Nemzeti cselekvési tervek
1. A 7. cikk 3. bekezdésében szereplő rendelkezések hatálya alá tartozó Részes Felek nemzeti cselekvési tervének a következőket kell magában foglalnia:
(a) nemzeti célkitűzések és csökkentési célok;
(b) lépések az alábbiak megszüntetése érdekében:
(i) teljes érc amalgámozása;
(ii) amalgám vagy feldolgozott amalgám nyílt terű égetése;
(iii) amalgám lakóterületeken történő égetése; és
(iv) cianid-kioldódás az olyan üledékben, ércben vagy zagyban, amelyhez higanyt adtak, anélkül hogy először eltávolítanák a higanyt;
(c) lépések a kézműves és kisipari aranybányászati ágazat hivatalossá tételének vagy szabályozásának elősegítésére;
(d) a területükön folytatott kézműves és kisipari aranybányászatban és -feldolgozásban felhasznált higanymennyiség becsült alapértéke és az alkalmazott gyakorlatok;
(e) stratégiák annak előmozdítására, hogy csökkentsék a higany légkörbe, valamint talajba és vízbe történő kibocsátását és a higanynak való kitettséget a kézműves és kisipari aranybányászatban és feldolgozásban, ideértve a higanymentes módszereket;
(f) stratégiák a higany és higanyvegyületek kereskedelmének szabályozására és annak megelőzésére, hogy ezek mind külföldi, mind belföldi forrásokból a kézműves és kisipari aranybányászatban és feldolgozásban kerüljenek felhasználásra;
(g) stratégiák az érdekeltek bevonására a nemzeti cselekvési terv végrehajtása és folyamatos fejlesztése érdekében;
(h) közegészségügyi stratégia a kézműves és kisipari aranybányászok és közösségeik higanykitettségével kapcsolatban. Egy ilyen stratégiának többek között magában kell foglalnia egészségügyi adatok gyűjtését, az egészségügyi dolgozók továbbképzését és az egészségügyi létesítményeken keresztüli tudatformálást.
(i) stratégiák a sérülékeny népességcsoportoknak, különösen a gyermekeknek és fogamzóképes korú nőknek - és kiemelten a terhes nőknek - a kézműves és kisipari aranybányászatban alkalmazott higany következtében fellépő kitettségének megelőzésére;
(j) stratégiák a kézműves és kisipari aranybányászok és az érintett közösségek tájékoztatására; és
(k) a nemzeti cselekvési terv végrehajtásának ütemterve.
2. Mindegyik Részes Fél belefoglalhat nemzeti cselekvési tervébe további stratégiákat is célkitűzéseinek elérése érdekében, ideértve a higanymentes kézműves és kisipari aranybányászat szabványainak alkalmazását vagy bevezetését, továbbá piaci alapú mechanizmusokat vagy marketing eszközöket.
Pontforrás kategória:
Széntüzelésű erőművek;
Széntüzelésű ipari kazánok;
A nemvas fémek * előállításában alkalmazott olvasztó és pörkölő eljárások;
Hulladékégető létesítmények;
Cementklinker előállító létesítmények.
Az Egyezmény 25. cikkének 2. bekezdés (a) pontja alkalmazásában a választottbírósági eljárás a következőt jelenti:
1. Egy Részes Fél az Egyezmény 25. cikkével összhangban, a vitában érintett másik fél vagy felek írásos értesítése útján kezdeményezheti a választottbíróság elé járulást. Az értesítéshez csatolni kell egy keresetlevelet, valamint bármely egyéb alátámasztó dokumentumot. Az értesítésben közölni kell a választottbíráskodás tárgyát és különösen az Egyezmény azon cikkeit, amelyek értelmezése vagy alkalmazása szóban forog.
2. A felperes félnek értesítenie kell a Titkárságot arról, hogy az Egyezmény 25. cikke értelmében választottbíróság elé visz egy vitát. Az értesítéshez csatolni kell a felperes fél írásos értesítését, a keresetlevelet, valamint az 1. bekezdésben említett bármely egyéb alátámasztó dokumentumot. A Titkárságnak továbbítania kell minden Részes Fél számára az ily módon hozzá beérkezett információkat.
1. Amennyiben egy vita a fenti 1. cikk értelmében választottbíróság elé kerül, létre kell hozni egy választottbíróságot. A választottbíróságnak három főből kell állnia.
2. A vitában érintett mindegyik félnek ki kell neveznie egy választottbírót, és az így kinevezett két választottbíró megegyezés útján kinevezi a harmadik választottbírót, aki a választottbíróság elnöke lesz. Ha a vita két félnél többet érint, az azonos érdekű feleknek megegyezés útján közösen kell választottbírót választaniuk. A bíróság elnöke a vitában érintett egyik féllel sem tartozhat azonos nemzethez, és nem lehet a rendes lakhelye egyik fél területén sem, továbbá nem lehet semelyikük alkalmazottja és nem foglalkozhatott az üggyel semmilyen más hatáskörben.
3. Üresedés esetén a kezdeti kinevezésnél előírt módon kell a helyet betölteni.
1. Ha a vitában érintett valamelyik fél két hónapon belül nem nevez ki választottbírót azt követően, hogy a választottbíráskodásról szóló értesítést az alperes fél megkapta, a másik fél tájékoztathatja erről az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárát, akinek további két hónapon belül el kell végeznie a kinevezést.
2. Amennyiben a választottbíróság elnöke a második választottbíró kinevezését követő két hónapon belül nem kerül kinevezésre, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárának valamely fél kérelmére további két hónapon belül ki kell neveznie az elnököt.
A választottbíróságnak az Egyezmény rendelkezéseivel és a nemzetközi joggal összhangban kell meghoznia határozatait.
A vitában érintett felek egyébirányú megállapodása hiányában a választottbíróságnak kell meghatároznia saját eljárásrendjét.
A választottbíróság a vitában érintett valamely fél kérelmére nélkülözhetetlen átmeneti védelmi intézkedéseket javasolhat.
A vitában érintett feleknek segíteniük kell a választottbíróság munkáját és - minden rendelkezésükre álló eszközzel - különösen:
(a) biztosítaniuk számára minden vonatkozó dokumentumot, információt és eszközt; és
(b) szükség esetén engedélyezik tanúk vagy szakértők felkérését, bizonyítékok gyűjtését.
A vitában érintett feleknek és a választottbíróknak kötelessége megvédeni minden olyan információ vagy dokumentum bizalmasságát, amelyeket a választottbíróság eljárása során bizalmasan kaptak.
Hacsak a választottbíróság az ügy speciális körülményei miatt másképp nem határozza meg, a bíráskodás költségeit a vitában érintett feleknek egyenlő arányban kell állniuk. A bíróság minden költségéről nyilvántartást vezet, és erről zárónyilatkozatot kell átadnia a feleknek.
Egy Részes Fél, amely jogilag érdekelt a vita tárgyában, és amelyet a határozat érinthet, a választottbíróság hozzájárulásával beavatkozhat az eljárás menetébe.
A választottbíróság a vita tárgyából közvetlenül származó ellenkereseteket is meghallgathat és meghatározhat.
A választottbíróságnak eljárási és érdemi döntéseit tagjai többségi szavazatával kell hoznia.
1. Ha a vitában érintett valamelyik fél nem jelenik meg a választottbíróság előtt, vagy nem tudja ügyét megvédeni, akkor a másik fél kérheti a bíróságtól az eljárás folytatását és a határozat meghozatalát. Egy fél hiányzása vagy képtelensége arra, hogy ügyét megvédje, nem minősülhet az eljárás akadályának.
2. A végső határozat meghozatala előtt a választottbíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a kereset tényszerűen és jogilag is jól megalapozott.
A választottbíróságnak végső határozatát, teljes megalakulását követően öt hónapon belül kell meghoznia, kivéve, ha szükségesnek ítéli az időbeli korlátozás legfeljebb öt hónapos időtartammal való meghosszabbítását.
A választottbíróság végső határozata a vita tárgyára kell, hogy korlátozódjon, és ismertetnie kell az alapjául szolgáló okokat. Tartalmaznia kell a végső határozat meghozatalában résztvevő tagok nevét és a határozat időpontját. A választottbíróság bármely tagja különvéleményt vagy ellenvéleményt mellékelhet a végső határozathoz.
A végső határozat a vitában érintett felekre nézve kötelező érvényű. Az Egyezménynek a végső határozat révén adott értelmezése a fenti 10. cikk alapján beavatkozó Részes Félre nézve is kötelező érvényű, feltéve, hogy olyan kérdésekre vonatkozik, amelyek vonatkozásában az adott Fél beavatkozott. A végső határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, kivéve, ha a vitában érintett felek előzetesen megállapodtak a fellebbezési eljárásról.
A végső határozat értelmezésével vagy végrehajtásának módjával kapcsolatos bármely egyet nem értést azok között, akikre nézve a fenti 16. cikkel összhangban kötelező érvényű a végső határozat, döntés céljából bármelyikük a határozatot meghozó választottbíróság elé viheti.
Az Egyezmény 25. cikkének 6. bekezdése alkalmazásában az egyeztető eljárásnak a következőt kell jelentenie:
A vitában érintett valamely fél az irányú kérelmét, hogy az Egyezmény 25. cikkének 6. bekezdése értelmében egyeztető bizottságot hozzanak létre, írásban a Titkárságnak kell címeznie és meg kell küldenie ennek másolatát a vitában érintett másik félnek vagy feleknek. A Titkárságnak ennek megfelelően haladéktalanul tájékoztatnia kell a Részes Feleket.
1. Az egyeztető bizottságnak a vitában érintett felek egyébirányú megállapodása hiányában három tagból kell állnia, amelyek közül egyet-egyet az érintett felek neveznek ki, az elnököt pedig e tagok választják közösen.
2. Ha a vita két félnél többet érint, az azonos érdekű feleknek megegyezés útján közösen kell kinevezniük bizottsági tagjukat.
Ha a vitában érintett felek a fenti 1. cikkben említett írásos kérelem Titkárság általi kézhezvételétől számított két hónapon belül valamely kinevezést nem tesznek meg, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárának bármely fél kérelmére további két hónapon belül meg kell tennie a kinevezést.
Amennyiben az egyeztető bizottság elnöke a bizottság második tagjának kinevezését követő két hónapon belül nem kerül megválasztásra, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárának a vitában érintett bármely Fél kérelmére további két hónapon belül ki kell neveznie az elnököt.
Az egyeztető bizottságnak független és részrehajlásmentes módon kell segítenie a vitában érintett feleket azon próbálkozásukban, hogy baráti megoldásra jussanak.
1. Az egyeztető bizottság olyan módon is levezetheti az egyeztetési eljárást, ahogy megfelelőnek ítéli, teljes körűen figyelembe véve az ügy körülményeit és a vitában érintett felek által esetlegesen kifejtett nézeteket, ezen belül a gyors megoldásra irányuló minden kérelmet. A felek egyébirányú megállapodása hiányában az egyeztető bizottság szükség szerint maga határozza meg saját eljárásrendjét.
2. Az egyeztető bizottság az eljárás során bármikor javaslatokat vagy ajánlásokat tehet a vita megoldására.
A vitában érintett feleknek együtt kell működniük az egyeztető bizottsággal. Különösképpen törekedniük kell arra, hogy teljesítsék a bizottság írásos anyagok benyújtására, bizonyítékok szolgáltatására, és az üléseken történő részvételre irányuló kéréseit. A feleknek és az egyeztető bizottság tagjainak kötelessége megvédeni minden olyan információ vagy dokumentum bizalmasságát, amelyeket a bizottság eljárása során bizalmasan kaptak.
Az egyeztető bizottságnak tagjai többségi szavazatával kell meghoznia határozatait.
Kivéve, ha a vita már megoldódott, az egyeztető bizottság teljes megalakulása után tizenkét hónapon belül jelentést köteles készíteni a vita megoldására irányuló javaslatairól, amelyeket a feleknek jóhiszeműen kell mérlegelniük.
Bármely egyet nem értést annak kapcsán, hogy az egyeztető bizottság illetékes-e az elé vitt valamely kérdés mérlegelésében, a bizottságnak kell eldöntenie.
A vitában érintett feleknek egyébirányú megegyezése hiányában az egyeztető bizottság költségeit a feleknek egyenlő arányban kell állniuk. A bizottság minden költségéről nyilvántartást vezet, és erről zárónyilatkozatot kell átadnia a feleknek.”
4. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 2. § és a 3. § az Egyezmény 31. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba.
(3) Az Egyezmény, illetve a 2. § és a 3. § hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter - annak ismertté válását követően - a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg.
(4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a környezetvédelemért felelős miniszter gondoskodik.
