Nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné. Ez a szabály a szülőnek a kiskorú gyermekével szemben fennálló tartási kötelezettségére nem irányadó.
3:200. § [A tartási kötelezettség sorrendje]
(1) A tartási kötelezettség – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – az egyenesági rokonokat terheli egymással szemben.
(2) Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben.
(3) Ha a tartásra jogosultnak sem tartásra kötelezhető szülője, sem gyermeke nincs, eltartása távolabbi leszármazóira, tartásra kötelezhető leszármazó hiányában távolabbi felmenőire hárul oly módon, hogy a tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon a távolabbit megelőzi.
(4) Azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenes ági rokona nincs, nagykorú testvére köteles eltartani, feltéve, hogy ezt saját maga, házastársa, élettársa és tartásra rászoruló egyenes ági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.
(5) A tartásra rászoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra történő hivatkozással, hogy tartási jogosultságát érdemtelensége miatt a tartás sorrendjében közelebb álló kötelezettel szemben nem érvényesíthetné.
3:201. § [A házastárs gyermekének tartása]
(1) A házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét, akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.
(2) A szülő házastársának tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartásdíj-fizetési kötelezettségét.
3:202. § [A szülő házastársa és a gyermeket nevelő más személy tartása]
(1) A gyermek szülőjének tartásra rászoruló házastársát akkor köteles eltartani, ha a házastárs az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel köteles eltartani a gyermek a korábban őt nevelő más személyt.
3:203. § [A tartás sorrendje a gyermekek és a szülők között]
Tartásra
a) a vér szerinti gyermek, a szülő házastársa által nevelt gyermek és a gyermeket nevelő más személy által nevelt gyermek, illetve
b) a vér szerinti szülő – ha a jogi feltételek egyébként fennállnak – a szülő házastársa, illetve a gyermeket nevelő más személy egy sorban jogosult.
3:204. § [A tartási kötelezettség sajátos szabályai]
(1) Több egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg.
(2) Ha a tartásra köteles személy a tartás alól mentesül, a rá eső tartás a vele egy sorban álló kötelezettekre, ilyenek hiányában pedig a sorban utána kötelezettekre hárul.
(3) Annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó tevékenységet és egyéb terhet a tartási kötelezettség megállapításánál figyelembe kell venni.
3:205. § [A tartásra való jogosultság sorrendje]
(1) Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a jogosultság sorrendjében
a) kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket,
b) a gyermek a házastársat, volt házastársat, és a volt élettársat,
c) a házastárs, volt házastárs, a volt élettárs – egymással egy sorban – a szülőt,
d) a szülők – egymással egy sorban – a többi rokont,
e) a többi rokon közül a leszármazó a felmenőt és a leszármazás rendjében a közelebbi rokon a távolabbit megelőzi.
(2) A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg.
3:206. § [Eltérés a sorrendtől]
A bíróság indokolt esetben – kérelemre – mind a tartásra való jogosultság, mind a tartási kötelezettség fenti sorrendjétől eltérhet.
3:207. § [A tartás mértékének és módjának meghatározása]
A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó. Ennek hiányában a jogosult a tartás bírósági megállapítását kérheti.
3:208. § [A tartás mértéke]
(1) A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján állapítja meg.
(2) A jogosult indokolt szükségletei körében megélhetésének ésszerű költségeit kell figyelembe venni.
(3) A leszármazó és a kiskorú testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.
(4) Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szoruló rokon tartásának kötelezettsége a gondozásának és ápolásának költségeire és az azokkal kapcsolatos más szükséges szolgáltatásokra is kiterjed.
(5) Ha a jogosult a tartásra csak részben szorul rá, tartáskiegészítés illeti meg. Ha a jogosult rászorultsága teljes, de a tartására elsősorban köteles rokonai nem képesek az indokolt szükségleteinek megfelelő tartást nyújtani, a sorban következő kötelezettektől kérhet tartáskiegészítést.
3:209. § [A tartás módja]
(1) A tartást a kötelezett – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – elsősorban pénzben szolgáltatja (tartásdíj).
(2) Bármelyik fél kérelmére a bíróság a tartás szolgáltatásának más módját is elrendelheti, ha az a felek körülményeire tekintettel indokolt és az ellen a másik fél nem tiltakozik.
(3) A tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni.
3:210. § [A tartásdíj megállapítása]
A tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani. A járadék összege oly módon is megállapítható, hogy a tartásdíj évente, az öregségi nyugdíj legkisebb összege emelkedésének megfelelően a következő év január 1. napjától – külön intézkedés nélkül – módosul.
3:211. § [Tartással kapcsolatos per indítására jogosultak]
(1) A kiskorút illető tartás iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság, a szülőt illető tartás iránt pedig a szülő érdekében – egyetértésével – a jegyző is indíthat pert.
(2) Az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosult tartásáról maga gondoskodik, illetve őt gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán is pert indíthat.
3:212. § [A tartás időtartama]
(1) A tartás teljesítését a bíróság határozatlan időre rendeli el.
(2) A tartás határozott időtartamra vagy meghatározott feltétel bekövetkeztéig is megállapítható, ha feltehető, hogy a jogosult rászorultsága meghatározott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik.
3:213. § [A tartás mértékének módosítása]
(1) Ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a tartás mértékének vagy a szolgáltatás módjának megváltoztatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában ésszerűen számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható.
(2) A tartásra kötelezett járandóságát folyósító szerv vagy személy a jogosultat – kérelmére – köteles tájékoztatni a kötelezett munkabérének és egyéb juttatásának összegéről.
3:214. § [A tartási kötelezettség megszüntetése]
(1) Ha a tartást bíróság állapította meg, az a személy, akinek a tartásdíjat folyósítják, köteles – a kötelezett egyidejű értesítése mellett – a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő kárért felel. A bejelentést követően a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg.
(2) A kötelezett a tartás megszüntetését kérheti, ha a körülmények megváltozása folytán a tartási kötelezettségének alapjául szolgáló feltételek már nem állnak fenn, vagy a jogosult elmulasztotta az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét.
3:215. § [A tartáshoz való jog és a tartási kötelezettség megszűnése]
(1) A tartáshoz való jog a jogosult halálával, a határozott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik.
(2) A tartási kötelezettség a kötelezett halálával megszűnik. A kötelezett haláláig esedékessé vált és meg nem fizetett tartásdíj azonban – az örökhagyó tartozásaiért fennálló felelősség szabályai szerint – átszáll az örökösökre.
3:216. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]
A szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére a rokontartás közös szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
3:217. § [A rászorultság vélelme]
A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is – legfeljebb azonban a huszadik életévének betöltéséig – érvényesül, ha középfokú iskolai tanulmányokat folytat.
3:218. § [A szülő tartási kötelezettsége]
(1) A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye, vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van.
(2) Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapján nem biztosítható, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szülők az eltartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát – meghatározott részletekben – igénybe vegyék.
3:219. § [A gyermektartás módja]
(1) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (gyermektartásdíj).
(2) A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de tartásáról nem gondoskodik.
(3) Ha a különélő szülő háztartásában hosszabb időt tölt folyamatosan a gyermek, vagy a különélő szülő a gyermek tartásáról egyéb módon természetben gondoskodik, akkor az érintett időszakra a gondozó szülő tartásdíjat nem követelhet.
3:220. § [A szülők megegyezése a gyermektartásról]
(1) A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megegyezése irányadó.
(2) A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, továbbá, ha azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja.
(3) A (2) bekezdés szerinti megállapodás ellenére a bíróság akkor ítélhet meg tartásdíjat, ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása végett indokolt.
3:221. § [A gyermektartásdíj bírósági megállapítása]
(1) A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.
(2) A gyermektartásdíj megállapítása során figyelembe kell venni:
a) a gyermek indokolt szükségleteit,
b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét,
c) a szülők háztartásában eltartott valamennyi gyermeket,
d) a gyermek saját jövedelmét, valamint
e) a gyermeknek, valamint reá tekintettel az őt nevelő szülőnek jövedelmi helyzettől függetlenül juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.
(3) A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.
(4) A tartásdíj összegét – az összes körülmény mérlegelésével – gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell megállapítani. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a keresetlevél beadását megelőző egyévi összes jövedelmét figyelembe kell venni.
3:222. § [A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó szabályok alkalmazása]
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait, valamint a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
3:223. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]
(1) A nagykorú, munkaképes gyermek a 3:217. §-ában foglalt eseten kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai ésszerű időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A szülőt a továbbtanulási szándékról megfelelő időben tájékoztatni kell.
(2) Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.
(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani
a) ha a gyermek a tartásra érdemtelen; érdemtelen a nagykorú gyermek akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot,
b) ha a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, vagy
c) ha ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.
(4) A szülő huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására csak rendkívül indokolt esetben kötelezhető.
3:224. § [A tartásdíj mértéke]
A tartásdíj mértékének megállapításánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.
3:225. § [Tájékoztatási kötelezettség a tanulmányok folytatásáról]
A tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt a továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.
3:226. § [Gyámság alatt álló kiskorú]
Az a kiskorú, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik.
3:227. § [A gyám feladatköre]
A gyám – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a gyámsága alatt álló gyermek gondozója, nevelője, vagyonának kezelője és a gyermek törvényes képviselője.
3:228. § [A gyámrendelés szükségességének bejelentése]
(1) A kiskorú gyermek közeli hozzátartozója és az a személy, akinek a gondozásában a gyermek él, köteles a gyámhatóságnak haladéktalanul bejelenteni, ha a kiskorú részére gyám kirendelése szükséges. A bíróság vagy más hatóság is köteles értesíteni a gyámhatóságot, ha hivatalos eljárása során tudomást szerez arról, hogy valamely kiskorú részére gyámot kell kirendelni. A gyámrendelés szükségességét bárki más is bejelentheti.
(2) A gyámhatóság a gyámrendelés iránt hivatalból intézkedik.
(3) A gyámrendelés részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.
3:229. § [Nevezett gyám]
(1) A gyámság elsősorban azt illeti meg, akit a szülői felügyeletet gyakorló szülő közokiratban, végrendeletben vagy előzetes jognyilatkozatban gyámul megnevezett (nevezett gyám). Ha a szülői felügyeletre egyaránt jogosult szülők más-más gyámot neveztek meg, a gyermek érdekét mérlegelve a gyámhatóság határoz arról, hogy a gyámságot melyikük lássa el.
(2) A nevezett gyámot csak akkor lehet mellőzni, ha
a) a gyámságot nem vállalja,
b) a törvény értelmében gyámságot nem viselhet,
c) a gyámság gyakorlásában – betegség, távollét vagy más ok miatt – akadályozva van, vagy
d) kirendelése a kiskorú érdekét veszélyeztetné.
3:230. § [Rendelt gyám]
(1) Nevezett gyám hiányában a gyámhatóság elsősorban a gyámság ellátására alkalmas közeli hozzátartozót rendel ki gyámul. Ha ilyen hozzátartozó nincs, a gyámhatóság más hozzátartozót vagy arra alkalmas személyt rendel ki, elsősorban azok közül, akik a gyermek gondozásában, nevelésében már korábban részt vállaltak.
(2) A gyámhatóság – a gyermekvédelmi gyámság kivételével – rendszerint minden kiskorú részére külön gyámot rendel ki, azonos helyen nevelkedő testvérek részére azonban gyámul ugyanazt a személyt kell kirendelni (közös gyám), ha az a kiskorúak érdekével nem ellentétes.
3:231. § [Ítélőképes gyermek véleményének figyelembevétele]
A gyámrendelés során az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermek véleményét – korára, érettségére való tekintettel – megfelelő súllyal figyelembe kell venni. Nem rendelhető ki a tizenkettedik életévét betöltött gyermek gyámjául az, aki ellen a gyermek alapos okból, kifejezetten tiltakozik.
3:232. § [Kötelező gyámrendelés]
A gyermek gyámjául kell kirendelni azt a személyt,
a) akinél a gyámhatóság a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte,
b) akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte,
c) aki a gyermeket a gyámhatóság hozzájárulásával családba fogadta.
3:233. § [Gyermekvédelmi gyámság]
(1) Gyermekvédelmi gyámság alá tartozik az a gyermek, akit
a) átmeneti vagy tartós nevelésbe vettek, vagy
b) ideiglenes hatállyal nevelőszülőknél, gyermekotthonban vagy pszichiátriai betegek otthonában helyeztek el, és szülője ellen a szülői felügyelet megszüntetése iránti per indult.
(2) Gyermekvédelmi gyámság esetén gyámul a gyámságot vállaló és arra alkalmas nevelőszülő rendelhető ki. Annak a gyermekotthonnak a vezetőjét, ahol a gyámhatóság a gyermeket elhelyezte, a gyermek gyámjául kell kirendelni.
(3) A gyámhatóság gyermekvédelmi gyámul hivatásos gyámot rendel ki, ha
a) az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek otthonában helyezte el,
b) a nevelőszülő a gyámságot nem vállalja, vagy
c) a szülő hozzájárult gyermeke titkos örökbefogadásához, és a gyámhatóság a gyermeket ideiglenesen a leendő örökbefogadó szülőnél helyezte el.
3:234. § [Többes gyámrendelés]
(1) A gyermek részére kivételesen több gyám is kirendelhető. Többes gyámrendelésre akkor kerülhet sor, ha
a) a gyermeket saját háztartásukban nevelő házastársak közösen vállalják a gyámságot,
b) a gyámság alá tartozó kiskorú két közeli hozzátartozója vállalja együttesen a gyámságot, vagy
c) a gyermek vagyonának kezelése, egyes más ügyeinek intézése különös szakértelmet igényel.
(2) A (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a gyámhatóságnak meg kell határoznia a gyámok feladatkörének pontos megosztását.
3:235. § [A gyámság viselésének feltételei]
(1) Gyám lehet minden nagykorú személy, akivel szemben a törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn és személyében, körülményeiben alkalmas a gyámság ellátására.
(2) Gyámul – a gyermekotthon vezetője és a hivatásos gyám kivételével – csak az rendelhető ki, aki a gyámi tisztséget vállalja.
3:236. § [Kizárás a gyámság viseléséből]
(1) Nem rendelhető ki gyámul az a személy,
a) akinek cselekvőképességét a szülői felügyelet gyakorlásával összefüggésben korlátozták,
b) aki a szülői felügyeletet megszüntető vagy a közügyektől eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll,
c) akinek szülői felügyeleti joga azért szünetel, mert gyermekét a gyámhatóság átmeneti nevelésbe vette,
d) akinek a gyermekét tartós nevelésbe vették,
e) akinek a gyermekét örökbefogadhatónak nyilvánították, valamint
f) akit a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő a gyámságból közokiratban, előzetes jognyilatkozatban vagy végrendeletben kizárt.
(2) Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő azt a személyt zárta ki a gyámságból, akit a másik szülő gyámul nevezett, a kiskorú gyermek érdekeinek figyelembevételével a gyámhatóság dönti el, hogy melyik rendelkezés érvényesüljön.
3:237. § [A gyámság gyakorlása]
(1) A gyám tevékenységét a gyermek érdekeinek megfelelően köteles gyakorolni. Ennek során biztosítania kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú az őt érintő döntések előkészítésében részt vehessen, véleményt nyilváníthasson.
(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadóak a gyám jogaira és kötelezettségeire is.
3:238. § [A gyám jogkörének korlátai]
(1) A gyám nem jogosult a gyermek nevének meghatározására vagy megváltoztatására, és nem adhat hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek örökbefogadásához.
(2) A gyám jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha az a gyermek családi jogállására és az ezzel kapcsolatos perindításra vonatkozik.
(3) A gyermekvédelmi gyám a gyermek gondozási helyét csak a gyámhatóság jóváhagyásával változtathatja meg.
(4) Ha a gyermekvédelmi gyám hivatásos gyám, a gyermek gondozásával és nevelésével kapcsolatos feladatokat a nevelőszülő, a gyermekotthon vagy a fogyatékosok és pszichiátriai betegek otthona biztosítja.
3:239. § [A gyám vagyonkezeléssel kapcsolatos jogai és kötelezettségei]
(1) A gyám köteles a gyermek pénzét és értéktárgyait – ha azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell – a gyámhatóságnak átadni.
(2) Ha a gyermekvédelmi gyámságot a nevelőszülő látja el, a gyermek vagyonát csak akkor kezelheti, és a gyermeket vagyoni ügyeiben csak akkor képviselheti, ha arra a gyámhatóság – kérelmére – feljogosítja. A gyámhatóság vagyonkezelésre vonatkozó felhatalmazása a vagyon egészére vagy az ügyek meghatározott csoportjára vonatkozhat. Felhatalmazás hiányában a vagyonkezelésről az erre rendelt külön gyám gondoskodik.
(3) A nevelőszülő a (2) bekezdésben előírt felhatalmazás nélkül is megkötheti a gyermek képviseletében a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó szerződéseket.
3:240. § [Gyámhatósági felügyelet a gyám működése felett]
(1) A gyám működését a gyámhatóság rendszeres felügyelete – gyermekvédelmi gyámság esetén irányítása – alatt látja el. Tevékenységéről bármikor köteles felvilágosítást adni a gyámhatóságnak.
(2) A gyámhatóság a gyám jogkörét korlátozhatja, intézkedéseit a gyermek érdekében hivatalból vagy a gyámság alatt álló gyermek vagy közeli hozzátartozói kérelmére – ideértve a szülőt is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel – meg is változtathatja.
(3) A gyámhatóság a gyámság alatt álló kiskorú fontosabb ügyeiben határozathozatal előtt köteles a gyámot, az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermeket és indokolt esetben a kiskorú közeli hozzátartozóit meghallgatni.
3:241. § [A gyám költségeinek és kiadásainak megtérítése]
(1) A gyermek megélhetését szolgáló juttatásokat, így különösen a tartásdíjat, gyermekvédelmi, családtámogatási és társadalombiztosítási ellátásokat – ha törvény kivételt nem tesz – a gyám részére kell folyósítani.
(2) A gyám a gyermek jövedelmét a gyermek szükséges tartására igénybe veheti. Ha a gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a gyám az eltartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát – meghatározott részletekben – igénybe vegye.
(3) A gyám a gyámság ellátásával kapcsolatos indokolt kiadásainak, költségeinek megtérítését a gyermek jövedelméből igényelheti. Megfelelő jövedelem hiányában a kiadások, költségek megtérítéséről a gyámhatóság gondoskodik.
3:242. § [A gyám számadási kötelezettsége]
(1) A gyám a vagyonkezelésről – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – évenként köteles a gyámhatóságnak számot adni.
(2) Ha a gyámság alatt álló jövedelme nem haladja meg a külön jogszabályban meghatározott mértéket, a gyám számára – a gyermekvédelmi gyám kivételével – a gyámhatóság egyszerűsített számadást is engedélyezhet. Ha a gyámságot közeli hozzátartozó látja el, a gyám az egyszerűsített számadási kötelezettség alól is mentesíthető.
(3) A gyámhatóság – indokolt esetben – a gyámot az (1)–(2) bekezdésben meghatározott eseteken kívül hivatalból, vagy a korlátozottan cselekvőképes gyámság alatt álló, illetve a gyámság alatt álló hozzátartozója kérelmére – eseti számadásra kötelezheti.
3:243. § [A gyámság és a gyám tisztségének megszűnése]
(1) A gyámság megszűnik, ha a gyámság alatt álló meghal, szülői felügyelet alá kerül, vagy nagykorúságát eléri.
(2) A gyám tisztsége megszűnik:
a) a gyámság megszűnésével,
b) a gyám felmentésével,
c) a gyám elmozdításával,
d) a gyám halálával.
3:244. § [A gyám felmentése]
(1) A gyámhatóság a gyámot felmenti, ha
a) a gyám fontos okból felmentését kéri,
b) a gyám alkalmatlannak bizonyul a gyámi tisztségre, vagy
c) a kirendelést követően szerez a gyámhatóság tudomást olyan akadályról, vagy utólag keletkezik olyan akadály, amely miatt gyámságot nem viselhet.
(2) A gyermekvédelmi gyámot a gyámhatóság akkor is felmenti, ha
a) a gyermek gondozási helyét megváltoztatja,
b) a gyermekotthon vezetőjének vezetői beosztása megszűnt.
(3) A gyámhatóság kivételesen felmentheti a gyámot akkor is, ha a gyermek érdekében más személy gyámként való kirendelése indokolt.
3:245. § [A gyám elmozdítása]
(1) A gyámhatóság a gyámot elmozdítja, ha a gyám jogaival visszaél, kötelességét elhanyagolja, vagy olyan cselekményt követ el, amellyel a gyámsága alatt álló gyermek érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti, vagy amely miatt a feladat ellátására méltatlanná válik.
(2) Ha alaposan feltételezhető, hogy a gyámot el kell mozdítani és a késedelem veszéllyel járhat, a gyámhatóság a gyámot e tisztségéből azonnali hatállyal felfüggeszti.
3:246. § [A gyám kötelezettségei a gyámi tisztség megszűnésekor]
(1) A gyám tisztségének megszűnése után köteles a gyámhatóságnak működéséről jelentést, a korábban a kezelése alatt lévő vagyonról pedig végszámadást előterjeszteni.
(2) A gyám ellen számadási kötelezettsége alapján támasztható követelések a gyámot a vagyonkezelés alól felmentő határozat közlésétől számított egy év alatt évülnek el. Ha azonban a követelés alapjául szolgáló tény menthető okból csak később jutott a jogosult tudomására, a határidőt a tudomásszerzéstől kell számítani.
3:247. § [A gyám kártérítési felelőssége]
A gyám a gyámsága alatt álló gyermeknek a vagyonkezelés során okozott kárért a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint felel.
3:248. § [A gyám és a gyámolt közti vitás követelések érvényesítése]
A gyám és a gyámsága alatt álló személy között keletkezett, vitatott követeléseket bírósági úton az eseti, az időszakos számadás vagy a végszámadás elfogadása után is érvényesíteni lehet.
4:1. § [A birtokos]
(1) Birtokos az, aki a dolgot hatalmában tartja.
(2) Olyan birtokos mellett, aki a dolgot – annak időleges birtokára jogosító jogcím alapján – tényleges hatalmában tartja (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a dolog felett tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos).
(3) Birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges hatalmába került.
(4) A dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut.
4:2. § [Birtokátruházás]
(1) A birtokátruházás az erre irányuló megállapodás alapján a dolognak vagy azoknak az eszközöknek az átadásával valósul meg, amelyekkel a dolog feletti tényleges hatalom gyakorolható.
(2) A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával megvalósul, ha
a) a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja, vagy
b) az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja.
(3) A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak.
(4) Ha a dolog harmadik személy birtokában van, a birtokátruházás a dolog kiadása iránti igénynek a birtokot szerző félre való átruházásával megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtokot szerző fél megállapodnak.
4:3. § [A birtok elvesztése]
(1) A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával véglegesen felhagy vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg.
(2) A birtok nem vész el azzal, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásával időlegesen felhagy vagy a tényleges hatalom gyakorlásában időlegesen akadályoztatva van.
(3) A birtokos halálával vagy jogutódlással való megszűnésével a dolog birtoka a hagyaték megnyíltával vagy a jogutódlással az örökösre vagy a jogutódra száll át. Az örökös vagy a jogutód birtokosi helyzetét az örökhagyó vagy a jogelőd birtokláshoz való jogcíme határozza meg.
4:4. § [A birtokost megillető birtokvédelem]
(1) A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (tilos önhatalom).
(2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg.
(3) Az albirtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben a főbirtokossal szemben.
(4) Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és bármelyik birtokos követelheti a dolog közös birtokba bocsátását.
(5) A közös birtokosok – egymás közötti viszonyuk alapján – egymással szemben is jogosultak birtokvédelemre.
4:5. § [A birtokost megillető önhatalom]
(1) A tilos önhatalom ellen a birtokos – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is felléphet.
(2) Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal csak akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.
4:6. § [Jegyző előtti birtokvédelmi eljárás]
(1) Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.
(2) A jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását, és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelmet kért, nem jogosult a birtoklásra vagy birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. A jegyző határozhat a hasznok, a károk és a költségek kérdésében is.
(3) A jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. Az a fél, aki a jegyző birtokvédelem kérdésében hozott határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül, az ellenérdekű fél ellen indított keresettel, a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.
(4) A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát annak meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani akkor is, ha az érdekelt fél keresetet indított.
(5) A bíróság elrendelheti a birtoklás kérdésében a jegyző által hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása várható. A hasznok, károk és költségek kérdésében hozott határozat alapján végrehajtásnak nincs helye ha az érdekelt fél ebben a kérdésben vagy a birtoklás kérdésében keresetet indított.
(6) A jegyző előtti birtokvédelmi eljárás részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg; az ilyen eljárásban a birtokvita eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a jegyző valónak fogadja el.
4:7. § [A birtokper]
(1) A birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését a bíróságtól kérheti egy év eltelte után vagy ezt megelőzően, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás.
(2) A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. A békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.
4:8. § [A jogalap nélküli birtokos helyzete és kiadási kötelezettsége]
(1) Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni.
(2) A jogalap nélküli birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik. Nem tagadhatja meg a dolog kiadását az, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakosan, vagy csalárd módon szerezte meg.
(3) A jogalap nélküli birtokos jogállására a felelős őrzés szabályai irányadóak.
4:9. § [A jogalap nélküli birtokos megtérítési igénye és elviteli joga]
(1) A jogalap nélküli birtokos – a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadások kivételével – követelheti a dologra fordított szükséges költségei megtérítését, elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat.
(2) A jogalap nélküli birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést.
(3) A jogalap nélküli birtokos az elvitel jogát csak az állag sérelme nélkül gyakorolhatja.
4:10. § [A dolog hasznainak kiadása és a jogalap nélküli birtokos felelőssége]
(1) A jogalap nélküli birtokos köteles a jogosultnak kiadni a dolog meglevő hasznait, valamint a dolog helyébe lépő értéket, kivéve, ha ellenszolgáltatás fejében jutott birtokához és jóhiszemű volt.
(2) A jóhiszemű jogalap nélküli birtokos az addig terjedő időre, amíg a dolgot tőle a jegyző vagy a bíróság előtt vissza nem követelik, az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékének megtérítésére nem köteles, és a dologban bekövetkezett károkért nem felelős. A dolog visszakövetelésétől kezdve – ha nem vált nyilvánvalóan rosszhiszeművé – a használati és a hasznok szedésére vonatkozó jogára a felelős őrzés, felelősségére pedig a kártérítési felelősség általános szabályai az irányadók.
(3) A rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos köteles megfizetni azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott, továbbá a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a dologban bekövetkezett mindazon károkat, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be.
4:11. § [A felelős őrzés fogalma]
Aki a dolgot más érdekében anélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles volna, a dolog őrizetéről a jogosult költségére és veszélyére mindaddig köteles gondoskodni, amíg a jogosult a dolgot át nem veszi. A felelős őrző a dolgot költségei megtérítéséig visszatarthatja.
4:12. § [Jogok és kötelezettségek a felelős őrzés során]
(1) A felelős őrzés tartama alatt a felelős őrző a dolgot nem használhatja, kivéve ha a használat a dolog fenntartásához szükséges. Ha a dolgot a tilalom ellenére mégis használja, a jogosulttal szemben minden olyan kárért felel, amely enélkül nem következett volna be.
(2) A felelős őrző köteles a dolog meglevő hasznait kiadni és az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékét – az őrzésből folyó igényei beszámításával – megtéríteni.
(3) Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a felelős őrző a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja. A gyorsan romló vagy az olyan dolgot, amely esetében a késedelem jelentős értékveszteséggel járna – ha lehetséges – értékesíteni kell, vagy fel kell használni.
(4) Az értékesítésből befolyt összeg valamint a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg.
4:13. § [A tulajdonjog]
(1) A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán – a törvényben meghatározott korlátok között – teljes és kizárólagos jogi uralom illeti meg, amelyből fakadóan joga van bárki más jogosulatlan behatásának kizárására.
(2) A tulajdonost – törvény, bírósági, hatósági határozat, vagy szerződés eltérő rendelkezése hiányában – megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznok szedése, valamint a rendelkezés joga.
4:14. § [A tulajdonjog tárgyai]
(1) Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet.
(2) Dolognak minősül a pénz, az értékpapír, a pénzpiaci eszköz, a társasági részesedés, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erő.
(3) A tulajdonjog szabályai az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével alkalmazhatók.
4:15. § [Az alkotórész]
Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, vagy az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.
4:16. § [A tartozék]
A tulajdonjog kétség esetén kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges, vagy azt elősegíti.
4:17. § [Az épület és a föld tulajdonjoga]
(1) Az épület tulajdonjoga – ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás eltérően nem rendelkezik – a földtulajdonost illeti meg.
(2) Az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba.
4:18. § [A földhasználat szerződéses szabályozásának lehetősége a föld és az épület tulajdonosa között]
(1) A földtulajdonos és az épület tulajdonosa az épület létesítésével és a föld használatával kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket szerződésben szabályozhatják.
(2) A földtulajdonos és az épület tulajdonosa közötti szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha az épület tulajdonosát megillető földhasználati jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
(3) A földtulajdonos és az épület tulajdonosa az épület tulajdonjogáról rendelkező szerződésben megállapodhatnak abban, hogy az épület tulajdonosa az épületet csak a földtulajdonos hozzájárulásával idegenítheti el vagy terhelheti meg. Az épület tulajdonosa a föld tulajdonosától a hozzájárulás megadását követelheti, ha az elidegenítés vagy a terhelés az épület tulajdonosát terhelő kötelezettségek teljesítését vagy az épület szerződésben rögzített célját nem veszélyezteti.
4:19. § [Elővásárlási jog az épület és a föld elváló tulajdona esetén]
Ha a föld és a rajta álló épület tulajdonjoga elválik, a földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosát pedig a földre elővásárlási jog illeti meg.
4:20. § [A köztulajdon]
(1) Az állam kizárólagos tulajdona, valamint az önkormányzat törzsvagyona köztulajdonnak minősül.
(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az állam kizárólagos tulajdonában vannak és forgalomképtelenek különösen
a) a föld méhének kincsei,
b) a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvizek és természetes tavak, valamint ezek medre,
c) a természetes felszíni vizek által véglegesen elhagyott meder és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget,
d) az országos közutak és az országos törzshálózati vasúti pályák,
e) a rádiótávközlési frekvenciák és a hírközlési hálózatok azonosítói, valamint
f) az ország területe feletti légtér.
(3) Törvény a (2) bekezdésben foglaltakon kívül meghatározhatja a kizárólagos állami tulajdon további tárgyait.
(4) A köztulajdon tárgyai törvény és – önkormányzat korlátozottan forgalomképes törzsvagyona esetében – önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában nem idegeníthetők el és nem terhelhetők meg.
(5) A köztulajdon tárgyainak birtokát, használatát, hasznai szedésének jogát – törvényben meghatározott módon – az állam, illetve az önkormányzat másnak átengedheti.
4:21. § [A birtoklás joga]
A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem.
4:22. § [A használat és a hasznok szedésének joga]
A tulajdonos jogosult a dolog használatára, hasznai szedésére, valamint viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott kárt, ha annak megtérítésére más nem kötelezhető.
4:23. § [A dolog használatának általános magánjogi korlátja]
A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.
4:24. § [Kártalanítás a szomszédos ingatlan értékcsökkenése miatt]
A tulajdonos, ha az ingatlanán a jogszabályi előírások szerint folytatott építkezés következtében a szomszédos ingatlanok értéke csökken, az értékcsökkenés mértékének megfelelő kártalanításra köteles.
4:25. § [Kártérítés szakszerűtlen építkezés miatt]
A szakszerűtlen építkezéssel a szomszédos ingatlanban okozott kárért az építtető felelősséggel tartozik akkor is, ha a kárt az építkezéshez igénybe vett közreműködők okozták.
4:26. § [A földtámasz joga]
A tulajdonos nem foszthatja meg a szomszédos épületet a szükséges földtámasztól anélkül, hogy más megfelelő támasztékról gondoskodnék.
4:27. § [A lehulló gyümölcsök felszedésének joga]
A tulajdonos a földjére áthajló ágakról lehullott gyümölcsöket megtarthatja, ha azokat a fa tulajdonosa fel nem szedi; az áthajló ágak és átnyúló gyökerek levágására nem jogosult, kivéve ha azok a föld rendes használatában gátolják, és a fa tulajdonosa azokat felhívás ellenére sem távolítja el.
4:28. § [A szomszédos telek igénybevétele]
(1) Ha közérdekű munkálatok elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak gyümölcsének összegyűjtése, az ágak és gyökerek eltávolítása céljából vagy más hasonló okból szükséges, a tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni.
(2) A tulajdonos a szomszédos ingatlant kártalanítás ellenében használhatja, ha ez a ingatlanán való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok elvégzéséhez szükséges.
4:29. § [A közös határ használata és fenntartása]
(1) Ha az ingatlanokat kerítés, sövény vagy mezsgye választja el egymástól, ennek használatára mindkét szomszéd jogosult.
(2) A fenntartással járó költségek a szomszédokat olyan arányban terhelik, amilyen arányban őket jogszabály a kerítés létesítésére kötelezi. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a költségek a határolt földhosszúság arányában terhelik a szomszédokat.
4:30. § [A határon álló fa és bokor gyümölcsei]
(1) A föld határvonalán álló fa vagy bokor és annak gyümölcse a szomszédokat egyenlő arányban illeti. A fenntartással járó költségeket a szomszédok ugyanilyen arányban viselik.
(2) Ha a határvonalon álló fa vagy bokor valamelyik ingatlan rendeltetésszerű használatát gátolja, ennek az ingatlannak a tulajdonosa követelheti, hogy azt közös költségen távolítsák el. A növényzet kivágására való kötelezésre abban az esetben kerülhet sor, ha az érdeksérelem más módon nem hárítható el.
4:31. § [A tilosban talált állat]
A föld használatára jogosult az ingatlanán lévő idegen állatot mindaddig visszatarthatja, amíg az állat által okozott kárt annak tulajdonosa meg nem téríti.
4:32. § [Eltérés a szomszédjogi rendelkezésektől]
A törvénynek a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseitől jogszabály vagy a felek megállapodása eltérhet.
4:33. § [A szükséghelyzet]
(1) Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély esetében a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a veszély megszüntetése céljából a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják, illetve abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegető veszély esetében ez a kötelezettség a tulajdonost csak akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti.
(2) A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást, attól pedig, aki a veszély megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet.
(3) Ha több személy életét, testi épségét vagy vagyonát fenyegető veszélyt egyes veszélyeztetett tárgyak feláldozásával hárítanak el, az ebből eredő kárt, ha e tárgyak feláldozása szükséges volt, veszélyeztetett érdekeik arányában valamennyien viselik; ezt a szabályt kell alkalmazni a veszély elhárítására fordított szükséges költség megosztására is.
4:34. § [A tulajdonos tűrési kötelezettsége, a közérdekű használat]
(1) Az ingatlan tulajdonosa – ha annak törvényben meghatározott feltételei fennállnak – köteles tűrni, hogy a közérdeket szolgáló, törvényben nevesített szakfeladatok ellátása érdekében a feladatkörüknél, tevékenységi körüknél fogva arra feljogosított személyek – a feladataik ellátáshoz szükséges mértékben – az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg.
(2) Az (1) bekezdés szerinti – a közérdekű használat körébe tartozó, törvényen vagy egyedi hatósági döntésen alapuló – tűrési kötelezettség akkor áll fenn, ha az azzal járó korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem zárja ki, vagy jelentős mértékben nem akadályozza.
(3) Ha a közérdekű használattal kapcsolatos korlátozás a közérdekű használat időtartamára vagy terjedelmére tekintettel a rendeltetésszerű használatot kizárja, lehetetlenné teszi, vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvételét vagy kisajátítását kérheti.
4:35. § [A jóhiszemű túlépítés]
(1) Ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határain túl építkezett, a szomszéd – választása szerint – követelheti, hogy a túlépítő
a) a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást,
b) a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható, vagy
c) az egész földet vásárolja meg.
(2) A szomszéd a földje egészének megvásárlását akkor követelheti a túlépítőtől, ha
a) a föld fennmaradó része a túlépítés következtében használhatatlanná válik, vagy
b) a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik.
4:36. § [A rosszhiszemű túlépítés]
(1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd a jóhiszemű túlépítésre vonatkozó szabályokban foglaltakon túl követelheti, hogy a túlépítő
a) saját földjét és az épületet a gazdagodás megtérítése ellenében bocsássa tulajdonába, vagy
b) az épületet bontsa le.
(2) A szomszéd az épület lebontását akkor követelheti, ha az az okszerű gazdálkodás követelményével nem ellenkezik. A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a túlépítőt terhelik. A túlépítőt megilleti a beépített anyag elvitelének a joga.
(3) A bíróság a túlépítés következményeit a szomszéd választásától eltérően is megállapíthatja; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindkét fél tiltakozik.
4:37. § [A rendelkezési jog tartalma]
(1) A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja, vagy tulajdonjogát más módon megterhelje, másra átruházza vagy azzal felhagyjon. A rendelkezési jog tartalmát jogszabály korlátozhatja.
(2) Ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet.
4:38. § [Elidegenítési és terhelési tilalom alapítása]
(1) A tulajdonos a tulajdonjog tárgyára – erre vonatkozó jog biztosítása érdekében, harmadik személlyel szemben is hatályosan – szerződéssel az elidegenítés vagy a terhelés jogát kizárhatja. Ingatlan esetében az ingatlan- nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál. Közhiteles lajstromban nyilvántartott dologra vonatkozóan a lajstromba történő bejegyzéssel alapítható elidegenítési és terhelési tilalom.
(2) Az elidegenítés kizárása a tulajdonjog átruházásának tilalmán felül – eltérő rendelkezés hiányában – magában foglalja a tulajdonjog tárgya megterhelésének tilalmát is.
(3) Az (1)–(2) bekezdések szerinti tilalom (a továbbiakban: elidegenítési és terhelési tilalom) megszűnik az azzal biztosított jog megszűnésével.
4:39. § [Az elidegenítési és terhelési tilalom hatása]
(1) Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés semmis, feltéve, hogy a rendelkezésre jogot alapító személy rosszhiszemű volt vagy a rendelkezés ellenérték nélkül történt.
(2) Ha a tulajdonjog tárgyán csak elidegenítési tilalom áll fenn, e szabályokat az elidegenítési tilalomba ütköző, ha pedig csak terhelési tilalom áll fenn, a terhelési tilalomba ütköző rendelkezésre kell alkalmazni.
4:40. § [Elidegenítési és terhelési tilalom jogszabály vagy bírósági, hatósági határozat alapján]
A jogszabályban, bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott személyek javára megállapított elidegenítési és terhelési tilalomra a szerződéssel létesített elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
4:41. § [Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés ingatlan-nyilvántartási bejegyezhetősége]
Ingatlanra bejegyzett vagy ingatlanon jogszabály alapján ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is fennálló elidegenítési és terhelési tilalom esetén a tulajdonváltozás vagy a további megterhelés csak az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata esetén jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba.
4:42. § [A tulajdoni igények elévülésének kizártsága]
A tulajdoni igények nem évülnek el.
4:43. § [A tulajdonjog védelme]
(1) A tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését és a jogalap nélküli birtokostól a dolog kiadását.
(2) Ha az albirtokos a dolog birtokát jogosulatlanul engedte át harmadik személynek, a tulajdonos a harmadik személytől az albirtokos nevében követelheti, hogy a dolgot az albirtokosnak adja vissza. Ha az albirtokos a dolog átvételét megtagadja, a tulajdonos a dolog kiadását saját részére követelheti.
(3) Olyan tulajdonos dolog kiadása iránti igényével szemben, aki a dolog tulajdonjogát tényleges átadás nélkül, a dolog kiadása iránti követelés átengedése útján szerezte meg, a dolog birtokosát mindazok a kifogások megilletik, amelyek a dolog kiadása iránti követelést átruházó tulajdonosnak a dolog kiadására irányuló követelésével szemben is megillették volna.
(4) A tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat vagy elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely tulajdonjogának gyakorlását akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi.
4:44. § [Ingatlan-nyilvántartási igény]
Ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse.
4:45. § [Tulajdonostól való tulajdonszerzés]
Átruházással – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni.
4:46. § [Tulajdonszerzés nem tulajdonostól]
(1) Kereskedelmi forgalomban eladott ingó dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos.
(2) Kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. A tulajdonos azonban a dolgot az első szerzéstől számított egy éven belül az ellenszolgáltatás megtérítése fejében visszaválthatja. A felek jogviszonyára egyébként a jóhiszemű jogalap nélküli birtoklás szabályai irányadóak.
4:47. § [Az átruházás]
(1) Az ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a dolog birtokának átruházása szükséges.
(2) Ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
(3) Többszöri eladás esetén az a vevő követelheti a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, aki elsőnek jóhiszeműen birtokba lépett, ha pedig ilyen nincs, a korábbi vevő, kivéve, ha a későbbi vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a többszöri ajándékozás esetén is.
4:48. § [A dematerializált értékpapír tulajdonjogának átruházása]
(1) A dematerializált értékpapír tulajdonosának – az ellenkező bizonyításáig – annak az értékpapírszámlának a jogosultját kell tekinteni, amelyen a dematerializált értékpapírt nyilvántartják.
(2) A dematerializált értékpapír tulajdonának átruházásához az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és az átruházó által az értékpapírszámla vezetőjének adott átutalási megbízás alapján az átruházó értékpapírszámlájának a megterhelése, valamint az értékpapír tulajdonjoga megszerzőjének értékpapírszámláján az értékpapír jóváírása szükséges.
4:49. § [Az okirati formában kiállított névre szóló értékpapír tulajdonjogának átruházása]
(1) Az olyan okirati formában kiállított értékpapír tulajdonjogának átruházásához, amely tartalmazza a jogosult megnevezését, és nem tartalmaz olyan kikötést, amely szerint a kötelezett az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni (névre szóló értékpapír), az átruházásra irányuló jogcímen alapuló birtokátruházáson kívül teljes vagy üres forgatmány szükséges.
(2) A teljes forgatmány a névre szóló értékpapírra vagy az ahhoz csatolt lapra (toldatra) vezetett, az átruházó által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, és megjelöli azt a személyt, akire az értékpapírt átruházzák.
(3) Az üres forgatmány az értékpapír hátlapjára vagy a toldatra rávezetett, az átruházó által aláírt olyan írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, de nem tartalmazza annak a személynek a megjelölését, akire az értékpapírt átruházzák. Üres forgatmánynak minősül az átruházónak az értékpapír hátlapján vagy a toldaton szereplő aláírása is.
(4) Az értékpapír üres forgatmánnyal való átruházása esetében az értékpapír birtokosa
a) az üres forgatmányt kitöltheti a saját nevére vagy más személy nevére,
b) az értékpapírt újból átruházhatja üres forgatmánnyal vagy más személy nevére szóló teljes forgatmánnyal, valamint
c) az értékpapírt harmadik személynek továbbadhatja anélkül, hogy az üres forgatmányt kitöltené és az értékpapírt újabb forgatmánnyal látná el.
(5) Ha jogszabály felhatalmazása alapján a kibocsátó a névre szóló értékpapírba felvett írásbeli nyilatkozatával a forgatmány útján való átruházás lehetőségét kizárja (negatív rendeleti záradék), az értékpapír az engedményezés hatályával ruházható át.
4:50. § [Tulajdonszerzés pénzen és értékpapíron]
Akire az átruházás időpontjában törvényes fizetőeszközként használt pénzt vagy az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok szerint értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.
4:51. § [A hatósági határozat vagy hatósági árverés útján való szerzés]
Aki a dolgot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos.
4:52. § [A tulajdonjog megszerzése és a dolgot terhelő jogok sorsa hatósági határozattal való tulajdonszerzés esetén]
(1) A tulajdonjogot hatósági határozattal szerző jogosult – ha törvény vagy a hatósági határozat eltérően nem rendelkezik –, a tulajdonjogot ingó dolog esetében a hatósági határozatban megjelölt időponttal, ingatlan esetében tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg.
(2) Hatósági árverés esetén az árverési vevő a tulajdonjogot – ha törvény további feltételt nem határoz meg – ingó dolog esetében a dolog birtokának a hatósági árverést végző általi átruházásával, ingatlan esetében pedig a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg.
(3) A dolog tulajdonának hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján való megszerzésével – ha törvény eltérően nem rendelkezik – megszűnnek harmadik személynek a dolgot terhelő jogai, kivéve, ha a hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján szerző e jogokkal kapcsolatban nem volt jóhiszemű.
4:53. § [Az állam kártalanítás nélküli tulajdonszerzése hatósági határozattal]
(1) Ha az állam bírósági, hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdonjogot, a dolog forgalmi értékének erejéig felel a volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor jogszabály, bírósági, hatósági határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségéért. Az állam felelőssége akkor áll fenn, ha a volt tulajdonosnak egyéb lefoglalható vagyontárgyára vezetett végrehajtás eredménytelen volt.
(2) Az állam tulajdonszerzése nem érinti az ingatlan-nyilvántartásban jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jogokat.
4:54. § [A kisajátítás]
(1) Az ingatlan kivételesen, törvényben meghatározott közérdekű célra és feltételekkel, azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás ellenében hatósági határozattal más tulajdonába adható (kisajátítás).
(2) A kártalanításra – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az köteles, aki a kisajátítás alapján a tulajdonjogot megszerzi.
(3) A kisajátításra irányadó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
4:55. § [Az elbirtoklás feltételei]
Elbirtoklás útján tulajdonjogot szerez a dolgon, aki azt sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, egyéb dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja.
4:56. § [A jogcímes elbirtoklás]
Az elbirtoklás öt év elteltével bekövetkezik akkor, ha a birtokos a dolog birtokát a tulajdonostól olyan szerződéssel szerezte, amelynek alapján a tulajdon feltétlen átruházását követelhetné, ha a szerződés az érvényességéhez megkívánt alakszerűségi követelményeknek megfelelne, és a birtokos az ellenszolgáltatást teljesítette.
4:57. § [Jogutódlás az elbirtoklásban]
Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült, ha azonban a birtokos jogelődje elbirtoklás útján a tulajdonjogot már megszerezte, az elbirtoklási időt összeszámítani nem lehet.
4:58. § [Az elbirtoklás kizártsága]
(1) Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy csalárd úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.
(2) Ingatlanon elbirtoklás útján nem lehet tulajdonjogot szerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg.
(3) Az elbirtoklásra vonatkozó általános szabályok megfelelő alkalmazásával birtokolható el a dolog tulajdoni hányada is.
4:59. § [Az elbirtoklási idő nyugvása]
Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra.
4:60. § [Az elbirtoklás megszakadása]
(1) Az elbirtoklás megszakad, ha
a) a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja vagy eziránt bírósághoz fordul,
b) a tulajdonos a dologgal rendelkezik, vagy
c) a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, vagy egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.
(2) Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.
4:61. § [A dolgot terhelő jogok hatása az elbirtoklásra és sorsuk elbirtoklás esetén]
(1) Elidegenítési tilalom fennállása nem zárja ki az elbirtoklással való tulajdonszerzést, ha az elbirtoklás feltételei egyébként fennállnak.
(2) Az ingó dolog tulajdonjogának elbirtoklásával megszűnnek harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az elbirtokló birtokának megszerzése előtt keletkeztek, és amelyekre nézve az elbirtoklás ideje szintén eltelt, kivéve, ha az elbirtokló a harmadik személy jogának fennállásával kapcsolatban nem volt jóhiszemű, vagy ha annak fennállásáról az elbirtoklás idejének eltelte előtt értesült.
4:62. § [Tulajdonszerzés terméken, terményen és szaporulaton]
(1) Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja – ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg –, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá.
(2) Az érintett felek eltérő megállapodásának hiányában, ha valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja, megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, követelheti, hogy a tulajdonos vagy az új jogosult a termékeket, a terményeket, a szaporulatot munkája értékének arányában és máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig – a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint – természetben térítse meg.
(3) A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez a terméken, terményen és dolog szaporulatán.
4:63. § [Tulajdonszerzés növedéken]
A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé. Ezt a szabályt a termékre, a terményre és a szaporulatra nem lehet alkalmazni, ha az valamely jogviszony alapján mást illet.
4:64. § [Tulajdonszerzés gazdátlan dolgokon]
(1) Gazdátlan ingó dolog tulajdonjogát megszerzi, aki a dolgot tulajdonszerzés szándékával birtokba veszi, kivéve, ha a dolgon való tulajdonszerzést törvény tiltja.
(2) Gazdátlan az az ingó dolog, amely még senkinek sem volt a tulajdona, vagy amelynek birtoklásával a tulajdonos a tulajdonról való lemondás szándékával felhagyott.
(3) Ha a tulajdonos a kirepült méhraját két napon belül nem fogja be, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.
4:65. § [Tulajdonszerzés vadakon és halakon]
(1) A vadon élő állatok – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az állam tulajdonában vannak.
(2) A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosultnak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjedt. Ilyen jogosultság hiányában a vadon az a más vadászterületen vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, akinek területéről a vad kiváltott, ha az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt vadászni.
(3) A kifogott hal és egyéb víziállat tulajdonjogát a halászati jog gyakorlására jogosult szerzi meg.
