(4) A családi konzultáció és a családterápiás foglalkozás nem minősül látogatófogadásnak, továbbá az a fiatalkorúak között is engedélyezhető.
366. § (1) A hozzátartozó igazolt súlyos betegsége vagy halála esetén az igazgató – a 363. § szerinti eltávozáson kívül – öt nap rendkívüli eltávozást engedélyezhet, amelybe az utazás ideje is beszámít.
(2) A rendkívüli eltávozás időtartama a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.
(3) A letéti pénzzel nem rendelkező fiatalkorú részére az utazás költségeit a javítóintézet biztosítja.
367. § (1) A fiatalkorú kérelmére az igazgató engedélyezheti, hogy a fiatalkorú az intézeten kívül vehessen részt istentiszteleten.
(2) A fiatalkorú és törvényes képviselője közös kérelmére, valamint a köznevelési vagy szakképzési intézménynek a fiatalkorú felvételére kötelezettséget vállaló nyilatkozata alapján az igazgató engedélyezheti, hogy a fiatalkorú a javítóintézeten kívül folytassa a tanulmányait.
(3) Ha a javítóintézetben a szükséges orvosi ellátás nem biztosítható, a fiatalkorú gyógyulása érdekében, szakorvosi vizsgálat és javaslat alapján az igazgató engedélyezheti, hogy a fiatalkorú tartósan a javítóintézeten kívül töltse azt az időt, amely a gyógyulásához szükséges.
(4) Ha a kábítószer-élvező fiatalkorúval szemben a vádemelést elhalasztották és más ügyben javítóintézeti nevelést tölt, az igazgató gondoskodik arról, hogy – ha a javítóintézetben ennek feltételei nem biztosítottak – a fiatalkorú a javítóintézeten kívül kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen vegyen részt, vagy kábítószer-használatot kezelő más ellátásban vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatásban részesüljön. E feladatok ellátása során a javítóintézet a pártfogó felügyelővel együttműködik.
368. § (1) Kényszerítő eszköz a fiatalkorúval szemben akkor alkalmazható, ha
a) a javítóintézet rendjét, biztonságát sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít,
b) bármely személy életét, testi épségét, személyes szabadságát sérti vagy veszélyezteti,
c) szökés vagy bűncselekmény megakadályozása érdekében szükséges.
(2) A kényszerítő eszköz alkalmazására az érintettet – ha az eset körülményei lehetővé teszik – előzetesen figyelmeztetni kell.
(3) A fiatalkorúval szemben kényszerítő eszközként testi kényszer alkalmazható az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az intézkedéssel szembeni ellenállás megtörésére. Testi kényszerként megfogás, lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi fogás alkalmazható.
(4) Testi kényszer az igazgató vagy távollétében az ügyeletes vezető rendelkezése alapján alkalmazható. Testi kényszert az előzetesen letartóztatott fiatalkorúval szemben a javítóintézeti rendész alkalmazhat.
(5) Kényszerítő eszköz nem alkalmazható a magatehetetlen személlyel szemben. A tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorúval szemben kizárólag korlátozott testi kényszer alkalmazható. Korlátozott testi kényszernek minősül a lefogás, megfogás.
(6) Nincs helye kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört vagy az intézkedés eredményessége e nélkül is biztosítható.
(7) A kényszerítő eszköz alkalmazását az igazgatónak haladéktalanul jelenteni kell. A kényszerítő eszköz alkalmazásának a jogszerűségét az igazgató köteles megvizsgálni.
(8) A jogszerűtlennek minősített kényszerítő eszköz használatáról a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt nyolc napon belül, ha a kényszerítő eszköz használata testi sérülést vagy halált okozott, haladéktalanul értesíteni kell.
369. § (1) A fiatalkorúval szemben biztonsági intézkedésként
a) biztonsági ellenőrzés, vizsgálat és szemle, személyes használati tárgyainak és ruházatának átvizsgálása, csomag átvizsgálása, valamint elektronikus megfigyelési eszköz alkalmazható,
b) biztonsági elkülönítése rendelhető el.
(2) A biztonsági elkülönítést a fiatalkorú felügyeletét ellátó dolgozó kezdeményezésére, az igazgató vagy távollétében az ügyeletes vezető írásban rendelheti el. Az elrendelésről értesíteni kell a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt.
(3) A biztonsági elkülönítés elrendelésével egyidejűleg intézkedni kell a fiatalkorú haladéktalan orvosi vizsgálatáról. A biztonsági elkülönítés az orvos által szükségesnek tartott ideig, de legfeljebb huszonnégy óráig tarthat. Ha a fiatalkorú magatartása ezt követően sem rendeződik, a pszichiátriai kezelését a pszichiáter szakorvos rendelkezése szerint a biztonsági elkülönítőben vagy az intézet egészségügyi részlegén vagy fekvőbeteg-ellátó intézményben folytatni kell.
(4) A pszichiátriai kezelés a biztonsági elkülönítőben legfeljebb negyvennyolc óráig tarthat.
(5) A biztonsági elkülönítőt úgy kell kialakítani, hogy a biztonsági elhelyezés ideje alatt a fiatalkorú ne tehessen kárt magában.
(6) A javítóintézet rendje megtartásának és a házirend betartásának ellenőrzése végett a fiatalkorú orvosi vizsgálat alá vonható, azzal hogy testüreg vizsgálatára csak egészségügyi okból kerülhet sor, és azt csak orvos végezheti.
370. § (1) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során bekövetkezett rendkívüli eseményről haladéktalanul értesíteni kell a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt és a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős minisztert.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában rendkívüli eseménynek minősül minden olyan esemény, amely a javítóintézet rendjét súlyosan sérti vagy veszélyezteti, így különösen a fiatalkorú szökése, az intézet területén elkövetett bűncselekmény, a fiatalkorú biztonsági elkülönítése, öngyilkossági kísérlete, balesete, halála.
371. § (1) A javítóintézeti nevelést fontos okból – a fiatalkorú személyi vagy családi körülményei, egészségi állapota miatt – egy évben tíz naptól három hónapig terjedő időtartamra az igazgató félbeszakíthatja. A félbeszakítás engedélyezéséről vagy a kérelem elutasításáról határozatot kell hozni.
(2) Ha a fiatalkorú egészségi állapota indokolja, az (1) bekezdés szerinti félbeszakítás időtartamát a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter legfeljebb – a félbeszakítás (1) bekezdés szerinti engedélyezésétől számított – egy évig meghosszabbíthatja. A félbeszakításról való döntés érdekében a javítóintézet előterjesztést tesz, amelynek részét képezi a javítóintézet orvosának a fiatalkorú egészségi állapotára vonatkozó véleménye.
(3) A félbeszakítás tartama a javítóintézeti nevelésbe nem számít be.
372. § (1) Büntető ügyben – ideértve a közvetítői eljárást is – történő idézés alapján a fiatalkorút a javítóintézet a megjelölt helyre és időre előállítja. Értesítésre a fiatalkorút akkor kell előállítani, ha megjelenését ő, védője vagy törvényes képviselője kéri.
(2) A fiatalkorút a javítóintézetben az ügyész, a nyomozó hatóság vagy hatósági ügyben eljáró más szerv – az igazgatóval egyeztetett időpontban – kihallgathatja. A kihallgatáson történő részvétel céljából megjelenő törvényes képviselőnek, valamint a védőnek a javítóintézetbe történő belépését engedélyezni kell.
(3) A fiatalkorú – nyomozási cselekmények lefolytatása, valamint a Bnytv.-ben meghatározott bűnügyi nyilvántartási adat mintavétele céljából – a nyomozó hatóság részére kiadható.
(4) A fiatalkorú kiadására a 114. § (3), (5) és (6) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a nyomozási cselekmények lefolytatását követően a fiatalkorút haladéktalanul vissza kell kísérni a javítóintézetbe. Ha a fiatalkorú ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban – kivételesen – a bíróság határozattal, legfeljebb öt napra elrendelheti rendőrségi fogdán történő elhelyezését.
(5) A bíróságnak az előzetes letartóztatásról a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig a fiatalkorú – huszonnégy órát meg nem haladó tartamban – az ügyész rendelkezése alapján is elhelyezhető rendőrségi fogdában. Erről az ügyész a bíróságot értesíti.
373. § (1) A fiatalkorú magatartásáért, vagy a tanulásban, a munkában elért eredményeiért, továbbá rendkívüli helyzetben tanúsított helytállásáért jutalomban részesíthető.
(2) A jutalmazás formái:
a) nevelői dicséret,
b) igazgatói dicséret,
c) tárgyjutalom,
d) korábban kiszabott fegyelmi büntetés elengedése vagy enyhítése,
e) egyéni vagy csoportos kulturális vagy sportrendezvényen való részvétel engedélyezése,
f) kimenő engedélyezése,
g) eltávozás engedélyezése,
h) szabadság engedélyezése.
(3) A jutalom kimenő havonta egyszer legfeljebb tizenkét óra időtartamban, a jutalom eltávozás évente két alkalommal legfeljebb öt napra, a jutalom szabadság évente egy alkalommal legfeljebb tíz napra adható. A jutalom kimenő, eltávozás és szabadság a rendes kimenő, eltávozás és szabadság tartamán felül adható, és az a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.
(4) A (2) bekezdés b)–h) pontjában megjelölt jutalmazási forma alkalmazására az igazgató jogosult.
374. § (1) Fegyelmi vétséget követ el a fiatalkorú, ha a kötelességét neki felróható módon megszegi, vagy vét a javítóintézeti rendtartás vagy a javítóintézet házirendje ellen, továbbá ha a javítóintézetből megszökik.
(2) A fegyelmi vétséget elkövető fiatalkorúval szemben a kiszabható fegyelmi büntetések:
a) nevelői figyelmeztetés,
b) az igazgatói megrovás,
c) az egyes társas szórakozástól, programtól vagy rendezvénytől eltiltás, amely legfeljebb egy hónapra vonatkozhat,
d) a kimenő megvonása, amely legfeljebb két hónapra vonatkozhat,
e) az eltávozás megvonása, amely legfeljebb három hónapra vonatkozhat,
f) a soron következő szabadságból való kizárás,
g) zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezés.
(3) A (2) bekezdés d) és f) pontjában írt fegyelmi büntetések együttesen is alkalmazhatók.
(4) A (2) bekezdés g) pontja szerinti fegyelmi büntetést határozatban kell elrendelni.
375. § (1) A fegyelmi vétséget elkövető fiatalkorú felelősségét fegyelmi eljárás keretében kell vizsgálni. Az eljárást a fegyelmi vétség elkövetésétől, vagy ismertté válásától, szökés esetén a fiatalkorúnak a javítóintézetbe történő visszakerülésétől számított három napon belül meg kell indítani, és öt napon belül be kell fejezni.
(2) A fegyelmi eljárást háromtagú fegyelmi bizottság folytatja le. A fegyelmi eljárásban a fegyelmi eljárás alá vont fiatalkorút meg kell hallgatni. A fegyelmi eljárás részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.
(3) A fegyelmi büntetésnek igazodnia kell a vétség súlyához, a fiatalkorú személyiségéhez, életkorához, tekintetbe kell venni továbbá a korábbi fegyelmi vétségek számát és súlyát, és hogy a fiatalkorú tanúsít-e őszinte megbánást.
(4) A fegyelmi büntetés nem lehet megszégyenítő, megalázó. Kollektív büntetés nem alkalmazható; ha a fegyelmi vétséget csoportosan követték el, az abban részt vevők csak egyénileg büntethetők.
376. § (1) A fegyelmi jogkör gyakorlója az eljárást, vagy a fegyelmi büntetés végrehajtását felfüggesztheti, amennyiben a fegyelmi vétséget elkövető fiatalkorú közvetítői eljárásban vesz részt.
(2) Közvetítői eljárásra a fiatalkorú által másik fiatalkorú sérelmére elkövetett fegyelmi vétség esetén van lehetőség, a közvetítői eljárást a javítóintézet erre kiképzett tagja folytathatja le.
(3) A közvetítői eljárás csak a fegyelmi vétség sértettje és az elkövető önkéntes hozzájárulásával folytatható le. Az eljárásban a felek egyenrangúak, az eljárás során bármikor visszavonhatják a részvételre vonatkozó hozzájárulásukat és minden egyezségre önként kell jutniuk.
(4) A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a fegyelmi vétség sértettje és az elkövető között – az elkövető tevékeny megbánását megalapozó – megállapodás jöjjön létre. A megállapodás nem lehet megszégyenítő, megalázó, jogszabályba ütköző vagy ésszerűtlen.
(5) A fegyelmi eljárást, vagy a fegyelmi büntetés végrehajtását folytatni kell, ha
a) a hozzájárulását akár a fegyelmi vétség sértettje, akár az elkövető visszavonja,
b) nem jön létre megállapodás,
c) az elkövető nem teljesíti a megállapodásban foglaltakat.
377. § (1) A fiatalkorúnak a javítóintézetből, vagy engedélyezett távolléte alatt a kijelölt tartózkodási helyéről való engedély nélküli eltávozása, továbbá az engedélyezett távollét lejártával a javítóintézetbe való vissza nem térése – e fejezet alkalmazásában – szökésnek minősül. A szökés fegyelmi vétség.
(2) Szökés esetén a javítóintézet jelentést készít, és az igazgató a jelentés megküldésével haladéktalanul előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak a fiatalkorúval szemben körözés vagy elfogatóparancs kibocsátására.
(3) A jelentés tartalmazza a fiatalkorú természetes személyazonosító adatait, a büntetőhatározatot hozó bíróság megnevezését és határozatának számát, keltét, a fiatalkorú személyleírását, vélt feltalálási helyét és a szökés körülményeit. A jelentéshez mellékelni kell a fiatalkorú fényképét.
(4) A fiatalkorúnak a javítóintézetbe való önkéntes visszatéréséről – a körözés vagy az elfogatóparancs visszavonása végett – a büntetés-végrehajtási bírót haladéktalanul, de legfeljebb huszonnégy órán belül értesíteni kell.
(5) A megszökött fiatalkorúval szemben fegyelmi eljárást kell indítani. A fegyelmi vétséget megállapító határozatot a fiatalkorú törvényes képviselője részére kézbesíteni kell.
(6) A szökésben töltött idő a javítóintézeti nevelés idejébe nem számít be.
(7) Szökés esetén a fiatalkorúnak a javítóintézetbe visszakerülésétől számított két hónapig nem engedélyezhető kimenő, eltávozás vagy szabadság.
378. § (1) Ha a fegyelmi eljárás során megállapítást nyer, hogy a fiatalkorú az intézet rendjét súlyosan megsértette, a fegyelmi bizottság indítványozza az igazgatónak a javítóintézeti tanács (a továbbiakban: intézeti tanács) összehívását.
(2) Az intézeti tanács az eset összes körülményeit és a fiatalkorú eddigi intézeti életútját megvizsgálja, a fiatalkorút meghallgatja, és javaslatot tesz az igazgatónak a fiatalkorú zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezésére vagy annak mellőzésére. Amennyiben az intézeti tanács nem javasolja az elhelyezést, vagy javaslata ellenére az igazgató mellőzi a fiatalkorú elhelyezését, úgy a fegyelmi bizottság más büntetést szab ki.
(3) Az igazgató az intézeti tanács javaslatára legfeljebb két hónapi időtartamra zárt jellegű javítóintézeti részlegbe helyezheti a fiatalkorút, ha a javítóintézet rendjét ismételten és súlyosan megsértette. E döntés előtt a nevelő és a pszichológus véleményét be kell szerezni.
(4) A zárt jellegű javítóintézeti részlegbe helyezést az intézeti tanács javaslatára az igazgató a fiatalkorú magaviselete alapján egy alkalommal további egy hónappal meghosszabbíthatja; a döntéshez a nevelő és a pszichológus véleményét ismételten be kell szerezni.
(5) A zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezés ideje alatt a fiatalkorú a javítóintézeten kívüli programon – ide nem értve a 367. § (3) bekezdésében felsorolt esetet – nem vehet részt, kimenőre, eltávozásra – a rendkívüli eltávozás esetét kivéve –, valamint szabadságra nem mehet.
(6) A zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezést meg kell szüntetni, ha a fiatalkorú magatartására figyelemmel a fegyelmi büntetés további végrehajtására már nincs szükség.
379. § (1) A zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezés ellen benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmet a fiatalkorúnak a határozat közlésekor nyomban be kell jelenteni.
(2) A fiatalkorú törvényes képviselője részére a határozatot kézbesíteni kell.
380. § (1) A fiatalkorút a Btk. 121. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén a javítóintézetből ideiglenesen el kell bocsátani, ha a javítóintézeti nevelés alatti magatartására tekintettel alaposan feltehető, hogy a fiatalkorú helyes irányú fejlődése a javítóintézeti elhelyezés nélkül is elérhető. A bíróság az ideiglenes elbocsátással egyidejűleg a fiatalkorút pártfogó felügyelet alá helyezi.
(2) Kizárt az ideiglenes elbocsátása annak a fiatalkorúnak, akinek a fegyelmi felelősségét a javítóintézet engedély nélküli elhagyása miatt legalább három alkalommal megállapították. Kivételesen, a fiatalkorú megváltozott magatartására figyelemmel, az intézeti tanácsnak az ideiglenes elbocsátás esedékessége előtt két hónappal megtett előterjesztése alapján a büntetés-végrehajtási bíró dönthet a fiatalkorú ideiglenes elbocsátásáról. Ilyen kérelemmel a fiatalkorú, a védője és a törvényes képviselője is élhet.
(3) Az ideiglenes elbocsátásra, annak esedékességét megelőző két hónappal, az intézeti tanács tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. Az előterjesztéshez a nevelő és a pszichológus véleményét mellékelni kell. Az előterjesztésben javaslatot kell tenni az ideiglenes elbocsátás időpontjára és arra, hogy a pártfogó felügyelet alatt milyen külön magatartási szabályok megállapítása segítené a fiatalkorú helyes irányú fejlődését.
(4) Az ideiglenes elbocsátás véglegessé válik, ha a fiatalkorú annak tartama alatt betölti a huszonegyedik életévét.
(5) A javítóintézet a fiatalkorú ideiglenes elbocsátásának várható időpontjáról legalább két hónappal korábban értesíti a fiatalkorú lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot, és a pártfogó felügyelővel együttműködve előkészíti az ideiglenes elbocsátást.
(6) Az ideiglenes elbocsátás előkészítése során
a) a javítóintézet annak esedékessége előtt legalább három hónappal a külön magatartási szabályok előírása érdekében a büntetés-végrehajtási bírónál pártfogó felügyelői vélemény beszerzésére javaslatot tehet,
b) a fiatalkorú családját, gondozóját fel kell készíteni a fiatalkorú visszafogadására, vagy ha a családba való visszatérés nem lehetséges, megfelelő elhelyezéséről kell gondoskodni, nagykorúsága elérése esetén elő kell segíteni, hogy – legalább – lakhatása biztosítva legyen,
c) elő kell segíteni továbbá azt, hogy a fiatalkorú folytathassa tanulmányait vagy munkába álljon.
(7) A pártfogó felügyelő az (5) bekezdés szerinti értesítés időpontjától kezdődően a fiatalkorúval rendszeres kapcsolatot tarthat.
381. § (1) Az ideiglenes elbocsátást meg kell szüntetni, ha a fiatalkorú a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi. Ha a magatartási szabályok megszegése miatt az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének lehet helye, a pártfogó felügyelő vagy a rendőrség – a pártfogó felügyelő egyidejű értesítése mellett – a bizonyítási eszközök megjelölésével a megszüntetés érdekében az ügyészhez fordul.
(2) Ha az ideiglenesen elbocsátott fiatalkorú javítóintézeti nevelésének folytatását vagy ideiglenes foganatba vételét rendelték el, a fiatalkorút az az intézet fogadja vissza, amelyikből elbocsátották.
382. § (1) Ha a fiatalkorú a huszonegyedik életévét betöltötte, az igazgató a javítóintézetből elbocsátja.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül megszűnik a javítóintézeti nevelés, ha
a) a bíróság által meghatározott tartama letelt,
b) a fiatalkorút a javítóintézeti nevelés tartama alatt szabadságvesztésre ítélik (Btk. 122. §).
(3) A végleges elbocsátás várható időpontja előtt a javítóintézet – a gyermekjóléti szolgálat segítségével – előkészíti, megszervezi és segíti a fiatalkorú családjába való visszatérését, vagy ha ez nem lehetséges, önálló életének megkezdését, munkaerő-piaci elhelyezkedését, szükség esetén átképzését. A családjába visszatérni nem tudó fiatalkorú részére a javítóintézet lakhatási lehetőséget keres.
383. § (1) A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú elbocsátása vagy ideiglenes elbocsátása előtt hatvan nappal a törvényes képviselőt értesíteni kell.
(2) A fiatalkorút szabadítása esetén a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek vagy a gyámnak kell átadni a javítóintézet székhelyén. A törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása esetén a fiatalkorú kísérő nélkül hagyhatja el a javítóintézetet.
(3) Ha a fiatalkorú szülőjéhez vagy gyámjához történő hazatérésére megtett intézkedések nem vezetnek eredményre, akkor a javítóintézet megkeresi a gyámhatóságot a szükséges gyermekvédelmi intézkedés megtétele érdekében.
(4) Ha a fiatalkorú törvényes képviselője nem jelent meg az átvétel érdekében és nem járult hozzá a fiatalkorú kísérő nélküli eltávozásához, a javítóintézet haladéktalanul megkeresi a fiatalkorú ideiglenes elhelyezése érdekében a gyermekek védelméről szóló törvényben feljogosított szervet és gondoskodik a fiatalkorúnak az ideiglenes hatályú elhelyezéséről rendelkező határozatban megjelölt gondozási helyre történő szállításáról.
(5) Ha a nevelésbe vett fiatalkorú szabadulásakor a gyermekvédelmi gyám nem jelent meg a fiatalkorú átvétele érdekében, a javítóintézet haladéktalanul értesíti a fiatalkorú gyermekvédelmi gyámját működtető területi gyermekvédelmi szakszolgálatot a fiatalkorú gondozási helyére történő szállításának megszervezése érdekében.
(6) Az elbocsátáskor vagy ideiglenes elbocsátáskor a fiatalkorú részére kell kiadni a letéti pénzét, a letétként kezelt értéktárgyait, a saját ruházatát, továbbá a személyazonosító igazolványát, iskolai bizonyítványát, valamint az elbocsátó levelét.
384. § (1) Azon fiatalkorúak számára, akiknek a javítóintézeti nevelése a 382. § (1) bekezdésében vagy a 382. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozottak szerint szűnik meg, és
a) a családjukba nem térhetnek vissza, továbbá az elbocsátás idejére nem sikerült számukra lakhatási lehetőséget és megélhetési feltételeket teremteni,
b) a megkezdett tanulmányaikat a javítóintézeti oktatás, képzés keretein belül szeretnék befejezni
a javítóintézet utógondozó részleget működtet.
(2) Az utógondozói részlegen történő elhelyezés engedélyezéséről – a fiatalkorú írásbeli kérelmére – az intézeti tanács javaslatára az igazgató dönt.
(3) Az elhelyezést az igazgató megszünteti
a) a fiatalkorú kérelmére,
b) ha az elhelyezés okai megszűntek,
c) ha a fiatalkorú a javítóintézet rendjét megszegi.
385. § (1) A kényszerintézkedés végrehajtása során a terhelt személyi szabadsága és egyéb alapvető jogai olyan mértékben korlátozhatók, amilyen mértékben az a kényszerintézkedés célja, és a bv. intézet, a rendőrségi fogda, a javítóintézet, vagy az IMEI rendjének vagy biztonságának megőrzése érdekében feltétlenül szükséges.
(2) A kényszerintézkedés lejárta, megszűnése vagy megszüntetése esetén a terhelt szabadon bocsátása iránt haladéktalanul intézkedni kell.
(3) Ha a határozat vagy az értesítőlap kézbesítése nem a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság kézbesítője vagy biztonságos kézbesítési szolgáltatás útján történt, akkor a kényszerintézkedés meghosszabbításáról, felülvizsgálatáról és megszüntetéséről szóló határozatot és értesítőlapot, valamint a nyomozás vagy az eljárás megszüntetése esetén az erről szóló határozatot telefax útján is meg kell küldeni a kényszerintézkedést foganatosító végrehajtásért felelős szervnek, és azt telefonon is meg kell erősíteni.
(4) Az egyes kényszerintézkedések végrehajtása során a (3) bekezdés alapján megküldött határozatot és értesítést a telefax beérkezésének napján kell kézbesítettnek tekinteni.
386. § (1) Az előzetes letartóztatás végrehajtására – függetlenül az előzetes letartóztatás 388. § és 389. § szerinti végrehajtási helyétől – az e fejezetben foglalt eltérésekkel a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2) E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni a 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kényszerintézkedések végrehajtása során.
387. § (1) Az előzetesen letartóztatott a büntetőeljárási jogait korlátozás nélkül gyakorolhatja.
(2) Az előzetes letartóztatást a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész, ezt követően a bíróság (a továbbiakban: rendelkezési jogkör gyakorlója) rendelkezésének megfelelően kell végrehajtani.
(3) A végrehajtásért felelős szerv az előzetesen letartóztatottat a bíróság végzése szerint kiállított értesítőlap alapján fogadja be.
388. § (1) Az előzetes letartóztatást – ha a rendelkezési jogkör gyakorlója másképp nem rendelkezik – a rendelkezési jogkör gyakorlójának székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bv. intézetben kell végrehajtani. Az országos parancsnok erre a célra – kivételesen – más bv. intézetet is kijelölhet.
(2) A Be. 135. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben – az ott meghatározott időtartamban – az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdában is végrehajtható.
(3) A Be. 141. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az előzetes letartóztatást az IMEI-ben kell végrehajtani. Az előzetes letartóztatás IMEI-ben történő végrehajtását a bíróság haladéktalanul megszünteti, ha az az IMEI szakorvosának véleménye vagy igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálat alapján már nem indokolt.
(4) A (2) és a (3) bekezdés esetén a fogva tartó intézet vezetője értesíti az ügyészt, ha az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatását indokoltnak tartja.
(5) Az előzetes letartóztatott befogadására a bv. intézetben kerül sor.
389. § Szövetséges fegyveres erő [Btk. 459. § (3) bekezdés] tagjának magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye miatt indult büntetőeljárásban az előzetes letartóztatást bv. intézetben kell végrehajtani. Az előzetes letartóztatást törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a szövetséges fegyveres erő Magyarország területén állomásozó alakulata is foganatosíthatja.
390. § (1) A büntetőeljárás szakaszától függően a rendelkezési jogkör gyakorlója dönthet az előzetesen letartóztatott
a) 173. § (1) bekezdés a)–f) pontja szerinti kapcsolattartásának korlátozásáról vagy ellenőrzéséről a büntetőeljárás eredményessége érdekében,
b) a 391. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elkülönítéséről,
c) fokozott őrzéséről vagy felügyeletéről,
d) előállításáról, a fogva tartó intézetben való kihallgatásáról, a nyomozó szervek részére történő kiadásáról,
e) más fogva tartó intézetbe történő átszállításáról, kivéve, ha az átszállítást az előzetesen letartóztatott egészségi állapota indokolja,
f) a 406. § szerint a sajtó részére történő nyilatkozattételéről és annak közzétételéről,
g) – orvos által igazoltan – súlyosan beteg hozzátartozójának meglátogatásáról, vagy az előzetesen letartóztatott hozzátartozója temetésén való részvételéről, illetve a kegyeleti jog utólagos gyakorlásának engedélyezéséről.
(2) A 173. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt kapcsolattartási formák ellenőrzését a rendelkezési jogkör gyakorlója végzi; ebből a célból az intézet megküldi a levelet a rendelkezési jogkör gyakorlójának. A 174. § (2) bekezdésében foglalt határidőt a rendelkezési jogkör gyakorlójának döntésétől kell számítani.
(3) Ha az előzetesen letartóztatottat – egészségi állapotára figyelemmel – bv. egészségügyi intézetben vagy gyógyintézetben kell elhelyezni, erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját legkésőbb az elhelyezés megváltoztatásával egy időben értesíteni kell. Ha az elhelyezés megváltoztatására orvosilag indokolt sürgős esetben kerül sor, a rendelkezési jogkör gyakorlóját utólag haladéktalanul értesíteni kell. A rendelkezési jogkör gyakorlójának (1) bekezdés szerinti rendelkezését ebben az esetben is be kell tartani.
(4) Ha a bírói értesítőlap vagy az ügyészi rendelvény az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, az intézet a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti a döntés szükségességéről. A rendelkezési jogkör gyakorlójának döntéséig az intézet az előzetes letartóztatást a 392. § (2) és (5) bekezdése szerinti általános szabályok alkalmazásával hajtja végre.
(5) A fogva tartó intézet haladéktalanul értesíti a rendelkezési jogkör gyakorlóját, ha az előzetes letartóztatás végrehajtása alatt annak jogkörébe tartozó döntés szükségességét észleli.
(6) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott előállításra vonatkozó idézés, értesítés esetén a bv. intézet a Be. 279. § (3) bekezdése alapján állítja elő a terheltet.
391. § (1) Az előzetes letartóztatás végrehajtása során el kell különíteni
a) az előzetesen letartóztatottakat a többi egyéb jogcímen fogvatartottól,
b) a férfiakat a nőktől,
c) – a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezésétől függően – az ugyanabban az eljárásban letartóztatottakat egymástól,
d) a dohányzókat a nem dohányzóktól,
e) a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől.
(2) Az előzetesen letartóztatott fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni.
(3) Az előzetesen letartóztatott katonát a többi előzetes letartóztatottól el kell különíteni.
(4) Ha az előzetesen letartóztatott elítéltekkel együtt végez munkát, a kijelölt körletrészen lévő zárkákban vagy lakóhelyiségekben közösen helyezhető el.
(5) Az előzetesen letartoztatott az általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban, szakképzésben, valamint a reintegrációs programokon az elítéltekkel együtt vehet részt.
(6) Az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezését, az előzetesen letartóztatott előéletét és a bűncselekményt, amely miatt ellene büntetőeljárás van folyamatban.
392. § (1) Az előzetesen letartóztatottakat a zárkában egyedül vagy közösen lehet elhelyezni. Az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezését, az előzetesen letartóztatott előéletét és a bűncselekményt, amely miatt ellene büntetőeljárás van folyamatban.
(2) Az előzetesen letartóztatott
a) életrendje a rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezéseinek figyelembevételével meghatározott, őrzés, felügyelet és ellenőrzés alatt áll,
b) külső munkáltatásban nem vehet részt,
c) a bv. intézet kijelölt részén csak munkáltatás céljából járhat szabadon,
d) zárkáját zárva kell tartani, kivéve a munkáltatásban részt vevő esetén, a rá vonatkozó eltérő szabályok szerint,
e) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.
(3) Az előzetes letartóztatást az általános szabályok szerint kell végrehajtani, de a parancsnok a rendelkezési jogkör gyakorlójának egyetértésével az enyhébb vagy szigorúbb szabályok alkalmazását is elrendelheti.
(4) Ha a BFB az előzetesen letartóztatottat kérelmére oktatásban, képzésben, illetve speciális programban való részvételre osztotta be, az elhelyezés kivételesen zárt körleten lévő lakóhelyiségben is biztosítható. A rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezését ebben az esetben is be kell tartani.
(5) Az általános rezsimszabályok alkalmazása során az előzetesen letartóztatott
a) őrzését és felügyeletét fokozott gondossággal kell megvalósítani,
b) a fogva tartó intézet területén csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,
c) látogatóját az erre kijelölt helyiségben alkalmanként hatvan perc időtartamban fogadhatja,
d) az előzetesen letartóztatottak csoportos programjain kivételesen vehet részt,
e) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható,
f) saját ruháját viselheti.
(6) Az enyhébb rezsimszabályok alkalmazása során az előzetesen letartóztatott
a) fogvatartását őrzéssel és felügyelettel kell biztosítani,
b) engedélyezhető, hogy a fogva tartó intézet kijelölt területén felügyelet nélkül mozogjon, ez esetben zárkáját nappal nyitva lehet tartani,
c) részére engedélyezhető, hogy látogatóját az erre kijelölt helyiségben alkalmanként legalább hatvan perc, de legfeljebb kilencven perc időtartamban fogadja,
d) részére – a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezéseit figyelembe véve – engedélyezhető, hogy részt vegyen az előzetesen letartóztatottak csoportos szabadidős, sport- és kulturális programjain,
e) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége a fogva tartó intézet rendjének megtartásával és biztonságának megőrzésével bővíthető,
f) saját ruháját viselheti.
(7) A szigorúbb rezsimszabályok alkalmazása során az előzetes letartóztatott
a) fogvatartását a fokozott őrzés szabályira is figyelemmel, őrzéssel kell biztosítani,
b) a fogva tartó intézet területén csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,
c) látogatójával biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközökön keresztül harminc perc időtartamban érintkezhet,
d) részére – a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezéseit figyelembe véve – kivételesen engedélyezhető, hogy részt vegyen az előzetesen letartóztatottak csoportos szabadidős, sport- és kulturális programjain,
e) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége a fogva tartó intézet rendjének megtartásával és biztonságának megőrzésével korlátozható,
f) saját ruházata viselésének joga a fogva tartó intézet területén biztonsági szempontból korlátozható.
(8) A fogva tartó intézet az előzetes letartóztatás lejártának idejét nyilvántartja.
393. § (1) Ha az előzetesen letartóztatottal szemben a bíróság más ügyben szabadságvesztés végrehajtását rendeli el – kivéve a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést –, az intézet az előzetes letartóztatás végrehajtását megszakítja, és a szabadságvesztést hajtja végre.
(2) Az intézet az előzetes letartóztatás (1) bekezdés szerinti megszakításáról értesíti a rendelkezési jogkör gyakorlóját.
(3) Az intézet a szabadságvesztés végrehajtása alatt a rendelkezési jogkör gyakorlójának a 390. § szerinti előírásait köteles végrehajtani.
(4) Ha szabadságvesztés végrehajtása alatt az előzetes letartóztatás tartama nem jár le, vagy azt nem szüntetik meg, a szabadságvesztés lejárta után az előzetes letartóztatás végrehajtását folyamatosan folytatni kell.
(5) Ha az a büntetőügy, amelyben az intézet által megszakított előzetes letartóztatást elrendelték, még jogerősen nem fejeződött be, az intézet a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt harminc nappal megkeresi a bíróságot, vagy a vádemelés előtt az ügyészt az előzetes letartóztatás kérdésében való döntés érdekében.
394. § (1) Az előzetesen letartóztatott jogosult
a) büntetőeljárási jogainak korlátozás nélküli gyakorlására, ennek során védőjével – és ha nem magyar állampolgár, államának konzuli tisztviselőjével – szóban, írásban, telefonon ellenőrzés nélkül érintkezhet;
b) hozzátartozóival és más személyekkel – a rendelkezési jogkör gyakorlójának 390. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendelkezését figyelembe véve – kapcsolattartásra, ennek keretében
ba) levelezésre, a levelezés gyakorisága és terjedelme – ha a rendelkezési jogkör gyakorlója másként nem rendelkezik – nem korlátozott,
bb) legalább havonta két alkalommal látogató fogadására,
bc) kapcsolattartójával naponta, alkalmanként legalább tíz perc időtartamban telefonbeszélgetés kezdeményezésére,
bd) legalább havonta csomag fogadására, kéthetente a jogszabályban meghatározott összegért a letéti pénzéből való vásárlásra,
c) kérelmére – a fogva tartó intézet lehetőségei szerint – munkavégzésre, a munka minőségével és mennyiségével arányos díjazásra, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülményekre,
d) kérelmére – a fogva tartó intézet lehetőségei szerint – általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban vagy szakképzésben való részvételre,
e) választójoga gyakorlására a fogva tartó intézetben; ennek során az előzetesen letartóztatott személyazonossága a fogva tartó intézet nyilvántartása alapján állapítható meg.
(2) Ha az előzetesen letartóztatott ellen a Btk. XIX. Fejezete alá tartozó bűncselekmény elkövetése miatt indult meg a büntetőeljárás, részére – önkéntes részvételi alapon – fel kell ajánlani megfelelő viselkedésterápiát vagy más csoportos foglalkozáson való részvételt.
(3) Az előzetesen letartóztatott – a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével – őrzéssel meglátogathatja orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját, és részt vehet a közeli hozzátartozója temetésén. Az erre irányuló kérelemről a fogva tartó intézet – véleményének csatolásával – a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul, indokolt esetben rövid úton értesíti.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott előállítás költségeit az előzetesen letartóztatott viseli.
(5) A parancsnok a 154. § (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának az idejére – az ott meghatározott időtartamban – az előzetesen letartóztatottak meghatározott csoportjára nézve elrendelheti az (1) bekezdés b) és d) pontjában foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.
(6) Az (5) bekezdés szerinti intézkedéssel kapcsolatban a 154. § (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. Az előzetesen letartóztatott részére a járványügyi intézkedés kivételével az (5) bekezdés szerinti időtartam alatt is engedélyezhető, hogy orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját őrzéssel meglátogassa, részt vegyen közeli hozzátartozója temetésén, vagy hogy részére a bírósági, hatósági eljárásokban való részvételhez szükséges iratok kézbesítésre kerüljenek.
(7) Ha az előzetesen letartóztatott a temetésen nem vett részt, a rendelkezési jogkör gyakorlója a temetést követő harminc napon belül – a (6) bekezdés szerinti feltételekkel – engedélyezheti, hogy az előzetesen letartóztatott lerója kegyeletét a közeli hozzátartozója temetési helyénél.
395. § (1) Az előzetesen letartóztatott csak a fogva tartó intézetben köthet házasságot vagy létesíthet bejegyzett élettársi kapcsolatot. A házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése megszervezésének és lebonyolításának során a rendelkezési jogkör gyakorlójának a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit érvényesíteni kell.
(2) A házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése után a parancsnok – a rendelkezési jogkör gyakorlójának előzetes jóváhagyásával – a házastársak vagy a bejegyzett élettársak részére a tanúkkal és a hozzátartozókkal beszélgetést engedélyezhet.
396. § (1) Ha a fogva tartó intézetben szervezett általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatás vagy szakképzés folyik, továbbá a reintegrációs programok és foglalkozások valamelyikét biztosítják, a parancsnok az előzetesen letartóztatott részére engedélyezheti, hogy oktatásban, szakképzésben, programban vagy foglalkozáson részt vehessen, ha ezzel nem veszélyezteti a fogvatartás biztonságát, és az nem ütközik a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásaiba.
(2) Az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak elkülönítésére vonatkozó szabályokat a munkavégzés, az oktatás és szakképzés, vagy a reintegrációs programok és foglalkozások során, valamint a művelődési és a sportolási lehetőségek igénybevételekor is be kell tartani.
(3) A fogva tartó intézetben megtartott vallásos szertartásokon és más rendezvényeken az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak is részt vehetnek, de a fogva tartó intézetnek biztosítania kell, hogy az érintettek ez alatt egymással ne érintkezhessenek.
397. § Az előzetesen letartóztatott köteles
a) a fogva tartó intézet rendjét betartani,
b) az előzetes letartóztatást a bíróság vagy az ügyész döntése alapján a fogva tartó intézetben tölteni,
c) az önként vállalt és kérelmére kijelölt munkát ismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten, a munkahelyi és munkaköri szabályoknak megfelelően elvégezni, a munkavégzéssel kapcsolatos előírásokat megtartani,
d) ha a c) pont szerint munkát végez, jogszabályban meghatározottak szerint forma-, illetve munkaruhát viselni,
e) munkadíjából, illetve a letéti pénzéből a tartására fordított költségekhez hozzájárulni,
f) az intézet ellátásában, tisztán tartásában díjazás nélkül részt venni.
398. § (1) Az előzetesen letartóztatott a védőjével – és ha nem magyar állampolgár, államának konzuli tisztségviselőjével – szóban, írásban és telefonon – a befogadás időpontjától –, ellenőrzés nélkül érintkezhet.
(2) A szóbeli érintkezésre a fogva tartó intézet hivatali idejében kerülhet sor, kivéve ha a védővel való megbeszélés olyan eljárási cselekmény megtétele végett szükséges, amelynek elmulasztásához jogkövetkezmény fűződik.
(3) Az előzetesen letartóztatott a védőt a fogva tartó intézet által kijelölt telefonkészüléken hívhatja fel. A védő hetente egyszer – az előzetesen letartóztatott büntetőeljárási jogainak gyakorlása érdekében – a fogva tartó intézet által a házirendben megállapítottak szerint, egy óra időtartamban jogosult telefonbeszélgetés kezdeményezésére.
(4) Az előzetesen letartóztatott a büntetőeljárással kapcsolatban készített feljegyzéseit magánál tarthatja, azokat védőjének ellenőrzés nélkül átadhatja. Ha alapos indok merül fel arra, hogy az előzetesen letartóztatott részére érkező, vagy az előzetesen letartóztatott által küldött – büntetőeljáráshoz kapcsolódó levél – nem a címzésben megjelölt védőtől származik, vagy nem a védőnek szól, azt az előzetesen letartóztatott jelenlétében – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó és a címzett azonosítására szolgálhat.
399. § (1) A védő az előzetesen letartóztatottal való megbeszélésről készített feljegyzést vagy hangfelvételt a fogva tartó intézetből ellenőrzés nélkül kiviheti. A védő a hangfelvevő készüléket – a belépéskor történő bejelentés mellett – külön engedély nélkül viheti be az intézetbe.
(2) A védő személyes biztonságát – kérésére vagy beleegyezésével – a fogva tartó intézet biztosítja. A felügyelet az előzetesen letartóztatott és a védő büntetőeljárási jogait nem korlátozhatja.
(3) Ezen alcímnek a védőre vonatkozó rendelkezéseit a meghatalmazott vagy kirendelt ügyvédre, az alkalmazott ügyvédre, az ügyvédjelöltre, valamint – a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásait figyelembe véve – a törvényes képviselőre is alkalmazni kell.
(4) Ha a bíróság a védőt a Be. rendelkezése alapján az eljárásból kizárta, az érintett büntetőeljárásban a védő az e címben meghatározott jogait nem gyakorolhatja. Erről a bíróság a bv. intézetet hivatalosan értesíti.
(5) A 2012. évi CLXXX. törvény szerinti átadási letartóztatás és ideiglenes átadási letartóztatás, ideiglenes végrehajtási letartóztatás végrehajtása, az eljárási jogsegély keretében ideiglenesen átszállított személy fogvatartása, valamint az Nbjt. szerinti kiadatási letartóztatás, ideiglenes kiadatási letartóztatás végrehajtása, az eljárási jogsegély keretében ideiglenesen átvett személy fogvatartása, illetve – ameddig az átvételről a bíróság nem határoz – a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés ideiglenes végrehajtása esetén a külföldi államban folytatott büntetőeljárásban védőként eljáró személy fogva tartó intézetbe történő belépését – a védőre vonatkozó szabályok szerint – engedélyezni kell.
400. § Ha a Be. 114. §-a szerint a büntetőeljárásban tolmács alkalmazása kötelező, a tolmács intézetbe történő belépését – a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásait figyelembe véve – engedélyezni kell.
401. § (1) Az előzetesen letartóztatottat – a rendelkezési jogkör gyakorlójának intézkedése alapján – a fogva tartó intézet irattanulmányozásra előállítja. A fogva tartó intézetben történő irattanulmányozásra felügyelet mellett kerül sor.
(2) Az előzetesen letartóztatott jogosult az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság által elektronikus eszközön átadott iratokba vagy kiadott másolatba történő betekintéshez a fogva tartó intézet által biztosított eszközt igénybe venni.
402. § (1) A fogva tartó intézet az előzetes letartóztatás biztonsága és a fogva tartó intézet rendje és védelme érdekében – a rendelkezési jogkör gyakorlója előírásainak végrehajtása mellett – ellenőrzi az előzetesen letartóztatott 394. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kapcsolattartását. Az ellenőrzés lehetőségéről az előzetesen letartóztatottat, vagy az előzetesen letartóztatott útján a kapcsolattartót tájékoztatni kell.
(2) Az előzetesen letartóztatott hivatalos kapcsolattartásra jogosulttal történő kapcsolattartása nem számítható be a szóbeli és személyes kapcsolattartás 394. § (1) bekezdés b) pont bb) és bc) alpontja szerint meghatározottak gyakoriságába és tartamába.
403. § (1) Az előzetesen letartóztatott korlátlanul küldhet és fogadhat leveleket, ha a rendelkezési jogkör gyakorlója másként nem rendelkezik.
(2) A levelezés költségeit az előzetesen letartóztatott viseli. Ha vagyoni helyzete miatt szükséges, a büntetőeljárással kapcsolatos levelezés költségeit az intézet megelőlegezi.
(3) Az előzetesen letartóztatott levelezése az általános szabályok szerint ellenőrizhető vagy korlátozható. Nem ellenőrizhető a hatóságokkal, nemzetközi egyezmény alapján létrehozott nemzetközi szervezetekkel és a védővel, vagy nem magyar állampolgár előzetesen letartóztatott esetén államának konzuli képviselőjével való levelezés.
404. § (1) Az előzetesen letartóztatott – legalább havonta két alkalommal – felügyelet mellett látogatót fogadhat. A látogatás időtartama alkalmanként egy óra. Az előzetesen letartóztatott e joga a rendelkezési jogkör gyakorlójának döntése alapján korlátozható.
(2) Az előzetesen letartóztatottnak – a rendelkezési jogkör gyakorlójának a 390. § szerinti rendelkezéseire figyelemmel – lehetővé kell tenni, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított hetvenkét órán belül látogatót fogadjon, és tőle csomagot vehessen át.
405. § (1) Az előzetesen letartóztatott telefonbeszélgetést kezdeményezhet. A telefonbeszélgetés kezdeményezése a 390. § (1) bekezdés a) pontja szerint korlátozható vagy ellenőrizhető.
(2) A 394. § (1) bekezdés b) pont bc) alpontja szerinti időtartamba a védővel történő telefonbeszélgetés tartama nem számítható be.
406. § (1) Az előzetesen letartóztatott jogosult nyilatkozatot tenni a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény szerinti műsorszámban vagy sajtótermékben, vagy az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzététellel.
(2) A nyilatkozattétel, vagy a közzététel engedélyezésére és megtagadására a 124–125. §-ban foglalt rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) Az előzetesen letartóztatott nyilatkozattétele vagy nyilatkozatának közzététele a bv. intézet rendje és biztonsága, valamint a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható.
(4) Az országos parancsnok a 124. § (2) bekezdése szerinti kérelem benyújtásától számított három munkanapon belül javaslatot készít arról, hogy a nyilatkozattétel a (3) bekezdésben meghatározott érdekek valamelyikét sérti vagy veszélyezteti-e, és azt a kérelemmel együtt megküldi a vádirat benyújtásáig az ügyésznek, a vádirat benyújtását követően a bíróságnak.
(5) A kérelemről az iratoknak a hozzá érkezésétől számított három munkanapon belül az iratok alapján
a) a vádirat benyújtása előtt az ügyész határozattal,
b) a vádirat benyújtását követően a bíróság végzéssel
határoz.
(6) Az (5) bekezdés alapján hozott, a nyilatkozattétel megtagadásáról szóló határozat ellen az előzetesen letartóztatott és védője, az (5) bekezdés b) pontja alapján hozott, a nyilatkozattételt engedélyező határozat ellen az ügyész a határozat kézbesítésétől számított öt munkanapon belül fellebbezhet, a fellebbezést az iratokkal együtt haladéktalanul fel kell terjeszteni.
(7) A fellebbezést az iratok hozzá érkezését követően három munkanapon belül az (5) bekezdés a) pontja esetén a nyomozási bíró, az (5) bekezdés b) pontja esetén a törvényszék másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el.
(8) Ha az országos parancsnok a (3) bekezdés alapján a közzététel megtagadására lát okot, akkor erről a 125. § (2) bekezdése szerinti kérelem benyújtásától számított három munkanapon belül javaslatot tesz, és azt a kérelemmel és a közlésre szánt anyaggal együtt megküldi a vádirat benyújtásáig az ügyésznek, a vádirat benyújtását követően a bíróságnak. Az ügyész vagy a bíróság eljárására az (5)–(7) bekezdést kell alkalmazni.
(9) Az ügyész és a bíróság eljárására egyebekben a Be. szabályait kell alkalmazni.
(10) E § alkalmazásában a bv. intézet rendje és biztonsága alatt a fogva tartó intézet rendjét és biztonságát kell érteni.
(11) Előzetes letartóztatás esetén a 13. § (1) bekezdése szerinti kérelmet a vádirat benyújtása előtt az ügyésznél, azt követően a bíróságnál kell benyújtani, melyben meg kell jelölni, hogy milyen lakcímre kéri a sértett az értesítést. A sértett a kérelmét visszavonhatja.
407. § (1) Az előzetesen letartóztatott munkára nem kötelezhető.
(2) Az előzetesen letartóztatott kérelmére munkát végezhet, erről a BFB dönt. Ha az előzetesen letartóztatott munkát végez, az elhelyezés kivételesen zárt részlegen lévő lakóhelyiségben is biztosítható. A munka kijelölésénél tekintettel kell lenni különösen
a) a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásaira,
b) az előzetesen letartóztatott szakképzettségére, foglalkozására és szaktudására,
c) az előzetesen letartóztatott egészségi állapotára, nemére és életkorára.
(3) Ha az előzetesen letartóztatott kérelmére munkáltatásban vesz részt, munkáltatására és a tartási költségekhez való hozzájárulására a kötelező munkavégzés szabályait alkalmazni kell azzal, hogy erről előzetesen tájékoztatni kell.
(4) A munkavégzés az előzetesen letartóztatottat büntetőeljárási jogainak gyakorlásában és kötelezettségeinek teljesítésében nem akadályozhatja.
408. § Az előzetesen letartóztatott számára adható jutalmak közül a 165. § (2) bekezdés h)–j) pontja nem alkalmazható.
409. § (1) Az előzetesen letartóztatottal szemben alkalmazható fenyítések:
a) feddés,
b) a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése legfeljebb három hónapig terjedő időre, legfeljebb havi ötven százalékkal,
c) a fogva tartó intézet által szervezett rendezvényektől, szabadidős és sportprogramokon való részvételtől eltiltás, amely meghatározott alkalmakra vagy legfeljebb három hónapra vonatkozhat,
d) tizenöt napig terjedő magánelzárás.
(2) Ha az előzetesen letartóztatott dolgozik, a magánelzárás tíz napig terjedhet.
(3) A fenyítés végrehajtása nem akadályozhatja az előzetesen letartóztatottat a büntetőeljárási jogainak gyakorlásában és kötelezettségeinek teljesítésében.
410. § (1) Az előzetesen letartóztatottat
a) az előzetes letartóztatás lejáratának,
b) az előzetes letartóztatásnak a Be. 132. § (3) bekezdése szerinti megszűnése,
c) a nyomozás vagy az eljárás megszüntetése esetén az erről szóló határozat kézbesítésének,
d) az előzetes letartóztatást megszüntető rendelkezés
napján kell szabadítani.
(2) Ha a bíróság az előzetes letartóztatást a tárgyaláson szünteti meg, az erről szóló végzés és az értesítőlap átadása után az előzetesen letartóztatottat – ha más ügyben nem kell fogva tartani – helyben szabadítani kell, az arról szóló tájékoztatás mellett, hogy szabadulási igazolásának az átvétele, vagy az elszámolás érdekében a fogva tartó intézetet a következő munkanapon, hivatali időben keresse fel.
(3) Az előzetesen letartóztatott bíróságon történő szabadítása esetén a bíróság személyazonosításra alkalmas igazolást állít ki az előzetesen letartóztatott szabadításáról, amennyiben a fogvatartott nem kíván visszatérni a bv. intézetbe.
(4) A fogva tartó intézet az (1) bekezdés szerinti rendelkezés bevárása nélkül szabadítja azt az előzetesen letartóztatottat, aki az első- vagy a másodfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamát letöltötte.
(5) Az (1) és (2) bekezdés eseteiben sem szabadítható az előzetesen letartóztatott, ha szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést, előzetes letartóztatást, kiadatási letartóztatást vagy ideiglenes kiadatási letartóztatást, az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban elrendelt átadási letartóztatást vagy ideiglenes átadási letartóztatást, vagy ideiglenes végrehajtási letartóztatást kell töltenie.
(6) Ha az előzetesen letartóztatottnak az előzetes letartóztatást követően idegenrendészeti őrizetet vagy menekültügyi őrizetet kell töltenie, a fogva tartó intézet a szabadítás időpontját legkésőbb három nappal megelőzően értesíti az illetékes idegenrendészeti hatóságot, vagy menekültügyi hatóságot. Ha az idegenrendészeti hatóság vagy menekültügyi hatóság az értesítés alapján a szabadítás időpontjában nem veszi át az előzetesen letartóztatottat, ez az előzetesen letartóztatott szabadítását nem akadályozhatja meg.
411. § (1) Ha a fogva tartó intézetben elhelyezett előzetesen letartóztatott elmeállapotának megfigyelését a bíróság elrendelte (Be. 107. §), a fogva tartó intézet az előzetesen letartóztatottat haladéktalanul az IMEI-be szállítja.
(2) Az elmeállapot megfigyelésének befejezésekor az IMEI a véleményét megküldi a megfigyelést elrendelő bíróságnak. Ha az IMEI véleménye szerint az előzetesen letartóztatott kóros elmeállapotú, az előzetes letartóztatás végrehajtását vagy az előzetesen letartóztatott gyógykezelését a bíróság más döntéséig az IMEI végzi.
412. § (1) Ha az előzetesen letartóztatottnál a fogva tartó intézet kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlel, megvizsgálás céljából haladéktalanul az IMEI-be utalja és erről egyidejűleg a rendelkezési jogkör gyakorlóját értesíti.
(2) Az IMEI a vizsgálat eredményéről haladéktalanul értesíti a beutaló fogva tartó intézetet és a rendelkezési jogkör gyakorlóját. Az IMEI, ha a beutalt előzetesen letartóztatott fekvőbeteg gyógyintézeti kezelése nem szükséges, a vizsgálati eredményről készült dokumentációt megküldi a bv. orvosnak.
(3) Ha a vizsgálat eredménye szerint az előzetesen letartóztatott kóros elmeállapotú, az előzetes letartóztatás végrehajtását vagy gyógyítását a rendelkezési jogkör gyakorlójának eltérő döntéséig az IMEI végzi.
(4) Ha az előzetesen letartóztatottnál veszélyeztető állapot nem áll fenn és a kezelést visszautasítja, valamint ha a vizsgálat nála pszichiátriai megbetegedést nem igazolt, az IMEI haladéktalanul intézkedik a beutaló fogva tartó intézetbe történő visszaszállításáról. Erről az IMEI a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.
413. § (1) A fiatalkorúak előzetes letartóztatásának végrehajtására – az e fejezetben foglalt eltérésekkel – az V. Fejezetnek a fiatalkorúakra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(2) Törvényben meghatározott esetben, vagy ha a bíróság úgy rendelkezik, a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani.
(3) Ha a Be. 454. § (2) és (3) bekezdése alapján a fiatalkorú előzetes letartóztatását bv. intézetben kell végrehajtani, a fogva tartó intézet – ha a fiatalkorú érdekében szükséges – javaslatot tehet az ügyésznek arra, hogy indítványozza az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatását.
(4) A fiatalkorú előzetes letartóztatott legfeljebb öt napig terjedő magánelzárással fenyíthető.
414. § (1) Az előzetes letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtására a XXVII. Fejezet rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni, a 362–364. §, valamint a 374., 375. és 378–379. § rendelkezései azonban nem alkalmazhatók.
(2) Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú kivételesen, legfeljebb öt napra, ideiglenesen akkor is elhelyezhető bv. intézetben és rendőrségi fogdán, ha az előzetes letartóztatást javítóintézetben hajtják végre.
(3) Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú bv. intézetben vagy rendőrségi fogdán történő ideiglenes elhelyezéséről, annak tartamáról a (2) bekezdés keretei között a bíróság határoz.
(4) A bíróságnak az előzetes letartóztatásról a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig a fiatalkorú – huszonnégy órát meg nem haladó tartamban – az ügyész rendelkezése alapján is elhelyezhető bv. intézetben vagy rendőrségi fogdában. Erről az ügyész a bíróságot értesíti.
(5) Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú, ha fekvőbeteg-ellátásra szorul, vagy egészségi állapota kórházi kivizsgálást igényel, egészségügyi ellátását és vizsgálatát lehetőség szerint büntetés-végrehajtási egészségügyi intézetben kell biztosítani.
415. § (1) Ha a fiatalkorú tartósan szembeszegül a javítóintézet rendjével, társai vagy a javítóintézeti dolgozók testi épségét, illetve a javítóintézet biztonságát súlyosan veszélyeztető magatartást tanúsít, az igazgató az ügyésznél kezdeményezheti az előzetes letartóztatás végrehajtási helye megváltoztatásának indítványozását.
(2) Ha a bíróság az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatását rendeli el, a javítóintézet a fiatalkorú átszállítása érdekében megkeresi a javítóintézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot.
416. § (1) A rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezik az előzetesen letartóztatott fiatalkorú
a) kapcsolattartásának (levelezés, látogató fogadása, csomagküldemény, telefonbeszélgetés) korlátozásáról, vagy ellenőrzéséről,
b) előállításáról, a javítóintézetben való kihallgatásáról,
c) más intézetbe való átszállításáról,
d) elkülönítéséről az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól.
(2) Az intézet gondoskodik a rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezéseinek végrehajtásáról. Ha a bírói értesítőlap vagy ügyészi rendelvény az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, a javítóintézet az általános jogszabályi előírásoknak megfelelően jár el.
(3) Ha az intézet az előzetes letartóztatás végrehajtása alatt a rendelkezési jog gyakorlójának jogkörébe tartozó döntés szükségességét észleli, erről őt haladéktalanul értesíti.
417. § Az előzetesen letartóztatott fiatalkorú javítóintézeten kívüli oktatásban, képzésben, munkafoglalkoztatásban nem vehet részt.
418. § (1) Az előzetesen letartóztatott fiatalkorú számára javítóintézeten kívüli program, betegszabadság nem engedélyezhető.
(2) Ha a rendelkezési jogkör gyakorlója engedélyezte az előzetesen letartóztatott fiatalkorú számára, hogy felügyelettel meglátogassa súlyosan beteg hozzátartozóját, vagy részt vegyen hozzátartozója temetésén, megkeresi az intézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot a fiatalkorú kísérése érdekében.
419. § (1) Kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú a hozzátartozójával, szülői felügyeleti jogát gyakorló szülőjével, más törvényes képviselőjével, ha a kapcsolattartást kizáró ok nem merült fel.
(2) Az ellenőrzés nélküli érintkezés lehetőségét kell biztosítani – az intézet házirendje szerint – az előzetesen letartóztatott fiatalkorú és
a) védője,
b) a jogszabályok által az alapvető jogok védelmére feljogosított szervezet tagja, a nemzeti megelőző mechanizmus feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársa, továbbá a karitatív tevékenységet végző egyházi jogi személy vagy civil szervezet tagja,
c) nevelésbe vett fiatalkorú esetén a gyermekvédelmi gyámja,
d) vallásgyakorlás céljából az egyházi személy,
e) a kirendelt pártfogó felügyelője vagy megelőző pártfogó felügyelője,
f) hazája Magyarországon akkreditált diplomáciai képviselője, konzuli tisztségviselője, ennek hiányában az érdekei képviseletét ellátó állam képviselői
között.
(3) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú kérelmére a javítóintézet igazgatója az (1)–(2) bekezdésben meghatározottakon túl más személy számára is engedélyezheti a kapcsolattartást.
420. § (1) Büntető ügyben történő idézés alapján a javítóintézet megkeresi a bíróság székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot az előzetesen letartóztatott fiatalkorúnak a megjelölt helyre és időre történő előállítása, majd a javítóintézetbe visszaszállítása érdekében. A nyomozó hatóság részéről kért előállítás a rendelkezési jog gyakorlójának hozzájárulásával történhet.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni akkor is, ha a bíróság értesítése alapján az előzetesen letartóztatott fiatalkorú vagy a védője kéri az előállítását.
(3) Az előzetesen letartóztatott fiatalkorút a nyomozó hatóság – a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével – az igazgatóval egyeztetett időpontban, a javítóintézetben is kihallgathatja.
(4) Az előzetesen letartóztatott fiatalkorúnak a nyomozó hatóság részére történő kiadását a rendelkezési jogkör gyakorlója engedélyezi.
421. § (1) Az előzetesen letartóztatott fiatalkorút a lejárat napján vagy az előzetes letartóztatást megszüntető rendelkezés napján a javítóintézetből szabadon kell bocsátani, és a törvényes képviselőnek vagy megbízottjának a javítóintézet székhelyén kell átadni. Ha a törvényes képviselő vagy megbízottja a fiatalkorúért nem jelenik meg, gondoskodni kell a fiatalkorú elkülönített elhelyezéséről és a továbbiakban a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény és végrehajtási rendelete szerint kell eljárni.
(2) Ha a bíróság az előzetes letartóztatást a tárgyaláson szünteti meg, az erről szóló végzés átadása után a fiatalkorút helyben szabadítani kell, annak tájékoztatása mellett, hogy szabadulási igazolásának az átvétele vagy az elszámolás érdekében a javítóintézetet a következő munkanapon, hivatali időben keresse fel.
(3) Az előzetes letartóztatásból szabaduló fiatalkorút a jelen lévő törvényes képviselőjének vagy megbízottjának, a más ügy miatt jogerős javítóintézeti nevelés hatálya alatt álló fiatalkorút a javítóintézet megbízottjának kell átadni, de távollétük a szabadításnak nem akadálya. A fiatalkorú átvételére jogosult személy távolléte esetén, ha a fiatalkorú hazatérése nem biztosítható, a bíróság intézkedik a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezése iránt és gondoskodik a gyermeknek az ideiglenes hatályú elhelyezéséről rendelkező határozatban megjelölt gondozási helyre történő szállítása iránt.
(4) A (2) bekezdés alapján helyben szabadított fiatalkorú – jegyzőkönyvbe foglalt hozzájárulása alapján – a tárgyalásról az intézetbe visszaszállítható, ha az intézet hivatali idejében a szabadulási igazolás kiadása és az elszámolás még aznap elvégezhető.
(5) Az előzetes letartóztatásból szabaduló fiatalkorú részére a javítóintézet szabadulási igazolást ad. A szabadításkor ki kell adni a fiatalkorú részére a személyazonosító igazolványát, a letéti pénzét, a letétként kezelt értéktárgyait, saját ruházatát, valamint iskolai bizonyítványát.
(6) Az előzetes letartóztatásból szabaduló fiatalkorú szabadításáról értesíteni kell azokat a szerveket és személyeket, akiket a fiatalkorú intézetbe történt befogadásáról értesítettek, továbbá az előzetes letartóztatás megszüntetését elrendelő ügyészt vagy bíróságot.
422. § (1) A katona előzetes letartóztatását katonai fogdán – a külön jogszabályban kijelölt intézet e célra elkülönített részén – kell végrehajtani, kivéve ha a rendelkezési jogkör gyakorlójának a terheltek elkülönítésére vonatkozó rendelkezésének teljesítése másként nem biztosítható.
(2) A katona előzetes letartóztatásának végrehajtására egyebekben a 386–387. és a 390–412. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy
a) az előzetes letartóztatás végrehajtása során a különböző állománycsoportú katonákat egymástól el kell különíteni,
b) a katona a bíróság, az ügyész vagy más hatóság elé állításkor egyenruhát visel,
c) katona esetén a befogadásról és szabadításról értesíteni kell a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot is.
423. § (1) A 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kényszerintézkedések hatálya alatt álló személyt a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell elhelyezni.
(2) A bv. intézet az ideiglenes kiadatási, illetve kiadatási letartóztatásban lévő személyt az igazságügyért felelős miniszter vagy a bíróság döntése alapján, az ideiglenes átadási vagy átadási letartóztatásban, vagy ideiglenes végrehajtási letartóztatásban lévő, illetve ideiglenesen átszállított személyt a bíróság döntése alapján helyezi szabadlábra.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott személyt – más állam részére történő átadásakor – az illetékes rendőri szerv megbízottja az intézetben veszi át. A rendőrség megbízottja részére az intézet elismervény ellenében átadja a személy letéti tárgyait és a nyilvántartási okmányok másolatát is.
424. § (1) A kényszergyógykezelés végrehajtására vonatkozó szabályokat – a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára, megszüntetésére, megszűnésére, valamint az adaptációs szabadságra és az elbocsátott kényszergyógykezelt pszichiátriai gyógykezelésére való előterjesztésre vonatkozó szabályok kivételével – az e fejezetben foglalt eltérésekkel az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtása során is alkalmazni kell.
(2) Az ideiglenes kényszergyógykezelés kezdő napja az a nap, amelyen a beteget az IMEI-be befogadták. Ha az ideiglenes kényszergyógykezelést megelőzően a beteg elmeállapotát az IMEI-ben megfigyelték, úgy ennek időtartamát az ideiglenes kényszergyógykezelés tartamába nem lehet beszámítani; ez esetben az ideiglenes kényszergyógykezelés az elrendelés napján kezdődik.
(3) Az ideiglenes kényszergyógykezelés költségei az államot terhelik.
(4) Az ideiglenes kényszergyógykezelésre utalt beteg
a) kórlapján legalább kétnaponként fel kell tüntetni azt is, ha állapot- vagy kezelésváltozás nem következett be,
b) más gyógyintézetben történő elhelyezéséről a rendelkezési jogkör gyakorlóját előzetesen – sürgős esetben utólag – értesíteni kell.
(5) A más gyógyintézetben töltött időt az ideiglenes kényszergyógykezelés időtartamába be kell számítani.
(6) Az ideiglenes kényszergyógykezelt a védőjével és hazája konzuli tisztségviselőjével az előzetesen letartóztatottra vonatkozó szabályok szerint jogosult kapcsolatot tartani. Az ideiglenes kényszergyógykezelt a rendelkezési jogkör gyakorlójának korlátozó rendelkezése hiányában törvényes képviselőjével szóban ellenőrzés nélkül érintkezhet.
(7) A rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezését az elkülönítés, a fokozott őrzés, a kapcsolattartás tekintetében az ideiglenes gyógykezelés végrehajtása során meg kell tartani. Ha az IMEI a rendelkezési jogkörbe tartozó döntés szükségességét észleli, erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.
425. § Az ideiglenes kényszergyógykezelés indokoltságának időszakos felülvizsgálata esetén a kórrajzkivonatot a felülvizsgálat indítványozására köteles ügyésznek kell megküldeni az ideiglenes kényszergyógykezelés határidejének lejártát megelőző legalább tizenöt nappal.
426. § (1) Ha az ideiglenes kényszergyógykezelésre befogadott nem kóros elmeállapotú, az IMEI főigazgató főorvos haladéktalanul javaslatot tesz az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetésére. A megszüntetésre jogosult intézkedéséig az IMEI – a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezése szerint – gondoskodik az őrzésről és a felügyeletről.
(2) Az ideiglenesen kényszergyógykezeltet el kell bocsátani az IMEI-ből
a) ha az ideiglenes kényszergyógykezelés tartama eltelt és a felülvizsgálatra nem került sor, a lejárat napjával,
b) a nyomozás vagy az eljárás megszüntetése esetén, az erről szóló határozat kézbesítésének a napjával.
(3) Ha az ügyész vagy a bíróság az ideiglenes kényszergyógykezelést megszünteti, a beteget – megfelelő igazolással ellátva – azon a napon kell elbocsátani, amelyen a kényszerintézkedés megszüntetéséről szóló értesítőlap az IMEI-be megérkezik.
(4) Ha az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetésekor a terhelt előzetes letartóztatását rendelték el, szabadságvesztésre, elzárásra ítélték, haladéktalanul intézkedni kell a bv. intézetbe történő átszállítása iránt. Ha a beteg fekvőbeteg-gyógyintézeti ápolásra szorul, úgy az IMEI megfelelő osztályán kell gyógykezelését folytatni, vagy a Központi Kórház megfelelő osztályára kell átszállítani. Részletes kórrajz-kivonatát a büntetés-végrehajtási egészségügyi anyagához csatolni kell.
(5) A (2) és (3) bekezdés eseteiben sem bocsátható el az ideiglenesen kényszergyógykezelt és haladéktalanul intézkedni kell a bv. intézetbe történő átszállítása iránt, ha
a) más ügyben kiszabott szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést,
b) más ügyben elrendelt előzetes letartóztatást, kiadatási letartóztatást vagy ideiglenes kiadatási letartóztatást, az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban elrendelt átadási letartóztatást vagy ideiglenes átadási letartóztatást, vagy ideiglenes végrehajtási letartóztatást
kell töltenie.
(6) Ha az ideiglenesen kényszergyógykezeltnek az elbocsátást követően idegenrendészeti őrizetet vagy menekültügyi őrizetet kell töltenie, a fogva tartó intézet az elbocsátás esedékességének tudomására jutását követően haladéktalanul értesíti az illetékes idegenrendészeti hatóságot vagy menekültügyi hatóságot. Ha az idegenrendészeti hatóság vagy menekültügyi hatóság az értesítés alapján az elbocsátás időpontjában nem veszi át az ideiglenesen kényszergyógykezeltet, ez az elbocsátást nem akadályozhatja meg.
427. § (1) Az őrizet végrehajtására az e fejezetben foglalt eltérésekkel az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2) A büntetőeljárás során elrendelt őrizetet rendőrségi fogdán (e fejezetben a továbbiakban: fogda) kell végrehajtani.
(3) Az őrizetes büntetőeljárási jogait korlátozás nélkül gyakorolhatja. Meghatalmazás aláírása érdekében az ügyvéd belépését a fogda területére hivatali időn kívül is biztosítani kell.
(4) Az őrizet során a gyanúsított személyi szabadsága és egyéb alapvető jogai olyan mértékben korlátozhatók, amilyen mértékben az őrizetbe vétel célja és a fogda rendjének vagy biztonságának megőrzése érdekében feltétlenül szükséges.
(5) Az őrizetes a fogdában folytatott munkáltatásban vagy oktatásban nem vehet részt, a fogdában házasságot nem köthet, bejegyzett élettársi kapcsolatot nem létesíthet.
(6) Az őrizetessel szemben fegyelmi eljárás nem folytatható le.
(7) A fogvatartással kapcsolatos panaszt a fogvatartásért felelős bírálja el.
(8) A fogvatartásért
a) rendőrkapitányság fogdájában és a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitánysági (központi) fogdában a rendőrfőkapitány,
b) a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda fogdájában a Készenléti Rendőrség parancsnoka
felelős.
(9) E fejezet alkalmazásában büntetés-végrehajtási őr alatt a fogdaőrt kell érteni.
428. § (1) A fogda az őrizetbe vett személyt a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata szerint a fogvatartásért felelős által kiállított rendelvény alapján fogadja be.
(2) A fogda az őrizetbe vett személy befogadásáról
a) az őrizetbe vételt elrendelő bíróságot, ügyészt vagy nyomozó hatóságot,
b) katona esetén a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot
értesíti.
(3) A fogda az őrizetbe vétel Be. 126. § (3) bekezdése, 249. §-a, 281. § (6) bekezdése, 519. § (2) bekezdése, 555. § (4) bekezdése és 596. § (6) bekezdése szerinti határidejének lejártát – a Be. 126. § (5) bekezdése szerinti, az őrizetbe vétel elrendelését megelőző hatósági fogvatartás beszámításával – nap, óra és perc megjelöléssel tartja nyilván.
429. § (1) Az őrizetbe vételt elrendelő bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság vezetője (az őrizet végrehajtása tekintetében a továbbiakban: a rendelkezési jogkör gyakorlója) dönt az őrizetbe vett személy
a) fokozott őrzéséről,
b) elkülönítéséről az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól vagy őrizetbe vett személyektől,
c) levelezése, telefonálása és látogatása ellenőrzéséről,
d) levelezésének, telefonbeszélgetésének, a látogató fogadásának korlátozásáról vagy tiltásáról,
e) előállításáról, nyomozási cselekmény elvégzése érdekében a nyomozó hatóságok részére történő kiadásáról.
(2) A rendelkezési jogkör gyakorlójának tiltó rendelkezése hiányában az őrizetbe vett személy az általa megjelölt hozzátartozóval kapcsolatot tarthat. Az őrizetes a hozzátartozójával naponta egyszer tíz perc időtartamban telefonhívást kezdeményezhet. Az őrizetbe vett személyt hozzátartozója naponta, hivatali időben – a fogda parancsnokával előzetesen egyeztetett időpontban – meglátogathatja. Az őrizetbe vett személy a látogatás alkalmával csak egy látogatót fogadhat; a látogatási idő harminc perc.
(3) Az őrizetbe vett személy más személlyel – ide nem értve a védőt, államának konzuli tisztviselőjét – csak a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével tarthat kapcsolatot.
(4) A kapcsolattartás joga nem gyakorolható, ha az őrizetbe vett személlyel szemben eljárási cselekményt folytatnak. A kapcsolattartás pótlását, ha arra még hivatali időn belül sor kerülhet, engedélyezni kell.
(5) Ha a fogvatartásért felelős a rendelkezési jogkörbe tartozó döntés szükségességét észleli, erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.
430. § (1) Az őrizetbe vett személy letéti pénze terhére megvásárolhatja azokat a tárgyakat, amelyeket birtokában tarthat, valamint ruházatát kiegészítheti.
(2) Az őrizetbe vett személy letéti pénzéből történő vásárlásokat elsősorban hozzátartozója vagy védője útján kell biztosítani. Ennek hiányában a vásárlást az őrizetbe vett személy írásos kérelme alapján a fogvatartásért felelős megbízottja végzi a befogadás napján.
431. § (1) Az őrizetbe vett személyt – ha a bíróság az előzetes letartóztatását nem rendelte el – az őrizetbe vétel tartamának elteltével, vagy az őrizet megszüntetéséről hozott határozat fogdával való közlésének időpontjában haladéktalanul szabadítani kell.
(2) Ha a bíróság az őrizetbe vett személy előzetes letartóztatására vonatkozó indítványt elutasítja, az erről szóló végzés átadása után az őrizetbe vett személyt helyben szabadítani kell, de – kérelmére – az ülésről a fogdába visszaszállítható, ha a szabadulási igazolás kiadása és az elszámolás még aznap elvégezhető.
(3) Az őrizetbe vett személy szabadításáról – a (2) bekezdés szerinti eset kivételével – az őrizetbe vételt elrendelő, vagy az azt megszüntető bíróságot, ügyészt vagy nyomozó hatóságot kell értesíteni. Katona esetén a szabadításról értesíteni kell a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot is.
432. § (1) A rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtására a VII. Fejezetben foglaltakat a (2) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett
a) nem köteles munkát végezni, vagy tanulmányokat folytatni a végrehajtás ideje alatt,
b) hetente legalább három alkalommal húsz perc időtartamban távbeszélő használatra jogosult, ez ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elkövetőt tájékoztatni kell,
c) havonta legalább három alkalommal fogadhat látogatót,
d) heti nyolc óra kimaradásra mehet, a kimaradás tartama az elzárásba beszámít,
e) naponta legalább két óra szabad levegőn tartózkodásra jogosult.
433. § (1) A szabálysértési elzárás végrehajtására a VII. Fejezetben foglaltakat a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A szabálysértési elzárás végrehajtásának elévülését félbeszakítja, ha az elkövetővel szemben elzárást vesznek foganatba. Ennek a körülménynek a megszűnéséig az elévülés nyugszik.
(3) A szabálysértési elzárás nem hajtható végre, ha
a) az elkövető a szabálysértési elzárást kiszabó határozat jogerőre emelkedését követően egy évet meghaladó időt töltött szabadságvesztésben, elzárásban, javítóintézeti nevelésben vagy előzetes letartóztatásban,
b) a szabálysértési elzárás kiszabását kizáró körülmény következett be,
c) a Szabs. tv. 24. §-ában meghatározott elévülés bekövetkezett.
(4) E § alkalmazásában katona: az, a Szabs. tv. 28. § (1) bekezdésében meghatározott személy, akinek tényleges állományviszonya a vele szemben kiszabott elzárás végrehajtásának megkezdésekor és a végrehajtás alatt fennáll.
434. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a pártfogó felügyelői szolgálatot rendeletben jelölje ki.
(2) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a) a szabadságvesztés, az elzárás, és az előzetes letartóztatás végrehajtásának részletes szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel, a katonák vonatkozásában a honvédelemért felelős miniszterrel is egyetértésben,
b) a Pártfogó Felügyelői Szolgálat és a pártfogó felügyelők tevékenységének szabályait, a katonák pártfogó felügyeletének vonatkozásában a honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben,
c) az elkobzás végrehajtásának szabályait a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felügyeletét ellátó miniszterrel egyetértésben,
d) a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtására, valamint az IMEI feladataira vonatkozó szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
e) a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokra vonatkozó szabályokat,
f) a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapítására vonatkozó szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
g) a fogvatartottak fegyelmi felelősségének szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
h) a fogvatartottakkal kapcsolatos kártérítési eljárás szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
i) a fogvatartottak egészségügyi ellátásának szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
j) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgálat szabályait a büntetés-végrehajtási szervezetnél a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
k) a Börtönlelkészi Szolgálatra vonatkozó szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel és az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációjáért felelős miniszterrel egyetértésben,
l) a fogvatartottak birtokában lévő külföldi fizetőeszközzel kapcsolatos eljárásra vonatkozó szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben.
(3) Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a) a büntetés-végrehajtási intézetek kijelölésének szabályait,
b) az elzárás és a szabálysértési elzárás végrehajtását foganatosító intézetek kijelölésének szabályait a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter egyetértésével,
c) a pártfogó felügyelői tevékenységgel kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtásának szabályait a rendészetért felelős miniszter egyetértésével,
d) a szabálysértési elzárás végrehajtásának részletes szabályait a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter egyetértésével,
e) az elektronikus távfelügyeleti rendszer létesítésének, üzemeltetésének és alkalmazásának, továbbá az elektronikus távfelügyeleti eszközök felhasználásának szabályait az igazságügyért felelős miniszter egyetértésével.
(4) Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az őrizet és az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdában való végrehajtásának részletes szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben, a legfőbb ügyész véleményének kikérésével.
(5) Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy az igazságügyért felelős miniszter és az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben szabályozza a büntetés-végrehajtás során elrendelt elővezetés végrehajtásával, valamint az elítélt elfogása és megtalálása esetén meghatározott bíróság, ügyész vagy végrehajtásért felelős szerv elé állításával felmerült költség megtérítésének részletes szabályait.
(6) Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy a javítóintézetben alkalmazott rendészek kiegészítő képzésének és a vizsgájának részletes tartalmi feltételeit, a vizsgaszabályzatot, valamint a kiegészítő képzésnek és vizsgának megfelelő szakirányú képesítések és képzettségek jegyzékét a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszterrel és az oktatásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza.
(7) Felhatalmazást kap a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter, hogy a javítóintézetek rendtartását az igazságügyért felelős miniszterrel és a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletben állapítsa meg.
435. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – 2015. január 1-jén lép hatályba.
(2) A 92. §-t megelőző alcím, a 92–94. §, a 95. § (2)–(4) bekezdése, a 96. § (1) bekezdés h) pontja és a 437. § (2) bekezdése 2016. január 1-jén lép hatályba.
436. § (1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1978. évi IV. törvény) alkalmazásával kiszabott büntetések és alkalmazott intézkedések végrehajtása során a (2)–(9) bekezdésben foglalt eltérésekkel e törvény rendelkezései szerint kell végrehajtani.
(2) Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával kiszabott szabadságvesztésre ítélt a 2013. június 30. napján hatályban volt 1978. évi IV. törvény rendelkezései szerint bocsátható feltételes szabadságra.
(3) Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával a részben felfüggesztett szabadságvesztés mellett kiszabott foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kiutasítás, közügyektől eltiltás és kitiltás tartamának számítására a 296. §, a 298. § (1) és (4) bekezdése, a 299. § (1) bekezdése, a 301. § (1) bekezdése és a 304. § az irányadó.
(4) Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés esetén az enyhébb végrehajtási szabályok a 104. § (2) bekezdés c) pontja tekintetében akkor nem alkalmazhatók, ha az elítélt az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdése alapján vagy a bíróság határozata folytán nem bocsátható feltételes szabadságra.
(5) A bíróság által 2013. július 1-jét megelőzően elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtása során az 1978. évi IV. törvény 70. § (3) bekezdése alkalmazható.
(6) Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtásában való közreműködése során a rendőrség az 1978. évi IV. törvény 82. § (5) bekezdés a)–d) pontja tekintetében ellenőrzi a magatartási szabályok megtartását.
(7) A 2010. május 1-jétől 2013. június 30-ig hatályban volt 1978. évi IV. törvény alkalmazásával elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása során a kényszergyógykezelés tartamának eltelte napján – az 1978. évi IV. törvény 74. § (3) bekezdése alapján – a kényszergyógykezelés megszűnik és a beteget el kell bocsátani az intézetből.
(8) Ha a (7) bekezdés szerinti elbocsátáskor a beteg gyógykezelésének szükségessége továbbra is fennáll, az IMEI főigazgató főorvosa az elbocsátás esedékességének napjával történő elhelyezés érdekében az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint kellő időben kezdeményezi a bíróságnál a kötelező gyógykezelés elrendelése iránti eljárást. Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelező gyógykezelését, az IMEI főigazgató főorvos – az Országos Mentőszolgálat útján – intézkedik a beteg átszállítása iránt a kijelölt, az egészségügyről szóló törvény szerinti gyógykezelést végző pszichiátriai intézetbe.
(9) A 205., a 206., a 279., a 302–303., a 306. és a 316. §-t arra az elítéltre is alkalmazni kell, akit a 1978. évi IV. törvény alkalmazásával katonai büntetőeljárásban katonaként ítéltek el.
(10) A BFB az elítélt személyes meghallgatását követően nyolc napon belül – az országos parancsnok által kiadott módszertani útmutató alapján – dönt az elítélt rezsimbe helyezéséről és a bv. intézetben működő reintegrációs programokban történő részvételről. Az országos parancsnok által kiadott módszertani útmutató alapján lefolytatott kockázatelemzési vizsgálat lefolytatását követően a BFB záró kockázatelemzési jelentésben rögzíti az elítélt befogadásakor mért általános – visszaesési és fogvatartási – kockázatát, valamint meghatározza a kockázat csökkentéséhez szükséges egészségügyi, pszichológiai, biztonsági és reintegrációs feladatokat, amelyet a bv. intézetnek a reintegrációs tevékenysége során figyelembe kell vennie.
