Időállapot: közlönyállapot (2016.XII.2.)

2016. évi CXXX. törvény

a polgári perrendtartásról * 

Az Országgyűlés

a magyar perjogi hagyományokra és az európai jogfejlődés vívmányaira építő, a felek felelős pervitelén és a bíróság aktív pervezetésén alapuló, a koncentrált per feltételeit biztosító szabályozás megteremtése céljából,

a polgárok szolgálatát biztosító, a közjónak és a józan észnek megfelelő jogalkalmazás eszméjétől vezérelve,

a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezése és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása érdekében

az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés a) pontja végrehajtására a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

ALAPVETÉSEK

I. FEJEZET

A TÖRVÉNY HATÁLYA ÉS AZ ALAPELVEK

1. A törvény hatálya

1. § [A törvény hatálya]

(1) E törvényt kell alkalmazni a bíróság eljárására, ha jogszabály biztosítja a bírói utat és törvény nem rendeli eltérő szabályok alkalmazását.

(2) A bíróság az e törvény hatálya alá tartozó jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el.

2. Alapelvek

2. § [A rendelkezési elv]

(1) A felek szabadon rendelkeznek perbe vitt jogaikkal.

(2) A bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van.

3. § [A perkoncentráció elve]

A bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen.

4. § [A felek eljárástámogatási és igazmondási kötelezettsége]

(1) A felek kötelesek előmozdítani az eljárás koncentrált lefolytatását és befejezését.

(2) A perben jelentős tények állítása, és az alátámasztásukra szolgáló bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a feleket terheli.

(3) A felek tényállításaikat és egyéb, tényekre vonatkozó nyilatkozataikat a valóságnak megfelelően kötelesek előadni.

(4) A bíróság azt a felet, aki önhibájából a perben jelentős tények tekintetében olyan nyilatkozatot tesz, amelyről bebizonyosodik, hogy valótlan, pénzbírság megfizetésére kötelezi, valamint az e törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja.

5. § [A jóhiszeműség elve]

(1) A felek és más perbeli személyek eljárási jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során jóhiszeműen kötelesek eljárni.

(2) A bíróság azt a felet vagy más perbeli személyt, aki a jóhiszeműség követelményével ellentétes magatartást tanúsít, pénzbírság megfizetésére kötelezi, valamint az e törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja.

6. § [A bíróság közrehatási tevékenysége]

A bíróság a perkoncentráció érvényesülése érdekében az e törvényben meghatározott módon és eszközökkel hozzájárul ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.

MÁSODIK RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

II. FEJEZET

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

7. § [Értelmező rendelkezések]

(1) E törvény alkalmazásában:

1. anyagi jogi kifogás: a keresettel – ideértve a viszontkeresetet és beszámítást is – érvényesített jog érvényesíthetőségét kizáró, megszüntető vagy gátló anyagi jogi rendelkezésre történő hivatkozás;

2. azonosító adatok nem természetes személy esetén: székhely, kézbesítési cím (ha székhelytől eltér), nyilvántartó hatóság és nyilvántartási szám, adószám, perben eljáró törvényes vagy szervezeti képviselőjének neve és kézbesítési címe;

3. azonosító adatok természetes személy esetén: lakóhely (lakóhely hiányában tartózkodási hely), kézbesítési cím (ha lakóhelytől vagy tartózkodási helytől eltér), születési hely és idő, anyja neve, perbeli cselekvőképesség hiányában törvényes képviselő neve és kézbesítési címe;

4. ellenkérelem-változtatás: ha a fél az ellenkérelmével – ideértve a viszontkeresettel és beszámítással szembeni ellenkérelmét is – összefüggésben előadott korábbi

a) tényállításához képest eltérő vagy további tényre hivatkozik,

b) jogállításához, illetve jogi érveléséhez képest eltérő vagy további anyagi jogi kifogásra, illetve jogi érvelésre hivatkozik, vagy

c) tényállítást, jogállítást, kérelmet részben vagy egészben elismerő, illetve azokat nem vitató nyilatkozatát visszavonja, ideértve azt is, ha a nem vitatottnak, illetve nem ellenzettnek tekintendő tény-, illetve jogállítást vagy kérelmet utóbb vitatja;

5. fogyasztó: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti fogyasztó;

6. gazdálkodó szervezet: a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi társulás, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a külföldi székhelyű vállalat magyarországi fióktelepe, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a közös vállalat, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó, emellett gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataiban az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, jogszabály alapján a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat alkalmazó egyéb jogi személy, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány;

7. hozzátartozó: a Ptk. szerinti hozzátartozó;

8. jogalap: az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására feljogosít;

9. jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek:

a) a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző vagy változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per,

b) a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per,

c) a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per,

d) a jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata iránti per,

e) a gazdasági társaság és a szövetkezet tagjainak kizárása iránti per,

f) a gazdasági társaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatos per,

g) a társaság tartozásaiért korlátozott felelősséggel tartozó tag vagy részvényes felelősségének korlátlanná minősítése iránti per,

h) a cégnek nem minősülő szervezetek ellen a törvényességi felügyeletet, törvényességi ellenőrzést gyakorló szerv által indított per;

10. keresetkiterjesztés: a felperes más által indított perbe történő belépése vagy további alperes perbevonása, ide nem értve, ha a perbelépés vagy perbevonás jogutódlás miatt következik be;

11. keresettel érvényesített jog: az az alanyi jog, amelynek érvényesítését anyagi jogi jogszabály biztosítja;

12. keresetváltoztatás: ha a fél a keresetével – ideértve a viszontkeresetet és beszámítást is – összefüggésben előadott korábbi

a) tényállításához képest eltérő vagy további tényre hivatkozik,

b) jogállításához, illetve jogi érveléséhez képest eltérő vagy további érvényesíteni kívánt jogot állít, illetve jogi érvelésre hivatkozik, vagy

c) kérelméhez képest a kérelem, illetve annak valamely része összegszerűségét vagy tartalmát megváltoztatja, vagy további kérelmet terjeszt elő;

13. médiaszolgáltató: a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiaszolgáltató;

14. médiatartalom-szolgáltató: a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató;

15. nem természetes személy: a jogi személy, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely jogszabályi rendelkezés alapján perbeli jogképességgel rendelkezik;

16. perfelvételi irat: az írásbeli ellenkérelem, a válaszirat, a viszontválasz, az előkészítő irat, a viszontkereset-levél, a beszámítást tartalmazó irat;

17. személyi állapot: az ember személyi minőségét, személyi jellegű és családi kapcsolatait meghatározó tényezők összessége;

18. vagyonjogi per: az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető;

19. vállalkozás: a Ptk. szerinti vállalkozás.

(2) E törvény alkalmazásában törvényes képviselőnek minősül a Ptk. szerinti szervezeti képviselő is.

III. FEJEZET

BÍRÓSÁGOK, KIZÁRÁS

3. Eljáró bíróságok

8. § [Az eljáró bíróság]

(1) Elsőfokon ítélkezik:

a) a járásbíróság,

b) a közigazgatási és munkaügyi bíróság és

c) a törvényszék.

(2) Másodfokon ítélkezik:

a) a járásbírósághoz, valamint a közigazgatási és munkaügyi bírósághoz tartozó ügyekben a törvényszék,

b) a törvényszékhez tartozó ügyekben az ítélőtábla és

c) az ítélőtáblához tartozó ügyekben, továbbá az e törvényben meghatározott esetben a Kúria.

(3) Felülvizsgálati ügyekben a Kúria jár el.

(4) Ahol e törvény járásbíróságról rendelkezik, ott ezen kerületi bíróságot is érteni kell.

4. A bíróságok összetétele

9. § [A bíróság összetétele]

(1) Az elsőfokon eljáró bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – egy hivatásos bíróból áll (a továbbiakban: egyesbíró).

(2) Törvényben meghatározott esetben az elsőfokon eljáró bíróság egy hivatásos bíróból mint elnökből és két ülnökből álló háromtagú tanácsban jár el.

(3) Ülnökök közreműködésével jár el a bíróság, ha az egy keresetben vagy az egyesített perekben érvényesített valamelyik igény, a viszontkereset vagy a beszámítás elbírálása tekintetében törvény szerint ülnökök közreműködése szükséges.

(4) A másodfokon eljáró bírósági tanács három hivatásos bíróból áll.

(5) A Kúria a felülvizsgálati eljárás során három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. Ha az ügy különös bonyolultsága vagy kiemelt társadalmi jelentősége indokolja, a Kúria elrendelheti, hogy az ügyben öt hivatásos bíróból álló tanács járjon el.

10. § [A bíróság tagjainak jogai és kötelezettségei]

(1) Az egyesbíró megteheti mindazokat az intézkedéseket, és meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket törvény a bíróság vagy az elnök hatáskörébe utal.

(2) A bíróság tanácsának hatáskörébe utalt ügyekben az elnök tárgyaláson kívül megtehet minden intézkedést, és az ítélet kivételével meghozhat minden olyan határozatot, amelyet törvény a bíróság hatáskörébe utal. Tárgyaláson az elnök azokat az intézkedéseket teheti meg, és olyan határozatokat hozhat, amelyeket törvény kifejezetten az elnök hatáskörébe utal.

(3) Az eljárásban a hivatásos bírákat és az ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelezettségek terhelik. Törvénynek bíróra vonatkozó rendelkezései a hivatásos bíróra és az ülnökre egyaránt vonatkoznak.

5. A bírósági titkár és a bírósági ügyintéző

11. § [A bírósági titkár és a bírósági ügyintéző]

(1) Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve az elnök helyett tárgyaláson kívül – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – bírósági titkár is eljárhat.

(2) A bírósági titkár jogosult továbbá bizonyítási eljárás megkeresett bíróságként történő lefolytatására. A bíróság eljárására irányadó, az e törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetben a bírósági titkárnak – törvény eltérő rendelkezése hiányában – önálló aláírási joga van. A bírósági titkár megteheti mindazokat az intézkedéseket és – az ítélet kivételével – meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket törvény a bíróság vagy az elnök hatáskörébe utal.

(4) A bírósági titkár ideiglenes intézkedésről nem hozhat határozatot.

(5) Jogszabályban meghatározott esetekben, önálló aláírási joggal, tárgyaláson kívül – a bíró irányítása és felügyelete mellett – bírósági ügyintéző is eljárhat. A bíróság eljárására irányadó, törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági ügyintéző eljárására kell alkalmazni.

(6) A bírósági titkár, valamint a bírósági ügyintéző kizárására a bíró kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

6. A bírák és a bíróság kizárása

12. § [A bíró kizárása]

A per elintézéséből ki van zárva, és abban, mint bíró nem vehet részt:

a) a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira, illetve kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet,

b) az a) pont szerinti személy képviselője, támogatója vagy olyan volt képviselője, volt támogatója, aki az ügyben eljárt,

c) az a) vagy b) pont szerinti személy hozzátartozója,

d) az, akinek tanúként történő meghallgatását a bíróság a perben elrendelte, az, akit a perben a bíróság szakértőként rendelt ki, vagy aki a perrel összefüggő szakvéleményt adott,

e) a perrel összefüggő közvetítői eljárást lefolytató személy, vagy

f) az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható.

13. § [A bíró kizárása a perorvoslati eljárásokból]

(1) A per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a per elsőfokú elintézésében részt vett.

(2) A perújítás elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a perújítással támadott határozat meghozatalát megelőző eljárásban részt vett.

(3) A felülvizsgálati kérelem elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a felülvizsgálati kérelemmel érintett határozat meghozatalát megelőző eljárásban részt vett.

14. § [A bíróság kizárása]

(1) A perben az a járásbíróság, közigazgatási és munkaügyi bíróság, törvényszék, illetve ítélőtábla sem járhat el,

a) amely a perben fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, amely a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy amelynek jogaira, illetve kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet, vagy

b) amelynek elnöke, illetve elnökhelyettese a 12. § a), b) vagy c) pontja értelmében ki van zárva.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kizárási okok arra a jogi személyiséggel nem rendelkező bíróságra is vonatkoznak, amelynek bírái fölött a perben érintett bíróság elnöke gyakorolja az általános munkáltatói jogokat.

(3) Az eljáró bírósággal szemben kizárási ok fennállását önmagában nem alapozza meg, ha

a) a fél és az eljáró bíróság között más eljárás van folyamatban,

b) a per első-, illetve másodfokú elintézésében érintett bíróság perbevonása esetén a keresetkiterjesztés iránti kérelem visszautasításának van helye, vagy

c) a per jogszabály alapján a munkáltató helytállási kötelezettségébe tartozó, személyiségi jogot sértő tevékenység, illetve károkozás miatt a közigazgatási, bírósági vagy ügyészségi jogkörben eljáró személy ellen indul meg, abban az esetben sem, ha a bírósági jogkörben eljáró személy az eljáró bíróságon járt el.

15. § [A kizárási kérelem bejelentése]

(1) A bíró a bíróság elnökének köteles – a kizárási ok megjelölésével – haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. Ha a bíró a 12. § f) pontja szerinti okot kíván bejelenteni, nyilatkozatát írásban köteles indokolni.

(2) A kizárási okot a fél is bejelentheti. E bejelentésnek az eljárás bármely szakaszában – az eljárást befejező határozat meghozataláig – van helye, azonban a 12. § f) pontja szerinti okot a fél a tárgyalás megkezdése után csupán akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és a tudomásszerzést követően az okot haladéktalanul bejelenti.

16. § [A kizárási kérelem elintézése igazgatási ügykörben]

(1) A bíróság hivatalból ügyel arra, hogy kizárt bíró vagy bíróság az eljárásban ne vegyen részt.

(2) Kizárási ok esetén a kizárást a bíróság elnöke hivatalból kezdeményezi.

(3) Ha a bíró a rá vonatkozó kizárási okot maga jelenti be, vagy a fél által bejelentett kizárási ok fennálltát elismeri, más bíró, illetve tanács kijelölése iránt a bíróság elnöke intézkedik. Ilyen esetben a kizárás tárgyában külön határozatot hozni nem kell.

17. § [A kizárási kérelem elintézése bírósági hatáskörben]

(1) Ha a kizárás kérdését igazgatási ügykörben nem intézik el, a kizárás tárgyában

a) egyesbíró esetén ugyanannak a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik egyesbírája,

b) tanács elnöke vagy tagja esetén ugyanannak a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa

tárgyaláson kívül határoz.

(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan bírája vagy tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a törvényszéket mint másodfokú bíróságot és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot érintő ok esetén az ítélőtábla, az ítélőtáblát mint másodfokú bíróságot érintő ok esetén a Kúria határoz.

(3) Ha a bejelentést nem maga a bíró tette, nyilatkozatát a döntés előtt be kell szerezni.

(4) A kizárási kérelem elutasítása miatt csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az eljárást befejező határozat ellen irányul.

18. § [A kizárás egyéb szabályai]

(1) Az a bíró, aki a személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elintézéséig a perben nem járhat el. Minden más esetben az érintett bíró továbbra is eljárhat ugyan, de a 12. § a)–e) pontja szerinti kizárás esetén, a bejelentés elintézéséig az érdemi határozat hozatalában nem vehet részt. Ha ugyanaz a fél, ugyanabban a perben a kizárási kérelem elutasítása után tesz újabb bejelentést a bíró ellen, ez a korlátozás sem érvényesül.

(2) Ha a fél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban a perben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a bíróság a kizárási kérelmet elutasító határozatban pénzbírsággal sújtja.

(3) A bírák kizárására vonatkozó rendelkezéseket a jegyzőkönyvvezető kizárására is alkalmazni kell.

(4) A kizárás kérdésében a bíróság soron kívül határoz.

19. § [Kizárás a fizetési meghagyásos eljárással összefüggésben indult perben]

A fizetési meghagyásos eljárással összefüggésben indult per elintézéséből ki van zárva és abban, mint bíró nem vehet részt az ügyben korábban eljáró közjegyző és az őt alkalmazó közjegyző nevében eljáró közjegyzőhelyettes, valamint ezek hozzátartozója.

IV. FEJEZET

BÍRÓSÁGI HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG

7. Hatáskör

20. § [A bíróságok hatásköre]

(1) A törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe.

(2) A közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak az e törvény hatálya alá tartozó perek közül a munkaügyi perek.

(3) A járásbíróság hatáskörébe tartoznak:

a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható, kivéve

aa) a szerzői jogi, a szomszédos jogi és az iparjogvédelmi perek,

ab) a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perek,

ac) a közérdekből indított perek,

ad) a jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek,

ae) a jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek,

b) a személyi állapotot érintő perek,

c) a végrehajtási perek.

(4) Ha valamelyik pertársra vagy kereseti kérelem elbírálására a törvényszéknek van hatásköre, a per a törvényszék hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a pertársaság vagy a keresethalmazat törvény által megengedett.

8. A pertárgy értéke

21. § [A pertárgy értékének számítása]

(1) A per tárgyának az értéke –a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értékével egyezik meg.

(2) A követelés vagy más jog értéke

a) szerződés létrejöttének, létre nem jöttének, hatályosságának, hatálytalanságának, érvényességének vagy érvénytelenségének a megállapítása iránti kereseti kérelem esetén a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékével,

b) szerződés létrehozása vagy megszüntetése iránti kereseti kérelem esetén a kikötött szolgáltatásért járó, még nem teljesített ellenszolgáltatás értékével,

c) dologi jogi perben a vitás dolog vagy dologrész, illetve dologi jog értékével,

d) követelés biztosítása iránti perben a biztosított követelés értékével, vagy ha a biztosíték értéke ennél kisebb, ez utóbbi értékkel,

e) fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának a megállapítása iránti kereseti kérelem esetén a követelés értékével, vagy ha az elvont fedezet értéke ennél kisebb, ez utóbbi értékkel

egyezik meg.

(3) A per tárgyának az értéke – az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően –

a) előre meg nem határozható ideig, időközönként visszatérően teljesítendő, le nem járt szolgáltatás iránti kereseti kérelem esetén az egyévi szolgáltatás értékével,

b) a (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti kereseti kérelem esetén, ha a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatást előre meg nem határozható ideig, időközönként visszatérően kell teljesíteni, annak egyévi értékével

egyezik meg.

(4) A nem önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelést a pertárgy értékének számítása során figyelmen kívül kell hagyni. Ez irányadó akkor is, ha a kamatköveteléssel egyidejűleg a kamatkövetelés után járó újabb kamatkövetelést érvényesítenek.

(5) Ha egy vagy több fél a perben több követelést, illetve jogot érvényesít, a pertárgyérték számítása során ezek értékét össze kell adni. Látszólagos tárgyi keresethalmazat esetén a per tárgyának az értéke a legnagyobb értékű követelés vagy jog értékével egyezik meg.

22. § [A pertárgy értékének meghatározása]

(1) A per tárgyának az értékét forintban kell meghatározni.

(2) A per tárgyának az értékét – annak egyidejű valószínűsítésével – a 21. § rendelkezéseinek megfelelően az igényérvényesítés időpontját alapul véve a felperes határozza meg.

(3) Ha a felperes által meghatározott érték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, egyébként valószínűtlen, vagy ha azt az alperes vitássá teszi, a per tárgyának az értékét a bíróság határozza meg.

9. A hatáskör vizsgálata

23. § [A pertárgy értékének figyelembevétele]

(1) A bíróság hatáskörének megállapításánál a per tárgyának az értékére a keresetlevél beadásának időpontja irányadó. Ha azonban a per a per tárgyának az értékében a keresetlevél beadása után bekövetkezett változás folytán tartozna a bíróság hatáskörébe, a bíróság hatáskörét akkor is meg kell állapítani.

(2) A kereseti követelés felemelése esetén a hatáskört a felemelt érték alapján kell megállapítani, annak leszállítása ellenben a bíróság hatáskörét nem érinti.

24. § [A hatáskör hiányának figyelembevétele]

(1) A bíróság a hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban a hatáskör a per tárgyának az értékétől függ, az írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően a hatáskör hiánya figyelembe nem vehető.

(2) Ha a közigazgatási ügyben eljáró bíróság saját hatáskörét állapítja meg, e döntése az e törvény hatálya alá tartozó ügyben eljáró bíróságot köti.

(3) A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság – ha a közigazgatási bírói út biztosított – a jogsértést jogerősen megállapítsa.

10. Illetékesség

25. § [Általános illetékesség]

(1) Az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs.

(2) Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség az alperes belföldi tartózkodási helyéhez igazodik; ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely az irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a felperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában a felperes belföldi tartózkodási helye, ha a felperes nem természetes személy, a felperes belföldi székhelye alapozza meg.

(3) Ha az alperes munkahelye nem azonos a lakóhelyével, a bíróság az alperesnek legkésőbb az írásbeli ellenkérelmében előadott kérelmére a pert a munkahely bíróságához teszi át tárgyalás és elbírálás végett.

(4) A nem természetes személyek elleni perekben az általános illetékességet a nem természetes személy székhelye mellett az a hely is megalapozza, ahol a jogvitában érintett ügyben eljáró, képviseletére hivatott szerv, illetve szervezeti egység a működését kifejti. Székhelynek – kétség esetén – az ügyintézés helyét kell tekinteni. Ha a nem természetes személy székhelye Budapesten van, működési köre azonban Pest megye területére terjed ki, a Pest megye területére illetékes bíróság jár el.

(5) Ha a nem természetes személynek belföldön nincs székhelye, belföldi nem természetes személy felperes által indított perben az illetékességet a felperes székhelye – vagy a (4) bekezdés alkalmazásával, működési helye – alapítja meg. Ha a felperes belföldi természetes személy, a bíróság illetékességét a felperes lakóhelye, illetve ennek hiányában a tartózkodási helye is megalapítja.

26. § [Kizárólagos illetékesség]

(1) A vállalkozás által fogyasztóval szemben, szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránt indított perre – törvény, az Európai Unió kötelező jogi aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezése hiányában – az alperes belföldi lakóhelye szerinti bíróság kizárólagosan illetékes. Belföldi lakóhely hiányában e kizárólagos illetékesség az alperes belföldi tartózkodási helyéhez igazodik; ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely az irányadó. Ha az utolsó belföldi lakóhely nem állapítható meg, az illetékességet az általános szabályok szerint kell megállapítani.

(2) Ha felelősségbiztosítási szerződéssel összefüggő törvényi rendelkezés alapján a károsult kártérítési, illetve sérelemdíj iránti igényét a károkozótól eltérő harmadik személlyel szemben is érvényesítheti, e harmadik személlyel szemben indított perre – törvény, az Európai Unió kötelező jogi aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezése hiányában – az a bíróság, amelynek területén a felperes belföldi lakóhelye, belföldi lakóhely hiányában belföldi tartózkodási helye, vagy ha a felperes nem természetes személy, belföldi székhelye található kizárólagosan illetékes. Ha a felperes belföldi lakóhellyel, tartózkodási hellyel vagy székhellyel nem rendelkezik, a bíróság illetékességét az általános szabályok szerint kell megállapítani.

27. § [Felek által kikötött illetékesség]

(1) Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére – törvény eltérő rendelkezése hiányában – kiköthetik valamely bíróság illetékességét. Ilyen kikötéssel a felek élhetnek

a) írásban,

b) szóban, írásbeli megerősítéssel,

c) olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak, vagy

d) nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan kereskedelmi szokásoknak, amelyet a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és amelyet az ilyen típusú szerződést kötő felek a szóban forgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen figyelembe vesznek.

(2) A kikötött bíróság – törvény eltérő rendelkezése vagy a felek eltérő megállapodása hiányában – kizárólagosan illetékes.

(3) A kikötés hatálya kiterjed a jogutódokra is.

(4) Nincs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyekben, amelyekre törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg.

(5) Nincs helye olyan illetékességi kikötésnek, amely kizárja a fogyasztó jogát ahhoz, hogy a vállalkozással szemben fennálló szerződéses jogviszonyból eredő igényét saját belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt érvényesítse.

(6) Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére nem köthetik ki

a) a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben a Fővárosi Törvényszék és a Budapest Környéki Törvényszék,

b) a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság

illetékességét.

28. § [Vagylagos illetékesség]

(1) Kizárólagos illetékesség hiányában a felperes – választása szerint – az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett

a) törvényen alapuló tartásra kötelezés iránti pert az igény érvényesítésére jogosult lakóhelye,

b) az ingatlan tulajdona, birtoka vagy ingatlant terhelő dologi jog tárgyában a pert az ingatlan fekvése,

c) a szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránti pert az ügyletkötés vagy a szolgáltatás teljesítésének helye,

d) a fogyasztó által vállalkozással szemben fennálló, szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránti pert a felperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye,

e) a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti pert a károkozás vagy a kár bekövetkezésének földrajzilag meghatározható helye

szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatja.

(2) Vagyonjogi perekre – kizárólagos illetékesség hiányában – az a bíróság is illetékes, amelynek területén az alperes huzamosabb tartózkodásra utaló körülmények között tartózkodik.

(3) A (2) bekezdésben szabályozott illetékesség nem alkalmazható az olyan alperessel szemben, akinek nincs perbeli cselekvőképessége.

(4) Külföldi nem természetes személyek ellen az előtt a bíróság előtt is lehet vagyonjogi pert indítani, amelynek területén a külföldi nem természetes személy ügyeinek vitelével megbízott személy lakik, illetve vagyonjogi perre a külföldi nem természetes személy magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének székhelye szerinti bíróság is illetékes.

29. § [Illetékesség pertársaság esetén]

(1) A mellékkötelezett a főkötelezettel együtt az előtt a bíróság előtt is perelhető, amely a főkötelezett elleni perre bármilyen címen illetékes.

(2) Ha valaki a más személyek között folyamatban lévő per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, ennek a folyamatban lévő pernek a bírósága arra a további perre is illetékes, amelyet e követelés érvényesítése végett az említett személyek ellen ő indít.

(3) Az (1) vagy a (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetben a per – a felek által kikötött illetékesség esetét kivéve – az alperesek bármelyikére illetékes bíróság előtt valamennyi alperes ellen megindítható, ha az együttes perlés feltételei a pertársaságra vonatkozó szabályok szerint fennállnak.

30. § [Az illetékesség vizsgálata és terjedelme]

(1) A bíróság illetékességének megállapításánál a keresetlevél beadásának időpontja irányadó. Ha azonban a per a keresetlevél beadása után bekövetkezett változás folytán tartozna a bíróság illetékessége alá, a bíróság illetékességét akkor is meg kell állapítani.

(2) A bíróság az illetékességének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha az illetékesség nem kizárólagos, az írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően az illetékesség hiánya figyelembe nem vehető.

(3) Az illetékességnek vagy az illetékesség hiányának megállapítására előadott tényállítások valóságát a bíróság csak akkor vizsgálja, ha azok a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkeznek, vagy ha azokat az ellenfél vitássá teszi.

11. Az eljáró bíróság kijelölése

31. § [A kijelölés esetei, a kijelölésre jogosult bíróságok]

(1) Jogerős határozatok alapján felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, valamint akkor, ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot soron kívül ki kell jelölni.

(2) A kijelölés kérdésében – a hatásköri és illetékességi szabályok alkalmazásával, a (3) bekezdésben foglalt kivétellel –

a) a törvényszék határoz, ha az összeütközés a területén lévő járásbíróságok között merült fel, valamint, ha a területén lévő járásbíróság kizárása esetén a területén lévő másik járásbíróság kijelölhető,

b) az a) pont alá nem tartozó esetekben az ítélőtábla határoz, ha az összeütközés a területén lévő járásbíróságok, törvényszékek, illetve közigazgatási és munkaügyi bíróságok között merült fel, továbbá, ha a területén lévő járásbíróság, törvényszék vagy közigazgatási és munkaügyi bíróság kizárása esetén a területén lévő másik járásbíróság, törvényszék vagy közigazgatási és munkaügyi bíróság kijelölhető,

c) az a) és b) pont alá nem tartozó esetekben a Kúria határoz.

(3) Az e törvény hatálya alá tartozó ügyben eljáró bíróság és a közigazgatási ügyben eljáró bíróság között felmerült hatásköri összeütközés esetén az eljáró bíróság kijelölésére a közigazgatási perrendtartás vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

32. § [A kijelölés eljárási szabályai]

(1) Ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, a fél a kijelölés iránti kérelmet bármelyik bíróságnál előterjesztheti; egyébként a kijelölés iránt a perben eljárt bíróság hivatalból köteles előterjesztést tenni.

(2) A kijelölés tárgyában a bíróság a felek meghallgatása nélkül is határozhat.

V. FEJEZET

A FELEK ÉS MÁS PERBELI SZEMÉLYEK

12. Perképesség

33. § [Perbeli jogképesség]

A perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek.

34. § [Perbeli cselekvőképesség és törvényes képviselet]

(1) A perben mint fél személyesen vagy meghatalmazottja útján az járhat el, aki

a) a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképességgel rendelkezik,

b) olyan, cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, akinek a polgári jog szabályai szerinti cselekvőképessége a per tárgyára, illetve a perbeli eljárási cselekményekre kiterjedő hatállyal nincs korlátozva, vagy

c) a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhet.

(2) A perben a fél nevében törvényes képviselője jár el, ha

a) a félnek nincs perbeli cselekvőképessége,

b) a fél részére a cselekvőképessége érintése nélkül rendeltek törvényes képviselőt, kivéve, ha a fél személyesen vagy meghatalmazottja útján fellép, vagy

c) a fél nem természetes személy.

35. § [A perbeli jog- és cselekvőképesség vizsgálata]

(1) A felek perbeli jog- és cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek és a támogatónak ezt a minőségét, ha ezek iránt kétség merül fel, a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja. A bíróság ugyancsak az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja azt, hogy a törvényes képviselőnek a per viteléhez vagy az egyes perbeli cselekményekhez esetleg szükséges külön felhatalmazása igazolva van-e.

(2) A perbeli jog- és cselekvőképesség, a törvényes képviselet, a támogatói minőség, illetve a felhatalmazás igazolása nem szükséges, ha az köztudomású, vagy ha arról a bíróságnak hivatalos tudomása van.

13. Pertársaság

36. § [Kényszerű pertársaság]

Ha jogszabályban meghatározott személyek perben állása kötelező, vagy a per tárgya olyan közös jog, illetve olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, az érintett személyeknek a perben félként részt kell venniük. Ha e részvételi kötelezettség több felperes, illetve több alperes perben állását eredményezi, kényszerű pertársaság keletkezik.

37. § [Célszerűségi pertársaság]

Több felperes együtt indíthat pert, illetve több alperes együtt perelhető, ha

a) a perben hozott ítélet anyagi jogerőhatása a pertársakra a perben történő részvétel nélkül is kiterjedne,

b) a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek, vagy

c) a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a 29. § rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is valamennyi alperessel szemben megállapítható.

38. § [A pertársak függősége]

(1) A 36. § és a 37. § a) pontja szerinti pertársaság esetén bármelyik pertárs perbeli cselekményei – az egyezségkötést, az elismerést, és a jogról való lemondást kivéve – arra a pertársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy perbeli cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy mulasztását utóbb nem pótolta.

(2) Ha a 36. § és a 37. § a) pontja szerinti pertársaság esetén a pertársak perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.

(3) A 37. § b) és c) pontja szerinti pertársaság esetén azt a pertársat, aki a polgári jog szabályai szerint a pertársának a kifogásait maga is érvényesítheti, e kifogásokkal összefüggő perbeli cselekményei vonatkozásában az (1) és (2) bekezdés szerinti jogállás illeti meg.

39. § [A pertársak függetlensége]

(1) A 37. § b) és c) pontja szerinti pertársaság esetén egyik pertárs perbeli cselekménye vagy mulasztása nem hat ki a többi pertársra.

(2) A 37. § b) és c) pontja szerinti pertársaság esetén a határnapra szóló idézést, valamint az érdemi határozatot az abban közvetlenül nem érdekelt pertárssal is közölni kell; a tárgyalás elkülönítése esetén azonban a közvetlenül nem érdekelt pertársak idézése mellőzhető.

40. § [A keresethez csatlakozás]

(1) A 36. § szerinti alperesi pertársaság esetén a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig a keresethez bármelyik alperes csatlakozhat, aki a kereset teljesítését nem ellenzi. Ha a bíróság a keresethez csatlakozást engedélyezi, a keresethez csatlakozó nyilatkozat a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően nem vonható vissza.

(2) A keresethez csatlakozó alperes – a költségekre és a bizonyításra vonatkozó rendelkezések alkalmazása során – a felperessel azonos érdekű félnek, a keresethez nem csatlakozó alperessel szemben ellenérdekű félnek minősül.

(3) Ha a keresethez csatlakozó nyilatkozat megtétele a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, a bíróság a keresethez csatlakozás iránti kérelmet elutasítja. Ha az alperes a keresethez csatlakozás engedélyezését követően a keresethez csatlakozásra vonatkozó jogát rosszhiszeműen gyakorolja, a bíróság az alperes érintett perbeli cselekményeit mellőzi, illetve a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el. Az e bekezdésen alapuló döntéseit a bíróság legkésőbb az ítéletében köteles megindokolni.

(4) A keresethez csatlakozó alperes perbeli cselekményei a határidőt, határnapot vagy perbeli cselekményt elmulasztó pertársra nem hatnak ki.

(5) A keresethez csatlakozó alperes pervesztesség esetén a perköltségnek kizárólag azt a részét téríti meg, amely a saját perbeli cselekményei folytán merült fel.

14. Beavatkozás a perbe

41. § [Önkéntes beavatkozás]

(1) Akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban lévő per miként dőljön el, a perbe az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozhat.

(2) A beavatkozás bíróság részére történő bejelentésének – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig van helye. Az e határidőt követően tett nyilatkozat hatálytalan.

(3) Ha a perben hozott ítélet anyagi jogerőhatása jogszabály alapján a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed és a beavatkozó a fél pernyertességéhez fűződő jogi érdekéről önhibáján kívül a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően szerez tudomást – a tudomásszerzés időpontjának valószínűsítése mellett –, a tudomásszerzést követő harminc napon belül a perbe beavatkozhat. Az e bekezdésben meghatározott esetben beavatkozásnak legfeljebb az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig van helye.

42. § [A beavatkozás bejelentése]

A beavatkozást írásban vagy a tárgyaláson szóban kell bejelenteni. A beavatkozónak meg kell jelölnie, hogy melyik fél pernyertességét kívánja előmozdítani, továbbá, hogy a fél pernyertességéhez milyen jogi érdeke fűződik.

43. § [Határozathozatal a beavatkozás tárgyában, a beavatkozó kizárása]

(1) A beavatkozás bejelentését a felekkel közölni kell. A bíróság a beavatkozás engedélyezése tárgyában a határozathozatal előtt a feleket és a beavatkozót szükség esetén meghallgatja.

(2) Ha a per folyamán derül ki, hogy beavatkozásnak nem lett volna helye, vagy a beavatkozást megalapozó jogi érdek bármely okból megszűnt, a bíróság a beavatkozót – a felek és a beavatkozó meghallgatása után – a perből kizárja.

(3) Ha a perben hozott ítélet anyagi jogerőhatása jogszabály alapján a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed, a beavatkozó a beavatkozás iránti kérelmet elutasító, valamint a beavatkozót a perből kizáró határozat ellen külön fellebbezéssel élhet; a perből kizáró határozat jogerős elintézéséig a beavatkozó a perbeli jogosultságait gyakorolhatja.

(4) A (3) bekezdés szerinti beavatkozás iránti kérelmet elutasító vagy a beavatkozót a perből kizáró határozat ellen előterjesztett fellebbezést – ha a fellebbezési, illetve észrevételezési határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve ha a fellebbezést, észrevételt valamennyi fél hiánytalanul benyújtotta – az elsőfokú bíróság a szükséges periratokkal együtt legkésőbb nyolc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz, amely annak érkezésétől számított tizenöt napon belül határoz.

44. § [A beavatkozás egyes eljárási szabályai, a beavatkozó jogállása]

(1) A beavatkozó a perbeli jogosultságait a beavatkozást engedélyező határozat meghozatalát követően gyakorolhatja.

(2) A féllel közlendő határozatokat és iratokat, valamint a tárgyalásra szóló idézést a beavatkozóval is közölni kell. Ha a beavatkozó meghallgatása szükséges, a bíróság a beavatkozót a fél személyes meghallgatására vonatkozó szabályok szerint hallgatja meg.

(3) Ha a beavatkozás bejelentésére a perfelvételt lezáró végzés meghozatala előtt kerül sor, a bíróság a perfelvételt mindaddig nem zárhatja le, amíg

a) a beavatkozás tárgyában jogerős határozatot nem hoz, és

b) lehetőséget nem biztosít arra, hogy a beavatkozó a perfelvételi szakban közölhető nyilatkozatait előadhassa, valamint arra a felek is nyilatkozhassanak.

(4) Ha a beavatkozásra a 41. § (3) bekezdése szerint a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően kerül sor, a perfelvétel kiegészítése elrendelésének nincs helye, de a beavatkozó a beavatkozást engedélyező határozat közlésétől számított tizenöt napon belül bizonyítási indítványt terjeszthet elő, illetve bizonyítékot bocsáthat rendelkezésre. E határidőt követően előterjesztett bizonyítási indítványt, illetve bizonyítékot a bíróság figyelmen kívül hagyja.

(5) A beavatkozó – az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve – minden cselekményre jogosult, amelyet az általa támogatott fél megtehet, cselekményeinek azonban csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a cselekményt elmulasztja, illetve amennyiben a beavatkozó cselekményei a fél cselekményeivel nem állnak ellentétben. Ha a perben hozott ítélet anyagi jogerőhatása jogszabály alapján a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed, a beavatkozó cselekményei akkor is hatályosak, ha azok az általa támogatott fél cselekményeivel ellentétben állnak; az ilyen ellentétes cselekmények befolyását az ügy eldöntésére a bíróság a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.

(6) Ha a peres eljárás során a jogi képviselet kötelező, e törvény kötelező jogi képviselet esetén alkalmazandó rendelkezéseit a beavatkozó vonatkozásában is alkalmazni kell.

45. § [A perbehívás feltétele, bejelentése]

(1) Az a fél, aki pervesztessége esetére harmadik személy ellen kíván követelést érvényesíteni vagy harmadik személy követelésétől tart, ezt a harmadik személyt perbe hívhatja. Perbehívással a beavatkozó és a perbehívott is élhet.

(2) A perbehívás bíróság részére történő bejelentésének – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel –,

a) az alperes részéről a kereset közlésétől számított negyvenöt napon belül vagy a bíróság által az ellenkérelem előterjesztésére meghosszabbított határidőn belül,

b) a felperes részéről a keresettel szembeni írásbeli ellenkérelem, illetve a viszontkereset-levél, keresettel szembeni beszámítás vele történő közlésétől számított harminc napon belül,

c) a perindítás joghatásainak beállását követően perbe belépett vagy perbe vont személy részéről a perbelépésétől számított harminc napon belül,

de legkésőbb a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig van helye.

(3) A perfelvételi szakban utóbb előterjesztett keresetváltoztatás vagy ellenkérelem-változtatás esetén a perbehívás bejelentésének a kérelemváltoztatás közlésétől számított harminc napon belül, de legkésőbb a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig van helye.

(4) A (2) vagy (3) bekezdésben meghatározott határidőt követően tett perbehívást bejelentő nyilatkozat hatálytalan.

(5) A perbehívást írásban vagy a tárgyaláson szóban kell bejelenteni, egyúttal meg kell jelölni a perbehívás okát. A perbehívást a perbehívónak a perbehívottal írásban közölnie kell, abban meg kell jelölnie a perbehívás okát, és röviden elő kell adnia a per állását. A közlés perbehívott általi átvételét és annak időpontját a perbehívónak a perbehívás bejelentésekor okirattal igazolnia kell. A perbehívást az ellenféllel is közölni kell.

(6) Ha a perbehívó által igazolt közlést követő harminc napon belül a perbehívott a bíróság felé a perbehívás elfogadásáról nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a perbehívott a perbehívást nem fogadja el. A határidőt követően tett nyilatkozat hatálytalan.

(7) Ha a fél perbehívást bejelentő nyilatkozata hatályos, a bíróság a perfelvételt mindaddig nem zárhatja le, amíg a perbehívó által igazolt közlést követő harminc napon belül a perbehívott a perbehívás elfogadását be nem jelenti, vagy e határidő – a perbehívott nyilatkozata hiányában – eredménytelenül le nem telik.

46. § [A perbehívás egyéb szabályai]

(1) Ha a perbehívott a perbehívást elfogadja, a perbehívóhoz beavatkozóként csatlakozhat; ezt akár írásban, akár a tárgyaláson szóban is bejelentheti. A perbehívóhoz történő csatlakozás engedélyezésére és a perbehívott jogállására a beavatkozás szabályait kell alkalmazni.

(2) A perbehívás elfogadása nem jelenti azt, hogy ezzel a perbehívott a kötelezettségét a perbehívóval szemben elismerné. A perbehívó és a perbehívott közötti jogviszony ebben a perben nem dönthető el.

15. Változások a felek személyében

47. § [Perbeli jogutódlás]

(1) Ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban jogszabály alapján valamelyik fél helyébe a keresetlevél beadása után jogutód lép, a jogutód a perbe félként önként beléphet, vagy az alperes jogutódját az ellenfél is perbe vonhatja.

(2) A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála vagy jogutódlással történő megszűnése miatt következett be.

(3) A felperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez a felperes hozzájárulása, az alperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez pedig mindkét fél hozzájárulása szükséges. Hozzájárulásra nincs szükség, ha a perbelépés azért történik, mert a jogelőd meghalt, jogutódlással megszűnt, vagy a perbeli jogutódlás jogszabályi rendelkezésen alapul, a jogutódlást azonban valószínűsíteni kell.

48. § [A jogutódlás eljárási szabályai]

(1) A jogutód perbelépése vagy perbevonása iránti kérelmet írásban vagy a tárgyaláson szóban kell bejelenteni; a bejelentést közölni kell a felekkel és a perbevont jogutóddal is.

(2) A perbelépés vagy perbevonás, továbbá a jogelődnek a perből történő elbocsátása tárgyában a bíróság a határozathozatal előtt a felet akkor is meghallgathatja, ha hozzájárulására nincs szükség.

(3) A jogutód perbelépése vagy perbevonása esetén – ha ez nem a jogelőd halála vagy megszűnése miatt történt – a jogelődöt kérelmére az ellenfél hozzájárulásával a perből el kell bocsátani.

(4) Ha a perbelépés vagy perbevonás e törvény rendelkezéseinek megfelel, a bíróság a perbelépést vagy perbevonást engedélyezi, ellenkező esetben a kérelmet visszautasítja.

(5) A jogutód a perből elbocsátott jogelődjének helyébe lép; a jogelőd elbocsátásáig végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok vele szemben is hatályosak.

(6) Ha a jogelődöt a perből nem bocsátják el, a jogutód a perben a jogelőd pertársaként vesz részt.

49. § [A pertárgy igénylése]

(1) Ha a per tárgyát harmadik személy – akár jogutódként, akár más jogcímen – egészen vagy részben a maga részére igényli, az alperes a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig az igénylő perbeállítását kezdeményezheti.

(2) A perbeállítás kezdeményezését a bíróság részére írásban vagy a tárgyaláson szóban kell bejelenteni, egyúttal meg kell jelölni a perbeállítás kezdeményezésének okát.

(3) Az alperesnek a perbeállítás kezdeményezésének bejelentésével egyidejűleg okirattal kell igazolnia a per tárgyának bírósági letétbe helyezését a visszavétel jogáról való lemondás mellett.

(4) A perbeállítást kezdeményező nyilatkozatot közölni kell az igénylővel és a felperessel is, az igénylőt röviden tájékoztatni kell a per állásáról. Ha a bíróság felhívásának közlésétől számított harminc napon belül az igénylő a bíróság felé a perbelépésről nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy nem kíván a perbe belépni. A határidőt követően tett nyilatkozat hatálytalan.

(5) Ha az igénylő a (4) bekezdésben meghatározott határidőben úgy nyilatkozik, hogy perbe kíván lépni, és az alperes a per tárgyát a visszavétel jogáról való lemondás mellett – teljesítés céljából – bírósági letétbe helyezte, a bíróság engedélyezi az igénylő perbelépését, egyidejűleg az alperest a perből elbocsátja. A pert a felperes és az igénylő, mint új alperes között kell tovább folytatni. Ha a perbeállítás kezdeményezése e törvény rendelkezéseinek nem felel meg, a bíróság a perbeállítás iránti kezdeményezést visszautasítja.

50. § [Elődmegnevezés]

(1) Az az alperes, aki ellen olyan jog iránt indítanak pert, amelyet ő harmadik személy nevében gyakorol, e harmadik személy perbeállítását a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig kezdeményezheti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti perbeállítás kezdeményezése során a 49. § (2) és (4) bekezdését kell alkalmazni.

(3) Ha a harmadik személy elismeri, hogy a vitás jogot az alperes az ő nevében gyakorolja, és a bíróság felhívásának közlésétől számított harminc napon belül úgy nyilatkozik, hogy perbe kíván lépni, a bíróság a perbelépést engedélyezi, az alperest – kérelmére – a felperes beleegyezésével a perből elbocsátja. A pert a felperes és az alperes helyébe lépő harmadik személy között kell tovább folytatni. Ha a perbeállítás kezdeményezése e törvény rendelkezéseinek nem felel meg, a bíróság a perbeállítás iránti kezdeményezést visszautasítja.

51. § [Téves perlés]

Ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig alperesként perbe vonhatja az általa megjelölt másik személyt. Ha a bíróság a perbevonást engedélyezi, a felperes által megjelölt személlyel mint alperessel a keresetet közli, és a korábbi alperest a perből elbocsátja, feltéve, hogy a perre az új alperessel szemben hatásköre és illetékessége van. Ha a perbevonás iránti kérelem e törvény rendelkezéseinek nem felel meg, a bíróság a kérelmet visszautasítja.

52. § [Felperesi perbelépés a pertárs jogán]

(1) Az, akinek igénye érvényesítése céljából jogszabályban erre feljogosított személy vagy szervezet (a továbbiakban együtt: perindításra feljogosított személy), illetve az ügyész pert indított, a perbe történő belépése esetén a perben félként vesz részt.

(2) A más által indított perbe az, aki a per megindítására

a) jogszabály alapján, illetve a 37. § a) és b) pontja alapján maga is jogosult lett volna, a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig,

b) a 36. § alapján maga is jogosult lett volna, az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig

a felperes pertársaként a perbe beléphet.

(3) Ha az (1) és a (2) bekezdés szerinti pertársak perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek – a 37. § b) pontjára tekintettel történő perbelépés esetét kivéve –, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.

53. § [További alperes perbevonása]

A felperes – a jogutódlás esetét kivéve –

a) a 37. § a) és b) pontja szerinti pertársaság keletkezése esetén a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig,

b) a 36. § szerinti pertársaság keletkezése esetén az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig

vonhat perbe további alperest.

54. § [A keresetkiterjesztés engedélyezése, a keresetkiterjesztés iránti kérelem visszautasítása]

(1) Ha az 52. § (2) bekezdése szerinti perbelépés, illetve az 53. § szerinti perbevonás e törvény rendelkezéseinek megfelel, a bíróság a perbelépést, illetve a perbevonást engedélyezi, ellenkező esetben a kérelmet visszautasítja.

(2) A bíróság az 52. § (2) bekezdése szerinti perbelépés, illetve az 53. § szerinti perbevonás iránti kérelmet visszautasítja, ha

a) a személyváltozás törvény által meg nem engedett pertársaságot eredményezne,

b) a személyváltozás bejelentése elkésett, vagy

c) a személyváltozást kezdeményező személy – bírósági felhívás ellenére – nem terjeszt elő a keresetlevélre vonatkozó szabályoknak megfelelő, a személyváltozással összefüggő keresetet.

55. § [Pénzbírság alkalmazása személyváltozás késedelmes kezdeményezése esetén]

(1) Ha az 52. § (2) bekezdés b) pontja szerinti perbelépésre vagy az 53. § b) pontja szerinti perbevonásra a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően kerül sor, a perbe belépőnek, vagy a perbevonást kezdeményezőnek valószínűsítenie kell, hogy a perbelépés, perbevonás szükségességéről, illetve a perről csak a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően értesült, ellenkező esetben a bíróság pénzbírsággal sújtja.

(2) Ha a 49–51. §, az 52. § (2) bekezdés a) pontja, illetve az 53. § a) pontja szerinti esetekben a perfelvételi tárgyalást, illetve a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát – kizárólag a perbeállítás kezdeményezése, a perbevonás vagy perbelépés miatt – kell elhalasztani és a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a halasztásra a személyváltozást kezdeményező fél, képviselő vagy más perbeli személy indokolatlanul késedelmes nyilatkozata miatt került sor, a bíróság e személyt pénzbírsággal sújtja.

56. § [Perorvoslat személyváltozás esetén]

(1) A 49–51. § szerinti esetekben a perbelépés, valamint a perből történő elbocsátás tárgyában hozott határozat ellen külön fellebbezésnek van helye.

(2) A 47. § és a 48. §, valamint az 54. § szerinti perbelépés-, perbevonás iránti kérelmet, illetve a perből történő elbocsátás iránti kérelmet visszautasító határozat ellen külön fellebbezésnek van helye.

16. A támogató részvétele a perben

57. § [A támogató jogai, kötelességei és szerepe a perben]

(1) Ha a fél részére a gyámhatóság támogatót vagy hivatásos támogatót (a továbbiakban együtt: támogató) rendelt ki, a támogató

a) a féllel egyidejűleg a per során valamennyi eljárási cselekménynél – ideértve a nyilvánosság kizárásával megtartott tárgyalást is – jelen lehet, távolléte azonban az eljárási cselekmény teljesítésének, valamint a per folytatásának nem akadálya,

b) a jognyilatkozat megtételének elősegítése érdekében a féllel – a tárgyalás rendjét meg nem zavaró módon – egyeztethet.

(2) A támogató az általa támogatott fél helyett nyilatkozattételre nem jogosult.

(3) A bíróság az (1) és (2) bekezdésben foglaltakról a felet és a jelen lévő támogatót tájékoztatja.

(4) A támogató perbeli eljárási cselekményen történő részvételéről a támogatott fél gondoskodik, a bíróság ezzel kapcsolatos intézkedést nem tesz.

(5) A támogatói minőséget igazoló gyámhatósági határozatot vagy tanúsítványt az első olyan eljárási cselekménynél kell a bíróságnak bemutatni, amelyen a támogatott személy a támogatóval együtt vesz részt.

17. Az ügyész részvétele a perben

58. § [Az illetékes ügyész]

A bíróság előtt az ügyészségről szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel eljárni jogosult illetékes ügyész jár el.

59. § [Az ügyész általános perindítási, fellépési joga]

(1) Az ügyész a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett pert indíthat, ha a jogosult a jogainak védelmére bármely okból nem képes.

(2) Nem indíthat az ügyész pert olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet.

(3) Ha az ügyészt az (1) bekezdésben meghatározott perindítási jog megilleti, de a perbeli részvételét megalapozó körülmények a per folyamán állnak be, az ügyész a perben felléphet. Ha az ügyészi fellépés törvényi feltételei fennállnak, a bíróság erről az ügyészt értesíti.

(4) Az ügyészt a perben, illetve fellépése esetén megilletik mindazok a jogok, amelyek a felet megilletik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetve jogokat nem ismerhet el.

(5) Ha az ügyész és a jogosult fél perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.

(6) Az ügyész fellépése kötelező a büntetőeljárásról szóló törvény szerint a bíróságnak megküldött polgári jogi igény alapján indult perben.

(7) Ha a peres eljárás során a jogi képviselet kötelező, a perben félként személyesen részt vevő jogosult jogi képviseletét az ügyész részvétele pótolja.

60. § [Az ügyész külön jogszabályon alapuló, önálló perindítási, perbelépési joga]

(1) Abban a perben, amelynek megindítására törvény önállóan jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet ellene lehet indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja.

(2) Az ügyész a más által indított perbe – ha a per megindítására önállóan is jogosult lett volna – a felperes oldalán a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig a perbe beléphet.

(3) Ha a fél és az ügyész perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.

18. A tolmács és a fordító részvétele a perben

61. § [Tolmács és fordító]

(1) A bíróság tolmácsot, jelnyelvi tolmácsot (a továbbiakban együtt: tolmács), illetve fordítót rendel ki, ha a 113. §-ban foglalt jogok érvényesülése érdekében vagy egyébként e törvénynek a nyelvhasználattal kapcsolatos rendelkezése értelmében szükséges.

(2) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik a kirendelt tolmácsra és fordítóra e törvény kirendelt szakértőre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

62. § [Fordítás szükségessége a perben]

Fordítás szükségessége esetén – jogszabály, az Európai Unió kötelező jogi aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezése hiányában – egyszerű fordítás alkalmazható. Ha a lefordított szöveg helyessége, illetve teljessége tekintetében kétely merül fel, hiteles fordítást kell alkalmazni.

VI. FEJEZET

KÉPVISELET

19. Összeférhetetlenség

63. § [A képviseleti jog gyakorlásának kizártsága, képviselet érdekellentét esetén]

(1) A képviselő a perben nem járhat el, ha az ellenérdekű fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti érdekellentét nem természetes személy fél és annak törvényes képviselője, mint ellenérdekű fél között áll fenn, a fél képviseletére – törvény eltérő rendelkezése hiányában – ügygondnokot kell kirendelni. Ebben az esetben az ügygondnok díját a felperes előlegezi.

20. Meghatalmazottak

64. § [A meghatalmazott, több személy részére adott meghatalmazás]

(1) Ha törvény egyes perbeli cselekményekre másként nem rendelkezik, a fél helyett az általa vagy törvényes képviselője által meghatalmazott képviselője is eljárhat.

(2) Több személy részére adott meghatalmazás esetén a felet a meghatalmazottak bármelyike képviselheti, azonban egy-egy perbeli cselekménynél, illetve jognyilatkozat megtételénél csak egyikük járhat el; az ezzel ellentétes kikötés hatálytalan. Ha a meghatalmazottak nyilatkozatai vagy cselekményei egymástól eltérnek, ezt a bíróság akként bírálja el, mintha magának a félnek a nyilatkozatai vagy cselekményei lennének eltérőek. Az ellentmondó nyilatkozatokból származó hátrányok jogorvoslat alapjául nem szolgálhatnak.

65. § [A perben meghatalmazottként eljárni jogosultak]

A perben meghatalmazottként eljárhat:

a) az ügyvéd és az ügyvédi iroda,

b) a jogtanácsos azokban a perekben, amelyekben jogszabály a képviseletre feljogosítja,

c) a fél hozzátartozója,

d) a fél pertársa, valamint a fél pertársának képviselője,

e) a közigazgatási szerv, egyéb költségvetési szerv vagy gazdálkodó szervezet, illetve egyéb nem természetes személy alkalmazottja munkáltatójának tevékenységével kapcsolatos pereiben,

f) az önkormányzatokat és azok szerveit érintő perekben az önkormányzati szerv alkalmazottja munkáltatója tevékenységével kapcsolatos pereiben, továbbá az önkormányzati szerv szervezeti és működési szabályzatában meghatározott tisztségviselő, ha a per – tárgya alapján – abba a szabályzatban meghatározott ügykörbe tartozik, amelyben a tisztségviselő eljárni jogosult, valamint

g) akit erre jogszabály feljogosít.

66. § [A meghatalmazottak köréből kizárt személyek]

Nem lehet meghatalmazott:

a) aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be,

b) akit jogerős bírói ítélet a közügyektől eltiltott,

c) akit a bíróság – a per tárgyára, illetve a perbeli eljárási cselekményekre kiterjedő hatállyal – jogerősen gondnokság alá helyezett.

67. § [A meghatalmazás alaki kellékei]

(1) A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. A meghatalmazott köteles – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát első beadványához mellékelni, vagy ha erre előbb kerül sor, az első bírósági jelentkezése alkalmával az iratokhoz csatolni.

(2) A meghatalmazást – a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivétellel – közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

(3) Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) szerinti rendelkezési nyilvántartásban (a továbbiakban: rendelkezési nyilvántartás) a meghatalmazásra vonatkozó jognyilatkozat csak a meghatalmazás elfogadásával és az elfogadó nyilatkozat rendelkezési nyilvántartásban történő rögzítésével érvényes.

(4) Az ügyvéd és a jogtanácsos meghatalmazásának igazolásáról jogszabály eltérően rendelkezhet.

(5) Az idegen nyelven kiállított meghatalmazás hiteles magyar fordítását csak akkor kell bemutatni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja.

68. § [A meghatalmazás terjedelme, a meghatalmazott helyettesítése, a meghatalmazás korlátozása]

(1) A meghatalmazás akár a per vitelére, akár egyes perbeli cselekményekre szólhat. A meghatalmazásból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy annak hatálya mely ügyre vagy ügykörre terjed ki.

(2) A per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a viszontkereset indítását, továbbá a biztosítási intézkedésekkel kapcsolatos eljárást is.

(3) A per vitelére szóló meghatalmazás – külön kikötés hiányában – kiterjed továbbá a végrehajtási eljárásra, valamint az annak során, azzal összefüggésben indított perre, a perorvoslati eljárásokra, valamint a peres pénznek vagy dolognak és az eljárási költségeknek az átvételére is.

(4) A meghatalmazott ügyvéd vagy ügyvédi iroda a helyettesítésével – ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki – más ügyvédet vagy ügyvédi irodát is megbízhat.

(5) A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.

69. § [A meghatalmazás megszűnésének és utólagos rendelkezési nyilvántartásba vételének hatálya a bírósággal és az ellenféllel szemben]

(1) A meghatalmazásnak visszavonás, felmondás, a fél halála vagy jogutód nélküli megszűnése folytán bekövetkező megszűnése a bírósággal szemben a bíróságnak történő bejelentéstől, az ellenféllel szemben pedig a vele történő közléstől hatályos.

(2) Ha a per megindítását követően kerül sor a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételére vagy a rendelkezési nyilvántartásba vett meghatalmazás módosítására, e jognyilatkozatok a bírósággal szemben a bíróságnak történő bejelentéstől, az ellenféllel szemben pedig a vele történő közléstől hatályosak.

70. § [A képviseleti jogosultság vizsgálata]

A meghatalmazott képviseleti jogosultságát a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja.

71. § [Általános meghatalmazás]

(1) A képviselő részére olyan meghatalmazás is adható, amely őt perek vitelére általánosságban jogosítja fel (a továbbiakban: általános meghatalmazás).

(2) Az általános meghatalmazást, valamint annak bármely okból történő megszűnését nyilvántartásba vétel végett a bíróságnál be kell jelenteni. A bíróság által nyilvántartásba vett általános meghatalmazás pótolja az egyes perekre szóló külön meghatalmazást.

(3) Az általános meghatalmazások országos és közhiteles nyilvántartását az Országos Bírósági Hivatal elnöke működteti. Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell a nyilvántartásba bejegyzett képviseleti jogról, hogy az fennáll; a nyilvántartásból törölt adatról pedig, hogy az nem áll fenn. Az általános meghatalmazások közhitelességére és ennek eljárási jogi joghatásaira a nyilvántartásba bejegyzett jogok tekintetében a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) A meghatalmazásra vonatkozó rendelkezések az e §-ban foglalt eltérésekkel az általános meghatalmazásra is irányadók.

21. Kötelező jogi képviselet

72. § [Kötelező jogi képviselet, a kötelező jogi képviselet alóli kivételek]

(1) A peres eljárás során a jogi képviselet kötelező, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik.

(2) Törvény eltérő rendelkezése hiányában nem kötelező a jogi képviselet a járásbíróság hatáskörébe tartozó perekben – ideértve a fellebbezési és perújítási eljárást is –, valamint a járásbíróság hatáskörébe tartozó perrel összefüggő felülvizsgálati eljárásban az ellenkérelmet előterjesztő fél számára.

73. § [Tájékoztatás a kötelező jogi képviseletről]

(1) A bíróság a jogi képviselő meghatalmazásának szükségességéről, a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről, valamint a jogi képviselő közreműködése nélkül történő eljárás jogkövetkezményeiről

a) a felperest a keresetlevelet visszautasító végzésben – ha a felperes az eljárás folyamán lép perbe, első jelentkezése alkalmával, ha pedig a felperest az eljárás folyamán vonják perbe, a perbevonás közlésével egyidejűleg –,

b) az alperest a kereset közlésével egyidejűleg – ha az alperes az eljárás folyamán lép perbe, első jelentkezése alkalmával, ha pedig az alperest az eljárás folyamán vonják perbe, vagy perbeállítása kezdeményezése miatt lép perbe, a perbevonás, perbeállítás kezdeményezésének közlésével egyidejűleg –

tájékoztatja.

(2) Ha az eljárás folyamán perbe belépő, jogi képviselő nélkül eljáró felet a bíróság a kötelező jogi képviselet szükségességéről első jelentkezése alkalmával tájékoztatja és a fél részéről később nem pótolható perbeli cselekmény elvégzésére, illetve nyilatkozat megtételére lenne szükség, a bíróság a félnek megfelelő határidőt biztosít a jogi képviselet pótlására és ezzel egyidejűleg a perbeli cselekmény elvégzésére, illetve a nyilatkozat megtételére. Szükség esetén a tárgyalás elhalasztásának, illetve szükséges keretben történő megismétlésének is helye lehet.

(3) Ha a bíróság – amelynek eljárása során a jogi képviselet kötelező – az ügyben áttétel vagy kijelölés folytán jár el és a keresetlevelet eredetileg olyan bírósághoz nyújtották be, amelynek eljárásában a jogi képviselet nem kötelező, a bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró félnek megfelelő határidőt biztosít a jogi képviselet pótlására.

(4) Ha a jogi képviselet a perorvoslati eljárásban kötelező, a bíróság a feleket a jogi képviselő meghatalmazásának szükségességéről, a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről, valamint a jogi képviselő közreműködése nélkül történő eljárás jogkövetkezményeiről a perorvoslattal megtámadható határozatban tájékoztatja.

74. § [A jogi képviselő hiányának jogkövetkezményei kötelező jogi képviselet esetén]

(1) Ha a peres eljárás bármely szakaszában a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan – úgy kell tekinteni, hogy a fél perbeli cselekményt, nyilatkozatot egyáltalán nem tesz –, kivéve, ha törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történő eljárást kizárja.

(2) Ha a perorvoslati kérelmet előterjesztő fél jogi képviselővel nem rendelkezik – annak ellenére, hogy a jogi képviselő meghatalmazásának szükségességéről a bíróság a perorvoslattal megtámadható határozatban tájékoztatta –, a perorvoslati kérelmet a bíróság hiánypótlási felhívás kiadása nélkül visszautasítja; e végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.

(3) Ha a felperes a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha a viszontkeresetet előterjesztő alperes megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik, a bíróság az eljárást részlegesen, a viszontkereset tekintetében megszünteti.

(4) A fél jogi képviseletének hiánya nem akadálya a határozat kihirdetésének és kézbesítésének. Ebben az esetben a határozatot közvetlenül a féllel kell közölni.

75. § [Eljárásra jogosultak kötelező jogi képviselet esetén]

(1) A 72. § (1) bekezdésének alkalmazásában jogi képviselőnek kell tekinteni:

a) az ügyvédet és az ügyvédi irodát,

b) a jogtanácsost, azokban a perekben, amelyekben jogszabály a képviseletre feljogosítja,

c) a jogi személy bíróság képviseletére jogosult bírót,

d) a Legfőbb Ügyészség képviseletére jogosult ügyészt, valamint

e) törvényben meghatározott egyéb személyeket.

(2) Ha a jogi képviselet kötelező – törvény eltérő rendelkezése hiányában –

a) a jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében,

b) az ügyész abban a perben, amelynek megindítására törvény jogosítja fel, vagy amelyet ellene lehet indítani, illetve amelyben törvény alapján felléphet

jogi képviselő nélkül is eljárhat, őt úgy kell tekinteni, mintha jogi képviselővel járna el.

(3) Ügyvédjelölt és jogi előadó a jogi képviseletre kötelezett fél nevében kizárólag az iratok megtekintése, azokról másolat kérése vagy készítése érdekében járhat el.

(4) A (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazása esetén a jogi szakvizsgával rendelkező félnek a jogi szakvizsga megszerzését igazoló okiratot, az azzal egyenértékű okiratot vagy ezek hiteles másolatát azon eljárási szakaszban történő első jelentkezésekor kell a bíróságnak bemutatnia vagy a beadványához csatolnia, amelyben a jogi képviselet a fél számára kötelező. Ha a jogi szakvizsga megszerzését igazoló okiratot, az azzal egyenértékű okiratot vagy ezek hiteles másolatát a bíróságnak bemutatták, ennek tényét elegendő a jegyzőkönyvben rögzíteni, azt az iratokhoz nem kell csatolni.

22. Az ügygondnok jogállása

76. § [Az ügygondnokrendelés esetei]

A bíróság a fél részére ügygondnokot rendel, ha

a) a cselekvőképtelen félnek nincs törvényes képviselője,

b) az ismeretlen helyen tartózkodó félnek nincs sem törvényes képviselője, sem meghatalmazottja,

c) a nem természetes személy félnek nincs törvényes képviselője, vagy

d) törvény így rendelkezik.

77. § [Az ügygondnokrendelés eljárási szabályai]

(1) A bíróság az ügygondnokot – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az ellenfél kérelmére rendeli ki.

(2) A bíróság ügygondnokként ügyvédet vagy ügyvédi irodát rendelhet ki.

(3) Az ügygondnokot a perben – a (4) bekezdésben foglalt kivételekkel – a per vitelére meghatalmazott jogállása illeti meg.

(4) Az ügygondnok

a) a bíróság külön felhatalmazása nélkül peres pénzt vagy dolgot nem vehet át, valamint

b) egyezséget nem köthet, jogot nem ismerhet el és jogról nem mondhat le, kivéve, ha ezáltal az általa képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg.

(5) Az ügygondnok kirendelésének a hatálya – a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – kiterjed

a) a per egész tartamára, ideértve a perorvoslati eljárásokat is, valamint

b) a végrehajtási eljárásra, ideértve az annak során, azzal összefüggésben indított pereket is.

(6) Ha az ügygondnok kirendelésére okot adó körülmény az eljárás folyamán megszűnik, a bíróság az ügygondnokot a kirendelés alól felmenti.

(7) Az ügygondnok jogszabályban meghatározott díjazásra jogosult. A bíróság az ügygondnok díját legkésőbb felmentésekor, ennek hiányában legkésőbb az eljárást befejező határozatban határozza meg. Az ügygondnok díjáról rendelkező határozat ellen az ügygondnok és a felek külön fellebbezéssel élhetnek.

VII. FEJEZET

KÖLTSÉGEK

23. A költségek előlegezése

78. § [Költségek előlegeztetése]

(1) A bíróság a perben nem álló személynél felmerült költség előlegezéséről annak felmerülésekor határoz; arra kötelezi a felet, hogy a költséget a személynek közvetlenül fizesse meg, vagy – ha az célszerű – elrendeli, hogy a költség összegét a bíróságnál helyezze letétbe.

(2) Ha valószínű, hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmények ezt indokolttá teszik, a bíróság a költségek felmerülése előtt is elrendelheti, hogy a fél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget helyezze letétbe.

(3) A bíróság az általa meghatározott költséget a letétbe helyezett összegből kiutalja. Ha a meghatározott költséget az előzetesen letétbe helyezett összeg nem fedezi vagy meghaladja, a bíróság a költség meghatározásával egyidejűleg a felet a különbözet előlegezésére kötelezi vagy elrendeli annak visszafizetését.