette, hogy a stabilizációs és társulási folyamat szolgál az Európai Uniónak a nyugat-balkáni országokkal fenntartott kapcsolatai politikai kereteként, és hangsúlyozta ezen országok integrációjának lehetőségét az Európai Unióba egyéni reformfolyamataik és teljesítményük alapján;
EMLÉKEZTETVE a 2006. december 19-én Bukarestben aláírt Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásra, ami eszközül szolgálhat a régió befektetésvonzó képességének és világgazdaságba való bekapcsolódásának javításához;
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy szorosabb kulturális együttműködés alakuljon ki és javuljon az információcsere,
A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
1. Társulás jön létre egyrészről a Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság között.
2. Ezen társulás célkitűzései a következők:
a) a demokrácia és a jogállamiság megszilárdítására irányuló montenegrói erőfeszítések támogatása;
b) Montenegró politikai, gazdasági és intézményi stabilitásához, valamint a régió stabilizációjához való hozzájárulás;
c) megfelelő keretrendszer biztosítása a politikai párbeszéd számára, lehetővé téve a Felek közötti szoros politikai kapcsolatok fejlesztését;
d) a gazdasági és nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányuló montenegrói erőfeszítések támogatása, beleértve jogszabályainak a Közösségéhez való közelítését is;
e) a működő piacgazdaságba történő átmenet befejezésére irányuló montenegrói erőfeszítések támogatása;
f) harmonikus gazdasági kapcsolatok előmozdítása, valamint a Közösség és Montenegró közötti szabadkereskedelmi terület fokozatos kialakítása;
g) regionális együttműködés előmozdítása az e megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi területen.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában kihirdetett, és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben, a Helsinki Záróokmányban és az Új Európáért Párizsi Chartában meghatározott demokratikus alapelveknek és az emberi jogoknak a tiszteletben tartása, a nemzetközi jog elveinek – beleértve a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) való teljes körű együttműködést –, a jogállamiságnak és a piacgazdaság alapelveinek a gazdasági együttműködésről szóló bonni EBEÉ konferencia okmányában megfogalmazott tiszteletben tartása képezik a Felek bel- és külpolitikájának alapját és e megállapodás alapelemét.
A tömegpusztító fegyverek és az ezek hordozóeszközeinek terjedése elleni küzdelem a megállapodás alapelemét képezi.
A szerződő Felek megerősítik, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítésének, nevezetesen az ITCY-vel való teljes körű együttműködésnek.
A nemzetközi és regionális béke és stabilitás, a jószomszédi kapcsolatok kiépítése, valamint az emberi jogok és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása központi jelentőségű az Európai Unió Tanácsának 1999. június 21-i következtetéseiben említett stabilizációs és társulási folyamat szempontjából. E megállapodás megkötése és végrehajtása az Európai Unió Tanácsának 1997. április 29-i következtetései keretébe tartozik, és Montenegró egyéni érdemein alapul.
Montenegró elkötelezi magát aziránt, hogy előmozdítsa az együttműködést és a jószomszédi kapcsolatokat a régió többi országával, beleértve a személyek, áruk, tőke és szolgáltatások mozgását érintő kölcsönös engedményeket, valamint a közös érdekű projektek kialakítását, különösen a határigazgatással, a szervezett bűnözés, a korrupció, a pénzmosás, az illegális migráció és kereskedelem, különösen az ember-, a kézi- és könnyűfegyver- és a tiltott kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatosakat. Ez az elkötelezettség alapvető tényező a Felek közötti kapcsolatok és együttműködés kialakításában, így hozzájárul a regionális stabilitáshoz.
A Felek újólag megerősítik az általuk a terrorizmus elleni küzdelemnek és az ezzel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek teljesítésének tulajdonított jelentőséget.
A társulást fokozatosan, egy legfeljebb ötéves átmeneti időszak alatt kell végrehajtani.
A 119. cikk szerint létrehozott stabilizációs és társulási tanács (a továbbiakban: STT) rendszeresen felülvizsgálja (szabály szerint évente) a megállapodás végrehajtását, valamint Montenegró jogi, közigazgatási, intézményi és gazdasági reformjainak elfogadását és végrehajtását. Erre a felülvizsgálatra a Preambulum figyelembevételével és e megállapodás általános elveinek megfelelően kerül sor. A felülvizsgálat megfelelően figyelembe veszi az európai partnerségben lefektetett, ezen megállapodásra alkalmazható prioritásokat, és összhangban áll a stabilizációs és társulási folyamat során létrehozott mechanizmusokkal, nevezetesen a stabilizációs és társulási folyamat eredményeiről készített jelentéssel.
Az STT ezen felülvizsgálat alapján ajánlásokat tesz és döntéseket hozhat. Amennyiben a felülvizsgálat különös nehézségeket tár fel, továbbítani lehet ezeket a megállapodás alapján létrehozott vitarendezési mechanizmusok felé.
A teljes körű társulás fokozatosan valósul meg. Legkésőbb e megállapodás hatálybalépését követő harmadik évben az STT átfogó felülvizsgálatot készít e megállapodás alkalmazásáról. Ezen felülvizsgálat alapján az STT értékeli a Montenegró által elért haladást, és dönthet a társulás következő szakaszairól.
Az említett felülvizsgálat nem vonatkozik az áruk szabad mozgására, amelyre külön ütemezést határoztak meg a IV. címben.
A megállapodás teljes mértékben összeegyeztethető a vonatkozó WTO-rendelkezésekkel, különösen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (1994. évi GATT) XXIV. cikkével, valamint a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános megállapodás (GATS) V. cikkével, és azokkal összhangban kerül végrehajtásra.
1. E megállapodás keretében továbbfejlesztik a Felek közötti politikai párbeszédet. Ez a Közösség és Montenegró közötti újbóli közeledést kíséri és erősíti, továbbá hozzájárul a Felek közötti, szolidaritáson alapuló szoros kapcsolatok és új együttműködési formák kialakításához.
2. A politikai párbeszéd különösen a következők támogatására irányul:
a) Montenegró teljes mértékű integrációja a demokratikus nemzetek közösségébe és az Európai Unióhoz történő fokozatos, újbóli közeledés;
b) a Felek nemzetközi kérdésekkel – ideértve a KKBP kérdéseket is – kapcsolatos álláspontjainak fokozottabb közelítése, adott esetben információcsere révén is, és különösen azon kérdésekben, amelyek jelentős befolyást gyakorolhatnak a Felekre;
c) regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok fejlesztése;
d) közös nézetek az európai stabilitásról és biztonságról, beleértve az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának keretébe tartozó területeken való együttműködést.
3. A Felek úgy vélik, hogy a tömegpusztító fegyverek (WMD) és hordozóeszközeik állami és nem állami szereplők körében való elterjedése jelenti az egyik legkomolyabb fenyegetést a nemzetközi stabilitás és biztonság tekintetében. Ezért a Felek megállapodnak abban, hogy a leszerelésről és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló nemzetközi szerződések és megállapodások alapján fennálló, valamint egyéb vonatkozó nemzetközi kötelezettségeik teljes mértékű teljesítése és nemzeti végrehajtása révén együttműködnek és közreműködnek a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelemben. A Felek egyetértenek abban, hogy e rendelkezés a megállapodás lényegi eleme, és részét fogja képezni az ezen elemeket kísérő és erősítő politikai párbeszédnek.
A Felek továbbá megállapodnak abban, hogy együttműködnek és közreműködnek a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelemben a következők révén:
a) lépéseket tesznek minden egyéb vonatkozó nemzetközi eszköz aláírására, megerősítésére vagy az ahhoz történő csatlakozásra, az esettől függően;
b) hatékony nemzeti exportellenőrzési rendszer létrehozása, a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos áruk exportjának és tranzitjának ellenőrzése, beleértve a kettős felhasználású technológiák esetében a tömegpusztító fegyverként való végfelhasználás ellenőrzését, valamint hatékony szankciók kilátásba helyezése az exportellenőrzés megsértése esetére.
c) Ezzel a témával kapcsolatban regionális szintű politikai párbeszédet lehet folytatni.
1. A politikai párbeszédet a stabilizációs és társulási tanács keretében folytatják, amely általában felelős a Felek által elé terjeszthető ügyekért.
2. A Felek kérelmére a politikai párbeszéd a következő formákban is megvalósulhat:
a) szükség esetén az egyrészről Montenegrót, másrészről az Európai Unió Tanácsának elnökségét, a Tanács Főtitkárát/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjét és az Európai Közösségek Bizottságát (a továbbiakban: az Európai Bizottság) képviselő magas beosztású tisztviselők találkozói;
b) a Felek közötti diplomáciai csatornák teljes mértékű kihasználása, beleértve a harmadik országokban, az ENSZ-ben, az EBESZ-ben, az Európa Tanácsban és más nemzetközi fórumokon meglévő kapcsolatokat;
c) a párbeszéd erősítéséhez, fejlesztéséhez és fokozásához hozzájáruló bármilyen más módon, beleértve a 2003. június 19. és 20-i Európai Tanács következtetéseivel elfogadott thesszaloniki cselekvési programban lefektetett módszereket is.
A parlamenti szintű politikai párbeszédre a 125. cikk alapján létrehozott stabilizációs és társulási parlamenti bizottság keretében kerül sor.
A politikai párbeszéd többoldalú keretek között, valamint regionális párbeszéd formájában a régió más országainak bevonásával, az EU–Nyugat-Balkán Fórum keretein belül is folytatható.
Montenegró aktívan támogatja a regionális együttműködést a nemzetközi és regionális béke és stabilitás, valamint a jószomszédi kapcsolatok fejlesztése iránti elkötelezettségével összhangban. A Közösség támogatási programjai támogathatják a regionális vagy határokon átnyúló dimenzióval rendelkező projekteket a technikai segítségnyújtási programokon keresztül.
Amikor Montenegró úgy tervezi, hogy megerősíti együttműködését a 15., 16. és 17. cikkekben említett országok valamelyikével, a X. címben megállapított rendelkezések szerint tájékoztatja a Közösséget és a tagállamokat, és konzultál velük.
Montenegró teljes mértékben végrehajtja azokat a meglévő kétoldalú megállapodásokat, amelyeket a kereskedelem könnyítéséről és liberalizációjáról szóló, 2001. június 27-én Brüsszelben Szerbia és Montenegró által aláírt egyetértési nyilatkozat, és a 2006. december 19-én Bukarestben aláírt Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás értelmében kötöttek.
E megállapodás aláírását követően Montenegró tárgyalásokat kezd azokkal az országokkal, amelyek már aláírtak stabilizációs és társulási megállapodást, abból a célból, hogy regionális együttműködésre vonatkozó kétoldalú egyezményeket kössenek, amelyek az érintett országok közötti együttműködés fokozására irányulnak.
Ezen egyezmények fő elemei a következők lesznek:
a) politikai párbeszéd;
b) szabadkereskedelmi területek létrehozása a vonatkozó WTO-rendelkezésekkel összhangban;
c) kölcsönös engedmények a munkavállalók mozgása, a letelepedés, a szolgáltatásnyújtás, a folyó kifizetések és a tőkemozgás tekintetében, valamint a személyek mozgásával kapcsolatos, e megállapodással azonos szintű egyéb politikák;
d) más területeken való együttműködésre vonatkozó rendelkezések (függetlenül attól, hogy e megállapodás körébe tartoznak-e), különösen a jogérvényesülés, szabadság és biztonság területén.
Ezek az egyezmények rendelkezéseket tartalmaznak adott esetben a szükséges intézményi mechanizmusok létrehozására.
Ezeket az egyezményeket e megállapodás hatálybalépését követő két éven belül kötik meg. A Montenegró és az Európai Unió közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének feltétele lesz, hogy Montenegró kész legyen ilyen egyezményeket kötni.
Montenegró hasonló tárgyalásokat kezdeményez a régió többi országával, amint ezek az országok stabilizációs és társulási megállapodást írnak alá.
Montenegró regionális együttműködést folytat a stabilizációs és társulási folyamatban érintett többi állammal az e megállapodás körébe tartozó néhány vagy valamennyi területen, és különösen azokon, amelyek közös érdeket képviselnek. Az ilyen együttműködésnek mindig összeegyeztethetőnek kell lennie e megállapodás elveivel és célkitűzéseivel.
1. Montenegrónak erősítenie kell együttműködését a tagjelölt országokkal, és regionális együttműködési egyezményeket kell kötnie azokkal az e megállapodás hatálya alá tartozó együttműködési területeken. Az ilyen egyezményeknek arra kell irányulnia, hogy fokozatosan hozzáigazítsák Montenegró és az adott ország kétoldalú kapcsolatait a Közösség és tagállamai, valamint az adott ország közötti kapcsolatok vonatkozó részéhez.
2. Montenegró tárgyalásokat kezd a Közösséggel vámuniót létesített Törökországgal abból a célból, hogy kölcsönösen előnyös alapon szabadkereskedelmi terület létrehozásáról szóló megállapodást kössenek az 1994. évi GATT XXIV. cikkének megfelelően, valamint hogy a GATS V. cikkével összhangban liberalizálják a szolgáltatások letelepedését és nyújtását egymás között az e megállapodásnak megfelelő mértékben.
Ezeket a tárgyalásokat a lehető leghamarabb meg kell kezdeni a fent említett megállapodásnak a 18. cikk (1) bekezdésében említett átmeneti időszak lejárta előtt történő megkötése érdekében.
1. A Közösség és Montenegró e megállapodás hatálybalépésétől számított legfeljebb ötéves átmeneti időszak alatt fokozatosan kétoldalú szabadkereskedelmi területet hoz létre e megállapodás rendelkezéseinek megfelelően, valamint az 1994. évi GATT és a WTO rendelkezéseivel összhangban. Ennek során figyelembe veszik az alábbiakban megállapított különös követelményeket.
2. A Felek közötti kereskedelemben az áruk osztályozására a kombinált nómenklatúrát kell alkalmazni.
3. E megállapodásra vonatkozóan a vámok és az azokkal azonos hatású díjak körébe tartozik minden olyan illeték vagy díj, amelyeket egy áru kivitelével vagy behozatalával kapcsolatosan vetnek ki, beleértve a kivitellel vagy behozatallal kapcsolatosan alkalmazott minden adótöbbletet és felárat is, de nem tartalmaz semmiféle:
a) belföldi adónak megfelelő díjat, amelyet következetesen az 1994. évi GATT III. cikke (2) bekezdésének értelmében alkalmaznak,
b) dömpingellenes vagy kiegyenlítő intézkedést,
c) a nyújtott szolgáltatás költségeivel arányos illetéket vagy díjat.
4. Minden termék esetében az alapvám, amely az e megállapodás alapján alkalmazott, egymást követő vámcsökkentések alapját képezi, a következő:
a) a 2658/87/EGK tanácsi rendelettel * létrehozott Közösségi Közös Vámtarifa, amelyet e megállapodás aláírásának napján erga omnes alkalmaznak;
b) a montenegrói alkalmazott vámtétel * .
5. Amennyiben a megállapodás aláírását követően bármely vámcsökkentést erga omnes alapon alkalmaznak, különösen
a) a WTO-ban folytatott tarifatárgyalásokból, vagy
b) Montenegró WTO-csatlakozásából, vagy
c) Montenegró WTO-csatlakozását követő további csökkentésekből következő csökkentést,
akkor a (4) bekezdésben említett alapvám helyébe az ilyen csökkentett vámok lépnek, az ilyen csökkentések alkalmazásának napjától kezdve.
6. A Közösség és Montenegró ismertetik egymással vonatkozó alapvámjaikat és azok bármilyen változását.
1. E fejezet rendelkezéseit a Közösségből vagy Montenegróból származó, a kombinált nómenklatúra 25–97. árucsoportjába tartozó termékekre kell alkalmazni, a WTO mezőgazdasági megállapodása I. melléklete I. bekezdésének ii. pontjában felsorolt termékek kivételével.
2. Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés hatálya alá tartozó termékek Felek közötti kereskedelmét az azon szerződés rendelkezéseivel összhangban bonyolítják.
1. A Montenegróból származó ipari termékek Közösségbe történő behozatalára kivetett vámokat és azonos hatású díjakat e megállapodás hatálybalépésekor eltörlik.
2. A Montenegróból származó ipari termékek Közösségbe történő behozatalára kivetett mennyiségi korlátozásokat és az azonos hatású intézkedéseket e megállapodás hatálybalépésekor eltörlik.
1. E megállapodás hatálybalépésekor a Közösségből származó, az I. mellékletben felsoroltaktól eltérő ipari termékek Montenegróba történő behozatalára kivetett vámokat eltörlik.
2. A Közösségből származó ipari termékek Montenegróba történő behozatalára kivetett vámokkal azonos hatású díjakat e megállapodás hatálybalépésekor eltörlik.
3. A Közösségből származó, az I. mellékletben felsorolt ipari termékek Montenegróba történő behozatalára kivetett vámokat fokozatosan csökkentik és eltörlik az ezen mellékletben található ütemtervnek megfelelően.
4. A Közösségből származó ipari termékek Montenegróba történő behozatalának mennyiségi korlátozásait és az azonos hatású intézkedéseket e megállapodás hatálybalépésének napján eltörlik.
1. E megállapodás hatálybalépésekor a Közösség és Montenegró eltöröl minden kiviteli vámot és azonos hatású díjat a köztük folyó kereskedelem vonatkozásában.
2. E megállapodás hatálybalépésekor a Közösség és Montenegró a közöttük folyó kereskedelemben eltöröl minden, a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást és azonos hatású intézkedést.
Montenegró kijelenti, hogy készen áll a vámoknak a 21. cikkben előírtnál gyorsabb csökkentésére a Közösséggel folytatott kereskedelemben, ha általános gazdasági helyzete és az érintett gazdasági ágazat helyzete ezt lehetővé teszi.
A stabilizációs és társulási tanács e tekintetben megvizsgálja a helyzetet és megteszi a vonatkozó ajánlásokat.
1. E fejezet rendelkezéseit a Közösségből vagy Montenegróból származó mezőgazdasági és halászati termékek kereskedelmére kell alkalmazni.
2. A „mezőgazdasági és halászati termékek” kifejezés a kombinált nómenklatúra 1–24. árucsoportjában felsorolt termékeket és a WTO mezőgazdasági megállapodása I. melléklete I. bekezdésének ii. pontjában felsorolt termékeket jelenti.
3. Ez a meghatározás magában foglalja a 3. árucsoport, az 1604 és az 1605 vámtarifaszám, valamint a 0511 91, a 2301 20 és az ex 1902 20 („halat, rákféléket, puhatestű vagy más gerinctelen víziállatot 20 tömegszázaléknál nagyobb arányban tartalmazó töltött tészta”) vámtarifa-alszám alá tartozó halakat és halászati termékeket.
Az 1. jegyzőkönyv megállapítja az ott felsorolt feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó kereskedelmi rendelkezéseket.
1. E megállapodás hatálybalépésének napján a Közösség eltöröl minden mennyiségi korlátozást és azonos hatású intézkedést a Montenegróból származó mezőgazdasági termékek behozatalára.
2. E megállapodás hatálybalépésének napjától a Közösség eltörli a Montenegróból származó, a kombinált nómenklatúra 0102, 0201, 0202, 1701, 1702 és 2204 vámtarifaszáma alá tartozóktól eltérő mezőgazdasági termékek behozatalára vonatkozó vámokat és azonos hatású díjakat.
A kombinált nómenklatúra 7. és 8. árucsoportjába tartozó olyan termékek esetében, amelyhez a közös vámtarifa az értékvámok és egy specifikus vám alkalmazását írja elő, az eltörlés csak a vám értékvám részét érinti.
3. E megállapodás hatálybalépésének napjától a Közösség a közös vámtarifában megállapítottaknak megfelelően, az értékvám 20%-ában és a külön vámtétel 20%-ában rögzíti a II. mellékletben meghatározott és Montenegróból származó baby beef termékek Közösségbe irányuló behozatalára alkalmazandó vámokat a vágott súlyban kifejezett 800 tonna éves vámkontingens határán belül.
1. E megállapodás hatálybalépésének napján Montenegró eltöröl minden mennyiségi korlátozást és azonos hatású intézkedést a Közösségből származó mezőgazdasági termékek behozatalára.
2. E megállapodás hatálybalépésének napjától Montenegró:
a) eltörli a IIIa. mellékletben felsorolt, a Közösségből származó bizonyos mezőgazdasági termékek behozatalára vonatkozó vámokat;
b) fokozatosan csökkenti a IIIb. mellékletben felsorolt, a Közösségből származó bizonyos mezőgazdasági termékek behozatalára vonatkozó vámokat az egyes termékekre a mellékletben megadott ütemezés szerint;
c) fokozatosan 50%-ra csökkenti a IIIc. mellékletben felsorolt, a Közösségből származó bizonyos mezőgazdasági termékek behozatalára vonatkozó vámokat az egyes termékekre a mellékletben megadott ütemezés szerint.
A 2. jegyzőkönyvben említett borokra és szeszes italokra alkalmazandó rendelkezéseket a jegyzőkönyv állapítja meg.
1. E megállapodás hatálybalépésének napján a Közösség eltöröl minden mennyiségi korlátozást és azonos hatású intézkedést a Montenegróból származó hal és halászati termékek behozatalára.
2. E megállapodás hatálybalépésétől a Közösség teljes mértékben eltörli a vámokat és azonos hatású intézkedéseket a Montenegróból származó, a IV. mellékletben felsoroltaktól eltérő halakra és halászati termékekre. A IV. mellékletben felsorolt termékekre az ott megállapított rendelkezések vonatkoznak.
1. E megállapodás hatálybalépésének napján Montenegró eltöröl minden mennyiségi korlátozást és azonos hatású intézkedést a Közösségből származó hal és halászati termékek behozatalára.
2. E megállapodás hatálybalépésétől Montenegró teljes mértékben eltörli a vámokat és azonos hatású intézkedéseket a Közösségből származó, az V. mellékletben felsoroltaktól eltérő halakra és halászati termékekre. Az V. mellékletben felsorolt termékekre az ott megállapított rendelkezések vonatkoznak.
Figyelembe véve a Felek közötti mezőgazdasági és halászati termékek kereskedelmi volumenét, azok különleges érzékenységét, a mezőgazdaságra és halászatra vonatkozó közösségi közös politika szabályait, a montenegrói halászati és agrárpolitika szabályait, a mezőgazdaság és a halászat Montenegró gazdaságában betöltött szerepét, a WTO keretén belül a többoldalú kereskedelmi tárgyalások következményeit, valamint Montenegrónak a WTO-hoz való esetleges csatlakozását, a Közösség és Montenegró a stabilizációs és társulási tanácsban legkésőbb három évvel a hatálybalépést követően termékről termékre, rendszeres és kölcsönös alapon megvizsgálja a másik fél részére történő további kedvezmények nyújtásának lehetőségeit a mezőgazdasági és halászati termékek területén a kereskedelem nagyobb fokú liberalizálásának megvalósítása céljából.
E megállapodás más rendelkezései, és különösen a 41. cikk ellenére, tekintettel a mezőgazdasági és halászati piacok különleges érzékenységére, ha az egyik féltől származó termékek behozatala, amelyre a 25., 26., 27., 28., 29. és 30. cikkek alapján nyújtott kedvezmények vonatkoznak, súlyos zavart okoz a másik fél piacai vagy belföldi szabályozó mechanizmusai tekintetében, mindkét fél haladéktalanul konzultációt kezd a megfelelő megoldás érdekében. A megoldás megszületéséig az érintett fél meghozhatja az általa szükségesnek ítélt intézkedéseket.
1. Montenegrónak oltalmaznia kell a Közösségnek a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendeletben * rögzített földrajzi jelzéseit e cikk rendelkezéseivel összhangban. Montenegró földrajzi jelzései regisztrálhatók a Közösségben az abban a rendeletben rögzített feltételek mellett.
2. Montenegró megtiltja területén a Közösségben oltalom alatt álló nevek bármilyen használatát azon hasonló termékek esetében, amelyek nem felelnek meg a földrajzi jelzés specifikációjának. Ez még abban az esetben is érvényes, ha a termék valós földrajzi származási helye kerül feltüntetésre, a kérdéses földrajzi jelzést fordításban alkalmazzák, az elnevezést olyan szavakkal, mint „fajta”, „típus”, „szerű”, „utánzat”, „módszer” vagy egyéb ilyen típusú kifejezésekkel kapcsolatban használják.
3. Montenegró nem lajstromozhat olyan védjegyet, amelynek használata megfelel a (2) bekezdésben leírt helyzeteknek.
4. Azon védjegyek, amelyek használata megfelel a (2) bekezdésben leírt helyzeteknek, és lajstromozásukra Montenegróban került sor vagy használat révén honosodtak meg, nem használhatók 2009. január 1. után. Ugyanakkor ez nem vonatkozik a harmadik országok állampolgárai által birtokolt, Montenegróban lajstromozott és használat által meghonosodott védjegyekre, amennyiben ezek természetüknél fogva nem tévesztik meg semmilyen módon a nyilvánosságot a termékek minősége, jellege és földrajzi származási helye tekintetében.
5. Az (1) bekezdéssel összhangban oltalom alatt álló földrajzi jelzéseknek a montenegrói köznyelvben az ilyen termékek neveként való bármilyen használatát meg kell szüntetni legkésőbb 2009. január 1-jén.
6. Montenegró biztosítja, hogy a területéről 2009. január 1-je után exportált termékek nem sértik e cikk rendelkezéseit.
7. Montenegró saját kezdeményezésként, valamint bármely érdekelt fél kérésére biztosítja az (1)–(6) bekezdésekben említett védelmet.
E fejezet rendelkezéseit a Felek között valamennyi termék kereskedelmére alkalmazni kell, kivéve, ha ez a fejezet vagy az 1. jegyzőkönyv másként rendelkezik.
E cím rendelkezései semmiképpen nem sértik a Felek valamelyike által egyoldalúan biztosított kedvezőbb intézkedések alkalmazását.
1. E megállapodás hatálybalépésének napjától a Közösség és Montenegró közötti kereskedelemben nem vezetnek be új behozatali vagy kiviteli vámot, vagy azonos hatású díjat, és nem emelik a már alkalmazott vámokat vagy díjakat.
2. E megállapodás hatálybalépésének napjától a Közösség és Montenegró közötti kereskedelemben nem vezetnek be új, behozatalra vagy kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást vagy azonos hatású intézkedést, és nem szigorítják a már meglévő ilyen korlátozásokat vagy intézkedéseket.
3. A 26., 27., 28., 29. és 30. cikkek alapján nyújtott kedvezmények sérelme nélkül, e cikk (1) és (2) bekezdésének rendelkezései semmilyen módon nem korlátozzák Montenegró és a Közösség halászati és agrárpolitikájának követését, és e politikák alapján bármely intézkedés meghozatalát, amennyiben ez nem érinti a II–V. melléklet és az 1. jegyzőkönyv szerinti behozatali rendszert.
1. A Közösség és Montenegró tartózkodik minden olyan, belső fiskális jellegű intézkedéstől vagy gyakorlattól, és megszüntet minden meglévő olyan gyakorlatot vagy intézkedést, amely akár közvetett, akár közvetlen megkülönböztetést jelent az egyik fél termékei és a másik fél területéről származó hasonló termékek között.
2. A Felek valamelyikének területére exportált termékek nem részesülhetnek a közvetett belső adók visszatérítésében az azokra közvetve kivetett adók összegét meghaladó mértékben.
A behozatali vámok eltörlésére vonatkozó rendelkezéseket a fiskális jellegű vámokra is alkalmazni kell.
1. Ez a megállapodás nem zárja ki vámuniók, szabadkereskedelmi területek vagy határ menti kereskedelmi rendszerek fenntartását vagy létrehozását, kivéve, ha azok változtatnak az e megállapodásban előírt kereskedelmi rendszereken.
2. A 18. cikkben meghatározott átmeneti időszak során ez a megállapodás nem érinti az áruk mozgását szabályozó azon különleges preferenciális megállapodások végrehajtását, amelyeket egy vagy több tagállam és Szerbia és Montenegró között korábban megkötött határmegállapodások állapítottak meg, vagy amelyek a III. címben meghatározott, a regionális kereskedelem elősegítésére Montenegró által megkötött kétoldalú megállapodásokból származnak.
3. A Felek a stabilizációs és társulási tanácsban konzultálnak e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott megállapodásokról, valamint – kérelem alapján – más, harmadik országokkal szembeni kereskedelempolitikájukkal kapcsolatos főbb kérdésekről. Ilyen konzultációkat kell tartani a Közösség és Montenegró e megállapodásban kinyilvánított kölcsönös érdekei figyelembevételének biztosítására különösen abban az esetben, ha az Unióhoz egy harmadik ország csatlakozik.
1. E megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza egyik felet sem abban, hogy e cikk (2) bekezdésének és a 41. cikknek megfelelően kereskedelmi védelmi intézkedést hozzanak.
2. Ha a Felek valamelyike megállapítja, hogy a másik féllel folytatott kereskedelemben dömpingre és/vagy kiegyenlítő szubvenciókra kerül sor, megfelelő intézkedéseket hozhat az ilyen gyakorlat ellen az 1994. évi GATT VI. cikkének végrehajtásáról szóló WTO-megállapodásnak, vagy a szubvenciókról és a kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodásnak, valamint a vonatkozó belső jogszabályainak megfelelően.
1. A Felek között az 1994. évi GATT XIX. cikkének és a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodásnak a rendelkezéseit kell alkalmazni.
2. E cikk (1) bekezdésének ellenére, amennyiben az egyik fél valamely terméke olyan megnövelt mennyiségben és olyan feltételek mellett kerül behozatalra a másik fél területére, hogy az alábbiakat okozza vagy okozhatja:
a) súlyos kár az importáló fél területén a hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző termékek belföldi ipara számára, vagy
b) a gazdaság valamely ágazatában komoly zavarok vagy olyan nehézségek, amelyek az importáló fél valamely régiója gazdasági helyzetének nagymértékű romlását idézhetik elő,
az importáló fél megfelelő kétoldalú védintézkedéseket hozhat az e cikkben megállapított feltételek mellett és eljárásoknak megfelelően.
3. A másik féltől való behozatalra irányuló kétoldalú védintézkedések nem léphetik túl a (2) bekezdésben maghatározottak szerinti, ezen megállapodás alkalmazásából származó probléma orvoslásához szükséges mértéket. Az elfogadott védintézkedés az érintett termék esetében e megállapodás alapján nyújtott kedvezmény mértéke növelésének vagy csökkentésének felfüggesztéséből áll, a 18. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint az (5) bekezdésében említett, ugyanazon termékre vonatkozó alapvámnak megfelelő felső határ erejéig. Az ilyen intézkedések olyan egyértelmű elemekből állnak, amelyek fokozatosan a megszüntetésükhöz vezetnek, legkésőbb a megállapított időszak végén, továbbá nem lehet ilyen intézkedéseket hozni két évet meghaladó időtartamra.
Kivételes körülmények esetén az intézkedések legfeljebb további kétéves időtartamra hosszabbíthatók meg. Nem alkalmazható kétoldalú védintézkedés az olyan termék behozatalára, amelyre előzőleg már vonatkozott ilyen intézkedés, az intézkedés lejártától számított legalább négyéves időtartamig.
4. Az e cikkben meghatározott esetekben, az itt előírt intézkedések meghozatala előtt, vagy azokban az esetekben, amelyekre e cikk (5) bekezdésének b) pontja alkalmazandó, egyrészről a Közösség, másrészről Montenegró a lehető leghamarabb a stabilizációs és társulási tanács rendelkezésére bocsát minden, a helyzet alapos vizsgálatához szükséges lényeges információt annak érdekében, hogy az az érintett Felek számára elfogadható megoldást találjon.
5. Az (1), (2), (3) és (4) bekezdések végrehajtásához a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:
a) Az e cikkben említett helyzetből származó problémákat kivizsgálás céljából azonnal a stabilizációs és társulási tanács elé terjesztik, amely bármely, az ilyen problémák megszüntetéséhez szükséges határozatot meghozhat.
Ha a stabilizációs és társulási tanács vagy az exportáló fél nem hozott határozatot a problémák megszüntetésére vagy semmilyen más kielégítő megoldásra nem jutottak az ügynek a stabilizációs és társulási tanács elé terjesztésétől számított 30 napon belül, az importáló fél alkalmas intézkedéseket fogadhat el a probléma e cikknek megfelelő kezelésére. A védintézkedések megválasztásakor előnyben kell részesíteni azokat, amelyek a legkevésbé zavarják az e megállapodásban meghatározott rendszerek működését. Az 1994. évi GATT XIX. cikkének és a védintézkedésről szóló WTO-megállapodásnak megfelelően alkalmazott védintézkedések megtartják az e megállapodás értelmében biztosított preferenciaszintet/-küszöböt.
b) Ahol azonnali intézkedést igénylő kivételes vagy kritikus körülmények lehetetlenné teszik az előzetes tájékoztatást vagy vizsgálatot – az esetnek megfelelően –, az érintett fél az e cikkben meghatározott helyzetekben haladéktalanul alkalmazhat a helyzet kezeléséhez szükséges ideiglenes intézkedéseket, és erről haladéktalanul tájékoztatja a másik felet.
A védintézkedésekről haladéktalanul értesítik a stabilizációs és társulási tanácsot, amely szerv keretében ezek rendszeres konzultáció tárgyát képezik, különösen eltörlésük ütemezésének kialakítása céljából, amint a körülmények azt lehetővé teszik.
6. Amennyiben egyrészről a Közösség, másrészről Montenegró az e cikkben említett problémák előidézésére alkalmas termékek behozatalát olyan közigazgatási eljárásnak veti alá, amelynek célja a kereskedelmi forgalom tendenciájáról való gyors információszolgáltatás, erről tájékoztatja a másik felet.
1. Amennyiben e cím rendelkezéseinek betartása a következők valamelyikéhez vezet:
a) az exportáló fél számára az alapvető élelmiszerek vagy más termékek kritikus hiánya vagy ennek veszélye; vagy
b) olyan termék harmadik országba történő újrakivitele, amelyre az exportáló fél mennyiségi kiviteli korlátozásokat, kiviteli vámokat vagy azonos hatású intézkedéseket vagy díjakat tart fenn, és ahol a fent említett helyzetek jelentős nehézségeket okoznak vagy okozhatnak az exportáló fél számára;
az exportáló fél megfelelő intézkedéseket hozhat az e cikkben megállapított feltételek mellett és eljárásoknak megfelelően.
2. Az intézkedések megválasztásában előnyben kell részesíteni azokat, amelyek legkevésbé zavarják az e megállapodásban foglalt rendszerek működését. Az ilyen intézkedések nem alkalmazhatók olyan módon, amelyek azonos feltételek mellett önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést jelentenek, vagy a kereskedelem rejtett korlátozását képezik: ezeket az intézkedéseket el kell törölni, amint a körülmények már nem indokolják fenntartásukat.
3. Az (1) bekezdésben előírt intézkedések meghozatala előtt, illetve azokban az esetekben, amelyekre a (4) bekezdést kell alkalmazni, a lehető leghamarabb, a Közösség vagy Montenegró a stabilizációs és társulási tanács rendelkezésére bocsát minden vonatkozó információt annak érdekében, hogy az a Felek számára elfogadható megoldást találjon. A Felek a stabilizációs és társulási tanácsban bármely, a nehézségek megszüntetéséhez szükséges eszközről megállapodhatnak. Ha az ügynek a stabilizációs és társulási tanács elé terjesztésétől számított 30 napon belül nem jutnak megállapodásra, az exportáló fél e cikk alapján intézkedéseket alkalmazhat az érintett termék kivitelére.
4. Ha azonnali intézkedést igénylő rendkívüli és kritikus körülmények lehetetlenné teszik az előzetes tájékoztatást vagy vizsgálatot, az esetnek megfelelően, a Közösség vagy Montenegró haladéktalanul alkalmazhat a helyzet kezeléséhez szükséges óvintézkedéseket, és erről azonnal tájékoztatja a másik felet.
5. Az e cikk alapján alkalmazott minden intézkedésről haladéktalanul értesítik a stabilizációs és társulási tanácsot, amely szerv keretében ezek rendszeres konzultációk tárgyát képezik, különösen eltörlésük ütemezésének kialakítása céljából, amint a körülmények azt lehetővé teszik.
Bármilyen kereskedelmi jellegű állami monopólium esetében Montenegró biztosítja, hogy az e megállapodás hatálybalépésekor az áruk beszerzési és értékesítési feltételei tekintetében az Európai Unió tagállamai és Montenegró állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés.
E megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a 3. jegyzőkönyv állapítja meg a származási szabályokat az e megállapodásban foglalt rendelkezések alkalmazásához.
E megállapodás nem zárja ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend vagy a közbiztonság; az emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme; a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme, vagy a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon védelme, illetve az aranyra és ezüstre vonatkozó szabályok indokolnak. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek az önkényes megkülönböztetés vagy a Felek közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.
1. A Felek egyetértenek abban, hogy a közigazgatási együttműködés elengedhetetlen az e cím alapján biztosított preferenciális elbánás végrehajtásához és ellenőrzéséhez, és hangsúlyozzák elkötelezettségüket a vám- és kapcsolódó ügyekben előforduló szabálytalanságok és csalások elleni küzdelem iránt.
2. Amennyiben valamelyik fél objektív információk alapján megállapítja a közigazgatási együttműködés biztosításának elmulasztását és/vagy az e cím szerinti szabálytalanságokat vagy csalást, az érintett fél e cikk szerint ideiglenesen felfüggesztheti az adott termék(ek)re vonatkozó preferenciális elbánást.
3. E cikk alkalmazásában a közigazgatási együttműködés biztosításának elmulasztása többek között a következőket jelenti:
a) az érintett termék(ek) származó helyzetének igazolására vonatkozó kötelezettség betartásának ismételt elmulasztása;
b) a származási igazolás utólagos ellenőrzésével kapcsolatos eredmények alkalmazásának és/vagy közlésének ismételt megtagadása vagy azzal kapcsolatos indokolatlan késés;
c) az adott preferenciális elbánás megadásával kapcsolatos dokumentumok hitelességének vagy információk pontosságának ellenőrzésére irányuló közigazgatási együttműködési feladatok elvégzésének ismételt megtagadása vagy azzal kapcsolatos indokolatlan késés.
E cikk alkalmazásában szabálytalanságokat vagy csalást lehet megállapítani többek között, ha a másik fél szokásos termelési és exportkapacitását meghaladó mértékben, kielégítő magyarázat nélkül gyorsan nő a termékimport, és ehhez a szabálytalanságokra és csalásra utaló objektív információk kapcsolódnak.
4. Az ideiglenes felfüggesztés alkalmazása a következő feltételek függvénye:
a) Az a fél, amelyik objektív információk alapján a közigazgatási együttműködés biztosításának elmulasztását és/vagy szabálytalanságokat vagy csalást állapít meg, haladéktalanul értesíti a stabilizációs és társulási bizottságot erről a megállapításról, valamint az objektív információkról, és a vonatkozó információk és objektív megállapítások alapján konzultációkat kezd a stabilizációs és társulási bizottság keretében a Felek számára elfogadható megoldás megtalálása érdekében.
b) Amennyiben a Felek a fentiek szerint konzultációkat kezdtek a stabilizációs és társulási bizottság keretében, de az értesítéstől számított 3 hónapon belül nem tudtak elfogadható megoldásban megállapodni, az érintett fél ideiglenesen felfüggesztheti az adott termék(ek)re vonatkozó preferenciális elbánást. Az ideiglenes felfüggesztésről haladéktalanul értesíteni kell a stabilizációs és társulási bizottságot.
c) Az e cikk szerinti ideiglenes felfüggesztéseket az érintett fél pénzügyi érdekeinek védelméhez szükséges mértékre kell korlátozni. Nem haladhatják meg a hat hónapos időtartamot, ami meghosszabbítható. Az ideiglenes felfüggesztésekről az elfogadásukat követően haladéktalanul értesíteni kell a stabilizációs és társulási bizottságot. Azokról időszakonként konzultálni kell a stabilizációs és társulási bizottság keretében, különösen a megszüntetésükről, amint az alkalmazásukra vonatkozó feltételek már nem adottak.
5. A stabilizációs és társulási bizottság e cikk (4) bekezdésének a) pontja szerinti értesítésével egy időben az érintett félnek a Hivatalos Lapjában értesítést kell közzétennie az importőrök számára. Az importőröknek szóló értesítésben közölni kell, hogy az érintett termékkel kapcsolatban objektív információk alapján megállapították a közigazgatási együttműködés biztosításának elmulasztását és/vagy szabálytalanságok vagy csalás elkövetését.
Az illetékes hatóságok által a preferenciális rendszernek a kivitelkor történő megfelelő igazgatása során elkövetett hiba esetén, és különösen a 3. jegyzőkönyv rendelkezéseinek jelen megállapodásra történő alkalmazásában, amennyiben ennek a hibának a behozatali vámokat illető következményei vannak, az e következményeket elszenvedő szerződő fél kérheti a stabilizációs és társulási tanácsot, hogy vizsgálja meg a helyzet megoldásához szükséges megfelelő intézkedések elfogadásának lehetőségeit.
E megállapodás alkalmazása nem érinti a közösségi jog rendelkezéseinek a Kanári-szigetekre történő alkalmazását.
1. Az egyes tagállamokban alkalmazandó feltételekre és módozatokra is figyelemmel:
a) a tagállamok területén törvényesen foglalkoztatott montenegrói állampolgárságú munkavállalók tekintetében alkalmazott elbánásnak mentesnek kell lennie az állampolgárságon alapuló minden megkülönböztetéstől a munkafeltételek, a javadalmazás vagy elbocsátás tekintetében az adott tagállam által saját állampolgáraival szemben alkalmazott elbánáshoz viszonyítva;
b) egy adott tagállam területén törvényesen alkalmazott munkavállaló – a szezonális munkavállalók és az 50. cikk értelmében kétoldalú megállapodás alapján érkező munkavállalók kivételével, hacsak az ilyen megállapodások másként nem rendelkeznek – legálisan ott tartózkodó házastársa vagy gyermekei a munkavállaló foglalkoztatásának engedélyezett időtartama alatt hozzáférnek az érintett tagállam munkaerőpiacához.
2. Montenegró az ott alkalmazandó feltételekre és módozatokra is figyelemmel, az (1) bekezdésben említett elbánást biztosítja a területén törvényesen foglalkoztatott azon munkavállalók számára, akik valamely tagállam állampolgárai, valamint a legálisan ott tartózkodó házastársuk és gyermekeik számára.
1. Tekintettel a tagállamok munkaerő-piaci helyzetére, valamint a jogszabályaikra és a tagállamokban a munkavállalók mozgása terén hatályban lévő szabályok betartására is figyelemmel:
a) a tagállamok által a montenegrói munkavállalók számára kétoldalú megállapodások értelmében biztosított, meglévő foglalkoztatási lehetőségeket fenn kell tartani és lehetőség szerint bővíteni kell azokat;
b) a többi tagállam megvizsgálja hasonló megállapodások megkötésének lehetőségét.
2. Három év elteltével, a stabilizációs és társulási tanács megvizsgálja más fejlesztések, többek között a szakképzésben való részvétel lehetőségének biztosítását a tagállamokban hatályban lévő szabályoknak és eljárásoknak megfelelően és tekintettel a tagállamok és a Közösség munkaerő-piaci helyzetére.
1. Szabályokat kell megállapítani egy adott tagállam területén törvényesen foglalkoztatott montenegrói állampolgárságú munkavállalók, valamint a legálisan ott tartózkodó családtagjaik vonatkozásában a társadalombiztosítási rendszerek koordinációjához.
E célból a stabilizációs és társulási tanács határozata, amely nem sérti a kétoldalú megállapodásokból eredő jogokat vagy kötelezettségeket, amennyiben azok kedvezőbb elbánást írnak elő, a következő rendelkezéseket tartalmazza:
a) az ilyen munkavállalók által a különböző tagállamokban szerzett összes biztosítási, foglalkoztatási vagy tartózkodási időszakot össze kell adni az öregség, a rokkantság és a halál esetére járó nyugdíjak és járadékok céljából, valamint az ilyen munkavállalók és családtagjaik egészségügyi ellátásának céljából;
b) az öregség, a halál, üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés után, illetve az ezekből eredő rokkantság esetén járó nyugdíjak vagy járadékok, a különleges, nem járulékalapú ellátás kivételével, szabadon átutalhatók a folyósító tagállam vagy tagállamok jogszabályai értelmében alkalmazott árfolyamon;
c) az érintett munkavállalók családi támogatást kapnak a fent meghatározott családtagjaik után.
2. Montenegró az (1) bekezdés b) és c) pontjában említetthez hasonló elbánást biztosít a területén törvényesen foglalkoztatott azon munkavállalók számára, akik valamely tagállam állampolgárai, valamint a legálisan ott tartózkodó családtagjaik számára.
E megállapodás alkalmazásában:
a) „közösségi vállalat”, illetve „montenegrói vállalat”: értelemszerűen egy tagállam, illetve Montenegró jogszabályainak megfelelően alapított vállalat, amelynek alapító okirat szerinti székhelye vagy központi ügyvezetése vagy gazdasági tevékenységének székhelye a Közösség, illetve Montenegró területén található. Ha azonban egy tagállam vagy Montenegró jogszabályainak megfelelően letelepedett vállalatnak csak az alapító okirat szerinti székhelye található a Közösségben vagy Montenegróban, a vállalatot közösségi, illetve montenegrói vállalatnak tekintik, ha annak működése tényleges és folytonos kapcsolatban van valamely tagállam, illetve Montenegró gazdaságával;
b) vállalat „leányvállalata”: olyan vállalat, amelynek tényleges irányítását az első vállalat végzi;
c) vállalat „fióktelepe”: olyan jogi személyiséggel nem rendelkező üzletviteli hely, amely állandó jellegű (például az anyavállalat kiterjesztéseként), ügyvezetéssel bír, és megfelelő a tárgyi felszereltsége ahhoz, hogy harmadik Felekkel üzleti tárgyalásokba bocsátkozhasson úgy, hogy a harmadik félnek – aki mindazonáltal tudja, hogy szükség esetén jogi kapcsolatba kerül a külföldi székhelyű anyavállalattal – nem kell közvetlenül az anyavállalathoz fordulnia, hanem a kiterjesztést képező üzletviteli helyen üzletet köthet;
d) „letelepedés”:
i. az állampolgárok tekintetében gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és olyan vállalkozások, különösen társaságok alapítására vonatkozó jog, amelyeket ténylegesen ellenőriznek. Az állampolgárok által folytatott önálló vállalkozói tevékenység és üzleti vállalkozás létrehozása nem terjedhet ki a másik fél munkaerőpiacán történő foglalkoztatásra való törekvésre, illetve nem jár a másik fél munkaerőpiacán való részvételhez való joggal.
E fejezet rendelkezései nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik nem kizárólagosan önálló vállalkozók;
ii. a közösségi vagy montenegrói vállalatok tekintetében az arra vonatkozó jog, hogy leányvállalatok vagy fióktelepek létrehozása révén gazdasági tevékenységeket kezdjenek Montenegróban, illetve a Közösségben;
e) „működés”: gazdasági tevékenységek folytatása;
f) „gazdasági tevékenységek”: ipari, kereskedelmi és szakmai jellegű, valamint kézműipari tevékenységek;
g) „közösségi állampolgár” és „montenegrói állampolgár”: olyan természetes személy, aki valamelyik tagállam vagy Montenegró állampolgára;
A nemzetközi tengeri közlekedés tekintetében, beleértve a tengeri útszakaszt tartalmazó intermodális műveleteket, a közösségi állampolgárok, vagy Montenegrónak a Közösségen, illetve Montenegrón kívül letelepedett állampolgárai, és a Közösségen, illetve Montenegrón kívül leletelepedett és egy tagállam vagy Montenegró állampolgárai által irányított szállítmányozó vállalatok, szintén részesülnek e fejezet és a III. fejezet rendelkezéseinek előnyeiből, amennyiben a hajóik abban a tagállamban, illetve Montenegróban vannak lajstromozva, saját jogszabályaiknak megfelelően;
h) „pénzügyi szolgáltatások”: a VI. mellékletben meghatározott tevékenységek. A stabilizációs és társulási tanács kiterjesztheti vagy módosíthatja a melléklet hatókörét.
1. Montenegró elősegíti, hogy közösségi vállalkozások és állampolgárok tevékenységet kezdjenek a területén. E célból e megállapodás hatálybalépésekor Montenegró nem biztosít:
a) a közösségi társaságok Montenegró területén történő letelepedése tekintetében kedvezőtlenebb elbánást a saját társaságai, vagy bármely más harmadik ország társaságai számára biztosítottnál – amelyik a kedvezőbb;
b) a Montenegró területén letelepedett közösségi társaságok leányvállalatai és fióktelepei működésének tekintetében kedvezőtlenebb elbánást a saját társaságai vagy fióktelepei, illetve bármely más harmadik ország társaságainak leányvállalata vagy fióktelepe számára biztosítottnál – amelyik a kedvezőbb.
2. E megállapodás hatálybalépésétől a Közösség és tagállamai:
a) a montenegrói társaságok letelepedése tekintetében a tagállamok által a saját társaságaik, illetve bármely más harmadik ország társaságai számára biztosítottnál – amelyik a kedvezőbb – nem biztosítanak kedvezőtlenebb elbánást;
b) a területükön letelepedett montenegrói társaságok leányvállalatai és fióktelepei működésének tekintetében a tagállamok által a saját társaságaik vagy fióktelepeik, illetve bármely más harmadik ország társaságainak leányvállalata vagy fióktelepe számára biztosítottnál – amelyik a kedvezőbb – nem biztosítanak kedvezőtlenebb elbánást.
3. A Felek nem fogadnak el olyan új rendelkezést vagy intézkedést, amely megkülönböztetéshez vezet bármely fél vállalatának területükön való letelepedése vagy a letelepedést követő működése tekintetében a saját társaságaikhoz viszonyítva.
4. E megállapodás hatálybalépését követő négy év elteltével a stabilizációs és társulási tanács meghatározza annak módját, hogy a fenti rendelkezéseket kiterjesszék a közösség és Montenegró állampolgárainak letelepedésére, hogy egyéni vállalkozóként kezdjenek gazdasági tevékenységet.
5. E cikk rendelkezéseinek ellenére:
a) e megállapodás hatálybalépésétől a közösségi társaságok leányvállalatainak és fióktelepeinek jogában áll, hogy ingatlant használjanak és béreljenek Montenegróban;
b) a közösségi társaságok leányvállalatainak és fióktelepeinek az is jogában áll e megállapodás hatálybalépésétől kezdve, hogy a montenegrói társaságokhoz hasonlóan ingatlantulajdon-jogot szerezzenek és élvezzenek, valamint a közjavak/általános érdekű javak tekintetében ugyanolyan jogokat élvezzenek, mint a montenegrói társaságok, amennyiben ezek a jogok szükségesek azon gazdasági tevékenységek elvégzéséhez, amelyek miatt letelepedtek.
1. Az 56. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a VI. mellékletben meghatározott pénzügyi szolgáltatások kivételével, a Felek szabályozhatják a társaságok és állampolgárok területükön való letelepedését és működését, amennyiben ezek a szabályozások a saját társaságaikhoz és állampolgáraikhoz képest nem jelentenek megkülönböztetést a másik fél társaságaival és állampolgáraival szemben.
2. A pénzügyi szolgáltatások tekintetében e megállapodás bármely más rendelkezésétől függetlenül, a szerződő Feleket nem akadályozzák abban, hogy prudenciális megfontolásokból intézkedéseket hozzanak, beleértve a befektetők, betétesek, biztosítottak vagy olyan személyek védelmére, akiknek egy pénzügyi szolgáltató letéteményesi kötelezettséggel tartozik, illetve a pénzügyi rendszer integritásának és stabilitásának biztosítására. Az ilyen intézkedések nem használhatók fel a szerződő fél e megállapodás szerinti kötelezettségeinek megkerülésére.
3. E megállapodásban semmi nem értelmezendő úgy, hogy egy szerződő féltől megkívánja az egyéni ügyfelek ügyeivel és számláival kapcsolatos információk, illetve a közigazgatási intézmények birtokában lévő más bizalmas vagy tulajdonosi információk nyilvánosságra hozatalát.
1. Az európai közös légtér létrehozásáról szóló többoldalú megállapodás * (a továbbiakban: EKLT) bármely rendelkezésének sérelme nélkül, e fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók légi közlekedési szolgáltatásokra, a belvízi közlekedési szolgáltatásokra és a tengeri kabotázsszolgáltatásokra.
2. A stabilizációs és társulási tanács javaslatokat tehet az (1) bekezdés alá tartozó területekkel kapcsolatos letelepedés és működés fejlesztésére vonatkozóan.
1. Az 53. és 54. cikk rendelkezései nem zárják ki, hogy a Felek bizonyos szabályokat alkalmazzanak a másik fél területükön be nem jegyzett társaságainak fióktelepei letelepedésére és működésére vonatkozóan, amelyeket az ilyen fióktelepek és a területükön bejegyzett társaságok fióktelepei közötti jogi vagy technikai különbségek indokolnak, illetve prudenciális okokból, pénzügyi szolgáltatások tekintetében.
2. Az elbánás tekintetében alkalmazott különbség nem haladhatja meg az ilyen jogi vagy technikai különbségek miatt, illetve a pénzügyi szolgáltatások tekintetében prudenciális okokból szükséges mértéket.
Annak érdekében, hogy a közösségi állampolgárok és a montenegrói állampolgárok könnyebben kezdhessenek és folytathassanak szabályozott szakmai tevékenységet Montenegróban, illetve a Közösségben, a stabilizációs és társulási tanács megvizsgálja, milyen lépések szükségesek a képesítések kölcsönös elismeréséhez. E célból megteheti a szükséges intézkedéseket.
1. Montenegró területén letelepedett közösségi társaság, illetve a Közösségben letelepedett montenegrói társaság jogosult arra, hogy a letelepedés szerinti befogadó területén hatályban lévő jogszabályoknak megfelelően a Montenegrói Köztársaság, illetve a Közösség területén alkalmazzon, illetve leányvállalatai vagy fióktelepei által foglalkoztasson olyan munkavállalókat, akik tagállami, illetve montenegrói állampolgárok, feltéve, hogy ezek a munkavállalók a (2) bekezdésben meghatározott kulcsfontosságú személyzethez tartoznak, és a társaságok, leányvállalatok vagy fióktelepek kizárólagos alkalmazásában állnak. Az ilyen munkavállalók tartózkodási és munkavállalási engedélyei csak az ilyen jellegű foglalkoztatás időtartamára vonatkoznak.
2. A fent említett társaságok – a továbbiakban: szervezetek – kulcsfontosságú személyzete „társaságon belül áthelyezettnek” tekintendő, az e cikk c) pontjának meghatározása szerint a következő kategóriákban, feltéve, hogy a szervezet jogi személy és az érintett személyeket foglalkoztatta, vagy azok annak partnerei voltak (a többségi részvényesek kivételével) legalább az ilyen mozgást közvetlenül megelőző egy év során:
a) egy szervezetnél magasabb beosztásban dolgozó személyek, akik főleg a létesítmény vezetőségét irányítják, elsősorban az üzlet igazgatósága vagy részvényesei, vagy velük egyenrangú személyek általános felügyelete vagy irányítása alatt állnak, beleértve a következőket:
i. a létesítmény osztályát vagy részlegét irányító személyek;
ii. a felügyeleti, szakmai vagy irányító alkalmazottak munkáját felügyelő vagy ellenőrző személyek;
iii. a felvételre vagy elbocsátásra, illetve a felvétel vagy elbocsátás ajánlására vagy egyéb személyügyi műveletekre személyes illetékességgel rendelkező személyek;
b) egy szervezetnél dolgozó személyek, akik olyan különleges ismeretekkel rendelkeznek, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a létesítmény működéséhez, kutatási berendezéseihez, technikáihoz vagy irányításához. Az ilyen ismeretek értékelése tükrözhet – a létesítmény sajátos ismeretektől eltekintve – egy meghatározott technikai tudást igénylő munka- vagy üzleti területen szerzett magas szintű képesítést, beleértve egy akkreditált szakmai tagságot;
c) egy „társaságon belül áthelyezett” személy a meghatározás szerint az egyik szerződő fél területén található szervezetnél dolgozó természetes személy, akit a gazdasági tevékenység folytatása keretében ideiglenesen áthelyeznek a másik szerződő fél területére; az érintett szervezet gazdasági tevékenységének fő helye az egyik szerződő fél területén kell hogy legyen, és az áthelyezésnek ugyanazon szervezet egy létesítményéhez (fióktelep, leányvállalat) kell történnie, amely a másik szerződő fél területén ténylegesen hasonló gazdasági tevékenységeket folytat.
3. A montenegrói, illetve közösségi állampolgároknak a Közösség vagy Montenegró területére történő belépése, illetve ottani ideiglenes tartózkodása engedélyezett, amennyiben a társaság ezen képviselői a fenti (2) bekezdés a) pontjában meghatározott magas beosztású személyek a társaságon belül, akik egy montenegrói társaság közösségi leányvállalatának vagy fióktelepének, illetve egy közösségi társaság montenegrói leányvállalatának vagy fióktelepének valamely tagállamban, illetve a Montenegrói Köztársaságban történő létrehozásáért felelősek, amennyiben:
a) ezek a képviselők nem közvetlen értékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással foglalkoznak, és nem vesznek fel fizetést a letelepedés szerinti befogadó területén található forrásból, és;
b) a társaság gazdasági tevékenységének székhelye a Közösségen, illetve Montenegrón kívül található, és az adott tagállamban vagy Montenegróban nincs másik képviselője, irodája, fióktelepe vagy leányvállalata.
1. A Közösség és Montenegró a következő rendelkezéseknek megfelelően vállalják, hogy megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy fokozatosan lehetővé tegyék a szolgáltatásnyújtást a szolgáltatás célszemélyének országától eltérő szerződő fél területén letelepedett közösségi és montenegrói társaságok vagy állampolgárok számára.
2. Az (1) bekezdésben említett liberalizációs folyamattal összhangban a Felek engedélyezik a szolgáltatást nyújtó természetes személyek, illetve a szolgáltató által az 58. cikkben meghatározott kulcsfontosságú személyzet tagjaként alkalmazottak ideiglenes mozgását, beleértve azokat a természetes személyeket, akik közösségi vagy montenegrói társaságot vagy állampolgárt képviselnek, és akik a szolgáltatás értékesítésére irányuló tárgyalás vagy az érintett szolgáltató számára történő szolgáltatások értékesítésére vonatkozó megállapodások megkötése céljából szándékoznak ideiglenesen beutazni, amennyiben ezek a képviselők nem vesznek részt a nagyközönség felé történő közvetlen értékesítésben, illetve saját maguk nem foglalkoznak szolgáltatásnyújtással.
3. Négy év elteltével a stabilizációs és társulási tanács meghozza az (1) bekezdés rendelkezéseinek fokozatos megvalósításához szükséges intézkedéseket. Figyelembe veszik a Felek által a jogszabályaik közelítése terén megtett előrehaladást.
1. A Felek nem tehetnek olyan intézkedéseket vagy rendelkezéseket, amelyek a szolgáltatás célszemélyének országától eltérő szerződő fél területén letelepedett közösségi és montenegrói állampolgárok vagy társaságok általi szolgáltatásnyújtás feltételeit e megállapodás hatálybalépésének napját megelőző napon fennálló helyzethez képest jelentős mértékben korlátozóbbá teszik.
2. Amennyiben valamelyik fél úgy véli, hogy a másik fél által e megállapodás hatálybalépése óta bevezetett intézkedések olyan helyzet kialakulásához vezetnek, amely e megállapodás hatálybalépésének napját megelőző napon fennálló helyzethez képest jelentős mértékben korlátozóbb, az első fél arra kérheti a másik felet, hogy kezdjenek konzultációt.
A Közösség és Montenegró közötti közlekedési szolgáltatások nyújtása tekintetében a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:
1. A szárazföldi szállítás tekintetében a 4. jegyzőkönyv megállapítja a Felek közötti kapcsolatra alkalmazandó szabályokat elsősorban annak érdekében, hogy biztosítsák a zavartalan közúti átmenő forgalmat Montenegrón és a Közösség egészén keresztül, a megkülönböztetés-mentesség elvének hatékony alkalmazását, valamint a montenegrói és a közösségi közlekedési jogszabályok fokozatos összehangolását.
2. A nemzetközi tengeri közlekedés tekintetében a Felek vállalják, hogy hatékonyan alkalmazzák a nemzetközi tengeri piacokhoz és kereskedelemhez történő korlátlan, kereskedelmi alapú hozzáférés elvét, és betartják a nemzetközi és európai kötelezettségeket a biztonsági, védelmi és környezetvédelmi előírások terén.
A Felek megerősítik elkötelezettségüket a szabad versenykörnyezet mellett, a nemzetközi tengeri közlekedés elengedhetetlen jellemzőjeként.
3. A (2) bekezdés alapelveinek alkalmazása során a Felek:
a) a harmadik országokkal a jövőben megkötendő kétoldalú megállapodásokba nem foglalnak bele rakománymegosztási záradékot;
b) e megállapodás hatálybalépésekor eltörölnek minden olyan egyoldalú intézkedést, adminisztratív, technikai és egyéb akadályt, amely korlátozó vagy megkülönböztető hatást gyakorolhat a szabad szolgáltatásnyújtásra a nemzetközi tengeri szállításban;
c) a szerződő Felek, többek között, a saját hajóinál nem kevésbé kedvező elbánásban részesítik a másik fél állampolgárai vagy társaságai által működtetett hajókat, a nemzetközi kereskedelem számára nyitva álló kikötőkhöz való hozzáférés, az infrastruktúra használata és a kikötők kiegészítő tengeri szolgáltatásai tekintetében csakúgy, mint a kapcsolódó díjak és költségek, vámkönnyítések, valamint a be- és kirakodáshoz szükséges kikötőhelyek és berendezések kiosztása tekintetében.
4. A Felek közötti szállítás kölcsönös kereskedelmi szükségleteikhez igazodó, összehangolt fejlesztésének és fokozatos liberalizációjának biztosítása céljából a légi közlekedés terén való kölcsönös piaci hozzáférés feltételei az EKLT tárgyát képezik.
5. Az EKLT megkötését megelőzően a Felek nem tesznek olyan intézkedéseket vagy lépéseket, amelyek a megállapodás hatálybalépésének napját megelőző napon fennálló helyzethez képest korlátozóbbak vagy diszkriminatívabbak.
6. Montenegró a Közösség mindenkori légi, tengeri, belvízi és szárazföldi közlekedési jogszabályaihoz igazítja jogszabályait, beleértve az adminisztratív, technikai és egyéb szabályokat, amennyiben az a liberalizációs célokat, valamint a Felek piacaihoz való kölcsönös hozzáférést szolgálja, és megkönnyíti a személyek és az áruk mozgását.
7. E fejezet célkitűzéseinek elérésében megtett közös előrehaladással összhangban a stabilizációs és társulási tanács megvizsgálja a légi, szárazföldi és belvízi közlekedési szolgáltatások fejlesztéséhez szükséges feltételek kialakításának módjait.
A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a Nemzetközi Valutaalap alapszabálya VIII. cikkének rendelkezéseivel összhangban szabadon átváltható valutában engedélyeznek bármilyen kifizetést és átutalást a Közösség és Montenegró közötti fizetési mérleg folyószámlán.
1. A tőkeforgalom mérlegén és a folyó műveletek fizetési mérlegén történő tranzakciók tekintetében e megállapodás hatálybalépésétől kezdve a fogadó ország jogszabályainak megfelelően alapított vállalatokba történő közvetlen beruházásokkal kapcsolatos tőke szabad mozgását, valamint az V. cím II. fejezete rendelkezéseinek megfelelő beruházásokat, továbbá e beruházások és az ezekből származó bármilyen bevétel megszüntetését vagy visszahonosítását biztosítani kell.
2. A tőkeforgalom mérlegén és a folyó műveletek fizetési mérlegén történő tranzakciók tekintetében a Felek e megállapodás hatálybalépésétől kezdve biztosítják az olyan kereskedelmi tranzakciókkal vagy szolgáltatásnyújtással kapcsolatos hitelekre vonatkozó szabad tőkemozgást, amelyben a Felek valamelyikében állandó lakóhellyel rendelkező személy vesz részt, valamint az egy évnél hosszabb lejáratú pénzügyi kölcsönökre és hitelekre.
3. Montenegró a megállapodás hatálybalépésétől kezdve nemzeti elbánást nyújt azon uniós állampolgároknak, akik ingatlant szereznek Montenegró területén.
4. E megállapodás hatálybalépését követően a Közösség és Montenegró biztosítja a közvetett értékpapír-befektetésekkel és az egy évnél rövidebb lejáratú pénzügyi kölcsönökkel és hitelekkel kapcsolatos szabad tőkemozgást.
5. Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a Felek nem vezetnek be új korlátozásokat a közösségi és montenegrói lakosok közötti tőkemozgásra és folyó kifizetésekre, a már meglévő rendelkezéseket pedig nem szigorítják.
6. A 62. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, ahol kivételes körülmények esetén a Közösség és Montenegró közötti tőkemozgás komoly nehézségeket okoz vagy okozhat a valutaárfolyam-politika vagy a monetáris politika működésében a Közösségben vagy Montenegróban, a Közösség, illetve Montenegró védintézkedéseket hozhat a Közösség és Montenegró közötti tőkemozgások tekintetében hat hónapot meg nem haladó időtartamra, amennyiben az ilyen intézkedésekre feltétlenül szükség van.
7. A fenti rendelkezésekben semmi nem értelmezhető úgy, mint amely korlátozza a Felek gazdasági szereplőinek arra vonatkozó jogát, hogy az e megállapodás szerződő feleit érintő jelenlegi két- vagy többoldalú megállapodásokban biztosíthatónál kedvezményesebb elbánásban részesüljenek.
8. A Felek konzultációkat folytatnak azzal a céllal, hogy az e megállapodás célkitűzéseinek elősegítése érdekében megkönnyítsék a Közösség és Montenegró közötti tőkemozgást.
1. Az e megállapodás hatálybalépését követő első évben a Közösség és Montenegró olyan intézkedéseket hoznak, amelyek lehetővé teszik a tőke szabad mozgására vonatkozó közösségi szabályok további fokozatos alkalmazásához szükséges feltételek kialakítását.
2. Az e megállapodás hatálybalépését követő második év végére a stabilizációs és társulási tanács meghatározza a tőke szabad mozgására vonatkozó közösségi szabályok teljes körű alkalmazásának módozatait Montenegróban.
1. E cím rendelkezéseit a közrend, a közbiztonság vagy a közegészség alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel kell alkalmazni.
2. A rendelkezések nem alkalmazandók olyan tevékenységekre, amelyek bármely szerződő fél területén a közhatalom – még ha csak esetenkénti – gyakorlásához kapcsolódnak.
E cím alkalmazásában a megállapodásban semmi nem akadályozhatja a Feleket a beutazásra és az ott-tartózkodásra, a munkavállalásra és a munkafeltételekre, valamint a természetes személyek letelepedésére és a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó jogszabályaik és rendeleteik alkalmazásában, különösen amennyiben a tartózkodási engedély megadásáról, megújításáról vagy megtagadásáról van szó, feltéve, hogy ezek alkalmazása nem olyan módon történik, ami által azok hatálytalanítanák vagy hátrányosan befolyásolnák bármelyik fél számára a megállapodás különös rendelkezéseinek feltételei szerint járó előnyöket. Ez az előírás nem érinti a 65. cikk alkalmazását.
A montenegrói társaságok vagy állampolgárok és közösségi társaságok vagy állampolgárok közös irányításában és kizárólagos tulajdonában lévő társaságokra szintén vonatkoznak e cím rendelkezései.
1. A legnagyobb preferenciális elbánás az e cím rendelkezéseinek megfelelően nem vonatkozik a Felek által a kettős adózás elkerülésére kötött megállapodások alapján biztosított vagy a jövőben biztosítani kívánt adókedvezményekre vagy más adórendszerekre.
2. E cím egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy a Feleket megakadályozza bármely olyan intézkedés elfogadásában vagy hatálybaléptetésében, amelynek célja a kettős adózás elkerülésére irányuló megállapodások rendelkezései és más adórendszerek vagy belföldi fiskális jogszabályok szerinti adók megkerülésének vagy kijátszásának megakadályozása.
3. E cím egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy a tagállamokat vagy Montenegrót megakadályozza abban, hogy fiskális jogszabályaik vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásában különbséget tegyenek a – különösen a tartózkodási helyük tekintetében – nem azonos helyzetben lévő adózók között.
1. A Felek törekednek arra, hogy lehetőség szerint elkerüljék a korlátozó intézkedések fizetési mérleg célokra történő bevezetését, a behozatalra vonatkozó intézkedéseket is beleértve. Az ilyen intézkedést elfogadó fél, amint lehetséges, közli a másik féllel ezek eltörlésének ütemezését.
2. Ha egy vagy több tagállamnak, illetve Montenegrónak a fizetési mérleg tekintetében súlyos nehézségei támadnak, vagy ilyen helyzet fenyegeti, a Közösség, illetve Montenegró a WTO-megállapodás alapján kialakított feltételekkel összhangban korlátozó intézkedéseket fogadhat el, a behozatalra vonatkozó intézkedéseket is beleértve, amely intézkedések korlátozott időtartamra szólnak, és nem léphetik túl a fizetésimérleg-helyzet orvoslásához feltétlenül szükséges mértéket. A Közösség és Montenegró haladéktalanul tájékoztatja a másik felet.
3. A korlátozó intézkedések nem alkalmazhatók a beruházásokra, különösen a befektetett vagy újra befektetett összegek, valamint bármely, ezekből származó bevétel hazatelepítésére vonatkozó átutalásokkal kapcsolatban.
E cím rendelkezéseit fokozatosan kiigazítják, különösen a GATS V. cikkéből eredő követelmények figyelembevételével.
E megállapodás rendelkezései nem érintik olyan intézkedések bármelyik fél általi alkalmazását, amelyek a harmadik országoknak az adott fél piacára való bejutására vonatkozó intézkedések e megállapodás rendelkezései segítségével történő kijátszásának megakadályozásához szükségesek.
1. A Felek elismerik Montenegró meglévő jogszabályainak a Közösség jogszabályaihoz való közelítésének, valamint hatékony végrehajtásának jelentőségét. Montenegró törekszik annak biztosítására, hogy meglévő és jövőbeni jogszabályait fokozatosan összeegyeztethetővé tegye a közösségi vívmányokkal. Montenegró biztosítja, hogy meglévő és jövőbeni jogszabályait megfelelően végrehajtja és érvényesíti.
2. Ez a jogszabály-közelítés a megállapodás aláírásának napján kezdődik és a megállapodás 8. cikkében meghatározott átmeneti időszak végére fokozatosan kiterjed a közösségi vívmányok e megállapodásban említett valamennyi elemére.
3. A jogszabály-közelítés az első időszakban a belső piaccal kapcsolatos közösségi vívmányok alapvető elemeire fog koncentrálni, beleértve a pénzügyi ágazatra vonatkozó jogszabályokat, a szabadság, biztonság és jog érvényesülésével, valamint a kereskedelemmel kapcsolatos területeket. A későbbiekben Montenegró a közösségi vívmányok fennmaradó részére összpontosít.
A jogszabály-közelítést az Európai Bizottság és Montenegró által elfogadandó program alapján hajtják végre.
4. Montenegró az Európai Bizottsággal egyetértésben meghatározza a jogszabályközelítés végrehajtásának ellenőrzési módozatait, valamint a megteendő jogérvényesítési intézkedéseket is.
1. A következők összeegyeztethetetlenek e megállapodás megfelelő érvényesülésével, amennyiben érinthetik a Közösség és Montenegró közötti kereskedelmet:
i. minden olyan, vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulása által meghozott döntés, illetve vállalkozások közötti összehangolt magatartás, amelynek célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása;
ii. erőfölénnyel való visszaélés egy vagy több vállalkozás részéről a Közösség vagy Montenegró területének egészén vagy egy jelentős részén;
iii. bármely állami támogatás, amely torzítja vagy torzíthatja a versenyt azáltal, hogy előnyben részesít egyes vállalkozásokat vagy egyes termékeket.
2. Bármely, e cikkel ellentétes gyakorlatot a Közösségben alkalmazandó versenyszabályok, és elsősorban az EK Szerződés 81., 82., 86. és 87. cikkeiből és a közösségi intézmények által elfogadott értelmező eszközökből fakadó kritériumok alapján kell elbírálni.
3. A Felek biztosítják, hogy a magán- és állami vállalkozások és a különleges jogokkal bíró vállalkozások tekintetében egy a működés szempontjából független hatóságot ruházzanak fel az e cikk (1) bekezdésének i. és ii. pontjának teljes körű alkalmazásához szükséges hatáskörrel.
4. E megállapodás hatálybalépésének napjától számított egy éven belül Montenegró egy a működés szempontjából független hatóságot hoz létre, amelyet az (1) bekezdés iii. pontjának teljes körű alkalmazásához szükséges hatáskörrel ruház fel. Ez a hatóság többek között hatáskörrel rendelkezik az állami támogatási programok és egyedi támogatások e cikk (2) bekezdésével összhangban történő engedélyezésére, valamint a jogtalanul nyújtott állami támogatások visszakövetelésének elrendelésére.
5. Egyrészről a Közösség, másrészről Montenegró biztosítja az átláthatóságot az állami támogatás területén, többek között azáltal, hogy a többi félnek az állami támogatásokra vonatkozó közösségi felmérés módszertanát és benyújtását követve rendszeres éves jelentést, vagy azzal egyenértékű dokumentumot küld. Az egyik fél kérésére a másik fél tájékoztatást ad az állami támogatás egyedi eseteiről.
6. Montenegró átfogó nyilvántartást készít a (4) bekezdésben említett hatóság létrehozását megelőzően elindított támogatási programokról, és az ilyen programokat e megállapodás hatálybalépésétől számított legfeljebb 4 éven belül összehangolja a (2) bekezdésben említett kritériumokkal.
7. a) Az (1) bekezdés iii. pontjában foglalt rendelkezések alkalmazása céljából a Felek elismerik, hogy e megállapodás hatálybalépését követő első öt évben a Montenegró által nyújtott állami támogatásokat azon tény figyelembevételével értékelik, hogy Montenegrót az EK Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott közösségi területekkel azonos területnek kell tekinteni.
b) E megállapodás hatálybalépésétől számított négy éven belül Montenegró benyújtja az Európai Bizottságnak a NUTS II. szinten harmonizált, egy főre eső GDP-adatokat. Ezt követően a (4) bekezdésben említett hatóság és az Európai Bizottság közösen értékelik a montenegrói régiók támogathatóságát, valamint a maximális támogatásintenzitást annak érdekében, hogy a vonatkozó közösségi iránymutatások alapján elkészítsék a regionális támogatási térképet.
8. Az 5. jegyzőkönyv fekteti le az acélipar állami támogatására vonatkozó szabályokat, adott esetben. Ez a jegyzőkönyv fekteti le azokat a szabályokat, amelyeket az acélipar számára nyújtott szerkezetátalakítási támogatás odaítélése esetén kell alkalmazni. Hangsúlyozza az ilyen jellegű támogatások kivételes jellegét és azt a tényt, hogy a támogatás időben korlátozott, és megvalósíthatósági programok keretében kapacitáscsökkentéshez kapcsolódik.
9. A IV. cím II. fejezetében említett termékek tekintetében:
a) az (1) bekezdés iii. pontja nem alkalmazandó;
b) bármely, az (1) bekezdés i. pontjával ellentétes gyakorlatot az EK Szerződés 36. és 37. cikke alapján a Közösség által megállapított kritériumoknak és az ennek alapján elfogadott különleges közösségi eszközöknek megfelelően kell értékelni.
10. Ha valamelyik fél úgy ítéli meg, hogy egy bizonyos gyakorlat összeegyeztethetetlen az (1) bekezdés feltételeivel, megfelelő intézkedéseket hozhat a stabilizációs és társulási tanácson belüli konzultációt követően, vagy az ilyen konzultációra való előterjesztést követő 30 munkanap elteltével. E cikk rendelkezései semmiképpen nem sértik vagy érintik a Közösség vagy Montenegró arra vonatkozó jogait, hogy kiegyenlítő intézkedéseket tegyenek az 1994. évi GATT-nak, a szubvenciókról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodásnak, valamint a vonatkozó belső jogszabályoknak megfelelően.
E megállapodás hatálybalépését követő harmadik év végére a közvállalkozások és olyan vállalkozások esetében, amelyek részére különleges és kizárólagos jogokat biztosítottak, Montenegró az EK Szerződésben meghatározott elveket alkalmazza, különös tekintettel a 86. cikkre.
A közvállalkozások különleges jogai az átmeneti időszak során nem foglalják magukban mennyiségi korlátozások vagy azokkal azonos hatású intézkedések kivetésének lehetőségét a Közösségből Montenegróba irányuló behozatalok tekintetében.
1. A Felek e cikk és a VII. melléklet rendelkezései szerint megerősítik, hogy fontosságot tulajdonítanak a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok megfelelő és hatékony védelmének és érvényesítésének.
2. E megállapodás hatálybalépésétől kezdve a Felek nem biztosítanak kevésbé előnyös elbánást egymás vállalatai és állampolgárai számára a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon elismerésének tekintetében, mint bármely harmadik ország számára kétoldalú megállapodásaik alapján.
3. Montenegró meghoz minden szükséges intézkedést, hogy legkésőbb e megállapodás hatálybalépésétől számított öt éven belül a Közösségben meglévőhöz hasonló szinten biztosítsa a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok oltalmát, beleértve az ilyen jogok érvényesítésének hatékony eszközeit is.
4. Montenegró vállalja, hogy a fent említett időszakon belül csatlakozik a VII. mellékletben említett, a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonról szóló többoldalú egyezményekhez. A stabilizációs és társulási tanács határozhat úgy, hogy bizonyos, e területtel kapcsolatos többoldalú egyezményekhez való csatlakozásra kötelezi Montenegrót.
5. Ha a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon kapcsán a kereskedelem feltételeit érintő probléma merül fel, ezt bármelyik fél kérésére sürgősen a stabilizációs és társulási tanács elé kell terjeszteni a Felek kölcsönös megelégedésére szolgáló megoldás érdekében.
1. A Közösség és Montenegró kívánatos célkitűzésnek tartja a közbeszerzési szerződések megkülönböztetéstől mentes és kölcsönös odaítélését, különösen a WTO szabályainak figyelembevételével.
2. A montenegrói társaságok számára – függetlenül attól, hogy azok a Közösség területén letelepedettek-e vagy sem – a megállapodás hatálybalépésétől kezdve, a közösségi beszerzési szabályok alapján, a közösségi társaságok számára biztosítottnál nem kevésbé kedvező elbánás szerint biztosítanak hozzáférést a közösségi szerződés-odaítélési eljárásokhoz.
A fenti rendelkezések a közüzemi szektorra is vonatkoznak, amint a montenegrói kormány elfogadja a közösségi szabályokat ezen a területen bevezető jogszabályokat. A Közösség rendszeres időközönként megvizsgálja, hogy Montenegró valóban bevezette-e ezeket a jogszabályokat.
3. A V. cím II. fejezetének rendelkezései alapján Montenegróban letelepedett közösségi társaságok a megállapodás hatálybalépésekor a montenegrói társaságok számára biztosítottnál nem kevésbé kedvező elbánás szerint férnek hozzá a montenegrói szerződés-odaítélési eljárásokhoz.
4. A Montenegróban nem letelepedett közösségi társaságok számára a megállapodás hatálybalépésétől a montenegrói társaságok számára biztosítottnál nem kevésbé kedvező elbánás szerint biztosítanak hozzáférést a montenegrói szerződés-odaítélési eljárásokhoz.
5. A stabilizációs és társulási tanács rendszeres időközönként megvizsgálja annak lehetőségét, hogy Montenegró valamennyi közösségi társaság számára hozzáférést biztosítson a montenegrói szerződés-odaítélési eljárásokhoz. Montenegró évente jelentést készít a stabilizációs és társulási tanács számára azokról az intézkedésekről, amelyeket az átláthatóság növelése és a közbeszerzések terén hozott döntések hatékony jogi felülvizsgálatának biztosítása érdekében hozott.
6. A letelepedés, működés, a Közösség és Montenegró közötti szolgáltatásnyújtás, valamint a közbeszerzési szerződések teljesítésével kapcsolatos foglalkoztatás és munkaerőmozgás tekintetében is a 49–64. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
