(c) az étkeztetési részleg személyzete rendelkezzen a pozíciója betöltéséhez szükséges, megfelelő képzettséggel, vagy kapja meg a megfelelő kioktatást.

3. A hajótulajdonosok kötelesek biztosítani, hogy a hajószakácsként szerződtetett tengerészek az érintett Tagállam jogszabályaiban megfogalmazott követelményeknek megfelelően rendelkezzenek a megfelelő képzettséggel és végzettséggel, és minősüljenek alkalmasnak a pozíció betöltésére.

4. A jelen Előírás 3. bekezdése értelmében rögzített követelmények foglalják magukban az illetékes hatóság által jóváhagyott vagy elismert képzési tanfolyam elvégzését, amely tanfolyamnak legyen része a gyakorlati szakácsművészet, az élelmiszer- és személyi higiénia, az élelmiszertárolás, a készletgazdálkodás, a környezetvédelem, valamint az étkeztetésre vonatkozó egészségügyi és munkavédelmi szabályok.

5. A tíz főnél kevesebb előírt személyzettel üzemelő hajók esetében – amelyeknél a személyzet létszámából vagy a hajó kereskedelmi tevékenységének jellegéből adódóan az illetékes hatóság eltekinthet a teljeskörűen képesített szakács szerződtetésének követelményétől – csak olyan személyek foglalkozhatnak élelmiszer-feldolgozással a hajókonyhán, akik kiképzésben vagy kioktatásban részesültek többek között az élelmiszer- és személyi higiéniának, valamint az élelmiszerkezelésnek és -tárolásnak a hajókon érvényes szabályaira vonatkozóan.

6. Kivételes esetben, kényszerítő erejű körülmények között az illetékes hatóság felmentést adhat ki, amely lehetővé teszi egy nem teljeskörűen képesített szakács alkalmazását valamely meghatározott hajón, mégpedig valamely meghatározott és korlátozott időszakra vonatkozóan, vagy a legközelebbi alkalmas érintett kikötőig, vagy egy hónapnál nem hosszabb időtartamra, mindezt azzal a feltétellel, hogy az a személy, akinek a részére a felmentést kibocsátották, már kiképzésben vagy kioktatásban részesült többek között az élelmiszer- és személyi higiéniának, valamint az élelmiszerkezelésnek és -tárolásnak a hajókon érvényes szabályaira vonatkozóan.

7. A megfelelőség folyamatos fenntartására szolgáló, az 5. Fejezetben megfogalmazott eljárásokkal összhangban az illetékes hatóság köteles megkövetelni, hogy a hajóparancsnok által vagy az ő felhatalmazása alapján olyan ellenőrzések folyjanak a hajókon, amelyek gyakoriak, jól dokumentáltak, és kiterjednek a következőkre:

(a) az élelmiszer- és ivóvízkészletekre;

(b) az élelmiszer és az ivóvíz tárolására és kezelésére használt valamennyi területre és felszerelésre; és

(c) az ételek elkészítésére és felszolgálására használt hajókonyhai és egyéb felszerelésekre.

8. Olyan tengerész, aki nem töltötte be a 18. életévét, hajószakácsként nem alkalmazható, nem szerződtethető, és nem is dolgozhat ilyen beosztásban.

Útmutató

B3.2 Útmutató – Élelmezés és étkeztetés

B3.2.1 Útmutató – Ellenőrzések, oktatás, kutatás és publikációs tevékenység

1. Az illetékes hatóság – együttműködve egyéb megfelelő ügynökségekkel és szervezetekkel – gyűjtsön naprakész információkat a táplálkozástudomány tárgyköréből és az élelmiszerek beszerzési, tárolási, minőségmegőrzési, főzési és tálalási módszereiről, különös tekintettel a hajók fedélzetén történő étkeztetés követelményeire. Ezeket az információkat térítésmentesen vagy ésszerű áron elérhetővé kell tenni a hajókra való élelmiszerkészletek és felszerelések gyártói és kereskedői részére, a hajóparancsnokok, eleségtárosok, szakácsok részére, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei részére. E célból a propaganda megfelelő formáit kell használni, így például kézikönyveket, brosúrákat, plakátokat, táblázatokat, vagy kereskedelmi folyóiratokban elhelyezett hirdetéseket.

2. Az illetékes hatóság adjon ki ajánlásokat az élelmiszerpazarlás elkerülése, a megfelelő higiéniai előírások fenntartásának elősegítése, valamint a lehető legkellemesebb munkakörülmények biztosítása érdekében.

3. Az illetékes hatóság a megfelelő ügynökségekkel és szervezetekkel közösen dolgozza ki az oktatási segédanyagokat és a fedélzeti tájékoztató anyagokat a megfelelő élelmiszerellátás és étkeztetési szolgáltatás biztosításának módszereit illetően.

4. Az illetékes hatóság szoros együttműködésben dolgozzon a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel, valamint az élelmiszerekkel és az egészségüggyel foglalkozó nemzeti, illetve helyi hatóságokkal, továbbá szükség szerint vegye igénybe ezen hatóságok szolgálatait.

B3.2.2 Útmutató – Hajószakácsok

1. Egy tengerész csak akkor legyen hajószakácsnak minősíthető, amennyiben:

(a) legalább az illetékes hatóság által előírandó minimális ideig szolgált a tengeren, mely időszak azonban különböző is lehet, figyelembe véve a meglévő releváns végzettséget, illetve munkatapasztalatot;

(b) az illetékes hatóság által előírt vizsgát letette, vagy azzal egyenértékű vizsgát tett valamely jóváhagyott szakácsképző tanfolyamon.

2. Az előírt vizsgát levezetheti, továbbá a bizonyítványt kiadhatja közvetlenül az illetékes hatóság, vagy az illetékes hatóság ellenőrzése mellett valamely jóváhagyott, szakácsképzést folytató iskola is.

3. Az illetékes hatóság gondoskodjon arról, hogy – amennyiben ez helyénvaló – elismerésre kerüljenek a jelen Egyezményt vagy a hajószakácsok képesítéséről szóló 1946. évi (69. sz.) egyezményt ratifikáló egyéb Tagállamok által kiadott, illetve egyéb jóváhagyott testületek által kiadott, hajószakács-képesítést igazoló bizonyítványok.

4. FEJEZET

EGÉSZSÉGVÉDELEM, ORVOSI ELLÁTÁS, JÓLÉTI ELLÁTÁS ÉS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI VÉDELEM

Szabály

4.1 Szabály – Orvosi ellátás a hajón és a parton

Cél: A tengerészek egészségének védelme és az orvosi ellátáshoz való mielőbbi hozzáférésük biztosítása a hajó fedélzetén és a parton

1. Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon valamennyi tengerész egészségének védelme megfelelő intézkedésekkel biztosítva legyen, és a hajón történő munkavégzés ideje alatt valamennyien hozzájussanak az azonnali és megfelelő orvosi ellátáshoz.

2. A jelen Szabály 1. bekezdése értelmében biztosítandó egészségvédelmet és ellátást elvi szabály szerint térítés nélkül kell a tengerészek rendelkezésére bocsátani.

3. Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a területén közlekedő hajókon lévő, azonnali orvosi ellátásra szoruló tengerészek hozzáférhessenek az adott Tagállam szárazföldi egészségügyi létesítményeihez.

4. A fedélzeti egészségvédelemnek és orvosi ellátásnak a Szabályzatban rögzített követelményei között az olyan intézkedésekre vonatkozó előírások is megtalálhatók, amely intézkedéseknek az a céljuk, hogy a tengerészek részére biztosítsák a szárazföldi munkások számára általában elérhető egészségvédelemmel és orvosi ellátással a lehető legnagyobb mértékben megegyező szolgáltatásokat.

Előírás

A4.1 Előírás – Orvosi ellátás a hajó fedélzetén és a parton

1. Valamennyi Tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók fedélzetén dolgozó tengerészek egészségvédelmét és orvosi ellátását – az alapvető fogászati ellátást is beleértve – biztosító olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyek:

(a) biztosítják, hogy a tengerészek vonatkozásában alkalmazásra kerüljön valamennyi, a feladataik szempontjából releváns, foglalkozási egészségvédelemre és orvosi ellátásra vonatkozó általános rendelkezés, valamint valamennyi, kifejezetten a hajófedélzeten végzett munkára vonatkozó speciális rendelkezés;

(b) biztosítják, hogy a tengerészek részére rendelkezésre álljanak a szárazföldi munkások számára általában elérhető egészségvédelemmel és orvosi ellátással a lehető legnagyobb mértékben megegyező szolgáltatások, beleértve a szükséges gyógyszerekhez, diagnózis és kezelés céljára szolgáló orvosi felszerelésekhez és létesítményekhez, valamint orvosi információkhoz és orvosi szakértelemhez való mielőbbi hozzáférést is;

(c) feljogosítják a tengerészeket, hogy az érintett kikötőkben – amennyiben ez a gyakorlatban kivitelezhető – késedelem nélkül felkeressenek valamely képzett orvost vagy fogászt;

(d) biztosítják, hogy a tengerészek a hajó fedélzetén, illetve idegen kikötőben partra szállva térítés nélkül vehessék igénybe az orvosi ellátást és az egészségvédelmi szolgáltatásokat, olyan mértékben, amennyire ez a Tagállam nemzeti jogszabályaival és gyakorlatával összeegyeztethető; és

(e) nem korlátozódnak beteg vagy sérült tengerészek kezelésére, hanem megelőző jellegű intézkedéseket, így például az egészséges életmód elősegítését célzó, illetve egészséges életmódra nevelő programokat is tartalmaznak.

2. Az illetékes hatóság köteles az orvosi jelentéshez rendszeresített szabványos űrlapot bevezetni a hajóparancsnokok, illetve az érintett szárazföldi és fedélzeti egészségügyi személyzet általi használatra. Kitöltés után az űrlapot és tartalmát bizalmasan kell kezelni, és csak a tengerészek orvosi kezelésének elősegítésére szabad felhasználni.

3. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat hozni, amelyek lefektetik az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon a fedélzeti kórházi és orvosi ellátási létesítményekre, felszerelésekre, valamint a képzésre vonatkozó követelményeket.

4. A nemzeti jogszabályoknak legalább az alábbiakban felsorolt követelmények teljesülését kell biztosítaniuk:

(a) minden hajón lennie kell gyógyszerszekrénynek, orvosi felszereléseknek és orvosi kézikönyvnek, amelyek részletes követelményeit az illetékes hatóság köteles előírni, az előírtak betartását pedig rendszeresen ellenőrizni; a nemzeti követelményekben figyelembe kell venni a hajó típusát, a fedélzeten tartózkodó személyek számát, valamint az utak természetét, rendeltetési állomását és időtartamát, továbbá a vonatkozó nemzeti és nemzetközi ajánlott egészségügyi előírásokat;

(b) a 100 vagy több személyt szállító, rendszeresen három napnál hosszabb időtartamú nemzetközi utakat megtevő hajókon képzett orvosnak kell lennie, aki felelős az orvosi ellátás biztosításáért; a nemzeti jogszabályokban, illetve rendelkezésekben azt is meg kell határozni, hogy milyen egyéb hajókon kell kötelező jelleggel orvost alkalmazni, figyelembe véve egyebek mellett olyan tényezőket, mint az utak időtartama, természete és körülményei, valamint a fedélzeten lévő tengerészek száma;

(c) azon hajók esetében, amelyeknek a fedélzetén nincs orvos, meg kell követelni vagy azt, hogy a fedélzeten legyen legalább egy olyan tengerész, aki a szokásos feladatai részeként felelős az orvosi ellátásáért és a gyógyszerek beadásáért, vagy pedig azt, hogy a fedélzeten legyen legalább egy olyan tengerész, aki ki van képezve az orvosi elsősegélynyújtásra; a fedélzeten az orvosi ellátás biztosításával megbízott, orvosi végzettséggel nem rendelkező személyeknek e felelősségvállalását megelőzően kielégítő módon el kell végezniük valamely olyan orvosi ellátást oktató képzést, amely megfelel a módosított a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi Nemzetközi Egyezmény (a továbbiakban: STCW) követelményeinek; az orvosi elsősegélynyújtással megbízott tengerészeknek e felelősségvállalását megelőzően kielégítő módon el kell végezniük valamely olyan orvosi elsősegélynyújtó tanfolyamot, amely megfelel az STCW követelményeinek; a nemzeti jogszabályokban meg kell határozni a jóváhagyott képzések elvárt szintjét, figyelembe véve egyebek mellett olyan tényezőket, mint az utak időtartama, természete és körülményei, valamint a fedélzeten lévő tengerészek száma; és

(d) az illetékes hatóság egy előzetesen megszervezett rendszer segítségével köteles biztosítani, hogy a rádión vagy műholdas távközlési rendszeren keresztül közvetített orvosi tanácsadás lehetősége, beleértve a szakorvosi tanácsadást is, a nap 24 órájában rendelkezésre álljon a tengeren közlekedő hajók részére; az orvosi tanácsadás – beleértve az orvosi jellegű üzeneteknek a hajó, valamint a szárazföldi tanácsadók közötti, rádión vagy műholdas távközlési rendszeren keresztül történő közvetítését is – térítésmentesen hozzáférhető kell legyen valamennyi hajó számára, függetlenül attól, hogy milyen lobogó alatt közlekedik.

Útmutató

B4.1 Útmutató – Orvosi ellátás a hajó fedélzetén és a parton

B4.1.1 Útmutató – Orvosi ellátás biztosítása

1. A hajóorvos alkalmazására nem kötelezett hajók fedélzetén biztosított orvosi ellátáshoz szükséges képzettség szintjének meghatározásakor az illetékes hatóság támassza az alábbi követelményeket:

(a) azokon a hajókon, amelyek normális esetben nyolc órán belül el tudják érni a megfelelő képzettséggel rendelkező orvosi ellátást és egészségügyi létesítményeket, legyen legalább egy olyan kijelölt tengerész, aki rendelkezik az STCW által megkövetelt, jóváhagyott orvosi elsősegélynyújtási képzettséggel, és a képzettsége lehetővé teszi számára, hogy a hajó fedélzetén várhatóan előforduló balesetek, illetve betegségek esetében azonnal hatékony intézkedéseket tegyen, valamint fel tudja használni a rádión vagy műholdas távközlési rendszeren keresztül kapott orvosi tanácsokat; és

(b) valamennyi egyéb hajón legyen legalább egy olyan kijelölt tengerész, aki rendelkezik az STCW által megkövetelt, jóváhagyott orvosi ellátási képzettséggel – amely magában foglalja a gyakorlati képzést, valamint az életmentő technikákra, például az intravénás kezelésre való kiképzést is –, és a képzettsége lehetővé teszi az érintett személy számára azt, hogy hatékonyan részt vegyen a tengeren közlekedő hajóknak való orvosi segítségnyújtás céljából kidolgozott, koordinált programokban, és azt, hogy a betegeknek, illetve sérülteknek kielégítő színvonalú orvosi ellátást nyújtson olyan hosszú ideig, ameddig várhatóan a hajó fedélzetén tartózkodnak.

2. A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett képzés a következő dokumentumok legfrissebb kiadásainak tartalmán alapuljon: Nemzetközi Egészségügyi Útmutató Tengeri Hajók Számára (International Medical Guide for Ships), Veszélyes árukkal kapcsolatos baleseteknél használatos orvosi elsősegély-kézikönyv (Medical First Aid Guide for Use in Accidents Involving Dangerous Goods), Útmutató dokumentum – Nemzetközi tengerészeti képzési kézikönyv (Document for Guidance – An International Maritime Training Guide), a Nemzetközi Kódjelzések Könyve (International Code of Signals) orvosi része, valamint a hasonló nemzeti kézikönyvek.

3. A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett személyek, valamint mindazon egyéb tengerészek, akiktől ezt az illetékes hatóság megköveteli, körülbelül öt éves időközönként vegyenek részt az ismeretfelújító tanfolyamokon, minthogy ez lehetővé teszi számukra, hogy szinten tartsák, illetve bővítsék tudásukat és képességeiket, valamint lépést tartsanak az új szakmai fejleményekkel.

4. A gyógyszerszekrényt és tartalmát, valamint a fedélzeten lévő orvosi felszereléseket és orvosi kézikönyvet megfelelően karban kell tartani, azokat az illetékes hatóság által kinevezett felelős személyeknek szabályos, 12 hónapot meg nem haladó időközönként ellenőrizniük kell, az ilyen ellenőrzés keretében biztosítva azt, hogy valamennyi gyógyszer címkézése, lejárati ideje és tárolási körülményei, valamint használati utasítása megvizsgálásra került, és a felszerelés valamennyi darabja a megkívánt módon működik. A hajókon országos szinten használt orvosi kézikönyv elfogadása, illetve módosítása során, valamint a gyógyszerszekrény tartalmának és az orvosi felszerelések körének meghatározása során az illetékes hatóság vegye figyelembe az ezen a területen létező nemzetközi ajánlásokat, beleértve a Nemzetközi Egészségügyi Útmutató Tengeri Hajók Számára (International Medical Guide for Ships) legfrissebb kiadását, valamint a jelen Útmutató 2. bekezdésében említett egyéb útmutatókat is.

5. Amennyiben valamely veszélyesnek minősített rakomány nem szerepel a Veszélyes árukkal kapcsolatos baleseteknél használatos orvosi elsősegély-kézikönyv (Medical First Aid Guide for Use in Accidents Involving Dangerous Goods) legfrissebb kiadásában, akkor az érintett anyagok természetére, a lehetséges kockázatokra, a szükséges személyi védőfelszerelésekre, az alkalmazható egészségügyi eljárásokra és a specifikus ellenszerekre vonatkozó, szükséges információkat hozzáférhetővé kell tenni a tengerészek számára. A hivatkozott specifikus ellenszerek és személyi védőfelszerelések mindig legyenek a fedélzeten, amikor veszélyes árut szállítanak. A szükséges információk legyenek egybefoglalva a hajó munkavédelemre és munkahelyi egészségügyre vonatkozó – a 4.3 Szabályban, valamint a Szabályzat kapcsolódó rendelkezéseiben ismertetett – iránymutatásaival és programjaival.

6. Valamennyi hajón álljon rendelkezésre egy teljes és naprakész lista azokról a rádióállomásokról, amelyektől orvosi tanácsadást lehet kérni; továbbá amennyiben a hajó fel van szerelve műholdas távközlési rendszerrel, akkor álljon rendelkezésre rajta egy naprakész és teljes lista azokról a parti földi állomásokról, amelyektől orvosi tanácsadást lehet kérni. A fedélzeti orvosi ellátásért, illetve orvosi elsősegélynyújtásért felelős tengerészek legyenek kiképezve a hajó orvosi kézikönyvének, valamint a Nemzetközi Kódjelzések Könyve (International Code of Signals) legújabb kiadása orvosi részének a használatára, hogy ezáltal képessé váljanak megérteni, milyen típusú információra van szüksége a tanácsadó orvosnak, valamint megérteni a kapott orvosi tanácsot is.

B4.1.2 Útmutató – Orvosi jelentésekhez rendszeresített űrlap

1. A tengerészektől a jelen Szabályzat A. része értelmében megkövetelt, orvosi jelentéshez rendszeresített szabványos űrlapot úgy kell megtervezni, hogy betegség, illetve sérülés esetén az megkönnyítse az egyes tengerészekre vonatkozó egészségügyi, illetve egészségüggyel kapcsolatos információk kicserélését a hajó és a szárazföld között.

B4.1.3 Útmutató – Orvosi ellátás a parton

1. A tengerészek kezelésére szolgáló szárazföldi egészségügyi létesítményeknek meg kell felelniük rendeltetési céljaiknak. Az orvosoknak, fogászoknak és az egészségügyi személyzet további tagjainak megfelelően képzettnek kell lenniük.

2. Intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a kikötőkben tartózkodó tengerészek hozzáférjenek a következő szolgáltatásokhoz:

(a) a betegségek és sérülések ambuláns kezeléséhez;

(b) szükség esetén kórházi kezeléshez; és

(c) a fogorvosi kezelésre szolgáló létesítményekhez, különösen sürgős esetekben.

3. Megfelelő intézkedéseket kell hozni a betegségben szenvedő tengerészek kezelésének megkönnyítésére. Így különösen azt kell biztosítani, hogy a tengerészeket mielőbb felvegyék a szárazföldi klinikákra és kórházakba, minden nehézség nélkül, valamint függetlenül a nemzetiségüktől és vallási meggyőződésüktől, ezen felül amennyiben lehetséges, szükség esetén biztosítani kell a kezelésük folytatását a számukra elérhető egészségügyi létesítmények által nyújtott lehetőségek kiegészítése céljából.

B4.1.4 Útmutató – Orvosi segítségnyújtás más hajóknak, illetve nemzetközi együttműködés

1. Valamennyi Tagállamnak alaposan fontolóra kell vennie az egészségvédelem és az orvosi ellátás területén folytatott segítségnyújtásra, programokra és kutatásra irányuló nemzetközi együttműködésben való részvétele lehetőségeit. Ez az együttműködés a következőket foglalhatja magában:

(a) a felkutatási és mentési intézkedések fejlesztése és koordinálása, valamint a fedélzeten súlyosan megbetegedett vagy megsérült személyek számára a mielőbbi orvosi segítség és tengeri evakuálás megszervezése, olyan eszközökkel, mint például a hajók helyzetét rendszeres időközönként jelentő rendszerek, a mentést koordináló központok, illetve a sürgősségi helikopterszolgálatok, összhangban a tengeri felkutatásról és mentésről szóló módosított 1979. évi nemzetközi egyezmény (International Convention on Maritime Search and Rescue), valamint a Nemzetközi légi és tengeri felkutatási és mentési kézikönyv (IAMSAR, International Aeronautical and Maritime Search and Rescue Manual) rendelkezéseivel;

(b) valamennyi, a fedélzetén orvost alkalmazó hajó optimális felhasználása, valamint a tengeren olyan hajók állomásoztatása, amelyek alkalmasak kórházi ellátás nyújtására és rendelkeznek mentési lehetőségekkel;

(c) a tengerészek számára sürgősségi orvosi ellátás biztosítása céljából világszerte rendelkezésre álló orvosok és egészségügyi ellátó létesítmények nemzetközileg kezelt listájának összeállítása és karbantartása;

(d) a tengerészek partra szállítása sürgősségi kezelés céljából;

(e) a külföldön kórházba került tengerészek repatriálása a lehető legkorábbi időpontban, az adott esetért felelős orvosok szaktanácsának megfelelően, amely figyelembe veszi az érintett tengerész kívánságait és szükségleteit is;

(f) személyes segítség megszervezése a tengerészek repatriálásának folyamán, az adott esetért felelős orvosok szaktanácsának megfelelően, amely figyelembe veszi az érintett tengerész kívánságait és szükségleteit is;

(g) konkrét lépések megtétele a tengerészeknek szánt egészségügyi központok felállítására, azzal a céllal, hogy ezek:

(i) kutatást végezzenek a tengerészek egészségügyi állapotával, orvosi kezelésével és megelőző jellegű orvosi ellátásával kapcsolatban; és

(ii) az orvosi és egészségügyi szolgáltató személyzetet kiképezzék a tengerészeti orvostudományban;

(h) a tengerészek foglalkozási baleseteire, megbetegedéseire és haláleseteire vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése és kiértékelése, valamint a statisztikák integrálása és harmonizálása a más egyéb kategóriákba tartozó dolgozók foglalkozási baleseteire és megbetegedéseire vonatkozó statisztikák bármely meglévő országos rendszerével;

(i) a technikai információk, képzési anyagok és kiképző személyzet nemzetközi cseréjének megszervezése, valamint nemzetközi képzési tanfolyamok, szemináriumok és munkacsoportok szervezése;

(j) speciális gyógyító, illetve megelőző jellegű egészségügyi és orvosi szolgáltatások biztosítása valamennyi tengerész számára a kikötőkben, vagy az általános egészségügyi, orvosi és rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása a számukra; és

(k) az elhunyt tengerészek holtteste vagy hamvai repatriálásának megszervezése, összhangban a legközelebbi rokonok kívánságaival, a lehető leghamarabbi időpontban.

2. A tengerészek egészségvédelmének és orvosi ellátásának területén folytatott nemzetközi együttműködésnek a Tagállamok közötti kétoldalú vagy többoldalú megegyezéseken, illetve konzultációkon kell alapulnia.

B4.1.5 Útmutató – A tengerészek eltartott családtagjai

1. Valamennyi Tagállam hozzon intézkedéseket arra nézve, hogy a tengerészeknek az adott Tagállam területén lakó eltartott családtagjai számára megfelelő és kielégítő orvosi ellátást nyújthasson, addig is, amíg létre nem hoz egy olyan orvosi ellátószolgálatot, amelynek hatálya alá általában a dolgozók és azok eltartott családtagjai tartoznak, ha ilyen szolgáltatás az adott Tagállamban jelenleg nem létezik; továbbá tájékoztassa a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt az e célból hozott intézkedésekről.

Szabály

4.2 Szabály – A hajótulajdonosok felelőssége

Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek védettek legyenek a foglalkoztatásukkal összefüggésben felmerülő betegség, sérülés, illetve haláleset pénzügyi következményeivel szemben

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy olyan, a Szabályzattal összhangban lévő intézkedések legyenek érvényben a lobogója alatt közlekedő hajókon, amelyek az ezen hajókon alkalmazott tengerészeknek biztosítják a jogot a hajótulajdonostól eredő anyagi segítségnyújtásra és támogatásra az olyan betegség, sérülés, illetve haláleset pénzügyi következményeinek vonatkozásában, amely betegség, sérülés, illetve haláleset valamely tengerész munkaszerződés alapján végzett szolgálat idején következik be, vagy az ilyen megállapodás hatálya alatt fennálló munkaviszonyból ered.

2. A jelen Szabály nem érint semmiféle egyéb, a tengerészek által igénybe vehető jogorvoslati lehetőséget.

Előírás

A4.2 Előírás – A hajótulajdonosok felelőssége.

1. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek megkövetelik, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók tulajdonosai felelősséget vállaljanak a hajóik fedélzetén dolgozó valamennyi tengerész egészségvédelméért és orvosi ellátásáért, mégpedig az alábbiakban felsorolt, minimálisan betartandó előírásoknak megfelelően:

(a) a hajótulajdonosok kötelesek állni a hajóikon dolgozó tengerészek olyan betegségével, illetve sérülésével kapcsolatos költségeket, amely betegség vagy sérülés a szolgálatteljesítés megkezdésének napjától a megfelelőnek ítélt repatriálás megtörténtének napjáig tartó időszakban következik be, vagy e két időpont közötti időszakban fennálló alkalmazásból eredően lép fel;

(b) a hajótulajdonosok kötelesek pénzügyi biztosítékot nyújtani, amely a tengerésznek – a vonatkozó nemzeti jogszabályokban, tengerész munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben meghatározottak szerinti – munkahelyi sérülés, betegség vagy veszély következtében beálló halála vagy hosszú távú rokkantsága esetén az érintett tengerész részére kárpótlást biztosít;

(c) a hajótulajdonosok kötelesek viselni az orvosi ellátás költségeit – beleértve az orvosi kezelést, valamint a szükséges gyógyszerekkel és terápiás segédeszközökkel való ellátást is –, továbbá annak költségeit, hogy otthonától távol biztosítva legyen a tengerész ellátása és szállása mindaddig, amíg a beteg, illetve sérült tengerész fel nem épül, vagy amíg betegségét vagy munkaképtelenségét tartós jellegűnek nem nyilvánítják; és

(d) a hajótulajdonosok kötelesek fedezni az alkalmazásra szóló szerződés időtartama alatt a fedélzeten vagy a szárazföldön bekövetkező halál esetében a temetés költségeit.

2. A nemzeti jogszabályok a hajótulajdonosnak az orvosi ellátás, valamint élelmezés és szállás költségeinek fedezésére vonatkozó kötelezettségét olyan időtartamra korlátozhatják, amely nem lehet rövidebb a sérülés bekövetkeztének, illetve a betegség kezdetének napjától számított 16 hetes időtartamnál.

3. Amennyiben a betegség, illetve sérülés munkaképtelenséget eredményez, akkor a hajótulajdonos köteles:

(a) kifizetni a teljes munkabért mindaddig, amíg a beteg, illetve sérült tengerész a fedélzeten marad, vagy amíg az érintett tengerész repatriálása a jelen Egyezménynek megfelelően meg nem történt; és

(b) a nemzeti jogszabályokban lefektetett szabályoknak, illetve a kollektív szerződés kikötéseinek megfelelően kifizetni a munkabér teljes egészét vagy egy részét, attól az időponttól kezdve, amikor az érintett tengerészt repatriálták vagy partra szállították, mindaddig, amíg fel nem gyógyul, illetve – amennyiben ez következik be korábban – mindaddig, amíg az érintett Tagállam törvényi szabályozása szerint pénzbeli juttatásra jogosult.

4. A nemzeti jogszabályok a hajótulajdonosnak arra vonatkozó kötelezettségét, hogy teljes egészében vagy részben kifizesse a már nem a hajófedélzeten tartózkodó tengerészek munkabérét, olyan időtartamra korlátozhatják, amely nem lehet rövidebb a sérülés bekövetkeztének, illetve a betegség kezdetének napjától számított 16 hetes időtartamnál.

5. A nemzeti jogszabályok kizárhatják a hajótulajdonos felelősségvállalási kötelezettségét azon esetekre vonatkozóan, amelyekben:

(a) a sérülés nem a hajón teljesített szolgálatban történt;

(b) a beteg, sérült vagy elhunyt tengerész szándékos kötelességmulasztásából következően lépett fel a sérülés, illetve betegség; és

(c) szándékosan eltitkolt betegség vagy fogyatékosság állt fenn az alkalmazásra irányuló szerződés megkötésének időpontjában.

6. A nemzeti jogszabályok olyan mértékben mentesíthetik a hajótulajdonost azon kötelezettsége alól, hogy fedezze az orvosi ellátás, élelmezés és szállás, valamint temetés költségeit, amilyen mértékben ezen kötelezettséget az állami hatóságok magukra vállalják.

7. A hajótulajdonosok, illetve képviselőik kötelesek intézkedéseket hozni azon célból, hogy a beteg, sérült, illetve elhunyt tengerészek által a hajófedélzeten hátrahagyott vagyontárgyakat megőrizzék, majd visszajuttassák nekik vagy a legközelebbi rokonaiknak.

Útmutató

B4.2 Útmutató – A hajótulajdonosok felelőssége

1. Az A4.2 Előírás 3(a) bekezdésének követelménye értelmében kifizetett teljes munkabérnek nem kell magában foglalnia a fizetésen felüli jutalmakat.

2. A nemzeti jogszabályok rendelkezhetnek úgy, hogy a hajótulajdonosnak a beteg, illetve sérült tengerész költségeinek fedezésére vonatkozó kötelezettsége megszűnjék attól az időponttól kezdve, amelytől az érintett tengerész valamely kötelező betegbiztosítási, kötelező balesetbiztosítási vagy dolgozói baleseti kártérítési megállapodás alapján egészségügyi juttatásra tarthat igényt.

3. A nemzeti jogszabályok rendelkezhetnek úgy, hogy a hajótulajdonos által kifizetett temetési költségeket valamely biztosítóintézet megtérítse a hajótulajdonos számára azokban az esetekben, amelyekben – a társadalombiztosításra vagy a dolgozók kártérítésére vonatkozó jogszabályok alapján – az elhunyt tengerész vonatkozásában temetési juttatás megállapítására van lehetőség.

Szabály

4.3 Szabály – Egészség- és biztonságvédelem, balesetmegelőzés

Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek munkahelyi környezete a hajókon elősegítse a munkahelyi biztonságot és egészségügyet

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon lévő tengerészek munkahelyi egészségvédelemben részesüljenek, és a hajók fedélzetén biztonságos és higiénikus körülmények között élhessenek, dolgozhassanak és tanulhassanak.

2. Valamennyi Tagállam köteles nemzeti iránymutatásokat kidolgozni és életbe léptetni a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkahelyi biztonság és egészségügy irányítása céljából, mégpedig a hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetést követően, figyelembe véve a nemzetközi szervezetek, a nemzeti kormányok és a tengerészeti iparágat képviselő szervezetek által javasolt vonatkozó szabályzatokat, útmutatókat és előírásokat.

3. Valamennyi Tagállam köteles a Szabályzatban meghatározott területek szabályozását célzó jogszabályokat és egyéb intézkedéseket elfogadni, figyelembe véve a kapcsolódó nemzetközi jogi aktusokat, továbbá köteles előírásokat kidolgozni a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkavédelmet, valamint balesetmegelőzést illetően.

Előírás

A4.3 Előírás – Egészség- és biztonságvédelem, balesetmegelőzés

1. A 4.3 Szabály 3. bekezdésének megfelelően elfogadandó jogszabályoknak és egyéb intézkedéseknek a következő területek szabályozására kell kiterjedniük:

(a) az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában a munkavédelmet érintő eljárások és programok elfogadása, hatékony megvalósítása és népszerűsítése, beleértve a kockázatelemzést, valamint a tengerészek képzését és oktatását is;

(b) ésszerű óvintézkedések megfogalmazása a hajó fedélzetén bekövetkező foglalkozási balesetek, sérülések és betegségek megelőzésére, beleértve a környezeti tényezőknek és vegyszereknek való káros szintű kitettség kockázatát csökkentő, illetve megelőző intézkedéseket, valamint a hajó fedélzetén található berendezések és gépek használatából eredő sérülés és betegség kockázatát csökkentő, illetve megelőző intézkedéseket is;

(c) fedélzeti programok kidolgozása a foglalkozási balesetek, sérülések és betegségek megelőzésére, valamint a munkavédelem folyamatos javítására, bevonva a tengerészek képviselőit és a programok megvalósításában érintett valamennyi egyéb személyt, ezzel együtt pedig figyelembe véve a lehetséges megelőző intézkedéseket, beleértve a mérnöki és tervezési folyamatok szabályozását, a kollektív és egyéni feladatoknak folyamatokkal és eljárásokkal való helyettesítését, valamint a személyi védőfelszerelések használatát; és

(d) követelmények megfogalmazása a nem biztonságos körülmények vizsgálati felmérését, jelentését és kijavítását illetően, valamint a fedélzeti munkahelyi balesetek kivizsgálását és jelentését illetően.

2. A jelen Előírás 1. bekezdésében említett rendelkezésekben:

(a) kötelező figyelembe venni az általánosságban a munkavédelemmel, valamint a kifejezetten az egyes veszélyekkel foglalkozó, vonatkozó nemzetközi jogi okmányokat, továbbá kötelező foglalkozni valamennyi olyan, a munkahelyi balesetek, sérülések és megbetegedések megelőzése szempontjából releváns kérdéssel, amely a tengerészek munkavégzésének vonatkozásában felmerülhet, és különösen azokkal, amelyek kifejezetten a tengeri foglalkoztatásra jellemzőek;

(b) kötelező világosan meghatározni a hajótulajdonosok, tengerészek, valamint egyéb érintettek kötelezettségeit arra vonatkozóan, hogy betartsák a vonatkozó előírásokat, valamint betartsák a hajó munkavédelmet illető iránymutatásaiban és programjában foglaltakat, mindeközben különös figyelmet fordítva a 18. életévüket be nem töltött tengerészek biztonságára és egészségére;

(c) kötelező meghatározni a hajóparancsnok, a hajóparancsnok által kijelölt személy, vagy mindkét említett személy kötelességeit azzal kapcsolatban, hogy a meghatározott személynek kifejezett személyes felelősséget kell vállalnia a hajó munkavédelmet érintő iránymutatásainak és programjának megvalósításáért és betartásáért; és

(d) kötelező rögzíteni a hajó tengerészei közül kijelölt vagy megválasztott biztonsági képviselők hatáskörét a hajó biztonsági bizottságának ülésein való részvételük tekintetében. Ilyen bizottságot valamennyi olyan hajón létre kell hozni, amely öt vagy annál több tengerésszel közlekedik.

3. A 4.3 Szabály 3. bekezdésében említett jogszabályokat és egyéb intézkedéseket rendszeresen át kell tekinteni a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteinek képviselőivel való egyeztetés során, és ha szükséges, felül kell vizsgálni őket, hogy figyelembe vegyék a technológiai fejlődésben és a tudományos kutatásban bekövetkezett fejleményeket, mégpedig azzal a céllal, hogy előmozdítsák a munkavédelemre vonatkozó iránymutatások és programok folyamatos javítását, valamint biztonságos munkakörülményeket biztosítsanak az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészeknek.

4. A hajók fedélzetén felmerülő munkahelyi veszélyeknek való kitettség elfogadható szintjeiről szóló, valamint a hajók munkahelyi biztonságot és egészségügyet érintő iránymutatásainak és programjainak kifejlesztéséről és megvalósításáról szóló, vonatkozó nemzetközi jogi okmányok követelményeinek való megfelelést úgy kell tekinteni, mint a jelen Egyezmény követelményeinek való megfelelést.

5. Az illetékes hatóság köteles biztosítani, hogy:

(a) a foglalkozási balesetek, sérülések és megbetegedések megfelelően jelentve legyenek, figyelembe véve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a munkahelyi balesetek és megbetegedések jelentésére és feljegyzésére vonatkozó iránymutatását;

(b) az ilyen balesetekről és megbetegedésekről minden részletre kiterjedő statisztikák legyenek vezetve, kielemezve és publikálva, valamint – amennyiben ez helyénvaló – további kutatásokra is sor kerüljön az általános tendenciákra és az azonosított veszélyekre vonatkozóan; és

(c) a munkahelyi balesetek kivizsgálásra kerüljenek.

6. A munkavédelemmel kapcsolatos események jelentésére és kivizsgálására szolgáló eljárásokat úgy kell megtervezni, hogy biztosítsák a tengerészek személyes adatainak védelmét; ebben figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által erre a területre vonatkozóan kiadott iránymutatást.

7. Az illetékes hatóság köteles együttműködni a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel azon intézkedések meghozatalában, amelyek segítségével valamennyi tengerészt tájékoztatni lehet a hajók fedélzetén felmerülő konkrét veszélyekről, például azáltal, hogy a megfelelő utasításokat tartalmazó hivatalos figyelmeztetések kerülnek kihelyezésre.

8. Az illetékes hatóság köteles megkövetelni, hogy a munkavédelem kérdésének kezelésével kapcsolatban kockázatértékelést végző hajótulajdonosok e tevékenység során vegyék figyelembe a saját hajóikról, valamint az illetékes hatóság által rendelkezésükre bocsátott általános statisztikákból származó megfelelő statisztikai információkat.

Útmutató

B4.3 Útmutató – Egészség- és biztonságvédelem, balesetmegelőzés

B4.3.1 Útmutató – A munkahelyi balesetekre, sérülésekre és megbetegedésekre vonatkozó rendelkezések

1. Az A4.3 Előírás értelmében megkövetelt rendelkezések vegyék figyelembe a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által 1996-ban kiadott, Balesetmegelőzés hajók fedélzetén a tengeren és a kikötőben (Accident prevention on board ship at sea and in port) című gyakorlati szabályzatot, illetve ennek későbbi változatait, valamint a munkavédelemre vonatkozóan a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vagy más nemzetközi fórum által elfogadott, egyéb kapcsolódó előírásokat, útmutatókat és gyakorlati szabályzatokat, beleértve az ezekben esetleg meghatározott bármiféle terhelési szinteket is.

2. Az illetékes hatóság biztosítsa, hogy a munkavédelem kezelésére vonatkozó nemzeti útmutatók külön is foglalkozzanak az alábbiakban felsorolt kérdésekkel:

(a) általános és alapvető rendelkezések;

(b) a hajó szerkezeti tulajdonságai, beleértve a hajóra lépés eszközeit, valamint az azbeszt használatához kapcsolódó kockázatokat is;

(c) gépi berendezések;

(d) azon felületek rendkívül alacsony vagy magas hőmérsékletének hatásai, amelyekkel a tengerészek érintkezésbe kerülhetnek;

(e) a zaj hatásai a munkavégzés helyein és a lakóterekben;

(f) a rezgés hatásai a munkavégzés helyein és a lakóterekben;

(g) az (e) és (f) albekezdésekben említettektől eltérő környezeti tényezők hatásai a munkavégzés helyein és a lakóterekben, beleértve a dohányfüstöt is;

(h) különleges biztonsági intézkedések a fedélzeten és a fedélzet szintje alatt;

(i) berendezések berakodása és kirakodása;

(j) tűzvédelem és tűzoltás;

(k) horgonyok, láncok és kötelek;

(l) veszélyes áru és ballaszt;

(m) személyi védőfelszerelések a tengerészek számára;

(n) munkavégzés zárt, szűk helyeken;

(o) a fáradtság fizikai és mentális hatásai;

(p) a kábítószer- és alkoholfüggőség hatásai;

(q) a HIV/AIDS-fertőzés elleni védelem, valamint megelőzés; és

(r) reagálás vészhelyzetben és balesetekkor.

3. A jelen Útmutató 2. bekezdésében említett területek tekintetében a kockázatok értékelése, illetve a kockázatoknak való kitettség csökkentése során figyelembe kell venni a fizikai jellegű foglalkozásegészségügyi hatásokat, beleértve a terhek kézzel való mozgatását, a zajt és a rezgést, a kémiai és biológiai foglalkozásegészségügyi hatásokat, a mentális jellegű foglalkozásegészségügyi hatásokat, a fáradtság fizikai és mentális egészségügyi hatásait, valamint a foglalkozási baleseteket is. A szükséges intézkedésekben megfelelően figyelembe kell venni a megelőzés elvét, amely szerint a tengerészeknek biztosított személyi védőfelszerelésekkel szemben elsőbbséget kell élveznie – egyebek mellett – a kockázatok keletkezésük helyén történő leküzdésének, a munkavégzés egyénre szabottá tételének (különösen a munkahelyek tervezésénél), valamint a veszélyes dolgok veszélytelen vagy kevésbé veszélyes dolgokkal történő helyettesítésének.

4. Ezek mellett az illetékes hatóság biztosítsa, hogy az egészség és a biztonság szempontjait is figyelembe vegyék, különösen az alábbiakban felsorolt területeken:

(a) reagálás vészhelyzetben és balesetekkor;

(b) a kábítószer- és alkoholfüggőség hatásai; és

(c) a HIV/AIDS-fertőzés elleni védelem, valamint megelőzés.

B4.3.2 Útmutató – Zajterhelésnek való kitettség

1. Az illetékes hatóság az illetékes nemzetközi testületekkel, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteinek képviselőivel közösen folyamatos jelleggel tekintse át a zaj által a hajók fedélzetén okozott problémákat, azzal a céllal, hogy ésszerűen megvalósítható mértékben javítsa a tengerészek védelmét a zajnak való kitettség káros hatásaival szemben.

2. A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett áttekintés során figyelembe kell venni a túl nagy zajnak való kitettség által a tengerészek hallására, egészségére és kényelmére gyakorolt káros hatásokat, valamint a tengerészek védelme érdekében a hajófedélzeti zaj csökkentésére előírandó vagy javasolandó intézkedéseket. A megfontolandó intézkedések közé a következők tartozzanak:

(a) a tengerészek tájékoztatása a nagy zajnak való hosszú távú kitettség által a hallásra és az egészségre gyakorolt veszélyekről, valamint a zajvédő eszközök és felszerelések helyes használatáról;

(b) ahol szükséges, ott a tengerészeknek jóváhagyott hallásvédő eszközök biztosítása; és

(c) a kockázatok felmérése, illetve a zajnak való kitettség szintjének csökkentése valamennyi szálláshelyen, szabadidős és étkeztetésre szolgáló létesítményben, valamint a gépházakban és egyéb gépészeti területeken.

B4.3.3 Útmutató – Rezgésterhelésnek való kitettség

1. Az illetékes hatóság az illetékes nemzetközi testületekkel, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteinek képviselőivel közösen – továbbá értelemszerűen figyelembe véve a vonatkozó nemzetközi előírásokat – folyamatos jelleggel tekintse át a rezgés által a hajók fedélzetén okozott problémákat, azzal a céllal, hogy ésszerűen megvalósítható mértékben javítsa a tengerészek védelmét a rezgésterhelés káros hatásaival szemben.

2. A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett áttekintés során figyelembe kell venni a túl nagy rezgésterhelésnek való kitettség által a tengerészek egészségére és kényelmére gyakorolt hatásokat, valamint a tengerészek védelme érdekében a hajófedélzeti rezgés csökkentésére előírandó vagy javasolandó intézkedéseket. A megfontolandó intézkedések közé a következők tartozzanak:

(a) a tengerészek tájékoztatása a rezgésterhelésnek való hosszú távú kitettség által az egészségre gyakorolt veszélyekről;

(b) ahol szükséges, ott a tengerészeknek jóváhagyott személyi védőfelszerelés biztosítása; és

(c) a kockázatok felmérése, illetve a rezgésterhelésnek való kitettség csökkentése valamennyi lakótérben, pihenő-és étkeztetésre szolgáló helyiségben, olyan intézkedések elfogadásával, amelyek összhangban vannak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által 2001-ben kiadott, Környezeti tényezők a munkahelyen (Ambient factors in the workplace) című gyakorlati szabályzat révén és annak bármely későbbi módosítása révén nyújtott iránymutatással, figyelembe véve a különbséget a fenti területeken felmerülő kitettség és a munkavégzés helyein felmerülő kitettség között.

B4.3.4 Útmutató – A hajótulajdonosok kötelezettségei

1. A hajótulajdonosnak bármely arra vonatkozó kötelezettségét, hogy védőfelszereléseket vagy egyéb balesetmegelőző biztonsági berendezéseket biztosítson, általánosságban olyan rendelkezéseknek kell kísérniük, amelyek megkövetelik, hogy a tengerészek használják az említett eszközöket, valamint egy olyan követelménynek is, amelynek értelmében a tengerészek kötelesek betartani a vonatkozó balesetmegelőzési és egészségvédelmi intézkedéseket.

2. Szintén figyelembe kell venni a gépek védőburkolatáról szóló 1963. évi 119. sz. egyezmény 7. és 11. cikkeit, valamint a gépek védőburkolatáról szóló 1963. évi 118. sz. ajánlás megfelelő rendelkezéseit, amelyek értelmében a munkáltató kötelessége biztosítani azon követelmény betartását, hogy az üzemben lévő gépek megfelelő védőburkolatokkal legyenek ellátva, és a megfelelő védőburkolatok nélkül való használatuk meg legyen akadályozva, ugyanakkor pedig a munkavállalók kötelessége, hogy ne használják a gépi berendezéseket a helyükön lévő védőburkolatok nélkül, és ne akadályozzák meg a gépekhez biztosított védőburkolatok működését.

B4.3.5 Útmutató – Jelentéstétel, statisztikai adatgyűjtés

1. Valamennyi munkahelyi balesetet, illetve munkahelyi sérülést és megbetegedést jelenteni kell, hogy ezeket ki lehessen vizsgálni, valamint ezek alapján minden részletre kiterjedő statisztikákat lehessen készíteni, elemezni és publikálni, figyelembe véve ugyanakkor az érintett tengerészek személyes adatainak védelmét. A jelentések körét nem szabad csak a halálesetekre, illetve a hajót érintő balesetekre korlátozni.

2. A jelen Útmutató 1. bekezdésében említett statisztikák jegyezzék fel a munkahelyi balesetek, illetve munkahelyi sérülések és megbetegedések számát, természetét, okait és hatásait, világosan megjelölve, ha lehet, a hajó érintett részlegét, a baleset típusát, és azt, hogy az eset a tengeren vagy a kikötőben történt-e.

3. Valamennyi Tagállam megfelelően vegye figyelembe a tengerészek baleseteinek nyilvántartásához rendelkezésre álló olyan nemzetközi rendszereket, illetve modelleket, amelyeket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet dolgozott ki.

B4.3.6 Útmutató – Vizsgálatok

1. Az illetékes hatóság vizsgálja ki valamennyi olyan foglalkozási baleset, illetve foglalkozási sérülés és megbetegedés okait és körülményeit, amely halálhoz vagy súlyos személyi sérüléshez vezet, valamint indítson vizsgálatot a nemzeti jogszabályokban meghatározott minden egyéb esetben.

2. Meg kell fontolni, hogy az alábbiakban felsoroltak vizsgálat tárgyát képezzék:

(a) a munkahelyi környezet, így például a munkafelületek, a gépek elrendezése, a berendezések megközelíthetősége, a világítás és a munkamódszerek;

(b) a foglalkozási balesetek, illetve foglalkozási sérülések és megbetegedések előfordulási gyakorisága a különböző korcsoportokban;

(c) a hajófedélzeti környezet által okozott különleges fiziológiai, illetve pszichológiai problémák;

(d) a hajó fedélzetén kialakuló fizikai stresszből eredő problémák, így különösen a nagyfokú munkaterhelés következtében kialakulók;

(e) az új technikai fejleményekből származó problémák, illetve az új technikai fejlemények hatásai, továbbá mindezek befolyása a legénység összetételére; és

(f) az emberi mulasztásból eredő problémák.

B4.3.7 Útmutató – Védelmet és megelőzést biztosító nemzeti programok

1. Annak érdekében, hogy a munkahelyi biztonság- és egészségvédelem elősegítésére, valamint a tengerészeti foglalkoztatással járó különleges veszélyek következtében fellépő balesetek, sérülések és megbetegedések megelőzésére szolgáló intézkedések szilárd alapja biztosítva legyen, az általános tendenciákra és a statisztikák által felfedett veszélyforrásokra vonatkozóan kutatásokat kell folytatni.

2. A munkavédelem elősegítésére szolgáló, védelmet és megelőzést biztosító programok megvalósítását úgy kell szervezni, hogy abban aktív szerepet játszhasson az illetékes hatóság, a hajótulajdonosok és a tengerészek vagy ezek képviselői, továbbá egyéb megfelelő testületek, mégpedig többek között olyan eszközök révén, mint a tájékoztatás céljából összehívott ülések, illetve a potenciálisan káros munkahelyi környezeti tényezőknek való kitettség maximálisan megengedhető szintjeire, valamint a szisztematikus kockázatértékelési folyamatban feltárt más veszélyekre és kutatási eredményekre vonatkozóan a hajófedélzeten alkalmazott irányelvek. A fentieken belül is különösen olyan, nemzeti vagy helyi szintű, munkahelyi biztonság- és egészségvédelmi, valamint balesetmegelőzési közös bizottságokat, illetve eseti munkacsoportokat és fedélzeti bizottságokat kell létrehozni, amelyekben a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei képviseltetik magukat.

3. Amennyiben az ilyen tevékenység vállalati szinten zajlik, akkor meg kell fontolni, hogy a tengerészek képviselve legyenek az adott hajótulajdonos hajóinak fedélzetén működő valamennyi biztonsági bizottságban.

B4.3.8 Útmutató – A védelmet és megelőzést biztosító programok tartalma

1. Meg kell fontolni, hogy a B4.3.7 Útmutató 2. bekezdésében említett bizottságok és egyéb testületek feladatai közé az alábbiakban felsorolt feladatok is bekerüljenek:

(a) a munkavédelmi irányítási rendszerekre, valamint a balesetmegelőzési rendelkezésekre, szabályokra és kézikönyvekre vonatkozó nemzeti útmutatók és iránymutatások kidolgozása;

(b) munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési képzések és programok szervezése;

(c) a munkavédelemmel, valamint balesetmegelőzéssel kapcsolatos propaganda megszervezése, beleértve a filmek, plakátok, figyelmeztető táblák és brosúrák elkészítését is; és

(d) a munkavédelemről, valamint balesetmegelőzésről szóló szakkiadványok és információk terjesztése oly módon, hogy azok eljussanak a hajók fedélzetén tartózkodó tengerészekhez.

2. A munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési intézkedések, illetve ajánlott eljárások szövegét megfogalmazó személyek vegyék figyelembe a megfelelő nemzeti hatóságok vagy szervezetek, illetve nemzetközi szervezetek által elfogadott vonatkozó rendelkezéseket, ajánlásokat.

3. A munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési programok kidolgozása során valamennyi Tagállam fordítson megfelelő figyelmet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által publikált, a tengerészek munkavédelmére vonatkozó valamennyi gyakorlati szabályzatra.

B4.3.9 Útmutató – Munkavédelmi, valamint munkahelyi balesetmegelőzési oktatás

1. Az A4.3 Előírás 1(a) bekezdésében említett képzés tantervét rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, és a hajók típusában, méretében és felszereltségében tapasztalt fejlemények, valamint a személyzettel való ellátás gyakorlatában, a személyzet tagjainak állampolgárságában és nyelvtudásában, továbbá a fedélzeti munkaszervezésben történt változások fényében időszerűvé kell tenni.

2. A munkavédelem, valamint balesetmegelőzés kérdésének folyamatos publicitást kell biztosítani. Az említett publicitás a következő formákat öltheti:

(a) oktató célzatú audiovizuális anyagok (így például filmek) biztosítása a tengerészek szakmai oktatási központjaiban való alkalmazás és – ahol csak lehetséges – a hajók fedélzetén való bemutatás céljára;

(b) plakátok elhelyezése a hajók fedélzetén;

(c) a tengerészeti foglalkoztatással járó veszélyekről, továbbá a munkavédelmi, valamint balesetmegelőzési intézkedésekről szóló cikkek elhelyezése a tengerészek által olvasott folyóiratokban; és

(d) a tengerészek oktatására szolgáló speciális kampányok – beleértve a biztonságos munkavégzési gyakorlatra vonatkozó kampányokat is – folytatása különböző propagandacsatornák használatával.

3. A jelen Útmutató 2. bekezdésében említett publicitás vonatkozásában figyelembe kell venni a hajók fedélzetén dolgozó tengerészek állampolgársága, nyelvtudása és kulturális háttere közötti különbségeket.

B4.3.10 Útmutató – Fiatalkorú tengerészek biztonsági és egészségügyi oktatása

1. A biztonsági és egészségügyi jogszabályok vegyék figyelembe a munkaviszony létrejöttét megelőzően, valamint a munkaviszony fennállása folyamán végzett orvosi vizsgálatokra vonatkozó, továbbá a munkaviszony során a balesetek megelőzésére és az egészség védelmére vonatkozó olyan általános rendelkezéseket, amelyek a tengerészek munkájára alkalmazhatók. Az említett jogszabályok határozzanak meg olyan intézkedéseket, amelyekkel minimálisra csökkenthetők a fiatalkorú tengerészeket feladataik teljesítése során fenyegető munkahelyi veszélyek.

2. A jogszabályoknak – azon esetek kivételével, ha az illetékes hatóság valamely fiatalkorú tengerészt valamely releváns szakterületen teljes mértékben képzettnek nyilvánított – korlátozniuk kell a fiatal tengerészek által – megfelelő felügyelet és oktatás nélkül – folytatott munkavégzést egyes olyan munkák esetében, amelyek különös mértékű baleseti kockázattal járnak, amelyeknél különös mértékben fennáll az egészségre vagy a fizikai fejlődésre kifejtett káros hatás kockázata, illetve amelyek meghatározott szintű érettséget, gyakorlatot vagy készségeket követelnek meg. A jogszabályok által korlátozandó munkafajták körének meghatározásánál az illetékes hatóság különösen az alábbiakban felsorolt tevékenységeket is magukban foglaló munkafajtákat veheti fontolóra:

(a) nehéz terhek vagy tárgyak emelése, mozgatása, illetve szállítása;

(b) kazánokba, tartályokba és vízgátakba való belépés;

(c) káros szintű zaj- és rezgésterhelésnek való kitettség;

(d) emelőgépek és más erőgépek, szerszámok működtetése, illetve az ilyen berendezések kezelői mellett jelzőként való közreműködés;

(e) kikötő- vagy vontatókötelek, illetve kikötő-horgonyberendezések kezelése;

(f) kötélmunkák;

(g) magasban vagy fedélzeten viharos időben végzett munka;

(h) éjszakai őrszolgálat;

(i) villamos berendezések kezelése;

(j) potenciálisan káros anyagoknak, vagy káros fizikai hatásoknak – így például veszélyes vagy toxikus anyagoknak és ionizáló sugárzásoknak – való kitettség;

(k) étkeztetéshez kapcsolódó gépi berendezések tisztítása; és

(l) a hajók csónakjainak kezelése vagy irányítása.

3. Az illetékes hatóság részéről, vagy a megfelelő hivatalos szervezeti kereteken keresztül gyakorlati intézkedéseket kell hozni arra vonatkozóan, hogy felhívják a fiatalkorú tengerészek figyelmét a fedélzeti balesetmegelőzésre és egészségük védelmére vonatkozó információkra. Az ilyen intézkedések között szerepelhetnek a megfelelő tanfolyami képzések, a fiatalkorúaknak szánt hivatalos balesetmegelőzési propaganda-anyagok, valamint a fiatalkorú tengerészek professzionális oktatása és felügyelete.

4. A fiatalkorú tengerészek szárazföldi és hajófedélzeti oktatása és képzése tartalmazzon útmutatást az alkohol- és kábítószerfogyasztás, valamint egyéb potenciálisan káros anyagokkal való visszaélés által az egészségükre és jólétükre gyakorolt káros hatások tekintetében, valamint útmutatást a HIV/AIDS-fertőzéshez és egyéb, egészségügyi kockázatokkal járó cselekedetekhez kapcsolódó kockázatok és megfontolások tekintetében.

B4.3.11 Útmutató – Nemzetközi együttműködés

1. A Tagállamoknak adott esetben kormányközi és egyéb nemzetközi szervezetek segítségével, de mindenképpen egymással együttműködve törekedniük kell arra, hogy a lehető legegységesebb módon lépjenek fel a munkavédelem, valamint balesetmegelőzés előmozdítása terén.

2. A munkavédelem, valamint balesetmegelőzés előmozdítására szolgáló programoknak az A4.3 Előírás értelmében történő kidolgozása során az egyes Tagállamoknak megfelelő figyelmet kell fordítaniuk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által publikált, vonatkozó gyakorlati szabályzatokra, valamint a nemzetközi szervezetek megfelelő előírásaira.

3. A munkavédelemhez, valamint a munkahelyi balesetmegelőzéshez kapcsolódó tevékenységek folyamatos előmozdítása terén a Tagállamoknak figyelembe kell venniük a nemzetközi együttműködés szükségességét. Ezen együttműködés a következő formákat is öltheti:

(a) kétoldalú vagy többoldalú megállapodások a munkavédelem, valamint balesetmegelőzés előírásainak és biztonsági berendezéseinek egységesítésére;

(b) információcsere a tengerészeket érintő konkrét veszélyekről, továbbá a munkavédelem, valamint balesetmegelőzés előmozdításának lehetséges eszközeiről;

(c) a lobogó szerinti Állam nemzeti jogszabályainak megfelelő segítségnyújtás a felszerelési tárgyak tesztelésében és az ellenőrzések lefolytatásában;

(d) együttműködés a munkavédelemre, valamint balesetmegelőzésre vonatkozó rendelkezések, szabályok, illetve kézikönyvek elkészítésében és terjesztésében;

(e) együttműködés az oktatási segédanyagok elkészítésében és használatában; és

(f) a tengerészek munkavédelmet, balesetmegelőzést, valamint biztonságos munkavégzési gyakorlatot érintő oktatása érdekében közös létesítmények létrehozása, vagy kölcsönös segítség nyújtása.

Szabály

4.4 Szabály – Hozzáférés a parti jóléti létesítményekhez

Cél: Annak elérése, hogy a hajókon dolgozó tengerészek egészségük és jólétük biztosítása érdekében hozzáférhessenek a parti létesítményekhez és szolgáltatásokhoz

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a szárazföldi jóléti létesítmények – amennyiben léteznek ilyenek – könnyen hozzáférhetők legyenek. Az egyes Tagállamok emellett kötelesek elősegíteni a jóléti létesítmények – például a Szabályzatban felsoroltak – létrehozását egyes kijelölt kikötőkben, annak érdekében, hogy az adott Tagállam kikötőiben lévő hajókon tartózkodó tengerészek számára biztosítva legyen a megfelelő jóléti létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés.

2. Az egyes Tagállamoknak a szárazföldi létesítményekre, így például a jóléti, kulturális, szabadidős és tájékoztató létesítményekre és szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségei a Szabályzatban vannak meghatározva.

Előírás

A4.4 Előírás – Hozzáférés a parti jóléti létesítményekhez

1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, amennyiben a területén jóléti létesítmények találhatók, hogy azok valamennyi tengerész számára hozzáférhetőek és használhatóak legyenek, függetlenül a tengerészek állampolgárságától, faji hovatartozásától, bőrszínétől, nemi hovatartozásától, vallásától, politikai meggyőződésétől és társadalmi hátterétől, valamint függetlenül attól, hogy mi a lobogó szerinti Állama annak a hajónak, amelyen alkalmazásban állnak, szerződtetve vannak vagy dolgoznak.

2. Valamennyi Tagállam köteles előmozdítani a jóléti létesítmények létrehozását az ország megfelelő kikötőiben, és köteles a hajótulajdonosok, valamint a tengerészek érintett szervezeteivel való egyeztetést követően meghatározni, hogy melyik kikötőket kell ebből a szempontból megfelelőnek tekinteni.

3. Valamennyi Tagállam köteles ösztönözni a jóléti bizottságok felállítását, amelyek azután kötelesek rendszeresen ellenőrizni a jóléti létesítményeket és szolgáltatásokat, annak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is megfelelőek maradjanak annak fényében, ahogyan a tengerészek szükségletei megváltoznak a hajózási iparban bekövetkező technikai, üzemeltetési és egyéb fejlemények miatt.

Útmutató

B4.4 Útmutató – Hozzáférés a part jóléti létesítményekhez

B4.4.1 Útmutató – A Tagállamok kötelezettségei

1. Valamennyi Tagállam:

(a) hozzon intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kijelölt érintett kikötőkben megfelelő jóléti létesítmények és szolgáltatások álljanak a tengerészek rendelkezésére, valamint hogy a tengerészek megfelelő védelemben részesüljenek a szakmájuk gyakorlása során; és

(b) ezen intézkedések foganatosítása során vegye figyelembe a tengerészek különleges szükségleteit – különösen azon esetekben, amikor idegen országban vannak, illetve háborús övezetbe kerülnek – a biztonságuk, egészségük és szabadidős elfoglaltságaik tekintetében.

2. A jóléti létesítmények és szolgáltatások felügyeletére vonatkozóan tett intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett reprezentatív szervezeteinek részvételét is.

3. Valamennyi Tagállam hozzon olyan intézkedéseket, amelyeknek a célja elősegíteni az adott Tagállamok hajóinak fedélzetén és a szárazföldi jóléti központokban tartózkodó tengerészek használatára szolgáló jóléti kellékek – így például filmek, könyvek, újságok és sporteszközök – szabad forgalmát a hajók, a központi ellátóügynökségek és a jóléti intézmények között.

4. A Tagállamoknak együtt kell működniük egymással abban, hogy elősegítsék a tengerészek jólétét mind a tengeren, mind pedig a kikötőkben. Az együttműködés foglalja magában a következőket:

(a) az illetékes hatóságok közötti egyeztetéseket, amelyek azt célozzák, hogy rendelkezésre álljanak és fejlesztésre kerüljenek a tengerészeket szolgáló jóléti létesítmények és szolgáltatások, mind a kikötőkben, mind pedig a hajók fedélzetén;

(b) megállapodásokat az erőforrások egyesítéséről, továbbá a jóléti létesítmények közös biztosításáról a nagyobb kikötőkben, hogy elkerülhetők legyenek a fölösleges kettőzések;

(c) nemzetközi sportversenyek szervezését, továbbá a tengerészek sporttevékenységekben való részvételének ösztönzését; és

(d) a tengerészek számára a tengeren és a kikötőkben biztosítandó jólét tárgykörében tartott nemzetközi szemináriumok szervezését.

B4.4.2 Útmutató – Jóléti létesítmények és szolgáltatások a kikötőkben

1. Valamennyi Tagállam biztosítsa azt – vagy gondoskodjon annak biztosításáról –, hogy országa megfelelő kikötőiben rendelkezésre álljanak a szükség szerinti jóléti létesítmények és szolgáltatások.

2. A jóléti létesítményeket és szolgáltatásokat a nemzeti feltételeknek és gyakorlatnak megfelelően az alábbiak közül egy vagy több szerv bocsássa rendelkezésre:

(a) az állami hatóságok;

(b) a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezetei, kollektív szerződések vagy egyéb kölcsönösen elfogadott megállapodások alapján; illetve

(c) önkéntes szervezetek.

3. A kikötőkben létre kell hozni, illetve tovább kell fejleszteni a szükséges jóléti és szabadidős létesítményeket. Ezek között a következők szerepeljenek:

(a) tárgyalók és szabadidős helyiségek, szükség szerint;

(b) létesítmények a sport- és szabadtéri tevékenységekhez, beleértve a versenyeket is;

(c) oktatási létesítmények; és

(d) ahol ez alkalmazható, a vallásgyakorlásra és személyes tanácsadásra szolgáló létesítmények.

4. Ezeket a létesítményeket oly módon is biztosítani lehet a tengerészeknek, hogy számukra – szükségleteikkel összhangban – hozzáférhetővé teszik az általánosabb használatra tervezett létesítményeket.

5. Ahol egy adott kikötőben nagyszámú, különböző állampolgárságú tengerésznek van szüksége különféle létesítményekre, így például szállodákra, klubokra és sportlétesítményekre, ott a tengerészek származás szerinti országainak és a lobogó szerinti Államoknak az illetékes hatóságai vagy testületei, továbbá az érintett nemzetközi szövetségek konzultáljanak és működjenek együtt annak az országnak az illetékes hatóságaival és testületeivel, amelyben az adott kikötő található, valamint egymással is, abból a célból, hogy egyesítsék erőforrásaikat és elkerüljék a szükségtelen kettőzéseket.

6. A tengerészek számára megfelelő szállodákat, illetve szállókat kell biztosítani ott, ahol ilyenekre szükség van. Ezek rendelkezzenek olyan felszereltséggel, amilyen egy jó minőségű szállodában is megtalálható, és ha csak lehet, jó környezetben legyenek, távol a dokkok közvetlen közelségétől. Az említett szállodák, illetve szállók rendelkezzenek megfelelő felügyelettel, áraik legyenek ésszerűek, továbbá amennyiben szükséges és lehetséges, legyen biztosított a szálláslehetőség a tengerészek családjai számára is.

7. Ezeknek a szálláslehetőségeknek nyitva kell állniuk minden tengerész számára, függetlenül állampolgárságuktól, faji hovatartozásuktól, bőrszínüktől, nemi hovatartozásuktól, vallásuktól, politikai meggyőződésüktől és társadalmi hátterüktől, valamint függetlenül attól, hogy mi a lobogó szerinti Állama annak a hajónak, amelyen alkalmazásban állnak, szerződtetve vannak vagy dolgoznak. Anélkül, hogy a fenti elv bármilyen módon sérülne, egyes kikötőkben szükség lehet arra, hogy több különböző típusú, de hasonló színvonalú létesítményt biztosítsanak, amelyek viszont igazodnak a tengerészek különböző csoportjainak szokásaihoz és szükségleteihez.

8. Intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy – szükség szerint – technikailag megfelelően képesített személyeket alkalmazzanak teljes munkaidőben a tengerészek jóléti létesítményeinek és szolgáltatásainak üzemeltetésére, az esetleges önkéntes dolgozókon felül.

B4.4.3 Útmutató – Jóléti Tanácsok

1. Jóléti tanácsokat kell létrehozni kikötői, regionális és nemzeti szinten, amint megfelelőnek ítéltetik. Ezek funkciói között szerepeljenek az alábbiak:

(a) folyamatosan ellenőrizni a meglévő jóléti létesítmények kielégítő voltát, és figyelemmel kísérni, hogy van-e igény további létesítmények létrehozására vagy a nem megfelelően kihasznált létesítmények megszüntetésére; és

(b) segíteni a jóléti létesítmények rendelkezésre bocsátásáért felelős személyeket és tanácsadást nyújtani nekik, valamint biztosítani közöttük a koordinációt.

2. A jóléti tanácsok tagjai között szerepeljenek a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteinek képviselői, az illetékes hatóságok, és – ahol ez alkalmazható – önkéntes szervezetek és társadalmi testületek is.

3. A tengeri Államok konzuljai és a külföldi jóléti szervezetek helyi képviselői az alkalmazható mértékig – összhangban a nemzeti jogszabályokkal – álljanak kapcsolatban a kikötői, regionális és nemzeti jóléti tanácsok munkájával.

B4.4.4 Útmutató – A jóléti létesítmények finanszírozása

1. A nemzeti feltételekkel és gyakorlattal összhangban a kikötői jóléti létesítmények részére az alábbi lehetőségek közül egy vagy több lehetőségen keresztül kell pénzügyi támogatást biztosítani:

(a) közpénzekből való támogatás;

(b) vámok és egyéb, hajózási forrásokból származó különleges illetékek;

(c) a hajótulajdonosoktól, a tengerészektől, illetve ezek szervezeteitől származó önkéntes hozzájárulások; és

(d) más forrásokból származó önkéntes hozzájárulások.

2. Amennyiben jóléti adókat, vámokat és különleges illetékeket vetnek ki, ezeket csak azokra a célokra szabad használni, amely célokra kivetették őket.

B4.4.5 Útmutató – Az információk terjesztése, valamint egyes könnyítő intézkedések

1. A tengerészek között terjeszteni kell az érintett kikötőkben lévő és a nagyközönség számára nyitott lehetőségekre – így különösen a közlekedésre, a jóléti, szórakozási és oktatási létesítményekre és az istentiszteletek helyszíneire –, valamint a kifejezetten tengerészek számára biztosított létesítményekre vonatkozó információkat.

2. Megfelelő közlekedési lehetőségeknek kell rendelkezésre állniuk mérsékelt árakon, bármely ésszerű időpontban, hogy segítségükkel a tengerészek a kikötő alkalmas pontjairól elérhessék a város különféle részeit.

3. Az illetékes hatóságok hozzanak meg minden megfelelő intézkedést arra nézve, hogy a hajótulajdonosokkal és a kikötőbe belépő tengerészekkel megismertessenek minden olyan különleges törvényt és szokást, amelynek megszegése veszélyeztetheti a szabadságukat.

4. A kikötői területeket és a bekötőutakat az illetékes hatóságok lássák el megfelelő közvilágítással és útjelző táblákkal, valamint biztosítsanak rendszeres járőrszolgálatot a tengerészek védelmére.

B4.4.6 Útmutató – Idegen kikötőben tartózkodó tengerészek

1. Az idegen kikötőkben tartózkodó tengerészek védelmére olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek megkönnyítik:

(a) az állampolgárság szerinti Államuk, illetve a tartózkodási helyük szerinti Államuk konzuljaival való kapcsolatfelvételt; és

(b) a konzulok és a helyi, illetve nemzeti hatóságok közötti hatékony együttműködést.

2. Az idegen kikötőben őrizetbe vett tengerészekkel kapcsolatban mielőbb intézkedni kell, mégpedig a megfelelő jogi eljárás keretén belül és megfelelő konzuli védelem mellett.

3. Amennyiben egy tengerészt bármilyen okból őrizetbe vesznek valamely Tagállam területén, akkor az illetékes hatóság – ha a tengerész ezt kérelmezi – haladéktalanul tájékoztassa a lobogó szerinti Államot és a tengerész állampolgársága szerinti Államot. Az illetékes hatóság mielőbb tájékoztassa a tengerészt arról a jogáról, hogy ilyen kérelemmel élhet. A tengerész állampolgársága szerinti Állam mielőbb tájékoztassa a tengerész legközelebbi hozzátartozóit. Az illetékes hatóság tegye lehetővé ezen Államok konzuli tisztviselőinek, hogy haladéktalanul találkozhassanak a tengerésszel, valamint ezt követően a rendszeres látogatást is, mindaddig, amíg a tengerész őrizetben van.

4. Valamennyi Tagállam hozzon intézkedéseket arra nézve – amilyen mértékben ez szükséges –, hogy mindaddig, amíg a hajók a felségvizein és különösen a kikötőibe vezető útvonalakon tartózkodnak, megvédje a tengerészeket a támadásoktól és egyéb törvénytelen cselekedetektől.

5. A kikötői, valamint a fedélzeti illetékeseknek mindent meg kell tenniük, hogy a hajónak a kikötőbe érkezése után a lehető leghamarabb kiadható legyen a tengerészek számára a partraszállási eltávozás.

Szabály

4.5 Szabály – Társadalombiztosítás

Cél: Annak elérése, hogy a tengerészek társadalombiztosítási védelemhez való hozzáférését biztosító intézkedések szülessenek

1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy valamennyi tengerész, valamint – az adott Tagállam nemzeti törvényei által megszabott mértékben – a tengerészek eltartott családtagjai is részesüljenek társadalombiztosítási védelemben a Szabályzatnak megfelelően, anélkül azonban, hogy ez az Alapokmány 19. cikkének 8. bekezdésében említett bármely, ennél előnyösebb feltételeket hátrányosan érintené.

2. Valamennyi Tagállam vállalja, hogy – nemzeti adottságainak megfelelően – önállóan, valamint nemzetközi együttműködés keretében is lépéseket tesz annak érdekében, hogy a tengerészek számára fokozatosan kiterjesztett társadalombiztosítási védelmet nyújthasson.

3. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a szociális biztonságról szóló jogszabályainak hatálya alá tartozó tengerészek, valamint – az adott Tagállam nemzeti törvényei által megszabott mértékben – ezek eltartott családtagjai is jogosultak legyenek a társadalombiztosítási védelem előnyeit élvezni, mégpedig a szárazföldi dolgozókra vonatkozó feltételeknél semmivel sem kedvezőtlenebb feltételek mellett.

Előírás

A4.5 Előírás – Társadalombiztosítás

1. A 4.5 Szabály értelmében biztosítandó, fokozatosan kiterjesztett társadalombiztosítási védelem elérése érdekében az alábbiakban felsorolt ágazatokat kell számításba venni: orvosi ellátás, táppénz (betegbiztosítás), munkanélküli segély, öregségi juttatás, munkahelyi baleseti juttatás, családi juttatás, anyasági segély, rokkantsági segély, és özvegyi juttatás, amelyek kiegészítik az orvosi ellátásról szóló 4.1 és a hajótulajdonosok kötelezettségeiről szóló 4.2 Szabályok értelmében, valamint a jelen Egyezmény egyéb fejezetei értelmében biztosított védelmet.

2. A ratifikálás időpontjában az egyes Tagállamok által a 4.5 Szabály 1. bekezdésének megfelelően biztosított védelemnek legalább hármat kell tartalmaznia a jelen Előírás 1. bekezdésében felsorolt kilenc ágazat közül.

3. Valamennyi Tagállam köteles a saját nemzeti körülményeinek megfelelően lépéseket tenni annak érdekében, hogy a jelen Előírás 1. bekezdésében említett kiegészítő társadalombiztosítási védelmet biztosítsa valamennyi tengerésznek, akinek tartózkodási helye rendes körülmények között a területén van. Ezen kötelezettségnek meg lehet felelni például megfelelő kétoldalú vagy többoldalú megállapodások révén, vagy anyagi hozzájáruláson alapuló rendszereken keresztül. Az ily módon biztosított védelem semmivel sem lehet kedvezőtlenebb, mint az, amelyben az adott Tagállam területén tartózkodási hellyel rendelkező szárazföldi dolgozók részesülnek.

4. A Tagállamoknak – a jelen Előírás 3. bekezdésében megszabott kötelezettségekkel együtt is – jogukban áll kétoldalú és többoldalú egyezmények révén, valamint a regionális gazdasági integrációért felelős szervezetek keretei között elfogadott rendelkezések révén más szabályokat meghatározni azokra a szociális biztonságot szabályozó törvényekre vonatkozóan, amelyek hatálya alá a tengerészek tartoznak.

5. Az egyes Tagállamoknak a lobogójuk alatt közlekedő hajókon lévő tengerészekre vonatkozó kötelezettségei közé tartoznak a 4.1 és 4.2 Szabályokban, valamint a Szabályzat kapcsolódó rendelkezéseiben megszabott kötelezettségek, továbbá a nemzetközi jogszabályok értelmében fennálló általános kötelességeikben benne foglaltatott kötelezettségek.

6. Valamennyi Tagállam köteles fontolóra venni azokat a különböző lehetőségeket, amelyek révén – az adott Tagállam nemzeti jogszabályainak és gyakorlatának megfelelően – akkor is hasonló előnyökkel járó juttatásokat biztosíthat a tengerészeknek, ha az adott Tagállamban a jelen Előírás 1. bekezdésében említett ágazatokat illetően még hiányzik a megfelelő törvényi fedezet.

7. A 4.5 Szabály 1. bekezdése értelmében nyújtandó védelmet biztosítani lehet jogszabályok révén, magánszemélyek által igénybe vehető társadalombiztosítási programok, illetve kollektív szerződések révén, vagy ezek bármely kombinációja révén, amint az a legmegfelelőbb.

8. A saját nemzeti törvényeikkel és gyakorlatukkal összeegyeztethető mértékig a Tagállamok kötelesek kétoldalú vagy többoldalú egyezmények, illetve egyéb megállapodások keretében együttműködni annak érdekében, hogy szavatolják a fennmaradását a tartózkodási helyüktől függetlenül valamennyi tengerész által megszerzett vagy éppen megszerzés alatt álló, szociális biztonságra vonatkozó jogoknak, amelyek saját hozzájáruláson alapuló, illetve saját hozzájárulást nem igénylő társadalombiztosítási rendszereken keresztül biztosíttatnak.

9. Valamennyi Tagállam köteles tisztességes és hatékony eljárásokat rendszeresíteni a viták rendezésére.

10. A ratifikálás időpontjában valamennyi Tagállam köteles meghatározni azokat az ágazatokat, amelyekre vonatkozóan a jelen Előírás 2. bekezdésének megfelelően védelmet biztosít. A Tagállam ezt követően köteles értesíteni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatóját, ha a jelen Előírás 1. bekezdésében rögzített ágazatok közül az így meghatározottakon felül már egy vagy több másikban is biztosítja a társadalombiztosítási védelmet. A főigazgató köteles nyilvántartást vezetni ezen információkról, és a nyilvántartást köteles minden érdekelt fél számára hozzáférhetővé tenni.

11. Az Alapokmány 22. cikke értelmében a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak küldött jelentések kötelezően tartalmazzanak információkat arra vonatkozólag is, hogy milyen intézkedések történtek a 4.5 Szabály 2. bekezdésének megfelelően a társadalombiztosítási védelem más ágazatokra való kiterjesztése érdekében.

Útmutató

B4.5 Útmutató – Társadalombiztosítás

1. A megerősítés időpontjában az A4.5 Előírás 2. bekezdésének megfelelően biztosítandó védelem tartalmazza legalább az orvosi ellátás, a táppénz (betegbiztosítás), valamint a foglalkozási baleseti juttatás ágazatát.

2. Az A4.5 Előírás 6. bekezdésében hivatkozott körülmények fennállása esetén hasonló juttatásokat lehet nyújtani biztosítási szerződéseken, kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokon, illetve egyéb hatékony eszközökön keresztül, figyelembe véve a vonatkozó kollektív szerződések rendelkezéseit. Amennyiben ilyen intézkedéseket fogadnak el, az ilyen intézkedések hatálya alatt védelmet élvező tengerészeket tájékoztatni kell azokról az eszközökről, amelyek révén számukra a társadalombiztosítási védelem különböző ágazatai biztosítva lesznek.

3. Amennyiben a tengerészek egynél több, a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti törvényhozás hatálya alá tartoznak, az érintett Tagállamoknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy kölcsönös megállapodás révén meghatározzák, melyik törvényhozás törvényeit kell alkalmazni, olyan tényezőket is figyelembe véve, mint hogy melyik törvényhozás hatálya alatt előnyösebb a védelem fajtája és mértéke az érintett tengerész számára, valamint hogy maga a tengerész mit részesít előnyben.

4. Az A4.5 Előírás 9. bekezdése értelmében rendszeresítendő eljárásokat úgy kell kidolgozni, hogy lefedjék az érintett tengerészek követeléseihez kapcsolódóan releváns valamennyi vitát, függetlenül attól, hogy ennek teljesülését milyen módon biztosítják.

5. Valamennyi Tagállam, amelynek a lobogója alatt közlekedő hajóin a saját állampolgárai, más államok állampolgárai, vagy ezek vegyesen szolgálnak tengerészként, biztosítsa a rájuk vonatkozó módon az Egyezményben foglalt társadalombiztosítási védelmet, és rendszeres időközönként vizsgálja felül a társadalombiztosítási védelemnek az A4.5 Előírás 1. bekezdésében felsorolt ágazatait, abból a célból, hogy azonosítsa az esetleges további ágazatokat, amelyek az érintett tengerészek számára megfelelőek lehetnek.

6. A tengerész munkaszerződésben meg kell határozni azokat az eszközöket, amelyek révén a hajótulajdonos a társadalombiztosítási védelem különböző ágazatait biztosítja a tengerészeknek, továbbá meg kell határozni valamennyi egyéb, a hajótulajdonos rendelkezésére álló releváns információt is, így például a tengerészek béréből származó, törvényi kötelezettség szerinti levonásokat, valamint azokat a járulékokat, amelyek – a vonatkozó nemzeti társadalombiztosítási programoknak megfelelően – a hajótulajdonosok által fizethetők a felhatalmazással rendelkező, meghatározott testületek követelményeivel összhangban.

7. A Tagállam, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, a szociális ügyekre vonatkozó hatáskörének effektív gyakorlása során megnyugtatóan győződjék meg arról, hogy a hajótulajdonosok eleget tesznek a társadalombiztosítási védelemre vonatkozó kötelezettségeiknek, beleértve azt is, hogy befizetik a megkövetelt járulékokat a társadalombiztosítási alapokba.

5. FEJEZET

MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

1. A jelen Fejezetben található Szabályok határozzák meg valamennyi Tagállam felelősségi körét arra nézve, hogy teljeskörűen foganatosítsák és érvényesítsék a jelen Egyezmény cikkeiben rögzített alapelveket és jogokat, valamint a jelen Egyezmény 1., 2., 3. és 4. Fejezeteinek értelmében fennálló kifejezett kötelezettségeket.

2. A VI. cikk 3. és 4. bekezdései, amelyek megengedik a Szabályzat A. részének lényegében ekvivalens rendelkezések alkalmazásával történő foganatosítását, nem vonatkoznak a Szabályzat A. részének a jelen Fejezetben található részére.

3. A VI. cikk 2. bekezdésének megfelelően valamennyi Tagállam köteles a Szabályok értelmében fennálló kötelezettségeit a Szabályzat A. részének vonatkozó Előírásaiban rögzített módon foganatosítani, ennek során megfelelően figyelembe véve a Szabályzat B. részében található vonatkozó Útmutatókat.

4. A jelen Fejezet rendelkezéseinek foganatosítása során szem előtt kell tartani, hogy a tengerészek és a hajótulajdonosok – akárcsak minden egyéb személy – a törvény előtt egyenlőek, egyenlő törvényi védelemre jogosultak, és nem érheti őket hátrányos megkülönböztetés a bírósághoz, vizsgálóbizottsághoz, vagy jogviták rendezésére szolgáló egyéb intézményes eszközhöz való hozzáférésük tekintetében. A jelen Fejezet rendelkezései nem határoznak meg joghatósági illetékességet, és nem határozzák meg a jogviták rendezésének helyét sem.

Szabály

5.1 Szabály – A lobogó szerinti Államok felelősségi köre

Cél: Annak biztosítása, hogy valamennyi Tagállam teljesítse a jelen Egyezmény értelmében fennálló kötelezettségeit a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában

5.1.1 Szabály – Általános alapelvek

1. Valamennyi Tagállam felelősséggel tartozik a jelen Egyezmény értelmében fennálló kötelezettségei teljesítésének biztosításáért a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában.

2. Valamennyi Tagállam köteles hatékony rendszert létrehozni a tengerészeti munkaügyi körülmények ellenőrzése és megfelelőségük igazolása céljából az 5.1.3 és 5.1.4 Szabályoknak megfelelően, amelyek biztosítják, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon a tengerészek munka- és életkörülményei megfeleljenek a jelen Egyezményben foglalt előírásoknak, és megfelelőségük folyamatosan fenntartható legyen.

3. A tengerészeti munkaügyi körülmények ellenőrzése és megfelelőségük igazolása céljából létrehozandó hatékony rendszer felállítása során bármely adott Tagállam – amennyiben ez indokolt – az ellenőrzések elvégzésének vagy a megfelelőségi igazolások kibocsátásának feladatára, vagy mindkét feladatra meghatalmazhat közintézményeket vagy egyéb szervezeteket – beleértve valamely más Tagállam közintézményeit vagy szervezeteit is, amennyiben ez a másik Tagállam beleegyezik –, amelyek az adott Tagállam megítélése szerint megfelelő illetékességgel és független módon képesek elvégezni e feladatokat. A Tagállam minden esetben továbbra is teljeskörű felelősséggel tartozik a lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó érintett tengerészek munka- és életkörülményeinek ellenőrzését és megfelelőségük igazolását illetően.

4. A tengerészeti munkaügyi bizonyítvány a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozattal kiegészítve meggyőző bizonyítékul szolgál arról, hogy a Tagállam, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, megfelelően ellenőrizte a hajót, valamint hogy a hajó a jelen Egyezménynek a tengerészek munka- és életkörülményeire vonatkozó követelményeit a bizonyítványban tanúsított mértékben teljesítette.

5. A jelen Szabály 2. bekezdésében említett rendszerre vonatkozó információknak, beleértve a rendszer hatékonyságának mérésére használt módszert is, szerepelniük kell a Tagállam által összeállított és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz benyújtott jelentésekben az Alapokmány 22. cikkének értelmében.

Előírás

A5.1.1 Előírás – Általános alapelvek

1. Valamennyi Tagállam köteles világos célkitűzéseket és előírásokat felállítani az ellenőrzésre és a megfelelőség igazolására szolgáló rendszereinek irányítására vonatkozóan, valamint köteles megszabni azokat a megfelelő általános eljárásokat, amelyek révén felmérheti és kiértékelheti, hogy ezen célkitűzések és előírások milyen mértékben valósulnak meg.

2. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni a lobogója alatt közlekedő valamennyi hajótól, hogy a jelen Egyezmény egy példánya hozzáférhető legyen a fedélzetükön.

Útmutató

B5.1.1 Útmutató – Általános alapelvek

1. Az illetékes hatóság tegyen megfelelő intézkedéseket az 5.1.1 és 5.1.2 Szabályokban hivatkozott – a tengerészek fedélzeti munka- és életkörülményeivel foglalkozó – közintézmények és egyéb szervezetek közötti hatékony együttműködés elősegítése érdekében.

2. Az ellenőrök, a hajótulajdonosok, a tengerészek és ezek szervezetei közötti együttműködés fokozott elősegítése, valamint a tengerészek munka- és életkörülményeinek fenntartása, illetve javítása érdekében az illetékes hatóság rendszeres időközönként konzultáljon az ilyen szervezetek képviselőivel arról, hogy melyek lehetnek ezen célok elérésének legjobb eszközei. Az ilyen konzultációk formáját az illetékes hatóság határozza meg a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel történt egyeztetést követően.

Szabály

5.1.2 Szabály – Az elismert szervezetek felhatalmazása

1. Az 5.1.1 Szabály 3. bekezdésében említett közintézményeket, illetve egyéb szervezeteket (a továbbiakban: „elismert szervezetek”) az illetékes hatóságnak kell előzőleg elismerni, mint olyan testületeket, amelyek megfelelnek az illetékességre és a függetlenségre vonatkozóan a Szabályzatban foglalt követelményeknek. Az ellenőrzéssel, illetve a megfelelőség igazolásával összefüggő azon funkciók, amelyek teljesítésére az elismert szervezetek felhatalmazást kaphatnak, kötelezően azon tevékenységek körébe tartoznak, amelyeket a Szabályzat kifejezetten úgy említ, mint az illetékes hatóság vagy valamely elismert szervezet által végzett tevékenységeket.

2. Az 5.1.1 Szabály 5. bekezdésében említett jelentéseknek információkat kell tartalmazniuk valamennyi elismert szervezetről, a nekik adott felhatalmazások mértékéről, valamint az adott Tagállam azon intézkedéseiről, amelyek biztosítják, hogy a felhatalmazás körébe tartozó tevékenységek teljes mértékben és hatékonyan kerüljenek elvégzésre.

Előírás

A5.1.2 Előírás – Az elismert szervezetek felhatalmazása

1. Az 5.1.2 Szabály 1. bekezdésében foglaltaknak megfelelő elismerés megadása érdekében az illetékes hatóság köteles megvizsgálni az érintett szervezet illetékességét és függetlenségét, és megállapítani, hogy a szervezet – a neki adott felhatalmazásban szereplő tevékenységek elvégzéséhez szükséges mértékig – bizonyította-e a következőket:

(a) hogy rendelkezik a szükséges szakértelemmel a jelen Egyezmény vonatkozó területeit illetően, továbbá a hajókkal összefüggő tevékenységek terén megfelelő szaktudással bír, beleértve a hajókon dolgozó tengerészekre vonatkozó, minimálisan betartandó követelményeket, a foglalkoztatás feltételeit, az elhelyezést, a szabadidős létesítményeket, az élelmezést és étkeztetést, a balesetmegelőzést, az egészségvédelmet, az orvosi ellátást, valamint a jóléti és a társadalombiztosítási védelmet is;

(b) hogy személyzetének szakértelmét képes a megfelelő szinten tartani és felfrissíteni;

(c) hogy megfelelő tudással rendelkezik a jelen Egyezmény követelményeit, valamint a vonatkozó nemzeti jogszabályok, továbbá a kapcsolódó nemzetközi jogi okmányok követelményeit illetően; és

(d) hogy a felhatalmazás típusához és mértékéhez viszonyítva megfelelő mérettel, felépítéssel, tapasztalattal és képességekkel rendelkezik.

2. Az ellenőrzésekre vonatkozóan adott bármely felhatalmazásnak legalább arra kell felhatalmaznia az elismert szervezetet, hogy megkövetelhesse a tengerészek munka- és életkörülményeivel összefüggésben általa felismert hiányosságok orvoslását, valamint hogy ilyen ellenőrzéseket végezhessen bármelyik kikötő szerinti Állam kérésére.

3. Valamennyi Tagállam köteles létrehozni:

(a) egy olyan rendszert, amely biztosítja az elismert szervezetek által végzett munka megfelelő mivoltát, beleértve az információk közzétételét valamennyi vonatkozó nemzeti törvényről és előírásról, valamint a kapcsolódó nemzetközi jogi okmányokról is; és

(b) az ilyen szervezetekkel folytatott kommunikációra és az ilyen szervezetek felügyeletére szolgáló eljárások rendjét.

4. Valamennyi Tagállam köteles a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz eljuttatni azon elismert szervezetek mindenkori aktuális jegyzékét, amelyek felhatalmazással rendelkeznek arra, hogy az adott Tagállam nevében járjanak el, és ezt a jegyzéket valamennyi Tagállam köteles naprakészen tartani. A jegyzékben meg kell határozni, hogy az elismert szervezetek mely tevékenységek elvégzésére rendelkeznek felhatalmazással. A Hivatal köteles gondoskodni arról, hogy ez a jegyzék nyilvánosan hozzáférhető legyen.

Útmutató

B5.1.2 Útmutató – Az elismert szervezetek felhatalmazása

1. Az elismerést kérő szervezeteknek bizonyítaniuk kell, hogy rendelkezésükre áll az a technikai, adminisztratív és vezetői szakértelem és kapacitás, amely biztosítja a megfelelő minőségű szolgáltatás kellő időben történő elvégzését.

2. A szervezetek alkalmasságának felmérése során az illetékes hatóság állapítsa meg, hogy a szervezet:

(a) rendelkezik-e a megfelelő műszaki, vezetői és kisegítő személyzettel;

(b) rendelkezik-e a tőle elvárt szolgáltatás nyújtásához szükséges és elégséges, szakképzett szakmai személyzettel, amely megfelelő földrajzi lefedettséget képvisel;

(c) bizonyította-e, hogy képes a szolgáltatást kellő időben és kielégítő minőségben elvégezni; és

(d) független és tevékenységeiért elszámoltatható-e.

3. Az illetékes hatóság kössön írásos szerződést valamennyi olyan szervezettel, amelyet felhatalmazás céljából elismer. A megállapodás tartalmazza az alábbiakban felsorolt elemeket:

(a) a megállapodás tárgyi hatálya;

(b) a megállapodás célja;

(c) a megállapodás általános feltételei;

(d) a felhatalmazás körébe tartozó tevékenységek elvégzése;

(e) a felhatalmazás körébe tartozó tevékenységek jogalapja;

(f) jelentéstétel az illetékes hatóság részére;

(g) az illetékes hatóság által az elismert szervezet részére adott felhatalmazás részletes meghatározása; és

(h) az illetékes hatóság által az elismert szervezet részére delegált tevékenységek felett gyakorolt felügyelet.

4. Valamennyi Tagállam követelje meg az elismert szervezetektől, hogy fejlesszenek ki az általuk ellenőrként alkalmazott személyzet képesítésére szolgáló rendszert annak biztosítása érdekében, hogy a személyzet tudása és szakértelme a kellő időben felfrissítésre kerüljön.

5. Valamennyi Tagállam követelje meg az elismert szervezetektől, hogy az általuk elvégzett szolgáltatásokról nyilvántartást vezessenek oly módon, hogy azzal igazolni tudják, hogy a szolgáltatások által érintett részterületek vonatkozásában az elvárt előírásokat teljesítették.

6. Az A5.1.2 Előírás 3 (b) bekezdésében hivatkozott felügyeleti eljárások kidolgozása során valamennyi Tagállam vegye figyelembe a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belül elfogadott Útmutató az adminisztratív hatóság nevében eljáró szervezetek felhatalmazásához (Guidelines for the Authorization of Organizations Acting on Behalf of the Administration) című dokumentumot.

Szabály

5.1.3 Szabály – Tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat

1. A jelen Szabály azokra a hajókra vonatkozik, amelyek:

(a) 500 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmúak, és nemzetközi utakon közlekednek; illetve

(b) 500 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmúak, egy adott Tagállam lobogója alatt közlekednek, és egy másik ország kikötőjéből kiindulva vagy annak kikötői között közlekedve üzemelnek.

A jelen Szabály szempontjából „nemzetközi út” alatt valamely adott országból induló és az adott országon kívüli kikötőbe tett utazás értendő.

2. A jelen Szabály szintén vonatkozik bármely olyan hajóra, amely egy adott Tagállam lobogója alatt közlekedik és nem tartozik a jelen Szabály 1. bekezdésének hatálya alá, amennyiben a hajótulajdonos az érintett Tagállamtól ezt kérvényezi.

3. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a fedélzetükön tartsák és folyamatosan vezessék a tengerészeti munkaügyi bizonyítványt, amely tanúsítja, hogy a hajón tartózkodó tengerészek munka- és életkörülményeit – beleértve a megfelelőség folyamatos fenntartását szolgáló, a jelen Szabály 4. bekezdésében említett tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatba foglalandó intézkedéseket is – ellenőrizték, és azok megfelelnek a nemzeti jogszabályok, illetve a jelen Egyezményt végrehajtó egyéb intézkedések követelményeinek.

4. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a fedélzetükön hordozzák és folyamatosan vezessék a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot, amely tartalmazza a jelen Egyezményt végrehajtó, a tengerészek munka- és életkörülményeire vonatkozó nemzeti követelményeket, és rögzíti a hajótulajdonos által az érintett hajó(ko)n a követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében bevezetett intézkedéseket.

5. A tengerészeti munkaügyi bizonyítványnak, valamint a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatnak meg kell felelnie a Szabályzatban előírt mintának.

6. Amennyiben valamely Tagállam illetékes hatósága, vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet valamely ellenőrzés során megállapította, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajó a jelen Egyezmény előírásainak megfelel, illetve e megfelelőséget folyamatosan fenntartja, akkor ennek megfelelően köteles kibocsátani, illetve megújítani az ezt tanúsító tengerészeti munkaügyi bizonyítványt, és köteles az ilyen bizonyítványokról nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartást vezetni.

7. A tengerészeti munkaügyi bizonyítványra és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatra vonatkozó részletes követelményeket, beleértve az ellenőrizendő és jóváhagyandó kérdések listáját is, a Szabályzat A. része tartalmazza.

Előírás

A5.1.3 Előírás – Tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat

1. A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt az illetékes hatóság vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet bocsátja ki a hajó számára, öt évet meg nem haladó időtartamra. Az A5-I. Mellékletben található azon kérdések listája, amelyeket a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány kibocsátását megelőző ellenőrzés keretében vizsgálni kell, a kibocsátás feltételéül szabva azt, hogy e kérdések tekintetében a hajó megfeleljen a jelen Egyezmény által a hajón tartózkodó tengerészek munka- és életkörülményeire vonatkozóan lefektetett követelményeket végrehajtó nemzeti jogszabályoknak, illetve egyéb intézkedéseknek.

2. A tengerészeti munkaügyi bizonyítvány érvényességét az illetékes hatóság vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet köteles közbenső ellenőrzések keretében ellenőrizni, annak érdekében, hogy biztosított legyen a jelen Egyezményt végrehajtó nemzeti követelményeknek való folyamatos megfelelés. Amennyiben mindössze egyetlen közbenső ellenőrzést végeznek, és a bizonyítvány érvényességének időtartama öt év, akkor az ellenőrzés időpontjának az érvényességi időszak második és harmadik éves fordulónapja közé kell esnie. Az éves fordulónap minden évnek azt a hónapját és napját jelenti, amely megfelel a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány érvényessége lejárati dátumának. A közbenső ellenőrzés tárgyi hatályának és részletességének meg kell egyeznie a bizonyítvány megújításához szükséges ellenőrzés tárgyi hatályával és részletességével. A bizonyítványt a kielégítő eredménnyel zárult közbenső ellenőrzést követően hivatalos aláírással érvényesíteni kell.

3. A jelen Előírás 1. bekezdésében foglaltak fenntartása mellett úgy rendelkezik, hogy amennyiben a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány megújításához szükséges ellenőrzés a meglévő bizonyítvány érvényességének lejártát megelőző három hónapon belül zárul le, akkor az új tengerészeti munkaügyi bizonyítvány a megújító ellenőrzés lezárultának időpontjától számítva legyen érvényes, mégpedig az eredeti bizonyítvány lejárati dátumától számított öt évet meg nem haladó időtartamra.

4. Amennyiben a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány megújításához szükséges ellenőrzés több mint három hónappal a meglévő bizonyítvány érvényességének lejárta előtt zárul le, akkor az új tengerészeti munkaügyi bizonyítvány a megújító ellenőrzés lezárultának időpontjától számítva legyen érvényes, mégpedig öt évet meg nem haladó időtartamra.

5. A tengerészeti munkaügyi bizonyítvány kibocsátása ideiglenes alapon is történhet:

(a) új hajó részére annak átadásakor;

(b) amennyiben valamely hajó lobogót cserélt; illetve

(c) amennyiben valamely hajótulajdonos olyan hajó üzemeltetésének feladatát vállalja magára, amely hajó újonnan került az adott hajótulajdonos tulajdonába.

6. Az ideiglenes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt hat hónapot meg nem haladó időtartamra bocsáthatja ki az illetékes hatóság vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet.

7. Az ideiglenes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt csak azután lehet kibocsátani, miután meggyőződtek arról, hogy:

(a) az A5-I. Mellékletben felsorolt kérdések tekintetében a hajó ellenőrzése az ésszerűen kivitelezhető legteljesebb mértékben megtörtént, figyelembe véve a jelen bekezdés (b), (c) és (d) albekezdéseiben foglalt tételek teljesüléséről való meggyőződést is;

(b) a hajótulajdonos az illetékes hatóság vagy az elismert szervezet előtt bizonyította, hogy a hajón megfelelő eljárások állnak rendelkezésre a jelen Egyezménynek való megfelelés biztosítása céljából;

(c) a hajóparancsnok tisztában van a jelen Egyezmény követelményeivel és a végrehajtásukra vonatkozó kötelezettségekkel; és

(d) a releváns információk benyújtásra kerültek az illetékes hatóságnak vagy az elismert szervezetnek a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat kiállítása céljából.

8. A teljes időszakra szóló tengerészeti munkaügyi bizonyítvány kiadásának céljából az ideiglenes bizonyítvány lejártát megelőzően el kell végezni a jelen Előírás 1. bekezdésének megfelelő teljeskörű ellenőrzést. A jelen Előírás 6. bekezdésében említett kezdeti hat hónapot követően további ideiglenes bizonyítvány nem adható ki. Az ideiglenes bizonyítvány érvényességének időtartamára tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot nem szükséges kibocsátani.

9. A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt, az ideiglenes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot az A5-II. Mellékletben található mintáknak megfelelő formában kell kiállítani.

10. A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot csatolni kell a tengerészeti munkaügyi bizonyítványhoz. A nyilatkozatnak két részből kell állnia:

(a) az I. részt az illetékes hatóság köteles kiállítani, és abban köteles:

(i) meghatározni azon kérdések listáját, amelyeket a jelen Előírás 1. bekezdésének megfelelően az ellenőrzés tárgyává kell tenni;

(ii) meghatározni azokat a nemzeti követelményeket, amelyek magukban foglalják a jelen Egyezmény vonatkozó rendelkezéseit, oly módon, hogy hivatkozik a vonatkozó nemzeti jogszabályokra, valamint hogy a szükséges mértékig a nemzeti követelmények lényegi tartalmát érintően tömör tájékoztatást ad;

(iii) hivatkozni a nemzeti jogszabályok értelmében fennálló hajótípus-specifikus követelményekre;

(iv) feljegyezni a VI. cikk 3. bekezdésének értelmében elfogadott valamennyi lényegileg ekvivalens rendelkezést; továbbá

(v) egyértelműen feltüntetni az illetékes hatóság által a 3. Fejezet értelmében megítélt valamennyi mentességet; és

(b) a II. részt a hajótulajdonos köteles kiállítani, és abban köteles meghatározni azokat az intézkedéseket, amelyeket az ellenőrzések közötti időszakokban a nemzeti követelményeknek való megfelelés folyamatos fenntartása érdekében fogadott el, valamint azokat a javasolt intézkedéseket, amelyek a folyamatos fejlődést hivatottak biztosítani.

Az illetékes hatóság vagy az erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet feladata a II. rész hitelesítése, valamint a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat kibocsátása.

11. Az érintett hajót illetően elvégzett valamennyi további ellenőrzés, illetve egyéb vizsgálat eredményét, valamint az ilyen vizsgálatok során felfedett valamennyi lényeges hiányosságot nyilvántartásba kell venni a felfedett hiányosságok orvoslásának igazolt időpontjával együtt. Ezt a nyilvántartást – és amennyiben a nyilvántartás nem angol nyelven készült, az angol nyelvű fordítását – a nemzeti jogszabályoknak megfelelően vagy fel kell jegyezni a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatban, vagy csatolni kell ahhoz, vagy pedig egyéb módon kell hozzáférhetővé tenni a tengerészek, a lobogó szerinti Állam ellenőrei, a kikötő szerinti Állam felhatalmazott tisztviselői, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek képviselői részére.

12. A mindenkor érvényes tengerészeti munkaügyi bizonyítványt és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot – nem angol nyelven készült okiratok esetében azok angol nyelvű fordításával együtt – a hajón kell hordozni, és egy példányukat a fedélzet egy jól látható helyén kell kifüggeszteni, ahol az a tengerészek számára hozzáférhető. A nemzeti jogszabályoknak megfelelően egy példányt kérésre hozzáférhetővé kell tenni a tengerészek, a lobogó szerinti Állam ellenőrei, a kikötő szerinti Állam felhatalmazott tisztviselői, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek képviselői részére.

13. A jelen Előírás 11. és 12. bekezdéseiben említett, angol nyelvű fordításra vonatkozó követelmény nem vonatkozik azokra a hajókra, amelyek nem közlekednek nemzetközi utakon.

14. A jelen Előírás 1. vagy 5. bekezdése értelmében kibocsátott bizonyítvány érvényessége megszűnik bármely alábbi esetben:

(a) amennyiben a vonatkozó ellenőrzések a jelen Előírás 2. bekezdésében meghatározott időtartamokon belül nem kerülnek elvégzésre;

(b) amennyiben a bizonyítvány nem kerül a jelen Előírás 2. bekezdésének megfelelő módon hivatalos aláírással érvényesítésre;

(c) amikor a hajó lobogót vált;

(d) amikor a hajótulajdonos nem vállalja tovább a felelősséget a hajó üzemeltetéséért; és

(e) amikor a 3. Fejezetben említett szerkezeti tulajdonságokban vagy felszerelésben lényeges változtatások történtek.

15. A jelen Előírás 14 (c), (d), illetve (e) bekezdésében említett esetben az új bizonyítvány csak akkor bocsátható ki, amikor az új bizonyítványt kibocsátó illetékes hatóság vagy elismert szervezet teljes mértékben meggyőződött arról, hogy a hajó megfelel a jelen Előírásban foglalt követelményeknek.

16. A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt az illetékes hatóság, illetve a lobogó szerinti Állam által erre a célra megfelelően felhatalmazott elismert szervezet köteles visszavonni, amennyiben bizonyítást nyer, hogy az érintett hajó nem felel meg a jelen Egyezmény követelményeinek, és valamely előírt javító intézkedést elmulasztottak megtenni.

17. Annak mérlegelése során, hogy egy adott tengerészeti munkaügyi bizonyítvány visszavonására sort kell-e keríteni a jelen Előírás 16. bekezdésének megfelelően, az illetékes hatóság, illetve az elismert szervezet köteles figyelembe venni a hiányosságok súlyosságát, illetve gyakoriságát.

Útmutató

B5.1.3 Útmutató – Tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat

1. A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat I. részében a nemzeti követelmények felsorolásának tartalmaznia kell a megfelelő hivatkozásokat arra nézve, hogy az A5-I. Mellékletben felsorolt valamennyi területtel kapcsolatban melyek a tengerészek munka- és életkörülményeire vonatkozó jogszabályi rendelkezések, vagy ezen hivatkozásokat mellékelni kell az említett felsoroláshoz. Amennyiben a nemzeti jogszabályok pontosan követik a jelen Egyezményben meghatározott követelményeket, elegendő lehet csupán a hivatkozást feltüntetni. Amennyiben az Egyezmény valamely rendelkezésének végrehajtása a VI. Cikk 3. bekezdése értelmében valamely lényegi ekvivalencia alapján történik, úgy az érintett rendelkezést meg kell jelölni, és tömör magyarázatot szükséges mellékelni. Amennyiben a 3. Fejezetben foglaltak értelmében az illetékes hatóság bármiféle mentességet ítél meg, úgy a mentesség által érintett rendelkezést vagy rendelkezéseket egyértelműen meg kell jelölni.

2. A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat II. részében hivatkozott, a hajótulajdonos által hozott intézkedéseknek különösképpen meg kell határozniuk azokat az alkalmakat, amelyek során az egyes nemzeti követelményeknek való folyamatos megfelelés ellenőrzése meg fog történni, továbbá meg kell határozniuk az ellenőrzésekért felelős személyek körét, a felvételre kerülő jegyzőkönyveket, valamint a megfelelés hiányosságának észlelése esetén alkalmazandó eljárásokat. A II. rész több különböző formában is elkészíthető. Hivatkozhat a tengerészeti ipar egyéb aspektusaival kapcsolatos iránymutatásokat és eljárásokat tárgyaló, átfogóbb jellegű egyéb dokumentumokra, például a Nemzetközi biztonságos üzemviteli szabályzat az üzemeltetés biztonságáról (ISM Szabályzat) által megkövetelt dokumentumokra, vagy a SOLAS Egyezmény 5. Szabálya XI–1. Fejezetében megkövetelt – a hajó folyamatos törzsadat-nyilvántartásához kapcsolódó – információkra.

3. A megfelelőség folyamatos fenntartását biztosító intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a hajótulajdonossal és a hajóparancsnokkal szemben támasztott általános nemzetközi követelményeket arra vonatkozóan, hogy – a tengerészek munkájával járó veszélyeket figyelembe véve – folyamatosan tájékozódjanak a munkahelyek fizikai kialakításával kapcsolatos legújabb technológiai fejleményekről és tudományos eredményekről, valamint ennek megfelelően tájékoztassák a tengerészek képviselőit, ezáltal magasabb szintű védelmet biztosítva a tengerészek fedélzeti munka- és életkörülményeinek tekintetében.

4. A tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot mindenekelőtt egyértelműen és szabatosan kell megfogalmazni, oly módon, hogy segítségül szolgáljon valamennyi érintett személynek – így például a lobogó szerinti Állam ellenőreinek, a kikötő szerinti Állam felhatalmazott tisztviselőinek és a tengerészeknek – a követelmények megfelelő teljesítésének ellenőrzése során.

5. A B5-I. Mellékletben található egy példa arra, hogy a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat milyen típusú információkat tartalmazhat.

6. Amennyiben valamely hajó az A5.1.3 Előírás 14 (c) bekezdésében említettek szerint lobogót vált, és amennyiben mindkét érintett Állam ratifikálta a jelen Egyezményt, úgy az a Tagállam, amelynek lobogója alatt a hajó korábban jogosult volt közlekedni, a lehető leghamarabb adja át a másik Tagállam illetékes hatósága részére a lobogóváltást megelőzően a hajón hordozott tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat példányait, továbbá – amennyiben ez az adott esetre vonatkoztatható – a releváns ellenőrzési jelentések példányait is, ha azokat az illetékes hatóság a lobogóváltás megtörténtét követő három hónapon belül kéri.

Szabály

5.1.4 Szabály – Ellenőrzés és végrehajtás

1. Valamennyi Tagállam köteles a rendszeres ellenőrzések, illetve folyamatos felügyeletet és egyéb szabályozási lehetőségeket biztosító intézkedések hatékony és összehangolt rendszerének segítségével meggyőződni arról, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók megfelelnek a jelen Egyezmény nemzeti jogszabályokban foganatosított követelményeinek.

2. A jelen Szabály 1. bekezdésében említett ellenőrző és végrehajtó rendszerre vonatkozó részletes követelményeket a Szabályzat A. része rögzíti.

Előírás

A5.1.4 Előírás – Ellenőrzés és végrehajtás

1. Valamennyi Tagállam köteles a lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészek körülményeit ellenőrző rendszert fenntartani, amely rendszernek magában kell foglalnia annak megállapítását, hogy a munka- és életkörülményekre vonatkozóan a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatban meghatározott intézkedések minden esetben, amikor alkalmazhatók, végrehajtásra kerülnek-e, valamint hogy a jelen Egyezmény követelményei teljesülnek-e.

2. Az illetékes hatóság köteles megfelelő számú szakképzett ellenőrt kinevezni a jelen Előírás 1. bekezdése értelmében fennálló kötelezettségeinek teljesítésére. Amennyiben valamely elismert szervezet kapott felhatalmazást az ellenőrzések elvégzésére, a Tagállam köteles megkövetelni azt, hogy az ellenőrzéseket végző személyzet tagjai megfelelően képesítve legyenek ezen feladatok végrehajtására, és köteles felruházni őket a feladatuk ellátásához szükséges hivatalos hatáskörrel.

3. Megfelelően rendelkezni kell annak biztosításáról, hogy az ellenőrök rendelkezzenek a szükséges, illetve megkívánt szintű képzettséggel, illetékességgel, hatásköri leírással, jogkörrel, jogállással és függetlenséggel, amely lehetővé teszi számukra, hogy a jelen Előírás 1. bekezdésében említettek megállapítását elvégezzék és az ugyanott említetteknek való megfelelést biztosítsák.

4. Az ellenőrzéseknek – amennyiben ez az adott esetben vonatkoztatható – az A5.1.3 Előírás szerint megkövetelt időközönként kell lezajlaniuk. A bármely két vizsgálat között eltelt időszak semmiképpen nem haladhatja meg a három évet.

5. Amennyiben valamely Tagállam bizonyítékot szerez arról – vagy a részére olyan panasz érkezik, amelyet nem tekint nyilvánvalóan alaptalannak –, hogy a lobogója alatt közlekedő valamely hajó nem felel meg a jelen Egyezmény követelményeinek, illetve hogy komoly hiányosságok tapasztalhatók a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatban foglalt intézkedések foganatosításával kapcsolatban, úgy a Tagállam köteles megtenni a szükséges lépéseket az ügy kivizsgálása érdekében, valamint biztosítani, hogy a tapasztalt hiányosságok orvoslására intézkedések történjenek.

6. Valamennyi Tagállam köteles megfelelő szabályokat alkotni és azokat hatékonyan betartatni annak érdekében, hogy az ellenőrök részére olyan jogállást és szolgálati feltételeket biztosítson, amelyek segítségével függetlenek maradhatnak a kormányváltásoktól és a nem megengedhető külső befolyásoktól.

7. Az elvégzendő feladatokra vonatkozó egyértelmű útmutatással és a megfelelő megbízólevéllel ellátott ellenőrök jogosultak:

(a) a Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók fedélzetére lépni;

(b) végrehajtani bárminemű vizsgálatot, tesztet vagy kivizsgálást, amelyet szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a előírásokat szigorúan betartják; és

(c) megkövetelni bármely hiányosság orvoslását, és amennyiben megalapozottan úgy vélik, hogy a hiányosságok a jelen Egyezmény követelményeinek (beleértve a tengerészek jogait is) súlyos megsértését képezik, vagy komoly veszélyt jelentenek a tengerészek biztonságára, egészségére vagy testi épségére nézve, úgy jogosultak megtiltani, hogy a hajó elhagyja a kikötőt, amíg a szükséges intézkedéseket meg nem teszik.

8. A jelen Előírás 7 (c) bekezdésének értelmében tett bármely intézkedés alá van vetve az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok előtt érvényesíthető bármely fellebbezési jog gyakorlásának.

9. Az ellenőrök saját hatáskörükben mérlegelhetik azt, hogy az eljárás megindítása vagy az eljárás megindítására vonatkozó javaslattétel helyett tanácsokat adjanak, amennyiben nem állapítható meg egyértelműen a jelen Egyezmény követelményeinek olyan megszegése, amely az érintett tengerészek biztonságát, egészségét vagy testi épségét veszélyeztetné, és amennyiben a követelmények hasonló megszegése korábban nem fordult elő.

10. Az ellenőrök kötelesek bizalmasan kezelni azon sérelmek, illetve panaszok forrását, amelyek a tengerészek munka- és életkörülményeivel kapcsolatos bármely veszélyt vagy hiányosságot, illetve a jogszabályok megszegését jelzik, továbbá a felügyelők az utalás szintjén sem tájékoztathatják a hajótulajdonost, a hajótulajdonos képviselőjét, illetve a hajó üzemeltetőjét arról, hogy valamely ellenőrzésre ilyen sérelem vagy panasz következményeként került sor.

11. A felügyelők nem bízhatók meg olyan feladatokkal, amelyek mennyiségükből vagy természetükből kifolyólag akadályozhatják az ellenőrzések hatékony elvégzését, vagy bármilyen módon károsan befolyásolhatják a felügyelők hatáskörét vagy pártatlanságát a hajótulajdonosokkal, tengerészekkel, illetve egyéb érdekelt felekkel fennálló kapcsolataikban. A felügyelőkre vonatkozóan különösen az alábbi követelményeket kell érvényesíteni:

(a) a felügyelőknek meg kell tiltani, hogy bármely közvetlen vagy közvetett módon érdekeltek legyenek az általuk elvégzendő ellenőrzés tárgyául megszabott bármely tevékenységben; és

(b) a felügyelők – megfelelő szankciók, illetve fegyelmi intézkedések terhe alatt – még a szolgálatból való távozásukat követően sem fedhetnek fel olyan üzleti titkokat, bizalmasan kezelendő munkafolyamatokat, illetve személyes jellegű információkat, amelyek a feladataik elvégzése során jutottak a tudomásukra.

12. A felügyelők kötelesek minden egyes ellenőrzés elvégzéséről jelentést benyújtani az illetékes hatóság részére. A jelentés egy példányát angol nyelven vagy a hajó munkanyelvén el kell juttatni a hajó parancsnokához, egy további példányt pedig a hajó hirdetőtábláján kell elhelyezni a tengerészek tájékoztatása céljából; kérésre egy példányt el kell juttatni a tengerészek képviselőinek is.

13. Valamennyi Tagállam illetékes hatósága köteles az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészek körülményeit vizsgáló ellenőrzésekről nyilvántartást vezetni. Az illetékes hatóság köteles éves jelentést közzétenni az elvégzett ellenőrző tevékenységekről a tárgyév végét követő ésszerű időn belül, amely nem haladhatja meg a hat hónapot.

14. Amennyiben az ellenőrzésre valamely súlyos incidens következtében kerül sor, úgy a jelentést a lehető legkorábbi időpontban, de legkésőbb az ellenőrzés lezárultát követő egy hónapon belül be kell nyújtani az illetékes hatósághoz.

15. Valamennyi olyan esetben, amikor a jelen Előírás értelmében ellenőrzés zajlik vagy intézkedés történik, minden ésszerű erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az érintett hajó indokolatlan feltartóztatása, illetve késleltetése.

16. A nemzeti jogszabályoknak megfelelő módon kártérítés fizetendő, amennyiben bármiféle veszteség vagy kár származik a felügyelők hatáskörének jogtalan gyakorlásából. A bizonyítási teher minden esetben a panasztevőre hárul.

17. Valamennyi Tagállam köteles megfelelő büntetéseket és egyéb javító lépéseket rögzíteni és hatékonyan foganatosítani a jelen Egyezmény követelményeinek (beleértve a tengerészek jogait is) megsértése, valamint a felügyelőknek a feladataik elvégzésében való akadályozása esetére.

Útmutató

B5.1.4 Útmutató – Ellenőrzés és végrehajtás

1. Az illetékes hatóság és bármely egyéb szolgálat, illetve hatóság, amelynek tevékenységét teljes egészében vagy részben a tengerészek munka- és életkörülményeinek ellenőrzése teszi ki, rendelkezzen a feladatai ellátásához szükséges erőforrásokkal. Ezen belül különösen érvényesüljenek az alábbiak:

(a) valamennyi Tagállam tegye meg a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy szükség esetén megfelelően képzett műszaki szakértőket és specialistákat kérhessen fel a felügyelők munkájának segítésére; és

(b) a felügyelők számára a feladataik hatékony elvégzése érdekében legyenek biztosítva az elhelyezkedésük szempontjából megfelelő épületek, valamint a megfelelő felszerelések és közlekedési eszközök.

2. Az illetékes hatóság dolgozzon ki a megfelelésre és a végrehajtásra vonatkozó eljárásrendet, amely biztosítja a következetességet és egyéb tekintetben is útmutatóként szolgál a jelen Egyezményhez kapcsolódó ellenőrzési és végrehajtási tevékenységek során. Az eljárásrend egy-egy példányát el kell juttatni valamennyi ellenőrhöz és a releváns rendfenntartó tisztviselőkhöz, továbbá hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság, a hajótulajdonosok és a tengerészek számára.

3. Az illetékes hatóság állítson fel egyszerű eljárásokat annak érdekében, hogy lehetővé váljon számára a jelen Egyezmény követelményeinek (beleértve a tengerészek jogait is) lehetséges megsértésével kapcsolatos információk bizalmasan történő átvétele közvetlenül a tengerészektől, vagy a tengerészek képviselőitől, továbbá hogy lehetővé váljon a felügyelők számára az ilyen ügyek mielőbbi kivizsgálása, beleértve:

(a) annak lehetővé tételét a hajóparancsnokok, a tengerészek, illetve a tengerészek képviselői számára, hogy amennyiben szükségesnek ítélik, ellenőrzést kezdeményezhessenek; és

(b) technikai tájékoztatást és tanácsadást az érintett hajótulajdonosok, tengerészek és szervezetek részére a leghatékonyabb módszerekről, amelyek a jelen Egyezmény követelményeinek való megfelelés, továbbá a tengerészek fedélzeti körülményeinek folyamatos javítása céljából rendelkezésre állnak.

4. A felügyelők a feladataik hatékony elvégzésének biztosítása érdekében legyenek teljes mértékben szakképzett személyek, és elegendő számban álljanak rendelkezésre, kellően figyelembe véve az alábbiakat:

(a) a felügyelők által végrehajtandó feladatok fontosságát, különösen az ellenőrzés tárgyát képező hajók számát, természetét és méretét, továbbá az érvényesítendő törvényi rendelkezések számát és összetettségét;

(b) a felügyelők rendelkezésére bocsátott erőforrásokat; és

(c) a gyakorlati körülményeket, amelyek között az ellenőrzéseknek le kell zajlaniuk annak érdekében, hogy hatékonyak legyenek.

5. A felügyelők – a közszolgálati állományba való toborzásra vonatkozóan a nemzeti jogszabályokban rögzített valamennyi feltétel fenntartása mellett – rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges képesítéssel és megfelelő képzettséggel, és amennyiben lehetséges, tengerészeti tárgyú végzettséggel vagy tengerészként szerzett szolgálati tapasztalattal is. Rendelkezzenek továbbá megfelelő ismeretekkel a tengerészek munka- és életkörülményeit illetően, valamint megfelelő szintű angol nyelvtudással.

6. Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a felügyelők alkalmazásuk ideje alatt megfelelő továbbképzésben részesüljenek.

7. Valamennyi ellenőrnek teljes mértékben tisztában kell lennie azokkal a körülményekkel, amelyek között ellenőrzést kell végezni, valamint tisztában kell lennie a különféle, fent említett körülményektől függően az egyes elvégzendő ellenőrzések hatókörével, illetve az ellenőrzés általános módszertanával is.

8. A nemzeti jogszabályoknak megfelelő megbízólevéllel ellátott ellenőröknek legalább az alábbiakra kiterjedő felhatalmazással kell rendelkezniük:

(a) a felügyelők szabadon és előzetes értesítés nélkül a hajó fedélzetére léphessenek; ugyanakkor a hajón folytatott ellenőrzés megkezdésekor a felügyelőknek jelenlétükről tájékoztatniuk kell a hajóparancsnokot vagy a hajó felügyeletével megbízott személyt, továbbá amennyiben ez helyénvaló, a tengerészeket vagy azok képviselőit;