Az erdei életközösségek nélkülözhetetlen fennmaradása, védőhatása és termékei (hozamai) biztosítása érdekében szükséges az erdő szakszerű kezelése és a károsító hatásoktól, a túlzott használattól és igénybevételtől való megóvása, az élettelen környezet, a mikroorganizmusok, a gomba-, növény- és állatvilág sokféleségének, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységének megőrzése. Az erdő fenntartása, gyarapítása és védelme az egész társadalom érdeke, az erdő fenntartója által biztosított közérdekű szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni. Mindezekre figyelemmel az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § E törvény célja, hogy az erdő és a társadalom viszonyának szabályozásával, kiemelten a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározásával biztosítsa az erdő, mint a természeti tényezőktől függő és az emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését, és ezzel kiemelten hozzájáruljon:
a) a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez,
b) a biológiai sokféleség megőrzéséhez,
c) a vidékfejlesztéshez, az erdőgazdálkodással összefüggő foglalkoztatási lehetőségek bővítéséhez,
d) az ország környezeti állapotának javulásához,
e) a felszíni és felszín alatti vizek védelméhez,
f) a termőtalaj, a mezőgazdasági területek védelméhez,
g) a fa, mint megújuló energia- és nyersanyagforrás biztosításához,
h) a tiszta ivóvíz biztosításához,
i) az egészséges élelmiszerek előállításához,
azaz az emberi élet fenntartásához és minőségének, biztonságának javításához, figyelemmel az egészséges környezethez fűződő alapjog érvényesítésére.
2. § (1) A fenntartható erdőgazdálkodás során a fenntartható használat követelményeinek megfelelve az erdei haszonvételek gyakorlása során törekedni kell az olyan módszerek alkalmazására, amelyek biztosítják, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetességét vagy természetszerűségét, termőképességét, felújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban levő védelmi, közjóléti és gazdasági követelményeknek, betöltse természet- és környezetvédelmi, közjóléti (egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási) célokat szolgáló szerepét és az erdővagyonnal való gazdálkodás lehetőségei a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak.
(2) A fenntartható erdőgazdálkodás során a legfontosabb közérdekű feladat az erdők változatosságának megőrzése, az erdők fenntartása, felújítása és a védelmi, valamint közjóléti szolgáltatások biztosítása, melyek elvégzését az állam megfelelő eszközökkel biztosítja.
3. § (1) Az erdők bármely immateriális szolgáltatásából származó állami bevételt a külön jogszabályban meghatározott részletes feltételek szerint az erdők fenntartására, gyarapítására és védelmére kell fordítani.
(2) Az 1. §-ban foglalt komplex célok, továbbá az Európai Unió Erdészeti Stratégiájában, valamint az Európai Erdők Védelme Miniszteri Konferenciáin elfogadott határozatokban foglaltak megvalósításáról az erdőgazdálkodásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter), valamint az érintett miniszterek a Nemzeti Erdőprogram megalkotása, fejlesztése, közzététele és az abban foglalt feladatok végrehajtása útján gondoskodnak.
4. § (1) E törvény hatálya kiterjed:
a) az erdőre, annak élő és élettelen alkotóelemeire, az erdei életközösségre;
b) a külterületen található fásításra;
c) az erdészeti létesítményre;
d) az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületre.
(2) E törvény hatálya nem terjed ki a faállománnyal borított földrészletek közül:
a) az arborétumra;
b) a közparkra;
c) az üzemmel, majorral, elkerített honvédségi objektummal, valamint közüzemi létesítményekkel azonos földrészleten lévő, 1 hektárnál kisebb, vagy a fák tőnél mért távolsága szerint átlagosan húsz méternél keskenyebb, fával borított területre;
d) a tanya területére;
e) a szennyvíz, szennyvíziszap és hígtrágya elhelyezésére, hasznosítására szolgáló fával borított területre;
f) az út, a vasút, töltés, árok, csatorna, valamint az egyéb vonalas műszaki létesítménnyel azonos földrészleten lévő, 1 hektárnál kisebb, vagy a fák tőnél mért távolsága szerint átlagosan húsz méternél keskenyebb, fával borított területre;
g) folyó, patak, csatorna medrére vagy a mederben keletkezett zátonyra;
h) az energetikai célból termesztett, fás szárú növényekből álló, külön jogszabály szerint létesített ültetvényre;
i) földalatti gomba termesztését szolgáló, külön jogszabály szerint létesített ültetvényre.
(3) Védett természeti területen lévő erdő esetén e törvény rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
5. § E törvény alkalmazásában:
1. arborétum: az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott, tudományos ismeretszerzés céljából fenntartott élőfagyűjtemény;
2. célállomány: a faállományban megvalósítandó fafajösszetétel;
3. cserjés: az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott cserjefajok által legalább 50 százalékos mértékben fedett erdővel körülzárt vagy kerületének legalább 50 százalékát meghaladó mértékben erdővel határolt terület;
4. egyéb erdei termék: a fakitermelésen, a szaporítóanyag-gyűjtésen és a vadászati jog gyakorlásán, hasznosításán kívüli erdei haszonvételek során az erdőből nyert nyersanyag, termék;
5. elsőkivitel: az erdősítés, fásítás első évi munkái a talaj-előkészítéstől a csemeteültetés, magvetés vagy dugványozás befejezéséig;
6. erdei életközösség (ökoszisztéma): fákból és egyéb fás növényekből, valamint a társult élőlényekből kialakult életközösség;
7. erdészeti szakszemélyzet: az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti végzettséggel rendelkező, az erdészeti hatóság szakszemélyzeti névjegyzékében szereplő személy;
8. erdészeti táj: termőhelyi és növényföldrajzi szempontok alapján az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott földrajzi terület;
9. erdőgazdálkodás: az erdő 2. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti fenntartására, közcélú funkcióinak biztosítására, őrzésére, védelmére, az erdővagyon bővítésére, valamint – a vadászati jog gyakorlása, hasznosítása kivételével – az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló tevékenységek összessége;
10. erdősítés: az erdőfelújítás, erdőtelepítés munkái a talaj-előkészítéstől a csemeteültetés, magvetés, dugványozás, pótlás erdészeti hatóság által történő befejezetté nyilvánításáig;
11. erdőtelepítés: nem erdőművelési ágban lévő, erdővel nem borított területen a talaj-előkészítést követően csemeteültetés, magvetés vagy dugványozás útján erdő létrehozása;
12. felnyíló erdő: olyan természetes, természetszerű erdőtársulás, illetve ezek származék erdői, amelyek természetes módon alacsony záródásban borítják a területet, ligetesek vagy erdő és sztyeppfoltok váltakozásával alakulnak ki, így különösen az erdőssztyepp erdők és a karsztbokor erdők;
13. folyamatos erdőborítás: olyan állapot, amikor a többkorú erdőállomány folyamatosan, egyenletesen borítja az erdő talaját és az erdő megújulása, felújítása az erdőállomány védelmében, véghasználati terület nélkül történik, az erdő tájképi megjelenése nem változik;
14. jogosult erdészeti szakszemélyzet: az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti szakmai gyakorlattal rendelkező, az erdészeti hatóság jogosult szakszemélyzeti névjegyzékében szereplő erdészeti szakszemélyzet;
15. kopár: az Országos Erdőállomány Adattárban nyilvántartott, termőhelyi adottságainál fogva záródott fás szárú- vagy lágy szárú növényzet fenntartására alkalmatlan terület;
16. mezőgazdasági előhasználat: tarvágás esetén a véghasználat évében vagy az azt követő két évben végzett mezőgazdasági használat;
17. nyiladék: az erdőgazdálkodási egységek térbeli rendjének kialakítását, vagy a vonalas jellegű létesítmények fenntartását szolgáló, az erdőben mesterségesen kialakított, fátlan terület;
18. önerdősülés: közvetlen emberi beavatkozás nélkül, kifejezetten a földrészlet korábbi hasznosítása felhagyásának következtében végbemenő természetes folyamat, amely során erdő jön létre;
19. sikeres első erdősítés: az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott csemeteszámot elérő élő facsemetéket tartalmazó erdősítés;
20. erdészeti tájidegen fafaj: őshonos fafaj, amely az adott klimatikus és termőhelyi viszonyok között természetes módon nem fordul elő;
21. tisztás: az Országos Erdőállomány Adattárban nyilvántartott, emberi tevékenység következtében kialakult vagy kialakított, faállománnyal nem borított terület, amelynek fenntartása közjóléti, természetvédelmi érdekeket, illetve a 68. § f)–h) pontja szerinti erdei haszonvételek gyakorlását szolgálja;
22. tűzpászta: az erdők tűz elleni védelmét szolgáló, mesterségesen kialakított, fátlan terület;
23. újulat: az erdő felújulását biztosító fiatal faegyedek összessége;
24. vadföld: a vadászatra jogosult által gondozott olyan terület, amelyen a termesztési cél a vadállománynak szánt növényhozam előállítása;
25. véghasználat: vágásos vagy átalakító üzemmódban kezelt erdőben végrehajtott fakitermelés (tarvágás, fokozatos felújító vágás és szálalóvágás), amelynél e törvény előírásai szerint felújítási kötelezettség keletkezik.
6. § (1) E törvény alkalmazásában erdő:
a) az Országos Erdőállomány Adattárban (a továbbiakban: Adattár) erdőként nyilvántartott terület;
b) az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott fa- és cserjefajokból, illetve azok államilag elismert mesterséges vagy természetes hibridjeiből (a továbbiakban együtt: erdei fafajok) álló faállomány, melynek
ba) területe a szélső fák tőben mért távolságát tekintve átlagosan legalább húsz méter széles, természetbeni kiterjedése az ötezer négyzetmétert eléri, átlagmagassága a 2 métert meghaladja és a talajt legalább ötven százalékos mértékben fedi;
bb) területe a szélső fák tőben mért távolságát tekintve átlagosan legalább húsz méter széles, természetbeni kiterjedése az ötezer négyzetmétert eléri, átlagmagassága a 2 métert meghaladja és a talajt legalább harminc százalékos mértékben fedi, valamint legfontosabb szerepe a talaj védelme;
c) az időlegesen igénybe vett erdő területe;
d) a nyiladék és a tűzpászta, amennyiben az átlagos szélessége 6 méternél kisebb.
(2) Az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály tartalmazza az erdőt alkotó fa- és cserjefajok jegyzékét, elkülönítve – legfeljebb erdészeti tájcsoport szintű lehatárolással – az őshonos és az idegenhonos fajokat.
7. § (1) Az erdőket a bennük található erdei életközösség természetességi állapota szerint, – aszerint, hogy a természetes folyamatok és a korábbi erdőgazdálkodás együttes hatására kialakult, vagy kialakított állapotuk mennyire áll közel a termőhelynek megfelelő természetes erdőtársuláshoz – az Adattárban a következők szerint kell elkülöníteni:
a) természetes erdők: az adott termőhelyen a bolygatatlan erdők természetes összetételét, szerkezetét és dinamikáját mutató erdők, ahol a faállomány természetes úton magról – illetve a természetes körülmények között sarjról is szaporodó őshonos fafajok esetében emberi beavatkozás nélkül sarjról – jött létre, és ahol idegenhonos, erdészeti tájidegen fafaj csak szálanként fordul elő és intenzíven terjedő fafaj nincs jelen;
b) természetszerű erdők: az adott termőhelyen a bolygatatlan erdők természetes összetételéhez, szerkezetéhez hasonló, természetes úton létrejött vagy mesterséges úton létrehozott és fenntartott erdők, ahol az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafaj(ok) elegyaránya nem több 20%-nál, intenzíven terjedő fafaj pedig legfeljebb csak szálanként fordul elő;
c) származék erdők: az emberi beavatkozás hatására fafajösszetételében, szerkezetében átalakított vagy átalakult, azonban meghatározóan az adott termőhelynek megfelelő természetes erdő társulásalkotó őshonos fafajaiból álló, de a természetes társulás egyes fafajait, illetve a természetes szerkezet elemeinek nagy részét nélkülöző, mag vagy sarj eredetű erdők; idetartoznak az olyan erdők, melyekben az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafajok elegyaránya 20–50% közötti, az intenzíven terjedő fafajok elegyaránya 20% alatt van;
d) átmeneti erdők: az emberi beavatkozás hatására fafajösszetételében, szerkezetében erősen átalakított vagy átalakult, csak kisebb részben az adott termőhelynek megfelelő természetes erdőtársulást alkotó őshonos fafajaiból álló, a természetes szerkezet elemeinek nagy részét nélkülöző, mag vagy sarj eredetű erdők, amelyekben az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafajok elegyaránya 50–70% közötti, továbbá minden olyan erdő, ahol az intenzíven terjedő fafajok elegyaránya 20–50% között van;
e) kultúrerdők: elegyarányát tekintve több, mint 70%-ban idegenhonos, erdészeti tájidegen, vagy több, mint 50%-ban intenzíven terjedő fafajokból álló erdők, ahol az adott termőhelynek megfelelő természetes erdőtársulást alkotó őshonos fafajai kevesebb, mint 30%-os elegyarányban, vagy egyáltalán nincsenek jelen;
f) faültetvény: jellemzően idegenhonos fafajokból vagy azok mesterséges hibridjeiből álló, szabályos hálózatban ültetett, legalább 15 éves vágásfordulóval intenzíven kezelt erdő.
(2) A természetességi állapotot erdőrészletenként kell megállapítani.
(3) Az erdőgazdálkodási tevékenységet úgy kell végezni, hogy az erdők természetességi állapota az erdőgazdálkodás következtében ne romoljon.
(4) A természetességi állapot romlásának minősül, ha az erdőgazdálkodási tevékenység következtében
a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti természetességi állapotú erdő az (1) bekezdés b)–f) pontja szerinti természetességi állapotú erdővé alakul;
b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti természetességi állapotú erdő az (1) bekezdés c)–f) pontja szerinti természetességi állapotú erdővé alakul;
c) az (1) bekezdés c) pontja szerinti természetességi állapotú erdő az (1) bekezdés d)–f) pontja szerinti természetességi állapotú erdővé alakul;
d) az (1) bekezdés d) pontja szerinti természetességi állapotú erdő az (1) bekezdés e)–f) pontja szerinti természetességi állapotú erdővé alakul.
8. § (1) A védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetésű, az állam kizárólagos tulajdonában álló erdő a kincstári vagyon részét képezi és forgalomképtelen.
(2) A gazdasági elsődleges rendeltetésű természetes erdő, természetszerű erdő és származék erdő természetességi állapotú, az állam kizárólagos tulajdonában álló, 5 hektárnál nagyobb, természetben összefüggő erdő a kincstári vagyon részét képezi és forgalomképtelen.
(3) Az (1) és (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó, az állam kizárólagos tulajdonában álló erdő és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület a kincstári vagyon részét képezi és korlátozottan forgalomképes.
(4) Az állam kizárólagos tulajdonában álló, gazdasági elsődleges rendeltetésű,
a) 5 hektárnál nem nagyobb, természetben összefüggő, természetes erdő, természetszerű erdő és származék erdő természetességi állapotú erdő,
b) 5 hektárnál nagyobb, természetben összefüggő, átmeneti erdő, kultúrerdő és faültetvény természetességi állapotú erdő,
állami tulajdonból történő kikerülésére kizárólag azonos vagy magasabb természetességi állapotú erdővel történő birtokösszevonási célú önkéntes földcsere vagy csere útján, az optimális állami birtokszerkezet kialakítása céljából kerülhet sor.
(5) Az állam kizárólagos tulajdonában álló,
a) gazdasági elsődleges rendeltetésű, 5 hektárnál nem nagyobb, természetben összefüggő, átmeneti erdő, kultúrerdő és faültetvény természetességi állapotú erdő,
b) erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület,
állami tulajdonból történő kikerülésére optimális állami birtokszerkezet kialakítása céljából, elsődlegesen birtokösszevonási célú önkéntes földcsere, vagy csere útján, ezek sikertelensége esetén vagyonátruházással kerülhet sor. Az erdő, erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület ellenértékét erdő tulajdonjogának megszerzésére kell fordítani.
(6) A (4)–(5) bekezdés szerinti földcseréhez, valamint vagyonátruházáshoz az erdő védelmi rendeltetése szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező miniszter egyetértése szükséges.
(7) Az állam kizárólagos tulajdonában álló erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület állami tulajdonból csak abban az esetben kerülhet ki, ha nem szomszédos az állam kizárólagos tulajdonában álló erdővel.
(8) Az optimális állami birtokszerkezet kialakítása során végrehajtott birtokösszevonási célú önkéntes földcsere továbbá csere esetén a védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetésű erdők állami tulajdonba kerülését előnyben kell részesíteni.
9. § (1) Állami tulajdonú erdőt és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületet csak vagyonkezelés formájában lehet hasznosításra átengedni.
(2) Állami tulajdonú erdő és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület vagyonkezelését csak költségvetési szerv vagy száz százalékos állami tulajdonú gazdálkodó szervezet végezheti.
(3) A vagyonkezelő a (4) bekezdés kivételével az erdő hasznosítását harmadik személynek nem engedheti át.
(4) Honvédelmi rendeltetésű erdőt a vagyonkezelő a (2) bekezdés szerinti szerv vagy gazdálkodó szervezet használatába adhatja.
10. § (1) Az egyes erdőtervezési körzetekben a védelmi és közjóléti rendeltetésű, a 7. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti természetességű állami tulajdonú erdő területének az e törvény hatálybalépését követő
a) első körzeti erdőtervezést követően legalább egyötöd részén,
b) második körzeti erdőtervezést követően legalább egynegyed részén,
c) harmadik körzeti erdőtervezést követően legalább egyharmad részén,
az erdőterv határozatban foglaltak szerint, folyamatos erdőborítást biztosító átalakító, szálaló vagy faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódokat kell alkalmazni.
(2) A védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetésű, 7. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti természetességű, állami tulajdonú erdőben a tarvágás tilos.
(3) Az erdészeti hatóság kivételesen engedélyezheti a tarvágást a 7. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti természetességű, állami tulajdonú erdőben, ha
a) termőhelyi vagy erdővédelmi okból vagy
b) a természetes újulat megőrzése érdekében
indokolt.
(4) Az állami tulajdonban lévő erdőre erdőgazdálkodás céljait közvetlenül szolgáló földterületre vonatkozóan, jogszabályban, vagy eredeti hatósági határozatban – természetvédelmi, vagy vízgazdálkodási indokból – jogszerűen elrendelt korlátozás kártalanítási igényt nem keletkeztet.
11. § (1) Szabad rendelkezésű erdő:
a) az erdészeti hatóság engedélye alapján telepített erdő, amennyiben e törvény hatálybalépése után nemzeti vagy közösségi támogatás nélkül létesült;
b) az e törvény hatálybalépése előtt faültetvénynek minősülő terület;
c) a termőföldről szóló törvény hatálybalépéséig zártkertnek minősülő nem védett természeti területen fekvő földrészleteken nemzeti vagy közösségi támogatás nélkül létesült faállomány;
d) a bányatelken lévő nem erdő művelési ágú, más célú igénybevételre engedélyezett területen létrejött önerdősülés;
e) a tulajdonos kérelme alapján – ideértve az ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetésre irányuló kérelmet is – nyilvántartásba vett, a 6. § (1) bekezdés b) pontja szerinti önerdősülés.
(2) Nem tekinthető szabad rendelkezésű erdőnek az erdő igénybevételének ellentételezéseként létesült csereerdősítés.
(3) A szabad rendelkezésű erdőre e törvény rendelkezései közül a károsítók károkozása elleni védelemre (58–59. §), a káros tevékenységek elleni védelemre [61. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés], az erdő talajának védelmére (62–63. §), az erdő tűz elleni védelmére (64–67. §), az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott eltérésekkel az erdő telepítésére (45–48. §), nyilvántartására [17. § (1)–(5) bekezdés, (8) bekezdés a) pont, (9) bekezdés, 18. § (1), (2) és (5) bekezdés, (6) bekezdés a)–c) pont] a fakitermelésre (70. §) és az erdő látogatására (91–96. §) vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) Amennyiben az erdő tulajdonosa az erdészeti hatóságnál kérelmezi az Adattárban az (1) bekezdés alapján szabad rendelkezésű erdőként nyilvántartott erdő nem szabad rendelkezésű erdőként való nyilvántartását, az erdő átsorolását követően az erdőre e törvénynek a nem szabad rendelkezésű erdőkre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
12. § (1) E törvény alkalmazásában fásítás az erdei fafajból vagy fafajokból álló
a) egyes fa;
b) jellemzően vonalas kiterjedésű fával borított terület, ahol az állományon belüli egyes fák, és a terület kisebb kiterjedése szerinti szélső fák egymástól mért tőtávolsága átlagosan nem nagyobb húsz méternél (fasor);
c) ötezer négyzetméternél kisebb, jellemzően nem vonalas kiterjedéssel rendelkező, legalább ötven százalékban fával borított területen lévő fák összessége (facsoport);
d) olyan legelő művelési ágban lévő földrészlet, amelyet a fák koronavetülete egyenletes elosztásban legfeljebb harminc százalékban fed (fás legelő).
(2) Fásítás esetében e törvény rendelkezései közül a károsítók károkozása elleni védelemre (58–59. §), a káros tevékenységek elleni védelemre [61. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés], az erdő talajának védelmére (62–63. §), az erdő tűz elleni védelmére (64–67. §), az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott eltérésekkel az erdő telepítésére (45–48. §), az erdő felújítására (51–52. §), a fakitermelésre (70. §) és az erdő látogatására (91–96. §) vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
13. § (1) E törvény alkalmazásában az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület:
a) az Adattárban egyéb részletként nyilvántartott
aa) tisztás,
ab) kopár,
ac) erdei farakodó és készletező hely,
ad) erdészeti létesítményhez tartozó terület,
ae) vadföld,
af) erdei vízfolyás, erdei tó,
ag) erdészeti szaporítóanyag, karácsonyfa, díszítőgally, vadgyümölcs és vessző termelését szolgáló terület,
ah) 6 méternél szélesebb nyiladék és tűzpászta;
b) erdővel körülzárt vagy kerületének legalább 75 százalékát meghaladó mértékben erdővel határolt természetes erdei vízfolyás és erdei tó;
c) a cserjés;
d) az erdészeti kutatás céljából – nemzeti vagy közösségi támogatás igénybevételével – létesült és arra használt, erdőnek nem minősülő faállomány és annak területe.
(2) Az erdőnek az erdőgazdálkodó kérelmére
a) közjóléti és természetvédelmi célból tisztásként,
b) erdei farakodóként és készletező helyként,
c) erdészeti létesítményhez tartozó területként,
d) 6 méternél szélesebb nyiladékként és tűzpásztaként
fátlan állapotban tartását az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint az erdészeti hatóság engedélyezi.
(3) Az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületre a károsítók károkozása elleni védelemre (58–59. §), a káros tevékenységek elleni védelemre (61. §), az erdő talajának védelmére (62–63. §), az erdészeti termékek szállítására (89. §) és az erdő látogatására (91–96. §) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
14. § Az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületet a körzeti erdőtervben, illetőleg az Adattárban fel kell tüntetni.
15. § (1) E törvény alkalmazásában erdészeti létesítménynek minősül a legalább részben erdőben található vagy ahhoz csatlakozó
a) erdészeti magánút, valamint annak műtárgyai és tartozékai (a továbbiakban együtt: erdészeti magánút);
b) erdőgazdálkodási vagy közjóléti tevékenységgel összefüggésben épített és használt keskeny nyomközű vasúti pálya és annak tartozékai (a továbbiakban együtt: erdei vasút);
c) az erdőgazdálkodási, közjóléti vagy oktatási tevékenységet, így különösen az erdő védelmét, illetve az erdei haszonvételek gyakorlását, az erdő látogatását, az erdő bemutatását az erdő rendeltetését szolgáló műtárgy, csatorna, tározó, kerítés, erdei épület és egyéb létesítmény.
(2) Erdei épület, erdei vasút kivételével minden erdészeti létesítmény létesítéséhez, bővítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerűsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, illetve használatbavételéhez, fennmaradásához vagy a rendeltetésének megváltoztatásához az erdészeti hatóság engedélye szükséges.
(3) A (2) bekezdés szerinti engedélyezés során az erdő igénybevételére vonatkozó szabályokat be kell tartani.
(4) Erdei épület, erdei vasút kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységet már nem szolgáló, vagy rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált erdészeti létesítmény megszüntetését az erdészeti hatóság elrendeli.
(5) Erdészeti magánút a közforgalom számára az erdőgazdálkodó egyetértésével és az erdészeti hatóság engedélyével nyitható meg.
16. § (1) Az erdőket e törvény alapján erdőtervezési körzetekre (a továbbiakban: körzet) kell osztani.
(2) A körzeteket a fenntartható erdőgazdálkodás követelményeinek figyelembevételével a miniszter határozza meg és rendeletben teszi közzé.
(3) A körzetek a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység tervezésének és ellenőrzésének egységei.
(4) Az erdészeti nyilvántartás és a térbeli rend kialakítása érdekében az erdőt erdőtagokra és erdőrészletekre kell felosztani.
(5) Az erdőtag a település közigazgatási határán belül az erdő területi rendjét, kellő áttekintését, az erdőgazdálkodási tevékenység alapegységeinek tartós szerkezetbe foglalását biztosító területi egység.
(6) Az erdőtagon belül az erdőrészlet az erdőgazdálkodási tevékenység és az erdészeti igazgatás, nyilvántartás olyan alapegysége, amely természetben összefüggő és a rajta található erdei életközösség, valamint a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység jellemzői alapján egységesnek tekinthető.
(7) Az erdőtagot és az erdőrészletet a körzeti erdőterv készítése során, illetve az erdő telepítésének engedélyezésekor kell kijelölni.
(8) Természetben összefüggőnek kell tekinteni azt az erdőt, amelyet közút, vasút, folyó vagy más, erdőnek nem minősülő terület nem szakít meg.
(9) Az erdőgazdálkodó az erdőtelepítési, erdőfelújítási, erdőnevelési, fahasználati és erdővédelmi munkák megkezdése előtt köteles az erdőrészlet határvonalainak töréspontjaira jól látható és időtálló határjeleket elhelyezni.
(10) A körzeti erdőtervezés terepi felvételezési munkálatai során kialakított, a földrészlet határától eltérő, természetben nem azonosítható erdőrészlethatárok töréspontjait az erdészeti hatóság köteles az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti módon az erdőgazdálkodóval ismertetni.
17. § (1) Erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő tulajdonos vagy jogszerű használó.
(2) Az erdőgazdálkodói nyilvántartás az érintett erdő és az erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterület használatára vonatkozóan bejegyzett adatokat hitelesen tanúsítja.
(3) Az ellenkező bizonyításig az erdőgazdálkodói nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy az a valóságnak megfelel.
(4) Az erdőgazdálkodói nyilvántartásba bejegyzett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.
(5) Az erdőgazdálkodói jogok és kötelezettségek a nyilvántartásba történő bejegyzéssel keletkeznek és a nyilvántartásból való törléssel szűnnek meg.
(6) A tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet kötelesek folytatni, ha
a) a földrészletnek több tulajdonosa van, vagy
b) az erdőrészlet több földrészletből áll és a földrészletek különböző személyek tulajdonában vannak.
(7) Társult erdőgazdálkodás esetén a tulajdonosoknak az erdőt egy személy használatába kell adniuk.
(8) Erdőgazdálkodó hiányában az erdő tulajdonosa köteles
a) az erdészeti hatóság felszólítását követően az erdőt károsító hatások és a káros tevékenységek elleni védekezésről, a bekövetkezett károsítások hatásainak felszámolásáról, az erdő talajának védelméről gondoskodni,
b) az erdő szakszerű felújításáról gondoskodni,
c) az erdő őrzésére vonatkozó kötelezettségnek eleget tenni.
(9) A tulajdonos helyett, a (8) bekezdés szerinti kötelezettségek teljesítéséért az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyonkezelői, földhasználati, haszonélvezeti, használati jog jogosultja felelős.
18. § (1) Az erdőgazdálkodó, valamint a használatában lévő erdő és erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterület adatait az erdészeti hatóság – kérelemre – nyilvántartásba veszi.
(2) Az erdőgazdálkodói nyilvántartásba a (6) bekezdés szerinti adat bejegyzésének (megváltoztatásának vagy törlésének) közhiteles hatósági nyilvántartásból történő adatátvétel, közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat alapján van helye.
(3) Aki szerződés alapján erdő, vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló erdő művelési ágú földterület használatára jogosult, köteles a használati jogot a szerződés hatálybalépésétől számított 30 napon belül a szerződés benyújtásával az erdészeti hatósághoz nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni.
(4) Aki tulajdonosként vagy nem szerződésen alapuló jogcímen erdő vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló erdő művelési ágú földterület használatára jogosult, köteles a használati jogot – a használati jog fennállását igazoló okiratok benyújtásával az adott jogcím keletkezésétől számított 30 napon belül – az erdészeti hatósághoz nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni.
(5) Az erdőgazdálkodói nyilvántartás adatai országosan vezetettek, nyilvánosak, azokból az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint – elektronikus úton is – hiteles vagy nem hiteles, illetve teljes vagy szemle másolat adható.
(6) Az erdőgazdálkodói nyilvántartás
a) a természetes személy erdőgazdálkodó esetén a következő adatokat tartalmazza:
aa) családi és utónév, ideértve a születési családi és utónevet,
ab) születési hely, idő,
ac) anyja neve,
ad) állandó lakhely,
ae) adóazonosító jel vagy adószám,
af) a mezőgazdasági vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs szám,
ag) erdőgazdálkodói kód,
ah) levelezési cím;
b) jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet erdőgazdálkodó esetén a következő adatokat tartalmazza:
ba) szervezet megnevezése,
bb) székhely,
bc) képviselő neve,
bd) gazdálkodó szervezet földhasználó esetén a statisztikai számjel,
be) adószám,
bf) a mezőgazdasági vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs szám,
bg) erdőgazdálkodói kód;
c) a használt erdőre vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterületre vonatkozó következő adatokat tartalmazza:
ca) a település neve,
cb) a földrészlet fekvésének (belterület, külterület) megjelölése,
cc) a földrészlet helyrajzi száma,
cd) az alrészlet,
ce) a földterület erdészeti azonosítója,
cf) a használt terület nagysága,
cg) a használat jogcíme,
ch) a nyilvántartásba vétel időpontja,
ci) a használat időtartama;
d) a jogosult erdészeti szakszemélyzetre vonatkozóan a következő adatokat tartalmazza:
da) családi és utónév,
db) nyilvántartási kód;
e) az erdészeti szakszemélyzetre vonatkozóan a következő adatokat tartalmazza:
ea) családi és utónév,
eb) nyilvántartási kód.
19. § (1) Erdő vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló földterület használatára kötött megállapodást írásba kell foglalni.
(2) A szerződésben – jogcímtől függetlenül – fel kell tüntetni
a) az erdőgazdálkodó 18. § (6) bekezdés aa)–ad) vagy (6) bekezdés ba)–be) pontja szerinti adatait,
b) a 18. § (6) bekezdés c) pontja szerinti adatokat,
c) a felújítási biztosíték (ha van) nyújtásának módját.
(3) A 40. § (3) bekezdés szerinti kérelem benyújtásához a tulajdonos, közös tulajdon esetében a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított 2/3 részének írásbeli hozzájáruló nyilatkozata szükséges.
20. § (1) Erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződést a felek erdő vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló földterület haszonbérbe adására köthetnek.
(2) Erdőgazdálkodási haszonbérletre, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Polgári Törvénykönyv és a termőföldről szóló törvény haszonbérletre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(3) A szerződésnek tartalmaznia kell a haszonbér-fizetésének módját, a haszonbér fizetési időszak meghatározását.
(4) Közös tulajdon esetében erdő vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló földterület haszonbérbe adásához a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított szótöbbséggel hozott határozata szükséges.
(5) A felek a haszonbér megfizetését a fahasználat időpontjához is köthetik.
A haszonbérbe adó azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérleti szerződést, ha a haszonbérlő
a) olyan gazdálkodást folytat, amely súlyosan veszélyezteti az erdő fennmaradását, a fenntartható erdőgazdálkodást;
b) az erdőfelújítási kötelezettségének nem tesz eleget;
c) haszonvételi jogosultságát az erdészeti hatóság jogerősen korlátozta.
21. § (1) A miniszter a feladat- és hatáskörébe tartozó, az erdő védelmét és a fenntartható erdőgazdálkodást érintő kérdések megtárgyalásához az erdőgazdálkodás széles körű társadalmi és tudományos, szakmai megalapozása, valamint az erdőhöz fűződő érdekek közti összhang megteremtése érdekében – legfeljebb 16 tagú – véleményező, javaslattevő tevékenységet ellátó Országos Erdő Tanácsot (a továbbiakban: Tanács) hoz létre.
(2) A Tanács tevékenységével elősegíti az erdőhöz fűződő közérdek és az erdőgazdálkodói érdekeltség közötti összhang megteremtését.
(3) A Tanács véleményt nyilvánít
a) az erdő védelmét és a fenntartható erdőgazdálkodást érintő jogszabálytervezetekről;
b) az erdőgazdálkodás gazdasági, szabályozási, valamint hosszú távra szóló fejlesztési irányelveiről;
c) az erdők vagyonkezelésével összefüggő egyes kérdésekről.
(4) A Tanács javaslatot tehet az erdők védelmével, gyarapításával, a fenntartható gazdálkodással kapcsolatos tudományos kutatásokkal, az erdészeti képzéssel, továbbá az erdők védelmével, fenntartásával és kezelésével, valamint az ezekre vonatkozó pénzügyi források felhasználásával kapcsolatban.
(5) A Tanács az erdő védelme, valamint a társadalom és az erdészet viszonyának javítása érdekében munkájáról tájékoztatja a közvéleményt. Ennek keretében javaslatokat tesz a hatáskörrel rendelkező kormányzati szervek és civil érdekképviseleti szervezetek részére az erdővel és erdészettel kapcsolatos kommunikációra.
(6) A Tanácsban egyenlő arányban vesznek részt
a) az erdők ügyében feladatkörrel rendelkező kormányzati szervek,
b) az erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók érdekképviseleti szervei, erdészeti civil szervezetek,
c) az erdők ügyével foglalkozó tudományos intézmények,
d) az erdők ügyével alapszabályuk szerint foglalkozó környezet- és természetvédő, természetjáró, turisztikai, ismeretterjesztő civil szervezetek képviselői.
(7) A Tanács tagjait a delegáló szervezetek és intézmények javaslatai alapján a miniszter kéri fel.
(8) A Tanács javaslata alapján a miniszter minden évben közleményben határozza meg az Erdők Hetét, amelynek rendezvényei azt a célt szolgálják, hogy az ország lakossága tájékoztatást kapjon az erdők állapotáról, az erdőgazdálkodási tevékenység helyzetéről, a Nemzeti Erdőprogram végrehajtásáról.
(9) A miniszter évenként tájékoztatót tesz közzé az ország erdőállományának helyzetéről, állapotáról.
22. § (1) Az erdőgazdálkodás hosszú távú célját az elsődleges rendeltetés adja meg, melyet erdőrészletként kell meghatározni.
(2) Az erdő elsődleges rendeltetése mellett további rendeltetések határozhatók meg, melyeket az erdőgazdálkodási tevékenység során az elsődleges rendeltetés mellett figyelembe kell venni.
(3) Az erdő rendeltetése
a) a 24. § (2) bekezdés szerinti védelmi,
b) 25. § szerinti közjóléti,
c) 26. § szerinti gazdasági
lehet.
(4) Az erdő védelmi és közjóléti rendeltetéseit az erdei életközösség adottságai, valamint a közérdekű célok együttes figyelembevételével kell meghatározni.
23. § Új erdő telepítésekor, az erdőtelepítő javaslatának figyelembevételével – védett természeti területen lévő erdő elsődleges rendeltetése meghatározásának kivételével – az erdőtelepítési-kivitelezési terv jóváhagyásakor az erdészeti hatóság állapítja meg az erdő rendeltetését, illetve rendeltetéseit.
24. § (1) A természet- és környezetvédelmi, valamint egyéb védelmi szempontok megvalósítása érdekében védelmi rendeltetésű az erdő, amely különleges kezelést igényel, és ahol az erdőgazdálkodás gazdasági funkciója nem, vagy csak korlátozott mértékben érvényesül.
(2) Védelmi rendeltetések az alábbiak:
a) természetvédelmi: a védett természeti területen lévő erdő;
b) talajvédelmi: a meredek hegyoldalon, a sekély termőtalajon, az erodált területeken levő, valamint a víz és a szél káros hatásának kitett talajok védelmét szolgáló erdő;
c) mezővédő: a szomszédos mezőgazdasági terület védelmét szolgáló erdő;
d) honvédelmi: a Magyar Honvédségnek a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvényben meghatározott feladatainak ellátását szolgáló erdő;
e) határrendészeti-nemzetbiztonsági: a határrendészeti és nemzetbiztonsági érdekeket szolgáló erdő;
f) vízvédelmi: a talaj vízháztartását szabályozó, a források vízbőségét és tisztaságát, a víztározóknál és egyéb víznyerőhelyeknél a víz tisztaságát, valamint a vízbázisok védelmét biztosító erdő;
g) partvédelmi: az árvízvédelmi töltés hullámverés és jég elleni védelmét szolgáló erdő, a csatorna, a folyó, a tó és holtág partszakaszait védő erdő;
h) vízgazdálkodási: az árvízi lefolyási sávban az árhullámok biztonságos levezetését biztosító erdő;
i) településvédelmi: a települési területet védő, valamint belterületi erdő;
j) tájképvédelmi: a természeti táj szépségének megőrzését vagy a tájban történt káros beavatkozás takarását szolgáló erdő;
k) műtárgyvédelmi: az utak és műtárgyaik, a vonalas vízi létesítmények, a vasutak és tartozékaik védelmét, takarását, a közlekedés biztonságát szolgáló, a környezeti terhelést csökkentő erdő;
l) erdészeti génrezervátum: az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás biológiai alapjainak megőrzését szolgáló erdő;
m) örökségvédelmi: a történelmi emlékhely területén levő, illetve a kulturális örökség védelmét szolgáló erdő;
n) bányászati: a bányák biztonsági övezetében lévő, bányaszakadásos, földomlásos, földcsuszamlásos, veszélyeztetett területen lévő erdő;
o) Natura 2000: a Natura 2000 területeken lévő erdő;
p) erdészeti arborétum: olyan élőfa gyűjtemény, amely nem tartozik az arborétumokat meghatározó, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály hatálya alá.
(3) A védett természeti területen lévő erdő természetvédelmi elsődleges rendeltetésű, amely rendeltetés a védettség fennállása alatt nem változtatható meg.
(4) Védett természeti területen lévő erdő esetében a 26. § szerinti rendeltetések további rendeltetésként nem adhatóak.
(5) A nem védett Natura 2000 erdők esetében a körzeti erdőterv készítése és az erdőtervek elfogadása esetén kerül megállapításra az adott erdőrészlet természetbeni állapota és a konkrét közösségi célok ismeretében, hogy a Natura 2000 erdő a meglévő elsődleges rendeltetés mellett további, vagy elsődleges rendeltetésként kerül meghatározásra.
25. § Közjóléti rendeltetések az alábbiak:
a) gyógyerdő: a gyógyintézet területén, valamint annak környezetében levő erdő;
b) parkerdő: a sport, turisztika és üdülés céljára kijelölt erdő;
c) tanerdő: oktatási tevékenység célját szolgáló erdő;
d) kísérleti: az erdészeti kutatás, kísérlet céljára kijelölt erdő;
e) vadaspark: az erdőben a külön jogszabály rendelkezései szerint kialakított és elkerített terület.
26. § Gazdasági rendeltetések az alábbiak:
a) faanyagtermelő: a faanyagtermelést szolgáló erdő;
b) szaporítóanyag-termelő: a szaporítóanyag-termelést szolgáló erdő;
c) vadaskert: az intenzív vadgazdálkodásra kijelölt bekerített erdő;
d) földalatti gomba termelő: földalatti gomba termelését szolgáló erdő.
27. § (1) Az erdő rendeltetésének, illetve rendeltetéseinek megváltoztatását az erdőgazdálkodó kérelmére az erdészeti hatóság engedélyezheti, melyhez a tulajdonos, illetve közös tulajdon esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított 2/3 részének hozzájárulása szükséges.
(2) Az erdő rendeltetésének közérdekből történő megváltoztatását feladat- és hatáskörén belül kezdeményezheti
a) a miniszter,
b) a környezetvédelemért felelős miniszter,
c) a természetvédelemért felelős miniszter,
d) az oktatásért felelős miniszter,
e) az egészségügyért felelős miniszter,
f) a honvédelemért felelős miniszter,
g) a határrendészetért felelős miniszter,
h) a vízgazdálkodásért felelős miniszter,
i) a közlekedésért felelős miniszter,
j) az érintett települési önkormányzat jegyzője,
k) a kultúráért felelős miniszter,
l) a bányászati ügyekért felelős miniszter.
28. § (1) Ha az erdő rendeltetésének a meghatározására, illetőleg megváltoztatására közérdekből kerül sor, az erdőgazdálkodó az ebből eredő kárának és többletköltségének megtérítésére jogosult. A kár és a többletköltség megtérítéséről a kezdeményező szerv a rendeltetés fennállása alatt köteles folyamatosan gondoskodni.
(2) A kezdeményező köteles a kár és a többletköltség elemeiről, mértékéről, megfizetésének módjáról az erdőgazdálkodóval megállapodni és a megállapodást a kezdeményezéskor az erdészeti hatóság számára bemutatni.
29. § (1) Az üzemmód meghatározza az alkalmazható erdőfelújítási eljárásokat és a fakitermelés módját.
(2) Az üzemmód lehet:
a) vágásos: az erdőben a véghasználatok rendszeres ciklikussággal követik egymást;
b) szálaló: felújítási kötelezettséget keletkeztető véghasználati fakitermelés nem történik, a faállomány fakészlete a szálalási tervben foglaltaknak megfelelően alakul, és a faállomány összetétele, kor- és térbeli szerkezete változatos, és ezzel a folyamatos erdőborítást szolgálja;
c) átalakító: a fő szakmai cél a vágásos üzemmódról a szálaló üzemmódra való áttérés, ezért minden erdőművelési tevékenységnek és fakitermelési módnak az átalakítást, a folyamatos erdőborításra való átállást kell szolgálnia;
d) faanyagtermelést nem szolgáló: az erdőben fakitermelés legfeljebb kísérleti, erdővédelmi vagy erdőfelújítási céllal folytatható, mivel ott a természeti folyamatok szabad érvényesülése a cél, ami a folyamatos erdőborítást szolgálja.
(3) Új erdő telepítésénél az üzemmódot – az erdőtelepítőnek a tulajdonos, illetve közös tulajdon esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított 2/3 részének hozzájárulásával tett javaslatának ismeretében – a faállomány várható szerkezete, fafaj-összetétele és a termőhelyi viszonyok alapján erdőrészletenként az erdészeti hatóság állapítja meg az erdőtelepítési-kivitelezési terv jóváhagyásakor.
(4) Az önerdősülés az engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően telepített, de fennmaradásra engedélyezett erdő üzemmódját a tulajdonos javaslatának ismeretében az erdészeti hatóság állapítja meg.
(5) Az erdő üzemmódjának megváltoztatását az erdőgazdálkodónak a tulajdonos, illetve közös tulajdon esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított 2/3 részének hozzájárulásával benyújtott kérelmére az erdészeti hatóság engedélyezi.
(6) Az üzemmód módosításakor az erdészeti hatóságnak mérlegelnie kell az erdei életközösségben, illetve közvetlen környezetében az üzemmódváltás hatását. Az üzemmód megváltoztatását az erdőgazdálkodó az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint kérelmezheti.
(7) Az átalakító és szálaló üzemmódban kezelt erdőkre az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerint átalakítási vagy szálalási tervet kell készíteni, melyet az erdészeti hatóság határozatban hagy jóvá.
30. § (1) Az erdővagyon védelmét, a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység tervszerűségét az állam
a) a körzeti erdőgazdálkodási és tervezési szabályokról szóló miniszteri rendelet kiadásával (a továbbiakban: erdőtervrendelet),
b) a hosszú távra – legalább tíz évre – szóló körzeti erdőterv készítésével (a továbbiakban: körzeti erdőterv),
c) az Adattár működtetésével és az abban foglalt egyes adatok kötelező felhasználásával, valamint
d) az erdőtervvel és az erdőgazdálkodási tevékenység bejelentési-engedélyezési rendszerével biztosítja.
(2) E törvényben, valamint a külön jogszabályokban foglaltak alapján a miniszter a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben köteles gondoskodni a körzeti erdőterv és a körzeti vadgazdálkodási terv összhangjának megteremtéséről.
31. § (1) Az egyes körzetekre vonatkozó tervezési alapelveket, az erdei haszonvételek lehetséges felső határát jelentő keretszámokat, a körzetben tervezett erdőszerkezet-átalakítások ütemét és mértékét, a körzetre jellemző általános előírásokat, valamint az állami tulajdonban lévő és a nem gazdasági rendeltetésű erdőkre vonatkozó szabályokat a miniszter az erdőtervrendeletben állapítja meg.
(2) Az erdőtervrendelet előírásai az előző erdőtervi időszak erdőgazdálkodásának hatósági értékelésén, az Adattár adatai alapján a körzetre vonatkozó átfogó hozamvizsgálaton, és a körzet területére vonatkozó természetvédelmi kezelési és egyéb tervek előírásain alapulnak.
32. § (1) Az erdőtervrendeletben foglalt tervezési alapelvekre és előírásokra vonatkozó javaslatot az erdészeti hatóság állítja össze. A javaslat kötelező tartalmi elemei különösen az erdei haszonvételek felső határának keretszámai a véghasználati módok szerint még tervezhető legnagyobb terület, az előhasználatok mértéke; védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás üteme és mértéke, az egyes faállománytípus-csoportok vágásérettségi szakaszai, valamint a vegetációs időszakra vonatkozó előírások.
(2) A körzet szerint illetékes erdészeti hatóság a javaslat kidolgozása során az érintett erdőgazdálkodók, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott hatóságok (e § alkalmazásában a továbbiakban: hatóságok), a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv, a körzet területén található helyi önkormányzatok, az erdészeti vagy természetvédelmi célra alakult civil szervezetek bevonásával egyeztető tárgyalást tart.
(3) Az egyeztető tárgyalásról az érintett erdőgazdálkodókat, hatóságokat, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervet, önkormányzatokat értesíteni kell, továbbá annak tárgyáról, időpontjáról és helyszínéről hirdetményi úton is tájékoztatást kell adni az érintett önkormányzatok hirdetőtábláján.
(4) Az egyeztető tárgyaláson résztvevők erdei életközösséggel, annak fenntartható használatával, védelmével kapcsolatos javaslatait, amennyiben nem ütköznek jogszabályba, továbbá nem akadályozzák a fenntartható erdőgazdálkodást, az erdészeti hatóság beépíti a javaslatba.
(5) Az erdészeti hatóság a javaslatot felterjeszti a miniszternek.
(6) A felterjesztésnek tartalmaznia kell az egyeztetések tényét, időpontját, az egyeztetés ellenére fennmaradt véleményeltérést, a képviselt álláspontokat és azok indokait.
33. § (1) A körzeti erdőterv az erdőtervrendeletben meghatározott keretek között és szabályok szerint az erdő rendeltetésének betöltését, folyamatos fenntartását, szolgáltatásainak, haszonvételeinek, hozadékának biztosítását, az erdőhöz fűződő közérdek érvényesülését szolgáló adatállomány, és gazdálkodási javaslatokat tartalmazó iránymutatás, amely a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeit a közérdeknek leginkább megfelelő módon biztosítja.
(2) A körzeti erdőterv tartalmazza az adott körzetre vonatkozóan
a) a tervezés alá vont területek ingatlan-nyilvántartási helyrajzi számát és területét,
b) az erdőtagok, az erdő- és egyéb részletek erdőgazdasági azonosítóját, területét, rendeltetéseit és üzemmódját,
c) az erdőrészletek termőhelyi viszonyainak és az erdőállományok jellemző adatainak leírását,
d) erdőrészletenként a 7. § (1) bekezdés szerinti természetességi állapotot,
e) erdőrészletenként az erdő rendeltetésének vagy rendeltetéseinek és üzemmódjának megfelelően javasolt erdőfelújítási feladatokat,
f) erdőrészletenként az erdei haszonvételek javasolt mértékét, gyakorlásának módját,
g) az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő átfogó adatokat, valamint azok elemzését,
h) az erdészeti nyilvántartási térképeket,
i) a védett természeti területen a védelemhez, illetve a Natura 2000 területeken a közösségi és kiemelt jelentőségű élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzéséhez szükséges javaslatokat.
34. § (1) A körzeti erdőtervet az erdészeti hatóság készíti el.
(2) A körzeti erdőterv készítése során
a) az erdőfelújítási feladatok meghatározásánál előnyben kell részesíteni a természetes és természetszerű erdők megőrzését és fenntartását;
b) az erdőnevelési feladatok meghatározásánál gondoskodni kell a természetes elegyfajok megőrzéséről;
c) az alkalmas termőhelyeken – különösen a védelmi és közjóléti rendeltetésű erdőkben – fel kell hívni az erdőgazdálkodó figyelmét a folyamatos erdőborítást biztosító, szálaló, illetve átalakító üzemmód alkalmazásának lehetőségére.
35. § (1) A körzeti erdőtervezés megkezdésének időpontjáról, lefolyásáról az érintett erdőgazdálkodókat, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott hatóságokat (e § alkalmazásában a továbbiakban: hatóságok), a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervet, a körzet területén található helyi önkormányzatokat értesíteni kell, és arról hirdetményi úton is tájékoztatást kell adni.
(2) Az érintett erdőgazdálkodók, hatóságok, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv, a körzet területén található helyi önkormányzatok, az erdészeti vagy természetvédelmi célra alakult civil szervezetek a körzeti erdőtervezés megkezdésétől számított 45 napig az erdőgazdálkodással kapcsolatos írásos javaslatokat tehetnek.
(3) A terepi felvételezést követően az erdészeti hatóság erdőrészlet szintű tárgyalást tart, amelyen az erdőgazdálkodó, az érintett hatóságok, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv vehet részt.
(4) Az erdőrészlet szintű tárgyalások lezárását követően a körzet egészére vagy annak egy részére vonatkozóan az erdészeti hatóság a (2) bekezdés szerinti javaslatot benyújtók, valamint a lakosság bevonásával egyeztető tárgyalást tart. Az erdészeti hatóság az egyeztető tárgyaláson tájékoztatást ad a körzet vagy körzetrész természetbeni állapotáról, a következő időszak erdőgazdálkodási lehetőségeiről és korlátairól, valamint meghallgatja és mérlegeli az ezzel kapcsolatban elhangzott észrevételeket, véleményeket.
(5) A körzeti erdőtervezés befejezésekor az erdészeti hatóság záró tárgyalást tart. A záró tárgyalásról az érintett erdőgazdálkodókat, hatóságokat, a körzet területén található helyi önkormányzatokat, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervet értesíteni kell.
36. § (1) Az erdőgazdálkodás fenntarthatóságának folyamatos biztosítása érdekében az erdészeti hatóság a körzeti erdőterv készítésekor az adott körzetre vonatkozó hozamvizsgálatot végez.
(2) A körzeti erdőterv készítésekor végzett hozamvizsgálat eredményétől függően az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott esetben az erdészeti hatóság a fahasználati lehetőségek korlátozását – elsősorban az állami területeken – rendelheti el.
37. § (1) Erdőben és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen elhelyezett közjóléti létesítményekről az erdészeti hatóság nyilvántartást vezet.
(2) Az erdők és az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületek közjóléti funkciójának fejlesztése és összehangolása érdekében erdőtervezési körzetenként közjóléti fejlesztési tervet kell készíteni.
38. § (1) Az erdők nyilvántartása, az erdőgazdálkodás kiszámítható működése és országos szintű szabályozása érdekében a miniszter Adattárat működtet.
(2) Az Adattár az alábbi adatokat tartalmazza:
a) az erdőgazdálkodó erdőgazdálkodói kódját;
b) az erdőgazdálkodás során betartandó, az erdészeti hatóság határozatában megállapított
ba) általános,
bb) az átalakító és szálaló üzemmódban lévő erdők átalakítási vagy szálalási terveiben foglalt, valamint
bc) a védett természeti és a Natura 2000 területeken lévő erdőkben alkalmazandó különös előírásokat;
c) a 33. § (2) bekezdése szerinti, a körzeti erdőtervben megállapított adatokat;
d) a jóváhagyott erdőtelepítési-kivitelezési tervek adatait;
e) a 41. § szerint bejelentett egyes erdőgazdálkodási tevékenységek adatait;
f) az erdőben elvégzett egyes erdőgazdálkodási tevékenységek adatait;
g) az erdő faállományának mennyiségében és minőségében bekövetkezett változásokat;
h) az erdészeti és közjóléti létesítmények adatait.
(3) Az Adattárban erdőként kell nyilvántartani:
a) az e törvény hatálybalépésekor az Adattárban erdőként nyilvántartott területet,
b) az ingatlan-nyilvántartásban erdő művelési ágban nyilvántartott területet,
c) a 6. § (1) bekezdés b) pontja szerinti faállományt,
d) az időlegesen igénybe vett erdő területét,
e) a 6 méternél kisebb átlagos szélességű nyiladékot és tűzpásztát.
39. § (1) Az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő tervezés, irányítás, ellenőrzés és tájékoztatás az Adattár adatainak felhasználásával történik.
(2) Az Adattár adatai országosan vezetettek és nyilvánosak, és azokból az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint – elektronikus úton is – teljes vagy szemle másolat adható.
(3) A védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv részére, a működési területükön fekvő védett és Natura 2000 területek Adattárban szereplő adataihoz történő elektronikus hozzáférést az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint biztosítani kell.
40. § (1) A körzeti erdőterv alapján az erdőgazdálkodó jogait és kötelezettségeit az erdészeti hatóság erdőterv határozatban (a továbbiakban: erdőterv), hivatalból állapítja meg.
(2) Amennyiben az erdő rendeltetésében, állapotában bekövetkezett, a körzeti erdőterv elkészítésekor előre nem látott változás ezt indokolja, az erdészeti hatóság a tudomásszerzést követően hivatalból indított eljárás során határozatban dönt az erdőterv módosításáról.
(3) Amennyiben a gazdálkodási viszonyokban bekövetkezett, a körzeti erdőterv elkészítésekor előre nem látott változás ezt indokolja, az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodó kérelmére indított eljárásban dönt az erdőterv módosításáról.
(4) Az erdőtervben az egyes erdőrészletekre határozattal meghatározott fahasználati lehetőségek, felújítási kötelezettségek az adott erdőrészlet mindenkori erdőgazdálkodóját jogosítják és kötelezik.
41. § (1) Az erdőgazdálkodó az erdő fenntartására, védelmére, valamint az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott erdőgazdálkodási tevékenységet az erdészeti hatósághoz történt előzetes bejelentést követően végezhet.
(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott fahasználati, erdőművelési tevékenységeket, valamint ha a bejelentett fahasználat következtében erdőfelújítási kötelezettség keletkezik, az erdőgazdálkodó által az erdőtervi lehetőségek közül választott erdősítési előírást, valamint a jogosult erdészeti szakszemélyzet ellenjegyzését.
(3) Az erdőterv előírásainak megfelelően tervezett és bejelentett erdőgazdálkodási tevékenységek a bejelentést követő 31. naptól, a 100 erdőrészletnél vagy 500 hektárnál nagyobb területet érintő bejelentés esetén a 46. naptól az erdőtervvel összhangban, az abban foglaltaknak megfelelően, a bejelentésben megjelölt évben végezhetők. A bejelentésben csak a bejelentés éve vagy a bejelentés időpontját követő naptári év jelölhető meg.
(4) Az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodási tevékenységeket feltételhez köti, korlátozza, súlyos vagy ismételt jogsértés esetén megtiltja, amennyiben
a) az erdőgazdálkodó gazdálkodása során e törvényben és az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírt szabályokat megszegte,
b) az erdő állapotában korábban előre nem látható esemény következett be, vagy
c) a védett természeti területen a védelmi célok megváltozását eredményező, illetve azokat veszélyeztető, korábban előre nem látható esemény következett be.
(5) Védett természeti területen, Natura 2000 területen a természetvédelmi hatóság a (4) bekezdés szerinti eljárás lefolytatását az erdészeti hatóságnál az ott megfogalmazott eseteken túl akkor is kezdeményezheti, ha az erdőgazdálkodó erdőgazdálkodási tevékenysége során a természetvédelmi célok megvalósítására vonatkozó előírásokat megszegte.
(6) A (4) és (5) bekezdés alapján előírt feltételnek, elrendelt korlátozásnak, tiltásnak a bekövetkezett eseménnyel arányosnak kell lennie.
(7) Az erdészeti hatóság a (4) bekezdés szerinti eljárás megindításáról az erdőgazdálkodót és a jogosult erdészeti szakszemélyzetet is köteles értesíteni.
(8) A tárgyévben megkezdett, de be nem fejezett fakitermeléseket az erdészeti hatóság részére be kell jelenteni, melyek a tárgyévet követő év végéig végrehajthatók.
(9) A működési területe szerint érintett, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv minden olyan, a körzeti erdőtervezés időpontjában nem ismert adatot, tényt, változást haladéktalanul köteles az erdészeti hatóságnak a tudomásszerzést követően bejelenteni, amely a (4) bekezdés szerinti korlátozás elrendelését vonhatja maga után.
(10) Az (1) bekezdés szerinti, védett természeti területeket érintő bejelentések adatait az erdészeti hatóság – az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint – a természetvédelmi hatóságnak haladéktalanul megküldi.
(11) A természetvédelmi hatóság a bejelentés kézhezvételétől számított 15 napon belül, a 100 erdőrészletnél vagy 500 hektárnál nagyobb területet érintő bejelentés esetén 30 napon belül a bejelentett erdőgazdálkodási tevékenység feltételhez kötését, korlátozását, tiltását kezdeményezheti az erdészeti hatóságnál, ha
a) az erdő állapotában korábban előre nem látható esemény következett be, vagy
b) a védett természeti területen a védelmi célok megváltozását eredményező, illetve azokat veszélyeztető, korábban előre nem látható esemény következett be.
42. § (1) Az erdőgazdálkodó köteles bejelenteni az erdészeti hatóságnak
a) az erdőtelepítés elsőkivitelét,
b) az erdőfelújítás sikeres első erdősítését, valamint
c) a 41. § (1) bekezdés szerinti egyéb tevékenységek elvégzését
az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott formában és határidőre.
(2) Az erdőgazdálkodónak az (1) bekezdés szerinti bejelentése csak a jogosult erdészeti szakszemélyzet ellenjegyzésével érvényes.
43. § (1) Az erdőgazdálkodási tevékenységek közül a nyilvánosság biztosítása szempontjából jelentős tevékenységnek minősül:
a) az erdészeti magánút létesítése, bővítése,
b) védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőben az erdőterv módosítása,
c) védelmi és közjóléti, valamint az állam kizárólagos tulajdonában álló gazdasági elsődleges rendeltetésű erdőben a növedékfokozó gyérítés, a tarvágás, a fokozatos felújítóvágás, az egészségügyi fakitermelés és a szálaló vágás.
(2) Az erdészeti hatóság köteles
a) az (1) bekezdés a) és b) pont esetén a tevékenység engedélyezése, illetve a módosítás iránti kérelem beérkezését követő 8 munkanapon belül,
b) az (1) bekezdés c) pont esetén a körzeti erdőterv elkészítését követően 30 napon belül
az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott tájékoztatást a honlapján közzétenni. A tájékoztatás közzétételét követő 8 napon belül bárki írásos észrevételt tehet a honlapon keresztül.
(3) Az erdészeti hatóság közmeghallgatást tart, ha:
a) a (2) bekezdés szerinti tájékoztatás kapcsán tett észrevételek alapján azt indokoltnak tartja, vagy
b) elvégzett erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggésben szükségesnek látja az adott térségben a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenységgel kapcsolatban a nyilvánosság véleményének megismerését.
44. § Erdőtelepítés az erdészeti hatóság által jóváhagyott erdőtelepítési-kivitelezési terv alapján végezhető.
45. § (1) Az erdészeti hatóság megtagadja vagy feltételekhez köti a természetes és természetszerű erdő, valamint a nem erdő művelési ágú védett területek kétszáz méteres körzetében az idegenhonos fafajokkal tervezett erdő telepítésére vonatkozó erdőtelepítési-kivitelezési terv jóváhagyását, ha az a meglévő erdő természetességi állapotának megőrzését, vagy védett természeti terület fennmaradását veszélyezteti.
(2) Az erdőtelepítés, valamint a fásítás során figyelemmel kell lenni arra, hogy a faállomány a függőleges koronavetület növekedésével arányosan a földrészlet határán belül maradjon, továbbá arra, hogy a faállomány szomszédos ingatlan hasznosítását az indokolt mértéket meghaladó módon ne korlátozza, illetve azt ne veszélyeztesse.
(3) Az erdészeti hatóság által jóváhagyott erdőtelepítési-kivitelezési terv 5 évre szól.
(4) Az erdőtelepítéshez, valamint a fásításhoz csak az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott és igazolt minőségű szaporítóanyagot szabad felhasználni.
46. § (1) Az erdőtelepítési-kivitelezési terv tartalmát és elkészítésének részletes szabályait az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály állapítja meg.
(2) A jóváhagyott erdőtelepítési-kivitelezési terv tartalmát – szükség szerint a megvalósulásnak megfelelő módosításokkal – a telepítés elsőkivitelének végrehajtása után az erdészeti hatóság az Adattáron átvezeti, és az engedélyest erdőgazdálkodóként nyilvántartásba veszi.
47. § (1) A fásítások és a szabad rendelkezésű erdők telepítését legalább az elsőkivitel megkezdése előtt 45 nappal előzetesen be kell jelenteni az erdészeti hatóságnak.
(2) Az erdészeti hatóság a fásítás és a szabad rendelkezésű erdő telepítését megtagadja, vagy feltételekhez köti, a természetes és természetszerű erdő, valamint a nem erdő művelési ágú védett területek kétszáz méteres körzetében, ha a telepítés a meglévő erdő természetességi állapotának megőrzését, vagy védett természeti terület fennmaradását veszélyezteti.
(3) Az erdészeti hatóság a fásítás és a szabad rendelkezésű erdő telepítését megtiltja, ha az sérti az erdő telepítésére vagy az engedély nélkül telepített erdő fennmaradására vonatkozó rendelkezéseket.
(4) Fásítás és szabad rendelkezésű erdő telepítésének bejelentése helyett a telepítő, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint kérelmezheti az erdészeti hatóságtól a telepítés engedélyezését. Az engedély 5 évre szól.
48. § (1) Az engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően telepített erdő fennmaradásáról az erdészeti hatóság határozatban dönt.
(2) Az engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően telepített erdő, valamint az önerdősülés teljes vagy részleges felszámolását az erdészeti hatóság abban az esetben rendeli el, ha
a) annak faállománya a termőhelyre vagy a környező erdőkre káros hatással van, vagy növekedése nyomán előre láthatóan káros hatással lesz;
b) annak fennmaradása jogszabályba ütközik.
(3) A bejelentés nélkül vagy az erdészeti hatóság bejelentésre tett korlátozó és tiltó rendelkezéseivel ellentétesen telepített fásítás és szabad rendelkezésű erdő esetében az (1) és (2) bekezdések szerint kell eljárni.
49. § Az erdőtelepítést az erdészeti hatóság hivatalból vagy kérelemre indult eljárásban meghozott határozatával befejezetté nyilvánítja, ha az erdőtelepítési-kivitelezési tervben meghatározott fafajok egyedei az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott számban, arányban és minőségben jelen vannak.
50. § Amennyiben az erdőtelepítés a befejezetté nyilvánítás előtt bármilyen okból meghiúsul és a telepítő a telepítést nem folytatja, az erdészeti hatóság kérelemre az erdőt törli az Adattárból.
51. § (1) Az erdő felújítása az erdő kitermelt vagy kipusztult faállományának újbóli létrehozására irányuló tevékenység.
(2) Az erdő felújítása történhet:
a) természetes módon:
aa) a kitermelésre kerülő faállomány talajra hulló magjáról (mageredetű természetes felújítás);
ab) a kitermelt faállomány gyökeréről vagy tuskójáról kihajtott sarjakról (sarjeredetű természetes felújítás);
b) mesterséges módon, melynek során a letermelt vagy kipusztult és eltávolított faállomány helyén magvetéssel, csemeteültetéssel vagy dugványozással gondoskodnak a faállomány újbóli létrehozásáról.
(3) Az ország egyes erdészeti tájaiban az erdőfelújítás során alkalmazható, illetve tiltott célállományokat az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály állapítja meg.
(4) Ha a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának feltételei adottak, ezt a felújítási módot kell alkalmazni.
(5) Mesterséges erdőfelújítás esetén csak az erdőtervben előírt célállománynak megfelelő fafajú, igazolt származású és az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott szaporítóanyagot szabad felhasználni.
(6) Származék-, természetes és természetszerű erdővel közvetlenül határos erdőben idegenhonos fafajokkal az erdő mesterséges felújítása csak akkor végezhető, ha az a környező erdők természetességi állapotát nem rontja, nem veszélyezteti.
(7) A véghasználat befejezését követően, továbbá, ha az erdő faállománya összefüggően ötezer négyzetmétert meghaladó területen bármilyen okból kipusztult, illetve a faanyagtermelést szolgáló erdőrészletben a fák koronavetületének területe az erdőrészlet területének hetven százaléka alá csökkent, az erdőgazdálkodónak az erdőfelújítást két éven belül meg kell kezdenie és az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott határidőre be kell fejeznie.
(8) A (7) bekezdés szerinti kötelezettség a felnyíló erdő esetében a fák koronavetületének harminc százalék alá csökkenése esetén keletkezik.
(9) A (7) bekezdés szerinti kötelezettség a 26. § d) pont szerinti elsődleges rendeltetésű erdőben a fák koronavetületének ötven százalék alá csökkenése esetén keletkezik.
52. § Az erdő felújítását az erdészeti hatóság bejelentésre vagy hivatalból indított eljárásban hozott határozatban befejezetté nyilvánítja, ha az erdőtervben szereplő célállománynak megfelelő fafajok egyedei az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott számban, arányban és minőségben jelen vannak.
53. § (1) A befejezett erdőtelepítések és erdőfelújítások (a továbbiakban együtt: befejezett erdősítés) további fejlődését ápolással, ápoló- és tisztítóvágással, valamint törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítéssel (a továbbiakban együtt: erdőnevelés) kell biztosítani, az erdő rendeltetésével vagy rendeltetéseivel és üzemmódjával összhangban.
(2) Az erdőnevelés – beleértve a szálaló és átalakító üzemmódú erdőkben végzett fakitermeléseket is – során biztosítani kell, hogy a faállomány minősége és fejlődési lehetősége javuljon, az erdő élőfakészlete csak átmenetileg csökkenjen, továbbá hogy az erdő talaja és az erdei életközösség maradandó kárt ne szenvedjen.
54. § (1) Az erdészeti hatóság az erdősítés befejezetté nyilvánítását követő öt év elteltével kockázatelemzés alapján felülvizsgálja az erdő állapotát.
(2) Amennyiben az erdő minőségének védelme ezt indokolja, az erdészeti hatóság az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálatot az ott írt időpontnál korábban is megtarthatja, vagy később is megismételheti.
(3) A felülvizsgálat eredményeképpen – az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerint – az erdészeti hatóság az erdőrészletet vagy annak meghatározott részét erdőfelújítási kötelezettség alá vonhatja és elrendelheti az erdősítés megismétlését.
55. § A meglévő erdő természetességi állapotán erdőgazdálkodási beavatkozással történő javítás, valamint sarjeredetű állomány után egy legalább azonos természetességű, nem sarj eredetű állomány létrehozása (erdőszerkezet-átalakítás)
a) faültetvényből, kultúrerdőből átmeneti, származék- vagy természetszerű erdő,
b) átmeneti erdőből származék- vagy természetszerű erdő,
c) származékerdőből természetszerű erdő
létrehozásával történhet.
