Az EU irányelveknek megfelelő monitorozó rendszer működtetése
Az EU-s adatszolgáltatások teljesítése, jelentések elkészítése
2. Természetvédelmi tervek kidolgozása, illetve természetvédelmi szempontrendszer érvényesítése az ágazati szabályozásokon keresztül
2.1 Speciális természetvédelmi tervek elkészítése:
Valamennyi védett természeti területre a természetvédelmi kezelési tervek kidolgozása, elfogadtatása
Veszélyeztetett fajok fajmegőrzési terveinek kidolgozása
Fokozottan védett és megkülönböztetett védelem alatt álló barlangok kezelési terveinek kidolgozása
2.2 Természetvédelmi szempontok érvényesítése az ágazati tervekben, illetve jogszabályokban
3. Európai Uniós Magyar Elnökséggel összefüggő természetvédelmi feladatok ellátása
4. Védett természeti területek állapotának megőrzése, javítása, bemutatása
4.1 Az állami tulajdonú nemzeti parki területek vagyonkezelési helyzetének rendezése
4.2 Ökoturisztikai fejlesztések megvalósítása az EU-s pályázati lehetőségek kihasználásával
4.3 Nagy léptékű élőhelyrekonstrukciók, illetve élőhelyrehabilitációk megvalósítása
4.4 Veszélyeztetett fajok megőrzésére gyakorlati védelmi programok kidolgozása, megvalósítása
4.5 Védett természeti területek, ex lege védett területek ingatlannyilvántartási helyzetének rendezése
5. Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR) működésének teljes kőrűvé tétele
A TIR kiépítésének befejezése
A TIR adatfeltöltésének befejezése
A TIR és egyéb állami alapadat-szolgáltató rendszerek - kiemelten OKIR - kapcsolatának biztosítása
Hatékony és felhasználóbarát adatszolgáltatás a külső és belső felhasználók részére
3.1 A védett természeti területek kiterjedése
| Természetvédelmi kategória | Száma (db) | Terület (ha) | |||
| 2003. január 1. | 2008. december 31. | 2003. január 1. | 2008. december 31. | ||
| Nemzeti parkok | 10 | 10 | 484 883 | 482 583 | |
| Tájvédelmi körzetek | 36 | 37 | 309 817 | 324 780 | |
| Országos jelentőségű természetvédelmi területek | 142 | 163 | 25 927 | 30 110 | |
| Országos jelentőségű természeti emlék | 1 | 1 | 0 | 0 | |
| Országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területek összesen | 189 | 211 | 820 627 | 837 473 | |
| Helyi jelentőségű védett természeti területek | 1 225 | 1 296 | 36 700 | 39 464 | |
| Védett természeti terület mindösszesen | 1 414 | 1 507 | 857 327 | 876 937 | |
A Nemzeti Természetvédelmi Alapterv II. időszakában (2003-2008) az országos jelentőségű védett természeti területek kiterjedése 10 382 hektárral növekedett. 22 db új védett természeti terület kialakítása és 6 db már védett természeti terület bővítése történt meg.
Védett természeti területek kiterjedése, művelési ágak szerint (ezer hektárban)
| Védelmi kategória | szántó | gyep | szőlő, kert, gyümölcsös | nádas | halas-tó | erdő | kivett (mocsár, vízfelület stb.) | Összesen (ezer ha) | |
| Nemzeti park | 53,1 | 136,5 | 4,5 | 13,7 | 6,0 | 205,6 | 63,2 | 482,6 | |
| Tájvédelmi körzet | 46,1 | 76,1 | 1,7 | 1,9 | 3,2 | 173,5 | 22,3 | 324,8 | |
| Természetvédel- mi terület | 1,9 | 7,9 | 0,2 | 1,3 | 1,3 | 12,9 | 4,6 | 30,1 | |
| ÖSSZESEN (ezer ha) | 101,1 | 220,5 | 6,4 | 16,9 | 10,5 | 392,0 | 90,1 | 837,5 | |
| Megoszlás%-ban | 12,1% | 26,4% | 0,7% | 2,0% | 1,2% | 46,9% | 10,8% | 100,0% | |
| (2008. december 31-ei állapot) | |||||||||
3.2 Védett és fokozottan védett fajok
Magyarországon 720 védett növényfaj közül 71 fokozottan védett. 2005-ben 35 gombafaj is védelem alá került. A védett állatfajok száma 997, közülük 137 fokozott védelem alatt áll. Továbbá védett 8 zuzmófaj és 6 fészeképítő hangyafaj védett fészkei (bolyok).
Az EU-jogharmonizáció részeként 2001-ben kihirdetett közösségi jelentőségű fajlista 2008-ban kibővült azokkal a fajokkal, amelyek közösségi szempontból veszélyeztettek, de a hazai faunának, flórának nem tagjai.
3.3 Natura 2000 területek
Az EU élőhelyvédelmi irányelve, illetve a madárvédelmi irányelv alapján Magyarországon is létrejött a Natura 2000 hálózat a különleges madárvédelmi területek kihirdetésével, illetve a különleges természetmegőrzési területnek javasolt területek Európai Bizottság számára történő felterjesztésével, majd a Bizottság általi elfogadásával. A területi védelem biztosítása jelentős lépés nem csupán a jelölő fajok, hanem a velük egy élőhelyen élő egyéb fajok, életközösségek megőrzése szempontjából is.
A hazai területkijelölés alapjául szolgáló élőhelytípusok, fajok száma:
Különleges madárvédelmi területek
a madárvédelmi irányelv I. mellékletén szereplő 195 fajból hazánkban 78 rendszeresen előforduló,
és további 13 nagy tömegben átvonuló madárfaj.
Különleges természet-megőrzési területek
az élőhelyvédelmi irányelv I., illetve II. mellékletén szereplő
| 218 élőhely-típusból hazánkban: | 46 (20*), | |||||
| 302 állatfajból | 105 (7*), | |||||
| 573 növényfajból (450+123) | 36 (7*). | |||||
| * kiemelt jelentőségű | ||||||
| ha (kerekítve) | Az ország területéhez viszonyítva | EU-átlag | ||||
| különleges madárvédelmi terület | 55 | 1 397 000 | 15,02% | |||
| különleges természetmegőrzési terület | 467 | 1 351 000 | 14,52% | |||
| Natura 2000 terület összesen | 512 | 1 968 000 | 21,0% | 20% | ||
3.4 Barlangtani, földtani és felszínalaktani értékek, ásványok
A természet különösen jelentős élettelen képződményei közül a barlangok 1961 óta a törvény erejénél fogva kiemelt oltalom alatt állnak. Magyarország ismert barlangjainak száma jelenleg 4077, azok járatainak együttes hossza pedig 234,4 km, mely adatok a tervidőszak elején becsült értékekhez képest (mintegy 3700 barlang, közel 200 km járathossz) több mint 10%-os többletet jelentenek. A NTA-II. tervidőszakában a fokozottan védett barlangok száma 132-ről 147-re emelkedett, és kihirdetésre került a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok köre is [8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítás], ami további 302 barlangot foglal magába.
A földtani-felszínalaktani értékek általános védelme terén jelentős előrelépés a nyílt karsztterületek külterületi jegyzékének kihirdetése [8002/2005. (MK 138.) KvVM tájékoztató], amelyek 180 000 hektáros összkiterjedése hazánk területének kb. 2%-át fedi le.
A földtani alapszelvénynek minősülő kőzetfeltárások országos adatbázisában nyilvántartott 471 alapszelvényből 220 - nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek részeként - már kiemelt oltalmat élvez. 2007. óta a hazánkban előforduló mintegy 500 ásványfaj közül 11 ugyancsak természetvédelmi oltalom alatt áll.
3.5 Ex lege védett lápok és szikes tavak, források, víznyelők, kunhalmok, földvárak
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. megteremtette annak a lehetőségét, hogy egyes, jelentős természetvédelmi értékkel rendelkező földterületek egyedi védetté nyilvánító jogszabály nélkül is, ún. ex lege védelemben részesüljenek. A 2002-ig terjedő időszakban 837 db kisebb-nagyobb kiterjedésű láp és 317 db szikes tó felmérése és tájékoztató jegyzékben történő kihirdetése történt meg. Az „ex lege”-védelem új jogi megoldása - melyet e különlegesen veszélyeztetett élőhelyek védelme indokolt - komoly társadalmi feszültséget okozott. Az Alkotmánybíróság döntését követően a nemzeti park igazgatóságok, majd a zöldhatóságok megkezdték a kifogásolt, az ingatlan-nyilvántartásban ex lege védett lápként, illetve szikes tóként feljegyzett földrészletek hatósági határozattal történő kijelölését. A kijelölés két igazgatóság működési területét érintően zárult le teljeskörűen, máshol különböző készültséggel folyamatban van.
Az ex lege védett víznyelők és források tényleges számára, elhelyezkedésére és állapotára vonatkozó felmérések 2001-ben, illetve 2002-ben kezdődtek meg, majd 2004-ben, illetve 2005-ben elkészültek azok számítógépes nyilvántartóprogramjai is. A folyamatosan végzett terepi adatfelvételek eredményeként, az ex lege védett források, illetve víznyelők ismert (nyilvántartott) száma jelenleg 2479 db, illetve 459 db.
Gondoskodni kell arról, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésen keresztül a kijelölt víztestek méretét el nem érő vizes élőhelyekre (ex lege szikes tavak, lápok,) is terjedjen ki a Víz keretirányelv általános célkitűzése.
A kunhalom- és a földvár nyilvántartásnak az NTA-II tervidőszakában történt országos szintű felülvizsgálata összességében az ismert objektumok körének bővülését eredményezte (1732 db kunhalom, 378 db földvár).
4.1 Védetté nyilvánítás
Magyarországon kialakult azon területek hálózata, amelyeken megteremtődött a biológiai sokféleségünk megőrzésének jogi feltétele, és az azokon található geológia értékek megőrzésére.
Ez a hálózat eltérő jogi státuszú területekből áll, melyek között kiemelt helyet foglalnak el a természetvédelmi törvényben a természetvédelemért felelős miniszter számára biztosított jogkörében védetté nyilvánított természeti területek.
Magyarország természeti értékeinek és állapotának felmérése az NTA-II időszaka előtt befejeződött és kialakult a védelemre tervezett területek hálózata. 2003-2008 közötti időszakban megtörtént a jegyzék felülvizsgálata és jelentős mértékű csökkentése. Erre azért kerülhetett sor, mert a védelemre tervezett területek nagy része bekerült a Natura 2000 hálózatba. A területek döntő részénél a Natura 2000-ré nyilvánítás mellett nem indokolt a hazai jogrend szerinti klasszikus védetté nyilvánításuk. Mindezek mellett azonban még ma is jelentős azon területek kiterjedése melyek természeti értékeinek gazdagsága indokolja a hazai jogrend szerinti védetté nyilvánításukat A védelemre tervezett területek egy része a már meglévőkhöz kapcsolódó bővítés, illetve olyan területek védetté nyilvánítása, amelyek már ma is a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében vannak, mint védelemre tervezett területek.
Feladatok
A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 2007 júliusában közzétette az országos jelentőségű védelemre tervezett természeti területek jegyzékét. A 2009-2014 időszak célkitűzései közé tartozik a jegyzékben szereplő földrészletek védetté nyilvánítása és ezzel a védett természeti területek hálózatának véglegesítése.
4.2 Natura 2000 területek
A 79/409/EGK számú madárvédelmi irányelv és a 92/43/EGK számú élőhelyvédelmi irányelv alapján kijelölendő Natura 2000 hálózat területeit és a rájuk vonatkozó szabályokat a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet hirdette ki. A területek helyrajzi számos jegyzékét a Környezetvédelmi és vízügyi miniszter közleménye (2005. június 16.) az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletek jegyzékéről (MK 80. szám II. kötet) tette közzé, majd az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 45/2006. (XII. 8.) KvVM rendelet hirdette ki. A különleges természetmegőrzési területként javasolt területeket a Bizottság 2007. november 13-i döntése hagyta jóvá. Az engedélyezési eljárásokban hatóságként vagy szakhatóságként az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeket jelölte ki a jogszabály, míg a területek természetvédelmi kezeléséért a működési területük szerint érintett nemzeti park igazgatóságok felelősek.
2007. évben megjelent a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló kormányrendelet és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó támogatások feltételeit tartalmazó rendelet, így a gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatások kifizetésének jogszabályi alapjai lefektetésre kerültek (ld. 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól, valamint a 128/2007. (X. 31.) FVM rendelet Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól). A kifizetett összegek azon gazdák többletköltségeinek és elmaradt bevételeinek kompenzálását szolgálják, akik részt vesznek a Natura 2000 területek kezelésében.
A természet védelméről szóló törvény rendelkezik a természeti területek kijelöléséről. A különböző érdekcsoportok ellenállása miatt azonban 1996 és 2004 között ezek kihirdetését a megelőző szakmai kijelölések, élőhelytérképezések ellenére nem sikerült megvalósítani. A 2004-ben kihirdetett Natura 2000 területek országos lefedettsége azonban gyakorlatilag megfelel a természeti területeknek javasolt területeknek, ezért azok kihirdetése okafogyottá vált.
Feladatok
A hazánkban előforduló, élőhelyvédelmi irányelv mellékletén található közösségi jelentőségű 7 élőhely, 11 növényfaj, 8 állatfaj esetében további területkijelölést írtak elő Magyarország számára. Ezzel az intézkedéssel a Natura 2000 hálózat kialakítása befejezettnek tekinthető, további bővítést csak az Európai Bizottság felszólítása esetén válhat szükségessé (pl. további különleges madárvédelmi területek kijelölése).
A Natura 2000 területek megőrzéséhez szükséges a Natura 2000 területen gazdálkodók támogatásának kiterjesztése a már jelenleg is működő gyepterületi támogatáson túl a magán erdőterületekre és a vizes élőhelyekre.
A Natura 2000 területek kezelése kapcsán fontos a helyi lakossággal, a gazdálkodókkal és az érdekképviseleti szervekkel való folyamatos kapcsolat kialakítása. Egyrészt még ma is jelentős a területek hagyományos használatára vonatkozó népi tudás és tapasztalat, ami nagyon fontos lehet a kezelések tervezésénél, másrészt a sürgős kijelölési kényszer miatt elmaradt előzetes egyeztetésből keletkező félreértések, vélt vagy valós sérelmek megfelelő párbeszéddel még utólag is feloldhatók.
A Natura 2000 területekkel kapcsolatban döntéseket hozó hatóságok munkáját gyorsabbá, hatékonyabbá és szakszerűbbé kell tenni.
A szakszerű hatósági munka ellátása érdekében szükséges a Natura 2000 területek területi lehatárolását a rendelkezésre álló legaktuálisabb adatbázisoknak (KÜVET, ortofotók stb.) megfeleltetni.
Az Európai Unió különösen nagy hangsúlyt fektet az irányelvek előírásainak minél szélesebb körű társadalmi megismertetésére, hiszen ezek a védelmi célkitűzések nem valósulhatnak meg a társadalom minél szélesebb rétegeinek bevonása nélkül. A tájékoztatásnak egyrészt a Natura 2000 területek természeti értékeinek, másrészt az irányelveknek megfelelően a hazai jogrendbe beépített szabályoknak a megismertetésére és a gazdálkodók által igénybe vehető támogatásokra kell kiterjednie.
Fontos, hogy az egyes ágazati jogszabályokban is hangsúlyosan jelenjen meg a NATURA 2000 területek megőrzése, melyben az érintett hatóságok (pl. erdészeti- és zöldhatóságok) együttműködésének is kiemelkedő szerepe van.
4.3 A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítása
Az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) AB határozata alapján megalkotott, a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Vszt.) teszi lehetővé, hogy egyes védett és védelemre tervezett természeti területek jogszabályokkal biztosított védelmi szintje helyreálljon. E törvény rendelkezik arról, hogy a védett és védelemre tervezett természeti területek közül a korábban szövetkezeti tulajdonban, illetve használatban lévő területeket a magyar állam tulajdonába és a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésébe kell venni.
2007 végéig a Vszt. hatálya alá tartozó 250 000 hektárnyi kiterjedésű területből mintegy 141 000 hektár került állami tulajdonba. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén szinte valamennyi érintett földterület állami tulajdonba vétele megtörtént. 2005 óta az érintett területek állami tulajdonba vétele lelassult, tekintettel arra, hogy az éves költségvetési törvények azóta nem biztosítanak külön fedezetet a Vszt. alapján felmerülő legsürgetőbb igények rendezésére.
Feladatok
A Vszt. alapján legkésőbb 2010. december 31-ig, még mintegy 109 000 hektár védett és védelemre tervezett természeti területet kell állami tulajdonba venni. Ebből különösen kritikus mintegy 48 ezer hektár, amely nem kerülhetett magántulajdonba, hanem az ún. „jogosulti körbe” tartozik. Ezen területek jogosultjainak kártalanítása (a jogosultságuk alapjául szolgáló területek állami tulajdonba vétele fejében pénzbeli ellenérték kifizetése) a 2009-2014 közötti időszak egyik kiemelt feladata. Nehézséget jelent azonban az érintett területek elaprózottsága, illetve az osztatlan közös tulajdon igen nagy aránya és az ezekből fakadó bonyolult adminisztráció. Ezekre tekintettel a 2010. december 31-i végső törvényi határidő módosítása is szükséges a program végrehajtásának jelenlegi feltételei mellett.
4.4 Ex lege védett lápok és szikes tavak, kunhalmok, földvárak
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. megteremtette a lehetőségét annak, hogy egyes, jelentős természeti értékkel rendelkező földterületek egyedi védetté nyilvánító jogszabály nélkül is kiemelt természetvédelmi oltalomban részesüljenek. Megőrzésük - jellegükből, illetve jogi státusukból adódóan - az egyéb védett természeti területekhez képest speciális intézkedéséket igényel.
A kunhalom- és a földvár nyilvántartásnak az NTA-II tervidőszakában történt országos szintű felülvizsgálata az ismert objektumok körének bővülését eredményezte (1732 db kunhalom, 378 db földvár), amelyeket főleg az intenzív mezőgazdasági művelés (szántás és egyéb talajmunkák), az (illegális) anyagnyerés, a gyomosodás, illetve nem őshonos, valamint invazív fajokkal való fertőzöttség veszélyezteti.
Feladatok
Folytatni kell és legkésőbb a tervidőszak végére kívánatos befejezni a korábbi jegyzékekben lápként, illetve szikes tóként szereplő földrészletek felülvizsgálatát és ahol szükséges, hatósági határozattal történő kijelölését, az Alkotmánybíróság idevonatkozó döntése alapján, majd ingatlan-nyilvántartási feljegyzésének rendezését a földterületek ingatlan-nyilvántartási rendezése pontban leírtak szerint. Ezt a munkát el kell végezni a tájékoztató jegyzékből kimaradt, vagy később felfedezett lápok, szikes tavak esetében is.
A természetvédelmi jelentőség, veszélyeztetettség és egyéb szempontok alapján meghatározott ütemezés alapján a Tvt. előírásainak megfelelően gondoskodni kell a kunhalmok és földvárak kiterjedését megállapító egyedi hatósági határozatok kiadásáról és a védett jogi jelleg ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről.
Az NTA-II tervidőszakában korszerűsített felmérési módszertan bevezetése és alkalmazása, a felmérési adatok TIR-en belüli feldolgozása.
Az ex lege szikes tavak, mint a pannon ökorégióban unikális szikes vízterek fennmaradását elősegítő ökológiai kutatásokat, a szikes vízterek adatbázisának aktualizálását előmozdító kezdeményezéseket biztosítani kell.
Az ex lege lápok és ex lege szikes tavak rekonstrukcióját és rehabilitációját megvalósító intézkedéseket segíteni kell.
A törvény erejénél fogva, „ex lege” védett lápok és szikes tavak adatait az „Ex Lege Védett Területek Törzskönyve” térinformatikai adatbázisban kell nyilvántartani.
4.5 Forrás- és víznyelő-nyilvántartás felállítása
A terepi adatfelvételek megkezdésével párhuzamosan, a NTA-II tervidőszakában elkészültek a források és víznyelők számítógépes nyilvántartó programjai. Ezek adatbázisai szerint, az eddig felmért 647 víznyelőből 459 található védett területen kívül; míg a helyszínelt több mint 5015 forrásból 2479 felelt meg az aktuális vízhozam tekintetében is az ex lege védettség kritériumainak.
Feladat
Az elkövetkező tervidőszak feladata a nyilvántartások országos szintű lezárása (ami a források egy részénél a legalább 5 l/perc vízhozam tartóssága tekintetében további adatfelvételeket is igényel), valamint e természeti emlékek védettségének ingatlan-nyilvántartási bejegyeztetése.
4.6 A barlangnyilvántartás napra készen tartása
Az Országos Barlangnyilvántartásban rögzítendő alapadatok, mellékletek és egyéb dokumentumok körét a 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet szabályozza, melynek a fenti adattartalommal történő felállítása 2006-ban fejeződött be.
Feladat
A Nyilvántartás adatainak aktuálisan tartása a kiadásra kerülő hatósági engedélyek, a jelenleg 250 barlangban folyó kutatási tevékenységről leadott jelentések és szakvélemények, az évente kiírt Cholnoky Jenő karszt- és barlangkutatási pályázatra érkező pályamunkák, valamint a különféle bejelentések feldolgozását, illetve új barlang, barlangszakasz feltárása esetén annak terepi adatfelvételét igényli. Az elkövetkező hat évben teljes körűen el kell készíteni a még felméretlen barlangjáratok pontos térképét is.
4.7 Földterületek ingatlan-nyilvántartási rendezése
A jogbiztonság érdekében a természetvédelmi szervek folyamatos feladata a természetvédelmi tartalmú jogi jelleg (védettség, fokozott védettség, Natura 2000, ex lege védettségek stb.) lehető legpontosabb szerepeltetése a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban. A 2003-2008 közötti időszak legnagyobb feladata a Natura 2000 hálózatba tartozó mintegy 485 000 ingatlan vonatkozásában a jogi jelleg ingatlan-nyilvántartási feljegyeztetése volt. Megtörtént a 2007. évi LXXXII. törvény által előírt ún. technikai jellegű dereguláció során megalkotott 121 új, védettséget fenntartó miniszteri rendeletben szereplő ingatlan jogi jellege bejegyzésének ellenőrzése, illetve megtörtént a szükséges pontosítás is. Folyamatosan történik az ex lege védettséget élvező természeti területek jogi jellegének ingatlan-nyilvántartási feltüntetése is.
Feladatok
A 2009-2014 közötti időszak feladata a helyi jelentőségű védett természeti területekről vezetett nyilvántartás felülvizsgálatának befejezése. Ezzel összefüggésben elengedhetetlen a KvVM által vezetett terület-nyilvántartás és a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adategyezőségének minél magasabb fokú biztosítása. Az országos és helyi jelentőségű védett természeti területek aktuális adatai a Természetvédelmi Információs Rendszer mellett folyamatosan feltöltésre kerülnek a www.termeszetvedelem.hu oldalra is, a minél szélesebb körű megismerhetőség érdekében. További tennivaló a technikai jellegű deregulációs feladatot határidőre végre nem hajtó települési önkormányzatokkal együttműködve az érintett területek ismételt védetté nyilvánítása. Az időszak további célkitűzése egy a nyilvánosság számára is hozzáférhető olyan adatbázis összeállítása, amely a helyi védettséget megállapító hatályos települési önkormányzati rendeleteket tartalmazza.
4.8 A tájszerkezet, tájjelleg, tájpotenciál védelme
A táj szerkezetét, jellegét és az ökológiai, ökonómiai és tájesztétikai potenciálját meghatározó területi tervek közül az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény (OTrT törvény), valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény (Balaton törvény) felülvizsgálatát követően módosult. A továbbiakban a megyei területrendezési terveket e törvényeknek megfelelően kell készíteni, illetve a már elfogadott megyei területrendezési terveket azokkal összhangba kell hozni. A tervekben tájvédelmi szempontból elsősorban a tájképvédelmi övezetek szabályozása jelent előrelépést. Az ökológiai hálózat szabályozásával pedig számos nem védett természeti terület természeti értékeinek védelme biztosítható. A tájvédelmi szakhatóság részvétele a tájat érintő beruházások engedélyezési eljárásaiban - különösen az építésügyi, valamint a vezetékjogi eljárások tekintetében - mind a táj jellegének megőrzése, az optimális tájszerkezet kialakítása szempontjából számos egyedi esetben hozzájárult a táj védelméhez, azonban a nem védett tájak állapotának megőrzésében kevés előrelépés történt. A kedvezőtlen mezőgazdasági szerkezet és a hagyományos tájszerkezet és tájjelleg fenntartásában szerepet játszó tevékenységek támogatásának hiánya azonban összességében rontották a tájpotenciált.
A természet védelméről szóló törvénybe az élővilág védelme érdekében beépített fényszennyezést korlátozó rendelkezés a kezelési terveken keresztül egyben a védett természeti területek éjszakai tájképének megóvását is szolgálja. A természetes tájkép részét képező csillagos ég láthatóságának megőrzése érdekében megkezdődött a fényszennyezéstől mentes területek Csillagos Égbolt Rezervátumként való kijelölése, amelyeknek első képviselője a Zselici Tájvédelmi Körzet.
Feladatok
Az NTA-III tervidőszakban gondoskodni kell a terület- és településrendezés, az építésügy, a műszaki infrastruktúra-fejlesztés során a tájvédelmi érdekek érvényesítéséről, amely az országos ökológiai hálózat és a tájképvédelmi övezetek megfelelő lehatárolásával és szabályozásával valósul meg. A konkrét beruházásokkal összefüggő tájvédelmi szakhatósági munkát fejleszteni, pozícióját az Európai Táj Egyezményben vállalt feladatokkal összhangban erősíteni szükséges, mindezt a tájvédelem szakmai ismérveit tartalmazó, a határozatokat megalapozó jogszabállyal, szabványokkal és tájvédelmi tervekkel kell elősegíteni.
A fényszennyezés tájromboló hatásával szembeni hatékony, szemléletformáló fellépés részeként a Zselic TK mellett újabb további területek kijelölésére van szükség (Hortobágy, Őrség), amelyeket a nemzetközi szintű kritériumrendszernek is megfelelő Sötét Égbolt Parkként kell elfogadtatni és fenntartani. E kitüntetett területeken kívül is szükséges a fényszennyezést csökkentő, kiküszöbölő technikai megoldásokat előíró szabályozás és az annak megfelelő gyakorlati kivitelezés biztosítása.
4.9 Az egyedi tájértékek megőrzése
Az egyedi tájértékek a különböző tájak karakterének kialakulásában szerepet játszó, legtöbb esetben helyi jelentőségű természeti, kultúrtörténeti vagy esztétikai emlékek, amelyek a nemzet vagy a helyi társadalom hovatartozását erősítik, a tájak és kultúrák sokszínűségéről árulkodnak, ezért megóvásuk fontos feladat. A központi nyilvántartás szerint eddig 547 (az NTA-II. időszakában 346) település egyedi tájértékeinek felmérése készült el. A kataszterezést 1999-ben készült szabvány ajánlásai segítik.
Feladatok
Az egyedi tájértékek megóvása érdekében átfogó feladat a kataszterezésnek az Európai Táj Egyezmény hazai feladatainak megvalósításába való beépítése a szemléletformálás, a tájak osztályozása, valamint a tájkataszterezés folyamatán keresztül. A kataszterezés folytatásának első lépése a kataszterezésről szóló MSZ 20381:1999 számú szabvány korszerűsítése olyan módon, hogy a kataszterezés során gyűjtött adatok a Természetvédelmi Információs Rendszeren keresztül elemezhetők legyenek. A korszerűsítést követően be kell fejezni a kataszterezést. Az egyedi tájértékek védelme igényli továbbá az egyes ágazati jogszabályokban való szabályozást, így különösen a településrendezés, a kulturális örökségvédelem, valamint az épített környezet alakítása és védelme terén.
4.10 Biológiailag aktív felületek, zöldfelületek
A települési ökológiai rendszerek működését, a települések környezeti állapotát és a helyi éghajlati körülményeket befolyásoló biológiailag aktív felületek csökkenése az utóbbi 6 évben tovább folytatódott, ezért az építésügyet szabályozó törvényben bevezetésre került a biológiai aktivitásérték fogalma. A biológiai aktivitásérték a településrendezési tervben használt arányszám, amely kifejezi egy adott terület növényzetének felszínborítási értékét. A biológiai aktivitásérték számításának módszerét a KvVM közreműködésével készült, 2007-ben megjelent miniszteri rendelet tartalmazza.
A települések biológiailag aktív felületeinek megőrzése, különösen a természetvédelmi oltalom alatt álló területek esetében biztosítja a település környezetében lévő természetközeli területek, és élőviláguk kapcsolatát a településen belüli zöldterületek élővilágával. A települési zöldfelületek biológiai aktivitásuk révén jelentősen javítják a mikro/mezoklímát, melynek a környezetszennyezés és az általános felmelegedés mérséklése terén egyre nagyobb szerepe lesz.
Feladatok
Az eddigi tapasztalatok szerint a biológiai aktivitásértéknek a területfelhasználás szerinti meghatározása nem éri el a kívánt települési környezetvédelmi és tájvédelmi célt, ezért szükséges azt az egyes telkek beépítésénél is alkalmazni. A szabályozást tehát a telkek szabályozására vonatkozóan szükséges átalakítani a tájvédelmi szervek szakmai közreműködésével készítendő tanulmányokra alapozva. A zöldfelületi rendszer kialakításának szempontjait továbbra is biztosítani kell, ennek megfelelően a jogi eszközök kialakítása, a meglévő jogi szabályozás szükség szerinti módosítása, a szakhatósági eljárásba való beépítése fontos feladat.
Tudatosítani és érvényesíteni szükséges a településeken belüli zöldfelületek (gyepek, cserjék, fák, fasorok, ligetek, zöldtetők stb.) fennmaradását, fejlesztését, az „élhető település”, valamint a települési környezetben előforduló, behúzódó vadon élő élővilág megóvása érdekében.
Fontos a települési zöldfelületeket alkotó növényfajok kiválasztásánál, alkalmazásánál, hogy csak olyan fajok/fajták telepíthetők, amelyek nem özönnövények, a belterületeket, külterületeket nem gyomosítják, és így nem okozhatnak környezetükben természeti kárt.
4.11 Beavatkozások a természetbe
4.11.1 A Balaton állapota
Az 1970-es évek végéig folyamatosan telepítettek busát a Balatonba. Mára az állomány nagy része elöregedett, ugyanakkor a nem ritkán 60 kilós példányok kifogása rendkívüli erőfeszítéseket igényel és csak nagyon lassan halad. Bár nincsenek pontos adataink a Balatonban élő busa állomány mennyiségéről, szakértők azt 6-14 ezer tonna közöttire becsülik.
Addig, amíg ez a természetvédelmi szempontból káros, horgászatilag hasznosíthatatlan, jelentéktelen gazdasági értéket képviselő haltömeg nem kerül ki a Balatonból, addig nem lehet számítani arra, hogy a természetes halállományok fajösszetétele és mennyiségi aránya helyreáll.
Feladat
A tervidőszak Balatonra vonatkozó egyik kiemelt jelentőségű feladata a busaállomány drasztikus csökkentése, amelyet jelenlegi tudásunk szerint csak halászati módszerrel lehet végrehajtani.
4.11.2 A Balatoni nádasok megőrzése
A Balaton nádasai meghatározó szerepet töltenek be a tó és környezete életében. A nád természetes módon védi a partot az elhabolástól, továbbá kiemelkedő jelentőségű a tó természeti értékeinek megőrzése terén. A nádgazdálkodás munkalehetőséget teremt és a tájba illő építészet szempontjából is fontos. Mindezek miatt a Balaton nádasait kormányrendelet védi.
A nádasok bonyolult és pótolhatatlan életközösségek hordozói, értékes vizes élőhelyek, ugyanakkor kiemelten veszélyeztetettek és sérülékenyek. Jelenleg mintegy 2000 hektárra tehető kiterjedésük, melyek megőrzése, kezelése fontos természetvédelmi feladat. Az élőhelyekre, főként a nádi énekesmadarak életmenetére alapozott kezelése, alapvetően befolyásolja a nádvágás tervezését, engedélyezését, végrehajtását.
A nádasok fennmaradása ellen hatnak a különböző parti, part menti beruházások, mint pl. a kikötők, strandok, napozó- és horgászstégek, bejárók létesítése, melyeknek előfeltétele az érintett nádasok megszűntetése. Ennek megelőzését szolgálják azok a part menti településekre készült partszabályozási tervek, amelyek rögzítik az építési lehetőségek helyszíneit. A balatoni nádasokra vonatkozó kormányrendelet, a Natura 2000 kormányrendelet továbbá a Balaton-törvényben foglaltak település szintű érvényesítése azonban lehetőséget ad a védelemre érdemes nádasok és élőviláguk, illetve a balatoni táj megőrzésére.
Feladat
A nádasok megőrzése érdekében a vízzel borított nádasok aratása csak jégről, a fészkelési, illetve a vegetációs időszakon kívül történhet. Az aratott területeken így is a következő évben a májusi fészkelések általában kimaradnak. A folyamatosan háborítatlan élőhelyek biztosítása érdekében egyes nagyobb nádfoltokon az aratás kerülendő, mint pl. a Bozsai-öbölben. A nyíltvíz felőli 10-20 m-es nádsáv aratása mellőzendő és a keskenylevelű gyékényes foltok meghagyása is fontos, mert ezek az élőhelyek a legfontosabb fészkelő helyei a nádi énekesmadaraknak. A nagyobb, északi parti öblözetekben minimálisan négyéves vágásforduló ajánlott olyan módon, hogy az területileg mozaikosan történjen. A vegyes korú, illetve szerkezetű nádas képes fenntartani a leggazdagabb élővilágot.
Különösen fontos feladat a parti zónával összeérő nádasok megőrzése.
4.11.3 Biológiai védekezés vegyszerhasználat helyett
Szúnyogirtás: Magyarországon évente 500-600 ezer hektáron végeznek légi úton szúnyogirtást, elsősorban a Balaton, a Velencei-tó, a Tisza-tó a Szigetköz, a Dunakanyar térségében.
A szúnyogirtással érintett terület 95%-án kémiai irtást végeznek és mindössze 5%-án gyérítik a szúnyogokat biológiai úton. A vegyszeres szúnyogirtás során egyetlen csípő szúnyoggal együtt egyéb rovarfajok 100 000 egyede pusztul el. A természetes vizekbe, a megtermelt élelmiszerekre, kertekre stb.-re hulló vegyszerek rövid úton az emberi szervezetbe kerülhetnek.
Feladat
Az NTA-III időszakában el kell érni, hogy a vegyszeres és a biológia szúnyogirtás aránya kiegyenlítődjön, hosszabb távon pedig a biológiai legyen az általános. Mivel a biológiai szúnyogirtást csak lárvaállapotban lehet elvégezni, biztosítani kell, hogy a szúnyog szaporodó helyek feltérképezése időben megtörténjen és a lárvák fejlődési állapotáról megfelelő információ álljon rendelkezésre a beavatkozás maximális hatékonyságának biztosítása érdekében.
4.11.4 Növényvédelem
A vegyszeres növényvédelmi beavatkozások zöme a szúnyogirtáshoz hasonlóan nem szelektív módszer, így, a biológiai sokféleség súlyos csökkenéséhez vezethet, különösen erdőkben. A rovarkártevők irtására sok esetben már rendelkezésre állnak valóban szelektív, fajspecifikus biológiai növényvédelmi technológiák. Ezek alkalmazását gyakran nem is költségigényük miatt vetik el, hanem azért, mert a vegyszerekhez képest nagyobb szakértelmet, gondosabb technológiai kivitelezést és előkészítést igényelnek.
Feladat
Az NTA-III időszakában el kell érni, hogy legalább a védett területeken, és különösen az erdőkben a biológiai növényvédelmi módszereket alkalmazzák minden olyan esetben, amikor rendelkezésre áll ilyen technológia. A szakhatósági munkát szakmai útmutató összeállításával kell segíteni.
4.12 Nemzetközi minősítésű területek
4.12.1 Ramsari területek
A nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló ramsari egyezményt 1971-ben írták alá, Magyarország 1979-ben csatlakozott, majd az 1993. évi XLII. törvénnyel hirdette ki azt. Az egyezmény végrehajtása kapcsán a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékébe az elmúlt hat évben hét új területet jelentett be Magyarország, összesen mintegy 79 ezer hektár kiterjedésben. Ezzel 28-ra emelkedett a hazai ramsari területek száma, a teljes kiterjedésük pedig kereken 233 ezer hektárra nőtt. Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeink védelmében, különösen az országos, illetve helyi védelem alá nem eső ramsari területek esetében jelentős előrelépésnek számított, hogy 2004-ben a ramsari területek hálózatának csaknem teljes egésze bekerült a Natura 2000 hálózatba (néhány töredékterület kivételével), biztosítva az egyezmény követelményeinek megfelelő védelmet, és lehetővé téve a fenntartható, „bölcs” hasznosítást.
Feladatok
Gondoskodni kell nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeinknek az egyezmény szellemében történő megőrzéséről, monitorozásáról és bölcs hasznosításáról, felhasználva a védett terület, illetve a Natura 2000 hálózat által lefedett ramsari területeken meglévő jogszabályi lehetőségeket, az uniós és hazai támogatási rendszereket, továbbá a kommunikáció, az ismeretterjesztés és a környezeti nevelés eszközeit.
Gondoskodni kell arról, hogy a Víz Keretirányelv végrehajtása során az abban foglalt célkitűzések teljesülése mellett a 2015-ig kialakítandó vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe beépüljenek a természetvédelmi, köztük a vizes élőhelyek védelmét szolgáló, a fenntarthatóságot biztosító szempontok, különös tekintettel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.
4.12.2 Európa Diplomás területek
Európa természeti örökségének megóvása érdekében az Európa Tanács 1965-ben megalapította az Európa Diplomát. A kitüntetéssel olyan védett területek kerülnek a testület védnöksége alá, amelyek geológiai, biológiai vagy tájképi sokfélesége kiemelkedő.
A diplomát az Európa Tanács helyszíni ellenőrzése után ötévenként újítják meg, vagy vonják vissza. A 2005-ben és 2008-ban lezajlott ellenőrzés eredményeként az Európa Tanács mindhárom területünk: az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, a Szénás-hegycsoport és a Tihanyi-félsziget utóvulkáni képződményei (összesen 2371 ha) diplomáját meghosszabbította, elismerve a magyar természetvédelmi szakemberek kiváló munkáját.
A Szénás-hegycsoport megőrzésére elnyert EU-s LIFE projekt keretében 2005-2008 között sikerült gondoskodni a területen élő, világviszonylatban kiemelkedő értéket képviselő dolomit len a földkerekségen egyetlen létező élőhelyének hosszú távú megőrzéséről.
Az egyes területeken teljesítendő természetvédelmi követelmények megvalósulásának elősegítése, valamint a széles körű tájékoztatás érdekében kihirdetésre kerültek az Európa Diplomával rendelkező területek [8002/2006. (K. V. Ért. 8.) KvVM tájékoztató], továbbá a rájuk vonatkozó rendelkezések [9/2007. (K. V. Ért. 4.) KvVM utasítás].
| Ipolytarnóci ősmaradványok | 511,9 ha | |
| Szénás-hegycsoport: | 1 187,1 ha | |
| Tihanyi-félsziget vulkanikus képződményei | 671,8 ha | |
| Összesen | 2 370,8 ha |
Feladatok
Az elmúlt évekhez hasonlóan szükséges, hogy az Európa diplomás területeink természetvédelmi kezelése részben az Európa Tanács (ET) ajánlásainak, részben az adott terület természetvédelmi igényeinek feleljen meg.
Az éves beszámoló jelentéseket az Európa Tanács számára el kell készíteni. Az ET ajánlásokban szereplő feladatok teljesítése egyúttal elősegíti azt is, hogy erősödjön a lakosság bevonása a természetvédelembe, az oktatási és szemléletformálási eszköztárak bővüljenek, valamint az Európa Diplomás területek, mint sajátos védjegyek biztosítsák e területek egyre jelentősebb ökoturisztikai vonzerejét is.
4.12.3 Bioszféra-rezervátumok
A bioszféra-rezervátum hálózat kialakítása 1976 óta folyik az UNESCO Ember és a Bioszféra (MAB) Programja keretében. A bioszféra-rezervátumok feladata három, egymást kiegészítő funkció teljesítése: a természeti értékek, ökoszisztémák és a biodiverzitás védelme, a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése, valamint a környezeti oktatás és kutatás támogatása.
Magyarországon a 80-as évek végéig 5 bioszféra- rezervátum került kijelölésre: az Aggteleki, a Fertő-tavi, a Hortobágyi, a Kiskunsági és a Pilisi bioszféra-rezervátum.
Magyarországon 2007-ben megtörtént a rezervátumok jogi minősítésének korszerűsítése, és az elmaradt bioszféra-rezervátum magterületek jogszabályi kihirdetése [7/2007. (III. 22.) KvVM rendelet és a 9/2007. (K. V. Ért. 4.) KvVM utasítás]. Az UNESCO hazai képviselete és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium újjáalakította a MAB Nemzeti Bizottságot. A rezervátumokat kezelő nemzetipark-igazgatóságok jelentései és a KvVM közreműködése alapján elkészült, és 2007-ben az UNESCO számára beadásra került a rezervátumok 10 éves beszámoló jelentése.
Feladatok
A következő tervidőszakban az UNESCO Bioszféra rezervátumokra vonatkozó ún. Sevillai stratégiájának ajánlásait teljesítő határon átnyúló magyar-horvát Mura-Dráva-Duna bioszféra rezervátum kialakítása a legfontosabb szakterületi feladat.
A régebben alapított bioszféra-rezervátumok tekintetében szükséges az UNESCO Tudományos Testületének ajánlásait is figyelembe véve a működtetés korszerűsítése. Szorosabb és intézményesített együttműködést kell kialakítani a bioszféra-rezervátumok természetvédelmi kezeléséért és a jelentési kötelezettségért felelős nemzetipark-igazgatóságok és a térségi érdekképviseleti szereplők (gazdálkodók, önkormányzatok, civil szervezetek, oktatási intézmények stb.) között.
4.12.4 Világörökség helyszínek
A kulturális és a természet és tájvédelemért felelős tárcák kiváló együttműködésének köszönhetően több olyan kiemelt, megőrzésre érdemes hazai helyszínt vettek fel a világörökségek jegyzékébe, és nyerte el a világörökség címet, amelyek természetvédelmi, tájvédelmi jelentőséggel is rendelkeznek.
Budapest Duna-parti látképe és a Budai Várnegyed 1987-ben lett világörökség része. 2002-ben kiterjesztésre került az Andrássy út és történelmi környezete területtel, a Hősök terével, a Milleniumi emlékművel, Szépművészeti Múzeummal, Műcsarnokkal, a milleniumi földalatti vasúttal, az Andrássy utat övező épületegyüttessel, illetve később az úgynevezett „zsidónegyeddel”. A főként építészeti és táji értékeket felsorakoztató világörökség helyszín egyik eleme - a Gellérthegy - ma már országos jelentőségű természetvédelmi terület lett.
Hollókő ófalu és táji környezete 1987-ben nyerte el a világörökség címet. Az ófalu kulturális értékei mellett a környező táj is - amely országos természetvédelmi oltalom alatt áll - hozzájárult a cím elnyeréséhez.
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai 1995-ben lett világörökség és 2008-ban kibővült a hazai Esztramos hegy területével. A világörökség címet természeti kategóriában nyerte el. A világörökségi helyszín egyben országos természetvédelmi oltalom alatt is áll.
Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete 1996-ban nyerte el a világörökség kitüntető címet. A Főapátság építészeti értékei mellett a természeti környezete is hozzájárult a cím elnyeréséhez, melynek legértékesebb részei természetvédelmi oltalom alatt állnak.
A Hortobágyi Nemzeti Park - a Puszta 1999-ben lett a világörökség része. A Puszta - bár kulturális kategóriában, kultúrtájként nyerte el a kitüntető címet, alapvetően a Hortobágyi Nemzeti Parkot foglalja magába, amely országos jelentőségű védett természeti terület, a maga sajátos épületeivel, építményeivel, pusztai gazdálkodásával.
Pécsi ókeresztény sírkamrák (2000-ben lett világörökség) csak a teljesség kedvéért lett megemlítve, mivel természetvédelmi jelentőséggel nem rendelkezik.
Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj 2001-ben lett világörökség. A terület egyben országos természetvédelmi oltalom alatt is áll, nemzeti parki státuszban, tehát természetvédelmi jelentősége kiemelkedő.
A Tokaji történelmi borvidék, mint kulturális kategória, kultúrtáj 2002-ben nyolcadikként került be a hazai világörökség közé. A borvidék kulturális értékei mellett természetvédelmi, tájvédelmi jelentősége is kiemelkedő. A világörökségi terület természetvédelmi szempontból legértékesebb részei országos jelentőségű természetvédelmi oltalomban részesülnek.
A világörökségi felterjesztést megelőzően a potenciális helyszínek a világörökségi várományosi listára kerülnek. 2008-ban a következő helyszínek szerepelnek a listán:
- Ipolytarnóci ősélőhely (természeti kategória)
- Komárom/Komárnó-i erődrendszer (kulturális)
- Dunakanyar kultúrtáj (kulturális)
- Rózsadombi termálkarszt területe (természeti)
- Lechner Ödön és kortársai, a magyar szecesszió (kulturális)
- A Tihanyi-félsziget, a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Hévízi tó (kultúrtáj)
- A római limes magyarországi szakasza (kulturális)
- Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok (kulturális - kultúrtáj)
- Tájház hálózat Magyarországon (kulturális)
- Az északkeleti Kárpát-medence fatemplomai (kulturális)
Feladatok
A hazai világörökségekre vonatkozóan létre kell hozni azt a jogszabályi környezetet, amely a jelenleginél hatékonyabban képes megőrizni ezen értékeket. A kulturális tárca felelős a világörökség törvény és kapcsolódó rendeletek megalkotásáért, mely munkában a természetvédelemért felelős tárca szakmailag közreműködik a hazai világörökség helyszínek természetvédelmi, tájvédelmi érdekeinek érvényesítése érdekében.
A természetvédelmi, tájvédelmi értékeket hordozó világörökség helyszínekre ki kell dolgozni a kezelési terveket. Védett természeti területek esetében, amennyiben azok világörökségek is, a világörökségi kezelési tervek alapját a természetvédelmi kezelési tervekben foglaltak képezik.
A jelentős természeti értékekkel rendelkező világörökségi területeken illetékes nemzeti park igazgatóságoknak be kell kapcsolódniuk a kezelési tervek kidolgozásába és gyakorlati megvalósításába.
Elő kell segíteni a világörökség magyar várományos listán szereplő értékek, területek világörökséggé nyilvánítását. Biztosítani kell az érdekképviseletét a világörökséggel foglalkozó szervezetekben. Elő kell segíteni az arra érdemes értékek várományosi listára kerülését, a hozzá szükséges megalapozó tanulmányok, egyeztetések, kutatások elvégzésével.
Gondoskodni kell, a Szerencsre tervezett 50 Mwatt teljesítményű szalmatüzelési erőmű létesítésének teljes körű újragondolásáról, különös tekintettel arra vonatkozóan, hogy a nagy térségből történő beszállítás milyen terhelésnövekedést okoz, továbbá az erőmű milyen módon illeszthető a világörökségi tájba. Általánosságban arra kell törekedni - a hatékonyság növelése érdekében is - hogy a szállítási útvonalak jelentősen rövidüljenek, és az erőmű méretével, kialakításával ne veszélyeztesse a tokaji táj világörökségi státusát.
5.1 Őrzés
A természeti értékek őrzése összetett és több típusú feladatból álló tevékenység együttes. A megőrizhetőség alapvető feltétele a feltárás és nyilvántartásba vétel, majd a megőrzés érdekében végzett tervező, meglapozó tevékenység, amely meghatározza, hogy egy adott területen vagy egy adott faj érdekében a védett, illetve a nem védett természeti területen és a Natura 2000 területen mit kell tenni.
A feltárt értékek fizikai őrzése az előre meghatározott feltételek szerinti fenntartási tevékenységek gyakorlati ellenőrzése a természetvédelmi őrszolgálat feladata. A természetvédelmi őr fentiekből következően elsősorban a tudásával, illetve fizikai jelenlétével gondoskodik az adott helyszíneken a természeti értékek őrzéséről. A természetvédelmi szakszemélyzet (a felügyelők, az őrök, hatósági személyek) csak és kizárólag akkor képes megőrizni az élő- és élettelen természeti értékeket (állatot, növényt, barlangot stb.), ha azokat előzetesen feltárták, azaz pontos ismeretei vannak azok élőhelyéről, ökológiai és élettani igényeiről, lelőhelyéről (pl. virágzás, fészkelés, előfordulás, gyakoriság stb.). A természeti területek őrzésében jelentős segítséget nyújtanak a társhatóságok őrzési feladatokat ellátó szakemberei, a polgári természetőrök és a rendőrség, polgárőrség, melyekkel az Őrszolgálat szoros együttműködésben működik.
Az egész világon általános gyakorlat, hogy a nemzeti parkokban és más kategóriába tartozó nagyobb kiterjedésű védett természeti területeken természetvédelmi őrszolgálat működik. Nincs a világon olyan említésre méltó nemzeti park, amelyiknek ne volna őrszolgálata. Ennek a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően nálunk is a nemzeti park igazgatóságokhoz tartozik a természetvédelmi őrszolgálat, melyet a jelenlegi keretek között kell továbbfejleszteni.
Magyarországon a természetvédelmi őrök 1992-től - a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény kihirdetése óta - köztisztviselők, 1998 óta pedig intézkedésre jogosult hatósági személyek, akiknek jogosultságait és kötelességeit az 1997. évi CLIX. törvény II. fejezete a korábbiakhoz képest jelentősen kibővítve állapította meg.
A Természetvédelmi Őrszolgálat kiemelt feladata 840.000 hektár védett természeti terület, az ex lege védett természeti területek, 735 védett növény- és gombafaj (ebből fokozottan védett 63 faj), 965 védett állatfaj (ebből fokozottan védett 137 faj) őrzése, megóvása, károsításának megelőzése. További feladat a természeti területek (az ország területének mintegy 50%-a, pl. erdők, gyepek, nádasok, természetes vizek), a természeti értékek (vadon élő nem védett növény- és állatfajok, földtani értékek), valamint 38 ezer nyilvántartott régészeti lelőhely őrzése, károsításának megelőzése.
2004-től további 1,2 millió hektár Natura 2000 területen kell ellátni a természetvédelmi őrzés feladatát, amely csak a szakfelügyelői gárda és részben az őrszolgálat által előzetesen elvégzett feltáró megalapozó munka után lehetséges. 2005-től a Természetvédelmi Őrszolgálat látja el a régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladatokat is.
A 2003-2008. között időszakban a természet védelmével összefüggő problémák közül ki kell emelni a természetvédelmi őrzés új kihívásait: a védett természeti területeket érintő illegális hulladéklerakást, a gyújtogatást, a védett állatok pusztítását mérgezéssel, a védett növények engedély nélküli gyűjtését és kereskedelmét, az illegális terepmotorozást és quadozást, az engedély nélküli fakitermeléseket, illetve erdei falopásokat stb. A károkozások mértéke, természeti területeink és értékeink veszélyeztetettsége, egyre növekvő tendenciát mutat.
Az NTA 2003-2008. tervezési időszakának eredménye, hogy 2008-ban - átmeneti csökkenés után - 80 fővel növekedett a Természetvédelmi Őrszolgálat létszáma, amely ma 280 főből áll. Ugyanakkor a szakfelügyelői gárda és a központi természetvédelmi igazgatás létszáma nem követte az uniós tagsággal összefüggő feladatok növekedését.
Feladatok
Gondoskodni kell arról, hogy mind a központi igazgatás, mind a felügyelői kar, továbbá a Természetvédelmi Őrszolgálat létszámnövekedése arányban álljon a megnövekedett feladatokkal. A felügyelői kar létszámát mintegy 100 fővel, a Természetvédelmi Őrszolgálatét pedig 250 fővel kell megemelni. Csak ezekkel a létszámnövelésekkel lehet biztosítani az uniós tagságból és a 2011-es uniós elnökségi teendőkből adódó feladatok elvégzését (jelentéstételi kötelezettségek, jogharmonizációs feladatok, uniós megsértési eljárások kezelése, illetve az egyre fokozódó mértékű károsítással szembeni őrzési tevékenységek stb.).
További feladat a Természetvédelmi Őrszolgálat működését megalapozó 1997. évi CLIX. törvény II. fejezetének és a végrehajtási rendeleteknek a módosítása a 2007-2008. években előkészített tervezeteknek megfelelően.
A természeti értékek megőrzése azonban csak akkor lehet sikeres, ha abban a társadalom a mainál nagyobb mértékben vesz részt, ezért növelni kell a polgári természetőrök létszámát is, amely jelenleg 1000 fő.
5.2 Területkezelés
5.2.1 Agrártevékenységek
Hazánk természeti értékeinek jelentős hányada kötődik közvetlenül a mezőgazdasági művelés alatt álló területekhez, illetve az erdőkhöz. Az adott természeti érték igényeitől függően a földhasználat alakítására vonatkozó természetvédelmi célok és eszközök is változatosak lehetnek, az önkéntes alapú támogatási rendszerekhez való csatlakozástól, a kötelezően betartandó földhasználati előírásokon keresztül egészen az állami tulajdonú védett természeti területek nemzeti park igazgatóságok által történő vagyonkezeléséig.
Az önkéntes alapú támogatási rendszerek elterjesztését célul tűző Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében 2003. évben is folytatódott az érzékeny természeti területek (ÉTT) programja. A program sikerét bizonyítja, hogy a támogatott terület nagysága a 2002-ben elért 20 000 hektár kétszeresére növekedett és meghaladta a 40 000 hektárt. 2004-től a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv Agrár-környezetgazdálkodási Intézkedése foglalta magába a tartalmilag és területi hatályát tekintve is némiképp módosult programot, amely mögött immár jelentős európai uniós források álltak. Az 5 éves szerződés keretében természetvédelmi célú előírásokat vállaló gazdálkodókat már 120 000 hektáron támogatta - több, mint 5 Mrd Ft/év ráfordítással - a magyar kormányzat a madár-, illetve élőhely-védelmi intézkedések végrehajtása során. A program kiemelt célja többek között a túzok, ugartyúk, szalakóta, haris és a fokozottan védett ragadozó madarak állományainak védelme, természetes élőhelyeinek fenntartása és kialakítása, amely 8 választható célprogramon keresztül valósul meg.
Az állami tulajdonú védett természeti területek nemzeti park igazgatóságok által történő vagyonkezelése a természetvédelmi szempontból a legkedvezőbb megoldás, ahol a gazdálkodási szempontok helyett a természetvédelem szempontjai vezetik a területkezelést. A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelési tevékenysége olyan fejlesztések, speciális kezelések megvalósítását teszi lehetővé, melyet hatósági előírásokkal vagy támogatási rendszerekkel lehetetlen lenne megvalósítani, illetve hosszú távon fenntartani (pl. nagyléptékű vizes élőhely fejlesztések, speciális kaszálási és legeltetési módszerek). 2003-ban a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében 224 000 hektár védett természeti terület volt, mely 2008-ra több, mint 20%-kal 275 000 hektárra növekedett. A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő területek egy részén saját maguk látják el a természetvédelmi célú területkezelési feladatokat, más területeken a helyi gazdálkodók bevonásával, nemzeti parki irányítással és ellenőrzés mellett szerződéses formában valósul meg a kezelési tevékenység.
A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő védett gyepterületek kezelésének egyik sarkalatos kérdése a megfelelő állatsűrűséggel és állatfajjal/fajtával történő legeltetés. A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő területeken az elmúlt időszakban jelentősen emelkedett a magyar szürke szarvasmarha, illetve a bivaly állománya, emelkedést mutatott az őshonos juhállomány (racka, cigája, cikta) és a magyar tarka szarvasmarha állománya, míg a hucul ló állományának nagysága állandósult.
Az elmúlt időszakban a természetvédelmi célú vagyonkezelés jogszabályi háttere megerősödött és egységessé vált. Hatályba léptek „a nemzeti park igazgatóságok adatszolgáltatási kötelezettségéről” szóló 1/2003. (K. Ért. 2.) KvVM utasítás, „a nemzeti park igazgatóságok által kötött haszonbérleti szerződésekről” szóló 16/2005. (K. V. Ért. 2006. 1.) KvVM utasítás, illetve a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelési tevékenységének egységes alapelvek szerinti ellátásáról szóló 9/2006. (K. V. Ért. 4.) KvVM utasítás, melyek a vagyonkezelés tekintetében egységes mederbe terelték a nemzeti park igazgatóságok tevékenységét.
A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelési tevékenységét a 2007-ben elfogadott vagyonkezelési koncepciók, illetve 10 éves vagyonkezelési tervek határozzák meg.
Feladatok
2009-től az agrár-környezetgazdálkodás támogatásával a környezetvédelem, a természetvédelem és a földhasználat összehangolását az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program segíti elő. A természetvédelmi zonális agrár-környezetgazdálkodási kifizetések kizárólag a Magas Természeti Értékű Területek (az Érzékeny Természeti Területek felülvizsgálata során kialakított és a MePAR-ban fizikai blokk szinten lehatárolt mintaterületek), szántó és gyepterületeire igényelhetők. Az Érzékeny Természeti Területek speciális támogatásai az NVT AKG esetében kb. 500 ezer hektár területen voltak hozzáférhetők. Az ÉTT területek felülvizsgálatát (egyben az MTÉT területek kijelölését) követően 2009-től a potenciálisan támogatható terület nagysága várhatóan a jelenlegi másfél-kétszeresére növekszik, mely lehetővé teszi azt, hogy a támogatásban részesülő területek nagysága a jelenlegi terület kétszeresére (kb. 250 ezer hektár) növekedjen. A támogatható területek felülvizsgálata során célunk, hogy a Natura 2000 területeken minél nagyobb arányban lehessen igénybe venni ezeket a speciális természetvédelmi célú kifizetéseket.
A vagyonkezelési tevékenység célja, a védett természeti területeken - a kezelési tervekben rögzített - természetvédelmi célú földhasználat megvalósítása.
Cél, hogy a tervezési időszak végére állandósuljon a nemzeti park igazgatóságok használatban lévő területek kiterjedése. A tervezési időszak alatt növelni kell a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi célú vagyonkezelési tevékenységének infrastrukturális hátterét, illetve a kezelt gyepterületekkel arányos állatállomány növelése szükséges.
5.2.2 Az erdők vagyonkezelése
Az erdők fenntartására, védelmére vonatkozó természetvédelmi irányelvek átfogóan a tervezési-ellenőrzési rendszeren (természetvédelmi kezelési tervek, körzeti erdőtervek és a kapcsolódó hatósági rendszer), valamint a gazdálkodók támogatásán keresztül valósíthatók meg.
Az erdészeti támogatások 2004-ig szinte csak hazai forrásokból táplálkoztak, melyek a tervidőszak folyamán egyre szűkülő mértékben álltak az erdőgazdálkodók rendelkezésére. 2004-től a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv Agrár-környezetgazdálkodási Intézkedése foglalja magába a legfontosabb erdővel és az erdő-környezetvédelemmel kapcsolatos támogatásokat, melyek mögött immár jelentős európai uniós források állnak. A természetvédelmi szempontból legfontosabb jogcímek az erdőtelepítéssel, a Natura 2000 területeken lévő erdők kompenzációs támogatásaival, valamint az önkéntesen vállalható erdő-környezetvédelmi kifizetésekkel kapcsolatosak. E jogcímek közül jelenleg az erdőtelepítések támogatása már működik, míg a Natura 2000 és erdő-környezetvédelmi kifizetések jogcímeinek előkészítése folyik. Várhatóan 2010-től lesznek kifizetések e jogcímeken.
Különleges kezelési, gazdálkodási feladatot jelent a nemzeti park igazgatóságok számára az igazgatóságok vagyonkezelésében lévő állami erdőterületek kezelése, fenntartása. A tervidőszak alatt a nemzeti park igazgatóságok által vagyonkezelt erdő művelési ágban lévő területek nagysága 27 485 hektárról 33 504 hektárra változott.
E természetvédelmi célú erdőkezelés a nem védett erdőkben folytatható erdőgazdálkodási tevékenységgel szemben egy olyan erdőmegőrzési, erdőkezelési feladatot jelent, melynek elsődleges célja a vagyonkezelésben lévő erdők biológiai sokféleségének megőrzése és gyarapítása, a természetvédelem szempontjainak érvényesítése. Ehhez a tevékenységhez a hagyományos erdőgazdálkodás egyes eljárásai (pl. fakitermelés) csak eszközök, és nem célok. Természetesen a fakitermelés elvégzése és az esetlegesen keletkező eredmény visszaforgatása a természetvédelmi tevékenységek támogatására is fontos kiegészítő célkitűzés.
Természetvédelmi szakmai cél a folyamatos erdőborítással járó erdőkezelési technológiák üzemi méretekben történő megvalósításának bevezetése, minta jellegű bemutatása.
Feladatok
A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő erdők kezelése a továbbiakban is kiemelkedő szerepet kap az igazgatóságok tevékenységében. Természetvédelmi szakmai cél olyan kezelési módok alkalmazása, folyamatos bevezetése, melyek a jelenlegi módszereknél jobban segítik a biológiai sokféleség megőrzését és gyarapítását, a természetvédelmi elsődleges rendeltetéshez kapcsolódó elvárások teljesítését. Ennek leghatékonyabb eszköze és a tervidőszak célja a folyamatos erdőborítással járó technológiák üzemi méretekben történő megvalósításának bevezetése, mintagazdálkodás jellegűen. A vagyonkezelésbe vett területeken el kell végezni az erdőszerkezet-átalakításokat. Fontos feladat a bolygatás nélkül fenntartandó erdőterületek hálózatának kialakítása a saját vagyonkezelésben lévő területeken is az ott előforduló erdőtípusok tekintetében.
A természetvédelmi erdőkezelési feladatok gyakorlati megvalósítását segíti a természetvédelmi erdőgazdálkodás tervezési-, elszámolási rendszerére vonatkozó szabályozás kidolgozása és bevezetése.
5.3 Fajok megőrzése, kezelése
5.3.1 Veszélyeztetett fajok megőrzése
2004 és 2006 között a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter 22 állat- és 20 növényfajra vonatkozó természetvédelmi fajmegőrzési tervet hagyott jóvá (aldrovanda, bánáti bazsarózsa, boldogasszony papucsa, bókoló zsálya, borzas macskamenta, egyhajúvirág, erdélyi hérics, hagymaburok, magyar kökörcsin, magyarföldi husáng, réti angyalgyökér, mocsári kardvirág, négysarkú piramismoha, osztrák sárkányfű, tartós szegfű, tátogó kökörcsin, tátorján, tornai vértő zöld koboldmoha, zöld seprőmoha; bánáti csiga, dobozi pikkelyescsiga, Anker-araszoló, csüngő araszoló, csíkos boglárka, ezüstsávos szénalepke, díszes tarkalepke, szürkés és karszti hangyaboglárka, vértesi csuklyásbagoly, villányi télibagoly, nagy szikibagoly, atracél cincér, pusztai gyalogcincér, alpesi gőte, haragos sikló, rákosi vipera, kék vércse, túzok, csíkos szöcskeegér, északi pocok, farkas, hiúz).
A 2001-2006-ig tartó időszakban 16 nyertes LIFE pályázat 12,8 millió euró európai uniós pénzügyi támogatást eredményezett a magyarországi természetvédelem számára, melyből több fajvédelmi program került megvalósításra (rákosi vipera, farkas, hiúz, parlagi sas, túzok, kerecsensólyom, kék vércse, réti angyalgyökér, tartós szegfű).
Hazai forrásból folyik a farkas, a hiúz, az alpesi gőte, a haragos sikló, illetve részben a rákosi vipera és az ezüstsávos szénalepke, továbbá a növények esetében a tartós szegfű, erdélyi hérics, kónya zsálya, bánáti bazsarózsa és tornai vértő fajmegőrzési programja.
Ezeken kívül folytatódott a fogoly védelmét célzó, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézetének koordinálásával folyó Magyar Fogolyvédelmi Program, amelyet 1992-ben indított el a Földművelésügyi Minisztérium.
Jelentős előrelépés volt a gerinctelen állatok védelme terén, hogy 10 puhatestű, 19 bogár, 6 egyenesszárnyú, 7 szitakötő és 24 lepkefaj legfontosabb hazai élőhelye bekerült a Natura 2000 hálózatba.
Feladatok
Tekintettel arra, hogy a szükséges fajmegőrzési tervek elkészültek, az erőforrásokat ezek végrehajtására kell összpontosítani. Ezzel párhuzamosan indokolt néhány további kritikus állapotba került élőlény fajmegőrzési tervének kidolgozása, pl. földikutya.
Egyes különösen veszélyeztetett fajok esetében a korábbi élőhelyekre való visszatelepítések megkezdése szükséges, pl. rákosi vipera.
2008-ban a KvVM az MME és a hazai áramszolgáltató vállalatok képviselőivel „Akadálymentes Égbolt” címen megállapodást kötött, amely szerint 2020-ig fel kell számolni, illetve minimálisra kell csökkenteni az országos szabadvezeték-hálózaton történő madárpusztulások veszélyét. A cél az országos szintű lefedettség elérése, három szakaszban. Első lépésként a legveszélyesebb szakaszok felmérése, majd leszigetelése történik meg. Az első szakaszban kb. 1000 km veszélyes középfeszültségű szabadvezeték madárbaráttá alakítása történik meg LIFE pályázatok keretében. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által elkészített megalapozó tanulmány szerint a madárvédelmi szempontból legmagasabb prioritású (5-ös skálán a 4-es és 5-ös fokozat), külterületi középfeszültségű szabadvezetékek teljes hossza az országban kb. 8000 km, míg belterületen (ahol elsősorban a fehér gólya esik áramütés áldozatául) kb. 3800 km. Magyarországon eddig több mint 50 000 középfeszültségű oszlop (ami nagyságrendileg 5000 km vezetékhosszt jelent) szigetelése történt meg az állami és civil természetvédők, továbbá az áramszolgáltató vállalatok együttműködésének köszönhetően.
A repülő nagytestű madarak vezetéknek történő ütközése miatti pusztulás megelőzésére kidolgozott foszforeszkáló, kisebb légmozgás esetén is forgó „madáreltérítők” kihelyezésének megkezdését is meg kell kezdeni.
Akciótervet kell kidolgozni és végrehajtani a ragadozómadarak illegális mérgezésének megszüntetésére. Ehhez a programhoz és egyéb fajvédelmi tevékenységekhez uniós pályázati forrásokat (LIFE+) is lehetőség szerint igénybe kell venni.
5.3.2 Idegenhonos özönfajok elleni védekezés
Több hazai és nemzetközi jogszabály, stratégia tűzi ki célul a biodiverzitás megőrzése érdekében, illetve gazdasági kármérséklés miatt az inváziós, tájidegen növényfajok visszaszorítását, eltávolítását, illetve terjedésének megelőzését. Magyarország 2002-ben csatlakozott a Biológiai Sokféleség Egyezményhez majd 2003-ban elfogadásra került a Berni Egyezmény Európai Stratégiája az özönfajok ellen, amely 2008-ban magyarul is megjelent a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) gondozásában. A stratégiában foglaltaknak megfelelően megkezdődött a hazai inváziós fajokra vonatkozó eddigi kutatási és kezelési tapasztalatok összegyűjtése, rendszerezése és ez alapján az özönfajok hazai jegyzékének összeállítása. Az inváziós növények hazai listájának összeállítását a 2004-ben és 2006-ban a KvVM Természetvédelmi Hivatalának tanulmányköteteként megjelent Özönnövények I. és II. kötetben tárgyalt fajok jegyzéke alapozza meg.
Feladatok
A legfontosabb feladat az inváziós fajok elleni hazai stratégia kidolgozása, valamint ehhez kapcsoltan a potenciálisan veszélyt jelentő fajok elleni védekezés akciótervének elkészítése. A következő hat évben azonban meg kell kezdeni a legveszélyesebben terjedő fajok elleni gyakorlati védekezést. (Tekintettel arra, hogy már ma is jelentős kárt okoznak ezek a fajok, lényegesen olcsóbbak a megelőző intézkedések, mint a szétterjedésük utáni védekezés.) A várható - szomszéd országokat már elért - fajok terjedésére figyelő rendszer kiépítése szükséges, amellyel lehetővé válik az újabb fajok szétterjedésének megakadályozása.
Széles körű társadalmi felvilágosító kampányt szükséges folytatni az inváziós fajok veszélyeit bemutató szóróanyagokkal, annak érdekében, hogy ki lehessen zárni e fajok véletlenszerű vagy szándékos betelepítéseit. Az inváziós fajokkal kapcsolatos információkat mindenki számára elérhetővé kell tenni a világhálón is. Az a cél, hogy ezek az oldalak összekapcsolódjanak az érintett európai és globális özönfajokkal foglalkozó információs hálózatokkal.
Magyarország szorgalmazza az özönfajok elleni uniós szintű egységes fellépést, és egy önálló közösségi politika létrehozását az inváziós fajokkal kapcsolatos problémák kezelésére. Az özönfajokkal kapcsolatos döntéshozatalban a nemzetközi jognak megfelelően elő kell írni az elővigyázatossági megközelítést. Szoros együttműködést kell kialakítani pl. az Európai és Földközi-tenger Melléki Növényvédelmi Szervezettel (EPPO), amely az IPPC (Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény 1951, 1997-ben módosítva) keretein belül elismert, regionális növényvédelmi szervezet, így az általa kialakított szabványokat érdemes figyelembe venni a kockázatelemzések tartalmi követelményeinek meghatározásakor.
Az inváziós növényfajok visszaszorítása csak a területen zajló gazdálkodással, a terület kezelésével oldható meg, amihez szükséges a megfelelő támogatási rendszer kidolgozása és bevezetése.
Az inváziós állatfajok visszaszorítására fokozott állategészségügyi (karantén) intézkedések szükségesek, illetve a kedvtelésből tartott, nem őshonos állatok tartását rendszeresen ellenőrizni szükséges. A már más országban bizonyítottan inváziós tulajdonságokkal rendelkező állatfajok behozatalát pedig, jogi szabályozással kell megakadályozni.
5.3.3 Vadállomány kezelése védett természeti területeken
2004-ben elkészült a Természetvédelem vadgazdálkodási - vadászati koncepciója, amely hosszú távon meghatározza az ágazat tevékenységét.
A nemzeti park igazgatóságok vadászatra jogosultsága alá tartozó önálló, illetve társult vadászati jogú vadászterületek összes kiterjedése 2003-ban 104 000 hektár volt, ami 14 vadászterületet jelentett. Az új vadászterület alakítások eredményeképpen 2008-ra a vadgazdálkodási egységeink kiterjedése
21 vadászterületen elérte a 155 000 hektárt.
A hosszú távú vadgazdálkodási előírásokat tartalmazó körzeti vadgazdálkodási tervek a természetvédelemért felelős miniszter egyetértésével 2004-re elkészültek.
A nemzeti park igazgatóságok vadászatra jogosultsága alatti vadászterületeken folytatott vadállomány-kezelés gyakorlatához 2007-ben elkészült a szakmai szabályozás, amely részletesen meghatározza a vadgazdálkodással kapcsolatos alapelveket, a vadállomány-kezelés gyakorlatát és a vadállomány-szabályozás végrehajtásának szempontjait.
A túltartott nagyvadállomány 2003-2008. között is jelentős károkat okozott a természeti értékekben és helyenként csak kerítések védelmében tette lehetővé a természetes erdőfelújítások alkalmazását. Az KvVM és az FVM által közösen kidolgozott nagyvadlétszám-csökkentési program hatására átmenetileg megállt a nagyvadfajok állománynagyságának növekedése és elindult egy kis mértékű, átmeneti csökkenés. 2007-ben a nagyvadfajok állománynagysága újra növekedésnek indult.
Feladatok
Az igazgatóságok önálló vagy társult vadászatra jogosultsága alá tartozó vadászterületek természetvédelmi célú különleges rendeltetésűek. A rendeltetésnek megfelelően e vadászterületeken - a meghatározóan jövedelmezőségre tervezett gazdasági vagy sportcélú vadgazdálkodási-vadászati gyakorlattól eltérően - a természetvédelmi kezelési tervnek megfelelő extenzív vadállomány-fenntartással és a természet védelmét szolgáló állomány-szabályozással az ökoszisztémák természeteshez közeli állapota, a természeti és kiemelten a védett természeti területek és értékek megóvása a feladat.
Védett területeken (elsősorban védett erdőkben) a természetvédelem célja, hogy jelentős mértékben csökkentse a jelenlegi vadlétszámot. Akkora vadlétszám fenntartása a kívánatos, amely mellett lehetővé válik az erdők természetes felújítása, vadkizáró kerítések alkalmazása nélkül. A védett területeken a vadkizáró kerítések rombolják a tájképet, csökkentik a terület ökoturisztikai értékét, jelentős mértékben megnövelik a vadállomány sűrűségét a kerítésen kívüli területeken, ezért azok nem kívánatosak.
Az intenzív erdei vadgazdálkodást a nem védett területeken kialakított vadaskertekben kell megvalósítani, ilyenek létesítése a védett természeti területeken ellentétes azok rendeltetésével.
A KvVM és az FVM által közösen kidolgozott nagyvadlétszám-csökkentési program hatására 2003-2006. között elkezdődött nagyvadlétszám csökkenés megállt, és 2007-2008-ban újabb erős növekedés indult meg: a gímszarvas, a vaddisznó és az őz állományainak nagysága meghaladja a mindenkori legmagasabb szintet. Ezért a program további következetes végrehajtása elengedhetetlen.
5.3.4 A halállomány kezelése
A természeti értéket képviselő halfajok állományait a tervidőszakban a legtöbb természetesen vizünkön sikerült megőrizni, amit elősegített az élőhelyek fenntartása, állapotjavítása, revitalizációja, valamint a halgazdálkodási tervekben szerepeltetett feltételrendszerek érvényesítése. Az élőhelyek természetes jellegének fenntartását több esetben a nemzetipark-igazgatóságok által megszerzett halászati hasznosítói jog biztosította. Az utóbbi években megnövekedett kárókatona-állomány természetes halfaunát is veszélyeztető predációja miatt e madarak ritkításának lehetőségét a közösségi szabályozás szerint megvalósítható szintig bővült [18/2008. (VI. 19.) KvVM rendelet]. Mivel egyes nem őshonos halfajok inváziója negatív hatással van őshonos faunánkra, elkezdődött a halak hasznosításában érdekelt csoportok (halászok, horgászok) felvilágosítása, amit az invázív fajok elleni gyakorlati védekezés érintettek bevonásával történő megvalósítása kell, hogy kövessen.
Fő célkitűzés a hazai természetes és természetközeli állapotú vizekre jellemző halfauna faj- és egyedszámának hosszú távú fenntartása. Ebben prioritás a vízi élőhelyek fenntartása, állapotuk javítása, illetve egyes terülteken az élőhelyek teljes rehabilitációja. Ezért - és az őshonos halfauna fenntartható használatának biztosítása érdekében - a szükséges jogszabály-módosításokat el kell végezni.
Feladatok
Egyes fokozottan védett halfajokra fajmegőrzési tervet kell készíteni. Védett természeti területen, Natura 2000 területen - valamint ott, ahol a jó állapotú élőhelyeken a halállomány természetes képet mutat - a halászati vízterületek gazdálkodási tervében érvényesíteni kell a természetvédelmi célokat. Őshonos és jelenleg még önfenntartó halállományaink hosszú távú megőrzése érdekében elkerülhetetlen a halvédelem általános megerősítése (beleértve a vizek szennyezésének és a vízpartok átalakításának megakadályozását, visszaszorítását), a kárókatona-állomány európai-szintű visszaszorításának megoldása is. Több vízterületen szükség van az invazív halfajok elleni hatékony fellépésre, amihez mind a jogszabályi, mind a gyakorlati megvalósítás alapját meg kell teremteni. Egyes hasznosított, de jelenleg méretkorlátozással és fajlagos tilalmi idővel még nem rendelkező fajok esetében indokolt e korlátozások kidolgozása és bevezetése is.
5.3.5 A vadon élő állatfajokkal kapcsolatos állatvédelmi feladatok
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény hatálybalépését követően a vadon élő állatfajok egyedeivel kapcsolatban is erősödnek az állatvédelmi törekvések.
Megjelentek a következő jogszabályok:
- a veszélyes állatokról és tartásuk engedélyezésének részletes szabályairól szóló 8/1999. (VIII. 13.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet.
- az állatkertek és állatotthonok létesítéséről, működéséről és fenntartásáról szóló 3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet, mely tárgyidőszakban módosításra, pontosításra került.
- a cirkuszi menazséria létesítése és működtetése engedélyezésének, valamint fenntartásának részletes szabályairól szóló 222/2007. (VIII. 29.) Korm. rendelet.
Feladatok
A következő időszakban már nem a jogalkotásra, hanem a hatályos jogszabályokban foglalt állatvédelmi előírások érvényre juttatására, illetve az ehhez kapcsolódó tudatformáló tevékenységre kell hangsúlyt fektetni.
5.4 Élettelen természeti értékek
5.4.1 Barlangtani, földtani és felszínalaktani értékek, ásványok
Élettelen természeti értékeink körében megkülönböztetett helyet foglalnak el a barlangok, amelyek kiemelt oltalmát és kizárólagos állami tulajdonjogát a törvény mondja ki. A természet védelméről szóló törvény legutóbbi módosítása (2008) azt is előírja, hogy valamennyi barlangot a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésébe kell adni.
A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésének egységes alapelvek szerinti ellátása érdekében elkészült és jóváhagyásra került a barlangok vagyonkezelési koncepciója.
Az ismert barlangok (4077 db) bejárati koordinátáinak pontos bemérésével és a felszín alatti kiterjedésének meghatározásával lehetővé vált közülük 3482 külterületen nyíló barlang felszíni védőövezetének lehatárolása. Ezzel egyúttal megteremtődtek e barlangok ingatlan-nyilvántartási megjelenítésének feltételei is.
A NTA-II tervidőszakában közel 50 barlangban történtek védelmi és rekonstrukciós célú műszaki beavatkozások, mely utóbbiak közül kiemelkedik a Baradla Vöröstó-Jósvafői szakaszának teljes felújítása. Közvetett módon ugyancsak a barlangok állapotának megőrzését szolgálta a barlangi búvármerülések feltételeinek szabályozása, valamint a minisztérium felügyelete alatt lebonyolított barlangi túra- és kutatásvezetői tanfolyamok, amelyeken összesen 105, illetve 14 fő szerzett képesítést.
2008. december 31-ig az ismert barlangok 73%-a, (2972 db) már a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésébe került.
A természet további élettelen értékeinek a kiemelt oltalma egyedi jogszabállyal történő védetté nyilvánítással biztosítható. E program keretében a NTA-II tervidőszakában a hazánkban előforduló közel 500 ásványfaj közül 11 ritka és kereskedelmi célú gyűjtéssel veszélyeztetett ásvány példányai kerültek védelem alá [21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelet]. Elkészült a földtani alapszelvénynek minősülő kőzetfeltárások országos adatbázisa, és folyamatban van 30 nemzetközi szinten is jelentős alapszelvény védetté nyilvánításának előkészítése. Sikerrel zárult az a nagyszabású leletmentő akció is, amelynek eredményeként a bükkábrányi lignitbányában előkerült 8 millió éves fatörzsek hat példánya Ipolytarnócon nyert végleges elhelyezést.
Feladatok
Be kell fejezni a barlangok nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésébe adását. Az NTA-III tervezési időszakának kiemelt feladatai a barlangok felszíni védőövezeteinek ingatlan-nyilvántartási megjelenítése (ami a barlangok védelmén túl a tulajdonosok biztonságát is szolgálja); valamint a KEOP, illetve ROP források felhasználásával az élettelen természeti értékek megőrzését, rekonstrukcióját, illetve az arra alkalmas értékek színvonalas bemutatását célzó beruházások megvalósítása.
A fentieken, illetve a barlangokkal kapcsolatban külön pontokban tárgyalt nyilvántartási és tervezési feladatokon túlmenően, folytatni kell a kiemelt oltalomra érdemes élettelen természeti értékek védetté nyilvánítási programját. Ennek keretében biztosítani kell a jelentős természeti értéket képviselő ősmaradványok; a védett ásványok lelőhelyeként, denevérvédelmi vagy egyéb természetvédelmi szempontból jelentős mesterséges üregek; valamint a védett területen kívül elhelyezkedő földtani alapszelvények természetvédelmi oltalom alá helyezését és a megóvásukhoz szükséges intézkedések foganatosítását.
Stratégiai jelentőségű az UNESCO védnöksége alatt működő Európai, illetve Globális Geopark Hálózathoz történő csatlakozás, mely szervezetek célja, hogy elősegítsék bolygónk földtani örökségének védelmét és az arra irányuló geoturizmus révén az érintett térségek fenntartható fejlődését. Ennek előfeltétele az első hazai geoparkok (a Bakony-Balaton Geopark és a Szlovákiával közös Nógrád-Novohrad Geopark) létrehozása.
5.4.2 Karszt területek
Bár a nyílt karsztterületek hazánk felszínének alig 2%-át alkotják, e területek - széles körű felszínalaktani, barlangtani és élővilágvédelmi jelentőségük mellett - meghatározó szerepet játszanak az ivóvízellátásban egyre jelentősebbé váló karsztvizek utánpótlódása és minősége szempontjából. Általános védelmük érdekében a NTA-II tervidőszakának jelentős előrelépése a nyílt karsztterületek külterületi jegyzékének kihirdetése [8002/2005. (MK 138.) KvVM tájékoztató]; az érintett 34 891 db helyrajzi szám összesen 180 000 hektárt fed le.
Feladatok
A nyílt karsztok általános védelmére, illetve azok kiemelt oltalom alatt álló elemeinek - barlangok, víznyelők, karsztos nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek - védelmére vonatkozó előírások következetes érvényesítésén túlmenően fel kell gyorsítani a védelemre tervezett további karsztterületek (pl. Nyugat-Mecseki TK) védetté nyilvánítási eljárását, és gondoskodni kell a belterületre eső nyílt karsztterületek jegyzékének kihirdetéséről is. Ez utóbbiak körében kiemelt jelentőségű a Budai Termálkarszt területe, amelynek védelmét világviszonylatban is egyedülálló módon egy főváros lakóterülete alatt kell biztosítanunk.
5.5 Károsodott területek helyreállítása
A természetes élőhelyek megőrzése és fenntartása mellett természetvédelmi szempontból kiemelkedő fontosságú az emberi tevékenység hatására leromlott élőhelyek, termőhelyek helyreállítása (élőhely-rehabilitáció) és adott esetben a már teljesen elpusztult élőhelyek visszaállítása (élőhely-rekonstrukció). Az első esetben a bekövetkezett leromlás megállítása, illetve az eredeti állapot visszaállítása a cél, míg az élőhely rehabilitáció esetében a teljesen leromlott állapotot kell helyreállítani, lehetőség szerint minél jobban megközelítve a természetes állapotot. Különösen kiemelkedő jelentőségű ez a tevékenység a védett természeti területeken, ahol a megőrzés mellett kiemelt természetvédelmi cél a fejlesztés, a természeti állapot javítása és a biológiai változatosság növelése.
Az élőhelyek helyreállítása, illetve visszaállítása bármely élőhely-típus esetében alkalmazható, de módszereit, ütemét, a helyreállítás lehetőségét az adott élőhely specialitásai, leromlottságának mértéke szabja meg. Az NTA-II időszakában a kiemelt jelentőségű vizes élőhelyek helyreállítása mellett megkezdtük a Kárpát-medence egyedi értékeit és társulásait őrző élőhelyek - dolomit sziklagyepek, homoki társulások, alföldi maradvány tölgyesek - leromlásának megállítását, ahol lehet, a korábbi állapot visszaállítását. Emellett olyan kiemelt fajok élőhelyének javítására is sor került, mint a túzok vagy a rákosi vipera. Az élőhely-rekonstrukciókat elsősorban pályázatos pénzekből sikerült megvalósítani. Fő forrásai a megnyert KIOP, illetve a LIFE pályázatok voltak.
Feladatok
A tervezési időszakban folytatni kell a megkezdett élőhely helyreállításokat és rehabilitációkat. Kiemelt terület marad a vizes élőhelyek helyreállítása, valamint a Kárpát-medencei speciális élőhelyek természeti állapotának javítása. E mellett jelentős élőhely-helyreállítási munkákat tervezünk erdőterületeken (a természetesség fokozása elsősorban az őshonos fafajok alkalmazásával, illetve a folyamatos erdőborítás biztosításával), jelentős feladat lesz az elektromos légvezetékek földkábelre cserélése, valamint az élettelen természeti értékek védelmét biztosító barlangrekonstrukciók végrehajtása. Állandó feladat a természetes élőhelyeket és életközösségeket veszélyeztető invazív növény- és állatfajok visszaszorítása, valamint tájrehabilitáció keretében a felhagyott, illetve tájképromboló épített elemek, felszíni tájsebek, felhagyott katonai gyakorlóterek stb. rendezése. A rekonstrukciós feladatok végrehajtásának elsőszámú forrása a tervidőszakban az ÚMFT Környezet és Energia Operatív Programjának (KEOP) „Természeti értékeink jó kezelése” prioritásán keresztül elnyerhető pályázati kerete. További EU-s forrást jelentenek a LIFE+ pályázati lehetőségek. E forrásokból mind a nemzeti park igazgatóságok, mind egyéb állami és önkormányzati szervezetek részére fennállnak a pályázati lehetőségek. A magántulajdonosok, illetve a magángazdálkodók elsősorban az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretein belül pályázhatnak rekonstrukciós jellegű élőhely-fejlesztésekre (pl. gyeprekonstrukciók, őshonos fafajú erdőfelújítások stb.)
5.5.1 Duna-Tisza közi homokhátság szárazodásának visszafordítása
Az 1980-as évek eleje óta a Duna-Tisza közén egyre nagyobb mértékű vízhiány alakult ki. Ez vonatkozik a talajvízszint süllyedésére, amely egyes pontokon 9 métert is csökkent, de nem kímélte a felszíni vizeket sem. Több mint 100 kisebb-nagyobb állandó víz szűnt meg. Természetvédelmi szempontból különösen kedvezőtlen a Fülöpháza térségében lévő korábbi szikes tavak (Kondor-tó, Szappan-szék) kiszáradása.
1990-es évek közepe óta több tanulmány is foglalkozott a térség vízháztartásának javításával, de érdemi intézkedés mind a mai napig nem történt. Ennek következtében nem csak természetvédelmi kár keletkezett, hanem megszűnt, vagy jelentősen csökkent a térség lakosságmegtartó képessége azáltal, hogy a mezőgazdasági tevékenység - elsősorban a legeltető állattartás - feltételei nagymértékben romlottak. Az összeadódó hatású negatív tényezők következtében az ökoturizmus sem tudott kibontakozni.
Feladatok
Az eddig kidolgozott az egész területre vonatkozó nagyléptékű beavatkozást feltételező tervek gyakorlati megvalósítása mindaddig nem reális, amíg nem rendelkezünk a térség állapotának javítására vonatkozó helyben szerzett tapasztalatokkal. Nem lehet ugyanis előrevetítetni, hogy amennyiben a teljes területen a korábbi, vagy azt megközelítő állapotot sikerül visszaállítani, akkor a térség lakossága valóban kihasználja az így keletkező lehetőségeket.
Mindezek miatt mintaprojektek kidolgozására és megvalósítására van szükség, amelyek gyakorlati megvalósítása után lehet dönteni a megvalósítás során szerzett tapasztalatok birtokában arról, hogy milyen további intézkedések szükségesek.
A Fülöpháza, illetve Tiszaalpár térségére kidolgozott programok megvalósítása a tervezési időszak alatt reális célkitűzés, ezért a rendelkezésre álló forrásokat és szaktudást erre a két területre kell koncentrálni. Megvalósulás esetén folyamatos monitoring vizsgálatokat kell végezni a társadalmi, gazdasági és természeti hatások nyomon követése érdekében.
6.1 Természetvédelmi stratégiai tervezés
Már az NTA-II tervezési időszakában is látszott, hogy az ország előtt álló változások (EU tagság, termőföldek magántulajdonba kerülésének kiterjedése stb.) szükségessé teszik a természetvédelem hosszú távú jövőjének megtervezését. Ezért az NTA-II tervezési időszakán túlmutató koncepcionális és stratégiai tervek elkészítése - a tervek és koncepciók összefüggő rendszerének kialakítása volt az egyik legfontosabb természetvédelmi célkitűzés.
Ennek megfelelően mind a központi természetvédelmi igazgatás (minisztérium), mind a területi szervek (nemzeti park igazgatóságok) szintjén egy összehangolt stratégia mentén került sor az átfogó és az egyes szakterületeket érintő koncepciók, stratégiák, programok, tervek, szabványok, útmutatók kidolgozására. E stratégiai tervezés legfontosabb elkészült elemei a következők:
- Nemzeti Természetvédelmi Alapterv II (2003-2008) - 132/2003. (XII. 11.) OGY határozat
- Természetvédelmi Stratégia 2003-2006, illetve 2007-2008
- Tízéves védetté nyilvánítási terv
- Nemzetipark-igazgatóságok hatéves fejlesztési tervei (2003-2008)
- A természetvédelmi célok beépítése a Nemzeti Fejlesztési Tervbe
- A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelési stratégiája, illetve útmutatója
- Barlangok vagyonkezelési koncepciója
- Természetvédelem vadászati koncepciója
- Természetvédelem erdészeti koncepciója
- Természetvédelem informatikai koncepciója
- Természetvédelem ökoturisztikai koncepciója
- Természetvédelmi szempontból legveszélyesebb inváziós növényfajok kezelési stratégiája
- LIFE pályázati terv
- Nemzeti Erdőprogramba (2006-2015) a természetvédelmi szempontok beépítése
- Nemzeti Agrár-vidékfejlesztési Stratégiai Terv kidolgozásban való közreműködés
- Természetvédelmi, tájvédelmi, ökoturisztikai szabványok kidolgozása, hatályba léptetése (2003 - 11 db, 2004 - 2 db, 2005 - 1 db, 2006 - 1 db, 2007 - 8 db, 2008 - 3 db, előkészületben 1 db)
- Nemzeti park igazgatóságok Barátságos Természetvédelem Program Stratégia Terve
- Megújuló energia nemzeti koncepcióba természetvédelmi szempontok beépítése
- Útmutató a védett természeti területekre vonatkozó kezelési tervek készítéséhez
- Útmutató a barlangi búvármerülés engedélyezéséhez
- A közhiteles barlangnyilvántartás adatfelvételi és adatszolgáltatási rendje
- Tájvédelmi kézikönyv a 166/1999. (XI. 19.) Korm. rendelet gyakorlati alkalmazásához
- Tájékoztató a szélerőművek elhelyezésének táj- és természetvédelmi szempontjairól
- Eljárási rend a Körzeti Erdőtervezésben való nemzetipark-igazgatósági részvételre vonatkozóan
- Természetvédelmi kezelési tervek számítógépes tervtári adatbázisának kifejlesztése, feltöltése
- Növényvédőszerek és termésfokozók engedélyezésében természetvédelmi szempontok érvényesítése
- Hortobágyi legeltetési stratégia
- Növényfajokra vonatkozó fajmegőrzési tervek egységes tartalmi követelményeinek meghatározása
- 22 állat- és 20 növényfaj Fajmegőrzési Terve
- Kormorán kezelési szabályzat
- Bütykös hattyú kezelési szabályzat
- 50 fokozottan védett, illetve megkülönböztetett védelmet igénylő barlang Kezelési Terve
- Fotózási, filmezési szabályok meghatározása
- Védjegy használatának engedélyezésére vonatkozó útmutató
- A természetvédelemi szakterületre vonatkozó jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei című szakmai segédlet
- Természet és tájvédelmi tervek rendszerének kidolgozása - mintaterv elkészítése a Zempléni-hegységre és a Fertő-tájra.
Feladatok
Fenti dokumentumok kidolgozásával, elfogadásával, folyamatos aktualizálásával a természetvédelem hosszú távú működésének stratégiai megalapozása megtörtént. A következő tervidőszak feladata elsősorban a stratégiai tervek lebontása megvalósítási tervek szintjére, valamint a tervezésben foglaltak megvalósítása.
6.2 Területi tervezés
6.2.1 Védett természeti területek kezelési tervei
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján valamennyi védett természeti területre kezelési tervet kell készteni. A kihirdetett tervek a kezelők, használók számára fogalmaznak meg szabályokat. Miniszteri rendeletben történő megjelentetésük bonyolult egyeztetéseket igénylő elhúzódó folyamat. Elfogadtatásuk mégis kiemelkedően fontos, mert a védett természeti területeken tevékenykedők számára ezek teszik tervezhetővé, kiszámíthatóvá az ott folyó tevékenységet, ugyanakkor biztosítják a természeti értékek megőrzését. A természetvédelmi kezelési tervek kihirdetését széles körű területi és közigazgatási egyeztetés előzi meg, amely több hónapig, néha 1-2 évig is elhúzódik. 2003 és 2008. között 51 védett természeti terület kezelési terve került kihirdetésre miniszteri rendelettel. A miniszteri rendeletek szakmai alapját a természetvédelmi kezelési tervdokumentáció képezi, amelyből 120 db készült el.
A tervezési folyamat során szerzett tapasztalatok alapján a tervkészítésre és az elfogadási eljárásra vonatkozó előírások újraszabályozásra kerültek a természetvédelmi kezelési tervek készítésére, készítőjére és tartalmára vonatkozó szabályozásról szóló 3/2008. (II. 5.) KvVM rendelettel, amely hatályon kívül helyezte a 30/2001. (XII. 28.) KöM rendeletet. A tervdokumentáció tartalmi követelményeit és elkészítésének rendjét a 9/2008. (K. V. Ért. 8.) KvVM utasítás tartalmazza.
Feladatok
Az NTA-III megvalósításai időszaka alatt valamennyi országos jelentőségű védett természeti területre el kell készíteni, és ki kell hirdetni a természetvédelmi kezelési tervet. A tervkészítésben elsőbbséget élveznek a védettségük ellenére veszélyeztetett területek, illetve a védelemre tervezett területek.
6.2.2 Natura 2000 területek fenntartási tervei
A vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv (továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) 6. cikke alapján a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek megőrzésének érdekében hozott intézkedések egyik lehetséges eszköze kezelési tervek készítése. A Natura 2000 területekre készülő tervek az egyes területek általános természetvédelmi célkitűzéseit, a rajtuk előforduló fajok, élőhely-típusok megőrzése érdekében kívánatos, támogatási rendszerbe illeszthető kezelési előírásokat és a területek gazdálkodási jellemzőit határozzák meg. A tervkészítés szakmai megalapozása során a Pannonhalmi-dombság különleges természetmegőrzési területre és a Hevesi-sík különleges madárvédelmi területre mintatervek készültek. A LIFE Nature pályázatok keretében egyes közösségi jelentőségű fajokra és élőhelyeikre készültek Natura 2000 szempontú kezelési tervek (pl. réti angyalgyökér, túzok). Átmeneti Támogatás keretből megkezdődik 20 Natura 2000 terület fenntartási tervének elkészítése. A tervkészítés felgyorsítását biztosítja a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet módosítása, amely a jelölt különleges természetmegőrzési területeinket az Európai Bizottság döntését követően jóváhagyott területekként hirdeti ki, és bevezeti a fenntartási terv fogalmát.
Feladatok
Cél, hogy valamennyi Natura 2000 területre minél előbb készüljön fenntartási terv. Elsőbbséget kell adni a nem védett Natura 2000 területekre vonatkozó fenntartási tervek elkészítésének, annak érdekében, hogy a területhasználók minél előbb megismerjék, milyen kompenzációs és támogatási rendszerekhez csatlakozhatnak, amennyiben a természetvédelmi előírásokat betartják.
Fenntartási tervek részint a KvVM által elnyert 2009-ben lezáruló Átmeneti Támogatás pályázatból, másrészt az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III. tengelyéből támogatható jogcím forrásának felhasználásával, illetve tovább pályázati forrásokból készülnek.
A Natura 2000 területek őrzése, kezelése, illetve az azokról készítendő jelentések jelentős mértékű feladatnövekedést okoznak, melyet eddig nem követett a szükséges létszámnövekedés. Elsősorban a jelentéskészítési kötelezettség, illetve a fenntartási tervek készítése csak akkor biztosítható, ha az azok készítéséhez szükséges létszámfejlesztés megvalósul.
6.2.3 Tájvédelmi, természetvédelmi tervek
A kedvezőtlen terület- és településrendezési folyamatok megelőzése érdekében olyan tervtípus kidolgozása vált szükségessé, amely a tervek rendszerébe épülve a természet- és tájvédelmi szempontok jobb érvényesülését szolgálja. Az NTA-II időszakában elkészült két tájvédelmi mintaterv: a Zempléni-hegység, valamint a Fertő-Hanság-medence területére. A tervek tartalmazzák az érintett területek tájkarakterének elemzését és az arra vonatkozó javaslatokat, valamint az ökológiai hálózat rehabilitációs tervét és a tájhasználati intenzitásra vonatkozó javaslatokat. A mintatervek készítése során megtörtént a tervezés módszertanának kidolgozása, amely megalapozza az ország teljes területére készülő tájvédelmi tervek készítését.
Feladat
Az Európai Táj Egyezményben vállalt, az ország területére kiterjedő tájtípus- és tájkarakter-meghatározás és lehatárolás eredményeire támaszkodva folytatni kell a tájvédelmi tervek készítését az egyéb területekre, illetve a természetvédelmi tervek kidolgozását a nemzeti parkok területére. Ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni a terület- és településrendezési tervek rendszerébe való beépülés módját, annak szabályait.
6.2.4 Területrendezési tervek
A kiemelt térségek és a megyék területrendezési tervei területi vonatkozásaik, valamint a fenntarthatóságot célzó területfejlesztési elveket követő tartalmuk miatt számos szálon kapcsolódnak a természet- és tájvédelem céljaihoz, különösen a nem védett természeti területeket illetően. Az ökológiai hálózat részeként a védett természeti területek, a védett természeti területek védőövezetei, az ökológiai folyosók, valamint a természeti területek a területrendezési tervek védelmi övezeteit képezték/képezik. Ezek határozzák meg az egyes övezetekben tervezett területhasználatokat és a létesítmények (építmények, műszaki infrastruktúra-hálózatok) elhelyezkedését, kialakítását.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park teljes területét magában foglalja a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetre vonatkozó területrendezési terv és területrendezési szabályzat, a Duna-Ipoly Nemzeti Park egy részét pedig a Budapest Agglomeráció Területrendezési Terve, amely terveket az Országgyűlés törvényben rögzített.
Az OTrT törvény 2008-ban került felülvizsgálatra, és a következő ötéves periódusban az alacsonyabb szintű területrendezési terveket a 2008-tól hatályos szabályok szerint kell készíteni. Természetvédelmi, illetve területrendezési tervezés szemszögéből legjelentősebb változás az ökológiai hálózat átdolgozása volt, mely nem a Tvt.-ben meghatározott területi kategóriák alapján jelöl ki területeket, hanem - a páneurópai ökológiai hálózat kijelölésének elvei érvényesülésével - az élővilág rendszerének működését biztosító magterület, ökológiai folyosó és pufferterület képezik alapját az övezeti szabályozásnak. A fő cél az ökológiai rendszer működésének biztosításával megalapozott fenntartható területhasználat elérése.
A Nemzeti Ökológiai Hálózat kiemelt szerepe a tervezésben
A páneurópai ökológiai hálózat részeként a Nemzeti Ökológiai Hálózat kialakítása jóval a Natura 2000 területek kijelölése előtt megkezdődött. Ennek jogi hátterét a természetvédelméről szóló törvény és az OTrT törvény egyidejűleg biztosítja. Az Nemzeti Ökológiai Hálózat első kijelölése 1997-ben történt meg. Az OTrT törvény felülvizsgálati eljárásával egyidejűleg az ökológiai hálózat felülvizsgálatát a nemzetipark-igazgatóságok elvégezték.
Az OTrT törvény az országosan szabályozott övezetek között külön nevesíti az ökológiai hálózatot, s különböző megkötéseket fogalmazott meg az ökológiai hálózat védelmének biztosítására, pl. a területhasználatot, a vonalas létesítmények elhelyezését illetően. A 13. § (1) szerint az országos ökológiai hálózat övezetben csak olyan kiemelt térségi és megyei területfelhasználási kategória, illetve övezet jelölhető ki, amely az ökológiai hálózat természetes és természetközeli élőhelyeit és azok kapcsolatait nem károsítja. 2006-ban kezdődött meg az OTrT törvény felülvizsgálata. Útmutatót dolgoztunk ki a Nemzetközi Ökológiai Hálózat felülvizsgálatához, annak érdekében, hogy a területi szervek egységes elvek alapján dolgozzanak.
Ezzel egyidejűleg a Natura 2000 területeket is besoroltuk az országos ökológiai hálózat újonnan létrehozott övezeteibe, ezek a magterületek, pufferterületek és ökológiai folyosók. Ez újszerű megközelítés az Európai Unióban, mivel az uniós Natura 2000 ökológiai hálózat és a korábban kialakított páneurópai megközelítésű Nemzeti Ökológiai Hálózatot ötvözi, elősegítve a legjelentősebb élőhelyek közötti kapcsolatot és a fajok migrációjának megőrzését és fenntartását. Így a legtöbb Natura 2000 területen (a jogszabállyal országosan védett természeti területekhez hasonlóan) országos szinten, a konkrét hatásbecslést és hatósági eljárást megelőzően már tervezési szinten is orientációt lehet biztosítani a területhasználat vonatkozásában.
Feladatok
Az OTrT törvény ötévenként felülvizsgálatot ír elő önmaga számára. Az első felülvizsgálat 2008-ban megtörtént, a következő törvénymódosítás 2013-ban esedékes. A felülvizsgálat több éves tárcaközi munkát igényel, amit már 2009-től meg kell kezdeni, a természetvédelmi érdekek érvényesítését az ökológiai hálózat, valamint az országos és a térségi jelentőségű tájképvédelmi területek övezetén keresztül szükséges megoldani. Az OTrT törvény alapján módosul a Budapest Agglomeráció Területrendezési Tervéről szóló törvény, valamint a megyei területrendezési tervek, amely tervekbe a fenntartható területhasználat, az ökológiai hálózat és a táj védelmét be kell építeni. Az ökológiai hálózat tervezésével kapcsolatos 2009-2014 közötti feladatok a következők:
- A természetvédelmi törekvések érvényesítése a megyei területrendezési tervekben az ökológiai hálózattal kapcsolatos szabályozások szerepeltetésével.
- Az élőhelyvédelmi irányelv 10. cikkelyéhez kapcsolódva a koherencia és az egységes védelmi törekvések biztosítása a Natura 2000 hálózat és a Nemzeti Ökológiai Hálózat területei között.
- A meglévő országos szintű élőhelyvédelmi adatbázisok eredményeinek alkalmazása az ökológiai hálózattal kapcsolatos tevékenységekben.
- Új élőhelyek, ökológiai folyosók létesítésének elősegítése az ökológiai hálózat területeinek védelmén és a hálózat fejlesztésén keresztül.
- Biztosítani kell, hogy a Natura 2000 területek fenntartási terveiben és a védett természeti területek kezelési terveiben olyan szabályozások, előírások, kerüljenek rögzítésre, amelyek az ökológiai hálózat funkciójának megvalósulását, magának a hálózatnak a tervszerű megőrzését biztosítják.
6.2.5 Körzeti erdőtervek
A körzeti erdőtervek elsősorban az erdőgazdálkodás tervszerűségét hivatottak meghatározni, nem elsősorban a természetvédelmi tervezésre irányulnak, de az erdők tekintetében olyan alapvető terveknek tekinthetők, melyek a természetvédelmi vonatkozások beépítése nélkül nem adhatók ki. Ennek megfelelően ezek a tervek jogszabályi előírás alapján a védett természeti területek vonatkozásában csak a természetvédelemért felelős miniszter egyetértésével, míg a nem védett erdők esetében a miniszter véleményének figyelembevételével adhatók ki. Természetvédelmi jelentőségüket még jobban erősíti a természetvédelmi kezelési tervek készítésére, készítőjére és tartalmára vonatkozó 3/2008. (II. 5.) KvVM rendelet azon rendelkezése, mely szerint a természetvédelmi kezelési tervek megjelenéséig az egyes körzeti erdőtervben érintett védett erdők vonatkozásában a körzeti erdőtervet kell természetvédelmi kezelési tervnek tekinteni. E rendelkezésnek megfelelően az NTA-II időszaka alatt a körzeti erdőterveken keresztül kereken 265 000 hektár védett erdőterületre és további 48 000 hektár fokozottan védett erdőterületre, az összes természetvédelmi oltalom alatt álló erdő 78%-ára készült el a természetvédelmi kezelési terv. A természetvédelmi kezelési tervek és a körzeti erdőtervek összhangjának megteremtését nehezíti, hogy ezek eltérő területi hatállyal és eltérő érvényességi időre készülnek.
A 2004. évi kihirdetést követően 2006-ban a nem védett Natura 2000 erdőterületekre vonatkozó természetvédelmi kezelői iránymutatások is megjelentek az előzetes jegyzőkönyvekben.
A Természet védelméről szóló törvény 29. § (3) bekezdése járulékos védett természeti területi kategóriaként vezette be az erdőrezervátum fogalmát. Az 1990-es években megtörtént az erdőrezervátum területek hálózatának kijelölése (63 terület, 13 100 hektár). 2003 előtt 49 terület kihirdetése megtörtént. Az NKP-II 2003-2008-ig tartó időszakában 5 erdőrezervátummá kijelölt természeti terület védetté és erdőrezervátummá nyilvánítása történt meg (így 2008-ra összesen 11 413,8 hektárra nőtt a jogszabállyal kihirdetett erdőrezervátumok területe). További 7 terület miniszteri rendelettel történő kihirdetése a közeljövőben várható. A fennmaradó 2 terület esetében a védetté nyilvánításhoz az érdekelt felek közötti további egyeztetés szükséges.
Feladatok
A védett erdőkben minden egyéb szempontot a természetvédelmi érdekeknek kell alárendelni. Tehát amennyiben a gazdálkodási érdekek sértik a természetvédelem elsődleges érdekeit, akkor azokat védett természeti területen nem lehet figyelembe venni. E területeken a természetvédelmi érdekeket, szempontokat a természetvédelmi igazgatás megfelelő szerveinek kell megadni és mind a tervezésnél, mind a végrehajtásnál érvényesíteni.
A védett természeti területen álló erdők kezelésének természetvédelemi célkitűzései, irányelvei a körzeti erdőtervekben megfelelő hangsúllyal kell, hogy szerepeljenek, azokat gazdasági érdekek nem írhatják fölül. Védett természeti területek esetében biztosítani kell a területre vonatkozó természetvédelmi kezelési tervek prioritását és az abban foglalt előírások átültetését a körzeti erdőtervekbe. A jogszabályok a továbbiakban is biztosítsák a természetvédelmi kezelésért felelős szerv, és az azt felügyelő miniszter megfelelő súlyú közreműködési, véleménynyilvánítási és egyetértési jogát a körzeti erdőtervezés folyamatában, illetve kiadásában. E tekintetben különös figyelmet érdemel az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény folyamatban lévő módosítása, amely jelentősen érinti az erdészeti tervezési rendszert és a kapcsolódó erdészeti hatósági eljárásokat. Fontos, hogy a természetvédelmi tervezési rendszer megerősítésével, a hatósági eljárások helyébe lépő esetleges bejelentési-ellenőrzési rendszerhez alkalmazkodó eljárásokkal elérhető legyen, hogy a változó helyzet ellenére az erdők védelmi szintje ne csökkenhessen.
Védett természeti területen lévő erdőkben folyamatos erdőborítást biztosító üzemmód alkalmazására van szükség. A tervezés során a védett erdőkben gondoskodni kell arról, hogy a társadalmi elvárásokat leginkább kielégítő módszerek kerüljenek alkalmazásra, melyek nem csak a természetvédelmi elvárásoknak, hanem a tájképi-, közjóléti elvárásoknak is megfelelnek. Ennek érdekében védett állami erdőkben kötelezően, magánerdőkben a tulajdonossal való egyeztetés és a támogatási lehetőségek függvényében, folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelési eljárásokat, szálaló üzemmódot kell tervezni és megvalósítását megkövetelni. Alapvető természetvédelmi célkitűzés a termőhelynek megfelelő őshonos fafajokból álló vegyeskorú és elegyes állományok létrehozása.
Kiemelt feladat az erdős nemzeti parkok natúr zónáinak kijelölése és ezzel együtt a bolygatatlan erdőfoltok megfelelő arányának kialakítása a védet természeti területek egyes erdőtípusaiban.
A tervezések során az erdőrezervátumok terepi jelzéseinek felújítása szükséges. Az erdőrezervátumok területének kijelölésekor a hatékony őrzés és védelem érdekében a magterületek határát festéssel jelölték meg az 1990-es évek elején, azóta ezek jelentős része elhalványult vagy a határok megváltoztak.
Az NKP-III tervezési időszakára húzódik át 9, korábban már erdőrezervátum céljára kijelölt terület védetté és erdőrezervátummá nyilvánítása. Ezen kívül nyitva kell hagyni a lehetőséget az erdőrezervátum hálózat további kismértékű bővítésére, amely a Magyar Nemzeti Erdőrezervátum Bizottság ajánlásai alapján, az erdőrezervátum-hálózatban alul reprezentált erdőtársulások (pl. cseres-tölgyesek) bevonására irányul.
A következő tervezési időszakban az Erdőrezervátum Program kiemelt feladataként folytatni kell az erdőrezervátumok monitorozását a standard módszertan (ún. ERDŐ háló) szerint. A fokozatosan egyre több erdőrezervátum magterületén folytatott felmérések eredményeként erdőrészlet szinten kapunk képet a természetes folyamatok felé elmozduló erdők faállomány és növényzeti mintázatairól. Az eredmények más monitorozó programhoz is szolgáltatnak adatokat (holtfa és faállomány-szerkezeti vizsgálatok, denevérek, gombák, mohák, xylofág rovarok).
6.2.6 Barlangok kezelési tervei
2003-2008. közötti időszakban a 147 fokozottan védett és a 302 megkülönböztetett védelmet igénylő barlang közül összesen 375 barlangban fejeződött be a részletes állapotfelvétel. Az erre alapozott barlangkezelési tervek közül eddig 50 db került miniszteri jóváhagyásra.
Az elkészült részletes szempontrendszer alapján további 22 barlangkezelési terv kiegészítése, valamint 50 új barlangkezelési terv kidolgozása van folyamatban.
Feladatok
A tervidőszakban valamennyi fokozottan védett és megkülönböztetett védelmet igénylő barlangra vonatkozóan el kell készíteni az állapotfelvételt és ki kell dolgozni azok kezelési tervét.
7.1 Nemzetközi Egyezmények
7.1.1 A biológiai sokféleségről szóló egyezmény
A biológiai sokféleségről szóló egyezményt (Convention on Biological Diversity, CBD) Magyarországon az 1995. évi LXXXI. törvény hirdette ki. A holisztikus szemléletet tükröző egyezmény fő célja a földi élet védelme, az egész élővilág sokszínűségének megőrzése. Ezt három célkitűzés megvalósításával kívánja elérni: a biológiai sokféleség megőrzésével, elemeinek fenntartható használatával, valamint a genetikai erőforrásokból származó hasznok igazságos elosztásával. Az egyezmény részes felei vállalták, hogy e célok hatékonyabb megvalósítása érdekében 2010-re jelentősen mérsékelik a biológiai sokféleség csökkenésének jelenlegi ütemét.
Az egyezmény előírásának megfelelően megtörtént a biológiai sokféleség megőrzéséről szóló nemzeti stratégia és cselekvési terv alapvetéseinek kidolgozása, melyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2004 végén elfogadott és tárcaegyeztetésre alkalmasnak ítélt. A dokumentum kormányszintű elfogadására azonban még nem került sor.
Az egyezmény első alappillére az egyre nagyobb mértékben csökkenő genetikai erőforrások védelme. Ez nemcsak a vadon élő növények, állatok sokszínűségét, tehát a klasszikus természetvédelmi feladatokat jelenti, hanem a mezőgazdasági biodiverzitás (agrobiodiverzitás) megőrzését is. A hazai génbankok helyzetének javítása érdekében megkezdődött az együttműködés az érintett tárcák között.
Feladatok
Az egyezménnyel kapcsolatos nemzetközi döntéshozatalban az Európai Unió tagállamai közös álláspontot képviselnek, melynek kialakításában, a globális és a hazai élővilágvédelmi szempontok hatékony érvényesítése érdekében, hazánknak is folyamatosan részt kell vennie.
A biológiai sokféleség védelmét szolgáló szempontokat a biológiai sokféleségről szóló egyezmény hazai végrehajtásának stratégiájában foglaltak szerint be kell építeni az érintett ágazatok döntéshozatalába, az ágazati stratégiákba és programokba.
Az agrobiodiverzitás megőrzése érdekében az érintett társtárcával (FVM) együtt ki kell dolgozni régi fajtáink genetikai sokféleségének megőrzési stratégiáját, és biztosítani kell a sok évtizedes tapasztalattal rendelkező génbankjaink (gyümölcs-, szőlő-, zöldség-, dísznövény-, erdészeti-, szántóföldi- és mikroorganizmus génbankok stb.) közkincsként történő, megfelelő működtetését. A vadon élő növényeink természetes élőhelyen történő (in situ) megőrzésének kiegészítése érdekében létre kell hozni a vadon élő növényeink génbankját is. Ezt a költségtakarékosság, a génmegőrzéssel kapcsolatban már meglévő tudás és a már kiépített infrastruktúra optimális felhasználása érdekében a mezőgazdasági génbankjaink funkcióinak kibővítésével kell megoldani.
Az egyezmény második célkitűzését, a biológiai sokféleség elemeinek fenntartható hasznosítását a Nemzeti Természetvédelmi Alaptervben foglalt célkitűzések megvalósítása szolgálja.
Az egyezmény harmadik célkitűzésének teljesítése érdekében, a részes feleknek 2010-ig ki kell dolgozniuk egy nemzetközi rendszert a genetikai erőforrások megőrzésére és a használatukból származó javak igazságos és méltányos megosztására. Az elfogadásra kerülő nemzetközi rendszer hazánkra is vonatkozni fog, ezért ennek végrehatási feltételeit meg kell teremteni.
A biológiai sokféleség világnap (május 22.) jó lehetőséget nyújt az egyezmény széles körű megismertetésére, ezért a korábbi évek hagyományait követve e jeles naphoz kötődően folytatni kell lakosság tájékoztatását, szemléletformálását. Az egyezmény szélesebb körű megismertetését szolgáló honlapot (http://biodiv.kvvm.hu/) folyamatosan frissíteni kell.
7.1.2 Cartagena Jegyzőkönyv és géntechnológiával módosított szervezetek
A Biológiai sokféleség egyezmény Cartagena Jegyzőkönyve a biológiai biztonságról szól és az élő, módosított szervezetek kereskedelmét szabályozza. Ennek keretében különös hangsúlyt fektet ezen szervezetek környezeti kockázataira.
Magyarország csatlakozott a Jegyzőkönyvhöz, 2004-ben törvénnyel hirdetette ki a szövegét. A végrehajtásról szóló rendelet 2008-ban született meg [226/2008. (IX. 11.) Korm. rendelet].
Feladatok
A Jegyzőkönyvről, aktuális eseményekről és döntésekről információs honlap ad tájékoztatást (http://biodiv.kvvm.hu). A lakosság széles körű szemléletformálását kampányok, előadássorozatok és pályázatok segítségével folytatjuk.
A génmódosított szervezetekre vonatkozó szabályozást továbbra is megfelelő körültekintéssel, az elővigyázatosság elvét szem előtt tartva, alapos környezeti és egészségügyi hatásvizsgálatokat megkövetelve hajtjuk végre.
2011 első félévében Magyarország látja el az Európai Unió elnökségi teendőit. Ennek keretében elnökölni fogjuk a Nemzetközi Környezeti Ügyekkel foglalkozó Munkacsoport (WPIEI) biológiai biztonsággal foglalkozó üléseit, ahol nagy hangsúlyt fektetünk majd a Jegyzőkönyvre vonatkozó döntések végrehajtására, valamint a soron következő döntéshozatali fórumra, az ún. MOP-ra (Részes Felek Találkozójára) történő uniós felkészülésre.
7.1.3 A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Washingtoni Egyezmény (CITES)
A CITES célja azoknak a fajoknak a védelme, melyeket elsősorban a nemzetközi kereskedelem veszélyeztet. Szigorú engedélyezési rendszerrel szabályozza a hatálya alá tartozó csaknem 35 000 állat- és növényfaj nemzetközi kereskedelmét, melyeket a veszélyeztetettségük alapján három függelékbe sorol.
Az 1975-ben hatályba lépett egyezményhez Magyarország 1985-ben csatlakozott, előírásait a 2003. évi XXXII. törvény hirdette ki. Az Európai Unió az egyezményt valamennyi tagállamban közvetlenül hatályos rendeletek útján hajtja végre, melyek 2004. május 1-i európai uniós csatlakozásunkkal Magyarországon is hatályba léptek. Az egyezmény és a vonatkozó EU rendeletek speciális hazai végrehajtási szabályairól kormányrendelet rendelkezik.
A CITES minisztériumokhoz telepített engedélyezési rendszerrel működik, amelyhez egyéb hatósági, nyilvántartási, ellenőrzési és koordinációs feladatok is társulnak. A Tanácsi rendeletben meghatározott import- és (re-)export engedélyeket, valamint a Közösségen belüli kereskedelemhez szükséges bizonylatokat a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, mint Igazgatási Hatóság állítja ki.
A területi nyilvántartások vezetését és az ehhez kapcsolódó ellenőrzési feladatokat a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek végzik.
A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény (CITES) hatálya alá tartozó élő állatokkal és a belőlük készült termékekkel, származékokkal folytatott kereskedelem mértéke az NTA-II időszakában nem változott jelentős mértékben. Az európai uniós csatlakozással csökkent a kiállított (re-)export és importengedélyek száma, ugyanakkor nagymértékben nőtt a belső kereskedelemhez kiállított bizonylatok mennyisége. A kereskedelem szerkezete kapcsán csak kisebb változások figyelhetők meg.
Az elmúlt hat évben végbement a CITES hatósági feladatainak részleges decentralizációja, melynek eredményeként a bejelentés-köteles fajokról vezetett nyilvántartást a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek vezetik, és végzik az ehhez kapcsolódó ellenőrzési, illetve dokumentum kiállítási feladatokat is. Kialakításra került a nyilvántartás informatikai háttere, melynek lényege, hogy a felügyelőségek által bevitt adatok egy központi adatbázisba kerülnek, így országos szinten követhető a példányok mozgása, amely jelentősen megkönnyíti a hatósági munkát.
Folytatódott a vám- és pénzügyőrség munkatársainak továbbképzése. Emellett megindult a rendőri szervek és az állat- és növényegészségügyi hatóságok képzése is. 2006-ban a KvVM átfogó, minden korábbinál nagyobb szabású oktatási programot hajtott végre, melynek során az igazgatási hatóság munkatársai felkeresték valamennyi jelentősebb határállomást és regionális vámparancsnokságot, ahol egynapos képzések keretében tájékoztatták a vámszervek, a határőrség és az állat-, illetve növény-egészségügyi hatóságok szakembereit a CITES és a vonatkozó közösségi szabályok előírásairól. A programban 550 fő vett részt.
2003-ban megtörtént a CITES 2003. évi XXXII. törvénnyel való kihirdetése, illetve az azóta módosult függelékek átültetése.
2003 óta a KvVM öt alkalommal rendezett CITES Kampányt, melynek célja a külföldre utazók, illetve iskolás diákok tájékoztatása volt az egyezmény előírásairól.
Feladatok
Az európai uniós jogszabályok hatékony végrehajtása érdekében a belső vámhatárok csatlakozást követő megszűnése miatt szigorú belső ellenőrzésekre van szükség, amit a jövőben fokozni kell. Erre az Európai Bizottság 2007-ben kiadott ajánlása is felszólítja a tagállamokat. E feladatok ellátásához szükség van a megfelelő személyi és infrastrukturális háttér (gépjárműhasználat, számítógép, mobiltelefon stb.) kialakítására, biztosítására.
A jogalkotás terén feladat az egyezmény függelékmódosítással kapcsolatos döntéseinek beültetése a hazai jogrendbe, a hazai végrehajtási szabályokat kihirdető kormányrendelet időről időre történő felülvizsgálata és szükség szerinti módosítása, valamint a közösségi jogalkotási folyamatokban való aktív részvétel és a természetvédelmi érdekek hatékony képviselete az EU különböző fórumain.
Feladat a hatóságok közötti együttműködés kialakítása, biztosítása.
A ellenőrzés területén kiemelkedő szerep jut a határellenőrzést végző hatóságoknak (vámszervek, állat- és növényegészségügyi hatóságok). Az európai uniós csatlakozást és a belső határok megnyílását követően ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni az országon belüli ellenőrzésekre és a felderített jogsértések kivizsgálására, amelyekben a rendőrségnek van kiemelkedő szerepe.
A rendeletek hatékony végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges az érintett hatóságok tisztviselőinek képzése, továbbképzése, amelyeket a KvVM szakemberei az elmúlt években - a rendőrséggel és a vám-és pénzügyőrséggel megkötött együttműködési megállapodások keretében rendszeresen megtartották, és ennek folytatása a jövőben is feladat.
7.1.4 Ramsari Egyezmény
„A nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről” szóló, 1971. február 2-án az iráni Ramsarban aláírt, ún. Ramsari Egyezményt Magyarországon az 1979. évi 28. törvényerejű rendelet, majd az 1982-es és 1987-es egyezményi módosításokkal egységes szerkezetben az 1993. évi XLII. törvény hirdette ki. Az egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének előmozdítása, valamint ésszerű hasznosításuk elősegítése, továbbá az ehhez szükséges jogi és intézményi keretek kialakítása. Az egyezmény aláírásakor elsősorban a vízimadarak élőhelyéül szolgáló vizes élőhelyek védelem alá helyezését hangsúlyozta, de ma már a vizes ökoszisztémák általános megőrzését tűzi ki célul, kiemelve az ember és környezetének egymásra épülő, egymást feltételező kapcsolatait. Az egyezmény részes államainak a vizes élőhelyek általános védelmén túl legalább egy nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyet is ki kell jelölnie (a hazai ramsari területekkel kapcsolatosan lásd a „Ramsari területek” fejezetet).
Feladatok
Az egyezmény hazai végrehajtásának követnie kell az egyezmény részes feleinek 10. konferenciáján meghatározott, 2009-2014-es időszakra szóló stratégia fő prioritásait. Ennek megfelelően forrásokat kell biztosítani a természetközeli állapotú vizes élőhelyek megőrzésének és megfelelő kezelésének folytatásához, a károsodott, degradált vizes élőhelyek rekonstrukcióját célzó további projektek végrehajtásához, továbbá a vizes élőhelyek és élőviláguk monitorozásához (különös tekintettel a Natura 2000 hálózatba tartozó vizes élőhelyekre és azon belül is a ramsari területekre). Be kell építeni a vizes élőhelyek megőrzésének szempontjait a különböző ágazati szakpolitikákba és jogszabályokba, és következetes hatósági munkával biztosítani kell ezen szempontok érvényesítését. Gondoskodni kell továbbá bármely, a vizes élőhelyek természetességét károsan befolyásoló hatású jogszabálynak vagy gazdasági ösztönzőnek a ramsari egyezmény szellemében történő módosításáról. Tovább kell működtetni a vizes élőhelyek kezelésével és fenntartásával leginkább érintett szakterületek szakértőit tömörítő Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottságát annak érdekében, hogy az egyezmény végrehajtása során felmerülő kérdésekben átfogó és független szakmai ajánlásokkal segítse azok megoldását. Aktívan támogatni kell a Ramsari Egyezmény és a Kárpátok Egyezmény végrehajtását célzó Kárpáti Vizes Élőhely Kezdeményezést (lásd külön fejezet).
Az egyezmény végrehajtásának társadalmi elfogadtatása érdekében folytatni kell a ramsari kommunikációs programot. Ennek keretében a vizes élőhelyek általános ismertségét, a ramsari területek helyi, regionális és országos ismertségét erősítő tevékenységeket kell folytatni, amiben kiemelkedő szerepe van a minden év február 2-án megrendezendő vizes élőhelyek világnapjának, vagy a Tatai Vadlúd Sokadalom nevű rendezvénynek.
7.1.5 A vándorló állatfajok védelméről szóló Bonni Egyezmény
A Bonni Egyezményhez Magyarország 1986-ban csatlakozott (1986. évi 6. törvényerejű rendelet).
A vándorló fajok védelme érdekében a vándorlás és vonulás útvonalába eső országok megállapodásokat és egyetértési memorandumokat kötnek. Magyarország jelenleg két megállapodásnak, az Európai Denevérvédelmi Egyezmény (EUROBATS) és az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodásnak (AEWA) tagja. Ezen kívül csatlakoztunk három memorandumhoz is. Ezek a vékonycsőrű póling, a közép-európai túzok - melynek létrehozásában Magyarország vezető szerepet játszott - és a csíkosfejű nádiposzáta védelméről szóló egyetértési memorandumok.
Az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodáshoz (AEWA) hazánk 2002. december 17-én csatlakozott. A hazai végrehajtás során egyik legfontosabb feladatunk volt, hogy megszüntessük a vizes élőhelyeken az ólomsörét használatát 2005. augusztus 15-ig. [lásd: 56/2005. (VI. 25.) FVM rendelet] A hazai veszélyeztetett vízimadárfajok esetében a védelmi munka a megállapodásnak megfelelően történt.
A EUROBATS határozatainak végrehajtásában egyik legfontosabb eredmény volt, hogy a különböző denevérkolóniák és élőhelyeik monitorozása bekerült a Nemzeti Biodiverzitás Monitoring Rendszerbe. 2007. májusában Magyarország rendezte meg a 12. tanácsadó testületi ülést Budapesten.
Magyarország csatlakozott a csíkosfejű nádiposzáta védelméről szóló egyetértési memorandumhoz, amelyet Magyarország az elsők között, 2003. április 29-én írt alá. A faj állományának monitorozása, és az aktív élőhelykezelés a faj érdekeinek figyelembevételével a HNPI területén biztosítva van.
A túzokvédelmi munkacsoport szakmai koordinálása alatt elkészültek a nemzeti park igazgatóságok túzok élőhelyeinek stratégiai tervei, elfogadásra került az országos fajmegőrzési terv, illetve 2004-ben elindult a LIFE Túzokvédelmi Program, amelynek keretében számos nemzetközileg is előírt akció megvalósításra került. A program 2008. szeptember 30-án sikeresen lezárult.
Feladatok
A Magyarország már hivatalosan aláírta, az afrikai és eurázsiai vándorló ragadozómadarak védelmét szolgáló egyetértési memorandumot. Hazánknak kiemelkedő szerepe van a vándorló ragadozómadarak védelmében, így a nemzetközi együttműködés e fajok megőrzéséért, a memorandum ajánlásainak, az elfogadásra kerülő cselekvési tervnek hazai végrehajtása a következő évek fontos feladata.
A vizes élőhelyeken az ólomsörét használati tilalmának jogi háttere 2005 óta adott, így a hangsúlyt az elkövetkezendő időszakban a gyakorlati végrehajtásra, illetve az ezzel kapcsolatos felvilágosító munkára kell helyezni, melyet a vadászati szervekkel közösen kell megvalósítani. Az AEWA által elfogadott fajvédelmi tervek hazánkra eső feladatait végre kell hajtani, és biztosítani kell a jelentős vízimadár-élőhelyek megőrzését.
Hazánk az EUROBATS tanácsadó testületének négy munkacsoportjában vesz részt. E vállalásaink teljesítésének folytatása, az EUROBATS ülésekről kikerülő szakmai ajánlások, illetve az elfogadott határozatok hazai érvényesítése és gyakorlati megvalósítása további feladat. 2011 a denevérek nemzetközi éve lesz, így a Bonni Egyezmény Titkárságának felkérésére a tagállamoknak programokat kell szervezniük a denevérek népszerűsítésére.
Az Egyetértési memorandumokat tekintve, hazánknak kiemelt feladata a csíkosfejű nádiposzáta hortobágyi fészkelő helyének fenntartása a költő állomány megőrzése és gyarapítása. Emellett, mint Közép-Európában messze a legnagyobb, ráadásul növekedő túzokállománnyal rendelkező ország, a túzokpopulációk védelme, illetve a bilaterális együttműködések ösztönzése a szomszédos államok populációinak stabilizálása érdekében szintén prioritást igénylő tevékenysége természetvédelmünknek.
7.1.6 Az európai, vadon élő állatok, növények és élőhelyeik védelméről szóló egyezmény (Berni Egyezmény)
Az egyezmény fő célja az európai együttműködés biztosítása a régió veszélyeztetett állat- és növényfajainak és veszélyeztetett élőhelyeinek védelme érdekében. E nemzetközi megállapodás célkitűzéseinek gyakorlati megvalósítását az Európai Unióban a madár-, illetve az élőhelyvédelmi irányelv által előírt feladatok fedik le. Ennek megfelelően hazánkban a természetvédelmi, erdészeti, vadászati és halászati jogszabályban meghatározott feladatok végrehajtását kellett összhangba hozni e nemzetközi megállapodás előírásaival.
Az egyezmény tagállamai konkrét esetekre vonatkozó ajánlásokat is elfogadnak. Ezek közül eddig egy vonatkozott kifejezetten Magyarországra, a rákosi vipera védelmének szigorítását kérték a magyar természetvédelemtől. Ezért kutatási és védelmi program készült, többek között EU-s támogatással, és 2007-ben sikeresen zárult a „Rákosi vipera hosszútávú megőrzésének megalapozása” című LIFE-Nature program.
Feladatok
A veszélyeztetett fajok esetében az egyezmény által elfogadott fajvédelmi tervek ajánlásait be kell építeni a hazai természetvédelmi munkába.
7.1.7 Az Európai Táj Egyezmény
A több évszázados emberi tevékenység által jelentős mértékben átalakított, az északi és a hegyvidéki tájak kivételével igen sűrűn lakott kontinensünkön a táj védelmét, fejlesztését az Európai Unió különböző szervezetei fontos feladatuknak tekintik. A gazdag európai táji örökség megőrzését szolgálja az Európai Táj Egyezmény.
A 2000. október 20-án, Firenzében létrejött Európai Táj Egyezményt hazánk 2005. szeptember 28-án írta alá. Az Országgyűlés 2007. szeptember 17-én fogadta el az Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről szóló 2007. évi CXI. törvényt, amely 2008. február 1-jén lépett hatályba.
Az egyezmény célja, hogy elősegítse a táj védelmét, kezelését és tervezését, valamint hogy hozzájáruljon a tájak vonatkozásában megvalósuló európai együttműködéshez. Ennek érdekében az egyezményt aláíró országok vállalják, hogy a tájat törvényben ismerik el és jogszabályba foglalt tájpolitikát alkotnak, melyek előkészítésébe és megvalósításába bevonják az összes érintettet, a hatóságoktól kezdve a tájban élő emberekig. Vállalják, hogy a tájpolitikát beépítik a regionális és települési tervezés rendszerébe, valamint minden olyan ágazati koncepcióba, stratégiába és politikába, amelynek közvetlen vagy közvetett hatása van, vagy lehet a tájra. Vállalják továbbá, hogy erősítik a táj lakóinak kötődését szűkebb pátriájukhoz, és növelik az egyének és társadalmi szervezetek részvételét a döntéshozatalban. Mindemellett a tájjal, tájvédelemmel kapcsolatos oktatást, képzést más szakterületekre is igyekeznek kiterjeszteni.
Feladatok
Az Európai Táj Egyezményből adódó feladatok végrehajtása érdekében a végrehajtásért felelős tárcák közreműködésével létre kell hozni az Európai Táj Egyezmény Nemzeti Koordinációs Bizottságot és el kell készíteni az intézkedési tervet.
A tájegyezmény végrehajtásának szakmai megalapozása érdekében el kell végezni a hiányzó tájkutatásokat, különös tekintettel a tájak számbavételére, természet- és tájvédelmi szempontú osztályozására.
El kell végezni az Európai Táj Egyezmény végrehajtásához szükséges hazai jogi szabályozási feladatokat, illetve közreműködni szükséges az európai szintű szabályozási, együttműködési programokban.
Fontos a tájegyezmény megismertetése a végrehajtásban érdekeltekkel (önkormányzatok, társadalmi szervezetek, a tájban élő és dolgozó emberek stb.).
Az Európai Táj Egyezmény szemlélet formáló szerepe a kétévente adományozható Európai Táj Díjban is érvényesül. Ennek előkészítésére nemzeti táj díj alapítására van szükség. Az évente megrendezendő táj díj pályázat nyertesei elismerésben részesülnek. A nemzeti táj díjban részesült pályázatok közül a legkiemelkedőbb kerül felterjesztésre az Európai Táj Díjra. Az első pályázati forduló és nyertesének európai felterjesztése 2008. decemberében megtörtént.
7.1.8 A bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezmény
Az utóbbi két évtizedben alapvetően megváltozott a világ közvéleményének hozzáállása a bálnavédelem kérdéséhez. Az új felfogás szerint többek között a bálnák jelképezik a világ közös természeti kincseit és ezért megőrzésükben a tengerrel nem rendelkező országoknak is van felelőssége.
Az egyezmény végrehajtó szerve, a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság 1948 óta koordinálja a bálnák védelmével kapcsolatos nemzetközi feladatokat, illetve meghatározta az elejthető állatok számát. Mivel az állományok jó része ennek ellenére a kipusztulás szélére sodródott, 1986-ban moratóriumot hirdetett ki és azóta kereskedelmi célból tilos bálnát elejteni.
Az Európai Unió politikájának megfelelően és a hazai közvélemény nyomására Magyarország 2004. június 1-jén csatlakozott az egyezményhez, és azóta hazánk is támogatja szavazatával a néhány ország önző érdekeit szolgáló bálnavadászat tiltását.
Feladatok
Nemzetközi természetvédelmi, illetve széles közvélemény egybehangzó óhaja, hogy szűnjön meg a bálnavadászat. Az EU országokkal közösen továbbra is indokolt és szükséges, hogy Magyarország is határozottan képviselje a vadászatot elutasító álláspontját.
7.1.9 Kárpátok Egyezmény
A Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló keretegyezmény aláírására 2003-ban Kijevben került sor. Az Egyezményt mind a hét aláíró ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia) ratifikálta, hazánkban a 306/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet hirdette ki.
A Keretegyezmény több témakörben fogalmaz meg feladatokat a részes felek részére: biológiai és táji sokféleség megőrzése és fenntartható használata; fenntartható és integrált víz/vízgyűjtő gazdálkodás; fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás; fenntartható közlekedés és infrastruktúra; fenntartható turizmus; ipar és energia, környezeti értékelés/információrendszer; tudatosság erősítése; oktatás és társadalmi részvétel.
A Keretegyezmény természetvédelmi szempontból legnagyobb eredménye, hogy elkészült a biológiai és táji sokféleség megőrzésére és fenntartható használatáról szóló Jegyzőkönyv. A Jegyzőkönyvet 2009. június 17-én Magyarország is aláírta, ratifikációja folyamatban van.
Feladat
A Jegyzőkönyv hazai végrehajtása, különös tekintettel a Kárpátok védett területei hálózatának (CNPA) fejlesztésére. Kidolgozás alatt áll a fenntartható turizmusról szóló jegyzőkönyv, melynek megalkotásában Magyarországnak is tevékenyen részt kell vennie.
7.1.10 Kárpáti Vizes Élőhely Kezdeményezés
A Ramsari Egyezmény és a Kárpátok Egyezmény közös céljainak végrehajtását szolgáló kezdeményezés Szlovákia koordinálásában a kárpáti régió összes érintett országát és számos civil szervezetét mozgósította a hegyvidéki vizes élőhelyek felmérésének, a védelemre érdemes területek egységes szempontú kijelölésének, védelem alá helyezésének, megőrzésének és a régió vizes ökoszisztémáinak bölcs hasznosítása érdekében. A tervezett tevékenységek között szerepel a határon átnyúló vizes élőhelyek meghatározása és közös kezelésének kidolgozása, a vizes élőhelyek és kulcsfajaik egységes monitorozási módszereinek kidolgozása, a nemzetközi szakmai találkozók és képzések szervezése, továbbá a vizes élőhelyek társadalmi, gazdasági fontosságáról szóló közös ismeretterjesztés.
Feladatok
A szlovák koordinációban folyó programba be kell építeni a hazai (a kárpáti régió magyarországi részére vonatkozó) természetvédelmi szempontokat (pl. a kis méretű vizes élőhelyek, így a hegyi patakok védelme, továbbá az Északi-középhegységre jellemző, az EU élőhelyvédelmi irányelvének II. vagy IV. mellékletén szereplő gerinctelen fajok és halfajok felmérésére egységes módszertan kidolgozása).
7.2 Együttműködések az Európai Unióban
7.2.1 Az Európai Unió politikája
A Göteborgban kitűzött cél, azaz: A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig, valamennyi tagállam számára kiemelt feladat és ennek megfelelően alakul az Unió politikája is.
Feladat
A világszintű és uniós vállalás értékelésére a spanyol-belga-magyar elnökség ideje alatt kerül sor. 2011. I. félévében feltehetően a magyar elnökség (Elnökség) feladata lesz, hogy a többi uniós tagállammal közösen megtárgyalja a COP-10 döntéseinek végrehajtási módját, meghatározza az uniós prioritásokat, valamint döntsön a konferenciaközi nemzetközi ülésekre történő uniós felkészülésről. Különösen fontos lesz, hogy az EU feltárja a 2010 utáni stratégiákat is, amely célkitűzés már a korábbi elnökségek feladata is.
7.2.2 EU Bizottságok
Az EU Bizottsággal való kapcsolattartás fórumai az EU Természetvédelmi Igazgatók Értekezlete, a különböző bizottságok (EU Biodiverzitási és Természetvédelmi Koordinációs Csoport, Élőhelyvédelmi Bizottság, Ornis Bizottság), továbbá a tematikus akciócsoportok. A legfontosabb tematikus akciócsoportok az özönfajokkal, a bányászati kérdésekkel, a jelentési kötelezettségekkel, a Natura 2000 hálózat finanszírozásával, a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos ügyek kommunikációjával, a szélerőművekkel stb. foglalkoznak. Ezek munkájában jelentős feladatok hárulnak a központi természetvédelmi igazgatásra, valamint a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi szakszemélyzetére.
Feladat
Biztosítani kell a bizottságokban Magyarország természetvédelmi kormányzati politikájának megfelelő képviseletét különös tekintettel a 2011. évi magyar elnökségre. Gondoskodni kell a bizottsági döntéseknek, iránymutatásoknak a hazai kormányzati munkába történő becsatornázásáról.
