Az Egyesült Államok drogpolitikájának alakulása meghatározó jelentőségű volt az egész világ számára. Miután 1969-ben Richard Nixon meghirdette a drogellenes háborút, az amerikai drogpolitikát egyre szigorodó büntetőpolitikai intézkedések jellemezték, amelyek hatására jelentősen nőtt a börtönnépesség aránya. Ez a - kínálatcsökkentésre összpontosító - szemléletmód mindmáig jelentősen befolyásolja a nemzetközi gondolkodásmódot is.
Egyes nyugat-európai országokban, így például Hollandiában és Dániában, a 70-es évektől a zérótolerancia megközelítéstől eltérő jogi szabályozást vezettek be, amely a fogyasztókat nem büntette (dekriminalizáció), és egyes esetekben a kannabisz kiskereskedelmi forgalmazása felett is szemet hunyt. Más európai államokban azonban fokozatosan szigorodó jogszabályok és rendészeti attitűdök határozták meg a nemzeti drogpolitika irányvonalát, mindezek az európai országokban általában a támogató szolgáltatások körének és hozzáférhetőségének jelentős növekedésével jártak együtt.
Az 1980-as években a HIV-járvány megjelenése az injekciós droghasználók körében az ún. ártalomcsökkentés elméletének és gyakorlatának kialakulásához vezetett. Bár az ártalomcsökkentés, mint kifejezés azóta is viták tárgya, maguk az ártalomcsökkentő beavatkozások költséghatékonyságuk folytán először a tudományos közvélemény, majd az ENSZ egészségügyi, később pedig a kábítószerkontroll intézményeinek elismerését is elnyerték. A harmadik világ legtöbb országában azonban az ellátórendszer csupán a marginalizáció és stigmatizáció miatt rejtőzködő rászorultak töredékét éri el. Becslések szerint 13,2 millió injekciós droghasználó él a fejlődő országokban, közülük csupán 8% jut hozzá hatékony HIV-prevenciós szolgáltatásokhoz.
Kelet-Közép-Európában a Vasfüggöny évtizedekig viszonylag hatékonyan megakadályozta az illegális drogkereskedelem behatolását. A piacgazdaságra való áttérés és a határok megnyitása azonban a 90-es években a kábítószer-használat drámai gyorsaságú növekedéséhez vezetett. Míg azonban a volt Szovjetunió utódállamaiban a tömeges méretű injekciós droghasználat a világ leggyorsabban terjedő HIV/AIDS járványának kialakulásához vezetett, addig Közép-Európában, így hazánkban a vírus előfordulása alacsony maradt és főleg szexuális úton terjed. Ugyanakkor kevesebb eredményt mutathatunk fel a HCV-fertőzés terjedését tekintve az intravénás droghasználók körében, ahol magas arányú az átfertőzöttség.
Az Európai Unió nem rendelkezik olyan drogpolitikával, mint amilyen például a közös agrárpolitika, számos, a kábítószerügyet érintő kérdés ugyanis nemzeti hatáskörben van. A tagállamok ugyanakkor közös célkitűzéseiket stratégiai dokumentumokban fektették le. Az első közös uniós drogstratégiát és akciótervet 2000-ben hagyta jóvá az Európai Tanács. Az Európai Unió hatályos drogstratégiája a 2005-2012. évek között határoz meg célkitűzéseket.
Az uniós drogstratégia alapját mindenekelőtt az uniós jog alapelvei képezik, továbbá minden tekintetben képviseli az EU alapító értékeit: az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a szolidaritás, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását. Célja a társadalom és az egyén jólétének védelme és növelése, a közegészségügy védelme, magas szintű biztonság nyújtása a lakosság számára, valamint a kábítószer-probléma kiegyensúlyozott, egységes megközelítése. Az EU drogstratégiája a célkitűzéseit átfogó témakörökben fogalmazza meg: kereslet- és kínálatcsökkentés, nemzetközi együttműködés, tájékoztatás, kutatás és értékelés.
1993-ban lisszaboni székhellyel létrehozták a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központját (EMCDDA), amelynek célja, hogy megfelelő, bizonyítékokon alapuló információkat, megbízható és összehasonlítható módszerekkel gyűjtött adatokat szolgáltasson a döntéshozók számára a nemzeti drogpolitikák kialakítása során.
2009-ben került sor az ENSZ Kábítószer Bizottsága (CND) 52. ülésszakának magas szintű szegmensére, 130 állam mintegy másfél ezer küldöttjének részvételével. A szegmens célja az ENSZ Rendkívüli XX. Közgyűlésén (UNGASS) 1998-ban elfogadott határozat tízéves végrehajtása eredményeinek, illetve a tapasztalatok alapján a jövőben szükséges intézkedések áttekintése volt. A résztvevők a magas szintű szegmens záró dokumentumaként Politikai Nyilatkozatot és Akciótervet fogadtak el.
A Nyilatkozat kinyilvánítja, hogy a világméretű kábítószer-probléma megoldásához közös felelősségvállalás, kiegyensúlyozott és átfogó megközelítés szükséges. A nemzetközi drogpolitika alapvető célja a társadalom és az egyén egészségének biztosítása, az ehhez kapcsolódó eszköztár hangsúlyos eleme pedig az emberi jogok tiszteletben tartása. Támogatja a tradicionális termelő országokat abban, hogy fenntartsák az ópiátok kínálatának egyensúlyát a legális gyógyászati, illetve kutatási célra. Üdvözli a civil társadalom, különös tekintettel a nem kormányzati szervezetek szerepét a kábítószerhelyzet kezelésében. Elismeri az eddigiekben tett kínálatcsökkentési erőfeszítéseket, különös tekintettel az illegális heroin-, kokain- és kannabisztermelés és -kereskedelem, valamint a fokozódó prekurzoreltérítések elleni fellépésre.
A deklaráció hangsúlyozza, hogy az effektív kínálatcsökkentési intézkedések megvalósítása érdekében nemzeti, regionális és nemzetközi erőfeszítések egyaránt szükségesek. Kiemeli, hogy az amfetaminszármazékok és pszichotróp anyagok továbbra is veszélyeztetik a társadalom, különösen a fiatalok biztonságát, egészségét és jóllétét. Fontosnak tartja a megbízható, pontos és összehasonlítható adatok gyűjtését és elemzését. Megerősíti a Kábítószer Bizottság vezető szerepét, amely a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervvel együtt a kábítószer-ellenőrzés legfontosabb szereplője. Együttműködésre szólítja fel a tagállamokat, az INCB-t és az Egészségügyi Világszervezetet, hogy gyógyászati és tudományos célra biztosítsa az ellenőrzött szerek rendelkezésre állását. Komoly aggodalommal veszi tudomásul a kábítószer-használat egyénre és társadalomra gyakorolt hatásait, amelyeket egy átfogó és multiszektorális keresletcsökkentési stratégiával tart csökkenthetőnek. Kiemelten fontosnak tartja a prevenciós programokhoz, kezelési lehetőségekhez és kapcsolódó segítő szolgáltatásokhoz való általános hozzáférhetőséget. Elkötelezett az effektív integrált és átfogó keresletcsökkentési stratégiák megalkotása, felülvizsgálata és megerősítése mellett. Elismeri a fenntartható ültetvény-ellenőrzési stratégiák létjogosultságát, mint az illegális kábítószer-termelés elleni fellépés eszközét. Ezen stratégiáknak nemzetközi együttműködésen és a közös felelősség elvén kell alapulniuk, miközben minden esetben tiszteletben tartják a jogállamiságot. Megerősíti a prekurzor-ellenőrzés fontosságát, különös tekintettel ezen anyagok eltérítésének megelőzésére. Hangsúlyozza a nemzeti, regionális és nemzetközi kutatások, tudományos bizonyítékok elemzésének fontosságát. Az Akcióterv a politikai deklaráció következtetéseit alapul véve a kábítószer-probléma megoldásának hatékonyabb eszközeit foglalja össze. (A dokumentumok szövege elérhető a www.drogstrategia.hu internetes felületen.)
Az alábbi összefoglaló a magyarországi kábítószerhelyzet jellemző adatait mutatja be az országjelentések alapján.
Droghasználat a népesség és a fiatalok körében
A legutóbbi populációs vizsgálatra 2007-ben került sor. Ennek tanúsága szerint a különböző kábítószerek életprevalencia értékei a következők szerint alakultak a 18-53 éves populációban: kannabisz: 10,5%, ecstasy: 2,9%, amfetamin: 2,1%, LSD: 1,2%, az összes egyéb tiltott szer vonatkozásában 1% alatti értéket mértek. A 2003-as vizsgálat által mért életprevalencia értékek ugyanebben a korcsoportban a következők voltak: kannabisz: 10%, ecstasy: 3,1%, amfetamin: 2,5%, LSD: 1,7%, az összes többi illegális szer vonatkozásában 1% alatt.
A 2007-es kutatás fiatal felnőttekre (18-34 évesek) vonatkozó adatai szerint a megkérdezettek 19,1%-a fogyasztott valaha életében kannabiszt, ez az arány az ecstasy esetében 5,1%, az amfetamin esetében pedig 4% volt. A kannabiszfogyasztás elmúlt évre vonatkozó prevalencia értéke 5,7%, míg az elmúlt havi prevelancia értéke 2,7% volt.
A 16 éves iskolás népesség tekintetében országos becslésre az ESPAD- (Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról) vizsgálat adatai alapján van lehetőségünk. Ezt a vizsgálatot 4 évenkénti gyakorisággal ismételjük 1995 óta. A legutóbbi, 2007-es ESPAD-vizsgálat adatai azt mutatják, hogy a kérdéses népesség 13,1%-a használt életében már legalább egy alkalommal marihuánát vagy hasist (2003-ban ez az érték 15,8% volt). Az ecstasy tekintetében mért életprevalencia érték 4,6% volt, amfetaminokat 3,5%-uk, LSD-t vagy más hallucinogént 2,8%-uk, kokaint 1,9%-uk, heroint pedig 1,3%-uk próbált már életében. A kannabisz vonatkozásában mért éves prevalencia 10% volt (2003-ban 11,2%), míg az elmúlt hónapra vonatkozó érték 5% (2003-ban 5,7%). A nemi különbségek tekintetében megállapítható, hogy a fiúk kannabiszfogyasztásának életprevalencia értéke magasabb, mint a lányoké: 16%-11%.
Prevenció
Az iskolai prevenciós programokkal kapcsolatosan, amely színtéren a legtöbb prevenciós tevékenység zajlik, részletes információ áll rendelkezésre a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet által működtetett Szakmai Információs Portálon (www.ndi-szip.hu). A programok különböző keresési feltételeknek megfelelően lekérdezhetőek.
A rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a prevenciós programok legnagyobb mértékben az iskolai színtéren jelennek meg, ahol mintegy kétharmaduk közvetlenül a gyerekek számára biztosít prevenciós beavatkozásokat.
A prevenciós színtér iskolán kívüli szegmensén 162 szolgáltató azonosítása történt meg egy 2008-ban folytatott kutatás során. Az iskolán kívüli, helyi közösségekben szerveződő prevenciós tevékenységgel kapcsolatban elmondható, hogy azok célcsoportja rendkívül változatosan alakul: a szociális problémákkal küzdő és/vagy problémás családból származó és/vagy rossz környéken élő fiatalokat, tanulási problémákkal küzdő fiatalokat, illetve bűnelkövető és/vagy iskolából kimaradó és/vagy valamilyen etnikai csoporthoz tartozó fiatalokat célozzák meg.
A közelmúlt szakmai fejlesztéseinek egyik új elemeként jelent meg Pécs városában az iskolai szociális munkás hálózat. A tevékenység homlokterében az iskola diákjai, a szülők és az iskolai személyzet áll, ugyanakkor bárki segítséget, támogatást, tanácsot kérhet a szociális munkásoktól, aki, illetve amelyik szervezet kapcsolatba kerül a közoktatási intézménnyel. A tevékenység keretében egyedi esetkezelés, tanácsadás, illetve megfelelő ellátásba irányítás történik.
Célzott prevenciós tevékenység keretében több program irányul veszélyeztetett fiatalokra, kisebbségekre (roma fiatalok), illetve a szórakozóhelyeket látogató fiatalokra. Az etnikai kisebbségek körében végzett tevékenységek sorában újszerű megközelítésként jelentkezik a roma és nem roma fiatalok együttes részvételével tartott kortárssegítő képzés. 2005 óta szintén újfajta szolgáltatásként jelent meg a bevásárlóközpontokban működtetett prevenciós/tanácsadó iroda. Először Budapesten és Pécsett, majd pedig Nyíregyházán, Békéscsabán és Debrecenben is hasonló szolgáltatások kezdtek el működni. Ezen szolgáltatások keretében az odalátogató fiatalok információhoz jutnak, különböző spontán és előre eltervezett módon kiscsoportos foglalkozásokon vehetnek részt, továbbá az egyéni konzultáció lehetőségei is rendelkezésre állnak. A csoportfoglalkozások jellemzően az alábbi témaköröket ölelik fel: önismeret, kapcsolatok, szexualitás, droghasználat stb., olyan témaköröket tehát, amelyek iránt a serdülőkorú fiatalok leginkább érdeklődnek. Ezen szolgáltatások legfőbb célkitűzése, hogy azon túl, hogy az adott helyszínen információval, segítséggel, tanácsadással lássa el a fiatalokat, szükség esetén megfelelő szakirányú ellátásba tudják irányítani az arra rászorulókat.
2007 végén megkezdődtek a Drogmegelőzési Egészségfejlesztési Akkreditációs Bizottság felállításának előkészületei. 2009-ben, a vonatkozó kormányhatározatban meghatározott tevékenységi körrel, az érintett tárcák együttműködési megállapodása alapján létrejött a Drogmegelőzési Egészségfejlesztési Akkreditációs Bizottság. A Bizottság feladata az egészségfejlesztési programok átfogó akkreditációs rendszerének kialakításához és működéséhez az iskolai drogmegelőzés sajátos szempontjainak biztosítása, az erre vonatkozó szakmai javaslatok kialakítása. Az egyéb prevenciós színterek vonatkozásában megállapítható, hogy a programok számossága elmarad a fentiekben ismertetettektől, ugyanakkor ismeretes, hogy mind a munkahelyeken, mind pedig a fegyveres testületek (elsősorban a Honvédség) körében számos ígéretes beavatkozás zajlik.
Nagy fejlődés történt az elmúlt években a büntetés-végrehajtás intézményrendszerén belül, ugyanis jelentékeny mértékben gyarapszik a drogprevenciós részlegek száma, az ezekben zajló szakmai tevékenység az esetek túlnyomó többségében az adott településen vagy régióban tevékenykedő civil szakmai szervezetek részvételével valósul meg.
Problémás droghasználat *
A problémás droghasználat elterjedtségére vonatkozó első - még nem országos hatáskörben végzett - becslésre 2003-ban került sor. A 2005. évi, az EMCDDA által meghatározott definíció szerint végrehajtott első országos becslés adatai szerint a problémás szerhasználók aránya 2,4/1000 lakos volt. Az injektáló droghasználók arányát ugyanekkor mintegy 4000 főre becsülték.
Kezelési igény *
2007-ben 100 kezelő-, ellátóhely jelentett adatot a TDI-rendszerbe. Összességében 4142 kliens jelent meg az egészségügyi ellátórendszerben szerhasználat miatt, közülük 2733 fő életében először vett igénybe kezelést.
2007-ben a kezelésbe lépő kliensek 68,2%-ánál a kannabisz volt az elsődlegesen használt szer (ezek 84%-a elterelés révén került kezelésbe), 10,5%-uk esetében valamilyen opiát, 10%-uknál pedig valamilyen amfetaminszármazék. Az életükben először kezelésbe lépők körében az esetek 77,9%-ában kannabisz volt az elsődleges szer, 10,2%-uknál amfetamin, míg mindössze 3,5%-uk jelentkezett kezelési igénnyel opiátszármazék miatt.
2007-ben a droghasználat miatt kezelésbe került kliensek 52%-ban 25 évnél fiatalabbak voltak. Az életükben első ízben kezelésbe került kliensek 59%-a volt fiatalabb 25 évnél. A nemi megoszlást tekintve megállapítható, hogy az összes kezelésbe lépő szerhasználó 85%-a férfi volt, hasonló arányt (86%) lehetett tapasztalni a kezelést életükben első alkalommal igénybe vevők körében is.
A kábítószer-használattal összefüggő fertőző megbetegedések
Különböző információforrások állnak rendelkezésre a kábítószer-használattal összefüggő fertőző megbetegedések elterjedtségével kapcsolatban: az egyik az Országos Epidemiológiai Központ Járványügyi Osztályán működő országos fertőzőbeteg-nyilvántartás, valamint az országos HIV/AIDS és hepatitis surveillance adatbázis. Ezeken kívül kutatási adatok is rendelkezésre állnak, amelyek az intravénás droghasználók körében vizsgálják a fertőző betegségek elterjedtségét.
Az Országos Epidemiológiai Központ adatai szerint 22 akut HCV- (Hepatitis C vírus) fertőzöttet regisztráltak 2007-ben, közülük 5-en intravénás droghasználat révén fertőződtek meg. HBV- (Hepatitis B vírus) fertőzöttet 81-et regisztráltak 2007-ben. A 2007-ben regisztrált fertőzöttek közül 2 fő szerezte fertőzését intravénás droghasználat következtében.
2007-ben 119 új HIV-fertőzöttet regisztráltak, ami azt jelenti, hogy másfélszer annyi új esetet jelentettek, mint az azt megelőző 2006-os évben (81). Az incidencia 11,9 eset/1 millió lakos. 3 fő az intravénás szerhasználói rizikócsoporthoz tartozott.
2007-ben az országos prevalencia vizsgálat során, amikor 567 intravénás kábítószer-fogyasztóra terjedt ki a szűrés, egyetlen HIV-fertőzöttet sem találtak. Azonban 141 HCV pozitív esetet (25,7%) azonosítottak, valamint 2 HBV-fertőzöttet is kiszűrtek. Budapesten a HCV fertőzöttségi arány 36%-os volt.
Kábítószer-fogyasztással összefüggő halálozás
A kábítószer-használattal összefüggő közvetlen halálesetek számában nem tapasztalható számottevő változás az elmúlt években. 2007-ben 25 halálos kábítószer-túladagolásos eset történt, 2006-ban 26, 2005-ben pedig 28. A túladagolásos halálesetek túlnyomó többsége heroin-túladagolás miatt következett be. Az elhunytak között nagyobb arányt képviselnek a férfiak (2007-ben 23 férfi, 2 nő), 2007-ben a legtöbb eset a 30-34 éves korosztályból került ki (az átlagéletkor 34,3 év volt).
Kezelőrendszer
A kábítószer-problémával küzdők egészségügyi ellátását döntő mértékben állami vagy önkormányzati fenntartású szervezetek biztosítják, emellett hangsúlyosan vannak jelen a civil szervezetek is. A kábítószer-fogyasztók kezelése különböző fekvő- és járóbeteg-ellátási formákban történik, melyekhez többek között rehabilitációs központokban, terápiás intézetekben, pszichiátriai, illetve krízisintervenciós osztályokon, terápiás közösségekben férhetnek hozzá. Már a 80-as évek során markáns igény fogalmazódott meg a járóbeteg- ellátást végző intézetek fejlesztésére és az első szolgáltatások is ebben a periódusban jöttek létre. 2007-ben Magyarország 15 megyéjében összesen 22, elsősorban drogbetegek ellátására szakosodott járóbeteg-ellátó és -kezelő központ (drogambulancia) működött. A járóbeteg-ellátásban számos helyen az addiktológiai gondozók is szerepet vállalnak. A fekvőbeteg-ellátás pszichiátriai, addiktológiai és krízisintervenciós osztályokon zajlik. Az egyházi és civil szervezetek különösen aktívak terápiás közösségek, rehabilitációs szolgáltatások fenntartásában. 2007-ben az országban működő 17 rehabilitációs otthon közül 12 kötött szerződést az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral összesen 260 ágyra. Az általuk folytatott kezelésben kisebb mértékben jelenik meg gyógyszerek alkalmazása, főként a közösségi programok dominánsak, ezek keretében munkaterápia vagy szociális reintegrációt célzó fejlesztő tevékenység zajlik.
Az első metadonfenntartó kezelést 1994-ben indították, jelenleg 9 intézetben alkalmazzák az ország 6 városában. A buprenorfin-naloxon alkalmazását 2007-ben kezdték meg, 33 kliens részvételével.
2007 folyamán opiátszubsztitúciós kezelésben összesen 807 kliens vett részt.
Ártalomcsökkentő válaszok
Annak ellenére, hogy az ártalomcsökkentő megközelítés évek óta jelen van Magyarországon, csak az utóbbi néhány évben kapott szélesebb körű szakmai, illetve drogpolitikai támogatást. A Nemzeti Drogstratégia kiterjed az ártalomcsökkentő beavatkozások, programok megvalósítására is. Az elmúlt évek jelentős fejlesztései ellenére is ezen programok országos elterjedtsége ugyancsak korlátozott. Az alacsonyküszöbű szolgáltatók tanácsadást, hosszú távú kezelésbe történő irányítást, szociális, valamint jogi segítségnyújtást biztosítanak. Tű- és fecskendőcsere-programok az országban több helyen elérhetőek: 9 állandó telephelyű (2 Budapesten, 7 vidéken) és 3 mobil program (2 Budapesten, további 1 másik városban) nyújtja szolgáltatásait.
Összességében 5 tűcsere-automata működik az országban (ebből 1 Budapesten). Továbbá 9 utcai megkereső program biztosít még tűcsere-szolgáltatást, ebből 3 Budapesten, további 6 vidéken működik.
2007-ben összességében 14 szervezet foglalkozott tű- és fecskendőcsere-programokkal. 2007-ben Magyarországon 213 774 fecskendő került kiosztásra (beleértve az automaták forgalmát is), a visszahozatali arány 49,3% volt.
Kábítószerpiac és kábítószer-bűnözés
Magyarország a Közép-Keletről Nyugat-Európába, a Balkán útvonalon keresztül történő heroinkereskedelem szempontjából tranzitországnak tekinthető. Az utóbbi években fény derült arra a körülményre, hogy azok a szervezett bűnözői csoportok, amelyek a Balkán útvonalon keresztül heroint csempésznek, aktív részt vállalnak a szintetikus kábítószerek előállításában és csempészetében is.
A lefoglalási adatok egyfelől a Rendőrség, másfelől a Vám- és Pénzügyőrség által lefoglalt anyagok együttes mennyiségét tartalmazza. A lefoglalások számának és mennyiségének elemzése alapján megállapítható, hogy még mindig a marihuána a legelterjedtebb illegális szer. A lefoglalt mennyiségek folyamatosan növekedtek az elmúlt években. 2007-ben 347 kg marihuána lefoglalására került sor, a lefoglalások száma 1352 volt. A lefoglalások számát tekintve a következő leggyakrabban lefoglalt szertípus az amfetamin (36 kg); ezt a heroin követi (80 kg). A lefoglalt ecstasy tabletták száma 131 632, míg a lefoglalt kokain mennyisége 15 kg volt. Hasonlóan az előző év tendenciájához a lefoglalt ecstasy tabletták száma további csökkenést mutat. Emelkedő tendenciát figyelhetünk meg a kokainlefoglalások tekintetében: 2007-ben ez a szer ugyanolyan gyakorisággal fordult elő, mint a heroin vagy az ecstasy.
A kábítószerek utcai árai tekintetében - összehasonlítva a 2007-es és 2006-os évet - megállapíthatjuk, hogy a hasis, a marihuána, az amfetamin és az LSD ára emelkedett, míg a heroin és a kokain grammonkénti ára csökkent.
A kábítószer-bűnözés tekintetében elmondható, hogy 2006-hoz képest (6734 eset) 2007-ben az ismertté vált visszaélés kábítószerrel bűncselekmények száma tovább csökkent (4667 eset, 30,7%-os csökkenés).
A bűnelkövetők száma szintén tovább csökkent 2007-ben (3881 személy, 32,2%-os csökkenés).
Kábítószerrel való visszaéléssel kapcsolatos jogszabályok
A kábítószerkérdés jogi vetületeit a Büntető Törvénykönyvön (1978. évi IV. törvény) belül a 282-283. § rendezi. A szabályozásban legutóbb a 2003. évi II. törvénnyel történt jelentősebb jogalkotói módosítás, melynek értelmében az elterelés intézménye - mint büntethetőséget megszüntető ok - újra választható lett egyes keresleti és meghatározott helyen elkövetett, együttesen történő fogyasztás alkalmával megvalósuló kínálati típusú elkövetési magatartások esetén (együttes fogyasztás keretében kínál-átad) a nem kábítószerfüggő elkövetők számára is. Azonban az 54/2004. (XII. 13.) AB határozat jogbizonytalanságra való hivatkozással alkotmányellenesnek minősítette a kínálati oldali magatartások ilyen típusú mentesítését, így a jelenleg hatályos szabályozás szerint erre a továbbiakban nincs lehetőség.
Az eltereléshez kapcsolódó eljárási szabályokat a büntetőeljárásról szóló törvény (1998. évi XIX. törvény) és annak felhatalmazása alapján megalkotott, a kábítószer-függőséget gyógyító kezelés, kábítószer-használatot kezelő más ellátás vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatás részletes szabályairól szóló 42/2008. (IX. 14.) EüM-SZMM együttes rendelet tartalmazza.
A büntetőeljárásról szóló törvény 2006. évi módosítása (2006. évi LI. törvény) tette lehetővé az elterelés intézményének már a nyomozati szak kezdetétől történő igénybevételét is a terheltek számára. A korábban hatályban lévő szabályozásnak megfelelően a gyakran hosszabb idő után megtörténő ügyészi vádhalasztásig kellett várni az elterelés valamely szolgáltatásába történő belépésig.
Az 1/2007. büntető jogegységi határozat az egységes jogalkalmazást kívánja elősegíteni. Eszerint kábítószerrel visszaélés megvalósulásakor természetes egységet csak az azonos törvényi tényállásba ütköző magatartások képeznek. A természetes egységbe tartozó részcselekmény esetében szükségszerű következmény a kábítószer-mennyiségek összegzése és a bűncselekmény minősítése szempontjából az összmennyiség az irányadó, s nincs jelentősége annak, hogy az összmennyiség egésze vagy egy része valamilyen módon már megsemmisült. Tehát akkor is összegezni kell az azonos vagy különböző kábítószereknek a tiszta hatóanyag-tartalom alapulvételével kiszámított részmennyiségeit, ha az elkövető a természetes egységbe tartozó magatartásainak kifejtései révén birtokába került kábítószert elfogyasztotta.
Nemzeti Drogstratégia
Magyarország első Nemzeti Drogstratégiája a 2000-2009 közötti periódust öleli fel. Ezt egészítik ki az akciótervek, amelyek kormányhatározatok formájában jelentek meg. Először 2002-ben (1036/2002. Korm. határozat), majd 2004-ben (1129/2004. Korm. határozat), végül 2007-ben (1094/2007. Korm. határozat). Ezek a dokumentumok meghatározzák azokat a kormányzati feladatokat, amelyeket a stratégia minél hatékonyabb megvalósulása érdekében az államigazgatási szereplőknek végre kell hajtaniuk.
Koordinációs mechanizmusok a kábítószerügy területén
A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (KKB) a Kormány tanácsadó testülete, elnöke a szociális és munkaügyi miniszter, társelnöke az egészségügyi miniszter, tagjai a kábítószer-probléma kezelése szempontjából leginkább releváns minisztériumok és országos intézetek, valamint 2007 óta a civil szervezetek képviseletében 4 fő.
A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) helyi szinten koordinálják a kábítószer-probléma kezelésével összefüggő tevékenységeket. Ezek a testületek 8-10 taggal működnek, körükben megjelennek a civil szervezetek, egészségügyi és szociális ellátók, a kínálatcsökkentésben érdekelt szakemberek. A KEF-ek feladata, hogy helyi adatgyűjtést végezzenek, azonosítsák a legfontosabb kockázati csoportokat, meghatározzák a közösségi alapú beavatkozások célcsoportjait, valamint feltárják a kezelési szükségleteket. A KEF-ek további feladata, hogy a helyi ellátásokra vonatkozó információk széles körben hozzáférhetőek legyenek. A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet koordinálja a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok munkáját. Jelenleg 89 KEF működik az országban különböző közigazgatási szintekhez kötötten.
A kábítószerkérdéssel összefüggő kutatások helyzete
A kábítószerügyi koordinációért felelős kormányzati szerv, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vállal felelősséget a területet érintő kutatások támogatásáért is, elsősorban pályázati formában. A Nemzeti Drogstratégia egy egész fejezetet szentel a monitorozás és értékelés fontosságának, valamint minden egyes pillér esetében felsorolásra kerülnek a leglényegesebb kutatási területek, amelyek részben a helyzet felmérését, részben pedig az egyes beavatkozások értékelését hivatottak szolgálni. Az epidemiológiai kutatás immár tradicionálisnak tekinthető Magyarországon, ugyanakkor a beavatkozások eredményességének vizsgálatát megcélzó kutatások viszonylag ritkán fordulnak elő. A Nemzeti Drog Fókuszpont, amely maga is végez, illetőleg kezdeményez kutatásokat, minden egyéb kutatásról beszámolót gyűjt, és törekszik azok minél szélesebb körben történő elterjesztésére. Az országban működő egyéb terjesztési csatornák közé tartoznak még például a tudományos folyóiratok és a hamarosan elérhető új elektronikus adatbázis a kutatásról.
Kábítószerrel kapcsolatos költségvetési kiadások
2006-ban készült az első olyan átfogó magyarországi kutatás, mely a kábítószerrel összefüggő költségvetési kiadásokat vizsgálja. 2009-ben újabb kutatás mérte fel a kábítószerrel kapcsolatos költségvetési kiadások szerkezeti változását 2000 és 2007 között, négy vizsgálati évben. A vizsgálat a kábítószerrel kapcsolatos költségvetési kiadásokat négy területen mérte fel: a büntető-igazságszolgáltatás; a kezelés; az ártalomcsökkentés és a prevenció és kutatás. Az utolsó vizsgálati évben a teljes, egy évre vonatkozó kiadások összesen mintegy 10 milliárd forintot tettek ki. Ennek legnagyobb része, mintegy háromnegyede (7,4 milliárd forint) a büntető-igazságszolgáltatás területén került felhasználásra. A kezelés-ellátás kiadásai egymilliárd forintot tettek ki, a szociális ellátások, melyek az ártalomcsökkentő kiadásokat is tartalmazzák, további mintegy 660 millió forintot jelentettek. A prevenciós programok működésére szánt kiadások és a kutatási támogatások összesen mintegy 900 millió forintos ráfordítást jelentettek. A négy vizsgálati évben a kiadások szerkezetében jelentős változás nem történt.
Az illegális szerek használata általában egyéb, a legális szerek használatával egyidejűleg, vagy azokkal kombináltan tapasztalható. A szerhez kötődő, illetve viselkedési addikciók kialakulásának hátterében gyakran ugyanazon vagy hasonló neurobiológiai, személyiség-lélektani, társas, társadalmi tényezők azonosíthatóak. Természetesen az egyes beavatkozások meghatározása más szakmapolitikai dokumentumok feladata, az egyes függőségi problémák társadalmi szintű befolyásolása jelentősen eltérő társadalmi, politikai közegben, jelentősen eltérő eszközrendszerrel történhet meg. Azonban jelen Drogstratégia esetében is indokolt ezen viselkedésformák elterjedtségét is áttekinteni azért, hogy beavatkozásaink jól célzottak, következményesen hatékonyabbak legyenek.
A dohányzás elterjedtségére vonatkozó adatok
A Hungarostudy 2002 kutatás alapján a magyarországi felnőtt lakosság 28%-a dohányzik (Kopp, 2003). Hasonló értéket jeleznek a 2007-ben készült Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról (OLAAP) vizsgálat (Paksi és mtsai, 2009) eredményei is. E szerint a 18-64 éves népesség 29,9%-a dohányzik rendszeresen, további 6,2% pedig alkalmanként.
Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület és a Magyar Gallup Intézet rendszeresen végzett - a fentiektől eltérő módszertant alkalmazó - dohányzásmonitorja szerint 2004-ben a 18 év feletti lakosság 31%-a, 2006-ban és 2007-ben 33%-a dohányzik napi rendszerességgel, a férfiak jóval magasabb arányban, kb. 40%-nyian.
A dohányzók átlagosan napi 16 szál cigarettát szívnak el, a dohányosok közel fele (46%) 20 vagy több szálat szív el naponta.
A középiskolásokat tekintve az ESPAD- (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs) kutatás szolgáltat reprezentatív adatokat (Elekes, 2009). E szerint 2007-ben a 8-10. évfolyamos diákok 64,1%-a dohányzott már életében, míg 30,8% azok aránya, akik a kérdezést megelőző hónapban is dohányoztak. A napi rendszerességgel dohányzók aránya ebben a populációban 21,9%. Azok aránya, akik legalább 10 szál cigarettát elszívnak naponta 5,4% (fiúk: 6,1%; lányok: 4,8%).
Az alkoholprobléma elterjedtségére vonatkozó adatok
A problémás alkoholfogyasztásra utaló jelzőszámok egyértelmű növekedést mutatnak az elmúlt évekre vonatkozóan mind a középiskolás, mind a felnőtt populációban. A felnőtteket tekintve a 18-54 éves populációról az ADE (Alkohol- és Drogepidemiológiai Vizsgálat) 2001 és 2003 (Elekes, 2004, Elekes és Paksi, 2004), a 2003-ban végzett Országos Lakossági Egészségfelmérés adatai (Boros, 2005), valamint az OLAAP (Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról) 2007 (Paksi és mtsai, 2009) kutatások nyújtanak adatokat. Eszerint az alkoholhasználat életprevalenciája Magyarországon 2007-ben 86,1% (férfiak: 90,8%; nők: 81,4%), a havi prevalencia pedig 57,7% (férfiak: 70,6%; nők: 44,6%). A legalább hetente alkoholt fogyasztók aránya 23,9% (férfiak: 36,9%; nők: 10,7%), míg a megelőző hónapban lerészegedők aránya 10,6% (férfiak: 17,4%; nők: 3,7%). Az alkoholfogyasztással kapcsolatos további problémaviselkedések gyakorisága is fontos jelzőszáma az alkoholprobléma kiterjedtségének. Példaként: a középkorú magyar férfiak (35-64 éves korcsoport) jelentős része nem képes kontrollálni alkoholfogyasztását, többet iszik, mint szeretne (13,2%), vagy képtelen abbahagyni a megkezdett italozást (8,7%) (OLEF).
A 8-10. évfolyamos középiskolások harmada (33,3%) jelezte, hogy a kérdezést megelőző hét során fogyasztott alkoholt (fiúk: 36%; lányok: 31%). Az elmúlt hónapban öt vagy több italt legalább egy alkalommal fogyasztók aránya a középiskolások körében 35,4%; s a fiú dominancia itt is megjelenik (fiúk: 39,6%; lányok: 31,2%).
A kóros játékszenvedély okozta addikciók jellemzői
A viselkedési addikciók közül megbízható adatokkal a kóros játékszenvedély mértékét illetően rendelkezünk (Paksi és mtsai, 2009). Az OLAAP 2007 kutatás alapján elmondható, hogy a felnőtt populáció 42,2%-a játszott valaha életében valamilyen szerencsejátékot legalább heti rendszerességgel. A teljes populáció 7,5%-a számolt be kismértékű problémákról a szerencsejáték tevékenységét illetően, míg a problémás játékosként azonosítható személyek aránya 1,9%. A felnőtt populáció 1,4%-a valószínűsíthetően patológiás játékos (Demetrovics és mtsai, 2008).
A problémás internethasználat jellemzői
Manapság már közismert, hogy az internethasználat intenzitása és annak mintázódása más függőségekhez hasonlóan súlyos, elsősorban következményes életvezetési problémákat okozhat. Ezért is indokolt ennek a speciálisnak tekinthető viselkedéses addikciónak az elterjedtségét vizsgálni. A túlzott internethasználattal kapcsolatos problémák mértékének becslése számos módszertani problémát vet fel. Az internet mint médium játékfüggőséggel, más viselkedésaddikciókkal (pl. szexfüggőség) is összekapcsolható. Mindazonáltal, egy hazai mérőeszközzel történt, internethasználók nem reprezentatív populációján végzett vizsgálat 4,3%-ra teszi a feltételezhetően problémás használók arányát (Demetrovics és mtsai, 2004 és 2008).
Irodalom
Agrawal A, Lynskey MT. (2009). Candidate genes for cannabis use disorders: findings, challenges and directions. Addiction. 2009 Apr;104(4):518-32.
Demetrovics Zs., Szeredi B., Nyikos E. (2004). A Problémás Internethasználat Kérdőív bemutatása. Psychiat Hung, 19(2), 141-160.
Demetrovics, Z., Szeredi, B., & Rózsa, S. (2008). The Three Factor Model of Internet Addiction: The Development of the Problematic Internet Use Questionnaire. Behavior Research Methods, 40(2), 563-574.
Demetrovics, Zs., Paksi, B., Kun, B., Rózsa, S., Arnold, P. (2008). A kóros játékszenvedély elterjedtsége Magyarországon: az első normál populációs adatok. Psychiat Hung, 23(Suppl), 31-32.
Elekes Zs. (2004): Alkohol és társadalom. Budapest. Országos Addiktológiai Intézet.
Elekes Zs., Paksi B. (2004): Nagyivók Magyarországon. MAT V. Országos Kongresszusa. Balatonfüred, október 21-23.
Elekes, Zs. (2009). Egy változó kor változó ifjúsága. Budapest: L¨Harmattan.
Koob GF, Volkow ND. (2009). Neurocircuitry of Addiction Neuropsychopharmacology. 2009 Aug 26.
Kopp M. (2003). A mentális és magatartási betegségek és zavarok gyakorisága és az általuk okozott társadalmi teher. In: Ádány R. (szerk.): A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón (p. 191-206). Budapest: Medicina.
Paksi B., Rózsa S., Kun B., Arnold P., Demetrovics Zs. (2009). A magyar népesség addiktológiai problémái: Az országos lakossági adatfelvétel az addiktológiai problémákról reprezentatív felmérés módszertana és a minta leíró jellemzői. Előkészületben.
Schuckit MA. (2009). An overview of genetic influences in alcoholism. J Subst Abuse Treat. 2009 Jan;36(1):S5-14.
Az Országgyűlés által 2000 decemberében elfogadott „Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására” című stratégiai program (a továbbiakban: Stratégia) külső értékelését a kábítószerügyi koordinációért felelős szaktárca rendelte el 2009-ben.
A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet megbízásából az EgészségMonitor Kutató és Tanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft. kutatást végzett a stratégiai program megvalósulásának értékelése céljából. Az értékelés elsődleges célja volt a hazai drogszcénában megfigyelhető változások tudományos vizsgálata alapján megállapítani, hogy a Stratégia megvalósulását elemezve, milyen tapasztalatok vonhatók le. A kutatás az alábbi kérdésekre kereste a választ:
- A hazai drogszcénában megfigyelhető változások összhangban vannak-e a Stratégia célkitűzéseivel?
- A Stratégiához köthető tevékenységek összefüggnek-e a változásokkal?
- A tapasztalatok és a ma elérhető szakmai ismeretek alapján, mennyire feleltek meg a Stratégia céljai és az azokhoz rendelt erőforrások és a kapcsolódó tevékenységek?
Az értékelés kétféle módszertani megközelítést alkalmazott: egyrészt leíró jellegű volt, azaz a megfigyelések alapján információt állított elő, másrészt feltáró jellegű volt, mert az információk elemzése alapján új ismereteket, tudást hozott létre. *
Az értékelés módszertana az értékelésben résztvevők köre alapján is kettős volt: egyrészt a Stratégia elkészítésétől és végrehajtásától független személyek, másrészt az azokban résztvevők értékelték a Stratégia megvalósulását. *
Az értékelés során négy különböző módszer alkalmazására került sor:
- Dokumentumelemzés;
- Mélyinterjúk döntéshozókkal és szakemberekkel;
- Az értékelés első eredményeinek fókuszcsoportos megbeszélése;
- Problémafa-elemzések.
A négy értékelési eljárással nyert tapasztalatok rövid összefoglalása
A stratégiai dokumentum táblázatosan megadott, 90 azonosított hosszú távú célkitűzéséhez kapcsolható tevékenységek dokumentumok alapján történő elemzése azt mutatta, hogy összesen 123 olyan tevékenységet sikerült azonosítani, melyek egyértelműen összekapcsolhatók voltak a Stratégia céljaival. A tevékenységek közül 17 több célhoz is kapcsolódott. A célkitűzések közül 14-hez nem sikerült egyetlen tevékenységet sem hozzárendelni, közöttük 5 cél esetében feltehetően a túlzottan általános megfogalmazás miatt. Az azonosított tevékenységek közül 8 ellentétes volt a célkitűzésekkel, és ezek mindegyike a Kezelés, ellátás területén megvalósult tevékenység volt.
A Stratégia négy pillérében, mindhárom időtávot figyelembe véve összesen 153, a stratégiai dokumentum szövegében azonosított célkitűzés (függetlenül annak időtávjától) megvalósulására történt dokumentumelemzés. Az azonosított 153 célkitűzés teljesülése igen egyenlőtlenül oszlott meg mind a pillérek, mind az időtáv szerint. A legkevesebb célt tartalmazó pillér az Érzékeny közösség (26) volt, a legtöbb célkitűzés pedig a Kezelés, ellátás (55) pillérben volt azonosítható. Az időtáv szempontjából összesítve rövid távon 24, középtávon 54, hosszú távon 75 megvalósítandó cél szerepelt a Stratégiában. A Stratégia egészére - azaz mind a négy pillérre és mindhárom időtávra együtt vonatkoztatva - a célkitűzések 30%-a egészen, 30%-a részben teljesült, míg a nem teljesültek aránya meghaladja a 40%-ot. A Közösségek pillér ettől némileg eltérő megoszlást mutat: az egészen teljesültek aránya megközelíti a 40%-ot, míg a célok közül minden harmadik egyáltalán nem teljesült. A Prevenció esetében található a legtöbb teljesült és a legkevesebb nem teljesült cél egyaránt: 43% és 16%. A Kezelés, ellátás céljai közül mindössze 22% teljesült egészében, és 64%-uk pedig egyáltalán nem. Ehhez hasonlóan „teljesített” a Kínálatcsökkentés pillér: 18% és 54%-kal. Elmondható tehát, hogy figyelmen kívül hagyva a célok időtávját, a Kezelés, ellátás és a Kínálatcsökkentés pillér célkitűzései teljesültek legkevésbé és a Prevenció céljai a leginkább. Amennyiben kizárólag a hosszú távú célokat vizsgáljuk, megállapítható, hogy azok jelentős mértékben nem teljesültek egyik pillérben sem (49%, 33%, 75%, 67%), a pilléreket összevonva kevesebb mint a célkitűzések fele teljesült legalább részben vagy egészben.
A fentiekből látható, hogy a korábbi félidős értékelés során is megállapított ambiciózus céltételezések ellenére a Stratégia valamennyi területén történt kisebb vagy nagyobb mértékű pozitív elmozdulás. A félig üres vagy félig teli pohár problematikáján túlhaladva a hiteles értékelési tapasztalatok az új Drogstratégia megalapozottságát segítik elő.
Az új Drogstratégia kialakítása során a fenti értékelési tapasztalatok beépítése a messze menőkig megtörtént. Éppen ezért az új Drogstratégia átlátható, a kitűzött időtávra realizálható céltételezéseket fogalmaz meg, ahol a teljesülés pontosabb mérhetősége érdekében minden egyes területre vonatkozóan indikátorrendszer kidolgozása történt meg. Ezen indikátorokhoz konkrét célértékek meghatározása is megtörténik majd az ütemezett akciótervekben, ahogy ez a hatályos drogstratégia utolsó időszakára már gyakorlattá vált.
A 2000-ben elfogadott nemzeti drogstratégiát a mélyinterjúk és azok tapasztalatainak fókuszcsoportos megbeszélése során szinte mindenki nagyon jelentős lépésnek tekintette, mert a Stratégia segítségével jelentős fejlődést sikerült elérni a megfogalmazott célkitűzésekkel összefüggésben. Elsőként említendő a kábítószer-probléma kezelését koordináló intézményrendszer kiépülése, az országostól (KKB) a települési szintig (KEF). A kapcsolódó kutatás és monitorozás intézményi háttere (NDI, OAI, Drogfókuszpont) ugyancsak jelentősen hozzájárult a célkitűzések megvalósulásához. A Stratégia megvalósulásának záloga volt a más társadalmi célokra fordítható összegeket meghaladó mértékű költségvetés, valamint a Stratégia időszakában megindított képzési programok eredményeképpen létrejövő szakemberbázis. A bővülő erőforrások lehetővé tették, hogy a prevenciós tevékenység kiszélesedése mellett kiépüljön a kezelési, ellátási szolgáltatások közel teljes vertikuma. Ezek működési feltételeit néhány igen fontos új jogszabály biztosította. Végül pedig - talán mindezek eredményeképpen - kedvező irányba változott a társadalmi elfogadottság, és a drogprobléma megítélésének legkülönbözőbb irányzatai „láthatóvá váltak” a magyar társadalomban.
Egybehangzó vélemények szerint a Stratégia hatékonyságát a forrásszűke mellett korlátozta az ágazati szereplők szükségesnél kisebb mértékű együttműködési készsége. Változásokat e területen leginkább a koordináció szabályozásától, továbbfejlesztésétől, illetve a döntéshozókat jobban elérő, hatásosabb kommunikációtól lehet várni, vélik a legtöbben. Az új Drogstratégia ezért is fektet nagyobb hangsúlyt az elmúlt években kialakult koordinációs mechanizmusok és koordinációs intézményrendszer további fejlesztésére.
Egyetértés mutatkozott a tekintetben is, hogy a kábítószer-probléma társadalmi megítélése - a kedvező változások ellenére - messze elmarad a kívánatostól: fontosságát általában nem ismerik fel. A probléma okainak és a megoldási lehetőségek számbavételekor legtöbbször figyelmen kívül hagyják azt, hogy a kábítószer-fogyasztásnak és más káros egészségmagatartásnak közösek a gyökerei. A szemléletformálás szükségességét a megkérdezettek egybehangzóan hangsúlyozták, felhívták a figyelmet a média viselkedésének kedvező irányú változtatására.
Az értékelésbe bevont szakpolitikusok, szakemberek a megelőzést egyöntetűen erősen javítandónak ítélik mind a célcsoportok és a színterek lefedettsége, mind pedig eredményessége vonatkozásában. Az okok között legtöbben az akkreditáció hiányát és az erre a célra fordítható források elégtelenségét említették. A szakszerűség növelésének szükségességén kívül nem volt egyetértés a tennivalók tekintetében. Felvetődött, hogy a megelőzésre, illetve az egészségfejlesztésre fordítható erőforrások növelhetők lennének, ha sikerülne egy erre a tevékenységre vonatkozó jogszabályt elfogadtatni.
Az új Drogstratégia a színtér és célcsoport szempontok hatékonyabb összekapcsolása mentén fogalmazza meg a prevenció célkitűzéseit, az akkreditáció bevezetésére szintén célkitűzést fogalmaz meg.
A fogyasztók kezelésének és ellátásának megítélésében közös véleményként az ártalomcsökkentés megjelenésének pozitív értékelése és a szakemberhiány problematikus volta emelhető ki, a terület megítélése egyébként - mint a fentieken túl szinte minden más kérdésben - ellentmondásos volt.
Az értékelés talán egyik legfontosabb tapasztalata volt a Stratégiával és annak megvalósulásával kapcsolatban megfogalmazott, esetenként szélsőségesen eltérő vélemények megjelenése. A problémák és lehetséges megoldások igen eltérő megítélését a tények részleges ismerete, a megkérdezetteknek a Stratégia megvalósításában betöltött különböző szerepe, a magyar társadalomban megfigyelhető sokféle, egymásnak gyakran ellentmondó nézetek tükröződése magyarázhatja. Az új Drogstratégia készítői számára emiatt kiemelten fontos feladatot jelent a minél szélesebb szakmai konszenzus kialakítása és a társadalmi támogatottság elnyerése.
A stratégiakészítés valamennyi szakaszában széles körben egyeztetésre került sor az érintett civil, szakmai szervezetekkel. A szélesebb nyilvánosság számára megkezdte működését a www.drogstrategia.hu honlap, ahol az állampolgárok a készülő koncepcióval, az értékelés tapasztalataival is megismerkedhettek.
Egyetértés volt tapasztalható még az új Drogstratégiára vonatkozó néhány további javaslatban is. Különös figyelmet kell szentelni a végrehajtás monitorozása valamennyi területre történő kiterjesztésének, ezzel biztosítható csupán a szűkös erőforrások hatékony felhasználása. Az új Drogstratégiával szemben egyöntetű igényként merült fel, hogy a jövőbeli tevékenységek valamennyi veszélyeztetett célcsoport helyzetén javítsanak, valamint hogy a megközelítés komplex, azaz az egészségfejlesztés keretében szélesen értelmezett legyen. Általános vélekedés továbbá, hogy az új Drogstratégiának a célok hierarchikus rendszerén túl az azok elérését szavatoló tevékenységek priorizált rendszerét is tartalmaznia kell. Végül pedig hogy a megvalósítás sikerességéhez nélkülözhetetlenek a kapcsolódó, a beavatkozások ugyancsak priorizált rendszerére épülő rövid távú cselekvési programok a hozzájuk rendelt szükséges forrásokkal.
Mindezen az értékelés során megfogalmazott elvárásoknak az új Drogstratégia eleget kíván tenni. Szakmai újítása a Drogstratégiának az a háromdimenziós szerkezeti megoldás, amely az összetett célrendszer mentén kialakított beavatkozások priorizálására is lehetőséget teremt.
A kutatás során alkalmazott valamennyi eljárás eredményét áttekintve, összességében megállapítható, hogy a 2000-ben elfogadott Stratégia eredményeképpen egy igen extenzív fejlődés volt megfigyelhető a kábítószer-probléma területén. E probléma megoldására kipróbált legjobb nemzetközi gyakorlat szinte valamennyi eleme megjelent Magyarországon, és a Stratégia jóvoltából megindult azoknak rendszerszerű alkalmazása. Az új Drogstratégia feladata lehet a rendszer intenzív fejlesztése: a szolgáltatások minőségének javítása és földrajzi kiterjesztése, valamint valamennyi célcsoport szükséges mértékű elérésének biztosítása.
| Célok | Nemzeti Drogstratégia | Alko- holpo- litika | Nem- zeti Nép- egész- ségügyi Prog- ram | „Közös Kin- csünk a Gyer- mek” Nem- zeti Cse- csemő- és Gyer- mek- egész- ségügyi Prog- ram | Lelki Egész- ség Ope- ratív Prog- ram | Ifjúsági Stra- tégia | Roma Integ- ráció Év- tizede Prog- ram | Hajlék- talan- ügyi Stra- tégia | AIDS Stra- tégia | Társa- dalmi Bűn- megelő- zés Nem- zeti Stra- tégiája | |
| 1. pillér Megelőzés | Főcél: A droghasználat megelőzése egy proaktív, többirányú, közösségi alapon szerveződő, több szektor együttműködését igénylő, kulturálisan érzékeny tevékenység, melynek célja az egyének, a családok és a helyi közösségek alkalmassá tétele az életesemények nyomán keletkező kihívásokkal való megküzdésben. A prevenciós folyamat tehát olyan körülmények létrejöttét támogatja, melyek eredményeképpen az érintettek testi, lelki, fizikai jólléte fokozódik, számukra egy biztonságos, egészséges életvitel gyakorlása válik lehetővé. | ||||||||||
| Család | |||||||||||
| Univerzális prevenció - Reális, szakszerű és közérthető információ eljuttatása a lakossághoz a kábítószer-probléma sajátosságaival, veszélyeivel és a problémakezelés lehetőségeivel összefüggésben; - Olyan programok kidolgozása és megvalósítása, amelyek alkalmasak a szülői készségek és a szülők kontrollkészségének megerősítésére, különös tekintettel a szerfogyasztásra. | X | X | X | X | X | ||||||
| Célzott prevenció - A családi rendszer és családi menedzsment megerősítését szolgáló intervenciók a viselkedészavaros, enyhébb fokú deviáns megnyilvánulásokat mutató gyerekek és fiatalok hozzátartozói, elsősorban szülei számára. | X | X | X | X | |||||||
| Javallott prevenció - Az önsegítés és a hatékony problémakezelés módszereinek hozzáférhetővé tétele a bajban lévő, drogproblémával küzdő, valamint egyéb okból veszélyeztetett serdülők és fiatalok hozzátartozói számára (szülői, hozzátartozói klubok, önsegítő csoportok). | X | X | X | X | |||||||
| Iskola | |||||||||||
| Univerzális prevenció - A nevelési-oktatási intézmény szervezeti légkörét, a konfliktuskezelő képesség, illetve az egyéni megküzdőképesség fejlődését kedvezően befolyásoló programkínálat kialakítása és/vagy növelése; - A nevelési-oktatási intézményi színtéren kínált prevenciós programok tekintetében szakmai irányelvek módszeres érvényesítése. Bizonyítékokon alapuló módszereket alkalmazó hosszú távú (évfolyamonként egymásra épülő tartalommal rendelkező) akkreditált programok megvalósítása; - A drogproblémára is kiterjedő nevelési-oktatási intézményi egészségstratégiák kidolgozása, illetve aktualizálása a probléma aktuális sajátosságainak függvényében; - A nevelési-oktatási intézményekben megvalósuló prevenciós programok pénzügyi hátterének (szükségletekhez illeszkedő prevenciós-egészségfejlesztési normatíva) első ütemben 2014-ig az 5-10. évfolyamon, második ütemben 2018-ig az 1-4. évfolyamon való biztosítása; - A nevelési-oktatási intézmények számára segédlet, módszertan biztosítása a szülők bevonására a droghasználat megelőzése és a drogproblémák kezelése érdekében. | X | X | X | X | X | X | |||||
| Célzott prevenció - A fiatalok életvezetési nehézségeire reagálni képes programok kimunkálása és alkalmazása a tanintézményekben; - Speciális, megfelelően képzett szakemberek továbbképzése és rendelkezésre állása (az iskolai/intézményi drogügyi koordinátori feladatokat is ellátó szakemberek, védőnők, nevelési tanácsadók, iskolapszichológus, egészségfejlesztő, mentálhigiénés szakember, iskolai szociális munkás, addiktológiai konzultáns) a problémák korai észlelése és szakszerű kezelése érdekében, különös tekintettel a magas kockázatú fiatalokkal foglalkozó közoktatási intézményekre. A prevenciós programok lebonyolításához szükséges tárgyi feltételek biztosítása. | X | X | X | X | X | ||||||
| Javallott prevenció - A szerhasználó fiatalok adekvát, nem stigmatizáló ellátásba juttatása, speciális ellátási formák (önismeret-javító, megterhelésekkel való megbirkózást elősegítő mechanizmusokat alkalmazó, kommunikációs készségeket fejlesztő stb.) kialakítása és/vagy a meglévő ellátások profiljának szükségleteknek megfelelő bővítése, rendszerszerű fejlesztése, a működés szakmai és pénzügyi feltételeinek megteremtése; - Az egyeztetett szakmai munka (közös esetkezelés, szolgáltatások és iskolák közötti kooperációk) szakmai és pénzügyi feltételeinek megteremtése. | X | X | X | X | X | ||||||
| Munkahely | |||||||||||
| Univerzális prevenció - Egészséget támogató munkahelyi légkör megteremtését szolgáló programok kimunkálása és alkalmazása, a „jó gyakorlatnak” minősülő modellprogramok adaptálása, kimunkálása és alkalmazása. Lehetőség biztosítása a stresszkezelés és a konfliktuskezelés kulturált módjainak elsajátítására; - Átfogó munkahelyi drogpolitikák feltételrendszerének megteremtése, beleértve a megelőzés, korai észlelés, kezelésbe irányítás, támogató programok megvalósítását és a belső szabályzatok kialakítását is; - A munkáltatók érdekeltségi viszonyainak megteremtése annak érdekében, hogy lehetőség teremtődjön akkreditált, komplex egészségfejlesztési és drogprevenciós programok megvalósítására. | X | X | X | ||||||||
| Javallott prevenció - A szerhasználó, illetve szerhasználatuk miatt problematikus helyzetbe kerülő munkavállalók ellátásba irányítása, együttműködés kialakítása a helyi szinten elérhető (alap- és szakellátás, szociális szolgáltatások) ellátórendszer különböző szegmenseivel. | X | X | X | ||||||||
| Szabadidő eltöltésének színtere: Univerzális prevenció - Elsősorban a helyi közösség erőforrásaira támaszkodva olyan közösségi tevékenységek (pl. sporttal kapcsolatos közösségi programok) feltételeinek, tartalmának és módszertanának kimunkálása és megvalósítása, amelyek erős és vonzó alternatívának tekinthetők a szerhasználattal szemben; - A helyi közösségben szerveződő programok finanszírozási feltételeinek megteremtése, az önszerveződés lehetőségeinek megteremtése, azok támogatása; - Szórakozóhelyekre eljutás, illetve az onnan való hazajutás lehetőségeinek megteremtése és támogatása; - A szórakozóhelyeken a biztonságos szórakozás feltételeinek megteremtése, a feltételrendszer megvalósulásának ellenőrzése. | X | X | X | X | X | ||||||
| Célzott prevenció - A fiatalok által látogatott színtereken [bevásárlóközpontok, zenés-táncos szórakozóhelyek, fesztiválok, lakótelepek, leromló lakókörnyezetek, ifjúsági közösségi terek és kistelepüléseken létrehozandó integrált közösségi szolgáltató terek (IKSZT) stb.] könnyen hozzáférhető prevenciós szolgáltatások létesítése és rendszerszerű működtetése, szükség esetén az ellátásba juttatás formáinak kimunkálása; - A felkereső ifjúsági munka támogatása; - Innovatív, a célközönség sajátosságaihoz illeszkedő, velük együttműködésben kialakítandó programok hozzáférhetővé tétele. | X | X | X | ||||||||
| Javallott prevenció - Az együttműködésre irányuló kapcsolatok kialakítása a szórakozóhelyek és egyéb szabadidős terek üzemeltetői, a helyi közösségek, valamint a segítő szolgáltatások között. Így lehetővé válik a szórakozóhelyek közösségi integrálása, a kockázati szerhasználók korai felismerése és segítő szolgáltatásokba irányítása. | X | X | X | ||||||||
| Internet, más médiumok | |||||||||||
| Univerzális prevenció - Lehetőséget kell teremteni arra, hogy elsősorban az ifjúság által nagy gyakorisággal használt, az interneten keresztül elérhető felületeken (weboldalakon, chat-fórumokon, egyéb interaktív alkalmazásokban) a szerhasználathoz és általában a függőségekhez kapcsolódó legfontosabb információk elérhetőek legyenek. Mind tartalmi, mind pedig formai szempontból az innovatív megoldások alkalmazását javasoljuk, hogy azok használata minél szélesebb körben elterjedjen. Fontos kívánalom, hogy a különböző tartalmak megfelelő üzeneteket jelenítsenek meg, tehát a szerhasználattal összefüggésben kedvezőtlennek tartjuk mind a normalizáló, mind pedig a túlzó, mitizáló megközelítéseket; - Az internet mint virtuális közösség nemcsak a végső célközönséget (droghasználat szempontjából kockázati csoportba tartozók) éri el könnyen, hanem felületet és virtuális közösségi színteret teremt a szakemberek és az érdeklődő laikusok számára is, ezért támogatjuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek a szakmai közösségek (e-community) megerősödését, szakmaiságuk fejlődését teszik lehetővé. | X | X | X | ||||||||
| Célzott prevenció - Fontos, hogy a szerhasználat szempontjából érintett csoportok az ártalomcsökkentés céljából létrehozott önálló honlapjaikat interaktív formában üzemeltessék, hogy a szerhasználók felmerült kérdéseikre választ kaphassanak, de ne okozzanak károkat a kívülálló érdeklődők akaratlan tájékoztatásával; - A szakmai közönség, de a laikusok által is jól használható informatív és interaktív felületek, amelyek tájékoztatást adnak a kábítószer-problémával küzdők ellátására szakosodott intézményekről, szolgáltatásokról, fontos szerepet tölthetnek be abban, hogy minél többen eljussanak a szakszerű segítséget nyújtó szolgáltatásokba, ily módon hozzájárulva ahhoz, hogy a problémás szerhasználat kialakulása a korai kezelésbevétel révén megakadályozható legyen. | X | X | |||||||||
| Javallott prevenció - Internetalapú prevenciós és ártalomcsökkentő szolgáltatások indításának támogatása. | X | X | |||||||||
| Gyermekvédelem | |||||||||||
| Célzott prevenció - A gyermekvédelmi intézményekben élő gyerekek és fiatalok körében az egészségfejlesztés tágabb kontextusában megfogalmazódó, de drogprevenciós céltételezéssel is élő, a célközönség sajátosságaihoz illeszkedő programok kialakítására és elterjesztésére van szükség. Ezek a programok szükségképpen különböznek a közoktatási intézményekben használatos egyéb prevenciós beavatkozásoktól, egyfelől a célközönség szocializációs előzményei, másfelől a családi rendszer diszfunkcionális működése okán. A programoknak a közösségépítést, valamint a szerhasználattal és az egészséget veszélyeztető magatartásformákkal összefüggésben, a protektív tényezők megerősítését és fejlesztését kell szolgálniuk. | X | X | X | X | X | X | |||||
| Javallott prevenció - A gyermekvédelmi és az addiktológiai ellátások közötti együttműködés kialakítása, az egyéni esetkezelés rendszerének kialakítása. | X | X | X | X | X | X | |||||
| Büntető-igazságszolgáltatás intézményei | |||||||||||
| Célzott prevenció - A büntető-igazságszolgáltatás hatókörébe került egyének, főleg a büntetés-végrehajtási intézményekben fogva tartott fiatalok esetében, szabadon bocsátásukat megelőzően olyan programok, beavatkozások kimunkálására van szükség, amelyek utóbb a sikeres társadalmi beilleszkedést, az életminőséget kedvezően befolyásoló készségek és jártasságok kialakítását segítik elő, ezáltal teremtve védettséget a droghasználattal és általában az egészséget veszélyeztető magatartásformákkal szemben. Ezeknek az átívelő (kigondozási) programoknak a helyi közösséggel, a BV-intézeten kívüli civil-szakmai szervezetekkel, munkaügyi központokkal, IH Pártfogó Felügyelői Szolgálatával szükséges a hatékonyság elérése érdekében együttműködniük; - A BV-intézményeken belül folytatott prevenció elsősorban a drogprevenciós körletekben zajlik. Biztosítani szükséges, hogy ezek a drogprevenciós részlegek valamennyi BV-intézetben hozzáférhetőek legyenek, valamint, hogy a fogvatartottak ezen részlegekben történő elhelyezésének időzítése a szabadon bocsátást megelőző periódusra essen, hiszen esetükben különösen hangsúlyosan merül fel a bűnismétlés, valamint a droghasználat kockázata. A súlyos drogproblémával küzdő fogvatartottak megfelelő ellátását nem helyettesíti a drogprevenciós körletekben történő elhelyezés. | X | X | X | ||||||||
| Javallott prevenció - A fogyasztói típusú magatartást folytatók esetében továbbra is szükséges fenntartani a büntetés helyett kezelés intézményrendszerét. Ezen eszközrendszer illeszkedik a helyreállító, közösségközpontú igazságszolgáltatás modelljéhez. A módszer egyfelől a bűnismétlés megakadályozását, másfelől és hangsúlyozottan az életvezetési készségek fejlesztését, a hatékony adaptációs mechanizmusok kialakítását célozza. Ezen céltételezés megfelelő színvonalú megvalósítása érdekében az elterelés intézményrendszerének jelenleginél rugalmasabbá tételét szükséges megvalósítani, vagyis a megelőző-felvilágosító szolgáltatás keretében végzett tevékenység tartalmi és időkereteit a kliens tényleges szükségleteihez és a mérvadó szakmai megfontolásokhoz, standardokhoz igazítani. | X | X | |||||||||
| Színterek és célcsoport-orientáció mentén nem besorolható, további céltételezések | |||||||||||
| Szakemberek képzése, pedagógusok, iskolai szociális munkások, iskolapszichológusok szak- és szakirányú továbbképzési rendszerének megerősítése és kialakítása. Ennek keretében meg kell vizsgálni regionális prevenciós, képző és módszertani központok kialakításának lehetőségét, elsősorban a már meglevő intézményrendszer bázisán; - Kortárs segítők és oktatók képzése; - A közoktatás intézményrendszerében, iskola-egészségügyben, illetve a munkahelyen el nem érhető fiatal populáció elérésében közreműködő háziorvosi ellátás fejlesztése, a háziorvosok szakirányú továbbképzése; - A fiatalokat támogató civil szervezetek, valamint a hajléktalanellátó intézmények munkatársainak továbbképzése, a kliensek számára nyújtott prevenciós és szabadidős tevékenységek támogatása; - A Honvédség személyi állománya körében komplex megelőzési program fejlesztése; - A bizonyítékokon alapuló programtervezés/fejlesztés során szükséges az értékelési, kutatási tevékenység (tervezés-, folyamat- és eredményértékelés) támogatása. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a prevenciós beavatkozások természetes részévé váljon az egységes módszertani elveket megjelenítő értékelés; - A minőségügyi rendszerek működtetéséhez szükséges a transzparens eljárásmódok kimunkálása, melynek eredményeképpen egyértelmű elvárásrendszer fogalmazódhat meg az egyes beavatkozási formákkal kapcsolatban; - A koordinációs mechanizmusok hatékony működtetése az egyes intézményekben, az intézmények között, a helyi és nemzeti szintű beavatkozások tervezése, finanszírozása és megvalósítása során, különös tekintettel a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok ilyen irányú tevékenységére; - A stratégiai periódus végére a közoktatási intézményekben és az egyéb színtereken az akkreditált prevenciós tevékenység/programok normatív finanszírozásának kialakítása. | X | X | X | X | X | X | X | X | |||
| 2. pillér Kezelés, Ellátás, Ártalom- csökkentés | Főcél: A kezelés-ellátás-ártalomcsökkentés hármas meghatározottságában elsősorban a problémás szerhasználat visszaszorítását, a kezelésbevétel elősegítését, ott és ahol lehetséges, a tartós absztinencia elérését, a szerhasználattal összefüggő egyéni és közösségi ártalmak csökkentését, és a tartósan nehézségekkel küzdők és családjaik, hozzátartozóik szakszerű és az emberi méltóságot szem előtt tartó gondozását kell biztosítani. | ||||||||||
| A. | A kezelő-, ellátórendszer fejlesztése | ||||||||||
| a) A kezelésbe-ellátásba irányítás fejlesztése - A kliensszükségletekhez illeszkedő átfogó, területi lefedettséget biztosító intézményrendszer kialakítása és rendszerszerű működtetése, a veszélyeztetett és a speciális szükségletű csoportok tagjai számára is megfelelő ellátási formákkal; - Az egészségügyi és a szociális ellátások fogadókészségének, elérhetőségének és hatékonyságának növelése. A „kezelési spektrum” megfelelő kapacitással történő teljes kiépítése, összehangolt addiktológiai ellátások kialakításával; - Az illegális és különösen a problémássá váló szerhasználók kezelésbe-ellátásba kerülési arányának jelentős növelése; - A korai kezelésbevételi programok fejlesztése. Az egészségügyi és szociális alapellátásban, valamint a kapcsolódó szakellátásokban dolgozó szakemberek érzékenyítése a drogprobléma irányában, az addiktológiai ellátórendszerrel való együttműködés, a korai kezelésbevétel segítése és a stigmatizáció csökkentése érdekében; - Kliensmenedzsment fejlesztése az érintett egészségügyi és szociális szolgáltatások együttműködése révén. | X | X | X | X | X | X | X | X | X | ||
| b) A fekvőbeteg-ellátás fejlesztése (i) A sürgősségi addiktológiai ellátást (intoxikáció, delírium, megvonási szindróma) a sürgősségi szakma hatáskörébe kell utalni és a betegek ellátásába addiktológiai és pszichiátriai konzulenseket kell bevonni. | X | X | X | ||||||||
| (ii) A pszichiátriai és addiktológiai ellátások munkamegosztásának elősegítése A hazai addiktológiai osztályokon nincs megfelelő háttér a delíriumok kezelésére, melyeket optimálisan intenzív osztályokon kellene ellátni. A jelen gyakorlatban ezek ellátása a szubintenzív részleggel rendelkező pszichiátriai osztályokon zajlik. Elsődleges cél az (i) pontban leírt optimális ellátás kialakítása az érintett szakmai grémiumok bevonásával. Ennek megvalósulásáig alternatíva lehet az erre vonatkozó előzetes feltételeknek megfelelő, erre akkreditált pszichiátriai osztályokon ezen betegek ellátásának biztosítása. A delírium lezajlása után a további kezelést célszerű addiktológiai ellátás keretén belül folytatni. A szerhasználattal összefüggő pszichotikus zavarok (alkoholos pszichózisok, drogindukált pszichózisok, szkizofrénia) pszichiátriai osztályos kezelést igényelnek az aktív időszakban. Ezen betegek gondozása mind a pszichiátriai, mind az addiktológiai járóbeteg-ellátásban kivitelezhetők. Az addiktológiai osztályok tekintetében célszerű az alkohol- és drogbetegeket más-más osztályon kezelni. | X | X | X | ||||||||
| (iii) A komorbid esetek ellátásának fejlesztése Amennyiben a szerfüggőség másodlagosan szövődött az affektív vagy szorongásos kórképhez, akkor mindenképpen a pszichiátriai kezelést kell előtérbe helyezni. A primer szerfüggőséghez társuló hangulati és/vagy szorongásos zavarok az addiktológiai ellátókörben kezelendők. A szkizofréniához és a bipoláris affektív zavarhoz társuló addikciók elsősorban a pszichiátriai ellátás kompetenciakörébe tartoznak, hasonlóképpen a drogindukált pszichózisokhoz. | X | X | X | ||||||||
| (iv) A drogfüggő terhesek és újszülötteik számára speciális programok (fenntartó kezelések, speciális méregtelenítő programok, megfelelő szülészeti-nőgyógyászati és neonatológiai ellátás) létesítése, illetve bővítése, továbbá a neonatológusok, nőgyógyászok képzésében a releváns ismeretelemek, készségek és jártasságok megjelenítése. | X | ||||||||||
| (v) A gyermek- és ifjúságpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás jelenleg megoldatlan. Az addiktológiai és gyermek- és ifjúságpszichiátriai szakmai grémiumok együttműködésével a vonatkozó szakmai feltételek kialakítása, képzések biztosítása. | X | X | X | X | |||||||
| c) A járóbeteg-ellátás fejlesztése Minden megyében, nagyobb ellátási területen szükséges egy olyan ellátó egység (drogambulancia), amely döntően vagy túlnyomórészt a súlyos függőségi problémákkal küzdő, magas kockázatú szerfogyasztási mintázatot mutató betegeket látja el (pl. intravénás szerfogyasztók, súlyos pszichoszociális problémákkal küzdő disszociális életvezetésű legális vagy illegális fogyasztók, HCV-fertőzöttek). Ezzel párhuzamosan szükséges, hogy a szolgáltatók nagyobb része a tágabb értelemben vett addiktológiai betegpopulációra koncentráljon, a közösségi kapcsolattartást, korai kezelésbevételt, indikált prevenciót végezze. A fejlesztések során szükséges figyelemmel lenni a pszichiátriai és addiktológiai gondozók szerepére a szerfogyasztók ellátásában (ld. a komorbiditás szakaszt). Az ehhez szükséges akkreditált képzések, szakmai fejlesztések megvalósítása az ellátás minőségét és a szerfogyasztók kezeléshez jutási esélyeit növelheti. | X | X | X | X | |||||||
| Minden megyében addiktológiai centrumok kialakítása és működési feltételeinek megteremtése. A fejlesztés lehetséges stratégiai iránya rövid távon az együttműködések kialakítása a meglévő addiktológiai, pszichiátriai, mentálhigiénés ellátókkal, szociális ellátókkal, hosszabb távon - a megfelelő feltételek biztosításával - pedig olyan addiktológiai centrumok kialakítása, amelyek több kistérséget, illetve budapesti kerületet látnak el, a helyi sajátosságoknak megfelelően, de minden kistérségben aktívan megjelenve, így biztosítva a betegek hozzáférését. Tevékenységükben az alkohol- és gyógyszerfüggők ellátása mellett megjelenik az illegális szerek fogyasztóinak ellátása is. Az addiktológiai centrumok szoros kapcsolatokat építenek ki a szociális szolgáltatókkal, pl. a közösségi szenvedélybeteg-ellátással és az alacsonyküszöbű szociális ellátásokkal, továbbá aktívan keresik a korai kezelésbevétel, indikált prevenciós tevékenységek megvalósításának lehetőségét is, együttműködve a helyi közösségek legfontosabb szereplőivel (iskolák, munkahelyek). Ez a kapcsolatépítés a többlettevékenység megfelelő finanszírozásával biztosítható. | X | X | X | ||||||||
| Fontos cél az addiktológia területén tapasztalható szakemberhiány megszüntetése, a szakembergárda utánpótlása. Ehhez az akkreditált képzések mellett megfelelő ösztönzőrendszer kialakítása is szükséges. | X | X | |||||||||
| d) A rehabilitációs programok fejlesztése A drogterápiás intézetek ellátási igényeknek megfelelő kapacitásfejlesztése, különös tekintettel az új ellátási szükségletekre (fiatalkorúak, családban élő drogfüggők, hajléktalanok, HIV- és STD-fertőzöttek, pszichiátriai problémákkal küzdő szerfüggők, szerfüggő édesanyák és gyermekeik együttes fogadását biztosító kapacitások, valamint a büntetés-végrehajtási intézetek és a gyermekvédelmi intézmények keretében megvalósuló programok). | X | X | X | X | X | X | X | X | |||
| e) Fiatalok kezelési, rehabilitációs programjainak, szolgáltatásainak fejlesztése | |||||||||||
| Jelenleg nem áll rendelkezésre a fiatalkorú szerfogyasztók számára a korcsoport sajátosságaira adaptált speciális addiktológiai szolgáltatás. Azok a szakmák, melyek az ellátás szakmai alapjait képezik (addiktológia, gyermekpszichiátria) önmagukban is hiányszakmák. Átmeneti célként fogalmazható meg a jelenleg már működő ellátók (addiktológia, gyermekpszichiátria, gyermekgyógyászat, pszichiátria) kompetenciájának kiterjesztése, speciális szakmai, személyi feltételek és infrastruktúra kialakításával. Akkreditált szakemberképzés szükséges a jelenlegi képzések kiegészítésével (gyermekgyógyászat, addiktológia, gyermekpszichiátria, pszichiátria). A megvalósítás a gyermek- és ifjúságpszichiátriai és az addiktológiai grémiumok együttműködésével lehetséges. Olyan feltételek kialakítása szükséges (képzési, működési), mely a potenciális szakembereket motiválhatja és hosszabb távon képes hozzájárulni a megfelelő számú, az ellátás további fejlesztéséhez szükséges szakembergárda létrejöttéhez. Szükséges speciális, átmeneti otthonok létrehozása a szerhasználó, állami gondoskodásban élő gyermekek kezelési igényének kielégítésére, majd reintegrációjuk elősegítésére. | X | X | X | X | X | ||||||
| f) Az egészségügyi és szociális ellátások együttműködésének fejlesztése A szociális és egészségügyi ellátások közötti összehangolt működés feltételeinek megteremtése a felépülésközpontú, az életminőség javítását célzó programok megvalósítása érdekében. | X | X | X | X | X | ||||||
| g) A szenvedélybetegek szociális alapszolgáltatásainak és szakosított ellátási formáinak fejlesztése, illeszkedve a kezelési spektrum más elemeihez | X | X | X | ||||||||
| h) Az alacsonyküszöbű szolgáltatások fejlesztése Az alacsonyküszöbű ellátások célja a rejtőzködő droghasználó csoportok felkutatása, kontaktusteremtés, valamint egészségügyi és/vagy szociális ellátásokba irányítása. A kontaktusteremtés módszerei elsősorban a megkereső szolgáltatások: megkereső munka ártalomcsökkentő és speciálisan fertőzőbetegség-megelőző tartalommal, peer-ek bevonása. | X | X | X | X | |||||||
| i) A közösségi, önsegítő programok fejlesztése Együttműködésben szükséges biztosítani az ellátási spektrum egyéb szereplőivel, különös tekintettel a drogterápiás intézetekre, addiktológiai centrumokra, alacsonyküszöbű szolgáltatásokra. | X | X | X | x | |||||||
| j) A felépülőben lévő szenvedélybetegek reszocializációs és szociális támogató rendszerének fejlesztése A munkaerőpiacról kiszorult és munkaképességeiben korlátozott drogbetegek, drogproblémával küzdők életesélyeinek javítása érdekében szükséges félutas házak létrehozása, a védett munkahelyek számának növelése, megfelelő finanszírozási környezet kialakítása, intenzív szakmai együttműködés kialakítása a munkaügyi központokkal. | X | X | X | X | X | ||||||
| k) Kezelési-ellátási spektrum leglényegesebb elemeinek megteremtése és tényleges működtetése a büntető-igazságszolgáltatás rendszerében Ennek keretében biztosítani szükséges: - a kábítószer-problémával küzdő fogvatartottak kezelési és rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférését; - a megvonásos tünetek kezelésének feltételeit; - az opiátfüggő fogvatartottak számára a szubsztitúciós kezelés lehetőségét; - más szükséges ártalomcsökkentő programok rendelkezésre állását, figyelembe véve mindezeknél a lehetséges egyéni és közösségi kockázatokat; - valamennyi egyéb, a drogproblémával küzdők ellátásában bevált, bizonyítottan hatásos intervenció hozzáférhetőségét az egyenlő ellátás alkotmányos elve alapján. | X | X | |||||||||
| l) Szakemberképzés fejlesztése Hosszabb távon el kell indítani az érintett területen a szakemberek akkreditált képzését, a jelenlegi képzések kiegészítésével, mind az alapellátásban (pl. védőnői szolgálat, gyermekgyógyászat, háziorvosi ellátás területén), mind a szakorvosképzésben (pl. addiktológia, gyermekpszichiátria, pszichiátria). További fejlődési teret szükséges biztosítani az addiktológiai konzultáns rendszernek. Egyben olyan szervezeti és pénzügyi feltételeket szükséges biztosítani, amelyek következtében az adott szakterület vonzereje megnő és orvosolhatóvá válik a krónikus szakemberhiány. Az ismeretanyagok növelésére, „speciálkollégiumok” szervezésére van szükség. | X | X | X | X | x | X | |||||
| m) Adatnyilvántartás, statisztikai rendszer fejlesztése Szükséges az ellátórendszer valamennyi szegmensében biztosítani az egyedi kliens nyilvántartási/regisztrációs rendszert az adatvédelmi előírások maximális figyelembevétele mellett. A kliensforgalomról tájékoztató adatok egyfelől a kliensutak megismerését, másfelől pedig a reális kapacitástervezést teszik lehetővé. | X | X | X | ||||||||
| n) Az adatvédelem biztosítása összhangban a stigmatizáció elkerülését célzó intézkedésekkel A drogfüggők körében különösen jelentőssé válik az adatvédelem kérdése, mivel esetükben - a stigmatizáción túlmenően - betegségük tünete bűncselekményként is értékelhető, illetve a kezelésük során keletkezett adatok visszaélésre adnak lehetőséget. Fontos a helyes adatvédelmi gyakorlat kialakítása, a kliens megfelelő tájékoztatása. Elengedhetetlenül fontos az, hogy az orvosok és más egészségügyben dolgozók az orvosi titoktartás, illetve adatvédelem szabályozásával tisztában legyenek, ennek érdekében szükség van továbbképzések, tanfolyamok szervezésére. | X | ||||||||||
| o) Szakmai fejlesztések a minőségi ellátások érdekében - Szükséges a lejáró szakmai protokollok megújítása, a hiányzó szakmai protokollok elkészítése. Az érvényes szakmai protokolloknak megfelelő eljárásrendek és az ellátók folyamatos minőségi ellenőrzése. A szakmának indokolt meghatároznia azokat az indikátorokat, melyek a hatékony működés megfelelő mutatói; - Az egyes ellátási formákhoz szükséges hozzárendelni a megfelelő értékelési rendszereket; - A szakfelügyeleti rendszer fejlesztése, indikátorrendszerek kialakítása az ellátás színvonalának javítása érdekében; - Az ellátásokhoz kapcsolódó jogi szolgáltatások fejlesztése (pl. a droghasználók gyermekvállalásával összefüggésben gyermek elhelyezése, szülői felügyeleti jog gyakorlása stb.); - Szükséges az érintett szakmai kollégiumok bevonása képzések megtervezésére, szakmai programok kialakítására, modellek előkészítésére, szakemberhiány megszüntetésére vonatkozó koncepciók kialakításába. | X | X | X | ||||||||
| B. | A drogfogyasztás ártalmainak csökkentése | ||||||||||
| a) Az intravénás szerfogyasztáshoz kapcsolódó fertőző betegségek populációs kockázatainak (HIV, HCV, Tbc, további STD-k) csökkentése | |||||||||||
| Az ártalomcsökkentő szolgáltatások egyik legfontosabb célja a fertőző betegségek terjedésének csökkentése, mind injekciós, mind pedig szexuális úton. A másik cél a szűrésbe, illetve a szükség szerinti további ellátásokba irányítás. | X | X | |||||||||
| b) Növelni kell a tűcsereprogramok lefedettségét az injekciós droghasználók tekintetében A cél az, hogy a programok komplex alacsonyküszöbű szolgáltatásokhoz integrálódjanak, azok pedig együttműködjenek a drogambulanciákkal és a kistérségi addiktológiai centrumokkal. A tűcsereprogramok esetében kívánatos a helyszínen megvalósítható (folyamatos) HIV/HCV-szűrés lehetőségének mérlegelése és lehetőség szerinti alkalmazásuk. A szűrést megfelelő intervenciónak (pre- és posztteszt tanácsadás), kivizsgálásnak, szükség szerint kezelésnek kell követni. A tűcsereprogramok mellett a megkereső munka (asszertív megkeresés), az érintettek bevonása és az ehhez szükséges képzése biztosíthatja az egyéni, illetve a közösségi ártalmak és kockázatok csökkentését. Szükséges az alacsonyküszöbű szolgáltatások egységes minőségügyi rendszerének kialakítása. | X | X | |||||||||
| c) A szubsztitúciós kezelés elérhetőségének javítása, továbbá a szubsztitúciós kezelésben résztvevők számának növelése A 2005-2012 EU drogellenes stratégia hangsúlyozza, hogy jelentősen emelni kell a szubsztitúciós programok elérhetőségét és a kezelésben lévő opiáthasználók számát. A megfogalmazott célok elérésére a következő lépéséket ajánlott megvalósítani: - a már létező és működő drogambulanciák szakmai tevékenységének bővítése szubsztitúciós kezelési lehetőséggel; - a buprenorphin/naloxon-kezelés további bővítése; - a folyamatos képzési rendszerekben akkreditált szakmai képzés az orvosok, pszichológusok, szociális munkások stb. számára. | X | ||||||||||
| d) A droghasználat belgyógyászati és egyéb szövődményeinek kezelését biztosító ellátások fejlesztése A fertőző betegségekkel (HIV/AIDS-betegek, hepatitisz- stb. fertőzöttek), fogászati, kardiológiai és neurológiai problémákkal összefüggő egészségügyi ellátókapacitások biztosítása, elsősorban a nem addiktológiai és/vagy pszichiátriai specializációra irányuló orvosképzés és továbbképzés profiljának ez irányú bővítése révén. A járulékos kezelések finanszírozási feltételeinek megteremtése az egyes ellátási modalitásokban. | X | X | |||||||||
| e) Az országos surveillance-típusú, fertőző betegségeket monitorozó vizsgálatok folytatása az intravénás droghasználók körében | X | X | |||||||||
| f) A kábítószer-túladagolások megelőzését szolgáló komplex beavatkozások fejlesztése innovatív eszközök, információs és képzési rendszerek fejlesztése révén | X | ||||||||||
| 3. pillér Kínálat- csökkentés | Csökkenteni kell a drogok hozzáférhetőségét, valamint a drogok használatából és kereskedelméből fakadó egyéni és közösségi ártalmakat és kockázatokat. Az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásával biztosítani szükséges a társadalom közösségeinek legnagyobb fokú biztonságát a kábítószerek illegális előállítása, kereskedelme és a prekurzorok, kábítószerek és pszichotróp anyagok eltérítése elleni hatékonyabb fellépés segítségével. Emellett a droghasználattal kapcsolatos bűnelkövetés csökkentése érdekében mennyiségileg és minőségileg is fejleszteni kell a megelőzési programokat a közreműködő szervezetek számának és egymás közötti együttműködésének növelésével, a megvalósítás társadalmasításával a közösségi politikák keretében. E cél megvalósítása érdekében a bűnüldözés területén a kábítószerrel való visszaélés bűncselekményi körének kínálati oldali elkövetéseire kell összpontosítani. | ||||||||||
| A. | A kábítószer-kereskedelem, - terjesztés elleni fellépés hatékonyságának növelése | ||||||||||
| a) A hatékony fellépés érdekében megfelelő szervezeti változtatásokra, a szakemberek számának növelésére (minden szinten, de elsősorban a megyei rendőr-főkapitányságokon), a képzések számának növelésére, a nemzetközi együttműködések fejlesztésére, az ún. új típusú kábítószerek monitorozására, szükséges gyorsasággal történő azonosítására, kockázatelemzésére, valamint a szükséges és megfelelő jogi szabályozás módosítására van szükség. A szerek listára vétele során tudományos megalapozottsággal kell eljárni. Emellett szükség van az új típusú kábítószerek, valamint a már ismert anyag új, visszaélésszerű használatával kapcsolatos kockázatok és a szabályozásukkal kapcsolatban megtett lépések kommunikációjára. A Korai Jelzőrendszer (Early Warning System) működtetése mellett szükséges a piacon történő változásokról a hatóságok mellett a szakmai szervezeteket, az érintetteket is tájékoztatni. | |||||||||||
| b) Meg kell vizsgálni egy országos kábítószer-bűnözés elleni szolgálat felállításának lehetőségét. Szükség lehet egy egységes, a jelenlegi szervezetek technikai, személyi, anyagi bázisán létrehozott és továbbfejlesztett, Európa számos államában sikeresen működő, országos illetékességgel bíró kábítószer-bűnözés elleni hatóság felállítására, amely kizárólagos hatáskörrel végezné a kiemelt (jelenleg megyei hatáskörbe tartozó) visszaélés kábítószerrel bűncselekmények felderítését. Egy ilyen szervezet megalapítása többszörösére növelheti a kábítószer-bűnözés elleni fellépés eredményességét. | |||||||||||
| c) A nyomozati munka támogatása érdekében tovább kell fejleszteni a szakértői háttér személyi állományát és technikai felszereltségét, különös tekintettel az NBSZ rendelkezésére álló kapacitásokra. | |||||||||||
| d) Hatékonyabbá kell tenni a kábítószer-terjesztésből származó pénzek pénz- és tőkepiaci rendszeren keresztül történő tisztára mosása elleni fellépéseket. Növelni kell az ilyen illegális tevékenységből származó javak és pénzeszközök elkobzásának mértékét. | |||||||||||
| e) Rugalmas és innovatív eszközökkel, módszerekkel, megerősített erőforrásokkal, a fejlesztési feladatok összehangolásával kell az új kihívásokra reagálni, elsősorban az ún. párhuzamos piacok, valamint az internetalapú és a csomagküldő szolgálatok révén működtetett kábítószer-kereskedelem vonatkozásában. | X | ||||||||||
| f) Csökkenteni kell a különbséget a lefoglalt és a drogepidemiológiai és egyéb kutatási adatok alapján ténylegesesen a piacon jelen lévő becsült kábítószer-mennyiség között. | |||||||||||
| g) Növelni kell az illegális kábítószer-laboratóriumok felderítésére fordítható erőforrásokat. | |||||||||||
| h) Szükséges a leginkább kockázatokat okozó elkövetési módok és környezetek azonosítása, ezekkel szemben a bűnüldözés kiemelt nyomozati eszközeivel való fellépés, valamint a közösség érdekeit szolgáló rendészeti bűnmegelőzési beavatkozások és politikák erősítése. | |||||||||||
| i) Kiemelt figyelmet kell fordítani a lefoglalt kábítószerek biztonságos tárolására és megsemmisítésére. Ennek érdekében meg kell vizsgálni, hogy van-e jogszabályi lehetőség a lefoglalt kábítószerek mielőbbi megsemmisítésére és a jelenlegi bonyolult rendszer egyszerűsítésére. | |||||||||||
| j) Az ellenőrzött anyagokkal kapcsolatos hatósági feladatokat - ideértve az előzetes adatkérési és helyszíni hatósági ellenőrzéseket, valamint a monitorozást is - ki kell terjeszteni a pszichotróp anyagokról szóló, 1971. évi Egyezmény 3. és 4. jegyzékében szereplő nyugtató- és altatószerekre is. | |||||||||||
| k) Az elmúlt évek tapasztalatai alapján szükséges továbbá olyan jogszabályi változtatások előkészítése, bevezetése, amelyek lehetővé teszik, hogy konkrét ügyben, adott bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy részére, a megfelelő garanciák beépítése mellett, a folyamatban lévő büntetőeljárás bármely szakaszában vagy azt követően törvényes úton kedvezmény legyen adható. Így különösen az úgynevezett vádalku kiterjesztése a büntetőeljárás ügyészi, valamint bírósági szakaszára, enyhébb végrehajtási fokozatba helyezés, más ügyben vádelejtési lehetőség megteremtése, adott ügyben vagy ügyekre a tárgyalásról való lemondás kiterjesztése. | |||||||||||
| l) Fel kell lépni a kábítószer-fogyasztásra buzdító, a kábítószerek beszerzéséhez, előállításához segítséget nyújtó honlapok ellen. | X | ||||||||||
| m) A kereskedelmi kommunikációban korlátozni kell azokat a megjelenéseket, amelyek a különböző szerfogyasztáshoz kapcsolódó, azokat normalizáló hatásokat érhetnek el. | X | X | |||||||||
| n) Kábítószer-fogyasztással összefüggő közlekedési balesetek számának csökkentése érdekében fokozni kell a célzott közúti ellenőrzéseket, és meg kell teremteni a balesetet okozó gépkocsivezetők szűrésének lehetőségét. | X | ||||||||||
| B. | Együttműködések kialakítása, kutatás, képzés, értékelés | ||||||||||
| a) A bűnüldöző és büntető-igazságszolgáltatási intézményeknek fokozottabban együtt kell működnie a szociális és egészségügyi szférában tevékenykedőkkel az eljárás alá vont drogfogyasztók ellátásokba és támogató programokba irányításának elősegítése érdekében, a jogalkotónak pedig olyan támogató jogeszközöket kell kialakítania, melyek ezt a célt támogatják. | X | X | X | ||||||||
| b) A rendelkezésre álló nemzetközi tapasztalatok alapján meg kell vizsgálni a fogvatartottak ellátásba irányítási rendszere (arrest referral) bevezetésének lehetőségét, a bűnismétlés csökkentése és az eljárás alá vontak egészségi állapotának, valamint szociális integrációjának növelése érdekében. | X | X | X | ||||||||
| c) Más ellátókkal közösen kialakított programokra (esetmenedzsment) van szükség a drogfogyasztók támogatása érdekében azon kulcsfontosságú időszakokban (pl. a börtönből való szabadulás ideje), amikor a visszaesés és a bűnismétlés veszélye különösen magas. | X | X | |||||||||
| d) Növelni kell az együttműködést az egészségügyi és szociális ellátókkal, valamint az önkormányzatok képviselőivel és a civil szervezetekkel, egyházakkal a kábítószer-fogyasztással összefüggő, a helyi közösségek biztonságára kockázatot jelentő jelenségek kapcsán. Meg kell teremteni a biztonságos szórakozás szabályozási és szolgáltatási feltételeit, a biztonságos szabadidő-eltöltés lehetőségét, a szerfogyasztás által különösen érintett környezetek szociális integrációját és a helyi szektorközi együttműködés rendszereit. Mindenhol biztosítani kell a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokban a kínálatcsökkentési szervezetek képviseletét. | X | X | X | X | X | X | |||||
| e) Mivel a kábítószer-bűnözés a nemzetközi szervezett bűnözés része, a hatékony fellépéshez elengedhetetlen a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése. Biztosítani kell a kábítószer-bűnözés elleni rendőri egységek számára a napi szintű nemzetközi kapcsolattartást. A kapcsolattartás szorosabbá tétele céljából angol nyelven jól beszélő, tapasztalt nyomozók számának növelésére van szükség. | X | ||||||||||
| f) Meg kell erősíteni a pártfogók személyi állományát, valamint képzésekkel és más erőforrásokkal kell biztosítani tevékenységük hatékonyságát. | X | ||||||||||
| g) A kábítószer prekurzorokkal kapcsolatos visszaélések lehetőségének csökkentése érdekében a lehetséges illegális felhasználás és eltérítés elleni fellépést elsősorban a megelőzés oldaláról kell erősíteni. Ennek eszközrendszere egyrészt a korszerű engedélyezési és nyilvántartási rendszer, valamint a vegyipari cégek és kereskedők szervezeteinek bevonása a felvilágosító és megelőző munkába. | |||||||||||
| h) A büntető-igazságszolgáltatás intézményeinek és beavatkozásainak tudományos igényű, független értékelővel történő vizsgálatát mind módszertani, mind forrás oldalról meg kell teremteni. A kutatások eredményét szakmai vitákban kell feldolgozni, annak eredményeit és a megfelelő javaslatokat pedig a döntéshozó elé kell tárni. | X | ||||||||||
| i) Az oktatás területén a Rendőrtiszti Főiskola keretein belül ki kell dolgozni a kábítószerrel kapcsolatos rendészeti ismeretek külön tantárgyként történő oktatásának módját és lehetőségeit, valamint olyan speciális szakképzések rendszerét, melyek a szakember-utánpótlást elméleti és gyakorlati ismeretekkel, a szolgálatokkal és más együttműködő szervezetekkel szoros kapcsolatban biztosítják. | X | ||||||||||
| j) Szükséges fejleszteni és harmonizálni a bűnüldöző, nyomozó szervek helyzetértékelő/elemző, monitorozó rendszerét. | X |
