368. § (1) Az ügyészség és a nyomozó hatóság halasztást nem tűrő esetben határozat hozatala nélkül,
a) nyomban végrehajthatja az olyan kényszerintézkedést és elvégezheti az olyan bizonyítási cselekményt, amelynek elrendelésére egyébként jogosult, illetve
b) nyomban elrendelheti a terhelt előállítását vagy a terhelt és más személy elővezetését, valamint elfogatóparancsot bocsáthat ki.
(2) Az eljárási cselekményről készült jegyzőkönyvben a halaszthatatlanság tényét és az ezt megalapozó körülményeket fel kell tüntetni.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a kényszerintézkedés, az előállítás és az elővezetés elrendelését, valamint az elfogatóparancsot utólag, legkésőbb három munkanapon belül határozatba foglalja.
369. § (1) A gyanúsított, a védő, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt az ügyészség vagy a nyomozó hatóság vele közölt határozata ellen – ha e törvény kivételt nem tesz – a közléstől számított nyolc napon belül a határozatot hozó ügyészségnél, illetve nyomozó hatóságnál panaszt terjeszthet elő.
(2) A feljelentő kizárólag a feljelentés elutasítása miatt, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt a határozat közvetlenül rá vonatkozó rendelkezésével kapcsolatban terjeszthet elő panaszt.
(3) A panaszt annak előterjesztője mindaddig visszavonhatja, amíg azt érdemben el nem bírálták. A visszavont panaszt újból előterjeszteni nem lehet.
(4) A Legfőbb Ügyészség határozata ellen nincs helye panasznak.
370. § (1) A határozatot hozó ügyészség vagy nyomozó hatóság a panaszt annak érkezését követő nyolc napon belül megvizsgálja, és ha azt alaposnak tartja, a határozatot hatályon kívül helyezi, vagy megváltoztatja.
(2) Ha a határozatot hozó ügyészség vagy nyomozó hatóság a panaszt nem tartja alaposnak, az ügyiratokat az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül a panaszra vonatkozó nyilatkozatával együtt felterjeszti a panaszt elbíráló ügyészséghez.
(3) Az ügyészség határozata elleni panaszt a felettes ügyészség, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt az ügyészség az ügyiratok érkezésétől számított tizenöt napon, az eljárást megszüntető határozat esetén egy hónapon belül bírálja el.
(4) Ha a panaszt elbíráló ügyészség a panaszt alaposnak tartja, a határozatot hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja, ellenkező esetben a panaszt elutasítja.
(5) A panaszt elbíráló ügyészség a 80. § (1) bekezdés a)–d) pontja esetén az előterjesztett panaszt érdemi indokolás nélkül elutasítja.
(6) A panaszt elbíráló határozatot a panasz előterjesztőjével – a határozat hatályon kívül helyezése, illetve a megváltoztatása esetén azokkal is, akikkel a határozatot közölték – közölni kell.
(7) A panaszt elbíráló határozat ellen további panasznak nincs helye.
(8) A nyomozó hatóság őrizetet elrendelő határozata elleni panasz elbírálását mellőzni kell, ha az ügyészség a terhelt személyi szabadságát érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésére indítványt tesz a bíróságnak.
(9) Az ügyészség a panasz elbírálását mellőzheti, ha a panasszal sérelmezett helyzet a panasz előterjesztésétől függetlenül megszűnt. Az ügyészség erről a panasz előterjesztőjét tájékoztatja. Ha a panasz előterjesztője a tájékoztatás közlését követő nyolc napon belül ezt indítványozza, az ügyészség a panaszt elbírálja.
371. § (1) Ha a panaszt elbíráló ügyészség a sértettnek a feljelentés elutasítása vagy az eljárás megszüntetése miatt előterjesztett panaszát elutasítja, a határozatában tájékoztatja a sértettet a pótmagánvádlóként történő fellépés lehetőségéről, feltételeiről, valamint a pótmagánvádló jogairól és kötelezettségeiről.
(2) Ha az eljárást a 398. § (2) bekezdés e) pontja alapján szüntették meg, a tájékoztatás arra is kiterjed, hogy a pótmagánvádlóként történő fellépés annak a bűncselekménynek a tekintetében lehetséges, amely miatt az ügyészség az eljárást megszüntette.
(3) Ha a feljelentést azért utasították el, vagy az eljárást azért szüntették meg, mert a cselekmény nem közvádra üldözendő bűncselekmény, a határozatában az (1) bekezdésben foglaltakon túl az ügyészség arról is tájékoztatja a sértettet, hogy a pótmagánvádlóként történő fellépés helyett a magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vádat magánvádlóként képviselheti.
(4) A sértett a panaszát elutasító határozat kézbesítését követő egy hónapon belül léphet fel magánvádlóként, és ha a magánindítvány hiányzik, a nyilatkozatát e határidőn belül pótolhatja. Ha a sértett magánvádlóként lép fel, pótmagánvádlóként nem léphet fel.
(5) Ha a sértett magánvádlóként lép fel, és az ügyészség a vád képviseletét nem veszi át, az ügyészség a feljelentést a sértett nyilatkozatával és az ügyiratokkal együtt nyolc napon belül megküldi a bíróságnak.
372. § (1) A gyanúsított és a védő a gyanúsítás, illetve a gyanúsítás változása ellen annak közlésekor a gyanúsított kihallgatását végző ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál panaszt terjeszthet elő. Ha a védő a gyanúsítás, illetve a gyanúsítás változásának közlésekor nincs jelen, a panaszt a gyanúsított kihallgatásától számított nyolc napon belül terjesztheti elő.
(2) Ha a gyanúsított kihallgatását végző ügyészség vagy nyomozó hatóság, illetve a panaszt elbíráló ügyészség a panaszt alaposnak tartja, megteszi a panaszban sérelmezett helyzet megszüntetése – különösen a gyanúsítás módosítása – érdekében szükséges intézkedést.
(3) Ha a gyanúsítás közlésekor a bűncselekmény megalapozott gyanúja a gyanúsítottal szemben nem volt megállapítható, a panaszt elbíráló határozatban az ügyészség megállapítja, hogy a gyanúsítás törvényi feltételei nem álltak fenn.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a gyanúsított ezen minősége a panaszt elbíráló határozat hozatalával megszűnik.
(5) A nyomozó hatóság által közölt gyanúsítás ellen előterjesztett panasz elbírálását mellőzni kell, ha az ügyészség a gyanúsítással egyező tényállás és Btk. szerinti minősítés alapján az őrizetbe vett terhelt személyi szabadságát érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésére indítványt tesz a bíróságnak.
(6) A gyanúsítás ellen előterjesztett panasz elintézésére egyebekben a határozat elleni panaszra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
373. § A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény 5. § (2) bekezdése vagy 10. § (4) bekezdése alapján előterjesztett panaszt az ügyészség a 370. § megfelelő alkalmazásával bírálja el.
374. § (1) Felülbírálati indítvány terjeszthető elő
a) a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak részleges feloldására irányuló indítvány elutasítása ellen,
b) az elkobzás, illetve a vagyonelkobzás biztosítása érdekében alkalmazott lefoglalás elrendelése ellen,
c) a zár alá vétel elrendelése ellen, ha azt az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendelte el,
d) a lefoglalt dolog értékesítésének elrendelése ellen, ha azt az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendelte el,
e) ha az ügyészség, illetve a felettes ügyészség elutasította azt a panaszt, amely
ea) a házkutatás,
eb) a motozás,
ec) a címzettnek még nem kézbesített postai küldemény lefoglalásának,
ed) a címzettnek még nem továbbított, elektronikus hírközlési szolgáltatás során továbbítandó közlés vagy küldemény lefoglalásának, illetve
ee) a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató szerkesztőségében tartott, e tevékenységgel összefüggő bizonyítási eszköz lefoglalásának
elrendelését sérelmezte,
f) ha az ügyészség, illetve a felettes ügyészség elutasította a gyanúsított azon panaszát, amely az ügyiratok megismerésének korlátozásáról, vagy valamely megismerési mód biztosítására irányuló indítvány elutasításáról szóló határozatot sérelmezte,
g) a 402. § (3) és (4) bekezdése szerint az eljárást megszüntető határozatnak a 402. § (2) bekezdése alapján hozott rendelkezése ellen.
(2) A felülbírálati indítványt az (1) bekezdés szerinti határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül, a bíróságnál kell két példányban előterjeszteni. A felülbírálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülbírálati indítvány irányul, továbbá az indítvány előterjesztésének okát és célját.
(3) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti határozat ellen előterjesztett felülbírálati indítványnak a határozat végrehajtására halasztó hatálya van.
(4) A bíróság a felülbírálati indítványt az ügyiratok és az ügyészség észrevételének beszerzése nélkül is elbírálhatja, ha ez a felülbírálati indítvány tartalma alapján lehetséges.
(5) Ha a felülbírálati indítványról a (4) bekezdés alapján nem lehet dönteni, a bíróság a felülbírálati indítvány egy példányának kézbesítésével együtt az ügyészségtől beszerzi az ügyiratokat.
(6) Az ügyészség az ügyiratokat a bíróságnak öt munkanapon belül megküldi és e határidőn belül a felülbírálati indítványra észrevételt vagy azzal összefüggő indítványt tehet.
375. § (1) A nyomozás az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak a hivatali hatáskörében, valamint az ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hivatali minőségében tudomására jutott adatok alapján, illetve feljelentésre indul meg.
(2) Nyomozást az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendel el.
(3) Az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tájékoztatja a sértettet a nyomozás elrendeléséről, ha a sértett személye és elérhetősége ismert. A nyomozó hatóság az általa elrendelt nyomozásról huszonnégy órán belül tájékoztatja az ügyészséget.
(4) Késedelmet nem tűrő esetben bármely nyomozó hatóság végezhet eljárási cselekményt, köteles azonban erről a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságot haladéktalanul tájékoztatni.
376. § (1) Közvádra üldözendő bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést.
(2) A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott, közvádra üldözendő bűncselekményt feljelenteni.
(3) A (2) bekezdés szerinti feljelentésben meg kell jelölni a bizonyítási eszközöket, egyidejűleg gondoskodni kell a bűncselekmény nyomainak, a bizonyítási eszközök, valamint az elkobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolgok és vagyon megőrzéséről.
377. § (1) Feljelentést az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál lehet tenni. A feljelentést más hatóság és a bíróság is köteles fogadni, és azt a nyomozó hatóságnak, illetve a 30. § esetén az ügyészségnek megküldeni.
(2) Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság nyomban nyilvántartásba veszi a feljelentést, akkor is, ha hatáskörrel vagy illetékességgel nem rendelkezik.
(3) Ha személyesen tesznek feljelentést, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság figyelmezteti a feljelentőt a hamis vád és a hatóság félrevezetésének következményeire. A személyesen tett feljelentés során jelen lehet a feljelentő által megjelölt nagykorú személy, kivéve, ha ez az eljárás érdekeit sérti.
378. § (1) Magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén csak a jogosult indítványára indítható meg vagy folytatható a büntetőeljárás.
(2) Magánindítványnak kell tekinteni a magánindítvány előterjesztésére jogosult feljelentését és bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja.
(3) A magánindítványt attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.
(4) Ha a nyomozás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető, a magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni. Ebben az esetben a (3) bekezdésben meghatározott határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a magánindítványra jogosult a felhívásról tudomást szerzett.
(5) Az elhunyt sértett hozzátartozója a még nyitva álló határidő alatt terjesztheti elő a magánindítványt.
(6) A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak akkor van helye, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő.
379. § (1) Az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a feljelentés megérkezésétől számított három munkanapon belül megvizsgálja, hogy az ügyben a nyomozást el kell-e rendelni, vagy a feljelentés kiegészítésének, a feljelentés elutasításának, illetve az ügy áttételének van-e helye.
(2) Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a feljelentés elintézése során figyelembe veheti azokat a tényeket, amelyek köztudomásúak vagy amelyekről hivatalos tudomása van.
(3) Ha a feljelentést a nyomozó hatóságnál magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt tették, vagy olyan bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely miatt a vádat magánvádló képviseli, a nyomozó hatóság a feljelentést haladéktalanul továbbítja az ügyészséghez.
(4) Az ügyészség a feljelentés érkezésétől számított három munkanapon belül megvizsgálja és dönt arról, hogy a magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vád képviseletét átveszi-e. Ha az ügyészség a vád képviseletét átveszi, erről a sértettet tájékoztatja. Ha az ügyészség a vád képviseletét nem veszi át, a feljelentést haladéktalanul megküldi a bíróságnak.
380. § (1) Az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a feljelentés kiegészítését rendeli el, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a nyomozás elrendeléséről, a feljelentés elutasításáról, illetve az ügy áttételéről nem lehet dönteni.
(2) A feljelentés kiegészítése során az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a feljelentőtől felvilágosítás adását, iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, valamint a kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés vagy a bűncselekmény elkövetési értékének közlését kérheti. Ennek során az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság – ha azt korábban nem tette meg – figyelmezteti a feljelentőt a hamis vád és a hatóság félrevezetésének következményeire.
(3) Ha a büntetőeljárás megindítását a Btk. 3. § (3) bekezdése alapján a legfőbb ügyész jogosult elrendelni, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a feljelentés kiegészítése során gondoskodik a legfőbb ügyész döntésének beszerzéséről.
(4) A feljelentés kiegészítésének határideje egy hónap.
381. § (1) Az ügyészség és a nyomozó hatóság a feljelentést elutasítja, ha a rendelkezésére álló adatokból kitűnik, hogy
a) a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény,
b) a bűncselekmény gyanúja hiányzik,
c) az elkövető büntethetőségét, illetve a feljelentett cselekmény büntetendőségét kizáró ok állapítható meg,
d) halál, elévülés vagy kegyelem folytán a büntethetőség megszűnt,
e) a feljelentett cselekményt már jogerősen elbírálták,
f) a magánindítvány, a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányzik,
g) a feljelentett cselekmény nem közvádra üldözendő bűncselekmény,
h) az ügy nem tartozik magyar büntető joghatóság alá.
(2) Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a feljelentést elutasító határozatot kézbesíti a feljelentőnek. A nyomozó hatóság a feljelentést elutasító határozatot huszonnégy órán belül az ügyészségnek is megküldi.
(3) Ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a feljelentést az (1) bekezdés g) pontja alapján utasította el, a határozatában tájékoztatja a sértettet, hogy a magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vádat magánvádlóként képviselheti. A tájékoztatás kiterjed a magánvádlóként történő fellépés feltételeire, a magánvádló jogaira és kötelezettségeire, valamint arra, hogy ha a magánindítvány hiányzik, e nyilatkozatot pótolni kell.
(4) A sértett a feljelentést elutasító határozat kézbesítését követő egy hónapon belül léphet fel magánvádlóként, és ha a magánindítvány hiányzik, a nyilatkozatát e határidőn belül pótolhatja.
(5) Ha a sértett magánvádlóként lép fel, és az ügyészség a vád képviseletét nem veszi át, a feljelentést a sértett nyilatkozatával és az ügyiratokkal együtt nyolc napon belül meg kell küldeni a bíróságnak.
382. § (1) Az ügyészség a feljelentést elutasíthatja, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az ügy, illetve más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek.
(2) Az (1) bekezdés alapján a feljelentés nem utasítható el, ha az együttműködő személy más életének szándékos kioltásával járó, illetve maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást szándékosan okozó bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható.
(3) Ha az ügyészség a feljelentést az együttműködő személlyel szemben az (1) bekezdés alapján utasítja el, az állam téríti meg azt a kárt, illetve sérelemdíjat, amelynek megtérítésére az elkövető a polgári jog szerint köteles, feltéve, hogy az más módon nem térült meg. Ha a kártérítésről, illetve a sérelemdíj megfizetéséről polgári perben kell határozni, az ezek iránti igény jogalapját vélelmezni kell.
(4) A polgári perben az államot az igazságügyért felelős miniszter képviseli. A polgári perben eljáró bíróság a kereset elbírálása előtt beszerzi a feljelentés elutasításáról határozatot hozott ügyészség nyilatkozatát a felperes sérelmére elkövetett cselekményről, a cselekménnyel okozott kárról, illetve személyiségi jogsértésről. Az ügyészség nyilatkozata nem terjedhet ki olyan tényre, amelynek alapján az elkövető személyére, illetve a feljelentés elutasításának indokaira lehet következtetni.
383. § (1) A felderítés során az ügyészen, a nyomozó hatóság tagján és a jegyzőkönyvvezetőn kívül csak az lehet jelen az eljárási cselekményen, akinek a jelenlétét törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi.
(2) A sértett a sérelmére elkövetett bűncselekménnyel összefüggésben jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál. A sértett értesítése kivételesen mellőzhető, ha ezt az eljárási cselekmény sürgőssége indokolja. A sértett értesítése kivételesen mellőzhető, valamint az eljárási cselekményről kivételesen eltávolítható, ha a különleges bánásmódot igénylő személy védelme más módon nem biztosítható.
(3) A sértett mellett egy általa megjelölt nagykorú személy is jelen lehet azokon az eljárási cselekményeken, amelyeken a sértett jelenléte kötelező, vagy amelyeken jelen lehet, ha ez az eljárás érdekeit nem sérti.
(4) A külföldi állampolgár terhelt, sértett vagy tanú indítványára a kihallgatásán, valamint a részvételével tartott más eljárási cselekményen jelen lehet államának konzuli tisztviselője.
(5) A támogatót és a konzuli tisztviselőt kivéve akinek a jelenlétét az eljárási cselekményen e törvény lehetővé teszi, a gyanúsítotthoz, a szakértőhöz és a tanúhoz kérdéseket intézhet, észrevételeket, indítványokat tehet. A kérdésfeltevés tilalmára, illetve a válaszadás megtiltására a tanú és a terhelt kihallgatására, valamint a szakértő kirendelésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
384. § (1) Az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény helyszínéről eltávolíthatja azt, akinek a jelenléte az eljárást akadályozza és azt is, aki az eljárási cselekményen nem lehet jelen, illetve a nyomozás elősegítése érdekében a büntetőeljárásban részt vevő személyt az eljárási cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottak érdekében testi kényszer alkalmazható, valamint rendbírság szabható ki.
(3) Rendbírsággal sújtható az is, aki az eljárás rendjét zavarja.
385. § (1) Ha a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, őt a nyomozó hatóság, illetve az ügyészség a XXX. Fejezet szerint gyanúsítottként kihallgatja.
(2) Őrizet esetén a gyanúsítottat a fogva tartása kezdetétől számított huszonnégy órán belül ki kell hallgatni.
386. § (1) A bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy – elfogása, idézése, előállítása, körözésének elrendelése, vagy vele szemben elfogatóparancs kibocsátása esetén – a gyanúsítás közléséig kizárólag arra jogosult, hogy
a) a gyanúsítotti kihallgatással kapcsolatos büntetőeljárási jogairól felvilágosítást kapjon,
b) védőt hatalmazzon meg vagy védő kirendelését indítványozza,
c) védőjével ellenőrzés nélkül tanácskozzon.
(2) A védő a gyanúsítás közléséig kizárólag arra jogosult, hogy az általa védett személlyel a kapcsolatot felvegye és vele ellenőrzés nélkül tanácskozzon.
387. § (1) Ha nincs védője, a gyanúsítottat vagy a bűncselekmény elkövetésével magalapozottan gyanúsítható személyt a kihallgatását megelőzően – előállítása, őrizete esetén haladéktalanul – figyelmeztetni kell arra, hogy védőt hatalmazhat meg vagy védő kirendelését indítványozhatja. Ezen indítványt a nyomozó hatóság vagy az ügyészség nyomban elbírálja.
(2) Ha az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított vagy a bűncselekmény elkövetésével magalapozottan gyanúsítható személy figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha nem hatalmaz meg védőt, a nyomozó hatóság vagy az ügyészség rendel ki védőt. Ha a gyanúsított vagy a bűncselekmény elkövetésével magalapozottan gyanúsítható személy kijelenti, hogy nem kíván védőt meghatalmazni, a nyomozó hatóság vagy az ügyészség nyomban védőt rendel ki.
(3) Ha a gyanúsított vagy a bűncselekmény elkövetésével magalapozottan gyanúsítható személy védőt kíván meghatalmazni, vagy a nyomozó hatóság, illetve az ügyészség védőt rendel ki, a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a védőt nyomban értesíti és a gyanúsítotti kihallgatást a védő megérkezéséig, de legalább két órára elhalasztja. Ha a megállapított határidőn belül
a) a védő nem jelenik meg, illetve
b) a gyanúsított a védővel lefolytatott tanácskozás alapján a kihallgatás megkezdéséhez hozzájárul,
a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a gyanúsítotti kihallgatást megkezdi.
(4) A nyomozó hatóság vagy az ügyészség az (1)–(3) bekezdés alapján tett intézkedéseit, és ha ismert, a védő távolmaradásának okát a gyanúsítotti kihallgatás jegyzőkönyvébe foglalja.
(5) A nyomozó hatóság vagy az ügyészség biztosítja, hogy a gyanúsított vagy a bűncselekmény elkövetésével magalapozottan gyanúsítható személy a kihallgatása előtt, illetve annak zavarása nélkül a kihallgatása alatt a védőjével tanácskozhasson.
388. § (1) A gyanúsítottal a kihallgatása során a terhelti figyelmeztetést követően közölni kell a gyanúsítás tárgyává tett cselekmény tényállását és annak Btk. szerinti minősítését.
(2) A gyanúsítás közlését követően a nyomozó hatóság vagy az ügyészség figyelmezteti a gyanúsítottat és a védőt arra, hogy a gyanúsítás ellen panasznak van helye.
389. § A nyomozás során
a) be kell szerezni a gyanúsított bűnügyi előéletére vonatkozó adatokat, illetve
b) gondoskodni kell a gyanúsítottra vonatkozó, az eljárásban figyelembe vehető külföldi ítélet érvényének az elismeréséről.
390. § (1) A nyomozó hatóság a gyanúsított kihallgatásától számított nyolc napon belül megküldi az ügyészségnek a nyomozás ügyiratait, egyidejűleg beszámol a nyomozás állásáról, javaslatot tesz a vizsgálat során szükségesnek tartott eljárási cselekményekre vagy a nyomozás befejezésére.
(2) Ha a gyanúsított a bűncselekmény elkövetését beismerte, ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezését, illetve egyezség megkötését kezdeményezte, a nyomozó hatóság erről haladéktalanul beszámol az ügyészségnek.
391. § (1) Az ügyészség a gyanúsított kihallgatása után a nyomozás ügyiratai alapján megvizsgálja, hogy az ügyben van-e helye
a) ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezésének,
b) egyezség kezdeményezésének,
c) közvetítői eljárás lefolytatása céljából az eljárás felfüggesztésének,
d) feltételes ügyészi felfüggesztésnek,
e) az eljárás egyéb okból történő megszüntetésének,
f) vádemelésnek,
g) a vizsgálat keretén belül eljárási cselekmény elvégzésének,
h) elkülönítésnek, egyesítésnek, áttételnek.
(2) Az ügyészség a vizsgálat során az (1) bekezdésben meghatározott kérdésekben a nyomozás határidején belül dönt.
392. § (1) A nyomozó hatóság a vizsgálatot az ügyészség irányítási jogkörében tett intézkedésének megfelelően végzi.
(2) A nyomozó hatóság a gyanúsított kihallgatása után – ha az ügyészség másképp nem rendelkezik – önállóan elvégzi a 390. § (1) bekezdése szerinti javaslatában szükségesnek tartott eljárási cselekményt.
(3) A nyomozó hatóság a vizsgálat során önállóan elvégzi a gyanúsítás tárgyát érintő eljárási cselekményt, ha
a) azt késedelmet nem tűrő ok indokolja, vagy
b) az az ügyészség által elrendelt eljárási cselekményhez szükségszerűen kapcsolódik.
(4) A nyomozó hatóság a vizsgálat során önállóan elvégzi az eljárási cselekményt, ha az
a) a gyanúsítás tárgyát nem érinti vagy
b) a gyanúsítás tárgyává tett bűncselekmény más elkövetőjének felderítésére irányul.
(5) A nyomozó hatóság a vizsgálat során önállóan elvégzett eljárási cselekményről a (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetben legkésőbb nyolc napon belül, a (4) bekezdésben meghatározott esetben az ügyészség rendelkezése szerint, de legkésőbb három hónapon belül beszámol az ügyészségnek.
393. § (1) A gyanúsított és védője a vizsgálat során a szakértő meghallgatásán, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál jelen lehet, ha az eljárási cselekmény a gyanúsítás tárgyát érinti.
(2) A védő jelen lehet az általa, illetve az általa védett gyanúsított által indítványozott tanú kihallgatásán és az ilyen tanú részvételével tartott bizonyítási cselekményen is.
(3) A gyanúsított és a védő értesítése kivételesen mellőzhető, ha ezt az eljárási cselekmény sürgőssége indokolja.
(4) A gyanúsított és a védő értesítése kivételesen mellőzhető, valamint a gyanúsított és a védő az eljárási cselekményről kivételesen eltávolítható, ha ezt a nyomozás érdekei szükségessé teszik, vagy a különleges bánásmódot igénylő személy védelme más módon nem biztosítható.
(5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott esetben az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a gyanúsítottat és védőjét az eljárási cselekményről – ha e törvény a terhelt és a védő értesítését nem zárja ki – utólag, legkésőbb nyolc napon belül tájékoztatja. Ha a gyanúsított vagy a védő a tájékoztatás kézhezvételétől számított három napon belül indítványozza, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az értesítés mellőzését utólag határozatba foglalja, és azt közli az indítvány előterjesztőjével.
(6) Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság biztosítja, hogy a gyanúsított az eljárási cselekmény előtt, illetve annak zavarása nélkül az eljárási cselekmény alatt a védőjével tanácskozhasson.
(7) A vizsgálat során az eljárási cselekményeken való jelenlétre egyebekben a felderítésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
394. § (1) Az ügyészség és a nyomozó hatóság felfüggeszti az eljárást, ha
a) az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, vagy
b) az elkövető tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt.
(2) Az ügyészség felfüggeszti az eljárást a közvetítői eljárás lefolytatása céljából, ha annak feltételei fennállnak.
(3) Az ügyészség és a nyomozó hatóság felfüggesztheti az eljárást, ha
a) az elkövető ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik,
b) jogsegély iránti megkeresés más állam hatósága általi teljesítése szükséges,
c) az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni, vagy
d) a gyanúsítottal szemben a gyanúsítás tárgyát képező cselekmény miatt bíróság előtt büntetőeljárás van folyamatban.
(4) Az ügyészség felfüggesztheti az eljárást, ha
a) az a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás teljesítése érdekében szükséges,
b) feltételes ügyészi felfüggesztésnek van helye,
c) az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényben meghatározott konzultációs eljárás kezdődik,
d) nemzetközi elfogatóparancs, illetve európai elfogatóparancs alapján más állam hatósága az elkövető átadását vagy kiadatását elhalasztotta, vagy
e) nemzetközi büntetőbíróság a joghatósága alá tartozó ügyben a magyar hatóságot a büntetőeljárás átadása érdekében megkeresi.
(5) Az eljárás felfüggesztésének a (2) bekezdés, valamint a (4) bekezdés a) és b) pontja alapján a nyomozás során egy alkalommal van helye.
(6) Az eljárás nem függeszthető fel
a) a (2) bekezdés alapján, ha az ügyészség feltételes ügyészi felfüggesztést alkalmazott, illetve
b) a (4) bekezdés b) pontja alapján, ha az ügyben közvetítői eljárás volt folyamatban.
(7) Az eljárás felfüggesztése után – a (3) bekezdés a) pontját kivéve – a gyanúsított személyét közvetlenül érintő eljárási cselekmény nem végezhető.
(8) Ha az eljárás felfüggesztésének tartama alatt a felfüggesztés oka megváltozott, az ügyészség és a nyomozó hatóság – az eljárás folytatásának elrendelése nélkül – új határozatot hoz az eljárás felfüggesztéséről.
(9) Ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság azért függeszti fel az eljárást, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, a határozat közlésével egyidejűleg arról is tájékoztatja a feljelentőt, a sértettet és a magánindítvány előterjesztőjét, hogy ha az eljárás folytatásának elrendelése nélkül az eljárást elévülés miatt megszünteti, az eljárás megszüntetéséről rendelkező határozatot részére akkor kézbesíti, ha ezt az eljárást felfüggesztő határozat kézhezvételétől számított egy hónapon belül indítványozza.
395. § (1) Az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárást, ha
a) a gyanúsított külföldön tartózkodik, legfeljebb hat hónapra,
b) az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni és az előzetes kérdés eldöntése tárgyában az eljárás még nem indult meg, legfeljebb két hónapra,
c) jogsegély iránti megkeresés más állam hatósága általi teljesítése szükséges, legfeljebb tizenkét hónapra
függesztheti fel.
(2) Az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg
a) a külföldön tartózkodó gyanúsítottnak a visszatérésre,
b) az érdekeltnek az előzetes kérdés eldöntése tárgyában az eljárás megindítására
a felfüggesztés tartamával egyező határidőt állapít meg.
(3) Az ügyészség a felfüggesztés tartamát és a (2) bekezdésben meghatározott határidőt kivételesen, egy alkalommal,
a) az (1) bekezdés a) pontja esetén legfeljebb két hónappal,
b) az (1) bekezdés b) pontja esetén legfeljebb egy hónappal,
c) az (1) bekezdés c) pontja esetén legfeljebb hat hónappal
meghosszabbíthatja.
(4) Ha a felfüggesztés tartama alatt az előzetes kérdés eldöntése tárgyában az eljárás megindult, a 394. § (8) bekezdését megfelelően kell alkalmazni.
396. § (1) Az ügyészség és a nyomozó hatóság – ha e törvény kivételt nem tesz – az eljárás folytatását rendeli el, ha
a) a felfüggesztés oka megszűnt,
b) a 394. § (4) bekezdés e) pontja esetén a nemzetközi büntető bíróság alapokmányát kihirdető, illetve alapokmányából fakadó kötelezettségek végrehajtásáról szóló törvény az eljárás folytatását előírja, vagy
c) a 394. § (3) bekezdésében, valamint a (4) bekezdés c)–d) pontjában meghatározott okból felfüggesztett eljárás folytatását szükségesnek tartja.
(2) Ha az eljárást az ügyészség függesztette fel, kizárólag az ügyészség rendelheti el az eljárás folytatását.
(3) Az eljárás folytatását elrendelő határozat ellen nincs helye panasznak.
(4) Az eljárás határozat hozatala nélkül folytatódik azon a napon, amelyen a felfüggesztés – ügyészség vagy nyomozó hatóság által megállapított vagy az ügyészség által meghosszabbított – tartama eltelt.
397. § (1) A felfüggesztés tartama nem számít be a nyomozás határidejébe.
(2) Az eljárás felfüggesztéséről vagy folytatásáról szóló határozatot egyidejűleg kell kézbesíteni a gyanúsított, a védő, a feljelentő, a sértett és a magánindítvány előterjesztője részére.
(3) Ha a nyomozó hatóság függeszti fel az eljárást, vagy rendeli el annak folytatását, határozatát a (2) bekezdésben meghatározottak szerint az ügyészséggel is közli.
398. § (1) Az ügyészség és a nyomozó hatóság megszünteti az eljárást, ha
a) a cselekmény nem bűncselekmény,
b) nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt,
c) a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése,
d) az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró ok állapítható meg,
e) halál, elévülés vagy kegyelem folytán a büntethetőség megszűnt,
f) a cselekményt már jogerősen elbírálták,
g) a feljelentés vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányzik,
h) a magánindítvány hiányzik, és az a 378. § (4) bekezdése alapján már nem pótolható,
i) a cselekmény nem közvádra üldözendő bűncselekmény, vagy
j) az ügy nem tartozik magyar büntető joghatóság alá.
(2) Az ügyészség megszünteti az eljárást, ha
a) a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el,
b) a büntetőeljárás átadása, vagy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényben meghatározott konzultációs eljárás eredménye alapján a büntetőeljárást más állam hatósága folytatja le,
c) tevékeny megbánás, a feltételes ügyészi felfüggesztés keretében előírt magatartás tanúsítása vagy a feltételes ügyészi felfüggesztés tartamának eredményes eltelte folytán, illetve a törvényben meghatározott egyéb okból a büntethetőség megszűnt,
d) megrovást alkalmaz, vagy
e) olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amelynek az elkövetett jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény mellett az elkövető felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége.
(3) Ha a terhelt az eljárást megszüntető határozat ellen benyújtott panaszában a megrovás alkalmazását sérelmezi, és az eljárás megszüntetésének más oka nincs, az eljárást folytatni kell.
(4) Ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárást az (1) bekezdés i) pontja alapján szüntette meg, a 381. § (3)–(5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(5) Az eljárást megszüntető határozat indokolása kizárólag az eljárás megszüntetésének okát és az alkalmazott jogszabály megjelölését tartalmazza, ha
a) az eljárást azért függesztették fel, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, és
b) az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a felfüggesztett eljárást elévülés miatt szünteti meg.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott határozat az eljárást felfüggesztő határozatra is rávezethető, ha a feljelentő, a sértett és a magánindítvány előterjesztője nem indítványozta az eljárást megszüntető határozat kézbesítését.
399. § (1) Az ügyészség az eljárást megszüntetheti, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vagy a gyanúsított az ügy, illetve más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vagy a gyanúsított büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek.
(2) Az (1) bekezdés alapján az eljárás nem szüntethető meg, ha az együttműködő személy más életének szándékos kioltásával járó, illetve maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást szándékosan okozó bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható.
(3) Ha az ügyészség az eljárást az (1) bekezdés alapján szünteti meg, a 382. § (3) és (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
400. § (1) Az eljárás megszüntetése – ha e törvény kivételt nem tesz – nem akadálya annak, hogy ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassák.
(2) Az eljárás folytatását az ügyészség rendeli el.
(3) Az eljárás folytatását
a) – ha az eljárást a nyomozó hatóság szüntette meg – a felderítés során a nyomozó hatóság, illetve
b) – ha az eljárást az ügyészség szüntette meg – a felettes ügyészség
is elrendelheti.
(4) Az eljárás folytatásáról szóló határozat ellen nincs helye panasznak.
(5) Az eljárás folytatását az ügyészség indítványára a bíróság rendelheti el olyan terhelt esetén, akivel szemben az eljárást korábban megszüntették, ha a felettes ügyészség, illetve az ügyészség
a) panasz alapján, vagy
b) az eljárás megszüntetésétől számított egy hónapon belül hivatalból
az eljárás folytatását nem rendelte el.
(6) Ha a bíróság az eljárás folytatásának elrendelése iránti indítványt elutasította, változatlan alapon az eljárás folytatásának elrendelése iránti ismételt indítvány előterjesztésének nincs helye.
401. § (1) Az eljárást megszüntető határozatot és az eljárás folytatását elrendelő határozatot – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – egyidejűleg kézbesíteni kell a gyanúsított, a védő, a sértett, a feljelentő és a magánindítvány előterjesztője részére.
(2) A 398. § (5) bekezdése esetén az eljárást megszüntető határozatot a sértett, a feljelentő és a magánindítvány előterjesztője részére nem kell kézbesíteni, ha ezt az eljárást felfüggesztő határozat kézhezvételétől számított egy hónapon belül nem indítványozta.
(3) Ha a nyomozó hatóság szünteti meg az eljárást vagy rendeli el annak folytatását, határozatát az (1) bekezdésben meghatározottak szerint az ügyészség részére is kézbesíti.
(4) Az eljárást megszüntető határozat kézbesítésével egyidejűleg tájékoztatni kell a terheltet a kártalanítási igényének jogalapjáról, arról, hogy választása szerint igényét egyszerűsített kártalanítási eljárásban vagy kártalanítás iránti vagyonjogi perben (a továbbiakban: kártalanítási per) érvényesítheti, az igény érvényesítésének határidejéről, a határidő kezdő időpontjáról és a határidő elmulasztásának jogvesztő jellegéről.
402. § (1) Az eljárás megszüntetése esetén a bűnügyi költséget – a (2) bekezdésben írt kivétellel – az állam viseli.
(2) Az ügyészség az eljárás megszüntetése esetén a bűnügyi költség vagy egy részének megfizetésére kötelezheti a gyanúsítottat, ha az eljárást
a) tevékeny megbánás miatt,
b) az eljárás feltételes ügyészi felfüggesztése tartamának eredményes eltelte miatt, vagy
c) megrovás alkalmazásával
szünteti meg.
(3) Ha a gyanúsított az eljárás megszüntetéséről szóló határozat ellen bejelentett panaszában a bűnügyi költség viselésére kötelező rendelkezést is sérelmezi, és a felettes ügyészség a panasznak nem ad helyt, úgy a gyanúsított a bűnügyi költség viselésére kötelező rendelkezés ellen felülbírálati indítványt terjeszthet elő.
(4) Ha a gyanúsított az eljárást megszüntető határozatnak kizárólag a bűnügyi költség viselésére kötelező rendelkezését sérelmezi, a jogorvoslati kérelmet felülbírálati indítványnak kell tekinteni. Ebben az esetben az ügyészség a felülbírálati indítványt az ügyiratokkal, továbbá az észrevételével, illetve indítványával együtt három munkanapon belül továbbítja a nyomozási bíróhoz.
403. § (1) Kérelemre a bűnügyi költség megfizetésére halasztás, illetve részletfizetés engedélyezhető a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 42. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett és keretek között. Az ötvenezer forintot meghaladó bűnügyi költség esetében a halasztás, illetve a részletfizetés a bírósági végrehajtó által foganatosított foglalás után engedélyezhető, ha a foglalási jegyzőkönyvet a végrehajtó az ügyészséghez beterjesztette. Az ötvenezer forintot meg nem haladó bűnügyi költség esetén az ügyészség foglalási cselekmény bevárása nélkül, a rendelkezésre álló adatok alapján legfeljebb két hónapi halasztást, illetve három hónapi részletfizetést engedélyezhet.
(2) A halasztás, illetve a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.
(3) A kérelemről a bűnügyi költség megfizetésére kötelezésről rendelkező ügyészség határoz. E határozat ellen nincs helye panasznak.
404. § (1) Az ügyészség a nyomozás során bármikor közölheti a gyanúsítottal, hogy milyen, a (2) bekezdésben meghatározott intézkedés alkalmazására vagy határozat meghozatalára lát lehetőséget abban az esetben, ha a gyanúsított a bűncselekmény elkövetését beismeri.
(2) Az ügyészség
a) közvetítői eljárás céljából az eljárás felfüggesztését, illetve a közvetítői eljárás eredményéhez képest az eljárás megszüntetését,
b) feltételes ügyészi felfüggesztés alkalmazását és annak eredményéhez képest az eljárás megszüntetését,
c) a gyanúsított együttműködésére tekintettel – a 399. § (1) bekezdésében meghatározott okból – az eljárás megszüntetését, illetve – a 382. § (1) bekezdésében meghatározott okból – a feljelentés elutasítását, illetve
d) vádemelés esetén a XCVIII. és C. Fejezetben meghatározott külön eljárás érdekében szükséges intézkedések megtételét
helyezheti kilátásba, ha a felsorolt intézkedések vagy határozatok e törvényben meghatározott – a bűncselekmény elkövetésének beismerésén, illetve az együttműködésen kívüli – feltételei fennállnak.
(3) Az ügyészség az intézkedés megtételét vagy a határozat meghozatalát
a) a (2) bekezdés a)–b) és d) pontjában meghatározott esetben az ügy, illetve más büntetőügy felderítésében, bizonyításában történő együttműködéshez,
b) a (2) bekezdés c) és d) pontja esetén a sértett bejelentése szerint érvényesíteni kívánt polgári jogi igény kielégítéséhez, illetve
c) a (2) bekezdés b) pontja kivételével a feltételes ügyészi felfüggesztés keretében előírható egyéb kötelezettség teljesítéséhez
is kötheti.
405. § (1) A 404. § (1) bekezdése szerinti tájékoztatás tartalmazza az intézkedés vagy a határozat ügyészség által tervezett érdemi tartalmát és – a bűncselekmény elkövetésének beismerésén kívül – annak feltételeit is.
(2) Az ügyészség a tájékoztatást írásban közli a gyanúsítottal. A tájékoztatás a gyanúsított kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvbe is foglalható.
(3) Az ügyészség az (1)–(2) bekezdésben foglaltak teljesítéséhez a nyomozó hatóságot is igénybe veheti.
406. § (1) A gyanúsítottat a kihallgatása során nyilatkoztatni kell arra, hogy az ügyészség által kilátásba helyezett intézkedést vagy határozatot, továbbá annak feltételeit elfogadja-e. Ha a gyanúsított a nyilatkozat megtétele előtt ezt indítványozza, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság számára védőt rendel ki. A gyanúsítottat e jogára figyelmeztetni kell.
(2) A gyanúsítottnak az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel tett vallomása és az annak alapján beszerzett bizonyítási eszköz bizonyítékként nem használható fel, ha
a) a gyanúsított a vállalt feltételeket maradéktalanul teljesíti, azonban az ügyészség intézkedése vagy határozata a kilátásba helyezett intézkedéstől vagy határozattól eltér, vagy
b) az ügyészség intézkedésének vagy határozatának kilátásba helyezése törvénysértő volt.
(3) Az ügyészség nem köteles a kilátásba helyezett és a gyanúsított által elfogadott intézkedést megtenni, vagy határozatot meghozni, ha a gyanúsított a vállalt feltételeket nem teljesíti vagy valótlan vallomást tesz. Ebben az esetben a gyanúsítottnak az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel tett vallomása bizonyítási eszközként felhasználható.
(4) A gyanúsított és a védő a nyomozás során bármikor közölheti az ügyészséggel, vagy a nyomozó hatósággal, hogy a 404. § (2) bekezdésében meghatározott intézkedés alkalmazása vagy határozat meghozatala érdekében a gyanúsított a bűncselekmény elkövetését beismeri. Ha az ügyészség a kezdeményezéssel nem ért egyet, erről a gyanúsítottat és a védőt tájékoztatja, ellenkező esetben az ügyészség eljárására a 404–405. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(5) A gyanúsított és a védő (4) bekezdésben meghatározott kezdeményezése bizonyítékként nem használható fel. Ha az ügyészség a (4) bekezdésben meghatározott kezdeményezéssel nem ért egyet, arról nem tájékoztathatja a bíróságot és az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratokat sem nyújthatja be a bírósághoz.
407. § (1) Az ügyészség és a terhelt a XCIX. Fejezet szerinti, egyezség esetén lefolytatandó eljárás érdekében a vádemelés előtt egyezséget köthet a terhelt által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség beismeréséről és ennek következményeiről (a továbbiakban: egyezség).
(2) Az egyezség megkötését a terhelt, a védő és az ügyészség egyaránt kezdeményezheti. Az ügyészség a kezdeményezését a terhelt 385. § szerinti kihallgatása során is közölheti.
(3) Ha az ügyészség nem ért egyet a terhelt vagy a védő kezdeményezésével, erről a terheltet és a védőt tájékoztatja.
(4) Ha a terhelt kezdeményezése alapján az ügyészség, vagy az ügyészség kezdeményezése alapján a terhelt az egyezség lehetőségét nem zárja ki, az egyezség megkötésére irányuló eljárásban a védő részvétele kötelező. Ha a terhelt nem kíván védőt meghatalmazni, az ügyészség haladéktalanul védőt rendel ki, valamint gondoskodik arról, hogy a védő a nyomozás ügyiratait megismerhesse.
(5) Ha az egyezség nem jön létre, a (4) bekezdésben meghatározott védői kirendelés hatálya az egyeztetés befejezéséig tart.
(6) Az ügyészség a (2)–(4) bekezdésben foglaltak teljesítéséhez a nyomozó hatóságot is igénybe veheti.
408. § (1) Az egyezség megkötése érdekében az ügyészség, a terhelt és a védő a bűnösség beismeréséről és – az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállását és Btk. szerinti minősítését kivéve – az egyezség tartalmi elemeiről egyeztetést folytathat. Az ügyészség a védővel e kérdésekben a terhelt hozzájárulásával külön is egyeztethet.
(2) Az ügyészség az egyeztetés megkezdésekor tájékoztatja a terheltet, illetve a védőt az egyezség lehetséges tartalmi elemeiről és következményeiről.
409. § (1) Ha az ügyészség és a terhelt az egyezség tartalmában megegyezett, az ügyészség a gyanúsítotti kihallgatása során figyelmezteti a terheltet a tervezett egyezség következményeire.
(2) Az ügyészség az egyeztetés eredményeként létrejött egyezséget a gyanúsítotti kihallgatás jegyzőkönyvébe foglalja, amely az (1) bekezdés szerinti figyelmeztetést és a terhelt erre adott nyilatkozatát is tartalmazza. A jegyzőkönyvet az ügyész, a terhelt és a védő együttesen írja alá.
(3) A jegyzőkönyvbe foglalt egyezség az annak alapján folytatott eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas.
(4) Ha az ügyészség és a terhelt nem kötött egyezséget, a kezdeményezés, valamint az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratok bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként nem használhatók fel. Ebben az esetben az ügyészség az egyezség megkötésére irányuló kezdeményezésről nem tájékoztathatja a bíróságot és az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratokat sem nyújthatja be a bírósághoz.
410. § (1) A terhelt az egyezségben a büntetőeljárás alapjául szolgáló valamennyi vagy akár csak egyes bűncselekmények vonatkozásában is beismerheti a bűnösségét.
(2) Az egyezség tartalmazza az egyezség tárgyát képező
a) bűncselekmény leírását és Btk. szerinti minősítését,
b) bűncselekmény vonatkozásában a terhelt nyilatkozatát arról, hogy a bűnösségét beismeri, és ennek érdekében vallomást tesz,
c) büntetést vagy önállóan alkalmazható intézkedést.
(3) Az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállását és Btk. szerinti minősítését az ügyészség állapítja meg.
(4) Ha az egyezség büntetés kiszabására irányul, az egyezség a Btk. 83. §-a és 84. §-a figyelembevételével tartalmazza azt, hogy az ügyészség, a terhelt és a védő milyen nemű, mértékű vagy tartamú büntetést vesz tudomásul. Ha a Btk. lehetővé teszi, az egyezségben a büntetés enyhítésére vagy a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések is figyelembe vehetőek.
(5) A Btk.-ban meghatározott feltételek fennállása esetén az egyezség önállóan alkalmazható intézkedés alkalmazására is irányulhat, ebben az esetben az egyezség tartalmazza azt, hogy az ügyészség, a terhelt és a védő milyen nemű, mértékű vagy tartamú intézkedést vesz tudomásul.
411. § (1) Az egyezség tartalmazhatja
a) a mellékbüntetést,
b) a büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható intézkedést,
c) az eljárás megszüntetését, illetve a feljelentés elutasítását egyes bűncselekmények vonatkozásában,
d) a bűnügyi költség viselését, illetve
e) a terhelt által vállalt egyéb kötelezettségeket.
(2) A Btk.-ban meghatározott feltételek fennállása esetén az egyezség mellékbüntetés, valamint büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható intézkedés kiszabására, illetve alkalmazására is irányulhat, ebben az esetben az egyezség tartalmazza azt, hogy az ügyészség, a terhelt és a védő milyen nemű, mértékű vagy tartamú mellékbüntetést, illetve intézkedést vesz tudomásul.
(3) Az ügyészség megegyezhet a terhelttel abban, hogy
a) az eljárást megszünteti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek az elkövetett jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény mellett a terhelt felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége, illetve
b) a gyanúsított együttműködésére tekintettel egyes bűncselekmények vonatkozásában – a 399. § (1) bekezdésében meghatározott okból – az eljárást megszünteti, illetve – a 382. § (1) bekezdésében meghatározott okból – a feljelentést elutasítja.
(4) Az egyezség kiterjedhet arra is, hogy a terhelt a bűnügyi költség egészének vagy egy részének viselése alól mentesül, amely esetben az egyezség szerinti bűnügyi költséget az állam viseli.
(5) Az egyezségben a terhelt vállalhatja, hogy
a) az ügy, illetve más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva az ügyészséggel, illetve a nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködik,
b) a magánfél polgári jogi igényét, illetve a sértett előzetes bejelentése szerint érvényesíteni kívánt polgári jogi igényt az egyezség jóváhagyásáról döntő előkészítő ülésig kielégíti,
c) közvetítői eljáráson vesz részt, illetve
d) az ügyészség által megállapított határidőn belül olyan egyéb kötelezettséget teljesít, amely a feltételes ügyészi felfüggesztés keretében előírható.
(6) A kényszergyógykezelés, az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele nem képezheti egyezség tárgyát.
412. § (1) A közvetítői eljárás a gyanúsított és a sértett megegyezését, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő, a gyanúsított, illetve a sértett indítványára, vagy önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás.
(2) Az ügyészség közvetítői eljárás lefolytatása céljából felfüggeszti az eljárást, ha
a) a gyanúsított, illetve a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, vagy ehhez hozzájárul,
b) a gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett, és
c) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel
ca) a bűncselekmény következményeinek jóvátétele várható és
cb) a büntetőeljárás lefolytatása mellőzhető, vagy a közvetítői eljárás a büntetés kiszabásának elveivel nem ellentétes.
(3) Az eljárás közvetítői eljárás céljából történő felfüggesztésnek nem akadálya, ha a gyanúsított a bűncselekménnyel okozott kárt, vagyoni hátrányt, vagy a bűncselekmény elkövetési értékét részben vagy egészben már önként megtérítette, illetve a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.
413. § (1) Ha a gyanúsított vagy a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, vagy ehhez hozzájárul, de a közvetítői eljárás e törvényben foglalt feltételei nem állnak fenn, az ügyészség az eljárás közvetítői eljárás céljából történő felfüggesztését határozat hozatalával megtagadja.
(2) Ha a gyanúsított vagy a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, az ügyészség gondoskodik a gyanúsított vagy a sértett hozzájárulásával kapcsolatos nyilatkozat beszerzéséről. Az ügyészség a nyilatkozat beszerzését követően határoz az eljárás közvetítői eljárás céljából történő felfüggesztéséről vagy annak megtagadásáról.
(3) Ha a sértett a gyanúsított kihallgatását megelőzően indítványozza a közvetítői eljárás lefolytatását, az ügyészség a gyanúsítotti kihallgatást követően gondoskodik a hozzájárulással kapcsolatos nyilatkozat beszerzéséről és
a) a közvetítői eljárás céljából az eljárás felfüggesztéséről, vagy
b) a közvetítői eljárás megtagadásáról.
(4) Az ügyészség az eljárás közvetítői eljárás céljából történő felfüggesztéséről vagy annak megtagadásáról rendelkező határozatát a közvetítői eljárást indítványozó, vagy ahhoz hozzájáruló gyanúsítottal és sértettel közli.
414. § (1) Közvetítői eljárás lefolytatása céljából az ügyészség az eljárást egy alkalommal, hat hónapra függeszti fel.
(2) Az ügyészség az eljárást felfüggesztő határozatot a közvetítői eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező pártfogó felügyelői szolgálattal is közli.
(3) A gyanúsítottnak és a sértettnek a közvetítői eljárás során tett nyilatkozata az ügyben bizonyítékként nem használható fel. A közvetítői eljárás eredményét nem lehet a gyanúsított terhére értékelni.
(4) A közvetítői eljárás részletes szabályait törvény állapítja meg.
415. § (1) Ha a közvetítői eljárás során a sértett és a gyanúsított között a közvetítői eljárásról szóló törvény szerinti megállapodás létrejött, a közvetítő a megállapodást megküldi az ügyészségnek.
(2) Az ügyészség a megállapodást hatályon kívül helyezi, ha a megállapodás a közvetítői eljárásról szóló törvénybe ütközik. Az ügyészség a határozatot közli mindazokkal, akik a hatályon kívül helyezett megállapodást kötötték, valamint a közvetítővel.
(3) Ha az ügyészség a megállapodás érkezésétől számított öt munkanapon belül nem rendelkezik a hatályon kívül helyezésről, úgy kell tekinteni, hogy a megállapodást törvényességi szempontból nem kifogásolta.
(4) Ha a megállapodásban foglalt kötelezettség az eljárás felfüggesztésének tartama alatt nem teljesíthető, az ügyészség a felfüggesztés tartamát legfeljebb tizennyolc hónappal meghosszabbíthatja.
(5) Ha az ügyészség a felfüggesztés 414. § (1) bekezdésében meghatározott tartamának elteltét követően megállapítja, hogy a (4) bekezdésben meghatározott feltételek fennállnak, a közvetítői eljárásban kötött megállapodás teljesítése céljából az eljárást egy alkalommal, legfeljebb a felfüggesztés kezdő időpontjától számított két évig ismét felfüggesztheti.
(6) Ha az eljárás felfüggesztésének tartama alatt a közvetítői eljárás befejeződött, és az eljárás megszüntetésének vagy más okból történő felfüggesztésének nincs helye, az ügyészség elrendeli az eljárás folytatását.
416. § (1) Az ügyészség határozattal felfüggesztheti az eljárást, ha a gyanúsított jövőbeni magatartására tekintettel az eljárás megszüntetése várható.
(2) Feltételes ügyészi felfüggesztésnek van helye, ha
a) az eljárás olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amelyre a törvény háromévi, különös méltánylást érdemlő esetben ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetés kiszabását rendeli és
b) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a feltételes ügyészi felfüggesztéstől a gyanúsított magatartásának kedvező változása várható.
(3) A feltételes ügyészi felfüggesztésnek a (2) bekezdés alapján nincs helye, ha a gyanúsított
a) többszörös visszaeső,
b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
c) bűncselekménye halált okozott, vagy
d) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, illetve próbára bocsátás vagy feltételes ügyészi felfüggesztés tartama alatt követte el.
(4) Ha feltételes ügyészi felfüggesztésnek van helye, az ügyészség az eljárást egy alkalommal – években vagy években és hónapokban meghatározva – a Btk. Különös Része által meghatározott büntetési tétel keretei között, de legalább egy évre függeszti fel.
417. § (1) Az ügyészség hivatalból vagy a terhelt indítványára az eljárást a törvényben meghatározott feltétel teljesítése érdekében egy évre felfüggeszti, ha a Btk. Különös Része a terheltnek az eljárás megindulását követő magatartását büntethetőséget megszüntető okként szabályozza, és a büntethetőség megszűnését eredményező magatartás várható.
(2) Az (1) bekezdés alapján az eljárás nem függeszthető fel azzal szemben, aki a bűncselekményt a korábban ugyanolyan bűncselekmény miatt alkalmazott feltételes ügyészi felfüggesztés vagy az eljárás 488. § (2) bekezdése alapján történő felfüggesztése alatt követte el.
(3) Ha a Btk. Különös Része a terheltnek az eljárás megindulását követő magatartását büntethetőséget megszüntető okként szabályozza, feltételes ügyészi felfüggesztésnek a 416. § (2) bekezdése alapján nincs helye.
418. § (1) Ha az ügyészség a feltételes ügyészi felfüggesztéssel egyidejűleg magatartási szabály vagy kötelezettség előírását tervezi, gondoskodik annak tisztázásáról, hogy
a) a gyanúsított képes-e teljesíteni a tervezett magatartási szabályt vagy kötelezettséget,
b) a gyanúsított a tervezett pszichiátriai vagy alkoholfüggőséget gyógyító kezeléshez hozzájárul- e, és
c) ha a jóvátétel lehetősége fennáll, a sértett a jóvátételhez hozzájárul-e.
(2) Az ügyészség az (1) bekezdésben meghatározott körülmények tisztázása érdekében pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el.
419. § (1) Az ügyészség a 416. § (2) bekezdésében meghatározott esetben kötelezheti a gyanúsítottat magatartási szabályok megtartására vagy kötelezettségek teljesítésére.
(2) Az ügyészség a gyanúsított részére magatartási szabályként, illetve kötelezettségként előírhatja, hogy
a) a bűncselekménnyel okozott kárt, vagyoni hátrányt, az adóbevétel-csökkenés, a vámbevétel-csökkenés összegét vagy a bűncselekmény elkövetési értékét térítse meg,
b) más módon gondoskodjon a sértettnek adandó jóvátételről,
c) meghatározott célra anyagi juttatást teljesítsen vagy a köz számára munkát végezzen,
d) előzetes hozzájárulása esetén pszichiátriai vagy alkoholfüggőséget gyógyító kezelésben vegyen részt.
(3) Az ügyészség a (2) bekezdésben meghatározottak közül több, illetve azokon kívül más magatartási szabályt is megállapíthat vagy más kötelezettséget is előírhat.
(4) Az ügyészség a feltételes ügyészi felfüggesztéssel egyidejűleg elrendelheti a gyanúsított pártfogó felügyeletét.
(5) Ha a bűncselekmény összegszerűen megállapítható kárt, vagyoni hátrányt, adóbevétel-csökkenést vagy vámbevétel-csökkenést okozott, vagy elkövetési értéke összegszerűen megállapítható, és az az eljárás során nem térült meg, feltételes ügyészi felfüggesztés esetén az ügyészség annak a megtérítésére vagy az eredeti állapot helyreállítására kötelezi a gyanúsítottat, feltéve, hogy erre a gyanúsított képes és ehhez a sértett hozzájárul.
(6) Az ügyészség az (5) bekezdésben foglalt rendelkezéstől csak különös méltánylást érdemlő esetben térhet el.
420. § (1) A terhelt nem büntethető a feltételes ügyészi felfüggesztés alapját képező bűncselekmény miatt, ha a 416. § alapján történt feltételes ügyészi felfüggesztés keretében előírt magatartást tanúsította vagy annak tartama eredményesen eltelt, kivéve, ha
a) a feltételes ügyészi felfüggesztés elrendelése törvénysértő volt, vagy
b) a (2) bekezdés alapján az eljárás folytatását kell elrendelni.
(2) Ha az eljárás megszüntetésének vagy más okból történő felfüggesztésének nincs helye, az ügyészség az eljárás folytatását rendeli el, ha
a) a gyanúsított a feltételes ügyészi felfüggesztés ellen panasszal él,
b) a gyanúsítottat a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama alatt gyanúsítottként hallgatják ki, ideértve azt is, ha a megalapozott gyanú közlése a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodása miatt nem lehetséges,
c) a gyanúsított a pártfogó felügyelet szabályait vagy a feltételes ügyészi felfüggesztésről szóló határozattal előírt magatartási szabályokat súlyosan megszegi, illetve a kötelezettségét nem teljesíti és az nem is várható.
(3) Az eljárás folytatásának a (2) bekezdés c) pontja alapján történt elrendelése ellen panasznak van helye.
(4) A 417. § alapján alkalmazott feltételes ügyészi felfüggesztés esetén az ügyészség az eljárás folytatását akkor rendeli el, ha
a) a gyanúsított a büntethetőség megszűnését eredményező magatartást nem tanúsítja, és az nem is várható, vagy
b) a gyanúsítottat a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama alatt elkövetett ugyanolyan bűncselekmény, vagy ha az ügyészség a gyanúsítottal szemben a büntetőeljárást a Btk. 180. § (1) bekezdésére figyelemmel függesztette fel, kábítószer-kereskedelem miatt gyanúsítottként hallgatják ki, vagy ez a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodása miatt nem lehetséges.
421. § (1) Az ügyészség a vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat.
(2) A vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak.
422. § (1) A vádirat törvényes elemei:
a) a vádlott azonosításra alkalmas megjelölése,
b) a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása,
c) a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítése,
d) az ügyészségnek a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására, vagy a kóros elmeállapota miatt nem büntethető terhelt felmentésére vonatkozó indítványa.
(2) A vádirat az (1) bekezdésben meghatározott törvényes elemeken túl tartalmazza:
a) a vád tárgyává tett cselekményekkel, illetve részcselekményekkel összefüggő, rendelkezésre álló bizonyítási eszközök megjelölését,
b) az ügyészségnek az egyes cselekmények, illetve részcselekmények és a büntetéskiszabási körülmények bizonyításával összefüggő bizonyítási indítványait,
c) a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályok megjelölését, továbbá a vádiratot benyújtó ügyészség hatáskörére és illetékességére vonatkozó rendelkezésekre való utalást,
d) az ügyészség közlendőit,
e) az ügyészség további indítványait.
(3) Az ügyészség a vádiratban indítványt tehet a büntetés vagy intézkedés mértékére vagy tartamára is arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismeri.
(4) Ha a gyanúsított személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés hatálya alatt áll, és az ügyészség ennek fenntartását indokoltnak tartja, az erre vonatkozó indítványát is tartalmazó vádiratot a kényszerintézkedés lejárta előtt tizenöt nappal nyújtja be a bíróságnak.
423. § (1) Az ügyészség a vádemeléssel egyidejűleg gondoskodik arról, hogy a nyomozás ügyiratai és a bizonyítási eszközök a bíróság rendelkezésére álljanak.
(2) Ha a vádlott az eljárás során nem magyar anyanyelvét, nemzetiségi anyanyelvét vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben meghatározott egyéb anyanyelvét használja, a vádirat e vádlottra vonatkozó részét az általa az eljárásban használt nyelvre kell lefordítani, és azt így kell a bírósághoz benyújtani.
(3) Az ügyészség tájékoztatja a vádemelésről a terheltet, a védőt, a sértettet, a feljelentőt és a magánindítvány előterjesztőjét.
424. § (1) Ha az ügyészség és a terhelt egyezséget kötött, az ügyészség a jegyzőkönyvbe foglalt egyezséggel azonos tényállás és minősítés miatt emel vádat.
(2) Az ügyészség a vádiratban indítványt tesz arra, hogy a bíróság
a) az egyezséget hagyja jóvá,
b) az egyezség tartalmával egyező milyen büntetést szabjon ki, illetve intézkedést alkalmazzon,
c) az egyezség tartalmával egyező milyen egyéb rendelkezést tegyen.
(3) Az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyvet az ügyészség a vádirattal együtt nyújtja be a bírósághoz.
425. § (1) A bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesznek fel.
(2) Az e törvényben meghatározott esetekben a bíróság nyilvános ülést, ülést vagy tanácsülést tart.
(3) A nyilvános ülésre az e törvényben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók.
426. § A büntetőeljárásban bírósági titkár járhat el a következő esetekben:
a) védő kirendelése és a kirendelés alóli felmentése,
b) adatkérés során,
c) bűnügyi költség megállapítása,
d) a költségkedvezménnyel kapcsolatos intézkedés,
e) szakértő kirendelése,
f) olyan határozat kijavítása vagy kiegészítése, amelyet bírósági titkár is meghozhat,
g) a más bíróságoktól származó megkeresések teljesítése, valamint
h) ha e törvény ezt lehetővé teszi.
427. § (1) A tárgyaláson, az ülésen és a tanácsülésen az egyesbíró vagy a tanács tagjai, és – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a jegyzőkönyvvezető mindvégig jelen vannak.
(2) A tanács tagjának elkerülhetetlen akadályoztatása esetén a tárgyaláson az ügydöntő határozatot más összetételű tanács is kihirdetheti.
(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az ülés a terhelt, az ügyész és – ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező – a védő nélkül nem tartható meg.
(4) A külföldi állampolgár terhelt, sértett vagy tanú indítványára a tárgyaláson és az ülésen jelen lehet államának konzuli tisztviselője.
(5) A bírósági eljárásban a védő részvétele – a 44. §-ban foglaltakon kívül – kötelező
a) a törvényszék, mint elsőfokú bíróság előtt, vagy
b) ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott.
428. § (1) A vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező, ha
a) a tárgyaláson való jelenlét jogáról a 430. § (1) bekezdése szerint nem mondott le,
b) a bíróság kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre.
(2) A bíróság akkor kötelezheti a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott vádlottat a tárgyaláson való jelenlétre, ha
a) ez bizonyítási cselekmény lefolytatása vagy szakértő meghallgatása érdekében szükséges, vagy
b) a vádlott kézbesítési megbízottja a 430. § (5) bekezdése szerint bejelentette, hogy a 136. § (5) bekezdésében meghatározott feladatának teljesítése önhibáján kívüli okból elháríthatatlan akadályba ütközik.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
429. § (1) Ha az eljárás több vádlott ellen folyik, a vádlott távollétében megtartható a tárgyalásnak az a része, amely őt nem érinti. Ekkor a meg nem jelent vádlott védőjének távollétében a tárgyalásnak ez a része akkor is megtartható, ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező.
(2) A tárgyalás a vádlott távollétében megtartható, ha az eljárás során a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése merülhet fel, és az állapota miatt a tárgyaláson nem jelenhet meg, illetve a jogainak gyakorlására képtelen.
(3) A tárgyalást a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent, szabadlábon lévő vádlott távollétében is meg lehet tartani, a bizonyítási eljárást azonban – a (4) bekezdés esetét kivéve – nem lehet befejezni.
(4) A bíróság a vádlottat távollétében felmentheti, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntetheti, az erről szóló határozatot – a jogorvoslatról való tájékoztatás mellett – kézbesítés útján közli a vádlottal és a védővel.
430. § (1) A vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról a vádemelés után bármikor lemondhat, ha
a) védővel rendelkezik, és
b) a védőt megbízza a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával.
(2) A vádlott az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot a bíróság előtt szóban, vagy a védője által ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott okiratban teheti meg.
(3) Ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemond, a jegyzőkönyvből vagy a bírósághoz címzett iratból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a vádlott e nyilatkozatát a (4)–(7) bekezdésben foglaltak ismeretében tette meg.
(4) Ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemond, e nyilatkozatának megtételétől, illetve bírósághoz érkezésétől kezdve a bíróság a vádlottnak szóló ügyiratokat – kivéve a tárgyaláson való jelenlétre kötelező végzést és az idézést – a kézbesítési megbízott részére kézbesíti.
(5) Ha a 136. § (5) bekezdésében meghatározott feladat teljesítése a kézbesítési megbízott önhibáján kívüli okból elháríthatatlan akadályba ütközik, a kézbesítési megbízott ezt az akadály felmerülésétől számított nyolc napon belül bejelenti a bíróságnak.
(6) A kézbesítési megbízott az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség megszegése esetén rendbírsággal sújtható.
(7) Ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott és őt a bíróság nem kötelezte a tárgyaláson való jelenlétre, a tárgyalást a vádlott távollétében is meg kell tartani. Ebben az esetben a bíróság az eljárást a meg nem jelent vádlottal szemben befejezheti.
431. § (1) A vádlott az ügydöntő határozat kihirdetéséig bejelentheti, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, a bejelentés bírósághoz érkezésekor a 430. § (1) bekezdésében meghatározott nyilatkozat hatályát veszti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentésnek kell tekinteni, ha a vádlott olyan nyilatkozatot tesz, amely értelmében a tárgyalás, illetve a bizonyítás lefolytatását, egyes bizonyítási eszközök megvizsgálását közvetlenül figyelemmel kívánja kísérni vagy abban tevőlegesen részt kíván venni, különösen, ha vallomást vagy észrevételt kíván tenni, továbbá akkor is, ha vallomást vagy észrevételt tesz.
