(3) A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 5. § f) pontjában a „(kizáró)” szövegrész hatályát veszti.
(4) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 7. § (1) bekezdésének első mondatában a „tartható fenn” szöveg helyébe a „tartható fenn, aki számára döntéshozatala segítése érdekében bíróság nem nevezett ki támogatót” szöveg, a 10. § (16) bekezdésének második mondatában és a 10/C. § (1) bekezdésének második mondatában a „cselekvőképes” szöveg helyébe a „cselekvőképes, döntéshozatalának segítésére a bíróság nem nevezett ki támogatót,” szöveg lép.
(5) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 121/C. § (5) bekezdésének f) pontjában az „a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében a cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(6) A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 16. § (2) bekezdésének b) pontjában az „és cselekvőképes legyen” szövegrész helyébe a „legyen, és egyetlen ügycsoport tekintetében se álljon cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt” szöveg, 2. számú mellékletében a „cselekvőképtelen tanuló” szövegrész helyébe a „cselekvőképtelen kiskorú tanuló” szöveg lép.
(7) Az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény 18. § (1) bekezdésének b) pontjában a „cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(8) A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény 21. § (2) bekezdésének b) pontjában a „cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(9) A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 2. § (4) bekezdésének c) pontjában, 5. § (1) bekezdésének g) pontjában, 26. § (3) bekezdésének b) pontjában és 26. § (7) bekezdésének f) pontjában a „cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(10) A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény 17. § (3) bekezdésének c) pontjában a „cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(11) A kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény 10. §-ában a „cselekvőképtelen vagy” szövegrész helyébe a „cselekvőképtelen kiskorú vagy a” szöveg lép.
40. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 37. § (1) bekezdésében a „, cselekvőképes, állandó belföldi lakóhellyel rendelkező, a rendfokozati állománycsoporthoz meghatározott iskolai végzettségű (szakképesítésű) magyar állampolgárral létesíthető, aki” szövegrész helyébe a „magyar állampolgárral létesíthető, aki egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt, állandó belföldi lakóhellyel rendelkezik, a rendfokozati állománycsoporthoz meghatározott iskolai végzettségű (szakképesítésű),” szöveg lép.
(2) A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 25. § (6) bekezdésének b) pontjában a „cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó” szöveg, a 31. § e) pontjában a „vagy hiánya miatt” szövegrész helyébe a „miatt bármely ügycsoport tekintetében” szöveg lép.
(3) A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 22. § (2) bekezdésének a) pontjában a „cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt áll, vagy a bíróság a számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót nevezett ki” szöveg lép.
(4) Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 24/C. § b) pontjában a „kizáró vagy” szövegrész hatályát veszti.
(5) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 27. § (5) bekezdésének a) pontjában a „cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(6) A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamaráról szóló 2000. évi LXXXIV. törvény 15. § (3) bekezdésének c) pontjában a „cselekvőképességét korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességét korlátozó” szöveg lép.
(7) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 151. § (6) bekezdésének f) pontjában az „a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében a cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(8) Az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló 2000. évi CXVI. törvény 5. § (2) bekezdésében a „cselekvőképes” szövegrész helyébe az „egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt, és számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót sem nevezett ki a bíróság” szöveg, 5. § (3) bekezdésében a „nem cselekvőképes” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt áll, vagy aki számára a döntéshozatal segítése érdekében a bíróság támogatót nevezett ki” szöveg, 6. § (4) bekezdésében a „nagykorú, cselekvőképes személy” szövegrész helyébe az „olyan nagykorú személy, aki egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt és számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót sem nevezett ki a bíróság” szöveg lép.
(9) A konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény 9. § (3) bekezdésében a „cselekvőképessége egyéb okból hiányzik vagy korlátozott” szövegrész helyébe a „korlátozottan cselekvőképes” szöveg, a 10. § (2) bekezdésében a „Cselekvőképtelen” szövegrész helyébe a „Kiskorú” szöveg, a 11. § (3) bekezdésében a „cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú” szövegrész helyébe a „vagy korlátozottan cselekvőképes” szöveg lép.
(10) A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 41. § (1) bekezdésében a „cselekvőképes, állandó belföldi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező, a rendfokozati állománycsoporthoz meghatározott iskolai végzettségű (szakképesítésű), magyar állampolgársággal rendelkező személlyel létesíthető, aki” szövegrész helyébe az „állandó belföldi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező, a rendfokozati állománycsoporthoz meghatározott iskolai végzettségű (szakképesítésű), magyar állampolgársággal rendelkező személlyel létesíthető, aki egyetlen ügycsoport tekintetében sem áll cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt,” szöveg lép.
41. § (1) A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 5. § (2) bekezdésében a „cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll, vagy gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelen [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 14. § (1) bekezdés, 15. § (1) bekezdés, 17. §]” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt áll, vagy a bíróság a számára a döntéshozatal segítése érdekében támogatót nevezett ki” szöveg lép.
(2) A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 11. § (4) bekezdésének a) pontjában a „cselekvőképtelen vagy” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében” szöveg lép.
(3) A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 30. § (1) bekezdésének b) pontjában a „cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe az „e tevékenység ellátására kiterjedően cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(4) A igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 3. § (1) bekezdésének első mondatában az „a)–d)” szövegrész helyébe az „a)–e) és g)” szöveg lép.
(5) A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 81. § (2) bekezdés b) pontjában az „és cselekvőképes legyen” szövegrész helyébe a „legyen, és egyetlen ügycsoport tekintetében se álljon cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt” szöveg lép.
(6) A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 12. § (4) bekezdés d) pontjában a „cselekvőképtelen” szövegrész helyébe a „cselekvőképtelen kiskorú” szöveg lép.
(7) A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 30. § b) pontjában a „cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(8) Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény 14. § (3) bekezdés c) pontjában a „cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe az „az egészségügyi tevékenységet magában foglaló ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(9) A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 61. § (4) bekezdés a) pontjában a „cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró” szövegrész helyébe a „bármely ügycsoport tekintetében cselekvőképességet korlátozó” szöveg lép.
(10) A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény 11. § (4) bekezdésében az „e)–k)” szövegrész helyébe az „e)–1)” szöveg, 11. § (6) bekezdésében a „h)–k)” szövegrész helyébe a „h)–1)” szöveg és 13. § (1) bekezdésének c) pontjában az „e)–k)” szövegrész helyébe az „e)–l)” szöveg lép.
(11) A humángenetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működésének szabályairól szóló 2008. évi XXI. törvény 8. § (2) és (8) bekezdésében a „korlátozottan cselekvőképes személy” szövegrész helyébe a „korlátozottan cselekvőképes kiskorú és az a nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét úgy korlátozta, hogy a korlátozás kiterjed a genetikai adataival összefüggő jogok gyakorlására,” szöveg, a „Cselekvőképtelen” szövegrész helyébe a „Cselekvőképtelen kiskorú és az olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy helyett, akinek gondnokát a bíróság önálló eljárásra feljogosította” szöveg, 9. § (4) bekezdésében a „Korlátozottan cselekvőképes személy” szövegrész helyébe a „Korlátozottan cselekvőképes kiskorú és az a nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét úgy korlátozta, hogy a korlátozás kiterjed a genetikai adataival összefüggő jogok gyakorlására,” szöveg, 9. § (5) bekezdésében a „cselekvőképtelen személy helyett” szövegrész helyébe a „cselekvőképtelen kiskorú és az olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy helyett, akinek gondnokát a bíróság önálló eljárásra feljogosította” szöveg, 13. § (3) bekezdésében a „cselekvőképtelen személyen” szövegrész helyébe a „cselekvőképtelen kiskorú és az olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személyen, akinek gondnokát a bíróság önálló eljárásra feljogosította”, valamint az „a cselekvőképtelen személy” szövegrész helyébe „az érintett személy” szöveg, 13. § (4) bekezdésében az „a cselekvőképtelen személyen” és a „cselekvőképtelen személyen” szövegrészek helyébe az „a (3) bekezdésben meghatározott személyen” szöveg lép.
(12) A egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36/E. § (1) bekezdés a) pontjában a „nem cselekvőképtelen nagykorú kérelmező által közjegyző előtt közösen tett azon nyilatkozatot, hogy egymással a Polgári Törvénykönyv” szövegrész helyébe a „nagykorú kérelmező által közjegyző előtt közösen tett azon nyilatkozatot, hogy egymással a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.)” szöveg, 36/F. § (3) bekezdésének második mondatában a „kérelmező” szövegrész helyébe a „kérelmező és a gondnok” szöveg lép.
42. § (1) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § (1) Érvénytelen annak a nagykorú személynek a házassága, akinek cselekvőképességét a bíróság a házasságkötésre vonatkozó jognyilatkozat tételében korlátozta és a házasságot a gyámhatóság engedélye nélkül kötötte.
(2) A gyámhatóság a cselekvőképességében a házasságkötésre vonatkozó jognyilatkozat tekintetében korlátozott nagykorú személynek a házasságkötésre indokolt esetben engedélyt adhat.
(3) A cselekvőképességében korlátozott személy házassága a korlátozás megszüntetését követő hat hónap elteltével a házasság megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett házastárs a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg, vagy kérelmére a bíróság a más jogosult által korábban ezen ok miatt megindított pert megszünteti.”
(2) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 11. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor olyan állapotban volt, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzott.
(2) A házasság a házastárs belátási képességének visszanyerésétől számított hat hónap elteltével, a házasság megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett házastárs a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg.”
(3) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 15. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nagykorúság elérése után a kiskorúság miatt, illetve a cselekvőképesség korlátozásának bíróság általi megszüntetése után a cselekvőképesség korlátozása miatt – a gyámhatósági engedély hiányában – kizárólag az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására, akinek személyében az érvénytelenség oka fennállott. Ezt a pert a jogosult csak a nagykorúság elérésétől, illetve a cselekvőképesség korlátozásának megszüntetésétől számított hat hónapon belül indíthatja meg.
(2) A belátási képesség átmeneti hiánya miatt kizárólag az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására, aki a házasságkötéskor olyan állapotban volt, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzott. A pert a belátási képesség visszanyerése után hat hónapon belül lehet megindítani attól a naptól kezdődően, amikor a házastárs a belátási képességét visszanyerte. Ha a házastárs a belátási képességének visszanyerése előtt meghalt, a házastárs halálától számított hat hónapon belül a házasság érvénytelenségének megállapítása iránt az ügyész indíthat pert.”
(4) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § A házasság érvénytelenítése iránt a pert a jogosultnak személyesen kell megindítania. Maga indíthat pert a korlátozottan cselekvőképes házastárs akkor is, ha cselekvőképességét a bíróság a házassággal összefüggő jognyilatkozatok tekintetében korlátozta.”
(5) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § A házasság felbontása iránt a házastársnak a pert a másik házastárs ellen, személyesen kell megindítania. Maga indíthat pert az is, akinek cselekvőképességét a bíróság a házassággal összefüggő jognyilatkozatok tekintetében korlátozta.”
(6) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 37. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A nyilatkozatot csak személyesen lehet megtenni. A cselekvőképességében korlátozott kiskorú személy elismerő nyilatkozata csak akkor érvényes, ha ahhoz törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes képviselő a nyilatkozattételben tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja. Annak a nagykorú személynek, akinek cselekvőképességét a bíróság a származás megállapításával kapcsolatos jognyilatkozat-tételében korlátozta, az elismerő nyilatkozata csak a gyámhatóság hozzájárulásával érvényes.”
(7) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 44. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja. Az a nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét származás megállapításával kapcsolatos jognyilatkozat tételében korlátozta, a pert a gyámhatóság hozzájárulásával indíthatja meg, vagy nevében az ügyész is eljárhat.”
(8) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 47. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Örökbefogadó csak az a cselekvőképes, nagykorú személy lehet, aki – a külön jogszabályban meghatározott – örökbefogadás előtti tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon eredménnyel részt vett és személyisége, valamint körülményei alapján – a gyámhivatal örökbefogadás előtti eljárása során hozott határozata értelmében – alkalmas a gyermek örökbefogadására, továbbá a gyermeknél legalább 16, legfeljebb 45 évvel idősebb. A rokoni, illetve a házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől, illetve a felkészítő tanfolyam elvégzésétől el kell tekinteni.”
(9) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 48. § (5) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nincs szükség]
„e) sem a szülő, sem a házastárs hozzájárulására, ha ismeretlen helyen távol van.”
(10) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 53/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nincs szükség sem a vér szerinti szülő, sem az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatására, ha ismeretlen helyen távol van vagy meghallgatása elháríthatatlan akadályba ütközik.”
(11) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 59. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Annak a nagykorú személynek, akinek cselekvőképességét a bíróság az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok megtételében korlátozta, az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatához a gyámhatóság hozzájárulása szükséges.”
(12) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 90. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szülői felügyelet megszüntetése, valamint visszaállítása iránt a cselekvőképtelen gyermek helyett a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthat pert. A korlátozottan cselekvőképes gyermek a pert törvényes képviselője hozzájárulásával maga indíthatja meg. A szülői felügyelettel kapcsolatos jognyilatkozatok tételében cselekvőképességében korlátozott nagykorú szülő a gyámhatóság hozzájárulásával indíthat pert.”
(13) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 91. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Szünetel a szülői felügyelet, ha]
„a) a szülő kiskorú, kivéve a tizenhatodik életévét betöltött személy gondozási, nevelési jogát és kötelezettségét, vagy ha a szülő cselekvőképességét a bíróság szülői felügyelettel kapcsolatos jognyilatkozat tételében korlátozta,”
43. § (1) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 225. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Eseti gondnokot kell rendelni akkor is,]
„a) ha sürgősen kell intézkedni, és a korlátozottan cselekvőképes személynek nincs törvényes képviselője, vagy annak személye nem állapítható meg, továbbá”
(2) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 481. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A szerződés a megbízás teljesítése nélkül is megszűnik, ha]
„c) a megbízó vagy a megbízott a megbízás tárgyával összefüggő ügycsoport vonatkozásában korlátozottan cselekvőképessé válik;”
(3) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 482. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A megbízott a felmondás, a megbízó halála vagy a megbízás tárgyával összefüggő ügycsoport vonatkozásában korlátozottan cselekvőképessé válása esetén a szerződés megszűnése után is köteles a megbízó érdekének védelmében a halaszthatatlan intézkedéseket mindaddig megtenni, amíg a megbízó vagy jogutódja az ügy intézéséről gondoskodni nem képes.”
(4) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 624. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú, valamint az a korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét vagyonával való rendelkezésében korlátozta, csak közvégrendeletet tehet; végrendelete érvényességéhez sem a törvényes képviselő hozzájárulása, sem a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.”
(5) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 631. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, ha a tanú]
„b) kiskorú vagy olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét úgy korlátozta, hogy az kizárja tanúkénti közreműködését;”
(6) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 656. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„656. § Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy, valamint a cselekvőképességét illetően a vagyonjogi jognyilatkozatok megtétele tekintetében korlátozottan cselekvőképes örökhagyó öröklési szerződésének érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, továbbá, hogy a szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült. Jogszabály az öröklési szerződés érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötheti.”
44. § A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. § (1) A területi kamara és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogi személy: jogai és kötelezettségei lehetnek, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek; jogosult az állami címer használatára.
(2) A területi kamara és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogképessége az azt létrehozó törvény szerinti megalakulástól az azt megszüntető törvény szerinti megszüntetésig tart.
(3) A területi kamara és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara kötelezettségeiért saját vagyonával felel, alapítója vagy tagja (tagjai) tartozásaiért nem felelnek.
(4) A területi kamara és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara feladat- és hatáskörében, illetve tevékenységi körében eljáró természetes személy (alkalmazott, tag, vezető tisztségviselő) magatartása a területi kamara, illetve a Magyar Országos Közjegyzői Kamara eljárásának minősül, és az ennek során okozott kárért, illetve nem, vagyoni sérelemért harmadik személyekkel szemben a jogi személy tartozik felelősséggel.
(5) A területi kamarára és a Magyar Országos Közjegyzői Kamarára a nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályok kivételével – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(6) A közjegyző a kinevezésével a területi kamara tagjává válik. A közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes a kamarai névjegyzékbe történő bejegyzésével válik a területi kamara tagjává.”
45. § A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 249. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„249. § (1) A végrehajtók önkormányzati szerve: a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (röviden: kamara), amelynek székhelye Budapest.
(2) A kamara jogi személy: jogai és kötelezettségei lehetnek, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek; jogosult az állami címer használatára.
(3) A kamara jogképessége az azt létrehozó törvény szerinti megalakulástól az azt megszüntető törvény szerinti megszüntetésig tart.
(4) A kamara kötelezettségeiért saját vagyonával felel, alapítója vagy tagja (tagjai) tartozásaiért nem felelnek.
(5) A kamara feladat- és hatáskörében, illetve tevékenységi körében eljáró természetes személy (alkalmazott, tag, vezető tisztségviselő) magatartása a kamara eljárásának minősül, és az ennek során okozott kárért, illetve nem, vagyoni sérelemért harmadik személyekkel szemben a jogi személy tartozik felelősséggel.
(6) A kamarára a nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályok kivételével – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(7) Az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtó-helyettes és az önálló bírósági végrehajtójelölt a kinevezésével, illetve a végrehajtó-helyettesi vagy végrehajtójelölti névjegyzékbe történő felvételével a kamara tagjává válik.”
46. § (1) Az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény 1. §-a a következő (3)–(7) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A területi kamara és a MISZK jogi személy: jogai és kötelezettségei lehetnek, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek; jogosult az állami címer használatára.
(4) A területi kamara és a MISZK jogképessége az azt létrehozó törvény szerinti megalakulástól az azt megszüntető törvény szerinti megszüntetésig tart.
(5) A területi kamara és a MISZK kötelezettségeiért saját vagyonával felel, alapítója vagy tagja (tagjai) tartozásaiért nem felelnek.
(6) A területi kamara és a MISZK feladat- és hatáskörében, illetve tevékenységi körében eljáró természetes személy (alkalmazott, tag, vezető tisztségviselő) magatartása a területi kamara, illetve a MISZK eljárásának minősül, és az ennek során okozott kárért, illetve nem, vagyoni sérelemért harmadik személyekkel szemben a jogi személy tartozik felelősséggel.
(7) A területi kamarára és a MISZK-re a nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályok kivételével – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”
(2) Az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény 5. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A területi kamara képviseleti, ügyintézői szervezettel és önálló költségvetéssel rendelkezik, és a működési területén képviseli a szakértők érdekeit, gondoskodik a jogaik védelméről, ellátja az alapszabályban meghatározott feladatokat.”
47. § Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 12. §-a a következő (4)–(8) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A kamara és a Magyar Ügyvédi Kamara jogi személy: jogai és kötelezettségei lehetnek, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek; jogosult az állami címer használatára.
(5) A kamara és a Magyar Ügyvédi Kamara jogképessége az azt létrehozó törvény szerinti megalakulástól az azt megszüntető törvény szerinti megszüntetésig tart.
(6) A kamara és a Magyar Ügyvédi Kamara kötelezettségeiért saját vagyonával felel, alapítója vagy tagja (tagjai) tartozásaiért nem felelnek.
(7) A kamara és a Magyar Ügyvédi Kamara feladat- és hatáskörében, illetve tevékenységi körében eljáró természetes személy (alkalmazott, tag, vezető tisztségviselő) magatartása a kamara, illetve a Magyar Ügyvédi Kamara eljárásának minősül, és az ennek során okozott kárért, illetve nem vagyoni sérelemért harmadik személyekkel szemben a jogi személy tartozik felelősséggel.
(8) A kamarára és a Magyar Ügyvédi Kamarára a nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályok kivételével – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”
48. § A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 14. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„b) civil szervezet: az egyesülési jogról szóló törvény alapján létrejött társadalmi szervezet, valamint az alapítvány, illetve e szervezetek jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége (kivéve a pártot, a párt által alapított alapítványt, a párt részvételével létrehozott egyesületet, a létesítő okirata szerint munkaadói, munkavállalói vagy gazdasági érdekképviseletet ellátó szervezetet, a biztosító egyesületet és a közalapítványt);”
49. § (1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 77/B. § (2) és (3) bekezdésében a „gazdálkodó szervezet” szövegrész helyébe a „jogi személy, vagy a jogi személyiség nélküli jogalany” szöveg lép.
(2) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 64/F. § (4) bekezdésében a „gazdálkodó szervezeteknél és más jogi személyeknél” szövegrész helyébe a „jogi személyeknél, jogi személyiség nélküli szervezeteknél” szöveg lép.
(3) Az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény 10. § (1) bekezdésében a „(Ptk. VI. fejezetének 9. pontja)” szövegrész hatályát veszti.
(4) A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi XLIX. törvény 29. § (1) bekezdésében a „szervezet” szövegrész helyébe a „jogi személy” szöveg, 29. § (3) bekezdésének első mondatában a „gazdálkodó szervezetek” szövegrész helyébe a „jogi személyek” szöveg lép.
(5) A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény 17. § (4) bekezdésében a „gazdálkodó szervezetet alapíthat, illetve vállalkozásban vehet részt” szövegrész helyébe az „önkormányzati költségvetési szervet, törvény rendelkezése szerint egyéb szervezetet alapíthat” szöveg lép.
(6) A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 86. § (2) bekezdése bevezető szövegének első mondatában a „(Ptk. 61–64. §)” szövegrész hatályát veszti.
(7) A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 34. § (4) bekezdésében a „gazdálkodó szervezetek” szöveg helyébe az „egyéb szervezetek” szöveg, 36. § (2) bekezdésének első és második mondatában a „gazdálkodó szervezetek” szövegrész helyébe a „vállalkozások” szöveg lép.
(8) A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény 4. § 9. pontjában a „Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény” szövegrész helyébe a „Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.)” szöveg lép.
(9) A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 3. § 38. pontjában a „gazdálkodó szervezetet” szövegrész helyébe a „jogi személyt vagy jogi személyiség nélküli jogalanyt” szöveg, 3. § 44. pontjában a „gazdálkodó szervezetnek [Ptk. 685. § c)]” szövegrész helyébe a „jogi személynek, jogi személyiség nélküli jogalanynak” szöveg, 24. § (2) bekezdésének második mondatában és 170. § (1) bekezdésének 10. pontjában a „vagy gazdálkodó szervezet” szövegrész helyébe a „, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany” szöveg, a 62. § (1) bekezdésének a) pontjában a „gazdálkodó szervezet” szövegrész helyébe a „jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany” szöveg lép.
(10) A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 36. § (1) bekezdésének a) pontjában a „gazdálkodó szervezet” szövegrész helyébe a „jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany” szöveg lép.
50. § A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 1991. július 1-je előtti rendszeréből származó állami kötelezettségek teljesítésével összefüggő kártérítéssel kapcsolatos peres eljárásokban a Magyar Állam perbeli képviseletét, valamint a visszkereseti igényeknek a belföldi és külföldi károkozókkal, illetve a károkozók felelősségbiztosítójával szembeni érvényesítését a Magyar Államkincstár látja el.
51. § A költségvetési szervek vagyonbiztosítása alapján az 1971. január 1. napja előtt gépjárművel okozott káreseményekkel összefüggésben a költségvetést terhelő kártérítéssel kapcsolatos peres eljárásokban a Magyar Állam perbeli képviseletét, valamint a visszkereseti igényeknek a belföldi és külföldi károkozókkal, illetve a károkozók felelősségbiztosítójával szembeni érvényesítését a Magyar Államkincstár látja el.
52. § Hagyatéki eljárásban a Magyar Államot mint örököst megillető jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja, valamint teljesíti a hagyatékkal kapcsolatos kötelezettségeket.
53. § Az állam bírósági, hatósági határozattal történő kártalanítás nélküli tulajdonszerzése esetén a helytállási kötelezettséggel kapcsolatos polgári jogi jogviszonyokban a Magyar Államot a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képviseli.
54. § Az e törvény 50–53. §-ában foglalt rendelkezéseket a Ptk. hatálybalépésének időpontjában folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
55. § (1) Üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetén egyszerűsített követelésrendezési eljárásnak van helye. Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben megfelelően alkalmazni kell a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvénynek a végelszámolásra vonatkozó szabályait.
(2) Az egyszerűsített követelésrendezési eljárás megindításáról az alapítvány alapítója (ide értve a Ptk. 2:64. § alapján erre feljogosított alapítói joggyakorlót is; a továbbiakban együtt: alapító) határoz és az eljárás lefolytatására az alapítvány kezelőjének (a továbbiakban: kezelő) tagjai közül kéttagú elszámoló bizottságot választ. Ha az alapító nem tud elszámoló bizottságot választani, annak tagjait – az alapító kérelmére – a bíróság jelöli ki. Az eljárás során az elszámoló bizottság a kezelő hatáskörét gyakorolja.
(3) Az egyszerűsített követelésrendezési eljárás kezdő időpontja az eljárás megindításáról szóló alapítói határozat kelte. Az elszámoló bizottság az eljárás megindításáról szóló alapítói határozatot legkésőbb a határozat meghozatalától számított 3 munkanapon belül köteles írásban megküldeni
a) az alapítványt nyilvántartó megyei (fővárosi) bíróságnak,
b) az alapítvány törvényességi felügyeletét ellátó ügyészségnek,
c) az alapítvány számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatónak,
d) az alapítvány székhelye szerint illetékes adó- és vámhatóságnak, társadalombiztosítási igazgatási szerveknek,
e) a közhiteles nyilvántartást vezető szerveknek, ha azok nyilvántartásában szerepel az alapítvány vagyonát képező vagyontárgy,
f) a területileg illetékes munkaerőpiaci szervnek, amennyiben az alapítványnak van foglalkoztatottja,
g) azon jogi személyek legfőbb szervének, amelyekben az alapítvány tagsági (részvényesi) jogviszonyban van,
h) ha az alapítvány ellen közigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban, az eljáró szerveknek.
(4) Az egyszerűsített követelésrendezési eljárás megindításának kezdőnapjával az alapítvány valamennyi tartozása – a bankhitelt és járulékait kivéve – lejárttá válik. Az eljárás megindításáról az elszámoló bizottság az alapítvány honlapján vagy legalább egy országos napilapban tájékoztatást tesz közzé, továbbá közvetlenül, írásban is értesíti az alapítvány ismert hitelezőit. Az értesítésnek tartalmaznia kell
a) a követelésrendezési eljárás alatt álló alapítvány nevét, székhelyét, nyilvántartási számát,
b) a követelésrendezési eljárást elrendelő alapítói határozatot,
c) az elszámoló bizottság tagjainak nevét és levelezési címét,
d) az ismert hitelezőknek szóló felhívást, hogy követeléseiket az írásbeli értesítés kézhezvételétől számított 40 napon belül – az ismeretlen hitelezők pedig a tájékoztatás közzétételétől számított 40 napon belül – az elszámoló bizottságnak írásban jelentsék be, csatolva a követelést megalapozó okiratokat is. A határidő elmulasztása jogvesztő.
(5) Az alapítványi nyilvántartó megyei (fővárosi) bíróság a (4) bekezdés szerinti értesítést követő 3 munkanapon belül bejegyzi a nyilvántartásba az egyszerűsített követelésrendezési eljárás megindításának tényét és az alapítvány nevét „e.k.e” toldattal látja el. Az alapítvány ezt követően a nevét csak az említett toldattal használhatja.
56. § (1) Az elszámoló bizottság ellátja az alapítvány jogutód nélküli megszűnésével összefüggő feladatokat, így különösen:
a) az alapítvány kezelőjétől átveszi az alapítvány vagyonát és iratanyagát, gondoskodik a vagyon kezeléséről,
b) kezdeményezi az alapítvány által kötött szerződések megszüntetését,
c) nyitó követelésrendezési eljárási mérleget készít,
d) nyilvántartásba veszi a hitelezői követeléseket és azokról a hitelezői igénybejelentési határidő leteltét követően 30 napon belül jegyzéket készít, ennek során elkülönítve mutatja ki a vitatott követeléseket, a vitatott követelésekre tartalékot képez, továbbá az említettek alapján szükség szerint korrigált nyitó követelésrendezési eljárási mérleget készít,
e) jegyzéket készít az alapítvány ügyiratairól,
f) érvényesíti az alapítvány követeléseit, kezdeményezi azok behajtását vagy – ha az igényérvényesítés a követelések értékéhez képest aránytalanul hosszú időt venne igénybe – a követeléseket nyilvános pályáztatással értékesíti,
g) nyilvános eljárásban (pályáztatással vagy árverésen) értékesíti az értékesíthető vagyontárgyakat,
h) selejtezi vagy karitatív célra, közhasznú szervezeteknek térítés nélkül átadja azokat a vagyoni elemeket, amelyeknél a vagyontárgy értékesítési költségei meghaladnák az értékesítésből származó várható bevételt,
i) elkészíti a hitelezők kielégítését követően fennmaradó vagyoni jegyzéket.
(2) Az elszámoló bizottság az eljárás lefolytatása során szakértőket vehet igénybe. A szakértő számlával igazolt költségeit és díját az egyszerűsített követelésrendezési eljárás költségei között kell elszámolni.
57. § (1) Az alapítvány követeléseinek érvényesítése és tartozásainak kiegyenlítése után az elszámoló bizottság zárómérleget, záró adóbevallást, vagyonfelosztási javaslatot, valamint az egyszerűsített követelésrendezési eljárásban folytatott tevékenységéről jelentést készít. A zárómérleggel összefüggésben készített vagyonfelosztási javaslatot az alapítónak a Ptk. 2:55. §-a szerinti határozata szerint kell elkészíteni.
(2) Ha az alapító az elszámoló bizottság által készített záró adóbevallást, vagyonfelosztási javaslatot és az egyszerűsített követelésrendezésről készített jelentést elfogadja, az egyszerűsített követelésrendezési eljárást határozattal befejezettnek nyilvánítja, és erről értesíti az alapítványt nyilvántartó bíróságot. A bíróság a benyújtott iratok alapján hozza meg a Ptk. 2:70. § (3) bekezdés szerinti határozatát az alapítvány törléséről.
58. § (1) Ha a korrigált nyitó követelésrendezési eljárási mérleg alapján megállapítható, hogy az alapítvány vagyona a hitelezők követeléseinek fedezésére nem elegendő, erről az elszámoló bizottság haladéktalanul értesíti az alapítvány alapítóját. Amennyiben az alapító – vagy az alapító jóváhagyása alapján más személy – a hiányzó összeget 30 napon belül nem bocsátja az elszámoló bizottság rendelkezésre, az elszámoló bizottság haladéktalanul köteles felszámolási eljárást indítani. A felszámolási eljárás megindítására és lefolytatására a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) rendelkezéseit a (2)–(7) bekezdések szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Ha a felszámolás elrendelésére az (1) bekezdés szerinti kérelemre kerül sor, a Cstv. 25–27. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni.
(3) Ahol a Cstv. adós szervezetet említ, azon az üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató alapítványt is érteni kell. Ahol a Cstv. az adós szerv legfőbb szervét említi, azon az alapítvány alapítóját kell érteni. Ahol a Cstv. az adós szerv vezetőjét említi, azon az alapítvány kezelőjét (kuratóriumi tagjait) kell érteni. Ahol a Cstv. az adóst nyilvántartó cégbíróságot említi, ott az alapítványt nyilvántartó megyei (fővárosi) bíróságot kell érteni. Az alapítvány felszámolását fizetésképtelenség esetén a hitelező is kérheti.
(4) A Cstv. 33/A. §-a és 63. § (3) bekezdése szerinti pereket az alapítvány kezelője (kuratóriumi tagjai) ellen kell megindítani. A Cstv. 33. § (2) bekezdése, 33/A. § (1) bekezdése és a 63/B. § (6) bekezdése szerinti kezesi felelősségre vonatkozó rendelkezések az alapítóval szemben abban az esetben alkalmazhatók, ha az a kezelő kijelölésével kapcsolatos alapítói jogokat fenntartotta magának, és a kezelő felelősségét megalapozó tények ismeretében az alapítvány cél szerinti működésének helyreállítása érdekében szükséges intézkedések megtételét elmulasztotta. A Cstv. 63/A. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni. A Cstv. 63/B. § (6) bekezdése szerinti esetekben az alapítvány kezelő szervét (kuratóriumi tagjait) – követelésrendezési eljárás alatti mulasztások esetében pedig az elszámoló bizottságot – kell a felszámolási eljárás költségeinek viselésére kötelezni.
(5) A felszámolási eljárás alatt az alapítvány tevékenységének folytatására, a felszámolási eljárás során egyezség megkötésére, valamint a felszámolási eljárás megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha azt az alapítvány alapítója is jóváhagyja.
(6) A felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen az alapítvány alapítója is nyújthat be kifogást.
(7) Az alapítványnak a felszámolás körébe tartozó vagyonából a Cstv.-nek a tartozások kifizetésének sorrendjére vonatkozó 57. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagján az alapítvány alapítóját, a szervezet vezető tisztségviselőjén az alapítvány korábbi kezelőjét (kuratóriumi tagjait) kell érteni.
59. § (1) Üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetén végelszámolásnak van helye. Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben megfelelően alkalmazni kell a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Ctv.) a végelszámolásra vonatkozó szabályait is. A végelszámolással összefüggő peres és nemperes eljárásokban az alapítvány székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jár el. Végelszámolóként az alapító által az alapítvány kezelőjének tagjai közül választott személy jár el. Ahol a Ctv. céget említ, azon az üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató alapítványt kell érteni. Ahol a Ctv. legfőbb szervet említ, azon az alapítvány alapítóját kell érteni. Ahol a Ctv. a cég korábbi vezető tisztségviselőjét említi, azon az alapítvány kezelőjét (kuratóriumi tagjait) kell érteni.
(2) Ha a végelszámolás során megállapítható, hogy az alapítvány vagyona a hitelezők követeléseinek fedezésére nem elegendő, erről a végelszámoló haladéktalanul értesíti az alapítvány alapítóját. Amennyiben az alapító – vagy az alapító jóváhagyása alapján más személy – a hiányzó összeget 30 napon belül nem bocsátja a végelszámoló rendelkezésre, a végelszámoló haladéktalanul köteles felszámolási eljárás megindítását kezdeményezni az alapítvány székhelye szerinti megyei (fővárosi) bíróságnál.
(3) Az üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató alapítvány felszámolását a hitelező is kérheti.
(4) A felszámolási eljárás megindítására és lefolytatására a Cstv. rendelkezéseit az 58. § (3)–(7) bekezdések szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
60. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az alapítvány egyszerűsített követelésrendezésének számviteli feladatait, valamint az alapítvány vagyonának az egyszerűsített követelésrendezési eljárás során történő értékesítésére vonatkozó szabályokat rendeletben állapítsa meg.
61. § A Ptk. alapítványra vonatkozó rendelkezéseit a Ptk. hatálybalépését követően bírósági nyilvántartásba vett alapítványra kell alkalmazni.
62. § (1) Az 1987. szeptember 1-je előtti alapítványrendelést közérdekű célra való kötelezettségvállalásnak kell tekinteni, melyre a közérdekű célra való kötelezettségvállalás 1987. augusztus 31-én hatályos szabályait kell alkalmazni.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti alapítványrendelés végrendelettel történt, azt közérdekű meghagyásnak kell tekinteni, melyre a közérdekű meghagyás 1987. augusztus 31-én hatályos szabályait kell alkalmazni.
(3) A kötelezett a közérdekű célra való kötelezettségvállalást az alapítvány létrehozására vonatkozó szabályok szerint alapítvánnyá alakíthatja át.
63. § (1) A pártok működését segítő tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról szóló 2003. évi XLVII. törvény 3. § (1) bekezdésében a „Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény” szövegrész helyébe a „Polgári Törvénykönyv” szöveg lép, 3. § (7) bekezdésében a „Nem minősül a Ptk. 74/C. § (3) bekezdése szerinti meghatározó befolyásnak, ha a kezelő szerv tagja az alapító párt tagja.” szövegrész hatályát veszti, 5. § (6) bekezdésében a „hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 91/A. §-ának” szövegrész helyébe a „2:59. §” szöveg lép.
(2) A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 14. § b) pontjában a „Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény” szövegrész helyébe a „Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.)” szöveg lép.
64. § Nem vagyoni sérelemből eredő, sérelemdíj iránti igények a személyhez fűződő jogoknak a Ptk. hatálybalépését követő megsértéséből eredően érvényesíthetők.
65. § (1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a bíróság az (1) bekezdés szerinti feladatának nem tesz eleget, a fél a Polgári Törvénykönyvben (a továbbiakban: Ptk.) a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket érvényesítheti. Az igény elbírálása során a bíróság soron kívül jár el.”
(2) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 23. § (1) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak]
„g) a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek, ideértve az e jogok megsértésével összefüggésben okozott károk megtérítése iránt indított pereket is, ha az előbbiekkel együtt vagy azok folyamán indítják meg;”
(3) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 342. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Közhatalmat gyakorló vagy közfeladatot ellátó személy jóhírnevének és becsületének a közhatalom gyakorlásával, illetve a közfeladat ellátásával összefüggésben való megsértése esetén a határidőben kért helyreigazítás közlését akkor is meg lehet tagadni, ha a jogsértő nyomban igazolja, hogy az eljárása nem volt szándékos vagy súlyosan gondatlan.”
(4) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 345. § (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják. Bizonyítás felvételének helye lehet a felperes által nyomban felajánlott bizonyítékokra is. A tárgyalást – legfeljebb nyolc napra – csak akkor lehet elhalasztani, ha ezt a felperes kéri, vagy a már feltárt bizonyítékok a bizonyítás eredményességét valószínűsítik.
(3) Ha a sajtóhelyreigazításra irányuló keresetet a közhatalmat gyakorló vagy közfeladatot ellátó személy jóhírnevének és becsületének a közhatalom gyakorlásával, illetve a közfeladat ellátásával összefüggésben való megsértése miatt terjesztik elő, az alperes akkor is mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt szándékos vagy súlyosan gondatlan.”
(5) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 345. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, ítéletében az alperest határidő kitűzésével a bíróság által megállapított szövegű helyreigazítás közlésére és a felmerült költségek viselésére kötelezi.”
66. § A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 12. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nevelési-oktatási intézmény, valamint a tanuló közötti eltérő megállapodás hiányában a tanuló jogutódjaként a nevelési-oktatási intézmény szerzi meg a tulajdonjogát minden olyan, a birtokába került dolognak, amelyet a tanuló állított elő a tanulói jogviszonyából, kollégiumi tagsági viszonyából eredő kötelezettségének teljesítésével összefüggésben, feltéve, hogy az annak elkészítéséhez szükséges anyagi és egyéb feltételeket a nevelési-oktatási intézmény biztosította. A tanulót díjazás illeti meg, ha a nevelési-oktatási intézmény a tulajdonába került dolog értékesítésével, hasznosításával bevételre tesz szert. Ha az előállított dolog külön törvényben meghatározott szellemi alkotás, e rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szellemi alkotás átadására a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott szellemi alkotás munkáltató részére történő átadására vonatkozó rendelkezéseket, a dolog őrzésre pedig egyebekben a Polgári Törvénykönyv felelős őrzésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”
67. § A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 165. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„165. § A fegyveres szerv a 162. § (1) bekezdésén, továbbá a 164. § (1) és (4) bekezdésén alapuló felelőssége alapján a hivatásos állomány tagjának elmaradt jövedelmét, a vagyonában beálló értékcsökkenést, az őt ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges célszerű és ésszerűen indokolt költségeit köteles megtéríteni, illetve sérelemdíjat köteles fizetni.”
68. § A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 60. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Természeti érték, terület, valamint védett természeti terület veszélyeztetése, károsítása esetén az ügyész közérdekből keresetet indíthat a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel vagy mulasztással okozott környezeti kár megtérítése iránt. A megítélt kártérítést a környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat részére kell megfizetni.”
69. § Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 85. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkáltató a 83–84. §-okon alapuló felelőssége alapján az igazságügyi alkalmazottnak az elmaradt jövedelmét, a vagyonában beálló értékcsökkenést, az őt ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges célszerű és ésszerűen indokolt költségeit köteles megtéríteni, illetve sérelemdíjat köteles fizetni.”
70. § A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 94. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szerzői jog megsértése esetén a szerző a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. Az e törvényben szabályozott személyhez fűződő joga megsértése esetén a szerző a polgári jog általános szabályai szerint sérelemdíjat is követelhet.”
71. § (1) A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 183. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Honvédség – az e fejezetben foglaltak figyelembevételével – vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel azért a kárért és nem vagyoni sérelemért, amely az állomány tagjának a szolgálati viszonyával összefüggésben keletkezett.”
(2) A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 186. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„186. § A Honvédség a 183. § (1) bekezdésén, továbbá a 185. §-ban meghatározott felelőssége alapján az állomány tagjának az elmaradt jövedelmét, a vagyonában beálló értékcsökkenést, az őt ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges célszerű és ésszerűen indokolt költségeit köteles megtéríteni, illetve sérelemdíjat köteles fizetni.”
72. § (1) Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 40/A. § (4) bekezdésében a „Ptk. 81. §-ában” szövegrész helyébe a „Ptk.-ban” szöveg lép.
(2) A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 4. § (3) bekezdésének a) pontjában a „Ptk. 81. § (2) bekezdésében” szövegrész helyébe a „Polgári Törvénykönyvben (a továbbiakban: Ptk.)” szöveg lép.
(3) A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 78. § (1) bekezdésében a „Ptk. 81. § (2) bekezdésében” szövegrész helyébe a „Ptk.-ban” szöveg lép.
(4) Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 188. § 109. pontjában a „81. §-a” szövegrész hatályát veszti.
(5) A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 4. § 37. pontjában a „Ptk. 81. §-ának (2)–(3) bekezdésében” szövegrész helyébe a „Ptk.-ban” szöveg lép.
(6) A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 27. § (1) bekezdésében az „üzleti titkait (Ptk. 81. §)” szövegrész helyébe a „Ptk. szerinti üzleti titkait” szöveg lép.
(7) A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló 2007. évi CXVII. törvény 25. § (1) bekezdésében a „Ptk. 81. § (2) bekezdésében” szövegrész helyébe a „Ptk.-ban” szöveg lép.
(8) A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 127. § s) pontjában az „a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 81. §-ának (2) bekezdésében meghatározott” szövegrész helyébe az „az” szöveg, 133. § (1) bekezdésének 5. pontjában a „[Ptk. 81. §-ának (2) bekezdése] minősülő tények, információk, megoldások és adatok” szövegrész helyébe a „minősülő tények, információk, egyéb adatok és a belőlük álló összeállítások” szöveg lép.
73. § A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 1. § (2) bekezdés g)–h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés alkalmazásában iparjogvédelmi ügyek:]
„g) a személyeket vagyoni értékű műszaki, gazdasági vagy szervezési ismereteik és tapasztalataik (know-how) tekintetében a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 2:86. §-a alapján megillető védelemmel kapcsolatos eljárások; valamint
h) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény alapján a tisztességtelen verseny tilalmának és az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolása tilalmának megsértése miatt indított eljárások, feltéve, hogy azok találmányokkal vagy egyéb műszaki megoldásokkal, formatervezési mintákkal, növényfajtákkal, számítógépi programalkotásokkal és az ezekhez tartozó dokumentációval, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotásokkal, műszaki létesítmények terveivel, üzleti titokkal – ideértve a Ptk. 2:86. §-ának (4) bekezdése szerinti védelem alatt álló műszaki, gazdasági vagy szervezési ismereteket és tapasztalatokat (know-how) is –, áruk és szolgáltatások jellegzetes külsejével, csomagolásával, megjelölésével vagy elnevezésével, illetve gazdasági tevékenység során használt névvel, megjelöléssel vagy árujelzővel kapcsolatosak.”
74. § (1) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény első része a következő VI/A. Fejezettel egészül ki:
„VI/A. Fejezet
A Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása
43/A. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók
a) a találmányhoz kapcsolódó és a szabadalmi oltalomból eredő jogok átszállására, átruházására, megterhelésére, a közös szabadalmi igényre és a közös szabadalmi oltalomra;
b) a találmányi díjszerződésre;
c) a hasznosítási szerződésre; valamint
d) a szabadalmakkal összefüggő egyéb személyi és vagyoni viszonyokban.
(2) A feltaláló a Ptk. szerint léphet fel azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja, vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő jogát egyébként megsérti.”
(2) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 114. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A növényfajta-oltalommal összefüggő személyi és vagyoni viszonyokban az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók.”
(3) A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 114/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„114/A. § A növényfajta hasznosítására irányuló szerződésre – a fajtaoltalmi licenciaszerződésre – a 27–30. §-ok, valamint – az e törvényben nem szabályozott kérdésekben – a Ptk. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
75. § A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény első része a következő VI/A. Fejezettel egészül ki:
„VI/A. Fejezet
A Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása
36/A. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók
a) a védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok átszállására, átruházására, megterhelésére, a közös védjegyoltalmi igényre és a közös védjegyoltalomra;
b) a használati szerződésre; valamint
c) a védjegyekkel összefüggő egyéb személyi és vagyoni viszonyokban.
(2) A 7. § szerinti hozzájáruló nyilatkozat a Ptk. a szerződés tévedés, megtévesztés, illetve fenyegetés miatti megtámadására vonatkozó rendelkezései szerint támadható meg; a nyilatkozat vissza nem vonható, továbbá a bíróság ítéletével sem pótolható.”
76. § (1) A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § Az e törvény hatálya alá tartozó művekkel és egyéb teljesítményekkel összefüggő személyi és vagyoni jogviszonyokban az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadók.”
(2) A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 112. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a Szerzői Jogi Szakértő Testület kinevezési rendjére, szervezetére, a szakértői vélemény kialakítására irányuló eljárására, iratkezelésére, képviseletére, az eljáró tanácsok összetételére, a kirendelésre készített szakértői véleménnyel összefüggésben felszámolható díj mértékére és megfizetésére vonatkozó részletes szabályokat rendeletben megállapítsa.”
77. § A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény első része a következő IV/A. Fejezettel egészül ki:
„IV/A. Fejezet
A Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása
29/A. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadók
a) a mintához kapcsolódó és a mintaoltalomból eredő jogok átszállására, átruházására, megterhelésére, a közös mintaoltalmi igényre és a közös mintaoltalomra;
b) a hasznosítási szerződésre; valamint
c) a formatervezési mintákkal összefüggő egyéb személyi és vagyoni viszonyokban.
(2) A szerző a Ptk. szabályai szerint léphet fel azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja, vagy a mintával kapcsolatos személyhez fűződő jogát egyébként megsérti.”
78. § (1) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 355. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult kárát megtéríteni.”
(2) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 355. § (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.”
79. § A termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény 1. § (4) bekezdés a) pontjában az „és nem vagyoni” szövegrész hatályát veszti.
80. § A házastársnak volt házastársa egyenes ági rokonával kötött házassága érvénytelenítése iránt indított eljárásban a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A házasság érvénytelenítése iránt a Ptk. hatálybalépése előtt benyújtott keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, a folyamatban levő eljárást – ideértve a jogorvoslati eljárási szakaszt is – pedig meg kell szüntetni.
81. § A Ptk. hatálybalépése előtt már megszűnt házasságon alapuló vagyonjogi igényekre a házasság megszűnésekor hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni.
82. § A Ptk. 3:30. § (2) bekezdésében meghatározott, tartásra irányadó ötéves időkorlátot a Ptk. hatálybalépése előtt felbontott házasság esetében a házasság felbontásának időpontjától, a Ptk. hatálybalépését megelőzően a házasság felbontása nélkül megszűnt házassági életközösség esetében pedig a Ptk. hatálybalépésétől kell számítani.
83. § A különvagyonhoz tartozó tárgy helyébe lépő vagyontárgy közös vagyonná válása szempontjából az öt évi házassági életközösség időtartamát a házasság megkötésétől kell számítani, függetlenül attól, hogy a házasságot a Ptk. hatálybalépése előtt vagy után kötötték meg.
84. § A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény a 283. §-t követően a következő alcímmel és a következő 283/A. §-sal egészül ki:
„283/A. § (1) Ha a házasság az egyik házastárs nemének megváltoztatása miatt szűnik meg, a korábbi házasfeleknek közös kiskorú gyermeke van és a házasság megszűnésétől számított kilencven napon belül a bejegyzett élettársi kapcsolatuk anyakönyvezését nem kérik, a szülői felügyeleti jogok gyakorlása – közös szülői felügyelet hiányában a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartózkodási helye, tartása –, a közös lakás használata és a házastársi tartás kérdésében való döntés érdekében a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésére irányuló kérelem benyújtási határidejének lejártát követő tizenöt napon belül keresetet kell indítani.
(2) Ha a házastársak az (1) bekezdés szerinti kérdésekben a megállapodásuk egyezséggel történő jóváhagyása vagy a vitás kérdések eldöntése iránt határidőben nem indítanak keresetet, a kereset megindítására a gyámhatóság – a házastársi tartás kivételével – az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hatvan napon belül köteles.”
85. § A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 54. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az országos kamara jogai és feladatai különösen:]
„e) központi nyilvántartásokat hozhat létre, így különösen a végintézkedések országos nyilvántartását, a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartását, az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartását, az általános meghatalmazások nyilvántartását és a zálogjogi nyilvántartást,”
86. § (1) Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény II. Fejezete a 36/G. §-t követően a következő alcímmel és 36/H–36/M. §-okkal egészül ki:
„A házassági és az élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásának vezetése
36/H. § (1) A Ptk. szerinti házassági és élettársi vagyonjogi szerződések (a továbbiakban együtt: vagyonjogi szerződések) elektronikus nyilvántartására (a továbbiakban ezen alcímben: nyilvántartás) szolgáló informatikai alkalmazást az országos kamara működteti. A nyilvántartásban szereplő adatok kezelésének célja a vagyonjogi szerződések harmadik személlyel szembeni hatályosulásának biztosítása, a vagyonjogi szerződések fennállása bizonyításának megkönnyítése.
(2) A nyilvántartást
a) a vagyonjogi szerződést közokiratba foglaló közjegyző,
b) a vagyonjogi szerződésnek a nyilvántartásba történő bejegyzése iránti, továbbá a szerződés megszüntetése vagy megszűnése tényének bejegyzése iránti eljárást lefolytató közjegyző,
(a továbbiakban együtt: közjegyző) a külön jogszabályban meghatározott részletes szabályok szerint vezeti.
(3) A nyilvántartás – ellenkező bizonyításig – közhitelesen tanúsítja, hogy az abba bejegyzett vagyonjogi szerződés fennáll.
36/I. § (1) A vagyonjogi szerződésnek a nyilvántartásba történő bejegyzése iránti, továbbá a vagyonjogi szerződés módosítása, megszüntetése vagy megszűnése tényének bejegyzése iránti kérelmet a közjegyzőnél kell előterjeszteni. A kérelemhez csatolni kell a vagyonjogi szerződést, illetve az annak megszüntetéséről vagy megszűnéséről szóló okiratot.
(2) A kérelmet a vagyonjogi szerződést megkötő felek személyesen – közösen – terjeszthetik elő. A közjegyző a kérelmezők személyazonosságáról a közjegyzői okirat elkészítése szabályainak alkalmazásával győződik meg.
(3) A közjegyző illetékességét a házastársak, illetve az élettársak bármelyikének lakóhelye vagy tartózkodási helye megalapítja.
36/J. § Ha a közjegyző vagyonjogi szerződést foglal közjegyzői okiratba, ennek tényét a közjegyzői okirat elkészítésével egyidejűleg csak a szerződést kötő felek közös kérelmére jegyzi be – az ezen alcím szerinti eljárásban – a nyilvántartásba.
36/K. § (1) A közjegyző – alakszerű határozat hozatala és a jogorvoslati jogra vonatkozó tájékoztatás nélkül – bejegyzi a nyilvántartásba a vagyonjogi szerződés fennállásának tényét, ha a szerződés
a) tartalmazza a szerződő feleknek a nyilvántartásban feltüntetendő adatait,
b) a törvényben meghatározott alaki szabályok szerint jött létre,
c) a házassági vagyonjogi szerződés tekintetében – az a)–b) pontban foglaltakon felül – megállapítható, hogy
ca) azt a szerződést kötő felek személyesen kötötték meg,
cb) a tizennyolcadik életévét be nem töltött, vagy a vagyonával való rendelkezés tekintetében korlátozottan cselekvőképes nagykorú szerződő fél esetében azt a gyámhatóság jóváhagyta.
(2) A nyilvántartásba történő bejegyzés a jogorvoslat szempontjából a közjegyző határozatának minősül.
(3) A közjegyző a szerződő feleknek a bejegyzés tényéről a nyilvántartás adatait tartalmazó igazolást ad.
36/L. § (1) A nyilvántartás tartalmazza:
a) a vagyonjogi szerződés fennállásának tényét,
b) a szerződő felek
ba) családi és utónevét,
bb) születési családi és utónevét,
bc) születési helyét és idejét,
bd) anyjának születési családi és utónevét,
c) a bejegyző közjegyző nevét, székhelyét és a bejegyzés ügyszámát, továbbá a bejegyzés időpontját,
d) a szerződés megszüntetése vagy megszűnése esetében ennek tényét és a bejegyző közjegyző nevét, székhelyét és a bejegyzés ügyszámát, továbbá a bejegyzés időpontját.
(2) A nyilvántartás valamennyi adatát a bíróság, a közjegyző, a bírósági végrehajtó, a nemzetbiztonsági szolgálat, a nyomozóhatóság és az ügyészség tekintheti meg; részükre az országos kamara hozzáférést biztosít nyilvántartás adataihoz.
(3) A nyilvántartásba bárki, bármely közjegyzőnél betekinthet, és annak alapján saját céljára feljegyzést készíthet. A betekintés a vagyonjogi szerződést megkötő felek valamelyikének neve és – ha szükséges – egyéb adatai alapján történhet. A betekintés tényét, időpontját, a betekintő családi és utónevét, születési családi és utónevét, születési helyét és idejét, anyja születési családi és utónevét a közjegyző rögzíti a nyilvántartásban.
(4) A lekérdezés eredményéről a közjegyző – kérelemre – tanúsítványt állít ki. A közjegyzői tanúsítvány a lekérdezéstől függően valamennyi bejegyzést hitelesen igazolja.
(5) A nyilvántartásban szereplő adatok kezelésére szolgáló informatikai alkalmazás működtetője naplót készít
a) az informatikai alkalmazás üzemben tartási idejéről,
b) a nyilvántartásba történő bejegyzésről a bejegyzett adat, a bejegyzés időpontja, és a bejegyzést végző feltüntetésével,
c) a nyilvántartásból történő betekintésről, annak időpontjáról, a betekintő és a megtekintett adatok megjelölésével,
d) a naplóból történt adatszolgáltatásról a szolgáltatott adatok körének, a betekintő nevének és címének, a betekintési jogalapnak, valamint az adatszolgáltatás időpontjának, továbbá az adatszolgáltatást végző azonosító adatainak feltüntetésével.
(6) A napló adatait azok keletkezésétől számított 100 évig kell megőrizni, és biztosítani kell az azok megismeréséhez szükséges technikai eszközöket.
(7) Ha a büntetőeljárásban eljáró bíróság, ügyész és nyomozó hatóság, a nemzetbiztonsági szolgálat, továbbá a törvényben titkos információgyűjtésre felhatalmazott szerv adatigénylése azt – bűnüldözési, bűnmegelőzési vagy nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozással – kifejezetten tartalmazza, az országos kamara nem tájékoztathatja az érintettet az adattovábbításról.
36/M. § Az informatikai alkalmazás a megszűnt vagyonjogi szerződésre vonatkozó adatokat a megszűnés tényének bejegyzését követő 30 év elteltével, míg a fennálló vagyonjogi szerződésekre vonatkozó adatokat 100 év elteltével automatikusan törli a nyilvántartásból.”
(2) Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 38. §-a a következő f) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy]
„f) rendeletben szabályozza a házassági és élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásának vezetésére és az abból történő adatszolgáltatás módjára vonatkozó részletes szabályokat.”
87. § A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 290. § (2) bekezdés első mondatában az „a Csjt. 18. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján kérték egyező akaratnyilvánítással” szövegrész helyébe az „egyező akaratnyilvánítással” szöveg lép, 285. § (5) bekezdésében az „a felek a házasság felbontását a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 18. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján kérték, vagy” szövegrész hatályát veszti.
88. § A Ptk. hatálybalépése után leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat megállapítása iránt indított perre a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a gyermek a Ptk. hatálybalépése előtt vagy azt követően született.
89. § Ha a Ptk. hatálybalépését megelőzően a vőlegény a menyasszony rendezetlen családi jogállású gyermekére a házasságkötést megelőző eljárásban apai elismerő nyilatkozatot tett, a férjet akkor lehet a gyermek apjának tekinteni, ha a házasságot a nyilatkozattételtől számított hat hónapon belül megkötik.
90. § A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 295. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a keresetet ügygondnok ellen indították meg, az egyenesági rokon beavatkozóként bármelyik félhez csatlakozhat. Az ügygondnok kirendeléséről a bíróság értesíti a gyámhatóságot, és tájékoztatja a per adatai szerint ismert helyen lakó egyenesági rokonokat a beavatkozás lehetőségeiről.”
91. § A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdésének g) pontjában az „, illetve ha a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni” szövegrész, 293. § (2) bekezdésében az „, illetőleg a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni” szövegrész hatályát veszti.
92. § A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[A bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja:]
„e) a vér szerinti szülő természetes személyazonosító adatainak az örökbefogadott gyermek részére való kiadásának megtagadásáról rendelkező,”
93. § (1) A bíróság kötelezése alapján a szülők a természetes személy közvetítő felkérését a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 23. §-a szerint kötelesek együttesen kezdeményezni.
(2) A szülők a közvetítőt a bíróság határozatának meghozatalától számított 8 napon belül kötelesek felkérni.
(3) Ha az ügyben közvetítői eljárás indult, úgy a szülők bármelyike a per folytatását legkorábban a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 30. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozat aláírásától számított 8 nap elteltével kérheti a bíróságtól.
(4) Ha a közvetítő felkérésére nem kerül sor, úgy a szülők bármelyike a per folytatását legkorábban attól a naptól számított 8 napon belül kérheti a bíróságtól, amelyen a szülő írásban a közvetítőhöz fordult a másik fél megkeresése céljával.
(5) Ha bármelyik szülő a per folytatását kéri a bíróságtól, a kérelemhez a közvetítői eljárás kezdeményezésére vagy a közvetítői eljárásban történő részvételre vonatkozó igazolást mellékelni kell. Igazolásként a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 30. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozat, vagy a felkért közvetítő által a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény szerint kiállított igazolás fogadható el.
94. § A gyermek nevének a gyámhatóság által történő megállapítására vonatkozó Ptk. 3:156. §-a a) és b) pontjának rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a gyermek a Ptk. hatálybalépését követően született.
95. § (1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 34. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére irányuló pert a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani.”
(2) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 75. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját, valamint ha a bíróság közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket, a közvetítő költségeit és díját is.”
(3) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 80. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha a bíróság közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket, a per eldöntésére való tekintet nélkül a perben felmerült és a közvetítői eljárásban a másik fél által fizetett valamennyi költség megfizetésére
a) kötelezi azt a felet, aki a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás ellenére a perben nem köt egyezséget,
b) kötelezi azt a felet, akinek a magatartása vagy mulasztása miatt a közvetítői eljárás kezdeményezése vagy lefolytatása meghiúsult.”
(4) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 96. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A gyermek tartása, a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, illetőleg a szüléssel kapcsolatos követelések iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben – az ismeretlen helyen lévő alperes, anya, illetve gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében – a bíróság elrendelheti az alperes, az anya, illetve a gyermek felkutatását.”
(5) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 124. § (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bíróságnak a (3) bekezdésben foglaltak szerinti intézkedései különösen a következők:]
„b) a gyermek tartása, a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, illetőleg a szüléssel kapcsolatos követelések iránti, továbbá az apaság és a származás megállapítására irányuló egyéb perekben – az ismeretlen helyen lévő alperes, anya, illetve gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében – a bíróság elrendelheti az alperes, az anya, illetve a gyermek felkutatását [96. § (4)–(6) bek.];”
(6) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 148. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság – amennyiben annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól [137. § (1) bek. a) pont]. Ha a felek a közvetítői eljárás során egyezséget kötnek, azt a 137. § (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül a bírósághoz jóváhagyás végett benyújthatják, ebben az esetben a bíróság az eljárást folytatja és a (3) bekezdés szerint jár el. Ha a feleket a bíróság kötelezte a közvetítői eljárás igénybevételére, és a közvetítői eljárásban egyezség jött létre – azt jóváhagyás végett – a bíróságnak be kell mutatni.”
(7) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 152. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a bíróság az 50/A. § (6) bekezdésében foglaltak szerint a gyámhatóságot megkeresi, a gyámhatóság döntéséig a per tárgyalását felfüggeszti.”
(8) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 152. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a bíróság közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket, a per tárgyalását felfüggeszti. Az eljárást folytatni kell, ha
a) bármelyik fél igazolja, hogy a közvetítői eljárás lefolytatásra került és az eredményre vezetett vagy eredménytelen maradt,
b) bármelyik fél igazolja, hogy a közvetítői eljárást eredménytelenül kezdeményezte vagy
c) két hónap eltelt anélkül, hogy a felek az a)–b) pontban fogalt igazolást becsatolták volna.”
(9) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 170. § (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés a) és b) pontja alapján a tanúságtétel nem tagadható meg, ha a kérdés:]
„b) a tanú családtagjának származására, házasságára, életbenlétére, halálára, kiskorú családtagját érintő szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére, kiadására vagy családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozik.”
(10) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 222. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A bíróság a külön törvény szerinti közvetítői eljárás lefolytatására kötelező végzésében felhívja a feleket arra, hogy e végzés másolatát csatolják a közvetítőhöz intézendő felkéréshez.”
(11) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nincs helye a felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta:]
„c) szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, megváltoztatása, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, elhelyezésének a megváltoztatása, továbbá a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben.”
(12) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 279. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a bíróság a perben a házastársak kiskorú gyermekének mint érdekeltnek a meghallgatásáról döntött, indokolt esetben egyidejűleg a gyermek részére ügygondnokot rendel. A bíróság úgy is határozhat, hogy a gyermeket a házastársak távollétében hallgatja meg. E szabályok vonatkoznak a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésével, valamint a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésével kapcsolatos perekre is.”
(13) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 282. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„282. § A házassági per bírósága előtt a keresettel csak az ugyanarra a házasságra vonatkozó más érvénytelenítési vagy bontókeresetet, továbbá a házasfelek gyermekének származására, gyermeket érintő szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére, és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére és tartására vonatkozó keresetet, valamint a házassági vagyonjogi keresetet (292. §) lehet összekapcsolni.”
(14) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 287. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bíróság a házassági perben a tárgyalás elhalasztása esetében a szükségeshez képest hivatalból is határoz ideiglenesen]
„a) a kiskorú gyermek tartózkodási helyének valamelyik szülőnél vagy harmadik személynél való kijelölése és tartása,”
(kérdésében)
(15) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 290. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetében a bíróságnak a közös kiskorú gyermek tartása, szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, vagy a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése felől – szükség esetén – erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell.”
(16) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 302. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A szülői felügyelet megszüntetésére irányuló perre a XV. fejezet rendelkezései irányadók a 277. § (2) bekezdése, a 285. §, a 288. § (2) bekezdése és a 289–291. §-ok kivételével és az alábbi eltérésekkel:]
„b) a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló kereset – annak bírósága előtt – összekapcsolható az ugyanazon szülő más gyermeke feletti szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel, a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére vagy gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére és tartására irányuló keresettel, vagy a szülő gondnokság alá helyezésére irányuló keresettel is; más keresetet a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel összekapcsolni nem lehet;”
(17) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 302. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a szülői felügyelet visszaállítása iránt nem az a szülő indít keresetet, akinek felügyeleti jogát megszüntették, ezt a szülőt a perben külön bejelentés nélkül is a felperes melletti beavatkozó jogállása illeti meg. A bíróság azonban akkor is köteles őt személyesen meghallgatni, ha beavatkozóként a perben nem kíván résztvenni.”
96. § (1) A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 6. § (1) bekezdése a következő o) ponttal egészül ki:
[A névjegyzék tartalmazza a természetes személy]
„o) 16/A. § szerinti kötelezettségét.”
(2) A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 8. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (3)–(6) bekezdés számozása (4)–(7) bekezdésre változik:
„(3) A természetes személynek a kérelmében nyilatkoznia kell arról, hogy a közvetítői eljárásban való közreműködést vállalja-e abban az esetben, ha a felek a bíróságnak vagy a gyámhatóságnak a közvetítői eljárásra kötelező döntése miatt kérik fel.”
(3) A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény a 16. §-át követően a következő alcímmel és 16/A. §-sal egészül ki:
„A közvetítő közreműködési kötelezettsége
16/A. § (1) Ha a természetes személy a miniszternél írásban úgy nyilatkozik, hogy a felek bírósági vagy a gyámhatósági kötelezése esetén a közreműködést vállalja, úgy a felkérést csak a 25. §-ban foglalt összeférhetetlenségi okok miatt tagadhatja meg.
(2) Ha a természetes személy a közreműködési kötelezettsége alapján jár el, úgy díjazására és költségeire a miniszter rendeletében foglaltak irányadóak.
(3) A természetes személy a közreműködési kötelezettséget vállaló nyilatkozatát – ha a közreműködési kötelezettségéből eredő, folyamatban lévő közvetítői eljárásban nem vesz részt – a miniszternél írásban visszavonhatja.”
(4) A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 23. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a feleket a bíróság vagy a gyámhatóság közvetítői eljárás lefolytatására kötelezi, úgy az erről szóló határozat másolatát a felkéréshez mellékelniük kell.”
(5) A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 38. §-a a következő (3)–(4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A közvetítő bármelyik fél erre irányuló kérelmére 3 munkanapon belül igazolást állít ki a közvetítői eljárásról. Az igazolásban a 23. § (3) bekezdésének a), b) és d) pontjában foglalt adatokat, továbbá a 30. § (2) bekezdése szerinti megállapodás aláírásának dátumát kell feltüntetni, és az nem tartalmazhat más olyan tényt vagy adatot, melyre a közvetítő titoktartási kötelezettsége kiterjed.
(4) A közvetítő 3 munkanapon belül arról is köteles igazolást kiállítani, hogy a felek egyikének kérésére a közvetítői eljárás felek általi kezdeményezése céljából kereste meg a másik felet, aki ezt visszautasította. Ilyenkor a közvetítőnek – a titoktartási kötelezettség betartásával – az igazolásban a 23. § (3) bekezdésének a), b) és d) pontjában foglalt adatokat, továbbá azt a napot kell feltüntetnie, amelyen a fél írásban hozzá fordult a másik fél megkeresése céljából.”
(6) A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 40. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg]
„e) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a közvetítőnek a felek bíróság vagy a gyámhatóság általi kötelezése esetén járó díjazás és költségek mértékét és megfizetésének szabályait.”
97. § A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 336. § (1) bekezdésében a „házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 88. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételek” szövegrész helyébe a „Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) III. Könyv IV. Címében meghatározott, a szülői felügyeleti jog bírósági megszüntetése feltételének” szöveg lép.
98. § (1) A Ptk. hatálybalépése előtt megindított birtok- és tulajdonjogi, használati, szolgalmi és közérdekű használati jogviszonyokkal, valamint az ingatlanok nyilvántartásával kapcsolatos, folyamatban lévő eljárásban a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) A Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni a Ptk. hatálybalépése előtt hozott jogerős ítélettel szemben indított felülvizsgálati eljárásban és perújításban is.
99. § Felhatalmazást kap a kormány, hogy a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárás részletes szabályait rendeletben meghatározza.
100. § Az ellenérdekű fél elleni kereset megindítására megállapított harminc napos határidő a jegyzőnek a Ptk. hatálybalépését követően kézbesített határozataira vonatkozik.
101. § A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény a következő XXII. fejezettel egészül ki:
„XXII. Fejezet
A jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránti per
347. § Az I–XIV. fejezet rendelkezéseit a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: birtokvédelmi határozat) megváltoztatása iránti perekben e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
348. § (1) A per elintézéséből – a 13–15., valamint a 21. §-ban felsorolt eseteken kívül – ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt:
a) az, aki mint ügyintéző a birtokvédelmi határozat meghozatalában részt vett,
b) az a) pont alá eső személynek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója vagy volt házastársa,
c) az, akit a birtokvédelmi határozat meghozatala iránti eljárásban tanúként vagy szakértőként kihallgattak.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezető kizárására is megfelelően alkalmazni kell.
348/A. § A perre a birtokvédelmi határozatot hozó jegyző székhelye szerinti bíróság illetékes.
348/B. § (1) A keresetlevélnek a 121. §-ban meghatározottakon túl tartalmaznia kell:
a) a megváltoztatni kért birtokvédelmi határozat számát,
b) a határozatról való tudomásszerzés módját és idejét,
c) az arra való utalást, ha a birtokvédelmi határozat meghozatala iránti eljárásban a jogi képviselő olyan meghatalmazást csatolt, mely a per vitelére is vonatkozik.
(2) A keresetlevelet a birtokvédelmi határozatot hozó jegyzőnél a határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A jegyző a keresetlevelet az ügy irataival együtt három napon köteles a bírósághoz felterjeszteni.
(3) Ha a fél a keresetlevél benyújtására megállapított határidőt elmulasztotta, igazolással élhet (106–110. §). A jegyző a hozzá elkésetten benyújtott keresetlevelet nem utasíthatja el, hanem köteles azt a bírósághoz felterjeszteni abban az esetben is, ha a fél igazolási kérelmet nem terjesztett elő.
(4) Ha a fél – törvény rendelkezése ellenére – a keresetlevelet a bírósághoz nyújtotta be, azt a bíróság vizsgálat (124. §) nélkül haladéktalanul megküldi az ügyben eljárt jegyzőnek. A (2) bekezdésben foglaltak ebben az esetben is megfelelően irányadóak azzal, hogy a keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a megváltoztatni kért birtokvédelmi határozat közlésétől számított 30 napon belül ajánlott küldeményként postára adták vagy a bírósághoz benyújtották.
348/C. § (1) Ha a keresetlevél a birtoklás kérdésében hozott határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet tartalmaz, a bíróság annak tárgyában soron kívül, de legkésőbb a keresetlevél és az ügy iratainak a bírósághoz érkezésétől számított nyolc napon belül határoz. A keresetlevél benyújtását követően előterjesztett felfüggesztés iránti kérelemről a bíróság a kérelemnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolc napon belül határoz.
(2) A végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A bíróságnak a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(3) A bíróság a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzést haladéktalanul megküldi a jegyzőnek.
348/D. § A birtokvédelmi határozat megváltoztatása iránti perben bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye.
348/E. § A bíróság a birtokvédelmi határozattal elbírált hasznok, károk és költségek tekintetében akkor is határoz, ha az érdekelt fél csak a birtoklás kérdésében indított keresetet.
348/F. § A birtokvédelmi határozat megváltoztatása iránti perben szakértőként nem járhat el az a személy sem, akivel szemben a 348. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt kizáró ok áll fenn.”
102. § A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvény 12. § (4) bekezdésének második mondatában a „szabályai szerint jár el (Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 197. §)” szövegrész helyébe a „Polgári Törvénykönyv szerinti szabályai szerint jár el” szöveg lép.
103. § A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 38. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az ingatlan igénybevétele során okozott kárt a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni. A szolgalom szerinti korlátozással megegyezően kell az ingatlanban keletkezett kárt megtéríteni. A szolgalom alapításáról, továbbá a kártalanítás módjáról és mértékéről a bányavállalkozónak az ingatlan tulajdonosával (vagyonkezelőjével, használójával) ajánlat megküldésével kell az egyezség létrehozását megkísérelnie. Megegyezés hiányában a szolgalom alapítását és az annak fejében járó kártalanítást a bányavállalkozó kérelmére a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve állapítja meg. A szolgalom alapítására irányuló eljárásra a kisajátítási eljárás szabályait kell alkalmazni. A megállapodáson és a hatósági határozaton alapuló jog a Ptk. tulajdonos tűrési kötelezettségére, a közérdekű használatra és a közérdekű használati jogra vonatkozó rendelkezéseinek, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 16. §-ának f) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazása során azonos megítélés alá esik.”
104. § (1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 124. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. A tulajdonostársként elővásárlásra jogosult, továbbá üzletrész árverezése esetén a törvény szerint elővásárlásra jogosult elővásárlási jogát – a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltásáig – a vételi ajánlattal megegyező összegű vételi ajánlat megtételével gyakorolhatja. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után kijelenti, hogy az ingóságot a legtöbbet ajánló, az elővásárlási jog gyakorlása esetén pedig az elővásárlási jog gyakorlója megvette.”
(2) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 132/F. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az árverést lefolytató végrehajtó kérelemre aktiválja az elektronikus árverési rendszer árverezőként történő használatához szükséges felhasználói nevet és jelszót, ha az árverezők nyilvántartásában szereplő személy vagy szervezet]
„c) igazolta azt, hogy az árverésen – tulajdonostársként – elővásárlási jog illeti meg, vagy az üzletrész árverésén a törvény szerint elővásárlásra jogosult.”
(3) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 132/G. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tulajdonostársként elővásárlásra jogosult, továbbá üzletrész árverezése esetén a törvény szerint elővásárlásra jogosult
a) valamennyi közzétett ajánlat vonatkozásában az árverés befejezéséig,
b) az utolsóként közzétett vételi ajánlat vonatkozásában a licitnapló lezárását követő 5. munkanap 20 órájáig
az aktivált felhasználói nevének és jelszavának megadásával gyakorolhatja elővásárlási jogát; az elővásárlási jogot gyakorló nyilatkozatot az elektronikus árverési rendszer automatikusan közzéteszi az árverési hirdetményen.”
