(6) A közérdekű munka vagy annak hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy két óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.
293. § (1) A pénzbüntetés akkor is megfizethető, ha azt a bíróság már átváltoztatta szabadságvesztésre vagy közérdekű munkára.
(2) Ha a pénzbüntetést a helyébe lépő szabadságvesztés vagy közérdekű munka végrehajtásának megkezdése előtt megfizetik, a szabadságvesztés vagy a közérdekű munka nem hajtható végre. Ha a pénzbüntetést a szabadságvesztés vagy a közérdekű munka végrehajtása alatt fizetik meg, a befizetés azonosítását követően az elítéltet nyomban szabadon kell bocsátani, vagy a közérdekű munka végzése alól fel kell menteni.
(3) Ha a pénzbüntetést a szabadságvesztésre vagy a közérdekű munkára való átváltoztatás után részben fizetik meg, a szabadságvesztésnek vagy a közérdekű munkának az a része hajtható végre, amely a meg nem fizetett pénzbüntetésnek felel meg.
294. § (1) A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés büntetés végrehajtására az V. Fejezet rendelkezéseit e fejezet szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés büntetés végrehajtására – kivéve a Btk. 51. § (2) bekezdésében meghatározott esetet – a szabadságvesztés fogház fokozatának rendelkezései az irányadók, azzal, hogy a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítélt
a) a szabadságvesztésre ítéltekkel együtt elhelyezhető,
b) havonta legalább két alkalommal fogadhat látogatót,
c) kérelmére részt vehet a munkáltatásban.
(3) A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést foganatosító bv. intézet parancsnoka a 154. § (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának az idejére – legfeljebb öt napig – a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítéltek meghatározott csoportjára nézve elrendelheti a (2) bekezdés b)–c) pontjában, a 122. § b), e) n) és o) pontjában, továbbá a 123. § (1)–(2) bekezdésében foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja. A 154. § (2)–(3) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(4) A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítélt részére biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa. Az elítélt a fogvatartás helyén, a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, az elítélt személyazonosságát a fogva tartó bv. intézet nyilvántartása alapján kell megállapítani. A bv. intézet köteles elősegíteni az elítélt választójogának gyakorlását, szükség esetén az elítélt részére félbeszakítást kell engedélyezni, amelynek tartama legfeljebb három nap.
(5) A magánelzárás fenyítés a Btk. 51. § (2) bekezdése esetén is legfeljebb öt napig terjedhet.
295. § (1) A bv. intézet parancsnoka fontos okból, így különösen az elkövető személyi és családi körülményeire, egészségi állapotára tekintettel a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést legfeljebb harminc napig terjedő időtartamra félbeszakíthatja.
(2) Ha az elkövető kórházi gyógykezelése szükséges és az a büntetés-végrehajtás keretei között nem megoldható, a bv. intézet parancsnoka a gyógykezelés tartamára a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést félbeszakítja.
(3) A félbeszakítás tartama a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés tartamába nem számít be. A félbeszakítás alatt a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés elévülése nyugszik.
296. § (1) A foglalkozástól eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a foglalkozástól eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, tartamába be kell számítani
a) az ítélet jogerőre emelkedése és a szabadságvesztés megkezdése között eltelt időt,
b) a szabadságvesztés félbeszakításának tartamát,
c) a feltételes szabadságon töltött időt, ha a bíróság azt nem szüntette meg.
(2) Nem számít be a foglalkozástól eltiltás tartamába
a) az az idő, amely alatt az elítélt kivonja magát a foglalkozástól eltiltás, vagy ha szabadságvesztésre is ítélték, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alól,
b) a más ügyben előzetes fogvatartásban töltött idő, feltéve hogy elítélték,
c) a bármely ügyben kiszabott és töltött szabadságvesztés – ideértve a közérdekű munka vagy a pénzbüntetés átváltoztatása folytán végrehajtott büntetést is – ideje.
297. § (1) A foglalkozástól eltiltás végrehajtása annak a szervnek a feladata, amely a foglalkozástól eltiltással érintett foglalkozás kapcsán, jogszabály alapján kötelező nyilvántartási vagy engedélyezési tevékenységet végez. A büntetés-végrehajtási bíró felhívása alapján a nyilvántartást vezető szerv a foglalkozástól eltiltásra vonatkozó adatokat bejegyzi a nyilvántartásba, és gondoskodik arról, hogy az elítélt az eltiltás tartama alatt ne végezhessen olyan tevékenységet, amelytől a bíróság eltiltotta.
(2) A foglalkozástól eltiltás hatálya alatt álló részére – a Btk. 102. §-a szerinti előzetes mentesülése esetén is – olyan hatósági bizonyítványt kell kiállítani, amely tartalmazza, hogy a bíróság az elítéltet milyen foglalkozástól tiltotta el, és annak tartama előreláthatóan mikor jár le.
(3) Jogszabály a foglalkozástól eltiltás esetén a szakképzettséget igénylő foglalkozás újbóli gyakorlását a foglalkozáshoz szükséges jártasság, alkalmasság igazolásától teheti függővé. Az elítélt a foglalkozás újbóli gyakorlását mindaddig nem kezdheti meg, amíg a foglalkozáshoz szükséges jártasságát, alkalmasságát a jogszabályban előírt módon nem igazolja.
(4) Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a végleges hatályú eltiltás alóli mentesítés esetén is az alkalmasság igazolásának módjára.
(5) A foglalkozástól végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az elítéltet a kérelmére mentesítheti. A mentesítésnek akkor lehet helye, ha az elítélt a foglalkozás gyakorlására alkalmasságát a bíróság által előírt módon igazolja.
(6) A foglalkozástól eltiltás büntetés végrehajtását a rendőrség ellenőrzi.
298. § (1) A járművezetéstől eltiltás végrehajtására az előző fejezet rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
(2) A járművezetéstől eltiltás esetén az ezzel összefüggő feladatok ellátásáról a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala (a továbbiakban: járási hivatal) a bíróság értesítése alapján gondoskodik.
(3) Ha jogszabály a járművezetés újbóli gyakorlását a járművezetéshez szükséges jártasság igazolásától teszi függővé, az elítélt a járművezetés újbóli gyakorlását mindaddig nem kezdheti meg, amíg a járművezetéshez szükséges jártasságot a (2) bekezdésben meghatározott járási hivatalnál nem igazolja.
(4) A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt is, amelynek tartamára az elítélt vezetői engedélyét a bűncselekménnyel összefüggésben a helyszínen elvették, vagy azt a hatóságnál leadta.
(5) A járművezetéstől eltiltás büntetés végrehajtását a rendőrség ellenőrzi.
299. § (1) A kitiltás tartamára a 296. § szabályai értelemszerűen alkalmazandók.
(2) A büntetés-végrehajtási bíró a kitiltás végrehajtásának ellenőrzése céljából értesíti a kitiltással érintett közigazgatási terület szerint illetékes rendőrkapitányságot, valamint az elítélt lakcíme szerint illetékes rendőrkapitányságot.
(3) A kitiltott köteles az ítélet jogerőre emelkedését vagy a szabadságvesztésből való szabadulását követő nyolc napon belül elhagyni az ítéletben megjelölt helységet (helységeket) vagy közigazgatási területet, az általa szabadon választott helységbe távozni, és ott a rendőrségnél jelentkezni. A letelepedés helye szerinti rendőrkapitányság erről értesíti a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitányságokat.
(4) A kitiltott a kitiltás tartama alatt köteles a kitiltást elrendelő határozatot magánál tartani, és ha a rendőrség igazoltatja, a határozatot a személyazonosság igazolására alkalmas okirattal együtt bemutatni.
(5) A rendőrség az elítélt kérelmére személyi vagy családi körülményeire figyelemmel a kitiltás végrehajtását félbeszakíthatja, vagy az elítélt kötelezettségei teljesítése, vagy jogai, törvényes érdekei érvényesítése érdekében, avagy más fontos okból engedélyezheti, hogy az elítélt rövid időtartamra visszatérjen olyan helységbe, ahonnan kitiltották. Az elítélt kérelmének elutasítása esetén a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezhet.
300. § (1) A sportrendezvények látogatásától való eltiltás végrehajtását – a bíróság értesítése alapján – a sportrendészeti nyilvántartás alapján a rendőrség ellenőrzi.
(2) Az elítélt az eltiltás tartama alatt köteles a bíróság által meghatározott sportrendezvények, sportlétesítmények helyszínétől távol maradni.
301. § (1) A kiutasítás tartamára a 296. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
(2) A bíróság a kiutasítás végrehajtása érdekében értesíti az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságot.
(3) A kiutasítást – ha azt végrehajtandó szabadságvesztés vagy elzárás mellett szabták ki – a szabadságvesztés vagy elzárás kiállása után, egyébként az ítélet jogerőre emelkedése után kell végrehajtani.
(4) Ha az elítélt szabadságvesztés-büntetést tölt – ideértve a közérdekű munka vagy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést is –, a várható szabadulása előtt harminc nappal a bv. intézet értesíti a székhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságot.
(5) A kiutasítást a területi idegenrendészeti hatóság a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvények rendelkezései szerint hajtja végre.
(6) A kiutasítás nem hajtható végre, ha a végrehajtásnak a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényekben meghatározott akadálya állapítható meg.
302. § (1) A lefokozást és a szolgálati viszony megszüntetését az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője), illetve a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok hajtja végre.
(2) A jogerős határozatot hozó bíróság a katonai büntetés végrehajtása érdekében közvetlenül értesíti a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot.
303. § (1) E fejezet alkalmazásában katona: az, a Btk. 127. § (1) bekezdésében meghatározott személy, akinek tényleges állományviszonya a vele szemben kiszabott büntetés vagy intézkedés végrehajtásának megkezdése és a végrehajtás alatt fennáll.
(2) Ha a bíróság katonával szemben nem katonai fogdán letöltendő szabadságvesztést szab ki, a tanács elnöke az ítélet jogerőre emelkedését követően soron kívül megkeresi az elítélt munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokát a szolgálati viszony megszüntetése végett. Egyebekben az általános szabályok az irányadók.
(3) Ha katonával szemben a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét rendelik el, a határozat egy kiadmányát a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnoknak is meg kell küldeni.
304. § (1) A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik, tartamába be kell számítani:
a) az ítélet jogerőre emelkedése és a szabadságvesztés – előírt időben történő – megkezdése között eltelt időt,
b) a szabadságvesztés félbeszakításának idejét,
c) a feltételes szabadságon töltött időt, ha a bíróság azt nem szüntette meg,
d) a közérdekű munka vagy pénzbüntetés átváltoztatása miatti szabadságvesztés idejét.
(2) A közügyektől eltiltás tartamába nem számít be az az idő, amely alatt az elítélt
a) azt a szabadságvesztést tölti, amelynek alapján a bíróság a közügyektől eltiltást kiszabta,
b) olyan összbüntetésbe foglalt szabadságvesztést tölt, amelyhez kapcsolódóan közügyektől eltiltást is végre kell hajtani,
c) az a)–b) pontban megjelölt szabadságvesztés végrehajtása alól kivonja magát.
305. § (1) Ha a bíróság közügyektől eltiltást alkalmazott és a lefolytatott bizonyítás alapján tudomására jutott, hogy az elítélt hivatalos személy, népképviseleti szerv testületének vagy bizottságának tagja, civil szervezet, tisztségviselője, belföldi kitüntetéssel vagy külföldi kitüntetés viselésére vonatkozóan engedéllyel rendelkezik, katonai rendfokozattal bír, törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésébe vagy testületébe delegált tag, hatósági eljárásban védő vagy jogi képviselő, valamennyi, a közügyektől eltiltás által érintett szervezetet illetően külön-külön, közügyektől eltiltásról szóló értesítőlapot állít ki, és megküldi:
a) a hivatalos személy munkáltatójának,
b) a népképviseleti szerv testületének vagy bizottságának,
c) annak a civil szervezetnek, köztestületnek, közalapítványnak, amely szervezetben az elítélt tisztséget visel,
d) a belföldi kitüntetés adományozására, vagy a külföldi kitüntetés viselésének engedélyezésére jogosítvánnyal rendelkező személy hivatalának,
e) a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésének vagy testületének,
f) az illetékes ügyvédi kamarának.
(2) Ha katonai rendfokozattal rendelkező elítélttel szemben nem katonai büntetőeljárásban alkalmaztak közügyektől eltiltást, a közügyektől eltiltásról kiállított – és a soron következő római számmal ellátott – értesítőlapot
a) nyugállományú és kiképzett tartalékos személy esetén a Honvédség katonai igazgatási és központi adatfeldolgozó szervének,
b) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozó elítélt esetén az állományilletékes parancsnoknak, vagy a honvédek jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó elítélt esetén a munkáltatói jogkört gyakorlónak
kell megküldeni.
(3) Belföldi kitüntetés: a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvényben nevesített, vagy annak felhatalmazásán alapuló, a Kormány, a miniszterelnök, a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a legfőbb ügyész, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Országos Bírói Tanács, az Alkotmánybíróság elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke, valamint miniszter által alapított kitüntetés, vagy a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló törvényben meghatározott díj.
306. § (1) A rendfokozatban való visszavetést és a várakozási idő meghosszabbítását az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) vagy a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok hajtja végre.
(2) A jogerős határozatot hozó bíróság a katonai mellékbüntetés végrehajtása érdekében közvetlenül értesíti a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot.
(3) A katonai büntetésről vagy közügyektől eltiltásról szóló külön értesítőlapot a katona volt munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokának akkor is meg kell küldeni, ha az elítélt szolgálati viszonya a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt megszűnt.
(4) A bíróság a lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszüntetéséről, valamint a távoltartás elrendeléséről, módosításáról és megszüntetéséről szóló határozatot megküldi a katona munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokának.
307. § (1) Ha a terhelt a határozat kihirdetésekor jelen van, a megrovást a bíróság a határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül, vagy az ügyész szóban foganatosítja, egyéb esetben a megrovás végrehajtása a határozat kézbesítésével történik.
(2) Nem magyar állampolgár terhelt esetén az ügyész a nyomozó hatóságot is megbízhatja a megrovás foganatosításával, a határozat szóban is lefordítható.
308. § (1) A próbaidő a próbára bocsátást elrendelő határozat jogerőre emelkedésével kezdődik.
(2) Ha a bíróság a próbaidőt meghosszabbítja, a meghosszabbítás a próbaidő korábbi határidejének elteltével kezdődik. Ilyen esetben a próbaidő tartama a három évet meghaladhatja.
(3) Ha a próbára bocsátotton olyan szabadságvesztést hajtanak végre, amellyel kapcsolatban a bíróság a próbára bocsátást nem szüntette meg, a próbaidő a szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik.
(4) A próbára bocsátás megszűnik, ha
a) a próbaidő eltelt, vagy
b) a bíróság a próbára bocsátást megszüntette.
309. § (1) A jóvátételi munka elvégzését a határozat jogerőre emelkedésének napjától számított egy éven belül kell igazolni az ügyben első fokon eljárt bíróságnál.
(2) A jóvátételi munkát a bíróság által megállapított munkaórák szerinti tartamban kell elvégezni, az elítélt és a munkavégzés helyét biztosító szervezet vagy intézmény megegyezése szerinti feltételekkel. Az elítélt köteles a jóvátételi munkavégzés helyét biztosító szervezet vagy intézmény munkabiztonságra vonatkozó rendelkezéseit megtartani.
(3) A jóvátételi munka idejére nem létesül munkaviszony. A jóvátételi munka nem minősül szervezett munkavégzésnek.
(4) A jóvátételi munka elvégzéséről az érintett állami vagy önkormányzati fenntartású intézmény vezetője, közhasznú jogállású civil szervezet vezető tisztségviselője, a vallási közösség képviselője vagy a képviseletre feljogosított tisztségviselője két példányban igazolást állít ki. Az igazolás közokirat. Az elítélt az igazolás egyik példányát a bíróság részére átadja.
(5) A pártfogó felügyelői szolgálat szükség esetén tanácsadással segíti az elítéltet a jóvátételi munka helyének kiválasztásában. Ennek érdekében a pártfogó felügyelői szolgálat önkéntes bejelentkezés alapján nyilvántartást vezet azokról az állami vagy önkormányzati intézményekről, közhasznú jogállású civil szervezetekről, vallási közösségekről és az ezek által fenntartott olyan intézményekről, amelyek jóvátételi munkavégzésére elítéltet fogadnának.
(6) A jóvátételi munkahelyek nyilvántartása tartalmazza az (5) bekezdés szerinti szervezet
a) megnevezését,
b) székhelyét,
c) a képviselő vagy kapcsolattartó személy nevét és telefonos elérhetőségét,
d) a jóvátételi munka jellegét,
e) a jóvátételi munkavégzés helyét, valamint
f) a munkavégzésre igényelt létszámot.
(7) Ha az elítélt pártfogó felügyelet alatt áll, részére a pártfogó felügyelő a jóvátételi munkavégzés helyének kiválasztásában segítséget nyújt, továbbá a pártfogó felügyelő a jóvátételi munka elvégzését ellenőrzi.
310. § (1) A pártfogó felügyelet végrehajtása során a pártfogó felügyelő a pártfogolt ellenőrzésével és irányításával elősegíti annak megakadályozását, hogy a pártfogolt ismételten bűncselekményt kövessen el, továbbá segítséget nyújt a társadalmi beilleszkedéséhez, az ehhez szükséges szociális készségek kialakításához és feltételek megteremtéséhez, közreműködik a sértettek érdekeinek érvényesülésében.
(2) A pártfogó felügyeletet a pártfogó felügyelői szolgálat kijelölt pártfogó felügyelője hajtja végre.
(3) A pártfogó felügyelő
a) ellátja a pártfogó felügyelet végrehajtásával járó teendőket,
b) a pártfogó felügyelet végrehajtására pártfogoltanként egyéni pártfogó felügyelői tervet készít,
c) összehangolja a pártfogó felügyelet végrehajtásában közreműködő szervek, szervezetek és személyek tevékenységét,
d) a külön magatartási szabályok meghatározása és a bíróság döntésének megalapozása érdekében pártfogó felügyelői véleményt készít.
(4) A pártfogó felügyelet végrehajtásában a rendőrség közreműködik. Ennek keretében a rendőrség
a) teljesíti a pártfogó felügyelői szolgálat megkereséseit,
b) ellenőrzi egyes külön magatartási szabályok [Btk. 71. § (2) bekezdés a)–d) pont] megtartását, ezek megszegése esetén jelentését megküldi a pártfogó felügyelői szolgálatnak,
c) javasolhatja a pártfogó felügyelői szolgálatnak az előírt külön magatartási szabályok módosításának kezdeményezését (68. §),
d) tájékoztatja a pártfogó felügyelői szolgálatot a pártfogolt ellenőrzése során szerzett tapasztalatairól.
311. § A pártfogó felügyelet eredményes végrehajtása érdekében a pártfogó felügyelői szolgálat együttműködik az egészségügyi, a gyermekvédelmi és a szociális ellátást, támogatást vagy szolgáltatást nyújtó szervekkel, szervezetekkel.
312. § (1) A pártfogó felügyelet
a) próbára bocsátás és szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén, vagy jóvátételi munka elrendelése mellett a pártfogó felügyeletet elrendelő határozat jogerőre emelkedésével,
b) feltételes szabadságra bocsátás esetén a szabadságvesztésből való szabadulás napjával
kezdődik.
(2) A pártfogó felügyelet tartama a 308. § (3) bekezdésében vagy a Btk. 86. § (2) bekezdésében meghatározott esetben meghosszabbodik, vagy a bíróság határozatával [Btk. 65. § (4) bekezdés, 68. § (2) bekezdés] meghosszabbíthatja.
(3) A pártfogó felügyelet megszűnik, ha
a) a tartama letelt,
b) a büntetés-végrehajtási bíró a Btk. 70. § (3) bekezdése alapján megszünteti,
c) a próbára bocsátást vagy a feltételes szabadságot megszüntetik, vagy a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani,
d) ha a pártfogolt a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja [Btk. 68. § (1) bekezdés],
e) a pártfogó felügyelet tartama alatt a pártfogolton szabadságvesztés büntetést vesznek foganatba, a Btk. 40. § (4) bekezdésében és 86. § (2)–(3) bekezdésében szabályozott eset kivételével.
(4) A pártfogó felügyelet végrehajtása a Btk. 40. § (4) bekezdésében és 86. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott esetben a szabadságvesztés vagy a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel.
313. § (1) A pártfogó felügyelet tartama alatt a pártfogolt köteles
a) a bíróság határozatában előírt külön magatartási szabályokat és az e törvényben meghatározott kötelezettségeket (a továbbiakban együtt: magatartási szabályok) megtartani,
b) a pártfogó felügyelőnek és a rendőrségnek a magatartási szabályok megtartására és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseit teljesíteni, a kért felvilágosítást megadni,
c) a pártfogó felügyelő felhívásának eleget tenni, és a kapcsolattartás meghatározott rendszeressége és módja szerint a pártfogó felügyelőnél jelentkezni.
(2) A pártfogó felügyelet végrehajtása során a pártfogolt a pártfogó felügyelői szolgálattól
a) segítséget kérhet, különösen munkába állásához, letelepedéséhez, megélhetése és szállása biztosításához, tanulmányai folytatásához, gyógyító kezeléséhez és gyógyító eljárásához,
b) életvezetési tanácsot kérhet,
c) segítséget kérhet családi kapcsolatainak helyreállításához,
d) kérheti csoportos foglalkozáson való részvételét.
(3) Ha a pártfogolt az (1) bekezdés b) pontja szerinti felvilágosítás-adási kötelezettségének nem tesz eleget, a pártfogó felügyelő vagy a rendőrség a büntetés-végrehajtási bírónál rendbírság kiszabását kezdeményezi, erre a pártfogoltat előzetesen figyelmeztetni kell.
(4) A magatartási szabályok megtartását a pártfogó felügyelő ellenőrzi, abban a rendőrség a 310. § (4) bekezdése szerint vagy a pártfogó felügyelő megkeresésére közreműködik.
(5) Ha a pártfogó felügyelet eredményes végrehajtása érdekében a külön magatartási szabály módosítása vagy mellőzése indokoltnak tűnik, a pártfogó felügyelő az ellenőrzési tapasztalatai, vagy a rendőrség kezdeményezése vagy a pártfogolt kérelme alapján a külön magatartási szabály megváltoztatásának indítványozására az ügyésznek javaslatot tesz.
314. § (1) Ha a pártfogolt a
a) feltételes szabadság tartama alatt,
b) szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt,
c) próbára bocsátás próbaideje alatt,
d) jóvátételi munka elrendelése mellett
a magatartási szabályokat megszegi, a pártfogó felügyelő javaslatot készít, amelyhez mellékeli a rendelkezésre álló bizonyítékokat, vagy a rendőrség jelentését, és azt megküldi az ügyésznek.
(2) Ha az ügyész a tényállást nem látja tisztázottnak, a tényállás felderítése érdekében a nyomozó hatóságot keresi meg, vagy a pártfogótól további bizonyítási eszközök megjelölését kéri.
(3) Ha a magatartási szabályok – (1) bekezdés szerinti – megszegése miatt
a) a 190. § szerint a feltételes szabadság megszüntetésének,
b) a Btk. 87. § c) pontja szerint a szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének,
c) a Btk. 65. § (4) bekezdése szerint a próbaidő meghosszabbításának vagy a Btk. 66. § (1) bekezdés c) pontja szerint a próbára bocsátás megszüntetésének, vagy
d) a Btk. 68. § (2) bekezdése szerint a jóvátételi munka helyett büntetés kiszabásának
lehet helye, azt az ügyész a bíróságnál indítványozza. Kisebb súlyú szabályszegés esetén az ügyész a külön magatartási szabályok megváltoztatását is indítványozhatja.
315. § (1) A 310–314. § rendelkezéseit a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének végrehajtása során az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A fiatalkorúak pártfogó felügyeletét az erre külön kijelölt fiatalkorúak pártfogó felügyelője hajtja végre. A pártfogó felügyelet végrehajtásában a gyermekjóléti szolgálat is közreműködhet.
(3) A javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás esetén a pártfogó felügyelet az elbocsátás napjával kezdődik.
(4) Ha a pártfogolt az ideiglenes elbocsátás alatt a magatartási szabályokat megszegi, a pártfogó felügyelő a 314. § (1) bekezdése szerint jár el. Ha a magatartási szabályok megszegése miatt a Btk. 121. § (3) bekezdése alapján az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének lehet helye, azt az ügyész a bíróságnál indítványozza.
(5) A pártfogó felügyelet akkor is megszűnik, ha a bíróság az ideiglenes elbocsátást megszünteti vagy a pártfogolt az ideiglenes elbocsátás tartama alatt a huszonegyedik életévét betölti.
316. § (1) A 310–314. § rendelkezéseit a katona pártfogó felügyeletének végrehajtása során az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A katona pártfogó felügyeletét – ha a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok másképp nem rendelkezik – a szolgálati elöljáró által kijelölt hivatásos katona pártfogó, a bíróság, vagy az ügyészség határozata alapján hajtja végre.
(3) A pártfogó felügyelő
a) rendszeres kapcsolattartás útján figyelemmel kíséri a pártfogolt életvitelét, munkáját és magatartását,
b) szolgálati és lakóhelyén ellenőrzi, hogy a pártfogolt betartja-e a magatartási szabályokat, szükség esetén utasítja azok betartására,
c) munkáltatói jogkört gyakorló parancsnoka útján kezdeményezi a külön magatartási szabályok módosítását, vagy a magatartási szabályok megszegése esetén a területileg illetékes ügyészség tájékoztatását.
(4) A pártfogó felügyelő jogosult közvetlenül vagy az illetékes szervek útján segítséget nyújtani a pártfogoltnak a beilleszkedése során felmerült nehézségek megoldásához.
(5) A pártfogolt köteles
a) az előírt magatartási szabályokat megtartani,
b) a pártfogó felügyelő utasításait teljesíteni.
(6) Ha a pártfogó felügyelet alá helyezett katona szolgálati viszonya a pártfogó felügyelet tartama alatt szűnik meg, köteles jelentkezni a lakóhelye szerint illetékes pártfogó felügyelőnél.
(7) A szolgálati viszony megszűnéséről a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok haladéktalanul értesíti a pártfogolt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot és rendőrkapitányságot, egyidejűleg közli a megállapított külön magatartási szabályokat. A továbbiakban a pártfogó felügyelet végrehajtására az általános szabályokat kell alkalmazni.
317. § (1) Vádemelés elhalasztása esetén az ügyész által elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtására a 310–314. § rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni az alábbi eltérésekkel.
(2) A pártfogó felügyelő az ügyész határozata alapján jár el. A külön magatartási szabály módosítására vagy mellőzésére az ügyész jogosult.
(3) A vádemelés elhalasztása esetén elrendelt pártfogó felügyelet akkor kezdődik, ha az elrendelő ügyészi határozat ellen panasszal nem éltek, vagy a panaszt az arra jogosult elutasította. A pártfogó felügyelet kezdetének időpontját az ügyészi határozaton záradékként fel kell tüntetni.
(4) A vádemelés elhalasztása esetén elrendelt pártfogó felügyelet megszűnik, ha
a) az ügyész a nyomozást megszünteti [Be. 190. § (1) bekezdés e) pont],
b) a vádemelés elhalasztásának tartama letelt,
c) az ügyész vádat emel (Be. 227. §).
(5) Ha a vádemelés elhalasztása a Be. 222. § (2) vagy (3) bekezdésén alapul, vagy a közvetítői eljárás során létrejött megállapodásban foglaltak ellenőrzése érdekében rendelte el az ügyész, a pártfogó felügyelő nem készít egyéni pártfogó felügyelői tervet, a kapcsolattartásra a pártfogó felügyelő által meghatározott rendszerességgel – de legalább kéthavonként – és módon kerül sor.
(6) A pártfogolt köteles az ügyész határozatában előírt egyéb kötelezettséget megtartani.
(7) Ha a pártfogolt az ügyész által előírt külön magatartási szabályokat vagy az e törvényben előírt magatartási szabályokat súlyosan megszegi vagy az előírt kötelezettséget nem teljesíti, a pártfogó felügyelő az ügyészhez fordul.
318. § (1) Az elkobzást a bíróság értesítése vagy a jogerős és végrehajtási záradékkal, valamint eredeti aláírással ellátott határozata alapján
a) a törvényszék gazdasági hivatala,
b) jövedéki termék, vagy nem közösségi áru esetén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal,
c) ingatlan esetén a bírósági végrehajtó
hajtja végre.
(2) Ingatlan elkobzása esetén a vagyonelkobzás végrehajtásának szabályai szerint kell eljárni.
(3) Ha az egyéb érdekelt az ítélet jogerőre emelkedését követően hatvan napon belül tulajdonjogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítette, az elkobzás végrehajtását a polgári perben eljáró bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig el kell halasztani.
(4) Ha az elkobzott dolog – külön jogszabály alapján – közérdekű felhasználásra alkalmas, az ezzel kapcsolatos döntés meghozatala érdekében a közérdekű felhasználás kezdeményezésére jogosult Karitatív Tanácsot kell megkeresni. Az elkobzás végrehajtását a Karitatív Tanács döntésének beérkezéséig nem lehet megkezdeni.
(5) Az elkobzás végrehajtásának részletes és az egyedi jellegű elkobzott dolgok végrehajtásának különleges szabályairól külön jogszabály rendelkezik.
319. § (1) Veszélyes eb, valamint egyéb veszélyes állat elkobzásának végrehajtása során külön jogszabályokban meghatározott módon kell eljárni.
(2) Természetvédelmi oltalom alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatot – a külön jogszabályban meghatározott módon – a természetvédelmi hatóságnak kell átadni.
(3) Más állatot az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek kell átadni.
320. § (1) Ha az elkobzás foganatosítása az Európai Unió másik tagállama bírósági határozatának elismerése alapján történik, az elkobzott dolog, vagy annak értékesítéséből befolyt összeg megosztása egyenlő arányban történik a határozatot kibocsátó tagállam és a magyar állam között. Nem kell megosztani az elkobzott dolgot, vagy az annak értékesítéséből befolyt összeget, ha annak értéke a tízezer eurót nem haladja meg.
(2) Ha törvény vagy nemzetközi szerződés alapján fennálló kötelezettségvállalás teljesítése érdekében az elkobzott dolgot más – az Európai Unió tagállamai közé nem tartozó – állam vagy nemzetközi szervezet részére át kell adni, vagy azt, vagy annak értékesítéséből befolyt összeget más állammal vagy nemzetközi szervezettel meg kell osztani, az átadás vagy a megosztás tekintetében a nemzetközi kötelezettséget végrehajtó jogszabály, vagy az annak alapján megkötött nemzetközi szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni.
321. § (1) Az elkobzott dolgot rendszerint értékesíteni kell. Az értékesítés elsősorban kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult gazdálkodó szervezet vagy egyéni vállalkozó közreműködésével történő eladás útján, vagy a bírósági végrehajtó által tartott árverésen történhet.
(2) Az elkobzott dolgot meg lehet semmisíteni, ha
a) értékesítésre alkalmatlan,
b) az értékesítés iránt tett intézkedések nem vezettek eredményre.
(3) Az elkobzott dolgot meg kell semmisíteni, ha a forgalomba hozatal
a) valamely szellemitulajdon-jogot sértene,
b) a közrendet, a közegészséget, a környezetet vagy a közerkölcsöt sértené, vagy veszélyeztetné,
c) törvény rendelkezése alapján kizárt.
(4) A megsemmisítés megtörténtéről jegyzőkönyvet kell felvenni.
(5) Ha az elkobzott dolog nemzetközi szerződés vagy törvény rendelkezése folytán nem került a magyar állam tulajdonába, a nemzetközi szerződésben, vagy a külön jogszabályban foglaltak szerint kell eljárni.
322. § (1) Az elkobzás elrendelésétől annak végrehajtásáig a tárolásból, a megsemmisítésből vagy az értékesítésből eredő költségek az elkobzást foganatosító szervet vagy hatóságot terhelik.
(2) Az elkobzott dolog szállításával kapcsolatos költségek az elkobzott dolog
a) kereskedelmi értékesítése esetén az értékesítésben közreműködő gazdálkodó szervezetet vagy egyéni vállalkozót,
b) közérdekű felhasználása esetén a Karitatív Tanácsnak a lebonyolítást végző tagját
terhelik.
323. § A vagyonelkobzást a bíróság értesítése, vagy a jogerős és végrehajtási záradékkal, valamint eredeti aláírással ellátott határozata alapján a bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendelkezései szerint hajtja végre.
324. § (1) Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének teljesítésére – a Be. 596/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kivétellel – az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvényben meghatározott tárhelyszolgáltató köteles. Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét a bírósági végrehajtó hajtja végre.
(2) A büntetés-végrehajtási bíró a bírósági végrehajtó értesítése alapján a tárhelyszolgáltatóval szemben a hozzáférhetetlenné tételi kötelezettség elmulasztása miatt százezer forinttól egymillió forintig terjedő pénzbírságot szabhat ki. A pénzbírságot kiszabó határozattal szemben halasztó hatályú fellebbezésnek van helye.
(3) Ha a tárhelyszolgáltató a pénzbírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedését követő egy munkanapon belül a kötelezettségét nem teljesíti, a pénzbírság háromhavonta ismételten kiszabható. Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három év elteltével pénzbírság kiszabásának nincs helye.
(4) Ha a tárhelyszolgáltató a kötelezettség elmulasztása miatt első alkalommal jogerősen kiszabott pénzbírság ellenére nem teljesíti a kötelezettségét, a büntetés-végrehajtási bíró az iratokat haladéktalanul megküldi az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről első fokon határozatot hozó bíróságnak a Be. 596/A. §-a szerinti eljárás lefolytatása érdekében.
(5) Az elektronikus adathoz való hozzáférés végleges megakadályozását az elektronikus hírközlési szolgáltatók a bíróság határozatáról szóló értesítéstől számított egy munkanapon belül kötelesek végrehajtani.
325. § (1) A kényszergyógykezelés végrehajtására e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) E törvénynek a szabadságvesztésre ítélt jogait, jogai védelmét és érvényesítését érintő rendelkezései a kényszergyógykezelt személyre (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: beteg) is vonatkoznak, kivéve ha a szabályozás a kényszergyógykezelés céljával és természetével összeegyeztethetetlen, vagy ha törvény másként rendelkezik.
(3) A beteg gyógykezelésével összefüggő jogaira – e törvényben meghatározott eltérésekkel – az egészségügyről szóló törvény általános rendelkezéseit, valamint a pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(4) A kényszergyógykezelés során a beteget az orvostudomány mindenkori állása szerinti szakszerű ellátásban kell részesíteni, hogy állapotának romlását megakadályozzák és egészségét mielőbb a lehetséges mértékig helyreállítsák.
(5) A kényszergyógykezelés költségei az államot terhelik.
326. § (1) A kényszergyógykezelést az IMEI-ben kell végrehajtani.
(2) Ha a kényszergyógykezelés elrendelésekor a beteg szabadlábon van, a bíróság az Országos Mentőszolgálat útján intézkedik a beteg IMEI-be történő beszállítása iránt. A beteg ellenállása esetén a beszállításhoz a rendőrség közreműködése igénybe vehető.
(3) A befogadással egyidejűleg a beteget – egészségi állapotának megfelelően – tájékoztatni kell jogairól és kötelezettségeiről.
(4) A kényszergyógykezelés végrehajtása alatt a beteg nem tarthat magánál olyan tárgyakat,
a) amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik,
b) amely az IMEI rendjét és biztonságát, valamint ezek fenntartását és ellenőrzését, saját vagy mások életét, testi épségét veszélyezteti.
327. § (1) Az IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul előterjesztést tesz a bírósághoz a kényszergyógykezelés megszüntetésére, ha ezt a beteg állapota indokolja.
(2) A kényszergyógykezelést a bíróság megszünteti, ha megállapítja, hogy szükségessége már nem áll fenn.
(3) A kényszergyógykezelés végrehajtását nem lehet félbeszakítani.
328. § (1) A kényszergyógykezelés végrehajtása során biztosítani kell a beteg
a) őrzését és felügyeletét,
b) szakellátásához szükséges elhelyezését,
c) anyagi és egyéb egészségügyi ellátását,
d) jogi érdekeinek védelmét,
e) életvitelszerű benntartózkodásához az IMEI rendjével összhangban lévő feltételeket.
(2) A beteg megfelelő őrzésének és felügyeletének biztosításáról az IMEI főigazgató főorvosa gondoskodik. A beteg őrzését más bv. intézet is elláthatja.
(3) Ha a beteg – az intézkedés elrendelésének alapjául szolgáló októl eltérő egyéb egészségkárosodás vagy betegség miatt – egészségügyi ellátásra szorul, ellátását elsősorban a büntetés-végrehajtási egészségügyi intézetben kell biztosítani.
(4) Ha a büntetés-végrehajtási egészségügyi intézet a beteg gyógykezeléséhez szükséges feltételekkel nem rendelkezik, a szükséges szakellátást biztosító gyógyintézetet kell igénybe venni. Az egészségügyi intézménybe kihelyezett beteg őrzéséről vagy felügyeletéről az IMEI főigazgató főorvosa gondoskodik. Az őrzést és a felügyeletet polgári ruhában vagy kórházi védőruházatban kell ellátni.
(5) Ha a betegnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, teljes körűen hiányzik, vagy belátási képessége tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent és nem áll gondnokság alatt, az IMEI főigazgató főorvosa a gyámhatóság útján kezdeményezi a gondokság alá helyezés iránti per megindítását. Ha nincs olyan személy, aki a cselekvőképtelen, vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott beteg törvényes képviseletét ellátná, vagy személye nem ismert, vagy e feladatának bármilyen okból nem tud eleget tenni, az IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek a beteg törvényes képviseletének biztosítása érdekében szükségesek.
329. § (1) A Be. 566. § (1) bekezdése alapján a betegnek az IMEI-be történő befogadása napjától számított harmadik hónap folyamán az IMEI főigazgató főorvosa a beteg állapotára vonatkozó részletes kórrajz-kivonatot küld a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára illetékes bíróságnak. Ezt az eljárást a kényszergyógykezelés megszűnéséig vagy megszüntetéséig hathavonta meg kell ismételni.
(2) Ha a kényszergyógykezelést ideiglenes kényszergyógykezelés előzte meg, és annak végrehajtását nem szakították meg, az (1) bekezdés szerinti időtartamot az ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétől kell számítani, azonban a szakvéleményt legkorábban a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet jogerőre emelkedésétől számított három hónap elteltével kell a bíróságnak megküldeni.
(3) A betegnek a bíróság előtti megjelenéséről – egészségi állapota alapján – az IMEI főigazgató főorvosa dönt, akadály esetén haladéktalanul értesíti az eljáró bíróságot.
(4) Ha a bíróság a kötelező felülvizsgálat során, vagy az IMEI főigazgató főorvosának előterjesztése, vagy az arra jogosult indítványa alapján jogerős határozatával a kényszergyógykezelést megszünteti, az erről szóló értesítőlapot haladéktalanul megküldi az IMEI-nek, vagy ha a beteg előállítására sor került, a beteget kísérő felügyelőnek adja át, aki a beteget visszakíséri az IMEI-be.
330. § (1) A beteg a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi állapotának megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra jogosult, a gyógyszerellátás térítés nélkül illeti meg.
(2) A beteg a bíróság határozata szerinti, az IMEI-ben történő kezelést nem utasíthatja vissza. Az egészségügyi ellátás visszautasításának joga csak a kezelés módozatai, az ennek során alkalmazni kívánt beavatkozások tekintetében illeti meg. A beteg joga az ellátást végző orvos megválasztásához az IMEI keretei között korlátozott. Önrendelkezéshez való jogára egyebekben az egészségügyről szóló törvényben foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
331. § (1) A beteg a saját ruháját viselheti.
(2) A beteg pénzletétjének jogszabályban meghatározott részét havonta saját szükségleteire fordíthatja, az ezt meghaladó összegű felhasználást az IMEI főigazgató főorvosa engedélyezheti. A beteg letétjéből az IMEI főigazgató főorvosa engedélyével – a vagyoni ügyei vitelében korlátozottan cselekvőképes beteg gondnoka hozzájárulásával – családjának vagy kapcsolattartójának pénzt küldhet.
(3) A beteg részére – kivéve, ha belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárta – biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa. A beteg az IMEI-ben a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, a beteg személyazonosságát az IMEI nyilvántartása alapján kell megállapítani.
332. § (1) A beteg a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és az IMEI által engedélyezett személyekkel való kapcsolattartás során jogosult
a) levelezésre, amelynek során a kapott és a küldött levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott,
b) legalább hetenként látogató fogadására,
c) kétnaponként telefonkészülék használatára hívás céljából, továbbá hetenként telefonhívás fogadására az intézet rendjére figyelemmel, alkalmanként legalább húsz perc időtartamban,
d) legalább hetenként csomag küldésére és fogadására.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kapcsolattartásról az IMEI főigazgató főorvosa – az IMEI biztonságára, valamint a beteg állapotára figyelemmel – dönt.
(3) A beteg állapotára tekintettel a látogatás későbbi időpontra halasztható, vagy soron kívüli látogatás engedélyezhető.
(4) A látogatás a kapcsolattartó biztonsága érdekében és a betegnek küldött csomag biztonsági szempontból ellenőrizhető. Az ellenőrzés lehetőségéről a beteget tájékoztatni kell.
333. § Az elítélt vallásgyakorlását szabályozó rendelkezéseket a betegre azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy a beteg vallásos szertartáson való részvétele akkor is korlátozható vagy megtiltható, ha jelenléte a saját vagy mások életére, testi épségére vagy egészségére jelentős veszélyt jelent.
334. § (1) Annak a betegnek, akinek gyógyulását, munkaképessége megtartását vagy fejlesztését, illetve szakmai átképzését ez várhatóan előmozdítja, munkaterápiás foglalkoztatást kell biztosítani.
(2) A betegek munkaterápiás foglalkoztatását az IMEI elsősorban intézet-fenntartási munka formájában biztosítja. A munkaterápiás foglalkoztatás módját és helyét az IMEI főigazgató főorvosa állapítja meg, de annak időtartama egy nap a két órát, egyheti viszonylatban a tíz órát nem haladhatja meg.
(3) A beteget a munkaterápiás foglalkoztatás vagy szakképzés keretében tanúsított munkakészségéhez és munkájához mérten – terápiás célból – havonként jutalomban kell részesíteni; esetenként soron kívül is jutalmazható. A jutalom mértékét az IMEI főigazgató főorvosa állapítja meg.
335. § (1) A beteg
a) köteles az IMEI rendjét megtartani,
b) munkához való jogát nem gyakorolhatja, kizárólag munkaterápiás foglalkozásban vehet részt, de sem erre, sem egyéb munkavégzésre nem kötelezhető,
c) nem fenyíthető.
(2) A kényszergyógykezelés alatt álló nő és gyermeke együttes elhelyezése nem engedélyezhető. Ha a gyermekével együtt elhelyezett elítélt nőnek a kényszergyógykezelése válik szükségessé, az együttes elhelyezést meg kell szüntetni.
(3) A beteg az IMEI-nek okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felel, de a főigazgató főorvos méltánylást érdemlő esetben eltekinthet a kártérítési igény érvényesítésétől.
336. § (1) A beteggel szemben az egészségügyi jogszabályokban meghatározott okok miatt és az ott meghatározott módokon van helye korlátozó intézkedések alkalmazásának.
(2) A beteggel szemben a szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazható kényszerítő eszközök közül kizárólag korlátozott testi kényszer alkalmazható, és csak abban az esetben, ha az IMEI-ből vagy a felügyelet mellett az intézeten kívüli tartózkodása színhelyéről az engedély nélküli távozását másként nem lehet megakadályozni. Korlátozott testi kényszernek minősül a megfogás és a lefogás.
337. § (1) A beteg az IMEI-t csak vizsgálata, szűrővizsgálata, gyógykezelése, rehabilitációja érdekében, orvosilag indokolt esetben, felügyelettel hagyhatja el.
(2) A beteg felügyelettel
a) meglátogathatja – orvos által igazoltan – súlyos beteg hozzátartozóját,
b) részt vehet a hozzátartozója temetésén, vagy ha a temetésen nem vett részt, az azt követő harminc napon belül a hozzátartozó temetési helyénél kegyeletét leróhatja.
(3) Az IMEI (2) bekezdés szerinti okból történő elhagyását az IMEI főigazgató főorvosa indokolt határozattal – a beteg állapotától függően – kivételesen megtagadhatja.
(4) A beteg, az egészségügyi és a biztonsági kockázatok gondos mérlegelésével, az IMEI főigazgató főorvosának engedélyével részt vehet rehabilitációját, személyiségének fejlődését biztosító programokon.
338. § (1) Ha a kényszergyógykezelés megkezdésétől hat hónap eltelt, a beteg gyógyulása érdekében, a jogszabályban meghatározottak szerint felállított adaptációs bizottság javaslatára az IMEI főigazgató főorvosának engedélyével adaptációs szabadságra bocsátható. Az engedély megadásáról a törvényes képviselőt értesíteni kell.
(2) Az adaptációs szabadság tartama legfeljebb harminc nap, amely egy alkalommal legfeljebb harminc nappal meghosszabbítható. Adaptációs szabadság több alkalommal is engedélyezhető.
(3) Ha a kényszergyógykezelést megelőzően a beteggel szemben ideiglenes kényszergyógykezelést foganatosítottak, az adaptációs szabadság feltételeként megállapított határidőt az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásának kezdőnapjától kell számítani.
(4) Az adaptációs szabadság a beteg gondozására alkalmas és azt írásban vállaló személynél tölthető el. A beteg a gondozását vállaló személy kíséretében bocsátható adaptációs szabadságra.
(5) Az adaptációs szabadságon lévő beteg köteles az IMEI főigazgató főorvosa által meghatározott időpontban vagy időközönként, külön rendelkezés hiányában a szabadság megkezdésétől számítva kéthetenként orvosi ellenőrzésen megjelenni. Az orvosi ellenőrzésen való megjelenés elmulasztása esetén az adaptációs szabadságot az IMEI főigazgató főorvosa megszüntetheti.
(6) Ha az orvosi ellenőrzés során a beteg állapotának romlását állapítják meg, az orvos vagy a beteg gondozását vállaló személy javaslatára haladéktalanul intézkedni kell – az állami mentőszolgálat útján – a beteg visszaszállításáról.
(7) Az (5) bekezdés szerinti kötelezettségről és elmulasztásának lehetséges következményeiről a beteget és a gondozását vállaló személyt írásban ki kell oktatni.
339. § (1) A kényszergyógykezelés végrehajtása során bekövetkezett rendkívüli eseményről haladéktalanul értesíteni kell a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészt.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában rendkívüli eseménynek minősül minden olyan esemény, amely az IMEI rendjét súlyosan sérti vagy veszélyezteti, így különösen az intézet területén megvalósult bűncselekmény, a beteg engedély nélküli távozása, öngyilkossági kísérlete, balesete vagy halála.
(3) Ha a beteg az IMEI-ből engedély nélkül távozik, vagy az intézeten kívül felügyelettel vagy adaptációs szabadságon való tartózkodása során ismeretlen helyre távozik, az IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul a rendőrséghez fordul a beteg eltűnt személyként történő körözésének elrendelése végett.
340. § Ha bíróság vagy az ügyész a beteg előállítása iránt intézkedik, az IMEI főigazgató főorvosa a beteg egészségi állapota alapján dönt az előállításról. Ha a beteg előállítása nem teljesíthető, az elrendelőt erről haladéktalanul értesíteni kell.
341. § (1) A beteget azon a napon kell elbocsátani az IMEI-ből, amelyen a kényszergyógykezelés megszüntetéséről a bíróság értesítőlapja az IMEI-be megérkezik.
(2) A súlyos beteg vagy önálló életvitelre képtelen beteg elbocsátása előtt kellő időben értesíteni kell a törvényes képviselőt, a gondozásra vagy egyéb ellátására kötelezett személyt, és gondoskodni kell az elbocsátott hazaszállításáról, vagy szükség esetén kezdeményezni kell a megfelelő gyógyintézetben vagy a személyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátást nyújtó intézményben történő elhelyezését. A szükséges intézkedéseket az IMEI főigazgató főorvosa teszi meg.
342. § Az elbocsátott betegről két példányban részletes kórrajz-kivonatot kell küldeni a lakóhelye szerint illetékes pszichiátriai szakintézménynek.
343. § (1) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorúval szemben emberi méltósága tiszteletben tartásával, életkori szükségletei figyelembevételével kell bánni, és a törvényben meghatározott korlátozások kivételével gondoskodni kell jogai megkülönböztetés nélküli biztosításáról és védelméről.
(2) A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a törvényes képviselő gondozási és nevelési joga szünetel, ez a jog a javítóintézet igazgatóját (a továbbiakban: igazgató) illeti meg.
(3) A törvényes képviselőt és a szülőt tájékoztatni kell az őket érintő szabályokról, különösen a levelezés, a csomagküldés, a telefonbeszélgetés, a látogatás rendjéről, valamint a fiatalkorú eltávozásra, szabadságra menetelének lehetőségéről.
(4) A törvényes képviselő, a szülő vagy a fiatalkorú gondozója a fiatalkorú nevelése, gondozása érdekében együttműködésre köteles a javítóintézettel. Ennek keretében köteles tájékoztatni a javítóintézetet a fiatalkorú esetleges egészségügyi problémájáról, korábbi gyógykezeléséről.
(5) A fiatalkorú neveléséhez és a társadalomba való beilleszkedésének elősegítéséhez igénybe kell venni a gyámhatóságnak, a pártfogó felügyelőnek, az erre szakosodott szociális, karitatív és öntevékeny szervezeteknek, valamint a fiatalkorú szülőjének, gyámjának vagy más hozzátartozójának a közreműködését.
(6) E fejezet alkalmazásában fiatalkorú alatt érteni kell a tizennyolcadik életévét betöltött, de huszonegyedik életévét meg nem haladott javítóintézeti neveltet is.
344. § A javítóintézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarai enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottsága, szakmai képzettsége fejlesztése, az alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítése.
345. § (1) A javítóintézeti nevelést a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter felügyelete és közvetlen irányítása alatt álló javítóintézet hajtja végre. A javítóintézet biztonságával összefüggésben a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter – az érintett miniszter általános felügyeleti jogát nem érintve – szakfelügyeletet gyakorol.
(2) A javítóintézet házirendjét, biztonsági követelményeit a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fiatalkorú elítéltek szabadságvesztésének végrehajtását biztosító bv. intézetek szakmai tapasztalatai felhasználásával, azokkal együttműködve kell kialakítani.
346. § (1) A javítóintézeti nevelést e törvény és a javítóintézetek rendtartásáról szóló jogszabályban meghatározott intézeti rend szerint kell végrehajtani. A javítóintézet belső életének rendjét a házirend tartalmazza, amit az igazgató állapít meg. A házirend jóváhagyása a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter hatáskörébe tartozik.
(2) A fiatalkorú gondozását és nevelését a gyermekek védelméről szóló törvény rendelkezései és a javítóintézetek működése során irányadó szakmai szabályokban meghatározott elvek szerint kell biztosítani.
(3) A nevelő egyéni nevelési tervet készít a fiatalkorú számára a befogadásakor készített szakértői vizsgálatok megállapításai, családi kapcsolatairól beszerzett tájékoztatás, a javítóintézetbe kerülése előtt készített pedagógiai, pszichológiai vélemények, valamint a befogadást követően tapasztalt viselkedése és az egyéni beszélgetések során szerzett információk figyelembevételével. Ha a fiatalkorúnak egyéni pszichológiai gondozásra is szüksége van, a pszichológus egyéni gondozási tervet készít.
(4) A javítóintézet rendjének fenntartása érdekében gondoskodni kell – az ébresztőtől a takarodóig – a fiatalkorú folyamatos felügyeletéről, tevékenysége irányításáról, valamint éjszakai nyugalma biztosítása érdekében a hálótermek rendszeres ellenőrzéséről.
347. § (1) A javítóintézet a befogadáskor
a) a fiatalkorú adatait a gyermekek védelméről szóló törvény rendelkezései szerint nyilvántartásba veszi (a továbbiakban: fiatalkorúak nyilvántartása), és személyi adatlapot állít ki róla,
b) a fiatalkorúról arcképmást készít, ami a ki- és belépés ellenőrzése érdekében kiállítandó javítóintézeti azonosító kártyán használható.
(2) A javítóintézeti kártya igazolja a fiatalkorú személyazonosságát.
(3) A fiatalkorú a javítóintézetben nem tarthat magánál olyan tárgyat,
a) amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik,
b) amely a javítóintézet rendjét, biztonságát, valamint ezek fenntartását és ellenőrzését, saját vagy mások életét, testi épségét és egészségét veszélyezteti,
c) amely alkalmas arra, hogy használatával a fiatalkorú – önállóan vagy másokkal közösen – bűncselekményt kövessen el, vagy – amennyiben ellene büntetőeljárást folytatnak – a büntetőeljárás eredményességét veszélyeztesse.
348. § (1) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során el kell különíteni a fiúkat a lányoktól.
(2) A fiatalkorúak életkoruk, továbbá egészségügyi és nevelési szempontok szerint csoportosíthatók.
(3) A tizenhatodik életévüket be nem töltött és a tizenhatodik életévüket betöltött javítóintézeti nevelteket a javítóintézetben külön lakóegységben kell elhelyezni, kivéve ha a fiatalkorú érdekében az igazgató ettől eltérően rendelkezik.
349. § (1) A javítóintézeti nevelés a javítóintézetbe való befogadás első napjával kezdődik.
(2) A fiatalkorút a befogadást követő nyolc napon belül tájékoztatni kell a javítóintézeti nevelés kezdő napjáról és az elbocsátás várható időpontjáról.
350. § (1) A befogadott fiatalkorú elhelyezésére a javítóintézet befogadó csoportot működtet, ahol a fiatalkorú a végleges csoportba helyezéséről szóló döntés meghozataláig – legfeljebb azonban egy hónapig – tartózkodik.
(2) A fiatalkorú személyiségének, értelmi képességeinek, egészségi állapotának a feltárása érdekében a javítóintézet – jogszabályban meghatározott működési rend szerint – szakértői csoportot működtet, amelynek pszichológus, gyógypedagógus és orvos tagja végzi el a befogadáskor a szükséges vizsgálatokat.
(3) A szakértői csoport a vizsgálat eredményei alapján javaslatot tesz a javítóintézet igazgatójának a fiatalkorú végleges csoportba helyezésére és jelzi, ha a fiatalkorú fogyatékossága miatt gyógypedagógiai nevelésre szorul, vagy személyiségzavara, egészségi állapota miatt sajátos nevelést, oktatást, gyógyítást igényel.
(4) A végleges csoportba helyezésről az igazgató vagy e feladattal megbízott helyettese dönt.
(5) A javítóintézet a fiatalkorú részére a gyermekek védelméről szóló törvény szerint teljes körű ellátást biztosít és ellátja a fiatalkorú gondozását, nevelését és felügyeletét.
(6) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során gondoskodni kell a fiatalkorú oktatásáról, képzéséről, munkafoglalkoztatásáról, továbbá a művelődési, a sportolási és megfelelő szabadidős tevékenység feltételeiről.
351. § (1) A fiatalkorú kérelmére gyermeke vele együtt helyezhető el a javítóintézetnek erre a célra létrehozott részlegében, a kérelemről az igazgató dönt.
(2) Az együttes elhelyezés akkor engedélyezhető, ha
a) a fiatalkorú nyilatkozik arról, hogy vállalja gyermeke gondozását, és
b) a gyermek törvényes képviselője hozzájárul a gyermek javítóintézetben történő elhelyezéséhez.
(3) A fiatalkorú és a gyermek együttesen nem helyezhető el, ha
a) a bíróság a szülői felügyeletet a fiatalkorú valamennyi gyermekével kapcsolatosan megszüntette,
b) a fiatalkorú ellen a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt eljárás indult, vagy
c) a fiatalkorú egészségi állapota miatt a gyermek gondozását, nevelését nem tudja ellátni. Ez utóbbi esetben, ha az anya a gyermekét szoptatja, a gyermek a javítóintézet gyermekkörletén elhelyezhető.
(4) A gyermeke gondozását ellátó fiatalkorú számára olyan napirendet kell előírni, amely lehetővé teszi a gyermeke gondozásával kapcsolatos feladatainak az ellátását. Arra az időre, amíg a fiatalkorú iskolai oktatáson, szakképzésen vagy más fejlesztő foglalkozáson vesz részt, a gyermeke felügyeletéről a javítóintézet gondoskodik.
(5) Az állapotos és a kisgyermekes fiatalkorúnak az egészségét védő és a gyermek fejlődését szolgáló, e törvényben nem szabályozott jogai nem korlátozhatók. Ha a szülésre a javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt kerül sor, és az együttes elhelyezést kizáró ok nem áll fenn, a gyermeket egyéves koráig az anyjával együtt kell elhelyezni.
(6) A gyermek felett szülői felügyeletet gyakorló vagy a gyermekkel kapcsolattartásra jogosult másik szülő, valamint a gyám részére heti egy alkalommal a kapcsolattartást és a gyermek fejlődéséről a megfelelő tájékoztatást biztosítani kell.
352. § A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú az Alaptörvényben meghatározott alapvető jogait és a jogszabályok által biztosított egyéb jogosultságait a javítóintézeti nevelés végrehajtása során is gyakorolhatja, és kötelességeit a javítóintézeti nevelés során is köteles teljesíteni, kivéve, ha azok szüneteléséről vagy korlátozásáról az ítélet vagy törvény rendelkezik.
353. § A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt szünetel a fiatalkorú
a) a szabad mozgáshoz való joga,
b) a tartózkodási hely szabad megváltoztatásához való joga,
c) a békés gyülekezéshez való joga,
d) a sztrájkhoz való joga.
354. § A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú
a) munkához való joga, vagy a foglalkozás szabad megválasztásához való joga,
b) művelődéshez való joga és tanszabadsága,
c) önrendelkezéshez való joga, és a szabad orvos és egészségügyi szolgáltató megválasztásához való joga,
d) kegyeleti joga,
e) – ha nagykorúságot szerzett – szülői felügyeleti joga,
f) egyesülési joga,
g) tulajdonhoz való joga,
h) vállalkozáshoz való joga,
i) pihenéshez, szabadidőhöz és rendszeres fizetett szabadsághoz való joga,
j) lelkiismereti és vallási szabadsága,
k) magántitokhoz való joga,
l) általános cselekvési szabadsága a szünetelő jogokra való tekintettel
törvényben meghatározott korlátozásoknak megfelelően gyakorolható.
355. § (1) A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú e törvény szerint jogosult
a) személyi biztonságának és a tulajdonhoz fűződő jogainak a védelmére,
b) életkori szükségleteihez igazodó ellátásra, gondozásra és felügyeletre,
c) megfelelő ruházat biztosítására,
d) kapcsolattartásra hozzátartozóival, valamint harmadik személyekkel és szervezetekkel,
e) lelkiismereti vagy vallási meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására; a hitéleti szolgálatot ellátó egyházi személy és a vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja részéről lelki gondozására,
f) munkavégzése után – annak mennyiségének és minőségének – megfelelő, a javítóintézeti rendtartásban meghatározott díjazásra,
g) az intézetbe való befogadásakor a jogainak és a kötelességeinek megismerésére,
h) külön törvényben meghatározott egészségügyi és mentálhigiénés ellátásra,
i) megfelelő sport- és kulturális, vagy egyéb szabadidős-foglalkozás biztosítására.
(2) A fiatalkorúak részére – személyiségük fejlesztése érdekében – egyéni és csoportos foglalkozásokat, valamint különféle – intézeten belüli, vagy intézeten kívüli – programokat kell szervezni vagy biztosítani.
(3) A fiatalkorú szűrt tartalmú internet-szolgáltatás használatára hetente egy alkalommal harminc perc időtartamban jogosult.
(4) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú személyiségi jogainak védelmét a végrehajtásban közreműködő, vagy azt segítő szerveknek és személyeknek is biztosítaniuk kell.
356. § (1) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú köteles – különösen –
a) az intézkedés végrehajtásának rendjét, az intézet házirendjét, biztonsági és higiéniai követelményeit megtartani,
b) javítóintézetben az igazgató által kijelölt csoportban nevelkedni,
c) a javítóintézet elhagyásához engedélyt kérni,
d) tanulmányait a köznevelésről szóló törvényben meghatározott életkorig, vagy a köznevelésről szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetében azt követően is folytatni,
e) alávetni magát a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek, az invazív eljárásra az egészségügyi jogszabályokat kell alkalmazni,
f) a gondozása és az eredményes nevelése érdekében a javítóintézet dolgozóival együttműködni,
g) a katasztrófahelyzet elhárításához szükséges tevékenységben közreműködni,
h) az általa okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríteni.
(2) A fiatalkorú a nevelés keretében – a házirendben foglaltak szerint – köteles közreműködni a háló és az egyéb közös helyiségek takarításában, környezete rendben tartásában. Ezt a tevékenységet a fiatalkorú díjazás nélkül végzi a 135. § szerinti időtartamban.
357. § (1) Kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú a hozzátartozójával, szülői felügyeleti jogát gyakorló szülőjével, más törvényes képviselőjével, ha a kapcsolattartást kizáró ok nem merült fel.
(2) A javítóintézet szorgalmazza, hogy a fiatalkorú kapcsolattartásra jogosult hozzátartozóival megfelelő kapcsolatot tartson, azokat fejlessze, egyben elősegíti, hogy a nevelésbe vett kapcsolata ne szakadjon meg a gondozást korábban ellátó gyermekotthonnal vagy nevelőszülővel.
(3) Ellenőrzés nélkül kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú
a) a védővel,
b) hazája Magyarországon akkreditált diplomáciai képviselőjével, konzuli tisztségviselőjével, ennek hiányában az érdekei képviseletét ellátó állam képviselőjével,
c) nevelésbe vétele esetén a gyermekvédelmi gyámmal,
d) a pártfogó felügyelővel,
e) jogszabályok által az alapvető jogok védelmére feljogosított szervezet tagjával, a nemzeti megelőző mechanizmus feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársával,
f) vallásgyakorlás céljából a hitéleti szolgálatot ellátó egyházi személlyel és a vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjával.
(4) A javítóintézettel kötött megállapodás alapján az egyházi jogi személy vagy a vallási tevékenységet végző szervezet által megbízott más személy, jogvédő vagy karitatív tevékenységet folytató civil szervezet tagja, képviselője vagy ilyen szervezet megbízásából eljáró személy is ellenőrzés nélkül tarthat kapcsolatot a fiatalkorúval.
(5) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú kérelmére az igazgató az (1), (3) és (4) bekezdésben meghatározottakon túl más személy számára is engedélyezheti a kapcsolattartást.
(6) A fiatalkorúnak a hozzátartozóján kívüli más személlyel való kapcsolattartása a fiatalkorú fejlődése, nevelése érdekében korlátozható, amiről az igazgató dönt.
(7) A javítóintézet a kapcsolattartásra jogosult személyeket a fiatalkorúak nyilvántartásában rögzíteni kell.
(8) A fiatalkorú kapcsolattartásának formái:
a) levelezés,
b) csomagküldés,
c) telefonbeszélgetés,
d) látogatás,
e) kimenő,
f) eltávozás,
g) szabadság,
h) családi konzultáció.
(9) A kapcsolattartásra az intézet rendje szerint, látogatásra a javítóintézettel előre egyeztetett időpontban kerülhet sor. A fiatalkorú részére biztosított egyes kapcsolattartási formák gyakoriságának számításakor a hivatalos kapcsolattartókkal történő kapcsolattartást figyelmen kívül kell hagyni.
358. § (1) A levelezés korlátlan gyakorisággal és terjedelemben történhet. A fiatalkorú által írt, vagy a részére érkezett levelet legkésőbb két napon belül továbbítani vagy kézbesíteni kell.
(2) A levelezés biztonsági szempontból, tartalmilag – szúrópróbaszerűen – ellenőrizhető. Az ellenőrzés célja annak megakadályozása, hogy a fiatalkorú a biztonságát vagy az intézmény biztonságos működését sértő vagy veszélyeztető eszközhöz, információhoz jusson, vagy ilyen információt továbbítson. Az ellenőrzés lehetőségéről a fiatalkorút tájékoztatni kell.
(3) Ha az ellenőrzés során a biztonságot sértő tárgyat vagy információt találnak, a levél nem továbbítható vagy kézbesíthető. A levél továbbításának vagy kézbesítésének a megtagadását a fiatalkorúval közölni kell.
(4) A fiatalkorúnak a hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel, az alapvető jogok biztosával, valamint a védővel való levelezése tartalmilag nem ellenőrizhető. Ha alapos indok merül fel arra, hogy a fiatalkorú részére érkező, vagy az általa küldött levél nem a címzésben megjelölt hatóságtól, nemzetközi szervezettől, az alapvető jogok biztosától vagy a védőtől származik, vagy nem ezeknek szól, azt a fiatalkorú jelenlétében – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó, illetve a címzett azonosítására szolgálhat.
(5) A levelezés ellenőrzése szempontjából nemzetközi szervezetnek az a szervezet minősül, amelynek tevékenysége az emberi jogok érvényesülésének vizsgálatára – nemzetközi szerződés alapján – kiterjed.
359. § (1) A fiatalkorú telefonkészülék használatára hetente két alkalommal legalább tíz perc időtartamban jogosult. A fiatalkorú a javítóintézet által kijelölt telefonkészüléket használhatja.
(2) A telefonbeszélgetés ellenőrizhető vagy biztonsági okból félbeszakítható. Az ellenőrzés vagy a félbeszakítás lehetőségéről a fiatalkorút tájékoztatni kell.
360. § A fiatalkorú részére küldött csomagot a fiatalkorú a csoportnevelő jelenlétében bontja fel, aki ellenőrzi, hogy a csomag nem tartalmaz-e az intézet rendjét, a fiatalkorú vagy társai egészségét, biztonságát veszélyeztető tárgyat.
361. § (1) A kapcsolattartók általi látogatást a fiatalkorú részére kéthetente egy alkalommal kell engedélyezni, legalább harminc perc és legfeljebb két óra időtartamban.
(2) A látogatást az intézet erre kijelölt helyiségében kell lebonyolítani. A fiatalkorút egy időben négy személy látogathatja.
(3) A látogatók élelmiszeren kívül egyéb tárgyat csak engedéllyel adhatnak át a fiatalkorúnak.
(4) A látogatás félbeszakítható, ha a fiatalkorú vagy látogatója a látogatás rendjét megsérti, és a szabálysértő viselkedéssel figyelmeztetés ellenére sem hagy fel. A látogatást félbe kell szakítani, ha a fiatalkorú vagy látogatója magatartása az intézet biztonságát közvetlenül sérti, vagy veszélyezteti.
(5) Az igazgató indokolt esetben rendkívüli látogatást is engedélyezhet.
(6) Egyházi jogi személy, civil szervezet vagy karitatív szervezet képviselője részéről a fiatalkorú hetente egyszer jogosult látogató fogadására.
362. § (1) Kimenő hetente egyszer, legalább két óra és legfeljebb tizenkét óra időtartamban engedélyezhető, ha a fiatalkorú legalább egy hónapja a javítóintézetben tartózkodik.
(2) A kimenő időtartama a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.
363. § (1) Eltávozás kéthetente, egy évben összesen harminc nap terjedelemben, alkalmanként legalább két napra, de legfeljebb öt napra engedélyezhető, amelybe az utazás időtartama is beszámít. Az első eltávozásra a befogadást követő két hónap elteltével kerülhet sor.
(2) Az eltávozás időtartama a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.
364. § (1) Szabadság – a tanítási év rendjéhez igazodóan – évente összesen két alkalommal, az iskolai téli szünet idején legfeljebb tíz napra, az iskolai nyári szünet alatt legfeljebb huszonegy nap időtartamban engedélyezhető, feltéve hogy a fiatalkorú legalább két hónapja a javítóintézetben tartózkodik. Kivételesen, legfeljebb egy hétre, az a fiatalkorú is hazaengedhető, aki egy hónapja tartózkodik az intézetben.
(2) A szabadság engedélyezése előtt be kell szerezni a fiatalkorút a szabadság alatt fogadó szülő, gyám vagy más hozzátartozó nyilatkozatát arról, hogy a fiatalkorú lakhatását, ellátását, felügyeletét ez idő alatt biztosítja, továbbá vállalja az utazás költségeit, és gondoskodik a fiatalkorú visszatéréséről az intézetbe.
(3) Az utazás költségei a fiatalkorú kérelmére zsebpénzéből vagy letéti pénzéből is biztosíthatók. Ha az utazás költségei sem az előző módon, sem a fogadó szülő, gyám vagy más hozzátartozó által nem biztosítottak, azokat a javítóintézet megelőlegezheti.
(4) A szabadságon töltött idő a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.
365. § (1) A fiatalkorú vagy a törvényes képviselő kérelmére, az igazgató engedélyével, háromhavonta családi konzultáción vehet részt, amely a javítóintézetben megvalósuló kötetlen kapcsolattartási forma. A családi konzultáción a szülő, valamint az vehet részt, aki a Polgári Törvénykönyv alapján a fiatalkorúval kapcsolattartásra jogosult, kivéve ha a bíróság, vagy a gyámhatóság a kapcsolattartási jogot korlátozta vagy megvonta.
(2) A fiatalkorú vagy a törvényes képviselő kérelmére, az igazgató engedélyével családterápiás foglalkozáson vehet részt. A családterápiás foglalkozáson nem vehet részt a szülő, ha kapcsolattartásra nem jogosult. A családterápiás foglalkozások számát a terápiás szükségletek határozzák meg.
(3) A fiatalkorú családterápiás foglalkozáson való részvétele kivételesen a javítóintézeten kívül is engedélyezhető.
