A társadalmi közös kiadások fedezete, valamint a biztosításokkal összefüggő közterhek számának csökkentése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § E törvény alkalmazásában:
1. biztosító: a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) szerinti biztosító;
2. biztosítási szolgáltatás: a casco biztosítás, a vagyon- és balesetbiztosítás nyújtása;
3. kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás: a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (Kgfb. tv.) szerinti biztosítás;
4. casco biztosítás: a Bit. 1. számú melléklete A) részének 3–6. pontja szerinti biztosítási ágazatok;
5. betegségbiztosítás: a Bit. 1. számú melléklete A) részének 2. pontja szerinti biztosítási ágazat;
6. vagyon- és balesetbiztosítás: a Bit. 1. számú melléklete A) része szerinti biztosítási ágazatok, ideértve az életbiztosításhoz kapcsolódó kiegészítő balesetbiztosítást, de ide nem értve ezen § 3–5. pontjában említett biztosításokat;
7. biztosítási díj: a biztosító által a biztosítási szolgáltatások körébe tartozó biztosítások után a számviteli jogszabályok alapján elszámolt bruttó díj, ide nem értve a mezőgazdasági biztosítás bruttó díját, valamint a más biztosító társaságtól viszontbiztosításba vett biztosítások állományából kapott – bruttó díjbevételként elszámolt – díjbevételt;
8. mezőgazdasági biztosítás: a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló törvény szerinti mezőgazdasági biztosítás.
2. § Adóköteles a biztosítási szolgáltatás nyújtása, ha a kockázat felmerülésének helye a Bit. 3. § (1) bekezdés 36. pont b) alpontja alapján Magyarország.
3. § Az adó alanya a biztosító. Adóalany az Európai Gazdasági Térség tagállamában székhellyel rendelkező vagy a Bit. szerinti harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepe, továbbá a határon átnyúló biztosítási szolgáltatást nyújtó is a 2. § szerinti tevékenysége tekintetében.
4. § Az adó alapja a biztosítási díj.
5. § Az adó mértéke
a) casco biztosítási szolgáltatás nyújtása esetén az adóalap 15%-a,
b) vagyon- és balesetbiztosítási szolgáltatás nyújtása esetén az adóalap 10%-a.
6. § A biztosító az adót a biztosítási díj, díjrészlet elszámolása hónapját követő hónap 20. napjáig állapítja meg, vallja be az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon és fizeti meg.
7. § (1) Az adóval kapcsolatos adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el.
(2) A biztosítási adóból származó bevétel a központi költségvetés bevételét képezi.
8. § Ez a törvény 2013. január 1-jén lép hatályba.
9. § Hatályát veszti:
a) az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény 4/A. § (4) bekezdés 2. pontja, (6) bekezdés b) pontja, (10) bekezdés e) pontja, 7. § 5–6. pontjai, 16–18. pontjai,
b) az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény 7. § 3. pontjában „, a biztosító” szövegrész,
c) a tűz elleni védekezésről a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 44. §-a.
