(2) A szemledíj, költségtérítés mértékét és a megfizetés módját a végrehajtási rendelet határozza meg.
86. § (1) Az állami adó- és vámhatóság kérelemre vagy hivatalból – utóbbi esetben az adóalany egyidejű értesítése mellett – az előállított, felhasznált, beszerzett jövedéki termékre, valamint az olyan termékre, amelynek előállításához jövedéki terméket használnak fel, kötelező érvényű KN- kód besorolást adhat ki, amely fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, rendelkezéseit a határozat közlésének napját követő naptól kell alkalmazni.
(2) Az adóalany terhére a kötelező érvényű KN-kód besorolással vagy annak megváltoztatásával összefüggő adókötelezettség vagy jogkövetkezmény a KN-kód besorolás kötelezővé válásának napját megelőző időszakra nem állapítható meg.
(3) Az engedélynek a kötelező érvényű KN-kód besorolás miatt szükségessé váló módosítása iránti kérelmet a kötelező érvényű KN-kód besorolásról szóló határozat közlésének napját követő 8 napon belül kell kérelmezni vagy az engedélyt visszaadni.
(4) A kötelező érvényű KN-kód besorolás kiadása iránti kérelem adattartalmát a végrehajtási rendelet tartalmazza.
87. § (1) Jövedéki termék megsemmisítése, ha utána az arra jogosult adó-visszaigénylést vagy adófizetési kötelezettség alóli mentesülést kíván érvényesíteni, az állami adó- és vámhatóság jelenlétében végezhető a végrehajtási rendeletben előírt módon, kivéve
a) a tudományos és oktatási célra előállított és az előállító által megsemmisített alkoholterméket,
b) a magánfőzés keretében előállítható párlatmennyiség túllépésének esetét, és
c) az alkoholtermék előállítása során keletkező hulladék megsemmisítését.
(2) A megsemmisítés időpontját az azt megelőző 3. napig be kell jelenteni az állami adó- és vámhatóságnak.
88. § (1) Az adóraktár engedélyese és a felhasználói engedélyes a hatósági zárral ellátott mérőeszközön, berendezésen vagy a hatósági záron végrehajtani kívánt változtatást az azt megelőző 3. napig bejelenti az állami adó- és vámhatóságnak.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem szükséges bejelentést tenni, ha a változtatásra baleset, kárt okozó üzemzavar megelőzése vagy következményének elhárítása céljából kerül sor.
(3) Az adóraktár engedélyese és a felhasználói engedélyes a hatósági zárral ellátott mérőeszköz, berendezés működésében keletkezett, a mérés pontosságát, a gyártás technológiáját befolyásoló zavart, rendellenességet haladéktanul bejelenti a végrehajtási rendeletben meghatározott adattartalommal az állami adó- és vámhatóságnak.
(4) A hatósági zárral ellátott mérőeszköz, berendezés működésében mutatkozó, (3) bekezdés szerinti zavar, rendellenesség észlelésekor az azzal összekapcsolt berendezésen a tevékenységet azonnal meg kell szüntetni kivéve, ha ettől az állami adó- és vámhatóság az adóraktári engedélyben vagy a felhasználói engedélyben előzetesen eltérést engedélyezett.
89. § (1) A 9. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontja szerinti mentesülés érvényesítéséhez a mintát az adóraktár engedélyesének 20. § (2) bekezdés b) pontja szerinti mintavételi szabályzatában meghatározott módon kell vennie.
(2) A mintavételről az adóraktár engedélyese jegyzőkönyvet készít a végrehajtási rendeletben meghatározott adattartalommal.
90. § Az üzemszünet ideje alatt alkalmazott papíralapú okmány, az EKO, a szabadforgalomba bocsátott termékek szállítása során alkalmazott szállítólevél, a borkísérő okmány, valamint az e törvény szerinti engedélyes által e törvény szerint vezetendő nyilvántartás alapbizonylataként használt egyéb bizonylat szigorú számadású bizonylat, amellyel kapcsolatban elkövetett jogsértésre a számlára, a nyugtára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
91. § (1) Jövedéki ügyben nem kell alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény újrafelvételi eljárásra vonatkozó szabályait, valamint e törvény vagy a végrehajtási rendelet szerinti engedélyezési eljárásban nem alkalmazható a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény függő hatályú döntésre vonatkozó rendelkezése.
(2) Önálló fellebbezésnek van helye az első fokon a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában hozott elutasító végzés ellen.
(3) Jövedéki ügyben az állami adó- és vámhatóság értesíti az ügyfelet a kézbesítési vélelem beálltáról.
(4) Azon kötelezően bejelentendő adatok tekintetében, amelyeket az állami adó- és vámhatóságtól eltérő hatóság nyilvántartása közhitelesen tartalmaz, úgy is teljesíthető a bejelentési kötelezettség, hogy az e törvény szerint bejelentésre kötelezett személy kéri a közhiteles nyilvántartást vezető szervet az állami adó- és vámhatóság nyilvántartott adatról vagy az adatban bekövetkezett változásról történő értesítésére.
92. § (1) A 14. § (1) bekezdés g) pontja és a 34. § (3) bekezdése szerinti feltétel igazolása történhet
a) a kérelem benyújtásával egyidejűleg hatósági erkölcsi bizonyítvány benyújtásával,
b) annak kérelmezésével, hogy a bűnügyi nyilvántartó szerv a rá vonatkozó hatósági erkölcsi bizonyítványt közvetlenül az állami adó- és vámhatóságnak küldje meg,
c) annak kérelmezésével, hogy az adatokat a tevékenység engedélyezése, nyilvántartásba vétele iránti eljárásban történő felhasználás céljából az állami adó- és vámhatóság igényelje a bűnügyi nyilvántartó szervtől.
(2) Az állami adó- és vámhatóság ellenőrizheti, hogy a tevékenység gyakorlásának időtartama alatt folyamatosan fennállnak-e a 14. § (1) bekezdés g) pontja és a 34. § (3) bekezdése szerinti feltételek. E célból az állami adó- és vámhatóság adatot igényelhet a bűnügyi nyilvántartó szervtől.
(3) Az állami adó- és vámhatóság a 14. § (1) bekezdés g) pontja és a 34. § (3) bekezdése szerinti feltételek megvalósulásának megállapítása érdekében a megismert személyes adatokat
a) az engedélyezési, nyilvántartásba-vételi eljárás jogerős befejezéséig vagy
b) a hatósági ellenőrzés időtartamára vagy az engedély visszavonására, nyilvántartásból történő törlésre irányuló eljárásban az eljárás jogerős befejezéséig
kezeli.
(4) Az engedélyhez és a nyilvántartásba vételi kérelemhez az e törvényben vagy a végrehajtási rendeletben előírt feltételek teljesítését igazoló iratokat csatolni kell, szükséges nyilatkozatot meg kell tenni.
93. § (1) Az állami adó- és vámhatóság az engedéllyel rendelkező személyekről és a nyilvántartásba vett személyekről nyilvántartást vezet.
(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás az engedélyes vagy a nyilvántartásba vett nevére, engedélyszámára vagy nyilvántartási számára, az engedélyben vagy nyilvántartásban szereplő jövedéki termék vagy berendezés megnevezésére, az engedély kiadása vagy a nyilvántartásba vétel időpontjára, valamint az engedély hatályosságára vonatkozó adatok tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül. Az állami adó- és vámhatóság ezen adatokat az ellenőrzés érdekében, az engedély hatályvesztésének vagy a nyilvántartásból történő törlést követő 5 évig kezeli.
(3) Az állami adó- és vámhatóság a hatályos engedélyek vagy a gazdálkodókról vezetett nyilvántartások azon adatait, amelyek tekintetében az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás közhiteles, a honlapján – kivéve a 40. § és a 42. § szerint nyilvántartásba vett személyek adatait – közzéteszi annak érdekében, hogy az engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett személlyel gazdasági kapcsolatba lépő más személy tájékozódhasson üzletfele tevékenységének jogszerűségéről.
94. § (1) A 110. § (1) bekezdés i) pontja szerinti adómérték, az Európai Bizottság SA.35767. számú határozata hatálya alá tartozó állami támogatást tartalmaz.
(2) Az adó mértéke az E85 esetében – a 110. § (1) bekezdés i) pontjától eltérően – a 110. § (1) bekezdés a) pont szerinti adómérték, ha az E85-öt olyan adóraktár engedélyese bocsátja szabadforgalomba, aki regionális beruházási támogatásban, környezetvédelmi beruházási támogatásban vagy mezőgazdasági beruházási támogatásban részesült és a 110. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adómérték, valamint a 110. § (1) bekezdés i) pontja szerinti adómérték különbségének és a 110. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adómérték alkalmazásával szabadforgalomba bocsátott E85 mennyiségének szorzata nem éri el a kapott regionális beruházási támogatás, a környezetvédelmi beruházási támogatás vagy a mezőgazdasági beruházási támogatás összegét.
95. § (1) A 112. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adófizetési kötelezettség alóli mentesülés és a hozzá kapcsolódó adó-visszaigénylés, az Európai Bizottság NN 29/2008. számú határozata hatálya alá tartozó állami támogatást tartalmaz.
(2) A 113. § (1) bekezdés szerinti adó-visszaigénylés az Európai Bizottság NN 29/2008. számú határozata hatálya alá tartozó állami támogatást tartalmaz.
(3) A 113. § (5) bekezdés szerinti adó-visszaigénylés a csoportmentességi rendelet 44. cikke alapján a 2003/96/EK tanácsi irányelv szerinti környezetvédelmi adókedvezmény formájában nyújtható támogatás.
(4) A 115. § szerinti adó-visszaigénylés a csoportmentességi rendelet 25. cikke alapján kutatás-fejlesztési projekthez nyújtható támogatás.
(5) A (3) és (4) bekezdés szerinti támogatások nem nyújthatók az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 37/2011. (III. 22.) Korm. rendelet 6. § (4a)–(4b) bekezdése szerint nehéz helyzetben lévő vállalkozások, továbbá olyan vállalkozások részére, amelyekkel szemben érvényben van teljesítetlen visszafizetési felszólítás olyan korábbi bizottsági határozat nyomán, amely valamely támogatást jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított.
96. § (1) Az e törvényben és a végrehajtási rendeletben meghatározott kötelezettségek teljesítésének és a jogosultságok jogszabályi feltételei megvalósulásának – ellenőrzéssel lezárt időszakot nem eredményező – hatósági ellenőrzésekor az Art. ellenőrzési szabályait ezen alcímben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti helyszíni ellenőrzéshez az Art. szerinti általános megbízólevélnek az állami adó- és vámhatóság tagjának intézkedésre jogosító szolgálati igazolványa minősül.
(3) A jövedéki termék szállításának helyszíni ellenőrzésekor jogsértés hiányának megállapítása esetén csak abban az esetben kell jegyzőkönyvet kiállítani, ha azt az ellenőrzött személy kéri. Az állami adó- és vámhatóság az ellenőrzés tényét jegyzőkönyv készítésének hiányában a szállítási okmányon rögzíti.
(4) Az Art. szerinti adózóra vonatkozó szabályokat az e törvény szerinti ellenőrzött személyre is alkalmazni kell.
(5) Határozattal rendelhető el folyamatos jelenléttel és vizsgálattal gyakorolt vagy technikai eszköz felszerelésével folyamatos vizsgálatot lehetővé tévő, többlet-adatszolgáltatási kötelezettséget előíró, valamint a tevékenység végzéséhez az állami adó- és vámhatósághoz történő előzetes bejelentési kötelezettséget vagy előzetes bejelentési kötelezettséget és állami adó- és vámhatósági jelenlétet együttesen előíró ellenőrzés
a) az adóraktár engedélyesénél legfeljebb 1 éves időtartamra, kivéve a technikai eszköz felszerelésével időtartam-korlátozás nélkül elrendelhető ellenőrzési módot, ha olyan körülmény merül fel, amely az adó beszedésének veszélyeztetettségét valószínűsíti,
b) az a) ponton kívüli esetben legfeljebb 3 hónap időtartamra, kivéve a technikai eszköz felszerelésével időtartam-korlátozás nélkül elrendelhető ellenőrzési módot.
(6) Az ellenőrzött személy az (5) bekezdés szerinti ellenőrzés során az állami adó- és vámhatóság kérésére biztosítani köteles az ellenőrzés ellátásához szükséges tárgyi, technikai feltételeket.
(7) Az (5) bekezdés szerinti határozat fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(8) Az (5) bekezdés szerinti ellenőrzési mód fenntartásának indokoltságát az ellenőrzött kérelmére az állami adó- és vámhatóság soron kívül felülvizsgálja.
(9) Az állami adó- és vámhatóság részére adatszolgáltatás keretében megküldött és az uniós számítógépes rendszerben megadott adatok elemzését az állami adó- és vámhatóság külön ellenőrzés elrendelése nélkül, folyamatosan végzi. A kötelezettségszegést fel nem táró adatellenőrzésről jegyzőkönyvet nem készít, arról az ellenőrzöttet nem értesíti.
(10) Kötelezettségszegést fel nem táró jövedéki ellenőrzésről az állami adó- és vámhatóság a végrehajtási rendeletben meghatározott adattartalmú egyszerűsített jegyzőkönyvet készít.
97. § A jövedéki termék birtokosának a birtokolt jövedéki termék eredetét és a birtoklás jogszerűségét hitelt érdemlően igazolnia kell.
98. § (1) Az állami adó- és vámhatóság legalább két tagjából álló bizottság az adófizetési kötelezettség teljesítésének ellenőrzése érdekében a postai szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyén, a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltató telephelyén a csomagküldeményeket felbontás nélkül megvizsgálhatja.
(2) Ha a vizsgálat alapján valószínűsíthető, hogy a csomagküldemény adózatlan jövedéki terméket tartalmaz, az állami adó- és vámhatóság a csomagküldeményt felbontás céljából visszatartja. Az állami adó- és vámhatóság a visszatartásról végzéssel dönt, amelyet külföldön feladott csomagküldemény esetén a címzettként megjelölt személynek, belföldön feladott csomagküldemény esetén a feladóként megjelölt személynek, ha pedig ő nem ismert, a címzettként megjelölt személynek küld meg, tájékoztatva a felbontás helyszínéről. Az állami adó- és vámhatóság legalább két tagjából álló bizottság a felbontást az értesített személy jelenlétében végzi el. Ha a visszatartásról értesített személy az értesítés közlésétől számított 30 napon belül vagy általa kért póthatáridő esetén 60 napon belül nem jelenik meg a felbontás helyszínén, az állami adó- és vámhatóság a csomagküldeményt nélküle bontja fel, és a felbontásról készített jegyzőkönyvet az értesített személlyel közli.
(3) A visszatartásról rendelkező végzéssel szemben a feladó, illetve a címzett – jogszabálysértésre hivatkozással – kifogással élhet. A kifogást a végzés közlésétől számított 8 napon belül kell előterjeszteni a végzést hozó állami adó- és vámhatóságnál. A kifogást az állami adó- és vámhatóság felettes szerve a benyújtástól számított 15 napon belül bírálja el. A kifogásnak a felbontás foganatosítására halasztó hatálya van.
(4) Ha a felbontott csomagküldemény adózatlan jövedéki terméket nem vagy csak részben tartalmaz, az állami adó- és vámhatóság a csomagküldeményt vagy az abban található, adózatlan jövedéki termékeken kívüli dolgokat visszacsomagolja és a felbontásról készített jegyzőkönyvvel együtt az értesített személy részére átadja, eljuttatja.
(5) A csomagküldemény elvesztéséből, megsérüléséből, késedelmes kézbesítéséből keletkezett kár megtérítésére a postai szolgáltatásokról szóló törvény és a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltatóval kötött szerződés irányadó azzal az eltéréssel, hogy az abban meghatározott kártérítési felelősség az adózatlan jövedéki terméket nem tartalmazó csomagküldemény esetében az állami adó- és vámhatóságot terheli, ha a bekövetkezett kár bizonyíthatóan a állami adó- és vámhatósági ellenőrzés vagy intézkedés folytán keletkezett.
99. § Az Art. adóbírságra, mulasztási bírságra és adómérséklésre vonatkozó szabályait jövedéki eljárásokban nem lehet alkalmazni.
100. § (1) Az a személy, aki az e törvényben meghatározott kötelezettségét megszegi, jövedéki bírsággal sújtandó.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti kötelezettségszegés a központi költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, a jövedéki bírság mértéke a központi költségvetésnek okozott vagyoni hátrány mértékének kétszeresétől ötszöröséig terjedő összeg, de legalább 30 ezer forint.
(3) A 19. § megsértése esetén a jövedéki bírság mértékét az előállított termék mennyisége és
a) egyéb ellenőrzött ásványolaj esetén a 33. § (1) bekezdése szerinti adómérték,
b) csendes bor esetén az adóalap és 3 ezer forint szorzatának megfelelő összeg,
c) a 129. § (2) bekezdés a) pontja szerinti termék esetén az adóalap és 10 ezer forint szorzatának megfelelő összeg,
d) a 110. § (1) bekezdés e) pontja szerinti nulla adómértékű LPG esetén a közúti járművek üzemanyagakénti felhasználásra meghatározott adómérték
alapulvételével kell meghatározni.
(4) A jövedéki ellenőrzés során feltárt olyan, az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségszegés esetén, ahol a központi költségvetésnek okozott vagyoni hátrány összege a 20 ezer forintot nem haladja meg, a jövedéki ellenőrzést végző gyorsított eljárás keretében a helyszínen jövedéki bírságot szabhat ki és szedhet be. Ebben az esetben a lefoglalt jövedéki terméket el kell kobozni, ha a termék birtokosa a törvénysértés tényét elismeri, továbbá a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást tudomásul veszi és jogorvoslati jogáról lemond. Gyorsított eljárás esetén a (2) és (3) bekezdéstől eltérően a jövedéki bírság összege 20 ezer forint. Ha a gyorsított eljárás feltételei nem állnak fenn, az ellenőrzést végző az általános szabályok szerint jár el.
(5) Ha a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő kétséget kizáróan adózott termékeket forgalmaz, de nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a kivetendő jövedéki bírság alapja a kereskedő termékköre szerinti jövedéki engedélyhez e törvényben előírt jövedéki biztosíték összegének és azon napok számának szorzata, amely alatt a kereskedő a jövedéki bírság kivetéséig engedély nélkül folytatta tevékenységét. A jövedéki bírság mértéke a bírságalapnak és a jövedéki bírság kivetése időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszerese 365-öd részének a szorzata, de legalább 500 ezer forint.
(6) A (2), (5), (8) és (9) bekezdés alá nem tartozó kötelezettségszegések esetén a magánszemély 300 ezer forintig, a gazdálkodó szervezet 750 ezer forintig terjedő jövedéki bírsággal sújtható.
(7) A (2), az (5) és a (6) bekezdés szerinti jövedéki bírságra az Art.-nak a megbízható és a kockázatos adózói minősítésnek az adóbírság és a mulasztási bírság felső határát módosító és az ezek kiszabásával kapcsolatos szabályait alkalmazni kell.
(8) A 39. § megsértése esetén a jövedéki bírság mértéke kilogrammonként 100 ezer forint.
(9) Cukorcefre adóraktáron kívüli előállítása, birtoklása esetén a jövedéki bírság mértéke kilogrammonként 3 ezer forint, de legalább 100 ezer forint. Ezen alcím alkalmazásában cukorcefre alatt olyan, erjesztéssel jövedéki termék előállítására alkalmas anyagot kell érteni, amelynek szénhidrát tartalma 50%-ot meghaladó mértékben hozzáadott cukor- vagy keményítőtartalmú, mezőgazdasági eredetű termékből származik. Nem minősül cukorcefrének az olyan anyag, amely a terméket birtokló személy által a szakmai szabályok alapján engedéllyel vagy engedély nélkül jogszerűen, alapanyagként vagy gyártásközi termékként felhasználható termékelőállításhoz.
101. § A jövedéki bírság összege kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, kiszabása mellőzhető. A mellőzés abban az esetben alkalmazható, ha a körülményekből megállapítható, hogy a jogsértő személy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A jövedéki bírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adózás alól elvont termék, a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegy és hivatalos zár mennyiségét, a központi költségvetésnek okozott vagyoni hátrány nagyságát, keletkezésének körülményeit, a jogsértő személy jogellenes magatartásának súlyát.
102. § (1) Az állami adó- és vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során a tényállás tisztázása, továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében bármely dolgot – az élő állat kivételével – lefoglalhat.
(2) A lefoglalást elrendelő végzéssel szemben az ügyfél – a 100. § (4) bekezdése szerinti eset kivételével – jogszabálysértésre hivatkozással kifogással élhet. A kifogást a végzés közlésétől számított 8 napon belül kell benyújtani az állami adó- és vámhatósághoz. A kifogást az állami adó- és vámhatóság a benyújtástól számított 15 napon belül bírálja el. A kifogásnak a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(3) A lefoglalást meg kell szüntetni arra a dologra, amire a jövedéki eljárás eredményes lefolytatása érdekében már nincs szükség.
(4) A lefoglalt dolog annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja vagy annak, akitől azt az állami adó- és vámhatóság lefoglalta feltéve, hogy az illető a jogszerű birtoklás tényét igazolta. Ha a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező végzés közlését követő 3 munkanapon belül nem történt meg a kiadni rendelt dolog átvétele, a kiadás feltétele, hogy a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező végzés közlésének napját követő nap és a kiadni rendelt termék, dolog és eszköz kiadásának napja közötti időtartamra eső tárolási költséget az állami adó- és vámhatóság részére igazoltan megtérítsék.
(5) Az (4) bekezdéstől eltérően, ha a jövedéki kötelezettségszegéssel összefüggésben indult büntetőeljárásban lefoglalásnak van helye és ennek érdekében a büntetőügyben eljáró hatóság az állami adó- és vámhatóságot megkereste, a lefoglalt dolgot a büntetőeljárást lefolytató hatóságnak kell kiadni.
(6) Ha a kiadni rendelt dolgot a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező végzés közlését követő 60 napon belül a (4) bekezdésben meghatározott személy nem veszi át, azt az állami adó- és vámhatóság értékesítheti. Az értékesítésből befolyt ellenérték a kiadni rendelt, de át nem vett dolog helyébe lép. Az értékesítés meghiúsulása esetén az állami adó- és vámhatóság a kiadni rendelt dolgot megsemmisítheti.
(7) Ha a (6) bekezdésben foglaltak szerinti értékesítésből befolyt ellenértéket az annak átvételére jogosult személy az állami adó- és vámhatóság ez irányú tájékoztatásának közlésétől számított öt éven belül nem veszi át, az értékesítésből befolyt ellenérték az államra száll. Az értékesítésből befolyt ellenérték után az állami adó- és vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs.
(8) A (4), a (6) és a (7) bekezdésben meghatározott határidők elmulasztása miatt igazolási kérelemnek helye nincs.
(9) A lefoglalt dolog elszállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerősen végrehajtható jövedéki bírság megfizetésére kötelezték, ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli.
(10) A lefoglalt dolognak az állami adó- és vámhatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolása esetén a vámjogszabályokat kell alkalmazni.
(11) Az állami adó- és vámhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az ügyfél őrizetében hagyja a használat és az elidegenítés jogának megtiltásával.
(12) Az ügyfél vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére azokról az állami adó- és vámhatóság másolatot készít.
103. § (1) El kell kobozni
a) a lefoglalt dolgot, amire a jogerősen megállapított jövedéki kötelezettségszegést elkövették és a jövedéki ügyben a 100. § (2), (3), (5), (8) és (9) bekezdése szerinti jövedéki bírság kerül kiszabásra vagy ha a jövedéki bírság kiszabását a 101. § alapján az állami adó- és vámhatóság mellőzte,
b) a lefoglalt dolgot, ha azon a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek.
(2) Ha az eset összes körülményeinek vizsgálata alapján további jogsértés elkövetése valószínűsíthető, a 37. § szerinti jövedéki termék előállítására alkalmas berendezést az állami adó- és vámhatóság elkobozhatja, ha a 37. § szerinti nyilvántartásba-vételi kötelezettségét a berendezést előállító, értékesítő vagy birtokló nem teljesíti.
(3) Az elkobzott termékre nem kell az adót kivetni, kivéve ha
a) a jövedéki jogsértés elkövetője az adó kivetését kifejezetten kéri, vagy
b) a jövedéki jogsértést megvalósító személy ezzel a magatartásával a Btk. 396. §-a szerinti költségvetési csalás bűncselekményt követett el, és az Art. 40. § (2) és (3) bekezdése szerinti elkülönített számlára befizetést teljesített.
(4) Ha a lefoglalt dolog nem uniós áru, elkobzására is e törvényt kell alkalmazni.
(5) Az elkobzott dolgok közül
a) az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvény hatálya alá tartozó terméket, továbbá jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt csendes bort, valamint a dohánygyártmányt meg kell semmisíteni;
b) a zárjegyet, a hivatalos zárat és a jövedéki termék előállítására alkalmas berendezést meg kell semmisíteni;
c) az a) és b) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék és eszköz esetén az állami adó- és vámhatóság intézkedik azoknak az állam javára történő értékesítéséről vagy a (6) bekezdés szerinti átadásról, felhasználásról,
d) azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi tulajdonjogot sértene, meg kell semmisíteni.
(6) Az elkobzott energiatermék, valamint az abból vett, állami adó- és vámhatóság által tárolt és megsemmisítésre váró minta
a) a katasztrófavédelemről szóló törvény szerinti katasztrófa esetén a területileg illetékes védelmi bizottság elnökének, I–III. fokú árvíz- és belvíz-védekezési készültség esetén az érintett terület települési önkormányzata polgármesterének vagy a vízügyi igazgatási szervezet területi szerve vezetőjének kérelem alapján – az állami adó- és vámhatóság vezetője jóváhagyásával, elszámolási kötelezettség mellett – átadható;
b) közül az a) pont szerinti átadásra nem került energiaterméket az állami adó- és vámhatóság – az állami adó- és vámhatóság vezetője jóváhagyásával, elszámolási kötelezettség mellett – üzemanyagként vagy fűtési, tüzelési célra felhasználhatja;
c) közül az értékesítésre vagy az a) és b) pont szerint átadásra, felhasználásra nem került energiaterméket a katasztrófavédelmi szerv részére oktatás, gyakorlatozás céljára a katasztrófavédelmi szerv kérelme alapján – az állami adó- és vámhatóság vezetője jóváhagyásával, elszámolási kötelezettség mellett – átadható.
(7) Az állami adó- és vámhatóság az elkobzásról rendelkező döntést követően, de annak jogerőre emelkedését megelőzően jogosult a lefoglalt
a) (5) bekezdés a) pontja szerinti dolog előzetes megsemmisítésére, ha az gyors romlásnak van kitéve, huzamosabb tárolásra alkalmatlan.
b) (5) bekezdés b) pontja szerinti dolog előzetes megsemmisítésére, a lefoglalt (5) bekezdés c) pontja szerinti dolog előzetes értékesítésére,
c) energiatermék előzetes, (6) bekezdés a) pontja szerinti célra történő átadására, valamint a (6) bekezdés b) pontja szerinti felhasználására,
ha annak kezelése, tárolása, őrzése – különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költséggel járna.
(8) A lefoglalt dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt dolog helyébe lép.
(9) Az állami adó- és vámhatóság vagy a bíróság döntése alapján visszaadni rendelt, de természetben már ki nem adható
a) értékesített lefoglalt vagy elkobzott dolog esetén az értékesítésből befolyt ellenértéknek,
b) megsemmisített, átadott vagy felhasznált lefoglalt vagy elkobzott dolog esetében a lefoglaláskori értéknek
a megtérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegét kell megtéríteni.
104. § (1) Az e Fejezetben meghatározott jogkövetkezmények együttesen is megállapíthatók. E jogkövetkezmények nem érintik az adó megfizetésének kötelezettségét, továbbá a vámjogszabályok és az Art. szerint megállapítható pótlékokat.
(2) Jövedéki jogsértés miatt nem alkalmazhatóak az e Fejezetben meghatározott jogkövetkezmények a Rendőrségről szóló törvényben meghatározott megbízhatósági vizsgálatot lefolytató személlyel szemben, ha a jogsértést meghatározott feladata ellátása során, ügyész előzetes jóváhagyásával követi el és a jogsértés elkövetése bűnfelderítési érdeket szolgál.
105. § (1) A magánfőzés szabályainak betartását ellenőrző önkormányzati adóhatóság eljárása során a tényállás tisztázása, továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében lefoglalást rendelhet el, továbbá a desztillálóberendezés és az azon előállított termék jogszabályi követelményeknek való megfelelősége tárgyában díjmentesen szakvéleményt kérhet az állami adó- és vámhatóságtól.
(2) Az önkormányzati adóhatóság a magánfőzésre szolgáló desztillálóberendezést és az azon előállított jövedéki terméket lefoglalhatja, ha
a) a magánfőző a 143. § (1) bekezdése szerinti bejelentésében a desztillálóberendezés jogszerű birtoklása megállapításához szükséges adatok tekintetében valótlan adatokat ad meg, vagy
b) a magánfőző párlatot a desztillálóberendezés bejelentése vagy párlat adójegy beszerzése nélkül állít elő.
(3) Az önkormányzati adóhatóság által elrendelt lefoglalási eljárásra az állami adó- és vámhatóság által alkalmazható lefoglalásra vonatkozó eljárási szabályokat kell alkalmazni.
(4) Az önkormányzati adóhatóság az általa lefoglalt jövedéki terméket és desztillálóberendezést elkobozza és megsemmisítésre átadja az állami adó- és vámhatóságnak, ha a jövedéki ügyben jogerősen a 106. § szerinti bírság kerül kiszabásra.
(5) Ha az önkormányzati adóhatóság a magánfőzés szabályainak ellenőrzése során az évente előállítható mennyiségi korlát túllépését észleli, erről haladéktalanul értesíti az állami adó- és vámhatóságot.
106. § Az önkormányzati adóhatóság azt a természetes személyt, aki
a) a magánfőzésre vonatkozó szabályoknak megfelelve, de a desztillálóberendezés bejelentése vagy párlat adójegy beszerzése nélkül végzi párlat előállítását,
b) a desztillálóberendezés jogszerű birtoklása megállapításához szükséges adatok tekintetében valótlan adatokat ad meg,
felszólítja, hogy jogszabályi kötelezettségének tegyen eleget 15 napon belül. Ha az érintett a felszólításának határidőig nem tesz eleget, az önkormányzati adóhatóság 200 ezer forintig terjedő bírsággal sújtja.
107. § (1) A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató, a 64–73. §-ban meghatározott kötelezettségeket megszegő személlyel szemben az Art. szerinti, az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség lezárása intézkedés alkalmazható.
(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedés tartama az első jogsértés alkalmával 12, ismételt előfordulás esetén 30, majd minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napig terjedhet.
(3) Az ismételt jogsértéshez kapcsolódó (2) bekezdés szerinti szabályok nem alkalmazhatóak, ha a két egymást követő ugyanolyan jogsértés elkövetése – ha annak pontos időpontja nem állapítható meg, feltárása – között 2 év eltelt.
(4) Nem alkalmazható az (1) bekezdés szerinti intézkedés, ha a jogsértéssel érintett sör, csendes és habzóbor, egyéb csendes és habzó erjesztett ital, köztes alkoholtermék vagy alkoholtermék mennyisége nem haladja meg a 10 litert.
108. § A 19. §-t, valamint a VI. és VII. Fejezetet az energiatermékek közül kizárólag az ellenőrzött energiatermékekre kell alkalmazni.
109. § (1) Az adó alapja az energiatermék mennyisége, az adómértéknél meghatározott mennyiségi egységben mérve.
(2) Ha az adómértéknél megadott mennyiségi egység liter, akkor azt +15 °C-ra átszámított térfogaton kell megállapítani. Az energiatermék +15 °C hőmérséklethez tartozó térfogatát a mérésügyről szóló törvény előírásainak megfelelően az MSZ EN ISO 3675, az MSZ EN ISO 3838 vagy az MSZ EN ISO 12185 jelű, a kőolajtermékek sűrűségének meghatározására vonatkozó szabványokban idézett MSZ ISO 91–1 szabványban ismertetettek vagy az előzőekkel egyenértékű műszaki megoldás szerint (csőkészlet esetén számítással) kell meghatározni.
110. § (1) Az adó mértéke
a) a benzinre
aa) ha a kőolaj (3) bekezdés szerinti világpiaci ára az 50 amerikai dollár (a továbbiakban: USD)/hordó értéket meghaladja, 120 000 Ft/ezer liter,
ab) ha a kőolaj (3) bekezdés szerinti világpiaci ára nem haladja meg az 50 USD/hordó értéket, 125 000 Ft/ezer liter,
b) a petróleumra
ba) ha a kőolaj (3) bekezdés szerinti világpiaci ára meghaladja az 50 USD/hordó értéket, 124 200 Ft/ezer liter,
bb) ha a kőolaj (3) bekezdés szerinti világpiaci ára nem haladja meg az 50 USD/hordó értéket, 129 200 Ft/ezer liter,
c) a gázolajra üzemanyagkénti vagy tüzelő-, fűtőanyagkénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén
ca) ha a kőolaj (3) bekezdés szerinti világpiaci ára meghaladja az 50 USD/hordó értéket, 110 350 Ft/ezer liter,
cb) ha a kőolaj (3) bekezdés szerinti világpiaci ára nem haladja meg az 50 USD/hordó értéket, 120 350 Ft/ezer liter,
d) a fűtőolajra tüzelő-, fűtőanyagkénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 4655 Ft/ezer kilogramm, üzemanyagkénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 116 000 Ft/ezer kilogramm,
e) az LPG-re közúti járművek üzemanyagakénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 95 800 Ft/ezer kilogramm, egyéb motorikus célú kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 12 725 Ft/ezer kilogramm, tüzelő-, fűtőanyagkénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 0 Ft/ezer kilogramm,
f) földgázra közúti járművek üzemanyagkénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 28 Ft/nm3, egyébként 0,3366 Ft/kWh,
g) a villamos energiára 310,50 Ft/megawattóra,
h) a szénre 2 516 Ft/ezer kilogramm,
i) – figyelemmel a 94. § (2) bekezdésére is – az E85 esetében a termék bioetanolon kívüli komponenseinek térfogatra számított mennyiségi részaránya és az a) pont szerinti adómérték szorzatának, valamint a termék bioetanol tartalmának térfogatra számított mennyiségi részaránya és 70 000 Ft/ezer liter szorzatának együttes összege,
j) a 2207 10 00-2207 20 00 KN-kód szerinti alkoholtermék bioüzemanyag esetében a 132. § (2) bekezdés b) pontja szerinti adómérték,
k) a tiszta növényi olajat előállító által a 117. § (1) bekezdésben meghatározott mennyiségben és célra felhasznált tiszta növényi olaj esetében a c) pont ca) alpontja szerinti adómérték alkalmazása esetén az adómérték 18%-a, a c) pont cb) alpontja szerinti adómérték alkalmazása esetén az adómérték 16,5%-a, egyébként 110 350 Ft/ezer liter.
(2) Az adó mértéke az (1) bekezdésben meg nem határozott energiatermékre
a) a benzin vagy gázolaj adalékakénti, hígítóanyagakénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén az (1) bekezdés a) vagy c) pontja szerinti adómérték,
b) az üzemanyagkénti vagy a tüzelő-, fűtőanyagkénti kínálásnak, értékesítésnek vagy felhasználásnak megfelelően az (1) bekezdés a)–f) pont szerinti energiatermékek közül a hozzá legközelebb álló energiatermékre meghatározott adómérték.
(3) Az (1) bekezdés a)–c) pontja szerinti, január 1-jétől, április 1-jétől, július 1-jétől, illetve október 1-jétől érvényes adómértékek megállapítása a Platts Crude Oil Marketwire – tárgynegyedévet megelőző negyedév első hónapjának első napja és utolsó hónapjának 15. napja közötti időszakra vonatkozó – Brent (Dated) napi jegyzései Mid értékeinek és a tárgynegyedévet megelőző negyedév első hónapjának első napja és utolsó hónapjának 15. napja közötti időszak egyes napjaitól számított mindenkori harmadik havi szállítású Brent napi jegyzések Mid értékeinek számtani átlaga alapján történik. Az így meghatározott átlagos árat az állami adó- és vámhatóság internetes honlapján a tárgynegyedévet megelőző hónap 15. napját követő 5. munkanapig közzéteszi.
111. § (1) A 6. §-tól eltérően adókötelezettség keletkezik a földgázra, a villamos energiára és a szénre, ha
a) az energiakereskedő energiafelhasználónak – kivéve a lakossági energiafogyasztót – földgázt, villamos energiát vagy szenet értékesít,
b) az energiafelhasználó – kivéve a lakossági energiafogyasztót – belföldön közvetlenül energiatermelőtől vagy szervezett energiapiacról földgázt, villamos energiát vagy szenet vásárol,
c) az energiafelhasználó – kivéve a lakossági energiafogyasztót – másik tagállamból földgázt, villamos energiát vagy szenet vásárol,
d) az energiafelhasználó – kivéve a lakossági energiafogyasztót – harmadik országból földgázt, villamos energiát vagy szenet vásárol,
e) a gazdálkodó saját felhasználásra termel, állít elő földgázt, villamos energiát vagy szenet, kivéve ha
ea) a termelt villamos energiát geotermikus, nap-, szél-, vízenergiából vagy biomasszából (ideértve a biomasszából előállított terméket is) állítja elő,
eb) a termelt földgázt, villamos energiát vagy szenet a 112. §-ban és a 116. §-ban meghatározott célra használja fel,
ec) a termelt villamos energiát adózottan beszerzett földgáz, villamos energia vagy szén felhasználásával, 50 megawatt alatti teljesítményű erőműben állítja elő és nem él a 112. § vagy a 116. § szerinti adófizetési kötelezettség alóli mentesüléssel vagy adó-visszaigénylési jogosultságával,
f) az energiakereskedő saját célra használ fel földgázt, villamos energiát vagy szenet,
g) az energiafelhasználó az a)–f) pontban meg nem határozott esetben adózatlan földgázt, villamos energiát vagy szenet vásárol vagy használ fel,
h) az energiafelhasználó a szén vásárlásakor valótlan nyilatkozatot tesz az energiakereskedőnek arról, hogy lakossági energiafogyasztó,
i) a távhőszolgáltató a 118. § (5) bekezdés szerinti igazolást valótlan tartalommal állítja ki.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha energiakereskedő földgázt vagy villamos energiát gépjárművek közvetlen kiszolgálását végző töltőállomást üzemeltető részére értékesít, az adókötelezettség akkor keletkezik, amikor az energiakereskedő a földgázt vagy villamos energiát a töltőállomást üzemeltető részére értékesíti.
(3) Az adó alanya
a) az (1) bekezdés a) és f) pontja esetében az energiakereskedő,
b) az (1) bekezdés b)–d), g) és h) pontja esetében az energiafelhasználó,
c) az (1) bekezdés e) pontja esetében az előállító,
d) az (1) bekezdés i) pontja esetében a távhőszolgáltató,
e) a (2) bekezdés esetében a töltőállomás üzemeltetője részére értékesítő energiakereskedő.
(4) Az adófizetési kötelezettség
a) az (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a (2) bekezdés esetében az áfatörvény szerinti teljesítés időpontjában, az ellenérték vagy a részkifizetések alapjául szolgáló mennyiségre,
b) az (1) bekezdés c) pontja esetében az adóbevallási időszak utolsó napján, az adóbevallási időszakban beszerzett mennyiségre,
c) az (1) bekezdés d) pontja esetében a vámjogi szabadforgalomba bocsátáskor, a vámjogi szabadforgalomba bocsátott mennyiségre,
d) az (1) bekezdés e)–f) pontja esetében a felhasználás időpontjában, a saját célra felhasznált energiamennyiségre,
e) az (1) bekezdés g) pontja esetében az áfatörvény szerinti teljesítés időpontjában, az ellenérték vagy a részkifizetések alapjául szolgáló mennyiségre, saját célra felhasznált energiatermék esetében a felhasználás időpontjában, a saját célra felhasznált mennyiségre,
f) az (1) bekezdés h) pontja esetében a vásárláskor, a vásárolt szén mennyiségére,
g) az (1) bekezdés i) pontja esetében a távhőszolgáltató általi vásárláshoz kapcsolódó, az áfatörvény szerinti teljesítés időpontjában, a nyilatkozattal ellentétesen nem a lakosság részére szolgáltatott hő előállítása céljára felhasznált energiatermék mennyiségére
keletkezik.
(5) A (4) bekezdéstől eltérően, az olyan ügyletnél, ahol a felek időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg vagy az ellenértéket meghatározott időszakra állapítják meg, az adófizetési kötelezettséget az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak első napján hatályos adómérték figyelembevételével kell megállapítani.
112. § (1) A 9. §-ban foglaltakon túl mentesül az adófizetési kötelezettség alól
a) a repülőgép-üzemanyagot nem magáncélú légiközlekedési tevékenységet végző légijármű részére kiszolgáló adóraktár engedélyese;
b) a jelölt gázolajat magyar vagy külföldi hajólajstromban nyilvántartott, a víziközlekedésről szóló törvény szerinti gazdasági célú hajózási tevékenységet végző hajó (ideértve a kompot is) részére kiszolgáló adóraktár engedélyese;
c) az adóraktár engedélyese az adóraktárában adófelfüggesztési eljárás alatt álló energiatermékre, amelyet
ca) energiatermék előállításához kapcsolódó célra,
cb) kapcsolt hő- és villamos energia, valamint lakossági energiafogyasztónak szolgáltatott hő (ideértve a központi fűtésről és melegvíz-szolgáltatásról szóló kormányrendelet szerinti központi fűtést és melegvíz-szolgáltatást) előállítása céljára,
cc) kémiai redukcióban, ásványtani, elektrolitikus és kohászati folyamatban használ fel.
(2) A repülőgép-üzemanyagot az (1) bekezdés a) pontja szerint kiszolgáló adóraktár részének tekintendő a kiszolgálást végző tartályautó.
(3) A jelölt gázolajat az (1) bekezdés b) pontja szerint kiszolgáló adóraktárnak tekintendő a közforgalmú hajózási kikötőben állomásozó, és azt hajótöltési céllal a végrehajtási rendeletben meghatározottak szerint elhagyó hajó.
(4) A jelölt gázolajból a jelölőanyag nem távolítható el.
113. § (1) A vasúti közlekedésről szóló törvény szerinti vasúti személyszállítási vagy vasúti árutovábbítási tevékenységet végző személy jogosult az e tevékenységéhez, valamint az e tevékenységhez kapcsolódóan végzett vasúti vontatáshoz, tolatáshoz felhasznált gázolaj adójának visszaigénylésére.
(2) Az üzemben tartóként nyilvántartott személy jogosult a víziközlekedésről szóló törvény szerinti úszómunkagépben felhasznált gázolaj adójából literenként 103 forint visszaigénylésére.
(3) A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott M2 járműkategóriába és M3 járműkategóriába tartozó autóbuszokat a helyi és helyközi közlekedésében üzemeltető személy jogosult az e tevékenységéhez felhasznált földgáz adójának visszaigénylésére.
(4) Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv jogosult a közfeladat ellátásával közvetlen összefüggésben közlekedési célra felhasznált földgáz adójának visszaigénylésére.
(5) A 3. § (2) bekezdés 21. pontja szerinti jármű üzembentartója vagy – bérelt jármű esetében – bérlője jogosult
a) az üzemanyagtöltő-állomáson üzemanyagkártyával megvásárolt, vagy
b) belföldi telephelyén üzemanyag-tárolásra rendszeresített üzemanyag-tankoló automatával ellátott tartályból elektronikus mérőeszközön keresztül betöltött
kereskedelmi gázolaj után a 110. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontja szerinti adómérték alkalmazása esetén literenként 7 forint, a 110. § (1) bekezdés c) pont cb) lpontja szerinti adómérték alkalmazása esetén literenként 17 Ft visszaigénylésére.
114. § Minősített földgázellátási üzemzavar esetén a földgázfelhasználó jogosult a minősített földgázellátási üzemzavar fennállása alatt és azt követően még 2 munkanap során felhasznált gázolaj adójából literenként 103 Ft visszaigénylésére, ha a gázolajat a minősített földgázellátási üzemzavar fennállása alatt vagy azt legfeljebb 5 munkanappal megelőzően szerezte be.
115. § (1) A motorfejlesztést végző személy jogosult az e tevékenységéhez felhasznált üzemanyag adójának visszaigénylésére a (2) bekezdésben foglalt mértékig.
(2) Az adó-visszaigénylés legfeljebb a motorfejlesztéssel kapcsolatban felmerült költség 25%-ig érvényesíthető, feltéve, hogy ez a költség a csoportmentességi rendelet 25. cikk (3) bekezdése szerint támogatható költségnek minősül.
116. § (1) A felhasznált energiatermék adójának visszaigénylésére jogosult
a) a vegyipari alapanyagként földgázt felhasználó személy;
b) a földgázellátásról szóló törvényben meghatározott föld alatti gáztároló megfelelő működéséhez a tárolóréteg(ek)ben állandóan biztosítandó gázmennyiség feltöltésére vagy szinten tartására, továbbá a szállító- vagy elosztóvezeték feltöltése céljából földgázt a feltöltésre vagy szinten tartásra felhasználó személy;
c) a hálózati engedélyesként a hálózati veszteség pótlása céljából energiaterméket felhasználó személy;
d) a nem üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként szenet felhasználó személy.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a villamos energiáról szóló törvény szerinti elosztó vagy átviteli hálózatra betáplált villamos energia előállításához felhasznált villamos energia adójának visszaigénylésére jogosult személynek a villamos energiáról szóló törvény szerint nem kell rendelkeznie energiatermelői működési engedéllyel, az adó-visszaigénylést a bevallási időszakban az elosztó vagy az átviteli hálózatra ténylegesen betáplált villamos energia mennyiségéből 40%-os fajlagos hatásfokkal visszaszámított földgáz mennyisége után érvényesítheti.
117. § (1) A mezőgazdasági termelő az igazoltan használatában lévő
a) olyan szántó, kert, gyümölcsös, szőlő és gyep (rét, legelő) művelési ágú földterület után, amelyen mezőgazdasági termelőtevékenységet folytat, a mezőgazdasági termelési célú földművelési munkákhoz, valamint a betakarításhoz kapcsolódó közvetlen szállításhoz,
b) olyan erdő után, amelyben erdőgazdálkodási tevékenységet folytat, az erdőfelújítási célú munkákhoz,
c) olyan vízjogi üzemeltetési engedély szerinti halastó után, amelyben halgazdálkodási tevékenységet folytat, – a tóterület nettó üzemelő vízfelületét figyelembe véve – közvetlenül a halgazdálkodáshoz
felhasznált, évente hektáronként legfeljebb 97 liter gázolaj megfizetett adója a 110. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontja szerinti adómérték alkalmazása esetén 82 százalékának, a 110. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja szerinti adómérték alkalmazása esetén 83,5 százalékának visszaigénylésére jogosult.
(2) Ha a mezőgazdasági termelő a földművelési, az erdőfelújítási és halgazdálkodási munkákhoz gépi bérmunka-szolgáltatást vesz igénybe, a gépi bérmunka-szolgáltatás során felhasznált, a gépi bérmunka-szolgáltatást végző által kiállított számlán feltüntetett gázolajmennyiség után is jogosult az (1) bekezdésben meghatározott visszatérítésre.
(3) A visszatérítés a gépi bérmunka-szolgáltatás során felhasznált gázolaj után akkor érvényesíthető, ha a gépi bérmunka-szolgáltatást végző igazolni tudja a felhasznált gázolaj eredetét.
(4) Ha az utólagos ellenőrzés során a gépi bérmunka-szolgáltatást végző a (3) bekezdés szerinti kötelezettségének nem tesz eleget, a gépi bérmunka-szolgáltatást igénybe vevő köteles az adót visszafizetni és a visszafizetett adó után a kiutalás napjától a visszafizetés napjáig az Art. szerinti késedelmi pótlékot fizetni.
(5) Ha a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti családi gazdaság a mezőgazdasági termelőként nyilvántartásba vett szervezet, akkor a családi gazdálkodó jogosult a családi gazdaság nevében visszaigénylésre saját nevére szóló számla alapján.
118. § (1) A 111. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adóalany a szén értékesítése esetén a lakossági fogyasztónak történt értékesítést a 3. § (2) bekezdés 25. pontjában említett nyilatkozattal köteles dokumentálni. A nyilatkozatban a lakossági fogyasztó nevét, címét és adóazonosító jelét is fel kell tüntetni. Az energiakereskedő a személyes adatokat tartalmazó nyilatkozatot kizárólag az állami adó- és vámhatóság részére, ellenőrzés céljából adhatja át. Az állami adó- és vámhatóság a megkapott személyes adatokat a feltétel megvalósulásának megállapíthatósága érdekében a hatósági ellenőrzés időtartamára vagy az ellenőrzés nyomán indult hatósági eljárás jogerős befejezéséig kezeli.
(2) A földgáz, villamos energia vagy szén értékesítését végző adóalany a 111. § szerinti esetben az adót köteles a számlán elkülönítve feltüntetni.
(3) A szenet továbbforgalmazási céllal beszerző energiakereskedő beszerzése ezen céljáról az értékesítést végző energiakereskedőnek köteles írásban nyilatkozatot adni, amelyben nevét, címét és adószámát is fel kell tüntetnie.
(4) Az energiakereskedő az (1) és (3) bekezdés szerinti nyilatkozatot az Art. szerinti adómegállapítási jog elévüléséig köteles megőrizni.
(5) Ha a hő lakosság részére történő szolgáltatását nem közvetlenül a távhőtermelő létesítmény, hanem egy közbeiktatott távhőszolgáltató végzi, a távhőtermelő létesítmény a 112. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontjához kapcsolódó adófizetési kötelezettség alóli mentesülési és adó-visszaigénylési jogosultságát a távhőszolgáltató által kiadott, a lakosság részére szolgáltatott hő mennyiségéről szóló igazolással érvényesítheti.
119. § Jelölt gázolaj előállítását végző adóraktár engedélyesének a jelölés időpontját az azt megelőző 3. napig be kell jelenteni az állami adó- és vámhatóságnak.
120. § (1) A terméktávvezeték adóraktári engedély megadásának nem feltétele a 14. § (1) bekezdés d) pontja és a 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltétel teljesítése.
(2) Az 54–56. §-tól eltérően az energiatermék adófelfüggesztési eljárás keretében végzett feladásáról és átvételéről a terméktávvezeték adóraktár engedélyese, valamint energiatermék adófelfüggesztési eljárás keretében adóraktárnak nem minősülő csővezetéken történő szállítás esetén a feladásáról és átvételéről a feladó és az átvevő adóraktár engedélyese közösen kiállít egy, a végrehajtási rendeletben meghatározott adattartalmú átadás-átvételi jegyzőkönyvet.
(3) A (2) bekezdés szerinti jegyzőkönyv adatait az energiaterméket adófelfüggesztési eljárás keretében a terméktávvezeték adóraktár részére feladó vagy a terméktávvezeték adóraktártól átvevő, adóraktárnak nem minősülő csővezetéken történő szállítás esetén a feladó vagy átvevő adóraktár engedélyese a 24. § szerinti adatszolgáltatásában megküldi az állami adó- és vámhatóságnak.
(4) Az (1) bekezdéstől eltérően a jövedéki engedélyes kereskedő részére végzett szállítás esetén a terméktávvezeték adóraktár engedélyese a 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti adatszolgáltatást teljesít az állami adó- és vámhatóságnak.
121. § (1) Egyéb ellenőrzött ásványolajat adóraktár engedélyese állíthat elő.
(2) 5 liternél vagy 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű, adózatlan egyéb ellenőrzött ásványolajat adóraktár engedélyese, felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó használhat fel.
(3) 5 liternél vagy 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű, adózatlan egyéb ellenőrzött ásványolajat adóraktár engedélyese és felhasználói engedélyes szerelhet ki.
(4) 5 liter vagy 5 kilogramm vagy annál kisebb, de 1 liternél vagy 1 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj forgalmazását adóraktár engedélyese, jövedéki engedélyes kereskedő és jövedéki kiskereskedő végezheti, 1 liter vagy 1 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj forgalmazása engedély nélkül végezhető.
(5) Adózott egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználásához, kiszereléséhez nem szükséges engedély.
122. § (1) Megfigyelt terméket adóraktár engedélyese és felhasználói engedélyes állíthat elő.
(2) Megfigyelt terméket adóraktár engedélyese, felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó használhat fel.
(3) Megfigyelt terméket adóraktár engedélyese és felhasználói engedélyes szerelhet ki.
(4) Adózott megfigyelt termék felhasználásához, kiszereléséhez nem szükséges engedély.
123. § A felhasználás célja nem lehet az egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként történő felhasználása.
124. § A 7. § (1) bekezdés f)–j) pontja, a 121. § (5) bekezdése és a 122. § (4) bekezdése szerinti esetben a 33. § (1) bekezdése szerinti adómértéket kell alkalmazni.
125. § (1) Az adó alapja a sör mennyisége hektoliterben és a tényleges alkoholtartalom térfogatszázalékban meghatározott fokában kifejezve.
(2) Az adó mértéke hektoliterenként és tényleges alkoholtartalom fokonként
a) a kisüzemi sörfőzdében előállított sör esetében 810 forint,
b) más sör esetében 1 620 forint.
(3) Ha az adóraktár túllépi a 3. § (3) bekezdés 17. pontjában szereplő termelési mennyiséget és a (2) bekezdés a) pontja szerinti adómértékkel számított adót fizetett meg a szabadforgalomba bocsátott sör után, akkor
a) az engedélyének módosítását kell kérnie a 16. § (3) bekezdés szerint,
b) az általa a tárgyévben szabadforgalomba bocsátott sör mennyiségére a (2) bekezdés b) pontja szerinti adómértékkel számított összeg és a (2) bekezdés a) pontja szerinti adómértékkel számított összeg különbözetét a következő naptári hónapban megfizeti, és
c) a tárgyévet követő három évben nem alkalmazhatja a (2) bekezdés a) pontja szerinti adómértéket.
126. § Kisüzemi sörfőzde esetében a 20. § (1) bekezdés b) pontját nem kell alkalmazni.
127. § (1) Az adó alapja a csendes bor mennyisége hektoliterben kifejezve.
(2) Az adó mértéke hektoliterenként 0 forint.
128. § (1) Az adó alapja a habzóbor mennyisége hektoliterben kifejezve.
(2) Az adó mértéke hektoliterenként 16 460 forint.
129. § (1) Az adó alapja az egyéb csendes erjesztett ital mennyisége hektoliterben kifejezve.
(2) Az adó mértéke hektoliterenként
a) a csendes bor és hozzáadott ízesítés nélküli szénsavas víz 8,5 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú, olyan kiszerelt keveréke esetében, amelyben a csendes bor aránya meghaladja az 50%-ot, 0 forint,
b) más egyéb csendes erjesztett ital esetében 9 870 forint.
130. § (1) Az adó alapja az egyéb habzó erjesztett ital mennyisége hektoliterben kifejezve.
(2) Az adó mértéke hektoliterenként 16 460 forint.
131. § (1) Az adó alapja a köztes alkoholtermék mennyisége hektoliterben kifejezve.
(2) Az adó mértéke hektoliterenként 25 520 forint.
132. § (1) Az adó alapja az alkoholtermék mennyisége hektoliter tiszta szeszben kifejezve, 20 °C hőmérsékleten.
(2) Az adó mértéke – a (4) bekezdés szerinti eltéréssel –
a) a bérfőzött párlat esetében
aa) egy bérfőzető részére évente legfeljebb 50 liter mennyiségig – abban az esetben is, ha a bérfőzető adóraktárnak kívánja értékesíteni – hektoliterenként 167 000 forint,
ab) egy bérfőzető részére évente az 50 litert meghaladó vagy a nem adóraktárnak értékesítésre szánt mennyiségre hektoliterenként 333 385 forint,
b) az a) pontban meg nem határozott esetben hektoliterenként 333 385 forint.
(3) A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az 50 literes mennyiség alatt 0,43 hektoliter tiszta szeszt tartalmazó bérfőzött párlatot kell érteni.
(4) A tárgyévben előállítani tervezett magánfőzött párlat előállításához az előállítást megelőzően párlat adójegyet kell beszerezni az állami adó- és vámhatóságtól. A párlat adójegy a beszerző magánfőzőt egy liter magánfőzött párlat tárgyévi előállítására jogosítja. A párlat adójegy 700 forint értéket képvisel, egy liter 42 térfogatszázalékos tényleges alkoholtartalmú párlat adótartalmát figyelembe véve. A magánfőző tárgyévi első beszerzéskor legalább 5 párlat adójegyet szerez be és tárgyévben legfeljebb 86 darab párlat adójegyet szerezhet be és legfeljebb ennek megfelelő mennyiségű párlatot állíthat elő. Ha a magánfőző a párlat adójeggyel megfizetett adójú párlatmennyiségnél több párlatot állít elő, akkor a tárgyév végéig be kell szereznie a többletmennyiség utáni párlat adójegyeket az állami adó- és vámhatóságtól azzal, hogy az éves mennyiségi korlátot ilyen esetben sem lehet túllépni.
(5) Nem kell alkalmazni az (1) és (2) bekezdést a 3. § (3) bekezdés 1. pont c) alpontja szerinti alkoholtermékre, ha az a 110. § szerinti adómérték alá esik.
(6) Egy tárgyéven belül a magánszemély vagy bérfőzetőként vagy magánfőzőként jogosult párlatot előállíttatni vagy előállítani, és egy háztartáson belül vagy csak bérfőzetőként vagy csak magánfőzőként lehet előállíttatni vagy előállítani párlatot.
(7) Ha egy háztartásban több bérfőzető vagy több magánfőző él, az éves kedvezményes adómértékű mennyiségi korlátok szempontjából az általuk főzetett vagy főzött mennyiségek egybeszámítandók.
133. § (1) Mentesül az adófizetési kötelezettség alól
a) a magánszemély az általa előállított és az előállító, családtagjai vagy vendégei által elfogyasztott, naptári évenként és háztartásonként 1000 litert meg nem haladó mennyiségű sörre, palackos erjesztésű habzóborra, egyéb csendes erjesztett italra, palackos erjesztésű egyéb habzó erjesztett italra, feltéve, hogy értékesítésre nem kerül sor,
b) a saját művelésben álló szőlőterületen termelt szőlőből vagy legfeljebb az értékesített saját szőlőtermés mennyiségével azonos mennyiségben vásárolt szőlőből a magánszemély az általa előállított, borpiaci évenként és háztartásonként összesen legfeljebb 1000 liter, az előállító, családtagjai vagy vendégei által elfogyasztott csendes borra, feltéve, hogy értékesítésre nem kerül sor,
c) a szőlőterülettel nem rendelkező magánszemély az általa borpiaci évenként és háztartásonként legfeljebb 500 kilogramm vásárolt szőlőből előállított, az előállító, családtagjai vagy vendégei által elfogyasztott csendes borra, feltéve, hogy értékesítésre nem kerül sor,
d) a tudományos és oktatási célra előállított és felhasznált alkoholtermék előállítója az alkoholtermékre, ha azt saját maga használja fel, semmisíti meg,
e) az adóraktár engedélyese az előállított, forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerre és a nyilvántartásba vett, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményre (a szájon át fogyasztható alkoholtartalmú termék esetében 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben előállított készítmény), valamint az engedéllyel iparilag előállított gyógyszeranyagra, gyógyszeripari intermedierre, továbbá az e termékek előállításához és előállítására szolgáló gyártóberendezéseknek a – technológiai előírásokban rögzített – tisztítási eljárásához felhasznált sörre, csendes és habzóborra, egyéb csendes és habzó erjesztett italra, köztes alkoholtermékre vagy alkoholtermékre, nem értve e pont alá tartozónak a 2207 10 00-2207 20 00 KN-kód szerinti alkoholtermék és víz keverékének előállítását,
f) az adóraktár engedélyese a 2209 00 11-2209 00 99 KN-kód szerinti ecet előállításához felhasznált sörre, csendes és habzóborra, egyéb csendes és habzó erjesztett italra, köztes alkoholtermékre vagy alkoholtermékre,
g) az adóraktár engedélyese az előállított, az élelmiszerek és az 1,2 térfogatszázaléknál nem magasabb tényleges alkoholtartalmú italok aromáira és az ezek előállításához felhasznált sörre, csendes és habzóborra, egyéb csendes és habzó erjesztett italra, köztes alkoholtermékre vagy alkoholtermékre,
h) az adóraktár engedélyese az előállított, legfeljebb 8,5 liter tiszta szesz/100 kilogramm alkoholtartalmú csokoládéra és – az alkoholtartalmú italok kivételével – a legfeljebb 5 liter tiszta szesz/100 kilogramm alkoholtartalmú egyéb élelmiszerre, és az ezek előállításához felhasznált sörre, csendes és habzóborra, egyéb csendes és habzó erjesztett italra, köztes alkoholtermékre vagy alkoholtermékre,
i) az adóraktár engedélyese a részlegesen denaturált sör, csendes és habzóbor, egyéb csendes és habzó erjesztett ital, köztes alkoholtermék vagy alkoholtermék felhasználásával előállított vegyipari, kozmetikai és egyéb, nem emberi fogyasztásra szolgáló termékre, és az ezek előállításához felhasznált sörre, csendes és habzóborra, egyéb csendes és habzó erjesztett italra, köztes alkoholtermékre vagy alkoholtermékre,
j) az e)–i) pont szerinti végtermékeket tagállamból vagy harmadik országból behozó személy,
k) az adóraktár engedélyese a 3199/93/EK bizottsági rendeletben meghatározott eljárások közül a valamennyi tagállamban alkalmazható teljes denaturálási eljárással vagy a Magyarország által bejelentett teljes denaturálással előállított etil-alkoholt tartalmazó termékre,
l) az a 3199/93/EK bizottsági rendeletben kihirdetett teljes denaturálással másik tagállamban előállított etil-alkoholt tartalmazó terméket belföldre EKO-val szállító személy,
m) az adóraktár engedélyese a 3199/93/EK bizottsági rendeletben kihirdetett, másik tagállam által bejelentett teljes denaturálási eljárással belföldön előállított etil-alkoholt tartalmazó termékre a címzett általi átvételt igazoló EKO példány alapján.
(2) Ha az (1) bekezdés i) pontja szerinti termék előállításához technológiai, műszaki, egészségügyi szempontok miatt nem lehet részleges denaturálással előállított sört, csendes és habzóbort, egyéb csendes és habzó erjesztett italt, köztes alkoholterméket vagy alkoholterméket felhasználni, annak szakmai indokolását és arról a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség nyilatkozatát kell az adóraktári engedély vagy annak módosítása iránti kérelemhez csatolni.
134. § (1) A csendes bor adóraktárban történő előállítása – a palackozási tevékenység kivételével – csak egyszerűsített adóraktári engedéllyel folytatható.
(2) Egyszerűsített adóraktárban nem állítható elő, nem tárolható, nem palackozható sör, a (3) bekezdésbeli eseten túl habzóbor, a 129. § (2) bekezdés a) pontja szerinti termék kivételével egyéb csendes vagy habzó erjesztett ital, köztes alkoholtermék, alkoholtermék.
(3) Egyszerűsített adóraktárban a 129. § (2) bekezdés a) pontja szerinti adómértékkel adózó egyéb csendes erjesztett ital, valamint saját előállítású csendes borból évente legfeljebb 10 000 liter palackos erjesztésű habzóbor is előállítható, tárolható, utóbbi termékből az egyszerűsített adóraktár készlete nem haladhatja meg a 10 000 litert.
(4) Az egyszerűsített adóraktári engedély megadásának nem feltétele:
a) a 14. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltétel teljesítése,
b) a 20. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltétel teljesítése,
c) 20. § (3) bekezdés szerinti feltétel teljesítése,
d) a csendes bor tárolására szolgáló tárolóeszközök hitelesítése.
(5) A 21. §-tól eltérően a (3) bekezdés második fordulata szerinti terméket előállító, tároló, az Art. szerinti kockázatos adózónak nem minősülő egyszerűsített adóraktár engedélyesének nem kell jövedéki biztosítékot nyújtania. Az Art. szerinti kockázatos adózónak minősülő egyszerűsített adóraktár engedélyese által nyújtandó jövedéki biztosíték összege 250 ezer forint.
(6) A szőlőterületet művelő azon Ptk. szerinti közeli hozzátartozók, valamint az élettársak (a továbbiakban: családtagok közössége), akik a saját művelésükben lévő szőlőterületen termelt szőlőből a csendes bor és a (3) bekezdés szerinti termék előállítását, tárolását ugyanazon a közösen használt, adóraktárnak minősíthető helyen végzik, e tevékenységüket egy egyszerűsített adóraktári engedéllyel folytathatják. Adóalanynak a családtagok közössége minősül. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a családtagok közössége – a családtagok egyetemleges felelőssége mellett – az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja.
135. § A csendes bor, az egyszerűsített adóraktárban előállítható palackos erjesztésű habzóbor és a 129. § (2) bekezdés a) pontja szerinti adómértékkel adózó egyéb csendes erjesztett ital egyszerűsített adóraktárból induló belföldi szállításakor az 54. § (1) bekezdésétől és a 64. §-tól eltérően borkísérő okmány alkalmazandó vagy a szállítmány az agrárpolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott esetben mentesül a borkísérő okmány alkalmazása alól.
136. § (1) Az egyszerűsített adóraktár a 23. §-tól eltérően az agrárpolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott tartalmú nyilvántartást vezet, amelyben a csendes bort és a 134. § (3) bekezdés szerinti terméket 60 liternél nagyobb névleges térfogatú tárolóeszközben elhelyezett, valamint az ennél kisebb tárolóeszközben elhelyezett termékeket kiszerelésenkénti bontásban, az adó alapjaként meghatározott mennyiségi egységben kimutatva szerepelteti.
(2) Az egyszerűsített adóraktár engedélyese a vásárolt és a saját termésű szőlő, az átvett, előállított (kiszerelt), tárolt és feladott csendes bor, valamint a 134. § (3) bekezdés szerinti termék mennyiségéről – elkülönítve a bérmunkára átvett, bérmunkában tárolt mennyiséget – , a készletváltozásokról és a borpiaci év tényleges zárókészletéről az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás adatai alapján borpiaci évenként termékenkénti mennyiségi elszámolást készít, amelyet a borpiaci évet követő augusztus 15-ig nyújt be a hegybíróhoz. A hegybíró a hozzá benyújtott elszámolást az ISZBIR-en keresztül 21 napon belül teszi hozzáférhetővé az állami adó- és vámhatóság számára.
(3) Az egyszerűsített adóraktár engedélyese az előállított, tárolt, feladott habzóbor utáni adóbevallást a (2) bekezdés szerinti elszámolással egyidejűleg készíti el és küldi meg az állami adó- és vámhatóságnak, valamint fizeti meg az adót.
(4) A kisüzemi bortermelői feltételeknek megfelelő egyszerűsített adóraktári engedélyes az állami adó- és vámhatóságnak a végrehajtási rendelet szerinti adattartalommal megtett nyilatkozata alapján mentesül az adóraktári követelmények teljesítése alól. A kisüzemi bortermelői szabályok alkalmazására vonatkozó nyilatkozat alapján az állami adó- és vámhatóság – a kisüzemi bortermelői jogszabályi feltételek teljesülése esetén – az egyszerűsített adóraktári engedélyt visszavonja. A kisüzemi bortermelőként végzett tevékenység az adóraktári engedély visszavonásakor kezdhető meg, a tevékenységről vezetett gazdálkodói nyilvántartás változatlan tartalommal vezethető tovább.
137. § (1) A csendes bor és a kisüzemi bortermelőnél előállítható és tárolható palackos erjesztésű habzóbor kisüzemi bortermelőtől indított belföldi szállításakor az 54. § (1) bekezdésétől és a 64. §-tól eltérően borkísérő okmány alkalmazandó vagy a szállítmány az agrárpolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott esetben mentesül a borkísérő okmány alkalmazása alól.
(2) A kisüzemi bortermelő az agrárpolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott tartalmú nyilvántartást vezet, amelyben a csendes bort 60 liternél nagyobb névleges térfogatú tárolóeszközben elhelyezett, valamint az ennél kisebb tárolóeszközben elhelyezett csendes bort és a palackos erjesztésű habzóbort kiszerelésenkénti bontásban, az adó alapjaként meghatározott mennyiségi egységben kimutatva szerepelteti.
(3) A kisüzemi bortermelő a vásárolt és a saját termésű szőlő, az előállított (kiszerelt), tárolt és feladott csendes bor, valamint palackos erjesztésű habzóbor mennyiségéről, készletváltozásokról és a borpiaci év tényleges zárókészletéről a (2) bekezdés szerinti nyilvántartás adatai alapján borpiaci évenként termékenkénti mennyiségi elszámolást készít, amelyet a borpiaci évet követő augusztus 15-ig nyújt be a hegybíróhoz. A hegybíró a hozzá benyújtott elszámolást az ISZBIR-en keresztül 21 napon belül teszi hozzáférhetővé az állami adó- és vámhatóság számára. Az elektronikus adóbevallásra kötelezett kisüzemi bortermelő mennyiségi elszámolását is elektronikusan nyújtja be.
(4) Ha a családtagok közössége a saját művelésben lévő szőlőterületen termelt szőlőből a csendes bor és a palackos erjesztésű habzóbor előállítását, tárolását ugyanazon a közösen használt telephelyen végzi, e tevékenység kisüzemi bortermelőnek minősülve folytatható. Adóalanynak a családtagok közössége minősül. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a családtagok közössége – a családtagok egyetemleges felelőssége mellett – az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja.
(5) Ha a kisüzemi bortermelő törvényi meghatározásában foglalt feltételek közül valamelyik nem teljesül, a kisüzemi bortermelő a feltétel nem teljesülésének bekövetkezését követő hónap 15. napjáig egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelmet köteles előterjeszteni.
(6) A kisüzemi bortermelőnek az általa előállítható és tárolható palackos erjesztésű habzóbor után nem kell jövedéki biztosítékot nyújtania. Ha a kisüzemi bortermelő az Art. szerinti kockázatos adózónak minősül, köteles haladéktalanul egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelmet előterjeszteni.
(7) A kisüzemi bortermelő az előállított, tárolt, feladott palackos erjesztésű habzóbor utáni adóbevallást a (3) bekezdés szerinti elszámolással egyidejűleg készíti el és küldi meg az állami adó- és vámhatóságnak, valamint fizeti meg az adót.
138. § (1) A 2 litert meghaladó kiszerelésű csendes bor és egyéb csendes erjesztett ital belföldön hivatalos zár alkalmazásával szállítható, értékesíthető, kivéve
a) a termelői borkimérést,
b) az egyszer használatos záróeszközzel ellátott, bag-in-box kiszerelésű csendes bort, egyéb csendes erjesztett italt,
c) az adófizetési kötelezettség alól mentesült személy által csendes bornak, egyéb csendes erjesztett italnak a saját vagy családja személyes fogyasztására szánt szállítását, feltéve, hogy a szállított mennyiség nem haladja meg a 30 litert.
(2) Hivatalos zár az állami adó- és vámhatóság engedélyével állítható elő.
(3) A hivatalos zár előállítója hivatalos zárat adóraktár engedélyesnek, bejegyzett kereskedőnek, bejegyzett feladónak, jövedéki engedélyes kereskedőnek és kisüzemi bortermelőnek adhat át felhasználásra és a felhasználó a hivatalos zárat csak akkor adhatja tovább, ha a hivatalos zárral ellátandó terméken a termék feladója helyett a címzett hivatalos zárát alkalmazzák. A hivatalos zár előállítója naptári hónaponként, a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig a végrehajtási rendeletben előírt adattartalommal adatszolgáltatást teljesít az állami adó- és vámhatóságnak a hivatalos zár készleten lévő, valamint kiadott mennyiségéről.
(4) A hivatalos zárat a termék csomagolási egységére oly módon kell felhelyezni, hogy az sérülésmentesen ne legyen eltávolítható és a csomagolás kinyitásakor észlelhetően megsérüljön, valamint az azon feltüntetett szöveg, adat – a végrehajtási rendeletben meghatározott eltéréssel – teljes terjedelmében látható legyen.
(5) A hivatalos zár készletével az egyszerűsített adóraktár és a kisüzemi bortermelő a borpiaci év végén teljesített adatszolgáltatása keretében, egyéb adóraktár a 17. § szerinti elszámolási időszak végén, más hivatalos zár felhasználó pedig a hivatalos zárral ellátandó termék belföldre történt behozatalától számított 90 napon belül számol el.
139. § A borászati melléktermék jogszabály szerint engedélyezett begyűjtőhelynek, jogszabályban meghatározott ellenőrzés melletti kivonása esetén a kivonási eljárást gazdasági tevékenység keretében végzőnek, adóraktárnak, másik tagállamban e célból kijelölt helynek adható át vagy exportálható.
140. § (1) A bérfőzetőnek átadott bérfőzött párlat esetében az adó alanya a bérfőzető, egyéb esetben az adóraktár engedélyese.
(2) Az adóraktár a nem adóalanyként fizetendő adóról nem nyújt be adóbevallást és – a kizárólag bérfőzést végző adóraktár kivételével – a bérfőzött párlathoz kapcsolódó nem adóalanyként teljesítendő adófizetési kötelezettségét legkésőbb az adóalanyként teljesítendő adófizetési kötelezettségével együtt teljesíti. Az adóraktár bérfőzött párlathoz kapcsolódó adófizetési kötelezettségének teljesítése történhet számlabefizetési megbízással és készpénzátutalási megbízással is.
(3) Az adófizetési kötelezettség keletkezésének általános szabályain túl a kizárólag bérfőzést végző adóraktár engedélyesének a bérfőzött párlat utáni adófizetési kötelezettsége keletkezik akkor is, ha
a) az előállított bérfőzött párlat utáni adó összege elérte az 1 millió forintot;
b) a végrehajtási rendeletben meghatározott elszámolási időszak utolsó napján az adóraktárban a bérfőzető által még el nem szállított bérfőzött párlat található;
c) az állami adó- és vámhatóság által a végrehajtási rendelet szerint megállapított, az elszámolási időszakban gyártott mennyiség meghaladja az adóraktár nyilvántartásában kimutatott gyártott mennyiséget.
(4) Az adóraktárban a bérfőzető részére előállított párlat utáni adó összegét az adóraktár engedélyese állapítja meg és szedi be a bérfőzetőtől a párlat bérfőzető részére történő átadásának időpontjáig. A bérfőzető a párlat átvételének időpontjáig készpénzzel vagy átutalással fizeti meg az adóraktárnak az átvett bérfőzött párlat utáni adót. Ha a bérfőzető ezen adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, részére a bérfőzött párlat nem adható ki. A bérfőzetőtől beszedni elmulasztott adót az adóraktár engedélyese fizeti meg, ha azonban az adóraktár engedélyese a bérfőzető valótlan nyilatkozata alapján állapította meg helytelenül az adó összegét, a bérfőzető fizeti meg az adókülönbözetet és az adókülönbözettel azonos összegű jövedéki bírságot.
(5) A bérfőzető az adóraktárnak írásbeli nyilatkozatot ad
a) a tárgyévben általa és a vele egy háztartásban élő más bérfőzető által együttesen főzetett párlat mennyiségéről,
b) arról, hogy az átvételre kerülő bérfőzött párlatból milyen mennyiséget kíván a kereskedelmi szabályok szerint értékesíteni,
c) arról, hogy magánfőzésben sem ő, sem a vele egy háztartásban élő más bérfőzető nem állít elő párlatot.
(6) A kizárólag bérfőzést végző adóraktár adófizetési kötelezettségét a (3) bekezdés szerinti esetek bekövetkezését, megállapítását követő munkanapon teljesíti.
(7) A bérfőzést végző adóraktár bérfőzéshez kapcsolódó adófizetési késedelme esetén az Art. késedelmi pótlékszabályait kell alkalmazni.
(8) Az adóraktár a bérfőzető részére a párlat átadásával egyidejűleg bérfőzött párlat származási igazolást állít ki a párlat adóraktárban történt előállításról és az adó megfizetéséről. A bérfőzött párlat származási igazolás az átvételt követő 15 évig alkalmas a bérfőzetőnél lévő párlat származásának igazolására, és a kiállítástól számított 3 évig alkalmas az adóraktárban lévő termék származásának igazolására. Az állami adó- és vámhatóság a bérfőzött párlat származási igazolás hatályát a határidő leteltéig előterjesztett kérelemre 2 évente, 2 éves időtartamra meghosszabbítja.
(9) A (3) bekezdés c) pontja szerinti esetben megállapított különbözetre a 132. § (2) bekezdés b) pontja szerinti adómértékkel számított adót kell megfizetni.
141. § A – 71. §-ban meghatározott kivétellel – bérfőzött párlat kizárólag a bérfőzető, családtagjai vagy vendégei által fogyasztható el, feltéve hogy értékesítésre nem kerül sor.
142. § (1) A kizárólag bérfőzést végző adóraktár engedélyesének nem kell a 14. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 20. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti kötelezettséget teljesítenie.
(2) A 21. § rendelkezésétől eltérően a kizárólag bérfőzést végző adóraktár engedélyese által nyújtandó jövedéki biztosíték összege 200 ezer forint.
(3) A kizárólag bérfőzést végző adóraktár a 23. §-tól eltérően a végrehajtási rendeletben meghatározott tartalmú nyilvántartást vezet, amelyből a végrehajtási rendeletben meghatározott adatokat tárgyhónaponként, a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig megküldi az állami adó- és vámhatóságnak.
143. § (1) A magánfőző a magánfőzésre szolgáló desztillálóberendezés feletti tulajdonszerzést, valamint a bejelentett adatokban történt változást az azt követő 15 napon belül köteles bejelenteni a lakóhelye szerinti önkormányzati adóhatósághoz.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentés tartalmazza a magánfőző nevét, lakcímét, adóazonosító jelét, a desztillálóberendezés feletti tulajdonszerzés időpontját, a desztillálóberendezés űrtartalmát és tárolásának, használatának helyét, ha az eltér a magánfőző lakcímétől.
(3) A magánfőző köteles megőrizni és hatósági ellenőrzéskor bemutatni a desztillálóberendezés feletti jogszerű tulajdonszerzést igazoló iratot.
(4) Az önkormányzati adóhatóság az (1) bekezdés szerinti bejelentésről értesíti az állami adó- és vámhatóságot és a bejelentéssel érintett másik önkormányzati adóhatóságot. Az önkormányzati adóhatóság az értesítést a teljesítést követő hónap 15. napjáig küldi meg az állami adó- és vámhatóság részére.
(5) Az önkormányzati adóhatóságnál regisztrált magánfőző jogosult párlat adójegy-beszerzésére. A magánfőző a párlat adójegy igénylésekor az állami adó- és vámhatóságnak megadja nevét, lakcímét, adóazonosító jelét, az előállítani kívánt párlat mennyiségét, valamint nyilatkozik arról, hogy a magánfőzésre vonatkozó jogszabályi feltételeknek megfelel.
(6) Az állami adó- és vámhatóság a párlat adójegyet a párlat adójegy értékének megfizetését követően bocsátja az igénylő rendelkezésére.
(7) Az állami adó- és vámhatóság a párlat adójegyek magánfőzőnek történő átadásáról a kedvezményes adózási szabályok betartásának ellenőrizhetősége érdekében nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a magánfőző nevét, adóazonosító jelét, lakóhelyét, a desztillálóberendezés tárolási, használati helyét, regisztrációs számát, valamint az átvett párlat adójegy mennyiségét és átvételi idejét. Az állami adó- és vámhatóság az átadott párlat adójegymennyiség megadásával haladéktalanul értesíti a desztillálóberendezés tárolási, használati helye szerinti önkormányzatot. Az állami adó- és vámhatóság a nyilvántartásban szereplő adatokat a nyilvántartásba kerüléstől számított 5 évig kezeli.
(8) Az évente magánfőzés keretében előállítható párlatmennyiség túllépése esetén a magánfőző a többletmennyiséget köteles haladéktalanul bejelenteni az állami adó- és vámhatóságnak és az állami adó- és vámhatósággal egyeztetett módon gondoskodni a többletmennyiség megsemmisítéséről.
(9) A magánfőzött párlat kizárólag a magánfőző, családtagjai vagy vendégei által fogyasztható el, feltéve, hogy értékesítésre nem kerül sor. A magánfőzött párlat kizárólag adóraktár részére értékesíthető.
(10) A magánfőzött párlat eredetét a párlat adójegy igazolja.
(11) Magánfőzés esetében az adó megállapításához és az adótartozás végrehajtásához való jog a termék előállításától számított 1 év elteltével évül el.
144. § (1) A sör, csendes és habzóbor, egyéb csendes és habzó erjesztett ital, köztes alkoholtermék és alkoholtermék denaturálását adóraktár engedélyese végezheti.
(2) A denaturálás időpontját az azt megelőző 3. napig be kell jelenteni az állami adó- és vámhatóságnak.
(3) A teljesen denaturált alkohol EKO-val szállítható.
(4) 2 liter vagy annál nagyobb kiszerelésű teljesen denaturált alkoholt adóraktár engedélyese, felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó használhat fel.
(5) 2 liter vagy annál nagyobb kiszerelésű teljesen denaturált alkoholt adóraktár engedélyese és felhasználói engedélyes szerelhet ki.
(6) Az adóraktárban a denaturált terméket a nem denaturált terméktől, valamint a különböző denaturálási eljárásokkal denaturált termékeket egymástól is elkülönítetten kell tárolni.
(7) A denaturáláshoz felhasznált anyag a denaturált termékből nem vonható ki és a denaturált termékhez nem keverhető olyan anyag, amely a denaturált termék hatását ízre vagy szagra megváltoztatja.
145. § (1) A jövedéki adó mértéke
a) a cigarettára 16 200 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 25 százaléka, de legalább 28 800 forint ezer darabonként,
b) a szivarra, a szivarkára a kiskereskedelmi eladási ár 14 százaléka, de legalább 4 120 forint ezer darabonként,
c) a finomra vágott fogyasztási dohányra 16 200 forint kilogrammonként,
d) az egyéb fogyasztási dohányra 16 200 forint kilogrammonként,
e) a töltőfolyadékra 65 forint milliliterenként.
(2) A jövedéki adó megállapítása szempontjából a cigaretta tételes adójának alapját kétszerezni kell, ha annak hossza – füstszűrő és szopóka nélkül – meghaladja a 8 centimétert, de nem hosszabb, mint 11 centiméter, háromszorozni kell, ha annak hossza – füstszűrő és szopóka nélkül – meghaladja a 11 centimétert, de nem hosszabb, mint 14 centiméter; az előzőek szerinti mérettartomány minden további 3 centiméterenkénti növekedése esetén a tételes adó alapjának szorzószámát eggyel növelni kell.
(3) Az általános forgalmi adó alapja – figyelemmel a (4) bekezdésre – az állami adó- és vámhatóság honlapján közzétett, az adót tartalmazó kiskereskedelmi eladási ár. Az általános forgalmi adó mértéke az áfatörvény általános adó mértékének megfelelő azon százalékérték, amelyet akkor kell alkalmazni, amikor az adott pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely fizetendő általános forgalmi adót is tartalmaz.
(4) A zárjegy nélküli dohánygyártmány esetében, ha ugyanazon termékválasztékot
a) belföldön is forgalmazzák, az állami adó- és vámhatóság honlapján közzétett, az adót tartalmazó árat,
b) belföldön nem forgalmazzák, az állami adó- és vámhatóság honlapján közzétett az adott dohánygyártmány típusra és kiszerelési mennyiségre vonatkozó legmagasabb, adót tartalmazó kiskereskedelmi árat
kell kiskereskedelmi eladási árnak tekinteni.
(5) A zárjegyköteles dohánygyártmány a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény szerinti dohánytermék-kiskereskedelem keretében csak az állami adó- és vámhatóság honlapján közzétett áron értékesíthető, kivéve a 67. § (3) bekezdése szerinti visszavásárlás esetét.
146. § Az állami adó- és vámhatóság a magánszemély által harmadik országból behozott, az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmi adó és jövedéki adó mentességéről szóló törvény szerinti adómentes mennyiséget meghaladó mennyiségű, és a 17. életévét be nem töltött személy esetében a harmadik országból behozott dohánygyártmány fogyasztói csomagolását a vámjogi szabadforgalomba bocsátáskor az adó megfizetését igazoló jellel látja el.
147. § (1) Az általánosforgalmiadó-alany az általános forgalmi adót a zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése után a jövedéki adóval azonos időpontban köteles bevallani és megfizetni.
(2) Az az általánosforgalmiadó-alany, aki a zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése után e törvény szerint köteles általános forgalmi adót fizetni, e tevékenysége tekintetében az áfatörvénynek a tételes átalányadózásra, valamint az alanyi adómentességre vonatkozó szabályait nem alkalmazhatja.
(3) Az általánosforgalmiadó-alany a zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése tekintetében az áfatörvényben meghatározott számlaadási kötelezettségének olyan módon tesz eleget, hogy ezen termékértékesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában nem tüntethet fel áthárított általános forgalmi adót, felszámított általánosforgalmiadó-mértéket és annak az általános forgalmi adót is tartalmazó ellenértékre vetített százalékértékét, továbbá – a jövedéki kiskereskedelmi tevékenység keretében végzett termékértékesítés kivételével – a termék megnevezése mellett tájékoztató adatként fel kell tüntetnie az értékesített dohánygyártmány kiskereskedelmi eladási árát is.
(4) Az általánosforgalmiadó-alany a zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítése tekintetében – az áfatörvény alkalmazásában – adólevonásra jogosító termékértékesítést végez, és – az áfatörvény visszaigénylésre jogosító feltételei szempontjából – a zárjeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítéséből származó, az általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenérték a visszaigénylésre jogosító adóköteles termékértékesítés összesített adóalapjába tartozónak tekinthető.
148. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a szárított dohány és fermentált dohány előállításával, tárolásával és kereskedelmével kapcsolatos részletes szabályokat.
(2) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben határozza meg
a) az engedélyek iránti kérelemre, az engedélyezésre, az engedélyesek tevékenységére vonatkozó részletes szabályokat;
b) a nyilvántartásba vételre és a bejelentésekre vonatkozó részletes szabályokat;
c) a jövedéki termék előállítására, tárolására, szállítására, forgalmazására vonatkozó részletes szabályokat;
d) a nyilvántartások vezetésére, az állami adó- és vámhatóság felé teljesítendő adatszolgáltatásokra, a bizonylatok adattartalmának meghatározására, kiállításukra és az állami adó- és vámhatóság felé történő megküldésükre vonatkozó részletes szabályokat;
e) az adó-visszaigénylés és az adófizetési kötelezettség alóli mentesülés érvényesítésének részletes szabályait;
f) a zárjegyre, a hivatalos zárra és a párlat adójegyre vonatkozó részletes szabályokat;
g) a jövedéki ellenőrzésre, a lefoglalásra és az elkobzásra vonatkozó részletes szabályokat;
h) a kisüzemi bortermelőre, a bérfőzésre és a magánfőzésre vonatkozó részletes szabályokat.
(3) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy – a külpolitikáért felelős miniszterrel és a honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben – rendeletben állapítsa meg a diplomáciai és konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet és a diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja által megfizetett adó visszaigénylésének részletes szabályait.
(4) Felhatalmazást kap a honvédelemért felelős miniszter, hogy – az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben – rendeletben állapítsa meg az egyes katonai célú felhasználással kapcsolatos jövedéki szabályokat.
149. § (1) Ez a törvény – a (2)–(6) bekezdésben meghatározott kivétellel – 2016. november 1-jén lép hatályba.
(2) Az 1–19. §, a 20. § (1)–(4) bekezdése, a 21–79. §, a 81–147. §, a 152–172. §, valamint a 174. § (1)–(2) bekezdése 2017. január 1-jén lép hatályba.
(3) A 174. § (3) bekezdése 2017. január 2-án lép hatályba.
(4) A 173. § 2017. július 1-jén lép hatályba.
(5) A 174. § (4) bekezdése 2017. július 2-án lép hatályba.
(6) A 20. § (5) bekezdése és a 80. § 2018. január 1-jén lép hatályba.
150. § (1) E törvényt a 2017. január 1-jét követően keletkezett adómegállapítási és adóbevallási kötelezettségekre kell alkalmazni.
(2) Az a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: régi Jöt.) szerinti adóraktári engedéllyel, bejegyzett kereskedői engedéllyel, bejegyzett feladói engedéllyel, felhasználói engedéllyel vagy jövedéki engedéllyel rendelkező személy, aki tevékenységét 2016. december 31-ét követően folytatni kívánja és e törvény szerint nyilvántartásának elektronikus vezetésére kötelezett, 2016. november 30-áig nyújt be nyilatkozatot arról, hogy tevékenységét változatlan formában vagy módosítva vagy az engedélyek összevonásával kívánja tovább folytatni, valamint adóraktári engedélyes, bejegyzett kereskedői engedélyes adatszolgáltatását az állami adó- és vámhatóság által biztosított információs rendszeren vagy közvetlen elektronikus adatkapcsolaton keresztül kívánja teljesíteni az elektronikus engedély kiadását követően, továbbá nyilatkozik az e törvénynek megfelelő jövedéki biztosíték számításáról és nyújtásának módjáról, tervezett időpontjáról, valamint arról, hogy az új engedély kiadását követően a szabadforgalomba bocsátásról azonnali vagy napi adatszolgáltatást kíván teljesíteni 2017. január 1-től. Az állami adó- és vámhatóság 2016. december 15-éig az e törvénynek megfelelő tartalmú engedélyokirat tervezetét elkészíti és megküldi az engedélyesnek, aki 2016. december 23-áig észrevételt, javaslatot tehet az okirattervezet módosítására, ennek hiányában az állami adó- és vámhatóság az okirattervezet tartalmát az engedélyes által elfogadottnak tekinti. Az állami adó- és vámhatóság a gazdálkodó által megtett nyilatkozatok alapján, az engedélyes által elfogadott okirattervezetnek megfelelő tartalmú elektronikus engedélyt ad ki az engedélyes részére 2016. december 29-éig 2017. január 1-i érvényesség kezdettel, a korábbi engedély 2016. december 31-jével hatályát veszti. Az engedélyes a 2016. december 31-én hatályos jövedéki biztosítéki szabályoknak megfelelően nyújtott jövedéki biztosítékkal az e törvénynek megfelelően nyújtott jövedéki biztosíték állami adó- és vámhatóság általi jóváhagyásáig, de legfeljebb 2017. április 1-jéig végezheti tevékenységét.
(3) A régi Jöt. szerinti egyszerűsített adóraktár-engedélyes 2016. december 10-éig nyilatkozik arról, hogy 2016. december 31-ét követően tevékenységét kisüzemi bortermelőként vagy egyszerűsített adóraktár engedélyeseként kívánja-e folytatni. Az állami adó- és vámhatóság a tevékenységre vonatkozóan rendelkezésére álló adatok, illetve a megtett nyilatkozat alapján az egyszerűsített adóraktári engedéllyel 2016. december 31-ét követően tovább működő engedélyes részére 2016. december 15-éig az e törvény rendelkezéseinek megfelelő tartalmú engedélyokirat tervezetét elkészíti és megküldi, aki 2016. december 23-áig észrevételt, javaslatot tehet az okirattervezet módosítására, ennek hiányában az állami adó- és vámhatóság az okirattervezet tartalmát az engedélyes által elfogadottnak tekinti. Az állami adó- és vámhatóság a gazdálkodó által megtett nyilatkozatok alapján, az engedélyes által elfogadott okirattervezetnek megfelelő tartalmú elektronikus engedélyt ad ki az engedélyes részére 2016. december 29-éig 2017. január 1-jei hatálybalépéssel, a korábbi engedély 2016. december 31-ével hatályát veszti.
(4) A régi Jöt. szerinti adóraktár-engedélyes, bejegyzett kereskedő, bejegyzett feladó, felhasználói engedélyes, jövedéki engedélyes a régi Jöt. alapján vezetni rendelt nyilvántartásokat 2016. december 31-jével lezárja és a jogcímkódok átvezetésével a záró készletet az e törvény szerint vezetni rendelt nyilvántartásba nyitó készletként átvezeti.
(5) A régi Jöt. szerinti adómentes felhasználói engedéllyel rendelkező személy – ideértve azon adómentes felhasználót is, akinek tárgyidőszaka 2016. december 31-ével vagy 2017. január 1. és 2017. február 28. között jár le, de 2016. december 31-éig a régi Jöt. rendelkezései alapján új tárgyidőszak engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be – 2016. december 31-éig írásban nyilatkozik arról, hogy tevékenységét adóraktári engedéllyel kívánja-e folytatni. Ha tevékenységét nyilatkozata szerint adóraktári engedéllyel kívánja folytatni és 2017. január 15-éig benyújtja az adóraktári engedély iránti kérelmet az állami adó- és vámhatósághoz, kérelme elbírálásáig, de legfeljebb 2017. február 28-áig folytathatja a régi Jöt.-ben meghatározott feltételekkel tevékenységét. A régi Jöt. szerinti adómentes felhasználó a régi Jöt. alapján vezetni rendelt nyilvántartásokat a régi Jöt. szerinti adómentes felhasználói engedély hatályvesztésének napjával lezárja és a jogcímkódok átvezetésével a záró készletet a 23. § szerint vezetni rendelt nyilvántartásba nyitó készletként átvezeti azzal, hogy a 24. § szerinti adatszolgáltatási kötelezettségnek az elektronikus engedély hatálybalépésének napjától köteles eleget tenni, valamint az e törvény szerinti engedély érvényességének kezdetét megelőző elszámolási időszaka tekintetében elszámolási kötelezettségét a régi Jöt. szerint teljesíti.
(6) Az olyan, régi Jöt. szerint engedéllyel rendelkező személy esetében, amikor e törvény szerint a tevékenység végzéséhez nyilvántartásba vétel szükséges, az engedély elektronikus nyilvántartásba vétellé alakítása érdekében az állami adó- és vámhatóság 2016. december 15-éig megküldi az elektronikus nyilvántartásba felvenni tervezett adatokat régi Jöt. szerinti engedélyesnek, aki 2016. december 23-áig észrevételt, javaslatot tehet az elektronikus nyilvántartásba felvenni tervezett adatokkal kapcsolatban, ennek hiányában az állami adó- és vámhatóság a megküldött adattartalmat a régi Jöt. szerinti engedélyes által elfogadottnak tekinti és a régi Jöt. szerinti engedélyt elektronikus nyilvántartásba vétellé alakítja át. Ha a régi Jöt. szerinti engedélyes a régi Jöt. alapján nyilvántartás vezetésére kötelezett, a régi Jöt. szerinti nyilvántartást a régi Jöt. szerinti engedély hatályvesztésének napjával lezárja és a jogcímkódok átvezetésével a záró készletet az e törvény szerint vezetni rendelt nyilvántartásba nyitó készletként átvezeti.
(7) A régi Jöt. szerint motorfejlesztést megvalósító személy által tett bejelentés e törvény szerint tett bejelentésnek minősül, ha a motorfejlesztés időtartama 2016. december 31-éig nem telt le, ilyen esetben a motorfejlesztést megvalósító személy a tevékenységről a régi Jöt. szerint vezetett nyilvántartását a motorfejlesztés időtartamának végéig tovább vezetheti.
(8) A régi Jöt. szerinti adóraktár-engedélyes, bejegyzett kereskedő és importáló 2017. március 1-jéig bocsáthat szabadforgalomba adójeggyel ellátott dohánygyártmányt.
(9) A 24. § szerinti adatszolgáltatásnak az adatszolgáltatásra kötelezett által 2017. március 31-éig, valamint – abban az esetben, ha az adóraktár engedélyese által nyújtott jövedéki biztosíték mértéke eléri a 2016. december 31-ei szintet – 2017. június 30-áig okozott hibája miatt az állami adó- és vámhatóság csak akkor alkalmazhat hátrányos jogkövetkezményt, ha bizonyítható, hogy az adatküldésre kötelezett célja a központi költségvetés bevételének csökkentése vagy a jövedéki biztosítéki szabályok kikerülése volt a hibás adatszolgáltatás által.
(10) E § alkalmazásakor a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény sommás eljárásra és függő hatályú döntésre vonatkozó szabályait nem lehet alkalmazni.
151. § A 2017. január 1-jét megelőző időszakban előállított magánfőzött párlatra az előállításkor hatályos szabályokat kell alkalmazni.
152. § Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv,
b) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv,
c) az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi irányelv,
d) az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/84/EGK tanácsi irányelv,
e) a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv,
f) a gázolaj és a kerozin adóügyi jelölőanyagáról szóló, 1995. november 27-i 95/60/EK tanácsi irányelv,
g) a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21-i 2011/64/EU tanácsi irányelv,
h) a 2008/118/EK tanácsi irányelv ellenőrzési és szállítási rendelkezéseinek a 2003/96/EK tanácsi irányelv 20. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyes adalékokra történő alkalmazásáról szóló, 2012. április 20-i 2012/209/EU bizottsági végrehajtási határozat.
153. § (1) A törvény tervezetének a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti előzetes bejelentése megtörtént.
(2) A 28–30. § és a 67. § tervezetének a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i, 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikk (7) és 39. cikk (5) bekezdése szerinti előzetes bejelentése megtörtént.
154. § A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 15. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A jövedéki adóról szóló törvény hatálya alá tartozó terméket közraktárban elhelyezni, vagy kiszolgáltatni a jövedéki adóról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével lehet.”
155. § A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 8. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg)
„a) a kombinált figyelmeztetéseket, egészségvédő figyelmeztetéseket, valamint azok alkalmazásának részletes szabályait, a dohánytermékek fogyasztói csomagolási egységeire és az elektronikus cigaretta, az utántöltő flakon és a dohányzást imitáló elektronikus eszköz csomagolási egységeire vonatkozó részletes szabályokat, a dohányzási korlátozásra, valamint a dohányzóhelyek és elektronikus cigaretta, valamint dohányzást imitáló elektronikus eszköz használatának kijelölésére vonatkozó feliratok és jelzések tartalmát, formáját, továbbá a dohánytermékek, valamint az elektronikus cigaretta, utántöltő flakon és dohányzást imitáló elektronikus eszköz előállításának, forgalmazásának és ellenőrzésének a jövedéki adóról szóló törvény szabályozási körébe nem tartozó egyéb feltételeit,”
156. § Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 2. § (5) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha]
„b) az adóévben nem folytat a jövedéki adóról szóló törvény hatálya alá tartozó tevékenységet;”
157. § (1) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 7. § (1) bekezdés b) pont bj) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Magánszemélyt az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt – ha nem kíván személyesen eljárni –
képviseleti jogosultságát igazoló)
„bj) a jövedéki adóról szóló törvény szerinti jövedéki üggyel kapcsolatban jövedéki ügyintéző szakképesítéssel rendelkező személy is,”
(képviselheti.)
(2) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 7. § (2) bekezdés c) pont ck) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt
megbízás alapján eljáró)
„ck) a jövedéki adóról szóló törvény szerinti jövedéki üggyel kapcsolatban jövedéki ügyintéző szakképesítéssel rendelkező személy is képviselheti.”
(3) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 22. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami adó- és vámhatóság az (5) és (6) bekezdés szerinti bejelentés alapján az adózó részére közösségi adószámot állapít meg. Az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, ha a jövedéki adóról szóló törvény hatálya alá tartozó termék közösségen belülről történő beszerzése miatt belföldön keletkezik általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége, beszerzését megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adó- és vámhatóságtól.”
(4) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 22. § (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(14) Az (5)–(6) bekezdésekben euróban meghatározott értékhatárok forintra történő átváltására az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései az irányadók. A beszerzések összesített ellenértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az új közlekedési eszköz, illetve a jövedéki adóról szóló törvény hatálya alá tartozó termék adó nélkül számított ellenértékét.”
(5) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 176. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A 22/E. § és a jövedéki adóról szóló törvény kivételével az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában
a) a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 2002. év július hó 31. napján hatályos,
b) a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. év július hó 31. napján érvényes,
c) a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes
besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.”
