| GHS | Globally Harmonised System of Classification and Labelling of Chemicals (Vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének globálisan harmonizált rendszere) | |
| GLOBE | Global Learning and Observations to Benefit the Environment (Nemzetközi Környezeti Nevelési Program) | |
| GMO | Genetically Modified Organism (genetikailag módosított szervezet) | |
| GOP | Gazdaságfejlesztési Operatív Program | |
| GRID | Global Resource Information Database | |
| GWh | Gigawatt hour (Gigawatt óra = 1 Mrd wattóra) | |
| HACCP | Hazard Analysis and Critical Control Points (veszélyelemzés és kritikus ellenőrzőpontok) | |
| HAKSER | Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszer | |
| HOP | UMFT Halászati Operatív Programja | |
| ICPDR | International Commission for the Protection of the Danube River (Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság) | |
| IMPEL | European Union Network for the Implementation and Enforcement of Environmental Law (Környezetvédelmi Jogszabályok Alkalmazásáért és Érvényesítéséért EU Hálózat) | |
| INSPIRE | Infrastructure for Spatial Information in the European Community | |
| ISO 14001 | A Magyar Szabványügyi Testület környezetirányítási rendszer tanúsítási eljárása | |
| K+F | Kutatás + Fejlesztés | |
| K+F+I | Kutatás + Fejlesztés + Innováció | |
| KBVR | Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer | |
| KEOP | ÚMFT Környezeti és Energia Operatív Programja | |
| KIOP | NFT Környezet és Infrastruktúra Operatív Program | |
| KIR | Környezet Irányítási Rendszer | |
| KKÁT | Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója | |
| KKV | Kis- és Közepes Vállalkozások | |
| KÖTHÁLÓ | Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata | |
| KÖVIZIG | Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság | |
| KÖZOP | ÚMFT Közlekedési Operatív Programja | |
| KSH | Központi Statisztikai Hivatal | |
| Kt | Kilotonna | |
| KvVM | Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium | |
| Lden | Egész napra számított átlagos zajterhelés | |
| LE | Lakos egyenérték (A szennyvízkezelő berendezések méretezésére használatos egység, melyet egy lakos által egy nap termelt szennyvíz szervesanyag tartalmából eredeztetnek, illetve ennek lebontásához szükséges 5 napos biokémiai oxigénigényből. (BOI5=60g/nap*lakos)) | |
| Léjjel | Éjszakai zajterhelés | |
| LIFE Plusz program | Az Európai Unió környezetvédelmi pályázati programja | |
| MeH | Miniszterelnöki Hivatal | |
| MePAR | Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer | |
| MgSzH | Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal | |
| MNV Zrt. | Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. | |
| MON810 GM | Genetikailag módosított kukorica faj | |
| MSZ EN ISO 14001:2005 | A Magyar Szabványügyi Testület környezetirányítási rendszer tanúsítási eljárása | |
| MTA | Magyar Tudományos Akadémia | |
| NBmR | Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer | |
| NFGM | Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium | |
| NH3 | Ammónia | |
| NIF Zrt. | Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. | |
| NKP | Nemzeti Környezetvédelmi Program | |
| NKP-INFO | A Nemzeti Környezetvédelmi Programmal kapcsolatos Nyilvántartási Rendszer | |
| NKTH | Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal | |
| Nox | Nitrogén-oxid | |
| NRHT | Nagyaktivitású radioaktívhulladék-tároló | |
| NUTS II | Az Európai Unió területi rendszerében a tartományi szint. Magyarországon ezen a szinten 7 statisztikai régiót képeztek. | |
| OAH | Országos Atomenergia Hivatal | |
| OKIR | Országos Környezetvédelmi Információs Rendszert | |
| OKKP | Országos Környezeti Kármentesítési Program | |
| OKSER | Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszer | |
| OLM | Országos Levegőminőségi Mérőhálózat | |
| OSSKI | Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet | |
| OTDK | Országos Tudományos Diákköri Konferencia | |
| OTKA | Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok | |
| OTrT | Országos Területrendezési Terv | |
| P+R | „park and ride” gépkocsi parkolók | |
| PCB | Poliklórozott bifenilek | |
| Ph.D | „Philosophiae Doctor” (A filozófia doktora) - tudományos fokozat | |
| PJ | Peta Joule | |
| PM 2,5 | Kisméretű szálló por (2,5 mikrométernél kisebb részecskék) | |
| PM10 | Kisméretű szálló por (10 mikrométernél kisebb részecskékre) | |
| POP | Persistent Organic Pollutant (környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyag) | |
| PRTR | Pollutant Release and Transfer Register (szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartás) | |
| REACH | Registration, Evaluation and Authorisation of Chemicals (az Európai Unió vegyi anyagokra vonatkozó egységes bejegyzési, értékelési és engedélyeztetési rendszere) | |
| ROP | Regionális Operatív Program | |
| RSD | Ráckevei-(Soroksári)-Duna-ág | |
| SO2 | Kén-dioxid | |
| TAP | Tematikus Akcióprogram | |
| TIKEVIR | Tisza-Körös völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer | |
| TIR | Természetvédelmi Információs Rendszer | |
| TTI Stratégia | A Kormány középtávú tudomány-, technológia-. és innováció-politikai stratégiája | |
| ÚMFT | Új Magyarország Fejlesztési Terv | |
| ÚMVP | Új Magyarország Vidékfejlesztési Program | |
| UNESCO | United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete | |
| UV | Ultraibolya sugárzás | |
| ÜHG | Üvegházhatású gáz | |
| VGT | Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv | |
| VIZIR | Vízgazdálkodási Információs Rendszer | |
| VKI | Az Európai Unió Víz Keretirányelve | |
| VOC | Volatile Organic Components (illékony szerves vegyületek) | |
| VTT | Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése | |
| WHO | World Health Organisation (Egészségügyi Világszervezet) | |
| μg/m3 | mikrogram/köbméter (mértékegység) |
Idegen szavak és kifejezések
| Aerobiológiai hálózat | Az ÁNTSZ által működtetett monitorozó állomások hálózata, mely gyűjti, elemzi és értékeli a légköri allergénekre vonatkozó adatokat. | |
| Aerobiológiai vizsgálat | A légköri allergének vizsgálata | |
| Akkreditált | Minősített | |
| Akkumulálódik | Felhalmozódik | |
| Allergén | Allergiás tüneteket kiváltó anyag | |
| Antropogén | Emberi eredetű | |
| Autonóm ház | Az Autonóm Ház a teljesen önálló lakóház modellje, mely az ellátó rendszerektől függetlenül az autonómia elvén működik. | |
| Barnamezős terület | Régi, használaton kívül, elhagyatottan álló ipari, illetve kereskedelmi ingatlan, melynek jövőbeli hasznosítását, fejlesztését valós vagy vélt környezeti szennyeződés akadályozza. | |
| Benchmarking | A vállalat eredményeit, folyamatait más vezető vállalatok hasonló adataival hasonlítják és mérik össze, hogy meghatározzák azt a legjobb gyakorlatot, amit követni érdemes. | |
| Bio- | Szóösszetételek előtagjaként az életfolyamatokkal kapcsolatos, az életfolyamatokra vonatkozó fogalmakat jelöli; élet- | |
| Biocid | Gyűjtőneve a különféle élő szervezeteket károsító anyagoknak (pl. növényvédőszereknek). | |
| Biodiverzitás | Biológiai sokféleség | |
| Bioélelmiszer | Biogazdálkodás során előállított élelmiszer | |
| Biogáz | Szénhidrát-, illetve cellulóztartalmú, valamint fehérjéket és zsírokat tartalmazó szerves hulladékok anaerob szervezetek hatására mezofil hőmérsékleten (30-40 °C) végbemenő bomlásának (biodegradáció, rothadás, erjedés) gáznemű, rendszerint éghető terméke, amely - ammónia, kén-hidrogén, szén-monoxid és szén-dioxid mellett - legnagyobbrészt metánból áll. | |
| Biogazdálkodás | (Ökológiai gazdálkodás) Olyan mezőgazdasági-kertészeti módszerek és tevékenységek összessége, amelyek a szokásos gyakorlattól abban különböznek, hogy sem műtrágyát, sem növényvédőszert (agrokemizálás) nem alkalmaznak, tehát csak természetes anyagokra és erőforrásokra támaszkodnak. Az ilyen mezőgazdasági-kertészeti munkának, a biotermelésnek eredményét nevezik biotermékeknek. | |
| Biogeográfia | Az élőlények földrajzi elterjedésével foglalkozó biológiai tudományág. | |
| Biológiai aktivitásérték | A biológiai aktivitásérték egy adott területen a jellemző növényzetnek a település ökológiai állapotára és az emberek egészségi állapotára kifejtett hatását mutató érték. | |
| Biológiai sokféleség | Az élővilág, tehát az állat- és növényfajok sokfélesége. | |
| Biomassza | Az egy élőhelyen, adott időpontban található élőlények tömege. | |
| Bioszféra | A szerves élet elterjedésének tere a földfelszínen, és annak közelében. | |
| Bioszféra védelem | A bioszféra megóvására vonatkozó intézkedéseket és tevékenységeket jelenti. A lényegében az emberi környezetre vonatkozó környezetvédelem kiterjesztése a szerves élet elterjedésének terére. | |
| Bioszféra-rezervátum | Azon jellegzetes szárazföldi és tengerparti ökoszisztémák, amelyek az UNESCO Ember és Bioszféra Programja (MAB) keretében nemzetközileg elismertek, melyek fő funkciója, hogy a biológiai sokféleség és a természeti értékek megőrzése mellett az optimális összhang biztosításával egyben a fenntartható gazdasági fejlődés mintaterületei is legyenek. Minden bioszféra rezervátumban kijelöltek ún. „magterületeket”, amelyekben a természetes folyamatok megfigyelése folyik, ezek védelmére „puffer zónák” szolgálnak, utóbbiakat pedig „átmeneti zónák” kapcsolják a nem védett területekhez. | |
| Bioszféra-rezervátum magterület | A bioszféra rezervátumok magterülete biztosítja a természeti értékek megőrzését. Itt semmilyen gazdasági szempontot szem előtt tartó beavatkozás sem engedélyezett. | |
| Biotechnológia | A genetikai anyag és program megváltoztatásával és felhasználásával kapcs. ismeretek és eljárások összessége. | |
| Biotermék | Biológiai gazdálkodás során előállított termék. | |
| Biotikai adat | Az élő szervezetekre és életközösségekre (növény-, és állattársulások) vonatkozó előfordulási és egyéb természetvédelmi jelentőségű tulajdonságukra jellemző adat. | |
| Decentralizáció | A központosítás ellentéte. A gazdasági életben és az államigazgatásban olyan szervezeti módosítás, amelynek során a jog- és hatásköröket megosztják (pl. üzemeket, üzemrészeket kihelyeznek a központból v. az államigazgatásban a döntések jogát a helyi szerveknek, a tanácsoknak adják át). | |
| Derogáció | Átmeneti mentesség (uniós joganyag végrehajtása során) | |
| Desztináció | Fogadó terület (turisztikai szakszó) | |
| Diagnosztikai vizsgálat | A betegségek felismerésére és megállapítására irányuló vizsgálat. | |
| Differenciált | Különvált, elkülönült, szétvált megoszlott vagy sok különböző részből álló | |
| Diffúz | Szétszórt, rendezettség nélküli | |
| E-learning | e-tanulás | |
| Élelmiszer-mérföld címke | Az árun feltüntetett címke, mely jelzi, hogy az adott élelem hány mérföldet, kilométert tett meg a termelési helytől a fogyasztási helyig. | |
| Energiacímkézés | Az energia címkék (készülékekre, épületekre, zöld áramra, információtechnológiai eszközökre, és környezetkímélő járművekre) a beszerzőt tájékoztatják az energiafogyasztásról, segítve a beszerzési döntést az energiahatékonyságra tekintettel. Készülékek esetén az energiacímke A-G-ig osztályoz, ahol az a leghatékonyabb. | |
| Energiatanúsítvány | Igazoló okirat, amely az épületnek (önálló rendeltetési egységnek, lakásnak) a külön jogszabály szerinti számítási módszerrel meghatározott energetikai teljesítőképességét tartalmazza, azaz igazolja, hogy egy adott épület megfelel a hőtechnikai szabványoknak. | |
| Erózió | A külső erők felszínformáló tevékenysége (víz, folyó, eső, szél, jég stb.). | |
| E-tanulás | Internet segítségével zajló tanulás és oktatás | |
| Ex lege | a törvény erejénél fogva | |
| Ex situ megőrzés | Az eredeti termőhelyen kívül, gyűjteményekben vagy ültetvényekben történő fenntartás, amikor a veszélyeztetett faj (növény, állat) védelmére irányuló eljárás során a populáció egy részét az eredeti veszélyeztetett élőhelyről új helyre szállítják. | |
| Extenzív | Külterjes (gazdálkodás), kifelé terjeszkedő | |
| Fauna | Valamely vidék, ország vagy geológiai korszak állatvilága. | |
| Flóra | Növényzet, növényvilág; valamely vidék vagy geológiai korszak növényfajtáinak összessége. | |
| Fosszilis | A földtörténeti ókorból megkövesedett állapotban fennmaradt (állat, növény) | |
| Fotokémiai szmog | A fény kiváltotta vegyi folyamatokkal kapcsolatosan keletkező füstköd | |
| Furán | Aromás jellegű, öttagú gyűrűs heterociklusos vegyület | |
| Gén | A kromoszóma jellemző, DNS-molekulaszakaszból álló részlete, amely működését és szerkezetét tekintve egység. Többnyire olyan részlet, amely egy fehérje szintézisét irányítja. | |
| Génbank | A növények, az állatok és a mikroorganizmusok olyan faj- és fajtagyűjteménye (fajta-termesztett növények v. tenyésztett állatok csoportja a fajon belül), amely a különböző vad és nemesített fajok és fajták genetikai információkészletét hivatott megőrizni. | |
| Geodézia | Földméréstan | |
| Globalizáció | Az az egész világra kiterjedő folyamat, amely a gazdaság, a politika, a kultúra egységesülésének irányába hat. | |
| Graduális | Fokozatos | |
| Hidrológia | Víztan; a felszíni és a felszín alatti vizeknek fizikai, statikai, vegyi és biológiai tulajdonságaival, a víz földi körforgásával foglalkozó tudományág. | |
| Hidrometeorológia | A légköri jelenségek hidrológiai hatásával foglalkozó tudományág. | |
| Humusz | Növényi, kisebb részben állati eredetű anyagok bomlástermékeiből keletkezett, nagyrészt sötét színű kolloid szerves anyag, melynek döntő jelentősége van a talaj termőképességének fenntartásában és fokozásában. Befolyásolja a talaj szerkezetét, ezzel víz-, levegő- és hőgazdálkodását is. Részt vesz a talaj biológiai működésének szabályozásában, bomlásakor táp- és serkentő anyagokat szolgáltat a növényeknek. | |
| Indikátor | Jelző | |
| Infrastruktúra | A társadalmi, gazdasági tevékenység zavartalanságát biztosító alapvető létesítmények, szervezetek pl. lakások, közművek, a kereskedelem, a távközlés, az oktatás, az egészségügy stb. rendszere. | |
| Innováció | Újítás | |
| In situ megőrzés | Az élővilág sokféleségének optimális fenntartását szolgáló védelem, a fajok és változatok életképes állományainak természetes környezetükben történő fenntartása és helyreállítása, kultúr- vagy haszonnövények esetében pedig az olyan környezetben történő fenntartás, ahol jellegzetes tulajdonságaik kialakultak. | |
| Integráció | Egységesülés, beilleszkedés, egyes részek egyesülése egy egésszé; összegeződés. | |
| Integrált termékpolitika | Az Európai Unió kezdeményezése, melynek célja egy általános környezetvédelmi termékpolitika létrehozása a Közösség tagállamai számára. Az Integrált Termékpolitika a termék teljes életciklusa során érintett területeket (a termék előállításához szükséges természeti erőforrások kitermelése, a termékek megtervezése, gyártása, összeállítása, marketingje, elosztása, értékesítése, használata valamint végső elhelyezése) kapcsolja össze a környezet egységes, átfogó védelmének érdekében. | |
| Intenzív gazdálkodás | Az a gazdálkodási módszer, amelyben a termelés növelésének fő eszköze a már alkalmazott erőforrások jobb hasznosítása, a technika és a technológia fejlesztése, a dolgozók szakképzettségének növelése, az intenzív gazdálkodás munka jobb megszervezése. A gazdaságpolitikában általában akkor kerül előtérbe, amikor az extenzív gazdálkodás erőforrásai már kimerültek, tehát új erőforrások már nem vonhatók be. | |
| Interaktív | Kölcsönös érintkezést, közvetlen kapcsolatot lehetővé tevő, így működő. | |
| Intermodális csomópont | Olyan hely, mely megteremti több közlekedési forma kapcsolatát, ahol tehát az utazók közlekedési módot váltanak. | |
| Inváziós faj | Inváziós vagy özönfaj az az idegenhonos szervezet, amely az őshonos élővilág kárára tartósan megtelepszik és tömegesen elterjed az adott területen. | |
| In vitro | Az in vitro (latin, „az üvegben”) kifejezés arra a kísérleti technikára utal, amikor a kísérleti folyamat nem az élő szervezetben, hanem azon kívül, ellenőrzött körülmények közt zajlik le, például kémcsőben vagy petricsészében. Az in vitro megőrzés szövet-, szerv vagy sejttenyészet formájában történő fenntartás. | |
| Irritáció | Ingerlés, inger | |
| Klímaváltozás | Éghajlatváltozás | |
| Koncepció | Valamely elméleti mű elvi alaptételeinek összessége és egysége. | |
| Környezeti expozíció | Kitettség (Az expozíció a szervezet és valamely vegyi anyag kapcsolataként, kontaktusaként definiálható. A célszervezet akkor tekinthető exponáltnak, ha a szennyezőanyaggal való érintkezés során az anyag átjut a környezet/szervezet határon, és bizonyos dózisban eljut a célponthoz (sejthez, sejtalkotóhoz). A definícióhoz az is hozzátartozik, hogy a szervezet adott (x,y,z koordinátákkal meghatározott) helyen tartózkodik t-vel jelölt időben. A szennyezőanyag ugyanezekkel a paraméterekkel leírható helyen és időben c koncentrációban van jelen. Az expozíciós szituáció annak leírására szolgál, hogy az élőlények, az ökoszisztémák hogyan érintkeznek a szennyezett közeggel, milyen mértékben vannak a szennyezőanyag hatásának kitéve.) | |
| Melanoma | Melanin tartalmú daganat | |
| Melioráció | Talajjavítás | |
| Meteorológia | Időjárástan | |
| Mikroklíma | Alapvetően egy mikrotér éghajlata. | |
| Mobilitás | Mozgékonyság | |
| Moratórium | Haladék, halasztás | |
| Morbiditás | Megbetegedések arányszáma | |
| Natura 2000 | Az Európai Unió területén kijelölt ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhely-típusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul a kedvező természetvédelmi helyzethez. | |
| On farm megőrzés | A helyi körülményekhez alkalmazkodott tájfajták, hagyományőrző fajták eredeti termőhelyükön, termesztés útján történő fenntartása. | |
| Ózon | Háromatomos oxigén. A légkör magasabb részében (ozonoszféra) van jelen. Kék színű, jellegzetes szagú gáz. Nagy szerepe van a napsugárzás élőlényekre káros alkotóinak kiszűrésében. | |
| Ökocímke | Az Európai Unió környezeti címkéje, az Európai Unió hivatalos jele olyan termékek megkülönböztetésére, amelyek a környezetre az egész életútjuk során a hasonló funkciójú többi termékekhez képest kisebb károsító hatást fejtenek ki. Elnyeréséhez a termékeknek meg kell felelniük az EU tagállamok által kidolgozott környezetvédelmi feltételeknek, amelyeket az érdekelt felekkel (ezen belül az ipar, a fogyasztók, a környezetvédelmi szervezetek, a kereskedelem és a közhatóságok képviselőivel) egyeztetve, életútelemzés (Life Cycle Assessment: LCA) alapján határoztak meg. | |
| Ökológia | Az élőlény és környezete közötti kölcsönhatás-rendszert elemző tudomány. | |
| Ökoszisztéma | Élőlények és élettelen környezetük teljes kapcsolatrendszere, mely nyílt rendszer, de bizonyos mértékű önszabályozásra képes. | |
| Özönfaj | Inváziós vagy özönfaj az az idegenhonos szervezet, amely az őshonos élővilág kárára tartósan megtelepszik és tömegesen elterjed az adott területen. | |
| Palinológiai vizsgálat | Virágporelemzés (pollenek, spórák vizsgálata, azonosítása) | |
| PM terhelés | Szállópor terhelés | |
| Pollen | Hímpor, növényi szaporító anyag | |
| Radioaktív | Sugárzó, sugárterhelést kibocsátó. | |
| Rekreáció | Az ember fizikai és szellemi erejének, különösen munkavégző képességének megújítása a fáradtság, a fizikai és szellemi erők kimerülése után. | |
| Sankoló tér | Iszapülepítő tér, amely a bevezetett vizet szétteríti, s a lassú vízmozgás, a területen lé- vő növényzet a hordalékot kiszűri | |
| Surveillance | Egészségügyben használt kifejezés. Olyan folyamatosan működő információs rendszer, amely standardizált definíciók és módszertan alapján validált kritériumok szerinti adatgyűjtést, elemzést, értelmezést, visszacsatolást és intervenciót tesz lehetővé (pl. kórokozó, fertőzés, kockázati tényező kapcsán). | |
| Szmog | Füstköd | |
| Szmogriadó | Tartós, igen nagyfokú légszennyezettség idején elrendelt készenlét, illetve autóforgalmat korlátozó intézkedések összessége. | |
| Sztratoszférikus Ózonréteg | A légkörnek a tropopauzától 35 km magasságig terjedő része, ahol a kétatomos oxigénmolekulák háromatomosakká, azaz ózonná egyesülnek. | |
| Toxikus | Mérgező | |
| Tűrőképesség | A nehézségek elviselésére való képesség. | |
| Urbanizáció | A városfejlődés jelensége, összetevői és hajtóerői. Egyrészt bizonyos változások zajlanak le a települések rendszerében (pl. megnő a városok száma), szerkezetében (egy-egy településen belül új részek alakulnak ki), nagyságában (növekedés), tárgyi felszereltségében (kommunális ellátás, úthálózat). Ezeket a folyamatokat nevezik városodásnak. Másrészt módosulások történnek a települések szellemi kultúrájában (normák, értékek, szokások, magatartási szabályok) is. Erre a folyamatra a városiasodás kategóriáját használhatjuk. | |
| Védjegy | Jelzés, mely a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és áruknak más hasonló készítményektől és áruktól való megkülönböztetésére szolgál valamely szempont alapján. | |
| Zajtérkép | Az adott területen belüli aktuális zajhelyzet értékelését és a jövőbeli zajhelyzet előrejelzését mutatja be |
A biológiai sokféleség a földi élet sokszínűségét, az élőlények közti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, a tengeri és más vízi ökológiai rendszerek változatosságát, valamint a fajokon belüli és a fajok közötti sokféleséget.
A biológiai sokféleség helyzete
Az emberi tevékenység alapvetően, és sok esetben visszafordíthatatlanul megváltoztatta, csökkentette Földünkön az élővilág sokszínűségét, amely pedig fennmaradásának, a változó körülményekhez való alkalmazkodásának alapvető feltétele. A biológiai sokféleség és az élő rendszerek egyre súlyosabb terheléseknek vannak kitéve, úgymint az élőhelyek pusztulása, a szennyeződés, a túlhasznosítás és a klímaváltozás.
Az ENSZ Főtitkára a közelmúltban közzétette a Millenniumi Ökoszisztéma Felmérés eredményeit, melyek bizonyítják életmódunk pusztító hatásait. Földünk élő rendszereinek az emberiség számára nyújtott legalapvetőbb szolgáltatásai, amelyek az emberi társadalom és gazdaság fennmaradásához szükséges javakat és feltételeket nyújtják, az ún. ökoszisztéma-szolgáltatások, mint például az élelmiszerek, a tüzelő- és rostanyagok, a gyógyszerek, a víz, a levegő, az éghajlat szabályozása, a talaj termékenységének fenntartása, a tápanyagok körforgása stb. egész földünkön sérültek. Ezt a túlzott mértékű, pazarló használatra és a stabilitásukat biztosító fajgazdagság csökkenésére lehet visszavezetni. Ez azt jelenti, hogy feléljük a Föld természeti tőkéjét, azaz már jelenleg is többet használunk el, mint amit a Föld természetes megújító rendszere pótolni, helyreállítani képes. Azon az erkölcsi kérdésen kívül, hogy van-e jogunk ehhez, esztétikai és nem utolsó sorban gazdasági szempontok is indokolják a hatékonyabb védelmet.
A biológiai sokféleség jelentősége
Gazdasági szempontból ugyanis a biológiai sokféleség a fentebb ismertetett ún. ökoszisztéma-szolgáltatásokon keresztül hajt hasznot a jelen és a jövő generációk számára. Nehéz pontos pénzbeli értéket tulajdonítani ezeknek a világszerte jelenlévő szolgáltatásoknak, de durva becslések szerint értékük eléri a több százmilliárd eurós nagyságrendet évente. E szolgáltatások az EU tagállamaiban, így hazánkban is a növekedés, a munkahelyek, az egészség és a jólét alapját képezik. E szolgáltatások kétharmada a felmérés szerint hanyatlik, amit bizonyít a talajtermékenység, valamint a beporzó rovarok állományainak csökkenése, egyes tengeri és édesvízi halállományok összeomlása és sok más aggasztó jelenség.
Legfontosabb veszélyeztető tényezők
A legfőbb környezetterhelések és a folyamat hajtóerői jól ismertek. Ilyen terhelést jelent az élőhelyek feldarabolódása, elszegényedése és pusztulása, amely a nem megfelelő földhasználat következménye, a túlzott mértékű hasznosítás, az inváziós idegen fajok (özönfajok) terjedése és a szennyezés. Az egyik legfontosabb hajtóerő pedig az egy főre jutó fogyasztás növekedése.
A kiváltó okok között sok helyen a kormányzati cselekvés hiányát is meg kell említeni, valamint azt, hogy a hagyományos közgazdaságtan nem ismeri el a természeti tőke és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékét, így a gazdasági számításokban nem szerepelnek megfelelő súllyal. E negatív hatásokhoz társul az éghajlatváltozás, amelynek már érzékelhetőek a biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatásai és végül a globalizáció azáltal, hogy növeli a természeti erőforrások iránti igényt, hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, fokozza az idegen fajok elterjedését stb.
Európa az elmúlt 50 évben sajnos élen járt a leírt negatív folyamatokban, például az élő rendszerek ember által történt szétdarabolódása kontinensünkön a legnagyobb mértékű. Magyarországon a negatív hatások, a mozgatórugók, a változások iránya fő vonalaiban ma már megegyezik azzal, amit Nyugat-Európában látunk, de a helyzet a korábbi természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően jelenleg még kedvezőbb. Most még meg tudjuk állítani a hanyatlást, de csak jelentős szakpolitikai és gyakorlati változtatások árán.
A stratégia szükségessége
A biológiai sokféleségről vagy közérthetőbb néven a földi élet védelméről szóló egyezmény - melynek célkitűzése a biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata, a genetikai erőforrásokból származó előnyök igazságos és méltányos megosztása - a fent leírtak miatt azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re mérsékli ezt a pusztulási folyamatot. Az EU még ennél is ambiciózusabb volt, 2001-ben állam- és kormányfői a hanyatlási folyamat megállítását vállalták. Közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy az EU polgárai nagymértékben támogatják és elvárják az ez irányú lépéseket. A Közösség szintjén alapjaiban már rendelkezésre áll az e célt megvalósító politikai keretrendszer. Ezt azonban nemzeti, tagállami szinten is meg kell teremteni, és megfelelően össze kell hangolni.
Ennek megvalósítása érdekében a biológiai sokféleségről szóló egyezmény minden részes fele - tehát hazánk számára is - előírja, hogy nemzeti stratégiát, tervet vagy programot kell kidolgoznia a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható hasznosítására, vagyis az egyezmény céljainak megvalósítására. Ezen kívül az egyezmény döntéshozó szervének, a részes felek konferenciájának 9. találkozóján elfogadott IX/8. határozat sürgeti a részes feleket, hogy mielőbb, de lehetőleg 2010 előtt dolgozzák ki a biológiai sokféleség megőrzésére vonatkozó stratégiájukat és cselekvési tervüket, vagy e célból adaptáljanak más stratégiákat és programokat. A határozat kiemelten hangsúlyozza, hogy e stratégiák végrehajtásába be kell vonni az érintett feleket és ágazatokat. Az OECD 2007-ben környezetpolitikai teljesítményértékelést végzett hazánkban, melynek során javasolta a magyar biológiai sokféleség megőrzéséről szóló stratégia mielőbbi, Kormány általi elfogadását.
Hazánk biológiai sokféleség megőrzési stratégiájának és cselekvési tervének alapvetéseit évekkel ezelőtt szakértői csoportok dolgozták ki, majd a szakmai fórumokon is egyeztetett dokumentumot 2004. végén a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezetői értekezlete elfogadta. Ezeknek az alapvetéseknek a rövidített változata a biológiai sokféleségről szóló nemzetközi egyezmény hazai végrehajtásának stratégiája (a továbbiakban: Stratégia). A Stratégia, mely összhangban van az Európai Közösség biológiai sokféleség megőrzési stratégiájának célkitűzéseivel, az élővilág védelme szempontjából hazánkban jelentősnek ítélt ágazatok számára követendő célokat és feladatokat is megfogalmazza.
A Stratégia alapvető feladata, hogy hazánk rendkívül gazdag, változatos, egyedi, így az egész Föld biológiai sokféleségének megőrzése szempontjából is fontos élővilágának fennmaradását biztosítsa. Az európai léptékben kiemelkedő gazdagság Magyarország hegyvidékekkel övezett földrajzi helyzetéből adódik. Az itt megtelepedett élőlények és közösségeik sajátos evolúciós egységet képeznek. Az ország Kárpát-medencebeli fekvése egyfelől egy sajátos egység - az ún. Pannon ökorégió - kialakulását, másrészt a környező régiókkal való szoros kapcsolat folytonosságát teszi lehetővé, amely az élővilág sokszínűségének fennmaradása szempontjából kiemelkedő fontosságú. A területen érvényesül a kontinentális, az atlanti, a szubmediterrán és az alpesi klímahatás is, melyek együttesen alakítják ki az adott térségre jellemző gazdag élővilág környezeti feltételeit.
A Stratégia célja , hogy jelentősen lassuljon a biológiai sokféleség csökkenése, és a sokszínűség jelenlegi szintjét stabilizáló intézkedések hosszú távú kedvező kihatásai a korábban tönkrement élőhelyek helyreállításával, az élővilágra való odafigyeléssel 2030-ra még a jelenleginél is kedvezőbb helyzetet alakítsanak ki.
Ehhez a biológiai sokféleség megőrzésének, mint prioritásnak be kell épülnie a szektorokat áthidaló politikába és programokba, valamint a legfontosabb szektorok célkitűzései közé. Így a természeti erőforrások védelme és fenntartható használata szempontjából meghatározó szerepet játszó ágazatok, úgymint a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat, a területrendezés, az infrastrukturális fejlesztések (energia, közlekedés), az ipar, a turizmus, a gazdaság és fejlődés, a bányászat, valamint a nemzetközi kereskedelem stratégiájába és programjaiba. Ennek elérése érdekében - a biológiai sokféleségről szóló egyezménnyel és az Európai Unió biológiai sokféleség stratégiája célkitűzéseivel összhangban - a magyar Stratégia az alábbi feladatokat jelöli ki:
Stratégiai megfontolások
1. A bioszféra egységes egész, működésének feltétele, hogy a természet elemeit, a fajokat, az életközösségeket, az ökoszisztémákat egységben, működőképességük fenntartásával őrizzük meg.
2. A vadon élő növényeket és állatokat csak élőhelyeikkel, életközösségeikkel együtt lehet megtartani. Ugyanakkor a védett természeti területeken lévő élőhelyek kiterjedése sok esetben nem elegendő a fajok hosszú távon életképes állományainak megőrzésére, ezért gondoskodni kell a védett természeti területeken kívül is az élőhelyek megtartásáról.
3. Egyetlen faj fontosságát sem lehet vitatni. Minden fajt, mint potenciális értéket kell kezelni, vizsgálni kell a rendszerben betöltött szerepét, illetve erőforrásként való alkalmazhatóságát.
4. A biológiai sokféleség védelmét tájszinten is meg kell valósítani. Ösztönözni kell a természetes élővilág szempontjából elsődleges fontosságú tájak arculatának megőrzését, ami a tájszintű sokféleség megóvásával és megfelelő kezelésével lehetséges.
5. A Natura 2000 hálózat egységességét szem előtt tartva törekedni kell a táji térszerkezet természetes elemeinek folytonosságára, az ökológiai folyosók működőképességének megőrzésére és helyreállítására.
Cselekvési irányok
1. A madár- és élőhelyvédelmi irányelvek alkalmazása kapcsán biztosítani kell az irányelvek függelékein szereplő fajok hosszú távú megőrzését természetes elterjedési területeiken.
2. Az egyes ágazatok döntéshozatali folyamatában, az ágazati stratégiákban és tervekben kellő mértékben figyelembe kell venni a biológiai sokféleség megőrzésének szempontjait, a természetes élőhelyek ökológiai jellemzőinek megőrzését és az élőhelyek összeköttetéseinek fenntartását.
3. Törekedni kell a kultúr-, a természetközeli és a természetes élőhelyek megfelelő arányára és mozaikosságára az ott élő fajok sajátosságait figyelembe véve.
4. A területfejlesztési/rendezési tervek készítésekor, különösen a vonalas infrastruktúrák vezetésének tervezésénél gondot kell fordítani az ökológiai folyosók működőképességének fenntartására.
5. Az élőhelyek feldarabolódását leginkább előidéző közlekedési infrastruktúrafejlesztéseket a zöld folyosók helyzetének ismeretében, az élőhelyek feldarabolásának elkerülésével szükséges elvégezni. A már megépített, illetve az ezután megépítendő utakon olyan átjárók, összeköttetések szükségesek, amelyek az élőlények mozgását lehetővé teszik.
6. Biztosítani kell az országhatárokon keresztül is az élővilág vándorlási lehetőségeit a határok mindkét oldalán lévő, megfelelő élőhelyek összeköttetéseivel.
7. Az élőhelyek ökológiai jellemzőinek megőrzése érdekében fel kell tárni az ipari, a közlekedési és az energetikai szektorokból származó veszélyforrásokat, valamint az éghajlatváltozás hazánk biológiai sokféleségére gyakorolt hatásait.
Stratégiai megfontolások
1. A biológiai sokféleség megőrzése érdekében a természetes élőhelyeknek, életközösségeknek, illetve az ott élő fajok állományai megőrzésének szempontjait előnyben kell részesíteni a rövid távú gazdasági érdekekkel szemben.
2. Minden olyan tervnek vagy programnak, amely jelentős hatást gyakorolhat a védett természeti területekre, tartalmaznia kell a lehetséges hatások feltárását akkor is, ha azt a védett terület határán kívül valósítják meg.
3. A védett természeti területeket úgy kell kezelni, hogy a természetes folyamatok érvényesüljenek, kivéve, ha a védelem célja egy olyan kultúrtáj fenntartása, ahol hagyományos gazdálkodás folyik. A kezelésnek meg kell akadályoznia az életközösségek leromlását, valamint zavarását.
4. El kell érni, hogy az élőlény-populációk tartósan életképes mérete, genetikai és demográfiai szerkezete, illetve a fajok elterjedési-szaporodási lehetősége az in-situ védelem fő szempontjaként minden területen jelenjen meg.
5. A megelőzés elvének alkalmazásával olyan intézkedéseket kell hozni, amelyekkel megakadályozható, hogy az inváziós fajok (özönfajok) káros hatást gyakoroljanak az ökoszisztémákra, az őshonos fajokra vagy az élőhelyekre. Ahol csak lehetséges, meg kell szüntetni azokat a kockázatokat, amelyeket az özönfajok okoznak. Ehhez alapvető kutatások szükségesek.
6. A védett területek hálózatát úgy kell kialakítani, hogy az egyes területfoltok között a biológiai sokféleség elemeinek, köztük az életközösségekben fontos szerepet betöltő kulcsfajoknak a mozgása, vándorlása biztosítva legyen, illetőleg az élőlény-populációk közötti genetikai kapcsolat fennmaradjon.
Cselekvési irányok
1. Végre kell hajtani az Európai Unió madár- és élőhelyvédelmi irányelveiben előírt feladatokat, különös tekintettel a Natura 2000 területek hálózatára.
2. Valamennyi védett természeti és Natura 2000 területen meg kell teremteni a hazai jogszabályoknak és a nemzetközi követelményeknek megfelelő működtetés személyi, tárgyi és pénzügyi feltételeit.
3. Meg kell őrizni a védett vizes területeket, és ha szükséges, élőhely-rekonstrukciós programokkal biztosítani kell ezeknek a különösen érzékeny és fajgazdag területeknek a fennmaradását.
4. El kell készíteni a védett természeti területek kezelési terveit, és biztosítani kell azok végrehajtását.
5. A jelentős védett természeti területek esetében szükség szerint gondoskodni kell olyan védőövezetek (pufferterületek) kialakításáról, ahol fenntartható tájgazdálkodás folyik.
6. Folytatni kell az élőhelyek helyreállítását és az ezzel kapcsolatos kutatásokat.
7. Sürgős intézkedéseket kell hozni az inváziós fajok terjedésének megelőzésére és megállítására. Meg kell vizsgálni a szándékosan betelepített, illetve spontán terjedő fajok biológiai sokféleségre gyakorolt hatását, meg kell állapítani, hogy milyen emberi hatások segítik elterjedésüket, majd intézkedéseket kell hozni az inváziós fajok terjedését elősegítő hatások megszüntetésére.
Stratégiai megfontolások
1. A természetes élővilág megőrzésének vitathatatlanul leghatékonyabb, legolcsóbb és hosszú távon az egyetlen biztos módja az in situ védelem. Ennek minden esetben elsőbbséget kell biztosítani, amit kiegészíthet szükség esetén az ex situ megőrzés módszere. Az ex situ megőrzés használható például bizonyos növényfajok visszatelepítésénél, a csökkenő állományok egyedszámának stabilizálására, illetve megerősítésére, ha azok a kritikus méretre csökkentek a természetben.
2. A termesztett vagy tenyésztett fajok, illetve alfajok esetében a genetikai leromlás elkerülése és egy genetikailag változatos, szaporodóképes állomány fenntartása a cél, amellyel biztosítható a fajok és változatok jövőbeni életképessége.
3. Az ex situ megőrzéssel fenntarthatjuk azokat a fajokat, amelyek valamilyen speciális élőhelyi feltételhez való alkalmazkodás genetikai programját hordozzák, illetve olyan, a környezeti hatásokkal szemben nagy tűrőképességű, betegségekkel szemben ellenálló fajtákat, amelyek tulajdonságai hasznosíthatók a fajtanemesítésben.
4. Az ex situ megőrzés összekapcsolható a természetes életközösségek, a hagyományos gazdálkodási módok és kultúrák újraélesztésével, melyek genetikai tartalékokat, forrásokat jelentenek.
Cselekvési irányok
1. A megfelelő ex situ védelem lehetőségeit ki kell alakítani a vadon élő fajok és a kultúrnövények vadon élő rokonainak megőrzése érdekében, valamint a vadon élő növények és az élelmiszertermelésben hasznosított fajokra vonatkozóan minden olyan esetben, amikor ezek in situ védelme nem megoldható vagy veszélyeztetett.
2. Meg kell állapítani azon természetes fajok körét, amelyeknél az ex situ megőrzésnek szerepe lehet és segítségével ezek kellő állományban fenntarthatók és alkalmassá tehetők a természetbe való visszatelepítésre. Mindehhez módszertani kutatások is szükségesek.
3. A génbankoknak, a botanikus kerteknek és az állatkerteknek segítséget kell nyújtaniuk a honos, veszélyeztetett fajok megőrzésében és szükség esetén azok visszatelepítésében.
4. Ki kell dolgozni az ex situ módon megőrzésre kerülő fajok génbankokban történő megőrzésének lehetőségeit.
5. A magyar vadon élő flórában és a mezőgazdasági haszonnövényekben rejlő géntartalék megőrzésére nemzeti génbankhálózatot kell fenntartani, melynek működési feltételeit biztosítani kell. Fel kell mérni, be kell gyűjteni és meg kell őrizni a magyar flóra elemeit, és ki kell dolgozni a genetikai értékek közgazdasági értékelésének módját.
6. Az agrobiodiverzitás ex situ megőrzésének hatékonyságát erősíti, ha minél több fajta megőrzése in situ körülmények között valósul meg. Ezért a védett természeti területek közelében élő lakosság számára olyan lehetőségeket, kedvezményeket és jogokat kell biztosítani, amelyek a néprajzi és agrártörténeti hagyományokon alapuló természetelvű gazdálkodásra, természetes anyagok feldolgozására ösztönöznek.
7. Amennyiben a termesztett növényekkel és tenyésztett állatokkal kapcsolatos állami intézkedések kiveszőben lévő fajtákra terjednek ki, akkor vetőmag, csemete, illetve állomány kihelyezéssel díjtalanul kell, hogy történjen, vagy számottevő állami támogatással kell, hogy a termesztésre és tenyésztésre vállalkozó helyi lakosokhoz kerüljön.
8. A vadon élő flóra megőrzése esetében az in situ védelemnek kell elsőbbséget élveznie, melynek kiegészítésére az ex situ megőrzés feltételeit kell kialakítani.
Stratégiai megfontolások
A biológiai sokféleség védelmének egyik pillére az élővilág genetikai sokszínűségének fenntartása. A modern molekuláris genetikai eljárások közül bizonyos módszerek elősegíthetik a biológiai sokféleség fennmaradását, míg mások komolyan veszélyeztetik azt. Három csoportra oszthatjuk a szóban forgó módszereket, és ezeknek külön-külön más és más a biológiai sokféleségre esetlegesen gyakorolt hatása:
- genetikailag módosított szervezetek termesztése/tenyésztése,
- egyéb biotechnológiai alkalmazások,
- egyéb (nem biotechnológiai) molekuláris módszerek alkalmazása.
Ezek közül az első pontban leírt módszerek azok, amelyekkel létrehozott genetikailag módosított növények, a szabad természetbe kijutva leginkább veszélyeztethetik a biológiai sokféleséget. A modern biotechnológia módszereivel létrehozott, genetikailag módosított szervezetek felhasználása és alkalmazása a gyakorlatban ma még nem tisztázott és előre nem látható egészségügyi (beleértve minden élő szervezet egészségét), társadalmi-, természeti-környezeti, valamint gazdasági következményekkel, veszélyekkel járhat. Ezért genetikailag módosított szervezeteket kizárólag a megfelelő hatásvizsgálatok elvégzése után, teljes társadalmi ellenőrzés mellett, részletes jogi szabályozás alapján és az illetékes hatóságok által kiadott engedélynek megfelelően lehet létrehozni és felhasználni.
Cselekvési irányok
- A genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó nemzetközi szabályozás, a biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtása.
- Minden egyes genetikailag módosított szervezet esetében az engedélyezési eljárás során részletes ökológiai hatásvizsgálatot kell végezni, és csak azokat lehet engedélyezni, melyek nem járnak környezeti kockázattal.
- A genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos engedélyezési eljárás során az elővigyázatosság elvét teljes mértékben figyelembe kell venni, valamint a Pannon ökorégió jellegzetességeinek megőrzését szem előtt kell tartani.
- A szabad környezetbe kijuttatott, genetikailag módosított szervezeteket, valamint a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásukat a kibocsátást követően is folyamatosan nyomon kell követni és negatív hatások észlelése esetén intézkedni kell. Ezért szükséges a genetikailag módosított szervezetek, illetve a belőlük készült, vagy genetikailag módosított szervezetet részben tartalmazó termékek, ellenőrzésére hivatott szervezeti háttér kialakítása.
- Alapvető feladat a felvilágosítás, az oktatás és az információkhoz való hozzáférés biztosítása.
Stratégiai megfontolások
1. A biológiai erőforrások használata nem csökkentheti, vagy veszélyeztetheti a használt erőforrás életképességét, használatának jövőbeli lehetőségét, továbbá nem befolyásolhatja hátrányosan az erőforrást támogató vagy ahhoz kapcsolódó rendszereket.
2. A területfejlesztési politikák meghatározóak a fenntartható erőforrás-használat szempontjából. A fejlesztések a gazdasági tevékenységek kiegyensúlyozottabb elosztásával segíthetnek abban, hogy elkerüljük a területek túlzott kizsákmányolását, és elősegíthetik, hogy mindenhol figyelembe vegyék a biológiai sokféleség megőrzésének szempontjait. Ezért a terület- és vidékfejlesztési politikáknak a fenntarthatóság elvein kell nyugodniuk.
3. A vidékfejlesztési politikának sajátos dimenziót ad az a tény, hogy napjainkig a vidék gazdasági-infrastrukturális fejlettsége, és az ott található biológiai sokféleség között fordított arányosság állt fenn, azaz a biológiai sokféleség értékeit az elmaradott vidék őrizte meg. Ezért teljesen újszerű tervezésre, értékszemléletre, a fenntartható fejlődés gyakorlati megvalósítására van szükség, hogy a vidék fejlődésével a jövőben ne károsodjanak a természeti értékek. A vidéki területek azért is kiemelkedő jelentőségűek, mivel sok esetben folyamatos mezőgazdasági tevékenység szükséges az értékes élőhelyek fenntartásához.
4. A biológiai sokféleség komponenseinek fenntartható használata csak úgy valósulhat meg, ha kellőképpen ismerjük a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, ha kellő tudományos ismerettel és a fenntartható használatra kifejlesztett technológiákkal rendelkezünk, és ha megfelelő központi és helyi intézményrendszer alakul ki a hozzá tartozó jogi és közgazdasági szabályozással.
5. Tudatosítani kell a társadalomban a biológiai sokféleséget, mint értéket, ehhez megfelelő lépések szükségesek a közoktatásban és az iskolán kívüli nevelésben is.
6. Annak érdekében, hogy a megelőzés elvét a gyakorlatban is érvényesíthessük, komoly figyelmet kell szentelnünk a különböző nemzeti, regionális és helyi fejlesztési tervek megalkotására és felülvizsgálatára. Ennek során a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata szempontjából értékelnünk kell ezeket a terveket.
7. Nagyobb súlyt kell kapniuk a biológiai sokféleség megőrzését elősegítő gazdasági jellegű ösztönzőknek (támogatások, adók, díjak, önkéntes megállapodások).
Cselekvési irányok
1. A párhuzamos kutatások és támogatások elkerülése érdekében a kutatási feladatokat össze kell egyeztetni, és ha lehetséges, akkor nemzetközi együttműködésben kell folytatni az Európai Unió Kutatási és Fejlesztési Keretprogramjain belül folyó kutatásokkal.
2. A biológiai sokféleség és az egyes szektorok közötti összefüggések alkalmazott kutatási feladatainak programját és forrásait az egyes szektorokon belül, de a szektorok közti kapcsolatokat figyelembe véve kell megvalósítani. A kutatások eredményeinek széles körű megismertetését és az eredmények döntéshozatalban történő alkalmazását biztosítani kell.
3. Össze kell gyűjteni, rendszerezni, egyeztetni és kiegészíteni az ország biológiai sokféleségére vonatkozó legfontosabb ismereteit. Olyan módszereket kell alkalmazni, amelyek elkerülik, vagy a lehető legkisebbre csökkentik a természetbe történő nagyobb beavatkozást, károkozást.
4. Biztosítani kell a természetvédelmi ágazatban a Természetvédelmi Információs Rendszer teljes körű működtetését, folyamatos frissítését.
5. Gondoskodni kell a legfontosabb, országos és regionális szempontból reprezentatív információk egységes rendszer szerinti felvételezéséről, kezeléséről, rendszeres értékeléséről, ezen információk közzétételéről és hozzáférhetőségéről.
6. Gondoskodni kell arról, hogy az információk valóban hasznosuljanak a helyi, regionális és nemzeti programok tervezésénél, hogy a legfontosabb információk eljussanak a döntéshozókig és a lakosságig.
7. Folyamatosan fejleszteni kell a Biológiai Sokféleség Egyezmény nemzetközi információs rendszerének hazai adatbázisát.
Stratégiai megfontolások
1. A biológiai sokféleség megőrzését és fenntartható használatát veszélyeztető tényezők jelentős része az ellentétes, rövid távú gazdasági érdekek mellett az emberek felfogásából, magatartásából ered. A Stratégia ezért csak akkor valósulhat meg, ha a társadalom tisztában van a biológiai sokféleség jelentőségével, értékével. A jelenlegi szemlélet megváltoztatása hosszú távú, közös erőfeszítéseket kíván az oktatás és a nevelés szereplőitől.
2. A társadalmi tudatosság alapvető feltétele a biológiai sokféleség megőrzésének, ezért ezt támogató fogyasztói politika kialakítása szükséges.
3. A szemléletformálás célja új erkölcsi és viselkedési normák kialakítása, a környezeti tudatosság erősítése a biológiai változatosság megőrzése érdekében. El kell ismerni, hogy az élet minden formája egyedülálló, így jogosult a tiszteletre, tekintet nélkül arra, hogy hasznos-e az ember számára vagy sem.
4. Ki kell alakítani azokat a képzési formákat, amelyek a Stratégia végrehajtását képesek szakmailag jól képzett emberekkel ellátni.
5. Átfogóan, az iskolai oktatás és nevelés minden szintjén gondoskodni kell arról, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos összefüggések megismertetése, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos tudás és szemlélet kialakuljon. Nemcsak a speciális ismeretekre kell törekedni, hanem az összefüggésekre is fel kell hívni a figyelmet.
6. A döntéshozók ismereteinek bővítése során arra kell törekedni, hogy tisztában legyenek a biológiai sokféleség jelentőségével, különösen azoknak az ágazatoknak az irányítói, amelyek tevékenysége döntő mértékben meghatározza a biológiai sokféleséget.
7. Környezeti ügyekben biztosítani kell a nyilvánosság számára az információkhoz való hozzáférés jogát és a döntéshozatalban való részvételt. Bátorítani kell a társadalom különböző szereplőit, hogy éljenek a társadalmi részvétel törvény adta lehetőségével.
8. Magyarországnak, földrajzi helyzetéből adódóan, elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy a szomszédos országok is megőrizzék biológiai sokféleségüket, területük természetes állapotát. Ez közösen megvalósuló biológiai sokféleség megőrzési politikát és térségi együttműködést igényel.
9. Magyarország biológiai sokfélesége fontos erőforrás az ország további fejlődéséhez, mely egyben közös európai érték is. Ezért a döntéshozóknak fel kell ismerni, hogy Magyarország, illetve a Kárpát-medence biológiai változatossága a jövő fejlődésében meghatározó szerepet fog játszani, és a biológiai sokféleség megőrzése Kárpát-medencei együttműködést igényel.
10. Az együttműködés keretében fontos a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata érdekében tett különböző nemzeti szintű és uniós tervek, illetve akciók összehangolása.
11. A biológiai sokféleség megőrzésének szempontjait integrálni kell az egyes szektorok politikájába.
12. Az egyes tervezett tevékenységek engedélyezésénél fel kell tárni azokat a hatásokat is, amelyek más államok területén veszélyeztetik a biológiai sokféleséget, az eredményekről az egyezmény szerinti eljárásnak megfelelően értesíteni kell a szomszédos országokat, illetve meg kell előzni a veszélyeztető hatásokat.
Stratégiai megfontolások
1. A genetikai erőforrásokra vonatkozólag a Biológiai Sokféleség Egyezmény megerősítette az egyes országok szuverén jogát saját genetikai erőforrásaik felett, valamint az adott országok által kölcsönösen elfogadott feltételek melletti hozzáférhetőséget.
2. Az Egyezménnyel és a nemzeti jogszabályainkkal összhangban kölcsönösen elfogadott feltételek és megegyezések alapján kell elősegíteni a genetikai erőforrásokhoz más Szerződő Felek hozzáférését és ezen erőforrások hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztását a származási országgal.
Cselekvési irányok
1. A Biológiai Sokféleség Egyezmény szabályozásával összhangban a genetikai erőforrásokhoz való hozzáféréssel és a hasznosításukból származó javak igazságos elosztásával kapcsolatos feltételek kialakítása, beleértve az esetleges jogi szabályozást is.
2. A genetikai erőforrások megismerésére, megőrzésére és fenntartható használatára irányuló kutatások kezdeményezése, kutatási együttműködések kialakítása.
3. Együttműködés a legjobb erőforrás-hasznosítási technológiák használatának és azok átadásának elősegítésére.
8.1. Területhasználat
A biológiai sokféleség megőrzése, a táj harmonikus használata és rendezése az emberiség fennmaradásának feltétele. A biológiai sokféleség csak saját létfenntartó rendszereinek és folyamatainak működése útján őrizhető meg. A különböző célú és jellegű területhasználatok e létfenntartó rendszerekre és folyamatokra jelentős hatást gyakorolnak. A területhasználat alakulása ezért kulcsfontosságú a sokféleség minden - genetikai, faji, élőhelyi, táji - szintjének fenntartásában.
A biológiai sokféleség védelmének szempontjait a településektől az országosig minden döntési szinten figyelembe kell venni, mert csak így épülhet be a polgárok, a társadalmi szervek, a vállalkozók és kamaráik, az önkormányzatok és szövetségeik programjába. Ezért indokolt a biológiai sokféleség megőrzésének szempontjait közvetlenül is integrálni a területi és települési tervrendszerekbe. A kettős beépülés növeli a biológiai sokféleség megőrzés érvényesítésének esélyét.
A természet, a társadalom és a gazdaság integrált rendszerében, a területi folyamatok alakulásában a területi tervezésnek és döntéseknek jelentős szerepe van. A döntéseknél megfelelő figyelmet kell fordítani az élőhelyek összeköttetésének biztosítására, valamint a területi tervezésben és a természeti erőforrások hasznosításánál olyan jogi, gazdasági és egyéb eszközök kialakítására és érvényesítésére, amelyek figyelembe veszik ezen koherencia megőrzését.
Cselekvési irányok
- Olyan magyarországi tájszerkezet, tájhasználat, ökológiai-gazdasági egység, tájkép kialakítására kell törekednünk, amelyben a városok zöldfelületi rendszerbe ágyazottak.
- Az infrastruktúra vonalas létesítményeit tájba illesztett módon kell kialakítani.
- Meg kell állítani a településeken a zöld felületek csökkenését.
8.2. Vízgazdálkodás
A hazai stratégia alapelve a biológiai sokféleség fenntartása és helyreállítása a teljes felszíni vízhálózatban; a védett természeti, illetve nemzetközi egyezmények - különösen a Ramsari Egyezmény - hatálya alá tartozó területeken a teljes körű védelem; a nem védett területeken pedig a vízhasználat érdekeit is figyelembevevő, hosszú távon is hatékony védelem biztosítása.
A biológiai sokféleség fenntartására irányuló törekvésekben nem hagyható figyelmen kívül a vízgazdálkodás vonatkozásában az álló- és áramló vizekhez kapcsolódó szárazföldi ökoszisztémák hatása. Nyilvánvaló ezeknek a befolyása a víz állapotára és minőségére. Az ország felszíni vízrendszerének egyik jellegzetessége az, hogy a víz 95%-a az országhatáron túlról származik. Országos célkitűzéseink a biológiai sokféleség fenntartása érdekében ezért a határokon kívüli hatásokat sem hagyhatják figyelmen kívül. Ugyanígy a hazánk határain átnyúló, vagy a hazánkat elhagyó felszíni vizek, vízfolyások a szomszédos országok területén lehetnek meghatározóak a biológiai sokféleség alakulására.
Cselekvési irányok
- A védett területek állapotának megőrzése és javítása, az esetlegesen leromlott állapotú, védett természeti területen lévő vizek rekonstrukciója.
- A biológiai sokféleség megőrzése és fejlesztése a védett területeken kívül.
- A víz keretirányelvnek megfelelően vizeink jó ökológiai állapotának biztosítása.
- Hatékony intézkedések bevezetése a vizeink természetes élővilágát veszélyeztető inváziós fajok ellen.
- A területfejlesztési és területrendezési célok és elvek, valamint a vizek biológiai sokfélesége szempontjából fontos célkitűzések közötti összhang megteremtése.
8.3. Mezőgazdaság
Magyarország területének 62,9%-a mezőgazdaságilag hasznosított terület, amely a szántóföldi növénytermesztésen, az ültetvénykultúrákon, a réteken-legelőkön és az állattenyésztésen keresztül szorosan összefonódik a biológiai sokféleséggel, a tájszerkezettel és a tájhasználattal. A hazai mezőgazdaság a nemzetgazdaság más ágaival nem helyettesíthető. A tervezéskor egyaránt figyelembe kell vennie az emberek napi megélhetését, az ország gazdasági céljait és a társadalom hosszú távú érdekeit szolgáló, a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló törekvéseket, vagyis a mezőgazdálkodás multifunkcionális jellegét. Ezért különösen fontos a környezeti szempontból fenntartható agrár-környezetgazdálkodás általánossá tétele, az agrártámogatási rendszerek ilyen irányú szerepének erősítése és a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos szemlélet kiterjesztése a természetes és kultúrvegetáció határterületeire, a szántóföldi területekre, a gyepekre, a zöldség- és gyümölcskultúrákra, a szőlőültetvényekre, az extenzív gazdálkodási rendszerekre s mindenféle más kiskerti, házi kerti, hobbikerti stb. területekre.
Kiemelt fontosságú, főleg a klímaváltozás veszélyei miatt a mezőgazdaságban használt és a természetes élővilág elemeit megőrző génbankok, a nemzeti génbank hálózatunk szerepének erősítése. Feladatunk a fenntarthatóság, a többfunkciós mezőgazdaság, a tágan értelmezett minőségi irányultság igényeit érvényesítő agrár-, vidék- és területfejlesztési politika szorgalmazása. A sokféleség a kiegyensúlyozott, hosszú távon fenntartható és környezetkímélő mezőgazdálkodásnak és a harmonikus környezet- és talajhasználatnak alapkövetelménye.
Cselekvési irányok
- A környezeti szempontból fenntartható agrár-környezetgazdálkodás általánossá tétele.
- A táj-, illetve földhasználati rendszerek fejlesztése a biológiai sokféleség megőrzés szempontjának figyelembevételével.
- A biológiai sokféleség megőrzését elősegítő gazdálkodási rendszerek, termőhelyi modellek kidolgozása és terjesztése.
- A szántóföldi növénytermesztés és vetésszerkezet biológiai sokféleséget javító átalakítása.
- A kertészeti növénytermesztés biológiai sokféleséget javító fejlesztése.
- Az állattenyésztés genetikai változatosságot fenntartó fejlesztése.
- Az emberi beavatkozás, valamint az aszály, az ár- és belvíz biológiai sokféleséget módosító hatásainak mérséklése.
- A Natura 2000 területek biológiai sokféleségének megőrzése az agrártámogatási rendszereken keresztül.
- Irányváltás a mezőgazdasági kutatás-fejlesztés terén, a rendszerszemléletű kutatások támogatása.
- A fenntarthatóság, a többfunkciós mezőgazdaság, a tágan értelmezett minőségi irányultság igényeit érvényesítő agrár-, vidék- és területfejlesztési politika szorgalmazása.
8.4. Erdészet és erdőgazdálkodás
Az erdők hazánkban a természetes állapotú biológiai sokféleség kiemelkedő hordozói. A hazai erdőkhöz kötődő fajok nagy száma jelzi, hogy az erdőknek nemcsak egyes kiemelt - védett vagy fokozottan védett - fajok védelmében, hanem az általános biológiai sokféleség megőrzésében is óriási szerepük van. Ezért az erdők védelme esetén nemcsak egyes kiemelt fajok, hanem a teljes, működő rendszer megőrzésére kell törekedni.
Az erdőkre vonatkozóan az alábbi alapelveket kell szem előtt tartani:
- Erdeink biológiai sokféleségének megőrzése nem valósítható meg csupán a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken, hanem egész rendszereket - indokolt esetben a természetes tájakat - kell a hozzájuk tartozó védőövezetekkel, azok ökológiai potenciáljával együtt védelemben részesíteni.
- A biológiai sokféleség megőrzése érdekében elsősorban a természetes erdődinamikai folyamatok megőrzésére és azok érvényesítésére kell a hangsúlyt helyezni. Az erdők tekintetében ez azt jelenti, hogy a természetes erdő rezervátumként való megőrzése helyett azoknak a természetes folyamatoknak a minél teljesebb megőrzésére kell törekedni, amelyek lehetővé tették e bonyolult életközösség kialakulását. Degradált és átalakított erdőállományainkban sok esetben e folyamatok érvényesülésének segítése, a folyamatok beindítása a kezelés célja.
- A természetes erdődinamikai folyamatok érvényesítése és az ezek hatására kialakuló dinamikus erdőkép számtalan olyan elemet tartalmaz, amely kiemelten kedvez a biológiai sokféleség megőrzésének (pl. változatos erdőszerkezet és fafaj-összetétel, idős és holt fák jelenléte, természetes bolygatások és szukcessziós stádiumok, folyamatos erdőborítás, fajok számára kedvező mikroélőhelyek stb.).
- Az inváziós fafajok visszaszorításának és az idegenföldi fafajok alkalmazási feltételeinek meghatározása védett természeti területeken.
- Az erdő, mint életközösség, nem szakítható el a tájtól, amelynek része. Nemcsak önmagában alkot egységet, hanem a körülötte elhelyezkedő egyéb élőhelyekkel, táji elemekkel is dinamikus kölcsönhatásban van. A természetes erdőkben megfigyelhető jelenségek megértéséhez, illetve érvényesítéséhez, valamint a természetvédelmi erdőkezelés bevezetéséhez szükséges, hogy figyelemmel legyünk a természetben előforduló jelenségek három szintjére: a faegyed szintjére; az erdőállomány szintjére; a táj szintjére. Különös jelentőséget kap a táj szintű szemlélet az erdőssztyepp erdők esetében.
- Az ember hosszú idő óta része, és a jövőben is része lesz mind a természetes, mind az átalakított ökológiai rendszereknek. A biológiai sokféleség védelem célja a természeti értékek megőrzése mellett az ember életfeltételeinek javítása is, így ezek a törekvések erdők esetében sem irányulhatnak az emberi tevékenység teljes kizárására. Meg kell találni a helyes egyensúlyt az erdők megőrzése és az emberi tevékenységek érvényesülése között.
Cselekvési irányok
- A természetes folyamatokra alapozott erdőkezelés és erdőgazdálkodás bevezetése.
- Erdőterületeken történő, a biológiai sokféleség megőrzésének szempontjait figyelembe vevő tervezés erősítése és összehangolása.
- Erdőterületeken végzett, a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos kutatás.
- Az erdők állapotát és állapot-változásait figyelő monitorozó rendszer kialakítása és működtetése.
- Az erdőssztyepp erdők megőrzése, a biológiai sokféleség megőrzése érdekében történő kezelése és megújítása.
- Vizes élőhelyek (árterek, lápok) erdeinek megőrzése, természetközeli kezelése és megújítása.
- Védőerdők megőrzése, helyreállítása.
- Az ökológiai hálózat fejlesztése erdőterületeken.
- Az erdők közcélú szolgáltatásait társadalmi szinten elismerő erdőfinanszírozási rendszer bevezetése.
- Az erdők tulajdonviszonyainak rendezése.
- Erdőterület-növelés természetszerű erdők telepítésével.
- A biológiai sokféleség megőrzés erdészeti kommunikációs stratégiájának kidolgozása.
- Az erdők védett természeti értékeit és természetes folyamatait nem veszélyeztető nagyvadlétszám fenntartása.
8.5. Halgazdálkodás, halászat, horgászat
A vizes élőhelyek a világ legveszélyeztetettebb élőhely-típusai. Ennek okai többfélék: Magyarország vonatkozásában a lecsapolásokat és a feltöltéseket kell megemlítenünk. Hazánkban területük fogyatkozása a folyamszabályozások megkezdése óta felgyorsult és folyamatos. A halgazdálkodásnak, a halászatnak és a horgászatnak a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét két fő területen, természetes vizeinkben és a mesterséges halastavakban kell vizsgálni.
Természetes álló- és folyóvizeink minősége, fizikai és biológiai állapota eltérő: a környezeti és humán eredetű hatások sok esetben alapvetően átalakították az élőhelyek jellegét, folyóink és tavaink halállományát. Az őshonos élővilág, a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából súlyos gondot jelent, hogy természetes vizeink a betelepítések és a nem kívánatos fajbevándorolások következtében tele vannak faunaidegen halfajokkal, sőt legújabban más betelepített szervezetek is megjelentek.
A halastavak Magyarországon jelentős szerepet játszanak a biológiai sokféleség védelmében. A tavak jelentős része természetes mocsár, vagy időszaki vízállás helyén létesült. Részben ezért, részben a szukcesszió előrehaladása miatt egyes tórendszerek élővilága megközelíti a természetes mocsarak fajgazdagságát. Ma a halastavak azok a vízfelületek, amelyek a valamikori, az ország 25%-ára kiterjedő vízi világot kis foltokban megőrizték az Alföldön. Ezért a meglévők fenntartása és újabbak létesítése a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából fontos feladat.
A hazai tógazdasági halászat, mint extenzív gazdálkodási forma kifejezetten kívánatos, főleg a gyenge talajadottságokkal rendelkező térségekben. A halastavaknak azért is nagy a jelentősége, mert egyes száraz térségekben vizet tartanak vissza. Az elmúlt évtized száraz periódusában a mezőgazdaság alapvető érdekévé vált a vizek bármilyen módon történő visszatartása. Ha Alföldünkön több víz lenne, az egyúttal lehetőséget kínálna egy korábbi gazdálkodási módra, amire elsősorban a természetes fafajok, illetve az igényesebb növénykultúrák voltak jellemzőek.
Bár a halászat és horgászat elméletileg csak eltérő halfogási módszert jelent, azonban a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából alapvetően különböző tevékenységek. A természetes vizek egy részén a horgászok nagy száma megengedhetetlen terhelést okoz. A természetes vizek jó ökológiai állapotának elérése tehát csak a halászat és a horgászat szempontjainak újragondolásával, az ebben érintettek aktív részvételével valósítható meg.
Cselekvési irányok
- A természetes vizek biológiai sokféleségének megőrzése.
- Az Európai Unió Víz Keretirányelv előírásai szerint a természetes vizek esetében kívánatos jó ökológiai állapot elérése.
- Vizes élőhelyek rehabilitálása a halászati hasznosítás figyelembevételével.
- A referencia-víztestekhez viszonyított, közel optimális halállomány jelenlétének biztosítása.
- A biológia sokféleség megőrzésének alávetett horgászat feltételeinek megteremtése, ennek keretében a horgásztársadalom szemléletformálása.
- A halállomány megőrzése és kezelése, összetételének javítása a halgazdálkodás új szempontok szerinti tervezésével. E tevékenységek során fokozott figyelmet kell fordítani a természetközeli állapotok elérésére, megtartására, a környezet- és természetvédelem szempontjaira.
- Ki kell dolgozni a gazdaságilag nem jelentős, de nagy természeti értékkel rendelkező, ritka vagy veszélyeztetett halfajok mesterséges szaporításának módszerét, elősegítve a fajok újratelepítését korábbi élőhelyeiken.
- Gondoskodni kell arról, hogy a súlyosan átalakított, partjuktól elválasztott természetes vizek partjuk állékonyságának megőrzése mellett visszanyerjék morfológiai sokféleségüket, ami egyben lehetővé tenné a legkülönbözőbb halfajok szaporodásának biztosítását, és ezzel segítené a természetes halfauna sokféleségének megőrzését.
- Meg kell teremteni a nagy kiterjedésű természetes vizeinknél a faji sokféleség megőrzésének és az egészséges halegyüttesek fennmaradásának feltételeit. Ennek szellemében meg kell akadályozni az inváziós fajok további térhódítását, a nem őshonos fajok további betelepítését és megfelelő jogszabályokkal biztosítani kell, hogy újabb, nálunk nem honos vízi szervezet betelepítés útján ne veszélyeztesse vizeinket. Ki kell dolgozni a legveszélyesebb faunaidegen fajok természetes vizekből történő eltávolításának módszerét és az őshonos fajok elterjedését szükség esetén telepítéssel kell elősegíteni.
8.6. Területfejlesztés és turizmus
A területfejlesztés gyakorlatában érvényesíteni kell a decentralizált területfejlesztési politikát, a partnerségen alapuló, áttekinthetően működő rendszereket, a programozott fejlesztési gyakorlatot, valamint a tervezéshez és irányításhoz szükséges képesség fejlesztését.
A turizmus fejlesztésénél a gazdasági, társadalmi és esztétikai igények kielégítése mellett figyelembe kell venni az adott terület terhelhetőségét, a biológiai sokféleség védelmét, az alapvető ökológiai folyamatokat, valamint a különböző népek és csoportok kulturális integritását is.
Cselekvési irányok
- Az élő és élettelen környezet természetközeli állapotának megőrzése, a természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, a bioszféra sokszínűségének megtartása.
- A természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható hasznosítás elveinek figyelembevétele és a lételemnek tekintett természeti erőforrásokkal való takarékos, értékvédő gazdálkodás. Az élőhelyek elkerülhetetlen megszüntetése esetén a kompenzációs elv alkalmazása vagy rehabilitáció.
- Az előzőekkel összefüggésben a gazdasági fejlődés és a környezet harmonikus, az ésszerű környezet-igénybevételre és a minimális környezetkárosításra törekvő viszonyának megvalósítása.
- A területrendezési és fejlesztési tervekben, illetve programokban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a sérült környezet, a táj és a természet rehabilitációjára.
- Új fejlesztésekre csak a környezet védelmét biztosító alapinfrastruktúra megteremtése után kerülhet sor.
- Az üdülőkörzetek fejlesztési terveinek környezeti vizsgálatában a biológiai sokféleség megőrzésének kellő súllyal kell megjelennie.
- A nemzeti parkok és más védett természeti területek kezelési terveiben az ökoturizmus nagyobb hangsúllyal történő megjelenítése, és ezzel összhangban az érintettek közötti együttműködés erősítése.
8.7. Vadászat
A vadászat a biológiai források egyik hasznosítási formája. Általában az élőhelyek megsemmisülése, leromlása, elaprózódása és szennyezése a legfőbb oka a fajok veszélyeztetetté válásának, azonban bizonyos esetekbena használat mértéke is meghaladja az egyes fajok önfenntartó képességét.
A vadállományok létszámának és dinamikájának függvényében a vadgazdálkodás három fő irányt követhet: csökkenő és/vagy kis létszámú állományok esetében a védelem a beavatkozások célja; stabil és rendszeres növekedésre képes állományok esetében a hasznosítás a beavatkozások célja, amelyek révén a tartamos és bölcs (fenntartható) használat biztosítható; gyorsan növekvő és/vagy nagy létszámú állományoknál a szabályozás a beavatkozások célja. A vadgazdálkodás tehát a védelem, a hasznosítás és a szabályozás között folytonosságot képez, ami lényegében azonos ökológiai, tudományos és gazdálkodási eszközöknek az adott helyzet által meghatározott dinamikus alkalmazását jelenti.
Cselekvési irányok
- Megfelelő vadállomány fenntartása.
- Vadgazdálkodási tervezés és fenntartható vadgazdálkodás megvalósítása.
- Az élőhelyek és az állományok dinamikáját figyelembevevő kezelési tervek kidolgozása és ezek alkalmazása.
- A nemzetközi és hazai vadgazdálkodási kutatásokban, illetve a gyakorlatban felhalmozott monitoring, élőhely- és állománykezelési módszerek, tapasztalatok egységes szemléletű feldolgozása, alkalmazása, különös tekintettel azok természetvédelmi vonatkozásaira.
- A természetes állományokban - sok esetben kedvezőtlen - változást előidéző jövevény fajok monitorozása és létszámuk szabályozása.
8.8. Bányászat
Bányászati tevékenység során törekedni kell az ásványvagyon-gazdálkodás optimalizálására. Nem megújuló, véges természeti erőforrásokról lévén szó, hosszú távon lépéseket kell tenni az ásványi nyersanyagok iránti igény csökkentése érdekében. Olyan technológiákat kell előnyben részesíteni, amelyek képesek kiváltani, vagy részben helyettesíteni a bányászati termékeket, továbbá törekedni kell a kitermelt ásványi nyersanyagok takarékos és hatékony felhasználására, a megújuló energiaforrások használatára. A hazai igények hosszú távú kielégíthetősége és a természeti terhelés csökkentése érdekében mérsékelni kell a feldolgozatlan ásványi nyersanyag exportját. A bányászati tevékenység jogszabályi hátterét úgy kell rendezni, hogy az a biológiai sokféleség védelmét, megőrzését és fenntartható használatát is lehetővé tegye. Kiemelt figyelmet kell szentelni a földtani vonatkozású természeti értékeknek egyrészt, hogy a bányászat minél kevesebb kárt tegyen bennük, másrészt, hogy a bányaművelés során megismert értékeket megőrizhessük és azok - természetvédelmi bemutatóhelyet képezve - a tudatformálás, a szemléletalakítás eszközei lehessenek.
Cselekvési irányok
- A terület kiválasztásakor az ásványi nyersanyag kutatására tervezett terület kijelölése során figyelembe kell venni a fellelhető természeti értékeket, a terület védettségi szintjét és a regionális szemlélet alapján vizsgálni kell, hogy a térség hány és mekkora kapacitású bányát bír el.
- A kutatási folyamat során a kutatási tevékenységet a természet lehető legkisebb terhelésével kell végezni.
- A bányászati termelés megkezdésekor figyelembe kell venni a biológiai sokféleség szempontjait, a szabályozásnak ki kell térnie a területen ismert és a termelés során esetleg előkerülő természeti, földtani értékekkel kapcsolatos teendőkre, illetve az esetleg megjelenő hidrológiai és hidrogeológiai kérdésekre is.
- A tájrendezés során a bányászat által megváltoztatott területeket úgy kell rendezni, hogy a biológiai sokféleség minél jobban közelítsen az eredeti állapothoz.
- A kialakult bányatavak és a földalatti bányatérségek is fontos élőhelyek lehetnek, ezért a táj rendezése, a rekultiváció folyamán a biológiai sokféleség szempontjait itt is érvényesíteni kell.
- A rendezett terület hasznosítása, az utógondozás során biztosítani kell a jóváhagyott tájrendezési tervben megfogalmazott újrahasznosítási cél megvalósulását és a hasznosítási folyamat során is figyelemmel kell lenni a biológiai sokféleség védelmére.
- El kell érni, hogy a tájrendezési tervben jóváhagyott hasznosítási mód legalább 5 évig működjön, amihez a szükséges természetvédelmi kezelést biztosítani kell.
A Nemzeti Természetvédelmi Alapterv készítésének célja, hogy egy távlati jövőképhez igazítva meghatározza a természet védelmével, a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos állami feladatokat és politikát, ezen belül összehangolja és tervidőszakokra bontva ütemezze a természeti és táji értékek, természetes élőhelyek, vadon élő növény- és állatfajok, valamint más természeti értékek felmérésével, értékelésével, védelmével és helyreállításával összefüggő tevékenységeket.
Az NTA a Természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 53. § (2) alapján az alábbiakat tartalmazza:
- az ország természeti területei állapotának általános leírását, a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából jelentős folyamatok, tevékenységek meghatározását;
- a természeti értékek és területek megóvására vonatkozó általános követelményeket, ágazati és ágazatközi feladatokat;
- a védett természeti értékek és területek megóvásának, továbbá újabb védett természeti területek létesítésének hosszú és középtávú szempontjait;
- az ökológiai hálózat és az ökológiai (zöld) folyosók kialakításának és fenntartásának hosszú és középtávú szempontjait;
- az érzékeny természeti területek, rendszerek kialakításának és fenntartásának hosszú és középtávú szempontjait;
- a föntebb felsorolt feladatokhoz kapcsolódó legfontosabb feltételrendszereket, intézkedési elveket;
- a természet védelme kutatás-fejlesztési, oktatási, bemutatási, népszerűsítési feladatainak hosszú és középtávú programját;
- a természeti értékek és területek megfigyelését, adatgyűjtését, nyilvántartását és értékelését végző rendszer kiépítésének és fenntartásának elveit.
Az NTA megvalósítása állami feladat, amelyet az NKP részeként az Országgyűlés határozattal fogad el, a végrehajtásban elengedhetetlen a környezetvédelmi ágazaton kívül más ágazatok közreműködése. Ugyanakkor az NTA megalkotása során tekintettel kell lenni az ország gazdasági, társadalmi fejlődésével kapcsolatos célkitűzésekre és a nemzetközi elvárásokra, globális változásokra is. Ezért a tartalom kiegészítéseként szükséges megadni, hogy a klímaváltozás, a természeti erőforrások - köztük az energiaforrások - kimerülése, az édesvízkészletek mennyiségi és minőségi romlása, a beruházások egyre növekvő terület igénye, a genetikai szennyeződés és a génmódosított szervezetek elterjedése milyen hatással van a természeti környezetre, illetve milyen intézkedések szükségesen ezen határok megszüntetésére, mérséklésére.
A Magyarországi természetvédelmi tevékenység az ország költségvetéséhez képest elenyésző mennyiségű pénzből valósul meg. A 10 nemzeti park igazgatóság együttes eredeti költségvetése 5 milliárd Ft körül mozog, amelyből 40%-ot saját bevételük tesz ki. Az NTA-II megvalósítási időszakában Magyarország különösen sikeres volt a különböző nemzetközi - elsősorban EU-s források megszerzésében. Ezek lehetővé tették a leginkább veszélyeztetett fajok megőrzését, a károsodott élőhelyek egy részének helyreállítását és olyan ún. ökoturisztikai fejlesztéseket, amelyek lehetővé teszik a nagyközönség számára is a természeti értékek élményszerű megismerését.
Az NTA-III időszakának prioritása, hogy az állami költségvetésből a jelenleginél nagyobb mértékben részesüljön a magyarországi természeti értékőrző tevékenység. Tekintettel arra, hogy ez néhány milliárd forintot jelent csak, ennek biztosítása érdemben nem befolyásolja a mindenkori költségvetést.
Az NTA-III megvalósításának időszakában el kell érni, hogy tudatosuljon a társadalomban a természetvédelmi tevékenység megvalósulása ún. ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt a társadalomnak. Ezt a szolgáltatást mindenki igénybe veszi, ezért közös érdekünk és felelősségünk a fenntartása és finanszírozása. Az ökoszisztéma-szolgáltatás része a tiszta víz, a jó levegő, a madárdalos erdő, a szabadidő eltöltésére és felüdülésre alkalmas természet. Az ökoszisztéma szolgáltatások azonban ezeknél alapvetőbb kérdésekre is kiterjednek, olyanokra, amelyeket eddig természetesnek tekintettünk, de mára kiderült, hogy nem azok. Ilyen mindenek előtt a klímavédelem, de ide kell sorolni a talajképződést is, illetve a megújuló nyersanyagok körét. A klímaváltozás réme által fenyegetett bioszféra biztosítja az emberiség egészséges élelmiszerrel történő ellátását is, amelyhez szintén mindenkinek alapvető érdeke fűződik.
Az NTA-III prioritásai a Natura 2000 hálózat működőképességének megteremtése, biztosítása, a társadalom minél szélesebb rétegeinek megismertetése a bioszféra működésével, illetve a természeti értékek megőrzésének fontosságával. Szintén kiemelt prioritás a nemzetközi normáknak megfelelő nemzeti parkok kialakítása, amelyek megfelelnek a „nemzet parkja” követelménynek, azaz azok állami tulajdonban és nemzeti parki vagyonkezelésben vannak, elsődleges céljuk a természeti értékek őrzése, gazdagítása és a megismerés, élményszerzés, kikapcsolódás lehetőségének, illetve a tudományos kutatás feltételeinek biztosítása.
Az NTA-III időszakában kiemelt feladatként gondoskodni kell a védett természeti területekre vonatkozó kezelési tervek elkészítéséről és elfogadtatásáról, a megkezdett védetté nyilvánítások befejezéséről.
Az NTA-III tervidőszak további fontos feladata a természeti környezet elemeinek, kiemelten a globális klímaváltozás által érintett tényezőknek és az élővilágra gyakorolt hatásainak minél szélesebb körű vizsgálata és értékelése. Ennek hiányában bizonytalanná válhat a természetvédelmi stratégiák megalapozottsága, és a gyakorlati programok eredményessége.
Magyarország természetföldrajzi adottságai sokszínű tájak és gazdag természetes élővilág kialakulását tették lehetővé, melyek a Kárpát-medencében egyedi ökológiai egységet képeznek. Az Európai Unión belül egy sajátos bioregionális ökológiai komplexum, a pannon biogeográfiai régió (Pannonicum) zömét mondhatjuk magunkénak. Miután Magyarország teljes egészében a pannon biogeográfiai régióhoz tartozik, ez nemcsak azt jelzi, hogy természeti készletével hazánk járul leginkább hozzá az Európai Unió nevezett régiója természeti értékeinek megőrzéséhez, hanem azt a kihívást is előrevetíti, hogy a pannon régióhoz kisebb területi aránnyal csatlakozó országok (Cseh Köztársaság, Szlovákia, Románia) mellett Magyarországnak van a legnagyobb felelőssége ezeknek az értékeknek a fenntartásában, megőrzésében. Másfelől földrajzi helyzetünk a környező biogeográfiai régiókkal való szerves kapcsolat folytonosságát is feltételezi.
A pannon régió sajátossága a klimatikus és kőzettani változatosság is, amely egyedi gazdagságú növény- és állatvilág kialakulásához járult hozzá. A fajok, társulások dinamikája szinte a szemünk előtt, emberi léptékben változik. Számolnunk kell azzal, hogy a klímaváltozás - bár az északi országokhoz képest ma még nem mutat olyan látványos következményt hazánkban - beláthatatlan ökológiai változásokat okoz majd, így a keleti erdős-sztyepp fajai, vagy a szubmediterrán-mediterrán, illetve illír elemek frontvonalai várhatóan eltolódnak és Bulgáriára, Görögországra jellemző vegetáció alakulhat ki, amely magával hozza az azokra települt állatfajokat is.
A társadalmi igények az utóbbi évtizedben jelentősen átalakultak. Egyre szélesebb körben elfogadott, sőt elvárt igény, a jó társadalmi közérzet része, hogy az állam, az önkormányzatok és a különböző társadalmi szeplők bevonásával, gondoskodjon az egészséges környezetről, a természeti értékek jó állapotáról, azok hosszú távú megőrzéséről. Ezért a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv 2009-2014 közötti megvalósítási időszakában gondoskodni kell arról, hogy a legfontosabb fentiek ellen ható tényezők, pl. tarvágás természetes erdőkben, kémia szúnyogirtás szinte kizárólagossága, inváziós fajok korlátok nélküli terjedése stb. megszűnjenek.
Az intenzív emberi hasznosítás és terhelés következtében a természetes élőhelyek jelentős része hazánkban is megsemmisült vagy feldarabolódott. Bár az élőhelyek állapotát, jóságát nagyon nehéz objektív indikátorokkal országos léptékben mérni, még ma is elmondhatjuk, hogy a jelentős természetközeli élőhelyek és a fontos természetvédelmi értéket képviselő fajok élőhelye még több mint 30%-ot fed le az országban. Ugyanakkor, ha az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt, hazánkban előforduló 46 közösségi jelentőségű élőhely állapotát az Európai Bizottság által meghatározott szempontok (elterjedés, kiterjedés, szerkezeti jellemzők és jövőbeli megőrizhetőség) szerinti 2007-ben elkészült értékelés alapján nézzük, akkor azok csupán 11%-ának állapota kedvező, 20%-a nem kielégítő, 67%-a pedig rossz állapotú. Ezek közül a Pannon ökorégióban unikális, illetve a nem kielégítő állapotú élőhelyek rekonstrukciója az NTA-III egyik kiemelt feladata.
A nálunk előforduló 211 közösségi jelentőségű faj természetvédelmi helyzete a következőképpen alakul: 25% kedvező, 47% nem kielégítő és 12% rossz állapotú. A fajvédelmi programok esetében a már megkezdettek gyakorlati megvalósítása, további lehetőség esetén a Pannon ökorégióra unikális, illetve a nem kielégítő helyzetű közösségi jelentőségű fajok védelmi programjának kutatással történő megalapozása a cél. Az egyes fajokra vonatkozó védelmi programokat lehetőség szerint úgy kell megvalósítani, hogy azok egyszerre több veszélyeztetett faj, esetleg élőhely védelmét szolgálják.
1.1. Ökológiai rendszerek
Számos hazai növénytársulás, azon belül valamennyi természetes erdőtársulás és a hazánkban megtalálható fajoknak megközelítően 20-25 százaléka veszélyeztetetté vált. Természeti értékeink nemzetközi összehasonlításban ennek ellenére még most is kiemelkedő értéket képviselnek. A gazdasági tevékenység fellendülésével ugyanakkor tovább növekszik a zöldmezős beruházások száma és kiterjedése: fellendült az új utak, autópályák építése - sok esetben indokolatlanul a természeti környezet rovására -, az energiaültetvények ültetése és a területfoglaló alapanyag-termelést feltételező bioetanol üzemek beindítása. A természetes élőhelyek eltűnése mellett a már említett klímaváltozáson túl vagy azzal egyidejűleg fokozottan kell számítanunk az inváziós fajok megjelenésére és természetes élőhelyeinken egyre nagyobb térhódításukra. Az inváziós fajok fokozódó térhódítása nem csak a biológusokat foglalkoztatja. Egyes fajok jelenlétét szinte mindenki saját bőrén érzi, hiszem ma már messze nem csak inváziós fajok térfoglalása miatt foglalkozunk a parlagfűvel, a kanadai aranyvesszővel és más allergén pollent termelő fajokkal.
A genetikailag módosított szervezetek felhasználása, az így készült termékek elterjedése új természet- és környezetvédelmi kihívást jelent a jövőben. A géntechnológiai tevékenységek hatásai, az azokból származó természeti, környezeti és egészségi kockázatok a jelenlegi ismeretek alapján alig becsülhetők, ezért az elővigyázatosság elvének a lehető legszigorúbb érvényesítésére van szükség. A megfelelő intézkedések meghozatala nemcsak a biológiai sokféleség megőrzése, hanem a környezetbiztonság, az élelmiszerbiztonság és általában a mezőgazdaság területén is feladatokat jelent.
A géntechnológiával módosított szervezetek környezeti és egészségügyi kockázatairól, különösen azok hosszú távú hatásairól egyelőre nem teljes körűek az ismereteink. A lehetséges káros hatások megítélésében a tudomány a mai napig megosztott. Ezért nagyon fontos, hogy a génmódosított szervezetek engedélyezésekor az elővigyázatosság elvét a lehető legszigorúbb módon érvényesítésük mind a hazai, mind pedig, az európai uniós döntéshozatal során. Feladatunk, hogy már az engedélyezés előtt megköveteljük a kérelmezőktől mindazokat a vizsgálatokat, amelyek felmérik, hogy az adott génmódosított szervezetnek van-e káros hatása egyedülálló természeti értékeinkre. Emellett - a Magyar Országgyűlés 2006-ban elfogadott 53/2006. (XI. 29.) OGY határozatának megfelelően - feladatunk az is, hogy folytassuk a független környezeti hatásvizsgálatokat a közösségi szinten már engedélyezett géntechnológiával módosított növényfajták esetén annak érdekében, hogy a feltételezett negatív hatások a Pannon Biogeográfiai Régióban feltárásra kerüljenek. Ezen felül újabb hazai környezeti hatásvizsgálatokat is indítunk azon géntechnológiával módosított növényfajták esetén, amelyek engedélyezése most van folyamatban vagy a jövőben kezdődik el az Európai Unióban.
Az 53/2006. (XI. 29.) OGY határozatnak megfelelően továbbra is prioritásnak kell tekinteni a magyarországi növénytermesztés GMO mentességének megőrzését. Ennek keretében mindent meg kell tennünk az unióban engedélyezett kukoricamollyal szemben ellenálló, ún. MON810 jelű génmódosított kukoricákra vonatkozó hazai tilalom fenntartása érdekében.
Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a gazdálkodók és a lakosság naprakész tájékoztatására és tudatformálására is.
Az Európai Unióban 2004 óta rendszeresen felmerülő kérdés az engedélyezési rendszer felülvizsgálata, esetleges megváltoztatása. Magyarország eddig is vezető szerepet játszott az ezzel kapcsolatos tárgyalásokon. Aktív szerepvállalásunkat a jövőben is folytatni kell, különös tekintettel az egészségügyi és környezeti biztonság javítása érdekében.
1.2. A biológiai sokféleség
A természetvédelem egyik legfontosabb feladata a biológiai sokféleség megőrzése, a biológiai és genetikai változatosság csökkenésének megállítása, illetve visszafordítása. Eredményességét azzal mérhetjük, hogy különböző eszközeivel milyen mértékig tudja társadalmunk e létfontosságú biológiai alapjainak védelmét biztosítani. Ennek megfelelően stratégiai célkitűzései szervesen kapcsolódnak a biológiai változatosság megőrzésének célrendszeréhez, melyet részleteiben „A biológiai sokféleség megőrzésének stratégiája” c. melléklet tartalmaz, és amelynek legfontosabb, aktualizált célkitűzéseihez tartozó hosszú távú feladatok a következőkben fogalmazhatók meg.
A negatív hatások felgyorsulásának elkerülése érdekében jelentős változások szükségesek a társadalmi értékrendben és a szakpolitikákban is. Ennek érdekében, valamint nemzetközi kötelezettségünknek is eleget téve szükséges a biológiai sokféleség megőrzéséről szóló nemzeti stratégia és cselekvési terv véglegesítése, és kormányzati szintű elfogadása.
Az utóbbi 30-40 évben megindult és a legutóbbi évtizedben, vészes mértékben felgyorsult az extenzíven hasznosított területek művelésből történő kivonása, ami súlyosan veszélyezteti az adott területhez kötődő természeti értékeket.
Az Európai Unió „A biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítása és azon túl” programjának megvalósítása érdekében is elengedhetetlen, hogy a védett és közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének eléréséhez és fenntartásához szükséges eszközök és feltételek rendelkezésre álljanak. Ezért alapvető célunk, hogy a táj- és természetvédelmi szempontrendszer beépüljön a természeti erőforrásokat hasznosító ágazatok működésébe és szabályozásába is. Mind a területi védelem, mind az ágazati programok segítségével el kell érni, hogy számottevően mérséklődjön, illetve megálljon a fajok, élőlényközösségek, élőhelyek és tájak sokféleségének csökkenése.
A klasszikus természetvédelmi kezelési terveken túl az egyéb természetvédelmi-tájvédelmi tervek (pl. a Natura 2000 területek fenntartási tervei, az érzékeny természeti területek megvalósíthatósági tervei) a természetvédelmi előírások érvényesülésének elősegítése mellett hozzájárulnak a gazdasági, társadalmi, környezeti érdekek összehangolásához. Ez költségtakarékos és egyúttal hatékony, környezetkímélő megoldásokat eredményezhet, az egyszerűbb hatósági eljárásokkal együtt.
Kiemelt célkitűzés, hogy megismertessük az egész társadalommal a természeti tőke és a természet által nyújtott ökológiai szolgáltatások értékét. El kell érni, hogy a gazdasági számításokban az ökológiai mutatók kellő súllyal szerepeljenek.
1.3. A táji sokféleség
Magyarország a Kárpátok ölelésében alapvetően medencejellegű, ám a medencén belül a domborzat, a vízrajz és a klimatikus adottságok rendkívüli változatossága magában rejti a tájak sokféleségének lehetőségét. Az alföldi sziken, homokon és löszön kialakult talajok, a magas napsütéses óraszámú dombságok és hegylábfelszínek, a vízfolyások által befolyásolt területek és az erdőkkel borított középhegységek számos területhasznosítást tesznek lehetővé. A tájak állapotát egyrészről a területhasznosításnak az adott terület természeti adottságoknak való megfeleltetése, másrészről a területhasznosítást befogadó, elviselő ökológiai rendszer stabilitása határozza meg, s végső soron a táj esztétikai adottságaiban ölt mindenki számára érzékelhető testet.
A tájak működése, ökológiai, ökonómiai és tájesztétikai potenciálja a fenntartható használattal biztosítható, amely fenntarthatóságot a mára történetinek minősíthető gazdálkodási módok megteremtettek. Napjainkra a társadalmi - gazdasági igények változása következtében új hasznosítási módok jelentek meg, a régiek jórészt megszűntek, és az optimális tájszerkezetet megteremtő hagyományos gazdálkodás csak a természetvédelem tevékenységének köszönhetően, támogatott formában tud életben maradni.
Az építkezések aránya az NTA-II időszakában a korábbiakhoz képest tovább növekedett, a biológiailag aktív felületek ezzel párhuzamosan jelentősen csökkentek. A tájkarakter a mezőgazdasági szempontból kedvezőtlenebb adottságú vidékeken az ipari-kereskedelmi területek javára változott, a kedvezőbb adottságú termőföldeken pedig, továbbra is a monokultúrás növénytermesztés uralkodik. Tovább csökkent a külterjes állattartás tere is. Rendkívül jelentős a települési területek terjeszkedése, amely erőteljesen hat a zöldfelületek felszámolására, a biológiailag inaktív felületek túlzott arányára, ezáltal a környezeti tényezők és az esztétikai adottságok romlására.
A tájképi értékek megőrzésének követelményei leginkább a védett természeti területeken érvényesíthetők. A tájképi értékek megléte - a hagyományos településszerkezet, gazdálkodási szerkezet, geomorfológiai adottságok, természetközeli területek és az építmények hagyományos jellege - azonban nem csak a természetvédelmi oltalom alatt álló tájakon, településeken maradt fenn, bár sajnos még szinte mindenütt fogyatkoznak, vagy károsodnak.
A tájak értékes elemei egyúttal a tájállapot indikátorai is. Ilyenek a kultúrtörténeti értékek és az egyedi tájértékek, melyek megőrzése régiónként, településenként változó.
A jövő feladata azoknak a tájhasználati formáknak, módoknak a fenntartása, amelyek - növelve a zöld és vizes területek arányát - hozzájárulnak a biológiai aktivitás kedvezőbbé tételéhez, a biológiai és a táji sokféleség növeléséhez. A hagyományos tájértékek, tájgazdálkodás megőrzése hosszútávon biztosíték arra is, hogy a gazdálkodás jelenleg még nem tervezhető változásai során legyen mihez visszanyúlni, legyen honnan elindulni az új utak keresése során. Ezért is szükséges támogatni a hagyományos gazdálkodást és a táj jellegét meghatározó hagyományos tevékenységeket, melyre elsősorban az agrártámogatási rendszerben van lehetőség. Az építési, terület- és településrendezési tervezés során a tájvédelmi érdekek érvényesülése alapvető kívánalom, mely elsősorban tervezési, műszaki szabályozási feladat, de a hatósági rendszer hatása is jelentős.
1.4. Élettelen természeti értékek
Hazánk természeti képének évmilliókban mérhető régmúltját, így az ősföldrajzi környezet és a klíma változásainak, és az élővilág fejlődésének emlékeit természeti örökségünk élettelen elemei őrzik. A különböző földtörténeti korokban és képződési feltételek között létrejött kőzetek típusainak előfordulásai, az ásvány- és ősmaradvány-ritkaságok, valamint a felszínformáló erők hatására kialakult egyedi formák, forma-együttesek és barlangok jelentős természeti értéket képviselnek. A fiatal üledékekkel kitöltött medence-jellegből adódóan, mindezek változatossága elsősorban a középhegységeinkre jellemző, ahol a földtani képződmények akár kis távolságon belül is több százmillió év eseményeit fogják át.
Élettelen természeti értékeink közös tulajdonsága, hogy meg nem újulók és meg nem újíthatók, ugyanakkor anyagukban potenciális nyersanyagforrást jelentenek. Így hosszú távú megőrzésük elsősorban a természetvédelmi oltalom alá helyezett területek és értékek esetében biztosított.
1.5. A klímaváltozás hatása a természeti értékekre
Az éghajlat megváltozása a meglévő ökológiai rendszereket sérülékennyé, sebezhetővé teszi. Kulcsfontosságú, hogy ezek milyen mértékben és hogyan alakulnak át az éghajlatváltozás következtében.
A természetes önfenntartó rendszerek relatíve elszigetelt mozaikokban vannak jelen, ami a klímaváltozás hatásaira való érzékenységüket és veszélyeztetettségüket jelentősen növeli. Ezért a természetes élővilággal rendelkező területek közötti összeköttetés fenntartása, vándorlási folyosók kialakítása alapvető fontosságú, amely érinti a körülöttük lévő tájban folyó tevékenységeket is.
Az éghajlatváltozás leginkább a vizes élőhelyeket veszélyezteti. Magyarország természetes élővilágában a klímaváltozás hatására - többek közt - várható a zonális vegetáció határainak eltolódása; a természetes élővilág fajainak visszaszorulása és hosszú távon az inváziós fajok tömegessé válásával a biodiverzitás csökkenése; a társulások és táplálékhálózatok átrendeződése; az ökoszisztéma funkciók károsodása és az ökoszisztéma szolgáltatások csökkenése. Az új helyzethez való alkalmazkodás alapfeltétele, hogy felül kell vizsgálni a hazai belvízgazdálkodás létjogosultságát, és helyette az ökológiai, valamint mezőgazdasági szempontból is előnyösebb, a fenntartható használat és a természetmegőrzés érdekeit szolgáló szivárgáshidraulikai eljárások alkalmazását kell előtérbe helyezni. Szakítani kell a korábbi időszakra jellemző, a vizek gyors elvezetését célzó általános vízkormányzási hozzáállással, és az egyedi lehetőségek ismeretében a vízvisszatartást, a vizek betározását és szabályozott kibocsátását kell megvalósítani, ami a vizes élőhelyek rekonstrukcióinak megvalósításával növelné a biodiverzitást, ezzel biztosítva a vizes élőhelyek faj-együtteseinek hosszú távú védelmét.
A kibocsátások csökkentése mellett fontos feladat az elkerülhetetlen klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás. Ahhoz, hogy a várható hatásokra minél inkább fel tudjunk készülni, esetleg előre tudjuk azokat jelezni, fontos a változások folyamatos nyomon követése, a klímaváltozás hatásait vizsgáló kutatások támogatása, és az eredmények beépítése a közép- és hosszú távú stratégiai tervekbe.
Különleges figyelmet kell fordítani mind az EU, mind a tagországok szintjén a biodiverzitás védelme, az ökoszisztéma szolgáltatások, a klímaváltozás és az emberi jólét közötti összefüggésekre, kapcsolatokra. Szükséges lesz továbbkutatni és kiemelten kezelni a biodiverzitás és az ökoszisztémák kulcsszerepét, különös figyelemmel a klímaváltozáshoz kapcsolódó átalakulásra/alkalmazkodásra és a klímaváltozás mérséklésére. Továbbá hatékony EU és tagállami közreműködés szükséges a biodiverzitással, klímaváltozással, valamint fenntartható termeléssel és bioüzemanyagok használatával kapcsolatos eddigi állásfoglalások felülvizsgálatára.
Ügyelni kell arra, hogy a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében tervezett programok (pl. erdősítés) ne károsítsák a természetes vagy természetközeli élőhelyeket. Az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését célzó stratégiákban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az egyes természetes élőhelytípusok, különösen a tőzeges, lápos élőhelyek jelentős szénmegkötő képességgel rendelkeznek, elpusztulásuk jelentős széndioxid-kibocsátással jár, míg megőrzésük az éghajlatváltozás mérsékléséhez járul hozzá. Ennek következtében természetvédelmi jelentőségükön túlmenően, az éghajlatváltozásban betöltött szerepük miatt is kiemelt védelmet érdemelnek.
1.6. Az energiatermelés hatása a természeti értékekre, tájakra
Az energiatermelés bármely formája - részben még a megújulók is - természeti erőforrásaink felhasználásával jár együtt, ezért a fenntarthatóság követelményeinek nem vagy csak részben felel meg. A környezet számára - így a természeti értékek számára is - a legelőnyösebb, ha a jelenlegi energiafogyasztás a lehető legnagyobb mértékben csökken, amit nagy mértékű takarékossággal, a hatékonyság növelésével lehet elérni. A jelenlegi társadalmi viszonyok között azonban nem lehet csupán erre hagyatkozni, be kell látni, hogy az energiafüggőség további természeti erőforrások igénybevételéhez vezet, amelynek biztosítását - más alternatíva hiányában - a természetvédelmi szempontok figyelembevételével lehet megoldani. A klíma- és a biodiverzitás védelme szempontjából a gazdálkodási és a természetvédelmi érdekek szorosabb összehangolására van szükség.
Mélyreható elemzéseket szükséges végezni a megújuló energiaforrások minősítése, bevezetése terén, hogy előállításuk, feldolgozásuk után, alkalmazásuk során mennyi a valós (nettó) megújuló energia tartalma, és mennyi a nem megújuló energia felhasználási igény (pl. fosszilis üzemanyaggal történő növényápolás, betakarítás, szállítás). Fontos a megújuló energiaforrások előállításának ökológiai, termesztési területi, élelmezési, gazdasági hatásainak elemzése, különösen a hosszú távú programok kialakítása előtt.
A megújuló energia előállításához szükséges biomassza termelésre alkalmas területeket térségenként ki kell jelölni, figyelembe véve a természetvédelmi, tájvédelmi, ökológiai, termőhelyi adottságokat és a szántóföldek minőségét. Tekintettel arra, hogy a gazdálkodók szabadon döntenek arról, hogy mit termelnek, el kell érni, hogy a kiváló minőségű szántóföldeken továbbra is élelmiszer, illetve takarmánytermesztés történjen. Az ilyen területeken a biomassza termelés ne kaphasson állami vagy EU-s támogatást.
A fosszilis energiahordozók felhasználásának környezetre - és különösen az éghajlatra - gyakorolt káros hatásai már bebizonyosodtak. A jövőben az alternatív energiaforrások hasznosításának lehetőségeire kell fektetni a hangsúlyt. Az alternatív energiahordozók tekintetében nincs elég ismeretünk, a biztonságos felhasználáshoz további kutatások szükségesek, amelynek során mérlegelni kell a környezeti kockázatokat. Néhány, a természetre gyakorolt kedvezőtlen hatás már ma is ismeretes. Általánosságban leszögezhetjük, hogy az energia helyi közösségek (egy-egy gazdaság vagy vállalkozás, egy-egy település, esetleg kistérség) ellátására szolgáló előállítása, a szállítási útvonalak hosszának minimalizálása, megfelelő gazdasági ösztönző rendszer kialakítása, a járulékos létesítmény igények csökkentése, a kisméretű és kevésbé környezetterhelő létesítmények tájba illeszthetősége révén természetvédelmi szempontból is támogatható megoldás lehet.
A biomassza energetikai célú hasznosítása az energia-körforgás tekintetében kedvező, amennyiben az mezőgazdasági melléktermékeken (trágya, szalma, kommunális és szerves hulladékok) alapul és helyi kis léptékű és ezáltal fenntartható módon történik az előállítás. Az energiahordozók nagy távolságra történő szállítása, nemcsak újabb környezetterhelést keletkeztet, hanem a ráfordítás és kitermelhető bioenergia arányát is rontja, ezért az ilyen megoldások természetvédelmi szempontból nem támogathatók.
A bioetanol-előállítás azonban természetvédelmi szempontból számtalan kockázattal jár. A szántóföldi növénytermesztés kétharmadát kitevő búza és kukorica igen intenzív termesztéstechnológiát kíván, amelyek vegyszer és fosszilis energia igénye is igen magas. További kutatások szükségesek a bioetanol előállításához szükséges mezőgazdasági haszonnövények termesztési és feldolgozási technológiájának fejlesztésére, a szükséges fosszilis energia, illetve mezőgazdasági kemikália felhasználás minimalizálása érdekében.
Az ültetvényeken - az energia pozitív mérlege érdekében - többségében az inváziós fafajok alkalmazása és a talaj állapotát károsan befolyásoló kezelési és kitermelési mód a jellemző. Természetvédelmi szempontból a fás- és lágyszárú energetikai célú ültetvényekhez kapcsolódóan a kisközösségi, illetve regionális erőművek kialakítása javasolható. A nagytáblás energetikai célú növénytermesztésnek, az ezzel együtt járó intenzív területhasználatnak, a nem kellő tudományos megalapozással kialakított és ezért gazdaságtalan energia-előállításnak az ökológiai állapotra, a biodiverzitásra való kedvezőtlen hatásai mellett a tájképi hatások sem elhanyagolhatók, hiszen a beruházások nagyméretű (gabonatárolók, égetőüzemek) kivitelezésével járnak. Mindezek miatt szükséges az energiatermelés ezen módjának teljes körű elemzése, a foglalkoztatásra, a földhasználatra, a talajvizek állapotára, az élővilágra stb. gyakorolt hatások összevetésével.
A fatüzelésű erőművekről bebizonyosodott, hogy viszonylag gyorsan felélték a közelükben erre a célra hasznosítható nyersanyagokat, aminek az lett a következménye, hogy közúton 80-100 km távolságról is történik beszállítás, gyakran a védett természeti területekről is. Mindezzel együtt járt a térségi tűzifa hiány vagy jobb esetben az elfogadhatónál nagyobb mértékű áremelkedés, ami a jelenlegi energiaárak mellett a hátrányos helyzetű térségben élő lakosság számára elviselhetetlen terhet jelent.
Természetvédelmi szempontból elfogadhatatlan, hogy a védett természeti területekről, különösen a nemzeti parkokból vagy még inkább egy Unesco által kihirdetett Bioszféra rezervátumból azért termeljék ki a sokszor 100 év alatt megtermett fát, hogy azután azt - közúton szállítva - percek alatt elégessék egy rossz hatékonyságú kazánban.
Amennyiben fára alapozott energiatermelésre szükség van, az ehhez szükséges faanyagot ne természetes fafajú, védett erdőkből termeljék ki, hanem kifejezetten erre a célra, nem védett területeken létrehozott fa ültetvényekből.
A fa energetikai felhasználási lehetősége ne növelje védett területeken a gazdálkodás intenzitását, a kitermelt faanyag mennyiségét. Ipari rönk minőségű fa energetikai célú felhasználását csökkenteni szükséges. A védett, őshonos fafajú erdőkből történő energia-célú fakitermelést, elsősorban biodiverzitás megőrzési- és klímavédelmi szempontból vissza kell szorítani.
A vízenergia hasznosítása természetvédelmi szempontból elsősorban a meglévő vízerőművek hatékonyságának javításával támogatható, mivel így nincs szükség újabb területeknek a vízfolyások, mint ökológiai folyosók területéből való kivételére, valamint a tájkép értékek károsítására.
Meglévő, üzemelő duzzasztóművek esetében akkor lehetséges a vízerő hasznosítás, ha az új funkció nem okoz a tájban, természeti értékekben - a korábbihoz képest - kedvezőtlen változást.
A szivattyús energiatározók a hazai domborzati és vízviszonyok miatt csak nagy tájátalakításokkal - nagyméretű gátak építésével, más vízgyűjtőkből való vízátemeléssel oldható meg a vízpótlás, a felső tározókhoz hegycsúcsok elbontása szükséges - építhetők meg olyan területeken, amelyek többnyire védett természeti területek, vagy Natura 2000 területek. Ezért itt a megvalósításuk természetvédelmi szempontból nem támogatható. Amennyiben az ilyen típusú energiatározásnak hosszú távon van létjogosultsága, azokat a roncsolt (pl. bánya-) területeket javasolt potenciális felsőtározó helyként megvizsgálni, ahol alsótározó kialakítása nélkül biztosítható a szükséges vízmennyiség/tározás, vagy a környező országok kedvezőbb domborzati adottságaira és folyamatban lévő projektjeire építve - együttműködés keretében - megvalósítani.
A szélerőművek telepítése környezeti szempontból akkor lehet előremutató, ha az energiatermelés kisebb körzetet érint, kisebb kapacitású és kevesebb járulékos létesítményt igényel. Természetvédelmi és tájvédelmi szempontból a területfoglalás, az élőlényekre gyakorolt hatás, a földtani, víztani és tájképi adottságok korlátozhatják a szélerőművek telepítését. A nagyobb kapacitású szélerőművek és szélerőmű-parkok létesítése elsősorban a felhagyott ipari területeken, kevésbé értékes szántókon képzelhető el. A szélerőműveknek elsősorban a madárvilágra, a madárvonulásra gyakorolt káros hatásai, valamint a tájképi hatásai ismertek, egyéb kockázatok tekintetében más ipari, energiatermelést szolgáló építményekkel összevethető hatások várhatók. Ennek megfelelően különösen nem támogatható szélerőműpark létesítése a madárvédelmet célzó közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területeken, vizes élőhelyek közelében, madárvonulási útvonalak, pihenő- és táplálkozóhelyek környezetében, ökológiai folyosókon, valamint tájképvédelmi területeken.
Ahol azonban sem tájképi, sem természetvédelmi szempontból nem okoz problémát egy vagy több szélerőmű felállítása, ott, - amennyiben a helyi adottságok is rendelkezésre állnak - támogatható létesítésük. A KvVM Természetvédelmi Hivatala 2005-ben elkészített egy olyan térképet, amely a telepítésre ajánlott és tiltott területeket ábrázolja: hozzáférhető a www.termeszetvedelem.hu honlapon.
Az energiaforrások felhasználása és az energiatermelés során a jövőt a múlt tapasztalatainak felhasználása, a természetkímélő, hagyományos, energia-körforgáson alapuló rendszerek felélesztése, a jelen igényekhez való fejlesztése jelentheti.
1.7. Víz és természetvédelem
A vizek ökológiai állapotának megőrzése, illetve javítása a vízgazdálkodás és a természetvédelem együttes feladata. Ennek teljesítése nélkül sem a jó minőségű édesvízkészlet, sem a vizek, és a vízpartok környezetének fenntartható hasznosítása nem lenne biztosítható. A Víz Keretirányelv végrehajtásához szükséges a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során össze kell hangolni a vízügyi (vízkárelhárítási, vízminőség-védelmi, vízkészlet gazdálkodási stb.) és a természetvédelmi szempontokat. Ezzel a felszíni vizek jó ökológiai állapotára (beleértve a vizes élőhelyek védelmét) vonatkozó célkitűzés mellett, az előrevetített klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak csökkentése, az árvizek elleni védekezés és a vizes élőhelyek védelme, megőrzése egyszerre lesz megvalósítható. A vizekkel való gazdálkodást (beleértve a belvizek elvezetését is) számos térségben felül kell vizsgálni. Az érdekeltségi viszonyok figyelembevételével meg kell határozni a fenntartható és optimális területhasználati módokat, figyelemmel arra, hogy az ökológiailag szükséges vízmennyiség biztosított legyen az egyes víztestekben. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során figyelembe kell venni a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák fenntartásának szempontjait, különös tekintettel a vízkivételekre.
A jelenlegi környezetvédelmi határértékek betartása az ökológia rendszerek megőrzése szempontjából alapvető kritérium, a hosszabb távú javulás érdekében azonban a szennyezőanyag-kibocsátás abszolút értékének csökkentése a cél. A vizek és vízpartok állapotának megőrzése érdekében prioritás a biodiverzitás magas szinten tartása, ami az ilyen élőhelyeket átalakító tevékenységek kizárásával, illetve minimalizálásával érhető el. A hagyományos erdő- és mezőgazdálkodás, a nagyvízi meder nem drasztikus átalakításával járó árvízvédelmi tevékenységek (ide értve a kialakítandó árvízi tározók környezetének rendezését, rehabilitációját is), illetve számos rekreációs hasznosítási forma jól összehangolható a természetvédelem célkitűzéseivel. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során össze kell hangolni a vízügyi (vízkárelhárítási, vízminőség-védelmi, vízkészlet gazdálkodási stb.) és a természetvédelmi szempontokat, amivel a prognosztizált klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak csökkentése, az árvizek elleni védekezés és a vizes élőhelyek védelme, megőrzése egyszerre lesz megvalósítható.
Magyarország legnagyobb természetes víztározója a talaj. E hatalmas potenciális tározótér kihasználását azonban több tényező, elsősorban a korlátozott beszivárgás és a mérsékelt víztartó képesség akadályozza. Ezek megszüntetése vagy mérséklése egyaránt csökkenti a gyakori (a prognózisok szerint a jövőben egyre gyakoribbá váló) vízháztartási krízis helyzeteket (árvíz, belvíz, túlnedvesedés - aszály), illetve ezek kedvezőtlen ökológiai következményeit (vizes élőhelyek kiszáradása stb.) Ezért az érintett területeken a jelenlegi - csupán gyors elvezetésre törekvő - belvíz-stratégia megváltoztatásának ismételt átgondolása szükséges. A cél az, hogy kedvezőbb feltételek alakuljanak ki a vizes élőhelyek szempontjából; és egyidejűleg csökkenjen a belvíz-veszély és aszályérzékenység.
A Balaton és közvetlen természetes környezete (Balaton-felvidék medencéi és a déli berkek) ökológiai állapotának és a tó nádasainak védelme kiemelt fontosságú természetvédelmi feladat Ez az értékes természeti, tájképi környezet megóvása révén a térség - mint kiemelt üdülőkörzet - turisztikai hasznosítását és bizonyos fejlesztési lehetőségeit is biztosítja. Elő kell segíteni a látogatók vízparthoz való hozzáférését, minél hosszabb partszakaszokon biztosítva a sétára alkalmas zöldterületeket, ugyanakkor meg kell őrizni a Balaton-part még meglévő természetközeli partszakaszainak ökológiai állapotát. A Balaton jövőjének alakításában alapvető természetvédelmi, tájvédelmi szempont annak az alapelvnek az érvényesítése, hogy a tó nem mesterséges tározó, hanem természetes tó, a maga sajátos (szabályozási szintek megtartása mellett értelmezett) vízszint-ingadozásaival. Ennek értelmében időnként - tartósan csapadékhiányos időszakokban - a part mentén szárazulatok keletkeznek, ahogy ez az elmúlt időszakokban elő is fordult. E folyamat hatása a tó és part menti részeinek természetes élővilágára kifejezetten előnyös. A vízhiányos időszakokra műszaki megoldással vízutánpótlást biztosítani idegen vízgyűjtőből nem javasolt, mert ez a kutatások szerint kedvezőtlenül befolyásolhatja a tó vízminőségét, élővilágát, illetve a környező vízgyűjtők vízkészlet-gazdálkodásával sem lenne összeegyeztethető.
1.8. Erdő és természetvédelem
A hazánk felszínének mintegy ötödét borító - döntően lombos fafajokból álló - középhegységi és síkvidéki erdők természeti örökségünknek jelentős részét képezik. Az ország természetes állapotában - emberi tevékenység hatása előtti időben - az erdőborítás meghaladta a 80%-ot is.
A magyar társadalom túlnyomó része nem rendelkezik erdőtulajdonnal, ennek ellenére szinte mindenki igényli az erdő szolgáltatásait. A társadalom környezettudatosságának erősödésével - jelentős mértékben megváltoztak az erdőkkel szemben támasztott társadalmi elvárások. Míg korábban a faanyag megtermelése, az erdők gazdasági szerepével kapcsolatos igények voltak a döntőek, ma egyértelműen az erdők közcélú funkciói kerültek előtérbe. A társadalom igényei az erdők fenntartását, az erdők állapotának javítását, természetközeliségének fokozását, valamint természetvédelmi, közjóléti (egészségügyi, szociális, turisztikai) és esztétikai szerepét hangsúlyozzák. A megváltozott elvárások a hagyományos erdőgazdálkodással szemben egy új típusú erdőkezelés szükségességét vetik fel.
A tulajdonviszonyok változásával, a magántulajdon megjelenésével jelentősen differenciált helyzet alakult ki az erdők tulajdonlásában és az erdőgazdálkodásban. A magánerdőkben az állam részére csak igazgatási-hatósági-támogatási eszközök állnak rendelkezésre az ott folyó tevékenységek befolyásolására, míg az állami erdők esetében ezen felül tulajdonosként is rendelkezhet az erdők és az ott folytatható tevékenységek fölött. E tulajdonosi jogosítványok birtokában az erdők közcélú feladatait, közszolgáltatásait elsősorban az állami erdőkben lehet/kell maradéktalanul biztosítani. Ez a társadalmi feladat nagy felelősséget ró mind az igazgatásra, mind az állami erdők tulajdonosára és kijelölt vagyonkezelőire. Mivel a védett természeti területen álló erdők túlnyomó többsége állami tulajdonban maradt, természetvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentősége van az állami erdők kezelésének, a célok elérését biztosítani tudó vagyonkezelési formának, illetve az erre alkalmas vagyonkezelő kijelölésének.
Az állami tulajdonban lévő erdők esetében a törvényben - közjogi garanciákkal is - biztosítani kell a tulajdon, használat, hasznosítás elemeit, így különösen az elidegenítés tilalmát, haszonbérbe adás tilalmát, a kártalanítási igény kizárását hatósági korlátozás esetére. Erre a vagyonkezelési szerződés - mint polgári jogi aktus - nem elegendő, erről a vagyontörvény nem rendelkezik.
Az erdőtörvény alapvetően az erdőgazdálkodás feltételeit fogalmazza meg, amely igaz a nem védett erdőkben folytatható erdőgazdálkodásra, viszont csak a természet védelméről szóló törvény különös szabályozásának módosításaival vonatkoztatható a védett természeti területeken álló erdőkre. Ezekben az erdőkben ugyanis nem erdőgazdálkodást, hanem természetvédelmi célú erdőkezelést kell folytatni a Tvt. alapján készült természetvédelmi kezelési tervek előírásai alapján:
A prioritások egységes értelmezése érdekében a különböző természetvédelmi kategóriába sorolt, illetve elsődleges rendeltetésű erdő területeken az elvárások az alábbiak:
- védett természeti területen lévő erdőnél egyértelműen a védelmi rendeltetéseknek van prioritása, minden egyéb szempontot a természetvédelmi érdekeknek kell alárendelni, tehát amennyiben a gazdálkodási érdekek sértik a természetvédelem elsődleges érdekeit, akkor azokat védett természeti területen nem lehet figyelembe venni;
- a nem védett Natura 2000 területen az uniós irányelvekben megfogalmazottakat és a kijelölés alapjául szolgáló fajok, és élőhelyek védelmét (kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzését) kell biztosítani, de amennyiben ezt a gazdasági szempontok nem befolyásolják hátrányosan, ezek érvényesíthetők;
- nem védett és nem Natura 2000 területen az erdő hármas funkciója együttesen - a terület jellegének megfelelően - arányosan érvényesíthető.
A természetvédelmi erdőkezeléssel kapcsolatos elvárás alapja egy állandó erdőkép fenntartása. Olyan erdőképé, amelyben az egyéves korútól az idős egyedekig minden korú faegyed megtalálható, nincsenek tar-, illetve végvágások és az erdő képe mindig azonos. Az erdőkép fenntartására részben egy szálaló erdőkezelés bevezetésével, részben a bolygatatlan erdőterületek hálózatának kialakításával, megőrzésével (nemzeti parkok naturzónái, kezeléssel nem érintett fokozottan védett erdőterületek hálózata) kell törekedni.
1. A Natura 2000 hálózat működőképességének megteremtése
Valamennyi Natura 2000 terület földnyilvántartásba történő feljegyzése
Valamennyi területre vonatkozó fenntartási terv kidolgozása
Magánerdőkre vonatkozó támogatási rendszer kidolgozás és életbe léptetése
