(2) Ha az ellátás igénybevételére az (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján kerül sor, a határozatot közölni kell a működtetővel és az ellátást nyújtó intézmény vezetőjével is.
(3) Állami fenntartású intézmény esetén az (1) bekezdés c) és d) pontja szerinti döntésről az intézményvezető értesíti a kérelmezőt, illetve törvényes képviselőjét. Az ellátás igénybevételének elutasítása esetén a kérelmezőt, illetve törvényes képviselőjét írásban kell értesíteni.
(4) Ha a kérelmező, illetve törvényes képviselője az intézmény vezetőjének (3) bekezdés szerinti döntését vitatja, az arról szóló értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat. Ha az intézményvezető az ellátás igénybevételéről nem intézkedik, a kérelmező, illetve törvényes képviselője az arról való tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat. Ezekben az esetekben a fenntartó határozattal dönt.
(5) A gyermekjóléti alapellátások igénybevételének megkezdése előtt és az utógondozói ellátás igénybevételének megkezdésekor
a) állami fenntartású szolgáltató, intézmény esetén a szolgáltató vezetője, illetve az intézményvezető,
b) egyházi és nem állami fenntartású szolgáltató, intézmény esetén a fenntartó vagy az általa megbízott személy
a kérelmezővel, illetve törvényes képviselőjével írásban megállapodást köt.
(6) Nem kell az (5) bekezdés szerint megállapodást kötni
a) gyermekjóléti szolgáltatás esetén,
b) – ha a fenntartó döntése alapján a szolgáltatás jellegére tekintettel az nem indokolt – alternatív napközbeni ellátás
esetén.
(7) Az (5) bekezdés szerinti megállapodás tartalmazza
a) az ellátás kezdetének időpontját,
b) az intézményi ellátás időtartamát (a határozott vagy határozatlan időtartam megjelölését),
c) a gyermek, fiatal felnőtt számára nyújtott szolgáltatások és ellátások tartalmát, módját,
d) a személyi térítési díj megállapítására és megfizetésére vonatkozó szabályokat, ha az ellátás térítésidíj-fizetési kötelezettséggel jár,
e) az ellátás megszüntetésének módjait,
f) a gyermek és törvényes képviselője, valamint a fiatal felnőtt személyazonosító adatait.
(8) Az intézményvezetőnek az ellátásra jogosult gyermek, fiatal felnőtt azonnali elhelyezéséről kell gondoskodnia
a) az elhelyezés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását elrendelő határozat alapján,
b) soron kívüli elhelyezésre vonatkozó indokolt kérelem alapján,
c) az 57. § (2) bekezdése szerinti esetben.
(9) Ha az egyházi, nem állami fenntartó a helyi önkormányzattal vagy állami szervvel kötött ellátási szerződés hatálya alá tartozó esetben az ellátásra irányuló kérelmet elutasítja, a kérelmezőt, illetve törvényes képviselőjét írásban értesíti. Ha a kérelmező, illetve törvényes képviselője a döntést vitatja, az arról szóló értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül az ellátási szerződést megkötő helyi önkormányzathoz vagy állami szervhez fordulhat. A helyi önkormányzat vagy állami szerv a kérelemről határozattal dönt.
(10) Ha a helyi önkormányzattal vagy állami szervvel ellátási szerződést kötött egyházi, nem állami fenntartó az elhelyezést elrendelő döntés ellen fellebbezést nyújt be, a helyi önkormányzatot vagy állami szervet írásban értesíti.”
147. § A Gyvt. 41. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A gyermekjóléti alapellátás keretében biztosított gyermekek napközbeni ellátásának formái – a gyermekek életkorának megfelelően –
a) a bölcsőde, a hetes bölcsőde,
b) a családi napközi,
c) a családi gyermekfelügyelet,
d) a házi gyermekfelügyelet,
e) az alternatív napközbeni ellátás.”
148. § A Gyvt. 43. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) A családi napközi esetében a 32. § (5) bekezdése szerint megkötött megállapodások száma – a szolgáltatás eltérő időpontokban történő igénybevétele esetén – túllépheti a családi napközi működési engedélyében meghatározott férőhelyek számát. A szolgáltatást azonos időben igénybe vevő gyermekek száma ebben az esetben sem haladhatja meg a működési engedélyben meghatározott férőhelyszámot.”
149. § A Gyvt. 43/A. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A családi gyermekfelügyelet esetében a 32. § (5) bekezdése szerint megkötött megállapodások száma – a szolgáltatás eltérő időpontokban történő igénybevétele esetén – túllépheti a családi gyermekfelügyelet működési engedélyében meghatározott férőhelyek számát. A szolgáltatást azonos időben igénybe vevő gyermekek száma ebben az esetben sem haladhatja meg a működési engedélyben meghatározott férőhelyszámot.”
150. § A Gyvt. a következő 44/A. §-sal és azt megelőzően a következő alcímmel egészül ki:
„Alternatív napközbeni ellátás
44/A. § Alternatív napközbeni ellátás a játszótéri program, játszóház, klubfoglalkozás keretében nyújtott,
a) a szülő és a gyermek kapcsolatát erősítő, a gyermek szocializációját támogató, valamint egyéb szabadidős és prevenciós szolgáltatás,
b) a csellengő vagy egyéb okból veszélyeztetett iskoláskorú gyermekek számára biztosított nappali felügyelet, sport-, illetve egyéb foglalkozás és étkeztetés,
feltéve, ha a működtető rendelkezik az ehhez szükséges – külön jogszabályban meghatározott – személyi és tárgyi feltételekkel.”
151. § A Gyvt. 68/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68/A. § (1) A gyermek után járó iskoláztatási támogatás teljes összege folyósításának a Cst. 15. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában foglaltak szerinti felfüggesztésével egyidejűleg a települési önkormányzat jegyzője elrendeli a 16. életévét be nem töltött gyermek védelembe vételét.
(2) A települési önkormányzat jegyzője
a) a Cst. 15. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti esetben dönt az iskoláztatási támogatás felfüggesztéséről és ezzel egyidejűleg az iskoláztatási támogatás összegének a települési önkormányzat részére a kincstárban megnyitott családtámogatási folyószámlára (a továbbiakban: családtámogatási folyószámla) történő utalásáról,
b) a Cst. 15. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti esetben kezdeményezi az iskoláztatási támogatást folyósító szervnél az ellátás szüneteltetését.
(3) Az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztése esetén a felfüggesztés időtartama alatt
a) a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben nem részesülő gyermek után járó iskoláztatási támogatást a családtámogatási folyószámlán kell gyűjteni,
b) a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek után járó iskoláztatási támogatást a gyermek számára természetbeni formában kell nyújtani.
(4) Az iskoláztatási támogatás felfüggesztésének és szüneteltetésének indokoltságát a külön jogszabályban foglalt esetekben rendszeresen felül kell vizsgálni. Ha a gyermek igazolatlanul mulasztott kötelező tanórai foglalkozásainak száma a 16. életévének betöltését megelőző utolsó felülvizsgálat és az azt követő első felülvizsgálat közötti időtartamban eléri a tizet, a települési önkormányzat jegyzője kezdeményezi az iskoláztatási támogatást folyósító szervnél az ellátás szüneteltetését és rendelkezik a családtámogatási folyószámlán összegyűlt iskoláztatási támogatás családi pótlék előirányzat javára történő visszafizetéséről.”
152. § (1) A Gyvt. 139. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A Kormány által kijelölt szerv a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások finanszírozásának ellenőrzése céljából nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza)
„e) hatósági döntéssel elhelyezett gyermek, illetve fiatal felnőtt esetén
ea) a határozatot hozó szerv nevét, a határozat számát, keltét, jogerőre emelkedésének napját,
eb) a hatósági döntés jellegét (ideiglenes hatályú elhelyezés, átmeneti nevelésbe vétel, tartós nevelésbe vétel, utógondozói ellátás elrendelése),
ec) a gyermek ellátási szükségletét,
ed) a gyermek gondozási helyét, a fiatal felnőtt ellátásának helyét, a gyermek hatósági döntéssel elrendelt nevelőszülői elhelyezése, illetve a fiatal felnőtt nevelőszülőnél nyújtott utógondozói ellátása esetén a nevelőszülő nevét és címét.”
(2) A Gyvt. 139. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A (2) bekezdés szerinti nyilvántartás adatait a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások finanszírozásának ellenőrzése céljából elektronikus úton továbbítani kell a kincstárnak.
(7) A (2) bekezdés szerinti nyilvántartásból adatot kérhet a működést engedélyező szerv a működési engedélyezésre és a hatósági ellenőrzésre vonatkozó eljárása lefolytatása céljából.”
153. § A Gyvt. 145. § (2) és (2a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az állami, egyházi és nem állami fenntartó normatív állami hozzájárulásra való jogosultságának feltétele a
a) személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátást nyújtó új szolgáltatónak, intézménynek, hálózatnak,
b) gyermekek napközbeni ellátása és gyermekek átmeneti gondozása esetében az új férőhelyeknek
a gyermekjóléti szolgáltatások területi lefedettségét figyelembe vevő, külön jogszabály szerinti finanszírozási rendszerbe történő befogadása.
(2a) A (2) bekezdés alkalmazásában új szolgáltatónak, intézménynek, hálózatnak, illetve férőhelyszámnak az minősül, amelyre a fenntartó 2011. december 31-én nem rendelkezett jogerős működési engedéllyel és a gyermekjóléti szolgáltatások területi lefedettségét figyelembe vevő finanszírozási rendszerbe nem nyert még befogadást.”
154. § A Gyvt. 145. §-a a következő (2b) bekezdéssel egészül ki:
„(2b) A (2a) bekezdés szerinti esetben a normatív hozzájárulás a külön jogszabály szerinti finanszírozási rendszerbe történő befogadás nélkül is jár, ha a változás a működési engedély módosítását nem teszi szükségessé.”
155. § A Gyvt. 146–151. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„146. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátás keretében biztosított gyermekek napközbeni ellátásáért és gyermekek átmeneti gondozásáért, valamint a személyes gondoskodást nyújtó gyermekvédelmi szakellátás keretében biztosított utógondozói ellátásért térítési díjat kell fizetni.
(2) Az e törvényben meghatározottak szerint a térítési díjat
a) az ellátást igénybe vevő nagykorú jogosult,
b) az ellátást igénybe vevő gyermek esetén a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy más törvényes képviselő,
c) az ellátást igénybe vevő gondnokolt esetében a törvényes képviselő
(az a)–c) pont alattiak a továbbiakban együtt: kötelezett) az intézménynek fizeti meg.
147. § (1) A fenntartó megállapítja a 146. § (1) bekezdése szerinti ellátások intézményi térítési díját, ami a szolgáltatási önköltség és a normatív állami hozzájárulás különbözete. Az intézményi térítési díjat több szolgáltatás és ellátás nyújtása esetében is szolgáltatásonként (ellátásonként) kell meghatározni, a közös költségelemek szolgáltatásonkénti (ellátásonkénti) közvetlen költségeinek arányában történő megosztásával.
(2) A bölcsőde esetében az intézményi térítési díjat külön meg kell határozni a gyermek gondozására, nevelésére, nappali felügyeletére és a vele történő foglalkozásra (a továbbiakban együtt: gondozására), valamint a 151. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a gyermekétkeztetésre vonatkozóan.
(3) A szolgáltatási önköltséget a tárgyévre tervezett adatok alapján a tárgyév április elsejéig kell megállapítani. A szolgáltatási önköltség év közben egy alkalommal korrigálható, ha azt a tárgyidőszaki folyamatok indokolják.
(4) A fenntartó az intézményi térítési díjat az (1) bekezdés szerint kiszámított és külön jogszabály szerint dokumentált térítési díjnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.
148. § (1) A kötelezett által fizetendő térítési díj összegét (a továbbiakban: személyi térítési díj) az intézményvezető, a szolgáltatást vezető vagy a működtető (a továbbiakban együtt: intézményvezető) konkrét összegben állapítja meg.
(2) A bölcsődei ellátás esetében az intézményvezető a 151. § (4) bekezdés alapján megállapítja a bölcsődei ellátás keretében biztosított gyermekétkeztetésre vonatkozó személyi térítési díjat, valamint emellett – a fenntartó döntésétől függően – a bölcsődei ellátás keretében nyújtott gondozásra is megállapíthat személyi térítési díjat.
(3) Az intézményvezető a kötelezettet írásban értesíti a személyi térítési díj összegéről
a) a gyermekek napközbeni ellátása esetén a szolgáltatás, ellátás igénybevételét megelőzően,
b) a gyermekek átmeneti gondozása és utógondozói ellátás esetén legkésőbb az ellátás igénybevételétől számított harminc napon belül.
(4) A személyi térítési díj – a gyermekétkeztetés kivételével – nem haladhatja meg az intézményi térítési díj összegét. Ha az intézményi térítési díj számítása nem eredményez pozitív számot, a személyi térítési díj összege nulla.
(5) A személyi térítési díj összege – önkormányzati intézmény esetén – a fenntartó rendeletében foglaltak szerint csökkenthető, illetve elengedhető, ha a kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyai ezt indokolttá teszik.
(6) Ha a kötelezett a személyi térítési díjat vitatja, illetve annak csökkentését vagy elengedését kéri, a (3) bekezdés szerinti értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat.
(7) Ha a kötelezett a személyi térítési díj egyházi vagy nem állami fenntartó által megállapított összegét vitatja, a bíróságtól kérheti a személyi térítési díj megállapítását. A bíróság jogerős határozatáig a korábban megállapított személyi térítési díjat kell megfizetni.
(8) A személyi térítési díj összege évente két alkalommal vizsgálható felül és változtatható meg, kivéve, ha a kötelezett jövedelme olyan mértékben csökken, hogy az e törvényben szabályozott díjfizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni. A kötelezett nem kötelezhető a felülvizsgálatot megelőző időszakra vonatkozóan az új térítési díj megfizetésére.
(9) A térítési díj meg nem fizetése esetén késedelmi pótlék nem állapítható meg.
(10) A kötelezett írásban vállalhatja a mindenkori intézményi térítési díjjal azonos személyi térítési díj megfizetését, vagy a mindenkori intézményi térítési díj és a számára megállapítható személyi térítési díj különbözete egy részének megfizetését. Ebben az esetben nem kell a 150. § (1)–(3) bekezdésében foglaltakat alkalmazni, ugyanakkor biztosítani kell, hogy az ellátást ilyen módon igénylő ne kerüljön előnyösebb helyzetbe, mint ha a vállalást a kötelezett nem tenné meg.
(11) A normatív állami hozzájárulásban nem részesülő fenntartó esetén a 147. §-t, a 148. § (4) bekezdését és a 150. §-t nem kell alkalmazni.
149. § Térítésmentesen kell biztosítani a 40. § (1)–(3) bekezdés szerinti gyermekjóléti szolgáltatást, amely esetben intézményi térítési díjat sem kell megállapítani.
150. § (1) A személyi térítési díj megállapításánál
a) utógondozói ellátás esetében az igénybe vevő fiatal felnőtt rendszeres havi jövedelmét,
b) a gyermekek napközbeni ellátása és a gyermekek átmeneti gondozása esetében a gyermek családjában az egy főre jutó rendszeres havi jövedelmet
kell figyelembe venni.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott egy főre jutó jövedelem megállapításánál a 19. § (4) bekezdés a)–e) pontjában felsorolt személyek jövedelmét kell figyelembe venni.
(3) A személyi térítési díj összege igénybe vevőnként nem haladhatja meg az (1) bekezdésben meghatározott jövedelem
a) 50%-át családi napközi és családi gyermekfelügyelet esetén,
b) 20%-át az a) pont alá nem tartozó egyéb gyermekek napközbeni ellátása esetén,
c) 25%-át az a) pont alá nem tartozó egyéb gyermekek napközbeni ellátása esetén, ha annak keretében étkezést is biztosítanak,
d) 50%-át átmeneti gondozás esetén,
e) 30%-át a fiatal felnőtt utógondozói ellátása esetén.
(4) A családok átmeneti otthona esetében a szolgáltatást a gyermekkel együtt igénybe vevő szülő és nagykorú testvér számára is személyi térítési díjat kell megállapítani a (3) bekezdés d) pontjának figyelembevételével.
(5) Ingyenes ellátásban kell részesíteni a jogosultat, ha a térítési díj fizetésére kötelezett jövedelemmel nem rendelkezik.
(6) Bölcsőde esetében
a) a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek,
b) a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek,
c) a három- vagy többgyermekes család gyermekének,
d) az átmeneti gondozásban lévő, az ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban elhelyezett, az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek
gondozását térítésmentesen kell biztosítani. Ezekben az esetekben személyi térítési díj – a 151. § (5) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – csak az étkezésért kérhető. A c) pont szerinti gyermekszámot a 151. § (10) bekezdésében foglaltak szerint kell meghatározni.
151. § (1) A gyermekétkeztetés szabályait kell alkalmazni
a) a bölcsődében, hetes bölcsődében,
b) az óvodában,
c) a nyári napközis otthonban,
d) az általános és középiskolai diákotthonban, kollégiumban, illetve az itt szervezett externátusi ellátásban,
e) az általános iskolai, továbbá – ha külön jogszabály másképpen nem rendelkezik – középfokú iskolai menzai ellátás keretében,
f) a fogyatékos gyermekek, tanulók nevelését, oktatását ellátó intézményben és a fogyatékos gyermekek számára nappali ellátást nyújtó, az Szt. hatálya alá tartozó fogyatékosok nappali intézményében,
g) a szociális nyári gyermekétkeztetés keretében
nyújtott étkeztetésre.
(2) Iskolai étkeztetésben részesülhet az a tanuló is, aki a napközit nem veszi igénybe. Az étkezések közül az ebéd külön is igényelhető.
(3) A gyermekétkeztetés intézményi térítési díjának alapja az élelmezés nyersanyagköltségének egy ellátottra jutó napi összege.
(4) A gyermekétkeztetés személyi térítési díját az intézményvezető a (3) bekezdés szerinti napi összeg általános forgalmi adóval növelt összegének és az igénybe vett étkezések számának, valamint az (5) bekezdésben megjelölt normatív kedvezményeknek a figyelembevételével állapítja meg.
(5) Gyermekétkeztetés esetén
a) a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő
aa) bölcsődés,
ab) óvodás,
ac) 1–8. évfolyamon nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő,
ad) fogyatékos gyermekek számára nappali ellátást nyújtó, az Szt. hatálya alá tartozó intézményben elhelyezett, aa)–ac) alpont szerinti életkorú
gyermek után az intézményi térítési díj 100%-át,
b) az a) pont alá nem tartozó, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek és tanuló után az intézményi térítési díj 50%-át,
c) három- vagy többgyermekes családoknál gyermekenként az intézményi térítési díj 50%-át,
d) az ad) alpont alá nem tartozó, tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek, tanuló után az intézményi térítési díj 50%-át,
kedvezményként kell biztosítani [az a)–e) pont a továbbiakban együtt: normatív kedvezmény].
(6) A normatív kedvezmény csak egy jogcímen vehető igénybe.
(7) Nem jár a tanulónak kedvezmény azon étkeztetésére, amely kedvezményre – a szakképzésre vonatkozó rendelkezések szerint létrejött – tanulószerződése alapján már jogosult.
(8) A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő – nevelőszülőnél, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben nevelkedő – ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek után nem vehető igénybe a normatív kedvezmény.
(9) A gyermek lakóhelye szerint illetékes önkormányzat, illetve – ha a gyermek közoktatási intézményben részesül étkezésben – a nevelési-oktatási intézmény vezetője – a fenntartó által megállapított szabályok keretei között – a gyermek egyéni rászorultsága alapján további gyermekenkénti kedvezményt állapíthat meg.
(10) Az (5) bekezdés szerinti normatív kedvezmény megállapításához közös háztartásban élőként kell figyelembe venni
a) a tizennyolc éven aluli,
b) a huszonöt évesnél fiatalabb, közoktatásban nappali rendszerű oktatásban részt vevő, illetve felsőoktatásban nappali tagozaton tanuló, valamint
c) életkortól függetlenül a tartósan beteg vagy súlyos fogyatékos
gyermekeket.
(11) A normatív kedvezményt a tanuló után a nappali rendszerű oktatásban való részvétele befejezéséig kell biztosítani.”
156. § A Gyvt. a következő 161/D–161/H. §-sal egészül ki:
„161/D. § E törvénynek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel megállapított 24. § (3) bekezdés b) és c) pontjában és 24. § (4) bekezdésében foglaltakat a 2011. december 31-ét követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
161/E. § Az önkormányzati társulásban vagy többcélú kistérségi társulásban részt vevő települési önkormányzat az általa nyújtott gyermekjóléti, gyermekvédelmi ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról szóló, 2012. január 1-jén hatályos rendeletét 2012. április 1-jéig felülvizsgálja abból a célból, hogy a társulási megállapodásban erre kijelölt önkormányzat rendelete tartalmazza a nyújtott ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról szóló szabályokat.
161/F. § E törvénynek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel megállapított 146–151. §-át azok esetében, akik 2011. december 31-én gyermekek napközbeni ellátásában, gyermekek átmeneti gondozásában vagy utógondozói ellátásban részesülnek, a személyi térítési díj soron következő felülvizsgálatakor kell alkalmazni.
161/G. § A 145/A. § (5) bekezdésének hatályon kívül helyezése alapján az egyházi kiegészítő támogatás megtérítése alóli mentesülésre akkor van lehetőség, ha 2012. január 1-jéig a fenntartóváltozásra, illetve az új szolgáltató, intézmény létrehozására tekintettel a működési engedély, illetve annak módosítása jogerőre emelkedett.
161/H. § E törvénynek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel módosított 68/A. §-át alkalmazni kell
a) azon ügyekben, amelyekben a közoktatási intézmény igazgatójának az igazolatlan mulasztásokról szóló, Cst. 15. § (1) bekezdés a) pontja, ennek hiányában a Cst. 15. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jelzése 2012. január 31-ét követően érkezik meg a települési önkormányzat jegyzőjéhez, és
b) az iskoláztatási támogatás folyósítása felfüggesztésének 2012. január 31-ét követő felülvizsgálata során.”
157. § (1) A Gyvt. 162. § (1) bekezdés r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg)
„r) a védelembe vételhez kapcsolódóan a családi pótlék természetbeni formában történő nyújtására irányuló eljárásra, valamint az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztésére, a felfüggesztés megszüntetésére és az iskoláztatási támogatás szüneteltetése kezdeményezésére irányuló eljárásra, a felfüggesztés és a szüneteltetés felülvizsgálatára és a családtámogatási folyószámlán rendelkezésre álló összeg felhasználására vonatkozó részletes szabályokat,”
(2) A Gyvt. 162. § (1) bekezdése a következő y) és z) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg)
„y) a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez kapcsolódó 20/A. § szerinti támogatás természetbeni formában történő nyújtásának feltételeit és eljárási szabályait,
z) a gyermekétkeztetésre vonatkozó részletes szabályokat.”
158. § A Gyvt.
a) 37/A. § (3) bekezdésében a „feltételei” szövegrész helyébe a „feltételei, okai” szöveg,
b) 66. § (1) és (2) bekezdésében a „megyei, fővárosi önkormányzat” szövegrész helyébe a „megyei fenntartó és a fővárosi önkormányzat” szöveg,
c) 66. § (3) bekezdés b) pontjában a „megyei, fővárosi és megyei jogú városi önkormányzat” szövegrész helyébe a „megyei fenntartó és a fővárosi önkormányzat” szöveg,
d) 66. § (3) bekezdés d) pontjában a „megyei, fővárosi” szövegrész helyébe a „megyei fenntartó, a fővárosi” szöveg,
e) 139. § (3) bekezdés a) pontjában az „a 41. § (4) bekezdése szerinti ellátások” szövegrész helyébe az „alternatív napközbeni ellátás” szöveg,
f) 145. § (3) bekezdésében a „nem állami fenntartású” szövegrész helyébe az „egyházi és nem állami fenntartású” szöveg
lép.
159. § Hatályát veszti a Gyvt.
a) 30. § (1) bekezdése,
b) 31. § (3) bekezdése,
c) 40. § (4) bekezdése,
d) 41. § (4) bekezdése,
e) 47. § (1) és (2) bekezdése,
f) 69. § (4) bekezdése
g) 145/A. § (5) bekezdése.
160. § A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 7. § (1) bekezdés b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nevelési ellátásra jogosult)
„b) a gyermekotthon vezetője a gyermekotthonban nevelt,
c) a szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett,”
(még nem tanköteles gyermekre tekintettel, a gyermek tankötelessé válása évének október 31-éig.)
161. § A Cst. 8. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Iskoláztatási támogatásra jogosult)
„b) a javítóintézet igazgatója vagy a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő, és gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló, tanköteles gyermekre tekintettel a tankötelezettség teljes időtartamára.”
162. § A Cst. 12. § (3) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A családi pótlék összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is, aki saját maga, illetve akinek a házastársa, élettársa)
„c) megváltozott munkaképességű személyek ellátásában részesül és egyéb jövedelme nincs,”
163. § A Cst. 15. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a tanköteles, továbbá a tankötelezettsége megszűnését követően közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermek (személy) – a (2) bekezdés szerinti kivétellel – a kötelező tanórai foglalkozások tekintetében igazolatlanul mulaszt, a közoktatási intézmény igazgatójának jelzése alapján a települési önkormányzat jegyzője gyámhatóságként eljárva
a) az adott tanévben igazolatlanul mulasztott tizedik kötelező tanórai foglalkozás után végzéssel felhívja az iskoláztatási támogatás jogosultját a b) pontban meghatározott jogkövetkezményekre,
b) az adott tanévben igazolatlanul mulasztott ötvenedik kötelező tanórai foglalkozás után – a jelzés beérkezésétől számított 15 napon belül –
ba) felfüggeszti az iskoláztatási támogatás folyósítását, ha a gyermek az a) pont szerinti végzés meghozataláig a 16. életévét nem töltötte be, vagy
bb) kezdeményezi az iskoláztatási támogatást folyósító szervnél az ellátás szüneteltetését, ha a gyermek az a) pont szerinti végzés meghozataláig a 16. életévét betöltötte.”
164. § A Cst. 21. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A gyermekgondozási segélyben részesülő személy – ide nem értve a nagyszülőt, az örökbefogadó szülőt a 20/B. § szerinti esetben, továbbá a kiskorú szülő gyermekének gyámját – kereső tevékenységet)
„d) ikergyermekek esetében a gyermekek egyéves kora után a b) pont szerinti korlátozás nélkül folytathat, azzal, hogy az e pont szerinti feltételekkel keresőtevékenységet folytató személy az ikergyermekek számától függetlenül az egy gyermek után járó összegű gyermekgondozási segélyre jogosult.”
165. § A Cst. 27. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában az „az átmeneti járadékot, a rendszeres szociális járadékot és a bányász dolgozók egészségkárosodási járadékát” szövegrész helyébe a „rokkantsági ellátást, a bányászok egészségkárosodási járadékát” szöveg lép.
166. § A Cst. 37. §-a az alábbi (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A 15. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti esetben az iskoláztatási támogatás szüneteltetését a gyámhatóságként eljáró jegyző jelzésének beérkezését követő második hónap első napjától kell elrendelni.”
167. § A Cst. a következő 50/A. §-sal egészül ki:
„50/A. § E törvénynek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel módosított 15. § (1) bekezdését alkalmazni kell
a) azon ügyekben, amelyekben a közoktatási intézmény igazgatójának az igazolatlan mulasztásokról szóló, 15. § (1) bekezdés a) pontja, ennek hiányában 15. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jelzése 2012. január 31-ét követően érkezik meg a települési önkormányzat jegyzőjéhez, és
b) az iskoláztatási támogatás folyósítása felfüggesztésének 2012. január 31-ét követő, Gyvt. szerinti felülvizsgálata során.”
168. § Hatályát veszti a Cst. 12. § (3) bekezdés e) pontjában a „rendszeres szociális járadékban,” szövegrész.
169. § A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 21. §-a a következő q) ponttal egészül ki:
(E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti adatokat jogosultak igényelni:)
„q) a szociális hatóság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 20/C. §-a, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 139. § (2) bekezdése szerinti feladata teljesítésével, továbbá a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató, intézmény vezetője a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások, ellátások biztosításával összefüggésben.”
170. § A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 21. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha a veszélyes munkaeszközt, technológiát próba- vagy kísérleti jelleggel üzemeltetik, úgy az üzembe helyezési eljárás során figyelemmel kell lenni a próba- vagy kísérleti üzemeltetés kockázataira is. A veszélyes munkaeszköz, technológia próba- vagy kísérleti jelleggel történő üzemeltetésére kizárólag a (3) bekezdés szerinti próba- vagy kísérleti jelleggel történő üzemeltetéstől független előzetes vizsgálatok lefolytatását követően kerülhet sor. Az ilyen jellegű üzemeltetés a 180 napot nem haladhatja meg.”
171. § Az Mvt. 40. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra az veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot érintő kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért a Polgári Törvénykönyv szerinti fővállalkozó, ennek hiányában bármely más olyan személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek az érdekében a munkavégzés folyik.”
172. § Az Mvt. 45. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Rendellenes körülmények kialakulása esetére – amikor a szabályos üzemvitelre vonatkozó biztonsági előírások nem tarthatók be – a munkahely jellegére, helyzetére, kiterjedésére, valamint a veszélyforrások hatására, továbbá a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is tekintettel mentési tervet kell készíteni, és a mentéshez szükséges személyeket ki kell jelölni. Jogszabály ezzel kapcsolatban kötelező előírásokat állapíthat meg. A mentési terv a külön jogszabály által előírt – biztonsági, védelmi, intézkedési vagy más hasonló tárgyú – tervbe foglalva is elkészíthető.”
173. § Az Mvt. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § A munkahelyen – jellegének, elhelyezkedésének, a veszélyforrásoknak, a munkavállalók létszámának, a munkavégzésből és a munkakörnyezetből származó hatások és egészségkárosító kóroki tényezők figyelembevételének, valamint a munka szervezésének megfelelően – biztosítani kell a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeit.”
174. § Az Mvt. 49. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha
a) annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik,
b) foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetve a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja,
c) foglalkoztatása nem jelent veszélyt a munkavállaló reprodukciós képességére, magzatára,
d) mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti és a munkára – külön jogszabályokban meghatározottak szerint – alkalmasnak bizonyult.
A munkára való alkalmasságról külön jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni.”
175. § (1) Az Mvt. 54. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. A kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról.
(3) A munkáltató a kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a megelőző intézkedések meghatározását – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles elvégezni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának megváltozását, illetve minden olyan, az eredeti tevékenységgel összefüggő változtatást, amelynek eredményeképpen a munkavállalók egészségét, biztonságát meghatározó munkakörülményi tényezők megváltozhattak – ideértve a munkaklíma-, zaj-, rezgésterhelést, légállapotokat (gázállapotú, por, rost légszennyezők minőségi, illetve mennyiségi változását). Soron kívül el kell végezni a kockázatértékelést, ha az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának hiányosságával összefüggésben bekövetkezett munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés fordult elő, vagy a kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott szempontra nem terjedt ki. Az 56. §-ban meghatározottak a kockázatértékelésben rögzítésre kerülhetnek.”
(2) Az Mvt. 54. § (5) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása:)
„g) a kockázatértékelés elkészítésének tervezett következő időpontja;”
(3) Az Mvt. 54. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles
a) a szükséges utasításokat és tájékoztatást a munkavégzést megelőzően a munkavállalónak megadni;
b) rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket;
c) a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal összefüggő veszélyek figyelembevételével megfelelő munkaeszközöket biztosítani a munkavállalók részére;
d) új technológiák bevezetése előtt kellő időben megtárgyalni a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel bevezetésük egészségre és biztonságra kiható következményeit;
e) a tudomására jutott rendellenességet, illetve a munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végzésével kapcsolatos bejelentést haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni, az érintetteket értesíteni, és közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani;
f) a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések esetén az V. Fejezet rendelkezéseinek megfelelően eljárni;
g) biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, kielégítő higiéniés állapotát, szükséges tisztítását, karbantartását, javítását, pótlását;
h) teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is, valamint törekedve a munkakörülmények folyamatos javítására;
i) a munkabiztonsági szaktevékenységnek, illetve munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatok ellátásáról az e törvényben meghatározott módon gondoskodni és az előírt feladatok ellátására e törvényben meghatározott személyt, illetve szervezetet biztosítani.”
(4) Az Mvt. 54. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott feladatok elvégzése munkabiztonsági és ezzel egyidejűleg munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A kockázatértékelés elvégzésekor a kémiai biztonság területén a külön jogszabályban foglalt szempontokat is figyelembe kell venni.
(9) A munkáltató a kockázatértékelést követően, annak megállapításait figyelembe véve, a feltárt kockázatok kezelése során határozza meg a védekezés leghatékonyabb módját, a kollektív, műszaki egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket.”
176. § Az Mvt. 58. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„58. § (1) A munkáltató az 57. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségén túl, a külön jogszabályban meghatározottak szerint és valamennyi munkavállalójára kiterjedően a 21. § (3) bekezdésében – ide nem értve a munkaeszközöket –, a 23. § (2) bekezdésében, a 40. § (1) bekezdésében, a 42. §-ban, a 44. § (1) bekezdésében, a 46. §-ban, a 49. § (1) bekezdésében, az 54. § (1) bekezdés b) és d)–g) pontjaiban, (2) bekezdésében, (7) bekezdés b) pontjában és az 56. §-ban előírt feladatainak ellátásához foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást köteles biztosítani. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása történhet a munkáltató által működtetett vagy a munkáltatóval kötött szerződés alapján külső szolgáltató útján.
(2) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat a munkáltató felelősségének érintetlenül hagyásával közreműködik az egészséget nem veszélyeztető munkakörnyezet kialakításában, az egészségkárosodások megelőzésében, a munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősített, külön jogszabályok által előírt feladatok ellátásában.
(3) A munkáltatónak biztosítania kell, hogy munkavállalói és azok munkavédelmi képviselői a munkakörülményeikkel kapcsolatban, így különösen a 61. §-ban biztosított jogaik gyakorlása során a szükséges felvilágosítást a foglalkozás-egészségügyi szolgálattól megkaphassák.
(4) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat munkavédelmi feladatokra kiterjedő szakmai irányítását a munkavédelmi hatóság – a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szerv közreműködésével – látja el, ebben a körben a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál foglalkoztatottaknak utasítást nem adhat. A szakmai irányítás magában foglalja a helyes gyakorlat módjának meghatározását és annak érvényre juttatását.”
177. § Az Mvt. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) Ha a sérült a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését vagy mulasztását, továbbá ha az érintett munkavállaló a foglalkozási megbetegedés vagy a fokozott expozíciós eset kivizsgálásának elmulasztását sérelmezi, illetve ha a munkavállaló vitatja a sérülés súlyosságával kapcsolatos munkáltatói megállapítást, a területileg illetékes munkavédelmi hatósághoz fordulhat. A munkavédelmi hatóság a foglalkozási megbetegedés gyanúját panaszoló vagy annak kivizsgálása elmulasztását sérelmező személyt a bejelentésre jogosult orvoshoz vagy a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szervhez irányítja.
(2) Ha az érintett munkavállaló egészségi állapotának romlása a munkavégzéssel vagy a munkavégzés, munkafolyamat során előforduló kóroki tényezőkkel hozható összefüggésbe, és a foglalkozási megbetegedést a 64. § (2) bekezdésében meghatározott szerv, illetve személy nem jelentette be, a munkavállaló a területileg illetékes munkavédelmi hatósághoz fordulhat. A munkavédelmi hatóság a foglalkozási megbetegedés gyanúját a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló jogszabályban meghatározott szervhez előzetes vizsgálat és bejelentés céljából továbbítja.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott eljárásban a sérült, vagy ha a sérült meghalt, vagy egészségi állapota miatt jogainak érvényesítésére nem képes, a hozzátartozója ügyfélnek minősül. A kérelemben a hozzátartozói minőséget valószínűsíteni kell.”
178. § (1) Az Mvt. 79. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Munkavédelmi Bizottság az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége keretében)
„a) előzetesen véleményezi a 11. §-ban megjelölt jogszabály-koncepciók és egyéb előírások, intézkedések tervezeteit, a beszámolókat, jelentéseket és az időszakos programokat azzal, hogy egyhangú állásfoglalását vagy a tárgyaló csoportok eltérő véleményét az előterjesztéseken fel kell tüntetni;”
(2) Az Mvt. 79. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Munkavédelmi Bizottság az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége keretében)
„c) tárgyal és állást foglal, illetve ajánlást vagy véleményt alakít ki a tárgyaló csoportok által előterjesztett munkavédelmi kérdésekről;”
(3) Az Mvt. 79. § (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(A Munkavédelmi Bizottság az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége keretében)
„g) dönt a nevelés és az oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás területén az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározásával kapcsolatos kérdésekben.”
179. § Az Mvt. a következő 81/A. §-sal egészül ki:
„81/A. § (1) A munkavédelmi hatóság az ellenőrzési tevékenységét a munkavédelmi hatóság vezetője által közzétett ellenőrzési irányelv alapján végzi. Az irányelvet a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapjában évenként február 20-áig kell közzétenni.
(2) Az ellenőrzési irányelv tartalmazza
a) az adott év kiemelt ellenőrzési, vizsgálati céljait,
b) az a) pontban foglaltakkal összhangban a kiemelten ellátandó feladatokat és azok teljesítménymutatóit,
c) az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket, szakmákat vagy ágazatokat.”
180. § (1) Az Mvt. 82. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkavédelmi hatóság munkavédelmi bírságot alkalmaz az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó, és ezzel a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval vagy a 40. § (2) bekezdésében meghatározott összehangolási kötelezettség megvalósításáért felelős személlyel vagy szervezettel szemben.”
(2) Az Mvt. 82. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A munkavédelmi bírságot a súlyos veszélyeztetést feltáró felügyelő javaslata alapján a munkavédelmi hatóság szabja ki. A munkavédelmi hatóság a bírságot
a) a veszélyeztetés mértékének,
b) a veszélyeztetettek számának,
c) a veszélyeztetés időtartamának, ismétlődő jellegének,
d) a megsértett jogszabályi előírások számának,
e) a veszélyeztetés várható következményeinek,
f) a sérülés és az egészségkárosodás mértékének,
g) a munkáltató vagy a 40. § (2) bekezdésében meghatározott összehangolási kötelezettséget elmulasztó személy vagy szervezet által foglalkoztatott munkavállalók számának és éves nettó árbevételének vagy mérlegfőösszegének,
h) a határértékkel jellemzett kóroki tényezőkre megadott határérték túllépése mértékének, valamint
i) a bírság kiszabására okot adó veszélyeztetés kialakulásához vezető egyéb mulasztás személyi és tárgyi körülményeinek
mérlegelésével szabja ki.”
181. § Az Mvt. 83/C. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkavédelmi hatóság a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges okból és mértékben megismerheti és kezelheti az érintett munkavállalók – az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvényben meghatározott – egészségügyi adatait, betekinthet a munkavállaló hatósági eljárás lefolytatásával kapcsolatos irataiba, kérheti azok bemutatását, azokról másolatot készíthet, továbbá a munkáltatót, illetve a munkavállalót adatközlésre hívhatja fel.”
182. § (1) Az Mvt. 86. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A munkavédelmi hatóság hatósági jogköre nem terjed ki)
„b) a kémiai biztonsággal összefüggő feladatok végrehajtására, kivéve a munkájuk során veszélyes anyagokkal és veszélyes keverékekkel kapcsolatos expozícióban foglalkoztatott munkavállalók egészsége és biztonsága védelmét biztosító feladatokra, előírások ellenőrzésére,”
(2) Az Mvt. 86. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A munkavédelmi hatóság hatósági jogköre nem terjed ki)
„e) a Magyar Honvédségre, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatra, a honvédelemért felelős miniszter vagyonkezelésébe tartozó gazdasági társaságokra, a rendvédelmi szervekre és az önkormányzati tűzoltóságra.”
183. § (1) Az Mvt. 87. § 9. pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. Szervezett munkavégzés: a munkaviszonyban – ide nem értve a természetes személy munkáltató háztartásában egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő munkavégzést –, a közfoglalkoztatási, a közszolgálati, a közalkalmazotti jogviszonyban, a bíró szolgálati viszonyában, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyában, az ügyészségi szolgálati viszonyban, szövetkezeti tagság esetén a munkaviszony jellegű jogviszonyban, a szakképző iskolákban a tanulói jogviszony keretében a szakmai képzési követelmények teljesülése során, továbbá a tanulószerződés alapján, a hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során, a büntetés-végrehajtási jogviszonyban (előzetes letartóztatásban, elítéltként), a közigazgatási határozat, a szabálysértési határozat alapján a Magyar Honvédségnél, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál, a rendvédelmi szerveknél, az önkormányzati tűzoltóságoknál szolgálati jogviszonyban végzett munka, valamint a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény szerinti közérdekű önkéntes tevékenység, és a munkáltató által szervezett (kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott) társadalmi munka.”
(2) Az Mvt. 87. §-a a következő 9/B. ponttal egészül ki:
„9/B. Természetes személy munkáltató háztartásában történő munkavégzés: kizárólag a maga és háztartásában vele együtt élő személyek, továbbá közeli hozzátartozói mindennapi életéhez szükséges feltételek biztosítására irányuló munkaviszony.”
(3) Az Mvt. 87. §-a a következő 14–15. ponttal egészül ki:
„14. Munkáltatói érdekképviseleten a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvény szerinti országos munkáltatói érdekképviseleteket, illetve érdekképviseleti szövetségeket kell érteni.
15. Munkavállalói érdekképviseleten a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvény szerinti munkavállalói érdekképviseleteket, illetve érdekképviseleti szövetségeket kell érteni.”
184. § (1) Az Mvt. 88. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)
„a) a munkavédelmi hatóságot vagy hatóságokat, illetőleg az e törvény 86. §-ának (2) bekezdésében említett Magyar Honvédség, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, a honvédelemért felelős miniszter vagyonkezelésébe tartozó gazdasági társaságok, a rendvédelmi szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóságok tekintetében a munkavédelmi hatósági feladatokat ellátó szerveket rendeletben jelölje ki;”
(2) Az Mvt. 88. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a feladatkörében érintett miniszter, hogy)
„a) a rendkívüli munkavégzési körülmények esetére, illetőleg a rendvédelmi szervek, az önkormányzati tűzoltóságok tekintetében a munkavégzésre irányuló jogviszonyban, szolgálati viszonyban kifejtett munkatevékenységre vonatkozóan – az egyes szervek specifikumait figyelembe véve – ezen törvényben meghatározottaktól eltérő munkavédelmi követelményeket, eljárási szabályokat, tevékenységek veszélyességi osztályba sorolását, továbbá a balesetek, a foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek bejelentésére, kivizsgálására és minősítésére vonatkozó szabályokat ágazati rendeletben határozza meg;”
(3) Az Mvt. 88. § (4) bekezdés a) pont af) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy
a) rendeletben határozza meg)
„af) az ipari alpintechnikai tevékenység biztonsági követelményeinek;”
(részletes szabályait;)
185. § Az Mvt.
a) preambuluma helyébe a következő rendelkezés lép: „Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket, az állam, a munkáltatók és a munkavállalók feladatait, jogait és kötelességeit meghatározva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:”,
b) 1. § (2) bekezdésében a „Magyar Köztársaság területén” szövegrész helyébe a „Magyarországon” szöveg,
c) 2. § (1) bekezdésében az „országos programját” szövegrész helyébe a „nemzeti politikáját” szöveg,
d) 14. § (1) bekezdés a) pontjában az „országos programjának” szövegrész helyébe a „nemzeti politikájának” szöveg,
e) 15. § b) pontjában az „országos programjával” szövegrész helyébe a „nemzeti politikájával” szöveg,
f) 18. § (3) bekezdésében a „gyártói megfelelőségi” szövegrész helyébe az „EK-megfelelőségi” szöveg,
g) 79. § (1) bekezdés b) pontjában az „országos programjának” szövegrész helyébe a „nemzeti politikájának” szöveg,
h) 83/A. § (4) bekezdésében a „jogszabály alapján foglalkozás-egészségügyi feladatokat ellátó és a munkavédelmi hatóság tevékenységében közreműködő, kormányrendeletben meghatározott” szövegrész helyébe a „munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi” szöveg,
i) 87. § 3. pontjában a „Bányászati munkabaleset: az a munkabaleset, amely a bányászati tevékenység során bármely munkáltatónál következett be.” szövegrész helyébe a „Bányászati munkabaleset: az a munkabaleset, amely a bányafelügyelet hatósági felügyelete alá tartozó tevékenységek végzése során bármely munkáltatónál következett be.” szöveg
lép.
186. § Hatályát veszti az Mvt. 19. § (2) bekezdése, valamint az Mvt. 84. § (4) bekezdésében a „súlyos” szövegrész.
187. § (1) A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Szabstv.) 35. § e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A jogszabályban hatáskörükbe utalt szabálysértési ügyekben a szabálysértési hatóság jogkörét gyakorolják)
„e) a munkavédelmi hatóság;”
(2) A Szabstv. 140. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség, a bányafelügyelet, valamint a munkavédelmi hatóság hatáskörébe tartozik.”
188. § A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény
a) preambulumában az „az Alkotmányban biztosított” szövegrész helyébe az „a” szöveg,
b) 3. § (4) bekezdésében a „lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 13. § szerint létrejött” szövegrész helyébe a „lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény 11. § (2) bekezdése szerinti” szöveg,
c) 4. § (3) bekezdés e) pontjában a „Magyar Köztársaságban” szövegrész helyébe a „Magyarországon” szöveg,
d) 4. § (5) bekezdésében az „a miniszternek” szövegrész helyébe „állami szakképzési és felnőttképzési szervnek” szöveg,
e) 4. § (6) bekezdésében az „A miniszter” szövegrész helyébe az „Az állami szakképzési és felnőttképzési szerv” szöveg,
f) 4/A. § (1) bekezdésében az „A miniszter” szövegrész helyébe az „Az állami szakképzési és felnőttképzési szerv” szöveg, az „a miniszter” szövegrész helyébe az „az állami szakképzési és felnőttképzési szerv” szöveg,
g) 4/A. § (2) bekezdésében az „a miniszter” szövegrész helyébe az „az állami szakképzési és felnőttképzési szerv” szöveg,
h) 7. §-t megelőző alcímében, és a 7. §-ában az „állami szakképzési és felnőttképzési intézet” szövegrész helyébe az „állami szakképzési és felnőttképzési szerv” szöveg,
i) 12. § (5) bekezdésében az „az állami szakképzési és felnőttképzési intézethez” szövegrész helyébe az „az állami szakképzési és felnőttképzési szervhez” szöveg,
j) a 19. § (3) bekezdésében az „az állami szakképzési és felnőttképzési intézethez” szövegrész helyébe az „az állami szakképzési és felnőttképzési szervhez” szöveg,
k) Mellékletének 1. pont a) alpontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, az „illetőleg” szövegrész helyébe az „illetve” szöveg
lép.
189. § (1) Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) 4. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszony alapján személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként – a meghatározott feltételeknek megfelelően – legalább a kötelező legkisebb munkabér 85%-a, garantált bérminimum esetén 87%-a jár.”
(2) Az Efo tv. a következő 25. §-sal egészül ki:
„25. § Ez a törvény a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-ai 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek való megfelelést szolgálja.”
(3) Az Efo tv.
a) 8. § (5) bekezdés a) pontjában a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, az „illetőleg” szövegrész helyébe az „illetve” szöveg,
b) 11. § (4) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, az „illetőleg” szövegrész helyébe az „illetve” szöveg
lép.
190. § A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény 37. § (1) bekezdésének az Szt. 4. § (1) bekezdés m) pont mb) alpontját, valamint 37. § (2) bekezdésének a Gyvt. 5. § s) pont sb) alpontját módosító rendelkezése az „egyházi jogi személy” szövegrész helyett az „egyházi jogi személy (a továbbiakban együtt: egyházi fenntartó)” szöveggel lép hatályba.
191. § (1) A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 1. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Közfoglalkoztatási jogviszony olyan munkára létesíthető, amely
a) e törvényben meghatározott feladat, továbbá törvény által előírt állami feladat vagy
b) a helyi önkormányzatokról szóló törvényben előírt kötelező vagy önként vállalt feladat, vagy
c) a nemzetiségek jogairól szóló törvényben előírt kötelező vagy önként vállalt feladat, vagy
d) a helyi vagy azon túlmutató közösségi – így különösen – egészségmegőrzési, szociális, nevelési, oktatási, kulturális, kulturális örökség megóvása, műemlékvédelmi, természet-, környezet- és állatvédelemi, gyermek- és ifjúságvédelemi, a munkaviszonyban és a polgári jogi jogviszony keretében megbízás alapján folytatott sporttevékenység kivételével sport, közrend és közlekedésbiztonsági, ár- és belvízvédelemi célú, közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút fejlesztéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó szükségletek kielégítését szolgáló feladat vagy
e) a Kormány által meghatározott közösségi célok megvalósítását elősegítő feladat
ellátására vagy a feladatellátás feltételeinek megteremtésére irányul, és annak ellátására törvény nem ír elő közalkalmazotti, közszolgálati vagy kormánytisztviselői jogviszonyt.”
(2) A Kftv. 1. § (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(3) Közfoglalkoztató lehet:
a) helyi és nemzetiségi önkormányzat, valamint ezek jogi személyiséggel rendelkező társulása,
b) költségvetési szerv,
c) egyház,
d) közhasznú jogállású szervezet,
e) civil szervezet,
f) az állami és önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott, vagy erre a célra az állam, önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezet,
g) vízitársulat,
h) erdőgazdálkodó, amennyiben a közfoglalkoztatás keretében
ha) az erdő külön törvényben meghatározott közjóléti céljainak megvalósítása érdekében végzett feladatok ellátására,
hb) a természeti károkat szenvedett erdőterületek rehabilitációjára,
hc) erdészeti sétautak, turistautak és tanösvények kijelölésére, karbantartására,
hd) határjelek és környezetének karbantartására,
he) tűzpászták készítését és tűzmegelőzést szolgáló feladatok ellátására,
hf) kommunális hulladék gyűjtésére és elszállítására,
hg) az erdőterület kommunális szennyeződéstől való tisztítására
kerül sor,
i) a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott feladatok ellátása esetén a szociális szövetkezet,
j) a vasúti pályahálózat-működtető szervezet a vasúti pálya és környezete tisztántartásával, a kapcsolódó területek növényzetének karbantartásával, továbbá a vasúti üzemi létesítmények fenntartója az üzemi létesítmény állagmegóvásával kapcsolatos feladatai ellátásában.”
(3) A Kftv. 1. § (4) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Közfoglalkoztatottként az a természetes személy foglalkoztatható, aki)
„b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény szerinti álláskereső, vagy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvény szerinti rehabilitációs ellátásban részesül.”
(4) A Kftv. 2. § (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közfoglalkoztatottat megillető munkabér összege megegyezik a teljesítményhez kötött tevékenységek kivételével a közfoglalkoztatási bérrel, a legalább középfokú iskolai végzettséget, szakképesítést igénylő munkakör betöltése esetén a közfoglalkoztatási garantált bérrel, azzal, hogy)
„a) a közfoglalkoztatási bér és a közfoglalkoztatási garantált bér el kell, hogy érje a közfoglalkoztatott számára a közfoglalkoztatást közvetlenül megelőzően folyósított álláskeresési járadék, rehabilitációs ellátás, illetve a foglalkoztatást helyettesítő támogatás havi összegét, és”
(5) A Kftv. 2. § (5) bekezdés i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közfoglalkoztatási jogviszony esetén az Mt. 193/P. §-ában foglaltakon túlmenően:)
„i) az Mt. 100. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közfoglalkoztatott nem kérheti a jogviszonyba történő visszahelyezését,”
192. § A Kftv. 24. §-ának az Szt. 58/A. § (2a) bekezdését megállapító rendelkezése a „befogadást.” szövegrész helyett a „befogadást, valamint 2012. július 1-jétől a nem állami fenntartású házi segítségnyújtás – ide nem értve az egyházi fenntartású házi segítségnyújtást – esetében a 2011. december 31-én ellátási szerződéssel nem érintett ellátotti létszám.” szöveggel lép hatályba.
193. § Nem lép hatályba a Kftv. 58. § (2) bekezdés d) pontja.
194. § Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban ÁPBtv.) 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ÁPB-ben megkötött kollektív szerződésnek a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját, az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét érintő szabályainak hatályát – az ÁPB két oldala együttes kérelmének megfelelően a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló 2011. évi XCIII. törvény szerinti országos munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek, illetve érdek-képviseleti szövetségek képviselői, valamint az illetékes ágazati miniszter véleményének kikérése után – a miniszter az ágazatba főtevékenység alapján besorolt munkáltatókra kiterjesztheti. Ha a kollektív szerződést nem az ÁPB-ben kötötték, a kiterjesztésre – a szerződést kötő szervezetek együttes kérelme esetén – e törvény szabályainak megfelelő alkalmazásával kerülhet sor.”
195. § (1) Az ÁPBtv. 24. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban (továbbiakban: NGTT) részt vevő országos munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletekhez, illetve érdek-képviseleti szövetségekhez való tartozás;”
(2) Az ÁPBtv. 24. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az ÁPB-ben részt venni kívánó érdekképviselet a 6–8. § szerinti részvételi feltételeknek való megfelelés vagy a 12. § (1) bekezdésében foglalt jogosultságok megállapítására vonatkozó ÁRMB eljárás lefolytatásához szükséges kérelmet, a kollektív szerződést kötő érdekképviseletek a szerződés kiterjesztésére vonatkozó kérelmet, továbbá a kapcsolódó adatszolgáltatást elektronikus úton nyújtja be, illetve teljesíti, az állami foglalkoztatási szerv honlapján közzétett elektronikus adatlap felhasználásával.”
(3) Az ÁPBtv. 24. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az állami foglalkoztatási szerv közreműködik az ÁRMB határozatát megalapozó adatok feldolgozásában. Ebben az esetben az állami foglalkoztatási szerv erre kijelölt szervezeti egységének munkatársa, akinek a munkaköri leírása az adatkezelési feladatot tartalmazza, az adatokat kezelheti.”
196. § Az ÁPBtv. 1. számú melléklete 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. Az NGTT munkavállalói oldalán résztvevő országos munkavállalói érdekképviseletekhez, illetve érdek-képviseleti szövetségekhez való tartozás
Az NGTT munkavállalói oldalán résztvevő érdekképviseletekhez, illetve érdek-képviseleti szövetségekhez való tartozás arányában összesen 10 pont osztható fel.
Azok a munkavállalói érdekképviseletek, amelyek tagjai valamely, az NGTT munkavállalói oldalán résztvevő országos szövetségnek, egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból.”
197. § Az ÁPBtv. 2. számú melléklete 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. Az NGTT gazdaságot képviselők oldalán belül az országos munkáltatói érdekképviseletek, illetve érdek-képviseleti szövetségekhez (a továbbiakban: NGTT munkáltatói oldal) való tartozás
Az NGTT tagság alapján összesen 10 pont osztható fel. Azok a munkáltatói érdekképviseletek, amelyek tagjai valamely, az NGTT munkáltatói oldalán résztvevő országos szövetségnek, vagy maguk tagjai az NGTT-nek, egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból.”
198. § (1) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 8. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„8. § (1) Az Szja tv. 29/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult
a) az a magánszemély, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint gyermekre tekintettel családi pótlékra jogosult, kivéve azt a magánszemélyt, aki a családi pótlékot
aa) gyermekotthon vezetőjeként a gyermekotthonban nevelt gyermekre (személyre) tekintettel,
ab) szociális intézmény vezetőjeként a szociális intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel,
ac) javítóintézet igazgatójaként, illetve büntetés-végrehajtási intézet parancsnokaként a javítóintézetben nevelt vagy büntetés-végrehajtási intézetben lévő, és gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel
kapja;
b) a várandós nő és a vele közös háztartásban élő házastársa;
c) a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy);
d) a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély
a c)–d) pont szerinti esetben azzal, hogy az ott említett jogosult és a vele közös háztartásban élő hozzátartozói közül egy – a döntésük szerinti – minősül jogosultnak.””
(2) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 296. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„296. § (1) Az Art. 31. § (2) bekezdés 23. pontja a következők szerint módosul, valamint a 31. § (2) bekezdése a következő új 29–31. ponttal egészül ki:
[(2) A munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), illetőleg az 52. § (4) bekezdésének l), p), r), s) és t) pontjaiban meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton bevallást tesznek az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról – kivéve a kamatjövedelem adóról –, járulékról és az alábbi adatokról:]
„23. a külön jogszabály szerinti START-, START PLUSZ-, START EXTRA, START BÓNUSZ, valamint Rehabilitációs kártyával rendelkező személy után, valamint a Karrier Híd programban résztvevő személy után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított szociális hozzájárulási adó alapjáról és összegéről, továbbá a külön jogszabály szerint meghatározott szociális hozzájárulási adóból igénybevett részkedvezmény alapjáról és összegéről, valamint a külön jogszabály szerint gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállaló és az ő gyermekgondozási szabadságának időtartalma alatt munkakörében foglalkoztatott vagy gyermekgondozási szabadságának lejártát követően a vele azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részmunkaidős foglalkoztatása után a foglalkoztató által igénybevett szociális hozzájárulási adóból igénybevett részkedvezmény összegéről,”
„29. a magánnyugdíjpénztári tagság tényéről,
30. a szociális hozzájárulási adó alapjáról és összegéről,
31. szociális hozzájárulási adóból igénybe vett kedvezmény (a 23. pontban meghatározott kedvezmények kivételével) esetén a személy után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított szociális hozzájárulási adó alapjáról és összegéről, továbbá a külön jogszabály szerint meghatározott szociális hozzájárulási adóból igénybevett kedvezmény jogcíméről, alapjáról és összegéről,””
(3) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 463. §-ának (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) A külön törvényben meghatározott START PLUSZ, START EXTRA, START BÓNUSZ vagy a Rehabilitációs kártya után járó adókedvezmény más, e törvényben szabályozott adókedvezménnyel együtt is érvényesíthető. A legfeljebb két jogcímen érvényesíthető együttes kedvezmény meghaladhatja az adott foglalkoztatott után fizetendő adó összegét. Ha a foglalkoztató által az adott hónapra érvényesített adókedvezmények együttes összege meghaladja az adott hónapra fizetendő adó összegét, a különbözetre az adózás rendjéről szóló törvénynek a költségvetési támogatásra vonatkozó szabályait kell értelemszerűen alkalmazni.”
199. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 97. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke
a) a cigarettára 11 500 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 30 százaléka, de legalább 21 100 forint ezer darabonként,
b) a szivarra, a szivarkára a kiskereskedelmi eladási ár 28,5 százaléka,
c) a finomra vágott fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 52 százaléka, de legalább 10 150 forint kilogrammonként,
d) az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 32,5 százaléka, de legalább 10 150 forint kilogrammonként.”
(2) A Jöt. 97. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke
a) a cigarettára 11 900 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 31 százaléka, de legalább 22 300 forint ezer darabonként,
b) a szivarra, a szivarkára a kiskereskedelmi eladási ár 28,5 százaléka,
c) a finomra vágott fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 52 százaléka, de legalább 11 150 forint kilogrammonként,
d) az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 32,5 százaléka, de legalább 11 150 forint kilogrammonként.”
200. § A Jöt. a következő új 128/A. §-sal egészül ki:
„128/A. § A 2012. május 1-jét megelőzően gyártott és az adójegy-felhasználó által átvett, a sorszámot vonalkód formájában – a 99. § (3) bekezdés d) pontjától eltérően – nem tartalmazó adójegy – figyelemmel a 98/A. § (1) bekezdésében foglaltakra – 2012. június 30-ig felhasználható.”
201. § Nem lép hatályba
1. a Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXVI. törvény 29. § (8) bekezdésének e) pontja,
2. az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény 10–11. §-a.
