2. The following provisions of the Convention shall also apply to this Protocol:
- Article 4, on the understanding that, unless otherwise indicated at the time of the notification provided for in Article 16 (2) of this Protocol, any declaration within the meaning of Article 4 (2) of the Convention, shall also apply to this Protocol,
- Article 7, on the understanding that the ne bis in idem principle also applies to legal persons, and that, unless otherwise indicated at the time the notification provided for in Article 16 82) of this Protocol is being given, any declaration within the meaning of Article 7 (2), of the Convention shall also apply to this Protocol,
- Article 9,
- Article 10.
1. Any dispute between Member States on the interpretation or application of this Protocol must in an initial stage be examined by the Council in accordance with the procedure set out in Title VI of the Treaty on European Union with a view to reaching a solution.
If no solution is found within six months, the matter may be referred to the Court of Justice by a party to the dispute.
2. Any dispute between one or more Member States and the Commission concerning the application of Article 2 in relation to Article 1 (e), and Article 7, 8, 10 and 12 (2), fourth indent of this Protocol which it has proved impossible to settle through negotiation may be submitted to the Court of Justice, after the expiry of a period of six months from the date on which one of the parties has notified the other of the existence of a dispute.
3. The Protocol drawn up on the basis of Article K.3 of the Treaty on European Union, on the interpretation, by way of preliminary rulings, by the Court of Justice of the European Communities of the Convention on the protection of the European Communities’ financial interests, of 29 November 1996 (5), shall apply to this Protocol, on the understanding that a declaration made by a Member State pursuant to Article 2 of that Protocol is also valid regarding this Protocol unless the Member State concerned makes a declaration to the contrary when giving the notification provided for in Article 16 (2) of this Protocol.
For the purposes of this Protocol, the non-contractual liability of the Community shall be governed by the second paragraph of Article 215 of the Treaty establishing the European Community. Article 178 of the same Treaty shall apply.
1. The Court of Justice shall have jurisdiction in proceedings instituted by any natural or legal person against a decision of the Commission addressed to that person or which is of direct and individual concern to that person, on ground of infringement of Article 8 or any rule adopted pursuant thereto, or misuse of powers.
2. Articles 168 a (1) and (2), 173, fifth paragraph, 174, first paragraph, 176, first and second paragraphs, 185 and 186 of the Treaty establishing the European Community, as well as the Statute of the Court of Justice of the European Community, shall apply, mutatis mutandis.
1. This Protocol shall be subject to adoption by the Member States in accordance with their respective constitutional requirements.
2. Member States shall notify the Secretary-General of the Council of the European Union of the completion of the procedures required under their respective constitutional rules for adopting this Protocol.
3. This Protocol shall enter into force ninety days after the notification provided for in paragraph 2, by the State which, being a member of the European Union on the date of the adoption by the Council of the act drawing up this Protocol, is the last to fulfil that formality. If, however, the Convention has not entered into force on that date, this Protocol shall enter into force on the date on which the Convention enters into force.
4. However, the application of Article 7 (2) shall be suspended if, and for so long as, the relevant institution of the European Communities has not complied with its obligation to publish the data protection rules pursuant to Article 9 or the terms of Article 11 concerning the supervisory authority have not been complied with.
1. This Protocol shall be open to accession by any State that becomes a member of the European Union.
2. The text of this Protocol in the language of the acceding State, drawn up by the Council of the European Union, shall be authentic.
3. Instruments of accession shall be deposited with the depositary.
4. This Protocol shall enter into force with respect to any State that accedes to it ninety days after the deposit of its instrument of accession or on the date of entry into force of this Protocol if it has not yet entered into force at the time of expiry of the said period of ninety days.
1. Each Member State may reserve the right to establish the money laundering related to the proceeds of active and passive corruption as a criminal offence only in serious cases of active and passive corruption. Any Member State making such a reservation shall inform the depositary, giving details of the scope of the reservation, when giving the notification provided for in Article 16 (2). Such a reservation shall be valid for a period of five years after the said notification. It may be renewed once for a further period of five years.
2. The Republic of Austria may, when giving its notification referred to in Article 16 (2), declare that it will not be bound by Articles 3 and 4. Such a declaration shall cease to have effect five years after the date of the adoption of the act drawing up this Protocol.
3. No other reservations shall be authorized, with the exception of those provided for in Article 12 (2), first and second indent.
1. The Secretary-General of the Council of the European Union shall act as depositary of this Protocol.
2. The depositary shall publish in the Official Journal of the European Communities information on the progress of adoptions and accessions, declarations and reservations and any other notification concerning this Protocol.
IN WITNESS WHEREOF, the undersigned Plenipotentiaries have hereto set their hands.
Done at Brussels, this nineteenth day of June in the year one thousand nine hundred and ninety-seven, in a single original, in the Danish, Dutch, English, Finnish, French, German, Greek, Irish, Italian, Portuguese, Spanish and Swedish languages, each text being equally authentic, such original remaining deposited in the archives of the General Secretariat of the Council of the European Union.
Joint Declaration on Article 13 (2)
The Member States declare that the reference in Article 13 (2) to Article 7 of the Protocol shall apply only to cooperation between the Commission on the one hand and the Member States on the other and is without prejudice to Member States’ discretion in supplying information in the course of criminal investigations.
Commission Declaration on Article 7
The Commission accepts the tasks entrusted to it under Article 7 of the Second Additional Protocol to the Convention on the protection of the European Communities’ financial interests.”
E jegyzőkönyv MAGAS SZERZŐDŐ FELEI, az Európai Unió tagállamai,
HIVATKOZVA az Európai Unió Tanácsának 1997. június 19-i jogi aktusára;
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy biztosítsák országaik büntetőjogának hatékony hozzájárulását az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméhez;
FELISMERVE az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény jelentőségét a közösségi bevételeket és kiadásokat érintő csalások leküzdésében;
FELISMERVE az említett egyezmény 1996. szeptember 27-i jegyzőkönyvének jelentőségét a korrupciós cselekmények leküzdésében, amelyek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek kárt okoznak, illetve kárt okozhatnak;
TUDATÁBAN annak, hogy a jogi személyek részéről elkövetett, illetve a pénzmosást is magukba foglaló cselekmények az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sérthetik vagy veszélyeztethetik;
MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy - amennyiben szükséges - a tagállamok nemzeti jogát megfelelőképpen módosítani kell annak biztosítása érdekében, hogy a jogi személyeket felelősségre lehessen vonni a javukra elkövetett olyan csalások, aktív vesztegetés vagy pénzmosás esetén, amelyek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sérthetik, illetve veszélyeztethetik;
MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy - amennyiben szükséges - a tagállamok nemzeti jogát megfelelőképpen módosítani kell annak érdekében, hogy a csalásokból és korrupciós cselekményekből származó bevételek tisztára mosására irányuló cselekményeket, amelyek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek kárt okoznak, illetve kárt okozhatnak, büntethetővé tegyék, valamint hogy az ilyen csalásokból és korrupciós cselekményekből származó bevételek elkobzását lehetővé tegyék;
MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy - amennyiben szükséges - a tagállamok nemzeti jogát megfelelőképpen módosítani kell annak megelőzése érdekében, hogy a kölcsönös jogsegélyt kizárólag azon az alapon tagadják meg, hogy az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó cselekmények adó-, illetve vámbűncselekmények vagy ilyen cselekménynek tekinthetők;
TUDOMÁSUL VÉVE, hogy bár a tagállamok együttműködését már szabályozza az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény, mégis igény mutatkozik arra, hogy a közösségi jog alapján fennálló kötelezettségek sérelme nélkül megfelelő módon rendelkezzenek a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködésről - beleértve a tagállamok és a Bizottság közötti információcserét is - annak érdekében, hogy hatékonyan felléphessenek azon csalások, aktív és passzív vesztegetés és a velük összefüggő pénzmosás ellen, amelyek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek kárt okoznak, illetve kárt okozhatnak;
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az információcsere előmozdítása és megkönnyítése érdekében szükséges biztosítani a személyes adatok megfelelő védelmét;
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az információcsere nem gátolhatja a folyamatban levő nyomozásokat, valamint azt, hogy ezért gondoskodni kell a nyomozás titkosságának védelméről;
FIGYELEMBE VÉVE, hogy megfelelő rendelkezéseket kell alkotni az Európai Közösségek Bíróságának hatásköréről;
FIGYELEMBE VÉVE végül, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény vonatkozó rendelkezéseit alkalmazhatóvá kell tenni az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó egyes cselekményekre is,
A KÖVETKEZŐ RENDELKEZÉSEKBEN ÁLLAPODTAK MEG:
E jegyzőkönyv alkalmazásában:
a) „egyezmény”: az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján kidolgozott, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény;
b) „csalás” az egyezmény 1. cikkében említett magatartás;
c) - „passzív vesztegetés”: az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez kidolgozott 1996. szeptember 27-i jegyzőkönyv 2. cikkében említett magatartás,
- „aktív vesztegetés”: az ugyanazon jegyzőkönyv 3. cikkében említett magatartás;
d) „jogi személy”: minden jogalany, amely az alkalmazandó nemzeti jog alapján ilyen jogállással rendelkezik, az államok, illetve az egyéb közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületek, valamint a közjogi nemzetközi szervezetek kivételével;
e) „pénzmosás”: a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 1991. június 10-i 91/308/EGK számú tanácsi irányelv 1. cikkének harmadik francia bekezdésében meghatározott magatartások, amelyek a csalásokból - legalábbis a súlyos esetekben - valamint az aktív és passzív vesztegetésből származó jövedelmekkel kapcsolatosak.
Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a pénzmosást bűncselekménynek minősítse.
(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek a csalásért, az aktív vesztegetésért és a pénzmosásért, amelyet - akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva - olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely a következők egyikén alapul:
- a jogi személy képviseletének joga, vagy
- a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga, vagy
- a jogi személyen belüli ellenőrzés joga,
valamint az ilyen csalásban, aktív vesztegetésben vagy pénzmosásban, illetve az ilyen csalás kísérletében bűnsegédként vagy felbujtóként való részességért.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken túlmenően minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek, amikor az (1) bekezdésben említett személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiányossága tette lehetővé, hogy egy neki alárendelt személy az adott jogi személy javára a csalást, az aktív vesztegetést vagy a pénzmosást elkövesse.
(3) A jogi személyeknek az (1) és (2) bekezdés alapján fennálló felelőssége nem zárja ki a büntetőeljárást azon természetes személyek ellen, akik a csalást, az aktív vesztegetést és a pénzmosást tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként követik el.
(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 3. cikk (1) bekezdése alapján felelősséggel tartozó jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal legyen sújtható, beleértve a büntetőjogi, illetve nem büntetőjogi pénzbeli szankciókat, valamint egyéb szankciókat is, mint például:
a) kizárás az állami kedvezményekből, illetve támogatásokból;
b) valamely üzleti tevékenység gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;
c) bírósági felügyelet alá helyezés;
(d) bíróság által elrendelt felszámolás.
(2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 3. cikk (2) bekezdése alapján felelősséggel tartozó jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal vagy intézkedésekkel legyen sújtható.
Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy lehetővé tegye a csalás, az aktív és passzív vesztegetés, valamint a pénzmosás eszközeinek és jövedelmeinek, illetve az ilyen jövedelmekkel azonos értékű vagyonnak a lefoglalását, és - jóhiszemű harmadik fél jogainak sérelme nélkül - elkobzását vagy elvonását. A tagállam a lefoglalt, illetve elkobzott eszközöket, jövedelmeket, illetve egyéb vagyontárgyakat nemzeti jogának vonatkozó rendelkezései szerint köteles kezelni.
Egyetlen tagállam sem tagadhatja meg a kölcsönös jogsegélyt csalás, aktív és passzív vesztegetés, illetve pénzmosás esetén kizárólag azon az alapon, hogy a cselekmény adó- vagy vámbűncselekmény, illetve hogy azt ilyen cselekménynek tekinti.
(1) A tagállamok és a Bizottság együttműködnek a csalások, az aktív és passzív vesztegetés, valamint a pénzmosás ellen folytatott küzdelemben.
Ennek érdekében a Bizottság megadja azt a technikai és operatív segítséget, amire az illetékes nemzeti hatóságoknak szükségük lehet nyomozásaik összehangolásának megkönnyítése érdekében.
(2) A tagállamok illetékes hatóságai információcserét folytathatnak a Bizottsággal a tények feltárásának megkönnyítése, illetve a csalások, az aktív és passzív vesztegetés, valamint a pénzmosás elleni hatékony fellépés biztosítása érdekében. A Bizottság és az illetékes nemzeti hatóságok minden egyes esetben figyelembe veszik a nyomozás titkosságának és az adatvédelemnek a követelményeit. Ennek érdekében, ha egy tagállam információkat szolgáltat a Bizottságnak, akkor különös feltételeket is szabhat azok felhasználását illetően, akár a Bizottság használja fel az ilyen információkat, akár egy másik tagállam, amelynek részére a Bizottság ezeket az információkat továbbíthatta.
A 7. cikk (2) bekezdésében foglalt információcserével összefüggésben a Bizottság a személyes adatok feldolgozását illetően a védelem olyan szintjének biztosításáról gondoskodik, amely egyenértékű a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt védelmi szinttel.
A 8. cikk szerinti kötelezettségekkel összefüggésben elfogadott szabályokat Az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.
(1) A Bizottság egy másik tagállam részére a 7. cikk (2) bekezdésében említett esetleges feltételekre is figyelemmel továbbíthat olyan személyes adatokat, amelyeket feladatainak a 7. cikk szerinti ellátása keretében valamely tagállamtól kapott. A Bizottság tájékoztatja az információt szolgáltató tagállamot az adatok továbbítására irányuló szándékáról.
(2) A Bizottság harmadik ország részére feladatainak a 7. cikk szerinti ellátása keretében valamely tagállamtól kapott személyes adatokat ugyanezen feltételek mellett továbbíthatja, amennyiben az információkat szolgáltató tagállam hozzájárul az adatok továbbításához.
Minden hatóság, amelyet arra a célra jelöltek ki vagy hoztak létre, hogy független adatvédelmi ellenőrzést gyakoroljon azon személyes adatok felett, amelyeket a Bizottság az Európai Közösséget létrehozó szerződésből fakadó feladatainak értelmében birtokol, hatáskörrel rendelkezik ugyanezen feladat ellátására a Bizottság által e jegyzőkönyv értelmében birtokolt személyes adatok tekintetében is.
(1) Az egyezmény 3., 5. és 6. cikkének rendelkezéseit az e jegyzőkönyv 2. cikkében említett magatartásokra is alkalmazni kell.
(2) Az egyezmény alábbi rendelkezéseit e jegyzőkönyvre is alkalmazni kell:
- a 4. cikket azzal a feltétellel, hogy - amennyiben az e jegyzőkönyv 16. cikkének (2) bekezdésében előírt értesítés időpontjában ellentétes értelmű nyilatkozatot nem tesznek - az egyezmény 4. cikkének (2) bekezdése értelmében tett nyilatkozat e jegyzőkönyvre is vonatkozik,
- a 7. cikket azzal a feltétellel, hogy a ne bis in idem elvét a jogi személyekre is alkalmazni kell, továbbá hogy - amennyiben az e jegyzőkönyv 16. cikkének (2) bekezdésében előírt értesítés időpontjában ellentétes értelmű nyilatkozatot nem tesznek - az egyezmény 7. cikkének (2) bekezdése értelmében tett nyilatkozat e jegyzőkönyvre is vonatkozik,
- a 9. cikket,
- a 10. cikket.
(1) Az e jegyzőkönyv értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerült valamennyi vitás kérdést első lépésben, az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében előírt eljárásnak megfelelően a Tanács vizsgálja meg, hogy arra megoldást találjon.
Amennyiben hat hónapon belül nem rendeződik az ügy, a vitás kérdést a felek bármelyike az Európai Közösségek Bírósága elé viheti.
(2) E jegyzőkönyv 2. cikkének az 1. cikk e) pontjával összefüggésben, valamint a 7., a 8., a 10. cikknek és a 12. cikk (2) bekezdése negyedik francia bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban egy vagy több tagállam, illetve a Bizottság között felmerült minden olyan vitát, amelyről bebizonyosodott, hogy tárgyalásos úton nem rendezhető, az Európai Közösségek Bírósága elé lehet vinni az attól az időponttól számított hat hónap lejárta után, amikor a felek egyike jelezte a másik felé, hogy jogvita merült fel közöttük.
(3) Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által, előzetes döntéshozatal révén történő értelmezéséről szóló 1996. november 29-i jegyzőkönyvben foglaltakat e jegyzőkönyvre is alkalmazni kell azzal a feltétellel, hogy annak a jegyzőkönyvnek a 2. cikke értelmében valamely tagállam által tett nyilatkozat e jegyzőkönyv vonatkozásában is érvénnyel bír, hacsak az érintett tagállam nem tesz azzal ellentétes értelmű nyilatkozatot az e jegyzőkönyv 16. cikkének (2) bekezdésében előírt értesítésben.
E jegyzőkönyv alkalmazásában a Közösség szerződésen kívüli felelősségére nézve az Európai Közösséget létrehozó szerződés 215. cikkének második bekezdésében foglaltakat kell irányadónak tekinteni. Ugyanezen szerződés 178. cikkét is alkalmazni kell.
(1) A Bíróság hatáskörrel rendelkezik azokban az eljárásokban, amelyeket bármely természetes vagy jogi személy - a 8. cikk vagy annak alapján elfogadott egyéb szabály megsértése, illetve hatáskörrel való visszaélés alapján - a Bizottság az adott személynek címzett határozata ellen, illetve egyéb olyan határozata ellen indított, amely közvetlenül és egyénileg érinti az adott személyt.
(2) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 168. cikkének (1) és (2) bekezdését, a 173. cikkének ötödik bekezdését, a 174. cikkének első bekezdését, a 176. cikkének első és második bekezdését, valamint a 185. és a 186. cikkét, valamint az Európai Közösségek Bíróságának alapokmányát értelemszerűen alkalmazni kell.
(1) E jegyzőkönyvet a tagállamok alkotmányos követelményeiknek megfelelően fogadják el.
(2) A tagállamok értesítik az Európai Unió Tanácsának főtitkárát az e jegyzőkönyv elfogadásához szükséges alkotmányos eljárásaik befejezéséről.
(3) E jegyzőkönyv az azt követő 90 nap eltelte után lép hatályba, hogy az az állam, amelyik az e jegyzőkönyvet kidolgozó tanácsi jogi aktus elfogadásának időpontjában az Európai Unió tagja és utolsóként teljesíti ezen alakiságokat, a (2) bekezdésben előírt értesítést megküldi. Ha azonban az egyezmény ezen időpontban még nem lépett hatályba, akkor e jegyzőkönyv az egyezmény hatálybalépésének időpontjában lép hatályba.
(4) Ugyanakkor a 7. cikk (2) bekezdésének alkalmazását fel kell függeszteni, amennyiben és ameddig az Európai Közösségek hatáskörrel rendelkező intézménye eleget nem tett az adatvédelmi szabályok kihirdetésével kapcsolatos kötelezettségének a 9. cikknek megfelelően, illetve ameddig a 11. cikknek az ellenőrző hatóságra vonatkozó rendelkezéseit nem teljesítették.
(1) E jegyzőkönyvhöz minden olyan állam csatlakozhat, amelyik az Európai Unió tagjává válik.
(2) E jegyzőkönyvnek az Európai Unió Tanácsa által kidolgozott és a csatlakozó állam nyelvére lefordított szövege hiteles.
(3) A csatlakozási okiratokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni.
(4) E jegyzőkönyv minden csatlakozó állam vonatkozásában a csatlakozási okiratok letétbe helyezésétől számított 90 nap elteltével lép hatályba, illetve e jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontjában, amennyiben az az említett 90 napos időtartam eltelte előtt még nem lépett hatályba.
(1) A tagállamok mindegyike fenntarthatja magának azt a jogot, hogy az aktív és passzív vesztegetésből származó jövedelmekhez kapcsolódó pénzmosást csak az aktív és passzív vesztegetés súlyos eseteiben minősítse bűncselekménynek. Az ilyen fenntartással élő tagállam a 16. cikk (2) bekezdésében előírt értesítésben tájékoztatja a letéteményest, részletesen ismertetve azt, hogy a fenntartás mire terjed ki. Az ilyen fenntartás az említett értesítést követő öt éven át marad érvényben. További öt évre még egyszer megújítható.
(2) Az Osztrák Köztársaság a 16. cikk (2) bekezdésében említett értesítésben nyilatkozhat akként, hogy őt a 3. és a 4. cikk nem kötelezi. Ez a nyilatkozat az e jegyzőkönyvet kidolgozó jogi aktus elfogadásától számított öt év elteltével érvényét veszti.
(3) A 12. cikk (2) bekezdésének első és második francia bekezdésében előírt fenntartások kivételével egyéb fenntartással élni nem lehet.
(1) E jegyzőkönyv letéteményese az Európai Unió Tanácsának főtitkára.
(2) A letéteményes az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában hirdeti ki a jegyzőkönyv elfogadásával, a csatlakozásokkal, a nyilatkozatokkal, a fenntartásokkal, valamint minden egyéb, a jegyzőkönyvre vonatkozó értesítéssel kapcsolatos információkat.
Amelynek hiteléül azt az alulírott meghatalmazottak az alábbiakban kézjegyükkel látták el.
Kelt Brüsszelben, 1997. június 19-én, egyetlen eredeti példányban, angol, dán, finn, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven készült, amely nyelvek mindegyike egyaránt hiteles, az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságának irattárában helyezik letétbe.
Együttes Nyilatkozat a 13. Cikk (2) bekezdéséhez
A tagállamok kijelentik, hogy a 13. cikk (2) bekezdésében a jegyzőkönyv 7. cikkére történő utalás kizárólag arra az együttműködésre vonatkozik, amelynek résztvevői egyik részről a Bizottság, másik részről a tagállamok, és nem érinti a tagállamok mérlegelési jogát, hogy belátásuk szerint szolgáltassanak információkat a bűnügyi nyomozások során.
A Bizottság nyilatkozata a 7. cikkhez
A Bizottság elfogadja az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény második jegyzőkönyvének 7. cikke alapján ráruházott feladatokat.”
14. § Az Országgyűlés a 2004. évi XXX. törvény II. mellékletével kihirdetett, az Európai Unióról szóló Szerződés 35. Cikkének (2) bekezdése alapján megtett alábbi nyilatkozatot kihirdeti:
„Az Európai Unióról szóló Szerződés 35. Cikkének (2) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság azt a nyilatkozatot teszi, hogy az Európai Bíróság joghatóságát az Európai Unióról szóló Szerződés 35. Cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint fogadja el.”
15. § (1) Ez a törvény - az e §-ban meghatározott kivételekkel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) E törvény 2-3. §-ai az Egyezmény 12. cikkében meghatározott időpontban lépnek hatályba.
(3) Az Egyezmény, illetve e törvény 2-3. §-ai hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(4) E törvény 5-6. §-ai az 1996. szeptember 27-ei Jegyzőkönyv 10. cikkében meghatározott időpontban lépnek hatályba.
(5) Az 1996. szeptember 27-ei Jegyzőkönyv, illetve e törvény 5-6. §-ai hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(6) E törvény 8-9. §-ai az 1996. november 29-ei Jegyzőkönyv 5. cikkében meghatározott időpontban lépnek hatályba.
(7) Az 1996. november 29-ei Jegyzőkönyv, illetve e törvény 8-9. §-ai hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(8) E törvény 12-13. §-ai az 1997. június 19-ei Jegyzőkönyv 17. cikkében meghatározott időpontban lépnek hatályba.
(9) Az 1997. június 19-ei Jegyzőkönyv, illetve e törvény 12-13. §-ai hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.
(10) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik.
