Időállapot: közlönyállapot (2014.I.3.)

1/2014. (I. 3.) OGY határozat

a Nemzeti Fejlesztés 2030 - Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióról * 

Az Országgyűlés

Magyarország Alaptörvényébe foglalt, a fenntartható fejlődés, a jövő nemzedékek lehetőségeinek védelme és a nemzeti erőforrásainkkal való hosszú távú felelős gazdálkodás követelményeinek érvényesítése érdekében,

- tekintettel a hazai és globális kihívásokra, valamint a fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi és közös európai célkitűzésekre,

- tekintettel hazánk jövőképére, miszerint Magyarország 2030-ra Kelet-Közép Európa gazdasági és szellemi központjává válik, lakosságának biztonságos megélhetést biztosító, az erőforrások fenntartható használatára épülő versenyképes gazdasággal, gyarapodó népességgel, megerősödött közösségekkel, javuló életminőséggel és környezeti állapottal,

- számolva azzal, hogy a fejlesztés és a fenntarthatóság biztosítása valamennyi nemzeti erőforrás (az emberi, a társadalmi, a természeti és a gazdasági erőforrások) kiegyensúlyozott, egymással összhangban lévő megőrzését, fejlesztését igényli, ezért a fenntartható fejlődés követelményeinek érvényesítése valamennyi szakpolitikai terület számára feladatokat ad,

- figyelembe véve a széles körű társadalmi egyeztetés tapasztalatait,

a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés elfogadja a mellékletben foglalt, Nemzeti Fejlesztés 2030 - Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepciót (a továbbiakban: Koncepció).

2. Az Országgyűlés megerősíti, hogy

a) a Koncepcióban foglalt alapelveket és stratégiai célkitűzéseket a jogalkotásban és a szakpolitikai stratégia- és programalkotásban folyamatosan érvényre kell juttatni;

b) az Országgyűlés és a Kormány döntéseit lehetőség szerint a Koncepcióban javasolt intézkedésekre és teendőkre figyelemmel kell meghozni;

c) a Koncepció integrálja a hazai fejlesztési célokat és igényeket, meghatározza azok területi dimenzióit, ami a 2014-20-as európai uniós tervezési és költségvetési időszakra készülő tervdokumentumok (partnerségi megállapodás, operatív programok) megalapozását is szolgálja, valamint az ország társadalmi, gazdasági, valamint ágazati és területi fejlesztési szükségleteiből, illetve az EU 2020 Stratégiához és a Nemzeti Reform Programhoz vállalásaihoz illeszkedve hosszú távú jövőképet, fejlesztéspolitikai célokat és elveket határoz meg Magyarország számára.

3. Az Országgyűlés megerősíti, hogy a nemzeti fejlesztés- és területfejlesztési politika céljai és prioritásai teljesülésének érdekében a Koncepció egyrészt horizontális szempontokat fogalmaz meg, melyeket az átfogó gazdasági, környezeti és társadalmi szempontokban jelenít meg, amelyeket a fejlesztéspolitika, a programtervezés és a megvalósítás egészében érvényesíteni kell, másrészt alapelveket határoz meg a fejlesztéspolitika keretében igénybe vett források felhasználásával kapcsolatban, valamint a kedvezményezett térségekkel-települések besorolásával kapcsolatban:

a) horizontális szempontok:

aa) befogadás - társadalmi felzárkózás,

ab) esélyegyenlőség megteremtése nemzetiségi identitás erősítése,

ac) fenntartható fejlődés - fenntartható növekedés,

ad) értékmegőrzés és intelligens növekedés;

b) forrás felhasználási alapelvek:

ba) nemzeti fejlesztési célok és prioritások érvényesítése,

bb) a közpénz felhasználása közhasznot eredményezzen,

bc) partnerség és közösségi részvétel,

bd) foglalkoztatáshoz való hozzájárulás,

be) a természeti erőforrások mennyiségi és minőségi megőrzése, a környezet állapotának és értékeinek megőrzése, javítása,

bf) megtermelt értékek hasznosulása a helyi közösség javára, kedvezményezettség,

bg) a területfejlesztési szempontból kedvezményezett, ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségek és települések fejlesztésére rendelkezésre álló forrásokat meghatározott támogatási szabályok alapján indokolt felhasználni,

bh) a területfejlesztési szempontból kedvezményezett, ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségekből és településekről benyújtott pályázatokat a pályázatok értékelése során a felzárkóztatás elősegítése érdekében indokolt előnyben részesíteni;

c) a kedvezményezett térségek-települések besorolásának alapelvei:

ca) a rendszernek koherensnek kell lennie,

cb) csak olyan mutatók használata fogadható el, amelyek mérhetőek, ellenőrizhetőek, nyilvánosak, azaz minden érintett számára hozzáférhetőek és dinamikus összehasonlításra alkalmasak,

cc) a felhasznált mutatók száma korlátlanul nem bővíthető, és csak a települések és térségek fejlettségét ténylegesen megragadó, azaz a besorolását ténylegesen differenciáló mutatókat indokolt figyelembe venni,

cd) a komplex mutató kiszámításánál használt módszernek egyszerűnek, átláthatónak kell lennie, hogy a besorolást a települések, térségek képviselői könnyen ellenőrizhessék.

4. Az Országgyűlés a nemzeti jövőkép elérése érdekében a Koncepcióban foglalt négy hosszú távú, 2030-ig szóló átfogó fejlesztési célt jelöl ki. A négy cél a társadalom és gazdaság egészének szól, beleértve a társadalom és a gazdasági környezethez való viszonyulást és a környezeti szempontokat is. Az átfogó célok a gazdasági és társadalmi fordulatot célozzák meg, az alábbiak szerint:

a) értékteremtő, foglalkoztatást biztosító gazdasági fejlődés,

b) népesedési fordulat, egészséges és megújuló társadalom,

c) természeti erőforrásaink fenntartható használata, értékeink megőrzése és környezetünk védelme,

d) térségi potenciálokra alapozott, fenntartható térszerkezet.

5. Az átfogó célok megvalósulása érdekében az Országgyűlés megerősíti a Koncepció tizenhárom specifikus célkitűzését, köztük hét szakpolitikai jellegű célt és hat területi célt. A specifikus célok nemzeti jelentőségű ágazati és területi tématerületeket ölelnek fel. A célok a társadalom és a gazdaság egészének, valamint minden ágazatnak, térségi és helyi szereplőknek szólnak, továbbá kirajzolják azokat a fejlesztési súlypontokat is, amelyekre a középtávú - fókuszált - fejlesztési feladatok épülhetnek. A nemzeti fejlesztés- és területfejlesztési politika alakítása és a célok elérése során - a Koncepcióban megfogalmazott elvek figyelembevétele mellett - a specifikus célokat a lehetséges kitörési pontok és fordulatot igénylő területek alapján az Országgyűlés az alábbiak szerint határozza meg:

a) szakpolitikában érvényesítendő specifikus célok:

aa) versenyképes, innovatív gazdaság,

ab) gyógyító Magyarország, egészséges társadalom, egészség- és sportgazdaság,

ac) életképes vidék, egészséges élelmiszertermelés és ellátás, az élelmiszer-feldolgozóipar fejlesztése,

ad) kreatív tudástársadalom, piacképes készségek, K+F+I,

ae) értéktudatos és szolidáris öngondoskodó társadalom,

af) jó állam, szolgáltató állam és biztonság,

ag) stratégiai erőforrások megőrzése, fenntartható használata, környezetünk védelme,

b) területi specifikus célok:

ba) az ország makro-regionális szerepének erősítése,

bb) a többközpontú térszerkezetet biztosító városhálózat,

bc) vidéki térségek népességeltartó képességének növelése,

bd) kiemelkedő táji értékű térségek fejlesztése,

be) területi különbségek csökkentése, térségi felzárkóztatás és gazdaságösztönzés elősegítése,

bf) összekapcsolt terek: az elérhetőség és mobilitás biztosítása.

6. Az Országgyűlés megállapítja, hogy a fejlesztéspolitika elsődleges keretét az Európai Unió kohéziós és vidékfejlesztési politikája, illetve a 2014-2020-as programozási és fejlesztési időszakban rendelkezésre álló uniós fejlesztési források képezik. A Koncepció a nemzeti szükségletekből és sajátosságokból kiindulva középtávon (2014-2020 között) kijelöli azokat a stratégiai fókuszokat, amelyek az ország hosszú távú céljainak megvalósulását szolgálhatják. A nemzeti prioritások igazodnak az Európai Unió által megfogalmazott programozási keretekhez, melyeket érvényesíteni kell a hazai tervezés és végrehajtás során. Az egyes nemzeti prioritások alatt azonosított fejlesztési tématerületek az európai uniós források felhasználásának keretét képező 2014-2020-as fejlesztési programok tématerületeit is megalapozzák az alábbiak szerint:

a) patrióta gazdaság, kis- és középvállalati bázison, nagyvállalati partnerségben,

b) fordulat a teljes foglalkoztatottság és tudástársadalom felé,

c) útban az erőforrás- és energiahatékonyság, illetve az energiafüggetlenség felé,

d) népesedési és közösségi fordulat,

e) területi integráció, térségi és helyi fejlesztések a helyi gazdaság bázisán.

7. Az Országgyűlés megerősíti, hogy az ország 19 megyei önkormányzata és Budapest Főváros Önkormányzata, mint területi önkormányzat a Koncepcióban megfogalmazott célok, mint kötelező keretek következetes figyelembevétele mellett jelölték ki a fejlesztési terveikben, programjaikban saját céljaikat, illetve határozták meg prioritásaikat és intézkedéseiket.

8. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy kísérje figyelemmel a Koncepcióban meghatározott célok és prioritások megvalósulásának folyamatát és háromévente adjon tájékoztatást megvalósításáról és szükség esetén kezdeményezze felülvizsgálatát.

9. Ez a határozat a közzétételét követő napon lép hatályba.

10. Hatályát veszti

a) az Országgyűlés Fejlesztéspolitikai Koncepcióról szóló 96/2005. (XII. 25.) OGY határozat,

b) az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 97/2005. (XII. 25.) OGY határozat,

c) a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló 67/2007. (VI. 28.) OGY határozat.

Melléklet az 1/2014. (I. 3.) OGY határozathoz

NEMZETI FEJLESZTÉS 2030
Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció

Készült a területfejlesztési politika megújításáról, az új Országos Területfejlesztési és az új Országos Fejlesztési Koncepció kidolgozásáról szóló 1254/2012. (VII. 19.) Korm. határozat alapján

TERVEZÉSI KERETEK

A Koncepció funkciója
Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció (OFTK) az ország társadalmi, gazdasági, valamint ágazati és területi fejlesztési szükségleteiből kiindulva egy hosszú távú jövőképet, valamint fejlesztéspolitikai célokat és elveket határoz meg. Ezek alapján kijelöli a 2014-2020-as fejlesztési időszak nemzeti, szakpolitikai súlypontjait. Hosszú távú irányok, és a
2014-2020-as
fejlesztési priori-
tások megalapozása
A Koncepció időtávja
A Koncepció jövőképe és célrendszere 2030-ig szól. Emellett fejlesztési prioritásokat fogalmaz meg a 2014-2020-as programidőszak fejlesztéspolitikája számára is. Ez utóbbi az Európai Unió Európa 2020 Stratégiájához és a kapcsolódó, 2014-2020 közötti programfinanszírozási időszakhoz illeszkedik. Hosszú és középtávú üzenetek
Jogszabályi alapok, előzmények
Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció elkészítéséről a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény rendelkezik.
A Koncepció az egyes ágazatokat, szakpolitikákat irányító minisztériumok, illetve államtitkárságok, valamint a megyei önkormányzatok és Budapest által jelzett megyei, illetve fővárosi fejlesztési igényeket és elképzeléseket figyelembe véve, azokat összehangolva adja meg a fejlesztési célokat.
Az OFTK Magyarország új fejlesztés-politikai keretdokumentuma
Hazai fejlesztéspolitikai kapcsolódások
A Koncepció illeszkedik a kiemelt nemzeti stratégiai tervdokumentumokhoz,
fejlesztéspolitikai és területfejlesztési szempontból közös irányt határoz meg a szakpolitikák számára, és kapcsolódik a szakpolitikai stratégiai tervdokumentumokhoz és megalapozza a kiemelt nemzeti célkitűzések megvalósítását szolgáló - fejlesztéspolitikai célú - szakpolitikai programok tervezését és végrehajtását. A Koncepció a fejlesztéspolitikai eszközökön keresztül kapcsolódik a nemzeti költségvetésből finanszírozott fejlesztési célú programok megvalósításához.
Európai uniós kapcsolódások
A Koncepció egyik fő funkciója az EU 2020 Stratégiához és a 2014-2020 közötti uniós támogatáspolitika keretcéljait és keretszabályait az EU szintjén rögzítő Közös Stratégiai Kerethez illeszkedve, azokhoz hozzájárulva a hazai fejlesztés- és területfejlesztési politikai keretek, célok és prioritások kijelölése, a hazai fejlesztés- és területfejlesztési politika orientálása. A Koncepció fejlesztéspolitikai céljai és elvei képezik az Európai Bizottság és Magyarország között a 2014-2020 közötti uniós források felhasználására kötendő Partnerségi Megállapodás koncepcionális hátterét, megalapozza a 2014-2020 közötti uniós források felhasználásra irányuló hazai operatív programok tartalmát, továbbá orientálja a hazai fejlesztési célú források felhasználását is. Az OFTK megalapozza a Partnerségi Szerződést és az operatív programokat

1. ábra: Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció kapcsolódása az uniós programozáshoz

Az előző OTK és OFK hatásainak értékelése
A 2005-2009 közötti időszak területi folyamatainak elemzéséből megállapítható, hogy a területfejlesztési politika céljai nem elégséges mértékben érvényesültek, valamint a 2005-ös Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) öt 2020-ig szóló átfogó, és hét 2013-ig szóló országos területi céljai időarányosan nem teljesültek. Továbbá:
- az OTK nem minden elve és célja épült be az ÚMFT (2007 - 2013. évi uniós tervezési időszak) ágazati és regionális operatív programjaiba, azokat csak felületesen, mintegy iránymutatásként vették figyelembe,
- a térségi szintű fejlesztési koncepciók és programok elkészítésének a gyakorlatban kevésbé volt jelentősége,
- a térségek versenyképessége nem javult, a felzárkóztatás megtorpant, a területi kohézió mértéke nem volt kielégítő, a társadalmi különbségek nőttek, de a környezet állapota fokozatosan javult, a környezetterhelés pedig csökkent,
- az OTK csak kis hatással volt az ágazati tervezésre és a szakpolitikákra, mert az ágazatok és a területi tartalmak összességében csak részlegesen és hiányosan jutottak el az ágazati tervezés, stratégiák szintjére,
- az OTK-ban meghatározott sajátos térségtípusok és ezek céljai többnyire nem voltak tetten érhetők az ágazati szakpolitikákban, illetve gyakorlatilag nem épültek be a hazai fejlesztéspolitikába,
- a szubszidiaritás elvének érvényesülését gátolta, hogy nem sikerült teljes egészében megoldani az egyes területi szintek közötti feladatok és hatáskörök lehatárolását,
- a területfejlesztési politika csak részben tudta érvényesíteni a hatékonyság és a koncentráció elvét,
- a gyakorlatban kevésbé érvényesült a térségi, táji szemlélet elve, az egyes projektek gyakran nem a helyi igényekhez és adottságokhoz igazodtak,
- a területfejlesztési intézményrendszert átfedések, párhuzamosságok és alacsony hatékonyság jellemezte,
- a területi tervezési rendszer nem újult meg, a visszacsatolás és az átláthatóság nem érvényesült,
- kevés területi alapú koncentráció és az egyes térségekre szabott speciális beavatkozás valósult csak meg,
- hiányzott a területfejlesztési politika céljainak érvényesítéséhez szükséges kormányzati szándék,
- az OTK és az OFK viszonya tisztázatlan maradt.
Mindezekre figyelemmel, a korábbi időszakok tapasztalatait felhasználva, a nemzeti stratégiára épülő új dokumentum, az OFTK, valós irányvonalat jelöl ki az eredményes fejlesztéspolitika megvalósulása érdekében.
1. Kihívások és fejlődési esélyeinket meghatározó trendek
1.1 Magyarország helye a világban
A globális környezetben való megerősödésünk és a nemzetközi versenyben elérhető sikereink egyik kulcseleme adottságaink feltárása és az ezekre való tudatos építkezés. Magyarország földrajzi helyzete viharos történelmet, kedvező természeti adottságokat és sokszínű külső hatásokat, szerteágazó kapcsolatrendszert adott népünknek. Mindez fejlődésünkhöz is hozzájárult, hiszen az európai, sőt olykor globális nagytérségek, kultúrkörök közötti kaputérségként szellemi és kulturális értékeink, anyagi javaink a legszélesebb körből gazdagodtak. Mindez sajátos, egyedi kultúrát hozott létre, számos, a belső fejlődés eredményeként kialakult olyan tényezővel, mint például a megyék rendszere vagy a tanyás településrend. Összességében individualista, a saját hagyományaihoz ragaszkodó, de találékony, gyakran széthúzó, ám ugyanakkor befogadó is lett a magyar társadalom. Egy értékeire építeni tudó, de a modern világban is alkalmazkodni, megújulni és fejlődni akaró népnek pedig mindenkor van jövője. Földrajzi és kulturális adottságainkra építhetünk
Az európai kontinensen elfoglalt helyünk több szerepre is lehetőséget teremt. A világban a transzatlanti térséghez tartozunk, a transzatlanti térségben európaiak vagyunk, Európában pedig hol közép-, hol kelet-európaiak. A meghatározó nagy népcsoportok, kultúrák és vallási tömbök közötti kapocs szerepe hagyományosan kínálkozó, kihasználható lehetőségünk. Térségünkhöz, a széles értelemben vett Közép-Európához pedig a regionális sorskérdésekben gyökerező érdekközösség és szolidaritás által kötődünk. Az Európai Unió és a transzatlanti tér felé szerződéses kötelékek és az Unió működésében való aktív részvétel is erősítik gazdasági-politikai kapcsolatunkat. Európa szívében a találkozóhely szerep nagy lehetőségeket rejt
Természeti értékeink sok szempontból nem szembetűnőek, de összességükben kedvezőek. Leginkább a szélsőségek hiánya teszi Közép-Európát és benne a Kárpát-medencét az emberi életre és gazdálkodásra kiválóan alkalmassá. Jó minőségű termőföldjeink bőségesen képesek lennének a jelenleginél nagyobb lakosság biztonságos ellátására, sokszínű tradicionális agrárkultúránk pedig jól illeszthető a környezet érdekeit szem előtt tartó termelés rendszerébe is. Termál és felszín alatti vizeink olyan biztonságot nyújtó, hatalmas kincset jelentenek, amelyre nemcsak széleskörű és jövedelmező fürdőkultúra, de jelentékeny energiatermelés is alapozható. Jó természeti adottságokkal rendelkezünk
Bár legnagyobb gazdasági értékünk az alkotó ember kellene legyen, a hagyományosan kreatív, a találékonyságot előtérbe helyező értékrend a XX. század társadalmi traumái és torz fejlődése miatt a szorgalmat, teljesítményt és normakövetést egyre kevésbé megbecsülő irányba fordult. A külső erővel ránk mért társadalmi, ideológiai kényszer saját érdekeink és értékeink felismerését akadályozta legjobban. Sokszínű és változatos történelmünk azonban éppen azt bizonyítja, hogy van lehetőség identitásunkban, kultúránkban úgy megerősödni, hogy európai és globális környezetünknek is hasznos és segítő tagjai lehessünk. Kulturális sajátosságaink, gazdag szellemi, kulturális örökségünk, Legjelentősebb erőforrásunk a kreatív, alkotó ember
nyelvünk, zenénk, építészetünk pedig éppen a globalizálódó világban segítenek összetartozást és identitást adni és megőrizni, továbbá jelentős épített örökségünk nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, műemléki, értékalapú fejlesztése, bemutathatóvá tétele, a turizmusba való bekapcsolása jelentős gazdaságfejlesztő hatással bír.

1.1.1 Helyünk a világtérképen: ütközőterületből közép-európai találkozóhely

Kárpát-medencei helyzetünk és európai uniós tagságunk mellett a világban végigvonuló globális változások folyamataihoz igazodva kell kialakítanunk geopolitikai preferenciáinkat, közép- és hosszú távú fejlesztési elképzeléseinket. Az elmúlt évek globális átalakulásában a nemzetközi erőviszonyok az egyes országok, országcsoportok gazdasági teljesítménye szerint rendeződtek át. Korunk világpolitikai mozgásait legnagyobbrészt az ázsiai világrész Kína és India vezetésével lezajló gazdasági előretörése, az egyedüliként megmaradt szuperhatalom, az Egyesült Államok útkeresése, és a relatíve visszaszoruló, stagnáló, a továbblépés legjobb módjait kereső, integrálódó Európa válságkezelése alakítja. A világ a globalizációnak is köszönhetően a kétpólusú világrend felbomlását követően visszavonhatatlanul a többpólusúvá válás útjára lépett. Magyarország ebben a helyzetben, geopolitikai adottságait figyelembe véve alapvetően a következő stratégiai irányokat jelölheti ki magának: A globális
folyamatokat
figyelembe kell
venni a magyar
fejlesztési stratégia
kialakításakor
- A Nyugattal és a közép-európai országokkal való kapcsolattartás megerősítése, kulcsterületei: Geopolitikai
irányainkat az új
Észak-atlanti térség és az EU, annak növekedési térségei Visegrádi-térség országcsoportja Kárpát-medencei szomszédaink hatalmi és gazdasági rend és trendek alakítják
Céljai: a meglévő kapcsolatok erősítése mellett, a fejlett piacokon sikereket arató nyugat-európai exportorientált vállalatok beszállítói láncaiba való bekapcsolódással a magyar tőke- és kapacitáshiány oldása, a közép-európai gazdasági centrumtérség megerősítése, a Kárpát-medencei regionális piac lehetőségeinek kiaknázása, szolgáltatásexport, új piaci rések, feltörekvő piaci szegmensek kutatása, a technológiai és tudás-intenzív kkv-k exportja.
- Európán belül az unión kívüli országok felé nyitás, kulcsterületei:
Balkán Oroszország és Ukrajna Egyéb FÁK államok
Céljai: a külkereskedelmi kapcsolatok szélesítése, az ágazati kooperációk elmélyítése, a modernizációs programokba való bekapcsolódás; a gazdasági növekedési potenciál magyar vállalatok általi kihasználása.
- Európán kívüli térségek: a feltörekvő gazdaságokkal - ázsiai, közel-keleti, dél-amerikai térségekkel - kialakított kapcsolatok elmélyítése, kulcsterületei:

Kína, India
Dél-Korea, Indonézia Közép-Ázsia, Mongólia Közel-Kelet és Afrika Dél-Amerika: Brazília, Chile, Argentína
Céljai: a magyar külkereskedelem és az ország nemzetközi pénzügyi pozícióinak arányosabbá válása; a feltörekvő országok az EU felé történő expanziójának csatornázása, befektetés és beruházás-vonzás.
Geopolitikai jövőképünk kulcseleme Magyarország találkozóhelyi szerepkörének megerősítése: földrajzi adottságainkból adódóan Európa részeként, különféle kultúrák határán fekvő ütközőterületből egy világgazdasági szinten értelmezhető, európai léptékben jelentősnek tartott közép-európai gazdasági, kereskedelmi, közlekedési és innovációs hálózati központtá válás elősegítése. Magyarország jövője a hálózatoso-
dásban való részvétel és a találkozóhellyé
válás
Magyarország fő stratégiai céljai:
- Magyarország Közép-Európa egyik legversenyképesebb országává válik a kitörési pontjainak számító területeken 2030-ig.
- Megkerülhetetlen a közép-európai üzleti kaputérség megteremtése a szolgáltatások, a logisztika, és az innováció területein:
- Nyugat-Európa innovációs zónájának keleti kapuja,
-
az ázsiai gazdasági erőtér nyugati kapuja,
-
a közép-európai észak-déli szerveződésű gazdasági és növekedési tengely központja,
- az Európai Unió Duna Régió Stratégiájában fontos és nélkülözhetetlen szerep betöltésére alkalmas központi helyzet.
- A magyar külgazdaság földrajzi diverzifikációjának kiszélesítése az EU-n kívüli gazdasági kapcsolatok gyarapításával.
A dinamikus és tartós hazai gazdasági növekedés érdekében elsőrendű feladat a külkereskedelmi és nemzetközi pénzügyi kapcsolatok arányosabbá tétele a meglevő és új gazdasági relációk viszonylatában. Szükséges a globalizációs folyamatok, a még csak kibontakozóban lévő, de már látható új trendek figyelemmel kísérése, illetve a hozzájuk történő gyors igazodás, hazánk adottságaival és gazdasági célkitűzéseivel összhangban. Ebben a folyamatban Magyarország számára a gazdasági növekedés alapfeltétele különösen az innováció, a tudás és a magas hozzáadott értéket tartalmazó termékeket és szolgáltatásokat előállító gazdaság dinamikus fejlesztése, a meglévő természeti és kulturális örökség - nemzetközi gyakorlatnak megfelelő - erőforrásként használata, mindezek alapjainak lefektetése, a piac és az állam által befolyásolt folyamatok magas szintű menedzselése. Tudás és innováció nélkül reménytelen a kiemelkedés
A világgazdaság átrendeződése, a globális együttműködések kiteljesedése, a világgazdasági központok átrendeződését és a globális szinten zajló városverseny fokozódását hordozzák. A régiók és a városok, mint helyszínek is versengenek és együttműködnek egymással. Azok a leginkább versenyképesek, amelyek területi adottságaik felhasználásával és funkcionális hálózatok kialakításával képesek alkalmazkodni a globalizáció kihívásaihoz. A magyar stratégiaalkotóknak és politikai döntéshozóknak kiemelt feladata, hogy Magyarország megtalálja az utat a globális, regionális és egyéb térségi központi városok hálózata felé. A helyi adottságok szerepe, azoknak a helyi szükségletek kielégítését követően a globális gazdaságban történő innovatív hasznosítása kiemelkedő ezen a téren. Együttműködések, összefogások kialakításával hazánk legversenyképesebb településeinek súlyponti pozícióban kell a különböző nagytérségi városhálózatokba integrálódniuk. Ki kell
használnunk a globális városverseny fokozódását
A globalizáció kitágította az elérhetőség fogalmát. A globális elérhetőség immár magában foglalja a minőségi infrastruktúrát (közlekedés és IKT), az alapvető nyersanyagokhoz, ivóvízhez, információhoz hozzájutást, a létező kapcsolatok gyakoriságát és intenzitását, továbbá a hálózatépítést is. A globális értelemben vett elérhetőség feltétele a köz- és a magánszféra együttműködésével megvalósuló, jól összehangolt helyi, regionális és nemzeti fejlesztési politika. Új értelemben vett elérhetőség
A magyar geopolitikának eközben figyelemmel kell kísérnie a világban jelenlevő globális vállalatcsoportok térségünkre vonatkozó stratégiai elképzeléseit, el kell végeznie a hazai célkitűzésekhez igazodó kapcsolódási pontjainknak feltárását. Ezek a globális szinten működő komplex vállalatóriások a helyi- és a világgazdaság egyre fajsúlyosabb szereplőivé válnak nem csak tőke- és beruházás koncentráló hatásuk miatt, de a tevékenységükhöz kötődő túlnyomórészt korszerű (szak)tudáskoncentráció miatt is. A globális vállalatcsoportokkal való
együttműködés megkerülhetetlen

2. ábra: Az egyes országok összes GDP-je és annak egy lakosra jutó értéke 2011-ben

1.1.2 Magyarország Európában

Az európai integráció az elmúlt években fokozatosan erősödött. Ez két dimenzióban is jellemző volt: egyrészt az integráció mélyült, az európai közös gondolkodás egyre több területen határozta meg a tagállamok fejlődését; másrészt a közös politikákhoz folyamatosan az országok egyre szélesebb köre csatlakozott. Így az Európai Unió legnagyobb bővítési hulláma zajlott le 2004-ben, ami 2007-ben és 2013-ban tovább folytatódott. Az addig tizenöt országból álló EU tagjainak száma jelentős mértékben megnőtt, így a közösségi politikáknak újabb és újabb területi kihívásokkal kellett és kell a jövőben szembenéznie. Erősödő európai integráció
Magyarországon - a többi új tagállamhoz hasonlóan - azok a változások, amelyek az EU alapító tagállamaiban ötven év alatt zajlottak le, sokkal rövidebb idő alatt mentek végbe. Mindemellett a volt szocialista országokban az európai integráció különösen nagy változást hozott, hiszen rövid idő alatt a zárt tervutasításos rendszerből alakultak át nyílt piacgazdasággá, - a nemegyszer korábban is meglévő kulturális különbségekkel együtt - ami alapvetően változtatta meg a gazdasági és társadalmi körülményeket. Magyarország - Európába és ezen belül a szűkebb környezetébe való - integrálódásának elősegítése, egy versenyképes és fenntartható együttműködési szerkezet felé való elmozdulása rövid és hosszú távon egyaránt a hazai társadalmi és gazdasági jólét és előrehaladás alapvető feltételeit jelentik. Az Európai Unió bővítése nagyobb teret nyitott a versenyképes termelők és kereskedők számára, a munkaerő, a termékek és a szolgáltatások terén átjárhatóvá váltak a határok, jórészt közös jogi keretek között működnek a tagállamok. Ezek a tényezők nagyban befolyásolják az egyes hazai gazdasági szereplők, illetve az egyes térségek, városok lehetőségeit is, mind belföldi, mind pedig európai összefüggésben. A globális kihívások megválaszolásában is nagy segítséget nyújt az európai integráció, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a szubszidiaritás elvét sem: amit nemzeti szinten hatékonyabban tudunk megoldani, azt nemzeti hatáskörben kell minél hamarabb megtenni. Az új tag-államokban sokkal nagyobb ütemben zajlik az integráció

1.1.3 A közép-európai együttműködés katalizálása

Hazánk elsődleges feladata a jobb geopolitikai helyzet kivívása érdekében az, hogy minél szorosabb együttműködésre törekedjen a szomszédos országokkal és minél jelentősebb szerepet töltsön be a kelet-közép-európai régióban. Ezen törekvés kulcsfontosságú, hiszen egy szoros érdekegyezésre épülő Kelet-Közép-Európa lényegesen kedvezőbb pozíciót tud elfoglalni a geopolitikai palettán, mint a hasonló gondokkal küzdő, de magukra hagyatott kis országok. A közép-európai integráció katalizálása a magyar geopolitika azon szelete, amelyre hazánk komoly befolyással lehet. Erre jó példa, a Romániával és Bulgáriával kibővített Visegrádi Együttműködés, amely releváns előrelépést jelent a kelet-közép-európai integráció felé. Szorosabb együttműködés szükséges a környező országokkal
A Nyugat-Balkán térsége az EU bővítési politikájának egyik fontos iránya. Elsősorban az európai integráció kínál lehetőséget arra, hogy a régió országai kitörjenek a délszláv háborút követő stagnálásból. Hazánk Balkán-politikájának egyik központi kérdése a balkáni országok által igénybe vehető uniós források (különösen az előcsatlakozási eszközök, IPA) aktív és hatékony felhasználásának elősegítése, többek közt az EU-csatlakozás, az uniós pénzfelhasználás, az intézményfejlesztés, illetve a demokratikus átmenet terén szerzett tapasztalataink átadásával. Tapasztalatok átadása a nyugat-
balkáni országoknak
A Nyugat-Balkán dinamikus piaca, fejlődési potenciálja, energia és nyersanyag forrásai, élelmiszer és más hagyományos áruigénye, a még megmaradt privatizációs lehetőségek, a szükséges infrastrukturális fejlesztések, illetve a nemzetközi finanszírozású projektekben való részvételi lehetőségek számos kedvező kapcsolódási pontot kínálnak fel a magyar gazdaság szereplőinek is, amelyek közül többen a térség ismerete, a kulturális hasonlóságok kapcsán még helyzeti előnnyel rendelkeznek egyéb, elsősorban nyugat-európai versenytársainkkal szemben. Alapvető érdekünk, hogy a balkáni térség felzárkóztatásában a magyar (kül)gazdaság minél kedvezőbb arányban tudja kivenni a részét. Kiemelt feladat a magyar (kül)gazdaság számára a balkáni felzárkóztatáshoz való kapcsolódás
Az EU makro-regionális stratégiái, mint amilyen a Duna Régió Stratégia, illetve az annak eredetileg mintát szolgáltató Balti-tengeri Stratégia, a térség országai és civil szférája által kezdeményezett projektek útján erősítik a nagytérség területi, gazdasági és társadalmi kohézióját. Hazánk gazdaságilag, biztonságpolitikailag és a külhoni magyarság szempontjából is a Duna-völgy olyan „zöld” szemléletű, a meglévő táji és természeti, valamint épített örökség értékeket megőrző, erőforrásként használó fejlesztésében érdekelt, amely a környezetvédelmi szempontok maradéktalan érvényesítése mellett valósítja meg a Duna Régió Stratégia közlekedéspolitikai és gazdaságfejlesztési céljait. Jelentős szerepvállalás szükséges az EU makro-regionális stratégiáiban

1.1.4 Együttműködés a Kárpát-medencében

A különböző térségek növekvő kölcsönös függése miatt egyre nagyobb az igény a szorosabb kapcsolatok iránt közvetlen környezetünkben is. A Kárpát-medence országait közös múltjuk mellett szorosan összeköti hasonló gazdasági fejlettségük, életszínvonaluk, a valamennyiükre jellemző külső gazdasági hatásoknak való erős kitettség, és közösek az elmúlt évtizedben gyorsan növekvő társadalmi feszültségek, valamint az egységes természeti környezettel összefüggő problémák is. Ennek ellenére a Kárpát-medencei gazdaság nem tekinthető egységesnek, az egyes országok közötti kereskedelem bővítésében még jelentős tartalékok vannak, a hasonló adottságok pedig inkább egymás konkurensévé teszik őket a globális versenyben, amit csak tudatos, tervezett együttműködéssel lehet feloldani. A Kárpát-medence országainak szorosan együtt kell működniük számos, elsősorban gazdasági és logisztikai-kereskedelmi területen, jobban ki kell használniuk közös értékeiket, adottságaikat és közös történelmüket, ezáltal növelve a térség fenntartható versenyképességét. Az együttműködést nehezítő, helyi vagy regionális szintű akadályok lebontása segíti a határ menti régiók emberi, kulturális, gazdasági és természeti erőforrásainak jobb kihasználását is, csökkentve e térségek periférikus jellegét és társadalmi kirekesztettségét. A fenyegető A közös adottságokra
épülő összehangolt
fejlesztéspolitikára van szükség a
térségben
globális kihívások, mint az éghajlatváltozás, egyéb környezeti válságok, a demográfiai változások, a migráció, illetve az energiaellátás kérdései is összehangolt cselekvéseket kívánnak meg. A kárpát-medencei együttműködés szükségszerűsége a jelentős nemzetbiztonsági kockázatot jelentő külső, uniós határok védelme és ellenőrzése terén is jelentkezik, amely a Nyugat-Balkán EU-s integrációja után is aktuális marad, tekintettel a Balkánon, majd Közép-Európán áthaladó kábítószer-, fegyver- és embercsempészetre. E téren jelentős terhelés hárul délkeleti határainkra, és emiatt Magyarország ennek a nemzetbiztonsági térségnek kiemelt szereplője. Déli és keleti szomszédjaink európai integrációjának elmélyülése különösen fontos Magyarország számára, hiszen a halványuló határokon átnyúló területfejlesztés lehetőségein túl a magyar kisebbségek jelenléte külön erőforrást jelenthet tágabb régiónk kohéziójának megteremtéséhez.
A Kárpát-medencében alakuló együttműködésben a közös, interetnikus érdekeken alapuló, szinergikus kapcsolatkeresés elsődlegessége mellett Magyarországnak különleges lehetősége, egyben feladata van, hiszen a magyarság nyelvével és a teljes térségen átívelő kapcsolatrendszerével a leghatékonyabb összekötő kapocs lehet a térségben. A határainkon túl élő magyarok jelentik azt a mindeddig kevéssé kihasznált erőforrást, akiken keresztül a magyar gazdaság a legnagyobb eredménnyel hozzá tud járulni ezen együttműködéshez. Az elmúlt közel száz év során sohasem voltak a Kárpát-medencei és közép-európai kooperáció feltételei annyira kedvezőek, mint napjainkban. Ennek érdekében törekedni kell a szomszédos országokkal való partneri viszony kölcsönös előnyök elvén alapuló elmélyítésére és a közösen támogatható fejlesztési programok megvalósítására. Kedvezőek a Kárpát-medencei kooperáció külső feltételei
Közép- és hosszú távú cél, hogy a Kárpát-medencei gazdasági tér főbb jellemzői között az alábbiak is realizálódjanak:
- a térség országai magas szinten integrálódnak a nyugat-európai országok gazdasági erőterébe;
- a régión belüli vertikális integráció növelésével, a térségi termékekkel részben kiválthatóvá válik a távoli piacokról származó import;
- a helyi és a globális gazdasági szereplők kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésével a térség országaira jellemző duális gazdasági szerkezet egyre inkább kiegyensúlyozódik;
- a Kárpát-medencei térségben az integrációt segítő összehangolt infrastrukturális és munkaerő-piaci feltételek jönnek létre;
- növekszik a hazai vállalkozások szomszédos országokba irányuló kivitele;
- a magyar gazdaság növeli a szomszédos országokban befektetett működő tőke mennyiségét;
- a magyar gazdaság növekedésének jelentősebb hányada származik a bruttó nemzeti termék növekményéből;
- a hazai kis- és középvállalkozások a Kárpát-medencei léptékű erőforrás- és piaci tervezésen keresztül hatékonyan hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez és a növekvő exporthoz;
- a magyar gazdaság pozícióinak szomszédos országokban való megerősödése által javulhat a határokon túli magyar gazdasági szereplők helyzete.
A Kárpát-medencei gazdasági tér segítheti az ország
gazdaságának előrelépését
A határon átnyúló együttműködések különböző, a nemzetiségtől független formái (határmenti megyék, Euro-régiók, Európai Területi Társulások) hozzájárulhatnak a határon átnyúló várostengelyek, a településközi és végső soron a Kárpát-medencei kapcsolatok megerősítéséhez, szorosabbra fűzéséhez, a Kárpát-medencei gazdasági tér megteremtéséhez, a határmenti elmaradott térségek fejlesztéséhez, az épített örökség és természeti értékek megőrzéséhez, továbbá az összehangolt környezetvédelmi, turisztikai, kulturális és közegészségügyi, valamint egészségügyi ellátás-szervezési programok megalapozásához. A határmenti együttműködések kulcsszerepet kapnak a kapcsolat-építésben
1.2 Gazdasági erőforrásaink, gazdasági kihívások és trendek

1.2.1 Globális kihívások: átalakuló gazdasági erőegyensúly, adósságválság, új kapcsolatrendszerek

Az elmúlt évek világgazdasági folyamatai erőteljesen éreztetik hatásukat az európai gazdaságban. A gazdasági növekedés fenntartása egyre nagyobb erőfeszítéseket követel az európai kormányzatoktól, amelyhez magas államadósság, a nemzetgazdaságok finanszírozási nehézségei, a pénzpiacok erős befolyása párosul. A világgazdasági súlypontok áthelyeződésével az EU) gazdasága egyre nagyobb versenynek van kitéve a feltörekvő gazdaságok részéről, és nagy belső feszültséget okoz a jelentős munkanélküliség. A gazdasági válság a fejlett országok fogyasztását ugyan visszavetette több téren is, de a feltörekvő országokban is terjedő fogyasztói szemlélet minden eddiginél nagyobb és sok szempontból egyre kevésbé kielégíthető keresletet indukál. Az elkövetkező években, évtizedekben Európának számosgazdasági kihívással kell szembenéznie. Ezek közé tartozik az államadósságok kontroll alatt tartása, a foglalkoztatás növelése, a megfelelő jövedelmek biztosítása, a növekedést a fenntarthatóság követelményeivel összhangban biztosító gazdasági versenyképesség megőrzése, illetve a várható energiaválság kezelése. Átrendeződő világgazdaság, erősödő verseny
A 2008-ban elindult gazdasági válság következményeként 2011 második felében az Európai Unió egyes tagországaiban kiteljesedtek az adósságválság jegyei, amelynek hatására 2012-ben a külpiaci konjunktúra újra lejtőre került, ami a pénzpiacok teljesítményében is jelentősen meglátszott. Az adósságválságtól leginkább az euró övezet periférikus tagjai szenvednek (Görögország, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Írország), de közvetve az egész eurózónára, illetve az EU országokra is jelentős hatást gyakorol. Az adósságproblémák növekvő piaci volatilitást és a finanszírozási költségek emelkedését eredményezik, ami az európai bankrendszer gyengélkedésével, a fiskális kiigazító intézkedések szükségességével, illetve annak gazdasági, politikai, társadalmi dimenzióival (korlátaival) párosul. Az adósságválság jelentős hatást gyakorol az eurózónára
Magyarország nyitott gazdasága és örökölt magas államadóssága következtében rendkívüli mértékben kitett a világgazdasági folyamatoknak, a pénzpiaci mozgásoknak, valamint azoknak a gazdaságoknak, amelyekhez a legerősebb gazdasági kapcsolatok fűzik. Az országban a foglalkoztatás kritikusan alacsony, a jövedelmek messze elmaradnak az európai színvonaltól, valamint a növekvő infláció következtében vásárlóértékük is folyamatosan csökkent. A gazdaság szétszakadt a globális gazdaságba ágyazódó globális vállalati szférára és az azokra felfűződő vagy a helyi gazdaságban tevékenykedő helyi vállalkozásokra. Az ország termelő gazdasága döntően alapanyag-termelő vagy beszállító jellegű, alacsony hozzáadott értékű tevékenységek jellemzik, a helyi gazdaság gyenge. Több olyan erőforrásunk is van azonban, amely átgondolt fejlesztéssel gazdasági fejlődésünket megalapozhatja: az ország kedvező geostratégiai fekvése, az innovációs potenciál, az agrár- és élelmiszergazdasági potenciál, a szabad munkaerő, a képzett munkaerőt biztosítani képes szakképzési rendszer és felsőoktatás. Gazdasági fejlődésünk kulcsa az a gazdaságstratégiai paradigmaváltás, amely a magas hozzáadott értéket adó ágazatokra és tevékenységekre, a versenyképes ágazatokra, az ezeket megalapozó szakképzésre és felsőoktatásra, a belső piacot biztosító helyi gazdaságra, a termelékenység és a foglalkoztatás növelésére, valamint a megtermelt érték nemzetgazdaságban tartására, a vállalkozói és fogyasztói tudatosságra épül.
A szakképzés és felsőoktatás átalakítása már elindult annak érdekében, hogy a kibocsátott munkaerő szerkezete és minősége megfeleljen a gazdaság és társadalom elvárásainak, szükségleteinek és biztosítsa az
Gazdaságstratégiai paradigmaváltás szükséges
uniós átlaghoz közelítő foglalkoztatási szintet. Kiemelten fontos a természettudományos, műszaki, magasan kvalifikált, tudományos fokozattal rendelkező szakemberek számának növelése, annak érdekében, hogy a jövőbeni fejlődésünket meghatározó innovációk humán bázisa biztosítható legyen.
Magyarország rendelkezik olyan gazdasági erőforrásokkal, amelyek révén a globális gazdasági versenyben hosszú távon helytállhat, és a jelenlegi pozícióit jelentősen javíthatja. Átgondolt, fókuszált gazdaságfejlesztéssel megerősíthetők azok az ágazatok, gazdasági tevékenység- és termékkörök, amelyekkel Magyarország jelen tud lenni a reálisan elérhető globális résekben. Kiemelten fontos az országban, az ország erőforrásainak felhasználásával megtermelt értékeknek, illetve a belőlük keletkező haszonnak a helyben tartása, az ország javára fordítása.
Gazdasági erőforrásaink, értékeink:
- Geostratégiai fekvésünk alapján több szegmensben gazdasági csomópont (HUB) lehetünk.
- Jelentős munkaerő potenciállal rendelkezünk a fizikai és a szellemi szakmákban is.
- Céltudatos tehetségtámogató és -fejlesztő programjainkkal elősegítjük a tehetségek kibontakozását.
- Természeti erőforrásainkra alapozott agrár- és élelmiszergazdasági potenciálunk önellátást és exportot is lehetővé tesz, minőségi élelmiszertermeléssel.
- Jelentős ivóvíz, gyógy- és termálvíz, valamint nyersanyag vagyonnal rendelkezünk.
- Számos, jelenleg importból fedezett termék esetében ipari, feldolgozóipari hagyományunkra és innovációra alapozva a hazai gyártás növelhető pl. járműipar, gépgyártás, könnyűipar.
- Iparunk, feldolgozóiparunk és az agrárszektor fejlesztéséhez potenciálisan biztosítható a mérnök- és szakképzési háttér.
- Külföldön munkát vállaló kutatóink, orvosaink, mérnökeink, szakmunkásaink visszatérésével a termelékenységünk jelentősen fokozható.
- Egyetemeink, kutatóintézeteink innovációs kapacitására magas hozzáadott értéket adó feldolgozóipar, valamint a K+F szektor fejlesztése alapozható.
- Világpiacon is helytálló hungarikum termékeink vannak.
- A helyi energiatermelés, ellátás megerősítésével csökkenteni tudjuk energiafüggőségünket.
- Gazdasági tevékenységre alkalmas, jelenleg nem hasznosított iparterületekkel, telepekkel, üzemekkel rendelkezünk, ipari parkjaink jelentős szabad kapacitással bírnak
- A közép-európai térségben gazdaság-földrajzilag kedvező adottságú közlekedési adottsággal rendelkezünk
- Kulturális örökségeinkben rejlő erőforrásaink kiaknázásával, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő műemléki érték alapú hasznosítás megvalósításával a turizmus fellendíthető
- Határaink mentén magas a helyi és regionális együttműködések társadalmi, településhálózati, és gazdaságfejlesztési potenciálja.

1.2.2 A gazdaságunk nemzetközi kitettsége

Magyarország gazdasága rendkívül nyitottnak számít, a hazánk által lebonyolított termék- és szolgáltatásexport GDP-hez viszonyított aránya 2011-ben 91,3% volt, ami az egyik legmagasabb Európában. A behozatal esetében hazánk szintén magas, 84,6%-os GDP-hez viszonyított aránnyal rendelkezett. Magyarország tehát az export-orientáció mellett Európa egyik leginkább importfüggő országa is, amelynek egyik oka, hogy az exporttermelésünknek rendkívül magas az importrátája. Ide kapcsolódik hazánk magas nyersanyagigénye, illetve az, hogy az ellátási láncban kevés a versenyképes, magas termelékenységű magyar vállalkozás. Nemzetközileg kitett, export- és importorientált gazdaság épült ki
Külkereskedelmünk mind földrajzilag, mind az ágazati szerkezet, mind az exportáló vállalatok mérete szerint meglehetősen koncentrált, ami komoly kockázatot jelent. Kivitelünk több mint háromnegyede az Európai Unióba irányul, elsősorban Németországba, Romániába, Szlovákiába, Ausztriába és Olaszországba. Importunk pedig több mint kétharmad részben az Unióból származik. Export és import oldalon egyaránt Németország a legnagyobb kereskedelmi partnerünk, mely a teljes kivitelünk és a behozatalunk negyedét adja. A termékek és szolgáltatások együttes külkereskedelmében mind a kivitelnek, mind pedig a behozatalnak a legnagyobb részét két kategória, a gépek és szállítóeszközök csoportja valamint a feldolgozott termékek teszik ki. A magyar gazdaság nemzetközi kitettségét tehát a nemzetközi kereskedelemre utaltság, az export-függőség jellemzi, így a hazai gazdasági fejlődést erősen befolyásolja, hogy mi történik exportpiacainkon. Az ottani gazdasági lassulás kihat a hazai fejlődésre. A külgazdasági kapcsolatokra utaltság felértékeli a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének jelentőségét és ezzel párhuzamosan, a kitettség oldása érdekében a helyi gazdaság erősödését. A külkereskedelmi termékforgalom 2012. január-októberben kedvező irányban változott, a kivitel volumene 2,4%-kal, míg a behozatalé csak 1%-kal nőtt és például a Kínába irányuló kivitelünk forintértéke 20,5%-kal emelkedett, miközben a kínai importunk gyakorlatilag nem változott. Külkereskedelmünk erősen egyoldalú koncentráltságot mutat

3. ábra: Külkereskedelmi egyenleg változása 2001-2011 között folyó áron, termékfőcsoportokra mérve
(milliárd forint) (Forrás: KSH)

Magyarország nemzetközi kitettségét tovább növeli, hogy korábban az ország az államadósság finanszírozásához jelentős külső hiteleket vett fel. A külföldiek által birtokolt államadósság aránya hazánkban kiemelkedően magas. Az ország sebezhetőségét még inkább fokozza, hogy a teljes - a háztartásokat, a vállalatokat és a bankokat is figyelembe vevő - külső adósság szintje szintén kimagasló. Ebben szerepe van az utóbbi szűk évtizedben felfutó deviza alapú hitelezésnek és az államadósság külső forrásból történő finanszírozásának is. A külfölddel szembeni eladósodottságunkat jelzi, hogy az ország bruttó külső adósságállománya 2011-ben a GDP 101,7%-át jelentette. Rendkívüli mértékű a külső eladósodottságunk
Magyarország külső egyensúlyának helyreállítása terén azonban kedvező folyamat mutatkozott az utóbbi 2-3 évben. A 2010-ben pozitívba fordult folyó fizetési mérleg egyenlege 2012-ben a GDP arányában 1,6%-ot tette ki (az előzetes adatok alapján). 2011-ben a mérlegelem egyenlege némileg romlott, a GDP 0,9%-a volt, amely 1,6 százalékponttal alacsonyabb az előző évi GDP arányos adatánál. 2009 második negyedéve óta minden negyedévben a reálgazdasági többlet meghaladta a jövedelmek hiányát. Ennek hátterében a globális gazdasági válság következtében csökkenő importigény állhatott, emellett pedig az exportvolumen dinamikus növekedése is látható volt. 2010-ben a tőkemérleg többlete is jelentősen emelkedett, 2011-ben a GDP 2,4%-át tette ki a szufficit mértéke, így hazánk külfölddel szembeni nettó finanszírozási képessége is javult. Javuló
külkereskedelmi mérleg, fordulat a külső egyensúly helyreállításában

1.2.3 Duális gazdaságunk felértékeli a hazai kis- és középvállalkozásokat

Magyarországon a rendszerváltás utáni folyamatok egyik negatívuma a duális gazdaság - a globális piacon versenyző nagyvállalatok és a hazai kis- és középvállalkozások kettősségének - kialakulása volt, amely a foglalkoztatásra és a versenyképességre, így összességében a növekedésre is fékező hatást gyakorolt. A 2008-as gazdasági világválság miatt a foglalkoztatás és a versenyképesség nem tudott javulni, a külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok is megérezték hatását, és a válság tovább fokozta a kkv-k sérülékenységét is. A kedvezőtlen folyamatok ellenére továbbra is a hazai kis- és középvállalkozások biztosítják a foglalkoztatás legnagyobb részét. A hazai KKV-k foglalkoztatási potenciálja jelentős
A külföldi vállalkozások súlya a nemzetközi arányokat tekintve is kiemelkedő, a külföldi tulajdonosoknak egyre nagyobb és a rendszerváltás óta jelentősen emelkedő részesedése van a vállalati tulajdonban. A külföldi érdekeltségű vállalatok állították elő 2009-ben a nem pénzügyi tevékenységet folytató vállalkozások körében a hozzáadott érték 49,1%-át és az export több mint 80%-át, valamint a feldolgozóipari termelés kétharmadát. A vállalati szektort tekintve a külföldi tőke a termelőeszközök felét birtokolja, ezzel a hozzáadott érték közel felét állítja elő a foglalkoztatottak negyedével. A külföldi vállalkozások jövedelmezősége is lényegesen meghaladja a hazaiakét, és az export részesedése is magasabb az árbevételből, mint hazai társaiknak. Külföldi tulajdonú vállalatok jelentős súlya
Az előzetes várakozásokkal ellentétben a külföldi tőke megjelenése nem járt együtt az azok beszállítóiként működő hazai tulajdonú kis- és közepes vállalatok fejlődésével. A legdinamikusabban növekvő gépipari termelés kezdettől fogva erősen támaszkodott az importra, s a hazai tulajdonú beszállítói kör keveset bővült. A külföldi tőke beáramlása tehát nem ösztönözte a többi szektort a termelés bővítésére és korszerűsítésére, a hazai erőforrások közül jobbára csak a munkaerőre támaszkodott. A beszállítói KKV-k fejlődése elmarad
A rendszerváltás utáni gazdasági növekedés és az újraiparosodás motorjai a külföldi működő tőke befektetések voltak, segítették a gazdaság átstrukturálódását, a fejlett technológia, technika, vállalati kultúra meghonosítását. A külföldi beruházások termelési értékük és foglalkoztatottjaik kiemelkedő jelentőségénél fogva az ország területi szerkezetének átalakításában is meghatározó tényezővé váltak. 2010-ben Közép-Magyarország valamint a Nyugat-dunántúli és a Közép-dunántúli Régió volt a külföldi tőke letelepülésének kitüntetett területe. Ezeken a területeken a közeli nyugati kapcsolat, a megfelelően kiépített közlekedési A külföldi befektetések elsősorban a fejlett térségekbe érkeztek
infrastruktúra, a nyelvtudás, a képzett munkaerő jelentik a fő vonzerőt. A területi koncentráció csökkenését a külföldi tőke telepítő tényezőinek részleges térbeli szétszóródása, szétterjedése tette lehetővé. Ennek legjobb példái a fokozatosan kiépülő autópálya hálózat mentén letelepülő külföldi vállalatok. A telepítő tényezők között a közlekedési infrastruktúra mellett szerepet játszik még a kedvező földrajzi fekvés, a meglévő szolgáltatások köre és színvonala, az ipari parkok, az általuk kínált infrastruktúra, az önkormányzatok kínálta egyéb szolgáltatások/előnyök és támogatások, a már meglévő ipar.
A hazai tulajdonú vállalatok termelési láncba történő mélyebb integrálása, a magyar tulajdonú vállalatok belső piacon történő megerősítése, valamint az exportpiacokon jelenlévő, a külföldi piacokon is versenyképes termékeket előállító, magyar tulajdonú vállalkozások további terjeszkedésének elősegítése régóta meglévő elvárás. A hazai vállalatok beszállítói szerepkörének erősítésénél eddig alkalmazott technikák nem voltak igazán eredményesek. Ezen segíthet a klaszterizáció, amely a kkv-k nemzetközi piacra lépését, a márkaépítést, valamint a hatékonyságot jelentősen megkönnyítheti. A klasztereken túl a gazdasági kamarák is közreműködhetnének a multinacionális cégek felé történő közvetítésben, beszállítói vásárok szervezésével. A hazai vállalatok termelési láncba integrálása mellett támogatni kell a korábban megszűnt, de piaci kereslettel bíró iparágak újraélesztését is, akár a járműgyártás területén is. A hazai kkv-k esetében indokolt egy olyan külkereskedelmi kapcsolatokat építő szervezet felállítása, amely segítené piacra jutásukat. Fontos az internetes piackutatás, piaci kapcsolatépítés fejlesztése is. Megindulhat a hazai vállalatok helyzetbe hozása
Az elmozdulás érdekében a magyar Kormány több jogszabályt is meghozott, ezeket a célokat az Alaptörvényben is rögzítette és átszervezte a gazdaságfejlesztési támogatások rendszerét is, így jelentősen csökkentették a pályázatok számát, egyszerűsödött a pályáztatási eljárás, valamint a pályáztatási intézményrendszer. Az integráció a hazai tulajdonban lévő kis és közepes cégek fejlődési esélyeinek növelésével, a beszállítói kapcsolatok ösztönzésével lehetséges, a fejlesztések egyrészt ágazati, másrészt területi stratégiák összehangolását igénylik. Egyszerűsödő pályázati rendszer
Hazánkban a működő vállalkozások száma 2003-2006 között 0,4%-kal, 2006-2011 között további
1,1%-kal csökkent. Árnyalja képet, hogy a társas vállalkozások száma 9,2%-kal, illetve további 14%-kal nőtt. A működő vállalkozások számának csökkenését az egyéni vállalkozások esetében mérhető jelentős visszaesés okozza, hiszen 2003-2006 között közel 9%-os és 2006-2010 között pedig már 11,4%-os csökkenés mutatható ki.
Egyéni
vállalkozások jelentős csökkenése

4. ábra: A Magyarországon működő vállalkozások számának változása (db) (Forrás: KSH)

A hazai kis- és középvállalkozások jelenleg több akadállyal szembesülnek további növekedésük szempontjából. Ilyen a forráshiány, a szükséges menedzsmentismeretek hiánya, valamint a túlzott adminisztráció és bürokrácia, az elvonások továbbra is magas mértéke. Ezek együtt azt eredményezik, hogy jelenleg hazánkban csak kevés gazdasági szervezet tud versenyképes módon megjelenni úgy a hazai, mint a nemzetközi piacokon. A hosszú ideje fennálló problémák okozzák a magyar gazdaság duális jellegét, amelyet a reálgazdasági számok is tisztán mutatnak. A duális gazdaság kialakulásának hátterében a hazai KKV szektor for-
ráshiányos helyzete húzódik meg
A 2008. évre vonatkozó ágazati kapcsolatok mérlege szerint a GDP 26 543 milliárd forintot tett ki piaci áron, aminek megközelítőleg háromnegyedét hazai tulajdonú vállalatok állították elő. A foglalkoztatottak létszámát tekintve a hazai vállalatok részesedése 80%. A hazai vállalkozások bár nagyobb szerepet töltenek be a foglalkoztatásban és bruttó hazai termék előállításában is, működésük kevésbé hatékony, mint a külföldi tulajdonú vállalkozásoké. A hazai és a külföldi tulajdonú szektorok GDP részesedésének és foglalkoztatási részarányainak hányadosából képzett termelékenységi mutatószám a külföldi vállalatok esetén átlagosan háromszorosa a magyar vállalatok értékének. Ez a tendencia nem csupán aggregált szinten, hanem az egyes iparágak szintjén is megfigyelhető. A külföldi tulajdonú szektorokhoz képest a hazai teljesítmény kevésbé hatékony
A külföldi tulajdonú szektorok esetében kivétel nélkül minden ágazatról elmondható, hogy a GDP-ből való részaránya meghaladja a foglalkoztatottságban betöltött szerepét. Különösen szembetűnő a hazai és a külföldi tulajdonú ipari szektor összehasonlítása, amely jól érzékelteti a termelékenységben meglévő különbségeket. Ettől a trendtől jelentős eltérés csak az ingatlanügyek esetében figyelhető meg, amely a GDP 8,3 százalékát állítja elő, miközben a foglalkoztatásból történő részesedése csupán 0,9 százalék. Mind a foglalkoztatást, mind a GDP-ből való részesedést tekintve a legnagyobb súlya a vállalati szektorának van. A hazai tulajdonú szektorok szerepe a
foglalkozatásban nagyobb
A versenyképesség szempontjából hangsúlyos a vállalatközi együttműködés, a helyi gazdasági kapcsolatok, szerveződések, a hálózatosodás szükségessége. Jelenleg az alacsony szintű hálózatosodás, az alapvető bizalomhiány a kkv-k körében negatív hatással van a gazdaság versenyképességére. A vállalkozói bizalom a versenyképes gazdaság egyik alapja, ezért a kölcsönösen előnyös gazdasági társulások létrejöttének elősegítése fontos fejlesztéspolitikai kérdés. Magas a bizalmatlanság a vállalkozások körében

1.2.4 A beruházásokban vezet a tercier szektor

A beruházásoknak a szektorok közötti megoszlása is reprezentálja az egyes szektorok nemzetgazdaságban elfoglalt helyét. A nemzetgazdasági beruházások terén legnagyobb szerepe a szolgáltató szektornak van (2245 Mrd Ft, 53,8%, 2012.), azt követi az ipar (1682 Mrd Ft, 40,4%, 2012.), majd a mezőgazdaság (240 Mrd Ft, 5,8%, 2012.). A mezőgazdaság súlya az egyes megyéket vizsgálva elsősorban a termőhelyi adottságok függvénye. Az ipari beruházások területi szerkezete viszont már kizárólag a társadalmi-gazdasági adottságok eredménye. A kedvezőbb gazdaságstruktúrával, fejlett infrastruktúrával rendelkező, jó földrajzi helyzetben lévő térségek tőkevonzó-képessége erős, így elsősorban ezen régiókba érkezett több befektetés. A beruházások több mint fele a szolgáltatói szektorban realizálódott és ezek térben is koncentráltabban jelennek meg az iparhoz és a mezőgazdasághoz képest. Hazánkban elsősorban Budapest és Pest megye a szolgáltatási beruházások preferált térségei. A szolgáltató szektor kiemelkedő szerepe a beruházásokban

5. ábra: A gazdasági szektorok beruházásainak teljesítményértékei (folyó áron, Mrd Ft) (forrás: KSH)

1.2.5 Versenyképességi helyzetünk

A magyar gazdaság a 2000-es évek elején még a régió éllovasa volt a gazdasági növekedés ütemét tekintve, évi 4%-ot meghaladó növekedéssel. Az évtized második felében ugyanakkor a visegrádi országok közül egyértelműen Magyarországot jellemezte a legszerényebb gazdasági növekedés, 2009 után pedig az egyik legnagyobb visszaesés. Ennek következtében a magyar gazdaság felzárkóztatása teljesen megtorpant: az egy főre jutó magyar GDP az EU átlagához viszonyítva 2011-ben alig haladta meg a nyolc évvel korábbi szintet. Ugyanebben az időszakban a régió összes többi országára gyorsabb gazdasági növekedés és számottevő felzárkózás volt jellemző, s emiatt Magyarország korábbi előnye Lengyelországhoz képest minimálisra csökkent, Csehországhoz viszonyított lemaradásunk ugyan nem változott lényegesen, de Szlovákia az évtized közepén látványosan megelőzte Magyarországot. Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar felzárkózási relatív potenciál romlása már 2003-tól - vagyis a 2006-ban kezdődő fiskális megszorításokat megelőzően - is jól látható volt, amikor ugyan még viszonylag dinamikusan, évi 3-4 százalékkal bővült a magyar gazdaság, de a régió többi országának növekedése ezekben az években már lényegesen meghaladta a magyart. A GDP alakulása jelezte a magyar gazdaság megtorpanását

6. ábra: Az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) alakulása (EU átlag = 100) (forrás: EUROSTAT)

Egy nyitott gazdaság versenyképességének másik fontos mérőszáma, hogy az előállított termékeket milyen sikerrel képes más országok piacán értékesíteni, vagyis exportálni. Magyarország az Európai Unió egyik legnyitottabb gazdasága, amely exportját az elmúlt évtizedben folyamatosan képes volt növelni (kivéve a 2009-es évet, amikor a kibontakozó globális válság nyomán a teljes világkereskedelem volumene jelentősen visszaesett). A magyar export bővülésének üteme ráadásul meghaladta az Európai Unió importjának növekedését, vagyis Magyarország piaci részesedése legfőbb exportfelvevőpiacán növekedett. Ennek a növekedésnek az üteme ugyanakkor elmaradt a többi visegrádi országétól, az elmúlt évtizedre visszatekintve Lengyelország, Csehország és Szlovákia részesedése az EU importján belül egyaránt jóval nagyobb ütemben bővült, mint Magyarországé. Bővülő export

7. ábra: Az EU teljes importjából való részesedés alakulása (Forrás: Eurostat)

A fenti jelenségek arra utalnak, hogy a magyar gazdaság romló teljesítménye mögött nem annyira konjunkturális, hanem főleg strukturális okok, versenyképességi problémák húzódnak meg. Ezt erősítik meg az egyes országok versenyképességének összehasonlítására használt, nemzetközileg elismert felmérések is. IMD 2013. évi versenyképességi rangsorában Magyarország az 50. helyen szerepel, ami öthelyezésnyi visszalépést jelent az előző évhez képest. 2005 és 2009 között több mint tíz hellyel romlott Magyarország pozíciója. A régió országait tekintve Magyarország továbbra is a középmezőnybe tartozik: Szlovákia, Csehország és Lengyelország (valamint a balti államok) Magyarország előtt, Szlovénia, Románia és Bulgária viszont Magyarország mögött állnak a rangsorban. A World Economic Forum (WEF) 2012-ben megjelent globális versenyképességi rangsorában (Global Competitiveness Report 2012-2013) Magyarország a 60. helyen szerepel, ami 12 helyezésnyi visszalépést jelent az előző évi 48. helyhez képest. A Doing Business 2012 októberében megjelent rangsorában Magyarország a 2011. évi 51. helyről az 54. helyre csúszott vissza. A kelet-közép-európai EU-tagállamok közül öt ország előzi meg hazánkat (a három balti állam, Szlovénia és Szlovákia). Figyelemre méltó, hogy a régión belül mindössze két ország (Észtország és Szlovákia) tudott javítani helyezésén az elmúlt évben, egy ország stagnált (Litvánia), a többiek mind visszaestek. Versenyképességi
indexeink javulóban
Az ágazati versenyképesség mérésekor elsősorban a termelékenység, valamint az egységnyi kibocsátásra eső munkaerőköltség alakulását érdemes megvizsgálni, az OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetadat bázisa alapján. Az egyes szektorok termelékenységének mérésére általánosan az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték mutatóját használják. Termelékenység az egyik fő mutatószám
A hazai, nemzetgazdasági jelentőségű iparágaink közül (autó és járműipar; elektronikai iparágak, híradástechnika; egészségipar; gyógyszeripar; turizmus; mezőgazdaság, élelmiszeripar; építő- és építőanyag-ipar; logisztika; gépipar, szerszámgyártás; vegyipar) a vizsgált 10 éves időszakban termelékenység szempontjából a 2000. évhez képest 10-ből 4 esetben volt tapasztalható romló tendencia. A legrosszabb teljesítményt az élelmiszeripar mutatta fel, amelynek termelékenysége 27 százalékkal csökkent 9 év alatt, amelyet a turizmus, valamint az autó és járműipar követ. A legnagyobb javulást a mezőgazdasági szektor érte el, amely termelékenységét a vizsgált időszak alatt csaknem megháromszorozta, de jelentős javulás tapasztalható az elektronikai iparágak, valamint a gépipar-szerszámgyártás területén is. A legstabilabb teljesítményt a logisztikai szektor produkálta, amely a vizsgált időszakban kisebb kilengésekkel ugyan, de végig a 2000-es szint közelében mozgott. Másrészt viszont pl. a kelet-ausztriai térségekhez viszonyítva, ahol az elmúlt tíz évben nagyon jelentős fejlődésen ment keresztül a logisztikai ágazat, a hazai stagnálás nem mondható jó teljesítménynek. Kulcsiparágaink teljesítménye az elmúlt évtizedet tekintve igencsak hullámzó
A munkaerőköltséget figyelembe véve az egyes kiemelt ágazatok versenyképességi helyzete egészen más képet mutat, mint a termelékenység esetében. A vizsgált 10 iparágból mindössze kettő esetében figyelhető meg a mutató javulása 2000-hez képest. A legnagyobb javulás az elektronikai iparágakban volt megfigyelhető, ahol a mutató értéke 2000-hez képest csaknem 28 százalékkal mérséklődött, azonban ehhez hozzá kell tenni, hogy a költségek az uniós átlagbéreknél alacsonyabb jövedelemre rakódnak. Ezen kívül csupán a mezőgazdaságban volt megfigyelhető javuló tendencia. A legrosszabb teljesítményt a vizsgált időszakban a turizmus mutatta föl, ahol az ULC (egységnyi kibocsátásra jutó munkaerőköltség) értéke csaknem két és félszeresére nőtt. Figyelembe véve, hogy az OECD adatbázisa alapján az ágazat termelékenysége jelentősen romlott 10 év alatt, az egy kibocsátásra eső munkaköltség megnövekedésében ez a tényező önmagában is jelentős szerepet játszhatott. A logisztika esetében ezzel szemben a duplájára emelkedő egységnyi kibocsátásra jutó munkaerőköltség a stabil termelékenység mellett a munkaerőköltségek szektorbeli növekedésére enged következtetni. A mutató alakulását tekintve a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a gépipar-szerszámgyártás mutatta. A munkaerő-
költséget figyelembe vevő versenyképességi vizsgálatok általánosan romló tendenciát mutatnak

1.2.6 Feldolgozóiparunk a gazdaság húzóágazata

A rendszerváltást követően a hazai ipar mély válságba került, 1995-ben az ipari termelés az 1970-es évek szintjén mozgott. Ezután azonban dinamikus fejlődés indult el, amelynek mozgatórugója a külföldi működő tőke nagyarányú beáramlása volt. A rendszerváltozás utáni politikai stabilitás, és a gazdasági reformok vonzóvá tették hazánkat a külföldi befektetők körében, amelynek következtében 2007-ig közel 100 milliárd dollárt fektettek be hazánkban. Ez a közép-európai országokban befektetett tőke 9,4%-át tette ki. Ezt a folyamatos fejlődést törte meg a 2008-as gazdasági válság. Az ipari termelés a válság miatti hatalmas visszaesést követően úgy tűnt, hogy ismét dinamikusan növekvő pályára áll, de 2011-ben újra megtorpant, azonban összességében így is 5,4%-os emelkedést mutatott. Ehhez a megtorpanáshoz nagyban hozzájárult a nemzetközi gazdasági körülmények kedvezőtlen alakulása. A gazdasági válság hazánkban a szekunder szektor teljesítményét vetette vissza

8. ábra: A magyar ipar főbb ágazatai értékesítésének változása (2001 = 100%) (Forrás: KSH)

Az utóbbi években a hazai ipar elsősorban a képzettebb munkaerőt foglalkoztató, magasabb szinten automatizált iparágak terén fejlődött, és a munkaerő-intenzív, alacsonyabb automatizáltságú iparágakban veszített teret. Az előbbi iparágakban a hazai bérek uniós bérekhez való felzárkózásának folyamatában - az időközben megszerzett tapasztalat és növekvő termelékenység révén - a magyar munkaerő emelkedő relatív bérszínvonal mellett is versenyképes maradhat. A munkaerő-intenzív ágazatok estek leginkább vissza
A magyar iparágak teljesítményét illetően megállapítható, hogy a feldolgozóipar számít a gazdaság húzóágazatának. 2005 januárja óta a feldolgozóipar a többi iparági főcsoporthoz képest - a 2008-ban kibontakozó válság kivételével - felülteljesített, átlagosan közel 4 százalékos ütemű bővülést tudott felmutatni. Ennek hátterében többek között a feldolgozóipar exportorientált jellege áll, így kedvező nemzetközi gazdasági környezetben számottevő növekedést tud felmutatni az iparág. A feldolgozóipar a
gazdaság húzóágazata
Az építőipari termelés 2005-ig dinamikus növekedést mutatott, majd 2006-tól minden évben elmaradt az egy évvel korábbitól. 2007-2008-ban - leginkább a költségvetési beruházások visszafogása miatt - jelentősen csökkent az út- és vasútépítéssel foglakozó szervezetek termelése, 2009-ben viszont a gazdasági válság építőipart is elérő hatását az útépítések ellensúlyozták. Az épített lakások száma, ami 2002 és 2009 között minden évben 30 ezer felett volt, 2012-re ennek mintegy harmadával esett vissza a lakásépítési piac telítődése és a válság következtében fellépő keresletcsökkenés miatt. Az építőipar teljesítményének visszaesése 2012-ben is folytatódott: a termelés 5,1%-kal alacsonyabb volt az egy évvel korábbinál, 2000 óta ebben az évben volt a legkisebb volumenű. A több éve tartó csökkenés következtében 2006 és 2012 között az építőipar termelése több mint egyharmadával esett vissza. Egyre nagyobb figyelem fordul a válság közepette a felújításokra, a műemléki vagy nem védett, de építészetileg értékes épületek felújítására, a barnamezős beruházásokra. A gazdasági válság különösen érzékenyen érintette az építőipart
Jelenleg az ipar húzóágazatai közé tartozik a járműipar és az elektronikai ipar. Ez a két, számunkra igen jelentős alágazat a világpiaci folyamatokra rendkívül érzékenyen reagál, ezzel a magyar gazdaságot is instabillá téve. A járműipari szektorban a közvetlenül és közvetve foglalkoztatottak létszáma meghaladja a 100 000 főt. 2005 januárja óta átlagosan éves szinten 8 százalékos növekedési ütemet tudott felmutatni ezen feldolgozóipari alágazat, azonban a 2008 végén kibontakozó globális gazdasági válság idején az exportpiacok szűkülésével jelentős mértékben csökkent a termelés. A statisztikai adatok egyértelműen megmutatják az ágazat kiemelkedő jelentőségét, hiszen még a válság idején is hatalmas nettó árbevételt produkált (2008: 4 ezer Mrd Ft, az ipari termelés 15%-a). A gazdasági kilátások javulásával azonban, éles irányváltást követően - amelyben ugyan az alacsony bázis is közrejátszott - jelentős bővülést mutatnak a járműipari termelési statisztikák. Az utóbbi időszak teljesítményét tekintve 2010 utolsó negyedévétől kezdve viszonylag stabil, 10 százalék körüli növekedési ütemet tud felmutatni a szektor. Az ipar vezető ágazatai közé tartozik a járműipar és az elektronikai ipar
Az elektronikai gyártóipar Magyarország legjelentősebb, legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező szektora. Hozzájárulása a GDP-hez (5,34%) nagyobb, mint a mezőgazdaságé, vagy a járműiparé, és bőven meghaladja a turizmus részesedését. A 2008-as gazdasági válság kevésbé vetette vissza, mint a feldolgozóipar többi alágazatát. A termelés jellemzően magas importráta mellett történik, meglehetősen alacsony a hazai hozzáadott értéke és csekély (terméktől függően 5-10%-os) a magyar beszállítói részarány, mivel főleg külföldi piacra történő összeszerelés folyik hazánkban. Az elektronikai gyártóipart kevésbé vetette vissza a válság
A vegyipar igen jelentős, az elektronikát és az autóipart is meghaladó hozzáadott értéket termelő ágazata a hazai gazdaságnak. A magas színvonalú képzés és a régi termelési tapasztalatok miatt vegyipari termelésünket tekintve komoly versenyelőnyünk van a többi közép- és kelet-európai országhoz képest. Bár egy sokoldalú, rugalmas ágazatról van szó, sajátos telepítő tényezői és magas technológiai költségei miatt térbeli megjelenése meglehetősen koncentrált; erősen kötődik az egyetemek és kutatóközpontok lokációihoz (Budapest, Debrecen, Veszprém, Miskolc és Szeged domináns szerepet játszik). 2010-ben a vegyipar a feldolgozóipar árbevételének 22%-át adta, többet, mint az elektronikai ipar. Az autóiparhoz és az elektronikához képest a vegyipar piacai stabilabbak. Jelentős potenciált jelenthet a jövőre nézve a környezetvédelmi technológiák fejlesztése, a gyógyszeripar, a vegyipari gépgyártás és a rozsdamentes acéltermékek gyártása. Jó alapjaink vannak a vegyipar továbbfejlesztéséhez
Az egészségipar egy újonnan megnevezett, iparágakon átnyúló és azokat összekötő szegmense a magyar gazdaságnak. Az egészségipar magában foglalja hazánk kivételesen gazdag termál- és gyógyvízkészletének sokrétű hasznosítását, az egészség megőrzését és helyreállítását valamint az egészségtudatos életmódot szolgáló kutató, termelő és szolgáltató tevékenységeket. Rendkívül innovatív és kutatásigényes területei vannak, jelentős, még részben kihasználatlan külpiaci lehetőségekkel, és igen komoly, tovább bővíthető munkaerőbázissal rendelkezik. Az egészségipar fejlődése és kiemelt kezelése kedvezően befolyásolhatja a számos gonddal terhelt egészségügy ellátó- és finanszírozási rendszerének elengedhetetlen reformjához szükséges széles körű konszenzus megteremtését. Az egészségipar akkor lehet valóban kitörési pont, ha megfelelő, fizetőképes kereslet jelentkezik termékei és szolgáltatásai iránt. A külföldi és a hazai keresletre egyaránt számítani és építeni kell. Olyan módon kell fejleszteni, hogy a fizetőképes külföldi kereslet kielégítése mellett, a kevésbé fizetőképes hazai rétegek se szoruljanak ki a minőségi ellátásból. Fejlesztési oldalról az egészségipart elsősorban a turizmusfejlesztési tervekkel, de ezen kívül a K+F, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz-gyártással, orvosi szolgáltatásfejlesztéssel valamint a szakembergárda magas színvonalú oktatásával szükséges összehangolni. Az egészségipar ez integrált gazdaságfejlesztés egyik mintaterülete, kitörési pontja lehet
Az egészségiparhoz szorosan kapcsolódó gyógyszeripar egy rendkívül dinamikusan fejlődő iparág: a gyógyszeripari termékek piaca az elmúlt években folyamatosan évi 10% körüli bővülést mutatott világszerte. A gyógyszeripari cégek mindegyikére jellemző a különlegesen magas K+F+I ráfordítás, mivel csak így tudnak versenyképesek maradni a rendkívül kompetitív piacon. A gyógyszeripar az átlagosnál nagyobb termelékenységű és erősen exportorientált iparág, amely termelésének kétharmadát külpiacokon értékesíti. A gyógyszeripar a magyar gazdaság egyik olyan iparága, mely a válság ellenére is növelte a nemzetgazdasághoz való hozzájárulásának értékét. Versenyképes gyógyszeripar
Az autóiparban történtek az elmúlt évek legnagyobb beruházásai: az Audi és a GM üzemfejlesztései nemzetgazdasági szempontból is meghatározóak. 2012-ben termelni kezdett a Mercedes kecskeméti gyára is, amelynek tervezett teljes kapacitása évi 160 ezer gépkocsi. A hazai ipar szempontjából különösen figyelemreméltó a prémium kategóriás gyártók megtelepedése, ami garantálja és el is ismeri a hazai alkalmazottak magas műszaki és termelési ismereteit, színvonalát. Továbbra is jelentős beruházások történnek az autóiparban

1.2.7 A biztonságos élelmiszerellátás felértékeli agrár- és élelmiszergazdaságunkat

Az ország agroökológiai adottságai sokoldalú és minőségi élelmiszertermelést tesznek lehetővé, ennek megfelelően erősek az agrárhagyományaink, erős a lakosság mezőgazdasági kötődése, és a kapcsolódó gazdasági tevékenységek révén a mezőgazdaság ma is kiemelten fontos szerepet vállal a vidéki térségek gazdaságában és foglalkoztatásában, valamint jelentős az exportképessége is. A mezőgazdaság mai állapota azonban nem ezt tükrözi. Az európai szinten egykor sikeres magyar mezőgazdaság belső problémái már az 1980-as évek elején láthatóak voltak, azonban az ágazat drasztikus erodálódása csak a rendszerváltás után kezdődött meg. Miközben a világ mezőgazdasági termelése 1989 és 2010 között 50%-kal bővült, a magyarországi termelés - jelentős ingadozással - 5-10%-kal visszaesett. A termelési szerkezet leegyszerűsödött és a nagyüzemi kultúrák felé tolódott el. Hazánk jelenleg nem kellő mértékben használja ki az agrárgazdaságában rejlő adottságait. Agrárpotenciálunk kedvező, de csak részben használjuk ki
A nemzetközi trendekhez hasonlóan Magyarországon is áthelyeződött a hangsúly az alapanyag-termelésről a szélesebb értelemben vett élelmiszerellátási-lánc alapanyagtermelést megelőző, illetve követő fázisaira, amelyek együttes aránya a GDP termelésben 10-12%-ra tehető. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar GDP-ből és a foglalkoztatásból való részesedése azonban jelentősen csökkenő tendenciát mutat. 2011-ben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttes részaránya az önfoglalkoztatás nélkül számított bérmunkás foglalkoztatásból már csak 8% körül alakult, miközben ez az ezredforduló táján még meghaladta a 10%-ot. Nagy problémát jelent a gazdatársadalom elöregedése is. Napjainkban minden harmadik mezőgazdasági foglalkoztatott 50 évesnél idősebb, ez néhány év, évtized múlva katasztrofális következményekkel járhat a mezőgazdaság számára. A hazai termékekre épülő élelmiszer-
gazdaság egyre inkább visszaszorul
Az elmúlt évtizedekben duális gazdaságstruktúra jött létre, ahol a földtulajdont tekintve elaprózott kisbirtokokat, a földhasználatot tekintve azonban növekvő koncentrációt látunk. A duális struktúra megjelenik a földhasználatban, a gazdaságok piachoz való viszonyában, ahhoz való alkalmazkodóképességében is. A magyar agrárium egyik részét a hatékonyság-orientált, munkavállalói típusú foglalkoztatást biztosító, az elmúlt évtizedekben támogatáspolitikai eszközökkel jelentősen támogatott, jellemzően intenzív gazdálkodást folytató nagyobb üzemek adják, másik részét a nyugat-európai gazdaságstruktúrának megfelelően kisebb üzemméretet képviselő, termelékenységben, felszereltségben, piaci versenyképességet tekintve igen heterogén családi gazdaságok és kistermelői gazdaságok alkotják. Utóbbiak eszköz- és tőkeellátottsága elmarad a nagygazdaságokétól. A piaci eredményességhez fontos, az európai szövetkezeti elveken nyugvó együttműködés máig nem tudott megerősödni, emiatt a kisgazdaságok piacra jutása, érvényesülése, a változó körülményekhez való alkalmazkodása nehezebb. Az egyéni és családi gazdaságok az önfoglalkoztatás révén, a családi munkaerőre alapozva azonos területre vetítve nagyobb foglalkoztatási kapacitással rendelkeznek, mint a nagygazdaságok, ezért kiemelkedő szerepük van a vidéki térségek gazdaságában és foglalkoztatásában. E kisebb mozaikokból építkező, rugalmasabb és színesebb gazdaságszerkezethez lényegesen többféle tevékenység - helyi feldolgozás, vendéglátás, kézművesség, kisipar, vidéki (falusi, tanyasi, öko- és egészség-) turizmus stb. - társítható, mint az általában leegyszerűsített gazdálkodási szerkezetű nagybirtokhoz. Ezen ágazatok erősítésével tovább növelhető a vidéki munkahelyteremtés. Emellett az egyéni és családi gazdaságokra alapozó gazdasági szerkezet a környezeti erőforrások megőrzésére is alkalmasabb, mint a nagygazdaságokból álló agrárium. A kistermelők,
kedvezőtlen helyzete rontja a vidéki
foglalkoztatottságot,
A helyi termelés, feldolgozás és értékesítés, a helyi termékek szervezett bejuttatása a kiskereskedelem rendszerébe helyi és nemzetgazdasági szinten is számottevő piaci lehetőségeket jelenthet. Ezért a hálózatos vidéki gazdaság kiépítése mellett már rövidtávon el kell érni, hogy a helyben termelt áruk és szolgáltatások helyi értékesítése legyen adómentes vagy csökkentett adókkal terhelt. Ezen kívül a helyben értékesítés fokozásának érdekében ésszerűsíteni szükséges az állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági elvárásokat. A helyi termékek a vidék legfontosabb kitörési pontjai
Hazánk kedvező termőhelyi adottságokkal, a termeléshez megfelelő éghajlattal és a mindezek révén boldogulni szándékozó gazdálkodókkal rendelkezik. További potenciálként értékelhető, hogy a jó minőségű hazai termékek iránt növekvő hazai kereslet kielégítése mellett mezőgazdasági termékeink korábbi jó hírnevének köszönhetően a határon túli piaci kapcsolatrendszer is újraépíthető, fellendíthető. A növekvő import ellenére a bővülő agrár- és élelmiszer export révén a külkereskedelmi mérleg évről-évre pozitív, exportkapacitásunk jelentős. Az ország GMO mentessége nagyon fontos piaci versenyelőnyt is jelenthet számunkra. Az agroökológiai adottságok változatos termékszerkezetet tesznek lehetővé, a szántóföldi növénytermesztés, a kertészet, a rét- és legelőgazdálkodás, az állattenyésztés megfelelő fejlesztések esetén komoly potenciállal rendelkezik. A tájfajták, őshonos fajták, saját tenyésztésű intenzív fajtáink jelentős termelésbiztonsági alkalmazkodást lehetővé tevő potenciált jelentenek, amelyekre a táji adottságokhoz alkalmazkodó, azokra ráerősítő gazdálkodást lehet építeni. Ennek génbanki hálózata Magyarországon még rendelkezésre áll. Ideális termőhelyi adottságaink globális stratégiai értéket jelentenek
A mezőgazdaság fontosságát emeli ki, hogy 2011-ben ez az ágazat érte el a legnagyobb növekedést, 24%-kal nagyobb hozzáadott értéket előállítva, mint egy évvel korábban. Ez rámutat arra is, hogy a meglevő eszközökkel és termelési szerkezettel is jelentős növekedési potenciál van az ágazatban, amennyiben sikerül a termés megbízhatóságát növelni, például az öntözés fejlesztésével és terjesztésével, illetve a szárazságot, vagy más extrém időjárási körülményeket jobban tűrő fajtaállomány alkalmazásával. E két tényező segítségével a termelés biztonsága és eredményessége is tovább növelhető. Öntözés fejlesztése és szárazságtűrő
növények alkalmazása
elengedhetetlen
Az élelmiszer a lakosság egészségét és életminőségét leginkább befolyásoló tényező, stratégiai cikk. Magyarország jelenleg is mintegy 120%-os önellátásra képes az alapvető élelmiszerekből. Ez a szint termelési potenciálunk ésszerű és fenntartható fejlesztésével 150%-ra növelhető, ami a globális élelmiszerigény várható jelentős emelkedésével komoly nemzetgazdasági előnyt jelent az ország számára. Az élelmiszergazdaság hazai piacvesztését szemlélteti az élelmiszeripari termékek importjának dinamikus növekedése. Magyarország EU-csatlakozása előtti évben, 2003-ban még csak 1,13 milliárd euró értékű import élelmiszer (kész- és félkész áru) volt jelen a hazai piacon, míg 2010-ben már 3,7 milliárd euró értékű. A magyar élelmiszer-kivitel a csatlakozást követően a behozatal növekedéséhez képest kisebb mértékben, de nőtt. Az élelmiszer stratégiai cikk, amelyben jelentős potenciállal rendelkezünk
Az új erdők telepítésének köszönhetően az elmúlt hetven évben az ország erdőterülete majdnem megduplázódott, az erdőterület az elmúlt 10 évben több mint 5%-kal növekedett. (Az EU erdőterület-növekedése az elmúlt 10 évben 2% volt), azonban Magyarország erdősültsége még mindig jelentősen elmarad napjainkban az EU tagállami átlagától (40%). Jelenleg éves szinten 7 millió m3 körül alakul a fakitermelés nagysága, ennek mintegy fele tűzifa minőségű faanyag, amely meghatározóan hozzájárul a megújuló erőforrásokból történő energiatermeléshez. Az erdők a klímaváltozás hatásainak csökkentésében legnagyobb szerepet játszó természeti erőforrásunk, a hazai szénkibocsátás 12-15%-át kötik meg. Az erdőtelepítések és az erdőgazdálkodás, azon belül kiemelten a természet közeli erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása jelentős vidéki foglalkoztatási kapacitást jelent. A képzettséget nem igénylő, kézimunka jellegű erdőgazdálkodási tevékenységek révén az erdészeti ágazat az elmúlt időszakban jelentős közfoglalkoztatásra is lehetőséget nyújtott. Az erdőgazdálkodás jelentős foglalkoztatási potenciált jelent
Magyarországon az európai trendnek megfelelően az utóbbi 40-50 évben növekszik a nagyvadállomány létszáma, és ezzel arányosan a teríték adatok is folyamatosan növekednek (2000-ben 156 ezer db, 2011-ben 288 ezer db elejtett nagyvad). A nagyvad létszáma meghaladja az élőhelyen kívánatos egyedsűrűséget, amely helyenként mező- és erdőgazdálkodási, valamint természetvédelmi problémát is jelent. Az apróvad számára az élőhelyi változások kedvezőtlen életfeltételeket biztosítanak, és ez várhatóan tartósan tovább csökkenő apróvad létszámot eredményez. A vadászati turizmus Magyarországon igen jelentős, évente mintegy 22-25 ezer külföldi érkezik bérvadászati céllal. A növekvő
nagyvadállomány
helyenként mező-
és erdőgazdál-
kodási, természet-
védelmi problémákat okoz
Hazánk vízrajzi adottságai és hagyományai miatt jelenleg is fontos szerepet játszik Európa édesvízi haltermelésében. Természetes vizeinken jelenleg a halászati hasznosítás jelentősége csökken, és a horgászhasznosítás kerül egyre inkább előtérbe. Bár a szektor a hazai állattenyésztés bruttó termelési értékének mindössze 2,3%-át adja, jelentősége igen nagy a vidékfejlesztésben, a vizes élőhelyek fenntartásában, a vízgazdálkodásban, illetve a hagyományok ápolásában. A halgazdálkodás jelentős potenciállal bír a vidékfejlesztésben

1.2.8 Bővülő kereskedelmi és szolgáltató szektor

A kereskedelmi és szolgáltató szektor a foglalkoztatottak és az értéktermelés tekintetében is a legjelentősebb ágazattá vált Magyarországon, mind a foglalkoztatottak, mind a bruttó hozzáadott érték kétharmadát ez az ágazat adja. Az ágazaton belül több területen is erős koncentráció zajlott le az elmúlt időszakban, a kereskedelemben és a szállításban, raktározásban folyamatosan és erőteljesen csökkent a működő vállalkozások száma, már a 2008-as válság előtt is. Mivel a fogyasztás, vagyis a vásárlói igények érdemben nem csökkentek ebben az időszakban ezen a területen, a csökkenés egyértelműen a kisebb vállalkozások megszűnésének vagy beolvadásának tulajdonítható. A kereskedelemben ez a nagy áruházláncok és bevásárlóközpontok terjedésével együtt zajlott. Figyelemreméltó, hogy a belkereskedelmi forgalom indexe már egy évvel a válság előtt, 2007-ben csökkenni kezdett. A kiskereskedelmi üzletek száma 2008-tól indult csökkenésnek, míg a bevásárlóközpontok száma az elmúlt 10 évben megháromszorozódott. Az ellátás diverzifitásának megőrzése és a hazai kisvállalkozók támogatása érdekében hasznosabbnak tűnik az áruházláncok további terjeszkedését csak azokban a térségekben támogatni, ahol ellátási hiány mutatkozik. A kereskedelem és szállítás terén fokozódó koncentráció
A pénzügyekkel és ingatlanügyekkel foglalkozó vállalkozások száma viszont folyamatosan emelkedett, 2010-ben másfélszer annyi ingatlanos vállalkozás működött, mint 2003-ban. A GDP termelésében is nagy része van ennek a két területnek, az ingatlanügyek 2011-ben mintegy 9%-át, a pénzügyek közel 5%-át adták. A kereskedelem a visszaesés ellenére is a GDP 10%-át adta folyamatosan. Jelentősebb fejlődést ebből a szempontból az infokommunikáció, a pénzügyek és az ingatlanügyek mutattak fel, ezek voltak az elmúlt 10 év leginkább fejlődő szolgáltatásai a gazdasági válság előtt. A pénzügyek, ingatlanügyek és infokommunikáció fejlődése volt a legerőteljesebb a válság előtt
A szolgáltatási szektor egyik kitörési pontja lehet a kreatív ipar (pl. ipari formatervezés, dizájner ruhák, filmipar, kézműves ipar stb.), melynek fő bázisa Budapest és környéke, a tradicionális tevékenységeket tekintve pedig a vidék is. Ezekre a speciális tevékenységekre képzési és bevásárló turizmus építhető. A kreatív ipar, jelentős mértékben hozzájárul más iparágak, úgy az ipar, a feldolgozóipar, mint a technológiai szektor, és a szolgáltatások (pl. kulturális szolgáltatások) versenyképességéhez. Közvetlenül, szolgáltatásokkal; az alkalmazottak mobilitása, a tevékenységek közötti átjárhatóság révén. Továbbá, nem is képzelhető el a magyar márkák fejlődése - legyen szó élelmiszeriparról, orvosi diagnosztikáról, vagy gépgyártásról - ha azt nem támogatja egy dinamikusan fejlődő kreatív ipar. A kreatív ipar nem csak fogyasztási javakat kínál, és nem elsősorban turisták számára, hanem olyan háttéripar, amely meghatározza egy térség értékteremtő képességét. További, már virágzó ágazat az egészségturizmus, különösen a fogászati és kozmetikai beavatkozások népszerűsége jelentős. Ezek elsősorban a nyugati, határ menti megyékben és Budapesten képviselnek jelentős gazdasági értéket. Kitörési pont lehet a kreatív ipar és az egészségturizmus
A szolgáltató szektor teljesítménye megkerülhetetlen szerepet játszik a teljes tényezőhatékonyság, a termelékenység, a diverzitás, a jövedelemtermelő képesség fokozásában, a hazai tulajdonú márkák és vállalkozások bevezetésében és pozicionálásában, az export bázisának és stratégiai pozícióinak erősítésében, vagyis több nemzetgazdaságilag fontos cél elérésében. A befektetés ösztönzésben a hatékonyságkereső, illetve elsősorban az erőforrás-kereső, illetve új innovatív szegmensekben a stratégiai célú befektetések további ösztönzésében is megkerülhetetlen az üzleti szolgáltató szektor fejlődése, az itt elérhető szolgáltatások minőségének javítása és választékának bővülése. A szolgáltató szektornak kulcsszerepe van több nemzet-
gazdasági cél elérésben

1.2.9 Egyik fő kitörési pontunk lehet a kutatás-fejlesztés és az innováció

A válság leküzdése és a hasonló gazdasági problémákkal szembeni ellenálló képesség nagyban függ a régiók gazdaságának megújulási képességétől, az innovációs potenciáltól. Megállapítható, hogy Európa szerte hatalmas különbségek figyelhetők meg a K+F tevékenységek területi szórásában. Magyarország az OECD 2011. évi tudományos, technológiai és ipari eredménytáblájában szereplő legtöbb mutató szerint lemarad az OECD átlagától, továbbá a magyar vállalkozások K+F és innovációs tevékenysége elmarad az európai átlagtól, különösen a kkv-k esetében, miközben ez a vállalatcsoport számos innovatívabb OECD gazdaságban fontos szerepet tölt be. Annak ellenére, hogy a magyar gazdaságban jelentős a csúcstechnológiai iparágak súlya, hazánkban a vállalatok K+F ráfordítása GDP-arányosan összességében alacsony. Magyarországon a GDP-arányos K+F ráfordítások mértéke az elmúlt évtizedben évenként 1% körüli szinten stagnált, 2011-ben 1,2% volt (334,6 Mrd Ft). Kevés figyelmet fordítunk az innovációra
A vállalkozási szektor K+F ráfordításait főképp saját forrásokból finanszírozzák. A
2010-ben K+F-re felhasznált 185,5 milliárd forint több mint kétharmadát a cégek maguk finanszírozták, további 16%-ban költségvetési forrásból, 13%-ban külföldről származó pénzeszközök segítségével. A vállalati szektor K+F tevékenysége ágazati szempontból egyoldalú, hiszen a K+F ráfordítások közel harmadát a négy nagy hazai gyógyszeripari vállalat adja.
A vállalati K+F ágazati koncentráltsága jelentős
A magyar tudománypolitikának vannak olyan gyengeségei, amelyek tartósan akadályozzák a legjobb hallgatók, kutatók további fejlődését. Ezek közé tartoznak a K+F+I szektor alulfinanszírozottsága és a finanszírozás bizonytalanságai, szinte rendszerszerű ingadozásai, az infrastrukturális egyenlőtlenségek, illetve az alacsony kutatói létszám. Leginkább e tényezők miatt állunk rosszul minden olyan összehasonlításban, amely a K+F+I bázis teljesítményét és kapacitásait a versenyképességet erősítő innováció szempontjából ítéli meg. Magyarország helyét mutatja, hogy az EU25 összes kutató létszámának kb. 1%-a dolgozik nálunk, az 1000 főre jutó kutatók létszámában pedig az EU25 átlagának 65%-át érjük csupán el. Az üzleti szektorban dolgozó kutatók tekintetében ez az arány még rosszabb: az EU25 átlaghoz képest 61%. Hosszabb távú problémákat jelez a természettudományi és műszaki végzettségű diplomások alacsony száma. Az e területen kutatónak készülő PhD diákok aránya Magyarországon 0,13%, miközben az EU25 átlaga 0,49%. Magyarországon a természettudományos képzés színvonala, a tanulók átlagos teljesítménye általában megfelel az OECD átlagnak, miközben a legjobban teljesítő tanulók arányát illetően, akik a kutatóképzés merítési bázisát jelenthetnék a rangsor végére szorultunk.
A nemzetközi összehasonlításban a hazai innovációs rendszer egyes elemei fejletlenek és/vagy rossz hatékonyságúak, másrészt a kapcsolatuk és az együttműködésük intenzitása, minősége elégtelen. Az OECD országokban a legtöbb doktori fokozatot műszaki és természettudományos szakterületen adják ki. Hazánk ebben a tekintetben is messze elmarad a műszaki fejlődést fontosnak tartó országoktól, annak ellenére, hogy orvos, vegyész, fizikus, matematikus és mérnök szakembereink nemzetközi szinten is nagyon keresettek. A nemzeti innovációs rendszer területi koncentrálódását jól mutatja, hogy a kutatóhelyek közel fele Közép-Magyarországon működik, ahol a kutatók több mint 60%-a dolgozik, és az összes K+F ráfordítás majdnem kétharmadát is itt költik el. A térszerkezeti problémát azonban nem ez, hanem a kistérségi, területi kapcsolatok, interakciók hiánya jelenti, amelynek következtében a területi innovációs rendszerek hiányosak, töredezettek. Ösztönözni kell a fiatal tehetségeket, hogy ötleteiket Magyarországon valósítsák meg. Ennek érdekében az innovációs rendszerbe olyan elemeket kell beilleszteni, amelyek elősegítik a fiatalok önálló munkáját, saját kutatási témáik megvalósítását, saját kutatócsoportjuk megszervezését. A magyarországi innovációs rendszer nem eléggé koordinált, minőségi és humánerőforrás problémákkal terhelt

9. ábra: A kutatás, kísérleti fejlesztés ráfordításainak alakulása (Előző év azonos időszaka=100)

Jelentős szakmai eredménynek számít és jelentős továbbgyűrűző hatása is lehet annak a döntésnek, amely szerint a CERN adatfeldolgozó központja Budapesten fog megvalósulni. Közép-Európa legnagyobb infokommunikációs beruházásában például a világ legnagyobb részecskegyorsítójának, az LHC-nek eredményeit fogják feldolgozni. CERN
kutatóközpont
Budapesten

1.2.10 Energiafüggőség kontra fenntartható energiapolitika

Európa energiaigénye egyre növekedett a gazdasági válságig, s ezzel párhuzamosan az EU teljes energiafogyasztása 2007-ig évi 0,4%-kal emelkedett. A válság hatására azonban ma sem éri el a fogyasztás a 2007-es szintet, bár a gazdasági fejlődés előbb-utóbb bekövetkező beindulása (különösen az ipar erősödése és a fogyasztási cikkek ezzel járó gyarapodása) további igényeket fog generálni. Az Unió energiapolitikájának fontos kihívása, hogy az energiaigény egyre inkább import energia felhasználásával volt eddig fedezhető, amely nagymértékben növeli a régió függőségét és gazdaságának kiszolgáltatottságát. A kihívásoknak való megfelelés érdekében Európa számára a legfontosabb intézkedések az energiatakarékosság és az energiahatékonyság növelése, illetve a megújuló energia-felhasználás részarányának növelése, az energiatermelés, és -beszerzés diverzifikálása, valamint egy egységes belső energiapiac kiépítése. A fokozódó energiafogyasztást egyre korszerűtlenebb, rugalmatlan energetikai rendszer látja el
Magyarországon a teljes energiafelhasználás összetételének változása kedvezőtlenebb az uniós átlagnál. 2011-ben európai léptékben alacsony volt a megújuló energiaforrások részaránya az összes energia felhasználásból (9,1%, szemben az EU 27 átlagos 13%-ával). Közben rendkívül magas az energiaimport-függőségünk. Az energiafüggetlenség felé való haladás és az EU 2020 céljai mellett az EU Energiaügyi- és Dekarbonizációs Útiterve is hasonló irányt tűz ki, az energiaszektorban 85%-os szén-dioxid kibocsátás csökkentést irányoz majd elő a tagállamok részére 2050-re. Azonban Magyarországon a 2008-as válság előtt dinamikusan emelkedő energiaigény kielégítésén az atomenergia meghatározó részaránya mellett (42%) főképp elavult és alacsony hatásfokú fosszilis energiaforrású erőművek dolgoznak. Az utóbbi időben a hazai energiaellátáson belül a megújuló energiaforrások nagysága ugyan emelkedett (2010-ben 8,8%), de még mindig jócskán az uniós érték alatt van, és elmarad a technikailag már most is elérhető mértéktől. A megújuló energiaforrások fő alkalmazási területei a fűtési célú hőenergia-termelés, a használati melegvíz-előállítás, a villamosenergia-termelés, valamint az egyre növekvő mértékű üzemanyag-termelés. A villamosenergia-termelésben való nagyobb arányuk eléréséhez hiányoznak azok a technikai eszközök, például az intelligens hálózat, amelyek lehetővé tennék a nagyobb mennyiségű megújuló energiaforrások hullámzó teljesítményének kiegyenlítését. A szabályozási rendszer felülvizsgálata, pilot jellegű projektek megvalósítása folyamatban van az EU-ban terjedőben lévő innovatív hálózati megoldások meghonosítása érdekében. Hiányoznak a központi rendszer terhelését csökkentő és az ellátásbiztonságot is javító, autonóm, kisléptékű energiarendszerek is, amelyek a helyi gazdaság fejlesztéséhez is nagyban hozzájárulhatnának. Kisléptékű fejlesztések hiánya
A megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia 68,5%-a biomassza eredetű, ennek jelentős részét egyszerűen a korábbi szenes erőművekben elégetett tűzifa adja, ami gazdaságossági és fenntarthatósági szempontból sem vállalható hosszú távon. A szélerőművek tűnnek jelenleg a legsikeresebb fenntartható villamosenergia-forrásnak Magyarországon, az első szélerőmű 2000-ben állt üzembe, azóta összteljesítményük elérte a 329 MW-ot, részesedésük a 13,4%-ot. A vízerőművek részesedése mindössze 9,7% és ezen a téren gyakorlatilag már nem lehet érdemi fejlődésre számítani országos szinten, kisméretű lokális rendszerekben viszont még vannak fejlesztési lehetőségek. A hulladékgazdálkodás korszerűsödésével a biogáz hasznosítása is egyre kézenfekvőbb és rentábilis megoldás lett, de itt még alig vannak kiaknázva a lehetőségek. Magyarország geotermikus adottságai nem csak európai, de nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőek. Az ország geotermikus potenciálja becslések szerint is legalább 60 PJ/év (összesen kb. 343 000 PJ), amiből jelenleg mindössze 3,6 PJ/év (2010) hőt hasznosítunk energetikai céllal. A geotermikus energia nagyobb, erőművi léptékű alkalmazását a beruházás megtérülését és hosszú távú üzemeltetését biztosító, valamint a környezetterhelés csökkentését célzó bevezetett kötelező visszasajtolás drágasága és a komplex felhasználás szükségessége korlátozza. A megújuló energiaforrások kihasználása elindult, de még gyerekcipőben jár
A hazai energiafogyasztás másik meghatározó területe az épületek energiaigénye, a Magyarországon felhasznált összes energia 40%-át az épületeinkben használjuk el, melynek mintegy kétharmada a fűtést és hűtést szolgálja. A közelmúltban elterjedt gázfűtés anyagilag egyre kevésbé fenntartható, ráadásul rendkívüli kiszolgáltatottságot jelent, mivel gyakorlatilag kizárólag Oroszország látja el hazánkat földgázzal, a hazai termelés már nem számottevő. Ezért támogatni kell az olyan alternatív fűtési-hűtési megoldások terjedését - megújuló energia alapú távfűtés, hőszivattyúk, foto termikus- és fotovoltaikus napelemek - amelyek csökkentik az import energiahordozóknak való kiszolgáltatottságunkat. A 4,2 milliós magyarországi épületállomány körülbelül 70 százaléka felújításra szorul, amelyből minden tizedik esetben már új építés lenne indokolt. Mivel az épületállomány jelentős része energetikailag kifejezetten pazarlónak tekinthető, a legjelentősebb energiamegtakarítás ezek felújításával, korszerűsítésével, illetve energiahatékony új épületek építésével érhető el. Ezen a téren pedig a hőszigetelés mellett a megújuló energiaforrásoknak is fokozottabb szerepe lehet, például a hőszivattyúk, napkollektorok, napelemek használatával, energetikailag legalább részlegesen autonóm épületekkel. Az energetikai korszerűsítés már rövid távon is jelentős megtakarítást jelenthetne a költségvetés számára a gazdasági és környezeti szempontból is káros távhő- és gázár-támogatások megszüntetésével, továbbá a foglalkoztatásra és a belső keresletre is pozitív hatást gyakorolna. A gazdaságilag költséghatékony felújítások és az energia hatékony új építések egy jól irányzott állami programmal akár évi 50-80 ezer munkahely teremtéséhez is hozzájárulhatnak. Pazarlóan elavult épületállomány

1.2.11 Mobilitás és elérhetőség a gazdaság szolgálatában (Közlekedés)

A közlekedési ágazat a hazai nemzeti termék 6-8%-át állítja elő, közvetetten azonban más ágazatok jövedelemtermelő képességét is befolyásolja. Az áruk és szolgáltatások mozgásának színvonala, hatékonysága egyik kulcseleme a termelő ágazatok versenyképességének. Mindemellett jelentkeznek a társadalmi-gazdasági feltételrendszerből eredő mobilitási igények, amelyek magas szintű kielégítése alapszükségletté vált. A közlekedési
ágazat jelentősége
A közlekedési ágazat mintegy 300 ezer embert foglalkoztat közvetlenül, ez a munkavállalók mintegy 8%-át jelenti, de az egyéni és közösségi személyközlekedésben való részvétel miatt valójában a társadalom 80%-a aktív alanya, vagy részese e tevékenységnek. A közlekedési szolgáltatások nemzetgazdaságra és környezetminőségre gyakorolt jelentős hatásán túl azért is figyelmet érdemelnek, mert hatással vannak az emberek életminőségére, a társadalom gazdasági-társadalmi alkalmazkodó képességére is, például a munkahelyválasztással/változással kapcsolatos mobilitás lehetősége. Életminőség és társadalmi-
gazdasági mobilitás befolyásoló tényező
A közúti közlekedés gerincét alkotó gyorsforgalmi úthálózat nem csak a hazai forgalmi igényeket kell, hogy kielégítse, hanem a nemzetközi tranzit utak részeként is jelentős szerepet tölt be. A legfontosabb nemzetközi tranzit utak részét is jelentő autópályák országhatárig való kiépülése potenciálisan jó gazdaságfejlesztési lehetőséget teremt. Azonban jelenleg a hazai közúthálózat minőségi jellemzői (teherbírása, balesetveszélyessége), valamint a gyorsforgalmi úthálózat alacsony kiépítettsége nem elégítik ki a növekvő tranzit- és belföldi forgalmi igényeket. Az alacsony sűrűség következtében az ország egyes kistérségeiből másfél órányira van a legközelebbi autópálya, és ez jelentősen visszafogja a gazdasági növekedést (pl. Békés megyében). Az úthálózat az elmaradt felújítások miatt gyakran rossz állapotú, a rendkívül megnövekedett nehézteher-forgalom és a megengedett tengelyterhelés miatt tovább romlik. A rossz vagy nem megfelelő minőségű utak aránya különösen Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Nógrád, Somogy, Baranya és Zala megyékben magas. Geostratégiai
pozíciónkat
kihasználatlanul
hagyó centrális
közlekedési
infrastruktúra
Problémát jelent a Duna felső szakaszán a folyami hidak és a hozzájuk kapcsolódó utak hiánya, az alsó szakaszon pedig a kiépített hidakhoz hiányoznak a jó ráhordó kapcsolatok. Az elmaradottabb térségek, települések fejlődését a fentieken túl nagyban gátolja a régión belüli hiányos közlekedési hálózat. Sok helyen hiányoznak a településeket elkerülő, tehermentesítő, illetve összekötő utak, de szintén gyakran problémát okoz a térségi központok, megyeszékhelyek elérése. Az úthálózat korszerűsítése a települések kapcsolatrendszerének kiépítése, illetve a vállalkozások megtelepedésének szempontjából is prioritásként kezelendő feladat. Régóta fennálló probléma, hogy oldódjon a főváros központú úthálózat. A sugaras rendszer helyett egy hálós szerkezetre van szükség, amely sokkal hatékonyabb fejlesztési potenciállal rendelkezik. Ennek érdekében számos terv készült, a legfontosabbak egyike az M4-M8-as autópálya kiépítése és összekötése, valamint az M9 megépítése. A periférikus térségek fejlődését gátolja a rossz elérhetőség
A személygépkocsi vásárlások 2000-es években tapasztalt felfutásából eredő utasszámcsökkenést nem tudta ellensúlyozni a terjedő és kevéssé kontrollált szuburbanizáció (például Budapest, Debrecen, Szeged, vagy Pécs esetében). A szinte korlátlan építési hitelfelvételek elősegítették a kiköltözést, ezáltal a helyközi utasforgalom emelkedését hozhatták volna magukkal, azonban a kedvezményes gépjárműhitelek miatt a közösségi közlekedés folyamatosan veszített jelentőségéből. Ez a trend az utóbbi évek gazdasági válsága és az üzemanyag-árak emelkedése miatt akár rövidtávon megváltozhat. A szállított utasok száma 2001 és 2012 között 11,5%-kal csökkent. 2001-ben még évente 756 millió, 2012-ben pedig már csak 670 millió fő vette igénybe a szolgáltatást. Ezzel összhangban a közlekedési szolgáltatók által kibocsátott járati-vonati teljesítmény az autóbusz-közlekedésben csökkent, vasúton azonban - több mint 30 vasútvonal forgalmának autóbusszal való kiváltása ellenére is - 20% felett növekedett. A megtett utaskilométerek tekintetében 2011-ig gyakorlatilag nem történt változás, a vizsgált időszakban 25 és 26 milliárd között mozgott; azonban 2012-ben már csak 23 milliárd volt ez az érték. Az átlagos utazási távolság minden évben növekedett, ez a lakosság - európai összehasonlításban még mindig alacsony - mobilitásának fokozódását jelenti, egyúttal utal az otthontól egyre nagyobb távolságra való munkavállalásra, iskolaválasztásra. A közösségi közlekedési vállalatok egyre romló finanszírozási helyzete nem teszi lehetővé a járműpark fejlesztését, a dinamikusabban fejlődő térségekben a menetrendek kellő sűrítését, olykor még az indokolt járatsűrűség fenntartását sem. A közlekedési szövetségek szervezeti feltételeinek megalkotása pedig csak kezdeti lépéseinél tart. Mobilitást nem segítő közösségi közlekedés-
szervezés

10. ábra: Helyközi személyszállításban szállított utasok száma (millió fő) (Forrás: KSH)

A helyi közösségi személyszállítás visszaesése meghaladta a helyközi forgalom csökkenését is. 2001 és 2012 között a szállított utasok száma 18, a megtett utaskilométer 23%-kal csökkent. Figyelemreméltó a kötöttpályás közlekedés viszonylag stabil helyzete, ami ezen ágazatok fenntartásának szükségességét bizonyítja. A folyamat ebben az esetben is a gépkocsi-használat növekedésével van párhuzamban. Pazarló közlekedési
szokások, közösségi
közlekedés, mint
alternatíva leépülése
Az áruszállításban a szállított áruk tömegét figyelembe véve az évtized elejétől 2008-ig dinamikus növekedés játszódott le (207-ről mintegy 344 millió tonnára), majd 2012-re erőteljes csökkenés következett be (249 millió tonnára). Árutonna kilométerben hasonló trend látszik, hiszen 2008-ig az évtized elejéhez képest megduplázódott az ez az érték, majd 2012-re jóval kisebb mértékben ugyan, de visszaesés mutatkozott. Az áruszállításban a vezető szerepet a közút tölti be, melyet a vasút, a csővezetéken történő és végül a vízi közlekedés követ. A 2001-től 2012-ig tartó időszakban a közúti közlekedés szerepe egyre inkább növekedett (48-ról 67%-ra) miközben a vasút egyre nagyobb mértékben veszít jelentőségéből (29%-ról 18%-ra). Ez a trend egyben a közlekedési ágazat környezetminőségre gyakorolt negatív hatásának növekedését is jelenti. A vízi közlekedés 4% körüli értéken stagnál, miközben a csővezetéken történő közlekedés a 2001-ben regisztrált 19%-os arányról a felére esett vissza. Az áruszállítás volumenét sem hagyta érintetlenül a gazdasági válság
A folyami hajózás mellett a légi forgalom ágazatában rejlő lehetőségek terén is érzékelhető kihasználatlan potenciál. A Duna hajózhatóságának kérdése meghatározza az áruszállítás volumenét, amely a hazai hajózási járműpark korszerűsítésével, környezetkímélő eszközök alkalmazásával, valamit a hazai kikötőhálózat EU komforttá tételével jelentősen növelhető lenne. Hasonló kihasználatlan lehetőségek vannak a Tisza-hajózásban is. A Budapest központú légi forgalom terén visszaesés várható a hazai légitársaság megszűnése miatt, azonban az ily módon megnyílt piacon teret nyerhetnek újabb légitársaságok, melyek akár bővíthetik is a Budapestről elérhető desztinációk körét. A regionális repülőterek (elsősorban Sármellék, Debrecen, Pér, továbbá Pécs-Pogány, Szeged, Nyíregyháza) szerepének felértékelődése mellett számolni szükséges a jelenleg még kihasználatlan repülőterekben is rejlő logisztikai célú hasznosítási lehetőségekkel (volt katonai repülőterek, pl.: Kalocsa-Foktő, Taszár, Mezőkövesd, Kunmadaras). A repülőterek fejlesztésének alapja egy környezetvédelmi, területfejlesztési, gazdasági, közlekedési szempontból megalapozott stratégia kell, hogy legyen. Kihasználatlan lehetőségek a folyami hajózás és légi forgalom terén
A logisztika Magyarország egyik leggyorsabban fejlődő ágazata volt az elmúlt években, szerepe a nemzetközi árufuvarozás kiszolgálásában különösen fontos. Magyarország földrajzi helyzetéből adódóan igen fontos az európai térben, illetve azon belül a tranzitgazdaságban betöltött szerepe. Magyarország összeköti Nyugat- és Észak-Európát a Balkán-félsziget országaival, nagyobb távlatokban pedig Európát Ázsiával. A tranzitgazdaság további fejlesztése, a szolgáltatások minőségének javítása például megfelelő pihenőhelyek kiépítésével hatalmas kiaknázandó potenciált jelent számunkra. Logisztikai központok a főbb közúti és vasúti csomópontok mentén, továbbá ezek, valamint a dunai és tiszai kikötők találkozásánál jöttek létre. Mint a hazai logisztika viszonylag új intézményei, a legtöbb kiépítése, fejlesztése még zajlik, ilyen például a BILK (Budapesti Intermodális Logisztikai Központ) fejlesztése, ami 2011 végén fejeződött be. A logisztika az egyik
leggyorsabban fejlődő ágazat

1.2.12 Az infokommunikáció itthon is meghatározó ágazat lett

Az információhoz való hozzáférés ma már külön gazdasági tényező. Az infokommunikációs infrastruktúra a rendszerváltás után robbanásszerűen fejlődött és folyamatosan fejlődik ma is. A lakosság internethez való hozzáférése folyamatosan javul, 2012-ben már a lakosság 70,6%-a használta az internetet, az internet hozzáféréssel rendelkező háztartások aránya pedig 68,6% volt. A területi különbségek azonban az IKT szektorban is jelentkeznek. Az internet elérés széles körben elterjedt a nagyvárosokban és a fejlettebb térségekben, míg a vidékies és az elmaradott kistérségekben az átlagosnál alacsonyabb az internethasználók aránya. Stratégiai ágazattá vált az IKT szektor
A telefónia terén alig 10 év alatt túllépett a vezetékes hálózaton a mobiltelefonok használata, csökkentve ezzel az országos ellátás területi különbségeit. A technológiai fejlődéssel előtérbe kerülnek a mobil alkalmazások: a vezetékes internet használat helyett a mobilinternet-hozzáférés és az asztali gépek (PC-k) helyett pedig a mobileszközök terjednek fokozatos ütemben. Az információs társadalom ugyanakkor nem csak az infokommunikációs rendszerekhez való hozzáférést, hanem azok használatát, a társadalmi-gazdasági életbe való integrálódásukat is jelenti. Fontos, hogy korszerű információs és infokommunikációs szolgáltatásokat vehessenek igénybe mind a lakosság, mind a gazdasági szereplők részéről. Az úgynevezett „e-gazdaság” szerepe folyamatosan nő. A vállalkozások számára ma már elengedhetetlen, hogy megjelenjenek a világhálón (e-kereskedelem és más szolgáltatások). A közigazgatásban hasonlóképpen minőségi változás az elektronikus ügyintézés különböző formáinak elterjedése, ami tipikusan az információs technológiák társadalmi életben való hasznosulásának példája. A tendenciákat jól jelzi, hogy a válság ellenére az internet-előfizetések száma tovább emelkedett, 2012 végén meghaladta az 5 milliót, a mobilinternet-előfizetéseké pedig elérte a 3 milliót. A mobilhálózatban bonyolított adatforgalom harmadával bővült az előző évhez képest. Az infokommunikáció fejlődése elősegíti a tehetségsegítés új formáit és hálózatainak fejlesztését. Egyre sokrétűbb és egyre kevésbé helyhez kötött alkalmazások

1.2.13 Területileg erősen koncentrált turizmus

Hazánk fekvése, természeti adottságai és kulturális öröksége következtében kedvező turisztikai adottságokkal rendelkezik. Természeti adottságaink közül a legfontosabbak közé tartoznak a gyógy- és termálvizek. Megfelelőek az adottságok a vízi-, öko-, lovas, és kerékpáros turizmushoz, továbbá a falusi és kulturális turizmus bővülése számára. A műemléki illetve építészetileg jelentős modern épületben működő kulturális intézmények turisztikai attrakciókban való részvétele is a kulturális turizmus erősödését segíti elő. (Nagy Kultúra Programok). A kulturális- és történelmi adottságok csak kis része képvisel jelenleg egyedi, nemzetközi szinten versenyképes vonzerőt. Ennek oka, hogy bár a magyarországi épített örökségállomány színvonalát, értékeit tekintve európai, nemzetközi rangú, helyzete, állapota, tudományos igényű helyreállításainak hiánya, a nagyközönségnek való bemutatást jelenleg képviselő állomány csekély aránya miatt nem tudja még betölteni jelentős szerepét a turizmusban. Magyarország jelentős mértékben elmarad ezen a területen a nemzetközi gyakorlattól és átlagtól, ezért ezen változtatni szükséges. Az erre épülő termékek és attrakciók a világörökségi helyszínek, kastélyok, várak, a vallási turizmus emlékei, a különleges építészeti értékek. A magyar gasztronómia, a bor- és pálinka kultúra világhírű. Jó turisztikai adottságok
Budapest az ország első számú turisztikai fogadóterülete, azonban kedvező adottságai ellenére az európai nagyvárosok között csak második vonalbeli célterületnek számít. A Balaton az ország második legjelentősebb nemzetközi vonzerejű turisztikai térsége. Az egészség- és egészségügyi turizmus területén jelentősek a gyógyhelyek, továbbá kiemelt vonzerőt jelentenek az UNESCO világörökségi helyszínek. A kedvező természetföldrajzi feltételekkel, illetve kulturális és gazdasági vonzerőkkel bíró összefüggő üdülőterületek közül a vendégforgalom alapján kiemelkedik a Dunakanyar, Velencei-tó térsége (a Vértes, a Váli-völgy), a Mátra-Bükk, Sopron-Kőszeghegyalja, a Tisza-tó, a Mecsek és a Villányi-hegység térsége. A magyar turisztikai intézményrendszer átalakulását a jövőben a kormányzat által is támogatott turisztikai desztináció menedzsment (TDM) szervezeteknek kell elősegíteniük. Budapest az első
számú fogadóterület
Az egyre jelentősebbé váló ökoturizmus magába foglalja az idegenforgalom mindazon formáit, melyek - a kimondottan üdülési célú tömegturizmustól eltérően - elsősorban a természeti területekre, a környezeti értékeire irányulnak. Hazánk ökoturisztikai potenciálja lehetőséget ad arra, hogy általa a helyi értékek megőrzése, a vidéken élő emberek megélhetése, gazdasági előnyökhöz jutása mellett valósuljon meg. Az egészségturizmus az egyik rendkívül dinamikusan fejlődő ágazata hazánknak, a lakosság körében fokozatosan erősödik az egészségtudat, az emberek egyre többet költenek a saját és családjuk egészségére. Ezzel együtt azonban az egészségturizmus motorja továbbra is a magas jövedelemmel rendelkező külföldi állampolgárok hazánkba látogatása, elsősorban a kedvező árú fogászati, valamint szépészeti beavatkozások igénybevételének céljából. A minimum négy éjszakát hazánkban eltöltő külföldi vendégek 18%-ának a gyógykezelés és a wellness turizmus képezi ideutazásának fő motivációját. A külföldi vendégek körében rendkívül kedvelt az ország nyugati határvidéke, valamint Budapest, így ez a szegmens is igen erős területi koncentrációt mutat. Az egészségturizmus területén is érzékelhető egyfajta keleti nyitás, dinamikusan emelkedik az orosz ajkú vendégek száma, elsősorban a híres gyógyfürdők környékén található közép- és felsőkategóriás szállásokon. Új kitörési pont lehet az öko- és egészségturizmus
A vendégforgalmi adatok szerint 2012-ben 21,8 millió vendégéjszakát regisztráltak a hazai kereskedelmi szálláshelyeken, ebből 16,6 millió vendégéjszakát szállodában töltöttek a vendégek. 2012-ben összesen
6,6 millió vendég szállt meg szállodában, főképp a fővárosban és a Balaton régióban, az átlagos szállodai tartózkodási idő pedig 2,5 éjszaka volt. 2001 és 2012 között a kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma 38%-kal, vendégéjszakáinak száma 17%-kal emelkedett, vagyis csökkent az átlagos tartózkodási idő (3-ról 2,6 napra). Míg Magyarországon a külföldi vendégek száma 36%-kal növekedett, a külföldiek által eltöltött vendégéjszakák száma csupán 4,6%-kal emelkedett. A vendégéjszakák száma alapján a legfontosabb küldő piacok továbbra is Németország, Ausztria és az Egyesült Királyság, míg a környező országok súlya egyre jelentősebb a beutazó forgalomban.
Környező országok szerepe nő a beutazó forgalomban
A belföldi vendégek száma 2001-2012 között 40%-kal, a belföldi vendégéjszakák száma 34%-kal bővült. Ezen időszakban nőtt a belföldiek által eltöltött vendégéjszakák aránya az összes vendégéjszakán belül: 2001-ben 41,6% volt, 2012-ben pedig már 48%. A belföldi turizmus fejlesztése kiemelten fontos, hiszen így a turisták által elköltött pénz az ország gazdaságát erősíti. 2012-ben a kereskedelmi szálláshelytípusokban és magán szállásadásban közel 555 ezer férőhely volt az országban, amelynek közel fele együtt a Balaton-Budapest desztinációkban található, ami erős területi koncentrációt jelez. Az összes kapacitáson belül a szálláshelytípusok arányában a döntő részt továbbra is a szállodai Bővülő vendégéjszaka szám
(25%) és a kempingférőhelyek (16%) teszik ki. Az országos tendenciák a magasabb minőségű szálláshelyek felé való elmozdulást jelzik. A vendégforgalom emelkedése - mind a vendégek számát, mind a vendégéjszakákat tekintve - a gazdasági válság ellenére folytatódott, különösen a szállodai forgalom emelkedett 2012-ben is. További emelkedést indukálna a nemzetközi szinten is egyre jelentősebb tömegeket vonzó épített örökségünk értékeinek kibontakoztatása és bemutathatóvá tétele, valamint a nagyobb turisztikai tengelyek megvalósítása.

1.2.14 A gazdasági visszaesés rontja a foglalkoztatottságot

A rendszerváltással együtt járó gazdasági visszaesés nyomán az 1990-es évek első felében jelentősen átalakult a magyar munkaerő-piac: a rendszerváltást megelőző közel teljes foglalkoztatáshoz képest az 1996. évi mélyponton az aktív korú népesség alig több mint 50 százaléka dolgozott, és a munkanélküliek több mint fele egy éven túl sem talált állást. 1997-től kezdve a foglalkoztatottak aránya lassú növekedést mutatott egészen a globális pénzügyi válságig, ami újabb csökkenést eredményezett. Foglalkoztatási hiányosságok, kihívások
Európai összehasonlításban a foglalkoztatottság Magyarországon kritikusan alacsony, 2011-ben mindössze 60,7% volt. A rendszerváltás után minden posztszocialista országban hasonló visszaesés következett be, többségükben azonban a foglalkoztatás már 2009-re megközelítette az 1989 előtti szintet. Magyarországon ezzel szemben a kezdeti jelentős visszaesés után csak lassú és mérsékelt növekedés mutatkozott egészen 2007-ig, amikor a foglalkoztatottság elérte a 62,6%-ot, majd a gazdasági válság beköszöntével ismét csökkenésnek indult. Lemaradásunk a régiós versenytársainktól átlagosan majdnem 5 százalékpont. Messze az 1989. évi
foglalkoztatottsági szint elérése

11. ábra: A 20-64 éves korosztály foglalkoztatási rátájának alakulása 1998 és 2011 között (%) (forrás: EUROSTAT)

A foglalkoztatás ágazati szerkezetében jól látszik a szolgáltató szektor töretlen térnyerése, 2010-re a foglalkoztatottak majdnem 65%-a dolgozott már ebben a gazdasági szegmensben. Ezzel párhuzamosan mérsékelten csökkent az egyes ipari szektorokban és a mezőgazdaságban dolgozók aránya. Szolgáltató
szektor
térnyerése
Az ipar a foglalkoztatottakból az agráriumnál jóval nagyobb arányt képvisel (29,8% 2012-ben). A mezőgazdaság mellett az iparban érhető tetten leginkább a gépesítés hatására erőteljesen csökkenő munkaerőigény, bár az utóbbi néhány évben csak rendkívül lassú csökkenés volt megfigyelhető. A szekunder szektor jelentősége a foglalkoztatásban főleg az ipari tradíciókkal rendelkező és a rendszerváltás után újraiparosított térségekben, Fejér, Nógrád és Komárom-Esztergom megyében a legmagasabb, míg Budapesten a legalacsonyabb. A bruttó hozzáadott értéken belüli aránya igazodik a foglalkoztatáshoz, 31,3% volt 2010-ben, ennek 70%-át a feldolgozóipar adta. Jellemző a gépesítés hatására egyre
csökkenő
munkaerőigény
A foglalkoztatók nélküli térségek tartósan magas (Borsod, Nógrád, Szabolcs 2009 óta 15% felett) munkanélkülisége, a szociális ellátórendszer munkavállalás ellen ösztönző hatása és az iskolarendszer hiányosságai mára a munkaerő-piac igényeit teljesíteni nem tudó rétegek és térségek kialakulásához vezettek. A foglalkoztathatóságnak ebben az esetben nemcsak a digitális, hanem a nagyarányú (a felnőtt lakosság körében 25% körüli) funkcionális analfabetizmus is akadálya. A lakáspiac elmúlt időszakbeli változásai, a lakosság nagymértékű eladósodása és ingatlanjainak elértéktelenedése további, a munkaerő-piacon érvényesülni képes munkaerő-kínálat mobilitását lehetetleníti el. Periférikus térségek egyre rosszabb helyzetben
A hazai foglalkoztatás problémái különösen erősen jelentkeznek a munkaerő-piac terén leghátrányosabb helyzetű roma népesség esetében. A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás különösen súlyosan érintette azokat az ágazatokat, amelyek jelentős számú roma identitású munkavállalót foglalkoztattak, így esetükben elmondható, hogy állásukat tömegesen vesztették el (egyes becslések szerint az 1990-es évek elején romák által betöltött munkahelyek 55%-a szűnt meg, szemben az összes munkahely 33 százalékával). Többségük a későbbiek során sem tudott visszatérni a munkaerő-piacra, foglalkoztatásuk problémája tartóssá vált, a nehézségek pedig tovább öröklődtek, egyes térségekben jelentős társadalmi feszültségeket generálva. A roma népesség foglalkoztatási szintje kevesebb, mint fele, munkanélküliségi rátája három-ötszöröse a nem roma lakosságénak. Bár a romák a népesség kb. 7%-át alkotják, a foglalkoztatottaknak csak kb. 2-2,5%-a roma származású (75-90 ezer fő), a regisztrált munkanélkülieknek viszont 25-30%-a (100-130 ezer fő). A romákat sújtó foglalkoztatási diszkrimináció súlyosan korlátozza az egyébként a munkaerő-piacon való boldogulás esélyét biztosító képzettséggel rendelkező roma emberek munkába állását is. Roma kisebbség foglalkoztatási potenciáinak kihasználatlansága
Magyarországon a munkaerő-piaci szempontból veszélyeztetett célcsoportok az alacsonyan képzettek, a megváltozott munkaképességűek, az 50 éven felüliek, a fiatal pályakezdők, valamint a kisgyermekes nők. E csoportok munkakeresletére több szabályozási tényező is negatívan hat. A rugalmatlan szabályozás elemei között szerepelnek a foglalkoztatást terhelő magas járulékok, a viszonylag magas minimálbér, a foglalkoztatáshoz (pl. munkaerő felvételéhez és elbocsátáshoz) kötődő adminisztratív terhek, valamint az atipikus foglalkoztatási formák, a részmunkaidő és a távmunka alacsony támogatottsága a munkaadók körében. A fogyatékossággal élő személyek minél teljesebb társadalmi integrációjához elengedhetetlenül szükséges az integrált, illetve védett munkaerő-piacon való növekvő jelenlétük. A 2001. évi népszámlálás szerint a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási mutatója mindössze 9%-os volt. Számuk a 2011-es népszámlálás alapján 456 638 fő (a lakónépesség 4,6%-a). Speciális munkaerő-piaci csoportok foglalkoztatása
A kritikus foglalkoztatási helyzet javítása érdekében a magyar kormány 2010-től a foglalkoztatást ösztönző adó- és járulékrendszert alakított ki, a fogyasztási és forgalmi adó növelésével megteremtve a munkát terhelő adók csökkentésének forrását. Az Új Széchenyi Tervnek kiemelt jelentősége van a munkaerő-megtartás és további munkahelyek generálása tekintetében. Továbbá részben a kiterjedt közfoglalkoztatási programoknak is köszönhetően a foglalkoztatottak köre jelentősen nőtt, 2012 első negyedévében 59 ezer fővel. Foglalkoztatás- ösztönző adórendszer
Státusz/Év Mértékegység 2000 2012 Változás,2000=100%
Foglalkoztatott 3832,0 3877,9 0,6
Munkanélküli 263,2 475,6 80,4
Gazdaságilag aktív Ezer fő 4095,2 4353,4 5,7
Gazdaságilag inaktív 2745,5 2927 -8,5
15-64 éves népesség 6840,7 6715,7 -1,8
Aktivitási arány 59,9 56,9 7,4
Munkanélküliségi ráta % 6,4 10,9 70,3
Foglalkoztatási ráta 56,0 50,6 2,0

1. táblázat: A népesség gazdasági aktivitásának főbb mutatói (Forrás: KSH)

Ágazat 2000 létszám (ezer fő) megoszlás
(%)
2005 létszám (ezer fő) megoszlás
(%)
2012 létszám (ezer fő) megoszlás
(%)
Mezőgazdaság 255,5 6,7 194,0 5,0 200,3 5,2
Ipar, építőipar 1304,0 34,2 1264,0 32,4 1156,5 29,8
Szolgáltatás 2296,7 60,3 2443,5 62,6 2521,0 65
Összesen 3809,3 100,0 3901,5 100,0 3877,8 100,0

2. táblázat: A foglalkoztatottak nemzetgazdasági ágazatok szerint (Forrás: KSH)

1.2.15 Támogatáspolitika

Magyarország számára az egyik legnagyobb támogatási forrást az Európai Uniótól érkező fejlesztési támogatások jelentik. Az aktuális többéves pénzügyi keret (2007-2013) alatt 24,9 milliárd eurót irányoztak elő hazánk számára. Magyarország a jelenlegi tervezési időszakban jelentős EU-s támogatásban részesül, ugyanakkor a rendelkezésre álló források lehívásánál számos akadály figyelhető meg, amely a források elérhetőségét jelentősen megnehezítik. Magyarország 2020-ig tartó gazdasági teljesítményét jelentősen meg fogja határozni a hazánk számára rendelkezésre álló EU-s források mértéke a 2014-2020 közötti költségvetési időszakban is, amelynek tervezése jelenleg is zajlik. Hazánknak törekednie kell arra, hogy a Kormány által kiemelt ágazatként kezelt szektorok a következő többéves pénzügyi keretből megfelelő mértékben részesüljenek, a forrásokhoz való hozzáférés a lehető legkedvezőbb legyen. A jelenlegi támogatáspolitika fő financiális forrása az EU támogatások köre
Magyarországon EU-s és regionális értelemben véve is kiemelkedően magas az állami támogatások bruttó hazai termékhez viszonyított aránya. Amennyiben az ipar és a szolgáltató szektor számára juttatott támogatásokat vizsgáljuk (a kríziskezelő intézkedésektől eltekintve) megállapíthatjuk, hogy hazánk 1%-os GDP arányos értéke több mint duplája az EU27 átlagának, de az újonnan csatlakozó államok 0,55%-os értékénél is jóval magasabb. GDP-hez viszonyítva kiugró az állami támogatások aránya
Az eszközök tekintetében az állapítható meg, hogy hazánk - az EU27 átlagához hasonlóan - a támogatásokra szánt összeg közel felét közvetlen támogatásokra fordítja, hasonló, bár kisebb mértékben költ adókedvezményekre, míg a többi instrumentum részaránya jóval alacsonyabb. Az újonnan csatlakozó államok átlagát tekintve az arányok eltérőek: jelentősebb, közel kétharmados részaránya van a közvetlen támogatásoknak, az adókedvezmények mértéke csupán 31%-os. Ehhez képest a magyarországi adókedvezmények aránya 47%, ráadásul ennek több mint 90%-a külföldi vállalatoknál csapódik le. Az inkább rövid távú hatásokkal bíró adókedvezmények mellett a hazai gazdaság megerősítésének érdekében javasolt a kis-és középvállalkozások megerősítése is kormányzati eszközökkel. A nagy adókedvezmény megítélése elsősorban a gazdasági-társadalmi szempontból hátrányos helyzetű, magas munkanélküliségű térségekbe települő befektetőknek jelenthet nagy segítséget. Az adókedvez-
mények nagy aránya nem jellemző a többi újonnan csatlakozott tagállamra
A hazai támogatáspolitika meghatározó elemei az egyedi kormánydöntéssel megvalósított támogatások, amelyek a nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű beruházást végrehajtó befektetők pénzügyi támogatásán alapulnak. 2003 és 2010 között mintegy 100 milliárd forint vissza nem térintendő támogatással járult hozzá a magyar költségvetés ezen beruházások magyarországi megvalósításához. Nagy szerepe van az egyedi kormánydöntés alapján realizált beruházásoknak

1.2.16 Összefoglaló gazdaságstratégiai üzenetek

Hazánk rendkívül nyitott gazdaságnak számít, külkereskedelmi termékforgalmunk GDP-hez viszonyított aránya az egyik legmagasabb Európában. Így a növekedés szempontjából kiemelt célunk a hazai gazdaság nettó exportjának (a külkereskedelmi kivitel és a behozatal különbsége) maximalizálása, amely a hazai tulajdonú vállalatok termelési láncba történő mélyebb integrálása, belső piacon történő megerősítése, valamint az exportpiacokon jelenlévő, a külföldi piacokon is versenyképes termékeket előállító magyar tulajdonú vállalkozások további terjeszkedésének elősegítése révén valósítható meg. Ezen kívül törekednünk kell a kis- és középvállalkozások, a hazai és nemzetközi multinacionális cégek szorosabb együttműködésére és a feldolgozó ipar újrateremtésére. A növekedés szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír a gazdaság belső motorjainak beindítása, a fő kitörési pontokként szolgáló, magas hozzáadott értékű, tudásra épülő speciális iparágak (bionika, egészségipar, gyógyszergyártás, orvosi berendezés és eszközgyártó ipar, környezet ipar, IT szektor, kreatív ipar stb.) erősítése, támogatása. Erős hazai vállatokra épülő export
Gazdaságunk fellendítésének egyik kulcsa a foglalkoztatás növelése, ezért rövid távon az egyik kiemelt cél a nagyobb foglalkoztatási potenciállal rendelkező innovatív gazdasági ágazatok erősítése, valamint ezen speciális iparágakon túl általában a K+F+I fejlesztése, a nagytőke vállalati kutatóbázisainak Magyarországra vonzása. Ugyanakkor meg kell találni az egyensúlyt ezen ágazatok és a magas hozzáadott értéket előállító szektorok között, amelyek nem feltétlenül foglalkoztatnak tömegeket. Új piacok feltárása (keleti nyitás), a külkereskedelmi kapcsolatok erősítése szintén a közeljövő fontos feladatai közé tartozik, ahogyan a szociális gazdaság támogatása és a közfoglalkoztatás biztosítása is. Hosszú távon az ország kitörési pontja lehet az innováció, az innovációra épülő iparágak fejlesztése, valamint az élelmiszergazdaság fejlesztése. A potenciálok jobb kihasználása hosszú távú tervezést igényel
Középtávon szükséges Hosszú távú fejlődést megalapozó
gazdaságstratégiai feladatok gazdaságstratégiai területek
- a foglalkoztatást biztosító gazdasági ágazatok és tevékenységek fejlesztése
- a nagyobb foglalkoztatási potenciállal rendelkező gazdasági
- piaci újrapozicionálás
- az innovatív, versenyképes, magas hozzáadott értéket előállító ágazatok hazai termelésre, kutatásra alapozott
ágazatok támogatása
- a piacbővítési lehetőségek feltárása, piacbővítés (pl. keleti
fejlesztése
- a szakképzési, felsőoktatási és felnőttoktatási háttér, a
nyitás) tehetségtámogatás rendszerének megteremtése
- a szociális gazdaság támogatása - az agrár- és élelmiszergazdaság exportcélú és a belső
- a helyi gazdaság erősítése piacot, foglalkoztatást és egészséges élelmiszereket biztosító
- a barnamezős területek rekultiválása fejlesztése
- a hálózati gazdaság és a helyi gazdaság erősítése
- a turizmus fejlesztése
1.3 Társadalmi erőforrásaink, társadalmi kihívások és trendek

1.3.1 Globális kihívások: gyarapodó emberiség, csökkenő magyarság

A legnagyobb globális társadalmi kihívást a világ népességének gyors és jelentős növekedése jelenti, amely előrejelzések szerint 2050-re eléri a 9 milliárd főt. A népesség gyarapodása világviszonylatban a szegénység növekedését is jelenti, a jövedelmek rendkívül egyenlőtlenül oszlanak meg, ami globális szinten további társadalmi-gazdasági kihívást jelent. A globális népességnövekedéssel szemben Európában a tartósan alacsony gyermekvállalási hajlandóság és az életkor növekedése miatt a népesség idősödése jellemző. A legtöbb európai országban a gyermekvállalási hajlandóság 1970-es évek óta tartó csökkenése miatt nem biztosított a népesség reprodukciójához szükséges 2,1-es termékenységi arányszám. Ezek a trendek a közép-kelet-európai térségben különösen erőteljesen negatív irányba mutatnak. 2010-ben az Európai Unió 27 tagországa közül hatot természetes népességfogyás jellemzett, amit néhány ország - Litvánia, Lettország, Románia és Bulgária - esetében tovább erősített a nemzetközi vándorlási veszteség. Németországban és Magyarországon a vándorlási nyereség fékezte valamennyire a folyamatot. A többi országban a népesség növekedését a Nyugat-, Dél- és Észak-Európába irányuló - elsősorban munkakereséssel magyarázható - bevándorlás biztosítja, amely azonban növekvő társadalmi feszültségekhez vezet. Az elmúlt húsz esztendőben az európai országok egyik legfőbb társadalmi-gazdasági kihívásává vált a népesedési folyamatok és a demográfiai változások kedvezőtlen iránya. A következő évtizedek egyre mélyülő kihívása az idősödés, amelynek során a várható életkor növekedésével párhuzamosan a lakosság korösszetétele egyre inkább az idősebb életkor felé mozdul el. Globálisan növekvő
népesség, növekvő
társadalmi feszültségek jellemzik
Az európai társadalmak többségében az alacsony termékenység mellett a daganatos és a civilizációs népbetegségnek számító szív- és érrendszeri megbetegedések kiemelkedő szerepet játszanak a népességszám csökkenésében. A kelet-közép-európai térségben mindkét halálozási ok vezető helyet foglal el. Ebben nagy szerepet játszik az egészségre káros életmód, valamint az egészségügyi ellátórendszer területi különbségei és hiányosságai, illetve az egészség környezeti kockázatai. Kelet-közép-európai túlsúly a daganatos megbetegedések növekedésében
Magyarország alapvetően hasonló kihívásokkal néz szembe, mint Európa, azzal a különbséggel, hogy bizonyos mutatók (pl. népességfogyás, népegészségügyi helyzet, a sérülékeny társadalmi csoportok) tekintetében sokkal súlyosabb helyzetben van, mint más európai uniós országok. Hazánk népessége már évtizedek óta csökken, melyhez a lakosság idősödése társul. A Kárpát-medencében élő magyarság száma és részaránya ugyancsak csökken, különösen a szórványterületeken morzsolódik folyamatosan a magyar lakosság száma. A társadalmi trendek azt mutatják, hogy az ország az ezredforduló idején az európai térségben, - de különösen a közép-kelet európai országok között - elfoglalt jó pozícióját elvesztette. Társadalmi erőforrásai pedig - az elmúlt 10 év alatt - jelentősen meggyengültek és sok esetben a kimerülés határára értek. A magyarság lefelé tartó társadalmi spirálban
A nemzeti és közösségi identitás annak ellenére gyengül, hogy rendkívül gazdag és egyedi a kulturális örökségünk, beleértve többek között a magyar nyelvet, néprajzi hagyományainkat, a magyarság szellemi örökségét, régészeti és épített örökségünket. A társadalomban, a jelentős értékrendi különbségekből fakadóan morális válság figyelhető meg. A hagyományok erősek, de a negatív berögződések is azok. Az oktatás színvonala visszaesett, a fiatalok szakma- és pályaválasztása nem kellően orientált, a pozitív jövőkép, a bizalom nemzeti, helyi és egyéni szinten is gyakran hiányzik. A magas megélhetési költségekkel párosuló alacsony hazai jövedelmek és a viszonylag kevés munkalehetőség következtében folytatódik a potenciális munkaerő kiáramlása. Gyengül a nemzeti és közösségi identitás
Társadalmi fejlődésünk kulcsa az a társadalomstratégiai szemléletváltás, amely a pozitív nemzeti, helyi és egyéni jövőképekre, a versenyképes tudásra, a megélhetést biztosító szakmákra, a magas hozzáadott értéket előállító gazdaságban szükséges munkavállalói készségekre, a gazdasági fejlődéshez igazított szakképzésre és felsőoktatásra, az önfoglalkoztatásra, a jövedelmezőség növelésére, az értékteremtő munkára épül. Ehhez elsősorban népesedési fordulatra, valamint a társadalmi idősödés proaktív kezelésére van szükség, továbbá szükséges a munka- és családbarát társadalmi berendezkedés, a sérülékeny társadalmi csoportokkal való szolidaritás, és elengedhetetlenül fontos a nemzeti és közösségi bizalom megerősítése. Társadalom-
stratégiai szemléletváltásra van szükség
Magyarország rendelkezik olyan társadalmi erőforrásokkal, értékekkel, amelyek a társadalom megújulását, az értékteremtő gazdasági fejlődést, növekedést lehetővé teszik, és amelyek erősödése egyszersmind Magyarország globális, nemzetközi pozícióját is erősítik. Ezen értékek megőrzésével, gyarapításával, valamint átgondolt, összehangolt társadalompolitikával hazánk a sereghajtók közül ismét a régió éllovasai közé emelkedhet.
Társadalmi erőforrásaink, értékeink:
- Egyedi, jelentős értéket képviselő kulturális és épített örökséggel és hagyományokkal rendelkezünk, amelyek népességmegtartó, társadalmi kohéziót és felzárkózást elősegítő, társadalom-, illetve gazdaságfejlesztő szerepe igen jelentős potenciálunk.
- Oktatási, képzési rendszerünk, kutatóintézeti hálózatunk jó alapot szolgáltatnak a tudásalapú társadalom megteremtéséhez.
- A tehetségtámogató programokban felfedezett tehetségek példaképpé válnak a fiatalok számára
- Versenyképességünket növeli, hogy a magyar munkamorálra a munka tisztelete, a szorgalom, a normakövetés és a felelősségteljes munkavégzés jellemző.
- A magyar népre jellemző „túlélési képesség” számos élethelyzetben fontos tulajdonság.

1.3.2 A népességcsökkenés közösségi fennmaradásunkat veszélyezteti

Magyarországon több évtizede a népesség számának csökkenése jellemző, mely elsősorban a születések, európai átlagoz képest (is) kiemelkedően alacsony számára és a magas halandóságra vezethető vissza. 2011-ben Magyarországon 9 millió 985 ezren éltek, 191 ezerrel - egy nagyvárosnyival - kevesebben, mint 2001-ben. A lakosság száma az elmúlt 10 évben az ország csaknem valamennyi területén csökkent, kivételt képeznek ez alól Budapest, valamint Pest és Győr-Moson-Sopron megye. A megyék között Békés megye népessége csökkent a legnagyobb mértékben (10,4%-kal), de Nógrád, Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék népességszám csökkenése is 7,5% fölötti. A népességfogyás állandósulás

12. ábra: A lakónépesség változása megyénként, 2002. január 1. és 2012. január 1. között (forrás: KSH)

Magyarország termékenységi rátája jelenleg az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. Ráadásul azon országok csoportjába tartozik, ahol az utóbbi években nem került sor a termékenységi arányszám növekedésére sem (2009-ben 1,33, 2010-ben pedig 1,26 volt). Az élveszületések száma Magyarországon 1998 óta nem éri el a 100 ezer főt, az 1990 és 2010 között kimutatható 28%-os csökkenés úgy következett be, hogy a termékeny korban lévő 15 és 49 év közötti női népesség száma egészen 2001-ig növekedést mutatott. Hazánkban annak ellenére ilyen alacsony a termékenység, hogy a családtámogatásra fordított összegek tekintetében Európa élmezőnyében foglalunk helyet. A magyar rendszer támogatja a szülőknek a 3 év alatti gyermekek otthoni gondozásának lehetőségét, a gyermekintézményi (bölcsőde, óvoda) férőhelyek száma azonban gyakran elégtelen, ami a gyermekvállalás ellen hat. Az egyik legalacsonyabb termékenységi ráta az Európai Unióban
Az alacsony termékenységi ráta és a gyermekvállalási hajlandóság folyamatos csökkenése a gyermekvállalási kor kitolódásával is magyarázható, ami a magyar nők esetében átlagosan 28,3 év (2011). Ez közel 5 évnyi emelkedést jelent az 1970-1980-as évek gyermekvállalási gyakorlatához képest. 2012-ben a legtöbb gyermek a nők 30-34 éves korában született, ők adták az összes születésszám közel harmadát, de a korábbi évekhez képest a 35-39 éves nők is egyre gyakrabban szülnek. Az adatok alapján egyre kevésbé valószínű a késői első gyermek után újabb gyermekvállalás, a 2011-ben született gyermekek közel fele első gyermek volt a családban, 30%-uk második gyermek, és csupán 20%-uk született 3, vagy több gyermekes családba. Gyermekvállalási hajlandóság csökkenése, gyermekvállalási kor kitolódása
A társadalmi korfa alapján a nőknél a 35-39 éves korosztály jelenleg a legnépesebb, akik gyakorlatilag az ún. Ratkó-korszak (az első „baby boom”) unokái. Ez a korosztály még szülőképes korban van, azonban pár éven belül a szülőképes korosztályt várhatóan jelentős létszámcsökkenés jellemzi majd, az idősödés, illetve fogyás folyamata már nem lesz fékezhető. Szerencsére a tervezett-vágyott gyerekszám még viszonylag magas, ami pl. Nyugat-Európában már nem mindig áll fenn, ezért a következő 2-3 évben a gyermekvállalásra fordítandó erőfeszítések fontosságát nem lehet túlbecsülni. Ezt követően ugyanis már nem lesz reális lehetősége a népesedési fordulatnak, hiszen a 30 év alatti nők száma már folyamatos csökkenést mutat, ráadásul a fiatalabb korosztály esetében - a mai szokások miatt - fenn áll a veszélye a későbbi gyermekvállalásnak, ami sokszor a későbbi szülések elmaradását eredményezi. Az utolsó pillanatban vagyunk: a szülőképes korú nők száma drámaian csökken a közeljövőben

13. ábra: Ezer lakosra jutó élveszületések számának alakulása 2011 és 2012 azonos időszakában (II. félév) (forrás: KSH)

A 2011-ben bevezetett új személyi jövedelemadó rendszer egyik célja a családok további tehermentesítése volt, ezért az új adórendszer - a gyermekvállalás ösztönzése érdekében - jövedelemkorláttól mentesen, már az első gyermek vállalását is támogatja. 2012-ben 90269 újszülött jött világra, 2220-al több az előző évinél. Biztató tendencia ugyanakkor az is, hogy a KSH adatai alapján a 2012 második felében az előző év azonos időszakához (2011. július-december) képest 0,2-el növekedett az ezer lakosra jutó élveszületések száma. A pozitív
családpolitikai
intézkedések se
tudják ellensúlyozni a kedvezőtlen
folyamatokat
Hazánkban 1990 és 2012 között közel 60%-al esett vissza a terhességmegszakítások száma, a pozitív trendek ellenére azonban Magyarországon még mindig kiemelkedően magas az ezer élveszületésre jutó abortuszok száma. A születéskor várható élettartam évtizedek óta - kisebb megszakításokkal - javul, jelenleg nők esetében 78,4 év, a férfiaknál 71,4 év, de ezzel még mindig az uniós rangsor utolsó harmadához tartozunk. Ezen a téren az országon belül is markáns eltérések mutatkoznak: míg egy Balaton környéki, vagy budapesti fiú csecsemő születésekor 73,6 életévre számíthat, addig a Bodrogközben ez az érték közel 10 évvel alacsonyabb (64,5 év). Ezeket a markáns különbségeket az egészségügyi ellátórendszer strukturális átalakítása során mindenképpen figyelembe kell venni. A születéskor
várható élettartam az uniós átlag alatt van
Az Európai Unió országainak többségéhez hasonlóan hazánkban a népességfogyás a társadalom idősödésével, azaz az időskorúak arányának növekedésével párosul, amiben az alacsony termékenység mellett a várható élettartam emelkedése játszik döntő szerepet. Az EU27 tendenciáihoz hasonlóan, 2013-ra a 65 éves és idősebb népesség aránya a teljes népességből az 1990-ben mért 13,2%-ról 17,2%-ra emelkedett, 2020-ban pedig előreláthatólag már a lakosság több mint ötöde lesz 65 évesnél idősebb. Az idősödés - társadalmi-gazdasági hatásai, valamint az egészségügyre és a nyugdíjrendszerre gyakorolt hatása miatt - az egyik legsúlyosabb népesedési kihívás, amelynek negatív következményei a társadalmi folyamatokba való beavatkozással, szemléletformálással részben kezelhetők. Mivel a 65 évnél idősebb népesség jelentős része nem munkaképes, az idős népesség eltartottsági rátája folyamatosan romlik (jelenleg 25,1%), azaz egyre kevesebb munkaképes korú személyre hárul egyre több idős eltartása. Elöregedő társadalom, az eltartottsági ráta növekedése

14. ábra: Magyarország korfája 1990-ben és 2011-ben (forrás: KSH)

Az Európai Unió Statisztikai Hivatalának prognózisa szerint 2030-ig a Közép-Magyarország régió kivételével hazánk összes régiójában az EU27 átlag (+5%) alatti népességszám változásra (többségében fogyásra) lehet számítani. A hazánkat halmozottan sújtó demográfiai válság leginkább a vidéki térségeinket, a külső és belső perifériákat érinti érzékenyen, amelyeket a népességcsökkenés mellett azon magasabb képzettségű társadalmi csoportok elvándorlása jellemez, amelyek leginkább hozzájárulhatnának egy térség, vagy település fejlődéséhez, felemelkedéséhez. A népességcsökkenés alól a Közép-Magyarországi régió, a Nyugat-Dunántúl egyes északi és középső térségei, valamint Hajdú-Bihar megye észak-keleti kisrégiói képeznek csak kivételt. Vidéki térségekben
halmozott demográfiai problémák

15. ábra: Demográfiai prognózis (2010-2021) (Forrás: Prodemo Bt.)

Népesedési erőforrásait tekintve Magyarország tartalékai kimerülőben vannak. Amennyiben nem történik fordulat, az ország jelenleg is fogyó népessége 2050-ig várhatóan 10%-kal csökken, illetve 2060-ra az időskori eltartottsági ráta az EU27 átlagos szintje fölé emelkedik. A prognózisok alapján - érdemi beavatkozás nélkül - a népesség idősödése a jövőben gyorsuló ütemben folytatódik, aminek következtében 2050-re az idősek aránya Magyarországon közel 30% lesz.

1.3.3 Migráció: területileg koncentrálódó magyarság

A határokon átívelő lakóhely változtatás lakosságvándorlás, közismert nevén migráció viszonylag új jelenségnek számít hazánkban, és egyelőre csak kis mértékben befolyásolja a népesség számának alakulását. Az unión belül Magyarország a pozitív nemzetközi migrációs egyenlegű országok közé tartozik. A hazánkba irányuló migráció legjellemzőbb sajátossága, hogy elsősorban a környező országok magyar nemzetiségű állampolgárai közül kerülnek ki a bevándorlók. Meghatározó jelenség volt az 1990-es évek elejétől a határon túli magyarság bevándorlása. Több mint 500 ezren kérelmezték 2011. január 1-e óta az egyszerűsített honosítási eljárás keretében a magyar állampolgárságot és 2013. szeptember 1-ig több mint 430 ezren tették le az állampolgársági esküt. 2001 és 2013 között 331 ezer román állampolgárságú személy kapott magyar állampolgárságot. Ebben az időszakban a szomszédos országokból érkezők adták az összes bevándorlók 90%-át, azon belül is a Romániából bevándoroltak a kétharmadát. A többi bevándorló elsősorban gazdasági okok miatt érkezett, a történelmi kapcsolatoknak köszönhetően főleg Kelet-Európából és az egykori szocialista országokból, Közép- és Kelet-Ázsiából, a Közel-Keletről és Észak-Afrikából. A legjelentősebb
mértékű bevándorlás a
határon túl élő
magyarok
letelepedéséből
származik
A bevándorlók az ország munkaerő-piacán gyakran olyan hiányterületeken, hiányszakmákban helyezkednek el, ahol a hazai lakosság nem tud, vagy nem kíván munkát vállalni. Ez utóbbi tendencia jól illeszkedik a globális folyamatokba, de mértéke még rendkívül szerény. A más kultúrájú bevándorlók integrációjának Nyugat-Európában tapasztalható kihívásai, feszültségei egyelőre még elkerülték az országot. E jelenség megelőzése azonban fontos feladat lehet a jövőben, mert az ilyen típusú bevándorlás kezelésére a magyar társadalom nem felkészült. Fel kell készülni a
bevándorlók
integrációjára
Az európai országokban bevándorlóként megjelenő magyar állampolgárok összesített száma folyamatosan növekszik. A belföldi népesség elvándorlásának fő oka a munkahelyek megszűnése, a munkalehetőségek leszűkülése. A fiatalok elvándorlása pedig tovább rontja az amúgy is kedvezőtlenebb helyzetben levő térségek kitörési esélyeit. A kivándorlás egyik társadalmilag és gazdaságilag, de az innováció szempontjából fontos területe az agyelszívás (brain drain). A folyamat egyfelől azt jelenti, hogy egyes országok produktív tudósainak és szakembereinek egy része kivándorol a más, legtöbbször fejlett országokba és az e tudósokat és szakembereket kitanító ország elesik tevékenységük gyümölcseitől. Magyarország számára különösen a külföldön munkát vállaló egészségügyi szakemberek elvesztése jelent egyre súlyosabb problémát (2011-ben 1900 magasan kvalifikált egészségügyi dolgozó számára adtak ki külföldi munkavállalási szándékot jelző igazolást), pótlásuk nagy terhet jelent a hazai egészségügy rendszerében. A kivándorlás elsősorban a fiatalokra és jól képzettekre jellemző

16. ábra: Belföldi vándorlási különbözet (2011) (Forrás: KSH)

A belföldi migráció a lakosság koncentrálódását mutatja. A főváros és agglomerációja a teljes ország számára bevándorlási célpont, nemcsak a periférikus térségekből érkeznek a főleg fiatal munkavállalók, de a nagyobb, gazdaságilag erősebb városokból is. A 90-es évektől kezdődően a migrációs folyamatoknak egyik meghatározó momentuma volt a Budapestről való elvándorlás, ami 2007-től megfordult, és azóta Budapest vándorlás mérlege folyamatosan pozitív, a város lélekszáma több mint 39 ezer fővel emelkedett 2013-ig. A fejlettebb térségekbe áramlik a hazai lakosság
A belföldi népességmozgás egyenlegét tekintve Pest megye mellett Fejér, Győr-Moson-Sopron és Vas megye a legvonzóbb vándorlási célpont és leginkább az Észak-magyarországi régió és az Észak-alföldi régió megyéinek népességmegtartó ereje gyengül. Ugyanakkor ez a vándorlás leginkább a fiatalokat, pályakezdőket érinti, de a munkahelyváltással járó költözések az idősebbek és a családosok számára továbbra is komoly nehézségeket jelentenek. A fiatalok elvándorlása pedig tovább rontja az amúgy is kedvezőtlenebb helyzetben levő térségek kitörési esélyeit. A fiatalok elvándorlása egyre nehezebb helyzetbe hozza a periférikus térségeket

1.3.4 Egészségi állapotunk romlása jelentős kockázatokat hordoz

A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, és jelentősen elmarad attól, amit társadalmi-gazdasági fejlettségünk általános szintje lehetővé tenne. Egyes megbetegedések, halálokok tekintetében hazánk vezető helyet foglal el a nemzetközi statisztikákban. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2012. évben a születéskor várható átlagos élettartam a férfiaknál 71,45, a nőknél 78,38 év, ami messze elmarad az Európai Unió tagállamaitól. Különösen tragikus a középkorú férfiak kimagasló halálozása. A problémát súlyosbítják az országon belüli, az egészségi állapot tekintetében mutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek, melyet jól jellemez pl. egyes társadalmi csoportok között a várható élettartam 4-6 évet is elérő különbsége. Ennek hátterében, az egészséget meghatározó társadalmi-gazdasági tényezők, az egészség alapfeltételeinek (pl. jövedelem, lakhatás) egyenlőtlenségei állnak. Kedvezőtlen egészségi állapot térségi és társadalmi különbségekkel, alacsony várható élettartam
A KSH adatai szerint a magyar férfiak életük 80, a nők 75 százalékát élik le egészségesen. A rossz egészségi állapot számos hatása - korlátozottság, rokkantság, hátrányos munkaerő-piaci megkülönböztetés, társadalmi marginalizáció, a családban megjelenő szerepek konfliktusa, csökkent önértékelés, kiszolgáltatottság - ismert. Egy 2008-ban született magyar fiúgyermek 7,4 évvel, egy leánygyermek 5,1 évvel rövidebb életre számíthat, mint az európai átlag, és életük 21, illetve 25%-át nem egészségesen fogják leélni, ha a jelenlegi népegészségügyi helyzet nem változik. A betegségteher túlnyomó részét a krónikus nem fertőző betegségek jelentik, amelyek jelentős részéért életmódbeli tényezők (dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, kedvezőtlen táplálkozási szokások, fizikai inaktivitás) tehetők felelőssé. E betegségek okozta korai halálozás Magyarországon többszöröse a fejlett államokénak. A halálesetek több mint 90%-a napjainkban is az öt vezető haláloki főcsoportba (keringési rendszeri betegségek, daganatok, emésztőrendszeri betegségek, légzőrendszeri betegségek és külső okok) sorolható. A halálozások megoszlása a kiemelt halálokok tekintetében a következő: keringési rendszer betegségei 52%, daganatok 25,7%, emésztőrendszer betegségei 6,2%, légzőrendszer betegségei 4%, balesetek 3,3%, öngyilkosság 1,8%, egyéb halálokok 7% (KSH, 2012). A férfi korai halálesetek (0-64 év) harmada keringési rendszeri betegségek és daganatok, 12-13%-a emésztőrendszeri betegségek és külső okok miatt és 4%-a légzőrendszeri betegségek miatt következett be. A nők korai halálesetei (0-64 év) közül külön figyelmet érdemel, hogy körükben 43%-ot tettek ki a daganatos halálesetek, valamint a férfiakétól csak néhány százalékban maradt el az emésztőrendszeri betegségek miatti halálozásuk relatív súlya. Részben nem egészséges élet, tipikus betegségek és halálokok
A szív-, érrendszeri és daganatos betegségek kiemelkedően nagy egészségterhet jelentenek mind egyéni, mind társadalmi szinten. Ez a tény a fenntartható fejlődés és a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének esélyeit is rontja. Mind a munkaképességre, mind a munkaerő (humán erőforrás) minőségére gyakorolt hatása negatív és súlyosak a családra, a közösségre és a társadalomra tovagyűrűző anyagi terhei is. A krónikus nem fertőző betegségek okozta betegségteher jelentős részéért életmódbeli tényezők (dohányzás, alkoholfogyasztás, kedvezőtlen táplálkozási szokások, fizikai inaktivitás) tehetők felelőssé. A kedvezőtlen életmód hátterében meghatározó módon pszicho-szociális tényezők állnak. Magas a szív-, érrendszeri és daganatos betegségek aránya, az életmódbeli és pszicho-szociális tényezők is felelősek

17. ábra: Rokkantsági nyugdíjban részesülők száma (2011) (forrás: KSH)

A lakosság általános egészségi helyzete szempontjából speciális helyet foglalnak el a rokkantnyugdíjasok. Számuk 2011 januárjában 722 ezer fő volt (ebből 362 ezren még nem érték el a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt), ami rendkívül nagy mérték, mind az összlakossághoz, mind a munkaképes korúakhoz képest. Több térségben is a foglalkoztatás alacsony mértéke a rokkantnyugdíjasok magas arányával mutat összefüggést, azonban a több esetben kevésbé indokolt „leszázalékolások hátterében inkább az elhelyezkedési lehetőségek végletes beszűkülése okozta kényszer áll. Ezért is került átalakításra 2012 január elsejével a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj rendszere. Az átalakítás célja a foglalkoztatási rehabilitáció erősítése, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatottságának növelése. Magas a rokkantnyugdíjasok aránya
A 35-70 éves korosztály megbetegedési és halálozási arányszámainak kedvezőtlen alakulásában Magyarországon nagy szerepet játszanak a kockázati magatartásformák - a dohányzás, túlzott alkohol- és a kábítószer-fogyasztás - és következményeik. Noha az alkoholfogyasztás 1989 óta csökkenőben van, az még mindig másfélszer magasabb, mint az európai vagy a közép európai átlag. Magyarország a világ tíz legtöbb alkoholt fogyasztó országa közé tartozik. Az alkoholizmus következményei hosszabbtávon nyilvánulnak meg, így azok, akik a rendszerváltást megelőzően alkoholizmusban szenvedtek, többségükben az elmúlt évtizedben váltak kezelésre szoruló alkoholbeteggé. Az alkoholizmus népbetegség
A terjedőben lévő kábítószer-fogyasztás is hozzájárul a népesség fizikai, mentális és lelki állapotának romlásához, illetve antiszociális viselkedési formák kialakulásához. Az illegális kábítószerek rendszeres használata hosszú távon egyszerre okoz jelentős társadalmi károkat az egyén, a család, a közösség és a társadalom szintjén, hiszen egészségkárosító hatása mellett bomlasztja a családi, közösségi kapcsolatokat és gyengíti a társadalmi kohéziót. Tíz év alatt a kezelésen megjelent kábítószer-fogyasztók száma több mint harmadával nőtt (12 049 főről 16 150 főre), különösen Budapesten volt kimagasló az emelkedés. 2011-ben a 15-16 éves középiskolás fiatalok ötöde fogyasztott már életében valamilyen tiltott szert. A kábítószer-
fogyasztás rohamosan terjed

18. ábra: Kezelésen megjelent kábítószer-fogyasztók és nyilvántartott alkoholisták számának változása 2001 és 2011 között (forrás: KSH)

A dohányzás súlyos kihívás a lakosság egészségi állapotát és az okozott gazdasági kárt figyelembe véve. A WHO becslése szerint, a halálozás 8,8%-áért önmagában a dohányzás tehető felelőssé. Európai viszonylatban Magyarországon magas a dohányosok aránya, a tagországok között a 21. helyen vagyunk. Minden harmadik férfi és minden negyedik nő dohányzik. Magyarországon 2010-ben a dohányzásból fakadó, várhatónál korábbi elhalálozás miatt elveszített életévek száma 340 ezer volt. Átlagosan a dohányzó férfiak legalább 16, a nők legalább 19 évvel rövidítették meg az életüket. A veszteség kétharmada a gazdasági szempontból legaktívabb életszakaszra, a 35 és 65 év közötti időszakra esett. A túlzott alkoholfogyasztás mellett a dohányzás elkezdése is egyre nagyobb méreteket ölt a fiatalabb korosztályokban. A Nemzetközi Ifjúsági Dohányzásfelmérés 2012. évi magyarországi adatai szerint a 13-15 év közötti fiatalok közül 10-ből csaknem 6 tanuló (57%) kipróbálta már a cigarettát élete során (fiúk: 61%, lányok: 52%), ezen belül a valaha dohányzóknak 13%-a 10 éves kora előtt szívta el az első slukkot. Hozzávetőlegesen a tanulók egynegyede (27%) cigarettázik, ebből a naponta cigarettázók aránya 7%. Fontos azonban megjegyezni, hogy a fentebb említett problémák (kábítószer-fogyasztás, alkoholizmus, dohányzás) legfőbb okai valószínűleg a kilátástalan élethelyzet, a munkanélküliség, a családok anyagi ellehetetlenülése, szétesése lehetnek. Egy ép és erős családban, illetve egy egészséges önbecsüléssel rendelkező, szilárd erkölcsi alapokon nyugvó, a jövőjében bízó és összetartó társadalomban ezek a problémák sokkal kevésbé tetten érhetőek, ezért a hangsúlyt elsősorban ezen okok kezelésére kell fektetni. A dohányzás súlyos kihívást jelent hazánkban
A betegségek kialakulásában szerepet játszanak továbbá az egészségtelen táplálkozási szokások és a testmozgás hiánya. A 15 év feletti magyar népesség több mint fele túlsúlyos, minden ötödik felnőtt kimondottan elhízott. A közelmúltban bevezetett népegészségügyi termékadó bevezetésének elsődleges célja, hogy a népegészségügyileg nem hasznos élelmiszerek fogyasztása visszaszoruljon, és előtérbe kerüljön az egészséges táplálkozás ösztönzése. A sport és a fürdőkultúra megelőző, egészségvédő szerepe sincs rendesen kihasználva, a lakosság túlnyomó része soha nem sportol. A természetes környezetben, szabadban végzett sport és rekreáció kiemelkedően hatékony a megelőzés mellett a jobb életminőség, lelkiállapot megőrzése szempontjából, és a környezettudatosságot is erősíti. A hagyományos megelőzési eszközök (egészséges étkezési szokások, stresszkezelés elsajátítása, szabadidősport, fürdőkultúra) mellett a szabadba kilépésre ösztönző fejlesztések, szemléletformálás még csak szűk körben nevezhető hatásosnak. Egészségtelenek a táplálkozási szokások, kevés a mozgás
Az egészség környezeti kockázati tényezői közül hazánkban az ivóvíz - helyenként nem megfelelő - minősége mellett elsősorban a levegő (szálló por, magas pollenkoncentráció) szennyezettsége említhető, amelyek fokozzák napjaink népbetegségeinek, az allergiának és az asztmának az elterjedését. Erre való tekintettel fokozódó jelentőségű az allergén pollent termelő növények egészségi hatásának, elterjedésének, pollenszórásának és termelésének vizsgálata. Az allergiás megbetegedések terjedése nem állt meg
A magyar lakosság körében tradicionális probléma a rossz lelki egészségi állapot. A mentális funkcionalitás csökkenése és a szorongásos betegségekben, depresszióban szenvedők magas aránya egyaránt jellemző mind a 65 éven aluliak, mind az időskorúak körében. Az öngyilkosságok okozta halálozás relatív kockázata napjainkban még mindig több mint kétszerese az EU15 átlagának, annak ellenére is, hogy a 80-as évek óta az öngyilkosságok száma csökkenő tendenciát mutat. Magas a mentális betegségekben szenvedők aránya
A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok értékrendjében rendkívül alacsony helyet foglal el az egészség, mint érték, illetve az egészséges életvitel. Ezt egyrészt súlyosbítja az egyenlőtlen hozzáférés bizonyos lehetőségekhez, amelyek az egészséges életmód kialakításához és fenntartásához szükségesek. Másrészt, a családi háttér és neveltetés már a korai gyermekkortól befolyásolja az egyén egészséggel összefüggő viselkedését, sőt erőteljes hatása van a későbbi életszakaszokra jellemző egészséget támogató, vagy azt veszélyeztető magatartásformák kialakulására. Továbbá a szegénységben élők lakás és életkörülményei is fokozott egészségügyi kockázatot jelentenek. Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok deficitjei a népegészségügy terén

19. ábra: Születéskor várható átlagos élettartam (2011) (forrás: KSH)

A kutatások szerint egyre inkább fokozódnak az egészségi/egészségügyi egyenlőtlenségek Nyugat- és Kelet-Magyarország között. A leghátrányosabb helyzetű északkeleti térségben (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád) egyrészt több évvel rövidebbek az életkilátások, másrészt pedig a szociálisan igen rossz helyzetű társadalmi csoportok, rétegek esetében megsokszorozódik a népbetegségek aránya. Az egészségi állapotban észlelhető egyenlőtlenségek a társadalmi-gazdasági különbségekkel, valamint az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségével, eltérő színvonalával, a megelőzés, felvilágosítás hiányával, a különböző társadalmi csoportok egészségügyi információhoz való hozzáférésében mutatkozó egyenlőtlenségekkel, valamint az egészségmagatartásban mutatkozó különbségekkel magyarázhatók. Fokozódó területi, egészségügyi egyenlőtlenségek
A 2008-ban kezdődött európai pénzügyi-gazdasági válság a munkanélküliség növekedésével egyaránt veszélyezteti a lakosság fizikai és lelki állapotát, valamint az egészségügyi rendszer működését. Káros hatásai a sérülékeny társadalmi csoportokat (munkanélkülieket, szegényeket, romákat) érintették a legerőteljesebben. A munkanélküliség közvetlenül és áttételesen is az egészséget leginkább veszélyeztető tényező, főként a gazdasági válságok idején. A gazdasági válság számos hatása (a növekvő munkanélküliség, a csökkenő jövedelmek, a növekvő élelmiszerárak, az életkörülmények romlása) rizikóhelyzetet teremt az emberek egészségében. Mivel az egészség, a jólét és a gazdaság szorosan összefüggő, egymást kiegészítő fogalmak, ezért a humán erőforrás egészségi állapotának gazdaságra gyakorolt kulcsfontosságú hatása vitathatatlan. A válság tovább rontja a lakosság a fizikai lelki állapotát
A népegészségügyi mutatókat tekintve Magyarországon jelentős társadalmi és területi különbségek figyelhetők meg. A magyar társadalom jelentős részének rossz egészségi állapota egyfelől egy évtizedek óta tartó romló folyamat következménye, de az ellátórendszer területi és színvonalbeli különbségei és az egészségtudatos életmódban érvényesülő társadalmi különbségek is jelentkeznek a megbetegedési hajlam és halandósági viszonyokban, valamint azok területi eloszlásában. Kelet-, illetve Északkelet-Magyarországon az országos átlagot meghaladó munkanélküliség a legrosszabb életkilátásokkal párosul. Jelentős társadalmi és területi különbségek a népegészségügyi mutatók alapján

1.3.5 A társadalmi értékrend ellentmondásos

A magyar társadalomban a rendszerváltozás óta folyamatos átrendeződésben vannak a társadalmi értékek. Az anyagi boldogulás, a biztonság, a munka és a család fontossága mellett más értékek szerepe is erősödött, mint a környezetvédelem, az egyén döntési szabadsága, az individualizmus, a humanizmus, a nagyobb állampolgári beleszólás a közügyekbe. A magyar társadalomban a család, a munka, a barátok, az ismerősök, és a szabadidő a legfontosabb értékként jelennek meg, ugyanakkor egyes demográfiai mutatók a családi és a munka-értékek válságára, vagy legalábbis radikális átalakulására utalnak. A szóban képviselt értékrendi elemeket a mindennapok gyakorlatában, és így a társadalmi összteljesítményben gyakran nem lehet megtapasztalni. Átrendeződésben a társadalmi értékek
A magyarok alapvetően nagyra értékelik a munkát és a takarékosságot, az önállóság, autonómia mint általános érték megítélését. Az önállóság megvalósításának azonban a magyarok szerint komoly, főként az államhoz kapcsolt akadályai vannak. Európai összehasonlításban a magyarok saját sorsuk irányíthatóságába vetett hite alacsonynak mondható. Hazánkban - az uniós adatokhoz viszonyítva - magas az újraelosztás iránti igény, a lakosság zöme az államtól várja a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklését. Az öngondoskodás foka alacsony
Magyarországon az oktatásban eltöltött évek számának kitolódásával egyre későbbi életkorban kapcsolódnak be a fiatalok a munka világába, így az önálló létfenntartáshoz szükséges keresetre is később kezdenek szert tenni. A családalapítási szándék is egyre hátrébb szorul az életúttervezésben, a többség először biztos egzisztenciát kíván magának teremteni és csak azután gondol házasságra, gyermekvállalásra. Értékrendi és életviteli kihívások a családok előtt
Kihívás az is, hogy a hagyományosan családközpontú magyar társadalom gondolkodásában teljesen elfogadottá váltak mind a házasságkötés nélküli élettársi kapcsolatok, mind a válások. Az elmúlt két évtizedben a házasságkötések száma közel a felére esett vissza. Az élettársi kapcsolatok terjedésének A családi kötelékek
hagyományos
formái
köszönhetően a házasságon kívüli születések aránya 29%-ról 44,5%-ra emelkedett 2000 és 2012 között, és ezzel együtt az egyszülős családok részaránya is folyamatosan emelkedik. Kedvezőtlen tényező továbbá, hogy a valós családi nevelés sok esetben gyakorlatilag hiányzik és nagyon alacsony az együtt töltött minőségi idő. A családok gyermekszáma elsősorban a társadalmi státusszal és a jövedelmi helyzettel áll összefüggésben. A (további) gyermekvállalást nem tervezők elsősorban anyagi okokra hivatkoznak, amelyet a lakásproblémák illetve a karrierépítés követ. visszaszorulnak,
kevés az egymásra fordítható idő
Kutatási adatok szerint a családi munkamegosztás is hatással van a gyermekvállalásra. Azokban a családokban, ahol a családi munka és a gyermekvállalás terhei arányosabban oszlanak meg az anyák és az apák között, ott bátrabban vállalják az újabb gyermekkel járó terheket is. Magyarországon a 2009-10-es időmérleg felmérés szerint a házimunkára fordított idő 70%-a, és a gyermekek gondozásával járó feladatok 69%-a hárul a nőkre. Európai szinten gyermekgondozási feladatokkal a magyar nők töltik a legtöbb időt. Ugyanakkor az elmúlt tíz évben a férfiak és nők közötti családon belüli munkamegosztás kiegyensúlyozottabbá vált. Családon belüli munkamegosztás hatása a gyermekvállalásra
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a termékenység azokban az országokban magasabb, vagy növekvő, ahol a női munkavállalás aránya magas, illetve a nőknek van lehetőségük összeegyeztetni a gyermeknevelést és a munkát (részmunkaidős foglalkoztatás, bölcsődék, apáknak járó rugalmas szabadság). A potenciális magyar szülőknek jelenleg azzal a dilemmával kell szembenézniük, hogy vagy otthon maradnak és kockáztatják a munkába való visszatérés esélyét, vagy halogatják a gyerekvállalást, illetve végképp lemondanak róla. Nehéz összeegyeztetni a nőknek a gyermeknevelést és a munkát
A társadalom önmagát megújító kapacitása elsősorban a munkával kapcsolatos értékekben tükröződik. A felmérések azt mutatják, hogy a magyar munkavállalók többségének munkával kapcsolatos elvárásait elsősorban a jó fizetés és a biztos munkahely határozza meg, míg a felelősségteljes és kreatív munka vállalása az utolsó helyekre került. Ezek a biztonságra törekvő munkaértékek az elmúlt húsz év gazdasági és munkaerő-piaci kiszámíthatatlanságának és anomáliáinak lenyomatai. A kreativitás és felelősségvállalás nem áll vezető helyen a munkával kapcsolatos értékek között
A társadalmi megújulást szolgáló munkaértékek (a társadalmilag hasznos és felelősségteljes munka megbecsülése, a rugalmasság, a kreativitás, az innovativitás elismerése) előtérbe kerülését paradox módon nem segítették elő a foglalkoztathatóság javítását célzó hazai és uniós programok. Különösen a rugalmasabb munkavégzést lehetővé tévő atipikus foglalkoztatási-programok voltak nagyon alacsony hatékonyságúak. Míg a család és a munka összeegyeztethetőségét lehetővé tevő részmunkaidős vagy távmunkás foglalkoztatás Nyugat-Európában az 1970-es évektől emelkedik, nálunk marginális ez a lehetőség. Annak ellenére, hogy 2000 és 2011 között 80%-kal nőtt a részmunkaidőben dolgozó nők száma, arányuk az összes női foglalkoztatottból csak 10%. Az atipikus foglalkoztatás vállalása nagyon erőteljesen függ a nők társadalmi-gazdasági helyzetétől: az ország keleti felében és a periférikus kistérségekben élő, alacsonyan iskolázott, szakképzetlen, gyermeküket egyedül nevelő nők számára ez a foglalkoztatási forma nem elérhető. Az atipikus foglalkoztatási formák elterjedését akadályozza, hogy a munkáltatók a magas adóterhek, a munkavállalók pedig a munkavégzés magas fix költségei miatt idegenkednek ezen foglalkoztatási formák alkalmazásától. Atipikus foglalkoztatás
alacsony szintje,
különösen a női
foglalkoztatás terén
A rendszerváltozás után a magyar társadalom hamar átvette a sokszor pazarló, energiaigényes és a valós szükségleteket, igényeket jelentősen meghaladó nyugati fogyasztási mintákat. Mivel ezek követése lehetőséget adott a társadalmi-jövedelmi helyzet kifejezésére is, több szempontból presztízsjellegű lett a fogyasztás. Ezzel párhuzamosan a megtakarítások mértéke alacsony maradt, korlátozva a gazdaság pénzügyi forrásait, ami igen komoly anyagi kockázatot gerjesztett. Az egy adófizetőre jutó éves nettó jövedelem folyamatosan növekedett 2008-ig, azóta viszont a gazdasági világválság hatására értéke csökkenni kezdett. Az egyre alacsonyabb jövedelmi színvonal a fogyasztás visszaesését generálta, fenntarthatóbb fogyasztási szokásokra ösztönözve a lakosságot, ez azonban a vásárlóerő csökkenése miatt a gazdaság gyengülését is eredményezte. Emellett a megtakarítások mértéke továbbra is minimális maradt, főként az alacsony jövedelmű társadalmi csoportokban. Nyugatias fogyasztási szokások, alacsony megtakarítási ráta
Jelenleg az egyik legsúlyosabb nemzetgazdasági probléma a devizaalapú hitelek miatti eladósodottság. Ennek pontos okai vitatottak, ám a jelek szerint elsősorban nem az egyének felelőtlensége, rövid távra koncentráló, a jövővel nem kalkuláló értékrendje tehető felelőssé a válságért, hanem inkább a lakosság pénzügyi tapasztalatlansága, a forint alapú hitelezést megdrágító kormányzati makrogazdasági politika, a szabályozás és a banki etika hiányosságai emelendők ki az okok közül. Ezek azok a társadalmi intézmények, amelyeknek általánosabban is komoly szerepe lehet a felelős fogyasztási és megtakarítási döntések megalapozásában, támogatásában. Hosszú távú
gazdálkodási
szemlélet hiányosságai, a lakosság tapasztalatlan a
pénzügyekben
Míg a magyar társadalom értékrendjében az anyagi biztonság, illetve jólét megszerzése kiemelt helyen szerepel, a környezet minőségének, szolgáltatásainak értékelése nem megfelelő súlyú. A környezeti ismeretek fejlesztése érdekében tett erőfeszítések (pl. környezeti nevelés, környezetvédelmi tömegkommunikáció, civil szervezetek szemléletformáló tevékenysége) hatékonyságát gyakran gátolják az anyagi értékek megszerzésére, a növekvő fogyasztásra ösztönző eszközök (pl. reklámok, a média által közvetített viselkedési minták) hatásai. Az értékrendben bekövetkező érdemi változást nehezíti a korábbi időszakokban az életvezetés szerves részét képező magatartásformák (takarékosság, mértékletesség) visszaszorulása, az új, alternatív minták, lehetőségek és a hosszú távú gondolkozás hiánya. A legfőbb környezeti ügyek relevanciájának megítélésében a magyarok véleménye megegyezik az európai átlaggal, amelyben az első helyen a klímaváltozás áll, ám pl. a biodiverzitás csökkenése és a nem fenntartható fogyasztási szokások kevésbé tűnnek fontosnak. A környezet megóvása érdekében a magyar lakosság az európai átlagnál kevesebb konkrét lépést (szelektív hulladékgyűjtés és -kezelés, az energiahasználat mérséklése, a vízhasználat csökkentése, a fogyasztási szokások megváltoztatása) tesz. A lakosság jelentős része csak azokat az aktuális környezeti problémákat érzékeli, amelyeket a média reflektorfénybe állít, és kevésbé érzékeny saját lakóhelyének környezeti problémái iránt. A környezet-
tudatosság nem megfelelő súlya az értékrendben
Az egyéneket segítő és életminőséget javító közösségi élet fontos kerete a hitélet, az egyházakhoz kapcsolódó közösségek működése. Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is sokan tartják magukat vallásosnak és hívőnek, ennél sokkal kevesebben élnek rendszeres hitéletet egyházi keretek között. A vallásukat hívőként gyakorló emberek a statisztikák szerint szignifikánsan több gyermeket vállalnak és azokat megfelelő színvonalon fel is nevelik. A vallás olyan a társadalom normarendszerét jelentő alap értékeket közvetít és jelenít meg, mint az emberek közötti kapcsolatok (szeretet) a mások iránti figyelem és felelősség (mások segítése, elfogadása), az erkölcsi fegyelem és tartás. A hitüket a mindennapi gyakorlatban megélő polgárok a közösség érdekeit helyezik előtérbe, így hasznos szereplői a társadalomnak. Különösen sokat segíthetnek a vallási közösségek a társadalmi felemelkedésben, vagy akár az individualizmus oldásában, a közösségek építésében, a felgyorsult világ emberi kríziseinek (pszichés stressz) feldolgozásában. A vallási dimenzióban szerveződő közösségek (pl. gyülekezet) hatalmas erőforrást jelentenek a társadalom számára a legkülönbözőbb problémák - szegénység, elmagányosodás, élethelyzet krízisek feldolgozása - megoldásában, de akár közfeladatok ellátásában is pl. gyermekfelügyelet, szociális- és beteggondozás, mentálhigiénés szolgáltatások. A vallási természetű hiten kívül a jövőbe, a közösségbe, és más célokba vetett pozitív elkötelezettséget tükröző hit is olyan erőforrást jelent a társadalomnak, amelyet mással pótolni nemigen lehet. Éppen ezért a társadalom számára értékes hitélet bátorítása és támogatása fontos feladat. A hitélet segíthet a közösségek építésében, az emberi krízisek feldolgozásában
Magyarország lakosságának a társadalmi normákhoz való viszonyulása tehát ellentmondásos. Nemzetközi összehasonlításban a magyarok élen járnak, ha a szabályok általános érvényű betartásáról van szó, és a gazdasági morál terén is megállapítható az erkölcsösségük, ám a kívánatosnak tartott szabálykövetést gyorsan feladják, ha az ellentétes az érdekükkel. A normakövetést illetően sajátos kettőség tapasztalható Magyarországon: a hangoztatott elvek szintjén erős morális eltökéltség tapasztalható, - ami fontos erőforrás lehet, - de a tettek szintjén ez már kevésbé jelenik meg, mivel a normaszegő viselkedést igen elterjedtnek, és „megkerülhetetlennek” látják maguk körül az emberek. Ellentmondások a morális eltökéltségben és a normakövető magatartásban
Magyarországon a társadalmi értékek folyamatos átalakulásban vannak és egymással ellentétes, illetve ellentmondó értékek együttes jelenléte a jellemző. A családi és munkaértékek, illetve az öngondoskodás - mint társadalmi erőforrások - pozitív irányú változását a család- és munkaerő-piaci politikák nem segítették elő az elmúlt húsz évben. A társadalom önmagát megújító fizikai, szellemi és erkölcsi kapacitását támogató társadalompolitikai intézkedések elengedhetetlenek a jövőben, ezek hatásai azonban csak hosszútávon lesznek érzékelhetőek.

1.3.6 A társadalmi bizalom és a civil aktivitás erősítésre szorul

A közösségi felelősségvállalás együttműködést, az pedig bizalmat feltételez. Az értékőrző és -teremtő együttműködés komoly gátja a magyar társadalomban a személyes szférán túlható nagymértékű bizalmatlanság. A magyarok bizalmatlanok egymással, a politikai szervezetekkel, az állami intézményekkel és a vállalkozásokkal szemben is, e tekintetben az európai országok utolsó harmadához tartozunk. Ennek a bizalomhiánynak társadalmi és gazdasági téren súlyos ára van. Egyfelől a társadalom egyre atomizáltabbá válik, másfelől megnőnek a tranzakciók, a visszaélést megelőző intézmények, valamint a jogkikényszerítést és a jogviták eldöntésére szolgáló intézményi garanciák kiépítésének költségei. Gátolja továbbá a gazdasági vállalkozások hatékony működését, a szervezeti és technológiai innovációkat. A társadalmi együttműködés hiánya tetten érhető a korrupció relatív tolerálásában, az alacsony fokú köz- és politikai aktivitásban, szerepvállalásban is. A társadalmi bizalom csökkenése, hiánya
Ezzel szemben magas a családba és a szűkebb személyes környezetbe vetett „partikuláris” bizalom. A magyar társadalom többsége elsősorban a családjában és rokonaiban, továbbá a szomszédjaiban, barátaiban, valamint a munkatársaiban bízik. Ez a család-ismerős centrikus bizalom fontos erőforrása a társadalomnak. Meg kell azonban említeni, hogy napjainkban már a hátrányosabb helyzetűek, a községekben élők és az idősek körében is gyengül ez az erőforrás. A barátokba, szomszédokba vetett viszonylag magas bizalom ellenére hazánkban a társadalmi kapcsolattartás szintje alacsony. A szomszédokkal, barátokkal való összejárás, társas életre és szórakozásra fordított idő tekintetében Magyarország Európában az utolsó, míg a tévénézésre fordított idő mennyiségét tekintve vezető helyen van. Család-ismerős centrikus bizalom, mint pozitív erőforrás
Az elmúlt húsz év alatt a felnőtt népesség civil aktivitása folyamatosan gyengült. Egy társadalom civil aktivitását a szervezetek száma mellett a tagsági adatok mutatják meg. Hazánkban a civil szervezetek tagjainak csupán egynegyede aktív tag, az Európai Unión belül Bulgária és Románia mellett Magyarországon a legalacsonyabb ez az arány. Területileg a civil szervetek tagsága rendkívül egyenlőtlen eloszlást mutat: az összes civil szervezeti tag fele a közép-magyarországi régióban (döntően Budapesten) élt. A civil aktivitáshoz hasonlóan a politikai aktivitás szintje is nagyon alacsony. Civil aktivitás gyengülése
A civil szervezetekben végzett önkéntes munka rendkívül fontos társadalmi-gazdasági erőforrás. A betegek és fogyatékkal élők, az idősek, a szomszédok és a bevándorlók felé gyakorolt segítségnyújtás adataiból készített index Magyarországon a legalacsonyabb Európában. Az Európai Érték Vizsgálat adatai alapján a vizsgált magyar népesség 10,8%-a végzett önkéntes munkát 2008-ban, mely az 1991-ben tapasztalt 16,4 százalékos értékhez viszonyítva csökkenő tendenciát jelez, az európai országok közül Magyarországon a harmadik legalacsonyabb az önkéntesek népességen belüli aránya. Az önkéntesek területi eloszlásában szintén a Közép-Magyarország régió dominanciája érvényesül. Az önkéntesség, mint társadalmi- gazdasági erőforrás kihasználatlan
A meggyengült társadalmi kohéziónak gazdaságilag és társadalmilag is súlyos ára van. A társadalmi bizalom újraépítése egyszerre állami, közösségi és egyéni feladat. Fontos erőforrás lehet a társadalom erős család-ismerős centrikus bizalomszintje, de a (köz)intézményekbe vetett alacsony bizalom súlyos gátja a társadalom megújulásának. Ezért társadalomstratégiailag egyfelől elengedhetetlen a közszféra megújítása, másfelől, a civil szervezetek és az önkéntesség jelentős, kiaknázatlan erőforrást jelenthetnek a társadalom innovatív önmegújításához, az egyre nagyobb létszámú időskorúak életfeltételeinek és társadalmi szerepvállalásának erősítéséhez.

1.3.7 Közösségi felelősségvállalás hiányosságai, magukra maradt társadalmi csoportok

A munkanélküliek, szegények, romák helyzetét illetően Magyarország hasonló problémákkal küzd, mint Európa. Magyarországon azonban ezeknek a társadalmi csoportoknak a helyzetét inkább a tartós, megélhetésükben való veszélyeztetettség jellemzi. Az elmúlt húsz év távlatát nézve a munkanélküliek száma a kilencvenes évek közepén érte el a negatív csúcsot, de a 2008-as európai pénzügyi-gazdasági válság hatására 2012-re ismét jelentősen csökkent a foglalkoztatottak (50,6%) és nőtt a munkanélküliek aránya (10,9%) az aktív népességen belül. Tartós veszélyeztetettség
a leghátrányosabb
helyzetű társadalmi
csoportoknál
Az 1990-es évektől a férfiak munkanélküliségi rátája mindig magasabb volt a nőkénél, de az elmúlt években a nők munkanélküliségi rátája fokozatosan megközelítette a férfiakét. Az európai trendekhez hasonlóan emelkedett a pályakezdő munkanélküliek száma is, sőt a munkanélküliek korszerkezete egyre inkább e korosztályok felé tolódik el. Iskolai végzettség tekintetében szintén egyfajta átrendeződés megy végbe a munkanélküliek között. A legmagasabb iskolai végzettség szerint, országos szinten vizsgálva 2012-ben a szakmunkásképzőt, illetve szakiskolát végzettek a munkanélküliek egyharmadát (153 ezer) tették ki, számuk egy év alatt tizedével nőtt. A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők 128 ezren voltak, ezzel az állástalanok 24%-át adták. A női és pályakezdő
munkanélküliek
arányának
növekedése
A kutatások azt mutatják, hogy a rendszerváltáskor kialakult területi különbségek nem hogy csökkentek volna, hanem konzerválódtak, sőt az utóbbi években tovább mélyültek. A tartósan veszélyeztetett társadalmi csoportok (munkanélküliek és/vagy alacsony jövedelműek és/vagy romák) helyzetének javítására irányuló hazai és uniós programok nagyon alacsony hatékonyságúak voltak e csoportok munkaerő-piaci reintegrációját illetően. A periférikus kistérségekben élő, megélhetésükben veszélyeztetett társadalmi csoportokban kialakult a programról-programra támogatottak rétege, akiknek a szegénységi spirálból való kikerülése csak időleges volt. A kutatások azt bizonyítják, hogy csak a komplex - munkavégzéssel, önellátást elősegítő gazdálkodással és képzéssel egybekötött - programok hozhatnak hosszú távú javulást ezen rétegek helyzetében. Területi különbségek konzerválódása, mélyülése
Ma Magyarországon a szegénységi kockázatok a háztartás gyerekszámától, a felnőttek iskolázottságától és munkaerő-piaci aktivitásától, valamint a családszerkezettől függenek leginkább. Magyarországon az országos szegénységi arány (hányan élnek a medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebből) 2010-ben 12,3% volt. Az azt megelőző tíz évben az arány 10% és 15,9% között ingadozott, trendszerűen enyhén emelkedett. Ez a mutató az EU15-ökhöz képest kedvezőbb, a szegénységi arány hazánkban 4 százalékponttal alacsonyabb. Figyelembe véve azonban, hogy a magyar átlagjövedelmi szint jóval alacsonyabb az unió tagállamainak többségére jellemzőnél, ez abszolút értelemben nem jelent kedvező helyzetet. Növekvő szegénység

20. ábra: Szegénység kockázatának kitett népesség aránya a teljes népességen belül néhány európai országban (2010) (forrás: Eurostat)

Figyelmeztető jel, hogy a szegények között egyre nagyobb arányban vannak gyermekek: minden ötödik szegény 17 évnél fiatalabb. Az életkor előrehaladtával a szegénységi arány általában csökken. Ugyanakkor különösen kitettek a szegénység kockázatának a három- vagy többgyermekes családok és az egyszülős háztartások. 2010-ben az egygyermekes családok 10,5%-a, míg a három-, vagy többgyermekes családok 27,8%-a, az egyszülős háztartásoknak pedig 28,1%-a élt a szegénységi küszöb alatt. A gyermekkori szegénység nem csak korlátozza a gyermekek szükségleteinek kielégítését, hanem gondokat okozhat társas kapcsolataikban, megfoszthatja őket a további pályájuk szempontjából lényeges tevékenységektől és nagy valószínűséggel növeli a felnőttkori társadalmi kirekesztettség valószínűségét. A gyermekek 10 százaléka él a szegénységi küszöb határán
A szegény háztartások közül a roma háztartások vannak a legrosszabb helyzetben, ezért a becslések szerint ma 750 ezer fős romanépesség helyzetének és kilátásainak javítása társadalomstratégiailag az egyik legfontosabb kihívás Magyarországon. Várható élettartamuk jelentősen eltér a többségi társadalom - európai átlagnál alacsonyabb - élettartamától is. A Nemzeti Család és Szociálpolitikai intézet 2011-es felmérése szerint a roma háztartások több mint felének nincs egyetlen dolgozó tagja sem. A szakképzettséggel rendelkező romák körében viszont az 50%-ot meghaladja azoknak az aránya, akiknek rendszeres vagy alkalmi munkája van. A tanultabb romák munkavállalási rátája tehát megközelíti az ország egészére érvényes foglalkoztatottsági rátát, számuk azonban még mindig rendkívül alacsony. Demográfiai, munkaerőpiaci, jövedelmi hátrányok, a
kilátástalanság tartóssága a roma háztartásokban
A társadalmi kohéziót gyengítő legnagyobb rizikótényező a tartós, veszélyeztetett társadalmi csoportok (munkanélküliek, szegények, fogyatékossággal élők, betegek, idősek, romák, stb.) iránti szolidaritás erodálódása. A kutatási adatok azt mutatják, hogy Magyarországon a betegek, fogyatékossággal élők segítését mindössze a felnőtt lakosság kétharmada tartja fontosnak, az idősekét még ennél is kevesebben. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a gazdasági-, társadalmi szempontból periférikus térségekben a tartósan veszélyeztetett csoportok között a társadalmi szolidaritás is erősen meggyengült. Szolidaritás erodálódása a periférikus területeken
Társadalomstratégiailag súlyos következményei lehetnek annak, ha a tartósan veszélyeztetett társadalmi csoportok helyzetében nem következik be változás. Ezen rétegek anyagi, társadalmi és szolidaritási erőforrásai teljesen kimerültek. Nagyon nehéz, de elodázhatatlan társadalomstratégiai feladatot jelent a tartósan veszélyeztetett társadalmi csoportoknál a támogatás és az öngondoskodási igény kényes egyensúlyának megteremtése. Csak a komplex - munkavégzéssel és képzéssel egybekötött - programok hozhatnak hosszú távú javulást ezen rétegek helyzetében.

1.3.8 A nemzeti összetartozás lehet az egyik integráló erő

A magyar történelemre nem volt jellemző a nemzet területi széttagoltsága, az I. világháború utáni szétdarabolódás traumáját részben ezért is a mai napig nem tudta az ország feldolgozni. A szomszédos országokban lakó magyar kisebbség száma jelenleg mintegy 2 097 800 főre tehető (a környező országok 2001. és 2002. évi végleges, és 2011. évi előzetes népszámlálási adatai alapján becsült érték, KSH). Ma Európában Magyarország rendelkezik az egyik legkomplexebb, legaktívabb nemzetpolitikával. A nemzeti összetartozás gondolata általánosan elfogadott és megbecsült eszme, amit a gyakorlatban kell további építő és valóban hatásos tettekkel támogatni. Nagyon aktív nemzetpolitika jellemzi hazánkat
A Kárpát-medencei határon túli magyarság körüli kérdések ugyanakkor nagyon érzékenyek, hiszen a szomszédos országok politikai életét is érintik. A kihívások mellett ugyanakkor nagy lehetőséget is nyújt e magyar közösségek jelenléte, különös tekintettel a szomszédos országokkal való politikai, gazdasági együttműködésre. A Kárpátmedencei határon túli magyarság jelenléte a határok átjárhatóvá válásával a magyarországi kulturális, oktatási, kutatási, közszolgáltató és civilszervezetek számára nagy lehetőségeket nyitott meg. Ugyanez igaz a kétnyelvű magyar népesség gazdasági adottságára. A határon túli magyarlakta térségek gazdasága nagy potenciálokat rejt, biztosíthatja a magyarországi és a szomszédos országokbeli vállalkozások együttműködését, a szomszédos országok piacain való kölcsönös boldogulását. A magyarság nyugati világban élő diaszpóráinak gazdasági ereje is becsatornázható a gazdasági növekedésünkbe, különösen a befektetéseken, tudományos és üzleti kapcsolatokon és innovációkon keresztül. Jelentős potenciált rejlik a határon túli magyarokkal való együttműködésben
A határon túli magyarság feldolgozatlan és számtalan más szempontnak alárendelt problémarendszerének kezelését célozta június 4-ének, mint a nemzeti összetartozás napjának törvénybe iktatása, és az egyszerűsített honosítás intézményének bevezetése 2010-ben. A Kormány által 2011-ben kezdeményezett Wekerle Terv, és az erdélyi civil szervezetek 2012-ben indított Mikó Imre Terve pedig a gazdasági lehetőségek kihasználását segíti majd elő. Több terv született a gazdasági együttműködés kiaknázására

1.3.9 A tudás megújulását több tényező nehezíti

Magyarországon az elmúlt húsz évben az iskolarendszer egyre inkább eltolódott egyfelől egy szelektív, másfelől egy homogenizáló iskolarendszer irányába. Ez a kettősséget magán viselő iskolarendszer egyáltalán nem szolgálta a tudásra és munkára épülő gazdaság és társadalom fejlesztését, és nem volt képes eredményesen kezelni a társadalmi különbségeket, sőt bizonyos tekintetben fel is erősítette azokat. Oktatási rendszerünk nem kellően támogatja az élethosszig tartó tanulást és a képzés nemformális elemeit. Az OECD országok viszonylatában Magyarország kimagaslóan vezeti a szelektivitási listát, ami annak fényében különösen kedvezőtlen, hogy a heterogén csoportkialakítás európai tapasztalatok alapján az iskolarendszer sikerességének, hatékonyságának egyik kulcstényezője. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy heterogén csoportokban a tanulók motivációja, teljesítménye nagyobb, az egymás közötti interakciója szélesebb körű, ami végső soron nagyban hozzájárul a társadalmi kohézió erősítéséhez. Ezzel együtt szükség van a tehetséges tanulók azonosítására, és számukra speciális, gazdagító képzési modellek kialakítására. Sajátos kettősséget magán viselő iskolarendszer
Az elmúlt években a pedagógusok és a tanulók száma egyaránt csökkent, az egy pedagógusra jutó diákok száma viszont évek óta stagnál. 2012-ben 743 ezer általános iskolai tanuló volt, számuk 2001 óta több mint 27%-kal csökkent. 6,4%-kal csökkent a nappali tagozatos szakközépiskolai tanulók száma, 3%-kal a szakiskolai tanulók száma ebben az időszakban, viszont emelkedett a gimnáziumi 3,8%-kal. 2012-ben a sajátos nevelési igényű általános iskolás gyermekek száma 51 ezer volt, ebből gyógypedagógiai oktatásban mintegy 34 ezren részesültek. Magyarországon 2011-ben 141 ezer felvételizőből 98 ezer diákot vettek fel állami felsőoktatási intézménybe. 2012-ben 84 ezren jelentkeztek és mintegy 75 ezren kezdhették meg tanulmányaikat. A csökkenésben - a felsőoktatás átalakuló struktúrája mellett - a demográfiai folyamatoknak van meghatározó szerepük. Csökken az általános és középiskolások, valamint a felsőoktatásban résztvevők száma
A magyar népesség iskolai végzettsége az elmúlt években tovább javult. A felsőfokú oklevéllel rendelkezők aránya a 30 év alatti korosztályban 2001 óta majdnem megduplázódott, a 2011-es népszámlálás szerint elérte a 28%-ot. A teljes 25 évnél idősebb lakosság esetében ez az arány 2011-ben 19%, míg érettségivel a 18 év feletti korosztály 49%-a rendelkezett (2001-ben 38%) (KSH, 2011. népszámlálás). Alacsony képzettséggel, azaz legfeljebb befejezett általános iskolai végzettséggel a népesség 18%-a rendelkezett. A munkaerő-piaci kereslet elsősorban a magasabb iskolai végzettségűeket részesíti előnyben, ezt mutatja az a tény is, hogy a magyar diplomások foglalkoztatottsága csak 5 százalékponttal marad el az uniós átlagtól, a 25-64 éves, alapfokú végzettséggel rendelkezők körében azonban már 16 százalékpont a lemaradásunk. Az iskolai végzettség folyamatosan javul
Az iskolai végzettség jellemzően 35 éves kor alatt alakul ki, így a tendenciák vizsgálatakor a tanulmányok ezekre a korcsoportokra hagyatkoznak. Az adatok alapján az alacsony végzettséggel rendelkezők száma várhatóan folyamatosan csökken 2001 és 2021 között, ezzel szemben a magasabb végzettségűek aránya folyamatosan növekszik. Ez a népesség számát tekintve azt jelenti, hogy a legfeljebb 8 általánost végzettek száma 2021-re 5,5 millióról 3,3 millió főre csökken. A szakiskolások száma valamivel növekszik, 1,6 millióról 2 millióra. Ennél nagyobb mértékben nő a középfokú végzettséget szerzett fiatalok száma, 2,2 millióról 2,9 millióra. A legnagyobb változás a felsőfokú diplomával rendelkezők számában várható, létszámuk ugyanis a korábbi 940 ezerről 1,6 millióra duzzad. Folyamatosan
növekszik a
magasabb végzettséggel
rendelkezők aránya
Magyarországon az öt éves korban várható átlagos oktatásban eltöltött idő hossza (17,8 év) valamivel az EU27 átlaga (17,2 év) fölött alakul, két és fél évvel elmarad azonban a tudásteremtésben élenjáró Finnország értékétől (20,3 év). Ennek megfelelően, az átlagunk javítására az iskolában kevesebb évet eltöltött diákok ösztönzése, támogatása jelenthet még tartalékot a hazai fejlődés számára. Az iskolázottságban tapasztalható pozitív tendenciák ellenére is folyamatosan újratermelődik egy jelentős mértékű alacsony iskolai végzettséggel rendelkező réteg és továbbra is jelentős az iskolát idő előtt elhagyók, lemorzsolódók aránya. Az oktatásban töltött idő hossza uniós átlagon felüli
Nagy problémája a magyar oktatási rendszernek, hogy a tehetségsegítő rendszerek terjedése ellenére még mindig nem fordít elég figyelmet a tehetséggondozásra, pedig a nyugati országok példája egyértelműen igazolja ennek szükségességét. A tehetségek egy adott ország versenyképességét meghatározó kulcstényezővé léptek elő. A közvetlen haszon mellett a legversenyképesebb termelés kifejlesztésével és idevonzásával teremtenek a teljes nemzetnek többletlehetőségeket. A fejlett országok gyakorlatainak átvétele mellett példaként állhat az oktatás előtt a hazai sport is, ahol a rendszer kiváló működését a világversenyeken elért kimagasló eredmények is alátámasztják. Nem fordítunk elég figyelmet a tehetséggondozásra
A magyar oktatási rendszer további hiányossága, hogy nem támogatja kellően az egész életen át tartó tanulást, felnőttképzést illetve a képzés, oktatás nemformális, informális elemeit, holott a képzési formák ezen elemei rugalmasan biztosíthatnák a készségek és képességek karbantartását, fenntartását és megújítását az életpálya során és hathatósan járulhatnának hozzá a mindenkori piacképes tudás megszerzéséhez, biztosításához, ezáltal a foglalkoztatás javításához. Az oktatás korszerű elemeinek integrálása a meglévő rendszerbe különösen a felnőttképzés és az idősebb korosztályok készségeinek karbantartása céljából lenne fontos. Ezen a területen a mutatók alapján Magyarország az utolsók között szerepel az európai összehasonításban. Oktatási
rendszerünk nem kellően támogatja az egész életen át tartó tanulást és a képzés nemformális elemeit
Magyarországon az iskoláskorú népesség, és ezáltal a jövő munkavállalóinak egyre növekedő csoportját képező romák számottevő része kirekesztődik a minőségi oktatásból. Jellemző adat, hogy 2004 óta mintegy 34%-kal emelkedett a roma többségű iskolák száma, amelyek 70%-ában a teljes szakos ellátottság megoldatlan. A roma népesség nagyon alacsony iskolai végzettsége mellett problémát jelent, hogy relatív továbbtanulási helyzetük tovább romlott. A felnőtt roma lakosság 85,5%-a legfeljebb 8 általánost végzett és becslések szerint a roma fiataloknak csak 2%-a kezdi meg tanulmányait a felsőoktatásban, és mindössze fél százalékuk szerez diplomát. A roma tanulók esélyeit nagymértékben növeli a tehetséggondozás és a felismert roma tehetségek jó példája. Roma tanulók kirekesztődése a minőségi oktatásból
A magyar felnőtt népesség szövegértésének minősége - az OECD felnőttkori írásbeliség vizsgálatának eredményei alapján - messze elmarad a nyugat-európai országok szintjétől. Kedvezőtlen továbbá, hogy Magyarországon viszonylag alacsony azoknak az aránya, akik beszélnek valamilyen idegen nyelvet és nyitottak arra, hogy új nyelveket tanuljanak. Jellemző adat oktatási rendszerünket illetően, hogy az OECD országok között a magyar diákok teljesítménye csak akkor kiemelkedő, ha tantervi követelményekhez közelebb álló feladatok megoldását kérik tőlük, ezzel szemben a tudásuk iskolán kívüli hasznosíthatósága, társadalmi hasznossága csupán átlagosnak mondható. Szövegértésben, nyelvtudásban elmaradunk az európai átlagtól
Az elmúlt két évtizedben komoly problémát jelentett az iskolarendszerű szakképzés gyenge alkalmazkodása a munkaerő-piac gyorsan változó igényeihez, amiben több tényező is fontos szerepet játszott. Ilyen volt a szakképző intézmények és a termelő vállalatok közötti együttműködés alacsony intenzitása, valamint a gyakorlatorientált kurzusok mérsékelt aránya a felsőoktatásban. Ezt a helyzetet kívánta javítani a duális szakképzési rendszer kialakítása. A 2011 végén életbe lépett új szakképzési törvény során létrejött új szabályozás a hiányosságok nagy részét korrigálja, a szakképesítések tartalmának és a vizsgarendszer működésének felülvizsgálata is megkezdődött. Fontos új elem, hogy a gazdasági kamarák sokkal nagyobb szerepet kapnak a továbbiakban a szakképzés irányításában, amely révén a gazdaság és a szakképzés jobban összehangolható. A duális szakképzéshez alapvető feltétel, hogy elegendő számú és minőségű gyakorlati képzésre képes vállalkozás álljon rendelkezésre. A feltételek jelenleg nem adottak, és nem indultak el kellő intenzitással a vállalati képzőket motiváló, felkészítő programok, és főleg a szolgáltatási területeken várhatóak hiányok, ahol kkv-k bevonására van szükség. A gyakorlati képzőhelyet nem találó diákok számára állami koordinációs segítséget kell adni a képzés folytatásához, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, a TISZK-kek és a munkaügyi központok, továbbá - a vidéki térségekben számos esetben az utolsó rendszerszerűen működő intézmények - azaz a közművelődési és közgyűjteményi intézmények, illetve az azokat fenntartó önkormányzatok, civil és egyházi szervezetek bevonásával. A gyenge általános iskolai eredményekre nem lehet eredményes szakképzést vagy felsőoktatást építeni, nem lehet a mai technikai követelményeknek megfelelő munkaerőt képezni. Ezért az erős általános alapok megteremtése alapvető cél: az általános iskolában a biztos alapismeretek (írás, olvasás, számolás, szövegértés), a középiskolában a nyelvtudás, nyelvvizsga megszerzése és az önálló tanulás képességének kialakítása, a természettudományos tárgyak oktatási színvonalának növelése. Szükség van továbbá a manuális tehetség megbecsülésének és elismertségének fokozására, ehhez kapcsolódóan a szakmájukban tehetséges fiatalok kiválasztását segítő tanulmányi versenyek rendszerének fejlesztésére. A kutatás, fejlesztés, innováció alulfinanszírozott
Európai viszonylatban is tartósan alacsony hazánkban a műszaki és természettudományi szakokon tanulók aránya, ami hosszabb távon komoly akadálya lehet az ország versenyképessége szempontjából döntő jelentőségű innovációs potenciál erősítésének. Gondot jelent az ipari és a mezőgazdasági szakmák többségének alacsony presztízse, emiatt számos hiányszakma alakult ki. Ugyanakkor a fiatal szakmunkások növekvő számban vállalnak munkát Nyugat-Európában a lényegesen magasabb elérhető jövedelem miatt. Ösztönözni kell tehát, hogy a fiatal tehetségek ötleteiket Magyarországon valósítsák meg. Ennek érdekében az innovációs rendszerbe olyan elemeket kell beilleszteni, amelyek elősegítik a fiatalok önálló munkáját, saját kutatási témáik megvalósítását, saját kutatócsoportjuk megszervezését. Alacsony a műszaki és természet-
tudományi szakokon tanulók aránya
2012-ben Magyarország felnőtt lakosságának 27%-a vett részt oktatásban/képzésben, ezzel hazánk meglehetősen jó helyen áll az unió tagállamai között, ahol a képzésben résztvevők aránya átlagosan 15,3%-os. A felnőttkori tanulást súlyos aránytalanságok jellemzik, hiszen megállapítható, hogy akiknek a legnagyobb szükségük lenne a tanulásra, azok nem vesznek részt benne, vagyis az alacsony iskolai végzettségűek, az idősebbek és a kistelepüléseken élők részvétele messze elmarad a szükségestől. Komoly probléma, hogy a 15 év feletti lakosság körében 44,5%-os a digitális írástudatlanság aránya. Különösen nagy a lemaradás az idősek, a munkanélküliek, a hátrányos helyzetűek, a kistelepüléseken élők és az alacsony végzettségűek körében, akiket szinte csak a felnőttképzés keretében lehet megszólítani. Magas a digitális
írástudatlanság
aránya
A változó gazdasági környezetben feltétlenül szükség van az oktatási rendszer átalakítására, a valós piaci igényekhez igazítására. Az átadott tudás iskolán kívüli hasznosíthatóságára, társadalmi hasznosságára jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Több figyelmet kell fordítani a tehetséggondozásra, hiszen a tehetségek a versenyképesség meghatározó tényezőjévé léptek elé, ők adhatják az ország fejlődésének egyik kulcsterületének, a kutatás-fejlesztésnek és innovációnak a bázisát. Nagyon fontos továbbá, hogy legjobb szakembereink hazánkban hasznosítsák az itt megszerzett tudást.

1.3.10 A lakosság jelentős része társadalmi ellátásban részesül

A nemzetközi adatokkal összevetve hazánkban rendkívül magas a társadalmi juttatásokban részesülők aránya. A nyugdíjasok száma az elmúlt 10 évben körülbelül 200 ezer fővel csökkent, azonban az ellátásukra fordított kiadások közel megháromszorozódtak, amely a GDP százalékában nézve is jelentős emelkedés (a 2000-es 9,3%-ról 2011-re 11,3%-ra nőtt). Az egy ellátottra jutó nyugdíj összege jelenleg az átlagkereset 64,7%-át teszi ki a 2000-ben mért 59,1%-kal szemben. A nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások mellett a családok és gyermekek segítését célzó támogatásokra is sokat fordít az állam, ebben a tekintetben (2010-ben a GDP 2,9%-a) Európa élmezőnyébe tartozunk. Nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő a szociális juttatásokban részesülők aránya
A rendszeres szociális segélyben részesülők száma a szociális juttatások rendszerének 2009-es átalakítását követően a 2008-as 213 ezer főről 2011-re 51 ezer főre csökkent. Nem csökkent azonban az élethelyzetüknél fogva támogatásra szoruló személyek száma, a látszólagos számszerű csökkentést így az ellátórendszer átalakítása okozza. A rendszeres szociális segélyben részesítettek számának csökkenésével párhuzamosan a 2009-es 167 ezer főről 175 ezer főre nőtt 2010-ben a munkavégzésre alkalmas aktív korú személyek részére juttatható rendelkezésre állási támogatásban részesülő személyek száma. A rendelkezésre állási támogatást 2011. január 1-jétől a bérpótló juttatás váltotta fel. A bérpótló juttatás elnevezése 2011. szeptember 1-jétől foglalkoztatást helyettesítő támogatásra változott. Az elmúlt években számos intézkedés született a szociális ellátórendszer áttekinthetőbbé és hatékonyabbá tétele érdekében. Átláthatóbb a
szociális ellátórendszer, de
továbbra is nagy a
szociális segélyezés
szerepe
Az OECD szerint a közfoglalkoztatási programok a válság idején elősegíthetik a társadalmi beilleszkedést, jövedelmet biztosítanak a legelesettebbeknek, így a szegénység mérséklésének eszközei. A magyar kormány 2011-től jelentősen kiterjesztette a közfoglalkoztatás rendszerét a rendkívül magas tartós munkanélküliség és alacsony foglalkoztatottság javítása érdekében. 2011-ben az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökben résztvevők létszáma 391,8 ezer fő volt, ebből közfoglalkoztatás keretében 2011-ben átlagosan 61 ezren dolgoztak, ami 45%-kal magasabb az előző évi számnál. A közfoglalkoztatásban rejlő lehetőségek kiaknázásához azonban szükséges a résztvevők képzettségének fejlesztése is, ennek hiányában a tényleges elhelyezkedés esélyei nem javulnak, és csak szűk, adott időszakban jelentkező rétegnek jelentenek megoldást. Probléma az is, hogy a közfoglalkoztatás után kapott nettó bér összege egyrészt jelentősen alacsonyabb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegénél, másrészt nem jelentősen magasabb, mint az alternatíváját jelentő foglalkoztatást helyettesítő támogatás (FHT). A közfoglalkoztatás nem jelent igazi, hosszú távú megoldást, és a jövedelem alig magasabb a segélynél
A szociális segély intézményére hosszabb távon is szükség lesz, ugyanakkor a megváltozott élethelyzetekhez igazodva elvárás, hogy elősegítse az érintett személyek önbecsülésének helyreállítását és fenntartását. Társadalmi párbeszéddel érhető el, hogy az alapgondolatokat közvetíteni lehessen azok számára is, akik helyzetüknél fogva erre rászorulnak. A segélyezés mellett a közfoglalkoztatás rendszerét is folyamatosan igazítani kell egyrészt a változó szükségletekhez, másrészt a társadalom mindenkori érzékenységéhez és toleranciaszintjéhez.

1.3.11 Az oktatási és egészségügyi ellátórendszer megújításra szorul

A népesség idősödése és fogyása miatt, különösen a periférikus térségekben és a kis népsűrűségű, aprófalvas területeken egyre inkább csökken az általános iskolák és azok tanulóinak száma, a közép és szakiskolák esetében pedig már a tanulók anyagi okok miatti lemorzsolódása is jelentkezik. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma az ország nemzetközi versenyképessége szempontjából rendkívül fontos, de legalább ilyen fontos a képzés színvonala is. Az 1990-es évek extenzív fejlesztése - mind az intézmények, képzések, mind a hallgatók számát tekintve - mára fenntarthatatlanná vált. A munkaerő-piaci lehetőségek és a fiatalkorúak csökkenő száma miatt egyre élesebb a verseny a képzési helyek között, ami különösen a kisebb vidéki intézményeket érinti hátrányosan. A szektorsemlegességi elv, vagyis a normatív állami támogatások biztosítása mellett feltételezhetően ez a verseny, valamint az állami oktatás színvonalának csökkenése okozta a magán- és alapítványi iskolák számának növekedését. A csökkenő tanulólétszám még inkább szükségessé teszi a tehetségek felkutatását, a megtalált tehetségek fejlesztését és hatékonyabb kihasználását (Magyar Géniusz Program, Tehetséghidak Program, Talentum Program). Csökken az iskolák száma, egyre élesebb a verseny

21. ábra: Egy orvosra jutó lakónépesség (2011) (forrás: KSH)

Az egészségügyi rendszer egyre nehezebben tudja ellátni feladatait. Egy háziorvosra, házi gyermekorvosra átlagosan 1545 lakos jutott 2012-ben, a legdinamikusabban növekvő agglomerációs térségekben azonban ennek másfélszeresét is eléri, míg a ritkán lakott aprófalvas térségekben jóval alacsonyabb. Mégis az utóbbiak küzdenek rosszabb ellátással, hiszen a magán- és szakrendelések a városias térségekben jobban elérhetőek. Az egészségügyi ráfordítások csökkentése a kórházakat és szakrendelőket érintette leginkább. A kórházi ágyak számának jelentős csökkenése (2000 óta több mint 12 ezer kórházi ágy szűnt meg, ami 15%-os csökkenést jelent) összességben nem jelentene nagy problémát, hiszen a kihasználtság egyik megyénk esetében sem éri el az optimálisnak mondható 85%-os küszöböt (egyes megyékben pedig még a 70%-ot sem), azonban túl sok az aktív - beavatkozást, intenzív kezelést igénylő - kórházi ágy és kevés a krónikus - elsősorban időskori gondozást, ellátást biztosító - férőhely. Rontja a helyzetet továbbá, hogy sok esetben járóbeteg-ellátással megoldható kezeléseket aktív fekvőbeteg ágyakon látnak el, különösen igaz ez a vidéki kiskórházak esetében. Pozitív változást jelentenek az ÚMFT keretében, a nagyvárosokban létrejött milliárdos nagyságrendű kórházfejlesztési projektek. A rendkívül sok, prevencióval kiküszöbölhető megbetegedés azonban azt mutatja, hogy a kórházak mellett az elsődleges megelőzés intézményrendszere is megújulásra szorul, hiszen hosszú távon ez a leghatékonyabb és a legolcsóbb módja az egészség megőrzésének. Az egészségügyi szolgáltatások és infrastruktúra színvonala nem megfelelő
A közszolgáltatásokat tekintve az önkormányzatok és a központi kormányzat viszonyrendszerében az elmúlt két év során jelentős átrendeződés történt a feladatellátásban, és a fenntartói, üzemeltetői szerepekben, melyek a működtetés és fejlesztés biztonságát célozták. Ez mind az oktatási, mind az egészségügyi, vagy a szociális fejlesztések esetében másféle fejlesztési szerepet kíván meg az önkormányzattól és a központi közigazgatástól. Változó kormányzati és önkormányzati szerepek

1.3.12 A válság által megtépázott lakáspiac

A hazai lakáshelyzet jelenlegi állapotát alapvetően a szocializmus évtizedeiből örökölt problémák, a rendszerváltás utáni intézkedések, és az azóta kialakult lakáspiaci mechanizmusok és intézményrendszer befolyásolták. Az állami beavatkozások közül a lakásépítési kedvezmény, az ún. szocpol, csak részben nevezhető sikeresnek. A jelzáloghitelezés megindulása, illetve a hozzá kapcsolódó állami kamattámogatás hatásai és felhasználása már egyértelmű lökést adott a lakásépítésnek. A kezdeti konstrukció finanszírozási igénye azonban hamar meghaladta az állam teherbíró képességét, ezért annak átalakítása a forint- majd a devizahitelezés fenntarthatatlan felfutásához vezetett. Ez utóbbi gyakorlat a 2008 utáni világgazdasági válság hatására megnövekedő kamatterhek miatt időközben leállt, az utóbbi két évben a fizetési nehézségekkel küzdő devizahitelesek problémáinak megoldása a legfontosabb prioritások egyike. A gazdasági válság jelentősen visszavetette a lakáspiacot
2012-ben kb. 10 ezer lakás épült fel Magyarországon. A 4,3 milliós lakásállományra vetítve ez azt jelenti, hogy egy lakást hozzávetőleg 430 évig kellene fenntartani, felújítani, ami a lakásállomány jelentős részénél gazdaságosan nem lehetséges. A lakásállomány megújulása érdekében szükség van az új építésekre is. A felújítások támogatása mellett az energiahatékonysági céloknak megfelelő új építések támogatása is szükséges.

22. ábra: Az évente engedélyezett lakáscélú hitelek száma (2001-2010) (forrás: KSH)

A lakáspolitika az elmúlt két évtizedben többnyire csak az örökölt problémák kezelésére, illetve a lakásépítés ösztönzésére koncentrált, az örökölt struktúrák átalakítására érdemben nem tudott hatni. A lakásprivatizáció után a bérlakások száma drasztikusan lecsökkent és azóta is folyamatosan csökken, miközben a szociális bérlakásokra egyre növekvő igény lenne. A térbeli folyamatok lakáspolitikai befolyásolására még kevesebb kísérlet történt, így a leszakadó térségek, illetve a településeken belüli szegregátumok lakásviszonyai mára az ott felgyülemlett szociális problémák enyhítésének egyik jelentős gátjává váltak. Kedvező folyamat ugyanakkor, hogy a lakások minőségének javulása már több évtizede tart, az 1980-as években kezdődött és a rendszerváltás után felgyorsult, elsősorban a közszféra által finanszírozott közműfejlesztéseknek köszönhetően. Az épületfelújítások leginkább a lakótelepekre összpontosultak és esetükben hozták a leglátványosabb eredményeket is. A bérlakások száma
drasztikusan lecsökkent, pedig az igény egyre nő

1.3.13 Egyedi, jelentős értéket hordozó kulturális örökségünk fontos érték

Egy nemzet kultúrája, kulturális öröksége fontos identitáshordozó tényező. Az épített és szellemi örökség megőrzése mellett azonban szükség van ezen értékek minőségi hasznosítására, értékeik kibontakoztatásával az épített örökség tekintetében tudományos igényű, művelődéstörténetileg hiteles bemutathatóvá tételükre, valamint a múlt értékeinek, emlékeinek folyamatos újragondolására és más kontextusba helyezésére is. A magyarság nemzeti kulturális öröksége igen jelentős értéket képvisel európai és világviszonylatban is, amely a hagyományalapú társadalom megvalósítása szempontjából igen lényeges. Kiemelkedő értéket képviselnek néprajzi értékeink, népzenénk, népmese- és néptánc-kincsünk, a magyar nyelv, népművészetünk, kézművességünk stb. A hazai kulturális örökség védelme, megőrzése és társadalmi elismertsége nagymértékben múlik az azt szolgáló infrastruktúra (a régészeti intézetek, múzeumok, művelődési házak, könyvtárak, oktatási intézmények stb.) feltételein. Gazdag kulturális
értékekkel
rendelkezünk
Magyarország jelenleg nyolc világörökség helyszínnel rendelkezik, melyek között kulturális és természeti, táji értékeket is találunk. Jelentős előrelépés, hogy 2012. január 1-jén hatályba lépett a világörökségi törvény, amely részletesen szabályozza mind a világörökségi várományos helyszínné válás, mind a világörökségi kezelési tervek elkészítésének feltételeit és rendjét. Emellett 2012-ben megszületett és életbe lépett a hungarikum törvény, amely alapján gyűjthetők, rendszerezhetők a nemzeti értékek a helyi szinttől a nemzeti szintig. Sok világörökségi helyszín
A kultúra értékeinek közreadásában egyre nagyobb szerepe van a közösségi élményeknek, így az eredeti helyszínekhez kötődő művelődéstörténeti rendezvényeknek, a hagyományos kulturális rendezvényeknek és a fesztiváloknak is. Magyarország a fesztiválszervezés terén igen komoly fejlődést mutatott fel a zenei rendezvények, a kulturális és gasztronómiai események szempontjából is. A kulturális rendezvények száma folyamatosan gyarapodott az elmúlt években, 2010-ben meghaladta a 120 ezret. A látogatottság ugyanakkor korántsem mutatott ilyen egyértelmű trendet, az egy rendezvényre jutó látogatók száma különösen a filmszínházi és színházi előadásoknál folyamatosan csökken. A kulturális rendezvények száma gyorsan nő
2010-ben 338 településen működött muzeális intézmény. Budapest dominanciája a muzeális intézmények terén kimagasló: 79 intézménnyel rendelkezik, miközben a sorban következő város, Pécs csak 16-tal. Idegenforgalmi szempontból ez kedvező, azonban a vidéki múzeumok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztésével az idegenforgalom számára is új célpontokat lehetne kialakítani. A kiállítások és a múzeumi látogatások száma is területileg erősen koncentrált, mindössze 61 olyan kistérség volt 2010-ben, ahol a kiállítások száma meghaladta a 20-at. A kultúra terén is jellemző a Budapest-
központúság
Épített örökségben, műemlékekben Magyarország állománya leginkább a XVIII. század utáni épületek terén tekinthető számszerűen jelentősnek, azonban a korábbi időkből is vannak igen jelentős emlékeink, épületeink. A magyarországi épített örökségállomány színvonalát, értékeit tekintve európai, nemzetközi rangú, azonban helyzete, állapota, tudományos értékű helyreállításának hiánya, a nagyközönségnek való bemutatást jelenleg képviselő csekély volta miatt nem tudja betölteni jelentős szerepét a kulturális, társadalmi, gazdasági fejlődésben. Mindössze 120 településünk van, amelyekben 10-nél több műemlék található, közel 1000 helységünkben viszont egyáltalán nincs műemlék, műemléki jelentőségű terület pedig 40 településünkön fordul elő. Számukban és településképi jelentőségükben is kiemelkedőek a kiegyezéstől az 1950-es évekig terjedő időszak épületei, valamint a rendkívül változó állapotú kastélyok és kúriák, amelyek megőrzése és újrahasznosítása kiemelt feladat kell hogy legyen. Gazdag műemlékállomány
Napjaink egyik fontos feladata az épített örökség megőrzése, méltó, műemléki alapú helyreállítása és fenntartható hasznosítása, a kiemelkedő értékeink bemutathatóvá tétele, továbbá a barnamezős beruházások szorgalmazása, valamint az értékes városképekhez igazodó új épületek kialakítása. Itt kell megemlíteni, hogy Budapest a historizmus építészeti stílusegyüttesét tekintve, azaz a neoreneszánsz, a neobarokk, a neoromán és a neogót stílusokban (1860-1905), a mintegy 12 km2-nyi egységes építészeti együttesével nemzetközi viszonylatban a legjelentősebb, tízezrek munkája nyomán világelső, amely pozíció megőrzése kiemelkedő feladat. Budapest a szecesszió és a Bauhaus építészetében jelentős szerepet tölt be nemzetközi szinten.
Régészeti lelőhelyek tekintetében a változatos és már a korai letelepedők számára is kedvező adottságai miatt, hazánk gazdagnak mondható. Több mint 60 ezer lelőhely található országszerte, ez azonban valószínűleg messze nem képviseli az összes lelőhelyet a tudományos feltárások igen eltérő száma, esetlegessége miatt. Az építkezések, útépítések előtti kötelező régészeti feltárás rendkívül sok, korábban ismeretlen lelőhelyet hozott napvilágra, ezek feldolgozása és a további lelőhelyek feltárása érdekében szükséges a források és erőforrások biztosítása. Az építkezések sok régészeti lelőhelyet tárnak fel

1.3.14 A közszféra hatékonyságának javítása jelentős hozzáadott értéket képez

A közigazgatás hatékonyságát tekintve jelentős megújításra szorul, mely a Magyary Program alapján a kormányzat fontos törekvése. Az állami szervezetrendszer és a tisztázatlan felelősségi viszonyok nemcsak rossz hatékonysághoz vezetnek, hanem számos esetben a korrupcióra is lehetőséget adnak. Közvélemény-kutatási adatok szerint a kormányzat iránti bizalom és az ország vezetésének elfogadottsága Magyarországon nagyon alacsony, ezért a kormányzat elsődleges törekvése a közbizalom helyreállítása és a közigazgatás hatékonyságának és eredményességének javítása. A jó kormányzási együttműködési kultúra hiánya a közszférán belül
A rendszerváltás óta számos jogszabály és közel ötven kormányhatározat született a közigazgatás megújítása céljából. A számos részsiker ellenére a magyar közigazgatásnak sem a hatékonysága, sem a társadalmi megítélése nem javult, sőt inkább romlott. Az eltelt 20 év folyamatos reformlátszata jelentősen leértékelte a közigazgatás-fejlesztés fontosságát, elsősorban éppen magában a közigazgatásban. Alapvetően a hosszú távú és az állampolgár-központú szemlélet hiányzott a magyar közigazgatásból, ami hozzájárult a közigazgatás és az állampolgár elidegenedéséhez. Mindezek együttesen a jó kormányzás akadályai, amelyek a közszféra a „Jó Állam” koncepció jegyében történő és szolgáltató közigazgatás felé való irányulás megújítását teszik szükségessé. Ennek egyik első lépéseként már megvalósult a járási rendszer kiépítése, valamint az egyablakos ügyintézés bevezetése. A folyamatos átalakítása nem hozta meg a kívánt eredményt
A magyar személyzeti politika és igazgatás reformját sürgeti, hogy az összes OECD-tagország közül a legalacsonyabb pontszámot kapta a hazai közszolgálati humánerőforrás-menedzsment gyakorlata, többek között az elszámoltathatósági szabályok, a vezetői teljesítménycélok, a szervezeti szintű személyzeti igazgatás folyamatos felülvizsgálata és a kompetenciaalapú humánerőforrás- gazdálkodás hiánya miatt. A kormányzat törekvése ennek átfogó megújítása, a kiszámítható közigazgatási életpálya modell kialakítása, a közigazgatás szervezetrendszerének és működésének megújítása. A személyzeti politika reformja elkerülhetetlen
Az internetes ügyintézés, a modern informatikai megoldások alkalmazása terén alig volt fejlődés az elmúlt években, ebben is nőtt a hazai közszféra lemaradása az európai színvonaltól. A különböző állami szervek ügyfélszolgálatainak egy része, kialakítását, megközelíthetőségét és felszereltségét tekintve jelentős fejlesztésre szorul. Informatikai fejlesztések szükségesek

1.3.15 Összefoglaló társadalomstratégiai üzenetek

Társadalomstratégiailag európai szinten is fontos cél a kedvezőtlen népesedési folyamatok megállítása, az idősödés kihívásainak megfelelő kezelése és az abban megmutatkozó területi különbségek mérséklése. Az európai - különösen a közép- és kelet-európai - országok e téren fontos, sajátos kihívással néznek szembe: szűrővizsgálatok növelésének szükségességével, az egészség környezeti kockázatainak csökkentésével, az egészségtudatos életmóddal, valamint az ellátórendszer elérhetőségének, területi különbségeinek csökkentésével, illetve szakmai színvonalának emelésével is sokat tehetnek a népességfogyás mérsékléséért. Egészségtudatos életmód, ellátórendszer javítása
Európai szinten társadalomstratégiailag legfontosabb cél a társadalmi kohézió erősítése, az értékrendek pluralizmusának elfogadása és a társadalmi aktivitás növelése. Ehhez kapcsolódóan az európai államok egyik legnagyobb kihívása, hogy javítsák a sérülékeny társadalmi csoportoknak (gyerekek, idősek, munkanélküliek, szegények, romák) a munkaerő-piachoz, a szociális biztonsági ellátásokhoz, az alapvető szolgáltatásokhoz (egészségügy, lakhatás stb.) és az oktatáshoz való hozzáférését. A cél az, hogy az aktív társadalmi befogadás eszközeivel az állam csökkentse a gyermekszegénységet, a diszkriminációt, a gazdaságból való kiszorulást, és növelje a roma népesség integrációját. Társadalmi kohézió és aktivitás erősítése
Nemzeti és globális szinten is jelentős szerepe van a népegészségügyi problémák csökkentésére irányuló törekvéseknek. Jelentős társadalomstratégiai és népegészségügyi prioritás az egészségműveltség fejlesztése és a tevékeny és egészséges idősödés megvalósítása. A jövőre vonatkozó nemzeti prioritás az alapellátás prevenciós tevékenységének fokozása, szerepének erősítése, valamint a lakosság egészségmagatartásának, egészségtudatosságának fejlesztése, növelése. A dohányzás visszaszorítása és a túlzott alkohol fogyasztás elleni fokozott küzdelem megvalósítása, a népegészségügyi szűrőprogramok hatékonyságának javítása. A környezet-egészségügyi és a járványügyi biztonság megőrzése, valamint a lelki egészség védelme és fejlesztése is a fontos célok közé tartozik. Egészségműveltség fejlesztése és az egészséges idősödés megvalósítása
Az európai országok gazdasági teljesítményének javításával kapcsolatban a társadalomstratégiai válasz az intelligens növekedésben rejlik, az oktatás (a tanulás és a készségfejlesztés, az egész életen át tartó tanulás ösztönzése), a kulturális értékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése, a kutatás/innováció (olyan új termékek/szolgáltatások előállítása, amelyek elősegítik a növekedést és a foglalkoztatást, illetve a társadalmi problémák megoldását) és a digitális társadalom (információs és kommunikációs technológiák használata) fejlesztése által. Cél az intelligens növekedés.
A társadalmi problémák megoldása, valamint társadalmi értékeink megőrzése érdekében a legtöbb területen csak több évtizedes távlatban gondolkodva lehet igazán átütő, és tartós eredményeket elérni. Ugyanakkor bizonyos esetekben nem várathat magára néhány azonnali, rövid távú beavatkozás sem. Rövid távon a legfontosabb hazai társadalompolitikai feladat a foglalkoztatás bővítése, a megélhetés, munkából származó jövedelem biztosítása, a veszélyeztetett társadalmi csoportok helyzetének javítása. Hosszú távon a demográfiai fordulat, a népegészségügyi mutatók javítása, kiegyenlítése, az egészségműveltség fejlesztése, az oktatás, szakképzés, tehetséggondozás, innováció, a közösségi értékek, társadalmi kohézió erősítése vezethet el a társadalmi megújuláshoz.
Középtávon megvalósítani szükséges társadalomstratégiai feladatok Hosszú távú fejlődést megalapozó társadalomstratégiai területek
- a megélhetést, jövedelmet biztosító foglalkoztatási - gyermekvállalást ösztönző programok
lehetőségek biztosítása - átgondolt, a gazdasági fejlődéssel együtt kialakított
- a képzettségnek, készségeknek megfelelő foglalkoztatási lehetőségek biztosítása szakképzés, felsőoktatás, felnőttképzés
- a hazai oktató, kutató, fejlesztő műhelyek megerősítése,
- a foglalkoztathatóság fejlesztése, a képzésben, és foglalkoztatásban való részvételt segítő személyes szolgáltatások biztosítása eredmények hazai gazdaságban történő hasznosítása
- a köznevelés stratégiai elemként kezelése - komplex, integrált oktatásnevelés, hálózatfejlesztés, intézményesítés
- a gyerekszegénység elleni küzdelem, a gyerekek felzárkózási és oktatási esélyeinek növelése - életpálya-modellek a fiataloknak és az egyes szakterületeken
- a közszféra hozzáadott értékének növelése
- a romák, mélyszegénységben élők társadalmi felzárkózása - a közösségi értékek megerősítése
- a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatási - az idősödés megfelelő kezelését biztosító szemléletváltás
lehetőségeinek bővítése - a szociális ellátórendszer átalakítása
- a lakhatási feltételek javítása, szegregált élethelyzetek - a munkaerő-kínálat minőségének javítása,
felszámolása foglalkoztathatóságának növelése
- a gyermekvállalást ösztönző környezet - a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben tapasztalható
- a jó minőségű kisgyermekkori szolgáltatások, kiemelten aránytalanságok kiegyenlítése
hátrányos helyzetű gyermekeknek és szüleiknek
- a köznevelési rendszer hátránykompenzációs képességének
erősítése
- a kulturális értékekhez és szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása
- az egészségtudatos életformára nevelés, minden életkornak megfelelő sportolás lehetőségének megteremtése
- a felnőttkori tanulási, tovább- és átképzési lehetőségek megteremtése, a digitális társadalom megteremtése
- az épített örökség és a műemlékek (örökségállomány) állapotának javítása, tudományos értékű helyreállítása
1.4 Környezeti trendek

1.4.1 Globális kihívások: az erőforrások fenntarthatatlan használata, a biológiai sokféleség csökkenése és a klímaváltozás

Napjaink legfontosabb környezeti folyamata a természeti erőforrások globális kiaknázásának fenntarthatatlan mértékűvé fokozódása és ennek következtében a természeti környezet történelmi időkben még alig tapasztalt gyors átalakulása, leromlása. Az egyik ilyen jelentős környezeti változás a globális felmelegedés. Az éghajlatváltozás következtében gyakoribbá válnak az éghajlati, időjárási szélsőségek, a hőhullámok, az áradások, az aszályok és az erdőtüzek, átalakul az óceánok hőháztartása és az éghajlati övek térbeli rendszere. Mindez egyaránt kihatással van a természeti környezetünkre, ezáltal az életfeltételekre, a gazdaságra és a mezőgazdaságra, közvetve és közvetlenül pedig a lakosság egészségi állapotára és életminőségére. A globális fogyasztás globális környezeti krizist okoz
Az emberiség számának prognosztizált mértékű növekedése és ennél is nagyobb arányban növekvő fogyasztása a természeti erőforrások fokozódó kihasználásához vezetett. Hosszú távon különösen kritikus terület a megfelelő minőségű ivóvíz és a művelésre alkalmas területek biztosítása. Egyre nagyobb mértékben használjuk ki mind a megújuló, mind a fosszilis (nem utánpótlódó, statikus, zárt földfelszín alatti vízlencse) vízkészleteket, a termőterületek talajpusztulása, a fokozódó beépítés és az erdők irtása visszafordíthatatlan módon csökkenti ezeket az erőforrásokat. A természeti környezet degradációjával párhuzamosan pedig kritikus mértékben csökkent a biodiverzitás, aminek egyre súlyosabb közvetlen gazdasági hatásai is érezhetőek például a tengeri halászatban vagy a növénytermesztésben. A természeti erőforrásokat egyre jobban veszélyeztetjük, ugyanakkor egyre jobban rájuk is vagyunk utalva
Magyarország az éghajlatváltozási előrejelzések szerint sérülékeny terület, ahol felmelegedéssel, szélsőséges csapadékeloszlással, az ár- és belvízveszély, valamint az aszályérzékenység növekedésével kell számolni. Az ország ivóvízkészlete meghaladja a jelenlegi és a várható ivóvíz célú fogyasztást. Felszín alatti készleteink jelentős része a szennyeződéssel szembeni érzékenység szempontjából érzékeny vagy fokozottan érzékeny besorolású, ezért ezen vízkészleteink védelme kiemelt figyelmet igényel. Felszíni vizeink túlnyomó többségét folyóink vízkészlete adja, melyek jelentős része határainkon túl ered. A medence-helyzetű fekvésből adódó nehézségeink megoldása napi szintű együttműködést kíván a szomszédos országokkal. A szélsőséges időjárás következtében kiszámíthatatlan mennyiségű és idejű csapadék okozta veszélyhelyzetek és a károk mérséklése új kihívások elé állítja hazánkat. Stratégiai jelentőségű értékek a víz, a földterület és a biodiverzitás
Magyarország ökológiai lábnyoma (3,5 ha) az ún. fejlett országokkal való összehasonlítás (5-10 ha) alapján kedvezőbb értéket mutat ugyan, azonban így is több területet veszünk igénybe, mint az egy főre eső biológiai kapacitás (2 ha), ami nem fenntartható. Természeti erőforrásaink egyik legjelentősebb potenciálunkat képezik, kiemelkedő értéket jelentenek talajaink, vízkészletünk és biológiai sokféleségünk. A környezeti állapot javításának kulcsa az a környezetstratégiai paradigmaváltás, amely az erőforrások kiaknázásán túlmutató, az erőforrások mennyiségének és minőségének hosszú távú megőrzését biztosító használatra, a biodiverzitás megőrzésére, a táji működésbe szervesen illeszkedő, tájfenntartó funkciót is ellátó gazdálkodási és települési szerkezetre épül. Különösen fontos a mezőgazdaság tájfenntartó, természetmegőrző szerepe, a környezet- és tájgazdálkodás erősítése, fejlesztése. Környezetstratégiai paradigmaváltásra van szükség
Magyarország nemzetközi szinten is kiemelkedő sajátos természeti erőforrásokkal, értékekkel rendelkezik. Természeti értékeink megőrzése, erőforrásaink fenntartható használata kiemelten fontos nemzeti érdek, amely a jövőben egyre nagyobb jelentőséggel fog bírni.
Természeti erőforrásaink, értékeink:
- Hazánk sokszínű tájakkal, színes élővilággal, és számos természeti értékkel rendelkezik, ezek között olyan természeti értékek is vannak, amelyek egyben kulturális védelem alatt is állnak.
- Felszín alatti vízkészletünk kiemelkedő jelentőségű, kiválóak a termál-, gyógy-, és ásványvízkészlet adta adottságaink.
- Az ország területének nagy részét mezőgazdasági termelésre alkalmas talajok fedik, melyek állapota kedvező feltételeket biztosít a sokszínű mezőgazdaság számára.
- Hazánk közel 20,7%-át erdők borítják, a 350 millió m3 fakészletünk évről évre nő.
- A lakossági környezetterhelés következtében a környezeti állapot sérülékenységével kell számolni.

1.4.2 Természeti erőforrásaink megőrzése jövőnk alapja

Magyarország természeti adottságai, természeti erőforrásai igen sokszínűek és egyediek. Jól példázza ezt, hogy hazánkban az országos jelentőségű egyedi jogszabállyal védett természeti területek kiterjedése 2013-ban 848.140 ha, helyi jelentőségű védett területekkel kiegészítve 894.279 ha. Az eredetileg is védett területeink további 1,2 millió ha Natura 2000-es területtel kiegészülve az ország területének 21%-át fedik le, mely Európában is kiemelkedően magas értéknek számít. Hazánk számos természetvédelmi célú nemzetközi egyezmény részese, mely egyben kötelezettséget is jelent az említett dokumentumokban foglaltak végrehajtására. Ilyen pl. a biológiai sokféleség megőrzése, elemeinek fenntartható használata, valamint a genetikai erőforrásokból származó hasznok igazságos elosztása, a nemzetközi kereskedelem által veszélyeztetett fajok, valamint a vándorló fajok védelme, az európai veszélyeztetett állatos növényfajok és veszélyeztetett élőhelyeik megőrzése, Európa táji örökségének megtartása, a Kárpátok értékeinek fennmaradása, a nemzetközi jelentőségű vadvizek védelme, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire. Jelentős a védett terültek aránya
Természeti értékeink védelme ugyanakkor nem csak az élővilág és az élőhelyek védelmére terjed ki. Hazánk különösen gazdag élettelen természeti értékekben. Barlangjaink, földtani és felszínalaktani értékeink a természet azon részét képezik, amelyek egyrészt speciális élőhelyei lehetnek védett, fokozottan védett fajainknak, másrészt tudományos jelentőségük lehet. Területfejlesztési szempontból jelentőségük abban rejlik, hogy mint a zavarásra kevésbé érzékeny természeti kincsek, egyes elemeik - a természetvédelmi szempontokat előtérben tartva - kiváló eszközei lehetnek a szemléletformálásnak, vagy turisztikai attrakcióként bekapcsolhatók a hazai turizmusfejlesztési koncepciókba. Mindez különösen igaz továbbá azon természeti értékekre, amelyek kulturális és természeti védelem alatt is állnak, egyben tehát kultúrtörténeti szempontból is kiemelkedőek. Gazdagok vagyunk élettelen természeti értékekben is

23. ábra: Magyarország védett természeti területei (2012) (forrás: www.kwm.hu/tir)

A természet védelme kiterjed a természeti erőforrások megőrzésére, sőt gyarapítására is. Ugyanakkor ezek ésszerű keretek között történő felhasználása nélkülözhetetlen a társadalom fenntartása és fejlődése szempontjából, ezért is szükséges, hogy amely erőforrásoknál lehet, ott gyarapítsuk a mennyiséget is. A magyar föld kincsei, az ásványvagyon, a föld hője, vizeink, a talaj, a termőföld, a biomassza, valamint atmoszféránk és hasznosítható tulajdonságai (szél, napenergia), környezetünk létfontosságú építőelemei, energiahordozói, tápanyagforrásai, létfenntartásunk pótolhatatlan eszközei. Az erőforrások gyarapítása is cél
Felszín alatti vízkészletünk európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű - az ivóvízellátás 95%-a felszín alatti vízkészletből történik. Emellett kiválóak a termálvízkészlet adta adottságaink is. Annak ellenére, hogy a mélyművelésű bányák bezárását követően a 2000-es évekre a felszín alatti vízkitermelések országosan lényegében stabilizálódtak, általános probléma az engedély nélküli jelentős vízkivétel. Ez nem csupán komoly mennyiségi problémákat okoz, hanem szennyezési veszélyt is jelent a közepes mélységű vízadó rétegek számára. Felszín alatti vizeink kihasználtsága az ország egyes részein már így is igen magas (az Alföldön pl. 70% körüli), ami óvatosságra int, hiszen az éghajlatváltozás miatt ezek a készletek tovább csökkenhetnek. Felszín alatti víztestek 15%-a nem éri el az uniós Víz Keretirányelv által meghatározott jó mennyiségi állapotot, további 19%-a pedig bizonytalan besorolású. A felszín alatti vizeink komoly veszélyeknek vannak kitéve
Felszín alatti vizeinknél az emberi eredetű szennyezések közül elsősorban a nitrát szennyezettség okoz vízminőségi problémát. Felszíni vizeinket érintő, a legelterjedtebbnek tekinthető vízminőségi probléma a szerves anyagok, a nitrogén és a foszfor túlzott mértékű megjelenése. A szerves anyag és a különböző tápanyagok szempontjából a vízfolyások közel 50%-a, az állóvizeknek pedig egyharmada nem éri el a jó állapotot. A szennyezés miatt a vízfolyásoknak csupán nyolc, az állóvizeknek tizenhét százaléka éri el az uniós Víz Keretirányelv (VKI) által megfogalmazott jó ökológiai állapotot. Felszín alatti vizeink 20,5%-a nem éri el a jó kémiai állapotot. Alacsony a jó ökológiai állapotú vizeink aránya
Az ország lakosságának hatoda nem jut minden szempontból (például bór-, fluorid-, (nitrát-,) nitrit-, arzén-, ammónium-, vas-, mangán-tartalom) kifogástalan ivóvízhez. Az előírásoknak megfelelő minőségű ivóvíz ellátás biztosítása az ország némely területén problémát jelent, ezért további teendőkre van szükség. További problémát jelent az ólom anyagú csőhálózatokban bekövetkező ólomszennyezés. Az ivóvízbázisok védelme érdekében, a felszín alatti vizeink minőségének megőrzése kiemelt fontosságú. A közüzemi ivóvízvezeték-hálózat hossza a rendszerváltás óta 14000 km-el bővült, így vezetékes ivóvízzel ellátottá vált az ország lakásállományának a 95%-a. A meglévő rendszerek rekonstrukciója egyre több helyen válik szükségessé. A vezetékes vízellátás az ország összes településén elérhető, azonban az EU csatlakozással szigorodó vízminőségi elvárásokat számos, jelenleg működő közüzemi ivóvízellátó rendszer nem képes teljesíteni. A határértéket meghaladó paraméterek esetében szükséges az Ivóvízminőség-javító Program folytatása. Kiemelten fontos, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíztermelés, a szükséges vízkezelés, és az ivóvízellátás biztonsága révén az ország lakosságának egyenlő esélye legyen hozzáférnie az egészséges ivóvízhez. Mindez költséges fejlesztéseket igényel a közeljövőben is. A cél az, hogy a fogyasztási helyeken, pontokon a vízcsapból a korábban kifogásolt paraméterek esetében is megfelelő minőségű ivóvíz kerüljön a fogyasztókhoz. A megfelelő minőségű ivóvíz nem érhető el mindenki számára
A veszélyes összetevők kiküszöbölésére vonatkozó Ivóvízminőség-javító Programot folytatni szükséges a zavarosságot, üledékességet eredményező vas- és mangántartalmú szolgáltatott ivóvíz tisztításával és a régi elavult csővezetékek cseréjével. A régi építésű (50 évnél régebbi) lakóingatlanok házi- és csatlakozó ivóvízhálózatában és egyes településeken a bekötővezetékekben is találhatóak ólomvezetékek, ólom tartalmú szerelvények, melyek közvetlenül érintkeznek az ivóvízzel, emiatt szükséges az ólomcsövek, szerelvények mielőbbi cseréje. Emellett az építési előírásokban szabályozni kell az épületeken belül alkalmazható anyagok és szerelvények anyagi minőségét a csatlakozó- és házi ivóvízhálózatokban bekövetkező minőségromlás elkerülése érdekében. A kémiai eredetű, a háztartásokból származó környezet- és egészségkárosító vegyületek egyre nagyobb veszélyt jelentenek az élővizekre, és az ivóvizekre. Ezeknek a kémiai vegyületeknek az egészségre gyakorolt hosszú távú hatása máig nem tisztázott, annak ellenére, hogy felhasználásuk meredeken emelkedik és az élet majd minden területén kapcsolatba kerülünk velük. A cél az, hogy a felhasználói helyeken a vízcsapból bakteriális és vízkémiai szempontból is megfelelő minőségű ivóvíz kerüljön a felhasználókhoz. Kiemelten fontos továbbá, hogy az ivóvíztermelés-és szolgáltatás biztonsági hiányosságai a jövőben megszűnjenek, és az ország lakosságának egyenlő esélye legyen hozzáférnie az egészséges ivóvízhez. A háztartások egyre nagyobb veszélyt jelentenek az élő-, és ivóvizekre

24. ábra: Egy lakosra jutó közüzemi vízfogyasztás (2011) (forrás: KSH)

A 2000-es évek rekordméretű árvizei, felhőszakadásai és legutóbb a 2010-es belvizes időszak ismét bizonyították a felszíni vízrendezés, az ár- és belvízvédelem stratégiai jelentőségét. A gátak fejlesztése, karbantartása és a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése komplex program (VTT) további kiépítése mellett a felszíni vízfolyások jó karbantartása is hiányosságokat mutat, a mederrendezések, a vízszállító képesség biztosítása terén jelentős elmaradások tapasztalhatóak. A tulajdonviszonyok összetettsége, az állami finanszírozás, támogatás csökkenése, megszüntetése a feladatellátás rendszerének újragondolását igényli, különös tekintettel az árvízi biztonságra és a belvizek kialakulásának megelőzésére. Különösen fontos a belterületi vízrendezés, záportározók megfelelő kialakítása. A felszíni vízrendezés, az ár- és belvízvédelem beruházásaiban a jövőben meg kell jelennie - az elmúlt években tapasztalható aszályos időjárásra tekintettel - a mezőgazdasági öntözés biztosításának is. Az árvizek és belvizek elleni védekezés kiemelt feladat
Az ásványvagyonnal történő gazdálkodás kézzelfogható megnyilvánulása a bányászat. Magyarország, bányakincsek szempontjából Európa legjobban felkutatott térségei közé tartozik. Földrajzi helyzetének és változatos geológiai múltjának köszönhetően sokféle, ám mennyiségében csak néhány esetben kiemelkedő ásványkinccsel rendelkezik az ország. Bányászati lehetőségei egyrészt jelentős részben nyitottak a piaci szereplők számára, másrészt rendkívül korlátozottak a szigorú környezet- és természetvédelmi, örökségvédelmi stb. szabályozás miatt. Az elmúlt évtizedek során a természet- és környezetvédelmi érdekek, valamint az ásványvagyon-gazdálkodás érdekei között kibékíthetetlennek tűnő ellentétek alakultak ki, ugyanakkor ásványkincseink ésszerű felhasználása a társadalom minden tagja és a jövő nemzedékek számára elemi érdek. Ellentétes érdekek a bányászat és környezetvédelem viszonyában
A szárazföldi ökoszisztémák alapvető és meghatározó környezeti elemeként a talaj az emberi tevékenység fokozódó igénybevételének van kitéve, ami számos talajfunkció veszélyeztetéséhez, a talajok pusztulásához vezethet. Az ország területének 80-85%-át mezőgazdasági művelésre alkalmas talajok fedik, ezért a termőföld az ország kiemelkedően fontos természeti erőforrása. Az előnyös hazai természeti adottságok miatt a kedvező talajok aránya megfelelő, a nagy termőképességű talajok kiterjedése jelentős, azonban a klímaváltozás, a felmelegedés éppen a mezőgazdasági termelésre jelenti majd a legnagyobb veszélyt. A termőföld az ország egyik legfontosabb erőforrása
A talaj védelmével szorosan összefügg a területhasználat szerkezetének alakulása is. A szántóterületek még mindig dominálnak a hazai területhasználatban, azonban hosszú távon nagyon aggasztó ezek csökkenése. Hazánkban évente 2 ezer hektár nagyságú termőföld kerül véglegesen mezőgazdasági művelés alól kivonásra: 1990 óta a mezőgazdasági területek aránya 69%-ról 57%-ra csökkent, elsősorban a beépített területek javára. A beruházások nem kímélték a - legelő állatállomány drasztikus csökkenése miatt egyre kevésbé használt - gyepterületeket sem, ezek területe több mint 10%-kal csökkent az elmúlt 20 év alatt. Az erdőterületek a következetes és határozott erdősítés és a használaton kívül került területek erdősülése miatt fokozatosan gyarapodtak, így mára már az ország 20,7%-a számít erdőterületnek. A legdrasztikusabb változás mégis a művelés alól kivont területek 37%-os növekedése jelenti, ami szinte teljes egészében a települések terjeszkedésének, az infrastrukturális és zöldmezős beruházások okozta beépítésnek köszönhető. Ezt a folyamatot (ökológiai, környezetvédelmi, pszicho-szociális, egészségügyi fenntarthatósági stb.) szempontok miatt meg kell állítani, ezért igen hangsúlyossá kell tenni a takarékos, összehangolt területhasználat érvényesítését, a barnamezős területek újrahasznosítását és a települések belterületein a beépítési intenzitás növelését, illetve a településközpontok, történeti beépítésű területek revitalizációját. A gazdálkodási célú
területhasználatok visszaszorulnak, fokozódik a beépítés mértéke
A rendszerváltozás jelentős szemléletbeli változást hozott a hivatalos környezetvédelem terén. A környezetterhelő ágazatok megszűnése vagy erős visszaszorulása lehetővé tette a fenntarthatósági szempontok, a természeti értékek védelmének fokozottabb érvényesíthetőségét. Mindez elsőként a levegőminőség javulásában volt tetten érhető, de a többi területen is igen komoly előrelépések történtek. Az 1990-es évek fejlesztéseinek köszönhetően az 1990-es 617 ezer hektárról 2011-re 846,7 ezer hektárra (2013-ban 848 140) nőtt az országos jelentőségű védett természeti területek kiterjedése, a nemzeti parkok száma pedig 10-re emelkedett, azaz megduplázódott. 2004-ben létrejött az ország területének mintegy 21%-ára kiterjedő Natura 2000 területek hálózata, továbbá egyéb területi kategóriák megjelenése mellett az országos ökológiai hálózat övezetei a felosztás korszerűsítésével (magterület, ökológiai folyosó, pufferterület) beépültek a területrendezési jogszabályokba. Ugyanakkor a természetvédelem emberi és anyagi erőforrásai mindvégig erősen korlátozottak maradtak, továbbá az élőhelyvédelem érdekeit is szolgáló természetközeli gazdálkodási módok is csak lassan terjednek. Mennyiségileg
sikeres
természetvédelem
A korábban elhanyagolt környezeti infrastruktúra jelentős fejlesztése elsősorban az EU támogatások megjelenésével vált lehetővé. A csatornázottság aránya meghaladta a 70%-ot (72,8%). A csatornahálózaton begyűjtött szennyvizek 97,7%-a 2011-re már csak II. vagy III. fokú tisztítás után került kibocsátásra, szemben az 1990-es alig 34,6%-kal. A közcsatorna hálózatból tisztítatlanul kikerülő szennyvíz mennyisége ma már az 1 százalékot sem éri el, de ez az érték 1990-ben is mindössze 12 százalék volt. A közműolló fokozatosan zárul, egy kilométer közüzemivíz-vezeték hálózatra 1990-ben 228 méter szennyvízcsatorna jutott, 2000-ben már 396, 2010-ben pedig 655 méter. Fokozatosan zárul a közműolló
A szennyvízkezelés folyamatos fejlődést mutatott, a legutóbbi nagy beruházás a 2009 végén elkészült Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep volt. A fő kibocsátó városok mellett azonban számos településünkön még továbbra sem megoldott a szennyvízkezelés, annak ellenére, hogy a csatornahálózattal rendelkező települések aránya is számottevően javult a 10 és a 20 évvel ezelőtti értékekhez képest: 2010-ben a települések 44%-a még nem rendelkezett csatornahálózattal, ami főképp a derogációs (mentességet nyújtó) kötelezettséggel nem érintett 2000 LE (lakosegyenérték) alatti szennyvízterheléssel rendelkező kistelepüléseket jelenti (2000-ben ez az arány 73%, 1990-ben 86% volt). Rajtuk kívül a csatornahálózattal rendelkező településeinken is akadnak olyan háztartások, melyek nem csatlakoztak rá a hálózatra, némely helységekben ez teljes településrészeket is jelenthet. Külön probléma a csatornahálózattal nem rendelkező települések, illetve a hálózatra rá nem csatlakozott lakások esetében a szennyvíz nem megfelelő elszállítása, illetve szikkasztása. A kistelepülések esetében még mindig alacsony a csatornázottság

25. ábra: A rendszeres hulladékgyűjtésbe bekapcsolt és a közcsatorna hálózatba bekötött lakások száma a lakásállományhoz viszonyítva 2001 és 2010 között (forrás: KSH)

Ugyanakkor a kistelepüléseken a hagyományos csatornahálózat és szennyvíztisztító nem is feltétlenül működtethető rentábilisan, így több esetben érdemes lenne inkább a háztartási méretű egyedi kisberendezéseket vagy a természetközeli megoldásokat alkalmazni. A klímaváltozással összefüggésben fel kell készülni a tisztított szennyvizek és a szennyvíziszap újrahasznosítására is. Kiemelten fontos továbbá a szennyvíziszapban lévő biogáz hasznosítása, és az iszap lerakásának csökkentése a lerakási díjak emelkedése miatt. Ehhez szükséges folytatni a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programot. A Nemzeti Környezetvédelmi Program célkitűzései szerint 2015 végéig a lakosság 89%-a számára már biztosítani kell a csatornázottságot a 2000 lakosegyenérték feletti agglomerációkban, továbbá az összegyűjtött szennyvizeket teljes egészében legalább biológiai fokozattal kell tisztítani. A természetközeli tisztítási módszereket jobban kell preferálni
A hulladékgazdálkodásban szintén az EU forrásokra nagymértékben támaszkodva sikerült az ország nagy részén bevezetni a korszerűnek mondható nagy hulladékgazdálkodási rendszereket a 2000-es években. Ennek köszönhetően az ország teljes területén rendszeressé és szervezetté vált a hulladékgyűjtés és kellően biztonságos hulladéklerakók váltották fel a korábbiakat. A lakásállományon belül a rendszeres hulladékgyűjtésbe bekapcsolt lakások aránya magas, a 2001-es 86%-ról 2011-re 92,2%-ra emelkedett. Egyes nagyvárosainkban (Pécs, Nyíregyháza) megindult a háznál történő szelektív begyűjtés is, mely követendő példa lehetne akár az ország egész területén. A települési szilárd hulladék közel 20%-a olyan, biológiailag még hasznosítható szerves anyag, melyet hatékonyabb szelektív gyűjtéssel lehet hasznosíthatóvá tenni. Ösztönözni kell a zöldhulladékok helyben történő visszaforgatását, a házi és közösségi komposztálás elterjesztését, melyre az elmúlt években számos mintaprojekt valósult meg a Környezet- és Energetika Operatív Program forrásaiból. Jelentős fejlődés volt a hulladékgazdál-
kodásban, de a szelektív hulladékgyűjtés még csak kevés településen valósult meg
A veszélyes hulladék összes mennyisége a 2000-es évek eleje óta folyamatosan csökkent, annak alig egynegyede ma. A szigorú uniós szabályozásnak való megfelelés okán és számos rendkívül szennyező ipari komplexum bezárása miatt a szilárd halmazállapotú veszélyes hulladékok aránya lecsökkent (70%-ról 52%-ra). Ezzel párhuzamosan a folyékony szennyezők aránya megnövekedett (12%-ról 32%-ra) elsődlegesen a növekvő lakossági környezetterhelés következtében (veszélyes kémiai anyagok, gyógyszermaradványok). A gazdasági szereplőknek is jelentős a felelősségük a hulladékok képződésében: megfelelő minőségű termékek tervezésével, minimális környezetterheléssel járó gyártási technológia és megfelelő alapanyag felhasználással biztosítható, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. Csökken a veszélyes hulladékok mennyisége
A hulladékok újrafeldolgozásával jelentősen csökkenthető a természeti erőforrások felhasználása. Az újrafeldolgozással hasznosított hulladék aránya viszont jelenleg alacsony, az összes hasznosított és ártalmatlanított települési szilárd hulladékon belül mindössze 8,9%-ot ért el 2011-ben. A képződött hulladékon belül az összes hasznosított aránya sem tekinthető magasnak, az utóbbi tíz évben 30% körül mozgott. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) szerint cél, hogy az újrafeldolgozással hasznosított arány 30% fölé növekedjen, a teljes hasznosításé pedig 40% fölé, a lerakással ártalmatlanított hulladék arányát 60% alá kell csökkenteni. A gazdasági tevékenységből származó hulladékok hasznosításában viszont biztatóak az eredmények, a csomagolási hulladék mintegy felét, a hulladékká vált elektromos és elektronikai berendezéseknek pedig 75-80%-át sikerül hasznosítani. Alacsony az újrahasznosított hulladékok aránya
A jelenleg üzemelő veszélyeshulladék-lerakók és a nem veszélyes iparihulladék-lerakók biztonságosnak tekinthetők, megfelelnek az EU előírásainak, ahogy a termikus ártalmatlanítást szolgáló hulladékégetőink is. A környezetbiztonsági igényeket nem teljesítő hulladéklerakókat az utóbbi években fokozatosan bezárták. Amíg 2000-ben összesen mintegy 700 hulladéklerakó működött az országban, addig 2011-re ez a szám a hetedére csökkent le. Az NKP célkitűzései szerint kb. 75-80 lerakó elégítené ki az ország hulladéklerakási igényeit, amelyek mindegyike természetesen megfelelne a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak. Az ipari és a lakossági hulladék mennyisége - a gazdasági válság hatásának is köszönhetően - egyre csökken, a keletkezett települési hulladék mennyisége 2010-ben 413 kg/fő volt, 82%-a az EU27-ek átlagának. Cél, hogy 2014-ben a települési hulladék mennyisége továbbra se haladja meg az 500 kg/fő/év, azon belül a háztartásokban képződött hulladék a napi 1 kg/fő értéket. A már bezárt lerakók rekultiválásáról és monitorozásáról, lehetőség szerinti hasznosításukról (akár anyagában is) gondoskodni kell. Az illegális hulladéklerakás felszámolása szintén kívánatos, különösen az emelkedő hulladékkezelési költségek mellett. A hulladékok illegális égetése az ebből eredő közegészségügyi és környezet-egészségügyi kockázatok miatt is megengedhetetlen, de sajnos még élő gyakorlat. Fontos
környezetvédelmi feladat a bezárt hulladéklerakók rekultiválása
Az ipari termelés növekedésével az ipari eredetű környezetterhelés nem növekedett, sőt inkább csökkent az elmúlt 20 évben, sőt egyes tényezők (pl. SO2 és CO2) esetében egyértelmű „szétválás” figyelhető meg. A kén-dioxid kibocsátás 2000-2011 között csaknem 90%-kal mérséklődött, az ipari és mezőgazdasági hulladék mennyisége 58%-kal, az ipari szén-dioxid kibocsátás mintegy 10%-kal csökkent. A közlekedésből származó szén-monoxid terhelés felére mérséklődött, de az ágazatban folyamatosan nő a végső energiafelhasználás, s a jelenlegi üzemanyagszerkezetből következően az ágazat szén-dioxid kibocsátása is. Bár a sztratoszférikus ózonréteget leginkább károsító telítetlen freon vegyületek kibocsátása a szigorú nemzetközi egyezményeknek megfelelően megszűnt, a talajközeli ózonszennyezés még mindig jelentős. A közlekedés is nagyban felelős a szálló por tartalomért, igaz az ezt jellemző PM10 tartalom sokban függ a helyi mikroklimatikus adottságoktól és az időjárási helyzettől is. A szálló por tartalom különösen a szigorodó határértékek miatt jelentős, mivel nagyvárosainkban a legtöbb esetben ennek magas értéke teszi szükségessé a szmogriadó bevezetését. Az ipari kibocsátás csökkentéséhez a gazdasági átalakítás és számos korszerűtlen, szennyező telephely bezárása is hozzájárult. Ugyanakkor figyelemreméltó Környezetterhelés nagy része áttevődött a termelésről a lakossági, fogyasztói szférára
az ipari energiaigények dinamikus növekedése, amely előrevetíti, hogy a hazai ipar összességében - a környezeti hatékonyság további javítása mellett is - kismértékben növekvő környezeti terhelést jelenthet a jövőben. Az iparral szemben a lakossági fogyasztás mind a fogyasztási cikkek, mind az energiafelhasználás és közlekedés esetében a gazdasági válságig nőtt, így a lakosság környezetterhelése mára jelentőségében felveszi a versenyt az ipari kibocsátással. Különösen igaz ez a közlekedés okozta légszennyezés és zaj esetében.
A jövőben egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a környezeti zajártalmak csökkentésére. A tartós zajhatás alatt álló lakosság munkahatékonysága, a gyermekek szellemi teljesítőképessége hosszútávon romlik, egészségkárosító hatások is felléphetnek. Jelenleg Budapest és a közvetlen környezetében található 21 település, továbbá Szeged, Pécs, Székesfehérvár, Győr, valamint a Budapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér, a 6 millió jármű/évnél forgalmasabb közutak és a 60.000 jármű/évnél forgalmasabb vasutak stratégiai zajtérképe áll rendelkezésre, 2.610.000 ember lakókörnyezetére. Várhatóan az idén év végéig elkészül a 3 millió jármű/évnél forgalmasabb közutak, a 30.000 jármű/évnél forgalmasabb vasutak, valamint Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Kecskemét, Debrecen stratégiai zajtérképe is. Mindezzel a 2012. év végére országos helyzetképet kapunk a zajjal leginkább terhelt területek környezeti állapotáról. Az eddig elkészült zajtérképek is azt mutatják, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére a közlekedés zajvédelmi szempontból is az egyik legtöbb gondot okozó tevékenység. A zajtérképekre épülő intézkedési tervek kidolgozásával és végrehajtásával kell elősegíteni a lakosságot érő zajártalmak csökkentését a jövőben. Zajtérképek, intézkedési tervek készítésére van szükség a zajártalom elleni hatásos védekezéshez

1.4.3 A klímaváltozás fokozott kockázatot jelent

A klímaváltozás az egyik legnagyobb környezeti kockázat, amely a lakosság életmódját, életfeltételeit érheti. Az éghajlat tartós megváltozása, az egyre szélsőségesebb időjárás nemcsak természeti jelenség, hanem számos káros gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel is jár. A különböző földrajzi régiók fejlődését eltérően befolyásol(hat)ja a klímaváltozás, illetve annak hatásai. A hatások területi differenciálódása mellett az egyes régiók klímaváltozással szembeni alkalmazkodási és ellenálló képessége is markáns különbségeket mutat. Azokban a régiókban, ahol a gazdasági szerkezet nagyobb mértékben épít olyan ágazatokra, melyekben az időjárás szerepe meghatározó (például mezőgazdaság, turizmus), nagyobb sérülékenységgel, több kockázati tényezővel és változatos alkalmazkodási lehetőségekkel szükséges tervezni. Hazánkban is a szegényebb térségek - adaptációs kapacitásaik szűkössége miatt - kiszolgáltatottabbak a klímaváltozással és általában a környezeti állapot változásaival szemben. A hátrányos helyzetű térségek, illetve bizonyos társadalmi rétegek (pl. alacsony jövedelmű, idősebb korosztályok) védekezési lehetőségei korlátozottak, így az éghajlatváltozás által okozott hatások bekövetkeztével nőhetnek a térségek közti gazdasági, társadalmi, életmódbeli különbségek. Több területen is
kifejezetten
sérülékenynek
bizonyulhat
Magyarország a
klímaváltozás
hatásaival szemben
  Vissza az oldal tetejére