182. § (1) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § A miniszter belföldi vagy külföldi Ptk. szerinti személlyel (a továbbiakban: személy) kötött koncessziós szerződéssel meghatározott időre átengedheti:
a) zárt területen
aa) az ásványi nyersanyagok kutatását, feltárását, kitermelését,
ab) a geotermikus energia kutatását, kinyerését és hasznosítását,
b) a kőolaj, a kőolajtermék, továbbá – a földgáz kivételével – az egyéb szénhidrogén-gáz szállítóvezetékek létesítését és üzemben tartását.”
(2) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 20. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Bányajáradékot köteles fizetni:
a) a bányavállalkozó, továbbá
b) az 1. § (2) és (7) bekezdés szerinti tevékenységet végző,
c) a geotermikus energiát kitermelő
személy az általa kitermelt ásványi nyersanyag és geotermikus energia után.”
(3) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 26/A. § (2) bekezdése b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Bányatelek megállapítását kérheti a bányafelügyelettől]
„b) az a személy, aki nem minősül bányavállalkozónak, azonban archív adattári adatok, új elméleti földtani értelmezés eredményei vagy bejelentés alapján végzett felszíni előkutatás adatai alapján készletszámítási jelentést készít.”
(4) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 41. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bányafelügyelet azt a személyt, aki jogosulatlanul bányászati tevékenységet végez vagy végeztet, bírsággal sújthatja, és eltiltja a tevékenység folytatásától. Jogosulatlanul az folytat bányászati tevékenységet, aki
a) a 4. § szerinti felszíni előkutatást a kötelező bejelentést elmulasztva végzi,
b) bányászati koncesszió vagy bányafelügyeleti engedély nélkül ásványi nyersanyagot termel ki, vagy geotermikus energiát hasznosít,
c) külön jogszabályban előírt hatósági engedély nélkül vagy attól eltérően folytatott tevékenysége során ásványi nyersanyagot termel ki, vagy geotermikus energiát hasznosít.”
(5) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 41. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A bányafelügyelet azt a személyt, aki külön jogszabály hatálya alá tartozó, a bányafelügyelet által kiadott hatósági engedélyhez kötött gázipari tevékenységet (földgáz tárolása, vezetéken történő elosztása, szállítása, egyéb gázok vezetéken történő szállítása, cseppfolyós propán-bután gázok és ezek elegyei vezetéken történő elosztása, tartályban vagy palackban történő forgalmazása) engedély nélkül végez, bírsággal sújthatja, és eltilthatja a tevékenység folytatásától.”
(6) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 49. § 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvényben használt egyes kifejezések a következőket tartalmazzák:]
„5. „Bányavállalkozó” a bányászati tevékenység végzésére jogosult személy.”
(7) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) E törvény hatálybalépésekor bányászati joggal rendelkező személyek
a) a bányászati tevékenységet a művelés alatt álló bányáikban tovább folytathatják; valamint
b) kitermelési jogot szereznek az általuk már megkutatott és bányatelekkel lefedett azon területekre, amelyek feltárását a 15. §-ban meghatározott feltételek megfelelő alkalmazása mellett vállalják; továbbá
c) a kiadott és érvényes kutatási engedélyükben meghatározott nyersanyagra a folyamatban lévő kutatásaikat, az engedélyükben meghatározott határidőre, legfeljebb azonban 4 éven belül befejezhetik és a bányatelek megállapítását követően munkaprogram benyújtásával a feltárásra és a kitermelésre koncessziós szerződés megkötését kezdeményezhetik a miniszternél, illetőleg az 5. §-ban, valamint a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 2. § a) pontjában meghatározott esetekben a bányafelügyelettől az engedély megadását (23. §) kérhetik.”
(8) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A bányászati tevékenységet folytató személyek e törvény hatálybalépésétől számított 3 hónapon belül kötelesek a miniszternek megküldeni a (6) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján elkészített területkimutatásaikat. A határidőre megküldött területkimutatásokba fel nem vett, illetőleg a (6) bekezdés b) és c) pontjaiban foglalt rendelkezések alapján a felszabadult területekre a miniszter nyilvános pályázatot írhat ki.”
183. § (1) A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi XLIX. törvény 2. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törvény hatálya kiterjed a kőolajterméket az Európai Unió másik tagállamából (a továbbiakban: tagállam) vagy harmadik országból belföldi feldolgozás, felhasználás vagy továbbforgalmazás céljából behozó – a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben (a továbbiakban: jövedéki adótörvény) meghatározott – adóraktári engedélyesre, adómentes felhasználóra, felhasználói engedélyesre, bejegyzett kereskedőre, bejegyzett feladóra, közösségi jövedéki engedélyes kereskedőre, valamint jövedéki engedélyes importőrre, továbbá azokra a Polgári Törvénykönyv szerinti személyekre (a továbbiakban: személy), akik tagállamból vagy harmadik országból kőolajat hoznak be.”
(2) A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi XLIX. törvény 43. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A miniszter, valamint a Szövetség megbízott ellenőrök útján ellenőrzi, hogy a törvény hatálya alá tartozó személyek a törvény rendelkezéseinek megfelelően folytatják-e a kőolaj és a kőolajtermék behozatali, forgalmazási és felhasználási tevékenységüket, illetve földgáz-értékesítő tevékenységüket.”
(3) A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi XLIX. törvény 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„47. § A törvény 9. §-ában előírt kötelezettség azokra a személyekre terjed ki, akik (amelyek) 1992. évben biztonsági tartalék képzési kötelezettséggel járó kőolajat vagy kőolajterméket hoztak be.”
184. § (1) A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 9. § (10) bekezdésében, 27/A. § (4) bekezdésének ac) pontjában, 33/A. § (1) bekezdésben, 36. § (1) bekezdésében, 49/D. § (5) bekezdésében, 63/A. §-ban a „többségi befolyással [Ptk. 685/B. §]” szövegrész helyébe a „Ptk. szerinti többségi befolyással” szöveg, 33. § (2) bekezdésében, 63/B. § (6) bekezdésében a „többségi befolyást biztosító részesedéssel [Ptk. 685/B. §]” szövegrész helyébe az „a Ptk. szerinti többségi befolyást biztosító részesedéssel” szöveg, 36. § (1) bekezdésében, 38. § (5) bekezdésében, 40. § (3) bekezdésében, 49/D. § (4) bekezdésében, 57. § (1) bekezdésének he) pontjában a „többségi befolyása [Ptk. 685/B. §]” szövegrész helyébe a „Ptk. szerinti többségi befolyása” szöveg lép.
(2) A közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény 37. § (4) bekezdésében a „többségi befolyás (Ptk. 685/B. §)” szövegrész helyébe az „a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) szerinti többségi befolyás” szöveg lép.
(3) A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 52. § (2) bekezdésében a „685/B. § (3) bekezdése” szövegrész helyébe a „vonatkozó rendelkezése” szöveg, 211. § (3) bekezdésében, 228. § (1) bekezdésében a „meghatározó befolyással rendelkezik (Ptk. 685/B. §)” szövegrész helyébe az „a Ptk. szerinti meghatározó befolyással rendelkezik” szöveg lép.
(4) A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 4. § (3) bekezdésében a „többségi befolyással (Ptk. 685/B. §)” szövegrész helyébe az „a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) szerinti többségi befolyással” szöveg, 93. § (1) és (2) bekezdésében a „többségi befolyással (Ptk. 685/B. §)” szövegrész helyébe a „Ptk. szerinti többségi befolyással” szöveg, 129. § (2) bekezdésében a „többségi befolyása (Ptk. 685/B. §)” szövegrész helyébe a „Ptk. szerinti többségi befolyása” szöveg lép.
(5) A közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CXVI. törvény 1. § (1) bekezdésének be) pontjában a „[Ptk. 685/B. §]” szövegrész hatályát veszti.
(6) A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 3. § rb) pontjában a „– a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685/B. § (2) bekezdésében meghatározott –” szövegrész helyébe az „a Polgári Törvénykönyvről szerinti meghatározó” szöveg lép.
185. § A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény a 396. §-t követően a következő 396/A. §-sal egészül ki:
„396/A. § E törvény alkalmazásában egyéb gazdálkodó szervezetnek minősül az egyéni vállalkozó, az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány.”
186. § (1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 56. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazása szempontjából foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető a vállalkozás vezető tisztségviselője, a vállalkozás általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója, vagy felügyelőbizottságának tagja, avagy egyéni vállalkozó.”
(2) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 137. § 2. pont a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[2. közfeladatot ellátó személy:]
„a) a postai szolgáltató végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó alkalmazottja, a közforgalmú tömegközlekedési eszközt működtető vállalkozásnál végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó személy, továbbá a közúti személyszállítási szolgáltatást végző más személy,”
(3) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 137. § 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. a vállalkozás fogalma alatt a Polgári Törvénykönyv szerinti meghatározást kell érteni,”
(4) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 251. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A költségvetési szervnek, vállalkozásnak vagy a társadalmi szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
(5) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 252. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A költségvetési szervnek, vállalkozásnak vagy a társadalmi szervezetnek az az önálló intézkedésre jogosult dolgozója, illetve tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy az ilyen előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
(6) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 253. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő a vállalkozás vezető tisztségviselője, illetőleg ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha az (1)–(2) bekezdésben írt bűncselekményt a vállalkozás tagja vagy dolgozója a vállalkozás érdekében követi el, és a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.
(4) Vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a vállalkozás vezető tisztségviselője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el.”
(7) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 254. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„254. § (1) Aki költségvetési szerv, vállalkozás vagy társadalmi szervezet dolgozójának, illetve tagjának, vagy reá tekintettel másnak azért ad, vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan előnyt költségvetési szerv, vállalkozás vagy társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának, illetve tagjának adják vagy ígérik.”
(8) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 256. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt
a) vállalkozás vagy társadalmi szervezet dolgozójával, illetve tagjával kapcsolatban követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel,
b) vállalkozás vagy társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójával, illetve tagjával kapcsolatban követi el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.”
(9) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 258/B. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő a vállalkozás vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha az (1)–(2) bekezdésben írt bűncselekményt a vállalkozás tagja vagy dolgozója a vállalkozás érdekében követi el, és a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.
(4) Vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a vállalkozás vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el.”
(10) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 258/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„258/C. § (1) Aki külföldi vállalkozás dolgozójának, illetve tagjának, vagy reá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan előnyt külföldi vállalkozás önálló intézkedésre jogosult dolgozójának, illetve tagjának adják vagy ígérik.”
(11) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 258/G. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„258/G. § E cím alkalmazásában külföldi vállalkozás az a szervezet, amely a személyes joga szerint jogi személyiséggel rendelkezik, és az adott szervezeti formában gazdasági tevékenység végzésére jogosult.”
(12) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 298/A. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„Vállalkozás vezető állású személyének visszaélése
298/A. § A vállalkozás vezető állású személye, aki
a) a vállalkozás vagyoni helyzetéről vagy vezető állású személyéről e tevékenységével összefüggésben, illetve a vállalkozásra vonatkozóan pénzügyi eszközről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve adat elhallgatásával,
b) pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével
a vállalkozás tagját vagy tagjait megtéveszti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
(13) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 298/B. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„298/B. § A jogi személyiséggel rendelkező vállalkozás vezető állású személye, aki a társaság saját tőkéjét részben vagy egészben jogtalanul elvonja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
(14) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 299. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„299. § (1) A vállalkozás vezető állású személye, aki közreműködik abban, hogy
a) a vállalkozás a székhelyén (telephelyén, fióktelepén) ne legyen fellelhető, vagy
b) közhitelű nyilvántartásba olyan személy kerüljön a vállalkozás képviseletére jogosult személyként bejegyzésre, akinek lakóhelye (tartózkodási helye) ismeretlen, vagy ismeretlennek minősül, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
(15) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 299/B. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Aki]
„a) a vállalkozás vagyoni helyzetéről vagy vezető állású személyéről e tevékenységével összefüggésben, illetve a vállalkozásra vonatkozóan pénzügyi eszközről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve adat elhallgatásával,”
(16) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 300/F. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 298/A. §, 298/B. §, 299. § és a 299/B. § alkalmazásában vezető állású személy:
a) a vállalkozás vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja,
b) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldi székhelyű európai gazdasági egyesülés magyarországi telephelye vezetésére kinevezett személy,
c) minden olyan személy, akit a vállalkozás alapszabálya, alapító okirata, társasági szerződése ilyenként határoz meg.”
(17) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 313/B. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítást valamely vállalkozás által kibocsátott olyan kártyára követi el, amely a kibocsátó áruja árának kiegyenlítésére alkalmas.”
(18) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 313/C. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (2)–(7) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélést valamely vállalkozás által kibocsátott olyan kártyára követi el, amely a kibocsátó áruja árának kiegyenlítésére alkalmas.”
(19) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 314. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő a vállalkozás vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha az (1)–(2) bekezdésben írt bűncselekményt a vállalkozás tagja vagy dolgozója a vállalkozás érdekében követi el, és a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.
(4) Vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a vállalkozás vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el.”
(20) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 315. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) E fejezet alkalmazásában vállalkozás alatt azokat a szervezeteket is érteni kell, amelyeknek gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a Polgári Törvénykönyv szerint a vállalkozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.”
(21) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 329. § (1) bekezdésének b) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
[Aki]
„b) vállalkozásnál betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve más szellemi alkotásának hasznosítását vagy az alkotáshoz fűződő jogok érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből részesítsék, illetve jogosultként tüntessék fel,”
187. § (1) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 8. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Amennyiben a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) szerinti vállalkozás (a továbbiakban: vállalkozás) a Magyar Állammal vagy önkormányzattal kötött, legalább 5 év lejáratú szerződés keretében beruházást hajt végre annak érdekében, hogy a létrehozott eszköz felhasználásával szolgáltatást nyújtson, akkor
a) a beruházás számviteli aktiválásakor a szerződésben nevesített eszköz értékét költségvetési kiadásként el kell számolni;
b) az eszköz a) pont szerint költségvetési kiadásként elszámolt értékét az aktiválás évétől kezdve a szerződés hátralévő futamideje alatt évenként időarányos részletekben költségvetési bevételként el kell számolni;
c) amennyiben a szerződés a szerződés szerinti határidő előtt megszűnik, akkor a megszűnésekor a b) pont szerint még el nem számolt részt egy összegben bevételként el kell számolni.”
(2) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 49. § (5) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A fejezetet irányító szerv – ha törvény eltérően nem rendelkezik]
„d) mint vagyonkezelő, illetve a tulajdonosi, az alapítói, részvényesi jogok gyakorlója köteles a saját, vagy az irányítása alá tartozó költségvetési szerv vagyonkezelésébe tartozó vállalkozás működésének hatékonyságát, törvényességét – a vállalkozás önállóságát nem sértve – oly módon biztosítani, hogy kijelöli az ezekért felelős személyt, szervezeti egységet, valamint a vállalkozás tekintetében rendszeresen elvégzi a (6) bekezdésben foglalt vizsgálatot;”
(3) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 49. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A fejezetet irányító szerv költségvetési szerv alapításakor, valamint az irányítása alá tartozó közszolgáltató költségvetési szervek működése során, továbbá a vagyonkezelésébe tartozó vállalkozásra nézve a Kormány rendeletében meghatározott módon és rendszerességgel
a) hatásvizsgálat alapján megvizsgálja és döntéshozatalra alkalmas módon bemutatja a közfeladat-ellátás iránti igény meglétét, a közfeladat-ellátás más megoldási módokkal, más szervezeti megoldásokkal szembeni előnyét,
b) az a) pontban foglaltakon belül mérlegeli a szervezeti célszerűséget: a működési-gazdálkodási forma összhangját a tevékenység jellegével és a forrásszerkezettel,
c) az a) pontban foglaltakon belül megvizsgálja a szerv által ellátott, ellátandó közfeladat elvégzésére alkalmas államháztartáson belüli vagy kívüli szervezetek vagy személyek közötti versenyhelyzetet, továbbá annak feltételezett hatását a gazdaságos, hatékony, eredményes, valamint megfelelő garanciákkal rendelkező közfeladat-ellátásra,
d) érvényesíti a szakmai, mennyiségi, minőségi, valamint a működés és gazdálkodás gazdaságosságára, hatékonyságára, továbbá a szerv egészére és szervezeti egységeire vonatkozó méretgazdaságossági követelményeket,
e) értékeli a d) pont szerinti követelmények teljesülését.”
(4) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 100/I. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Kormányrendeletben meghatározott közintézet, vállalkozó közintézet, illetve közüzem az ott meghatározott feltételekkel]
„c) év közben a közszolgáltatási és vállalkozási bevételének az annak megszerzésével kapcsolatos költségekkel, ráfordításokkal csökkentett részéből a 100/L. § szerinti vállalkozásának visszatérítendő támogatást nyújthat.”
(5) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 100/J. § (6) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Vállalkozó közintézet esetén az adott szerv vonatkozásában annak vezető testülete gyakorolja a 49. § (5) bekezdésében foglalt hatáskörök közül az alábbiakat:]
„b) a (4) bekezdés szerinti tulajdonában lévő vállalkozás esetén gyakorolja a 49. § (5) bekezdésének d) pontjában foglalt hatáskört,”
(6) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 100/K. §-t megelőző fejezet és alcím helyébe a következő szöveg lép:
„KÖZFELADATOK VÁLLALKOZÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTELLEL TÖRTÉNŐ ELLÁTÁSA
A vállalkozás által történő közfeladat-ellátás általános feltételei”
(7) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 100/K–100/P. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„100/K. § (1) Jogszabályban meghatározott közfeladat állami tulajdonú (állami részesedéssel működő) vállalkozás által legalább az alábbi feltételek együttes fennállása esetén látható el:
a) az ellátandó közfeladat közszolgáltatás, amely nem foglalja magában közhatalom gyakorlását,
b) érvényesül a gazdasági verseny tisztaságának és szabadságának elve, illetve nem áll elő a tisztességtelen verseny tilalmának követelményeibe ütköző, a gazdasági versenyt korlátozó piaci magatartás, továbbá az érintett vállalkozások versenyre hátrányos összefonódása,
c) jogszabályban biztosított kizárólagos jog vagy jogszabály rendelkezése szerint megkötött szerződés alapján nyújtott közszolgáltatás kivételével nincs korlátozva az adott közszolgáltatás nyújtására jogosultak száma vagy köre,
d) a közszolgáltatást nyújtó szervezetek közötti választáshoz szükséges információk a szolgáltatást igénybevevők számára hozzáférhetők,
e) a közszolgáltatást nyújtó szervezet – a közvetlenül jogszabályon alapuló, a normatív támogatások, a tulajdonosi jogkörben (tagi minőségben) juttatott források, valamint külön törvényben foglalt esetek kivételével – csak versenyeztetés útján jut államháztartásból származó forráshoz,
f) a közszolgáltatást nyújtó szervezet vezető tisztségviselője vagy vezető tisztségviselői közül legalább egy természetes személy a felsőoktatásban, gazdaságtudományok képzési területen vagy a többciklusú képzés bevezetése előtt annak megfelelő egyetemi, főiskolai szakon szerzett végzettséggel, szakképzettséggel rendelkezik, vagy nyilvános pályázat alapján jelölik ki, illetve választják meg,
g) jogszabályban egyértelműen meghatározott a közszolgáltatás, valamint ellátásának költségszámításon alapuló tervezése és finanszírozása, illetve ezek hiányában megállapítható az előállított teljesítmény értéke a finanszírozó államháztartás körébe tartozó szervezet számára,
h) biztosított a gazdaságossági, hatékonysági és átláthatósági követelmények érvényesülése,
i) a közszolgáltatást nyújtó szervezet fizetésképtelensége esetére is biztosítva van az adott közszolgáltatás folyamatos ellátása, és
j) a vállalkozás által történő közszolgáltatás-ellátás az államháztartás számára ésszerűbb, gazdaságosabb és finanszírozási szempontból kedvezőbb más ellátási módhoz képest, valamint a magánosítás bizonyítottan hátrányos lenne a közfeladat-ellátás és annak hatékonysága szempontjából.
(2) A közszolgáltatás ellátásáért vagy annak finanszírozásáért külön jogszabály alapján felelős, államháztartás körébe tartozó szervezetnek a vállalkozás fizetésképtelenné válása esetén is gondoskodnia kell a közszolgáltatás folyamatos és zavartalan ellátásáról.
(4) Az e fejezetben foglaltak szerint történő közfeladat-ellátás nem eredményezheti a feladatellátással kapcsolatos közérdekű és közérdekből nyilvános adatok nyilvánosságának korlátozását. Az (1) bekezdés szerinti vállalkozás közfeladat-ellátásával kapcsolatos adatkezelése és -szolgáltatása tekintetében a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény III. fejezetében foglaltak alkalmazandók.
(5) Az (1)–(4) bekezdésben foglaltak az államháztartás körébe tartozó szervezetek tulajdonában álló (részesedésével működő) vállalkozások tekintetében is irányadók.
(6) A magyar állam, a helyi önkormányzat, költségvetési szerv vagy közalapítvány többségi befolyása alatt álló vállalkozás a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerint közfeladatot ellátó szervnek, a nevében eljáró személy pedig közfeladatot ellátó személynek minősül.
A költségvetési szervek vállalkozásaira vonatkozó szabályok
100/L. § (1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, költségvetési szerv csak olyan vállalkozást alapíthat, csak olyan vállalkozást tulajdonolhat, illetve csak olyan vállalkozásban gyakorolhat tulajdonosi jogokat, amely jogi személyiséggel rendelkezik, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét, és amelyben legalább többségi befolyással rendelkezik. Több költségvetési szerv közös vállalkozása esetében elegendő, ha a költségvetési szervek befolyása együttesen éri el a legalább többségi befolyást.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vállalkozás további vállalkozást nem alapíthat, és vállalkozásban részesedést nem szerezhet.
(3) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az (1) bekezdés szerinti vállalkozás (a továbbiakban: vállalkozás) alapításához, abban tagsági (részvényesi) jogviszony létesítéséhez, illetve részesedés szerzéséhez
a) központi költségvetési szerv esetén a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (a továbbiakban: NVT) előzetes engedélye,
b) az a) pont alá nem tartozó költségvetési szerv esetén az irányító szerv egyedi előzetes engedélye
szükséges.
(4) A (3) bekezdés szerinti alapítás, illetve befolyásszerzés esetén a döntést (engedélyt) kérő előterjesztésben (kérelemben) be kell mutatni
a) a 100/K. §-ban foglalt feltételek meglétét,
b) a közfeladat-ellátás finanszírozásának tervezett módját, forrásait, ezen belül különösen a vállalkozás bevételei között az államháztartáson kívüli forrásokból származó bevételek várható arányát, mértékét; a vállalkozás rendelkezésére bocsátandó vagyon (eszközök) értékét, összetételét,
c) a létesítő okirat tervezetét,
d) a középtávú üzleti terv főbb elemeit,
e) a vállalkozás székhelyét, tagját (tagjait), szervezeti formáját, feladatát, tevékenységi körét,
f) a vállalkozás működésének időtartamát, ha határozott időre alapítják,
g) a tulajdonosi (tagsági, részvényesi) jogokat gyakorló szerv és a vállalkozás együttműködését szabályozó szerződés (megállapodás) tervezetét, továbbá
h) külön jogszabályban előírt követelmények teljesülését.
(5) Amennyiben az NVT a központi költségvetési szerv kezdeményezésére a (3) bekezdés a) pontja szerinti előzetes döntést megadja, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (a továbbiakban: MNV Zrt.) kiadja a központi költségvetési szervnek a szükséges meghatalmazást, továbbá megköti a központi költségvetési szervvel a Vtv. 29. § (5) bekezdése szerinti megállapodást.
(7) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, amennyiben a vállalkozás bevételében két egymást követő évben kétharmadnál magasabb arányt ér el az államháztartásból származó forrás – ide nem értve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiból származó bevételt, a közbeszerzésekről szóló törvényben foglaltak szerint lefolytatott beszerzésből származó szerzett bevételt, valamint az adott évre elszámolt, központi költségvetési támogatásból finanszírozott fejlesztéseket – az alapítói (tulajdonosi, tagsági, részvényesi) jogok gyakorlójának egy éven belül intézkednie kell e források megfelelő csökkentéséről, vagy kezdeményeznie kell a vállalkozás átalakulását, jogutód nélküli megszüntetését.
(8) A Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szerv az államháztartásból származó forrás felhasználásához kapcsolódó lebonyolító, végrehajtó feladat ellátása, továbbá közbeszerzés lefolytatása céljából vállalkozás alapítását nem kezdeményezheti, abban alapítói (tulajdonosi) jogokat nem gyakorolhat, illetve tagsági (részvényesi) jogviszonyt nem létesíthet, részesedést nem szerezhet.
(9) A vállalkozás által a vezető tisztségviselőknek és felügyelőbizottsági tagoknak nyújtott személyi jellegű juttatás, javadalmazás (így különösen: díjazás, jutalom, munkabér, végkielégítés, osztalék, dolgozói üzletrész, egyéb juttatás) mértéke közérdekből nyilvános adat.
100/M. § (1) A központi költségvetési szerv – ha nem irányító szerv, irányító szerve útján – az MNV Zrt., más költségvetési szerv az irányító szerv előzetes engedélyét köteles kérni a 100/L. § szerinti vállalkozás tőkeemeléséhez, nem kötelező tőkeleszállításához, átalakulásához, valamint végelszámolással történő megszüntetéséhez, továbbá a központi költségvetési szerv az MNV Zrt.-vel a Vtv. 29. §-ának (5) bekezdése alapján megkötött szerződésben meghatározott, a vállalkozás legfőbb szerve hatáskörébe tartozó egyéb döntéshez.
(2) A költségvetési szerv 100/L. § szerinti vállalkozása legfőbb szervének kizárólagos hatáskörébe tartozik a vállalkozás létesítő okiratában vagy központi költségvetési szerv esetén az MNV Zrt.-vel a Vtv. 29. §-ának (5) bekezdése alapján megkötött szerződésben meghatározott értéket elérő alábbi ügyletekről szóló döntés:
a) hitelfelvétel, kölcsönfelvétel,
b) garancia- vagy kezességvállalás,
c) tartozásátvállalás, illetve tartozáselengedés,
d) értékpapír-kibocsátás, -vásárlás,
e) pénzügyi lízing, tartós bérleti szerződés,
f) ingyenes vagyonjuttatás (így különösen: ajándékozás, ingyenes engedményezés), vagy
g) követelésvásárlás, követelésengedményezés.
(3) A költségvetési szerv 100/L. § szerinti vállalkozása köteles a költségvetési szervet és annak irányító szervét értesíteni, ha lejárt tartozásainak összértéke meghaladja a százmillió forintot vagy mérlegfőösszegének 10%-át.
100/N. § (1) A helyi, a helyi kisebbségi és az országos kisebbségi önkormányzati (a továbbiakban együtt: önkormányzati) költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló vállalkozás működésére vonatkozóan a (2)–(9) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(3) Az (1) bekezdés szerinti vállalkozás és a tagja (részvényese) között létrejövő szerződést a szerződés aláírásától számított harminc napon belül a cégbíróságon a cégiratok közé letétbe kell helyezni.
(4) Az (1) bekezdés szerinti vállalkozás köteles az okirat aláírásától számított harminc napon belül a cégbírósághoz – letétbe helyezés céljából – benyújtani azt az okiratot is, amellyel bárki javára ingyenesen vagyont juttat, feltéve, hogy annak összege (értéke) az egymillió forintot meghaladja. Az összeghatár szempontjából a két éven belül ugyanannak a személynek vagy szervezetnek nyújtott juttatásokat össze kell számítani.
(6) Az önkormányzati költségvetési szerv egyszemélyes gazdasági társasága esetében a tag (részvényes) – a (7) bekezdésben foglaltak kivételével – a vezető tisztségviselő hatáskörét nem vonhatja el. A vezető tisztségviselő felelősségére a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. §-ában foglaltak irányadók.
(7) Az olyan közszolgáltatás ellátása céljából alapított egyszemélyes vállalkozásnál, mely közszolgáltatás ellátásáért vagy ellátásának megszervezéséért az alapító (tag, részvényes) felelős, és amelyben kizárólag önkormányzati költségvetési szerv rendelkezik tulajdonosi részesedéssel, a vezető tisztségviselő az alapító (tag, részvényes) képviseletében eljáró személy szakmai irányítása mellett, utasításai szerint, a közszolgáltatás ellátásáról való folyamatos gondoskodás követelményét figyelembe véve, a 100/K. §-ban foglaltak betartásával köteles eljárni. Ebben a szakmai irányítási körben a vezető tisztségviselő hatáskörét az alapító (tag, részvényes) elvonhatja, korlátozhatja, a vezető tisztségviselő pedig – gazdasági társaság esetén – ezzel mentesül a Gt. 30. §-ában foglalt felelősség alól.
(8) Az önkormányzati költségvetési szerv egyszemélyes gazdasági társasága esetében a tag (részvényes) – a megválasztással, illetve kinevezéssel kapcsolatos ügyek kivételével – a hatáskörébe tartozó döntés meghozatalát megelőzően köteles a vezető tisztségviselők, valamint a felügyelőbizottság véleményét megismerni. Halaszthatatlan döntés esetében a vélemény beszerzése rövid úton (így különösen: távbeszélő, fax, e-mail) is történhet, azonban az így véleményt nyilvánító személy nyolc napon belül köteles véleményét írásban is a döntést hozó rendelkezésére bocsátani. Az írásos vélemény, illetve az adott testület üléséről készült jegyzőkönyv nyilvános, azt az egyedüli tag (részvényes) határozatával együtt – a döntés meghozatalától számított harminc napon belül – a cégbíróságon a cégiratok közé letétbe kell helyezni.
(9) Az önkormányzati költségvetési szerv egyszemélyes gazdasági társasága esetében az alapító okiratban rendelkezni kell
a) a (8) bekezdés szerinti véleményezési jog gyakorlásának módjáról,
b) abban az esetben, ha a véleményezési jogot ülésen gyakorolják, az ülés összehívásának rendjéről, a napirend közlésének módjáról,
c) a tag (részvényes) döntéseinek az érintettekkel való közlési módjáról.
Közfeladat-ellátás vállalkozásnak történő átadása
100/O. § (1) A költségvetési szerv alapítására jogosult szerv – közszolgáltatás ellátása céljából – külön törvény vagy önkormányzati rendelet alapján vállalkozást alapíthat. E törvény (önkormányzati rendelet) alapján lehetséges továbbá ugyanazon közszolgáltatást végző költségvetési szerv – a vállalkozás alapításával összehangoltan történő – megszüntetése is. Az így létrejövő vállalkozás (a továbbiakban: utódszervezet) alapítására és működésére a Polgári Törvénykönyvben, a gazdasági társaságokról szóló törvényben, az állami vagyonról szóló törvényben, továbbá e fejezetben foglaltak, a költségvetési szerv megszűnése tekintetében pedig a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényben foglaltak – e §-ban foglalt eltérésekkel – alkalmazandók.
(2) Az utódszervezet előtársaságként nem működhet, továbbá állami vagy önkormányzati vagyont nem pénzbeli hozzájárulás formájában (apportként) csak kivételesen, törvényben vagy önkormányzati rendeletben foglalt esetben és feltételekkel szerezhet meg. Az utódszervezetben a tulajdonosi (tagsági, részvényesi) jogokat gyakorlónak – ha törvény vagy önkormányzati rendelet más feltételeket nem határoz meg – legalább többségi befolyással kell rendelkeznie.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltak alapján megszűnő költségvetési szervet megszüntető jogszabályban (határozatban) rendelkezni kell a költségvetési szerv valamennyi közfeladatának jövőbeni ellátásáról, valamennyi jogáról és kötelezettségéről, ideértve az utódszervezetnek juttatandó vagyonelemeket is, valamint meg kell jelölni azt a naptári napot, illetőleg időtartamot, amikor, illetőleg ameddig a költségvetési szerv utoljára kötelezettséget vállalhat. A költségvetési szerv ezt követő kötelezettségvállalása semmis.
(4) A költségvetési szervet úgy kell megszüntetni, és az utódszervezetet úgy kell alapítani – figyelembe véve az (5) bekezdés szerinti eljárást is –, hogy a megszűnés napját követő naptól az utódszervezet megkezdhesse működését.
(5) Az utódszervezet alapításához, illetve a költségvetési szerv ezzel összehangolt megszüntetéséhez az irányító szerv (a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szerv megszűnése esetén a Kormány) előzetes engedélye szükséges. A gazdasági társaság utódszervezet esetén az előzetes engedély a Gt. 6. §-ának (1) bekezdése szerinti alapítási engedélynek minősül. Az előzetes engedélyhez készített előterjesztésben be kell mutatni:
a) a 100/L. § (4) bekezdésében foglaltakat,
b) a megszűnő költségvetési szerv tartozásállománya rendezésének módját, ütemezését, ideértve a hitelezők számára nyújtandó pénzügyi biztosítékokat is,
c) a megszűnő költségvetési szerv által foglalkoztatottakra vonatkozó intézkedési tervet,
d) az utódszervezet alapításához szükséges valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulásának mértékét, összetételét, ideértve a megszűnő költségvetési szervről az utódszervezetre átszálló vagyoni jogokat, kötelezettségeket is.
Vállalkozás által ellátott közfeladat költségvetési szervnek történő átadása
100/P. § (1) Ha a közfeladatot ellátó állami vagy önkormányzati tulajdonú vállalkozás megszüntetésére úgy kerül sor, hogy az adott közfeladat ellátására költségvetési szervet hoznak létre, vagy már működő költségvetési szerv részére adják át a közfeladatot, akkor aszerint kell a megszüntetést (végelszámolást) és a költségvetési szerv létrehozását, vagy a már működő költségvetési szerv részére a közfeladat átadását összehangolni, hogy
a) az új költségvetési szerv nyilvántartásba vételét, illetve a már működő költségvetési szerv alapító okiratának módosítását olyan nappal kell kérelmezni, illetve a nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtásának annyival kell megelőznie a vállalkozás megszüntetésére (végelszámolására) irányuló eljárás megindítását, hogy a közfeladat folyamatos ellátása biztosított legyen, és legkésőbb a vállalkozás tevékenysége befejezését követő naptól az új költségvetési szerv megkezdhesse a működését, illetve a már működő költségvetési szerv elláthassa a közfeladatot,
b) a foglalkoztatottak jogviszonyával kapcsolatos intézkedések kellő időben megtörténjenek.
(2) Törvény eltérő rendelkezése hiányában az (1) bekezdésben foglalt esetben Kormány irányítása alá tartozó közszolgáltató költségvetési szerv létrehozását megelőzően az alapító szervnek javasolnia kell az állami tulajdonú vállalkozás megszüntetésére (végelszámolására) irányuló eljárás megindítását – az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter útján – az NVT-nél.
(3) Az (1) bekezdés szerinti vállalkozás a megszüntetésre (végelszámolásra) irányuló eljárás megindítását megelőzően, vagy azt közvetlenül követően a közfeladat átadásával kapcsolatosan szerződést (megállapodást) köthet (a közfeladat ellátására létrehozott vagy már működő) költségvetési szervvel a közfeladat-ellátáshoz szükséges források átadásáról, szerződésből eredő vagyoni jogok és kötelezettségek engedményezéssel, tartozásátvállalással történő átruházásáról, valamint a vállalkozás által kötött szerződésbe (megállapodásba) jogosultként vagy kötelezettként történő belépésről. E körben a költségvetési szerv a vállalkozás – a jogutód nélküli megszűnésével összefüggésben keletkező – forgalmi adójának és a jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó előírások alkalmazása miatti többlet társasági-adókötelezettségének a megfizetéséért a Ptk. szerint kezességet vállalhat, vagy a vállalkozásnak az említett adótartozását átvállalhatja. E szerződések (megállapodások) létrejöttének feltétele a költségvetési szerv irányító szervének engedélye.
(4) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy azt az ügy jellege nem zárja ki, a közigazgatási hatósági eljárásban, valamint a hatósági engedélyek tekintetében az (1) bekezdés szerinti vállalkozás jogutódjának az ugyanazon közfeladatot ellátó költségvetési szerv tekintendő, ilyen esetben a jogerős határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a költségvetési szervet terheli, illetve illeti meg.
(5) Az (1) bekezdés szerinti vállalkozás megszüntetése (végelszámolása) során külön törvényben foglaltak szerint kell a számviteli jogszabályok szerinti beszámolót és egyéb dokumentumokat elkészíteni.
(6) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti vállalkozás felszámolására kerül sor, a vagyoni jogai (követelései), illetve kötelezettségei tekintetében a vállalkozásra vonatkozó szabályok, illetve a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény szabályai alkalmazandók. Azon vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében, amelyeknél kizárt, hogy a költségvetési szerv jogosulttá, illetve kötelezetté váljon, a végelszámolási vagy felszámolási eljárás során kell rendelkezni.”
(8) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az államháztartás alrendszeréhez kapcsolódó – a költségvetési törvényben, az állami vagyon kezelésére vonatkozó kormányrendeletben, illetőleg a helyi önkormányzat rendeletében, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat határozatában meghatározott értékhatár feletti – vagyont értékesíteni, a vagyon feletti vagyonkezelés jogát, a vagyon használatát, illetve a hasznosítás jogát átengedni – ha törvény vagy állami vagyon esetében törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály kivételt nem tesz – csak nyilvános (indokolt esetben zártkörű) versenyeztetés útján, a legjobb ajánlatot tevő részére lehet. Nem vonatkozik ez a rendelkezés]
„a) a bérbeadásra, használatba adásra, vagyonkezelésbe adásra, amennyiben az államháztartási körbe tartozó szervezet, illetve jogszabályban előírt állami, önkormányzati feladatot ellátó vállalkozás javára történik,”
(9) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 113/A. § (2) bekezdés l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E feladatkörében az ÁKK Rt.]
„l) közreműködhet az állam többségi tulajdonában álló vállalkozás hitelfelvételével, kölcsönfelvételével, illetve hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjának kibocsátásával kapcsolatos feladatok – beleértve az üzleti stratégiával kapcsolatos tanácsadást is – ellátásában, melyért a vállalkozástól a k) pontban meghatározott mértékű díjra jogosult.”
(10) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 121/A. § (10) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv ellenőrzési jogköre kiterjed]
„b) a vállalkozásoknak, a közalapítványoknak, az alapítványoknak, a kistérségi, megyei, térségi és regionális területfejlesztési tanácsoknak és – a pártok kivételével – a társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésből, alapokból juttatott pénzeszközök – ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is – felhasználásának ellenőrzésére; valamint”
188. § (1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 47. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A végrehajtó az (1) bekezdésben megjelölt eljárása során megkeresheti az adósra és vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat, szervezeteket, így különösen a rendőrséget, a gépjárműveket nyilvántartó hatóságot, a személyiadat- és lakcímnyilvántartó szerveket, okmányirodát, nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, az egészségbiztosítási szervet, adóhatóságot, cégbíróságot, pénzforgalmi szolgáltatókat, befektetési szolgáltatókat, ingatlanügyi hatóságot, a vízi és légi járművek lajstromát, illetve nyilvántartását vezető szerveket, a távközlési szervezeteket, az ingó jelzálogjogi nyilvántartást (a továbbiakban: zálogjogi nyilvántartás), a közjegyzőket, továbbá a kamarát az adós vállalkozásokról vezetett nyilvántartásba történő betekintés céljából.”
(2) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 52/A. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A végrehajtó a végrehajtást kérő (3) bekezdés szerinti nyilatkozata alapján a következők szerint módosítja a részletfizetési feltételeket]
„a) a részletfizetés megállapítását visszavonja, ha a végrehajtást kérő nem ért egyet a tartásdíjra, munkabérre vagy vele egy tekintet alá eső követelésre engedélyezett részletfizetéssel, vagy ha a magánszemély végrehajtást kérő úgy nyilatkozik, hogy létfenntartását veszélyezteti a részletfizetés, a vállalkozás végrehajtást kérő ellen pedig csőd-, felszámolási vagy végrehajtási eljárás van folyamatban,”
(3) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 101. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„101. § (1) A vállalkozás vagyonából az adóst megillető vagyonrész, illetőleg üzletrész (a továbbiakban: üzletrész) lefoglalásáról a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével értesíti a vállalkozást és a megyei bíróságot mint cégbíróságot (a továbbiakban: cégbíróság).
(2) Az üzletrész lefoglalását a vállalkozás bejegyzi a nyilvántartásába, a cégbíróság pedig a cégjegyzékbe.”
(4) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 114/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kielégítési jog megnyíltát – szemben a végrehajtás általános feltételeivel – a bíróság az alapján állapítja meg, hogy a zálogtárgyat végrehajtási eljárás során lefoglalták. A kielégítési jog megnyíltát a foglalás ténye alapján nem lehet megállapítani, ha a zálogjogosult az adós hozzátartozója vagy olyan jogi személy, amelynek az adóssal való viszonyában többségi befolyás áll fenn, illetve a zálogjog alapítására a vállalkozás és tagja között került sor.”
(5) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 127/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az engedély alapján birtokban tartható ingóság (lőfegyver, méreg, radioaktív anyag stb.) árverésen nem értékesíthető, azt a végrehajtó az adott dolog forgalmazására jogosult személynek, vállalkozásnak adja át bizományi értékesítés céljából a legkisebb vételár (becsérték) meghatározásával.”
(6) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 132. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„132. § (1) A vállalkozás vagyonából az adóst megillető üzletrészt a végrehajtó árverésen értékesíti.
(2) Az árverésen az érintett vállalkozás tagját, a vállalkozást, illetőleg az általa kijelölt személyt – ebben a sorrendben – az üzletrészre elővásárlási jog illeti meg.
(3) A végrehajtó az árverési jegyzőkönyv másolatát az üzletrész tulajdonosában bekövetkezett változás bejegyzése végett megküldi a vállalkozásnak és a cégbíróságnak.”
(7) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 193/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E §-ban meghatározott biztosítási intézkedést vállalkozással szemben pénzkövetelés biztosítására lehet elrendelni, ha
a) a jogosult nem a 191–193. §-ban meghatározott biztosítási intézkedést kívánja igénybe venni, vagy
b) a pénzkövetelés biztosítása során a vállalkozás végrehajtás alá vont vagyontárgyai nem fedezik a teljes követelést.”
(8) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 193/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az adós a biztosított összeget nem fizette ki, a biztosítási intézkedés hatálya alatt a vállalkozás vagyontárgyának elidegenítése – a vállalkozás tevékenységével összefüggő, a rendes gazdálkodás körébe tartozó szokásos forgalmi ügyletek kivételével – csak független könyvvizsgáló olyan nyilatkozata alapján történhet, amely szerint a jogügylet nem veszélyezteti a követelés későbbi kielégítését.”
(9) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 250. § (3) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kamara ellátja a következő feladatokat is]
„c) nyilvántartást vezet azokról a vállalkozásokról, amelyekkel szemben a végrehajtás eredménytelen volt,”
(10) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 253/E. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kamara számítógépes nyilvántartást vezet azokról a vállalkozásokról, amelyekkel szemben a végrehajtási eljárás eredménytelen volt, vagy csak részben vezetett eredményre.”
(11) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 253/E. § (2) bekezdés a)–b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A nyilvántartás tartalmazza]
„a) a vállalkozás azonosítására alkalmas adatokat (név, székhely, cégjegyzékszám, a nyilvántartásba vétel száma),
b) azt, hogy a vállalkozással szemben olyan végrehajtási eljárás volt folyamatban, amelynek során a vállalkozással szemben fennálló követelés kielégítésére vagy a meghatározott cselekmény teljesítésére nem került sor,”
(12) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 253/E. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A végrehajtó (megyei bírósági végrehajtó) a végrehajtási ügy befejezésekor megkeresi a kamarát az adós vállalkozás (2) bekezdésben foglalt adatainak a nyilvántartásba történő bejegyzése céljából. Ha a bejegyzés után az eljárás folytatódik, és ennek során a követelést kielégítették (teljesítették), ezt is közölni kell a kamarával.”
(13) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 253/E. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha az adott vállalkozásra vonatkozó nyilvántartás adataiban 5 éven keresztül nem történt változás, a kamara a vállalkozást a nyilvántartásból törli; a nyilvántartás alapjául szolgáló iratokat további 5 évig köteles megőrizni.”
(14) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 254/B. § (5) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Gazdasági társaság akkor válhat a végrehajtói iroda tagjává, ha]
„d) nem szerepel a kamaránál az adós vállalkozásokról vezetett nyilvántartásban,”
(15) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 254/F. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A végrehajtói iroda csak másik végrehajtói irodával egyesülhet, vagy végrehajtói irodákká válhat szét, gazdasági társasággá vagy más vállalkozássá nem alakulhat át.”
189. § (1) A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 3. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vízügyi igazgatási szervezet látja el – a mezőgazdasági vízgazdálkodási célokat szolgáló vizek és vízilétesítmények kivételével – azoknak az állam tulajdonában lévő vizeknek és vízilétesítményeknek a kezelését, amelyek nem minősülnek az állam vállalkozói vagyonának. A mezőgazdasági vízgazdálkodási célokat szolgáló vizek és vízilétesítmények tekintetében a kezelésről a mezőgazdasági vízszolgáltatás és vízkárelhárítás feladatait ellátó miniszter gondoskodik.”
(2) A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 9. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az állam a kizárólagos tulajdonában, valamint az önkormányzat (önkormányzati társulás) a törzsvagyonában lévő víziközmű létesítmények létesítéséről, fenntartásáról, üzemeltetéséről (a továbbiakban együttesen: működtetés) a következő módokon gondoskodhat]
„a) olyan vállalkozást hoz létre, amelyben kizárólagos részesedéssel rendelkezik – ide nem értve a munkavállalói résztulajdont,”
(3) A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 9. § (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem minősül koncesszióköteles tevékenységnek]
„d) az állam kizárólagos tulajdonába vagy a helyi önkormányzat törzsvagyonába tartozó vízilétesítmények közül a víziközművek működtetése, ha a szerződésre vonatkozó általános előírások alapján kizárólag a tulajdonos állam vagy helyi önkormányzat(ok) által e célra alapított vállalkozásnak – ide nem értve a munkavállalói résztulajdont –, illetőleg a kizárólag e vállalkozások által ugyancsak e célra alapított vállalkozásnak engedik át a tevékenység gyakorlását;”
(4) A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 10. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kizárólagos állami tulajdonban, illetve önkormányzati törzsvagyonban lévő közcélú vízilétesítmények működtetését végző vállalkozásnak a létesítmény közművagyonát az állam nevében a miniszter, az önkormányzat nevében a képviselő-testület adja szerződéssel használatba.”
(5) A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 11. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Nem kell koncessziós társaságot alapítania a koncessziós pályázat nyertesének, ha az állam vagy a helyi önkormányzat által – az állam vagy az önkormányzat többségi részesedésével – közcélú vízilétesítmény működtetésére létrehozott vállalkozás.”
(6) A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 44. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A társulat vállalkozássá nem alakulhat át.”
190. § (1) A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 23. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 22. §-ban meghatározott tevékenység végzésére engedélyt a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező vagy – a 20/B. § (2) bekezdése szerinti esetben – az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban letelepedett vállalkozás vagy szervezet kaphat, ha
a) a tevékenység jogszabályban meghatározott feltételeinek eleget tesz;
b) önálló vállalkozó esetén, büntetlen előéletű és nem áll büntetőeljárás, illetve a légiközlekedési vagy légiközlekedéssel összefüggő tevékenységet érintő foglalkozástól eltiltás hatálya alatt;
c) a biztonságos és szabályszerű üzemeltetéshez az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételeket kielégítő szervezettel, személyzettel, saját tulajdonú vagy tartósan bérelt eszközökkel rendelkezik;
d) a vállalkozás vagy szervezet működési szabályzatának az engedélyezés tárgyát képező légi közlekedési, valamint légi közlekedéssel összefüggő tevékenységre, a légi közlekedési szakszemélyzet szakmai gyakorlatban tartására, az alkalmazott légi járművek vagy légi közlekedési eszközök karbantartása módszereire, irányítására és belső felügyeletének rendjére vonatkozó részét a légiközlekedési hatóság jóváhagyta;
e) nem áll a tevékenység végzését korlátozó vagy megtiltó hatósági határozat hatálya alatt.
(2) Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban székhellyel nem rendelkező vállalkozás vagy szervezet légi közlekedési, valamint légi közlekedéssel összefüggő tevékenységre nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján kaphat engedélyt.”
(2) A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 23/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„23/A. § (1) Az illetékes vámhatóság a légi járat által fuvarozott áru (a továbbiakban: légi áru) ellenőrzése, vámkezelése, illetve a légi járatot teljesítő jármű határátlépése során köteles meggyőződni arról, hogy a légi árut fuvarozó vállalkozás vagy szervezet jogosult-e a fuvarokmányon megjelölt rendeltetési helyre történő légi árufuvarozásra.
(2) Amennyiben a be-, illetve kilépni szándékozó légi árut fuvarozó vállalkozás vagy szervezet nem rendelkezik a légi áru fuvarozására vonatkozó engedéllyel, az illetékes vámhatóság köteles haladéktalanul értesíteni a légiközlekedési hatóságot, és az engedély megszerzéséig a légi áru be-, illetve kiléptetését megtagadni.”
(3) A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § A lajstromozásra nem kötelezett légi járművek vezetőinek képzését – a légiközlekedési hatóság engedélyével – vállalkozás vagy szervezet (repülő vagy ejtőernyős egyesület) végzi, amely a képzés feltételeiről és követelményeiről is gondoskodik.”
(4) A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 45. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A repülőtér üzemben tartóját – a külön jogszabályban foglaltakra is figyelemmel – az általa üzemeltetett földi kiszolgáló létesítmények és berendezések használatára irányuló, a földi kiszolgálási tevékenységre jogosult vállalkozás vagy szervezet vonatkozásában fennálló szerződéskötési kötelezettség terheli.”
(5) A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 71. § 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény alkalmazásában]
„21. vállalati célú légi közlekedés: vállalkozás vagy szervezet tulajdonát képező, általa bérelt, lízingelt légi jármű nem közvetlenül gazdasági célból folytatott légiközlekedési tevékenysége;”
191. § A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény 3. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Fegyveres biztonsági őrség az e törvényben és a végrehajtásáról szóló jogszabályban meghatározott őrzési feladatokat ellátó, szolgálati fegyverrel és más kényszerítő eszközzel rendelkező, sajátos jogokkal felruházott biztonsági szervezet, amelynek tagjai a létesítő, illetőleg a működtető állami, önkormányzati vagy egyéb intézménnyel, vállalkozással munkaviszonyban, illetve közalkalmazotti jogviszonyban állnak.”
192. § (1) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 56. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Jogi személyt a képviseletre jogosult tagja vagy tisztségviselője, állami vagy önkormányzati szervet és vállalkozást az ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja is képviselhet.”
(2) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 57. § (1) bekezdésének a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ügyvédnek meghatalmazást a sértett – halála esetén az 51. § (3) bekezdésében meghatározottak –, a magánvádló, a pótmagánvádló, az egyéb érdekelt, illetőleg a felsoroltak nagykorú hozzátartozója, az 56. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben a törvényes képviselő, illetőleg a gyámhatóság, az 56. § (3) bekezdése esetében a jogi személy, illetve állami vagy önkormányzati szerv és vállalkozás képviseletre feljogosított tagja, tisztségviselője vagy alkalmazottja adhat. A külön törvény alapján képviselet ellátására feljogosított személynek és a nagykorú hozzátartozónak meghatalmazást a sértett, a magánvádló és az egyéb érdekelt személyesen adhat.”
(3) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 71. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság állami és helyi önkormányzati szervet, hatóságot, köztestületet, vállalkozást, alapítványt, közalapítványt és társadalmi szervezetet kereshet meg tájékoztatás adása, adatok közlése, átadása, illetőleg iratok rendelkezésre bocsátása végett, és ennek a teljesítésére legalább nyolc, legfeljebb harminc napos határidőt állapíthat meg. A rejtjelezett vagy más módon megismerhetetlenné tett adatot a megkeresett köteles az átadás vagy a közlés előtt eredeti állapotába visszaállítani, illetőleg a megkereső számára az adat tartalmát megismerhetővé tenni. Az (1) és a (2) bekezdés alapján megkeresett szerv köteles az adatszolgáltatást – amely magában foglalja különösen az adat feldolgozását, írásban vagy elektronikus úton való rögzítését és továbbítását is – térítésmentesen teljesíteni. A megkeresett a megállapított határidő alatt – ha törvény másképp nem rendelkezik – köteles a megkeresést teljesíteni, vagy a teljesítés akadályát közölni.”
(4) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 159. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak van helye, illetőleg ha polgári jogi igényt érvényesítenek, és alaposan tartani lehet attól, hogy a kielégítést meghiúsítják, ezek biztosítására a terhelt egész vagyonának, vagyona meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele rendelhető el. A zár alá vétel elrendelhető arra a vagyonra, vagyonrészre, illetőleg egyes vagyontárgyra is, amelyre nézve vagyonelkobzás rendelhető el, de amelyet nem a terhelt birtokol. A zár alá vételnek a közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzése iránt haladéktalanul intézkedni kell. Ha nincs külön jogszabály szerinti közhitelű nyilvántartás, a zár alá vétellel érintett vállalkozást kell értesíteni.”
(5) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 160. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosítási intézkedés a zár alá vétel érdekében annak ideiglenes megakadályozása, hogy a terhelt vagy más érdekelt az ingó és ingatlan vagyona, vagyoni jogot megtestesítő értékpapírjai, pénzintézetnél szerződés alapján kezelt pénzeszközei, vállalkozás vagyonából az őt megillető üzletrész vagy vagyoni hányad feletti rendelkezési jogát gyakorolja.”
(6) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 160. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész a 61. §-ban fel nem sorolt más szerveket, vállalkozást is megkereshet a terhelt vagyonának zárolása és a biztosítási intézkedés nyilvántartásba vétele céljából. A megkeresett szervek a biztosítási intézkedés elvégzésére vonatkozó megkeresést haladéktalanul nyilvántartásba veszik, gondoskodnak a vagyon zárolásáról, és ezek megtörténtéről a megkeresést intéző nyomozó hatóságot, illetőleg ügyészt tájékoztatni kötelesek.”
(7) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 178. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyomozó hatóság a büntetőeljárás megindítása után annak megállapítására, hogy vannak-e bizonyítási eszközök, és ezek hol találhatók, adatszerzést végezhet, ennek során igénybe veheti a bűnüldöző szervek külön törvényben meghatározott bűnüldözési adatkezelési adatbázisait, a megkeresésre (71. §) vonatkozó szabályok szerint bárkitől okiratok és adatok rendelkezésre bocsátását, valamint felvilágosítás adását, a feljelentő vagy a sértett állami, helyi önkormányzati szerv, köztestület, vállalkozás, alapítvány, közalapítvány vagy társadalmi szervezet vezetőjétől, illetőleg a vizsgálatra jogosult szervtől vizsgálat tartását és a kár megállapítását kérheti, a bűncselekmény helyszínét megtekintheti, szaktanácsadót vehet igénybe, és a megszerzett adatokat ellenőrizheti. A nyomozó hatóság az adatszerzés során fénykép vagy más adathordozón rögzített kép bemutatásával személyt vagy tárgyat kiválasztathat, illetőleg a bemutatott személyről vagy tárgyról felvilágosítást kérhet.”
(8) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 268. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bíróság a megkeresésre vonatkozó szabályok szerint okiratok, adatok rendelkezésre bocsátását, valamint felvilágosítás adását kérheti állami és helyi önkormányzati szervtől, hatóságtól, köztestülettől, vállalkozástól, alapítványtól, közalapítványtól és társadalmi szervezettől. Ennek keretében a bizonyítás eredményessége érdekében adatok szolgáltatását igényelheti különösen az adóhatóságtól, az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó adatot kezelő szervtől, a banktitoknak, értékpapírtitoknak, pénztártitoknak, egyéb üzleti titoknak minősülő adatot kezelő szervtől, a hírközlési szolgáltatást nyújtó szervezettől, a közúti közlekedési nyilvántartásból, valamint az ingatlan-nyilvántartásból is. A bíróság beszerzi a vádlottra vonatkozó bűnügyi nyilvántartás és a központi szabálysértési nyilvántartás adatait is.”
(9) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 601. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ahol e törvény vállalkozásról rendelkezik, ezen a Ptk. szerinti meghatározást kell érteni.”
193. § (1) A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 2. § (2) bekezdése a) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény rendelkezéseit alkalmazni kell]
„a) azoknak az egyházaknak, felekezeteknek és vallási közösségeknek (a továbbiakban együtt: egyház), települési önkormányzatoknak, kisebbségi önkormányzatoknak, a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) szerinti vállalkozásoknak, közhasznú szervezeteknek, amelyek tulajdonában, kezelésében, fenntartásában, üzemeltetésében működő vagy lezárt temető, illetőleg temetkezési emlékhely vagy halotthamvasztó van;”
(2) A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 4. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A temető tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, a Ptk. szerinti vállalkozás és közhasznú szervezet lehet.”
(3) A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 4. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Azon a településen, ahol nincs önkormányzati tulajdonú temető, Ptk. szerinti vállalkozás vagy közhasznú szervezet a temetőtulajdonban tulajdoni hányadot akkor szerezhet, ha az önkormányzat legalább 51%-os tulajdoni hányadban tulajdonosa lesz a temetőnek. Az önkormányzat tulajdoni hányada a működés során sem csökkenthető 51% alá.”
(4) A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 6. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A temető tulajdonosa – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – köteles a temető fenntartásáról, továbbá üzemeltetéséről gondoskodni. E feladatait saját maga, illetve – szerződés alapján – Ptk. szerinti vállalkozás útján is elláthatja.”
(5) A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A temető üzemeltetését az a Ptk. szerinti vállalkozás láthatja el, amely a kormányrendeletben meghatározott szakmai követelményeknek megfelel.”
(6) A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 30. § (2) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A temetkezési szolgáltatási tevékenység folytatását a temetkezési szolgáltatást engedélyező hatóság annak engedélyezi]
„e) akinek Ptk. szerinti vállalkozás esetében legalább egy személyesen közreműködő tagja vagy alkalmazottja, egyéni vállalkozó esetében – ha a tevékenységet nem maga látja el – legalább egy foglalkoztatottja rendelkezik a Kormány rendeletében meghatározott szakmai képesítéssel, és megfelel az ott meghatározott egyéb feltételeknek.”
(7) A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„39. § (1) Köztemető fenntartására és üzemeltetésére az önkormányzat azzal a Ptk. szerinti vállalkozással köthet kegyeleti közszolgáltatási szerződést, amely a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelel.
(2) A szerződésnek tartalmaznia kell
a) a tevékenység gyakorlásának helyét;
b) az ellátandó tevékenységek felsorolását;
c) a teljesítés módját és idejét;
d) a feladat mennyiségi és minőségi követelményeit;
e) a szerződés érvényességi idejét, amely 5 évnél rövidebb és 15 évnél hosszabb nem lehet, de újbóli megkötése nem zárható ki;
f) a szolgáltatás finanszírozásának rendjét;
g) a szolgáltatás ellenértékének mértékét és a megfizetés módját;
h) a közüzemi szerződési kötelezettség alanyait;
i) a szolgáltatáshoz szükséges eszközök mennyiségi és minőségi előírásait és rendelkezésre bocsátásának módját;
j) az önkormányzati vagyontárgyak használatának, karbantartásának, felújításának és pótlásának szabályait;
k) a szolgáltatást végző személyekkel kapcsolatos követelményeket;
l) a szerződés fennállása alatt az önkormányzatot megillető ellenőrzési jogosítványokat;
m) arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy ha a Ptk. szerinti vállalkozás a kegyeleti közszolgáltatás mellett temetkezési szolgáltatást is végez, a kegyeleti közszolgáltatást más gazdasági tevékenységétől, így a temetkezési szolgáltatástól számvitelileg elkülöníti;
n) a birtokbaadás feltételeit;
o) arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a szerződésre egyebekben a Ptk. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3) A szerződés azonnali hatállyal felmondható, ha a Ptk. szerinti vállalkozás a (2) bekezdés m) pontjában meghatározott kötelezettségét megszegi.”
194. § (1) A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 31. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) E törvény alkalmazásában vállalkozás fogalma alatt a Polgári Törvénykönyv szerinti meghatározást kell érteni.”
(2) A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 111. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A közérdekű munkára átváltoztató határozatot a szabálysértési hatóság megküldi a jegyzőnek, aki – az elkövető egészségi állapotának és munkára való alkalmasságának figyelembevételével, a munkáltató beleegyezésével – önkormányzati költségvetési szervet vagy intézményt, illetve vállalkozást jelöl ki a közérdekű munka végrehajtásának helyéül. A közérdekű munkahelyet kijelölő határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak.”
195. § (1) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező vállalkozásokra, a gazdasági kamarákra, valamint – az érdekképviseleti jogok gyakorlása tekintetében – a gazdasági érdekképviseleti szervezetekre terjed ki.”
(2) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § E törvény alkalmazásában
a) vállalkozás: a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) által meghatározott fogalom;
b) gazdasági kamara tagja: az a vállalkozás, amely a tagsággal járó jogokat és kötelezettségeket önkéntesen vállalja, a gazdasági kamarába tagként felvették és a tagokról vezetett nyilvántartásba bejegyezték;
c) kézműipari tevékenység: az a tevékenység, amely a vállalkozás vagyonának, forgalmának mértékét, üzemméretét, alkalmazottainak számát és szakképesítését, a termelő, a kereskedelmi, illetve a szolgáltató tevékenység jellegét, a vállalkozás tagjának a munka végzésében való személyes közreműködését figyelembe véve a kézműipari szakmák jegyzékébe került felvételre, ideértve a művészi kézművességet is;
d) mezőgazdasági és erdőgazdasági tevékenység: a mezőgazdasági, erdőgazdasági, halászati és vadászati tevékenység, ideértve az ezekhez közvetlenül kapcsolódó feldolgozó, kereskedelmi, illetve szolgáltató tevékenységet, továbbá a mezőgazdasági vállalkozások által létrehozott, a termékek piacra jutását segítő szervezetek tevékenységét is;
e) országos gazdasági érdekképviseleti szervezet: az egyesülési jogról szóló törvény alapján gazdasági érdekképviseleti célra létrehozott az a társadalmi szervezet, illetve ezek szövetsége, amelynek legalább 10 megyére (fővárosra) kiterjedően van tagsága;
f) képviseletre jogosult természetes személy: az egyéni vállalkozó, a vállalkozás tagja (részvényese), vezető tisztségviselője, illetőleg alkalmazottja, továbbá az egyéni vállalkozó alkalmazottja és segítő családtagja;
g) gazdasági kamara: a területi gazdasági kamara és az országos gazdasági kamara;
h) területi gazdasági kamara: a megyei (fővárosi) és a megyeszékhelyen kívüli megyei jogú városi kamara.”
(3) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 3. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gazdasági kamarák köztestületek, amelyeket e törvény alapján, választással a vállalkozások hoznak létre. A gazdasági kamarák – külön törvény rendelkezéseit figyelembe véve – jogosultak kezdeményezni kiemelten közhasznú szervezetként történő nyilvántartásba vételüket.”
(4) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 3. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Gazdasági kamaraként
a) kereskedelmi és iparkamarákat, valamint
b) agrárkamarákat
kell alakítani.
Másfajta gazdasági kamara nem hozható létre. A mezőgazdasági és erdőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokkal kapcsolatos kamarai közfeladatokat az agrárkamarák, a kereskedelmi, ipari és kézműipari tevékenységet folytató vállalkozásokkal kapcsolatos kamarai közfeladatokat a kereskedelmi és iparkamarák látják el.”
(5) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozás kamarai tagsága – kérelmére – a tagokról vezetett nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. A bejegyzés kizárólag az (5) bekezdésben meghatározott okból tagadható meg.”
(6) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 8. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Megszűnik a gazdasági kamarai tagság, ha
a) a vállalkozás jogutód nélkül megszűnik, illetve az egyéni vállalkozási tevékenység megszűnik,
b) a vállalkozás a naptári év utolsó napjára szóló hatállyal a tagsági viszonyt kilépéssel megszünteti,
c) a tagsággal együtt járó kötelezettségek ismételt vagy súlyos megsértése miatt a tagot a gazdasági kamara tagjai sorából kizárja,
és törlik a tagokról vezetett nyilvántartásból.”
(7) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 8. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Nem lehet a gazdasági kamara tagja a kizárásról rendelkező határozat, illetve bírósági felülvizsgálat esetén az ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy évig az a vállalkozás, amelynek tagsága a (4) bekezdés c) pontjában meghatározott okból szűnt meg.”
(8) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 9. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A gazdasági kamarák a gazdaság fejlesztésével összefüggésben]
„c) tájékoztatást adnak a gazdasággal összefüggő magyar és külföldi jogszabályokról, valamint a vállalkozások tevékenységét érintő gazdaságpolitikai döntésekről és intézkedésekről, előmozdítják a gazdasági együttműködés fejlődését;”
(9) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 9/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törvény a gazdasági kamarák számára – a gazdaság fejlesztésével összefüggésben – biztosítja a lehetőséget, hogy
a) a külgazdaság feltételrendszerének javítása érdekében közreműködjenek a kereskedelemfejlesztéssel, a külföldön végzett vagy külföldre irányuló, továbbá a külföldiek számára belföldön végzett gazdasági tájékoztató és propagandamunkában, a vállalkozások ez irányú tevékenységét összehangolják, ennek keretében vásárokat, kiállításokat, konferenciákat és más rendezvényeket szervezzenek;
b) közreműködjenek az európai uniós csatlakozásból, illetve tagságból eredő, a vállalkozásokat és az egyes szakmákat érintő tájékoztatási és képzési feladatok ellátásában – kivéve azokat a képzési területeket, ahol a kamarák ellenőrzési jogkörrel rendelkeznek – ennek részeként pályázati módszertani útmutatót állítsanak össze, tájékoztatást adjanak az európai uniós pályázati lehetőségekről és feltételekről és az egyes szakmákat érintő közösségi jogszabályokról, a közösségi intézmények egyéb aktusairól és az Európai Bizottság döntéseiről;
c) előmozdítsák a vállalkozásoknak a szabványosítással, minőségüggyel és az iparjogvédelemmel összefüggő tevékenységét, ezekhez módszertani segítséget nyújtsanak és támogassák e területeken a képzést és a továbbképzést;
d) a vállalkozások döntéseinek megalapozottsága érdekében hazai, európai uniós és nemzetközi gazdasági, műszaki, környezetvédelmi és jogi információkat gyűjtsenek, rendszerezzenek és bocsássanak a vállalkozások rendelkezésére.”
(10) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 9/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az agrárkamarák – az (1)–(2) bekezdésekben foglaltakon túlmenően – közfeladatként az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokkal összefüggésben a vállalkozások részére tanácsadást végeznek. A tanácsadás – ha a vállalkozás igényli – kiterjedhet a pályázat elkészítésére is.”
(11) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 10. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gazdasági kamarák az üzleti forgalom biztonságának és a piaci magatartás tisztességének megteremtése, megőrzése, illetve fokozása érdekében
a) árukra vonatkozó származási igazolásokat, bizonyítványokat és kereskedelmi forgalomban szükséges más okmányokat állítanak ki, illetve hitelesítenek;
b) összeállítják és közreadják a kereskedelmi szokványokat;
c) a gazdasági érdekképviseleti szervezetek bevonásával kidolgozzák a valamennyi vállalkozásra általánosan érvényes, a tisztességes piaci magatartásra és tisztességes kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó etikai szabályokat, figyelemmel kísérik e szabályok, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott, a tisztességtelen verseny és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó rendelkezések érvényesülését, a kamarai etikai szabályok megsértése esetén a kamarai tag vállalkozásokat határozatban figyelmeztetik és – az etikai szabályzatban meghatározott esetekben és módon – a figyelmeztetést nyilvánosságra hozzák, a tisztességtelen verseny vagy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályokba ütköző magatartás esetén pedig kezdeményezhetik a hatáskörrel rendelkező szervnél a szükséges intézkedés megtételét. Etikai vétség esetén a gazdasági kamarák a nem kamarai tagok felé jelzéssel és figyelemfelhívással élhetnek;
d) az iparjogvédelmi és a szerzői jogok megsértése esetén a kamarai tag vállalkozásokat határozatban figyelmeztetik, és – az etikai szabályzatban meghatározott esetekben és módon – a figyelmeztetést nyilvánosságra hozzák;
e) határozatban figyelmeztetik a fogyasztók érdekeivel ellentétes gazdasági tevékenységet folytató és ezzel a vállalkozások széles körének jó hírnevét sértő vagy veszélyeztető kamarai tag vállalkozásokat, és – az etikai szabályzatban meghatározott esetekben és módon – a figyelmeztetést nyilvánosságra hozzák, súlyosabb vagy ismétlődő esetben kezdeményezhetik a tevékenység gyakorlásának meghatározott időre történő felfüggesztéséhez szükséges intézkedések meghozatalát; ha a vállalkozás gazdasági tevékenysége a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt is okoz, pert indíthatnak a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt;
f) együttműködnek a fogyasztóvédelmi hatósággal és a Gazdasági Versenyhivatallal;
g) minősítő és ellenőrzési rendszereket működtetnek;
h) a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) alapján törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhetnek, illetve az adóhatóságnál az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetését kezdeményezhetik;
i) működtetik a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény alapján működő békéltető testületeket;
j) közreműködnek a vállalkozások nemzetközi gazdasági kapcsolataival összefüggő minőségvédelmi és szállítmányozási kárügyek intézésében.”
(12) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 11. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A gazdasági kamarák a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesítése céljából]
„a) javaslatok, vélemények, tájékoztatások adásával előmozdítják a vállalkozásokra vonatkozó jogszabályoknak, kormányzati és helyi önkormányzati programoknak, intézkedéseknek a gazdaság fejlődéséhez, szervezettségéhez, az üzleti forgalom biztonságához és a piaci magatartás tisztességéhez fűződő közérdekkel összhangban történő kidolgozását;”
(13) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 11. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vállalkozások széles körét érintő jogszabályok, szabályozási koncepciók tárgyában a miniszterelnök által kijelölt miniszterek és az országos gazdasági kamarák évente legalább kétszer szakmai konzultációt tartanak.”
(14) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 11. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A kamarai közfeladatok ellátásához, valamint az (1) bekezdés b) pont szerinti elemzések elkészítéséhez a gazdasági kamarák jogosultak a vállalkozásokról vezetett hatósági nyilvántartások nyilvános adataihoz való hozzáférésre, az adatszolgáltatással kapcsolatban felmerült költségek megtérítése mellett.”
(15) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 13. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gazdasági kamarák – ideértve az országos kamarákat is – a 9–12. §-okban foglalt közfeladatokat – a 10. § (1) bekezdésének c)–e) pontjaiban foglalt eltérések figyelembevételével – minden vállalkozás vonatkozásában ellátják.”
(16) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gazdasági kamara legfőbb szerve a kamarai tagokból – a választási névjegyzékbe felvett – vállalkozások által választott küldöttgyűlés.”
(17) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 27. § (2) bekezdése c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, küldöttnek, testületi szerv tagjának, illetve a kamara elnökének (alelnökének) az választható, aki]
„c) olyan vállalkozás tagja (részvényese), vezető tisztségviselője, illetőleg alkalmazottja, amely tagja a kamarának;”
(18) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 30. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kamarai küldötteket (pótküldötteket) a választási névjegyzékben szereplő vállalkozások a kereskedelmi és iparkamarákban tagozatokban, az agrárkamarákban osztályokban választják meg. A vállalkozások szavazati jogukat kizárólag a választási névjegyzékben szavazásra jogosult személyként feltüntetett személy útján gyakorolhatják. Minden vállalkozást a kamarai választások során egy szavazat illet meg.”
(19) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 30. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Valamennyi vállalkozást be kell osztani
a) a kereskedelmi és iparkamarákban tagozatokba;
b) az agrárkamarákban – ágazati és szakmai szempontok szerinti – osztályokba.”
(20) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 30. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az egyes kamarai tagozatokba és osztályokba a (3) bekezdés szerinti beosztott vállalkozások az osztály és a tagozat gazdasági súlyának megfelelő számú kamarai küldöttet (pótküldöttet) választanak. Az egyes tagozatok, illetve osztályok által választott küldöttek (pótküldöttek) számát a területi gazdasági kamara alapszabálya határozza meg.”
(21) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 31. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozásokról a kereskedelmi és ipari kamarán belül tagozatonként, az agrárkamarán belül osztályonként a gazdasági kamara köteles választási névjegyzéket és tagjegyzéket összeállítani és vezetni. A névjegyzék tartalmazza a vállalkozás nyilvántartási számát, nevét, székhelyét, tevékenységi körét, a kamarai választások során a vállalkozás képviseletében szavazásra jogosult személy(ek) nevét. A tagjegyzék tartalmazza a kamarai tag nevét, székhelyét, tevékenységi körét, a tagsági jogviszony kezdő időpontját és a tagsági jogviszonnyal összefüggő kérdésekben a kamarai tag nevében e törvény rendelkezései szerint képviseletre jogosult személy(ek) nevét. A tagjegyzék a választási névjegyzék része.”
(22) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 31. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vállalkozás a gazdasági kamaránál a naptári év utolsó napjára szóló hatállyal kérheti választási jogosultsága megszüntetését és a választási névjegyzékből való törlését, ha szavazati jogával nem kíván élni, vagy ha egyszerre folytat kereskedelmi és ipari szakmák körébe, illetve a mezőgazdasági és erdőgazdasági tevékenységek körébe tartozó tevékenységet, és a következő naptári év első napjától kezdődően másik fajta gazdasági kamarában kíván választójoggal élni.”
(23) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 32. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gazdasági kamara – amennyiben a vállalkozás a választási névjegyzékbe való felvételét kéri – a nyilvántartásba vételt nem tagadhatja meg.”
(24) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 32. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A bíróság a határozatát annak meghozatala napján közli a gazdasági kamara alapszabályban kijelölt testületi szervével és azzal a vállalkozással, amely a kifogást emelte.”
(25) A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 37. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozásokra, az általuk folytatott gazdasági tevékenységre vonatkozó – jogszabály alkotására, program elfogadására, átfogó intézkedés meghozatalára irányuló vagy egyéb jelentős – előterjesztésnek (a továbbiakban: gazdasági előterjesztés) a Kormányhoz történő beterjesztése előtt meg kell kérni az országos gazdasági kamarák és az érdekelt országos gazdasági érdekképviseleti szervezetek véleményét.”
196. § A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény 16. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) E § alkalmazásában gazdálkodó szervezet: a gazdasági tevékenységet végző jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany, ideértve a költségvetési szervet, az egyesületet, a köztestületet, az alapítványt.”
197. § (1) Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„75. § Ha az elektronikus hírközlő hálózat üzemeltetője vezetékes (kábeles) műsorelosztási hálózatot kíván üzemeltetni, erre külön gazdálkodót kell létrehoznia, amennyiben
a) különleges jogok jogosultja vagy felette az állam irányítást gyakorol, és
b) az európai közösségi piac jelentős részén gazdasági erőfölénnyel rendelkezik a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetése és a távbeszélő-szolgáltatások nyújtása terén, valamint
c) ugyanazon földrajzi területen olyan vezetékes (kábeles) műsorelosztó hálózatot üzemeltet, amelyet különleges vagy kizárólagos jogok alapján hoztak létre.”
(2) Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 87. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A más iparágban kizárólagos vagy különleges jogok alapján tevékenységet végző elektronikus hírközlési szolgáltató köteles az elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos költségeit, ráfordításait és bevételeit könyveiben és nyilvántartásaiban elkülönítetten kimutatni oly módon, mintha ezen tevékenységeket elkülönült gazdálkodó végezte volna.”
(3) Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 170. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A számviteli kimutatások elkülönített vezetésére köteles az e törvény hatálybalépésekor a távbeszélő szolgáltatások piacán jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató és a mobil rádiótelefon szolgáltatások piacán jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató. Ezen szolgáltatók kötelesek – a 105. § (3) bekezdés, illetve a (4) bekezdés szerinti szabályoknak megfelelően – az elektronikus hírközlési tevékenységgel összefüggő egyes üzletágak bevételeit, költségeit, eszközeit és forrásait számviteli kimutatásaikban elkülönítetten a 105. § (3) bekezdése, illetve e § (4) bekezdése szerinti módszer alkalmazásával kiszámított, harmadik feleknek nyújtott szolgáltatások árával összemérhető transzferárak alkalmazásával kimutatni oly módon, mintha ezen tevékenységeket elkülönült gazdálkodó végezte volna.”
(4) Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 188. §-a az alábbi új 31/A. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„31/A. Gazdálkodó: üzletszerű gazdasági tevékenységet elsődlegesen folytató jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany, valamint az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület és az alapítvány gazdasági tevékenységükkel összefüggő polgári jogi kapcsolatai vonatkozásában, továbbá az egyéni vállalkozó.”
(5) Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 188. § 108. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„108. Üzletág: a szolgáltató tevékenységi körén belüli, a számviteli szeparációs kimutatásokban elkülönítetten nyilvántartandó területek, amelyek úgy működnek, mintha önálló gazdálkodók lennének.”
198. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 29. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 27. § (1)–(2) bekezdése, a 28. § (1) bekezdése és e § (1) bekezdése rendelkezésének alkalmazása során annak megítéléséhez, hogy a belföldre behozott, illetve belföldről kivitt jövedéki termék saját felhasználási célra történő beszerzést szolgál-e, az alábbiakat együttesen, valamint a (3) bekezdésben foglaltakat kell figyelembe venni]
„a) a jövedéki termék tulajdonosa az adott jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény szerinti vállalkozás-e (a továbbiakban: vállalkozás);”
(2) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 47. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés b)–c) pontja szerinti visszaigénylés esetében az alkoholtermék és a dohánygyártmány adója visszaigénylésének feltétele az is, hogy az importáló, az exportáló az alkoholtermékről a zárjegyet, illetve a dohánygyártmányról az adójegyet a vámhatóság képviselőinek jelenlétében eltávolítsa és megsemmisítse, vagy felülragasztással érvénytelenítse. A megsemmisítésről, illetve az érvénytelenítésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amely a visszaigénylés kötelező bizonylata. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó vállalkozás mentesül az e bekezdésben megjelölt kötelezettségek alól, amennyiben az általa exportált jövedéki termék harmadik országban szolgálatot teljesítő Magyar Honvédség részére kerül kiszállításra.”
(3) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 48/B. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Adóbevallási kötelezettségét elektronikus úton a külön jogszabályban foglalt módon és technikai feltételekkel teljesíti a vámhatósághoz]
„b) az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók tekintetében egyébként elektronikus adóbevallásra kötelezett adóalany és adó-visszaigénylő, a 129. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adó-visszaigénylési jogosultság esetében a vállalkozásnak nem minősülő adó-visszaigénylő kivételével,”
(4) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 104. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Nem kell jövedéki biztosítékot nyújtania annak a jövedéki engedélyes kereskedelmi, export- és importtevékenységet folytató vállalkozásnak, amely az Áht. alapján a kincstári finanszírozás körébe tartozik.”
(5) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 113. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az e törvény hatálya alá tartozó természetes személy 300 ezer forintig, vállalkozás 600 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az e törvényben meghatározott
a) nyilvántartást nem vezeti, nyilvántartás-vezetési kötelezettségét valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti, vagy abban az adatokat az előírásoktól eltérően vagy eltérő rendszerességgel rögzíti,
b) nyilvántartás havi zárását, összesítését, annak a vámhatósághoz történő benyújtását késedelmesen vagy nem teljesíti.”
(6) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 113. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az e törvény hatálya alá tartozó természetes személyre 100 ezer forintig, a vállalkozásra 300 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot lehet kivetni az e törvényben és a végrehajtási rendeleteiben előírt kötelezettség megsértése, elmulasztása miatt, ha arra jogkövetkezményt sem e törvény 112. §-a, sem e § (2) bekezdése, sem az Art. nem határoz meg.”
(7) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 114. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vállalkozás – a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet nem folytató egyéni vállalkozó kivételével –, amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap kétszeresének, kereskedelmi mennyiség esetében ötszörösének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. A jövedéki bírság legkisebb összege 150 ezer forint. Nem vethető ki jövedéki bírság a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági felhasználóra, ha az általa felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszatérítését a vámhatóság kiutalás előtt ellenőrizte.”
199. § A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. §-a a következő 29. ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi 29. és 30. pontok számozása 30. és 31. pontokra módosul:
„29. vállalkozás: a Polgári Törvénykönyv által meghatározott fogalom.”
200. § (1) A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 52. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A villamos energiát értékesítő engedélyes vállalkozás vezetője a csődeljárás vagy felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmének bírósághoz történő benyújtásával egyidejűleg, illetve a hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárás esetén a bíróság által küldött értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul tájékoztatja a Hivatalt.”
(2) A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 88. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Korlátozott, a felhasználók ellátására közvetlenül nem jogosító villamosenergia-kereskedelemre vonatkozó működési engedélyt kap az az Európai Unió tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely más államban gazdasági társaságként bejegyzett, ott ténylegesen és jogszerűen villamosenergia-kereskedelmi tevékenységet folytató külföldi vállalkozás, amely megfelel az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban meghatározott feltételeknek, valamint
a) az engedélyezési eljárásban hitelt érdemlően igazolja, hogy az Európai Unió tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely más államban gazdasági társaságként bejegyezték, és ott a jogszabályoknak megfelelően működik;
b) a bejegyzés helye szerinti országban villamosenergia-kereskedelmi engedéllyel rendelkezik, vagy ilyen tevékenységet a bejegyzés helye szerinti országban és külföldön jogszerűen végezhet;
c) a Magyar Köztársaság területén irodát tart fenn, amelynek elérhetőségét a Hivatal részére folyamatosan biztosítja.”
(3) A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 170. § (2) bekezdés 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a miniszter, hogy]
„7. az engedélyesek és a rendszerhasználók villamosenergia-ipari tevékenységével, különösen az átviteli rendszerirányító rendszerirányítási tevékenységével összefüggő árakkal, és a villamosenergia-fogyasztással kapcsolatos adatszolgáltatás módszertani szabályait, a szolgáltatási kötelezettség alá eső – személyes adatot nem tartalmazó – adatokat, az adatszolgáltatásra kötelezettek és az adatokhoz való hozzáférésre jogosultak körét, a Hivatal által a felhasználói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek, illetőleg más szervezetek részére nyújtott adatszolgáltatás körét és rendjét, a Hivatal honlapján közzétételre kerülő adatok körét, továbbá az üzleti titoknak minősülő tények, információk, megoldások és adatok (a továbbiakban: üzleti titok) védelmére vonatkozó részletes szabályokat, valamint a felhasználótól eltérő fizető megállapítására vonatkozó szabályokat,”
(rendeletben állapítsa meg.)
201. § (1) A vállalkozások közötti jogviták gyorsabb elbírálása érdekében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXVIII. törvény 1. § (1)–(3) bekezdései az alábbi szöveggel lépnek hatályba:
