2. 2. § (2) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság államterületére” szövegrész helyébe a „Magyarország területére” szöveg,
3. 2. § (3) bekezdés a) pontjában az „a Magyar Köztársaság államterületén” szövegrész helyébe a „Magyarország területén” szöveg,
4. 2. § (3) bekezdés b) pontjában az „a Magyar Köztársaság államterületén” szövegrész helyébe a „Magyarország területén” szöveg,
5. 7/B. § (4) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
6. 33/A. § (3) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
7. 38. § bevezető mondatában az „a Magyar Köztársaság államterületén” szövegrész helyébe a „Magyarország területén” szöveg lép.
8. 38. § a) pontjában az „az államterületen” szövegrész helyébe a „Magyarország területén” szöveg,
9. 62. § (1) bekezdésében az „a Magyar Köztársaságban” szövegrész helyébe az „a Magyarországon” szöveg,
10. 66. § (1) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
11. 74. § (1) bekezdésében a „Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi” szövegrész helyébe a „2003. évi uniós csatlakozási” szöveg,
12. 75. § (1) bekezdésének első mondatában a „Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló” szövegrész helyébe a „2003. évi uniós csatlakozási” szöveg,
13. 75. § (1) bekezdés b) pontjában az „a Magyar Köztársaság központi költségvetésének” szövegrész helyébe a „központi költségvetés” szöveg,
14. 75. § (1) bekezdés c) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
15. 75. § (1) bekezdés d) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
16. 75. § (1) bekezdés e) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
17. 75. § (1) bekezdés j) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
18. 76. §-ában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg
lép.
147. § Hatályát veszti a Vtv. 17. § (2)–(3) és (5)–(6) bekezdése.
148. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) Öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket, a közigazgatási hatósági és bírósági eljárásért eljárási illetéket vagy az e törvényben meghatározott módon, de külön jogszabályban megállapított igazgatási, bírósági szolgáltatási díjat, a cégbíróságok törvényességi felügyeleti tevékenységéért felügyeleti illetéket kell fizetni.
(2) Jogszabály előírhatja, hogy igazgatási szolgáltatási pótdíjat kell az e törvényben megállapított illetéken felül fizetni, ha az illetékfizetéshez kötött hatósági eljárást a hatóság az ügyfél kérelmére – közigazgatási szolgáltatásként –
a) a hatóság hivatali munkaidején túli időtartamban meghatározott munkarendben eljárva vagy a hatóság székhelyén kívül szervezett szolgáltató helyen a hatósági eljáráshoz szükséges eszközök biztosítása mellett azonnal, vagy
b) soron kívüli, sürgősségi vagy azonnali eljárás keretében
folytatja le.”
149. § Az Itv. 5. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a (3) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére a (2) bekezdés szerinti adóév utolsó napját követő 150. nap előtt kerül sor, a szervezetnek (alapítványnak) arról kell nyilatkoznia, hogy adófizetési kötelezettsége előreláthatóan nem keletkezik. Amennyiben a nyilatkozatában vállaltak nem teljesültek, úgy a (2) bekezdés szerinti adóév utolsó napját követő 180. napig van lehetősége arra, hogy ezt a körülményt adóbírság terhe nélkül az eljáró hatóság felé jelezze és az illetéket pótlólag megfizesse.”
150. § Az Itv. 16. § (2d) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2d) A lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző gazdálkodó szervezet átalakulása vagy magánszemély vagyonszerző halála esetén a lakóház felépítésére az ingatlant megszerző jogutód, örökös köteles. Ebben az esetben a lakóház felépítését a jogutód, örökös nevére szóló használatbavételi engedély igazolja.”
151. § Az Itv. 17. § (2d) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2d) A lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző gazdálkodó szervezet átalakulása vagy magánszemély vagyonszerző halála esetén a lakóház felépítésére az ingatlant megszerző jogutód, örökös köteles. Ebben az esetben a lakóház felépítését a jogutód, örökös nevére szóló használatbavételi engedély igazolja.”
152. § (1) Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke az ingatlan – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének 2%-a, ha a vagyonszerző olyan
a) ingatlanok tulajdonjogának értékesítését (a továbbiakban: ingatlanforgalmazást) végző vállalkozó, vagy
b) Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiadott engedély alapján ingatlanok pénzügyi lízingjét folytató vállalkozó,
amelynek előző adóévi nettó árbevétele legalább 50%-ban e tevékenységből származott és legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozatban vállalja, hogy az ingatlant az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított két éven belül eladja, illetve a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adja. A vállalkozó nem teljesíti az illetékkedvezmény e bekezdés szerinti feltételét az ingatlan 26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti átruházásával.”
(2) Az Itv. 23/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ingatlanforgalmazást, illetve ingatlanok pénzügyi lízingbe adását az illetékkötelezettség keletkezésének adóévében kezdő vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott célú ingatlanvásárlás esetén az ott meghatározott mértékű illetéket fizeti, ha a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozatban vállalja, hogy az adóév nettó árbevételének legalább 50%-a ingatlanforgalmazásból, illetve ingatlanok pénzügyi lízingbe adásából fog származni. Amennyiben a nettó árbevétel megoszlására vonatkozó vállalás nem teljesül, az állami adóhatóság a vagyonszerzés után az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50%-kal növelten megállapítja. A vállalás meghiúsulásának tényét a vállalkozó az adóévet követő hatodik hónap 15. napjáig köteles bejelenteni. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében megállapítja, hogy a vagyonszerző nettó árbevétel megoszlásra vonatkozó vállalása nem teljesült, a vagyonszerzésre az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja.”
153. § (1) Az Itv. 24. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértékét a jármű hajtómotorjának hatósági nyilvántartásban feltüntetett – kilowattban kifejezett – teljesítménye, és a jármű gyártástól számított kora alapján kell meghatározni az alábbiak szerint:
| Jármű | Jármű gyártástól számított kora | |||
| hajtómotorjának teljesítménye (kW) | 0–3 év | 4–8 év | 8 év felett | |
| 0–40 | 550 Ft/kW | 450 Ft/kW | 300 Ft/kW | |
| 41–80 | 650 Ft/kW | 550 Ft/kW | 450 Ft/kW | |
| 81–120 | 750 Ft/kW | 650 Ft/kW | 550 Ft/kW | |
| 120 felett | 850 Ft/kW | 750 Ft/kW | 650 Ft/kW | |
Ha a hatósági nyilvántartásban a gépjármű teljesítménye csak lóerőben van feltüntetve, akkor a lóerőben kifejezett teljesítményt 1,36-tal kell osztani és az eredményt a kerekítés általános szabályai szerint egész számra kell kerekíteni. Ha a hatósági nyilvántartás a gépjármű teljesítményét nem tartalmazza, akkor az adóhatóság a gépjármű azonosító adataival megkeresi az illetékes közlekedési hatóságot a gépjármű teljesítménye közlése végett. Ez esetben ezt az adatot kell a gépjármű tulajdonjogának megszerzése után fizetendő illeték alapjának tekinteni.”
(2) Az Itv. 24. § az alábbi új (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A 120 kW-nál nagyobb teljesítményű hajtómotorral rendelkező autóbuszok, tehergépkocsik és vontatók tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértékét úgy kell meghatározni, mintha a gépjármű 120 kW teljesítményű hajtómotorral rendelkezne.”
154. § (1) Az Itv. 26. § (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)
„l) gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának megszerzése, ha a vagyonszerző gépjárművek, pótkocsik értékesítését végző (a továbbiakban: gépjármű-forgalmazó) vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által nyilvántartásba vett pénzügyi lízinget folytató olyan vállalkozó, amelynek előző adóévi nettó árbevételének legalább 50%-a gépjárművek és pótkocsik értékesítéséből vagy pénzügyi lízingbe adásából származott;”
(2) Az Itv. 26. § (1) bekezdésének t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)
„t) ingatlannak, valamint a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétnek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozások közötti átruházása. Ingatlan átruházása esetén az illetékmentesség akkor alkalmazható, ha az illetékfizetési kötelezettség keletkezése időpontjában a vagyonszerző főtevékenysége ingatlanforgalmazás, vagy saját tulajdonú ingatlan bérbeadása;”
(3) Az Itv. 26. § (1) bekezdése a következő v) ponttal egészül ki:
(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)
„v) az egyéni cég egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá való átalakulása keretében történő vagyonszerzés;”
(4) Az Itv. 26. § (1) bekezdése a következő w) ponttal egészül ki:
(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)
„w) a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű tulajdonjogának, illetve ilyen gépjárműre vonatkozó vagyoni értékű jognak a megszerzése.”
(5) Az Itv. 26. § (2d) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2d) A lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző gazdálkodó szervezet átalakulása vagy magánszemély vagyonszerző halála esetén a lakóház felépítésére az ingatlant megszerző jogutód, örökös köteles. Ebben az esetben a lakóház felépítését a jogutód, örökös nevére szóló használatbavételi engedély igazolja.”
(6) Az Itv. 26. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az (1) bekezdés l) pontja szerinti gépjármű-forgalmazó, vagy pénzügyi lízinget folytató vállalkozó adóévente nyilatkozik az állami adóhatóságnál arról, hogy az illetékmentesség feltételének megfelel, azzal, hogy
a) ha a nyilatkozattételre az adóév hatodik hónapjának 1. napja előtt kerül sor, a vagyonszerzőnek arról kell nyilatkoznia, hogy nettó árbevételének megoszlása alapján előreláthatólag az (1) bekezdés l) pontja szerinti feltételeknek megfelel. Amennyiben a nyilatkozatban vállaltak nem teljesültek, úgy azt az adóév hatodik hónapjának 15. napjáig bejelenti az állami adóhatóságnak, amely a meg nem fizetett illetéket 50%-kal növelten a vagyonszerző terhére pótlólag előírja. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében állapítja meg, hogy a vagyonszerző valótlan nyilatkozatot tett, a valótlan nyilatkozat alapján meg nem fizetett illeték kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja,
b) a gépjármű-forgalmazást vagy gépjárművek pénzügyi lízingbe adását a nyilatkozattétel adóévében kezdő vállalkozó arról nyilatkozhat, hogy nettó árbevételének legalább 50%-a gépjármű-forgalmazásból, vagy gépjárművek pénzügyi lízingbe adásából fog származni. Amennyiben a nettó árbevétel megoszlására vonatkozó vállalás nem teljesül, akkor az állami adóhatóság a nyilatkozat alapján meg nem fizetett illetéket a vállalkozó terhére 50%-kal növelten megállapítja. A vállalás meghiúsulásának tényét a vállalkozó az adóévet követő hatodik hónap 15. napjáig köteles bejelenteni. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében megállapítja, hogy a vagyonszerző vállalása nem teljesült, a nyilatkozat alapján meg nem fizetett illeték kétszeresét a vagyonszerző terhére pótlólag előírja.”
155. § (1) Az Itv. 29. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az első fokú közigazgatási hatósági eljárásért – ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik – 3000 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).”
(2) Az Itv. 29. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelemért a 29. § (2) bekezdésében meghatározott illetéket kell fizetni. Amennyiben a felügyeleti intézkedés iránti eljárást az adópolitikáért felelős miniszter folytatja le, a felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke a felügyeleti intézkedés iránti kérelemmel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 500 forint, de legalább 50 000 forint, legfeljebb 500 000 forint. Ha a felügyeleti intézkedés iránti kérelem tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg és az eljárást az adópolitikáért felelős miniszter folytatja le, a felügyeleti intézkedés illetéke 50 000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók.”
(3) Az Itv. 29. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az adózás rendjéről szóló törvény 24/E. § (1) bekezdésében meghatározott adóhatósági igazolás kiadására irányuló eljárás illetéke 50 000 forint. Az adózás rendjéről szóló törvény 24/E. § (3) bekezdése szerinti igazolásért nem kell illetéket fizetni.”
156. § (1) Az Itv. 33. § (2) bekezdés 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:)
„23. az adó és járulék ügyben az adóhatóságnál, vámigazgatási ügyben a vámhatóságnál kezdeményezett első fokú eljárás – ideértve más hatóság adó, adó jellegű kötelezettség megállapításával kapcsolatos ilyen eljárását is –, kivéve a fizetési könnyítésre, illetve az adómérséklésre irányuló eljárást, továbbá az adó-, a vám-, az illeték- és a társadalombiztosítási kötelezettség teljesítéséről szóló igazolás kiadása, valamint az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránt kezdeményezett eljárást;”
(2) Az Itv. 33. § (2) bekezdés 35. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„35. a fogyasztóvédelmi hatóság első fokú fogyasztóvédelmi eljárása;”
157. § Az Itv. 39. § (3) bekezdés helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(3) Ha az eljárás tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja:
a) a helyi bíróság előtt a peres eljárásban 350 000 forint, a nemperes eljárásban 200 000 forint;
b) a törvényszék előtt:
– első fokon indult peres eljárásban 600 000 forint, nemperes eljárásban pedig 350 000 forint,
– fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 300 000 forint, nemperes eljárásban pedig 170 000 forint,
c) az ítélőtábla előtt fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 600 000 forint, nemperes eljárásban 300 000 forint;
d) a Kúria előtt:
– fellebbezési eljárásban 500 000 forint,
– felülvizsgálati eljárásban 700 000 forint.”
158. § Az Itv. 42. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„42. § (1) A 39–41. §-ban meghatározott illetékalap után – ha e törvény másként nem rendelkezik – az illeték mértéke:
a) peres eljárásban 6%, de legalább 15 000 forint, legfeljebb 1 500 000 forint;
b) bírósági meghagyás elleni ellentmondás esetén 3%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 750 000 forint;
c) egyezségi kísérletre történő idézés iránti kérelem és szóbeli kereset azonnali tárgyalása iránti kérelem esetén 1%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
d) a végrehajtási eljárásban 1%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 350 000 forint, ha a végrehajtás foganatosítása a törvényszéki végrehajtó feladatkörébe tartozik, 3%, de legalább 8000 forint, legfeljebb 750 000 forint;
e) a határozat jogerőre emelkedése után a részletekben való teljesítés vagy ennek módosítása, vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
f) a kiszabott pénzbírság megfizetésére halasztás vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 18 000 forint;
g) egyéb nemperes eljárásokban – a közigazgatási nemperes eljárás kivételével – az eljárás tárgya értékének 3%-a, de legalább 5000 forint, legfeljebb 250 000 forint.”
159. § (1) Az Itv. 43. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A házassági bontóper illetéke 30 000 forint.”
(2) Az Itv. 43. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke – ha törvény másként nem rendelkezik, és a határozat nem adó-, illeték-, adójellegű kötelezettséggel, társadalombiztosítási járulék- vagy vámkötelezettséggel, versenyüggyel, sajtótermékkel és médiaszolgáltatással – kivéve a panaszügyeket –, elektronikus hírközléssel vagy közbeszerzéssel kapcsolatos – 30 000 forint.”
(3) Az Itv. 43. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A Pp. 349. §-ában meghatározott munkaügyi perek illetéke – ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg – 10 000 forint.”
(4) Az Itv. 43. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A közigazgatási nemperes eljárások illetékének mértéke 10 000 forint.”
(5) Az Itv. 43. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A csődeljárás és a felszámolási eljárás során benyújtott kifogás, valamint a végrehajtási kifogás illetéke 15 000 forint. Ha a kifogás alapos, a bíróság a kifogásnak helyt adó döntésében hivatalból rendelkezik a kifogás illetékének a kifogást előterjesztő részére történő visszatérítéséről.”
160. § (1) Az Itv. 46. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 39–41. § szerint megállapított illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetében 8%, de legalább 15 000 forint, legfeljebb 2 500 000 forint.”
(2) Az Itv. 46. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a fellebbezés házassági bontóperben hozott ítélet ellen irányul, az illeték 15 000 forint. Az ítélet vagyonjogi rendelkezése elleni fellebbezés esetén – kivéve a lakáshasználatra vonatkozó vagyonjogi rendelkezését – az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók.”
161. § (1) Az Itv. 47. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 39–41. § szerint megállapított illetékalap után, végzés elleni fellebbezés, valamint végzés elleni kifogás esetében az illeték mértéke 3%, de legalább 7000 forint, legfeljebb 300 000 forint.”
(2) Az Itv. 47. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban, az ügy érdemében hozott végzés elleni fellebbezés illetéke 30 000 forint, minden más esetben 7000 forint.”
162. § (1) Az Itv. 50. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 39–41. § szerint meghatározott illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni felülvizsgálat esetén 10%, de legalább 50 000 forint, legfeljebb 3 500 000 forint.”
(2) Az Itv. 50. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A végzés elleni felülvizsgálat illetéke az (1) bekezdés szerint számított illeték fele, de legalább 20 000 forint, legfeljebb 1 250 000 forint.”
(3) Az Itv. 50. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem illetéke az (1) bekezdésben meghatározott illeték fele, de legalább 20 000 forint, legfeljebb 1 250 000 forint.”
(4) Az Itv. 50. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni felülvizsgálat illetéke 30 000 forint.”
163. § Az Itv. 52. § (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) A kizárólag magánvád alapján folyó eljárásban a feljelentés illetéke 10 000 forint, a fellebbezés illetéke 10 000 forint, a perújítási kérelem és a felülvizsgálati indítvány illetéke 15 000 forint.”
164. § Az Itv. 58. § (1) bekezdés az alábbi f) ponttal egészül ki:
„f) ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása – nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása – nélkül, hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. §-a a) pontja alapján megszünteti.”
165. § Az Itv. 78. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kiszabás alapján fizetendő illetékről – ideértve a mulasztási bírságot is – fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. A fizetési meghagyás tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat. A 16. § (1) bekezdésének i) pontja vagy a 17. § (1) bekezdésének p) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása esetén az állami adóhatóság fizetési meghagyás kibocsátása helyett döntését az ügyiratra jegyzi fel. Az állami adóhatóság ügyiratra feljegyzett döntése kizárólag az illetékmentesség alkalmazásának tényét tartalmazza.”
166. § Az Itv. a következő 99/D. §-sal egészül ki:
„99/D. § (1) Az 5. § (2) és (4) bekezdésének, a 16. § (2d) bekezdésének, a 17. § (2d) bekezdésének, a 26. § (1) bekezdése t), v), w) pontjának, a 26. § (2d) bekezdésének, a 26/A. § (1) bekezdés b) pontjának, az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított szövege valamennyi olyan illetékügyben alkalmazandó, melyben a hatálybalépéskor az állami adóhatóság fizetési meghagyást még nem adott ki.
(2) Az 1. § (1)–(2) bekezdéseinek, a 23/A. § (1) és (4) bekezdéseinek, a 24. § (1), (3), (4), (6) és (7) bekezdésének, a 26. § (1) bekezdése l) pontjának, a 26. § (10) bekezdésének, a 29. § (1), (3) és (7) bekezdésének, a 33. § (2) bekezdése 23. és 35. pontjának, a 39. § (3) bekezdésének, a 42. § (1) bekezdésének, a 43. § (1), (3), (5), (7) és (8) bekezdésének, a 46. § (1)–(2) bekezdéseinek, a 47. § (1) és (3) bekezdésének, az 50. § (1)–(4) bekezdéseinek, az 52. § (1) bekezdésének, az 57. § (1) bekezdése a) pontjának, az 58. § (1) bekezdése f) pontjának, a 74. §-ának, 78. § (1) bekezdésének, a 102. § (1) bekezdése v) pontjának, valamint a Melléklet IX. Címe I. és II/3. pontjának, X. Címe 3. pontjának és a XXI. Címe 1. és 2. pontjainak az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított szövegét a hatálybalépést követően illetékkiszabásra bemutatott vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetve kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni.”
167. § Az Itv.
1. 5. § (2) bekezdésében a „naptári évben” szövegrész helyébe az „adóévben” szöveg,
2. 24. § (3) bekezdésében az „(1) és (2) bekezdésben” szöveg helyébe az „(1), (2) és (7) bekezdésben” szöveg,
3. 24. § (4) bekezdésében az „(1)–(2) bekezdések” szöveg helyébe az „(1)–(2) és (7) bekezdések” szöveg,
4. 24. § (6) bekezdésében az „átvezetésével” szövegrész helyébe a „bejelentésével” szöveg,
5. 26/A. § (1) bekezdésének b) pontjában a „6 millió” szövegrész helyébe a „10 millió” szöveg,
6. 74. §-ban „az adópolitikáért felelős miniszter” szövegrészek helyébe „a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke” szöveg,
7. 74. § (8) bekezdésében „az általa vezetett minisztérium” szövegrész helyébe „a Nemzeti Adó- és Vámhivatal” szöveg,
8. 102. § (1) bekezdésének v) pontjában a „megyei (fővárosi) bíróság” szövegrész helyébe a „törvényszék” szöveg,
9. Melléklete X. címének 3. pontjában a „30 000” szövegrész helyébe az „50 000” szöveg
lép.
168. § Hatályát veszti az Itv.
1. 57. § (1) bekezdés a) pontja,
2. Melléklete IX. címének II/3. pontja és a XXI. címének 1. és 2. pontja.
169. § A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 213. §-a a következő (6)–(8) bekezdésekkel egészül ki:
„(6) Amennyiben a (2)–(3) bekezdések szerinti ügyekben az állami adóhatóság a vagyonszerző kérelmének helyt adott, azonban a vagyonszerző a vállalásának határidőn belül nem tett eleget vagy nyilatkozata szerint előre látható, hogy nem tud eleget tenni, az állami adóhatóság a vagyonszerző 2012. március 31. napjáig benyújtott kérelme alapján, az e kérelme benyújtásakor hatályos illetékmértékek alkalmazásával szabja ki a vagyonszerzés után járó illetéket, melyet az Itv. 23/A. §-a szerinti vállalkozók esetében csökkenteni kell az általuk már megfizetett illeték összegével. A kérelem előterjesztésére előírt határidő jogvesztő. Amennyiben a vagyonszerző a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül maradéktalanul megfizeti az állami adóhatóság által e bekezdés szerint kiszabott illetéket, mentesül a lakóház felépítésének, illetve az ingatlan továbbértékesítésének, valamint a felfüggesztett illeték késedelmi pótlékkal növelt összege, illetve a pótilleték megfizetésének kötelezettsége alól. Egyúttal az állami adóhatóság törli a felfüggesztett illetéket.
(7) Amennyiben a (2)–(3) bekezdések szerinti ügyekben az állami adóhatóság a vagyonszerző kérelmének helyt adott, és – a vagyonszerző vállalásának elmaradására tekintettel – már kiszabta az Itv. 23/A. § (6) bekezdése szerinti pótilletéket, illetve a vagyonszerzőnek az Itv. 87. § (2) bekezdése szerint a megállapított, de meg nem fizetett illetéket eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal növelt összegben kellene megfizetnie, azonban a vagyonszerző azokat nem fizette meg, az állami adóhatóság – határozatának módosításával – a vagyonszerző 2012. március 31. napjáig benyújtott kérelme alapján, az e kérelme benyújtásakor hatályos illetékmértékek alkalmazásával állapítja meg a vagyonszerzés után járó illetéket. A kérelem előterjesztésére előírt határidő jogvesztő. Az Itv. 23/A. §-a szerinti vállalkozók esetében az előírt illetéket csökkenteni kell az általuk már megfizetett illeték összegével. Amennyiben a vagyonszerző a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül maradéktalanul megfizeti az állami adóhatóság által e bekezdés szerint kiszabott illetéket, mentesül a lakóház felépítésének, illetve az ingatlan továbbértékesítésének, valamint a felfüggesztett illeték késedelmi pótlékkal növelt összege, illetve a pótilleték megfizetésének kötelezettsége alól. Egyúttal az állami adóhatóság törli a kiszabott pótilletéket, illetve a felfüggesztett illetéket.
(8) Amennyiben a (2)–(3) bekezdések szerinti ügyekben az állami adóhatóság a vagyonszerző kérelmének helyt adott, azonban a vagyonszerző a vállalásának határidőn belül nem tett eleget és megfizette az Itv. 23/A. § (6) bekezdése szerinti pótilletéket, illetve az Itv. 87. § (2) bekezdése szerinti késedelmi pótlékkal növelt illetéket, az állami adóhatóság az adóvisszatérítés szabályai szerint gondoskodik a megfizetett illeték – (6) bekezdésben említett illetékmértékek alkalmazásával megállapított illeték összegével csökkentett – visszatérítéséről.”
170. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvény alkalmazásában adóalany:
a) a magánszemély,
b) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéb szervezet,
c) a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülése.
(2) Adómentes valamennyi helyi adó alól – a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – a társadalmi szervezet, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár és – kizárólag a helyi iparűzési adó vonatkozásában – a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság.
(3) A (2) bekezdés szerinti mentesség abban az adóévben illeti meg az adóalanyt, amelyet megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után sem bel-, sem külföldön adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az építmény- és telekadóban a (2) bekezdés szerinti mentesség – az ott felsorolt adóalanyok számára – csak az alapító okiratban, alapszabályban meghatározott alaptevékenység kifejtésére szolgáló épület és telek után jár. A feltételek meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben meghatározottak szerint adóalany a külföldi magánszemély és szervezet is feltéve, hogy adómentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság nem biztosítja. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó.
(5) A törvény hatálya – a 34. §-ban foglaltak kivételével – nem terjed ki a Magyar Államra, a helyi önkormányzatra, az országos és helyi kisebbségi önkormányzatra, a költségvetési szervre, az egyházra, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re, az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-re, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási gazdálkodó szervezetre, továbbá a helyi iparűzési adó vonatkozásában a Magyar Nemzeti Bankra.
(6) Ha e törvény az adóalanyiságot az év első napján fennálló állapothoz köti és az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor a bevezetés évében az adó alanyának azt kell tekinteni, aki/amely az adót bevezető rendelet hatálybalépésének napján megfelel az adóalanyiság követelményeinek.”
171. § (1) A Htv. 7. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:)
„c) az általa bevezetett adó mértékeként nem állapíthat meg többet az adómaximumnál,”
(2) A Htv. 7. § e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:)
„e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó és a helyi iparűzési adó megállapítása során – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A helyi iparűzési adó esetén egy adómérték alkalmazható,”
172. § A Htv. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek.”
173. § A Htv. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § Mentes az adó alól:
a) az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész,
b) az erdő művelési ágban nyilvántartott belterületi telek,
c) az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének 50%-a.”
174. § A Htv. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § (1) Az adókötelezettség
a) belterületi, aranykorona-értékkel nyilvántartott telek esetében a telek tényleges mezőgazdasági művelésének a megszüntetését és/vagy a művelési ág törlését követő év első napján,
b) külterületi telek esetében a művelési ág törlését követő év első napján,
c) tanyaként nyilvántartott ingatlanhoz tartozó földterület esetében a tanya megnevezés ingatlan-nyilvántartásból való törlését és/vagy a kizárólagos mezőgazdasági célú hasznosítás megszüntetését követő év első napján,
d) az épület megsemmisülése, lebontása esetén a megsemmisülést, lebontást követő félév első napján
keletkezik.
(2) Az adókötelezettség
a) belterületi telek esetében a telek művelési ágba sorolása és/vagy tényleges mezőgazdasági művelésének megkezdése évének utolsó napján szűnik meg,
b) külterületi telek esetében annak termőföldként vagy tanyaként történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzése évének utolsó napján szűnik meg, feltéve, hogy a tanyához tartozó földterület ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll,
c) a telek épülettel való beépítése félévének utolsó napján szűnik meg.
(3) Az adókötelezettségben bekövetkező – (1)–(2) bekezdésben nem említett – változást a következő év első napjától kell figyelembe venni.”
175. § A Htv. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § Az adó évi mértékének felső határa a 11. §-ban és a 17. §-ban meghatározott adótárgyanként, illetőleg lakásbérleti jogonként legfeljebb 17 000 Ft.”
176. § A Htv. a következő alcímmel és 26/A. §-sal egészül ki:
„Az adófelfüggesztés
26/A. § Az adóalany a 14/A. §-ban meghatározott feltételek teljesülése esetén az ott meghatározottak szerint jogosult az adó felfüggesztésére.”
177. § A Htv. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) A 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján fizetendő adót:
a) a szálláshely ellenérték fejében történő átengedése esetén a szállásdíjjal együtt a szállásadó,
b) a szálláshely vagy bármely más ingatlan ingyenesen történő átengedése esetén a szálláshellyel, ingatlannal rendelkezni jogosult az ott-tartózkodás utolsó napján
(a továbbiakban együtt: adóbeszedésre kötelezett) szedi be.
(2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő idegenforgalmi adót az adóbeszedésre kötelezett akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta.”
178. § (1) A Htv. 39. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel, továbbá az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével.”
(2) A Htv. 39. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén vagy külföldön végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját – a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően – a vállalkozónak kell a 3. számú mellékletben meghatározottak szerint megosztania.”
179. § A Htv. 52. § 16., 22., 25., 32., 35., és 40. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő 17. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„16. telek: az épülettel be nem épített földterület, ide nem értve az ingatlan-nyilvántartásban művelési ág szerint aranykorona-értékkel nyilvántartott és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi telket, a külterületi termőföldet, valamint az ingatlan-nyilvántartás szerint tanyaként nyilvántartott ingatlanhoz tartozó földterületet, feltéve, ha az ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll, továbbá a közút területét, a vasúti pályát, a vasúti pálya tartozékai által lefedett földterületet;
17. termőföld: az ingatlan-nyilvántartásban aranykorona értékkel és művelési ággal nyilvántartott, a termőföldről szóló törvény szerinti termőföldnek minősülő földterület;”
„22. nettó árbevétel:
a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), csökkentve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti jogdíjból származó, árbevételként elszámolt ellenértékkel, a jövedéki adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt – az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott – jövedéki adó összegével, továbbá az egyéb ráfordítások között kimutatott, az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összegével, feltéve ha az így elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összege az értékesítés nettó árbevételét növelte, valamint a külön jogszabály szerinti felszolgálási díj árbevételként elszámolt összegével, a b)–g) alpontokban foglalt eltérésekkel,
b) a hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozásoknál: a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek csökkentve a fizetett kamatokkal és kamatjellegű ráfordításokkal, növelve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeivel, a befektetési szolgáltatások bevételeivel és a nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételével. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,
c) biztosítóknál: a biztosítástechnikai eredmény növelve a nettó működési költségekkel, a befektetésekből származó biztosítástechnikai ráfordításokkal (csak életbiztosítási ágnál), az egyéb biztosítástechnikai ráfordításokkal, a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel, a biztosítási állományhoz kapcsolódó tárgyi eszközök bevételeivel, a befektetések értékesítésének árfolyamnyereségével és az egyéb befektetési bevételekkel (nem életbiztosítási ágnál), az életbiztosításból allokált befektetési bevétellel, valamint a nem biztosítási tevékenység bevételeivel, valamint csökkentve a Kártalanítási Számlával és a Kártalanítási Alappal szemben ráfordításként elszámolt összeggel, a tűzvédelmi hozzájárulásként elszámolt összeggel és a biztosítottaknak visszajuttatandó befektetési eredménnyel. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,
d) befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételei növelve a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeivel, valamint a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,
e) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, valamint a külföldi székhelyű európai részvénytársaság és európai szövetkezet magyarországi telephelyénél, továbbá egyéb más külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi telephelyénél: a fióktelep (telephely) számviteli beszámolója (ha a telephelynek számviteli beszámoló-készítési kötelezettsége nincs, akkor nyilvántartásai, bizonylatai) alapján kimutatott, az a) pont – illetve, ha a külföldi székhelyű vállalkozás a b), c) és d) alpontok valamelyikében említett szervezet, akkor az ott meghatározottak – szerinti nettó árbevétel,
f) lakásszövetkezet, társasház, (köz)alapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, egyesület, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, iskolaszövetkezet, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezetek, a kizárólag a fogvatartottak foglalkoztatása céljából közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság, a TIG Tartalékgazdálkodási Nonprofit Kft. a KHVT Közlekedési, Hírközlési, Vízügyi Tartalékgazdálkodási Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft. esetében a vállalkozási tevékenységből származó, a) pont szerinti nettó árbevétel. Nem minősül vállalkozási tevékenységből származó nettó árbevételnek a társasház és a lakásszövetkezet belső szolgáltatásból származó árbevétele,
g) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó, a 26. pont a) és b) alpontja szerinti vállalkozónál: a tevékenységvégzéssel (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) közvetlen összefüggésben kapott – általános forgalmi adó nélküli – ellenérték, növelve a kompenzációs felárral és csökkentve az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó összegével, feltéve, hogy azt bevételként elszámolta, továbbá azon bevétellel, amelyet a számvitelről szóló törvény alapján egyéb bevételként kellene elszámolni;”
„25. alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége: a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 4. § 32. pontja szerinti saját tevékenységi körben megvalósított K+F tevékenység közvetlen költsége, figyelemmel a Tao tv. 31. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakra;”
„32. alvállalkozói teljesítések értéke: az adóalany által továbbadott (számlázott) olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerinti – írásban kötött – vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll. Ide értendő annak a – közvetített szolgáltatásnak nem minősülő – szolgáltatásnak az ellenértéke is, amelyet az adóalany az általa értékesített új (a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését megelőzően vagy azt követően első ízben értékesített) lakás előállításához a Ptk. szerinti, írásban megkötött vállalkozási szerződés alapján vesz igénybe. Az e pont szerinti értékkel az adóalany akkor csökkentheti a nettó árbevételét, ha azzal a 22. pont a) alpontja szerint jogdíjként, a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként, a 37. pont szerint anyagköltségként vagy a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét nem csökkentette;”
„35. közszolgáltató szervezet: a Magyar Posta Zrt., a Magyar Rádió Zrt., a Magyar Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt., a Magyar Távirati Iroda Zrt., a Diákhitel Központ Zrt., a Tartalékgazdálkodási Kht., illetve annak tevékenységét folytató nonprofit gazdasági társaság. Közszolgáltató szervezet továbbá a vasúti pályahálózatot üzemeltető feltéve, ha nettó árbevétele legalább 55%-ban a vasúti pályahálózat működtetéséből származik, valamint a helyi- és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedési szolgáltatást nyújtó feltéve, ha nettó árbevétele legalább 55%-ban a tömegközlekedési szolgáltatás nyújtásából származik;”
„40. közvetített szolgáltatások értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Az e pont szerinti értékkel az adóalany akkor csökkentheti a nettó árbevételét, ha azzal a 22. pont a) alpontja szerint jogdíjként, a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként, a 37. pont szerint anyagköltségként vagy a 32. pont szerint alvállalkozói teljesítések értékeként nettó árbevételét nem csökkentette;”
180. § (1) Hatályát veszti a Htv.
1. preambulumában az „– összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányával és a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseivel –” szövegrész,
2. 7. § b) pontjában a „vagy a számított érték alapján” szövegrész,
3. 7. § f) pontjában a „a számított érték alapú és” szövegrész,
4. 11. § (2) bekezdése,
5. 13. § b), d) és f) pontja,
6. 41. § (7) bekezdésében a „39/D. §-a” szövegrész,
7. 52. § 9. pontjának utolsó mondata,
8. 52. § 11., 14. és 34. pontja,
9. 52. § 44. pontjából az „ideértve a bel- és külföldi légi közlekedést is” szövegrész,
10. 52. § 52–54. pontja.
(2) A Htv.
1. 1. § (3) bekezdésében a „helyi adót” szövegrész helyébe „adót”,
2. 6. § e) pontjában „a helyi adózás” szövegrész helyébe „az adózás”,
3. 7. § d) pontjában „a helyi adót” szövegrész helyébe „az adót”
4. 8. § (1) bekezdésében „a helyi adó” szövegrész helyébe „az adó”,
5. 43. § (1) bekezdésében „A helyi adóval” szövegrész helyébe „Az adóval”,
6. 43. § (3) bekezdésében „a helyi adóval” szövegrész helyébe „az adóval”,
7. 52. § 36. pontjában „a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként” szövegrész helyébe „a 32. pont szerint alvállalkozói teljesítés értékeként, a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként”,
8. 52. § 37. pontjában „a 40. pont szerint a közvetített szolgáltatások értékeként” szövegrész helyébe „a 32. pont szerint alvállalkozói teljesítés értékeként, a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként”
szövegrész lép.
181. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) A magyar hatósági rendszámtáblával ellátott gépjármű, pótkocsi, valamint Magyarország területén közlekedő, külföldön nyilvántartott tehergépjármű (a továbbiakban együtt: gépjármű) után gépjárműadót, míg a nem kizárólag magánhasználatú személygépkocsi után – a gépjárműadó fizetési kötelezettségtől függetlenül – a IV. fejezet szerinti adót (cégautóadó) kell fizetni.
(2) E törvény hatálya nem terjed ki a magyar hatósági rendszámtáblával ellátott mezőgazdasági vontatóra, a lassú járműre és a lassú jármű pótkocsijára, a négykerekű segédmotoros kerékpárra, a külön jogszabály szerinti „méhesházas” gépjárműre, a munkagépre, a CD, a CK, a DT, az OT és a Z betűjelű rendszámtáblával ellátott gépjárműre, valamint a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek közül azokra, amelyek az Európai Unió valamely tagállamában vannak nyilvántartva.”
182. § A Gjt. 9. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóztatási feladatokat – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – a magánszemély adóalanynak a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásba bejegyzett lakóhelye, annak hiányában tartózkodási helye (e bekezdés alkalmazásában a továbbiakban együtt: lakcím), míg a nem magánszemély adóalanynak – ideértve az egyéni vállalkozót is – a hatósági nyilvántartás címadat-rovatába bejegyzett székhelye vagy telephelye szerint illetékes települési, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban együtt: adóhatóság) látja el. Ha a nyilvántartásban a lakcím, a székhely, illetőleg a telephely megváltozik, az adóztatási feladatok ellátására a változást követő év első napjától az új lakcím, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult. Gépjármű tulajdonátruházása esetén, ha a tulajdonváltozással érintett felek egyike sem tesz eleget a külön jogszabály által meghatározott bejelentési kötelezettségének, akkor a tulajdonváltozás bejelentése évének utolsó napjáig a 2. § (1) bekezdés szerinti tulajdonos nyilvántartásba bejegyzett lakcíme, székhelye, illetőleg telephelye szerinti önkormányzati adóhatóság az illetékes a tulajdonváltozással érintett gépjármű adóztatására.”
183. § A Gjt. 17/E. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„17/E. § Az adó havi mértéke személygépkocsinként, a személygépkocsi kW-ban kifejezett teljesítménye és környezetvédelmi osztály-jelzése alapján a következő:
| Környezetvédelmi osztály-jelzés | ||||
| gépjármű hajtómotorjának teljesítménye (kW) | „0”–„4” osztályjelzések esetén | „6”–„10” osztályjelzések esetén | „5”; „14–15” osztályjelzések esetén | |
| 0–50 | 16 500 Ft | 8 800 Ft | 7 700 Ft | |
| 51–90 | 22 000 Ft | 11 000 Ft | 8 800 Ft | |
| 91–120 | 33 000 Ft | 22 000 Ft | 11 000 Ft | |
| 120 felett | 44 000 Ft | 33 000 Ft | 22 000 Ft” | |
184. § A Gjt. 18. §-a a következő 29. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„29. környezetvédelmi osztály-jelzés: a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 2011. augusztus 15-én hatályos 5. számú melléklete II. alpontja szerinti környezetvédelmi osztály-jelzés (kód).”
185. § A Gjt.
1. 8. § (4) bekezdésében, 11. §-ában, 13. § (3) bekezdésében, 15. § (2) bekezdésében, valamint 18. § 17. pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
2. 12. § (1) bekezdésében az „amelyen a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe az „amikor Magyarország” szöveg,
3. 15. § (3) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrészek helyébe a „Magyarország” szöveg,
4. 17. § (1) bekezdésében az „A Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg
lép.
186. § (1) A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (Kknyt.) 9. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A járműnyilvántartás tulajdonváltozás esetén – a tulajdonszerző bejelentéséig – tartalmazza a régi tulajdonos által teljesített bejelentés (tulajdonátruházási szerződés) alapján a tulajdonszerzőre vonatkozó 9. § (1) bekezdése szerinti adatokat.”
(2) A Kknyt. 9. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) 3,5 tonna össztömeget meghaladó tehergépjárművet, autóbuszt üzemeltető tulajdonos (üzembentartó) az (1) bekezdés f) pontja szerinti székhely, telephely címként csak olyan települési cím bejegyzését kérheti, amelyet a cégjegyzék tartalmaz és e járművek számára ténylegesen tárolási helyül szolgál. Azt a tényt, hogy a települési cím szerinti ingatlan alkalmas a járművek tárolására a települési önkormányzat jegyzője igazolja.”
187. § A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény (Neta tv.) az 1. Értelmező rendelkezések alcím előtt a következő fejezet címmel egészül ki:
„I. fejezet
NÉPEGÉSZSÉGÜGYI TERMÉKADÓ”
188. § A Neta tv. 1. §-a 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő 8–12. pontokkal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„4. előrecsomagolt termék: a termék és az azt tartalmazó egyedi csomagolás kombinációja, ha
a) a terméket nem a fogyasztó vagy a végső felhasználó jelenlétében csomagolják,
b) a csomagolásban található termék mennyisége előre meghatározott,
c) a b) pont szerinti mennyiség a csomagolás felbontása vagy észrevehető módosítása nélkül nem változtatható meg, és
d) a terméket olyan névleges mennyiségű egységekben értékesítik, amelyek
da) megegyeznek a csomagoló által előre meghatározott értékekkel (ideértve bármely olyan hozzáadott mennyiséget, amelyre a jelölésen hivatkozás történik),
db) tömeg- vagy térfogategységekben vannak meghatározva.
Előrecsomagolt terméknek minősül az az a)–c) pontokban foglalt feltételeknek megfelelő termék is, amelyet darabonként csomagolnak, függetlenül attól, hogy azt a fogyasztó részére milyen módon (darabonként vagy tömeg alapján) értékesítik;”
„8. teljesítési időpont: az Áfa törvény szerinti teljesítési időpont;
9. taurin: a H2N–CH2-CH2-SO2-OH kémiai képlettel leírható vegyület (2-aminoetán-szulfonsav);
10. sör: a 2203 VTSZ szám alá tartozó termék.
11. cukrozott kakaópor: a 1806 10 VTSZ szám alá tartozó termék.
12. metil-xantin: a koffein (1,3,7-trimetil-xantin), a teobromin (3,7-dimetil-xantin), a teofillin (1,3-dimetil-xantin).”
189. § A Neta tv. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § Adóköteles terméknek minősül az előrecsomagolt termékként forgalomba hozott,
a) a 2009, 2202 VTSZ szám alá tartozó termék, a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti kivonat alapú szörpök, valamint a legalább 25% gyümölcs, illetve zöldséghányadot tartalmazó sűrítmények, koncentrátumok, szörpök, nektárok, gyümölcslevek és zöldséglevek, valamint a legalább 50%-ban tejalapanyag felhasználásával készült termékek kivételével, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és cukortartalma meghaladja a 8 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget (a továbbiakban: üdítőital);
b) a 2009, 2202 VTSZ szám alá tartozó termék, ha
ba) metil-xantint tartalmaz, ideértve azt az esetet is, ha a metil-xantint a termék valamely összetevője tartalmazza, és
bb) taurint tartalmaz, ideértve azt az esetet is, ha a taurint a termék valamely összetevője tartalmazza
feltéve, hogy metil-xantin-tartalma meghaladja az 1 milligramm metil-xantin/100 milliliter mennyiséget vagy taurintartalma meghaladja a 100 milligramm/100 milliliter mennyiséget.
(a továbbiakban: energiaital);
c) a 1704, 1905, 2105 VTSZ szám alá tartozó termék, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és cukortartalma meghaladja a 25 gramm cukor/100 gramm mennyiséget, továbbá az 1806 VTSZ szám alá tartozó termék a legalább 50%-ban tejalapanyag felhasználásával készült termékek kivételével, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és cukortartalma meghaladja a 40 gramm cukor/100 gramm mennyiséget és kakaótartalma 40 gramm/100 gramm terméknél alacsonyabb (a továbbiakban együtt: előrecsomagolt cukrozott készítmény);
d) a c) pont hatálya alá nem tartozó 1905, 2005 20 20, 2008 VTSZ szám alá tartozó, gabona, burgonya vagy olajos magvak felhasználásával készült, sütött, extrudált vagy pörkölt, ízesített és azonnali fogyasztásra alkalmas termék, ha sótartalma meghaladja az 1 gramm só/100 gramm mennyiséget, ide nem értve a kenyeret és a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti, legfeljebb 2 gramm só/100 gramm sótartalmú sütőipari terméket (a továbbiakban: sós snack);
e) a 2103, 2104 VTSZ szám alá tartozó – gyermektápszernek, fogyasztásra kész levesnek vagy mártásnak nem minősülő – termék, ha sótartalma meghaladja az 5 gramm só/100 gramm mennyiséget (a továbbiakban: ételízesítő), kivéve a mustár, a ketchup és az olyan, nem szárított, aprított vagy pépesített, sózott ételízesítő zöldség készítményt, amelynek sótartalma nem haladja meg a 15 gramm só/l 00 gramm mennyiséget;
f) az a) pont hatálya alá nem tartozó olyan ital, amely sört és hozzáadott cukrot tartalmaz, ideértve azt az esetet is, ha valamely összetevője tartalmaz cukrot, feltéve, hogy a termék cukortartalma meghaladja az 5 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget (a továbbiakban: ízesített sör);
g) a 2208 VTSZ szám alá tartozó olyan ital, amely üdítőitalt tartalmaz, feltéve, hogy a termék cukortartalma meghaladja az 5 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget (a továbbiakban: alkoholos frissítő);
h) a 2007 VTSZ szám alá tartozó termék a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti extradzsem, extrazselé, marmelád és különleges minőségű lekvárok kivételével (a továbbiakban: gyümölcsíz).”
190. § A Neta tv. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § Az adó mértéke
a) a sűrítmény, koncentrátum vagy szörp formában értékesített üdítőital esetében 200 forint/liter, más üdítőital esetében 7 forint/liter,
b) energiaital esetében 250 forint/liter,
c) cukrozott kakaópor esetében 70 forint/kilogramm, más előrecsomagolt cukrozott készítmény esetében 130 forint/kilogramm,
d) sós snack esetében 250 forint/kilogramm,
e) ételízesítő esetében 250 forint/kilogramm,
f) ízesített sör és alkoholos frissítő esetében 20 forint/liter,
g) gyümölcsíz esetén 500 forint/kilogramm.
191. § A Neta tv. 10. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az adóalany vámazonosító szám megállapításával összefüggő nyilvántartásba vételével és nyilvántartásával kapcsolatos ügyben az állami adó- és vámhatóság jár el.”
192. § A Neta tv. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § A népegészségügyi termékadóból és a baleseti adóból származó bevétel az Egészségbiztosítási Alap bevételét képezi.”
193. § A Neta tv. a 11. § után a következő II. fejezettel egészül ki:
„II. fejezet
BALESETI ADÓ
1. Az adókötelezettség, az adó alanya
11/A. § (1) A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény (Kgfb. tv.) szerinti biztosítási kötelezettség után baleseti adót (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában a baleseti adó: adó) kell fizetni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adókötelezettség a Kgfb. tv. szerinti biztosítási időszak első napján keletkezik és utolsó napján szűnik meg.
(3) Ha a biztosító értesítése alapján a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás díjának meg nem fizetése miatt a gépjármű forgalomból való kivonása iránti eljárás indul, az adókötelezettség – a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a gépjármű forgalomból való kivonása napján szűnik meg.
11/B. § Az adó alanya az a személy vagy szervezet, akit vagy amelyet a Kgfb. tv. szerinti biztosítási kötelezettség terhel.
2. Az adó alapja, mértéke
11/C. § (1) Az adó alapja az éves kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díj, ide értve a Kgfb. tv. szerint megállapított fedezetlenségi díjat is (a továbbiakban együtt: biztosítási díj).
(2) Határozott tartamú Kgfb. tv. szerinti biztosítási szerződés esetén az adó alapja a határozott időtartamra megállapított egyszeri biztosítási díj.
(3) Az adó alapja
a) a Kgfb. tv. szerinti fedezetlenségi időtartam, továbbá
b) a Kgfb. tv. szerinti türelmi idő és – biztosító kockázatviselésével nem érintett –, a gépjármű forgalomból való kivonásának napjáig terjedő időtartam (a továbbiakban: biztosítási díjjal le nem fedett időtartam)
azon napjaira, melyekre a biztosító az (1) vagy (2) bekezdés szerinti adót nem szedte be, a Magyar Biztosítók Szövetsége által közétett – a Kgfb. tv. szerinti türelmi idő első napján érvényes – fedezetlenségi díj napi összege és a fedezetlenségi időtartam, valamint a biztosítási díjjal le nem fedett időtartam napjai számának szorzata.
11/D. § Az adó mértéke az adóalap 30%-a, de a biztosító kockázatviselésével érintett időtartam naptári napjaira naponta legfeljebb 83 forint/gépjármű.
3. Az adó megállapítása
11/E. § (1) Az adót – a 11/F. §-ban foglalt kivétellel – a beszedésre kötelezett állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
(2) Az adó beszedésére kötelezett a Kgfb. tv. szerinti kötelező felelősségbiztosítási szolgáltatást nyújtó biztosító (a továbbiakban: biztosító).
(3) A biztosítónak az általa megállapított adót az esedékes biztosítási díjjal, díjrészlettel együtt kell beszednie, annyi részletben és olyan arányban, ahány részletben és amilyen arányban az adó alanyának a biztosítási díjfizetési kötelezettségének eleget kell tennie.
(4) Ha az adó alanya a biztosítási díj és a megállapított adó együttes összegénél kevesebbet fizetett, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy részben vagy egészben a megállapított adót fizette meg.
(5) A biztosító a fizetendő baleseti adót akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta.
(6) Ha a Kgfb. tv. szerinti biztosítási jogviszony díjnemfizetés miatt szűnik meg és a Kgfb. tv. szerinti türelmi időben esedékes biztosítási díj után a biztosító az adót megfizette, a biztosítási jogviszony megszűnését magában foglaló hónapról szóló bevallásában a fizetendő adó összegét a biztosító az adónak az adóalany által meg nem fizetett összegével csökkentheti.
11/F. § (1) A Kgfb. tv. szerinti határon átnyúló szolgáltatás esetén az adót az adó alanya önadózással, a biztosítási díj esedékességével egyidejűleg állapítja meg.
(2) A biztosítási díjjal le nem fedett időtartam azon napjaira, amelyekre a biztosító a 11/C. § (1) vagy (2) bekezdése alapján az adót nem szedte be, az adó alanya az adó összegét önadózással állapítja meg a gépjármű forgalomból való kivonását vagy az üzemben tartó személyében bekövetkezett változás esetén, a változást követő hónap 15. napjáig. A biztosító a kockázatviselése megszűnésétől számított 15 napon belül igazolást ad az adóalany számára arról, hogy az adó a 11/E. § alapján mely napig van megfizetve.
11/G. § Ha a biztosítási díj az adóalany számára visszajár
a) a beszedéssel megfizetett adó esetén a visszajáró díj alapulvételével számított adót a biztosító köteles az adóalanynak a visszajáró díj visszafizetésével egyidejűleg visszafizetni. A díj visszafizetésének hónapját követő 15. napig benyújtott bevallásában a biztosító jogosult a visszafizetett adóval az általa beszedett, bevallott adót csökkenteni,
b) önadózással megfizetett adó esetén az adó alanya a visszajáró díj alapulvételével számított adót az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint a díj visszafizetését követő hónap első napjától kezdődően az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon visszaigényelheti.
4. Eljárási rendelkezések
11/H. § (1) Az adóval kapcsolatos adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el.
(2) A beszedésre kötelezett, illetve – a 11/F. § szerinti esetben – az adó alanya az adót az adó megállapítására előírt határnapot követő hónap 15. napjáig vallja be és fizeti meg az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon.
5. Átmeneti rendelkezések
11/I. § (1) Ha a biztosítási időszak 2012. január 1-jét megelőzően kezdődött, akkor az adókötelezettség a biztosítási időszaknak a 2011. december 31-ét követő részére áll fenn.
(2) Ha az adóalany 2011. december 31-ét követő időszakra vonatkozó díjfizetési kötelezettségének esedékessége 2012. január 1-jét megelőzte akkor a 2011. december 31-ét követő időszakra – napi időarányosítással számított – biztosítási díj, egyszeri biztosítási díj, továbbá a biztosítással le nem fedett időtartamra megállapított adóalap utáni adót a beszedésre kötelezett vagy – önadózás esetén – az adó alanya 2012. február 15-ig állapítja meg, vallja be és fizeti meg az állami adóhatósághoz.”
194. § A Neta tv. 10. alcímének számozása a következők szerint módosul:
„III. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK”
195. § Neta tv.
1. 1. § 1. pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
2. 7. § (3) bekezdésében „az állami adóhatóság” szövegrész helyébe a „a vámhatóság” szöveg,
3. 8. § (1) bekezdésében a „10. § (1) és (2) bekezdése” szövegrészek helyébe a „10. § (2) és (3) bekezdése” szöveg,
4. 10. § (2) bekezdésében a „(2) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(3) bekezdésben” szöveg
lép.
196. § Hatályát veszti a Neta tv. 12. § (2) bekezdése.
197. § A Neta tv. 7. § (4) bekezdése nem lép hatályba.
198. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 2. § (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A társadalombiztosítás Magyarország állampolgárait és e törvény külön rendelkezése alapján más természetes személyeket az e törvényben meghatározott szabályok szerint magába foglaló, társadalmi szintű kockázatközösség.
(2) A társadalombiztosításban való részvétel a törvényben meghatározott szabályok szerint kötelező.
(3) A kötelező társadalombiztosítás rendszerében a biztosított – e törvény vagy társadalombiztosítási ellátást megállapító törvény eltérő rendelkezése hiányában – az egyéni felelősség elvének megfelelően, az e törvényben meghatározott járulékfizetési kötelezettség alapján szerezhet jogot saját maga és törvényben meghatározott hozzátartozója javára az egyes társadalombiztosítási ellátásokra. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátás összege – ha törvény kivételt nem tesz – arányban áll a biztosítottnak az ellátás fedezetére szolgáló járulék alapjául szolgáló jövedelmével.”
(2) A Tbj. 2. §-a a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:
„(6a) A társadalmi szolidaritás elvének megfelelően – a szociális biztonsághoz, valamint a testi és lelki egészséghez való jog érvényesítése, valamint az egységes állami nyugdíjrendszer fenntartása érdekében – törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését egészben vagy részben megillető olyan fizetési kötelezettséget is megállapíthat, amelynek megfizetése társadalombiztosítási ellátásra való jogot nem keletkeztet.”
199. § A Tbj. 4. § d) pontja a következő 5. alponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:
Társas vállalkozó:)
„5. a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha az 1. alpont szerint társas vállalkozónak minősül.”
200. § A Tbj. 4. § h) és l) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„h) Megbízási jogviszony, munkaviszony: a magyar jog hatálya alá tartozó megbízási jogviszony és munkaviszony, továbbá a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan megbízási jogviszony és munkaviszony, amely alapján a munkát Magyarország vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam területén végzik.”
„l) Járulék: az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (a természetbeni egészségbiztosítási járulék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék és a munkaerő-piaci járulék), a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi szolgáltatási járulék, valamint a korkedvezmény-biztosítási járulék.”
201. § A Tbj. 16. § (1) bekezdés l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Egészségügyi szolgáltatásra jogosult – az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. § szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl – az, aki)
„l) kiskorú, magyar állampolgársággal és Magyarország területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, továbbá az a nem magyar állampolgárságú kiskorú, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik,”
202. § (1) A Tbj. 19. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 8,5 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék.”
(2) A Tbj. 19. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 6390 forint (napi összege 213 forint).”
203. § A Tbj. 24. § (1) bekezdésének bevezető szövege és b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A foglalkoztatott a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén a 33. §-ban meghatározott tagdíjat, valamint a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot a 4. § k) pontja szerinti jövedelme (kivéve a 21. § szerinti jövedelmét) után fizeti meg. A foglalkoztatott nem fizet”
„b) pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a külön jogszabály szerinti prémiumévek program és a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után.”
204. § A Tbj. 26. § (3) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Az egyházi személy után az egyház a minimálbér alapulvételével a 19. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott mértékű nyugdíjjárulékot, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén a 33. §-ban meghatározott tagdíjat, valamint természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet. A járulékot központilag, egy összegben az Art. szabályai szerint kell az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni.”
„(7) A külön jogszabály szerinti felszolgálási díj után a foglalkoztató – a foglalkoztatott helyett – 15%-os mértékű nyugdíjjárulékot fizet. A vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után 15% nyugdíjjárulékot fizethet. A felszolgálási díj, valamint a borravaló után magán-nyugdíjpénztári tagdíjat pénztártagság esetén sem kell fizetni. A vendéglátó üzlet felszolgálója a borravaló után fizethető járulékot a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg, továbbá a bevallásában adatot szolgáltat a 15% nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről.”
205. § (1) A Tbj. 27. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A biztosított társas vállalkozó a 19. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén a 33. §-ban meghatározott tagdíjat, valamint a 19. § (3) bekezdése szerinti egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot a társas vállalkozástól személyes közreműködésére tekintettel megszerzett járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg. A nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese. A társas vállalkozó nyugdíjjárulékot (tagdíjat) legfeljebb a járulékfizetési felső határig fizet.”
(2) A Tbj. 27. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 4. § d) pont 5. alpontja szerinti társas vállalkozó esetén a személyes közreműködés díjazásának az ügyvezetés díjazását kell tekinteni.”
206. § A Tbj. 29. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén a 33. §-ban meghatározott tagdíjat, valamint a 19. § (3) bekezdése szerinti egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot vállalkozói jövedelem szerinti adózás esetén a vállalkozói kivét, átalányadózás esetén az átalányban megállapított jövedelem után fizeti meg. A nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese. Az egyéni vállalkozó nyugdíjjárulékot (tagdíjat) legfeljebb a járulékfizetési felső határig fizet.”
207. § A Tbj. 29/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az a biztosított egyéni vállalkozó, aki az egyszerűsített vállalkozói adó alanya (a továbbiakban: eva adózó), a 19. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott járulékokat, magánnyugdíjpénztári tagság esetén a 33. §-ban meghatározott tagdíjat fizet. A nyugdíjjárulék alapja havonta a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta a minimálbér másfélszerese.”
208. § A Tbj. 30/A. § (2) bekezdés második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A magán-nyugdíjpénztári tag mezőgazdasági őstermelő 10 százalék tagdíjat fizet.”
209. § A Tbj. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § (1) A magán-nyugdíjpénztári tag biztosított tagdíjának alapja után a foglalkoztató, a magán-nyugdíjpénztári tag biztosított egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő a saját tagdíjalapja után köteles a tagdíjat megállapítani, a foglalkoztató a tagdíjat levonni, és a magán-nyugdíjpénztár részére – kormányrendeletben meghatározott módon, a PSZÁF által erre a célra rendszeresített és honlapján közzétett nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon – bevallani, valamint megfizetni a tárgyhónapot követő hónap 12-éig.
(2) A tagdíjbevallás tartalmazza:
a) a bevallásra kötelezett adatait (neve, székhelye, lakóhelye, adóazonosító száma),
b) a pénztártag természetes személyazonosító adatait (ideértve az előző nevet és a titulust is), nemét, állampolgárságát,
c) a pénztártag adóazonosító jelét és taj-számát,
d) a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséget megalapozó jogviszonyban töltött idő tartamát, az alkalmazás minőségének, jogcímének kódját,
e) a magán-nyugdíjpénztári tagdíj alapjául szolgáló jövedelmet (összeget), és az abból levont tagdíj összegét, a levonás esetleges elmaradásának okát,
f) a biztosítás szünetelésének, vagy a munkabérrel ellátatlanság idejét, ennek jogcímkódját.
(3) A biztosítottat terhelő tagdíjat a foglalkoztató akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges. A megelőlegezett tagdíjat a foglalkoztató a biztosítottal szemben fennálló követelésként veszi nyilvántartásba.
(4) A tagdíj-bevallási kötelezettség elmulasztása esetén pótbevallásnak, hibás teljesítése esetén önellenőrzésnek van helye, melyet a magánnyugdíjpénztárhoz kell benyújtani. A tagdíj önellenőrzése esetén önellenőrzési pótlékot, késedelmes megfizetése esetén késedelmi pótlékot kell fizetni. A tagdíjjal összefüggő önellenőrzési pótlék és késedelmi pótlék mértékére, kiszámítására és esedékességére az adózás rendjéről szóló törvénynek az önellenőrzési és késedelmi pótlék fizetésére vonatkozó szabályai megfelelően alkalmazandók. A meg nem fizetett tagdíjat, önellenőrzési és késedelmi pótlékot a magán-nyugdíjpénztár megkeresése alapján az állami adóhatóság adók módjára hajtja be.
(5) A tagdíjbevallás (önellenőrzés) teljesítése során a bevallásra kötelezett helyett annak képviselője is eljárhat az adózás rendjéről szóló törvény 7. §-ában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával.
(6) Ha a bevallásra kötelezett a bevallás szerinti fizetési kötelezettségét csak részben teljesíti, a befizetett tagdíjat a pénztár az érintett pénztártagok között tagdíjnagyságuk arányában számolja el.”
210. § A Tbj. az 51. §-t követően a következő 51/A. §-sal és 51/B. §-sal egészül ki:
„51/A. § (1) A magánnyugdíjpénztár a bevallás és befizetés adatait bevallási, illetve befizetési időszakonként felülvizsgálja, és az esetleges tagdíjtartozást (ideértve annak pótlékait is), valamint a túlfizetést kimutatja.
(2) A felülvizsgálat keretében a pénztár a bevallás elmulasztásának, hibás vagy hiányos benyújtásának tényét megállapítja, és szükség esetén a tagdíjbevallásra kötelezettel vagy a pénztártaggal egyeztetést kezdeményez. A pénztár egyeztetésre irányuló megkeresése alapján a tagdíjbevallásra kötelezett foglalkoztató vagy a pénztártag köteles a megkereső pénztárt tájékoztatni a tagdíj-megállapításhoz szükséges adatokról. A foglalkoztató és a pénztártag csak olyan tagdíjjal összefüggésben köteles tájékoztatást adni, amely tekintetében az adózás rendjéről szóló törvény szerinti adó megállapításhoz való jog elévülésének megfelelő idő nem telt el.
(3) A felülvizsgálat megállapításainak megfelelően a pénztár
a) a bevallás elmulasztása esetén a bevallásra előírt határidőt követő második hónap 15-éig a bevallás pótlására,
b) hibás vagy hiányos bevallás esetén a bevallás beérkezését magában foglaló negyedévet követő második hónap 15-éig a hiba, illetve hiányosság kijavítására,
c) tagdíjtartozás esetén a bevallás beérkezését magában foglaló negyedévet követő második hónap 15-éig a tagdíjtartozás rendezésére,
valamint az esedékes pótlékok megfizetésére szólítja fel a tagdíjbevallásra, tagdíjfizetésre kötelezettet, melynek a kötelezett a felszólítás átvételét követő 15 napon belül köteles eleget tenni.
(4) Ha a kötelezett a (3) bekezdés a) és b) pontjában foglalt kötelezettségének a pénztár felszólítására sem tesz eleget, és a tagdíj (tagdíjalap) a pénztár saját nyilvántartása, korábbi bevallások adatai vagy a (2) bekezdés szerinti egyeztetés alapján sem állapítható meg, a pénztár az adott időszakra fizetendő tagdíjat a mindenkori minimálbér összegének alapulvételével határozza meg.
(5) A kötelezett felszólítását követő teljesítési határidő eredménytelen leteltét követően a pénztár a kötelezett székhelye (lakóhelye) szerint illetékes állami adóhatóságnál kezdeményezi a tagdíjtartozás és annak pótlékai adók módjára történő behajtását, ha az adott foglalkoztatóval még fennáll a biztosítással járó jogviszony, a foglalkoztatóval, egyéb esetben a pénztártaggal szemben. A pénztártaggal szemben nem kezdeményezhető behajtás, ha a tag igazolja a pénztárnak, hogy a tagdíjat tőle levonták.
(6) Az (5) bekezdés szerinti megkeresést a pénztár a teljesítési határidő lejártát követő 15 nap elteltével küldi meg az állami adóhatóságnak, feltéve, hogy az egyes kötelezettekkel szemben fennálló követelése eléri a 25 000 forintot. A megkeresés alapján az adóhatóság a megkeresés kézhezvételét követő 15 napon belül intézkedik a tagdíjhátralék és pótlékok behajtása érdekében. A behajtott követelést az adóhatóság 15 napon belül utalja át a behajtást kérő pénztár részére. Ha a behajtás nem vezetett eredményre, erről az adóhatóság 15 napon belül tájékoztatja a pénztárt.
(7) A felszámolás során a tagdíj és pótlékkövetelést a pénztár hitelezői igényként érvényesíti. A hitelezői igény benyújtása mellőzhető, ha a pénztár valószínűsíti, hogy a követelésének a nyilvántartásba vételért fizetendő összeget elérő megtérülése sem várható.
51/B. § (1) A magán-nyugdíjpénztári tag 2012. január 1-jét megelőző időszakra vonatkozó tagdíját érintő pótbevallást és önellenőrzést közvetlenül a tag magánnyugdíjpénztára részére kell teljesítem.
(2) Ha a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony megszűnt a foglalkoztatóval, a pótbevallás vagy önellenőrzés jogszerű teljesítéséhez a foglalkoztató jogosult a korábbi foglalkoztatott pénztártagságára vonatkozó adatot a Pénztárak Központi Nyilvántartásából megismerni.”
211. § A Tbj. 53/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A befizetett egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékból az állami adóhatóság 82,35 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak, 17,65 százalékot a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak utal át.”
212. § (1) A Tbj. 56/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi foglalkoztató (a továbbiakban: külföldi vállalkozás) javára biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végző foglalkoztatott részére kifizetett járulékalapot képező jövedelem alapulvételével a külföldi vállalkozás a 19. § (2)–(3) bekezdéseiben meghatározott nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot állapít meg és von le.”
(2) A Tbj. 56/A. §-a a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:
„(6a) Ha a külföldi vállalkozás által foglalkoztatott személy magán-nyugdíjpénztári tag, a tagdíjat a foglalkoztatott saját maga köteles megállapítani, és a magánnyugdíjpénztár részére – kormányrendeletben meghatározott módon, a PSZÁF által erre a célra rendszeresített és honlapján közzétett nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon – bevallani, valamint megfizetni a tárgyhónapot követő hónap 12-éig. Ettől eltérően, ha a (2) bekezdés szerint a külföldi vállalkozás teljesíti a járulékkötelezettséget, a pénztártag megállapodhat a foglalkoztatójával, hogy a tagdíjat helyette a foglalkoztató vallja be és fizeti meg a pénztár részére.”
(3) A Tbj. 56/A. § (7) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami adóhatóság a (2)–(3) bekezdése szerinti kötelezett által
a) nem magán-nyugdíjpénztári tag után befizetett járulékokból 54,05 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 37,84 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak, 8,11 százalékot a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak,
b) magán-nyugdíjpénztári tag után befizetett járulékokból 82,35 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak, 17,65 százalékot a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak
utal át.”
(4) A Tbj. 56/C. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„56/C. § (1) A kincstár által vezetett, magánnyugdíjpénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési-, késedelmi- és önellenőrzési pótlék számlákra 2011. december 1-jét megelőző időszakra vonatkozóan teljesített valós túlfizetés és téves befizetés összegét a foglalkoztató az Art. szabályai szerint az adóhatóságtól kérheti vissza. Az állami adóhatóság a téves befizetés, illetve túlfizetés kiutalását a Magyar Államkincstárnál vezetett, Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevételek beszedési számla terhére teljesíti. A kiutalásról az adóhatóság az Art. szabályai szerint intézkedik. A tagnak visszajáró túlfizetést az állami adóhatóság a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza.
(2) A magán-nyugdíjpénztári számlára teljesített olyan befizetést, amely nem a pénztárt illet meg, a pénztár havonta köteles átutalni közvetlenül a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi számlájára.”
213. § A Tbj. 56/D. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt már nem áll fenn, a visszalépést megelőző időszakban tévesen megállapított nyugdíjjárulék és tagdíj önellenőrzését nyugdíjjárulék önellenőrzésként kell elvégezni, feltéve, hogy ennek eredményeként a nyugdíjjárulék összege az eredetileg bevallott nyugdíjjárulék és tagdíj együttes összegéhez képest változik. E rendelkezést megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a biztosítottól a foglalkoztatója tagdíj címén vonta le a járulékot, annak ellenére, hogy a magánszemély nem volt magánnyugdíjpénztár tagja, feltéve, hogy tagdíj-kiegészítés miatt nem mutatkozik különbözet.”
214. § A Tbj. 56/H. §-a a következő (3)–(4) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) A magánnyugdíjpénztárak 2011. december 12-éig átadják az állami adóhatóságnak – foglalkoztatókra és biztosítottakra lebontva – azon még el nem évült tagdíj (bírság, pótlék) hátralékra vonatkozó adatokat, amelyek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett tagokat érintenek, és amelyekre irányuló végrehajtási megkereséseiket az (1) bekezdés alapján visszavontak. A pénztár által átadott adatok alapján az állami adóhatóság végrehajtási eljárást folytat le, és a befolyt összeget a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi számlájára utalja át.
(4) A felszámolási eljárás során a magánnyugdíjpénztár által érvényesített és – a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részére teljesített vagyonátadást követően – megtérült, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett tagot érintő, 2007. január 1-jét megelőző időszakra vonatkozó tagdíjjal (bírság, pótlék) összefüggő követelés jogosultja a Nyugdíjbiztosítási Alap.”
215. § A Tbj. 58. § (1) bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza)
„h) a magánnyugdíj-pénztári tagdíjjal összefüggésben felszámított pótlékok elszámolására, a tagdíj és pótléktartozás behajtására vonatkozó részletes szabályokat,”
216. § A Tbj. a 64. §-t követően a következő 65. §-sal egészül ki:
„65. § (1) Az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvény 153. §-ával megállapított 11. § b) pontban foglaltak alkalmazandók 2012. január 1-je előtt megkezdett kiküldetés, kirendelés és munkaerő-kölcsönzés esetén is, azzal az eltéréssel, hogy a két éves időtartamot 2012. január 1-jétől kell számítani.
(2) E törvénynek az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénnyel megállapított rendelkezéseit a 2012. január 1-jén és azt követően megszerzett jövedelmekre és keletkezett járulék-fizetési kötelezettségekre kell alkalmazni, azzal, hogy e törvény 2011. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a 2012. január 10-éig megszerzett és 2011. december havi járulékalapot képező olyan jövedelemre, amelyet a 2011. december hónapra vonatkozóan benyújtott bevallásban kell bevallani.”
217. § (1) A Tbj. 34. § (1) bekezdésében az „aki nem saját jogú nyugdíjas” szövegrész helyébe az „aki nem magán-nyugdíjpénztári tag és nem saját jogú nyugdíjas” szöveg, (5) bekezdésében az „a nagykorú személy” szövegrész helyébe az „a nem magán-nyugdíjpénztári tag nagykorú személy” szöveg lép.
(2) A Tbj.
1. 2. § (1) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság állampolgárait” szövegrész helyébe a „Magyarország állampolgárait” szöveg, az „a Magyar Köztársaság területén” szövegrész helyébe a „Magyarországon” szöveg,
2. 2. § (5) bekezdésében és 39. § (3) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrészek helyébe a „Magyarország” szöveg,
3. 3. § (1) bekezdés b) pontjában az „a foglalkoztatókat és a biztosítottakat terhelő” szövegrész helyébe a „szolgáló” szöveg,
4. 3. § (1) bekezdés c) pontjában az „a hozzájárulás és járulék közteherként való” szövegrész helyébe az „a b) pont szerinti fizetési kötelezettség” szöveg,
5. 4. § u) pont 1. és 2. alpontjában, 4. § z) pontjában, 5. § (3) bekezdésében és 11. § b) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
6. 5. § (2) bekezdésében a „gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője;” szövegrész helyébe a „gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője, gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője,” szöveg,
7. 6. § (1) bekezdésében az „A biztosítottak” szövegrész helyébe az „A biztosítottak – ha törvény eltérően nem rendelkezik –” szöveg,
8. 10. § (2) bekezdés b) pontjában a „tagsági jogviszony” szövegrész helyébe a „tagsági jogviszony, illetve vezető tisztségviselői jogviszony” szöveg,
9. 20/A. § (1) bekezdésében a „társadalombiztosítási járulék alapjának alapulvételével – a társadalombiztosítási járulékon felül –” szövegrész helyébe a „4. § k) pont szerinti jövedelem (kivéve a 21. § szerinti jövedelmeket) alapulvételével” szöveg, (2) bekezdésében az „a társadalombiztosítási járulékra vonatkozó szabályokat” szövegrész helyébe az „az Art. szabályait” szöveg,
10. 24. § (2) bekezdésében a „Magyar Köztársaság költségvetéséről” szövegrész helyébe a „központi költségvetésről” szöveg,
11. 27. § (5) bekezdésében és 29. § (8) bekezdésében a „társadalombiztosítási járulék alapjának alapulvételével – a társadalombiztosítási járulékon felül –” szövegrész helyébe a „nyugdíjjárulék (tagdíj) alapjának alapulvételével” szöveg,
12. 29. § (4) bekezdésében az „az (1) bekezdésben említett járulékalap alapulvételével” szövegrész helyébe az „a járulékfizetési alsó határ után” szöveg,
13. 29/A. § (3) bekezdésében a „19. § (1)–(3) bekezdés szerinti járulékokat az (1) bekezdésben meghatározott járulékalapnál” szövegrész helyébe a „19. § (2)–(3) bekezdés szerinti járulékokat az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapjánál” szöveg,
14. 31. § (5) bekezdésében a „27. § (1) bekezdésében előírt legkisebb összegű” szövegrész helyébe a „járulékfizetési alsó határ utáni” szöveg,
15. 31. § (6) bekezdésében a „29. § (1) bekezdése” szövegrész helyébe a „29. § (3) bekezdése” szöveg, a „legalább a minimálbér után” szövegrész helyébe a „járulékfizetési alsó határ után” szöveg,
16. 34. § (12) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
17. 34. § (13) bekezdésében a „magyar törvényes pénznemben” szövegrész helyébe a „Magyarország hivatalos pénznemében” szöveg,
18. 43/A. § a) pontjában az „az egészségbiztosítási szerv, a magán-nyugdíjpénztári tag folyószámlájának vezetéséhez a pénztártag magánnyugdíjpénztára részére” szövegrész helyébe az „az egészségbiztosítási szerv részére” szöveg,
19. 52. § (4) bekezdésében az „a minimálbér” szövegrészek helyébe az „a járulékfizetési alsó határ” szöveg,
20. 55. §-ában a „társadalombiztosítási járulékot” szövegrészek helyébe a „járulékot” szöveg
lép.
218. § (1) Hatályát veszíti a Tbj.
1. 18. § (2) bekezdésében a „nyugdíjjárulék és” szövegrész,
2. 34. § (1) bekezdésében a „– magánnyugdíjpénztár tagja esetében a kötelező tagdíj mértékével csökkentett –” szövegrész, és a bekezdés utolsó mondata,
3. 34. § (5) bekezdésében a „– magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelező tagdíj mértékével csökkentett –” szövegrész.
(2) Hatályát veszti a Tbj.
1. 4. § ba) alpontja,
2. 4. § g) pontja,
3. 5. § (1) bekezdés g) pontjában a „, segítő családtagként” szövegrész,
4. 18. § (1) bekezdésének b) pontja,
5. 19. §-ának (1) és (7) bekezdése,
6. 20. §-a és az azt megelőző alcím,
7. 21. § (1) bekezdésének bevezető szövegében az „a társadalombiztosítási járulék,” szövegrész,
8. 22. §-a,
9. 26. §-ának (4), (6), (8) és (10) bekezdése,
10. 26. §-ának (9) bekezdésében az „a foglalkoztató az e törvény szerinti társadalombiztosítási,” szövegrész,
11. 27. §-ának (1) bekezdése,
12. 29. §-ának (1) és (7) bekezdése,
13. 29. §-ának (4) bekezdésében a „társadalombiztosítási járulékot,” szövegrész,
14. 30/A. § (1) bekezdésében, 30/A. § (3) bekezdésében és 50. § (4) bekezdésében az „a 19. § (1) bekezdésében meghatározott nyugdíj-biztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot,” szövegrész,
15. 30/A. § (2) bekezdésében az „– a nyugdíj-biztosítási járulékot is magában foglaló –” szövegrész,
16. 30/A. § (5) bekezdése,
17. 31. § (1) bekezdésében az „a társadalombiztosítási járulékot,” szövegrész,
18. 31. § (3) bekezdése,
19. 31. § (4) bekezdésében a „társadalombiztosítási járulék, a természetbeni egészségbiztosítási járulék, a b) pontban említett vállalkozó esetén a” szövegrész,
20. 33. § (3) bekezdése,
21. 34. § (1) bekezdés zárószövegében, (4), (5), (6) és (7) bekezdésében a „nyugdíjbiztosítási és” szövegrészek,
