Időállapot: közlönyállapot (2016.XI.25.)

2016. évi CXXV. törvény - az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról 2/5. oldal

128/R. § A 99. § (4) bekezdését a kiskereskedelmi eladási árat nem tartalmazó adójegyekre kell alkalmazni.”

75. § A régi Jöt. 129. § (2) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben határozza meg)

f) a zárjegy, valamint a hordós és kannás kiszerelésű borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, a zárjegy megrendelésének, a zárjeggyel való elszámolásnak, a zárjegy felhasználásával, illetve a zárjegykészlet egyéb változásaival kapcsolatos napi adatszolgáltatás tartalmának, az adójegy megrendelésének, alkalmazásának, az adójeggyel való elszámolásnak, az adójegy felhasználásával, illetve az adójegykészlet egyéb változásaival kapcsolatos napi adatszolgáltatás tartalmának, valamint a párlat adójegy beszerzésének részletes szabályait;”

76. § Hatályát veszti a régi Jöt.

1. 7. § 28. pontjában az „az adójeggyel megfizetett általános forgalmi adó bevallását és” szövegrész,

2. 19. § (2) bekezdésében az „– a dohánygyártmányok esetében a 98. § (6) bekezdés szerint a halasztott fizetési kötelezettség biztosítékaként figyelembe veendő jövedéki biztosíték –” szövegrész,

3. 24. § (3) bekezdésében az „– a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel –” szövegrész,

4. 24. § (7)–(8) bekezdése,

5. 98. § (5)–(7), (9), valamint (11) bekezdése,

6. 98. § (10) bekezdésben az „Ezen belül az adóbevallásban ki kell mutatni a bevallási időszakban adójeggyel szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmányok után adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülő adónak és általános forgalmi adónak az összegét.” szövegrész,

7. 99. § (3) bekezdés c) pontja, valamint (5)–(6) és (8) bekezdése,

8. 102. § (2) bekezdésében az „adójegyén szereplő” szövegrész.

12. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása

77. § Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) „Átmeneti rendelkezések” alcíme a következő 310. §-sal egészül ki:

„310. § (1) Az adóalany – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – az alanyi adómentességet 2017. naptári évre abban az esetben választhatja, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege

a) sem a 2016. naptári évben ténylegesen,

b) sem a 2017. naptári évben észszerűen várhatóan, illetve ténylegesen

nem haladja meg a 8 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az adóalany az alanyi adómentességet 2017. naptári évre abban az esetben is választhatja, ha a 191. § (3) bekezdésében rögzített időtartam még nem telt el.”

78. § Az Áfa tv. 188. § (2) bekezdésében a „6 000 000 forintnak” szövegrész helyébe a „8 000 000 forintnak” szöveg lép.

13. A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény módosítása

79. § (1) A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 3. § (2) bekezdés 7. pont c) alpontja a következő szöveggel lép hatályba:

(E törvény alkalmazásában az energiatermékek adóztatására vonatkozóan

ellenőrzött energiatermék:)

c) a 1507 10 10–1518 00 99, a 2710 12 11–2710 12 90 KN-kód szerinti, etil-alkoholt tartozó termék, a 3824 84 00–3824 88 00, 3824 91 00, 3824 99 86–3824 99 96, a 3826 00 10, a 3826 00 90, és a – szintetikus eredetű termék kivételével – 2905 11 00 KN-kód szerinti, üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként kínált, értékesített vagy felhasznált termék,”

(2) A Jöt. 3. § (2) bekezdés 11. pont b) alpontja a következő szöveggel lép hatályba:

(E törvény alkalmazásában az energiatermékek adóztatására vonatkozóan

energiatermék:)

b) a 1507 10 10–1518 00 99, az etil-alkoholt tartalmazó 2710 12 11–2710 12 90 KN-kód szerinti termék, a 3824 84 00–3824 88 00, 3824 91 00, 3824 99 86–3824 99 96, a 3826 00 10, a 3826 00 90, és a – szintetikus eredetű termék kivételével – 2905 11 00 KN-kód szerinti, üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként kínált, értékesített vagy felhasznált termék,”

(3) A Jöt. 3. § (2) bekezdés 11. pont d) alpontja a következő szöveggel lép hatályba:

(E törvény alkalmazásában az energiatermékek adóztatására vonatkozóan

energiatermék:)

d) bármely olyan, az a)–c) pontban foglaltaktól eltérő

da) termék, amelyet üzemanyagként vagy üzemanyagok adalékaként, hígítóanyagaként,

db) szénhidrogén, amelyet tüzelő-, fűtőanyagként

történő felhasználásra állítanak elő vagy ilyenként kínálnak, értékesítenek vagy használnak fel;”

(4) A Jöt. 3. § (3) bekezdés 8. pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(E törvény alkalmazásában a sör, a csendes és habzóbor, az egyéb csendes és habzó erjesztett ital, a köztes alkoholtermék és az alkoholtermék adóztatására vonatkozóan)

„8. csendes bor: – a habzóbor és az egyéb habzó erjesztett ital kivételével – a 2204 10 11–2205 90 90 KN-kód szerinti olyan termék, amelynek

a) tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék, feltéve, hogy a végtermékben található alkohol teljes mértékben erjedésből származik,

b) tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 18 térfogatszázalék, feltéve, hogy mindennemű alkoholtartalom-növelés nélkül állították elő, és a végtermékben található alkohol teljes mértékben erjedésből származik;”

(5) A Jöt. 3. § (3) bekezdés 11. pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(E törvény alkalmazásában a sör, a csendes és habzóbor, az egyéb csendes és habzó erjesztett ital, a köztes alkoholtermék és az alkoholtermék adóztatására vonatkozóan)

„11. egyéb habzó erjesztett ital: – a habzóbor kivételével – a 2204 10 11–2204 21 09, 2204 22 10, 2204 29 10, 2205 10 10–2205 90 90, 2206 00 31–2206 00 39 KN-kód szerinti olyan termék, amely dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, gomba formájú dugóval lezárt palackban van, vagy benne a 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő szén-dioxid által előidézett túlnyomás 3 bar vagy annál nagyobb, és tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13 térfogatszázalék, vagy tényleges alkoholtartalma 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék, feltéve, hogy utóbbi esetben a végtermékben található alkohol teljes mértékben erjedésből származik;”

(6) A Jöt. 3. § (3) bekezdés 13. pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(E törvény alkalmazásában a sör, a csendes és habzóbor, az egyéb csendes és habzó erjesztett ital, a köztes alkoholtermék és az alkoholtermék adóztatására vonatkozóan)

„13. habzóbor: a 2204 10 11–2204 21 09, 2204 22 10, 2204 29 10, 2205 10 10–2205 90 90 KN-kód szerinti olyan termék, amely dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, gomba formájú dugóval lezárt palackban van, vagy benne a 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő szén-dioxid által előidézett túlnyomás 3 bar vagy annál nagyobb, és tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék, feltéve, hogy a végtermékben található alkohol teljes mértékben erjedésből származik;”

80. § A Jöt. 7. § (1) bekezdés k) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(Adófizetési kötelezettség keletkezik)

k) a jövedéki engedélyes kereskedőnél az üzemanyag készletfelvétellel megállapított tényleges készletének és nyilvántartás szerinti készletének – a végrehajtási rendeletben meghatározott mértéket meghaladó – különbözete szerinti többletre.”

81. § A Jöt. 24. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(1) Az adóraktár engedélyese az elektronikus nyilvántartás végrehajtási rendeletben meghatározott adatait – ha az adatokban változás következett be – a változást követő munkanapon, a 21. § (7) bekezdése szerinti összegű biztosíték nyújtása esetén, valamint ha az adóraktár engedélyese a Magyar Honvédség vagy a rendőrség, a tárgyhót követő hónap 5. napjáig, telephelyenkénti bontásban megküldi az állami adó- és vámhatóságnak. Több műszakos üzemelés esetén a tárgynapon megkezdett, de a következő napra átnyúló műszak alatt történt jelentésköteles változásra vonatkozó adatokat a műszak befejezését követő munkanapon kell megküldeni az állami adó- és vámhatóságnak.”

82. § A Jöt. 28. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(2) Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott összeg 50%-át kell nyújtania a jövedéki engedélyes kereskedői tevékenységet legalább 2 éve folytató személynek, ha nem minősül az Art. szerinti kockázatos adózónak.”

83. § A Jöt. 29. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(4) A jövedéki engedélyes kereskedő a beszerzéseiről és a készletében csökkenést eredményező eseményekről, valamint a napi zárókészletéről – telephelyenként és összesítve – folyamatosan elektronikus nyilvántartást vezet, amelyből a tárgyhóra vonatkozóan a végrehajtási rendelet szerinti adattartalmú adatszolgáltatást teljesít az állami adó- és vámhatóság részére a tárgyhót követő hónap 12. napjáig.”

84. § A Jöt. 38. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(3) A nyilvántartásba vett felhasználó csak a (2) bekezdés szerinti mennyiségi kereten belül végezhet beszerzést.”

85. § A Jöt. 67. § (1) bekezdés b) és c) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(Az állami adó- és vámhatóság engedélyével folytatható)

b) – az 5 liter vagy 5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj kivételével – az a) pont aa)–ad) alpontja szerinti termék, valamint az 5 liternél vagy 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj importálása és exportálása, ha a termék nem az azt szállító magánszemély saját felhasználását szolgálja,

c) – az 5 liter vagy 5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj kivételével – az a) pont aa)–ad) alpontja szerinti termék, valamint az 5 liternél vagy 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj másik tagállamból belföldre és belföldről másik tagállamba a 62. § szerinti kereskedelmi céllal történő szállítása.”

86. § A Jöt. 74. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(3) Zárjegyet igényelhet

a) az adóraktár engedélyese,

b) a bejegyzett kereskedő,

c) az eseti bejegyzett kereskedő,

d) az importáló,

e) a másik tagállamban szabadforgalomba bocsátott terméket kereskedelmi céllal belföldre szállító személy.”

87. § A Jöt. 77. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A (3) bekezdés szerinti adó-visszaigénylés esetén a cigaretta, szivar, szivarka kiskereskedelmi eladási áraként a zárjegy-adatszolgáltatás 78. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti tárgynapja és az adó-visszaigénylés állami adó- és vámhatósághoz történő benyújtásának napja közötti időszakban az adott dohánygyártmányra vonatkozóan az állami adó- és vámhatóság által a 145. § (5) bekezdés szerint közzétett legalacsonyabb kiskereskedelmi eladási ár vehető figyelembe.”

88. § A Jöt. 78. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(3) A zárjegyigénylőnek az átvett és tagállamba kiszállított zárjegyet az átvételtől számított három, a harmadik országba kiszállított zárjegyet pedig az átvételtől számított hat hónapon belül fel kell helyeznie a zárjegyköteles jövedéki termékre vagy vissza kell hoznia belföldre. Ha a zárjegy vagy a zárjeggyel ellátott zárjegyköteles jövedéki termék ezen időszakon belül nem kerül vissza belföldre, a zárjegyet zárjegyhiányként kell a nyilvántartásban feltüntetni.”

89. § A Jöt. 84. § (2) bekezdés d) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

[Az (1) bekezdéstől eltérően papíralapon is intézhető]

d) a hivatalból magánszeméllyel szemben indított és lefolytatott jövedéki ügy, kivéve, ha az ügyfél elektronikus ügyintézést kér és egyúttal megadja az elektronikus ügyintézéshez szükséges elektronikus elérhetőségét,”

90. § A Jöt. 100. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(4) A jövedéki ellenőrzés során feltárt olyan, az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségszegés esetén, ahol a központi költségvetésnek okozott vagyoni hátrány összege a 20 ezer forintot, dohánygyártmány esetén a 28 ezer forintot nem haladja meg, a jövedéki ellenőrzést végző gyorsított eljárás keretében a helyszínen jövedéki bírságot szabhat ki és szedhet be. Ebben az esetben a lefoglalt jövedéki terméket el kell kobozni, ha a termék birtokosa a törvénysértés tényét elismeri, továbbá a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást tudomásul veszi és jogorvoslati jogáról lemond. Gyorsított eljárás esetén a (2) és (3) bekezdéstől eltérően a jövedéki bírság összege 20 ezer forint, dohánygyártmány esetén 28 ezer forint. Ha a gyorsított eljárás feltételei nem állnak fenn, az ellenőrzést végző az általános szabályok szerint jár el.”

91. § A Jöt. 101. §-a a következő szöveggel lép hatályba:

„101. § A jövedéki bírság összege kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, kiszabása mellőzhető. A mellőzés abban az esetben alkalmazható, ha a körülményekből megállapítható, hogy a jogsértő személy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A jövedéki bírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen a szabálytalansággal érintett termék, a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegy és hivatalos zár mennyiségét, a központi költségvetésnek okozott vagyoni hátrány nagyságát, keletkezésének körülményeit, a jogsértő személy jogellenes magatartásának súlyát.”

92. § (1) A Jöt. 103. § (6) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(6) Az elkobzott

a) dolog az állami adó- és vámhatóság vezetője jóváhagyásával oktatási, múzeumi vagy kiképzési célra átadható,

b) energiatermék, valamint az abból vett, az állami adó- és vámhatóság által tárolt és megsemmisítésre váró minta

ba) a katasztrófavédelemről szóló törvény szerinti katasztrófa esetén a területileg illetékes védelmi bizottság elnökének, I–III. fokú árvíz- és belvíz-védekezési készültség esetén az érintett terület települési önkormányzata polgármesterének vagy a vízügyi igazgatási szervezet területi szerve vezetőjének kérelem alapján – az állami adó- és vámhatóság vezetője jóváhagyásával, elszámolási kötelezettség mellett – átadható;

bb) közül a ba) alpont szerinti átadásra nem került energiaterméket az állami adó- és vámhatóság – az állami adó- és vámhatóság vezetője jóváhagyásával, elszámolási kötelezettség mellett – üzemanyagként vagy fűtési, tüzelési célra felhasználhatja;

bc) közül az értékesítésre vagy a ba) és bb) alpont szerint átadásra, felhasználásra nem került energiaterméket a katasztrófavédelmi szerv részére oktatás, gyakorlatozás céljára a katasztrófavédelmi szerv kérelme alapján – az állami adó- és vámhatóság vezetője jóváhagyásával, elszámolási kötelezettség mellett – átadható.”

(2) A Jöt. 103. § (7) bekezdés c) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(Az állami adó- és vámhatóság az elkobzásról rendelkező döntést követően, de annak jogerőre emelkedését megelőzően jogosult a lefoglalt)

c) energiatermék előzetes, (6) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti célra történő átadására, valamint a (6) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti felhasználására,”

(ha annak kezelése, tárolása, őrzése – különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költséggel járna.)

93. § A Jöt. 110. § (1) bekezdés f) pontja a következő szöveggel lép hatályba:

(Az adó mértéke)

f) földgázra közúti járművek üzemanyagkénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 28 Ft/nm3, egyébként 0,3038 Ft/kWh,”

94. § A Jöt. 112. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(2) A repülőgép-üzemanyagot az (1) bekezdés a) pontja szerint kiszolgáló adóraktár részének tekintendő

a) a kiszolgálást végző tartályautó,

b) – ha az adóraktár engedélyese a Magyar Honvédség vagy a rendőrség – az adóraktár területén kívül található üzemanyagtöltő pont és az azt ellátó tartályautó.”

95. § A Jöt. 113. §-a a következő (6) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:

„(6) E § szerinti adó-visszaigénylés – a 112. § (1) bekezdés b) pontjától eltérően – a 3. § (2) bekezdés 20. pontja szerinti jelölőanyagot nem tartalmazó gázolaj után érvényesíthető.”

96. § A Jöt. 119. §-a a következő szöveggel lép hatályba:

„119. § Jelölt gázolaj előállítását végző adóraktár engedélyesének a jelölés tevékenységének megkezdését az azt megelőző 3. napig be kell jelenteni az állami adó- és vámhatóságnak.”

97. § A Jöt. 136. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:

„(4) A kisüzemi bortermelői feltételeknek megfelelő egyszerűsített adóraktári engedélyes az állami adó- és vámhatóságnak a végrehajtási rendelet szerinti adattartalommal megtett nyilatkozata alapján mentesül az adóraktári követelmények teljesítése alól. A nyilatkozat megtételekor az állami adó- és vámhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján a nyilatkozattevő jogi és gazdasági függetlenségét, a 3. § (3) bekezdés 16. pont a) alpontja szerinti feltétel teljesülését, valamint azt vizsgálja, hogy a 3. § (3) bekezdés 16. pont c) alpontja szerint a borászati üzemben tárolható terméken túl a nyilatkozattevő tárol-e más jövedéki terméket az egyszerűsített adóraktárban. Ha a nyilatkozattevő a tárgy borpiaci évre vonatkozóan még nem teljesített a (2) bekezdés szerinti adatszolgáltatást, a nyilatkozatban meg kell adni a tárgy borpiaci évben a nyilatkozattétel időpontjáig az egyszerűsített adóraktárban előállított csendes bor mennyiségét. Ha a nyilatkozattevő a nyilatkozat megtételekor tevékenységét nem végzi három átlagolható borpiaci éve, akkor a megkezdett borpiaci évek előállított mennyiségének átlagát kell figyelembe venni a 3. § (3) bekezdés 16. pont a) alpontja szerinti feltétel teljesülésének vizsgálatakor. A kisüzemi bortermelői szabályok alkalmazására vonatkozó nyilatkozat alapján az állami adó- és vámhatóság – a kisüzemi bortermelői jogszabályi feltételek teljesülése esetén – az egyszerűsített adóraktári engedélyt visszavonja. A kisüzemi bortermelőként végzett tevékenység az adóraktári engedély visszavonásakor kezdhető meg, a tevékenységről vezetett gazdálkodói nyilvántartás változatlan tartalommal, készletfelvétel végzése nélkül vezethető tovább.”

98. § A Jöt. 149. § (2)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a 149. § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(2) A 157. § (6) bekezdése 2017. január 1-jén lép hatályba.

(3) Az 1–19. §, a 20. § (1)–(4) bekezdése, a 21–79. §, a 81–147. §, a 152–156. §, 157. § (1)–(5) bekezdése, 158–172. §, valamint a 174. § (1)–(2) bekezdése 2017. április 1-jén lép hatályba.

(4) A 174. § (3) bekezdése 2017. április 2-án lép hatályba.

(5) A 173. § 2017. július 1-jén lép hatályba.

(6) A 174. § (4) bekezdése 2017. július 2-án lép hatályba.

(7) A 20. § (5) bekezdése és a 80. § 2018. január 1-jén lép hatályba.”

99. § A Jöt. 150–151. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„150. § (1) E törvényt – a (12) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a 2017. április 1-jét követően keletkezett adómegállapítási és adóbevallási kötelezettségekre kell alkalmazni.

(2) Az a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: régi Jöt.) szerinti adóraktári engedéllyel, bejegyzett kereskedői engedéllyel, bejegyzett feladói engedéllyel, felhasználói engedéllyel vagy jövedéki engedéllyel rendelkező személy, aki tevékenységét 2017. március 31-ét követően folytatni kívánja, 2017. február 28-áig nyújt be nyilatkozatot arról, hogy tevékenységét változatlan formában vagy módosítva vagy az engedélyek összevonásával kívánja tovább folytatni, valamint adóraktári engedélyes, bejegyzett kereskedői engedélyes adatszolgáltatását az állami adó- és vámhatóság által biztosított információs rendszeren vagy közvetlen elektronikus adatkapcsolaton keresztül kívánja teljesíteni az elektronikus engedély kiadását követően, továbbá nyilatkozik az e törvénynek megfelelő jövedéki biztosíték számításáról és nyújtásának módjáról, tervezett időpontjáról, valamint arról, hogy az új engedély kiadását követően a szabadforgalomba bocsátásról azonnali vagy napi adatszolgáltatást kíván teljesíteni 2017. április 1-től. Az állami adó- és vámhatóság 2017. március 15-éig az e törvénynek megfelelő tartalmú engedélyokirat tervezetét elkészíti és megküldi az engedélyesnek, aki 2017. március 23-áig észrevételt, javaslatot tehet az okirattervezet módosítására, ennek hiányában az állami adó- és vámhatóság az okirattervezet tartalmát az engedélyes által elfogadottnak tekinti. Az állami adó- és vámhatóság a gazdálkodó által megtett nyilatkozatok alapján, az engedélyes által elfogadott okirattervezetnek megfelelő tartalmú elektronikus engedélyt ad ki az engedélyes részére 2017. március 29-éig 2017. április 1-i érvényesség kezdettel, a korábbi engedély 2017. március 31-jével hatályát veszti. Az engedélyes a 2017. március 31-én hatályos jövedéki biztosítéki szabályoknak megfelelően nyújtott jövedéki biztosítékkal az e törvénynek megfelelően nyújtott jövedéki biztosíték állami adó- és vámhatóság általi jóváhagyásáig, de legfeljebb 2017. július 1-jéig végezheti tevékenységét.

(3) A régi Jöt. szerinti egyszerűsített adóraktár-engedélyes 2017. március 10-éig nyilatkozik arról, hogy 2017. március 31-ét követően tevékenységét kisüzemi bortermelőként vagy egyszerűsített adóraktár engedélyeseként kívánja-e folytatni. Az állami adó- és vámhatóság a tevékenységre vonatkozóan rendelkezésére álló adatok, illetve a megtett nyilatkozat alapján az egyszerűsített adóraktári engedéllyel 2017. március 31-ét követően tovább működő engedélyes részére 2017. március 15-éig az e törvény rendelkezéseinek megfelelő tartalmú engedélyokirat tervezetét elkészíti és megküldi, aki 2017. március 23-áig észrevételt, javaslatot tehet az okirattervezet módosítására, ennek hiányában az állami adó- és vámhatóság az okirattervezet tartalmát az engedélyes által elfogadottnak tekinti. Az állami adó- és vámhatóság a gazdálkodó által megtett nyilatkozatok alapján, az engedélyes által elfogadott okirattervezetnek megfelelő tartalmú elektronikus engedélyt ad ki az engedélyes részére 2017. március 29-éig 2017. április 1-jei hatálybalépéssel, a korábbi engedély 2017. március 31-ével hatályát veszti. A tevékenységüket kisüzemi bortermelőként tovább folytató egyszerűsített adóraktári engedélyesek esetében az engedély hatályvesztésére figyelemmel a régi Jöt. 49. § (3) bekezdés b) pontja szerinti készletfelvételt nem kell elvégezni.

(4) A régi Jöt. szerinti adóraktár-engedélyes, bejegyzett kereskedő, bejegyzett feladó, felhasználói engedélyes, jövedéki engedélyes a régi Jöt. alapján vezetni rendelt nyilvántartásokat 2017. március 31-ével lezárja és a jogcímkódok átvezetésével a záró készletet az e törvény szerint vezetni rendelt nyilvántartásba nyitó készletként átvezeti.

(5) A régi Jöt. szerinti adómentes felhasználói engedéllyel rendelkező személy – ideértve azon adómentes felhasználót is, akinek tárgyidőszaka 2017. március 31-ével vagy 2017. április 1. és 2017. május 31. között jár le, de 2017. március 31-éig a régi Jöt. rendelkezései alapján új tárgyidőszak engedélyezése iránti kérelmet nyújtott be – 2017. március 31-éig írásban nyilatkozik arról, hogy tevékenységét adóraktári engedéllyel kívánja-e folytatni. Ha tevékenységét nyilatkozata szerint adóraktári engedéllyel kívánja folytatni és 2017. április 15-éig benyújtja az adóraktári engedély iránti kérelmet az állami adó- és vámhatósághoz, kérelme elbírálásáig, de legfeljebb 2017. május 31-ig folytathatja a régi Jöt.-ben meghatározott feltételekkel tevékenységét. A régi Jöt. szerinti adómentes felhasználó a régi Jöt. alapján vezetni rendelt nyilvántartásokat a régi Jöt. szerinti adómentes felhasználói engedély hatályvesztésének napjával lezárja és a jogcímkódok átvezetésével a záró készletet a 23. § szerint vezetni rendelt nyilvántartásba nyitó készletként átvezeti azzal, hogy a 24. § szerinti adatszolgáltatási kötelezettségnek az elektronikus engedély hatálybalépésének napjától köteles eleget tenni, valamint az e törvény szerinti engedély érvényességének kezdetét megelőző elszámolási időszaka tekintetében elszámolási kötelezettségét a régi Jöt. szerint teljesíti.

(6) Az olyan, régi Jöt. szerint engedéllyel rendelkező személy esetében, amikor e törvény szerint a tevékenység végzéséhez nyilvántartásba vétel szükséges, az engedély elektronikus nyilvántartásba vétellé alakítása érdekében az állami adó- és vámhatóság 2017. március 15-éig megküldi az elektronikus nyilvántartásba felvenni tervezett adatokat a régi Jöt. szerinti engedélyesnek, aki 2017. március 23-áig észrevételt, javaslatot tehet az elektronikus nyilvántartásba felvenni tervezett adatokkal kapcsolatban, ennek hiányában az állami adó- és vámhatóság a megküldött adattartalmat a régi Jöt. szerinti engedélyes által elfogadottnak tekinti és a régi Jöt. szerinti engedélyt elektronikus nyilvántartásba vétellé alakítja át. Ha a régi Jöt. szerinti engedélyes a régi Jöt. alapján nyilvántartás vezetésére kötelezett, a régi Jöt. szerinti nyilvántartást a régi Jöt. szerinti engedély hatályvesztésének napjával lezárja és a jogcímkódok átvezetésével a záró készletet az e törvény szerint vezetni rendelt nyilvántartásba nyitó készletként átvezeti.

(7) A régi Jöt. szerint motorfejlesztést megvalósító személy által tett bejelentés e törvény szerint tett bejelentésnek minősül, ha a motorfejlesztés időtartama 2017. március 31-éig nem telt le, ilyen esetben a motorfejlesztést megvalósító személy a tevékenységről a régi Jöt. szerint vezetett nyilvántartását a motorfejlesztés időtartamának végéig tovább vezetheti.

(8) A régi Jöt. szerinti adóraktár-engedélyes, bejegyzett kereskedő és importáló 2017. június 1-jéig bocsáthat szabadforgalomba adójeggyel ellátott dohánygyártmányt. Az adójegyek átvételére, az adójegyek alkalmazására, az adójegyekről teljesítendő elszámolásra, a fizetési kötelezettség teljesítésére és annak csökkentésére, az adó-visszaigénylésre, az adójegy eltávolítására, felülragasztására, az adójegyekről teljesítendő napi adatszolgáltatásra, valamint az adójeggyel ellátott dohánygyártmányok értékesítésére a 2017. március 31-én hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni és az adójeggyel ellátott dohánygyártmányokat nem kell szerepeltetni az adóraktár e törvény szerint vezetendő nyilvántartásában.

(9) A 24. § szerinti adatszolgáltatásnak az adatszolgáltatásra kötelezett által 2017. június 30-áig, valamint – abban az esetben, ha az adóraktár engedélyese által nyújtott jövedéki biztosíték mértéke eléri a 2017. március 31-ei szintet – 2017. szeptember 30-áig okozott hibája miatt az állami adó- és vámhatóság csak akkor alkalmazhat hátrányos jogkövetkezményt, ha bizonyítható, hogy az adatküldésre kötelezett célja a központi költségvetés bevételének csökkentése vagy a jövedéki biztosítéki szabályok kikerülése volt a hibás adatszolgáltatás által.

(10) E § alkalmazásakor a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény sommás eljárásra és függő hatályú döntésre vonatkozó szabályait nem lehet alkalmazni.

(11) A 2017. március 31-ig lejáró jövedéki biztosíték esetén a felajánlott új jövedéki biztosíték nyújtásakor az engedélyes nyújthat a régi Jöt. szerinti biztosítékmaximumot meghaladó jövedéki biztosítékot is.

(12) A 111. § (5) bekezdése szerinti ügyletek esetében e törvény rendelkezéseit az olyan, 2017. március 31-ét követően kezdődő elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakokra kell először alkalmazni, amelyek tekintetében a fizetés esedékessége, valamint a számla vagy a nyugta kibocsátásának időpontja 2017. március 31-ét követő időpont. Minden olyan elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak esetében, ahol az időszak 2017. április 1-je előtt kezdődött, az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény 2017. március 31. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni az adókötelezettség, adófizetési kötelezettség, adóvisszaigénylési jog megállapítására és bevallására.

(13) A régi Jöt. szerinti adófizetésre kötelezett adóalany 2017. március hónapban keletkezett adófizetési kötelezettségének és adólevonási jogának megállapítására és bevallására, valamint az ehhez kapcsolódó termékmérleg havi zárás, a külön nyilvántartás havi zárás, a szállítási nyilvántartás havi zárás benyújtására, továbbá a 2017. március hónapra vonatkozó adatszolgáltatásra, illetve az adómentes felhasználó 2017. év első negyedéve tekintetében elkészítendő elszámolására és adóbevallási, adófizetési kötelezettségére a 2017. március 31-én hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni.

(14) Dohánygyártmány zárjegy megrendelés 2017. március 1-jétől, a (2) bekezdés szerinti nyilatkozat adását követően nyújtható be.

(15) A dohánygyártmányokra 2017. április 1-jét megelőzően átvett zárjegyek bejelentésköteles készletváltozásáról 2017. március 31-ig teljesítendő bejelentést a régi Jöt. 2017. március 31-én hatályban lévő rendelkezései alapján az állami adó- és vámhatóság által rendszeresített elektronikus nyomtatvány alkoholtermék-zárjegyek készletváltozásának bejelentésére szolgáló lapján kell teljesíteni.

(16) A (2) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmaznia a régi Jöt. szerint nyilvántartásba vett személynek is, kivéve – a (7) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – a motorfejlesztést végző nyilvántartásba vett személyt. A (2) bekezdés alkalmazásában engedély alatt nyilvántartásba vételt, engedélyes alatt nyilvántartásba vettet kell érteni és az e törvény szerinti nyilvántartásba vétel megtörténtéig, amelyet legkésőbb 2017. június 30-ig végez el az állami adó- és vámhatóság, a régi Jöt. szerinti nyilvántartásba vétel alapján folytatható a tevékenység.

(17) Ha a régi Jöt. szerinti bejegyzett kereskedői engedéllyel rendelkező személy tevékenységét e törvény szerinti adóraktári engedéllyel kívánja folytatni 2017. március 31-ét követően, 2017. március 1-jétől jogosult e törvény szerinti adóraktári engedély iránti kérelmet benyújtani. A kérelmet az állami adó- és vámhatóság e törvény alapján bírálja el.

(18) Ha a régi Jöt. szerinti jövedéki engedélyes kereskedői engedéllyel rendelkező személy engedélyében szereplő telephelyre ugyanazon személy részére a (17) bekezdés szerint kiadott adóraktári engedély lép hatályba 2017. március 31-ét követően, az adóraktári engedély hatályba lépésének időpontjában az adóraktári engedély hatálybalépését megelőzően a jövedéki engedély alapján beszerzett és adójeggyel vagy zárjeggyel ellátott, az adóraktári engedélyben szereplő telephelyen tárolt jövedéki termékkészletet az adóraktár engedélyese az adóraktári engedély birtokában, a szabad forgalomba bocsátott termékek forgalmazására vonatkozó szabályok szerint tárolhatja és forgalmazhatja legkésőbb 2017. szeptember 30-ig.

(19) Az egyszerűsített adóraktár engedélyese a 136. § (3) bekezdés, a kisüzemi bortermelő a 137. § (3) bekezdés szerinti 2017. augusztus 15-én esedékes adóbevallását a 2016. december 1.–2017. július 31. időszak tekintetében nyújtja be.

(20) A (2)–(3), (5) és (16) bekezdés szerinti nyilatkozatot, a (2)–(3) bekezdés szerinti észrevételt és a (14) bekezdés szerinti megrendelést az állami adó- és vámhatóság által rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani.

151. § A 2017. április 1-jét megelőző időszakban előállított magánfőzött párlatra az előállításkor hatályos szabályokat kell alkalmazni.”

100. § A Jöt. 149. § (1) bekezdésében a „(6)” szövegrész helyébe a „(7)” szöveg lép.

101. § Hatályát veszti a Jöt. 148. § (4) bekezdése.

14. A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosítása

102. § Hatályát veszti a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény 22. §-a.

III. FEJEZET

A HELYI ADÓZÁST ÉS A GÉPJÁRMŰVEK ADÓZÁSÁT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

15. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

103. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A (2) bekezdés szerinti mentesség abban az adóévben illeti meg az adóalanyt, amelyet megelőző adóévben folytatott tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után sem bel-, sem külföldön adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az építmény- és telekadóban a (2) bekezdés szerinti mentesség azon épület, épületrész, telek után jár, amelyet az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként – a vasúti pályahálózatot üzemeltető közszolgáltató szervezet esetén tulajdonosként, vagyoni értékű jog jogosítottjaként – bejegyzett adóalany kizárólag a létesítő okiratában meghatározott alaptevékenysége, főtevékenysége kifejtésére használ. A feltételek meglétéről az adóalany – az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig – írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak. A nyilatkozat adóbevallásnak minősül.”

104. § A Htv. 39. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) A (6) bekezdésben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a kapcsolt vállalkozási viszony 2016. október 1-jét követően, szétválással jött létre.”

105. § A Htv. 40/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„40/B. § (1) Az éves beszámolóját az IFRS-ek szerint készítő vállalkozó e törvény szabályait a nettó árbevétel, az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség, a közvetített szolgáltatások értéke és az alvállalkozói teljesítések értéke megállapítása során a 40/C–40/I. §-okban, az iparűzési adókötelezettség teljesítése során a 40/J–40/M. §-okban foglalt eltéréssel alkalmazza, függetlenül attól, hogy a nettó árbevétel, az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség, a közvetített szolgáltatások értéke, az alvállalkozói teljesítések értéke folytatódó vagy megszűnt tevékenységből származik.

(2) Ha a vállalkozó az IFRS 11 Közös megállapodások című standard hatálya alá eső közös megállapodás alapján végzett tevékenységének elszámolása eltér a számvitelről szóló törvény szerinti elszámolástól, akkor az e tevékenységre vonatkozó nettó árbevételt, eladott áruk beszerzési értékét, anyagköltséget, közvetített szolgáltatások értékét, alvállalkozói teljesítések értékét úgy határozza meg, mintha ennek a tevékenységnek a teljesítményét a számvitelről szóló törvény szerint számolta volna el.”

106. § (1) A Htv. 40/C. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdés szerinti bevételt növelni kell:]

b) a számvitelről szóló törvény szerinti – nem számlázott – utólag adott (fizetendő) szerződés szerinti engedmény összegével,”

[feltéve, ha azt a vállalkozó az (1) bekezdés szerinti bevételként nem vette figyelembe.]

(2) A Htv. 40/C. § (2) bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdés szerinti bevételt növelni kell:]

h) a nem a szokásos tevékenység keretében keletkezett áruértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó bevétellel,”

[feltéve, ha azt a vállalkozó az (1) bekezdés szerinti bevételként nem vette figyelembe.]

(3) A Htv. 40/C. § (2) bekezdés k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a 40/C. § (2) bekezdése a következő l)–m) ponttal egészül ki:

[Az (1) bekezdés szerinti bevételt növelni kell:]

k) az ásványi ércek kitermeléséből származó bevétellel,

l) az IFRS 4. Biztosítási szerződések című standard szerinti biztosítóként a biztosítási szerződésből kapott bevétellel,

m) azzal az (1) bekezdés vagy az a), e) és g)–l) pont szerinti ügyletről kiállított bizonylaton (számlán) feltüntetett – általános forgalmi adó nélküli – összeggel (vevőtől várt ellenszolgáltatással), amelyet a vállalkozó az adóévben vagy azt követően az IFRS-ek szerint bevételként (árbevételként) vagy az a)–l) pontok szerinti bevételnövelő tételként nem számolhat el,”

[feltéve, ha azt a vállalkozó az (1) bekezdés szerinti bevételként nem vette figyelembe.]

107. § (1) A Htv. 40/D. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdés szerinti bevételt növelni kell:]

a) a kamatbevétel csökkentéseként az üzleti évben elszámolt fizetett, fizetendő díjak, jutalékok összegével,”

(2) A Htv. 40/D. § (2) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdés szerinti bevételt növelni kell:]

f) a nem a szokásos tevékenység keretében keletkezett áruértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó bevétellel.”

(3) A Htv. 40/D. § (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[Az (1) bekezdés szerinti bevételt csökkenteni kell:]

c) a saját követelés értékesítéséből keletkezett, az üzleti évben elszámolt nyereség összegével.”

108. § (1) A Htv. 40/F. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti könyv szerinti értéket növelni kell:

a) az IAS 2 Készletek című standard 11. bekezdése alapján a kereskedelmi áru beszerzési költségének meghatározása során figyelembe vett, a számvitelről szóló törvény szerinti – nem számlázott – utólag kapott (járó) engedmény szerződés szerinti összegével,

b) a 40/C. § (2) bekezdés a) pontjában említett csere esetén a cserébe kapott készlet csereszerződés szerinti értékével,

c) az IAS 17 Lízingek című standard alapján pénzügyi lízingnek minősülő szerződés alapján a lízingbe adónál kereskedelmi áruként nyilvántartásba nem vett eszköz IAS 2 Készletek című standard alapján megállapított, a pénzügyi lízingbe adáskor meglévő könyv szerinti értékével,

d) ha a 40/C. § (2) bekezdés e) pontja alkalmazásának van helye, akkor az értékesített termék (ingó, ingatlan) számvitelről szóló törvény szerint megállapítandó bekerülési értékével,

e) az olyan értékesített áru, telek vagy más ingatlan értékesítéskori könyv szerinti értékével, amely csak azért nem minősül az (1) bekezdés szerinti kereskedelmi árunak, mert nem a szokásos tevékenység keretében értékesítik,

f) a kereskedelmi áru beszerzésével összefüggő fedezeti ügylet esetén azzal az összeggel, amellyel az IFRS-ek szerint az áru beszerzési értékét csökkenteni kell.”

(2) A Htv. 40/F. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdés szerinti könyv szerinti értéket az adóévben csökkenteni kell:

a) az adóévet megelőző adóév(ek)ben a (2) bekezdés d) pontja szerint a könyv szerinti érték növeléseként már figyelembe vett összeggel, ha az IFRS-ek alkalmazásából az következik, hogy az az adóévben az (1)–(2) bekezdés szerint a könyv szerinti érték összegét növeli,

b) a kereskedelmi áru beszerzésével összefüggő fedezeti ügylet esetén azzal az összeggel, amellyel az IFRS-ek szerint az áru beszerzési értékét növelni kell.”

109. § (1) A Htv. 40/G. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti anyagköltség összegét növelni kell:

a) az anyag könyv szerinti értékének megállapítása során az IAS 2 Készletek című standard 11. bekezdése alapján figyelembe vett, a számvitelről szóló törvény szerinti utólag kapott (járó) – nem számlázott – szerződés szerinti engedménynek minősülő kereskedelmi engedmények, rabattok és hasonló tételek összegével,

b) az anyagbeszerzéssel összefüggő fedezeti ügylet esetén azzal az összeggel, amellyel az IFRS-ek szerint az anyag beszerzési értékét csökkenteni kell.”

(2) A Htv. 40/G. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdés szerinti anyagköltség összegét csökkenteni kell:

a) annak az anyagnak a ráfordításként elszámolt könyv szerinti értékével, amelyet az IAS 2 Készletek című standard 35. bekezdésében említettek szerint saját előállítású ingatlanok, gépek, berendezések alkotórészeként használtak fel és amelynek könyv szerinti értékét a saját előállítású ingatlanok, gépek, berendezések bekerülési értékében figyelembe vették,

b) az anyagbeszerzéssel összefüggő fedezeti ügylet esetén azzal az összeggel, amellyel az IFRS-ek szerint az anyag bekerülési értékét (a kezdeti megjelenítéskor) növelni kell.”

110. § A Htv. 40/J. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vállalkozó első olyan adóéve, amelyről éves beszámolóját az IFRS-ek szerint készíti (a továbbiakban: áttérés adóéve) adóalapját

a) növelni kell az áttérés adóévét megelőzően folytatott ügyletből származó

aa) azon, az áttérés adóévében vagy azt követő bármely adóévben a 40/C–40/E. § szerinti nettó árbevételnek nem minősülő összeggel, amelyet a vállalkozó az iparűzési adó alapjának számításakor az áttérés adóévét megelőző bármely adóévben nettó árbevételként még nem vett figyelembe, és ha a vállalkozó az IFRS-ekre nem tért volna át az áttérés évében vagy az azt követő bármely adóévben nettó árbevételnek minősülne,

ab) azon költség, ráfordítás összegével, amellyel a vállalkozó a helyi iparűzési adó alapjának számítása során a nettó árbevételt az áttérés adóévét megelőző bármely adóévben és az áttérés adóévében vagy azt követő bármely adóévben is csökkenti;

b) csökkenteni kell az áttérés adóévét megelőzően folytatott ügyletből származó

ba) azon bevétel összegével, amelyet a vállalkozó a helyi iparűzési adó alapjának számítása során az áttérés adóévét megelőző bármely adóévben és az áttérés adóévében vagy azt követő bármely adóévben nettó árbevételként figyelembe vesz,

bb) azon az IFRS-ek alkalmazásában nettó árbevételt csökkentő költségnek, ráfordításnak nem minősülő összeggel, amellyel a vállalkozó a helyi iparűzési adó alapjának számítása során az áttérés adóévét megelőző bármely adóévben nettó árbevételét nem csökkentette, és azt, ha a az IFRS-ek alkalmazására nem tért volna át az áttérés évében, vagy azt követő bármely adóévben nettó árbevételt csökkentő ráfordításként számolhatna el.

(2) Ha a vállalkozó az áttérés adóévét követően olyan, az áttérés adóévét megelőző időszakra vonatkozó számviteli hibát állapít meg, amelynek elszámolása az IFRS-ek szerint eltér a számvitelről szóló törvény szerinti elszámolástól, akkor – az áttérési különbözet módosítása nélkül – az (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával megállapítja, hogy az eredeti helyes elszámolás mennyivel befolyásolta volna az áttérési különbözet összegét (számviteli önellenőrzési különbözet). A vállalkozó a számviteli önellenőrzési különbözet összegével módosítja a hiba megállapításának időpontját magában foglaló adóévben az iparűzési adó alapját.”

111. § A Htv. 40/K. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„40/K. § (1) Azon átmeneti adóév esetén, amelyben az iparűzési adóalap [39. §] a 40/B–40/I. § és a 40/J. § (1) bekezdésének alkalmazásával kisebb, mint az áttérés adóévét megelőző adóév 12 hónapra számított adóalapjának összege, az iparűzési adó alapja – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – az utóbbi.

(2) Az adóhatóság a vállalkozó – az átmeneti adóévről szóló bevallás benyújtásával egyidejűleg előterjesztett – kérelme alapján az (1) bekezdés szerinti átmeneti adóév adóalapjaként fogadja el a 40/B–40/I. § és a 40/J. § (1) bekezdés figyelmen kívül hagyásával számított összeget, ha az kisebb, mint az (1) bekezdés szerinti adóalap.

(3) Ha az áttérés adóévében a (2) bekezdést alkalmazzák, akkor az áttérési különbözetet – a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel – abban az adóévben kell figyelembe venni, amelyben a vállalkozó fizetendő adóját első ízben állapítja meg 40/B–40/I. § szerint számított adóalapösszeg alapján.

(4) Az áttérési különbözetet legkésőbb a végelszámolás, a felszámolás kezdő napját megelőző nappal lezáruló adóévben, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18/C. § (18) bekezdése szerinti jogutód nélküli megszűnéskor pedig az utolsó adóévben figyelembe kell venni. Nem kell e rendelkezést alkalmaznia az európai részvénytársaságnak és az európai szövetkezetnek a székhelye belföldről külföldre történő áthelyezésekor azon tevékenységére, amelyet külföldi vállalkozóként folytat. Nem kell továbbá e rendelkezést alkalmaznia a külföldi vállalkozónak, ha a tevékenységét az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet folytatja.”

112. § A Htv. 40/L. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha az áttérés adóévében a 40/B–40/I. §-ok és a 40/J. § (1) bekezdés alkalmazásával számított iparűzési adó összege kisebb, mint az áttérés adóévét megelőző adóév iparűzési adójának összege, akkor az áttérés adóévét követő adóévben kezdődő adóelőleg-fizetési időszak adóelőlegének összege az utóbbi. Az adóelőleget két egyenlő részletben kell megállapítani, bevallani és megfizetni.”

113. § A Htv. 41. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adóalanyok az adóévi iparűzési adókötelezettségüket úgy is teljesíthetik, hogy az adószámmal rendelkező adóalany a közös őstermelői tevékenységvégzésből származó teljes iparűzési adóalap alapulvételével állapítja meg, vallja be és fizeti meg az adót. Az adómegállapítás ezen módjának választásáról a közös őstermelői igazolványban feltüntetett valamennyi adóalany az adószámmal rendelkező adóalany adóévi adóbevallásában nyilatkozik. A családi gazdálkodó a családi gazdaság tekintetében az adóévi iparűzési adókötelezettséget a közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adóalanyokra irányadó szabályozás szerint is teljesítheti.”

114. § (1) A Htv. 42. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Ha az adó alapja a korrigált forgalmi érték, akkor az adómentesség összegét a teljes hasznos alapterület vagy terület 1 m2-ére jutó forgalmi érték és az adó alól mentes hasznos alapterület vagy terület szorzataként kell kiszámítani.”

(2) A Htv. 42. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) A lakás korrigált forgalmi értékének megállapítása során a lakáshoz tartozó kiegészítő helyiség, melléképület, melléképületrész alapterületére jutó korrigált forgalmi értéket figyelmen kívül kell hagyni.”

115. § A Htv. a következő 51/C. §-sal egészül ki:

„51/C. § (1) A 39. § (10) bekezdésének az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvénnyel (a továbbiakban: Mód. törvény) megállapított rendelkezését a 2016. szeptember 30-át követően kezdődő adóév helyi iparűzési adójának megállapítása során is alkalmazni lehet.

(2) A 39/C. § (5) bekezdésének a Mód. törvénnyel hatályon kívül helyezett rendelkezését a 2016. évben kezdődő adóév helyi iparűzési adójának megállapítása során nem kell alkalmazni.

(3) A 41. § (8) bekezdésének a Mód. törvénnyel megállapított rendelkezését a 2016. évben kezdődő adóévi helyi iparűzési adókötelezettség teljesítése során is alkalmazni lehet.

(4) Az 52. § 22. pont b) alpontjának az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvénnyel megállapított rendelkezését a 2015. és 2016. évben kezdődő adóévek helyi iparűzési adójának megállapítása során is alkalmazni lehet.”

116. § (1) A Htv. 52. § 22. pont b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(22. nettó árbevétel:)

b) a hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozásoknál: a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek csökkentve a fizetett kamatokkal és kamatjellegű ráfordításokkal és a pénzügyi lízingbe adott eszköz beszerzési értékével, azzal, hogy e beszerzési értékre tekintettel az adóalap nem csökkenthető, továbbá, ha a vásárolt követelés értékesítésekor az eladási ár összegét egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeként számolják el, akkor a vásárolt követelés könyv szerinti értékének egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaként elszámolt összegével, és növelve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeivel, a befektetési szolgáltatások bevételeivel és a nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételével. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű,”

(2) A Htv. 52. §-a a következő 68–69. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában:)

„68. átmeneti adóév: az IFRS-t alkalmazó vállalkozó esetén az áttérés adóéve, valamint az azt követő adóév;

69. áttérési különbözet: a 40/J. § (1) bekezdés szerinti adóalap-növelő és -csökkentő tételek együttes összege (előjellel ellátva).”

117. § A Htv.

1. 40/C. § (2) bekezdés f) pontjában az „a)–d) pontban említett” szövegrészek helyébe a „szerinti” szöveg,

2. 40/D. § (1) bekezdésében a „szerint” szövegrész helyébe a „szerinti” szöveg,

3. 44. § (2) bekezdésében a „2017. október 1-jétől” szövegrész helyébe a „2021. január 1-jétől” szöveg,

4. 52. § 7. pontjában a „szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni” szövegrész helyébe a „szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni, kivéve, ha a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet az ingatlanügyi hatóság jogerősen elutasította vagy azt visszavonták vagy a bíróság megállapította a szerződés érvénytelenségét” szöveg,

5. 52. § 49. pontjában a „vagyoni értékű jog jogosítottjának tekinteni” szövegrész helyébe a „vagyoni értékű jog jogosítottjának tekinteni, kivéve, ha a vagyoni értékű jog bejegyzése iránti kérelmet az ingatlanügyi hatóság jogerősen elutasította vagy azt visszavonták vagy a bíróság megállapította a szerződés érvénytelenségét” szöveg

lép.

118. § Hatályát veszti a Htv.

1. 39/C. § (5) bekezdése,

2. 40/C. § (1) bekezdés záró szövegrészében a „, függetlenül attól, hogy a bevétel (árbevétel) folytatódó vagy megszűnt tevékenységből származik” szövegrész,

3. 40/C. § (3) bekezdés a) pontjában a „társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 4. § 20. pontja szerinti” szövegrész,

4. 40/C. § (3) bekezdés d) pontja,

5. 42. § (1) és (3) bekezdése,

6. 50. §-a,

7. 51/A. §-a.

16. A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása

119. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 17/D. § e) és f) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(Mentes az adó alól az a személygépkocsi,)

e) amelyet a betegségmegelőző vagy gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, nonprofit gazdasági társaság kizárólag – a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény szerinti – súlyosan fogyatékos magánszemély(ek), vagy a magasabb összegű családi pótlékra jogosító látási, hallási, értelmi, mozgásszervi fogyatékos vagy autista magánszemély(ek) rendszeres szállítására üzemeltet, ha működési szabályzatából, gazdálkodásából – az összes körülmény figyelembevételével – egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett cél érdekében történik,

f) amelyet kizárólag az egészségügyi alapellátásról szóló 2015. évi CXXIII. törvény 5. § (1) bekezdése vagy 16. §-a szerinti tevékenység ellátása érdekében, valamint az egészségügyi államigazgatási szerv törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek,”

120. § Hatályát veszti a Gjt. 21. §-a.

IV. FEJEZET

REKLÁMADÓ

17. A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosítása

121. § A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 3. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adó alanya – illetőségétől függetlenül –)

e) az interneten közzétett reklám esetén a reklám közzétevője (a reklámfelülettel rendelkezni jogosult személy vagy szervezet).”

122. § Az Rtv. 7/A. § (4) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az állami adóhatóság törli az adóalanyt az (1) bekezdés szerinti, honlapján közzétett nyilvántartásból]

g) ha az adóalany adótartozása nettó módon számítva – a naptári hónap 1. napján – a 100 000 forintot meghaladja.”

123. § Hatályát veszti az Rtv.

1. 6. §-a és az azt megelőző „Kapcsolt vállalkozás adó- és adóelőlegfizetési kötelezettségének megállapítása” alcím,

2. 11. § (4) bekezdése.

V. FEJEZET

ILLETÉKEK

18. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

124. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 17. § (1) bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Mentes az ajándékozási illeték alól:)

h) termőföld megszerzése ajándékozással az egyéni vállalkozónak, őstermelőnek, családi gazdálkodónak minősülő földműves gazdaságátadási támogatása feltételeként, továbbá a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti földhasználat megszerzése;”

125. § (1) Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a 23/A. § a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1) Ha az ingatlan tulajdonjogát megszerző vállalkozó legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozatban vállalja, hogy az ingatlant a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozásának nem minősülő személy részére továbbértékesíti, az illeték mértéke az ingatlan – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének

a) 3%-a,

b) 2%-a, ha a vállalkozó vállalja azt is, hogy az ingatlan továbbértékesítését megvalósító szerződés – a vevő vagy a lízingbevevő tulajdonszerzésével – teljesedésbe megy.

(1a) E § alkalmazásában

a) vállalkozó: az ingatlanok tulajdonjogának értékesítését (a továbbiakban: ingatlanforgalmazást) végző olyan gazdálkodó szervezet, amelynek előző adóévi nettó árbevétele legalább 50%-ban e tevékenységből származott, továbbá az engedély alapján pénzügyi lízinget folytató vállalkozó;

b) továbbértékesítés: az ingatlan – illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított – két éven belüli eladása vagy a futamidő végén tulajdonjog-átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adása.”

(2) Az Itv. 23/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az engedély alapján működő ingatlanalap ingatlanszerzése után az illeték mértéke az ingatlan – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének 2%-a.”

(3) Az Itv. 23/A. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Amennyiben

a) a továbbértékesítés megtörténtét

aa) az ingatlan eladása esetén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjog-változás nem igazolja,

ab) az ingatlan pénzügyi lízingbe adása esetén a pénzügyi lízingbeadás tényének ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetése és a futamidő végén tulajdonjog-átszállást eredményező pénzügyi lízingszerződés nem igazolja, vagy

b) a továbbértékesítésről szóló szerződés a vagyonszerző (1) bekezdés b) pontja szerinti vállalása ellenére nem ment teljesedésbe, vagy a felek a már teljesedésbe ment, továbbértékesítésről szóló szerződést utóbb felbontják,

a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdése alapján egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét az állami adóhatóság a vagyonszerző terhére pótlólag előírja. Igazoltnak kell tekinteni a továbbértékesítést abban az esetben is, ha az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását a tulajdoni lapon feltüntetett széljegy tanúsítja, feltéve, ha az ingatlan-nyilvántartási eljárás a tulajdonjog-változás bejegyzésével, illetve a pénzügyi lízingbeadás tényének feltüntetésével zárul.”

126. § Az Itv. 26. § (1a) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)

e) a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti földhasználat megszerzése.”

127. § Az Itv. 62. § (1) bekezdése a következő v) ponttal egészül ki:

(A feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg:)

v) a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény szerinti hitelező által a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény alapján indított bírósági eljárásban.”

128. § Az Itv. 78. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kiszabás alapján fizetendő illetékről – ideértve a mulasztási bírságot is – fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. A fizetési meghagyás tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat. Ha a vagyonszerzés az 5. § (1) bekezdés a)–b), h)–l), n)–q) és s)–t) pontja, a 16. § (1) bekezdése, a 17. § (1) bekezdése vagy a 26. § (1) bekezdése alapján – ide nem értve a 16. § (1) bekezdés g) pontja, a 17. § (1) bekezdés b) pontja, a 26. § (1) bekezdés a), f), i), l), p), q), r) és y) pontjai szerinti illetékmentes vagyonszerzéseket – mentes az illeték alól, az állami adóhatóság fizetési meghagyás kibocsátása helyett döntését az ügyiratra jegyzi fel. Az állami adóhatóság ügyiratra feljegyzett döntése kizárólag az illetékmentesség alkalmazásának tényét tartalmazza.”

129. § Az Itv. 86. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az illeték pótlólagos megállapításához való jog a 23/A. § (1a) bekezdés b) pontja szerinti továbbértékesítés

a) meghiúsulása esetén a továbbértékesítésre nyitva álló határnap

b) teljesülése és a 23/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti vállalás esetén

ba) a továbbértékesítésről szóló szerződés felbontásakor vagy megszüntetésekor a szerződés felbontása vagy megszüntetése, illetve

bb) a pénzügyi lízingszerződésen alapuló tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelem elutasításáról szóló döntés jogerőre emelkedése

naptári évének utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el.”

130. § Az Itv. a következő 99/O. §-sal egészül ki:

„99/O. § A 17. § (1) bekezdés h) pontjának és a 26. § (1a) bekezdés e) pontjának az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvénnyel megállapított rendelkezését a hatálybalépése napján az állami adóhatóság által jogerősen még el nem bírált illetékügyekben is alkalmazni kell.”

131. § Az Itv.

1. 23/A. § (4) bekezdésében a „vállalkozó” szövegrészek helyébe a „gazdálkodó szervezet” szöveg,

2. 23/A. § (7) bekezdésében az „adott el, illetőleg nem adott a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe” szövegrész helyébe az „értékesített tovább” szöveg,

3. 23/A. § (8) bekezdésében az „eladja, illetve a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adja” szövegrész helyébe a „továbbértékesíti” szöveg,

4. 102. § (4) bekezdésében az „a vállalkozótól a 23/A. § (1), (2) és (4) bekezdésében meghatározott ingatlanforgalmazó” szövegrész helyébe az „az (5) bekezdés szerinti vállalkozótól a 23/A. § (1a) bekezdése szerinti vállalkozó, a 23/A. § (2) bekezdése szerinti ingatlanalap és a 23/A. § (4) bekezdése szerinti gazdálkodó szervezet” szöveg

lép.

132. § Hatályát veszti az Itv.

1. 12. § (6) bekezdése,

2. 17. § (3) bekezdésében és a 26. § (4) bekezdésében a „legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig” szövegrész,

3. 23/A. § (5) bekezdésében az „, illetőleg a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adásának” szövegrész,

4. 26. § (21) bekezdése,

5. 103. § – az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény és egyes adótörvények módosításáról szóló 2015. évi CLXXXVII. törvény 49. §-ával beiktatott – (5) bekezdése.

19. A pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény módosítása

133. § (1) A pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Pti.) 2. § 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„21. fizetőeszköz útján történő eladás: külföldi fizetőeszköz, vagy törvényes fizetőeszköz eladása a pénzváltási tevékenység végzésére jogosult hitelintézet, a pénzváltás közvetítésére jogosult kiemelt közvetítő útján,”

(2) A Pti. 2. §-a a következő 22. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„22. pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány: a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságáról szóló kormányrendeletben meghatározott pénzügyi szolgáltatásból eredő követelés, vagy az éves beszámolóját, a könyvviteli zárlatát a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (10) bekezdés 2. pontjában meghatározott IFRS-ek szerint összeállító adózónál – külön e célra szolgáló nyilvántartás alapján – az ennek megfeleltethető összeg.”

134. § A Pti. 6. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Külföldi pénznemre szóló fizetési megbízás, kölcsöntörlesztés, jutalék és díjbevétel felszámítás és pénzváltási tevékenység esetén az (1) bekezdés szerinti összeget a teljesítési napon érvényes, az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.”

135. § A Pti. 8. §-a a következő (3)–(10) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az a pénzforgalmi szolgáltató, amelynél a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány az adóévet megelőző második adóévre vonatkozó beszámoló mérlegfordulónapja és az adóévre vonatkozó beszámoló mérlegfordulónapja között legalább 20 százalékkal növekedett, az adóévre fizetendő tranzakciós illeték összegét a (4)–(7) bekezdésben meghatározottak szerint csökkentheti. Ha a pénzforgalmi szolgáltató 2014. december 31-ét követően jogelőd nélkül jött létre, a (4)–(7) bekezdésben meghatározott csökkentést legkorábban az első adóévét követő harmadik adóévtől kezdődően érvényesítheti, ha a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állománya az adóévet megelőző második adóévére vonatkozó beszámoló mérlegfordulónapja és az érvényesítés adóévére vonatkozó beszámoló mérlegfordulónapja között legalább 20 százalékkal növekedett.

(4) A (3) bekezdés alapján igénybe vehető csökkentés összege (továbbiakban: kedvezmény) a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány növekedésének 0,6 százaléka.

(5) A (4) bekezdés alapján számított kedvezmény összege nem haladhatja meg az adóévre fizetendő tranzakciós illeték összegének 80 százalékát és 300 millió forintot.

(6) A (3)–(5) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a pénzforgalmi szolgáltató az adóév első pénzügyi tranzakciós illetékről szóló bevallásában a (3)–(5) bekezdésben foglaltak alkalmazását bejelentse az adóhatóságnak. A bejelentés elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtásának, vagy a bevallás hibája esetén a bejelentés önellenőrzés keretében történő javításának (a bejelentés pótlásának) nincs helye.

(7) A pénzforgalmi szolgáltató a (3)–(5) bekezdésben foglalt kedvezményt a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány várható növekedése alapján az adóév első napjától kezdődően a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló bevallásaiban, adóvisszatartás formájában érvényesítheti.

(8) A pénzforgalmi szolgáltató a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány növekedésének mértékét, és a (3) bekezdésben foglalt növekedési feltétel teljesülését az adóévet követő május 31-ig állapítja meg. Amennyiben a (7) bekezdésben foglaltak szerint számított és igénybe vett kedvezmény összege meghaladja a ténylegesen igénybe vehető kedvezmény összegét, úgy a pénzforgalmi szolgáltató a jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény 50 százalékkal növelt összegét az adóévet követő május hónap pénzügyi tranzakciós illetékről szóló bevallásában bevallja és megfizeti.

(9) Ha a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány adóévet megelőző adóévi átlagos összegét a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány adóévet megelőző adóévre vonatkozó beszámoló mérlegfordulónapjára megállapított összege kiugróan meghaladja, vagy a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány adóévet megelőző adóévre vonatkozó beszámoló mérlegfordulónapjára megállapított összegét a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány adóévre vonatkozó beszámoló mérlegfordulónapjára megállapított összege kiugróan meghaladja, a (3)–(5) bekezdés szerinti kedvezmény érvényesítése érdekében a pénzforgalmi szolgáltató köteles bizonyítani, hogy a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány növelése során az adóévben, és az adóévet megelőző adóévben (különös tekintettel annak utolsó negyedévére és utolsó hónapjára) magatartása nem volt ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlásnak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott alapelvével. A (3)–(5) bekezdés szerinti kedvezmény érvényesítése érdekében a pénzforgalmi szolgáltató köteles bizonyítani, hogy a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány növelése során az adóévben és az adóévet megelőző adóévben magatartása és a kapcsolt vállalkozása vagy kapcsolt vállalkozásai magatartása nem volt ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlásnak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott alapelvével, ha az adóévben vagy az adóévet megelőző adóévben (különös tekintettel annak utolsó negyedévére és utolsó hónapjára) kapcsolt vállalkozásával vagy kapcsolt vállalkozásaival szemben jelentős – a (3) bekezdésben foglalt kedvezményre jogosító állománynövekmény 10 százalékát meghaladó – összegű pénzügyi szolgáltatásból eredő követelése keletkezett.

(10) A (3)–(5) bekezdés szerinti kedvezmény érvényesítése érdekében a pénzügyi szolgáltatásból eredő ügyfélkövetelés állomány növekedésének megállapításakor szükséges első (korábbi) beszámolóban szereplő, a kedvezmény kiszámításának alapjául szolgáló adatok helyességét az állami adóhatóság a beszámoló mérlegfordulónapját követő nyolc éven belül jogosult ellenőrizni.”

136. § A Pti. 8. § (1) és (2) bekezdésében a „pénzforgalmi szolgáltató, a pénzváltási tevékenység végzésére jogosult hitelintézet” szövegrész helyébe a „pénzforgalmi szolgáltató, a pénzforgalmi szolgáltatónak nem minősülő, hitelt és pénzkölcsönt nyújtó pénzügyi intézmény, a pénzváltási tevékenység végzésére jogosult hitelintézet” szöveg lép.

VI. FEJEZET

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

20. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása

137. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § a) pontja a következő 9. alponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában:

Foglalkoztató:)

„9. a rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítésben vagy rendvédelmi egészségkárosodási járadékban részesülő személy esetében a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv, valamint a honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítésben vagy honvédelmi egészségkárosodási járadékban részesülő személy esetében az ellátást megállapító honvédségi szervezet vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat,”

(2) A Tbj. 4. § a) pont 10. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában:

Foglalkoztató:)

„10. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti fejlesztési jogviszony keretében fejlesztési foglalkoztatási díjat folyósító fejlesztő foglalkoztatást nyújtó szolgáltató, intézmény.”

138. § A Tbj. 11/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„11/B. § (1) A 11. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés olyan harmadik államból kiküldött személy esetében is alkalmazható, aki a harmadik államban fennálló biztosítását igazolja, függetlenül attól, hogy a kiküldött személy állampolgársága szerinti állammal Magyarországnak hatályos szociális biztonsági egyezménye áll fenn.

(2) A 11. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés olyan harmadik államból kiküldött személy esetében is alkalmazható, aki a harmadik államban fennálló biztosítását igazolja és nem tartozik a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá.”

139. § A Tbj. 16. § (1) bekezdése a következő s) ponttal egészül ki:

(Egészségügyi szolgáltatásra jogosult – az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. § szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl – az, aki)

s) rendvédelmi egészségkárosodási járadékban vagy honvédelmi egészségkárosodási járadékban részesül,”

140. § A Tbj. 21. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nem képezi a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapját:)

c) a jövedelmet pótló kártérítés, keresetpótló járadék (a rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés, a rendvédelmi egészségkárosodási járadék, a honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés, honvédelmi egészségkárosodási járadék),”

141. § A Tbj. 29/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az eva adózó egyéni vállalkozó a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében egyoldalú nyilatkozattal vállalhatja, hogy a 19. § (2)–(3) bekezdés szerinti járulékokat az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapjánál magasabb járulékalap után fizeti meg. Az egyéni vállalkozó a magasabb járulékalap adóévre szóló választásáról a tárgyév első járulékbevallásában nyilatkozik az állami adóhatóságnak. A nyilatkozat az Art. szerinti végrehajtható okiratnak minősül.”

142. § (1) A Tbj. 30/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A mezőgazdasági őstermelő a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében az adóévre vonatkozóan nyilatkozattal vállalhatja, hogy a 19. § (3) bekezdésében meghatározott természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot az (1)–(2) bekezdésben meghatározott járulékalapnál magasabb összeg után fizeti meg. A mezőgazdasági őstermelő a magasabb járulékalap választásáról a negyedévre vonatkozó járulékbevallásában nyilatkozik az állami adóhatóságnak. A tárgyév első negyedévére vonatkozó járulékbevallásban megtett nyilatkozat az adóévre, az ezt követő időszakra vonatkozó járulékbevallásban megtett nyilatkozat az adóév bevallással le nem fedett, az adóévből még hátralévő időszakra szól. A nyilatkozat az Art. szerinti végrehajtható okiratnak minősül.”

(2) A Tbj. 30/A. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A (3) bekezdéstől eltérően az év közben biztosítottá váló mezőgazdasági őstermelő az adóévben első ízben benyújtott járulékbevallásban nyilatkozik magasabb járulékalap választásáról. Nyilatkozata a biztosítási kötelezettség első napjától az adóévre szól és az Art. szerint végrehajtható okiratnak minősül.”

143. § A Tbj. 31. § (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem, eva adózó egyéni vállalkozó esetében az Eva tv.-ben meghatározott adóalap 4 százaléka, átalányadózó egyéni vállalkozó esetében az átalányban megállapított jövedelem, ha)

b) az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó a nemzeti köznevelésről szóló törvény, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerinti közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben, az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat.”

144. § A Tbj. a következő 65/H. §-sal egészül ki:

„65/H. § Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvénnyel megállapított 31. § (4) bekezdés b) pontja az Art. szerinti elévülési időn belül visszamenőlegesen alkalmazható.”

145. § A Tbj.

1. 5. § (2) bekezdésében a „helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője)” szövegrész helyébe „a helyi önkormányzati választásokon választott képviselő és tisztségviselők (ideértve: a polgármestert, a főpolgármestert, a megyei önkormányzat közgyűlésének elnökét, az alpolgármestert, a főpolgármester-helyettest, a megyei önkormányzat közgyűlésének alelnökét, a jegyzőt, az aljegyzőt)” szöveg,

2. 16. § (1) bekezdés a) pontjában a „baleseti járadékban” szövegrész helyébe a „baleseti táppénzben, baleseti járadékban” szöveg,

3. 16. § (3) bekezdésében az „o), u) és v) pontja esetében” szövegrész helyébe az „o), s), u) és v) pontja esetében” szöveg,

4. 26. § (1) bekezdésében a „rehabilitációs ellátásban” szövegrész helyébe a „rehabilitációs ellátásban, rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítésben, rendvédelmi egészségkárosodási járadékban, honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítésben, honvédelmi egészségkárosodási járadékban,” szöveg,

5. 26. § (1) bekezdésében a „munka-rehabilitációs” szövegrészek helyébe a „fejlesztési foglalkoztatási” szöveg,

6. 39. § (1) bekezdésében a „t)–v) pontjában” szövegrész helyébe az „s)–v) pontjában” szöveg,

7. 39. § (2) bekezdésében a „t)–w) pontja” szövegrész helyébe az „s)–w) pontja” szöveg,

8. 44/A. § (6) bekezdésében a „k) és s) pontjában” szövegrész helyébe a „k) pontjában” szöveg

lép.

146. § Hatályát veszti a Tbj. 46. § (2) bekezdésben az „A Munka Törvénykönyve” szövegrész.

21. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása

147. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho tv.) 10. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az egészségügyi hozzájárulás bevallására, megfizetésére, nyilvántartására, ellenőrzésére, a kötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmény megállapítására, a tartozás beszedésére, behajtására, illetőleg az ezekkel összefüggő hatósági ügyben – az e törvényben meghatározott eltérésekkel – az Szja tv. és az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.”

148. § Az Eho tv. 11. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg, illetőleg az adó megfizetésével egyidejűleg állapítja meg és fizeti meg. A tárgyévre vonatkozóan az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásban vagy az állami adóhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett egészségügyi hozzájárulással elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, illetőleg a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni. Az adóelőleg megfizetésére nem kötelezett magánszemély a százalékos egészségügyi hozzájárulást a személyi jövedelemadó bevallásában vagy az állami adóhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg. Az előzőektől eltérően az egyéni vállalkozó a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást havonta állapítja meg, fizeti meg és az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint vallja be, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be és a tárgyévet követő év január 12-éig fizeti meg. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói osztalékalap után fizetendő egészségügyi hozzájárulást a tárgyévre vonatkozó bevallásában vallja be és a bevallás benyújtására előírt határidő lejártáig fizeti meg.”

149. § Az Eho tv. 4. § (1) és (3) bekezdésében a „15 százaléka” szövegrész helyébe a „14 százaléka” szöveg lép.

150. § Hatályát veszti az Eho tv.

1. 3. § (6) bekezdése,

2. 3/A. §,

3. 4. § (4) bekezdése.

22. Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény módosítása

151. § (1) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.) 455. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(A kifizetőt terhelő adó alapja:)

d) a rendvédelmi egészségkárosodási járadék, a honvédelmi egészségkárosodási járadék;”

(2) Az Eat. 455. § (4) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

(A kifizetőt terhelő adónak nem alapja:)

j) az a jövedelem, amelynek kifizetése (juttatása) olyan időszakra tekintettel történik, amely időszakban a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 11. §-a, 11/A. §-a, 11/B. §-a vagy 13. §-a alapján nem áll fenn biztosítási jogviszony, függetlenül a kifizetés (juttatás) időpontjától.”

152. § Az Eat. 458. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

„(5a) Amennyiben az (5) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap egészében nem állnak fenn, akkor egy-egy naptári napra az adófizetési kötelezettség kiszámításánál egyéni vállalkozó esetében a 456. § (1) bekezdése szerinti adóalap harmincad részét, társas vállalkozó esetében a 455. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adóalap harmincad részét kell figyelembe venni.”

153. § Az Eat. 462/C. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) E § alkalmazásában tartósan álláskereső az, akit az állami foglalkoztatási szerv a kedvezményezett foglalkoztatást megelőző 275 napon belül legalább 183 napig a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény szerint álláskeresőként nyilvántartott. E szabály alkalmazása szempontjából az álláskeresőként való nyilvántartás időtartamába a közfoglalkoztatásban történő részvétel időtartamát be kell számítani.”

154. § Az Eat. a következő 464/E. §-sal egészül ki:

„464/E. § A 462/D. §-ban meghatározott kedvezmény esetében a kedvezményre jogosító feltételeknek a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének időpontjában kell fennállniuk. Amennyiben a 462/D. § (3) bekezdés szerinti kedvezmény igénybevételére való jogosultság már a 462/D. § (2) bekezdés szerinti kedvezmény érvényesítése során keletkezik, a 462/D. § (3) bekezdés szerinti kedvezmény teljes egészében érvényesíthető.”

155. § (1) Az Eat. 466. § 7. pontja a következő p) ponttal egészül ki:

(E fejezet alkalmazásában

munkaviszony:)

p) a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv által a rendvédelmi egészségkárosodási járadék folyósításának időtartama, valamint a honvédségi szervezet vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat által megállapított honvédelmi egészségkárosodási járadék folyósításának időtartama.”

(2) Az Eat. 466. §-a a következő 11. ponttal egészül ki:

(E fejezet alkalmazásában:)

„11. a tanulói, hallgatói jogviszony szünetelésének időtartama alatt azt az időtartamot kell érteni, amíg a tanulói, hallgatói jogviszony szünetel, valamint a szünetelést közvetlenül követő 3 hónapot.”

156. § Az Eat. a következő 467/I. §-sal egészül ki:

„467/I. § Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvénnyel megállapított 455. § (4) bekezdés j) pontja 2015. július 1-jétől alkalmazható.”

157. § Az Eat.

1. 455. § (2) bekezdés h) pontjában az „a)–f) pont hatálya alá” szövegrész helyébe az „a)–g) pont hatálya alá” szöveg,

2. 455. § (4) bekezdés h) pontjában a „11. §-a és 13. §-a szerint” szövegrész helyébe a „11. §-a, 11/B. §-a, és 13. §-a szerint” szöveg,

3. 462. § (2) bekezdésében a „közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban” szövegrész helyébe a „közszolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban” szöveg

lép.

VII. FEJEZET

ELJÁRÁSRENDET ÉRINTŐ TÖRVÉNYEK

23. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosítása

158. § A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szftv.) 4. §-a a következő (7a) bekezdéssel egészül ki:

„(7a) Az adóhatóság a szervezetet abban az esetben is törli a nyilvántartásból, ha a szervezet a (6) bekezdés szerinti kiutaláshoz szükséges adatokra vonatkozó bejelentési kötelezettségének hiánypótlásra történő felszólítás ellenére sem tesz eleget.”

159. § Az Szftv. 5. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) E törvény alkalmazásában adóbevallásnak minősül az állami adóhatóság által összeállított adóbevallási tervezet elfogadásával, javításával, kiegészítésével elkészített bevallás is.”

160. § Az Szftv. 6/A. § (6) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az állami adóhatóság a kérelem benyújtását követő 30 napon belül, de legkorábban október 15-től elektronikus úton tájékoztatja az 1. § (6) bekezdése szerinti adatokról azokat a 4. § (1) bekezdése szerinti kedvezményezetteket, akik elektronikus úton benyújtott nyilatkozatuk alapján igényt tartanak ezen adatszolgáltatásra. A tájékoztatás a magánszemély adott rendelkező évi érvényes nyilatkozata alapján történik. A kedvezményezett az ily módon rendelkezésre álló adatokat kizárólag a közhasznú tevékenységével kapcsolatban a magánszeméllyel történő kapcsolatfelvételre, tájékoztatás nyújtására használhatja fel, és az adatokat kizárólag az adatszolgáltatást követő 5 évig kezelheti.”

161. § Az Szftv.

1. 5. § (3) bekezdés c) pontjában az „adott –,” szövegrész helyébe az „adott –, vagy” szöveg,

2. 5. § (3) bekezdés e) pontjában az „az a)–d) ponttól” szövegrész helyébe az „az a)–c) ponttól” szöveg,

3. 5. § (4) bekezdésében „az a)–d) és” szövegrész helyébe az „az a)–c) és” szöveg,

4. 5/A. § (3) bekezdésében a „november 30-áig értesíti” szövegrész helyébe a „november 30-áig elektronikus úton, ügyfélkapu hiányában postai úton értesíti” szöveg,

5. 5/A. § (5) bekezdésében a „rendelkezés teljesítéséről” szövegrész helyébe a „rendelkezés címzettjéről, és a részére történő kiutalás teljesítéséről” szöveg,

6. 6/A. § (3) bekezdésében az „átutalás megtörtént” szövegrész helyébe az „átutalás, vagy a köztartozásra levonás megtörtént” szöveg,

7. 6/C. § (1) bekezdésében a „kötelezettség). A” szövegrész helyébe a „kötelezettség). A kedvezményezett a köztartozásra átvezetett összeget is feltünteti a beszámolóban. A” szöveg,

8. 7. § (10) bekezdésében a „költségként a” szövegrész helyébe a „költségként különösen a” szöveg,

9. 7. § (10) bekezdés a) pontjának ab) alpontjában a „ráfordításai, valamint” szövegrész helyébe a „ráfordításai,” szöveg

lép.

162. § Hatályát veszti az Szftv.

1. 5. § (3) bekezdés a) és c) pontjában az „, adónyilatkozat” szövegrész,

2. 5. § (3) bekezdés b) pontjában a „, vagy bevallási nyilatkozat” szövegrész,

3. 5. § (3) bekezdés d) pontja,

4. 5/A. § (5) bekezdésében a „A központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül történő tájékoztatás tényéről az adózó elektronikus levélben is értesítést kap.” szövegrész,

5. 5/C. § (1) bekezdésében az „, egyszerűsített bevallást” szövegrész,

6. 5/C. § (2) bekezdésében az „, egyszerűsített bevallástól” szövegrész,

7. 6. § (2) bekezdésében „, az egyszerűsített bevallás, az adónyilatkozat” szövegrészek.

8. 7. § (10) bekezdés a) pont ac) alpontja.

24. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása

163. § Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) Az állami adó- és vámhatóság telefonos ügyféltájékoztató és ügyintéző rendszert működtet, amelynek keretében az adózó vagy képviselője számára az állami adó- és vámhatóság vezetője által meghatározott ügyek intézését biztosítja. A rendszerbe történő bejelentkezéshez az adózónak vagy képviselőjének ügyfélazonosító számmal kell rendelkeznie, az ügyintézés azonosítást követően folytatható.”

164. § Az Art. 6/A. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:

(Az állami adó- és vámhatóság megbízható adózónak minősíti azt a cégjegyzékbe bejegyzett adózót vagy áfa-regisztrált adóalanyt, amely az alábbi, együttes feltételeknek megfelel:)

k) a tárgyévre vonatkozó adóteljesítménye pozitív.”

165. § (1) Az Art. 6/D. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A megbízható adózó részére az állami adó- és vámhatóság az általa nyilvántartott adótartozásra – kivéve a 133. § (3) bekezdésében meghatározott tartozásokat – az adózó elektronikus úton benyújtott kérelmére évente egy alkalommal legfeljebb 12 havi pótlékmentes fizetési könnyítést engedélyez a 133. § (1)–(2) bekezdésében foglalt feltételek vizsgálata nélkül (a továbbiakban: automatikus fizetési könnyítés). Az eljárás illetékmentes. Az automatikus fizetési könnyítésről az állami adó- és vámhatóság a kérelem beérkezésétől számított 15 napon belül határozatot hoz, amelyet elektronikus úton kézbesít. Az automatikus fizetési könnyítés kizárólag akkor engedélyezhető, ha a kérelmező nettó módon számított adótartozása az elbírálás időpontjában nem haladja meg a 1,5 millió forintot. Amennyiben a megbízható adózó az automatikus fizetési könnyítés feltételeinek nem felel meg, úgy kérelmét az állami adó- és vámhatóság az általános szabályok szerint bírálja el.”

(2) Az Art. 6/D. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Ha az adózó az esedékes részlet befizetését nem teljesíti, az automatikus fizetési könnyítés érvényét veszti, és a tartozás egy összegben esedékessé válik. Ez esetben az állami adó- és vámhatóság a fennmaradó tartozásra az eredeti esedékességtől késedelmi pótlékot számít fel.”

166. § Az Art. 6/E. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:

(Az állami adó- és vámhatóság kockázatos adózónak minősíti azt a felszámolás, végelszámolás alatt nem álló, cégjegyzékbe bejegyzett adózót vagy áfaregisztrált adóalanyt, amely esetében az alábbi feltételek legalább valamelyike fennáll:)

h) székhelye székhelyszolgáltatóhoz van bejegyezve és az adóigazgatási eljárás akadályozása miatt jogerősen mulasztási bírságot szabtak ki terhére a tárgyévben vagy az azt megelőző három évben.”

167. § Az Art. „Az adózó minősítése” alcíme a következő 6/M. §-sal egészül ki:

„6/M. § Ha a 6/C. § (2)–(4) bekezdése és a 6/I. § alapján egyidejűleg kellene alkalmazni megbízható és kockázatos minősítésre vonatkozó szabályt is, a bírságot e rendelkezések figyelmen kívül hagyásával kell kiszabni.”

168. § Az Art. 7. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Nem járhat el meghatalmazottként az adóhatóság előtti eljárásban az eltiltás hatálya alatt az a magánszemély, akit a cégbíróság vagy a bíróság jogerősen eltiltott a vezető tisztségviselői tisztség gyakorlásától.”

169. § Az Art. 16. §-a a következő (11a) bekezdéssel egészül ki:

„(11a) Az iskolaszövetkezet köteles az állami adó- és vámhatósághoz bejelenteni a jogviszony megszűnését követő 8 napon belül az iskolaszövetkezeti tag jogviszonya megszűnésének napját. Jogutódlás esetén a (4) bekezdés c) pontjában foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.”

170. § (1) Az Art. 17. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az adózó,

a) ha adókötelezettsége, adóköteles tevékenysége az egyéni vállalkozóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói tevékenység, az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatósághoz intézett bejelentés (megfelelően kitöltött bejelentési űrlap) benyújtásával kéri az adószám megállapítását, amellyel az adózó teljesíti az állami adó- és vámhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettségét;

b) ha üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat, a cégbírósághoz intézett bejegyzés iránti kérelem (kitöltött nyomtatvány) és mellékletei benyújtásával kéri az adószám megállapítását, amellyel az adózó teljesíti az állami adó-és vámhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettségét;

c) ha bíróság által nyilvántartandó jogi személy, vagy ilyen szervezet önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységének minősül, adószámának megállapítását a bírósághoz benyújtott kérelem és mellékletei benyújtásával kéri, amellyel teljesíti az állami adó- és vámhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettségét;

d) ha adókötelezettsége, adóköteles bevételszerző tevékenysége nem tartozik az a)–c) pont hatálya alá, a tevékenység megkezdését megelőzően az állami adó- és vámhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon, írásban teljesíti bejelentkezési kötelezettségét. Ha az adózó bejelentkezési kötelezettségét – jogszabálysértő módon – a tevékenység megkezdését követően teljesíti, a bejelentkezés során a tevékenység kezdő időpontját is köteles az állami adó- és vámhatósághoz írásban bejelenteni.

(2) A cégbíróság, a körzetközponti jegyző, valamint bíróság által nyilvántartandó jogi személy esetében a bíróság az erre a célra szolgáló számítógépes rendszer útján közli az állami adó- és vámhatósággal azokat a 16. § (3) bekezdésében meghatározott adatokat, amelyek a cégbejegyzés, bíróság által nyilvántartandó jogi személy nyilvántartásba vétele során, valamint a vállalkozói igazolvány kiállítása iránt kitöltött nyomtatványon rendelkezésre állnak, ideértve a 16. § (3) bekezdés j) és k) pontjában meghatározott nyilatkozat, valamint az adózó főtevékenységéről szóló nyilatkozat adatait is. Az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapításához szükséges, az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó neve (elnevezése), címe (székhelye), cégjegyzék vagy egyéni vállalkozói nyilvántartási száma, valamint bíróság által nyilvántartandó jogi személy esetében azok bírósági nyilvántartási száma, illetve a 22. § (1) bekezdés szerinti nyilatkozat alapján számítógépes rendszer útján közli a cégbírósággal, bíróság által nyilvántartandó jogi személy esetében a bírósággal, valamint a körzetközponti jegyzővel az adózó adóazonosító számát, illetve az ok megjelölésével értesíti a megkereső szervet az adószám megállapításának akadályáról. Az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapításának megtagadásáról szóló jogerős határozat egy példányának megküldésével értesíti a cégbíróságot, bíróság által nyilvántartandó jogi személy esetében a bíróságot, valamint a körzetközponti jegyzőt.”

(2) Az Art. 17. § (3) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:

[Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a bejelentkezéssel egyidejűleg, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adó- és vámhatósághoz írásban bejelenti:]

i) székhelyszolgáltatás igénybevétele esetén a székhelyszolgáltató elnevezését, székhelyét, adószámát, e jogviszony keletkezésének és – határozott idejű jogviszony esetén – megszűnésének időpontját.”

(3) Az Art. 17. § (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(15) Az állami adó- és vámhatóság az e célra fenntartott számítógépes rendszeren keresztül értesíti a bíróság által nyilvántartandó jogi személy esetében – annak adatai közlésével – az adószám megállapításáról a nyilvántartásba vételt elrendelő bíróságot.”

171. § (1) Az Art. 22/D. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„22/D. § (1) Az élelmiszer-értékesítést kezelőszemélyzet nélkül végző automata berendezést (a továbbiakban: automataberendezés) üzemeltető adózó köteles a külön jogszabályban meghatározott adattartalommal az állami adó- és vámhatósághoz elektronikus úton bejelenteni:

a) az értékesítés megkezdését, legkésőbb az értékesítés megkezdését megelőző napon,

b) az üzemeltetés szüneteltetésének megkezdését és befejezését legkésőbb a szüneteltetés megkezdésének, illetve befejezésének napján,

c) az értékesítés megszüntetését, legkésőbb az azt megelőző napon,

d) az értékesítésnek az adózó érdekkörén kívül eső okból bekövetkezett megszűnését, legkésőbb az értékesítés megszűnésének napján,

e) haladéktalanul, a külön jogszabályban meghatározott adattartalomban bekövetkezett bármely változást.”

(2) Az Art. 22/D. §-a a következő (4)–(6) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az automataberendezéseket automata felügyeleti egységgel (a továbbiakban: AFE) kell ellátni, amely önállóan elkülöníthető zárt, elektronikus adattárolást és adatkommunikációt végez. Az AFE-ben tárolt adatokról az adózó rendszeresen adatszolgáltatást teljesít az állami adó- és vámhatóság részére, amely adatokat az állami adó- és vámhatóság kizárólag az e törvény szerinti adózók ellenőrzéséhez, ellenőrzésre történő kiválasztásához, törvényben meghatározott feladatai ellátásához használhatja fel az adó megállapításához való jog elévülési idején belül.

(5) Az automataberendezések működését az állami adó- és vámhatóság hírközlő eszköz és rendszer útján felügyeli.

(6) A (4)–(5) bekezdésben foglaltak végrehajtása érdekében az automataberendezés üzemeltetőjének szerződést kell kötnie egy felügyeleti szolgáltatóval. A felügyeleti szolgáltató az adatok rögzítésének és a NAV felé történő szolgáltatásának technikai lebonyolítását végzi az AFE automataberendezésbe történő beszerelésével, és az automataberendezés működése során történő folyamatos működtetésével. A felügyeleti szolgáltatás minimális tartalma hatósági ár-köteles.”

172. § (1) Az Art. 22/E. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A (3) bekezdéstől eltérően kockázati biztosítékot köteles fizetni az új kötelezett – az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben meghatározott Közösségen belüli termékbeszerzés, illetve az első belföldi általános forgalmi adóköteles, nem közvetlenül végfelhasználó részére történő termékértékesítés esetén – az első bejelentés alkalmával és az első bejelentéstől számított 180. napig teljesített bejelentések esetén vagy az első tíz bejelentés alkalmával is, ha az első bejelentéstől számított 180 napon belül legalább 10 bejelentést nem tett.”

(2) Az Art. 22/E. §-a a következő (11)–(12) bekezdéssel egészül ki:

„(11) E § alkalmazásában új kötelezett: az az adózó, aki vagy amely a tárgyévben és az azt megelőző két évben e § szerinti bejelentést nem tett, és

a) ebben az időszakban általános forgalmi adó bevallást nem nyújtott be – ideértve az alanyi adómentességet választó adóalanyt is, valamint ha az adózó adóbevallás helyett a 31. § (6) bekezdése szerinti nyilatkozatot nyújtott vagy nyújthatott volna be –, vagy

b) ebben az időszakban adószám felfüggesztés hatálya alatt állt.

(12) A (11) bekezdés alkalmazása során a jogelőd az (1)–(2) és (4) bekezdés alapján tett bejelentéseit is figyelembe kell venni.”

173. § (1) Az Art. 24/C. §-a a következő (6b) bekezdéssel egészül ki:

„(6b) Az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot hivatalból visszavonja és az adószámot megállapítja akkor is, ha az adószám megállapítását a (2) bekezdés a) pont aa), ab) vagy ac) alpontja alapján tagadta meg, és az a tag vagy részvényes, akire tekintettel az állami adó- és vámhatóság az adózó adószámát megtagadta, igazolja, hogy az akadályhordozó adózóban vezető tisztségviselőnek, cégvezetőnek, képviseletre jogosult tagnak nem minősült, továbbá azt, hogy

a) az adózóban közvetlenül vagy közvetett módon 25 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal nem rendelkezett, vagy

b) az adózóban közvetlenül vagy közvetett módon 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal nem rendelkezett és minden tőle elvárhatót megtett az akadály fennállásának megszüntetésére.”

(2) Az Art. 24/C. § (13) bekezdése a helyébe a következő rendelkezés lép:

„(13) Ha az adózó vezető tisztségviselője, cégvezetője, tagja vagy részvényese olyan gazdasági társaság, vagy olyan gazdasági társaság jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselője, cégvezetője, tagja vagy részvényese, amellyel szemben felmerült a (2) bekezdésben meghatározott akadály és amelyben a Magyar Állam, vagy az államot megillető tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet, költségvetési szerv, állami oktatási intézmény vagy helyi önkormányzat közvetlenül vagy közvetett módon 25 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal vagy minősített többségű befolyással rendelkezik, vagy rendelkezett a (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott feltételek fennállása időtartamának bármelyik napján, az érintett személy az adószám megállapítását megtagadó határozat, vagy az állami adó- és vámhatóság 24/D. § (2) bekezdése szerinti felszólításának kézbesítését követő 8 napos jogvesztő határidőn belül az adóregisztrációs eljárás megszüntetése érdekében kérelmet nyújthat be az állami adó- és vámhatósághoz. A kérelem alapján az állami adó-és vámhatóság az adószám megállapítását megtagadó határozatot visszavonja, és az adószámot megállapítja, illetve az adóregisztrációs eljárást megszünteti.”

(3) Az Art. 24/C. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:

„(14) Az állami adó- és vámhatóság hivatalból is megállapíthatja a (6a) vagy a (13) bekezdés szerinti kimentési ok fennállását, és mellőzheti a (2) bekezdés, illetve 24/D. § (2)–(3) bekezdése szerinti eljárás lefolytatását.”

174. § Az Art. 26/A. §-át követően a következő alcímmel egészül ki:

„Adóbevallási tervezettel összefüggő eljárás

26/B. § (1) Azon adózó részére, aki a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján munkáltatói adómegállapítást nem kért, vagy az adó megállapítását a munkáltató nem vállalta, az állami adó- és vámhatóság elkészíti és az adóévet követő év március 15. napjától az ügyfélkapu használatával egy erre a célra létrehozott elektronikus felületen elérhetővé teszi személyi jövedelemadó bevallási tervezetét (a továbbiakban: adóbevallási tervezet).

(2) Az ügyfélkapuval nem rendelkező adózó, amennyiben bevallási kötelezettségének még nem tett eleget, az adóévet követő év március 15-éig postai úton, telekommunikációs eszközön keresztül küldött rövid szöveges üzenetben, vagy elektronikus úton kérheti, hogy az állami adó- és vámhatóság az (1) bekezdés szerinti adóbevallási tervezetet papír alapon, postai úton továbbítsa részére. A kérelemnek tartalmaznia kell az adózó születési időpontját és adóazonosító jelét is. Az elektronikus úton, vagy rövid szöveges üzenetben benyújtott kérelem nyilvántartásba vételéről az állami adó- és vámhatóság az adózó által a kérelem benyújtására választott kapcsolattartási formában tájékoztatja az adózót. Az adózó elérhetőségére vonatkozó adatok kizárólag az adóbevallási tervezetek igényléséhez kapcsolódóan kezelhetőek.

(3) A tevékenységét folytató személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő, valamint az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemély részére az állami adó- és vámhatóság adóbevallási tervezetet nem készít.

(4) Az adóbevallási tervezet tartalmazza az adóhatóság nyilvántartásában szereplő, a magánszemély által az adóévben megszerzett,

a) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó jövedelmet és annak adóját,