1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Szingapúri Köztársaság közötti beruházásvédelmi megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti.
3. § A Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövege a következő:
AZ EURÓPAI UNIÓ (a továbbiakban: az Európai Unió),
A BELGA KIRÁLYSÁG,
A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG,
A CSEH KÖZTÁRSASÁG,
A DÁN KIRÁLYSÁG,
A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG,
AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,
ÍRORSZÁG,
A HORVÁT KÖZTÁRSASÁG,
A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG,
A SPANYOL KIRÁLYSÁG,
A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG,
AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,
A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG,
A LETT KÖZTÁRSASÁG,
A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG,
A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,
MAGYARORSZÁG,
A MÁLTAI KÖZTÁRSASÁG,
A HOLLAND KIRÁLYSÁG,
AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG,
A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG,
A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,
ROMÁNIA,
A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG,
A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG,
A FINN KÖZTÁRSASÁG,
A SVÉD KIRÁLYSÁG, és
NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA,
egyrészről,
A SZINGAPÚRI KÖZTÁRSASÁG, a továbbiakban: Szingapúr,
másrészről,
a továbbiakban együttesen: a Felek, vagy a továbbiakban egyenként: a Fél,
FELISMERVE az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Szingapúri Köztársaság között kötött partnerségi és együttműködési megállapodásban tükröződő közös alapelveken és értékeken nyugvó tartós és erős partnerségüket, valamint az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásban (a továbbiakban: EUSFTA) tükröződő lényeges gazdasági, kereskedelmi és beruházási kapcsolataikat;
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy tovább erősítsék kapcsolatukat, amely része átfogó kapcsolataiknak és azzal összhangban áll, és meggyőződve arról, hogy e megállapodás új környezetet biztosít majd a Felek közötti beruházás további fejlesztéséhez;
ELISMERVE, hogy e megállapodás kiegészíti és előmozdítja majd a regionális gazdasági integráció érdekében tett erőfeszítéseket;
AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy a fenntartható fejlődés célkitűzésével összhangban - annak gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi dimenziójában - erősítsék a gazdasági, kereskedelmi és a beruházások terén létesült kapcsolataikat és oly módon mozdítsák elő a beruházásokat, hogy figyelembe veszik a környezetvédelem és a munkaügyi védelem magas szintjét, valamint a kapcsolódó nemzetközileg elismert normákat és azon megállapodásokat, amelyeknek részes Felei;
ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE elkötelezettségüket a fenntartható fejlődés és az átláthatóság iránt, az EUSFTA-ban foglaltak szerint;
ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE az egyes Feleknek a legitim szakpolitikai célkitűzések, köztük a társadalmi, környezetvédelmi, biztonsági, közegészségügyi és -biztonsági, valamint a kulturális sokszínűség ösztönzésére és védelmére irányuló célkitűzések megvalósításához szükséges intézkedések elfogadására és végrehajtására vonatkozó jogát;
ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE elkötelezettségüket az Egyesült Nemzetek Alapokmánya iránt, amelyet 1945. június 26-án San Franciscóban írtak alá, továbbá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában kifejtett alapelvekre figyelemmel, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el;
ELISMERVE a nemzetközi kereskedelem és beruházások átláthatóságának fontosságát minden érdekelt fél szempontjából;
ÉPÍTVE azon vonatkozó jogaikra és kötelezettségeikre, amelyek a WTO-egyezmény, valamint egyéb többoldalú, regionális és kétoldalú megállapodások és intézkedések alapján állnak fenn, amelyeknek részes felei, különös tekintettel az EUSFTA-ra,
A KÖVETKEZŐKÉPPEN ÁLLAPODTAK MEG:
E megállapodás célja, hogy e megállapodás rendelkezései szerint javítsa a Felek közötti beruházási környezetet.
E megállapodás alkalmazásában:
1. „érintett beruházás”: olyan beruházás, amely valamelyik Fél érintett beruházójának közvetlen vagy közvetett tulajdonában, vagy ellenőrzése alatt áll a másik Fél területén * ;
2. „beruházás”: minden olyan eszköz, amely rendelkezik egy beruházás jellemzőivel, ideértve az olyan jellemzőket is, mint a tőke vagy egyéb források lekötése, az elvárt haszon vagy nyereség, a kockázatvállalás, illetve egy bizonyos időtartam. Egy beruházás a következő formákat öltheti:
(a) materiális és immateriális, ingó és ingatlan javak, valamint egyéb vagyoni jogok, mint például a bérlet, a jelzálog, a zálog és az ígérvény;
(b) a vállalkozás, ideértve a fióktelepet, a részvényeket és az egyéb részesedéseket is egy vállalkozáson belül, beleértve az abból eredő jogokat is;
(c) kötvények, hitelek és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, ideértve az ezekből eredő jogokat is;
(d) egyéb pénzügyi eszközök, ideértve a származtatott pénzügyi eszközöket, a határidős tőzsdei ügyleteket és az opciós ügyleteket is;
(e) kulcsrakész kivitelezésekről szóló szerződések, valamint építési, üzemeltetési, gyártási, koncessziós, bevételmegosztásról rendelkező és egyéb hasonló szerződések;
(f) pénz vagy egyéb eszközök iránti, vagy bármely gazdasági értékkel bíró szerződéses teljesítés iránti igények;
(g) szellemitulajdon-jog * és üzleti vagy cégérték; és
(h) tanúsítványok, engedélyek, jogosítványok és hasonló, a nemzeti jog alapján biztosított jogok, ideértve a természeti erőforrások felkutatására, megművelésére, kinyerésére vagy kiaknázására vonatkozó bármely koncessziót is * .
A befektetett hozamokat beruházásként kell kezelni, az eszközök beruházásának vagy újraberuházásának formájában tett változások nem érintik a beruházásnak minősülést.
3. „érintett beruházó”: a Fél természetes személye * vagy jogi személye, aki vagy amely beruházást eszközölt a másik Fél területén;
4. „a Fél természetes személye”: szingapúri állampolgár vagy az Unió valamely tagállamának állampolgára a saját jogszabályai szerint;
5. „jogi személy”: olyan jogalany, amelyet a hatályos jog szerint megfelelő formában hoztak létre vagy más módon szerveztek meg, függetlenül attól, hogy nyereségérdekelt-e vagy sem, illetve magán- vagy állami tulajdonban áll-e, ideértve a társasági és tröszti formát, valamint a társas vállalkozást, a közös vállalkozást, az egyéni vállalkozást és a társulást is;
6. „uniós jogi személy” vagy „szingapúri jogi személy”: az Unió, vagy valamely uniós tagállam, illetve Szingapúr jogával összhangban létrehozott olyan jogi személy, amelynek bejegyzett székhelye, központi ügyvezetése * vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió, illetve Szingapúr területén található. Ha a jogi személy csak bejegyzett székhelyét vagy központi ügyvezetését működteti az Unió vagy Szingapúr területén, akkor az ilyen jogi személy nem tekintendő uniós vagy szingapúri jogi személyének, kivéve, ha üzleti tevékenységeinek lényeges részét * az Unió vagy Szingapúr területén végzi;
7. „intézkedés”: bármely törvény, rendelet, eljárás, előírás vagy gyakorlat;
8. „elbánás” vagy „intézkedés” * : a Fél által elfogadott vagy fenntartott intézkedés, ideértve a következőket:
(a) a központi kormány, a regionális vagy helyi önkormányzatok és hatóságok; és
(b) a központi kormány, regionális vagy helyi önkormányzatok vagy hatóságok által átruházott jogosítványok alapján működő nem kormányzati testületek;
9. „hozamok”: valamennyi, egy beruházás vagy újraberuházás eredményeként létrejött, vagy abból származó összeg, beleértve a nyereségeket, osztalékokat, tőkenyereséget, jogdíjakat, kamatokat, a szellemitulajdon-jogokból származó kifizetéseket, a természetben történő kifizetéseket és minden egyéb jogszerű bevételt;
10. „szabadon átváltható valuta”: a nemzetközi devizapiacokon széles körben forgalmazott és a nemzetközi ügyletekben széles körben használt valuta;
11. „letelepedés”:
(a) egy jogi személy alapítása, megszerzése vagy fenntartása; vagy
(b) egy fiók vagy képviseleti iroda létrehozása vagy fenntartása,
a tartós gazdasági kapcsolatok létrehozása vagy fenntartása céljából, az egyik Fél területén gazdasági tevékenység végzése céljából;
12. „gazdasági tevékenység”: magában foglal bármilyen olyan gazdasági jellegű tevékenységet, kivéve az államhatalom gyakorlása során végzett tevékenységeket, azaz a nem üzleti alapon, illetve a nem egy vagy több gazdasági szereplővel versenyezve végzett tevékenységeket;
13. „uniós Fél”: az Unió vagy tagállamai, illetve az Unió és tagállamai az Európai Unióról szóló szerződésből és az Európai Unió működéséről szóló szerződésből eredő saját hatáskörükben.
1. Ez a fejezet alkalmazandó az érintett beruházókra és az alkalmazandó joggal összhangban eszközölt érintett beruházásokra, függetlenül attól, hogy az ilyen beruházásokra e megállapodás hatálybalépését megelőzően, vagy azt követően került-e sor * .
2. E megállapodás egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a 2.3. cikk (Nemzeti elbánás) nem vonatkozik a valamelyik Fél által nyújtott támogatásokra vagy vissza nem térítendő támogatásokra, ideértve az államilag támogatott hiteleket, garanciákat és biztosítást.
3. A 2.3. cikk (Nemzeti elbánás) nem alkalmazandó:
(a) a kormányszervek által, kormányzati célokra vásárolt áruk és szolgáltatások közbeszerzésre, amennyiben nincs szó ezek kereskedelmi viszonteladásáról, illetve kereskedelmi értékesítésre szánt áruk vagy szolgáltatások nyújtásáról; vagy
(b) az audiovizuális szolgáltatásokra;
(c) az államhatalom gyakorlása során végzett tevékenységekre a Felek vonatkozó területein. E megállapodás alkalmazásában az államhatalom gyakorlása során végzett tevékenység alatt bármely tevékenység értendő, kivéve azt a tevékenységet, amelyet kereskedelmi alapon vagy egy vagy több szolgáltatóval versenyezve végeznek.
1. A Felek újólag megerősítik azon jogukat, hogy a területükön belül szabályozási intézkedéseket hozzanak olyan legitim szakpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében, mint például a közegészségügy, a szociális szolgáltatások, a közoktatás, a biztonság, a környezet vagy a közerkölcs védelme, a szociális vagy fogyasztóvédelem, a magánélet védelme és az adatvédelem, valamint a kulturális sokféleség előmozdítása és védelme.
2. Az egyértelműség kedvéért csupán az a tény, hogy a Fél szabályozási intézkedéseket hoz - ideértve azt is, hogy úgy módosítja saját jogszabályait, hogy az negatívan befolyásol egy beruházást vagy kihat egy beruházó várakozásaira, többek közt várható nyereségeire, nem minősül az e fejezet szerinti valamely kötelezettség megsértésének.
3. Az egyértelműség kedvéért, a Fél arra vonatkozó döntése, hogy nem nyújt, nem hosszabbít meg vagy nem tart fenn egy támogatást vagy vissza nem térítendő támogatást, nem minősül e fejezet rendelkezései megsértésének, ha:
(a) a nemzeti jog szerint vagy egy szerződés alapján nem kerül sor semmilyen külön kötelezettségvállalásra, amely egy támogatás vagy vissza nem térítendő támogatás megítélésére, meghosszabbítására vagy fenntartására vonatkozik; vagy
(b) a határozat meghozatalára a támogatás vagy vissza nem térítendő támogatás biztosításához, meghosszabbításához vagy fenntartásához kapcsolódó feltételekkel összhangban kerül sor, amennyiben vannak ilyenek.
4. Az egyértelműség kedvéért e fejezet egyik rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy kizárja bármelyik Fél számára, hogy a támogatás * nyújtását megszüntesse vagy a támogatást visszafizettesse, ha az ilyen intézkedést az illetékes bíróság, közigazgatási bíróság vagy más illetékes hatóság * rendelte el, továbbá nem értelmezhető úgy, hogy az érintett Fél kártalanítani köteles ezért a beruházót.
1. Az egyes Felek területükön a másik Fél érintett beruházóit és azok érintett beruházásait olyan elbánásban részesítik, amelyek nem kevésbé kedvezőek, mint az az elbánás, amelyet saját beruházóik és azok beruházásai számára hasonló helyzetben beruházásaik üzemeltetése, kezelése, ellenőrzése, fenntartása, használata, haszonélvezete és értékesítése vagy az azokról való egyéb rendelkezés vonatkozásában biztosítanának.
2. Az (1) bekezdéstől eltérve az egyes Felek elfogadhatnak vagy fenntarthatnak valamely létesítmény üzemeltetésére, kezelésére, irányítására, fenntartására, használatára, haszonélvezetére és értékesítésére vagy az azokról való egyéb rendelkezésre vonatkozó intézkedéseket, amelyek nem állnak ellentétben az EUSFTA 8. fejezetének (Szolgáltatáskereskedelem, letelepedés és elektronikus kereskedelem) 8-A. vagy 8-B. mellékletében szereplő egyedi kötelezettségvállalások jegyzékében felsorolt kötelezettségvállalásaikkal * , feltéve, hogy az ilyen intézkedések:
(a) olyan intézkedések, amelyek legkésőbb e megállapodás hatálybalépését megelőzően kerültek elfogadásra;
(b) olyan, az a) pont szerinti intézkedések, amelyeket e megállapodás hatálybalépését követően folytatnak, helyettesítenek vagy módosítanak, feltéve, hogy az intézkedések folytatásuk, helyettesítésük vagy módosításukat követően ugyanannyira összeegyeztethetők az (1) bekezdéssel, mint folyatatásukat, helyettesítésüket vagy módosításukat megelőzően; vagy
(c) olyan intézkedések, amelyek nem tartoznak az a) vagy b) pont alá, feltéve, hogy nem olyan, érintett beruházásokra alkalmazzák azokat, amelyeket a Fél területén az ilyen intézkedések hatálybalépését megelőzően eszközöltek, vagy pedig nem olyan módon alkalmazzák azokat, amelyek az érintett beruházásokban veszteséget vagy kárt okoznak * .
3. Az (1) és a (2) bekezdéstől eltérve valamelyik Fél bevezethet vagy végrehajthat olyan intézkedéseket, amelyek által a másik Fél érintett beruházói vagy beruházásai azonos helyzetben kevésbé kedvezőbb elbánást tapasztalnak, mint a saját beruházók és beruházások, feltéve, hogy ezeket az intézkedéseket nem olyan módon alkalmazzák, hogy az az egyik Fél területén a másik Fél érintett beruházóival és beruházásaival szemben önkényes és jogtalan megkülönböztetéshez vagy az érintett beruházásokra vonatkozó rejtett korlátozáshoz vezet, amennyiben ezek az intézkedések:
(a) a közbiztonság vagy a közerkölcs védelméhez, illetve a közrend fenntartásához szükségesek * ;
(b) az emberi, állati vagy növényi élet vagy egészség védelme;
(c) a kimerülő természeti erőforrások megőrzéséhez kapcsolódnak, amennyiben az ilyen intézkedéseket a hazai beruházók vagy beruházások korlátozásával összefüggésben léptetik hatályba;
(d) a művészeti, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme;
(e) azon törvények vagy rendeletek betartásának biztosításhoz szükségesek, amelyek nem ellentétesek e fejezet rendelkezéseivel, ideértve a következőkre vonatkozókat is:
(i) félrevezető vagy csalárd gyakorlatok megakadályozása vagy egy szerződés nem teljesítéséből adódó hatás kezelése;
(ii) az egyének személyiségi jogainak védelme a személyes adatok kezelése és terjesztése során, és az egyéni nyilvántartások és számlák titkosságának védelme;
(iii) biztonság; vagy
(f) azt a célt szolgálják, hogy a másik Fél beruházói vagy beruházásai tekintetében biztosítsák a közvetlen adók hatékony vagy méltányos * kivetését vagy beszedését.
1. Az egyes Felek a saját területükön a másik Fél érintett beruházásai számára tisztességes és méltányos elbánást * , valamint teljes körű védelmet és biztonságot biztosítanak a (2)-(6) bekezdéssel összhangban.
2. A tisztességes és méltányos elbánás (1) bekezdés szerinti biztosítására vonatkozó kötelezettség Fél általi megszegésének minősül, amennyiben egy intézkedés vagy intézkedéssorozat a következőket valósítja meg:
(a) az igazságszolgáltatás megtagadása * büntető, polgári vagy közigazgatási eljárás során;
(b) a jogszerű eljárás súlyos megsértése;
(c) nyilvánvalóan önkényes viselkedés;
(d) zaklatás, kényszerítés, hatáskörrel való visszaélés vagy hasonló rosszhiszemű viselkedés.
3. Annak eldöntésekor, hogy megsértették-e a (2) bekezdés szerinti tisztességes és méltányos elbánási kötelezettséget, a Bíróság figyelembe veheti, hogy tett-e valamelyik Fél olyan konkrét vagy félreérthetetlen ajánlatot * egy beruházónak egy érintett beruházás beindítása érdekében, amely jogos várakozásokat keletkeztetett, és amelyekre az érintett beruházó támaszkodott, de amelyet a Fél ezt követően meghiúsított * .
4. A Felek - valamelyik Fél kérelmére vagy a bizottság ajánlására - a 4.3. cikkben (Módosítások) meghatározott módosításokra vonatkozó eljárás szerint felülvizsgálják a tisztességes és méltányos elbánás biztosítására irányuló kötelezettség tartalmát, különösen azt, hogy a (2) bekezdésben felsoroltaktól eltérő elbánás is jelentheti-e a tisztességes és méltányos elbánás megsértését.
5. Az egyértelműség érdekében, a „teljes körű védelem és biztonság” csak a Félnek az érintett beruházók és az érintett beruházások fizikai biztonságával kapcsolatos kötelezettségére vonatkozik.
6. Ha a Fél saját maga, vagy valamely, a 1.2. cikk (Fogalommeghatározások) (8) bekezdésében említett jogalany által a másik Fél érintett beruházója részére az érintett beruházó valamely beruházása vagy egy ilyen beruházás tekintetében egyedi és kifejezett beleegyezését adja írásos szerződéses kötelezettségvállalás * formájában, úgy ez a Fél az ilyen beleegyezés betartását nem hiúsíthatja meg, vagy nem gyengítheti meg az államhatalom gyakorlása által * , méghozzá sem:
(a) szándékosan; vagy
(b) olyan módon, amely jelentősen megváltoztatja az írásos szerződéses kötelezettségvállalásban foglalt jogok és kötelezettségek egyensúlyát, kivéve, ha a Fél észszerű kártérítést biztosít annak érdekében, hogy az érintett beruházót vagy az érintett beruházást olyan helyzetbe hozza, mint amilyenben lett volna, ha a beleegyezés meghiúsul vagy veszélybe kerül.
7. Sem e megállapodás megsértése valamely egyéb rendelkezésének megsértése vagy egy ettől különböző nemzetközi megállapodás nem jelenti e cikk megsértését.
1. A Fél érintett beruházói számára, amelyek beruházásai a másik Fél területén lezajló háború vagy egyéb fegyveres konfliktus, egy forradalom, egy szükségállapot, egy zavargás, egy felkelés vagy egy lázadás miatt veszteségeket szenvednek, a másik Fél a jóvátétel, kárpótlás, kártalanítás vagy egyéb kárrendezés tekintetében legalább olyan kedvező elbánást biztosít, mint amelyet saját beruházói vagy bármely harmadik ország beruházója számára biztosítana, attól függően, hogy az említettek közül melyik kedvezőbb az adott érintett beruházó számára.
2. Az (1) bekezdés sérelme nélkül, ha az egyik Fél érintett beruházói az (1) bekezdésben említett helyzetek bármelyikében veszteségeket szenvednek a másik Fél területén a következőkből eredően:
(a) érintett beruházásainak vagy annak részeinek lefoglalása a másik Fél fegyveres erői vagy hatóságai által; vagy
(b) érintett beruházásainak vagy annak részeinek megsemmisítése a másik Fél fegyveres erői vagy hatóságai által, amit az adott helyzet nem tett szükségessé;
úgy az egyik Fél érintett beruházói a másik Fél általi jóvátételben vagy kárpótlásban részesülnek.
1. Az egyik Fél a másik Fél érintett beruházóinak érintett beruházásait - sem közvetlen, sem közvetett módon - nem államosíthatja, nem sajátíthatja ki vagy vetheti alá egyéb, az államosítás vagy a kisajátítás hatásával egyenértékű hatással járó intézkedésnek (a továbbiakban: kisajátítás), kivéve a következők esetén:
(a) közérdekű cél;
(b) egy jogszerű eljárással összhangban;
(c) megkülönböztetésmentesség alapján; és
(d) a (2) bekezdésnek megfelelő, azonnali, megfelelő és hatékony kártalanítás fizetése ellenében.
2. A kártalanítás összege az érintett beruházás közvetlenül a kisajátítás vagy a tervezett kisajátítás nyilvánosságra kerülését megelőző tisztességes piaci értékének, valamint az üzletileg észszerű, megfelelő kamatláb szerint számított kamatoknak felel meg, a kisajátítás és a fizetés közötti időtartam figyelembevételével. Az ilyen kártalanításnak - összhangban a 2.7. cikkel (Átutalás) - eredményesen realizálhatónak és szabadon átruházhatónak kell lennie, és azt haladéktalanul végre kell hajtani. A tisztességes piaci érték méltányos megállapításához alkalmazott értékmegállapítási szempontok között kell szerepelnie a vállalkozás folytatásának feltételezésével számított értéknek, az eszközértéknek - ideértve a tárgyi eszközök bejelentett adóértékét is, és adott esetben egyéb szempontoknak is.
3. Ez a cikk nem alkalmazandó az olyan kényszerengedélyekre, amelyek kibocsátására a szellemitulajdon-joggal kapcsolatban került sor, amennyiben az ilyen kibocsátás a TRIPS-megállapodással összhangban áll.
4. Az érintett beruházó kérésére az intézkedést meghozó Fél igazságügyi hatósága vagy más független hatósága valamennyi kisajátítási, illetve értékelési intézkedést felülvizsgálja.
1. A Fél lehetővé teszi az érintett beruházáshoz kapcsolódó valamennyi átutalást, amelyet szabadon átváltható pénznemben, korlátozás vagy késedelem nélkül kell végrehajtani. Az ilyen átutalások közé tartoznak:
(a) a tőkehozzájárulások, mint a tőkeösszeg és az érintett beruházás fenntartására, fejlesztésére és bővítésére szolgáló további források;
(b) az érintett beruházás vagy az érintett beruházás bármely részének és az érintett beruházás részleges vagy teljes felszámolásából származó nyereségek, osztalékok, tőkenyereségek és egyéb hozamok, bevételek;
(c) a kamatok, a jogdíjkifizetések, az igazgatási szolgáltatási díjak, a műszaki segítségnyújtás díjai és az egyéb díjak;
(d) az érintett beruházó vagy annak érintett beruházása által kötött szerződés, ideértve a hitelmegállapodás szerint eszközölt kifizetéseket is;
(e) az érintett beruházással kapcsolatosan külföldről felvett azon személyzet illetménye és egyéb javadalmazása, akik az érintett beruházással kapcsolatban végzik munkájukat;
(f) a 2.6. cikk (Kisajátítás) és a 2.5. cikk (Veszteségek miatti kártalanítás) szerinti kifizetések; valamint
(g) a 3.18. cikkből (Ítélet) eredő kifizetések.
2. E cikk egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az megakadályozza azt, hogy valamelyik Fél méltányos és megkülönböztetésmentes módon alkalmazza a következőkhöz kapcsolódó saját jogszabályait:
(a) csőd, fizetésképtelenség vagy a hitelezők jogainak védelme;
(b) értékpapírok, határidős, opciós vagy származtatott termékek kibocsátása, az azokkal való kereskedelem és tevékenységek;
(c) pénzügyi jelentés készítése vagy az utalásokra vonatkozó bizonylatok megőrzése, ha ez a bűnüldöző szervek vagy a pénzügyi szabályozó hatóságok részére történő segítségnyújtás érdekében szükséges;
(d) bűncselekmények;
(e) a bírósági vagy közigazgatási eljárásokban hozott végzések vagy ítéletek betartásának biztosítása.
(f) szociális biztonság, állami nyugdíjbiztosítás vagy kötelező megtakarítási rendszerek; vagy
(g) adózás.
3. Ha a tőkemozgások - kivételes körülmények között - súlyos nehézségeket okoznak vagy súlyos nehézségek okozásával fenyegetik a Fél gazdaság- és monetáris politikáját vagy árfolyam-politikáját, az érintett Fél átmenetileg az átutalásokat érintő védintézkedéseket hozhat. Az említett intézkedések feltétlenül szükségesek, időtartamuk semmilyen esetben sem haladja meg a hat hónapot * , és nem jár önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetéssel a hasonló helyzetben lévő Fél és nem-Fél között. A védintézkedéseket elfogadó Fél haladéktalanul tájékoztatja a másik Felet, és a lehető legkorábban bemutatja az intézkedések megszüntetésére vonatkozó ütemezést.
4. Ha valamelyik Félnek súlyos nehézségei vannak a folyó fizetési mérleggel és a külső finanszírozással kapcsolatban, illetve ennek veszélye fenyeget, korlátozó intézkedéseket fogadhat el és tarthat fenn a beruházásokkal összefüggő átutalásokkal kapcsolatban.
5. A Felek törekednek arra, hogy elkerüljék az (4) bekezdésben említett korlátozó intézkedések alkalmazását. A (4) bekezdés szerint elfogadott vagy fenntartott korlátozó intézkedéseknek megkülönböztetésmentesnek, korlátozott időtartamúnak kell lenniük, továbbá nem haladhatják meg azt a mértéket, amely a folyó a fizetési mérleg helyzetének és a külső finanszírozás helyzetének helyreállításához szükségesek. A korlátozó intézkedések összhangban vannak a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó, 1994. április 15-i Marrákesi Egyezményben (a továbbiakban: WTO-egyezmény) megállapított feltételekkel, és adott esetben összeegyeztethetők a Nemzetközi Valutaalap alapokmányával.
6. Az a Fél, amelyik a (4) bekezdés szerint korlátozó intézkedéseket tart fenn vagy fogad el, vagy az ilyen intézkeseket módosítja, haladéktalanul értesíti azokról a másik Felet.
7. Korlátozások (4) bekezdés szerinti elfogadása vagy fenntartása esetén haladéktalanul konzultációt kell tartani a bizottságban. Az ilyen konzultáció értékeli az érintett Fél fizetési mérlegének helyzetét és a (4) bekezdés alapján elfogadott vagy fenntartott korlátozó intézkedéseket, figyelembe véve többek között az olyan tényezőket, mint:
(a) a folyó fizetési mérleggel és a külső finanszírozással kapcsolatos nehézségek természete és mértéke;
(b) a külső gazdasági és kereskedelmi környezet; vagy
(c) a rendelkezésre álló alternatív korrekciós intézkedések.
A konzultáció során megvizsgálják, hogy a korlátozó intézkedések megfelelnek-e a (4) és az (5) bekezdésnek. Az árfolyamra, monetáris tartalékokra és a fizetési mérlegre vonatkozóan a Nemzetközi Valutaalap (a továbbiakban: IMF) által rendelkezésre bocsátott valamennyi statisztikai és egyéb ténymegállapítást el kell fogadni, és a következtetések alapjául az IMF által az érintett Fél folyó fizetési mérlegéről és külső finanszírozási helyzetéről készített felméréseket kell felhasználni.
Ha a Fél, vagy a Fél nevében eljáró ügynökség bármely beruházója részére kifizetést teljesít garancia, biztosítási szerződés vagy a kártalanítás egyéb formájának keretében, amelyet egy beruházásra tekintettel kötött vagy nyújtott, a másik Fél - az ilyen beruházás tekintetében - elismeri bármely jog vagy jogcím vagy a követelés engedményezését vagy átruházását. A Fél, illetve az ügynökség a beruházó eredeti jogának vagy követelésének a mértékéig jogosult az engedményezett, illetve átruházott jog vagy követelés gyakorolására. Az ilyen engeményezett jogok gyakorolására a Fél vagy az ügynökség vagy a beruházó jogosult, amennyiben a Fél vagy az ügynökség erre felhatalmazást ad.
1. Ez a szakasz alkalmazandó a felperes egyik fél és a másik fél közötti jogvitákra, amelyet a Második fejezet (Beruházásvédelem) rendelkezéseit állítólag megsértő bánásmód * miatt kezdeményeztek, amennyiben feltehetően veszteséget vagy kárt okozott a felperes vagy annak helyben alapított vállalkozása számára.
2. Eltérő rendelkezés hiányában e szakasz alkalmazásában:
(a) „jogvitát folytató felek”: a felperes és az alperes;
(b) „felperes”: az egyik Fél beruházója, aki az e szakasz szerinti keresetet benyújtja, vagy már benyújtotta, és amely vagy:
(i) a saját nevében jár el; vagy
(ii) a c) pont szerinti helyben létesített vállalkozás nevében jár el, amelynek tulajdonosa vagy amely ellenőrzése alatt áll * ;
(c) „helyben alapított vállalkozás”: olyan jogi személy, amely az egyik Fél beruházója tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll * , amelyet a másik Fél területén hoztak létre;
Amennyire lehetséges, törekedni kell a jogviták lehetőség szerint tárgyalások útján történő, békés rendezésére, még a 3.3. cikk (Konzultációk) szerinti konzultációk iránti kérelem benyújtását megelőzően. A békés rendezésről bármikor, így az e szakasz szerinti, a jogviták rendezésére irányuló eljárás kezdetét követően is meg lehet állapodni.
1. Ha valamely jogvitát nem lehet megoldani a 3.2. cikkben (Békés rendezés) meghatározott módon, a Második fejezet (Beruházásvédelem) rendelkezésének megsértését állító Fél felperese konzultációk iránti kérelmet nyújthat be a másik Félhez.
2. A konzultációk iránti kérelem a következő információkat tartalmazza:
(a) a felperes neve és címe, továbbá amennyiben az ilyen kérelem benyújtására egy helyben alapított vállalkozás nevében kerül sor, a helyben alapított vállalkozás neve, címe és a cégbejegyzés helye;
(b) a Második fejezet (Beruházásvédelem) azon rendelkezései, amelyeket állítólagosan megsértettek;
(c) a jogvita jogi és ténybeli alapja, ideértve bánásmódot is, amelyek a Második fejezet (Beruházásvédelem) rendelkezéseinek állítólagos megsértését jelentik; és
(d) a veszteség vagy kár azon becsült mértéke, amelyet a korrekciós intézkedések és a felperes vagy az általa helyben alapított vállalkozás számára a rendelkezések említett megsértése állítólagosan okozott.
3. A konzultációk iránti kérelem benyújtására vonatkozó határidők:
(a) azon időpontot követő 30 hónap, amikor a felperes, vagy adott esetben a helyben alapított vállalkozás először tudomást szerzett vagy először kellett volna tudomást szereznie a Második fejezet (Beruházásvédelem) rendelkezéseinek állítólagos megsértését jelentő bánásmódról; vagy
(b) abban az esetben, ha olyankor vették igénybe a nemzeti jogorvoslati lehetőségeket, amikor az a) pontban említett időszak már letelt, a helyi jogorvoslati lehetőségek igénybevételének a felperes, vagy adott esetben a helyben alapított vállalkozás általi megszüntetését követő egy év, valamint minden esetben legkésőbb 10 évvel azt követően, hogy a felperes, vagy adott esetben a helyben alapított vállalkozás először tudomást szerzett vagy először kellett volna tudomást szereznie a Második fejezet (Beruházásvédelem) rendelkezéseinek állítólagos megsértését jelentő bánásmódról.
4. Ha a felperes nem nyújtott be a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerinti, bírósági eljárás iránti keresetet a konzultációk iránti kérelem benyújtásától számított 18 hónapon belül, úgy kell tekinteni, hogy a felperes visszavonta a konzultációk iránti kérelmét és a bírósági eljárásra irányuló esetleges szándéknyilatkozatát, továbbá úgy kell tekinteni, hogy lemondott egy ilyen kereset benyújtására vonatkozó jogairól. A konzultációkban részt vevő felek megállapodhatnak az említett időszak meghosszabbításáról.
5. A kereset nem nyilvánítható elfogadhatatlanná a (3) és (4) bekezdésben említett határidők túllépése alapján, ha a felperes bizonyítani tudja, hogy - az esettől függően - a konzultációk iránti kérelem vagy a bírósági eljárás iránti kereset meghiúsulását a felperesnek a másik Fél szándékos intézkedéseiből eredő intézkedésképtelensége okozta, feltéve, hogy a felperes az erre utaló bizonyítékokat intézkedési képességének visszanyerését követően haladéktalanul benyújtja.
6. Ha a konzultációk iránti kérelem e megállapodásnak az Unió vagy az Unió bármely tagállama általi állítólagos megsértésére vonatkozik, a kérelmet az Unióhoz kell eljuttatni.
7. A jogvitát folytató felek adott esetben videokonferencia útján vagy egyéb módon is folytathatnak egyeztetést, például abban az esetben, ha a felperes kis- vagy középvállalkozás.
1. A jogvitát folytató felek bármikor, így a szándéknyilatkozat kézhezvételét megelőzően is megállapodhatnak arról, hogy közvetítést vesznek igénybe.
2. A közvetítés igénybevétele önkéntes, és nem érinti a jogvitát folytató fél jogi helyzetét.
3. A közvetítés a 6. mellékletben (A beruházók és a Felek közötti közvetítési mechanizmus) meghatározott szabályok vagy egyéb, a jogvitát folytató felek által megállapítható szabályok alapján történhet. A 6. mellékletben (A beruházók és a Felek közötti közvetítési mechanizmus) említett valamennyi határidő módosítható a jogvitát folytató felek kölcsönös egyetértésével.
4. A közvetítő kijelölése a jogvitát folytató felek megállapodása alapján vagy a 6. melléklet (A beruházók és a Felek közötti közvetítési mechanizmus) 3. cikkével (A közvetítő kijelölése) összhangban történik. A közvetítők megfelelnek a 7. mellékletnek (A Bíróság, a Fellebbviteli Bíróság tagjai és a közvetítők magatartási kódexe).
5. A jogvitát folytató felek törekednek arra, hogy a közvetítő kinevezését követő 60 napon belül kölcsönösen elfogadott megoldást találjanak.
6. Ha a jogvitát folytató felek megállapodnak a közvetítés igénybevételéről, a 3.3. cikk (Konzultációk) (3) és (4) bekezdése nem alkalmazandó a közvetítés igénybevételéről való megállapodás napja, valamint 30 nappal az azt követő nap között, hogy a jogvitát folytató felek valamelyike a közvetítés megszüntetése mellett dönt és ezt levélben közli a közvetítővel és a jogvitát folytató másik féllel.
7. Az e cikkben foglaltak nem akadályozzák meg a jogvitát folytató feleket abban, hogy igénybe vegyék az alternatív vitarendezés egyéb formáit.
1. Ha a jogvitát nem sikerül rendezni a konzultációk iránti kérelem benyújtását követő három hónapon belül, a felperes szándéknyilatkozatot nyújthat be, amelyben írásban rögzíti a jogvita rendezése iránti szándékát, amely a következő információkat tartalmazza:
(a) a felperes neve és címe, továbbá amennyiben a kérelem benyújtására egy helyben alapított vállalkozás nevében kerül sor, a helyben alapított vállalkozás neve, címe és a cégbejegyzés helye;
(b) a Második fejezet (Beruházásvédelem) állítólagosan megsértett rendelkezései;
(c) a jogvita jogi és ténybeli alapja, ideértve a Második fejezet (Beruházásvédelem) rendelkezéseinek állítólagos megsértését jelentő bánásmódot; és
(d) a korrekciós intézkedések és a felperes vagy az általa helyben alapított vállalkozás számára a rendelkezések említett megsértése által állítólagosan okozott veszteség vagy kár becsült mértéke.
A szándéknyilatkozatot az esettől függően az Uniónak vagy Szingapúrnak kell elküldeni.
2. Ha a szándéknyilatkozatot az Uniónak küldték el, az Unió a nyilatkozat kézhezvételétől számított két hónapon belül eldönti az alperesi jogállást. Az Unió haladéktalanul tájékoztatja a felperest az alperesi jogállás eldöntéséről, amely alapján a felperes benyújthatja a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerinti keresetet.
3. Arra az esetre, ha nem döntötték el az alperesi jogállást a (2) bekezdés szerint, a következő alkalmazandó, ha:
(a) a szándéknyilatkozat kizárólag az Unió valamely tagállama általi elbánásra utal, az adott tagállam jár el alperesi minőségben;
(b) a szándéknyilatkozat kizárólag az Unió valamely intézménye, szerve vagy ügynöksége általi elbánásra utal, az Unió jár el alperesi minőségben.
4. Akár az Unió, akár valamely tagállam jár el alperesi minőségben, sem az Unió, sem az érintett tagállam nem minősítheti a keresetet elfogadhatatlannak, illetőleg nem állíthatja más módon, hogy a kereset vagy az ítélet megalapozatlan vagy érvénytelen, arra hivatkozva, hogy a megfelelő alperes az Unió lenne vagy lett volna az érintett tagállam helyett, illetve fordítva.
5. Az egyértelműség érdekében e megállapodás, illetőleg az alkalmazandó vitarendezési szabályok nem gátolhatják az Uniót és az érintett tagállamot abban, hogy a jogvita vonatkozásában bármilyen információt kicseréljenek.
1. A felperes legkorábban a 3.5. cikk (Szándéknyilatkozat) szerinti szándéknyilatkozat keltétől számított legkésőbb három hónapot követően nyújthatja be a Bírósághoz a keresetet a következő vitarendezési szabályok egyikének keretében * :
(a) az 1965. március 18-i, az államok és más államok állampolgárai között keletkező beruházási viták rendezéséről szóló egyezmény (a továbbiakban: ICSID-egyezmény), feltéve, hogy az alperes és a felperes állama is az ICSID-egyezmény részes fele;
(b) az ICSID-egyezmény, összhangban a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Titkársága általi lefolytatásához szükséges kiegészítő intézkedésekre vonatkozó szabályokkal (a továbbiakban: az ICSID kiegészítő intézkedésekre vonatkozó szabályai), és feltéve, hogy vagy az alperes, vagy a felperes állama az ICSID-egyezmény részes fele * ;
(c) az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) választottbírósági szabályai;
vagy
(d) bármely egyéb szabály, amennyiben a jogvitát folytató felek erről megállapodnak.
2. E cikk (1) bekezdése magában foglalja az alperes beleegyezését a bírósági eljárás iránti kereset e szakasz szerinti benyújtásához. Az (1) bekezdés szerinti beleegyezés és a bírósági eljárás iránti keresetnek e szakasz szerinti benyújtását úgy kell tekinteni, hogy az megfelel:
(a) a jogvitát folytató felek írásbeli hozzájárulása tekintetében az ICSID-egyezmény II. fejezetében foglalt követelményeknek és az ICSID kiegészítő intézkedésekre vonatkozó szabályainak; és
(b) a külföldi választottbírósági ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10-én New Yorkban kelt ENSZ-egyezmény (a továbbiakban: New York-i egyezmény) II. cikkében foglalt, írásos megállapodásra vonatkozó követelményeknek.
1. A kereset e szakasz alkalmazásában kizárólag akkor nyújtható be, ha:
(a) a kereset benyújtásához csatolják a felperesnek a vitarendezési eljáráshoz adott írásos beleegyezését az e szakaszban meghatározott eljárások szerint, továbbá a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) (1) bekezdésében említett fórumokra vonatkozó szabályok egyikének vitarendezési szabályként történő meghatározását;
(b) legalább hat hónap eltelt a 3.3. cikk (Konzultációk) szerinti konzultációk iránti kérelem benyújtását követően, és legalább három hónap eltelt a 3.5. cikknek (Szándéknyilatkozat) megfelelő szándéknyilatkozat benyújtását követően;
(c) a felperes által benyújtott konzultációk iránti kérelem és szándéknyilatkozat megfelel a 3.3. cikk (Konzultációk) (2) bekezdésének, illetőleg a 3.5. cikk (Szándéknyilatkozat) (1) bekezdésének;
(d) a jogvita jogi és ténybeli alapja tárgyát képezte a 3.3. cikk (Konzultációk) szerinti előzetes konzultációnak;
(e) a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerint benyújtott keresetben meghatározott valamennyi panasz a 3.5. cikk (Szándéknyilatkozat) szerinti bírósági eljárásra irányuló szándéknyilatkozatban meghatározott bánásmódra vonatkozik; és
(f) a felperes:
(i) visszavonja a Bírósághoz, vagy bármely egyéb nemzeti vagy nemzetközi bírósághoz, nemzeti vagy nemzetközi jog hatálya alá tartozó igazságszolgáltatási fórumhoz benyújtott, a Második fejezet (Beruházásvédelem) rendelkezéseit állítólagosan megsértő bánásmódra vonatkozó bármely függőben lévő keresetét;
(ii) nyilatkozatot tesz, miszerint nem nyújt be ilyen keresetet a jövőben; és
(iii) nyilatkozatot tesz, miszerint nem hajtja végre az e szakasz szerint hozott ítéletet annak jogerőre emelkedését megelőzően, és nem kéri az e szakasz alapján hozott ítélet elleni fellebbezést, annak felülvizsgálatát, felmentését, hatályon kívül helyezését, megsemmisítését,vagy módosítását vagy nem kezdeményezi bármely hasonló eljárás megindítását nemzetközi vagy hazai bíróság vagy igazságszolgáltatási fórum előtt.
2. Az (1) bekezdés f) pontja alkalmazásában a „felperes” kifejezés a beruházóra, illetőleg adott esetben a helyben alapított vállalkozásra vonatkozik. Továbbá, az (1) bekezdés f) pontjának i. alpontja alkalmazásában a „felperes” kifejezés magában foglalja az összes olyan személyt, amely közvetlen vagy közvetett tulajdonosi részesedéssel rendelkezik a beruházóban, illetőleg adott esetben a helyben alapított vállalkozásban, vagy amely a beruházó, vagy adott esetben a helyben alapított vállalkozás ellenőrzése alá tartozik.
3. Az alperes kérésére a Bíróság megállapítja saját joghatóságának hiányát, amennyiben a felperes nem tartja tiszteletben az (1) és (2) bekezdésben említett előírásokat vagy nyilatkozattételeket.
4. Az (1) bekezdés f) pontja nem gátolja a felperest abban, hogy a 3.6. cikkben (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) említett valamely vitarendezési fórum előtti eljárásokat megelőzően, vagy az ilyen eljárások alatt ideiglenes jogvédelmi intézkedésekért forduljon az alperessel szemben bíróságok vagy közigazgatási bíróságok előtt. E cikk alkalmazásában az ideiglenes jogvédelmi intézkedések kizárólagosan a felperes jogainak és érdekeinek védelmét szolgálják, és nem foglalják magukban sem a kártérítés fizetését, sem a jogvita tárgyát illető érdemi döntést.
5. Az egyértelműség érdekében a Bíróság megállapítja saját joghatóságának hiányát, amennyiben a jogvita eredete ténylegesen vagy nagy valószínűség szerint egy olyan időszakra tehető, amikor a felperes tulajdonjogot szerzett vagy megszerezte az irányítást a jogvita tárgyát képező beruházás fölött, és a bíróság a tényállás alapján úgy dönt, hogy a beruházás tulajdonjogának, illetve az a feletti irányításnak a megszerzése a felperes részéről azzal a céllal történt, hogy a kereset benyújtására e szakasz hatálya alatt kerüljön sor. Ez a bekezdés nem érinti azokat a joghatósággal kapcsolatos egyéb kifogásokat, amelyeket a Bíróság vizsgálhat.
1. Harmadik fél általi finanszírozás esetében az ilyenből részesülő jogvitát folytató fél tájékoztatja a másik jogvitát folytató felet és a Bíróságot a finanszírozó harmadik fél nevéről és címéről.
2. Az ilyen értesítést a kereset benyújtásakor kell megtenni, vagy haladéktalanul, amint a harmadik fél általi finanszírozásról szóló megállapodást megkötik, vagy adott esetben az adományt vagy támogatást nyújtják.
1. Elsőfokú Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) kerül létrehozásra a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) alapján benyújtott keresetek tárgyalására.
2. A bizottság e megállapodás hatálybalépésekor kinevezi a Bíróság hat tagját. E megállapodás alkalmazásában:
(a) Az uniós Fél két tagot nevez ki;
(b) Szingapúr két tagot nevez ki; és
(c) Az uniós Fél és Szingapúr együttesen két tagot nevez ki, akik nem az Unió valamely tagállamának vagy Szingapúrnak az állampolgárai.
3. A bizottság dönthet a tagok számának a három többszörösével történő növeléséről vagy csökkentéséről. A további tagokat a (2) bekezdésekben leírtak szerint nevezik ki.
4. A tagoknak olyan képesítéssel kell rendelkezniük, amelyet saját országuk előír a bírói kinevezéshez, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogásznak kell lenniük. Szakértelemmel vagy tapasztalattal kell rendelkezniük a nemzetközi közjog területén. Kívánatos, hogy szakértelemmel rendelkezzenek különösen a nemzetközi beruházási jog, a nemzetközi kereskedelmi jog és a nemzetközi beruházásokkal vagy nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban felmerült viták rendezése területén.
5. A tagokat nyolcéves időtartamra nevezik ki. Ugyanakkor közvetlenül az e megállapodás hatálybalépését követően kinevezett hat személy közül három, sorsolás útján megállapított személyt tizenkét éves időtartamra kell kinevezni. A tagok megbízatásának lejártakor a tagok kinevezése a bizottság határozata útján meghosszabbítható. A megüresedő helyeket az üresedések sorrendjében töltik be. Ha valakit olyan személy helyére jelölnek, aki nem töltötte ki a szolgálati idejét, elődje idejének végéig marad hivatalban. A Bíróság valamely tanácsában eljáró személy hivatali ideje lejártakor - a Bíróság elnökének engedélyével - továbbra is részt vehet a tanács munkájában az adott tanács eljárásainak lezártáig, és úgy kell tekinteni, hogy kizárólag e célból bírósági tagsága folytatódik.
6. A Bíróság elnöke és alelnöke felelős a szervezési kérdésekért; őket a (2) bekezdés c) pontja szerint kinevezett tagok közül sorshúzással, négyéves időtartamra nevezik ki. Tisztségüket rotációs alapon töltik be, melynek sorrendjét a bizottság elnöke által elvégzett sorshúzással határozzák meg. Az elnököt akadályoztatása esetén az alelnök helyettesíti.
7. A Bíróság három tagból álló tanácsban tárgyalja az ügyeket: egy tagot a (2) bekezdés a), egy tagot a (2) bekezdés b) és egy tagot pedig a (2) bekezdés c) pontja szerint neveznek ki. A tanács elnöki tisztjét a (2) bekezdés c) pontja szerint kinevezett tag tölti be.
8. A 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerinti kereset benyújtásától számított 90 napon belül a Bíróság elnöke rotációs alapon kinevezi a Bíróságnak az ügyet tárgyaló tanácsát alkotó tagjait, biztosítva, hogy minden egyes tanács összetétele véletlenszerű legyen és ne legyen előre kiszámítható, ugyanakkor egyenlő esélyt biztosítva valamennyi tag számára tisztsége gyakorlására.
9. A (7) bekezdéstől eltérve a jogvitát folytató felek megegyezhetnek abban, hogy az ügyet a Bíróság egyetlen tagja tárgyalja, akit a (2) bekezdés c) pontja szerint kinevezett tagok közül a Bíróság elnöke nevez ki. Az alperes jóhiszeműen mérlegeli a felperestől érkező kérelmet, különös tekintettel arra, ha a felperes kis- vagy középvállalkozás, illetőleg amennyiben az igényelt kártérítés vagy kártalanítás mértéke viszonylag alacsony. Ilyen kérelmet a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerint benyújtott keresettel egyidejűleg lehet benyújtani.
10. A Bíróság megállapítja saját munkarendjét.
11. A Bíróság tagjainak gondoskodniuk kell arról, hogy rendelkezésre álljanak, és hogy képesek legyenek ellátni az e szakasz szerinti feladataikat.
12. Rendelkezésre állásuk biztosítása érdekében a Bíróság tagjai havi rendelkezésre állási díjban részesülnek, melynek mértékét a bizottság határozza meg. A Bíróság elnöke és adott esetben alelnöke a 3.10. cikk (Fellebbviteli Bíróság) (11) bekezdése szerint meghatározott díjjal egyenértékű díjazásban részesül a Bíróság elnöki funkcióinak az e szakasz értelmében történő betöltését szolgáló munkavégzés minden egyes napjáért.
13. A Bíróság elnökének és alelnökének járó rendelkezésre állási díjat és napidíjakat a Bíróság elnöki funkcióinak az e szakasz értelmében történő betöltését szolgáló munkavégzés során az ICSID titkársága által kezelt számlára mindkét Fél egyaránt megfizeti. Ha a Fél elmulasztja a díj megfizetését, a másik Fél dönthet úgy, hogy megfizeti a díjat. Minden ilyen hátralékot a megfelelő mértékű kamattal együtt kell kifizetni.
14. Kivéve, ha a bizottság a (15) bekezdés szerinti határozatot fogad el, a Bíróság valamely tanácsa tagjainak járó egyéb díjak és kiadások összegét az ICSID-egyezménynek a kereset benyújtása napján hatályos adminisztratív és pénzügyi szabályzata 14. cikkének (1) bekezdése szerint kell meghatározni, és azok viselésére a jogvitát folytató feleket a Bíróságnak a 3.21. cikk (Költségek) szerint kell köteleznie.
15. A bizottság határozat útján rendszeres fizetéssé alakíthatja a rendelkezésre állási díjat és a többi díjat és kiadást. Ilyen esetben a tagok teljes munkaidőben teljesítenek szolgálatot, és a bizottság meghatározza díjazásukat és a kapcsolódó szervezési ügyeket. Ilyen esetben a tagok akár kereső, akár egyéb tevékenységet nem folytathatnak, kivéve, ha a Bíróság elnöke kivételesen ennek a tagnak mentességet biztosít.
16. A Bíróság titkárságának szerepét az ICSID-titkárság tölti be, amely munkáját megfelelően segíti. E támogatás költségeit a Bíróság a 3.21. cikknek (Költségek) megfelelően a jogvitát folytató felek között osztja el.
1. Egy állandó Fellebbviteli Bíróság kerül létrehozásra, amely elbírálja a Bíróság által hozott előzetes ítéletek ellen benyújtott fellebbezéseket.
2. A bizottság e megállapodás hatálybalépésekor kinevezi a Fellebbviteli Bíróság hat tagját. E megállapodás alkalmazásában:
(a) Az uniós Fél két tagot nevez ki;
(b) Szingapúr két tagot nevez ki; és
(c) Az uniós Fél és Szingapúr együttesen két tagot nevez ki, akik az Unió bármely tagállamának és Szingapúrnak az állampolgárai.
3. A bizottság dönthet a Fellebbviteli Bíróság tagjai számának a három többszörösével történő növeléséről vagy csökkentéséről. A további tagokat a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően nevezik ki.
4. A Fellebbviteli Bíróság tagjainak olyan képesítéssel kell rendelkezniük, amelyet saját országuk előír a legfelsőbb bírói kinevezéshez, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogásznak kell lenniük. A tagok szakértelemmel vagy tapasztalattal rendelkeznek a nemzetközi közjog területén. Kívánatos, hogy szakértelemmel vagy tapasztalattal rendelkezzenek különösen a nemzetközi beruházási jog, a nemzetközi kereskedelmi jog és a nemzetközi beruházásokkal vagy nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban felmerült viták rendezése területén.
5. A Fellebbviteli Bíróság tagjait nyolc évre nevezik ki. Ugyanakkor közvetlenül az e megállapodás hatálybalépését követően kinevezett hat személy közül három, sorsolás útján megállapított személyt tizenkét éves időtartamra kell kinevezni. A megbízatás lejártakor a tagok kinevezése a bizottság határozata útján meghosszabbítható. A megüresedő helyeket az üresedések sorrendjében töltik be. Ha valakit olyan személy helyére jelölnek, aki nem töltötte ki a szolgálati idejét, elődje idejének végéig marad hivatalban. A Fellebbviteli Bíróság valamely tanácsában eljáró személy hivatali ideje lejártakor - a Fellebbviteli Bíróság elnökének engedélyével - továbbra is részt vehet a tanács munkájában az adott tanács eljárásainak lezártáig, és kizárólag e célból folytatódhat fellebbviteli bírósági tagsága is.
6. A Fellebbviteli Bíróság elnöke és alelnöke felelős a szervezési kérdésekért. Az elnököt és az alelnököt a (2) bekezdés c) pontja szerint kinevezett Fellebbviteli Bírósági tagok közül sorshúzással, négyéves időtartamra nevezik ki. Tisztségüket rotációs alapon töltik be, melynek sorrendjét a bizottság elnöke által elvégzett sorshúzással határozzák meg. Az elnököt akadályoztatása esetén az alelnök helyettesíti.
7. A Fellebbviteli Bíróság három tagból álló tanácsban tárgyalja az ügyeket: egy tagot a (2) bekezdés a), egy tagot a (2) bekezdés b), egy tagot pedig a (2) bekezdés c) pontja szerint neveznek ki. A tanács elnöki tisztjét a (2) bekezdés c) pontja szerint kinevezett tag tölti be.
8. A Fellebbviteli Bíróság elnöke rotációs alapon kinevezi a Fellebbviteli Bíróságnak a fellebbezést tárgyaló tanácsát alkotó tagjait, biztosítva, hogy a tanács összetétele véletlenszerű legyen és ne legyen előre kiszámítható, ugyanakkor egyenlő esélyt biztosítva a Fellebbviteli Bíróság valamennyi tagjának tisztsége gyakorlására.
9. A Fellebbviteli Bíróság megállapítja saját munkarendjét.
10. A Fellebbviteli Bíróság tagjainak gondoskodniuk kell arról, hogy rendelkezésre álljanak, és hogy képesek legyenek ellátni az e szakasz szerinti feladataikat.
11. Rendelkezésre állásuk biztosítása érdekében a tagjai havi rendelkezésre állási díjban részesülnek és a tagként ledolgozott minden egyes napért díjat kapnak, melynek mértékét a bizottság határozatban állapítja meg. A Fellebbviteli Bíróság elnöke és adott esetben alelnöke díjat kap az e szakasz szerinti Fellebbviteli Bíróság elnöki funkcióinak betöltését szolgáló munkavégzés minden egyes napjáért.
12. A Fellebbviteli Bíróság elnökének és alelnökének járó rendelkezésre állási díjat és napidíjakat a Fellebbviteli Bíróság elnöki funkcióinak az e szakasz értelmében történő betöltését szolgáló munkavégzés során az ICSID titkársága által kezelt számlára a két Fél egyenlő mértékben fizeti. Ha az egyik Fél elmulasztja a díj vagy a napidíjak megfizetését, a másik Fél dönthet úgy, hogy megfizeti a díjat. Minden ilyen hátralékot a megfelelő mértékű kamattal együtt kell kifizetni.
13. A bizottság határozat útján rendszeres állandó fizetéssé alakíthatja a rendelkezésre állási díjat és a napidíjakat. Ilyen esetben a Fellebbviteli Bíróság tagjai teljes munkaidőben teljesítenek szolgálatot, és a bizottság meghatározza díjazásukat és a kapcsolódó szervezési ügyeket. Ilyen esetben a Fellebbviteli Bíróság tagjai akár kereső, akár egyéb tevékenységet nem folytathatnak, kivéve, ha a Fellebbviteli Bíróság elnöke kivételesen mentességet biztosít.
14. A Fellebbviteli Bíróság titkárságának szerepét az ICSID tölti be, amely munkáját megfelelően segíti. E támogatás költségeit a Bíróság a 3.21. cikknek (Költségek) megfelelően a jogvitát folytató felek között osztja el.
1. A Bíróság és a Fellebbviteli Bíróság tagjait olyan személyek közül választják, akik függetlenségéhez nem fér kétség. A tagok nem állhatnak kapcsolatban egyetlen kormánnyal sem * és elsősorban nem fogadhatnak el utasításokat semmilyen kormánytól vagy szervezettől a jogvita tárgyát képező ügyekben. Nem vehetnek részt olyan jogvita elbírálásában, amely közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenséget eredményezne. A tagok megfelelnek a 7. melléklet (A Bíróság, a Fellebbviteli Bíróság tagjai és a közvetítők magatartási kódexe) rendelkezéseinek. Ezenkívül kinevezésüktől kezdve nem járhatnak el jogi képviselőként vagy a Fél által kinevezett szakértőként vagy tanúként semmilyen folyamatban lévő vagy új, e megállapodás vagy bármely más megállapodás, illetőleg nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó beruházásvédelemmel kapcsolatos vitában.
2. Ha valamely, jogvitát folytató fél úgy véli, hogy egy taggal kapcsolatban összeférhetetlenség merül fel, úgy a szóban forgó tagnak a Bíróság elnökévé vagy a Fellebbviteli Bíróság elnökévé történő kinevezésére vonatkozó kifogásolásról szóló értesítést nyújthat be. A kifogásolásról szóló értesítést a jogvitát folytató félnek a Bíróság vagy a Fellebbviteli Bíróság tanácsának összetételéről való értesítésétől számított 15 napon belül, vagy attól a naptól számított 15 napon belül kell megküldenie, amelyen tudomást szerzett a releváns tényekről, ha nem volt elvárható, hogy e tényekről tudomása legyen a tanács összeállításakor. A kifogásolásról szóló értesítésnek tartalmaznia kell az annak alapjául szolgáló indokokat.
3. Ha a kifogásolt tag a kifogásról szóló értesítés napjától számított 15 napon belül úgy dönt, hogy nem mond le, a Bíróság elnöke és a Fellebbviteli Bíróság elnöke a jogvitát folytató felek meghallgatását, valamint azt követően, hogy a tagnak lehetőséget biztosít észrevételei közlésére, a kifogásról szóló értesítés napjától számított 45 napon belül határozatot hoz, és haladéktalanul értesíti a jogvitát folytató feleket és a tanács többi tagját.
4. A Bíróság elnöki tanácsához történő kinevezés elleni kifogásolásról a Fellebbviteli Bíróság elnöke hoz döntést és fordítva.
5. A Fellebbviteli Bíróság elnökének indokolással ellátott ajánlását követően a Felek a bizottság határozata útján dönthetnek úgy, hogy leváltják a Bíróság vagy a Fellebbviteli Bíróság tagját, amennyiben annak magatartása nem felel meg az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségeknek, és összeegyeztethetetlen azzal, hogy az érintett személy továbbra is a Bíróság vagy a Fellebbviteli Bíróság tagja legyen. Ha a szóban forgó magatartás állítólag a Fellebbviteli Bíróság elnökének tulajdonítható, úgy az Elsőfokú Bíróság elnöke indokolással ellátott ajánlást nyújt be. A 3.9. cikk (Elsőfokú Bíróság) (5) bekezdése és a 3.10. cikk (Fellebbviteli Bíróság) (5) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó az e bekezdés szerinti üres álláshelyek betöltésére vonatkozóan.
A Felek egymással és a többi érdekelt kereskedelmi partnerrel együtt multilaterális beruházási igazságszolgáltatási fórumot és fellebbviteli mechanizmust hoznak létre a nemzetközi beruházásokkal kapcsolatos jogviták rendezése érdekében. Az ilyen multilaterális mechanizmus létrejöttét követően a bizottság határozatot fogad el arról, hogy az e szakasz szerinti beruházásokkal kapcsolatos vitákat a multilaterális mechanizmus alapján rendezik, és megteszi a megfelelő átmeneti intézkedéseket.
1. A Bíróság eldönti, hogy a kereset tárgyát képező bánásmód a Második fejezet (Beruházásvédelem) hatálya alá tartozó valamely kötelezettség megszegését jelenti-e.
2. A (3) bekezdést fenntartva a Bíróság ezt a megállapodást a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény és a Felekre alkalmazandó egyéb nemzetközi jogi szabályok és elvek szerinti értelmezésnek megfelelően alkalmazza * .
3. Ha az értelmezés tekintetében komoly, e megállapodás tárgyát érintő aggályok merülnek fel, a bizottság a 4.1. cikk (Bizottság) (4) bekezdésének f) pontja szerint határozhat e megállapodás rendelkezéseinek értelmezéséről. A bizottság által elfogadott bármely értelmezés kötelező erejű a Bíróságra és a Fellebbviteli Bíróságra nézve, és valamennyi ítéletnek összhangban kell állnia ezzel a határozattal. A bizottság dönthet arról, hogy valamely értelmezés egy meghatározott időponttól kezdve kötelező erejű.
1. Az alperes legkésőbb 30 nappal a Bíróság tanácsának a 3.9. cikk (Elsőfokú Bíróság) szerinti létrehozását követően, és mindenképpen a Bíróság tanácsának első ülése előtt kifogást nyújthat be, miszerint a kereset nyilvánvalóan nélkülöz minden jogalapot.
2. Az alperes a lehető legpontosabban megindokolja a kifogást.
3. A Bíróság lehetőséget biztosít a jogvitát folytató felek számára a kifogással kapcsolatos állásfoglalásra, majd a bírósági tanács első ülésén vagy azt követően haladéktalanul határozatot vagy előzetes ítéletet hoz a kifogással kapcsolatosan.
4. Sem az említett eljárás, sem a Bíróság bármely határozata nem érinti az alperes azon jogát, hogy a 3.15. cikk (Megalapozatlan keresetek) szerint vagy az eljárás folyamán a kereset megalapozottságával kapcsolatban kifogással éljen, továbbá nem érinti a Bíróság arra vonatkozó hatáskörét sem, hogy más kifogásokat tárgyaljon előkérdésként.
1. A Bíróság arra vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, hogy más kifogásokat kezeljen előkérdésként, illetőleg az alperes arra vonatkozó jogának sérelme nélkül, hogy bármely megfelelő időpontban ilyen kifogásokat terjesszen elő, a Bíróság előzetes kérdésként foglalkozik az alperes bármely kifogásával, illetőleg határozatot hoz az alperes bármely arra irányuló kifogását illetően, miszerint valamely, a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerint benyújtott kereset vagy annak bármely része jogi okokból nem vezethet aze szakasz alapján a felperes javára hozott ítélethez, még abban az esetben sem, ha az állított tények igaznak bizonyultak. A Bíróság mérlegelhet bármely olyan egyéb lényeges tényt is, amely nem tartozik a jogvitához.
2. Az (1) bekezdés szerinti kifogást a Bírósághoz kell benyújtani a Bíróság tanácsának létrehozását követően a lehető leghamarabb, de legkésőbb abban az időpontban, amelyet a Bíróság az alperes számára a válaszirat vagy ellenkérelem benyújtása céljára meghatározott, illetőleg a kereset módosulása esetén abban az időpontban, ameddig az alperesnek a módosított keresetre válaszolnia kell. Nem nyújtható be kifogás az (1) bekezdés alapján, ameddig függőben vannak a 3.14. cikk (Nyilvánvalóan jogalap nélküli keresetek) szerinti esetleges eljárások, kivéve, ha a Bíróság az eset körülményeinek értékelését követően engedélyezi az e cikk szerinti kifogás benyújtását.
3. Az (1) bekezdés szerinti kifogás kézhezvételét követően a Bíróság - amennyiben nem tekinti a kifogást nyilvánvalóan megalapozatlannak - felfüggeszti az ügy érdemi vizsgálatát, ütemtervet készít a kifogás vizsgálatára, amely összhangban áll az egyéb előkérdések vizsgálatára vonatkozó, általa már elkészített esetleges ütemtervvel, és indoklással ellátott határozatot vagy előzetes ítéletet hoz a határozatra vagy előzetes ítéletre vonatkozó kifogás vonatkozásában.
A 8. melléklet (A dokumentumokhoz, meghallgatásokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályok, valamint harmadik személyek beadványok benyújtására vonatkozó joga) alkalmazandó az e szakasz szerinti vitákra.
1. A Bíróság befogadja, a megállapodás jogvitát nem folytató feleinek a szerződés értelmezésével kapcsolatos szóbeli vagy írásbeli beadványait, vagy a jogvitát folytató felekkel folytatott konzultációt követően felkérheti a jogvitát nem folytató feleket az ilyen beadványok benyújtására.
2. A Bíróság semmilyen következtetést nem von le abból, ha nem kerül benyújtásra az (1) bekezdés szerinti beadvány, vagy nem érkezik válasz az említett felkérésre.
3. A Bíróság biztosítja, hogy egy ilyen beadvány nem szakítja meg, vagy nem akadályozza szükségtelenül a bírósági eljárásokat, illetőleg nem okoz tisztességtelen hátrányt egyik jogvitát folytató fél számára sem.
4. A Bíróság biztosítja, hogy a jogvitát folytató felek megfelelő lehetőséget kapnak arra, hogy állást foglaljanak a jogvitát nem folytató felek által benyújtott beadvánnyal kapcsolatosan.
1. Ha a Bíróság úgy határoz, hogy a jogvita tárgyát képező elbánás a Második fejezet (Beruházásvédelem) hatálya alá tartozó valamely kötelezettség megszegését jelenti, a Bíróság ítéletében - külön vagy együttesen - kizárólag a következőket ítélheti meg * :
(a) pénzbeli kártérítés, az adott esetben alkalmazandó kamatokkal; és
(b) tulajdon visszaszolgáltatása azzal a feltétellel, hogy az alperes a visszaszolgáltatás helyett megfizetheti a Bíróság által a Második fejezetnek (Beruházásvédelem) megfelelő mértékben meghatározott pénzbeli kártérítést és az adott esetben alkalmazandó kamatokat.
2. A pénzbeli kártérítés összege nem lehet magasabb, mint a felperes vagy a helyben alapított vállalkozása által a Második fejezet (Beruházásvédelem) vonatkozó rendelkezéseinek megsértése következtében adott esetben elszenvedett veszteség összegének mértéke, csökkentve az érintett fél által már teljesített előzetes kártérítés vagy kártalanítás összegével. A Bíróság nem ítél meg büntető jellegű kártérítést.
3. Ha a keresetet egy helyben létrehozott vállalkozás nevében nyújtották be, az ítélet a helyben létrehozott vállalkozásra irányul.
4. Általános szabályként a Bíróság előzetes ítéletet bocsát ki a kereset benyújtásának időpontjától számított 18 hónapon belül. Ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy előzetes ítéletét nem tudja 18 hónapon belül meghozni, úgy írásban tájékoztatja a jogvitát folytató feleket a késedelem okairól, valamint arról a becsült időtartamról, amely alatt előzetes ítéletét módjában áll kibocsátani. Az előzetes ítélet a kihirdetését követő 90 napon emelkedik jogerőre, feltéve ha az egyik jogvitát folytató fél sem nyújtott be fellebbezést az ítélet ellen a Fellebbviteli Bírósághoz.
1. A jogvitát folytató felek bármelyike előzetes ítélet ellen annak meghozatalától számított 90 napon belül nyújthat be fellebbezést a Fellebbviteli Bírósághoz. A fellebbezés indokai a következők:
(a) a Bíróság tévedett az alkalmazandó jogszabályok értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban;
(b) a Bíróság nyilvánvalóan tévedett a tények mérlegelésében, ideértve a vonatkozó nemzeti jogszabályok mérlegelését is; vagy
(c) az ICSID-egyezmény 52. cikkében szereplő indokok alapján, amennyiben azok nem tartoznak az a) vagy a b) pont hatálya alá.
2. Ha a Fellebbviteli Bíróság nem ad helyt a fellebbezésnek, az előzetes ítélet jogerőre emelkedik. A Fellebbviteli Bíróság is visszautasíthatja a fellebbezést gyorsított eljárásban, amennyiben egyértelmű, hogy a fellebbezés nyilvánvalóan megalapozatlan. Ez esetben az előzetes ítélet emelkedik jogerőre.
3. Ha a Fellebbviteli Bíróság helyt ad a fellebbezésnek, teljes mértékben vagy részben módosítja vagy visszavonja az előzetes ítéletben foglalt jogi ténymegállapításokat és következtetéseket. A Fellebbviteli Bíróság visszautalja az ügyet a Bírósághoz, pontosan megjelölve, hogyan módosította vagy vonta vissza a Bíróság releváns ténymegállapításait és következtetéseit. A Bíróságra nézve kötelezőek a Fellebbviteli Bíróság ténymegállapításai és következtetései, és a jogvitát folytató felek meghallgatását követően, adott esetben ennek megfelelően felülvizsgálja előzetes ítéletét. A Bíróság törekszik arra, hogy az ügy visszautalását követő 90 napon belül kibocsássa felülvizsgált ítéletét.
4. Általános szabály, hogy a jogvitát folytató fél fellebbezési szándékának hivatalos bejelentésétől számítva, a Fellebbviteli Bíróság határozata kiadásának időpontjáig tartó eljárás nem haladhatja meg a 180 napot. Ha a Fellebbviteli Bíróság úgy ítéli meg, hogy határozatát nem tudja 180 napon belül meghozni, úgy írásban tájékoztatja a jogvitát folytató feleket a késedelem okairól, valamint arról a becsült időtartamról, amely alatt határozatát módjában áll kibocsátani. Az eljárás semmiképp sem haladhatja meg a 270 napot.
5. A fellebbezést benyújtó jogvitát folytató fél biztosítékkal szolgál a fellebbezés költségeit illetően. A Fellebbviteli Bíróság elrendelheti, hogy a jogvitát folytató fél is szolgáltasson egyéb biztosítékot a költségeket illetően.
6. A 3.8. cikk (Harmadik fél általi finanszírozás) rendelkezései, a 8. melléklet (A dokumentumokhoz, meghallgatásokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályok, valamint harmadik személyek beadványok benyújtására vonatkozó joga), a 3.17. cikk (A megállapodás jogvitát nem folytató fele) és a 3.21. cikk (Költségek) értelemszerűen alkalmazandók a fellebbezési eljárás tekintetében.
Az alperes védekezésként, viszontkeresetként, beszámítási jogként vagy egyéb oknál fogva nem tehet olyan kijelentést, miszerint az e szakasz alapján kezdeményezett jogvitában a felperes által megtéríttetni kívánt kár egészének vagy egy részének a megtérítésére vagy a kártalanításra biztosítási vagy garanciaszerződés alapján került vagy kerül sor. A Bíróság sem ad helyt egy ilyen kijelentésnek.
1. A Bíróság elrendeli, hogy az eljárás költségeit a jogvita pervesztes fele viseli. Kivételes körülmények esetén - és amennyiben az ügy körülményei alapján indokoltnak ítéli - a Bíróság feloszthatja a költségeket a jogvitát folytató felek között.
2. Az egyéb észszerű költségeket, ideértve a jogi képviselet és tanácsadás költségeit, a vesztes fél viseli, kivéve, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a költségek ilyen felosztása nem megfelelő az ügy körülményeire tekintettel.
3. Ha a keresetnek csak részben adtak helyt, a megítélt költségeket ki kell igazítani annak megfelelően, hogy mekkora számban vagy terjedelemben ítélték meg a kereset megítélt részeit.
4. Ha a keresetet a 3.14. cikk (Nyilvánvalóan jogalap nélküli keresetek) vagy a 3.15. cikk (Jogilag megalapozatlan keresetek) alkalmazásában részben vagy egészben elutasítják, a Bíróság elrendeli, hogy valamennyi egy ilyen keresettel vagy annak részeivel összefüggő költséget, így különösen az eljárással összefüggő költségeket, és minden egyéb, észszerűen elfogadható költséget, ideértve a jogi képviselet és tanácsadás költségeit, a pervesztes fél viseli.
5. A bizottság mérlegelheti a díjakkal kapcsolatos kiegészítő szabályok elfogadását annak érdekében, hogy meghatározza a jogi képviselet és tanácsadás maximális költségeit, amelyet a jogvitát folytató vesztes fél bizonyos kategóriáinak kell viselnie. Az ilyen kiegészítő szabályok figyelembe veszik a felperes pénzügyi forrásait, aki/amely természetes személy vagy kis vagy középvállalkozás. A bizottság törekszik arra, hogy e kiegészítő szabályokat legkésőbb e megállapodás hatálybalépését követő egy éven belül elfogadja.
1. Az e szakasz szerint hozott ítélet nem érvényesíthető a 3.18. cikk (Ítélet) (4) bekezdése, a 3.19. cikk (Jogorvoslati eljárás) (2) bekezdése, vagy a 3.19. cikk (Jogorvoslati eljárás) (3) bekezdése értelmében annak jogerőre emelkedését megelőzően. A Bíróság által az e szakasz szerint meghozott jogerős ítéletek a jogvitát folytató felekre nézve kötelező erejűek, és azok ellen nem nyújtható be fellebbezési, felülvizsgálati, felmentési, hatályon kívül helyezési vagy egyéb jogorvoslati kérelem * .
2. A Felek kötelező erejű ítéletként elismerik az e megállapodás szerint hozott ítéletet, és területükön valamely bíróságuk által hozott jogerős ítélet végrehajtásával azonos módon biztosítják a pénzbírsággal járó kötelezettség teljesítését.
3. Az ítélet végrehajtására azon terület joga szerinti hatályos végrehajtási szabályok vonatkoznak, ahol az ítélet végrehajtandó.
4. Az egyértelműség érdekében a Negyedik fejezet (Intézményi, általános és záró rendelkezések) 4.11. cikke (A közvetlen hatály hiánya) nem akadályozza meg az e szakasz szerint hozott ítéletek elismerését, végrehajtását vagy érvényesítését.
5. Az e szakasz szerint hozott jogerős ítélet a New York-i egyezmény I. cikkének értelmében vett, kereskedelmi jogviszonyból vagy ügyletből eredő jogvitával kapcsolatos választottbírósági ítéletnek minősül.
6. Az egyértelműség érdekében és az (1) bekezdés alapján: ha egy keresetet a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) (1) bekezdésének a) pontja alapján nyújtottak be vitarendezés céljából, az e szakasz szerint meghozott jogerős ítélet az ICSID-egyezmény IV. fejezetének 6. szakasza szerint meghozott ítéletnek minősül.
1. Egyik Fél sem nyújt diplomáciai védelmet és nem érvényesít nemzetközi jogi keresetet olyan jogvita vonatkozásában, amelyet az adott Fél egyik beruházója és a másik Fél egyhangúlag az e szakasz szerinti vitarendezés elé utal vagy utalt, kivéve, ha a másik e jogvita keretében hozott ítéletnek nem tesz eleget. Azok az informális diplomáciai jegyzékváltások, amelyek egyedüli célja a jogvita rendezésének előmozdítása, nem tartoznak a diplomáciai védelem e bekezdésben meghatározott fogalma alá.
2. Az egyértelműség érdekében, az (1) bekezdés nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valamely jogvitát folytató fél egy általános hatályú intézkedés vonatkozásában igénybe vegye a Harmadik fejezet (Vitarendezés) B. szakasza (A Felek közötti vitarendezés) szerinti valamely vitarendezési eljárást, még akkor is, ha az adott intézkedés egy adott beruházás tekintetében, amelyre vonatkozóan keresetet nyújtottak be a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerint, állítólagosan megsértette ezt megállapodást, továbbá az (1) bekezdés nem érinti a 3.17. cikket (A megállapodás jogvitát nem folytató fele).
1. Ha két vagy több, a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerint külön-külön benyújtott kereset azonos jogi és ténybeli kérdést vet fel, valamint ugyanazon eseményekből vagy körülményekből adódik, bármelyik jogvitát folytató fél kérheti a Bíróság külön tanácsának (a továbbiakban: egyesítést végző tanács) létrehozását, továbbá kérelmezheti, hogy e tanács bocsásson ki határozatot az eljárások egyesítéséről:
(a) a határozat által érintett valamennyi jogvitát folytató fél beleegyezésével, amely esetben a jogvitát folytató felek közös kérelmet nyújtanak be a (3) bekezdés szerint; vagy
(b) a (2)-(12) bekezdés alapján, amennyiben a határozat csak egy alperest érint.
2. Mielőtt bármely jogvitát folytató fél kérelmezi az egyesítés elrendelését, értesítést küld az arról szóló határozat által érintett másik jogvitát folytató félhez. Ez az értesítés tartalmazza:
(a) a határozat által érintett valamennyi jogvitát folytató fél nevét és címét;
(b) a határozat által érintett kereseteket vagy azok részeit; és
(c) az eljárások egyesítésére irányuló kérelem indoklását.
A jogvitát folytató felek törekednek arra, hogy megállapodjanak az eljárások egyesítéséről és az alkalmazandó vitarendezési szabályokról.
3. Ha a (2) bekezdésben említett, jogvitát folytató felek nem jutottak megállapodásra az eljárások egyesítését illetően az értesítést követő 30 napon belül, bármelyik jogvitát folytató fél kérelmezheti az eljárások egyesítését a (3)-(7) bekezdés alapján. A kérelmet írásban kell benyújtani a Bíróság elnökének, valamint az egyesítés által érintett valamennyi jogvitát folytató félnek. E kérelemnek tartalmaznia kell:
(a) a határozat által érintett valamennyi jogvitát folytató fél nevét és címét;
(b) a határozat által érintett kereseteket vagy azok részeit; és
(c) az eljárások egyesítésére irányuló kérelem indoklását.
Ha a jogvitát folytató felek megállapodnak az eljárások egyesítését illetően, úgy e bekezdéssel összhangban közös kérelmet nyújtanak be a Bíróság elnökének.
4. Ha a Bíróság elnöke a (3) bekezdés szerinti kérelem átvételét követő 30 napon belül nem állapítja meg, hogy a kérelem nyilvánvalóan megalapozatlan, a 3.9. cikk (Elsőfokú Bíróság) (8) bekezdésével összhangban létre kell hozni a Bíróság egyesítést végző tanácsát.
5. A Bíróság egyesítést végző tanácsa az alábbi módon jár el az eljárás során:
(a) ha azokat a kereseteket, amelyek egyesítésének elrendelését kérelmezik, ugyanazon vitarendezési szabályok hatálya alatt terjesztették be, az egyesítést végző tanács is ugyanazon vitarendezési szabályok szerint jár el, kivéve, ha a jogvitát folytató felek ettől eltérően állapodnak meg;
(b) ha azokat a kereseteket, amelyek egyesítésének elrendelését kérelmezik, különböző vitarendezési szabályok hatálya alatt terjesztették a Bíróság elé:
(i) a jogvitát folytató felek megállapodhatnak a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerint rendelkezésre álló, alkalmazandó vitarendezési szabályokról, amely az egyesített eljárásokra alkalmazandó; vagy
(ii) ha a jogvitát folytató felek nem tudnak megállapodni az alkalmazandó vitarendezési szabályok tekintetében a (3) bekezdés szerinti kérelem benyújtásától számított 30 napon belül, az egyesítési eljárásokra az UNCITRAL választottbírósági szabályait kell alkalmazni.
6. Ha az egyesítést végző tanács meggyőződött arról, hogy a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerinti két vagy több kereset azonos jogi és ténybeli kérdést vet fel, továbbá ugyanazon eseményekből vagy körülményekből adódik, az egyesítést végző tanács a keresetek tisztességes és hatékony rendezése érdekében, ideértve a következetes ítéleteket is, továbbá a jogvitát folytató felek meghallgatását követően határozat útján:
(a) vállalhatja a joghatóságot, és egyesítve tárgyalhatja a keresetek egészét vagy részeit, illetőleg hozhat határozatot; vagy
(b) vállalhatja a joghatóságot, továbbá a tárgyalást és a határozathozatalt egy vagy több kereset esetében, amennyiben úgy véli, hogy ez segítheti az egyéb keresetek rendezését.
7. Az egyesítést végző tanács létrehozását követően az a felperes, amely benyújtotta a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerinti keresetet, továbbá amely nem került név szerint meghatározásra a (3) bekezdés alapján benyújtott kérelemben, írásos kérelmet terjeszthet elő az egyesítést végző tanácshoz, hogy részese lehessen a (6) bekezdés szerint hozott határozatoknak. A kérelemben meg kell felelnie a (3) bekezdésben leírt követelményeknek.
8. A jogjogvitát folytató fél kérelmére az egyesítést végző tanács a (6) bekezdés szerinti határozata meghozataláig elrendelheti a 3.9. cikk (Elsőfokú Bíróság) szerint létrehozott tanács előtt folyamatban lévő eljárások felfüggesztését, kivéve, ha ez utóbbi tanács már felfüggesztette eljárásait.
9. Megszűnik a 3.9. cikk (Elsőfokú Bíróság) szerint létrehozott Bíróság tanácsának valamely kereset részének vagy egészének elbírálásával kapcsolatos hatásköre, ha az egyesítést végző tanács megállapítja joghatóságát; és a 3.9. cikk (Elsőfokú Bíróság) szerint létrehozott tanács eljárását ennek megfelelően felfüggesztik vagy elnapolják.
10. Az egyesítést végző tanács olyan keresetekkel vagy az olyan keresetek részeivel kapcsolatos ítélete, amellyel kapcsolatban elismerte joghatóságát, kötelező erővel bír a 3.9. cikk (Elsőfokú Bíróság) szerint létrehozott tanácsokra nézve az említett keresetek tekintetében, az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjától kezdve, a 3.18. cikk (Ítélet) (4) bekezdése, a 3.19. cikk (Jogorvoslati eljárás) (2) bekezdése vagy a 3.19. cikk (Jogorvoslati eljárás) (3) bekezdése szerint.
11. A felperes visszavonhatja az egyesített eljárásban tárgyalt keresetét vagy annak egy részét az e cikk szerinti vitarendezési eljárásból; a keresetet vagy annak érintett részét azonban nem lehet ezt követően a 3.6. cikk (Bírósági eljárás iránti keresetek benyújtása) szerint ismét eljárásra utalni.
12. Az egyesítést végző tanács bármely jogvitát folytató fél kérésére megteheti az összes általa szükségesnek ítélt intézkedést annak érdekében, hogy megőrizze a védett információk bizalmas jellegét a többi jogvitát folytató féllel szemben. Többek között engedélyezheti, hogy a többi jogvitát folytató fél számára a védett információkat tartalmazó dokumentumok esetében csak a szerkesztett változat álljon rendelkezésre, valamint hogy a tárgyalás egyes részeit a nyilvánosság kizárásával folytassák le.
E szakasz alkalmazandó az e megállapodás rendelkezéseinek értelmezéséből és alkalmazásából eredő bármilyen
Felek közötti jogvita rendezésére, kivéve, ha e megállapodás kifejezetten másképp rendelkezik.
1. A Felek törekednek arra, hogy a 3.25. cikkben (Hatály) említett rendelkezések értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos jogvitákat úgy rendezik, hogy jóhiszeműen konzultációt kezdeményeznek egy kölcsönösen elfogadott megoldás elérése céljából.
2. Az egyik Fél a másik Félhez intézett írásos kérelem formájában kezdeményez konzultációt, amelynek másolatát megküldi a bizottságnak, amelyben ismertetni kell a konzultációk kezdeményezésének indokát, ideértve a kérdéses intézkedések megjelölését is, a 3.25. cikkben (Hatály) említett alkalmazandó rendelkezéseket és azokat az indokokat, amelyek miatt ezek az intézkedések összeegyeztethetetlenek az ilyen rendelkezésekkel.
3. A konzultációkat a kérelem kézhezvételét követő 30 napon belül kell megtartani, és a Felek eltérő megállapodása hiányában a konzultációkat a bepanaszolt Fél területén kell lefolytatni. A Felek eltérő megállapodása hiányában a konzultáció a kérelem kézhezvételének napjától számított 60 napon belül lezártnak tekintendő. A konzultációk bizalmasak és nem sérthetik egyik Fél jogait sem a további eljárások során.
4. Sürgős ügyben folytatott konzultációra a kérelem kézhezvételének napjától számított 15 napon belül kerül sor, a Felek eltérő megállapodása hiányában a konzultáció a kérelem kézhezvételének napjától számított 30 napon belül pedig lezártnak tekintendő.
5. Ha a kérelem címzettje a kézhezvételt követő tíz napon belül nem válaszol a konzultáció kezdeményezésére irányuló kérelemre, vagy amennyiben a konzultációkat nem tartják meg a (3), illetve a (4) bekezdésben megadott időkereteken belül, vagy amennyiben a konzultációkat lefolytatták és nem értek el kölcsönösen elfogadott megoldást, a panaszos Fél a 3.28. cikknek (A választottbírósági eljárás kezdeményezése) megfelelően választottbírói testület létrehozását kezdeményezheti.
Bármely Fél kérheti a másik Felet a 10. melléklet (A Felek közötti vitákra vonatkozó közvetítői eljárás) szerinti közvetítői eljárás megkezdésére bármely olyan intézkedés tekintetében, amely hátrányosan érinti a Felek közötti beruházást.
1. Ha a Feleknek a 3.26. cikkben (Konzultációk) előírt konzultáció igénybevételével nem sikerült rendezniük a jogvitát, a panaszos Fél e cikknek megfelelően kérheti egy választottbírói testület létrehozását.
2. A választottbírói testület létrehozására irányuló kérelmet írásban kell benyújtani a bepanaszolt Félhez és a bizottsághoz. A panaszos Fél kérelmében meghatározza a panasz tárgyát képező konkrét intézkedést és egyértelműen ismerteti, hogy az ilyen intézkedés miért képezheti a 3.25. cikkben (Hatály) említett rendelkezéseknek a panasz számára elégséges jogalapot nyújtó megsértését.
1. A választottbírói testület három választottbíróból áll.
2. A 3.28. cikk (A választottbírósági eljárás kezdeményezése) (1) bekezdésében említett választottbírói testület létrehozása iránti kérelemnek a bepanaszolt fél általi kézhezvételtől számított öt napon belül a Feleknek konzultációkat kell kezdeményezniük annak érdekében, hogy a választottbírói testület összetételéről megállapodjanak.
3. Ha a Felek a (2) bekezdésben említett konzultációk megkezdését követő tíz napon belül nem tudnak megállapodni a választottbírói testület elnökének megválasztását illetően, akkor a bizottság elnöke vagy az elnök megbízottja a (2) bekezdésében említett konzultációk megkezdését követő 20 napon belül a 3.44. cikk (A választottbírák névjegyzékei) (1) bekezdésében említett jegyzékből sorsolás útján kiválaszt egy választottbírót, aki elnökként fog eljárni.
4. Ha a Felek a (2) bekezdésben említett konzultációk megkezdését követő tíz napon belül nem jutnak megállapodásra a választottbírákat illetően:
(a) valamennyi Fél a (2) bekezdésben említett konzultációk megkezdését követő 15 napon belül kiválaszt a 3.44. cikk (A választottbírák névjegyzékei) (2) bekezdése szerint meghatározott jegyzéken szereplő személyekből egy választottbírót, aki nem látja el az elnöki tisztséget; és
(b) amennyiben a Fél nem tud a (4) bekezdés a) pontja szerint választottbírót kiválasztani, úgy a bizottság elnöke vagy az elnök megbízottja a (2) bekezdésben említett konzultációk megkezdését követő 20 napon belül sorsolás útján választ a 3.44. cikk (A választottbírák névjegyzékei) (2) bekezdése szerint a Fél által javasolt személyek közül választottbírót.
5. Ha a 3.44. cikk (A választottbírák névjegyzékei) (2) bekezdésében meghatározott jegyzék nem készül el a (4) bekezdés alkalmazásában megállapított határidőre:
(a) amennyiben a 3.44. cikk (A választottbírák névjegyzékei) (2) bekezdése alapján mindkét Fél javaslatot tett bizonyos személyekre, úgy valamennyi Fél a (2) bekezdésben említett konzultációk megkezdését követő 15 napon belül választhat a javasolt személyek közül egy választottbírót, aki nem látja el az elnöki tisztséget. Ha a Fél nem tud választottbírót kiválasztani, úgy őt a bizottság elnöke vagy az elnök megbízottja sorsolás útján választja ki azon Fél által javasolt személyek közül, akinek nem sikerült kiválasztania választottbíróját; vagy
(b) amennyiben a 3.44. cikk (A választottbírák névjegyzékei) (2) bekezdése alapján csak a Fél tett javaslatot bizonyos személyekre, úgy a (2) bekezdésben említett konzultációk megkezdését követő 15 napon belül valamennyi Fél választhat a javasolt személyek közül egy választottbírót, aki nem látja el az elnöki tisztséget. Ha a Fél nem tud választottbírót kiválasztani, a bizottság elnöke vagy az elnök megbízottja sorsolás útján választja ki a javasolt személyek közül a választottbírót.
6. Ha a 3.44. cikk (A választottbírák névjegyzékei) (1) bekezdésében meghatározott jegyzék nem készül el a (3) bekezdés szerint megállapított határidőre, az elnököt sorsolás útján a WTO fellebbviteli testületének korábbi tagjai közül választják, aki egyik Félhez tartozó természetes személy sem lehet.
7. A választottbírói testület létrehozásának időpontja az az időpont, amikor a három választottbíró közül az utolsót kiválasztották.
8. A választottbírák leváltására csak a 9. melléklet (Eljárási szabályzat a választottbírósági eljáráshoz) 18-24. szabályaiban leírt okokból, az ott részletezett eljárásoknak megfelelőenkerülhet sor.
Ha a Fél úgy kívánja, a választottbírói testület a létrehozásától számított tíz napon belül előzetes döntést hoz arról, hogy sürgősnek tekinti-e az ügyet.
1. A választottbírói testület legkésőbb a létrehozását követő 90 napon belül időközi jelentést készít a Felek részére, amelyben tájékoztatást nyújt a tényállásról, megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazhatóságáról, valamint a megállapításait és ajánlásait alátámasztó alapvető indokokról. Amikor a választottbírói testületúgy véli, hogy a fenti határidő nem tartható, a választottbírói testület elnöke köteles a Feleket és a bizottságot írásban értesíteni, jelezve a késedelem okait és az időközi jelentés kibocsátásának várható időpontját. Az időközi jelentés kibocsátására semmilyen körülmények között sem kerülhet sor a választottbírói testület létrehozatalának időpontját 120 nappal meghaladóan.
2. Az időközi jelentés közlésétől számított 30 napon belül a Felek bármelyike írásban kérheti a választottbírói testületet, hogy vizsgálja felül az időközi jelentés meghatározott szempontjait.
3. Sürgős esetekben a választottbírói testület minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett időkeret felén belül kibocsássa az időközi jelentést, és bármelyik Fél bejelentését követő 15 belül jogosult írásban kérelmezni a választottbírói testülettől az időközi jelentés meghatározott szempontjainak felülvizsgálatát.
4. A Felek által az időközi jelentéssel kapcsolatban tett bármilyen írásbeli megjegyzések vizsgálatát követően a választottbírói testület módosíthatja a jelentését és további, általa megfelelőnek ítélt vizsgálatot folytathat le. A választottbírói testület végleges határozatának megállapításai alapos indokolást tartalmaznak az időközi felülvizsgálat szakaszában megfogalmazott érvekre, és világos válaszokat adnak a két Fél által megfogalmazott kérdésekre és észrevételekre.
1. A választottbírói testület a választottbírói testület létrehozásának időpontjától számított 150 napon belül értesíti ítéletéről a Feleket és a bizottságot. Amikor a választottbírói testület úgy véli, hogy a fenti határidő nem tartható, a választottbírói testület elnöke köteles a Feleket és a bizottságot írásban értesíteni, jelezve a késedelem okait és a határozat kibocsátásának várható időpontját. Az időközi jelentés kibocsátására semmilyen körülmények között sem kerülhet sor a választottbírói testület létrehozatalának időpontját 180 nappal meghaladóan.
2. Sürgős esetekben a választottbírói testület minden erőfeszítést megtesz az ítéletének a létrehozatala időpontját követő 75 napon belüli kibocsátása érdekében. Az ítélet kibocsátására semmilyen körülmények között sem kerülhet sor a választottbírói testület létrehozatalának időpontját 90 nappal meghaladóan.
A Felek megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy jóhiszeműen teljesítsék a választottbírói testület ítéletében foglaltakat, és törekednek arra, hogy megegyezzenek az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges határidőről.
1. A bepanaszolt Fél a választottbírói testület ítéletéről a Feleknek küldött értesítés kézhezvételétől számított legkésőbb 30 napon belül köteles a panaszos Felet és a bizottságot tájékoztatni a választottbírói testület ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges időtartamról (a továbbiakban: észszerű határidő), ha az azonnali teljesítés nem lehetséges.
2. Ha a Felek nem egyeznek meg a választottbírói testület ítéletének teljesítéséhez szükséges észszerű határidőről, a panaszos Fél az (1) bekezdés szerinti, a bepanaszolt Fél által tett értesítésnek a kézhezvételétől számított húsz napon belül írásban felkéri az eredeti választottbírói testületet, hogy határozza meg az észszerű határidőt. Az ilyen jellegű kérelmeket a másik Félhez és a bizottsághoz egyidejűleg el kell juttatni. Az eredeti választottbírói testület a kérés benyújtásának időpontjától számított 20 napon belül értesíti ítéletéről a Feleket és a bizottságot.
3. Ha az eredeti választottbírói testület bármely tagja már nem áll rendelkezésre, a 3.29. cikkben (A választottbírói testület létrehozása) meghatározott eljárást kell alkalmazni. A határozat kibocsátásának határideje a (2) bekezdésben említett kérelem benyújtásának időpontjától számított 35 nap.
4. A bepanaszolt Fél köteles legalább egy hónappal az észszerű időtartam lejártát megelőzően a panaszos Felet írásban tájékoztatni arról, hogyan halad előre a választottbírói testület ítéletének teljesítése.
5. Az észszerű határidő a Felek kölcsönös megállapodása alapján meghosszabbítható.
1. Az észszerű határidő lejárta előtt a bepanaszolt Fél köteles a panaszos Felet és a bizottságot tájékoztatni azokról az intézkedésekről, amelyeket a választottbírói testület ítéletének teljesítése érdekében tett.
2. Abban az esetben, ha a Felek nem értenek egyet az (1) bekezdés szerint bejelentett bármilyen intézkedés hatályosulásával vagy az ilyen intézkedéseknek a 3.25. cikkben (Hatály) említett rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, a panaszos Fél írásban kérheti az eredeti választottbírói testületet, hogy döntsön a kérdésben. Az ilyen kérelemben meg kell határozni az érintett konkrét intézkedést, valamint a 3.25. cikkben (Hatály) említett azon rendelkezéseket, amelyekkel a panaszos Fél szerint az intézkedés nem összeegyeztethető, elegendő részletezettséggel ahhoz, hogy a panasz jogalapját világosan bemutassák. Az ilyen kérelemben ki kell fejteni továbbá, hogy a kérdéses intézkedés miként nem egyeztethető össze a 3.25. cikkben (Hatály) említett rendelkezésekkel. Az eredeti választottbírói testület a kérelem benyújtásának időpontjától számított 45 napon belül közli ítéletét.
3. Ha az eredeti választottbírói testület bármely tagja már nem áll rendelkezésre, a 3.29. cikkben (A választottbírói testület létrehozása) meghatározott eljárást kell alkalmazni. Az ítélet kibocsátásának határideje a (2) bekezdésben említett kérelem benyújtásának időpontjától számított 60 nap.
1. Ha a bepanaszolt Fél elmulasztja közölni a választottbírói testület ítéletének teljesítése érdekében hozott intézkedéseket az észszerű időtartam lejárta előtt, illetve ha a választottbírói testület azt állapítja meg, hogy a teljesítés érdekében nem született ilyen intézkedés, vagy a 3.35. cikk (A választottbírói testület ítéletének teljesítése céljából hozott intézkedések felülvizsgálata) (1) bekezdése alapján közölt intézkedés nem egyeztethető össze az említett Félre a 3.25. cikk (Hatály) rendelkezései alapján háruló kötelezettségekkel, akkor a bepanaszolt Fél konzultációt kezd a panaszos Féllel a kártérítésre vonatkozó, egy kölcsönösen elfogadható megállapodás elérése érdekében.
2. Ha nem sikerül megállapodásra jutni a kártérítésről az észszerű időtartam végétől, illetve a választottbírói testületnek a 3.35. cikk (A választottbírói testület ítéletének teljesítése céljából hozott intézkedések felülvizsgálata) szerinti arra vonatkozó ítélete kibocsátásától számított 30 napon belül, hogy nem született a választottbírói testület ítéletetében foglaltakat teljesítő intézkedés, illetve ezt az ítéletet teljesítő intézkedés összeegyeztethetetlen a 3.25. cikkben (Hatály) említett rendelkezésekkel, a panaszos Fél - a bepanaszolt Felet és a bizottságot értesítve - jogosult megfelelő intézkedéseket hozni a sérelem által okozott érvénytelenséggel vagy károkozással egyenértékű szinten. Az értesítésnek meg kell határoznia a meghozott intézkedéseket. A panaszos Fél az értesítésnek a bepanaszolt Fél általi kézhezvételétől számított tíz nap elteltét követő bármely időpontban meghozhatja az említett intézkedéseket, kivéve, ha a bepanaszolt Fél a (3) bekezdés szerint választottbírósági eljárást kezdeményezett.
3. Ha a bepanaszolt Fél úgy ítéli meg, hogy a panaszos Fél által hozott intézkedések szintje nem egyenlő az előnynek a jogsértés által okozott lehetetlenülése vagy a hibás teljesítés mértékével, írásban kikérheti az eredeti választottbírói testület tárgyban hozott határozatát. Ezt a kérelmet a (2) bekezdésben említett tíznapos időszak lejártát megelőzően kell a panaszos Félnek és a bizottságnak elküldeni. Az eredeti választottbírói testület - indokolt esetben szakértők véleményének kikérését követően - a kérelem benyújtását követő 30 napon belül közli a Felekkel és a bizottsággal a kötelezettségek felfüggesztésének szintjére vonatkozó döntését. Az eredeti választottbírói testület határozatának közléséig az intézkedések nem hozhatók meg, és az intézkedésnek meg kell felelnie a választottbírói testület határozatának.
4. Ha az eredeti választottbírói testület bármely tagja már nem áll rendelkezésre, a 3.29. cikkben (A választottbírói testület létrehozása) meghatározott eljárást kell alkalmazni. Az ítélet kibocsátásának határideje a (3) bekezdésben említett kérelem benyújtásának időpontjától számított 45 nap.
5. Az e cikk szerinti intézkedések ideiglenesek és nem alkalmazhatók az alábbiakat követően:
(a) a Felek a 3.39. cikk (Kölcsönösen elfogadott megoldás) értelmében kölcsönösen elfogadtak egy megoldást;
vagy
(b) a Felek megállapodtak arról, hogy a 3.37. cikk (A meg nem felelés miatti ideiglenes jogorvoslat elfogadását követően az ítélet teljesítése érdekében hozott intézkedések felülvizsgálata) (1) bekezdése szerint bejelentett intézkedés szerint a bepanaszolt Fél megfelel-e a 3.25. cikkben (Hatály) említett rendelkezéseknek; vagy
(c) a Felek visszavonták vagy módosították a 3.25. cikkben (Hatály) említett rendelkezésekkel összeegyeztethetetlennek ítélt bármely intézkedést annak érdekében, hogy azok összeegyeztethetők legyenek ezekkel a rendelkezésekkel, a 3.37. cikk (A meg nem felelés miatti ideiglenes jogorvoslat elfogadását követően az ítélet teljesítése érdekében hozott intézkedések felülvizsgálata) (2) bekezdésében foglaltak szerint.
1. Az a Fél, amellyel szemben panaszt emeltek, értesíti a másik Felet és a bizottságot azokról az intézkedésekről, amelyeket a választottbírói testület ítéletének teljesítése érdekében hozott, és kérelmezi a panaszos Fél által alkalmazott intézkedések befejezését.
2. Ha a Felek az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül nem állapodnak meg arról, hogy a bejelentett intézkedés szerint a bepanaszolt Fél megfelel-e a 3.25. cikkben (Hatály) említett rendelkezéseknek, a panaszos Fél írásban felkéri az eredeti választottbírói testületet, hogy hozzon ítéletet az ügyben. Az ilyen jellegű kérelmeket a másik Félhez és a bizottsághoz egyidejűleg el kell juttatni. A választottbírói testület ítéletéről a kérelem benyújtásának napjától számított 45 napon belül értesíteni kell a Feleket és a bizottságot. Ha a választottbírói testület úgy dönt, hogy a teljesítés érdekében hozott valamely intézkedés összhangban áll a 3.25. cikkben (Hatály) említett rendelkezésekkel, akkor a 3.36. cikkben (Ideiglenes jogorvoslatok az ítélet teljesítésének elmulasztása esetén) említett intézkedéseket meg kell szüntetni.
1. A választottbírói testület mindkét Fél írásbeli kérésére a Felek által megállapított, tizenkét hónapot meg nem haladó időtartamra bármikor felfüggeszti munkáját. A választottbírói testület a megállapított időtartam lejártakor a panaszos Fél írásbeli kérésére vagy a megállapított időtartam lejártát megelőzően mindkét Fél írásbeli kérésére folytatja munkáját. Ha a panaszos Fél a megállapított időtartam lejárta előtt nem kérelmezi a választottbírói testület munkájának folytatását, az e szakasz szerint kezdeményezett vitarendezési eljárás lezártnak tekintendő. A 3.45. cikkre (Kapcsolat a WTO-kötelezettségekkel) figyelemmel a választottbírói testület munkájának felfüggesztése és lezárása nem sérti a Felek jogait más eljárásokban.
2. A Felek írásban bármikor megállapodhatnak abban, hogy lezárják az e szakasz szerint kezdeményezett vitarendezési eljárást.
A Felek bármikor találhatnak kölcsönösen elfogadott megoldást az e szakasz szerinti jogvitában. A Felek bármilyen ily módon elfogadott megoldásról értesítik a bizottságot és a választottbírói testületet. Ha a megoldás bármely Fél vonatkozó belső eljárásai szerint jóváhagyást igényel, az értesítésnek említenie kell e követelményt, és az e szakasz szerint kezdeményezett vitarendezési eljárást fel kell függeszteni. A vitarendezési eljárást le kell zárni, amennyiben nincs szükség jóváhagyásra, illetve bármely belső eljárás befejezéséről szóló értesítést követően.
1. Az e szakasz szerinti vitarendezési eljárásra a 9. mellékletet (Eljárási szabályzat a választottbírósági eljáráshoz) kell alkalmazni.
2. A 9. melléklettel (Eljárási szabályzat a választottbírósági eljáráshoz) összhangban a választottbírói testület minden ülése nyilvános.
