(5) A vádlott kihallgatását követően az ügyész, ezután a védő felszólalhat.
(6) A bíróság az ítéletét az előkészítő ülésen is meghozhatja.
505. § (1) Ha az ügy az előkészítő ülésen nem intézhető el, a vádlott és a védő a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem érintő
a) bizonyítás lefolytatására és egyéb eljárási cselekményekre vonatkozó indítványt,
b) bizonyíték kirekesztésére vonatkozó indítványt
terjeszthet elő.
(2) A vádlott és a védő az (1) bekezdésben meghatározott indítványában köteles egyedileg megjelölni az indítvány előterjesztésének okát és célját. Ennek megfelelően a bizonyíték kirekesztésére vonatkozó indítványnak tartalmaznia kell, hogy a más által előterjesztett bizonyíték milyen okból nem fogadható el, míg a bizonyítás felvételére vonatkozó indítványban meg kell jelölni, hogy az indítványozott bizonyítás mely tény igazolására irányul.
(3) A vádlott, illetve a védő indítványára az ügyész észrevételt tehet és a (2) bekezdésben meghatározottak szerint indítványt terjeszthet elő.
(4) Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a bíróság a tárgyalást nyomban megtarthatja.
506. § (1) Ha a vádlott a bűnösségét az előkészítő ülésen nem ismerte be, az eljárás folyamán a későbbiekben a bűnösségét bármikor beismerheti.
(2) Ha a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatának elfogadását megtagadja, vagy a vádlott megtagadja a válaszadást a bűnösség beismerésének kérdésében, azt úgy kell tekinteni, hogy a vádlott a bűnösségét nem ismerte be. Ugyanígy kell eljárni, ha a vádlott a bűnösségét beismerte, de a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való jogáról nem mondott le.
(3) Ha a vádlott a bűnösségét nem ismerte be, megjelölheti a vádiratban szereplő azon tényeket, amelyek valóságát elfogadja.
(4) A vádlott és a védő előadhatja a védekezés alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, valamint bizonyítás lefolytatására és egyéb eljárási cselekményekre vonatkozó indítványt, továbbá a bizonyíték kirekesztésére vonatkozó indítványt terjeszthet elő.
(5) A vádlott és a védő a (4) bekezdésben meghatározott indítványában egyedileg meg kell jelölni az indítvány előterjesztésének okát és célját. Ennek megfelelően a bizonyíték kirekesztésére vonatkozó indítványnak tartalmaznia kell, hogy a más által előterjesztett bizonyíték milyen okból nem fogadható el, míg a bizonyítás felvételére vonatkozó indítványban meg kell jelölni, hogy az indítványozott bizonyítás mely tény igazolására irányul.
(6) A vádlott, illetve a védő indítványára az ügyész észrevételt tehet és az (5) bekezdésben meghatározottak szerint indítványt terjeszthet elő, valamint tizenöt napon belül megjelöli a vádlott és a védő által előadott azon tényeket, amelyek valódiságát elfogadja.
507. § (1) A bíróság a bizonyítékot hivatalból vagy indítványra kirekeszti, ha az ügyiratokból egyértelműen megállapítható, hogy a bizonyíték felhasználása e törvénybe ütközik.
(2) Ha a bizonyíték kirekesztésének kérdésében az ügy bonyolultsága miatt vagy az ügyiratok tartalma alapján nem lehetséges határozni, a bíróság a határozathozatal előtt a kirekeszteni indítványozott bizonyítékot megvizsgálhatja.
(3) A kirekesztett bizonyítékot, illetve az azt tartalmazó iratot az ügyiratok közt zártan kell kezelni.
508. § A bíróság a vádlott nyilatkozata alapján és az ügyész észrevételének meghallgatása után
a) az 510. § (5) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával a tárgyalást nyomban kitűzheti, és ha megtartásának nincs akadálya, azt nyomban megtarthatja,
b) megállapíthatja a bizonyítás keretét és terjedelmét, valamint a bizonyítás felvételének sorrendjét,
c) mellőzheti a bizonyítást
ca) az ügyész, a vádlott és a védő által valósnak elfogadott tények tekintetében,
cb) az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
509. § (1) A bíróság legkésőbb az előkészítő ülés berekesztésétől számított egy hónapon belül megvizsgálja a bizonyítási indítványokat, kitűzi a tárgyalás határnapját és gondoskodik a tárgyalás megtartásának feltételeiről, az idézésekről és értesítésekről.
(2) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségében kell tartani. Ha a bíróság indokoltnak tartja, ettől eltérően rendelkezhet és a tárgyalást az illetékességi területén kívüli helyre is kitűzheti.
(3) Ha a lefolytatandó bizonyítási eljárás nagy terjedelme miatt nyilvánvaló, hogy az ügyet egy tárgyalási napon nem lehet befejezni, a bíróság több vagy folytatólagos tárgyalási határnapot tűzhet ki.
510. § (1) A bíróság a kitűzött határnapra idézi azt, akinek a jelenléte a tárgyaláson kötelező.
(2) A bíróság értesíti az ügyészséget, továbbá – ha e törvény kivételt nem tesz – a szakértőt, valamint azokat, akiknek a jelenlétét a tárgyaláson e törvény lehetővé teszi. Ha az ügyészség a vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését indítványozza, a bíróság értesíti a gyámhatóságot és – feltéve, hogy szülői felügyeleti jogot gyakorol – a másik szülőt.
(3) A bíróság az idézésben vagy az értesítésben a sértettet, illetve a vagyoni érdekeltet felhívja arra, hogy bizonyítási indítványaikat késedelem nélkül, a tárgyalás előtt tegyék meg.
(4) A bíróság az értesítéssel, illetve az idézéssel egyidejűleg tájékoztatja az ügyészséget, a vádlottat és a védőt arról, hogy a bíróság a kitűzött határnapon milyen bizonyítás felvételét tervezi.
(5) A vádlottnak és a védőnek az idézést legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni (a továbbiakban: tárgyalási időköz).
(6) Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítése legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt megtörténjen.
511. § (1) A bíróság – ha szükséges – a LXXV. Fejezetben szabályozott kérdésekben a tárgyalás kitűzése után is dönt.
(2) A bíróság a kitűzött tárgyalást fontos okból elhalaszthatja.
512. § (1) Ha a bíróság tanácsban jár el, a tárgyalás előkészítése során az eljárás megszüntetéséről, és a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről a bíróság tanácsa határoz. A bíróság tanácsa minden olyan kérdésben határozhat, amely egyébként a tanács elnökének jogkörébe tartozik.
(2) A tárgyalás megkezdése előtt a tanács elnöke határoz azokban a kérdésekben, amelyek az (1) bekezdés alapján nem tartoznak a bíróság tanácsának jogkörébe.
(3) A tárgyalás előkészítése során bírósági titkár a következő esetekben járhat el:
a) áttétel,
b) egyesítés és elkülönítés,
c) a vádirat hiányosságainak pótlása,
d) a 487. §, a 488. § (1) bekezdés a)–b) és e)–g) pontja, valamint (2) bekezdése alapján az eljárás felfüggesztése,
e) a vádirat közlése,
f) intézkedés eljárási cselekmény elvégzése iránt,
g) az előkészítő ülés, valamint a tárgyalás kitűzése és elhalasztása,
h) idézés és értesítés.
513. § (1) A bíróság e Fejezet és a LXXV. Fejezet szerinti eljárásában nincs helye fellebbezésnek
a) az eljárásnak a 488. § (1) bekezdés a)–b) pontja és a 489–490. § alapján történt felfüggesztése, valamint a 489–490. §-ban meghatározott eljárás kezdeményezésére irányuló indítvány elutasítása,
b) a felfüggesztett eljárás folytatásának elrendelése,
c) a vádirat hiányosságainak pótlása iránt tett intézkedés vagy ennek megtagadása,
d) a határozat tudomásulvételét követően tett jogorvoslati nyilatkozat elutasítása
ellen.
(2) A bíróság mellőzheti a végleges nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálására vonatkozó határozat hozatalát, ez azonban nem akadálya annak, hogy a kérdésben újabb nem ügydöntő végzést hozzon.
514. § (1) A tárgyalást a vád tárgyának megjelölésével az egyesbíró vagy a tanács elnöke nyitja meg, ezután a hallgatóságot a rend megtartására és a rendzavarás következményeire figyelmezteti. Közli a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, az ügyész és a védő nevét.
(2) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke számba veszi a megjelenteket, és megállapítja, hogy az idézettek és értesítettek jelen vannak-e, ettől függően megvizsgálja, hogy a tárgyalást meg lehet-e tartani.
(3) Ha a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező, és szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, a bíróság intézkedik a vádlott jelenlétének biztosítása iránt.
(4) Ha feltehető, hogy az elővezetés a kitűzött tárgyalási határnapon észszerű időn belül eredményre vezet, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a lehetőséghez képest intézkedik, hogy a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent tanút azonnal vezessék elő.
(5) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a távol maradt ügyészt vagy szakértőt a tárgyaláson való megjelenésre hívja fel. Az ügyész felhívása az ügyészség vezetője útján történik.
(6) A (2)–(5) bekezdés rendelkezéseit a folytatólagos tárgyalásra is alkalmazni kell.
515. § (1) A bíróság az ügyész, a vádlott, illetve a védő meghallgatása után dönt a tárgyalás megkezdéséről, ha olyan személy maradt távol a tárgyalásról, akinek a távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozza.
(2) Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, az egyesbíró vagy a tanács elnöke felhívja a tanúkat – a sértett kivételével – a tárgyalóterem elhagyására, és figyelmezteti őket az igazolatlan eltávozás következményeire.
(3) A szakértőt csak akkor kell távozásra felhívni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja, egyébként a szakértő a tárgyaláson annak kezdetétől fogva jelen lehet.
(4) A tárgyalási időköz be nem tartása miatt a tárgyalást nem kell elhalasztani, ha a vádlott és a védő egybehangzóan kéri a tárgyalás megtartását vagy ha a tárgyalás megtartásához hozzájárul.
(5) Ha a büntetőeljárásban védő részvétele nem kötelező, és a meghatalmazott védő a tárgyaláson nem jelent meg, a tárgyalást akkor lehet elhalasztani, ha
a) a vádlott ezt indítványozza és
b) a meghatalmazott védő értesítése nem volt szabályszerű, illetve nem állapítható meg, hogy az szabályszerű volt-e.
(6) Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíróság a tárgyalást elhalasztja.
516. § (1) Az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett a tárgyalás megkezdése előtt
a) indítványozhatja az ügy áttételét, egyesítését vagy elkülönítését,
b) indítványozhatja az egyesbíró vagy a tanács elnöke, tagja, illetve a jegyzőkönyvvezető kizárását, illetve
c) más olyan körülményt jelölhet meg, amely a tárgyalás megtartását akadályozhatja, illetve amelyet a tárgyalás megkezdése előtt figyelembe kell venni.
(2) A vádlott, a védő és a sértett a tárgyalás megkezdése előtt az ügyész kizárását indítványozhatja.
517. § (1) Ha az egyesbíró vagy a tanács elnöke megállapítja, hogy a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, és a tanú, illetve a szakértő elhagyta a tárgyalótermet, a bíróság a tárgyalást megkezdi.
(2) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke felhívására
a) az ügyész ismerteti a vád lényegét, ha az az előkészítő ülés során nem történt meg, vagy ha azt a sértett azért indítványozza, mert az előkészítő ülésen nem volt jelen,
b) a jelen lévő sértett, illetve képviselője nyilatkozik arról, hogy érvényesít-e polgári jogi igényt; ha a sértett polgári jogi igényt kíván érvényesíteni, az egyesbíró vagy a tanács elnöke felhívja őt igényének ismertetésére, ezután a tanúként kihallgatandó sértett a tárgyalótermet elhagyja.
(3) A vádlott vagy – a vádlott hozzájárulásával – a védő indítványára a vád lényegének ismertetése mellőzhető.
(4) Ha a bíróság az előkészítő ülésen a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vád ismertetése helyett a bíróság az erről hozott végzés lényegét ismerteti.
518. § (1) A bíróság a megkezdett tárgyalást az ügy befejezéséig lehetőleg nem szakítja meg. Ha az ügy terjedelme miatt vagy egyéb okból szükséges, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a megkezdett tárgyalást legfeljebb nyolc napra félbeszakíthatja, a bíróság pedig – bizonyítás céljából, vagy más fontos okból – a tárgyalást elnapolhatja.
(2) Az (1) bekezdés esetén a tárgyalás folytatásának napját ki kell tűzni, kivéve, ha – az elnapolás okára tekintettel – kétséges, hogy a tárgyalást hat hónapon belül folytatni lehet.
(3) A tárgyalást ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében nem történt változás, egyébként a tárgyalást meg kell ismételni. Ha a korábbi tárgyalási határnap óta hat hónap eltelt, a tárgyalást az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára meg kell ismételni. A bíróság a tárgyalást a tárgyalás korábbi anyaga lényegének ismertetésével ismétli meg.
(4) Miután a bíróság a tárgyalás korábbi anyagának lényegét ismertette, figyelmezteti az ügyészt, a vádlottat és a védőt arra, hogy az ismertetésre észrevételt tehet, illetve az ismertetés kiegészítését vagy eljárási cselekmény ismételt elvégzését indítványozhatja.
519. § (1) A bizonyítási eljárás során az ügyészség, a vádlott, a védő, a sértett, illetve az őt érintő körben a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt indítványokat és észrevételeket tehet.
(2) Az indítványozott bizonyításról és annak sorrendjéről az egyesbíró vagy a tanács elnöke dönt.
(3) Az ügyészség által indítványozott bizonyítás rendszerint megelőzi a vádlott és a védő által indítványozott bizonyítás lefolytatását.
(4) A bíróság mellőzheti a bizonyítást
a) az ügyész, a vádlott és a védő által valósnak elfogadott tények tekintetében, vagy
b) az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
520. § (1) Az ügyészség, a vádlott, illetve a védő a tárgyalás előkészítése után – az (5)–(6) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények nélkül – akkor terjeszthet elő bizonyítási indítványt, ha
a) az indítvány alapjául szolgáló tény vagy bizonyítási eszköz az előkészítő ülést követően keletkezett, vagy arról az indítványozó önhibáján kívül az előkészítő ülést követően szerzett tudomást, vagy
b) az indítvány valamely bizonyítási eszköz bizonyító erejének, bizonyítás eredményének cáfolatára szolgál, feltéve, hogy ennek módja, eszköze csak a lefolytatott bizonyításból vált számára felismerhetővé.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az indítvány az annak alapjául szolgáló tényről vagy bizonyítási eszközről való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül terjeszthető elő, egyidejűleg az indítványozó köteles a tudomásszerzés időpontját és az önhiba hiányát valószínűsíteni.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja esetén az indítvány a lefolytatott bizonyítástól számított tizenöt napon belül terjeszthető elő, egyidejűleg az indítványozó köteles az indítványozott bizonyítás utólagos felismerhetőségét, és a lefolytatott bizonyítás cáfolatára való alkalmasságát valószínűsíteni.
(4) A bíróság a bizonyítási indítványt abból a szempontból vizsgálja meg, hogy az indítványozott bizonyítás a tényállás tisztázásához szükséges-e, majd elbírálja, hogy az indítványt az (1)–(3) bekezdés rendelkezései szerint terjesztették-e elő.
(5) Ha az indítványozott bizonyítás nem szükséges a tényállás tisztázásához, az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseivel ellentétesen előterjesztett indítványt a bíróság érdemi indokolás nélkül is elutasíthatja.
(6) Ha az indítványozott bizonyítás lefolytatása nélkül a tényállás nem tisztázható, a bíróság az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseivel ellentétesen előterjesztett indítványnak is helyt ad. Ebben az esetben a bíróság – feltéve, hogy az indítvány előterjesztése az eljárás elhúzására alkalmas – az ügyészség indítványa esetén tájékoztathatja az ügyészség vezetőjét, egyebekben rendbírsággal sújthatja az indítványozót.
(7) Az (1)–(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni a bizonyíték kirekesztésre irányuló indítvány előterjesztése esetén is.
(8) Az (1)–(7) bekezdés rendelkezéseit a sértett és a vagyoni érdekelt indítványára is megfelelően alkalmazni kell az első olyan tárgyalási határnapot követően, amelyen a sértett, illetve a vagyoni érdekelt jelen volt, vagy e törvény rendelkezései szerint jelen lehetett.
521. § (1) Ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vádirati tényállás megalapozottságára és a bűnösség kérdésére nem folytatható le további bizonyítás.
(2) Az ügyészség, a vádlott és a védő az (1) bekezdés korlátai között indítványozhat bizonyítást.
(3) Ha a bíróság az (1) bekezdés korlátai között lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest úgy látja, hogy a tényállás, illetve a Btk. szerinti minősítés változása folytán a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának nem lett volna helye, az erről hozott végzést az ügyészség és a vádlott nyilatkozatának beszerzése után hatályon kívül helyezheti.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásáról hozott végzéshez fűződő, e törvényben meghatározott jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, valamint az ügyészség, a vádlott és a védő tizenöt napon belül az 520. § (1)–(3) bekezdésben meghatározott korlátok nélkül terjesztheti elő indítványait.
522. § (1) A bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával kezdődik. Ha a vádlott az előkészítő ülésen vallomást tett, a kihallgatása mellőzhető.
(2) A vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében kell kihallgatni.
(3) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke hivatalból, továbbá az ügyész, vagy a vádlott védelme érdekében a vádlott indítványára a vádlott kihallgatásának tartamára a tárgyalóteremből eltávolíttatja azt a már kihallgatott vádlott-társat, akinek jelenléte a vádlottat a kihallgatása során zavarná.
(4) A vádlott – a tárgyalás rendjének zavarása nélkül – a tárgyalás alatt is tanácskozhat a védőjével, de a kihallgatása közben ezt csak az egyesbíró vagy a tanács elnökének engedélyével teheti meg.
(5) Ha a vádlott személyes adatairól a nyomozás vagy a bírósági eljárás során korábban már nyilatkozott, az ügyiratokban rögzített adatok egyeztetését a tárgyaláson kívül bírósági fogalmazó, bírósági titkár vagy bírósági ügyintéző is elvégezheti, az egyesbíró vagy a tanács elnöke csak az egyeztetés megtörténtét és az adatokban bekövetkezett esetleges változásokat rögzíti.
523. § (1) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a terhelti figyelmeztetésen kívül a vádlottat figyelmezteti arra, hogy a bizonyítási eljárás során kihallgatottakhoz kérdéseket intézhet, indítványokat és észrevételeket tehet. A figyelmeztetés kiterjed arra is, hogy ha a vádlott nem tesz vallomást, a terheltként tett korábbi vallomásának lényege ismertethető vagy felolvasható.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti figyelmeztetést követően, a vádlott vallomást kíván tenni, az egyesbíró vagy a tanács elnöke kérdést intéz a vádlotthoz, hogy a bűnösségét beismeri-e.
(3) A vádlott a vádra vonatkozó, a védekezését is magába foglaló vallomását összefüggően adhatja elő.
(4) A bíróság tagjai után az ügyész, a védő, a sértett, valamint az őt érintő körben a vagyoni érdekelt és a szakértő – ebben a sorrendben – kérdéseket intézhet a vádlotthoz.
(5) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a kérdésre a feleletet megtiltja, ha a kérdés feltételét e törvény tiltja, illetve megtilthatja, ha az ismételten ugyanarra a tényre irányul.
(6) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke gondoskodik arról, hogy a kérdezés módja a vádlott emberi méltóságát ne sértse.
524. § (1) Ha a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményben a tárgyaláson ismerte be a bűnösségét, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására a 504. § (1)–(3) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
(2) Ha a bíróság nem látja akadályát az ügy befejezésének, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja, majd a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja.
525. § (1) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke hivatalból ismerteti, illetve az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára felolvashatja, vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja a vádlott nyomozás során és az előkészítő ülésen tett vallomásának lényegét a 429. § (3) bekezdése esetén, továbbá, ha a vádlott a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni vagy ismeretlen helyen tartózkodik.
(2) A vádlott korábbi – az eljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett – vallomása részeinek a lényege akkor ismertethető vagy olvasható fel, ha a vádlott vallomása a korábbi vallomásától eltér.
(3) A korábbi vallomás részeinek a lényege csak akkor ismertethető, ha az ismertetésben foglalt tényekre és körülményekre a vádlotthoz kérdést intéztek, illetve a vádlott e tényekre és körülményekre a tárgyaláson vallomást tett. Az egyesbíró vagy a tanács elnöke gondoskodik arról, hogy az ismertetés a tényállás megállapításához szükséges mértékű legyen.
(4) Ha a vádlott kihallgatását a bíróság azért mellőzte, mert a vádlott az előkészítő ülésen vallomást tett, az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára az előkészítő ülésen tett vallomását ismertetni kell.
526. § (1) A tanúk közül rendszerint a sértettet kell elsőként kihallgatni.
(2) A tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanúk nem lehetnek jelen.
(3) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a különleges bánásmódot igénylő tanú védelme érdekében az ügyész, a vádlott vagy a tanú indítványára, illetve hivatalból a tárgyalóteremből eltávolíttatja azt a vádlottat vagy a hallgatóság közül azt, akinek jelenléte a különleges bánásmódot igénylő tanút a kihallgatása során zavarná. A bíróság a tanú vallomásának lényegét később a vádlottal ismerteti.
(4) A bíróság tagjai után az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, valamint az őt érintő körben a vagyoni érdekelt és a szakértő – ebben a sorrendben – kérdéseket intézhet a tanúhoz.
(5) A tanú kihallgatására az 523. § (5)–(6) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
527. § (1) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a tanúnak az eljárás során korábban tett vallomásának lényegét hivatalból ismertetheti vagy az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára felolvashatja, illetve a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja, ha
a) a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy az tartós külföldi tartózkodása miatt nem lehetséges,
b) a tanú a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul vagy a 171. §-ban meghatározott esetben megtagadja,
c) a tárgyalást az 518. § (3) bekezdése alapján meg kell ismételni,
d) a tanú a 181. § alapján írásban tett vallomást, és a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság nem tartja szükségesnek.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül az egyesbíró vagy a tanács elnöke a tanúnak a korábban tanúként tett vallomását indítványra felolvassa, lényegét ismerteti vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja, ha
a) a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság nem tartja szükségesnek és azt a vádlott vagy a védő sem indítványozza, vagy
b) azt e törvény lehetővé teszi.
528. § (1) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, vagy hivatalból ismertetheti a tanú korábban tett vallomásának részeit, ha a tanú a történtekre nem emlékszik, vagy ha a tárgyaláson tett és a korábban tett tanúvallomása között ellentét van.
(2) A korábban tett vallomás részeinek ismertetésére csak akkor kerülhet sor, ha az ismertetésben foglalt tényekre és körülményekre a tanúhoz kérdést intéztek, illetve a tanú e tényekre és körülményekre a tárgyaláson vallomást tett. Az egyesbíró vagy a tanács elnöke gondoskodik arról, hogy az ismertetés a tényállás megállapításához szükséges mértékű legyen.
529. § (1) A 196. § (2) bekezdésében foglalt figyelmeztetést követően a szakértőt a tanú kihallgatására vonatkozó rendelkezések értelemszerű alkalmazásával kell meghallgatni.
(2) A szakértő a meghallgatása során az írásban előterjesztett szakvéleményét vagy feljegyzéseit igénybe veheti, és szemléltető eszközöket alkalmazhat.
530. § (1) Az írásban előterjesztett szakvélemény lényegét az egyesbíró vagy a tanács elnöke ismerteti vagy az ügyész, a vádlott, vagy a védő indítványára felolvassa, illetve a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja.
(2) Ha a szakvélemény lényegének ismertetése vagy felolvasása után
a) a 197. § (1) bekezdése alapján a szakértő meghallgatása szükséges, vagy
b) az ügyész, a vádlott, a védő vagy a sértett a szakértőhöz kérdést kíván feltenni,
a tárgyalást el kell napolni, és a szakértőt a kitűzött tárgyalásra meg kell idézni.
531. § (1) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a tárgyaláson ismerteti a bizonyítás eszközéül szolgáló iratok lényegét.
(2) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügyész, a védő vagy a vádlott indítványára elrendelheti, hogy az iratok lényegének ismertetése helyett az iratok meghatározott részének felolvasására kerüljön sor.
(3) A tárgyaláson csatolt, valamint benyújtott iratokat az egyesbíró vagy a tanács elnöke a tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékeli.
532. § (1) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az eljárási cselekményről készített kép-, hang- vagy kép- és hangfelvételt a tárgyaláson hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, illetve a védő indítványára bemutathatja.
(2) Ha a felvétel a terhelt vagy a tanú vallomását tartalmazza, a vallomást tartalmazó rész bemutatására az 525. § és 527–528. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
533. § (1) A tárgyaláson az egyesbíró vagy a tanács elnöke mutatja fel a tárgyi bizonyítási eszközt. Ha ez nem lehetséges, a tárgyi bizonyítási eszköz fényképét kell bemutatni, és ismertetni kell a leírását.
(2) A bíróság hivatalból vagy indítványra szemlét tart a tárgyalás keretében.
(3) A bírói szemlét a bíróság vagy annak kiküldött tagja tartja.
534. § (1) Ha a bizonyítás tárgyaláson nem végezhető el vagy rendkívüli nehézségbe ütközik, kiküldött bíróként az egyesbíró vagy a tanács egy tagja jár el, vagy – szükség esetén – azonos hatáskörű más bíróságot keres meg. A bizonyítás felvételéről az ügyészséget, a vádlottat és védőjét, valamint a sértettet tájékoztatni kell.
(2) A megkeresett bírósággal közölni kell a vádlott, a védő és a sértett nevét és elérhetőségét, a bizonyítás során tisztázandó tényállást, a kihallgatandó személyek nevét és elérhetőségét, valamint azt, hogy milyen körülményekre kell őket kihallgatni. A megkeresett bíróság részére meg kell küldeni azokat az ügyiratokat vagy az ügyiratok másolatát, amelyek a megkeresés teljesítéséhez szükségesek.
(3) A megkeresett bíróság a megkeresést egy hónapon belül teljesíti. Ha a megkeresett bíróság a megkeresést egy hónapon belül nem teljesítette, a teljesítés akadályát a megkereső bírósággal közli. Ha a megkeresés teljesítésére részben azonos hatáskörű más bíróság illetékes, a megkeresett bíróság – a rá háruló bizonyítás felvétele után – az ügyiratokat az illetékes más bíróságnak küldi meg, és erről a megkereső bíróságot tájékoztatja.
(4) A kiküldött bíró és a megkeresett bíróság eljárásáról felvett jegyzőkönyvet a tárgyaláson fel kell olvasni.
535. § (1) Az eljárás felfüggesztésének a tárgyalás megkezdése után is helye van a 487. §-ban, a 488. § (1) bekezdésében, valamint a 489. §-ban és a 490. §-ban meghatározott okokból.
(2) Ha a bíróság az eljárást a vádlott tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt vagy azért függesztette fel, mert a vádlott ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, elkobzást, vagyonelkobzást, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét rendelheti el, vagy a lefoglalt dolog állami tulajdonba vételéről határozhat.
(3) Nincs helye fellebbezésnek az eljárásnak a 488. § (1) bekezdés a)–b) pontja és a 489–490. §-a alapján történt felfüggesztése, valamint a 489. § (1)–(2) bekezdésében, vagy a 490. § (1) bekezdésében meghatározott eljárás kezdeményezésére irányuló indítvány elutasítása ellen.
536. § (1) A tárgyalás megkezdése után áttételnek csak akkor van helye, ha az ügy elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik vagy a 21. § (5)–(6) bekezdése szerint az ügy elbírálására más bíróság kizárólagosan illetékes.
(2) Az ügyeket a 146–147. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén a tárgyalás megkezdése után is lehet egyesíteni vagy el lehet különíteni.
537. § (1) Ha a bíróság tanácsban jár el, a tárgyalás elnapolása után, szükség esetén tanácsülésen is határozhat
a) az ügy áttételéről,
b) az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről,
c) az eljárás felfüggesztéséről vagy megszüntetéséről, valamint
d) a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartásáról.
(2) Az (1) bekezdésben fel nem sorolt kérdésekben, a tárgyaláson kívül a tanács elnöke határoz.
(3) A bíróság a tárgyalás elnapolása után a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendeléséről ülésen határoz. Az ülésre a 494. § (3) bekezdését kell értelemszerűen alkalmazni.
538. § (1) Ha az ügyészség – a vád tárgyává tett és azokkal összefüggő tények tekintetében – úgy látja, hogy a vádlott
a) más bűncselekményben bűnös vagy a vádirati minősítés szerinti bűncselekmény súlyosabban vagy enyhébben minősül, a vádat megváltoztatja,
b) más bűncselekményben is bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a vádat kiterjeszti.
(2) A vád módosítása esetén az ügyészség újabb indítványt tesz a büntetés kiszabására, illetve intézkedés alkalmazására, vagy a vádiratban erre vonatkozóan tett indítványát fenntartja.
(3) Az ügyészség az (1) bekezdés esetén a tárgyalás elnapolását is indítványozhatja.
(4) Az ügyészség a vádat legkésőbb az ügydöntő határozat meghozataláig módosíthatja.
(5) A vád megváltoztatása esetén a bíróság a tárgyalást elnapolhatja, ha azt az ügyész vagy – a védelem előkészítése érdekében – a vádlott, illetve a védő indítványozza.
(6) A vád kiterjesztése esetén a bíróság a tárgyalást legalább nyolc napra a vádlott és a védő együttes indítványára elnapolja vagy hivatalból elnapolhatja, vagy azt az ügyet, amelyre a vádat kiterjesztették, elkülöníti.
(7) Az ügyet át kell tenni, ha a módosított vád elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, katonai büntetőeljárás hatálya alá, vagy a 21. § (5)–(6) bekezdésére figyelemmel más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik.
539. § (1) Az ügyészség ejti a vádat, ha a bizonyítás alapján arra a meggyőződésre jut, hogy
a) a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény,
b) a bűncselekményt nem a vádlott követte el vagy
c) a bűncselekmény nem közvádra üldözendő.
(2) Az ügyészség az ügydöntő határozat meghozataláig ejtheti a vádat, a vád ejtését indokolni köteles.
(3) Ha a vád ejtése esetén a sértett pótmagánvádlóként történő fellépésének helye van, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és tizenöt napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyészség vád ejtését tartalmazó nyilatkozatát.
(4) A bíróság a nyilatkozat kézbesítésével egyidejűleg tájékoztatja a sértettet a pótmagánvádlóként történő fellépés lehetőségéről, feltételeiről, valamint a pótmagánvádló jogairól és kötelezettségeiről.
(5) Ha az ügyészség a vádat az (1) bekezdés c) pontjában foglalt ok miatt ejtette, a bíróság arról is tájékoztatja a sértettet, hogy a pótmagánvádlóként történő fellépés helyett a magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vádat magánvádlóként képviselheti. A bíróság tájékoztatást ad a magánvádlóként történő fellépés feltételeiről, a magánvádló jogairól és kötelezettségeiről, valamint arról is, hogy ha a magánindítvány hiányzik, a sértettnek a nyilatkozatát pótolnia kell.
(6) A sértett az (5) bekezdésben foglalt tájékoztatás kézhezvételét követő egy hónapon belül léphet fel magánvádlóként, és ha a magánindítvány hiányzik, a nyilatkozatát e határidőn belül pótolhatja. Ha a sértett magánvádlóként lép fel, pótmagánvádlóként nem léphet fel.
540. § A bizonyítási eljárás lefolytatása után, ha bizonyítási indítványt nem tettek, vagy azt a bíróság elutasította, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja, és felhívja a jogosultakat a perbeszédek és a felszólalások megtartására.
541. § (1) Az ügyész és a védő perbeszédet tart, a vádlott, a sértett és a vagyoni érdekelt felszólalhat.
(2) Ha a sértett és a vagyoni érdekelt érdekében több képviselő jár el, a felszólalást – megegyezésük szerint – egyikük tartja.
(3) Ha a védő nincs jelen a tárgyaláson, a perbeszédet a vádlott adhatja elő.
(4) A perbeszéd írásban is benyújtható a bíróságnak. Ebben az esetben a perbeszédet kézbesíteni kell az ügyészségnek, a vádlottnak és a védőnek.
(5) Ha a perbeszédet írásban nyújtják be, a perbeszéd szóbeli előadásakor elegendő a perbeszéd lényegének ismertetése.
542. § (1) Ha az ügyész a vádlott bűnösségét megállapíthatónak tartja, a perbeszédében a jogszabályokat is megjelölve indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság
a) a vádlottat mely tények alapján, milyen bűncselekményben mondja ki bűnösnek,
b) milyen büntetést szabjon ki, illetve intézkedést alkalmazzon,
c) milyen egyéb rendelkezést tegyen.
(2) Az ügyész a perbeszédében a büntetés, illetve az intézkedés meghatározott mértékére nem tehet indítványt.
(3) Ha a bíróság az előkészítő ülésen fogadta el a bűnösséget elismerő nyilatkozatot, az ügyész a perbeszédében a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványát a vádlott terhére nem változtathatja meg.
(4) Az ügyész a perbeszédében a jogszabályokat is megjelölve, indokolt indítványt tesz a vádlott felmentésére, ha a bizonyítás eredménye alapján arra a meggyőződésre jut, hogy
a) nem bizonyított a bűncselekmény elkövetése, vagy az, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, vagy
b) a vádlott javára a büntethetőségét kizáró gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés, tévedés, jogos védelem, illetve végszükség állapítható meg.
543. § (1) Az ügyész után a sértett és a vagyoni érdekelt felszólalhat.
(2) A sértett kifejtheti a vád tárgyára vonatkozó álláspontját, és nyilatkozhat arról, hogy kívánja-e a vádlott bűnösségének megállapítását és megbüntetését.
(3) A magánfél a polgári jogi igényét érintő körben indítványt tehet, ezt indokolhatja, távolléte esetén az előterjesztett polgári jogi igényt az ügyiratokból kell felolvasni.
(4) A vagyoni érdekelt a jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érintő körben indítványt tehet.
544. § (1) A felszólalások után a védő perbeszéde következik.
(2) Több vádlott esetén a perbeszédek sorrendjét az egyesbíró vagy a tanács elnöke határozza meg.
(3) A perbeszédek és a felszólalások után, azok sorrendjében viszonválaszoknak van helye. A viszonválaszra további viszonválasz adható, utoljára a védő, illetve a vádlott szólhat.
(4) A perbeszédek, felszólalások, illetve a viszonválaszok után, ha a vádlott hallássérült, kérésére lehetőséget kell biztosítani számára a jegyzőkönyv elolvasására.
545. § Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti.
546. § (1) A (2) bekezdésben meghatározott kivétellel a perbeszéd, a sértett felszólalása és az utolsó szó jogán előadottak közben a szót nem lehet megvonni.
(2) Ha a perbeszéd vagy az utolsó szó jogán előadottak az eljárás elhúzását célozzák, az egyesbíró vagy a tanács elnöke az érintettet erre figyelmezteti, ismételt esetben a szót megvonhatja.
(3) A perbeszéd, a sértett felszólalása és az utolsó szó jogán előadottak nem szakíthatók félbe, kivéve, ha bűncselekményt megvalósító kifejezést foglalnak magukban vagy rendzavarást keltenek.
547. § A bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt a bizonyítási eljárást újra megnyitja, ha ezt a perbeszédekben, a felszólalásokban vagy az utolsó szó jogán elhangzottakban foglaltak miatt szükségesnek tartja.
548. § Ha a bíróság a perbeszédeket, a felszólalásokat, illetve az utolsó szó jogán elhangzottakat követően állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően minősülhet, a tárgyalást a védelem előkészítése érdekében elnapolhatja, erre nézve az ügyészt, a vádlottat és a védőt meghallgatja.
549. § (1) A perbeszédeket, a felszólalásokat, illetve az utolsó szó jogán elhangzottakat követően a bíróság az ügydöntő határozat meghozatala céljából visszavonul. A határozathozatal során a határozat rendelkező részét le kell írni, és azt a bíróság tagjai aláírják.
(2) Az ügydöntő határozatot a meghozatala után nyomban ki kell hirdetni. A tárgyaláson meghozott határozat – a bíróság tagjai által aláírt – rendelkező részének eredeti példányát a tárgyalási jegyzőkönyvhöz kell fűzni.
(3) Az ügydöntő határozat rendelkező részét az egyesbíró vagy a tanács elnöke állva felolvassa és a jelenlévők állva hallgatják meg. Ez alól az egyesbíró vagy a tanács elnöke valamely jelen lévő személy egészségi állapotára tekintettel kivételt tehet. A rendelkező rész felolvasása után az egyesbíró vagy a tanács elnöke szóban elmondja az indokolás lényegét.
(4) A kihirdetés után az egyesbíró vagy a tanács elnöke kézbesíti az ügydöntő határozat rendelkező részét a jelen lévő fellebbezésre jogosultaknak.
550. § (1) Ha az ügy bonyolultsága, a határozat nagy terjedelme vagy más fontos ok szükségessé teszi, a határozat meghozatalára és kihirdetésére a tárgyalás nyolc, kivételesen tizenöt napra elnapolható. A határozat kihirdetésének határnapját a tárgyalás elnapolásakor ki kell tűzni.
(2) Ha a tárgyaláson a vádlott, illetve a védő a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, a határozat a vádlott, illetve a védő távollétében is kihirdethető. E mulasztás miatt nincs helye igazolásnak.
551. § (1) Az ítélet rendelkező részének kézbesítése után az egyesbíró vagy a tanács elnöke nyilatkoztatja a jelen lévő fellebbezésre jogosultat, hogy
a) az ítéletet tudomásul veszi-e,
b) fellebbezést jelent-e be, vagy
c) a nyilatkozattételre három munkanapi határidőt tart-e fenn.
(2) A nyilatkozatok sorrendje a következő: az ügyész, a magánfél, a vagyoni érdekelt, a vádlott és a védő nyilatkozata.
(3) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az (1) bekezdésben foglaltakkal egyidejűleg felvilágosítást ad a fellebbezésre jogosultaknak az 583. § (3) bekezdésében, az 584. § (3) bekezdésében és az 590. § (3) bekezdésében foglaltakról.
(4) A kihirdetés útján közölt nem ügydöntő végzés esetén a jogorvoslati nyilatkozatok sorrendjére a (2) bekezdés megfelelően irányadó azzal, hogy ha a végzés az egyéb érdekeltre vonatkozik, az egyéb érdekelt az ügyész után tehet nyilatkozatot.
552. § (1) Ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a bíróság a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről nyomban határoz.
(2) Az (1) bekezdés esetén a letartóztatás a 276. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott okokon kívül akkor is elrendelhető, ha az ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.
(3) A bíróság megszünteti a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést, és a letartóztatás vagy az előzetes kényszergyógykezelés megszüntetése esetén nyomban intézkedik a vádlott szabadlábra helyezése iránt, ha a vádlottat felmentette, próbára bocsátotta, számára jóvátételi munka végzését írta elő, a vádlottal szemben nem szabott ki végrehajtandó szabadságvesztést, nem rendelt el javítóintézeti nevelést, illetve a felmentés esetén nem rendelt el kényszergyógykezelést, továbbá az eljárást megszüntette.
553. § A jogorvoslati nyilatkozatok megtétele, valamint a kényszerintézkedésről szóló határozat meghozatala után az egyesbíró vagy a tanács elnöke a tárgyalást berekeszti.
554. § (1) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően is dönthet
a) a kézbesítendő határozat lefordításáról,
b) a határozat kijavításáról vagy
c) a zár alá vétel feloldásáról.
(2) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően dönt az (1) bekezdéssel kapcsolatban felmerülő bűnügyi költségek megállapításáról és viseléséről.
(3) Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az (1) vagy a (2) bekezdés alapján nem rendelkezhet egyszerűsített felülvizsgálatra tartozó kérdésről.
555. § (1) A polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére a polgári perrendtartásról szóló törvény alapelveit kell alkalmazni azzal, hogy
a) a vallomástétel tilalmára és a vallomástétel megtagadására vonatkozó rendelkezéseket a magánfélre és a terheltre a polgári jogi igény érvényesítésével és elintézésével összefüggésben is alkalmazni kell,
b) az igazmondási kötelezettség megsértése és a jóhiszeműség követelményével ellentétes magatartás tanúsítása esetén rendbírság kiszabásának nincs helye.
(2) A polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére a polgári perrendtartásról szóló törvény következő rendelkezéseit kell alkalmazni:
a) értelmező rendelkezések,
b) a pertárgy értékére vonatkozó rendelkezések,
c) a pertársaságra vonatkozó rendelkezések, ha az érintett személyek a büntetőeljárásban magánfélként vagy terheltként részt vesznek,
d) a felek személyében történő változásra vonatkozó rendelkezések az 55. § (2) bekezdésében meghatározott eltéréssel a magánfélre, illetve a perbeli jogutódlásra, a téves perlésre és a további alperes perbevonására vonatkozó rendelkezések az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a terheltre, ha a jogutód, illetve az újonnan megjelölt kötelezett is részt vesz terheltként a büntetőeljárásban,
e) a költségekre vonatkozó rendelkezések a polgári jogi igény érvényesítésével okozati összefüggésben felmerült azon költségre, amely e törvény alapján nem bűnügyi költség,
f) a beadványokra és a hiánypótlásra vonatkozó rendelkezések a polgári jogi igény érvényesítésével összefüggő beadványokra.
(3) A polgári jogi igény érvényesítése és elintézése során az eljáró bíróval és bírósággal szemben a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott és e törvényben nem nevesített kizárási ok is bejelenthető. A kizárás elintézésére egyebekben e törvényt kell alkalmazni azzal, hogy
a) a magánfél által a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott és e törvényben nem nevesített okra alapított kizárás elintézését mellőzni kell,
b) a más által a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott és e törvényben nem nevesített okra alapított kizárás esetén a kizárást elintéző egyesbíró, illetve bíróság a kizárás kimondása helyett határozatában azt állapítja meg, hogy a kizárási ok fennáll.
(4) A polgári jogi igénnyel összefüggésben a terhelt meghatalmazottjaként a büntetőeljárásban a védője járhat el.
(5) A polgári jogi igény érvényesítése és elintézése során a bíróság hivatalból figyelembe veszi az eljárás ügyiratait. Hiánypótlásnak kizárólag az eljárás ügyirataiból nem pótolható hiányok esetén van helye.
(6) A polgári jogi igény érvényesítése és elintézése során bizonyításnak az e törvényben meghatározottak szerint van helye.
556. § (1) A sértett a polgári jogi igényt az elsőfokú bíróságnál a tárgyalás előkészítése során, de legkésőbb azon tárgyalási határnapon terjesztheti elő, amelyen jelen volt, vagy e törvény rendelkezései szerint jelen lehetett. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.
(2) A polgári jogi igénynek tartalmaznia kell
a) az eljáró bíróság vagy az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság megnevezését és az ügy számát,
b) azon terhelt ismert természetes személyazonosító adatait, akivel szemben a sértett polgári jogi igényt érvényesít,
c) a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kérelmet, különösen a követelés összegét vagy mennyiségét,
d) a polgári jogi igénnyel érvényesíteni kívánt jogot,
e) az érvényesíteni kívánt jogot és az ítéleti rendelkezésre irányuló kérelmet megalapozó tényeket.
(3) A magánfél az eljárás folyamán bármikor, a terhelt hozzájárulása nélkül is visszavonhatja az előterjesztett polgári jogi igényt.
(4) A polgári jogi igény visszavonása esetén a polgári perrendtartásról szóló törvényben a keresettől elállásra meghatározott következményeket kell alkalmazni, kivéve, ha a magánfél
a) a polgári jogi igény visszavonásakor bejelentette, hogy azt a továbbiakban egyéb törvényes úton kívánja érvényesíteni, és
b) a polgári jogi igény visszavonásától számított két hónapon belül igazolja, hogy a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton szabályszerűen érvényesítette.
(5) A terhelt a magánféllel szemben viszontkeresetet nem indíthat, és ellenkövetelését nem számíthatja be.
557. § Ha a zsarolás, a csalás, illetve az uzsora-bűncselekmény elkövetési tárgya olyan, a terhelt által lakott vagy a hozzájárulásával más személy által ingyenesen használt ingatlan, amelyben a bűncselekmény elkövetését megelőzően a sértett lakott, és a polgári jogi igény az ingatlannal kapcsolatos rendelkezési jogot vagy az ingatlan birtoklásának jogát is érinti, a magánfél indítványában ideiglenes intézkedésként kérheti az ingatlan kiürítését és annak a magánfél birtokába bocsátását.
558. § (1) Ha az előterjesztett polgári jogi igény alkalmas az elintézésre, a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a kereset közlésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatásokra, valamint a perindítás joghatásainak beállására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A keresetlevél előterjesztésének és a perindításnak a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott joghatásai nem enyésznek el, ha
a) a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja vagy
b) a magánfél az előterjesztett polgári jogi igényét visszavonja,
és a magánfél az ügy előzményére hivatkozással, az egyéb törvényes útra utasító határozat jogerőre emelkedésétől, illetve véglegessé válásától vagy a visszavonó nyilatkozat bírósághoz érkezésétől számított egy hónapon belül az igényét egyéb törvényes úton szabályszerűen érvényesíti. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.
559. § (1) Az előterjesztett polgári jogi igény megváltoztatásának az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig törvény eltérő rendelkezése hiányában akkor van helye, ha
a) tényállítás megváltoztatása esetén a magánfél a korábbihoz képest olyan eltérő vagy további tényre hivatkozik, amely önhibáján kívüli okból az előkészítő ülést követően jutott tudomására, illetve következett be, vagy a tényre történő hivatkozás indokoltsága önhibáján kívüli okból utóbb vált számára felismerhetővé,
b) jogállítás, illetve kérelem megváltoztatása esetén azt az a) pont szerint megváltoztatott és a megváltoztatott jogállítással, illetve kérelemmel közvetlen okozati összefüggésben álló tény indokolja, vagy
c) a polgári jogi igény megváltoztatását a vád módosítása vagy a vádtól eltérő minősítés lehetőségének megállapítása indokolja és azzal okozati összefüggésben áll,
és a megváltoztatott polgári jogi igény ugyanabból a jogviszonyból ered.
(2) A polgári jogi igény megváltoztatására egyebekben a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az érdemi tárgyalási szakban történő keresetváltoztatásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
560. § (1) A bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, ha
a) az eljárást megszünteti,
b) a vádlottat felmenti és szabálysértési felelősségét sem állapítja meg,
c) a polgári jogi igény érvényesítését e törvény kizárja,
d) a magánfél a polgári jogi igényt elkésetten terjesztette elő,
e) a polgári jogi igényt az 557. § szerint, ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel együtt terjesztették elő,
f) a magánfél e törvény rendelkezései alapján nem hallgatható ki tanúként, vagy a vallomástételt megtagadta,
g) a magánfél az eljáró bíróval vagy bírósággal szemben a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott és e törvényben nem nevesített kizárási okot jelentett be, illetve a más által bejelentett kizárás alapján a bíróság a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott és e törvényben nem nevesített kizárási ok fennállását megállapította,
h) a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései szerint a kereset visszautasításának lenne helye,
i) a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései szerint az eljárás megszüntetésének lenne helye,
j) a magánfél és a terhelt a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott egyezség jóváhagyását kéri,
k) a polgári jogi igény érdemi elbírálása jelentősen késleltetné az eljárás befejezését, vagy
l) a polgári jogi igénynek a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja.
(2) A bíróság a polgári jogi igény érvényesítését az (1) bekezdés c)–j) pontjában meghatározott ok felmerülése esetén haladéktalanul, egyébként az ügydöntő határozatban utasítja egyéb törvényes útra.
(3) A bíróság az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasításával együtt a polgári jogi igényt és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak küldi meg.
(4) A polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra kell utasítani akkor is, ha az (1) bekezdésben meghatározott okok a polgári jogi igénynek csak valamely részét érintik.
561. § (1) Az ügydöntő határozat bevezető részében kell feltüntetni a tárgyalási napok megjelölését is.
(2) Az ügydöntő határozat rendelkező része tartalmazza
a) a vádlott előzetes fogva tartására vonatkozó adatokat,
b) a vádlott nevét és a 184. § (2) bekezdés a)–f) pontja, szükség esetén a 184. § (2) bekezdés g) pontja szerinti személyes adatait,
c) a bűncselekmény Btk. szerinti megnevezését az alkalmazott törvényhely feltüntetésével – ideértve a bűncselekmény minősített esetének megállapításakor a bűncselekmény alapesetét meghatározó törvényhelyet is –, a bűncselekmény bűntetti vagy vétségi megjelölését, többrendbeli vagy folytatólagos bűncselekmény esetén ennek megjelölését, gondatlan alakzat esetén ennek megjelölését, továbbá az elkövetői és elkövetési alakzat megjelölését,
d) az egyéb rendelkezéseket és
e) a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezést.
(3) Az ügydöntő határozat indokolása tartalmazza
a) a vádra történő utalást, a vád szerinti minősítést, szükség esetén a vádirati tényállás lényegének ismertetését,
b) a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket, a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatok közül azokat, amelyek a határozat meghozatalakor jelentőséggel bírtak,
c) a bíróság által megállapított tényállást,
d) azoknak a bizonyítékoknak a megjelölését, amelyekre a bíróság a döntését alapozta, valamint annak rövid indokolását, hogy a bíróság a tényállás megállapításánál milyen bizonyítékokat és miért vagy miért nem fogadott el,
e) a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény minősítését,
f) a határozat egyéb rendelkezéseinek és az indítványok, így különösen a bizonyítási indítványok elutasításának indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével.
562. § (1) Ha a kihirdetés vagy a kézbesítés útján közölt ügydöntő határozat ellen sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést, a határozat rövidített indokolása az 561. § (3) bekezdés a)–c) és e) pontjában meghatározottakból, valamint az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből is állhat. Ha a bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe vette a büntetőeljárás elhúzódását, akkor a határozat rövidített indokolásában szerepelnie kell az erre való utalásnak.
(2) Ha a fellebbezés kizárólag a büntetésre, illetve az intézkedésre vonatkozó rendelkezés ellen irányul, az ügydöntő határozat indokolása az 561. § (3) bekezdés a)–c) és e) pontjában és az 564. § (4) bekezdésében meghatározottakból is állhat.
(3) Ha az ügydöntő határozat több bűncselekményről rendelkezik, a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében az indokolás az 561. § (3) bekezdés a)–c) és e) pontjában és az 564. § (4) bekezdésében meghatározottakból, valamint az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből is állhat.
(4) Ha a bíróság elfogadta a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatát és erre alapítva állapította meg a terhelt bűnösségét, az ítélet indokolása az 561. § (3) bekezdés a)–c) és e) pontjában meghatározottakból és a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására, valamint az alkalmazott jogszabályokra való utalásból is állhat. Ha a bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe vette a büntetőeljárás elhúzódását, akkor a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásáról szóló ítélet indokolásában szerepelnie kell az erre való utalásnak.
(5) Ha az ügydöntő határozat több vádlottat érint, az indokolás
a) az (1) bekezdés alapján is írásba foglalható az olyan vádlott tekintetében, akivel szemben az ügydöntő határozat elsőfokon jogerőre emelkedett,
b) a (4) bekezdés alapján is írásba foglalható az olyan vádlott tekintetében, akire nézve a bíróság elfogadta a bűnösséget beismerő nyilatkozatot.
(6) Ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdésre, továbbá a polgári jogi igényre vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó rendelkezése ellen irányul, az ítélet indokolása az 561. § (3) bekezdés a)–c) és e) pontjában és bűnösséget megállapító ítélet esetén az 564. § (4) bekezdés b) pontjában meghatározottakból, valamint a fellebbezéssel megtámadott rendelkezés indokaiból és az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből is állhat.
563. § A bíróság a vádról ítélettel határoz, ha a vádlottat bűnösnek mondja ki vagy felmenti.
564. § (1) A bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, ha megállapítja, hogy bűncselekményt követett el és büntethető.
(2) A bűnösséget megállapító ítélet rendelkező része tartalmazza
a) a bíróság döntését arról, hogy a vádlottat bűnösnek mondja ki,
b) a kiszabott büntetést, illetve az alkalmazott intézkedést, valamint az egyéb jogkövetkezményeket,
c) a bíróság által megállapított külön magatartási szabályokat, ha a bíróság a vádlottat pártfogó felügyelet alá helyezi,
d) azt, ha a bíróság a büntetés kiszabását mellőzi.
(3) Ha a vádlott bűnösségét a bíróság próbára bocsátás ideje alatt vagy a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt állapítja meg, a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezi, a próbára bocsátást megszünteti és halmazati büntetést szab ki.
(4) A bűnösséget megállapító ítélet indokolása tartalmazza
a) büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása, vagy ezek mellőzése esetén e döntés indokait, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével,
b) ha a bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe vette a büntetőeljárás elhúzódását, akkor az erre való utalást is.
565. § (1) Ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vádlott bűnösségét a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására és az eljárás ügyirataira alapítja.
(2) Ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen fogadta el, nem szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat hátrányosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az 502. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítvány tartalmaz.
566. § (1) A bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha
a) a cselekmény nem bűncselekmény,
b) a bűncselekményt nem a vádlott követte el,
c) nem bizonyított a bűncselekmény elkövetése vagy az, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, vagy
d) a vádlott javára a büntethetőségét kizáró gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés, tévedés, jogos védelem, illetve végszükség állapítható meg, vagy a büntethetőségét a jogszabály engedélye zárja ki.
(2) A felmentő ítélet rendelkező része tartalmazza a bíróság döntését arról, hogy a vádlottat a vád alól felmenti.
(3) Ha a kóros elmeállapota miatt felmentett vádlott kényszergyógykezelésének feltételei fennállnak, a bíróság elrendeli a vádlott kényszergyógykezelését.
(4) A felmentő ítélet indokolása tartalmazza az (1) bekezdés a)–d) pontjában meghatározottak közül annak az oknak a feltüntetését is, amely a bíróságot az ítélet kialakításában vezette.
(5) Ha a felmentés alapja gyermekkor vagy kóros elmeállapot, a bíróság elkobzást, vagyonelkobzást, illetve elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét rendelhet el.
567. § (1) A bíróság ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha
a) halál, elévülés, kegyelem vagy törvényben meghatározott egyéb okból a vádlott büntethetősége megszűnt,
b) a cselekményt jogerősen elbírálták,
c) az ügyészség a vádat ejtette és magánvádnak vagy pótmagánvádnak nincs helye, illetve a sértett magánvádlóként vagy pótmagánvádlóként nem lépett fel,
d) a büntetőeljárás átvétele vagy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényben meghatározott konzultációs eljárás eredménye alapján a büntetőeljárást más állam hatósága folytatja le,
e) az ügy nem tartozik magyar büntető joghatóság alá, vagy
f) olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
(2) A bíróság nem ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha
a) a feljelentés vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányzik,
b) a magánindítvány hiányzik és az a 381. § (4) bekezdése alapján már nem pótolható,
c) a vádat nem az arra jogosult emelte, vagy
d) a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan.
(3) A bíróság az (1)–(2) bekezdésben meghatározott ok észlelésekor nyomban megszünteti az eljárást.
(4) Az eljárást megszüntető végzés rendelkező része tartalmazza a bíróság döntését arról, hogy az eljárást megszünteti.
(5) Az eljárást megszüntető végzés indokolása tartalmazza az (1) bekezdés a)–f) pontjában vagy a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározottak közül annak az oknak a feltüntetését is, amely a bíróságot a végzés kialakításában vezette, valamint az ezek alapjául szolgáló tényeket és körülményeket.
(6) A nem ügydöntő eljárást megszüntető végzés
a) bevezető része tartalmazza az 561. § (1) bekezdésében meghatározottakat is,
b) rendelkező része tartalmazza az 561. § (2) bekezdés a)–e) pontjában meghatározottakat,
c) indokolása szükség szerint tartalmazza az 561. § (3) bekezdés a)–f) pontjában meghatározottakat.
(7) Ha az ügydöntő határozat kihirdetését követően, annak jogerőre emelkedése előtt válik ismertté, hogy a vádlott meghalt vagy eljárási kegyelemben részesült, és a határozat ellen nem jelentettek be fellebbezést, a bíróság a nem jogerős ügydöntő határozatát, vagy határozatának e vádlottat érintő részét hatályon kívül helyezi, és az eljárást a vádlott halála vagy eljárási kegyelem miatt megszünteti.
568. § Ha az ügyészség ejtette a vádat és pótmagánvádnak lehet helye, az eljárás megszüntetésének nem akadálya, hogy a sértettnek azért nem lehetett az ügyész vádejtését tartalmazó nyilatkozatát kézbesíteni, mert ismeretlen helyen tartózkodott.
569. § (1) Az eljárásnak az 567. § (1) bekezdés a) és f) pontja, valamint a (2) bekezdés b) pontja alapján történt megszüntetése esetén a bíróság elkobzást, vagyonelkobzást vagy elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét rendelhet el.
(2) Az eljárásnak az 567. § (7) bekezdése alapján történt megszüntetése esetén a bíróság a korábbi ügydöntő határozat elkobzást, vagyonelkobzást, illetve elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét kimondó rendelkezését hatályában fenntartja.
570. § A bíróság hivatalból vagy az ügyészség indítványára az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének végrehajtását az elektronikus adathoz való hozzáférés végleges megakadályozásával rendeli el, ha az elektronikus adathoz való hozzáférésnek a 337. § (1) bekezdése szerinti ideiglenes megakadályozása volt elrendelve, és a hozzáférés megakadályozása továbbra is indokolt.
571. § (1) A bíróság a polgári jogi igény érdemében ítélettel határoz.
(2) A bíróság a polgári jogi igénnyel érvényesített jog fennállását érdemben elbírálja, ha
a) a bíróság által megállapított tényállás a polgári jogi igénnyel érvényesített jog alapjául szolgáló, a magánfél által előadott valamennyi tényt tartalmazza, és
b) az érvényesített jog fennállása és az ez alapján a magánfél által megjelölt követelés összege vagy mennyisége tekintetében a vita elkülöníthető és az 560. § (1) bekezdés k) vagy l) pontja áll fenn.
(3) Ha a bíróság az ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár vagy vagyoni hátrány összegét, illetve a bűncselekmény elkövetési értékét, az ezen összeg mértékéig előterjesztett polgári jogi igényt a (2) bekezdésben foglaltakon kívül a követelés összegszerűsége tekintetében is érdemben elbírálja.
(4) A polgári jogi igény elbírálására a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az érdemi döntés korlátaira, a teljesítési határidőre és annak számítására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(5) A bíróság az ítéletnek a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezését a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az előzetes végrehajthatóságra vonatkozó rendelkezései szerint előzetesen végrehajthatónak nyilváníthatja.
572. § (1) A bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló törvénynek a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó rendelkezései alapján az ügyészség indítványára megszüntetheti a vádlott szülői felügyeleti jogát, ha a vádlottat a gyermekének sérelmére elkövetett szándékos bűncselekményben bűnösnek mondja ki.
(2) A szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítvány előterjesztését a vádlott gyermeke és a vádlott gyermekének másik szülője az eljáró ügyészségnél kezdeményezheti. Ha az ügyészség a kezdeményezéssel nem ért egyet, a kezdeményezést haladéktalanul megküldi a gyámhatóságnak a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti per indításának a megfontolása érdekében és erről a kezdeményezőt tájékoztatja.
(3) A bíróság a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, ha az indítvány elbírálása a büntetőeljárás befejezését jelentősen késleltetné, vagy az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja.
573. § (1) Ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti, a szabálysértést elbírálja.
(2) Az (1) bekezdés esetében a bíróság elkobzást rendelhet el, és a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja.
(3) Ha a vádlottal szemben több bűncselekmény miatt emeltek vádat, és valamely vád tárgyává tett cselekményről a bíróság megállapítja, hogy az szabálysértés, a bíróság e szabálysértés miatt az eljárást megszüntetheti, ha a vád tárgyává tett más bűncselekmény mellett e cselekménynek a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
574. § (1) A bíróság a vádlottat a 145. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi költség viselésére kötelezi, ha őt bűnösnek mondja ki vagy szabálysértés elkövetéséért a felelősségét megállapítja.
(2) A vádlottat csak azzal a cselekménnyel vagy a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősségét megállapították.
(3) A vádlottat nem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely – nem az ő mulasztása folytán – szükségtelenül merült fel, vagy amelynek viselésére a törvény alapján mást kell kötelezni.
(4) A bíróság a bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezi a bűnügyi költség viselésére. Ha a bűnügyi költség vagy annak meghatározott része a bűnösnek kimondott vádlottak szerint nem különíthető el, a bíróság a vádlottakat egyetemlegesen kötelezi a bűnügyi költség viselésére.
(5) A bíróság a bűncselekmény tárgyi súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti.
575. § (1) Ha a bíróság a vádlottat felmenti, vagy vele szemben az eljárást megszünteti, az állam viseli a 145. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűnügyi költséget.
(2) A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén is kötelezni kell a vádlottat annak a költségnek a viselésére, amely az ő mulasztása folytán merült fel.
(3) A bíróság az eljárás megszüntetése esetén a bűnügyi költségnek vagy egy részének megfizetésére kötelezheti a vádlottat, ha az eljárást azért szünteti meg, mert a Btk. Különös Részében meghatározott, a terhelt magatartásától függő büntethetőséget megszüntető ok miatt a vádlott büntethetősége megszűnt.
576. § (1) Az állam viseli
a) azt a költséget, amelyet a vádlottnak a 76. § a) pontja alapján nem kell megtérítenie, és
b) azt a költséget, amely annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott hallássérült, beszédfogyatékos, vak, siketvak, illetve a magyar nyelvet nem ismeri, vagy az eljárás során regionális vagy nemzetiségi nyelvét használta.
(2) Ha a vádat az ügyészség képviselte, és a bíróság a vádlottat az 566. § (3) bekezdésében meghatározott eset kivételével felmenti, vagy vele szemben az eljárást az ügyészség vádejtése miatt megszünteti, az állam az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított egy hónapon belül – jogszabályban meghatározott mértékben – megtéríti a vádlott költségét, továbbá meghatalmazott védőjének díját és költségét.
577. § (1) A bíróság ügydöntő határozatában az összeg meghatározása nélkül, illetve a díj arányos részének meghatározásával megállapítja, hogy ki viseli a pártfogó ügyvédi díjat. A jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság a pártfogó ügyvédi díj viseléséről a következő adatok nyolc napon belüli közlésével tájékoztatja a jogi segítségnyújtás engedélyezése ügyében eljárt jogi segítségnyújtó szolgálatot:
a) a pártfogó ügyvédi díj viselésére vonatkozó döntés,
b) a pártfogó ügyvédi díj viselésére köteles személy neve, lakcíme, értesítési címe, tényleges tartózkodási helye, kézbesítési címe, anyja neve, születési időpontja, szervezet esetében elnevezése, székhelye, nyilvántartó szerv megnevezése, nyilvántartási száma.
(2) Azt a pártfogó ügyvédi díjat, amelynek viselésére a büntetőeljárásban részt vevő személy nem kötelezhető, az állam viseli.
578. § (1) Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően nyomban előterjesztett kérelemre az államot illető bűnügyi költség megfizetésére az egyesbíró vagy a tanács elnöke halasztást, illetve részletfizetést engedélyezhet a Bv. tv. 42. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett és keretek között. Az ötvenezer forintot meg nem haladó bűnügyi költség esetén a rendelkezésre álló adatok alapján legfeljebb két hónapi halasztás, illetve három hónapi részletfizetés engedélyezhető.
(2) A halasztás, illetve a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.
(3) A kérelemről a jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság határoz. E határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
579. § (1) Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz.
(2) Az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz, ha azt e törvény nem zárja ki.
(3) A végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy nem ügydöntő végzés esetén
a) nem alkalmazható az 583. § (3) bekezdése, valamint az 590. § (5) bekezdése és
b) fellebbezésre jogosult az egyéb érdekelt is.
580. § (1) Nincs helye fellebbezésnek
a) a szülői felügyeleti jog megszüntetésére irányuló indítvány, valamint a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása ellen,
b) az ítélet tudomásulvételét követően bejelentett fellebbezés elutasítása ellen,
c) azon a címen, hogy a bíróság a vádlott távollétében hozott ügydöntő határozatot, ha a vádlott jelenléte a tárgyaláson nem volt kötelező,
d) a pervezető végzéssel szemben, valamint
e) a határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel szemben.
(2) Ha a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, nincs helye fellebbezésnek az ítélet ellen
a) a bűnösség megállapítása, illetve
b) a váddal egyező tényállás és minősítés
miatt.
(3) Ha a bíróság végzése vagy intézkedése ellen nincs helye fellebbezésnek, az ügydöntő határozat elleni fellebbezésre jogosult a bíróság végzését vagy intézkedését az ügydöntő határozat elleni fellebbezésében sérelmezheti.
581. § Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult
a) a vádlott,
b) az ügyészség,
c) a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,
d) a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen,
e) a vádlott házastársa vagy élettársa a kényszergyógykezelés elrendelése ellen a vádlott hozzájárulása nélkül is,
f) a magánfél a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen,
g) a vagyoni érdekelt a rá vonatkozó rendelkezés ellen.
582. § (1) Akivel az elsőfokú bíróság az ítéletet kihirdetés útján közli, a fellebbezését nyomban bejelentheti vagy erre három munkanapot tarthat fenn. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
(2) Ha az elsőfokú bíróság a nem ügydöntő végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést a végzés kihirdetésekor kell bejelenteni.
(3) A kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet fellebbezést előterjeszteni. Ez a rendelkezés irányadó akkor is, ha az elsőfokú bíróság az ítélet rendelkező részét kézbesítés útján közli.
(4) A nem a kihirdetéskor bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani.
(5) Az ügyészség (4) bekezdés szerint benyújtott fellebbezéséről az elsőfokú bíróság a vádlottat és a védőt tájékoztatja.
583. § (1) Fellebbezésnek jogi és ténybeli okból van helye.
(2) Fellebbezésnek van helye az ítélet bármely rendelkezése és az indokolása ellen.
(3) Fellebbezésnek van helye kizárólag
a) a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama,
b) az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezése, vagy
c) a felmentő ítélet indokolásának 566. § (4) bekezdése, valamint a megszüntető határozat indokolásának 567. § (5) bekezdése szerinti tartalma
ellen is.
(4) Az ügyészség a vádlott terhére és javára is, a vádlott és a védő csak a terhelt javára fellebbezhet; az ügyészségnek a fellebbezésében meg kell jelölnie, ha az a vádlott terhére irányul.
584. § (1) A fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy fellebbezését az ítélet mely rendelkezése vagy az indokolás mely része ellen terjeszti elő.
(2) Ha a bíróság ítéletében a terhelt bűnösségét több bűncselekmény miatt állapította meg, illetve több bűncselekmény miatt emelt vád alól mentette fel vagy szüntette meg vele szemben az eljárást, a fellebbezésből ki kell tűnnie, hogy az melyik cselekményre vonatkozó rendelkezést sérelmezi.
(3) A fellebbező az 583. § (3) bekezdése szerinti fellebbezését a későbbiekben nem terjesztheti ki.
(4) Ha a bejelentett fellebbezés nem felel meg az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseinek és annak tartalma a bejelentéskor nem tisztázható, azt a felmentő, illetve az eljárást megszüntető rendelkezés kivételével az ítélet valamennyi rendelkezése ellen bejelentettnek kell tekinteni.
