Időállapot: közlönyállapot (2018.XII.21.)

2018. évi CXXV. törvény - a kormányzati igazgatásról 5/7. oldal

(1) A miniszterelnök

a) – hivatalos és magánprogramokra is kiterjedően – személyvédelemre,

b) rezidencia használatára,

c) – személyi és hivatali célra – két személygépkocsi használatára,

d) rádiótelefon- és internethasználatra, valamint kormányzati célú hírközlő hálózat használatára,

e) hivatalos külföldi kiküldetése idején kíséretre, a politikai és szakmai felsővezetők tekintetében irányadó napidíjra és költségtérítésre, valamint – szükség esetén – különjáratú légi utazásra,

f) külföldre utazás és külföldről történő hazautazás esetén, illetve hivatalos külföldi küldöttség fogadása, kísérése céljából jogosult a repülőtéri kormányváró helyiségek használatára,

g) – a szolgáltatást nyújtó egészségügyi intézmény és a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium megállapodása szerint – valamennyi egészségügyi ellátás térítésmentes igénybevételére

jogosult.

(2) A miniszterelnök az (1) bekezdés b) pontja szerinti rezidenciát köteles igénybe venni.

(3) Ha az (1) bekezdés e) pontja szerinti külföldre utazás menetrendszerű repülőgéppel vagy vonattal történik, a miniszterelnök első osztályt vagy ennek megfelelő utazási komfortfokozatot vehet igénybe. Az e juttatások és szolgáltatások biztosításával kapcsolatos feladatokat az általános politikai koordinációért felelős miniszter látja el.

(4) A miniszterelnök a részére járó juttatások és szolgáltatások igénybevételéhez szükséges adatokat, valamint az adatok megváltozását haladéktalanul közli az érintett szervvel.

193. § [Közcélú felajánlások és adományok]

(1) A miniszterelnök közcélú felajánlásai, adományai költségeinek fedezetéül a központi költségvetésről szóló törvényben a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium és az általános politikai koordinációért felelős miniszter által vezetett minisztérium költségvetési fejezetén belül külön előirányzat szolgálhat, amely felett a miniszterelnök rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti előirányzatból pályázat útján vagy pályáztatás nélkül, egyedi döntés alapján nyújtható közcélú felajánlás, adomány.

(3) Nem részesíthető az (1) bekezdés szerinti előirányzatból közcélú felajánlásban, adományban párt, pártnak anyagi támogatást nyújtó szervezet, valamint a közvetlen politikai tevékenységet folytató szervezet.

(4) Az (1) bekezdés szerinti előirányzat a miniszterelnök előzetes írásos kötelezettségvállalása alapján, a kedvezményezettel kötött külön szerződés nélkül felhasználható.

(5) Az (1) bekezdés szerinti miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján a miniszterelnök (4) bekezdés szerinti kötelezettségvállalásától számított tizenöt napon belül közzéteszi az (1) bekezdés szerinti előirányzatból nyújtott közcélú felajánlás, adomány kedvezményezettjének nevét, a közcélú felajánlás, adomány célját és összegét.

194. § [Az ügyvezető miniszterelnök megbízatásának megszűnése]

(1) Az ügyvezető miniszterelnök e megbízatása megszűnik

a) halálával,

b) ha a miniszterelnök megválasztásához szükséges feltételek az ügyvezető miniszterelnök esetében már nem állnak fenn,

c) összeférhetetlensége kimondásával.

(2) Ha az ügyvezető miniszterelnök megbízatása az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ok miatt szűnik meg, ennek tényét az Országgyűlés elnöke jelenti be az Országgyűlésnek.

(3) Az ügyvezető miniszterelnök összeférhetetlenségének kimondására és a megválasztásához szüksége feltételek hiányának megállapítására a miniszterelnökre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) Az ügyvezető miniszterelnök e megbízatásának megszűnését követően az új miniszterelnök megválasztásáig az ügyvezető miniszterelnök hatáskörét az Alaptörvény 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott korlátozásokkal a miniszterelnök-helyettes vagy – több miniszterelnök-helyettes esetén – az első helyen kijelölt miniszterelnök-helyettes gyakorolja.

195. § [A volt miniszterelnök juttatásai]

(1) A volt miniszterelnököt a Ksztv. 13. §-ában meghatározottak mellett a (2) és (3) bekezdésben meghatározott juttatások illetik meg.

(2) A volt miniszterelnököt – a megbízatása megszűnését követően annyi ideig, ameddig e tisztségét betöltötte – személyes gépkocsihasználat illeti meg, amelyhez személygépkocsit és gépjárművezetőt a rendőrség biztosít.

(3) A volt miniszterelnököt – a megbízatása megszűnését követően annyi időnek a felére, ameddig e tisztségét betöltötte – kétfős titkárság alkalmazása illeti meg, amelyhez a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter helyiséget biztosít. A titkárság alkalmazásának személyi és dologi feltételeit a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter biztosítja.

(4) A volt miniszterelnök e §-ban meghatározott juttatásaira

a) a politikai felsővezető jogalap nélkül felvett juttatására,

b) a juttatás feltételeként a megbízatás megszűnését követően a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség teljesítésére, és

c) a juttatások igénybevételéhez szükséges adatok közlési kötelezettségére

vonatkozó előírásokat alkalmazni kell.

(5) A volt miniszterelnököt a (2) és (3) bekezdésben meghatározott juttatások nem illetik meg, ha megbízatása az Alaptörvény 20. cikk (2) bekezdés f) és g) pontjában meghatározott okból szűnt meg.

XXVII. FEJEZET

A MINISZTER

196. § [A miniszter kinevezése]

(1) Miniszterré kinevezhető minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választható személy.

(2) A miniszteri tisztségre javasolt személyt az Országgyűlésnek a miniszter feladatköre szerint hatáskörrel rendelkező bizottsága a kinevezését megelőzően meghallgatja.

(3) A kinevezett miniszter az Országgyűlés előtt az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvény szerinti szöveggel esküt tesz.

(4) A miniszter tekintetében törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogokat a miniszterelnök gyakorolja.

(5) A köztársasági elnök a miniszter részére a közjogi tisztség betöltésének igazolása céljából igazolványt állít ki. Az igazolvány a miniszter nevét, arcképmását és a betöltött tisztség megnevezését tartalmazza.

197. § [A miniszter lemondása]

(1) A miniszter a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat megbízatásáról.

(2) Lemondás esetén a miniszter megbízatása megszűnésének időpontját a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök határozza meg, az azonban nem lehet későbbi a lemondásnak a miniszterelnökhöz történő eljuttatását követő harmincadik napnál.

(3) A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.

198. § [A miniszter felmentése]

(1) A miniszterelnök bármikor javaslatot tehet a köztársasági elnöknek a miniszter felmentésére.

(2) A miniszterelnök a köztársasági elnöknél a miniszter felmentését kezdeményezi, ha

a) a miniszter az összeférhetetlenségét a kinevezésétől vagy az összeférhetetlenségre okot adó körülmény felmerülésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy

b) a miniszter kinevezéséhez szükséges feltételek már nem állnak fenn.

(3) A köztársasági elnök a (2) bekezdés szerinti kezdeményezés esetén a minisztert e megbízatása alól felmenti.

(4) Felmentés esetén a miniszter megbízatása megszűnésének időpontját a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök határozza meg azzal, hogy a (2) és (3) bekezdés szerinti felmentés esetében az időpont nem lehet későbbi a miniszterelnök (2) bekezdés szerinti kezdeményezésétől számított tizenötödik napnál.

199. § [A miniszter halála]

Ha a miniszter megbízatása az Alaptörvény 20. cikk (3) bekezdés d) pontjában meghatározott ok miatt szűnik meg, ennek tényét – a miniszterelnök előterjesztésére – a köztársasági elnök állapítja meg.

200. § [Eljárás a miniszter megbízatásának megszűnése esetén]

(1) Ha a miniszter megbízatása a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével szűnt meg, az újonnan választott miniszterelnök haladéktalanul javaslatot tesz a köztársasági elnöknek az új miniszter személyére, vagy feladatának ellátásával ideiglenesen miniszterelnöki rendeletben az új Kormány más tagját bízza meg.

(2) Ha a miniszter megbízatása nem a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével szűnik meg, a miniszterelnök haladéktalanul javaslatot tesz a köztársasági elnöknek az új miniszter személyére, vagy feladatának ellátásával ideiglenesen miniszterelnöki rendeletben a Kormány más tagját bízza meg.

(3) A Kormánynak a miniszteri feladat ellátásával az (1) vagy a (2) bekezdés szerint megbízott tagja a miniszter hatáskörét korlátozások nélkül gyakorolja.

201. § [Az ügyvezető miniszter]

(1) Az ügyvezető miniszter e megbízatása megszűnik

a) halálával,

b) lemondásával,

c) ha a miniszter kinevezéséhez szükséges feltételek az ügyvezető miniszter esetében már nem állnak fenn,

d) összeférhetetlensége kimondásával.

(2) Az ügyvezető miniszter megbízatásának az (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott esetben történő megszűnése esetén a miniszterre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(3) Ha az ügyvezető miniszterrel szemben a tisztsége gyakorlása során összeférhetetlenségi ok merül fel, a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kimondásáról.

(4) Ha az ügyvezető miniszter e megbízatása megszűnik, hatáskörét a Kormánynak a miniszterelnök vagy az ügyvezető kormánynak az ügyvezető miniszterelnök által miniszterelnöki rendeletben kijelölt tagja gyakorolja.

XXVIII. FEJEZET

AZ ÁLLAMTITKÁR

202. § [Az államtitkár kinevezése]

(1) Államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választható személy kinevezhető.

(2) Az államtitkárt a miniszterelnöknek a miniszter véleménye kikérését követően tett javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki.

(3) Az államtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép.

(4) A kinevezett államtitkár a köztársasági elnök előtt az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvény szerinti szöveggel esküt tesz.

(5) A miniszterelnök az államtitkár részére a politikai felsővezetői tisztség betöltésének igazolása céljából igazolványt állít ki. Az igazolvány az államtitkár nevét, arcképmását és a betöltött tisztség megnevezését tartalmazza.

(6) Az államtitkár tekintetében törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja.

203. § [Az államtitkár megbízatásának megszűnése]

(1) Az államtitkár megbízatása megszűnik

a) a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével,

b) lemondásával,

c) felmentésével,

d) halálával.

(2) Ha az államtitkár megbízatása az (1) bekezdés a) pontja alapján szűnt meg, az államtitkár az új Kormány megalakulásáig vagy az (1) bekezdés b)–d) pontjában meghatározott feltétel bekövetkeztéig gyakorolja hatáskörét.

(3) Ha az államtitkár megbízatása az (1) bekezdés d) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök állapítja meg.

204. § [Az államtitkár lemondása]

(1) Az államtitkár a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat megbízatásáról. A nyilatkozatot az államtitkár a miniszterhez juttatja el, aki azt haladéktalanul továbbítja a miniszterelnöknek.

(2) Lemondás esetén az államtitkár megbízatása megszűnésének időpontját a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök határozza meg, az azonban nem lehet későbbi a lemondásnak a miniszterelnökhöz történő eljuttatását követő harmincadik napnál.

(3) A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.

205. § [Az államtitkár felmentése]

(1) A miniszterelnök a miniszter véleménye kikérését követően bármikor javaslatot tehet a köztársasági elnöknek az államtitkár felmentésére.

(2) A miniszterelnök a köztársasági elnöknél az államtitkár felmentését kezdeményezi, ha

a) az államtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől vagy az összeférhetetlenségre okot adó körülmény felmerülésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy

b) az államtitkár kinevezéséhez szükséges feltételek már nem állnak fenn.

(3) A köztársasági elnök a (2) bekezdés szerinti kezdeményezés esetén az államtitkárt e megbízatása alól felmenti.

(4) Felmentés esetén az államtitkár megbízatása megszűnésének időpontját a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök határozza meg azzal, hogy a (2) és (3) bekezdés szerinti felmentés esetében az időpont nem lehet későbbi a miniszterelnök (2) bekezdés szerinti kezdeményezéstől számított tizenötödik napnál.

XXIX. FEJEZET

A KORMÁNYMEGBÍZOTT

206. § [A kormánymegbízott jogviszonyára alkalmazandó szabályok]

(1) A kormánymegbízott politikai szolgálati jogviszonyára – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a kormányzati szolgálati jogviszonyra és a kormánytisztviselőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) A kormánymegbízott politikai szolgálati jogviszonyára nem kell alkalmazni e törvénynek a kormányzati szolgálati jogviszonyra és a kormánytisztviselőre vonatkozó,

a) a szolgálati jogviszony alanyaival,

b) a Magyar Kormánytisztviselői Karban betöltött tagsággal,

c) a munkáltatói jogkör gyakorlásával,

d) a szolgálati jogviszony létesítésével és a kinevezés módosításával,

e) a kötelező részmunkaidő kikötésével,

f) a jogviszony megszűnésével, megszüntetésével,

g) a képzéssel és a továbbképzéssel,

h) a tanulmányi szerződéssel,

i) a hivatásetikával,

j) az együttalkalmazási tilalommal és az összeférhetetlenséggel,

k) a rendkívüli munkaidő, az ügyelet és a készenlét ellenértékével,

l) az alap- és pótszabadsággal – ide nem értve a 128. § (8) bekezdése és a 155. § szerinti pótszabadságot –,

m) a kinevezéstől eltérő foglalkoztatással,

n) a teljesítményértékeléssel,

o) az illetménnyel,

p) az álláshelyi és a szolgálati elismeréssel,

q) a lakhatási jellegű támogatásokkal,

r) a közszolgálati döntőbizottsági eljárással és a jogvitával, és

s) a kormánytisztviselői érdekegyeztetéssel

kapcsolatos rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

207. § [A kormánymegbízott kinevezése]

(1) A kormánymegbízottat a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. A kormánymegbízott felett – a kinevezés és a felmentés kivételével – a munkáltatói jogokat a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter gyakorolja.

(2) Kormánymegbízottá olyan büntetlen előéletű személy nevezhető ki, aki az országgyűlési képviselők választásán választható.

(3) A kormánymegbízott a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép. A kinevezett kormánymegbízott a miniszterelnök előtt az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvény szerinti szöveggel esküt tesz.

(4) A miniszterelnök a kormánymegbízott részére – megbízatásának időtartamára, kormánymegbízotti jogállásának igazolására – igazolványt állít ki. Az igazolvány a kormánymegbízott nevét, arcképmását és a betöltött tisztség megnevezését tartalmazza.

208. § [A kormánymegbízott összeférhetetlensége]

(1) A kormánymegbízott további munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet, nem lehet országgyűlési képviselő, helyi önkormányzati képviselő, fővárosi, megyei közgyűlés tagja, polgármester, megyei közgyűlés elnöke, főpolgármester, alpolgármester, megyei közgyűlés alelnöke, főpolgármester-helyettes, nemzetiségi önkormányzat elnöke és nemzetiségi önkormányzati képviselő.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezés nem akadálya annak, hogy a kormánymegbízott – a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélye nélkül – tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységet végezzen és nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt létesítsen.

209. § [A kormánymegbízott megbízatásának megszűnése]

(1) A kormánymegbízott megbízatása megszűnik:

a) a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével,

b) lemondásával,

c) felmentésével,

d) halálával,

e) ha az országgyűlési képviselők választásán már nem választható,

f) összeférhetetlenségének megállapításával,

g) közös megegyezéssel.

(2) Ha a kormánymegbízott megbízatása a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével szűnt meg, az új Kormány megalakulásáig gyakorolja hatáskörét.

210. § [A kormánymegbízott illetménye és juttatásai]

(1) A kormánymegbízott illetményét a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter állapítja meg. A kormánymegbízott havi illetménye nem haladhatja meg a 230. § szerinti illetmény felső határát. A kormánymegbízott kormányrendeletben meghatározott juttatásokra jogosult.

(2) A kormánymegbízott a megbízatásának időtartama és a miniszterelnök megbízatásának megszűnése esetén az új Kormány megalakulásáig tartó hatáskörgyakorlás időtartama alatt a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából kormányzati szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott biztosítottnak, illetménye nem önálló tevékenységből származó, járulékalapot képező jövedelemnek minősül.

(3) A kormánymegbízott megbízatásának időtartama és a miniszterelnök megbízatásának megszűnése esetén az új Kormány megalakulásáig tartó hatáskörgyakorlás időtartama kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időnek számít.

(4) Ha a kormánymegbízott megbízatása megszűnt, illetménye és juttatásai addig illetik meg, amíg a (3) bekezdés alapján gyakorolja hatáskörét.

(5) Ha a kormánymegbízott e tisztségét legalább három évig betöltötte, és megbízatása a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével, a felmentésével vagy a halálával szűnik meg, a hatáskörgyakorlás megszűnésétől számított tizenöt napon belül egy összegben hathavi – lemondás esetén háromhavi – illetményével megegyező összegű juttatásra jogosult, amelyre a (2) bekezdést kell alkalmazni.

(6) A kormánymegbízott halála esetén az (5) és (7) bekezdés szerinti juttatás a kormánymegbízott házastársát, ennek hiányában élettársát (a továbbiakban együtt: özvegy) – özvegy hiányában a kormánymegbízott örökösét, több örökös esetén örököseit – illeti meg.

(7) Ha a kormánymegbízott megbízatása az (5) bekezdésben meghatározott okokból három évnél hamarabb szűnt meg, de legalább egy évig a tisztségét betöltötte, az (5) bekezdésben megjelölt juttatás felére jogosult.

(8) Ha a kormánymegbízott a megbízatásának megszűnését követően politikai felsővezetői, szakmai felsővezetői, vagy újabb kormánymegbízotti megbízatást kap, az (5) és (7) bekezdésben meghatározott juttatás összege megegyezik a hatásköre gyakorlásának megszűnésétől az új megbízatással összefüggő hivatalba lépéséig terjedő időre járó illetménnyel.

(9) A (8) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha a kormánymegbízott megbízatása összeférhetetlenség címén azért szűnik meg, mert országgyűlési képviselővé vagy európai parlamenti képviselővé választják.

(10) A kormánymegbízott végkielégítésre és felmentési időre, továbbá álláshelyi és szolgálati elismerésre nem jogosult.

(11) Az (5) és (7) bekezdésben meghatározott időtartam számításánál a folyamatos kormánymegbízotti megbízatásban töltött időt – a hatáskörgyakorlás megszűnésétől az új megbízatással összefüggésben a hivatalba lépésig terjedő, legfeljebb hat hónapos, valamint a megbízatás megszűnésétől a hatáskörgyakorlás megszűnéséig terjedő megszakítást a folyamatosság szempontjából nem számítva – egybe kell számítani.

211. § [A kormánymegbízott szabadsága]

(1) A kormánymegbízottat minden naptári évben harmincöt munkanap alapszabadság illeti meg. A kormánymegbízottat rendkívüli munkavégzése után külön szabadidő nem illeti meg.

(2) Ha a kormánymegbízottat legkésőbb a hatáskörgyakorlásának megszűnésétől számított harminc napon belül ismételten kormánymegbízottá nevezik ki, politikai felsővezetővé választják meg vagy nevezik ki, vagy szakmai felsővezetővé nevezik ki, a ki nem adott szabadságát az új kinevezéssel vagy megválasztással érintett kormánymegbízotti megbízatás, illetve politikai szolgálati jogviszony vagy kormányzati szolgálati jogviszony alapján járó szabadsághoz hozzá kell számítani.

212. § [A kormánymegbízott fegyelmi és a kártérítési felelőssége]

(1) A kormánymegbízott a tisztségéből eredő kötelezettség vétkes megszegésével okozott kárért való fegyelmi, illetve kártérítési felelősségével összefüggésben a munkáltatói jogkör gyakorlója a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter.

(2) A kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter által a fegyelmi, illetve kártérítési felelősség megállapítása iránt indított eljárásban tanács jár el, amelynek tagjait a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter jelöli ki. A kijelölt vizsgálóbiztosnak legalább államtitkári megbízatást betöltő politikai felsővezetőnek kell lennie.

213. § [A kormánymegbízott vagyonnyilatkozata]

(1) A kormánymegbízott a megbízatása keletkezését követő harminc napon belül, majd azt követően évente, valamint a megbízatásának megszűnését követő harminc napon belül az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről szóló 2007. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vnytv.) szerinti vagyonnyilatkozatot tesz, amelyhez csatolni köteles a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettársának, gyermekeinek Vnytv. szerinti vagyonnyilatkozatát.

(2) A vagyonnyilatkozatot a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter kezeli.

(3) A Vnytv. 9. §-át, 10. §-át és 14–16. §-át kell alkalmazni a kormánymegbízottal szemben lefolytatható vagyongyarapodási vizsgálat, valamint a kormánymegbízott vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségszegése esetén.

XXX. FEJEZET

A TANÁCSADÓ POLITIKAI SZOLGÁLATI JOGVISZONYA

214. § [A politikai tanácsadó és főtanácsadó politikai szolgálati jogviszonya]

(1) Politikai tanácsadó és főtanácsadó (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: politikai tanácsadó)

a) a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztériumban a miniszterelnök tevékenységéhez és a Kormány döntéseinek előkészítéséhez,

b) az általános politikai koordinációért felelős miniszter által vezetett minisztériumban a miniszterelnök tevékenységéhez és a Kormány döntéseinek előkészítéséhez,

c) a miniszteri kabinetben a miniszter tevékenységéhez,

d) az államtitkári kabinetben vagy – ennek hiányában – az államtitkári titkárságon az államtitkár tevékenységéhez

közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására teljesíthet szolgálatot.

(2) A politikai tanácsadó kinevezése a miniszterelnök, a miniszter vagy az államtitkár megbízatásának idejére, vagy a megbízatás megszűnése esetén a miniszterelnök, a miniszter vagy az államtitkár hatáskörgyakorlása idejére szól.

(3) A miniszteri kabinetben legfeljebb 15, az államtitkári kabinetben vagy – ennek hiányában – az államtitkári titkárságon legfeljebb 8 politikai tanácsadói álláshely létesíthető.

(4) A politikai tanácsadó politikai szolgálati jogviszonyára a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel e törvénynek a kormányzati szolgálati jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) A politikai tanácsadóra nem kell alkalmazni a kormányzati szolgálati jogviszony

a) kinevezés időtartamával,

b) kiválasztással,

c) végkielégítéssel,

d) jogviszonyváltással,

e) illetménnyel,

f) pótszabadsággal – ide nem értve a 128. § (8) bekezdése és a 155. § szerinti pótszabadságot –,

g) teljesítményértékeléssel,

h) a képzéssel, továbbképzéssel, és

i) álláshelyi és szolgálati elismeréssel

kapcsolatos rendelkezéseit.

(6) A politikai tanácsadó a kormánytisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint közigazgatási alap- és szakvizsgát tehet. A vizsgák költségei a politikai tanácsadót terhelik, amelyeket a kormányzati igazgatási szerv átvállalhat.

215. § [A politikai tanácsadó feletti munkáltatói jogkör gyakorlása]

A politikai tanácsadó felett a munkáltatói jogokat

a) a 214. § (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter,

b) a 214. § (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben az általános politikai koordinációért felelős miniszter,

c) a 214. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a miniszter,

d) a 214. § (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben az államtitkár

gyakorolja.

216. § [A politikai tanácsadó illetménye és szabadsága]

(1) A politikai tanácsadó illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg. A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi illetmény nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.

(2) A tanácsadó az alapszabadságon felül hét munkanap pótszabadságra jogosult.

217. § [A kabinetfőnök politikai szolgálati jogviszonyának tartalma]

(1) A kabinetfőnök politikai szolgálati jogviszonyára – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – a politikai tanácsadóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A miniszteri kabinetet vezető kabinetfőnök felett a munkáltatói jogokat a miniszter, az államtitkári kabinetet vezető kabinetfőnök felett az alapvető munkáltatói jogokat a miniszter, az egyéb munkáltatói jogokat az államtitkár gyakorolja.

218. § [A kabinetfőnöki munkáltatói joggyakorlás]

(1) A miniszteri kabinetet vezető kabinetfőnök gyakorolja a munkáltatói jogokat a miniszteri kabinet állományába tartozó kormánytisztviselők, valamint a miniszter titkárságát vezető osztályvezető felett azzal, hogy az osztályvezetői álláshely betöltésére szóló kinevezés és annak visszavonása a miniszter hatáskörébe tartozik.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztériumban a miniszter gyakorolja a munkáltatói jogokat a miniszter titkárságát vezető osztályvezető felett.

(3) Az államtitkári kabinetet vezető kabinetfőnök gyakorolja a munkáltatói jogokat az államtitkári kabinet állományába tartozó kormánytisztviselők, valamint az államtitkár titkárságát vezető osztályvezető felett azzal, hogy a vezetői kinevezés és annak visszavonása az államtitkár hatáskörébe tartozik.

HATODIK RÉSZ

A BIZTOSI JOGVISZONY

XXXI. FEJEZET

A KORMÁNYBIZTOS, A MINISZTERELNÖKI BIZTOS ÉS A MINISZTERI BIZTOS

219. § [A kormánybiztosi megbízatás betöltésének feltételei]

(1) Kormánybiztossá

a) miniszter, államtitkár, közigazgatási államtitkár vagy helyettes államtitkár, továbbá

b) az a) pont hatálya alá nem tartozó személy

nevezhető ki.

(2) A kormánybiztos személyére a miniszterelnök tesz javaslatot.

(3) A kormánybiztos megbízatása meghatározott időre, de legfeljebb két évre szól. A kormánybiztos e megbízatása a miniszteri, államtitkári, közigazgatási államtitkári vagy helyettes államtitkári megbízatásának megszűnésével megszűnik. A kormánybiztos e megbízatása megszűnik a miniszterelnök megbízatása megszűnésével.

220. § [A miniszterelnöki biztosi megbízatás betöltésének feltételei]

(1) Miniszterelnöki biztossá

a) miniszter, államtitkár, közigazgatási államtitkár vagy helyettes államtitkár, továbbá

b) az a) pont hatálya alá nem tartozó személy

nevezhető ki.

(2) A miniszterelnöki biztos megbízatása meghatározott időre, de legfeljebb a miniszterelnök megbízatása megszűnéséig szól. A miniszterelnöki biztos e megbízatása megszűnik a miniszterelnök megbízatása megszűnésével.

221. § [A miniszteri biztosi megbízatás betöltésének feltételei]

(1) A miniszteri biztos kinevezését megelőzően a javasolt személyről a miniszter tájékoztatja a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárát, aki a javaslattal szemben, a tájékoztatást követő tizenöt napon belül kifogással élhet. A kifogásolt személy nem nevezhető ki miniszteri biztossá. A kifogás tényéről és a kifogásolt személyről a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára a miniszterelnököt a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára útján tájékoztatja.

(2) A miniszteri biztos megbízatása meghatározott időre, de legfeljebb két évre szól. A miniszteri biztos e megbízatása visszavonással vagy az őt kinevező miniszter hatáskörgyakorlása megszűnésével is megszűnik.

222. § [A biztosi jogviszonyban álló személyekre vonatkozó közös szabályok]

(1) A biztosi jogviszonyban álló személy a megbízatásának időtartama alatt a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából kormányzati szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott biztosítottnak minősül.

(2) Ha a biztosi jogviszonyban álló személy kinevezésére vonatkozó normatív határozatban vagy normatív utasításban a megbízatás keletkezésének vagy megszűnésének időpontja naptári napként van meghatározva, a biztosi jogviszonyban álló személy a megjelölt naptári nap kezdetén lép hivatalba, illetve megbízatása a megjelölt naptári nap végén szűnik meg.

HETEDIK RÉSZ

A KORMÁNYZATI SZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓ VEZETŐK

XXXII. FEJEZET

A SZAKMAI FELSŐVEZETŐ

223. § [A közigazgatási államtitkárra és a helyettes államtitkárra alkalmazandó szabályok]

A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonyára nem kell alkalmazni

a) a kinevezés időtartamával,

b) a kiválasztással,

c) a kötelező részmunkaidő kikötésével,

d) a kormányzati érdekből történő kirendeléssel,

e) a nemzeti szakértői tevékenységgel,

f) a jogviszony megszűnésével, megszüntetésével,

g) a végkielégítéssel,

h) a felmentési védelemmel,

i) a jogviszonyváltással,

j) az alap- és pótszabadsággal – ide nem értve a 128. § (8) bekezdése és a 155. § szerinti pótszabadságot –,

k) a teljesítményértékeléssel,

l) a lakhatási jellegű támogatásokkal,

m) a kiszabható fegyelmi büntetéssekkel

kapcsolatos rendelkezéseket.

224. § [A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár kinevezésére vonatkozó közös szabályok]

(1) Közigazgatási államtitkárrá és helyettes államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választható személy kinevezhető, aki jogász mesterképzési szakon szerzett szakképzettséggel vagy közigazgatási mesterképzési szakon szerzett okleveles közigazgatási szakértő vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképzettséggel vagy gazdaságtudományok képzési területen alap- vagy mesterképzésben szerzett közgazdász szakképzettséggel vagy felsőfokú végzettséggel és a feladat- és hatáskörének megfelelő szakirányú szakképzettséggel rendelkezik.

(2) A miniszterelnök a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár részére a szakmai felsővezetői tisztség betöltésének igazolása céljából igazolványt állít ki. Az igazolvány a közigazgatási államtitkár vagy a helyettes államtitkár nevét, arcképmását és a betöltött tisztség megnevezését tartalmazza.

225. § [A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár összeférhetetlenségére vonatkozó közös szabályok]

(1) A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár érdekképviseleti szervezetben tisztséget, szövetkezetben vezető tisztséget nem viselhet, nem lehet továbbá alapítvány kezelőszervezetének tagja.

(2) Nem keletkeztet összeférhetetlenséget, ha a közigazgatási államtitkár, illetve a helyettes államtitkár a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának tagja, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagja, továbbá a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet Birtokpolitikai Tanácsának elnöke vagy tagja.

(3) Ha az összeférhetetlenségi eljárás ideje alatt a közigazgatási államtitkár, illetve a helyettes államtitkár a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség megállapítását mellőzni kell.

(4) A tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységre, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyra, továbbá a közérdekű önkéntes tevékenységre a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár tekintetében a 95. § (6)–(9) bekezdését kell alkalmazni.

226. § [A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár szabadságára vonatkozó szabályok]

(1) A közigazgatási államtitkárt, illetve a helyettes államtitkárt minden naptári évben 20 munkanap alapszabadság illeti meg, továbbá 15 munkanap vezetői pótszabadság igénybevételére jogosult.

(2) A szabadság igénybevételét a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárának előzetesen be kell jelenteni. A 129. § (5) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni a közigazgatási államtitkárra és a helyettes államtitkárra, hogy a szabadságolási tervtől eltérően évi tizenhat munkanapot kell kiadni a közigazgatási államtitkár, illetve a helyettes államtitkár által kért időpontban. A szabadságra vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni a közigazgatási államtitkárra és a helyettes államtitkárra, hogy az nem haladhatja meg a huszonnégy munkanapot.

227. § [A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár fegyelmi büntetései]

A fegyelmi vétséget elkövető közigazgatási államtitkárral, valamint helyettes államtitkárral szemben kiszabható fegyelmi büntetések:

a) megrovás,

b) hivatalvesztés.

228. § [A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonyának megszűnésére és megszüntetésére vonatkozó közös szabályok]

(1) A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik:

a) halálával,

b) ha az országgyűlési képviselők választásán már nem választható,

c) összeférhetetlenségének megállapításával,

d) országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, nemzetiségi szószólóvá, polgármesterré, politikai felsővezetővé vagy politikai vezetővé történő megválasztásával, illetve kinevezésével,

e) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel,

f) álláshelyének a központosított álláshelyállományba kerülésével.

(2) A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya megszüntethető:

a) e tisztségéről történő lemondással,

b) e tisztségéből történő felmentéssel.

(3) Ha a közigazgatási államtitkár, illetve a helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik, jogosult a tisztségére utaló megnevezést használni, feltéve, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonya nem az összeférhetetlenségének megállapítása vagy hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt vagy azért szűnt meg, mert az országgyűlési képviselők választásán már nem választható.

(4) A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár a jogalap nélkül felvett juttatást az erre irányuló felhívás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles visszafizetni.

(5) Ha a közigazgatási államtitkár, illetve a helyettes államtitkár kinevezéséről, a kormányzati szolgálati jogviszonyának e tisztségéből felmentéssel vagy e tisztségéről lemondással való megszűnésének megállapításáról szóló okiratban a megbízatás keletkezésének vagy megszűnésének időpontja naptári napként van meghatározva, a közigazgatási államtitkár, illetve a helyettes államtitkár a megjelölt naptári nap kezdetén lép hivatalba, illetve megbízatása a megjelölt naptári nap végén szűnik meg.

(6) A közigazgatási államtitkár, illetve a helyettes államtitkár végkielégítésre nem jogosult.

229. § [A közigazgatási államtitkár kinevezése]

(1) A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki. A miniszterelnök a kinevezésre vonatkozó javaslatát a miniszter kezdeményezése alapján teszi meg.

(2) A közigazgatási államtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép.

(3) A közigazgatási államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonyával kapcsolatosan a munkáltatói jogkört – az e tisztségbe való kinevezés és az abból való felmentés kivételével – a miniszter gyakorolja. A kormányzati szolgálati jogviszonyból származó igények érvényesítése érdekében indított eljárásban munkáltatóként a miniszter jár el.

(4) A kinevezett közigazgatási államtitkár a köztársasági elnök előtt az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvény szerinti szöveggel esküt tesz.

230. § [A közigazgatási államtitkár illetménye]

A közigazgatási államtitkár az 1. mellékletben meghatározott közigazgatási államtitkári álláshely szerinti illetményre jogosult, amelynek összegét a munkáltatói jogkör gyakorlója teljesítményértékelés nélkül, mérlegelés alapján állapítja meg.

231. § [A közigazgatási államtitkár jogviszonyának megszűnése és megszüntetése]

(1) Ha a közigazgatási államtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára az közléstől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében.

(2) A hivatalvesztést a fegyelmi tanácsnak a miniszterelnök útján felterjesztett javaslatára a köztársasági elnök mondja ki.

(3) A fegyelmi tanács hivatalvesztés büntetés kiszabására irányuló javaslatát – amely együtt jár a közigazgatási államtitkár állásából való felfüggesztésével – a közigazgatási államtitkárral közölni kell. A közigazgatási államtitkár a javaslattal szemben a közléstől számított tizenöt napon belül bírósághoz fordulhat. A kereset jogerős elbírálásáig a javaslat nem terjeszthető a miniszterelnök elé.

(4) A közigazgatási államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonyának megszűnésével vagy megszüntetésével kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket a köztársasági elnök határozata alapján a miniszter teszi meg.

(5) Ha a közigazgatási államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya a 228. § (1) bekezdés a), b), d), vagy f) pontja, illetve a 228. § (2) bekezdés a) pontja alapján szűnik meg, a megbízatás megszűnésének tényét a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök állapítja meg.

232. § [A közigazgatási államtitkár lemondása]

(1) A közigazgatási államtitkár e tisztségéről a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat. A nyilatkozatot a minisztérium közigazgatási államtitkára a miniszterhez juttatja el, aki azt haladéktalanul továbbítja a miniszterelnöknek. A Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára e nyilatkozatát közvetlenül juttatja el a miniszterelnök számára.

(2) A közigazgatási államtitkár lemondása esetén a megbízatás megszűnésének időpontját a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök határozza meg azzal, hogy az nem lehet későbbi a lemondásnak a köztársasági elnökkel történő közlését követő harmincadik napnál. A lemondási idő a megbízatás megszűnését követő napon kezdődik.

(3) Ha a közigazgatási államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, a lemondási idő a megbízatás megszűnésétől számított három hónap, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, a lemondási idő negyvenöt nap, ha e tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, a lemondási idő tizenöt nap. A lemondási idő időtartama alatt a közigazgatási államtitkár a munkavégzési kötelezettség alól mentesül.

233. § [A közigazgatási államtitkár felmentése]

(1) A minisztérium közigazgatási államtitkárát e tisztségéből a köztársasági elnök menti fel a miniszterelnöknek a miniszter véleménye kikérését követően tett javaslatára. A Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárát e tisztségéből a köztársasági elnök menti fel a miniszterelnök javaslatára. A felmentést nem kell megindokolni.

(2) A 107. § (11) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, ha a közigazgatási államtitkár az álláshelyét legalább három évig betöltötte, hat hónapi, ha tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, három hónapi felmentési idő illeti meg, amelynek időtartama alatt a munkavégzési kötelezettség alól mentesül. Ha a közigazgatási államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, felmentési ideje tizenöt nap.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott időtartamokhoz a közigazgatási államtitkári tisztséget megelőzően folyamatosan betöltött politikai felsővezetői, helyettes államtitkári tisztség időtartamát – a hatáskörgyakorlás megszűnésétől az új tisztséggel összefüggésben a hivatalba lépésig terjedő, legfeljebb hat hónapos, valamint a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésétől a hatáskörgyakorlás megszűnéséig terjedő megszakítást a folyamatosság szempontjából nem számítva – hozzá kell számítani.

(4) A miniszter köteles kezdeményezni a miniszterelnöknél a közigazgatási államtitkár felmentését, ha a közigazgatási államtitkár az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és rendelkezik az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel.

(5) Nem kell alkalmazni a (4) bekezdést, ha a közigazgatási államtitkár a kinevezésekor betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt, és rendelkezett az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel.

(6) A közigazgatási államtitkárnak a miniszter (4) bekezdés szerinti kezdeményezésére történő felmentése esetén a (2) és (3) bekezdést nem kell alkalmazni.

234. § [A helyettes államtitkár kinevezése]

(1) A minisztérium helyettes államtitkárát a miniszter, a Miniszterelnöki Kormányiroda helyettes államtitkárát a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárának javaslatára a miniszterelnök határozatlan időre nevezi ki.

(2) A miniszter a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára véleményének kikérését követően a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára útján terjeszti javaslatát a miniszterelnök elé. A Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára véleményének kikérését követően – közvetlenül terjeszti javaslatát a miniszterelnök elé.

(3) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára – a miniszter és a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára javaslatának megküldésétől számított – tizenöt napon belül kifogással élhet. A kifogás tényéről és a kifogásolt személyről a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára a miniszterelnököt a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára útján tájékoztatja.

(4) A helyettes államtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép.

(5) A helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonyával kapcsolatosan a munkáltatói jogkört – az e tisztségbe való kinevezés és az abból való felmentés kivételével – a közigazgatási államtitkár gyakorolja.

(6) A kinevezett helyettes államtitkár a miniszterelnök előtt az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvény szerinti szöveggel esküt tesz.

235. § [A helyettes államtitkár illetménye]

A helyettes államtitkár az 1. mellékletben meghatározott helyettes államtitkári álláshely szerinti illetményre jogosult, amelynek összegét a munkáltatói jogkör gyakorlója teljesítményértékelés nélkül, mérlegelés alapján állapítja meg.

236. § [A helyettes államtitkár jogviszonyának megszűnése]

(1) Ha a helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonya a 228. § (1) bekezdés a), b) vagy d) pontja, illetve a 228. § (2) bekezdés a) pontja alapján szűnik meg, a megbízatás megszűnésének tényét a minisztérium helyettes államtitkára esetében a miniszter, a Miniszterelnöki Kormányiroda helyettes államtitkára esetében a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárának előterjesztésére a miniszterelnök állapítja meg.

(2) A helyettes államtitkár kormányzati szolgálati jogviszonyának megszűnésével vagy megszüntetésével kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket a miniszterelnök határozata alapján a közigazgatási államtitkár teszi meg.

237. § [A helyettes államtitkár összeférhetetlensége]

Ha a helyettes államtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a miniszterelnök a minisztérium helyettes államtitkára esetében a miniszter, a Miniszterelnöki Kormányiroda helyettes államtitkára esetében a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárának javaslatára az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében.

238. § [A hivatalvesztés megállapításának szabályai a helyettes államtitkár esetében]

(1) A hivatalvesztést a fegyelmi tanács javaslatára a miniszter mondja ki.

(2) A fegyelmi tanács hivatalvesztés büntetés kiszabására irányuló javaslatát – amely együtt jár a helyettes államtitkár állásából való felfüggesztésével – a helyettes államtitkárral közölni kell. A helyettes államtitkár a javaslattal szemben a közléstől számított tizenöt napon belül bírósághoz fordulhat. A kereset jogerős elbírálásáig a javaslat nem terjeszthető a miniszter elé.

239. § [A helyettes államtitkár lemondása]

(1) A minisztérium helyettes államtitkára e tisztségéről a miniszter, a Miniszterelnöki Kormányiroda helyettes államtitkára a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára útján a miniszterelnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat.

(2) A minisztérium helyettes államtitkára lemondása esetén a megbízatás megszűnésének időpontját a miniszter, a Miniszterelnöki Kormányiroda helyettes államtitkára esetén a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárának javaslatára a miniszterelnök határozza meg azzal, hogy az nem lehet későbbi a lemondásnak a miniszterelnökkel való közlését követő harmincadik napnál. A lemondási idő a megbízatás megszűnését követő napon kezdődik.

(3) Ha a helyettes államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, a lemondási idő a megbízatás megszűnésétől számított három hónap, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, a lemondási idő negyvenöt nap, ha e tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, a lemondási idő tizenöt nap. A lemondási idő időtartama alatt a helyettes államtitkár a munkavégzési kötelezettség alól mentesül.

240. § [A helyettes államtitkár felmentése]

(1) Minisztérium helyettes államtitkára esetében a miniszter, a Miniszterelnöki Kormányiroda helyettes államtitkára esetében a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára bármikor javaslatot tehet a miniszterelnöknek a helyettes államtitkár e tisztségéből történő felmentésére. A felmentést nem kell megindokolni. A helyettes államtitkár felmentésére a 233. § (2) és (3) bekezdését alkalmazni kell.

(2) Minisztériumban a miniszter, a Miniszterelnöki Kormányirodán a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára köteles kezdeményezni a miniszterelnöknél a helyettes államtitkár felmentését, ha a helyettes államtitkár az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és rendelkezik az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel.

(3) Nem kell alkalmazni a (2) bekezdést, ha a helyettes államtitkár a kinevezésekor betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt, és rendelkezett az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel.

(4) A helyettes államtitkárnak a (2) bekezdés szerinti kezdeményezésre történő felmentése esetén a 233. § (2) és (3) bekezdését nem kell alkalmazni.

241. § [A kormányzati főhivatal vezetője és helyettese]

A kormányzati főhivatal vezetője és a kormányzati főhivatal vezetőjének helyettese kormányzati szolgálati jogviszonyára – az e fejezetben foglalt eltérésekkel – a vezetői álláshelyet betöltő kormánytisztviselőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

242. § [A kormányzati főhivatal vezetőjének kinevezése]

(1) A kormányzati főhivatal vezetőjét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a kormányzati főhivatalt felügyelő miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki és menti fel.

(2) A kormányzati főhivatalt felügyelő miniszter javaslatát a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter útján terjeszti a miniszterelnök elé.

(3) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter a javaslat megküldésétől számított tizenöt napon belül kifogással élhet, és a javaslatot visszaküldheti a kormányzati főhivatalt felügyelő miniszternek, vagy továbbítja azt a miniszterelnöknek.

243. § [A kormányzati főhivatal vezetője helyettesének kinevezése]

(1) A kormányzati főhivatal vezetőjének helyettesét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a kormányzati főhivatal vezetőjének javaslatára a kormányzati főhivatalt felügyelő miniszter nevezi ki és menti fel.

(2) A kormányzati főhivatal vezetője a helyettesének javasolt személyről – a kormányzati főhivatalt felügyelő miniszternek tett javaslattétellel egyidejűleg – tájékoztatja a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárát, aki a javasolt személlyel szemben a tájékoztatást követő tizenöt napon belül kifogással élhet. A kifogásolt személy nem nevezhető ki a kormányzati főhivatal vezetője helyettesének.

(3) Ha a kormányzati főhivatal felügyeletét a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter látja el, a (2) bekezdést nem kell alkalmazni.

244. § [A kormányzati főhivatal vezetőjének és a vezető helyettesének javadalmazása]

(1) A kormányzati főhivatal vezetője államtitkári illetményre és kormányrendeletben meghatározott juttatásokra jogosult.

(2) A kormányzati főhivatal vezetőjének helyettese az 1. mellékletben meghatározott helyettes államtitkári álláshely szerinti illetményre jogosult, amelynek összegét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg. A kormányzati főhivatal vezetőjének helyettese kormányrendeletben meghatározott juttatásokra jogosult.

245. § [A központi hivatal vezetőjére és helyettesére alkalmazandó szabály]

A központi hivatal vezetője és a központi hivatal vezetőjének helyettese kormányzati szolgálati jogviszonyára – az e fejezetben foglalt eltérésekkel – a vezetői álláshelyet betöltő kormánytisztviselőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

246. § [A központi hivatal vezetőjének kinevezése]

(1) A központi hivatal vezetőjét – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – a központi hivatalt irányító miniszter nevezi ki és menti fel.

(2) A központi hivatal vezetőjének javasolt személyről a központi hivatalt irányító miniszter tájékoztatja a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárát, aki a javasolt személlyel szemben a tájékoztatást követő tizenöt napon belül kifogással élhet. A kifogásolt személy nem nevezhető ki a központi hivatal vezetőjének.

(3) Ha a központi hivatalt a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter irányítja, a (2) bekezdést nem kell alkalmazni.

247. § [A központi hivatal vezetőjének és a helyettesének javadalmazása]

(1) A központi hivatal vezetője államtitkári illetményre és kormányrendeletben meghatározott juttatásokra jogosult.

(2) A központi hivatal vezetőjének helyettese az 1. mellékletben meghatározott helyettes államtitkári álláshely szerinti illetményre jogosult, amelynek összegét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

248. § [A főigazgatóra alkalmazandó szabály, a főigazgató kinevezése]

(1) A főigazgató kormányzati szolgálati jogviszonyára – az e fejezetben foglalt eltérésekkel – a vezetői álláshelyet betöltő kormánytisztviselőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) A kormányhivatal hivatali szervezetét vezető főigazgatót a kormánymegbízott javaslatára a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter nevezi ki és menti fel.

(3) Főigazgatónak az nevezhető ki, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább 5 év vezetői gyakorlattal rendelkezik. A kormányhivatalt vezető kormánymegbízott kérelmére a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter a vezetői gyakorlat megléte alól kivételesen indokolt esetben felmentést adhat.

249. § [A főigazgató feletti munkáltatói jogkör gyakorlása]

A főigazgató felett – a kinevezés, a felmentés, a fegyelmi eljárás megindítása, valamint a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével – a munkáltatói jogokat a kormánymegbízott gyakorolja.

250. § [A főigazgató illetménye és egyéb juttatásai]

(1) A főigazgató illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg azzal, hogy az illetmény az állami költségvetésről szóló törvényben megállapított közszolgálati tisztviselői illetményalap (a továbbiakban: illetményalap) huszonhatszorosát nem haladhatja meg.

(2) A főigazgatóra a 147. § nem alkalmazható.

XXXIII. FEJEZET

A SZAKMAI VEZETŐ

251. § [Az igazgató kinevezése]

(1) Az igazgatót a főigazgató javaslatára a kormánymegbízott nevezi ki és menti fel. A főigazgatói álláshely betöltetlensége vagy a főigazgató akadályoztatása esetén az igazgató kinevezéséről a kormánymegbízott dönt.

(2) Igazgatónak az nevezhető ki, aki felsőfokú igazgatásszervezői, jogász szakképzettséggel vagy okleveles közigazgatási menedzser, illetve közgazdász szakképzettséggel, valamint jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, államtudományi okleveles mester szakképzettséggel vagy kormányzati tanulmányok szakirányú szakképzettséggel és legalább 5 év közigazgatási szakmai gyakorlattal rendelkezik.

252. § [Az igazgató feletti munkáltatói jogkör gyakorlása]

Az igazgató felett – a fegyelmi eljárás megindítása, valamint a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével – a munkáltatói jogokat a kormánymegbízott gyakorolja.

253. § [Az igazgató illetménye és egyéb juttatásai]

(1) Az igazgató illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg azzal, hogy az illetmény az illetményalap huszonnégyszeresét nem haladhatja meg.

(2) Az igazgatóra a 147. § nem alkalmazható.

254. § [A hivatalvezetőre alkalmazandó szabályok]

A hivatalvezetőre a főosztályvezetőre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni.

255. § [A hivatalvezető kinevezése]

(1) A hivatalvezetőt a kormánymegbízott javaslatára a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter nevezi ki és menti fel.

(2) Hivatalvezetőnek az nevezhető ki, aki büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választható, felsőfokú végzettséggel és legalább öt év közigazgatási gyakorlattal vagy felsőfokú végzettséggel és közigazgatási szervnél vezetői munkakörben vagy vezetői álláshelyen eltöltött legalább három év gyakorlattal rendelkezik. E § tekintetében közigazgatási gyakorlatnak minősül az országgyűlési képviselői tevékenység, a megyei közgyűlési elnöki és a polgármesteri tisztség ellátása is.

(3) A hivatalvezető a kinevezésében megjelölt időpontban lép hivatalba. A kinevezett hivatalvezető a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter előtt az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvény szerinti szöveggel esküt tesz.

256. § [A hivatalvezető összeférhetetlensége]

(1) A hivatalvezető munkavégzésre irányuló további jogviszonyt – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony, továbbá a közérdekű önkéntes tevékenység kivételével – nem létesíthet, nem lehet országgyűlési képviselő, helyi önkormányzati képviselő, képviselő-testület bizottságának nem képviselő tagja, fővárosi, megyei közgyűlés tagja, polgármester, megyei közgyűlés elnöke, főpolgármester, alpolgármester, megyei közgyűlés alelnöke, főpolgármester-helyettes, nemzetiségi önkormányzat elnöke és nemzetiségi önkormányzati képviselő.

(2) A tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony, továbbá a közérdekű önkéntes tevékenység tekintetében a 95. § (6)–(9) bekezdését alkalmazni kell.

257. § [A hivatalvezető feletti munkáltatói jogkör gyakorlása]

(1) A hivatalvezető felett – a kinevezés és a felmentés kivételével – a munkáltatói jogokat a kormánymegbízott gyakorolja.

(2) Ha a hivatalvezetővel szemben fegyelmi büntetésként hivatalvesztés büntetés kiszabása indokolt, a kormánymegbízott erre irányuló javaslatáról a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter dönt. A kormánymegbízott javaslatában tájékoztatja a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt minisztert a lefolytatott fegyelmi eljárás megállapításairól, eredményéről, valamint a fegyelmi vétség egyéb releváns körülményeiről.

258. § [A hivatalvezető kormányzati szolgálati jogviszonyának megszűnése]

A hivatalvezető kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnik:

a) lemondásával,

b) felmentésével,

c) halálával,

d) ha az országgyűlési képviselők választásán már nem választható,

e) összeférhetetlenségének megállapításával,

f) álláshelyének a központosított álláshelyállományba kerülésével.

259. § [A hivatalvezető illetménye]

A hivatalvezető illetményét a kormánymegbízott javaslatára a kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter – tekintettel az adott járás, járási hivatal adottságaira, így különösen a járás lakosságszámára, a járási hivatal szervezetére, feladatára és állományára – legfeljebb az illetményalap huszonkétszeresében állapítja meg.

260. § [A hivatalvezető-helyettes kinevezése]

(1) A hivatalvezető-helyettest a hivatalvezető javaslatára a kormánymegbízott nevezi ki és szünteti meg a jogviszonyát.

(2) Hivatalvezető-helyettesnek az nevezhető ki, aki alapfokozattal és igazgatásszervezői szakképzettséggel, alapfokozattal és nemzetközi igazgatásszervező szakképzettséggel, mesterfokozattal és okleveles közigazgatási menedzser szakképzettséggel, mesterfokozattal és okleveles európai és nemzetközi igazgatásszervező szakképzettséggel, jogász szakképzettséggel, illetve legalább alapfokozattal és közgazdász szakképzettséggel rendelkezik.

261. § [A hivatalvezető-helyettes feletti munkáltatói jogok gyakorlása]

A hivatalvezető-helyettes felett – a kinevezés, a jogviszony-megszüntetés, a fegyelmi eljárás megindítása, valamint a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével – a munkáltatói jogokat a hivatalvezető gyakorolja.

262. § [A hivatalvezető-helyettes illetménye]

A hivatalvezető-helyettes illetményét a hivatalvezető javaslatára a kormánymegbízott – tekintettel az adott járás, járási hivatal adottságaira, így különösen a járás lakosságszámára, a járási hivatal szervezetére, feladatára és állományára – legfeljebb az illetményalap huszonegyszeresében állapítja meg.

263. § [A főosztályvezető és az osztályvezető kinevezése]

(1) A munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére szakmai vezetői álláshelyen osztályvezető, illetve főosztályvezető nevezhető ki.

(2) A minisztériumi főosztályvezetői és osztályvezetői álláshely betöltésére javasolt személyről a közigazgatási államtitkár tájékoztatja a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárát, aki a javasolt személlyel szemben a tájékoztatást követő tizenöt napon belül kifogással élhet. A kifogásolt személy nem nevezhető ki főosztályvezetői, illetve osztályvezetői álláshelyre. A kifogás tényéről és a kifogásolt személyről a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára a miniszterelnököt a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára útján tájékoztatja.

(3) A főosztályvezetői és az osztályvezetői álláshely betöltéséhez szükséges feltételeket kormányrendelet állapítja meg.

264. § [A főosztályvezető és az osztályvezető helyettesítése]

(1) A főosztályvezetőt a főosztály ügyrendjében kijelölt osztályvezető helyettesíti.

(2) Ha a főosztály nem tagozódik osztályokra vagy a főosztály kizárólag a főosztályvezető által közvetlenül vezetett osztályokra tagozódik, a főosztályvezetőt az általa írásban kijelölt kormánytisztviselő helyettesíti.

(3) A főosztályvezető döntése alapján az osztályvezetőt a főosztályvezető, vagy a főosztályvezető vagy az osztályvezető által írásban kijelölt kormánytisztviselő helyettesíti.

265. § [A főosztályvezető és az osztályvezető illetménye]

(1) A főosztályvezető az 1. mellékletben meghatározott főosztályvezetői álláshely szerinti illetményre jogosult, amelynek összegét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

(2) Az osztályvezető az 1. mellékletben meghatározott osztályvezetői álláshely szerinti illetményre jogosult, amelynek összegét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

NYOLCADIK RÉSZ

A KORMÁNYHIVATALOK KORMÁNYTISZTVISELŐI ÉS KORMÁNYZATI ÜGYKEZELŐI

XXXIV. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

266. § [A kormányhivatal kormánytisztviselőjének és kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonya]

(1) A kormányhivatal kormánytisztviselőjének és kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonyára a kormányzati szolgálati jogviszonyra és a kormánytisztviselőre vonatkozó rendelkezéseket az e részben foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A kormányhivatal kormánytisztviselőjének és kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonyára a Negyedik Résznek

a) a kinevezés módosításával – ide nem értve a várandós kormánytisztviselő kinevezésének módosításával –,

b) a pótszabadsággal – ide nem értve a 128. § (6)–(8) bekezdése és a 155. § szerinti pótszabadságot –,

c) az álláshelyi elismeréssel,

d) a cafetéria-juttatással

kapcsolatos rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdés szerinti jogviszonyra a Kttv. 140. § (1)–(3) bekezdését alkalmazni kell.

(4) A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya olyan álláshelyen jön létre, amelynek besorolása a szolgálati jogviszony megszüntetése és új álláshely betöltése nélkül követi a kormánytisztviselő e rész szerinti besorolását és előmenetelét.

XXXV. FEJEZET

A KORMÁNYZATI SZOLGÁLATI JOGVISZONYRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

267. § [A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyának létesítése]

(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő szolgálati jogviszonyának létesítéséhez jogszabályban meghatározott feltételeken túlmenően előírhatja, hogy a kormánytisztviselő államtudományi és közigazgatási felsőfokú képzésben, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem képzése keretében közigazgatási tanulmányok szakirányú szakképzettséggel vagy kormányzati tanulmányok szakirányú, megszerzett szakképzettséggel rendelkezzen a jogviszony létesítésének időpontjában vagy meghatározott határidőn belül.

(2) A kormánytisztviselők képesítésére vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

(3) A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a kormánytisztviselő

a) besorolásának alapjául szolgáló előmeneteli fokozat megnevezését, valamint

b) az előmeneteléhez előírt kötelezettségeket

is.

268. § [A kinevezés módosítása]

(1) A kinevezés tartalmát módosítani kizárólag a munkáltatói jogkör gyakorlója és a kormánytisztviselő közös megegyezésével lehet. A kinevezés tartalmának módosítására egyebekben a kinevezésre és annak elfogadására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(2) Nem kell a kinevezést módosítani, azonban a kormánytisztviselőt negyvenöt napon belül írásban értesíteni kell, ha az őt foglalkoztató szervezeti egység elnevezése – feladatkörének változása nélkül – megváltozik.

(3) A (2) bekezdésben foglalt értesítésre elektronikus dokumentumban kerül sor.

(4) Nem minősül a kinevezés módosításának a telephely címének megváltoztatása a település területén belül, ha a munkáltatói jogkör gyakorlójának szervezeti egysége több telephelyen működik.

(5) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése

a) az előmeneteli fokozatban történő előrelépése esetén, illetményének e törvény szerinti megállapításakor,

b) a kormánytisztviselő előmeneteléhez előírt képzési, továbbképzési és vizsgakötelezettség megállapításakor,

c) a munkavégzés helyének a település területén belüli megváltoztatásakor,

d) ha az ellátandó feladatok megváltoztatása indokolja a kinevezés módosítását.

(6) A munkáltatói jogkör gyakorlója az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott okból a kinevezést abban az esetben módosíthatja a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az új munkahely és a lakóhely között – tömegközlekedési eszközzel történő – oda- és visszautazás ideje naponta a három órát, tíz éven aluli gyermeket nevelő kormánytisztviselő esetében a két órát nem haladja meg.

(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója az (5) bekezdés d) pontjában meghatározott okból a kinevezést abban az esetben módosíthatja a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az újonnan ellátandó feladatok megfelelnek a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának.

(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója az (5) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott okból a kinevezést abban az esetben módosíthatja a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az a kormánytisztviselőre nézve – különösen egészségi állapotára vagy családi körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem jár.

(9) A vezetőre a (8) bekezdés nem alkalmazható.

(10) A kormánytisztviselőt az (5) bekezdés d) pontjában meghatározott okból történő kinevezés-módosítás közlésétől számított négy munkanapon belül írásban benyújtott kérelmére – a nyilatkozattétel időpontjával kezdődően – fel kell menteni, ha

a) az új álláshelye szerinti illetmény összege nem éri el a korábbi illetménye 80%-át, vagy

b) vezetői álláshelyről nem vezetői álláshelyre történő helyezésre kerül sor.

(11) A kormánytisztviselő (10) bekezdés szerinti felmentése esetén a kinevezésmódosítást megelőzően betöltött korábbi álláshelyén megállapított illetményét kell alapul venni a felmentési időre járó illetmény, a végkielégítés, valamint az egyéb kifizetések összegének meghatározásakor.

269. § [A kormánytisztviselő képzése, továbbképzése]

(1) A kormánytisztviselő köteles a jogszabályban, valamint a központilag vagy a munkáltatói jogkör gyakorlója által előírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben – ideértve a közigazgatási vezetőképzést is – részt venni.

(2) A képzési, továbbképzési és átképzési kötelezettséggel összefüggő részletes szabályokat, valamint a képzések és továbbképzések finanszírozásának részletszabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

270. § [A szolgálati elismerés és a végkielégítés]

(1) A szolgálati elismerés mértéke

a) húsz év szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén kéthavi,

b) huszonöt év szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén háromhavi,

c) harminc év szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén öthavi,

d) harmincöt, és ezt követő minden öt év szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén héthavi

illetménynek megfelelő összeg.

(2) A végkielégítés összege huszonöt év szolgálati jogviszonyban töltött idő után tízhavi illetménynek megfelelő összeg.

271. § [A besorolás és az előmenetel]

(1) A kormánytisztviselőt a kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött ideje és iskolai végzettsége alapján a 2. mellékletben meghatározott ügyintézői osztály megfelelő előmeneteli fokozatába kell sorolni.

(2) A felsőfokú végzettséggel rendelkező pályakezdő kormánytisztviselőt az általános ügyintézői osztály kormányhivatali fogalmazó I., az érettségi végzettséggel rendelkező pályakezdő kormánytisztviselőt az általános ügyintézői osztály kormányhivatali fogalmazó II. előmeneteli fokozatba kell sorolni.

(3) A nem pályakezdő kormánytisztviselőt kinevezésekor, áthelyezésekor a (4)–(6) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően kell besorolni.

(4) Az általános ügyintézői osztályba sorolt, felsőfokú végzettséggel rendelkező kormánytisztviselőt

a) három év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után kormányhivatali tanácsos I.,

b) tizenegy év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után kormányhivatali főtanácsos I.,

c) huszonöt év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után kormányhivatali vezető-főtanácsos I.

előmeneteli fokozatba kell sorolni.

(5) Az általános ügyintézői osztályba sorolt, érettségi végzettségű kormánytisztviselőt

a) három év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után kormányhivatali tanácsos II.,

b) tizenegy év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után kormányhivatali főtanácsos II.,

c) huszonöt év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő után kormányhivatali vezető-főtanácsos II.

előmeneteli fokozatba kell sorolni.

(6) A kormánytisztviselőt – a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő elérését követően – magasabb előmeneteli fokozatba kell sorolni, ha

a) feladatainak ellátására a teljesítményértékelés során legalább megfelelt fokozatú minősítést kap, és

b) a következő előmeneteli fokozathoz

ba) a jogszabályban előírt, és

bb) a munkáltatói jogkör gyakorlójának vezetője által írásban meghatározott

feltételeket teljesítette.

(7) A (6) bekezdés b) pontja szerinti feltételek a kormánytisztviselő feladatának ellátásához szükséges ismeretek – képzés, továbbképzés, átképzés formájában történő – megszerzésére irányulhatnak.

(8) Ha a (6) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételeket a kormánytisztviselő nem teljesíti az előírt határidőre, magasabb előmeneteli fokozatba sorolásánál nem vehető figyelembe az előírt határidőtől a feltétel teljesítéséig eltelt időtartam.

(9) Ha az érettségi végzettséggel rendelkező – általános ügyintézői osztályba sorolt – kormánytisztviselő feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú végzettséget szerez, a (4) bekezdésben foglaltak szerint a kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idejének megfelelő előmeneteli fokozatba kell sorolni.

(10) Ha a kormánytisztviselő határozott időre létesített kormányzati szolgálati jogviszonyának időtartama az egy évet meghaladja, előmenetelére e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a kormánytisztviselő ismételten határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít, az egyéves határidő számítása szempontjából a határozott idejű jogviszonyok időtartamát össze kell számítani.

(11) A kormánytisztviselő – kormányrendelet eltérő rendelkezésének hiányában – a kormányhivatali tanácsos I., kormányhivatali főtanácsos I., kormányhivatali vezető-főtanácsos I., kormányhivatali szakértő tanácsos vagy kormányhivatali szakértő főtanácsos előmeneteli fokozatba akkor sorolható, ha a közigazgatási tanulmányok szakirányú továbbképzés keretein belül szerzett közigazgatási tanulmányok szakirányú szakképzettséggel rendelkezik, vagy vállalja, hogy e szakképzettséget három éven belül megszerzi.

(12) A (11) bekezdésben meghatározott határidőbe nem számít bele a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, a keresőképtelenség, továbbá a harminc napot meghaladó hivatalos kiküldetés időtartama.

(13) Ha a kormánytisztviselő a (11) és (15) bekezdésben meghatározott határidőn belül felróhatóan elmulasztja a szakképzettség megszerzését, magasabb előmeneteli fokozatba nem sorolható és illetményét – a határidő leteltének napját követő hónap első napjától – a besorolása szerinti előmeneteli fokozathoz tartozó alsó határnak megfelelő összegben kell megállapítani.

(14) A szakképzettség megszerzését követően a kormánytisztviselőt a (11) bekezdésnek megfelelően kell besorolni és illetményét a 273. § (5) bekezdésének rendelkezései szerint kell megállapítani.

(15) Ha a kormánytisztviselő kinevezésekor a 267. § (1) bekezdése szerinti képzésen történő részvételét és a szakképzettségnek a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghatározott időtartamon belüli megszerzését vállalta, a kormánytisztviselő a (11) bekezdés szerinti szakképzettség megszerzésére irányuló képzés megkezdése nélkül is besorolható a (11) bekezdés szerinti előmeneteli fokozatokba. Ebben az esetben a (11) bekezdés szerinti szakképzettséget a 266. § (1) bekezdése alapján vállalt kötelezettség teljesítését követő három éven belül kell megszereznie.

(16) A (11) bekezdés szerinti kötelezettség alól mentesül az államtudományi mesterszintű szakképzettséggel, a közigazgatás-szervező alap- vagy mesterszintű szakképzettséggel rendelkező, illetve aki közigazgatási szakvizsgát vagy jogszabály által azzal egyenértékűként elfogadott vizsgát vagy tudományos fokozatot szerzett.

(17) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselőt teljesítménye, továbbá a (19) bekezdésben foglaltak alapján a tárgyévre vonatkozóan, december 31. napjáig terjedő időszakra az általános ügyintézői osztály helyett a kiemelt ügyintézői osztály kormányhivatali szakértő, kormányhivatali szakértő tanácsos, vagy kormányhivatali szakértő főtanácsos előmeneteli fokozatába sorolhatja be, ha a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül ennek fedezete rendelkezésre áll.

(18) A kiemelt ügyintézői osztályba sorolásról a munkáltatói jogkör gyakorlója a kinevezéskor, a vezetői álláshelyről nem vezetői álláshelyre történő helyezéskor, illetve minden év január 31. napjáig dönthet. A kiemelt ügyintézői osztályba sorolt kormánytisztviselő a tárgyévben egy alkalommal a kiemelt ügyintézői osztályba sorolástól számított hat hónapot követően – teljesítményértékelés alapján – általános ügyintézői osztályba visszasorolható. Kiemelt ügyintézői osztályba az érettségi végzettségű és a felsőfokú végzettséggel rendelkező kormányhivatali tisztviselő is besorolható.

(19) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő (17) bekezdés szerinti előmeneteli fokozatba történő sorolásánál a teljesítményértékelésen és minősítésen túl az alábbi szempontokat veszi figyelembe:

a) a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött időt,

b) a közigazgatási szervnél szerzett tapasztalatot,

c) a közigazgatási szervnek nem minősülő, egyéb munkáltatónál szerzett jelentős tapasztalatot,

d) a kormánytisztviselő által szerzett végzettséget, egyéb képesítést, nyelvtudást,

e) a kormánytisztviselő feladatait,

f) a feladat ellátásához kapcsolódó fizikai, pszichés és munkakörnyezetből adódó terhelést, valamint

g) a feladat ellátásához kapcsolódó felelősséget.