1. § (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) 4. § 23. pont g) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában kapcsolt vállalkozás:)
„g) az a)–c) alpontban foglaltaktól függetlenül akkor is létrejön a kapcsolt vállalkozási viszony
ga) a 11. pont, az 53. pont, a 8. § (1) bekezdés f) pontja és a 16/A. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy ezen rendelkezések alkalmazásában az f) alpontban foglaltak teljesülését nem kell vizsgálni,
gb) a 16/B. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 50 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy a szavazatijog-részesedések és a tőkerészesedések tekintetében az összehangoltan eljáró személyek befolyását egybe kell számítani, továbbá az összevont (konszolidált) pénzügyi beszámolót készítő vállalatcsoporthoz tartozó adózók esetében az f) alpontban foglaltakat is vizsgálni kell;”
(2) A Tao. törvény 4. §-a a következő 57–60. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„57. ugyanazon tényállás államok közötti eltérő jogi minősítéséből eredő különbségek:
a) ha olyan finanszírozás biztosítására vagy részesedésszerzés után járó hozam kifizetésére kerül sor, amely a hitel- vagy tulajdonviszonyt megtestesítő vagy származtatott eszközökre vonatkozó szabályok alapján kerülne adóztatásra, ha a jogi minősítésbeli eltérés miatt a kifizetést a kifizetést teljesítő személy az adómegállapítási időszakának végét követő legkésőbb 12 hónapon belül kezdődő adómegállapítási időszakban a társasági adóalapja vagy az annak megfeleltethető adóalapja terhére veszi figyelembe, ugyanakkor a kedvezményezett a kifizetést nem veszi figyelembe a társasági adóalapja vagy annak megfeleltethető adóalapja javára vagy feltételezhető, hogy a kifizetést a kedvezményezett jogrendszerében egy későbbi adómegállapítási időszakban nem fogják a társasági adóalap vagy az annak megfeleltethető adóalap javára figyelembe venni,
b) ha hibrid gazdálkodó szervezet részére olyan kifizetés történik, amely a kifizetést teljesítő személy által a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) kerül figyelembevételre olyan mértékig, amilyen mértékéig az adóztatási betudhatóság eltérő megítélése miatt a kifizetés nem kerül figyelembevételre sem a hibrid gazdálkodó szervezet, sem bármely, az abban részesedéssel rendelkező személy társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában,
c) ha külföldi telephellyel (telephelyekkel) rendelkező személy részére harmadik személy teljesít kifizetést, amely a kifizetést teljesítő személy által a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) kerül figyelembevételre olyan mértékig, amilyen mértékéig a kifizetést a jövedelem-felosztásra vonatkozó eltérő szabályok miatt a székhely, a telephely nem veszi figyelembe a társasági adóalapjában vagy annak megfeleltethető adóalapjában,
d) ha önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely részére olyan kifizetés történik, amely a kifizetést teljesítő személy által a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) kerül figyelembevételre, olyan mértékig, amilyen mértékéig a kifizetés nem kerül figyelembevételre a telephely vagy azon személy, amelyhez a telephely tartozik társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában,
e) ha hibrid gazdálkodó szervezet olyan kifizetést teljesít, amelyet a hibrid gazdálkodó szervezet társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) vett figyelembe, olyan mértékig, amilyen mértékig a kedvezményezett a kifizetést nem veszi figyelembe a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában, mivel a kedvezményezettre vonatkozó társasági adózási jogszabályok a kifizetést figyelmen kívül hagyják,
f) ha a székhely és a telephely, illetve két vagy több telephely közötti névleges, társasági adóalapban vagy az annak megfeleltethető adóalapban költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) érvényesített kifizetés nem kerül figyelembevételre a kedvezményezett társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában azért, mivel a kedvezményezettre vonatkozó társasági adózási jogszabályok a kifizetést figyelmen kívül hagyják, vagy
g) ha az adózó olyan költséget, ráfordítást számol el, vagy olyan adóalap-csökkentést alkalmaz, amely a belföldi és a külföldi jog eltérése miatt az adózónál és egy külföldi személynél is elszámolásra kerül költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) a társasági adóalapban vagy az annak megfeleltethető adóalapban,
azzal, hogy
h) nem minősül az a) pont szerinti különbségnek, hogy ha a kifizetést teljesítő fél pénzügyi eszközök kereskedelmét üzletszerűen végzi és az átruházott pénzügyi eszközből származó mögöttes hozamot adózási szempontból úgy kezeli, mintha az a jogügyletben részes felek közül egyidejűleg többhöz tartozna az adókötelezettség megállapítása szempontjából, feltéve, hogy a rá vonatkozó adójogszabályok kötelezik arra, hogy a pénzügyi eszköz átruházásával kapcsolatos minden kapott összeget jövedelemként beszámítson,
i) nem áll fenn az e), f) vagy g) pont szerinti különbség, addig a mértékig, ameddig van olyan, az érintett különbséghez kapcsolódó bevétel, amely az e), f) vagy g) pont szerinti államok mindegyikének társasági adóra vagy az annak megfeleltethető adóra vonatkozó adójogszabálya szerint belföldön adóztatható bevételként elszámolásra kerül,
j) az a)–g) pont szerinti különbség csak akkor tekinthető ugyanazon tényállás államok közötti eltérő jogi minősítéséből eredő különbségnek, ha az alapul szolgáló ügyletre kapcsolt vállalkozások között vagy strukturált jogügylet keretében kerül sor;
58. strukturált jogügylet: az ugyanazon tényállás államok közötti eltérő jogi minősítéséből eredő különbséggel járó megállapodás, amely esetében ez a különbség a megállapodás árazásának részét vagy a megállapodás célját képezte, kivéve, ha ezen tényt a megállapodásban részes fél nem ismerte vagy az elvárható gondosság mellett nem kellett ismernie és nem részesedett az abból származó adómegtakarítás értékéből;
59. hibrid gazdálkodó szervezet: olyan szervezet vagy struktúra, amely egy adott adójogrendszer értelmében adózó gazdálkodó szervezetnek minősül, és amelynek jövedelmét vagy költségeit, ráfordításait egy másik adójogrendszer egy vagy több másik személy jövedelmeként vagy költségeiként, ráfordításaiként kezeli;
60. önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely: olyan tevékenység, amelyet annak az államnak az adójogrendszere szerint, ahol az adózó belföldi illetőségűnek minősül, úgy vesznek figyelembe, mint amely külföldi állandó telephelyet keletkeztet, de az érintett külföldi adójogrendszer szabályai értelmében nem minősül állandó telephelynek.”
2. § A Tao. törvény II. Fejezete a 16. §-t követően a következő alcímekkel egészül ki:
„Tőkekivonásra vonatkozó különös rendelkezések
16/A. § (1) Az adózó a (2) bekezdés szerint növeli az adóalapot
a) – a 16. § (7) bekezdése hatálya alá tartozó esetek közül –, ha az adózó e törvény hatálya alól azért kerül ki, mert az üzletvezetés helyét külföldre helyezi, feltéve, hogy ez a külföldi adóügyi illetőség megszerzését vonja maga után, azzal, hogy nem kell alkalmazni a növelést azon eszközökre, amelyek továbbra is ténylegesen kapcsolódnak a belföldön található telephelyhez,
b) ha az adózó a belföldi székhelyéről külföldi telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az áthelyezést követően az eszközök nem keletkeztetnek belföldön e törvény szerinti adófizetési kötelezettséget,
c) ha az adózó belföldi telephelyéről külföldi székhelyére vagy külföldi telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az áthelyezést követően az eszközök nem keletkeztetnek belföldön e törvény szerinti adófizetési kötelezettséget,
d) ha az adózó belföldről külföldre helyezi át a belföldi telephelye által folytatott üzleti tevékenységet, amennyiben az áthelyezést követően az eszközök nem keletkeztetnek belföldön e törvény szerinti adófizetési kötelezettséget [az a)–d) pont a továbbiakban együtt: kivonás] a kivonás adóévében, ha e törvény egyéb rendelkezései alapján a kivonásra okot adó körülmény miatt a (2) bekezdésben foglaltakkal megegyező adóalap-növelési kötelezettsége nem merülne fel.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kivonás esetén az áthelyezett eszközök, tevékenységek kivonáskori piaci értékének a kivonáskor fennálló számított nyilvántartási értékével vagy annak megfeleltethető értékével csökkentett összege növeli az adóalapot.
(3) Az (1) bekezdés szerinti kivonást úgy kell tekinteni, mintha a kivonásra kerülő eszközök, tevékenységek vonatkozásában a kivonásra tekintettel a 7–8. § szerinti adóalap-módosító tételek alkalmazására okot adó körülmény – az egyéb jogszabályi feltételek teljesülése esetén – bekövetkezne és ezért a 7–8. § szerinti adóalap-módosító tételek – az egyéb jogszabályi feltételek teljesülése esetén – megfelelően alkalmazandóak.
(4) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó adózó az (1) bekezdés hatálya alá tartozó eszközökre vagy tevékenységekre jutó fizetendő adót az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltaktól eltérően az adóbevallásban tett választás alapján öt részletben fizetheti meg, ha az Európai Unió más tagállamába helyezi át az üzletvezetés helyét vagy olyan EGT-tagállamba helyezi át az üzletvezetés helyét, amely EGT-tagállam az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16-i (EU) 2010/24 tanácsi irányelv (a továbbiakban e §-ban: 2010/24 tanácsi irányelv) szerinti kölcsönös segítségnyújtással egyenértékűnek tekinthető, adókövetelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló megállapodást kötött az adózó tagállamával vagy az Európai Unióval.
(5) A (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó a fizetendő adó 20 százalékát a (3) bekezdés szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg fizeti meg. A (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó a fizetendő adó fennmaradó 80 százalékát négy egyenlő részletben, évente a társasági adóbevallás esedékességének napjáig fizeti meg. Az adózó az esedékes részletet az állami adó- és vámhatóság által meghatározott számla javára fizeti meg.
(6) A (4) bekezdés szerinti választás esetén a halasztott fizetés összege egy összegben azonnal esedékessé válik, ha
a) az (1) bekezdés szerint áthelyezett eszközöket vagy az adózó telephelye által folytatott, áthelyezett üzleti tevékenységet értékesítik, vagy más módon elidegenítik;
b) az (1) bekezdés szerinti áthelyezést követően az eszközöket egy harmadik országba helyezik át;
c) a (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó az üzletvezetés helyét egy harmadik országba helyezi át;
d) a (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó vonatkozásában az áthelyezés helye szerinti tagállamban a csődeljárásnak, felszámolási vagy végelszámolási eljárásnak vagy a kényszertörlési eljárásnak megfeleltethető eljárást kezdeményeztek;
e) az adózó részletfizetési kötelezettségével 30 napos késedelembe esik,
azzal, hogy a b)–d) pont nem alkalmazandó azon EGT-tagállamokba történő áthelyezés esetében, amely tagállam a 2010/24 tanácsi irányelv szerinti kölcsönös segítségnyújtással egyenértékűnek tekinthető, adókövetelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló megállapodást kötött az adózó tagállamával vagy az Európai Unióval.
(7) A (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó a (6) bekezdés szerinti esetek fennállását, azok bekövetkezésétől számított 15 napon belül bejelenti az állami adó- és vámhatóságnak.
(8) Az (1) bekezdés alkalmazásában a piaci értéket a 18. § (2), (4) és (9) bekezdése megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
(9) Az (1)–(8) bekezdés nem alkalmazandó az értékpapír-finanszírozáshoz vagy biztosítékként nyújtott eszközökhöz kapcsolódó ügyletekre, továbbá ha az eszközök áthelyezésére prudenciális tőkekövetelmények teljesítése érdekében vagy likviditáskezelés céljából volt szükség és az eszközöknek 12 hónapon belül vissza kell kerülniük Magyarországra.
(10) Az 5. § (10) bekezdésben foglaltaktól eltérően, amennyiben az eszközök, adóügyi illetőség vagy az állandó telephely által folytatott üzleti tevékenység áthelyezése az (1) bekezdés a)–d) pontjának megfeleltethető ügylet keretében az Európai Unió tagállamából belföldre történik, akkor az érintett eszközök adózási célú bekerülési értékének az érintett tagállam adó megállapításhoz használt kiindulási értékét kell tekinteni, kivéve ha az nem tükrözi a piaci értéket, mert ez esetben a piaci értéket kell alkalmazni.
Adóelkerülésre vonatkozó különös rendelkezések
16/B. § (1) A 4. § 57. pont g) alpontja szerinti esetben
a) ha az adózó a külföldi személyben részesedéssel rendelkezik, akkor a kifizetésre nem alkalmazhatja az e törvény szerinti költség, ráfordítás figyelembevételére, adózás előtti eredmény csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket,
b) ha a kifizetést az adózó teljesíti és az adózóban részesedéssel rendelkező külföldi személy adójogrendszerében a költség, ráfordítás társasági adóalapból vagy annak megfeleltethető adóalapból történő levonását nem tagadják meg, akkor az adózó nem alkalmazhatja az e törvény szerinti költség, ráfordítás figyelembevételére, adózás előtti eredmény csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az adóalapjában nem veheti figyelembe a levonást.
(2) A 4. § 57. pont a)–f) alpontja szerinti esetekben, ha a kifizetést az adózó teljesíti, akkor az adózó nem alkalmazhatja az e törvény szerinti költség, ráfordítás figyelembevételére, adózás előtti eredmény csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az adóalapjában nem veheti figyelembe a levonást.
(3) A 4. § 57. pont a) és e) alpontja szerinti esetekben, ha a kifizetésben az adózó részesül, és a kifizetést teljesítő adójogrendszerében a levonást nem tagadják meg, akkor az adózó adóalapjában a kifizetést figyelembe kell venni.
(4) Amennyiben az adózó kapcsolt vállalkozásai olyan jogügyletben vagy jogügylet sorozatban vesznek részt, továbbá amennyiben olyan strukturált jogügyletre kerül sor, amely a 4. § 57. pont eseteknek megfeleltethető különbséget eredményez, amellyel összefüggésben az adózónál levonható költség, ráfordítás merül fel, akkor a költség, ráfordítás nem érvényesíthető, kivéve, ha az ügyletben érintett bármely személy adójogrendszere a levonás mértékével azonos mértékben rendelte el az adóalap módosítását.
(5) Amennyiben 4. § 57. pont d) alpontja szerinti különbség miatt a kifizetés összege az önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely társasági adóalapjában nem kerülne figyelembevételre, akkor az adózó nem alkalmazhatja a 28. §-t, kivéve, ha valamely az Európai Unió tagállamának nem minősülő állammal kötött nemzetközi szerződés a jövedelem mentesítéséről rendelkezik.
(6) Amennyiben külföldi illetőséggel is rendelkező belföldi illetőségű adózó kifizetése, ráfordítása vagy vesztesége belföldön és külföldön is levonható a társasági adóalapból vagy az annak megfeleltethető adóalapból, akkor az e törvény szerinti belföldi illetőségű adózó a levonás összegével az e törvény szerint adóalapját növeli olyan mértékben, amilyen mértékben nincs olyan kapcsolódó bevétele, amely mindkét állam adójoga szerint adóztatható. Amennyiben a másik állam az Európai Unió tagállama, akkor az e törvény szerinti belföldi illetőségű adózó nem érvényesítheti az e törvény szerinti levonást, ha a másik állammal kötött törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján Magyarországon nem minősül belföldi illetőségűnek.”
3. § A Tao. törvény 18. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az alapítónak (ide nem értve az átalakulással, egyesüléssel, szétválással történő alapítást), a tőkét befogadó, a vagyont kiadó adózónak, továbbá a tagnak (részvényesnek) az (1)–(5) bekezdés előírásait a jegyzett tőke, tőketartalék nem pénzbeli hozzájárulással történő teljesítése, emelése, a jegyzett tőke tőkekivonással történő leszállítása, az adózó által ellenérték fejében megszerzett üzletrész tagok részére történő térítés nélküli átadása, vagy bevonása esetén, továbbá a jogutód nélküli megszűnéskor a nem pénzben történő vagyonkiadásra, valamint az osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként történő teljesítésére is alkalmaznia kell, ha kapcsolt vállalkozás vagy a nem pénzbeli hozzájárulással kapcsolt vállalkozássá váló tag (részvényes) teljesíti a nem pénzbeli hozzájárulást, illetve részesedik a vagyonból.”
4. § (1) A Tao. törvény 18/C. §-a a következő (9d) bekezdéssel egészül ki:
„(9d) A 18/A. § (1) bekezdése szerinti adózónál a (9a) és (9b) bekezdések hatálya alá nem tartozó, a lízingbe vevő által a könyvekbe felvett használati jog eszközre az adózás előtti eredményben az IFRS-ek szerint elszámolt értékcsökkenést a számvitelről szóló törvény szerint az ingatlanhoz nem kapcsolódó vagyoni értékű jogokra megállapított terv szerinti értékcsökkenésnek kell tekinteni az 1. számú melléklet alkalmazásában.”
(2) A Tao. törvény 18/C. § (13a) és (13b) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(13a) A 18/A. § (1) bekezdése szerinti, hitelintézetnek vagy pénzügyi vállalkozásnak minősülő adózó
a) a (13) bekezdés c) pontja alkalmazásában az adózás előtti eredményét nem növeli a pénzügyi szolgáltatási, a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, a befektetési szolgáltatási tevékenységéből származó várható kötelezettség fedezetére képzett céltartalékkal (céltartalékot növelő összeggel), valamint a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ltp.) szerint képzett kiegyenlítési tartaléknak (tartalékot növelő összegnek) megfeleltethető összeggel kapcsolatban az adóévben az adózás előtti eredmény terhére elszámolt összeggel,
b) az adózás előtti eredményét nem csökkenti a pénzügyi szolgáltatási, a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, a befektetési szolgáltatási tevékenységéből származó várható kötelezettség fedezetére képzett céltartalék felhasználásával (céltartalékot csökkentő összeggel), valamint az Ltp. szerint felhasznált kiegyenlítési tartaléknak (tartalékot csökkentő összegnek) megfeleltethető összeggel kapcsolatban az adóévben az adózás előtti eredmény javára elszámolt összeggel.
(13b) A 18/A. § (1) bekezdése szerinti, lakástakarékpénztárnak minősülő adózó – külön e célra szolgáló nyilvántartás alapján – a korrigált adózás előtti eredményét
a) csökkenti az Ltp. szerinti kiegyenlítési tartalék képzésének (növelésének) megfeleltethető, de az adózás előtti eredmény terhére el nem számolt adóévi összeggel,
b) növeli az Ltp. szerinti kiegyenlítési tartalék felhasználásának (csökkentésének) megfeleltethető, de az adózás előtti eredmény javára el nem számolt adóévi összeggel.”
5. § (1) A Tao. törvény 22/C. § (4) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A támogatási igazolások összértéke nem haladhatja meg a támogatott szervezet jóváhagyott, adott támogatási időszakra vonatkozó sportfejlesztési programjában szereplő,)
„f) sportcélú ingatlan üzemeltetésének 4. § 47. pontja szerint elszámolható költségeinek 80 százalékát, de legfeljebb a 30/I. § (3) bekezdése szerinti esetekben sportcélú ingatlanonként és a látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás kiállításáról, felhasználásáról, a támogatás elszámolásának és ellenőrzésének, valamint visszafizetésének szabályairól szóló 107/2011. (VI. 30.) Korm. rendelet szerinti támogatási időszakonként 600 millió forintot.”
(2) A Tao. törvény 22/C. §-a a következő (4c) bekezdéssel egészül ki:
„(4c) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a támogatási igazolások összértéke az (1) bekezdés b) és d) pontja szerinti támogatott szervezet – ide nem értve azokat a szervezeteket, amelyekkel összefüggésben a 30/I. § alkalmazandó – jóváhagyott, adott támogatási időszakra vonatkozó sportfejlesztési programjában szereplő, 300 millió forint értéket meghaladó, sportcélú ingatlanra irányuló tárgyi eszköz beruházás, felújítás beruházási, felújítási értéke – ideértve a biztonsági követelmények teljesülését szolgáló infrastruktúra-fejlesztést is – legfeljebb 100 százaléka lehet, ha
a) a beruházás, felújítás már érdemben megkezdődött, vagy
b) a beruházás, felújítás még érdemben nem kezdődött meg, de a támogatott szervezetnek még lehetősége van meghosszabbítani a sportfejlesztési programját legalább 2 évvel,
azzal, hogy ha a látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás kiállításáról, felhasználásáról, a támogatás elszámolásának és ellenőrzésének, valamint visszafizetésének szabályairól szóló 107/2011. (VI. 30.) Korm. rendeletben meghatározottak szerint utófinanszírozás keretében kerül a támogatott szerv részére kifizetésre, akkor a támogatási időszakban a sportcélú ingatlanfejlesztés készültségével arányos elszámolás benyújtását és annak elfogadását követően nyújtható támogatás.”
6. § A Tao. törvény 22/E. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) E § alkalmazásában elszámolható költségnek minősül
a) az energiahatékonysági beruházás, felújítás célját szolgáló, a kizárólag a magasabb energiahatékonysági szint elérését elősegítő tárgyi eszköz, immateriális jószág bekerülési értéke, értékének növekedése, amennyiben a beruházás, felújítás összköltségén belül a kizárólag energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás költségei külön beruházásként, felújításként meghatározhatóak, vagy
b) az energiahatékonysági célokat közvetlenül szolgáló beruházás, felújítás részét képező tárgyi eszköz, immateriális jószág bekerülési értékének, értéknövekedésének az a része, amely egy hasonló, kevésbé energiahatékony beruházáshoz, felújításhoz viszonyítva többletköltségként merül fel, amely kevésbé energiahatékony beruházást, felújítást az adózó az e § szerinti adókedvezmény és a beruházáshoz, felújításhoz igénybe vett más állami támogatás hiányában hitelt érdemlően végrehajtott volna, amennyiben az elszámolható költség az a) pont szerinti módszerrel nem határozható meg.”
7. § (1) A Tao. törvény 29/A. §-a a következő (77)–(79) bekezdéssel egészül ki:
„(77) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított 22/C. § (4) bekezdés f) pontját első alkalommal a 2020–2021-es támogatási időszakra benyújtott sportfejlesztési program jóváhagyásával összefüggésben kell alkalmazni.
(78) A 4. § 47a. és 47b. pontjainak és a 22/C. § (4) bekezdés f) pontjának 2019. április 30-án hatályos rendelkezése utoljára a 2019–2020-as támogatási időszakra 2019. április 30-ig benyújtott, majd jóváhagyott sportfejlesztési programmal összefüggésben alkalmazandó.
(79) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított 22/C. § (4c) bekezdését az e rendelkezés hatálybalépésekor folyamatban lévő, jóváhagyott sportfejlesztési programokkal összefüggésben is alkalmazni kell.”
(2) A Tao. törvény 29/A. §-a a következő (80) bekezdéssel egészül ki:
„(80) A hitelintézetek első alkalommal a 2022. december 31-ét követően kezdődő adóévben alkalmazzák az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított 16/B. § (2) és (3) bekezdését azokra 4. § 57. pont a)–g) alpontja szerinti különbségekre, amelyek a pénzügyi eszközhöz kapcsolódó kamatfizetés kapcsolt vállalkozás részére való teljesítése kapcsán keletkeznek, ha
a) a pénzügyi eszköz konvertálható, feltőkésítésbe bevonható vagy leírható;
b) a pénzügyi eszközt kizárólag azzal a céllal bocsátották ki, hogy eleget tegyenek a bankszektor esetében alkalmazandó, a veszteségviselő képességre vonatkozó követelményeknek, és a pénzügyi eszközt ilyennek ismerik el azon, veszteségviselő képességre vonatkozó követelményekben, amelyek az adókötelezettre alkalmazandók;
c) a pénzügyi eszköz kibocsátására olyan pénzügyi eszközökkel összefüggésben került sor, amelyek az anyavállalat szintjén konvertálhatók, tulajdoni részesedéssé alakíthatók vagy leírhatók, a veszteségviselő képességre vonatkozó, alkalmazandó követelmények teljesítéséhez szükséges szinten került sor, nem egy strukturált jogügylet részeként került sor; valamint
d) az összevont alapon kezelendő vállalatcsoport esetében a jogügylet alapján a teljes nettó levonás nem haladja meg azt az összeget, amely akkor lett volna levonható, ha az adófizető közvetlenül a piacra bocsátotta volna ki az adott pénzügyi eszközt.”
8. § A Tao. törvény 4. § 11. pont e) alpont ea) pontjában a „23.495.250 forint” szövegrész helyébe a „24.395.250 forint” szöveg lép.
9. § Hatályát veszti a Tao. törvény 4. § 47a. és 47b. pontja.
10. § A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 16. § (2) bekezdése a következő f) és g) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdésben meghatározott személy az adóévre akkor választhatja a kisvállalati adó szerinti adózást, ha]
„f) ellenőrzött külföldi társasággal az adóévet megelőző adóévben nem rendelkezik;
g) az az összeg, amellyel az adózó vállalkozási tevékenysége érdekében felmerült, Tao. tv. szerinti finanszírozási költségei meghaladják az adózó adóköteles kamatbevételeit és a gazdasági értelemben azzal egyenértékűnek tekintendő adóköteles bevételeit, az adóévet megelőző adóévben várhatóan nem haladja meg a 939 810 000 forintot.”
11. § A Katv. 24. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az (1)–(2) bekezdéstől eltérően a 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyenleget csökkenti az adózó külföldi telephelyének betudható jövedelem külföldön megfizetett (fizetendő) adóval csökkentett része.”
12. § A Katv.
1. 19. § (5) bekezdés l) pontjában az „adózó vállalkozási tevékenysége érdekében felmerült finanszírozási költségei” szövegrész helyébe az „adózó vállalkozási tevékenysége érdekében felmerült, Tao. tv. szerinti finanszírozási költségei” szöveg,
2. 20. § (4) bekezdés b) pontjában a „csökkentett bevétel összegét,” szövegrész helyébe a „csökkentett bevétel összegét, feltéve, hogy annak összegét az osztalékot megállapító társaság (ideértve a kezelt vagyont) nem számolja el az adózás előtti eredmény terhére ráfordításként,” szöveg,
3. 23. § (2) bekezdés b) pontjában a „csökkentve az adóelőleg-megállapítási időszakban bevételként elszámolt osztalék összegével” szövegrész helyébe a „csökkentve az adóelőleg-megállapítási időszakban bevételként elszámolt, a külföldön megfizetett (fizetendő) adó összegét nem tartalmazó osztalék összegével, feltéve, hogy annak összegét az osztalékot megállapító társaság (ideértve a kezelt vagyont) nem számolja el az adózás előtti eredmény terhére ráfordításként” szöveg,
4. 24. § (1) bekezdésében az „Az adóalapot csökkenti a külföldön adóztatható,” szövegrész helyébe az „A 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyenleget csökkenti a külföldön adóztatható,” szöveg,
5. 24. § (2) bekezdésében az „az adóalapot csökkenti” szövegrész helyébe az „a 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyenleget csökkenti” szöveg,
6. 24. § (3) bekezdésében az „(1)–(2) bekezdés alkalmazásakor” szövegrész helyébe az „(1)–(2) és (5) bekezdés alkalmazásakor” szöveg
lép.
13. § Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) „Termék értékesítése” című alcíme a következő 12/A. §-sal egészül ki:
„12/A. § (1) A 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás nem áll be, ha a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany a terméket a Közösség más tagállamában fenntartott vevői készlete céljára továbbítja.
(2) A termék Közösség más tagállamában fenntartott vevői készlet céljára történő továbbítása valósul meg a következő feltételek együttes teljesülése esetén:
a) a terméknek a Közösség más tagállamába történő továbbítása abból a célból történik, hogy azt megérkezése után egy későbbi időpontban egy olyan másik adóalany részére értékesítsék, aki (amely) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalannyal fennálló megállapodás alapján jogosult megszerezni e termék tulajdonjogát,
b) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany nem rendelkezik gazdasági célú letelepedéssel abban a tagállamban, amelybe a terméket feladják vagy elfuvarozzák,
c) az az adóalany, akinek (amelynek) a részére a terméket értékesíteni szándékozzák, adószámmal rendelkezik abban a tagállamban, amelybe a terméket feladják vagy elfuvarozzák, és a b) pontban említett adóalany a feladás vagy az elfuvarozás megkezdésének időpontjában ismeri ezen adóalanyt és az említett tagállam által ezen adóalany részére megállapított adószámot,
d) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany rögzíti a termék továbbítását a 182. § szerinti nyilvántartásában, valamint a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozatában feltünteti a c) pont szerinti adóalanyt és a számára azon tagállam által megállapított adószámot, amelybe a terméket feladták vagy elfuvarozták.
(3) Ha a (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek, a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jognak a (2) bekezdés c) pontjában említett adóalany részére történő átengedését annak időpontjában úgy kell tekinteni, hogy a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany a 89. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítést teljesít, feltéve, hogy e jogot a (4) bekezdésben említett határidőn belül engedte át.
(4) Ha a terméknek a Közösség azon más tagállamába történő megérkezését követő 12 hónapon belül, amelybe a terméket feladták vagy elfuvarozták, a terméket nem értékesítették a (2) bekezdés c) pontjában vagy a (6) bekezdésben említett azon adóalanynak, akinek (amelynek) azt szándékozták, és nem merült fel a (7) bekezdésben meghatározott egyik eset sem, úgy kell tekinteni, hogy a 12 hónap leteltét követő napon beáll a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás.
(5) Nem áll be a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás a következő feltételek teljesülése esetén:
a) a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jogot nem engedték át és a terméket a (4) bekezdésben meghatározott határidőn belül belföldre továbbítják, és
b) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany rögzíti a termék belföldre történő továbbítását a 182. § szerinti nyilvántartásában.
(6) Nem áll be a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás abban az esetben sem, ha a (4) bekezdésben meghatározott időtartamon belül a (2) bekezdés c) pontjában említett adóalany helyébe másik adóalany lép, feltéve, hogy:
a) teljesül a (2) bekezdésben szereplő valamennyi egyéb feltétel, és
b) a (2) bekezdés b) pontjában említett adóalany ezt a tényt rögzíti a 182. § szerinti nyilvántartásban.
(7) A (4) bekezdésben meghatározott határidőn belül
a) ha a vevői készletben lévő terméket a (2) bekezdés c) pontjában vagy a (6) bekezdésben említett adóalanytól eltérő személy részére értékesítik, úgy kell tekinteni, hogy a (2) és (6) bekezdésben foglalt feltételek ezt az értékesítést közvetlenül megelőzően már nem teljesülnek;
b) ha a vevői készletben lévő terméket egy belföldtől eltérő országba adják fel vagy fuvarozzák el, úgy kell tekinteni, hogy a (2) és a (6) bekezdésben foglalt feltételek az említett feladás vagy elfuvarozás kezdetét közvetlenül megelőzően már nem teljesülnek;
c) a vevői készletben lévő termék megsemmisülése, elvesztése vagy ellopása esetén úgy kell tekinteni, hogy a (2) és a (6) bekezdésben foglalt feltételek abban az időpontban már nem teljesülnek, amikor a termék ténylegesen eltűnt vagy megsemmisült, vagy ha lehetetlen meghatározni ezt az időpontot, abban az időpontban, amikor kiderült, hogy a termék megsemmisült vagy hiányzik;
d) az a)–c) pontban nem említett esetben, ha a (2) és a (6) bekezdésben foglalt feltételek bármelyike már nem teljesül, úgy kell tekinteni, hogy a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás a feltétel nem teljesülésekor haladéktalanul beáll.”
14. § Az Áfa tv. 22. § (3)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a (2) bekezdésben hivatkozottak szerint az ott meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.
(4) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra fordított esetben, mint a 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12/A. § (1)–(2), (5)–(6) bekezdése lenne alkalmazandó az ott meghatározott feltételek szerint.
(5) A 12/A. § (3) bekezdése szerinti termékértékesítés esetén úgy kell tekinteni, hogy az az adóalany, akinek (amelynek) a részére a terméket értékesítik, termék Közösségen belüli beszerzését teljesíti.
(6) Ha a továbbításra fordított esetben, mint a 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12/A. § (4) és (7) bekezdése lenne alkalmazandó, a 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás beálltakor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás is beáll.”
15. § Az Áfa tv. 27. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy – javára – más végzi, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetve arra másnak, beszerzőként adott megrendelést, kivéve, ha közölte a részére terméket értékesítővel a számára az által a tagállam által megállapított adószámot, amelyből a terméket feladják vagy elfuvarozzák.”
16. § Az Áfa tv. 66. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, és megtérítése sem pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, többcélú utalvánnyal vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával, mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni azzal, hogy az egyik a másiknak az ellenértéke.”
17. § Az Áfa tv. 77. §-a a következő (7)–(10) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Különös tekintettel a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére, az adó alapja utólag csökkenthető a behajthatatlan követelésként elszámolt ellenérték egészének vagy részének adót nem tartalmazó összegével a következő feltételek együttes teljesülése esetén:
a) az adóalany és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője független felek,
b) az adóalany a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét a (8) bekezdésben meghatározottak szerint előzetesen írásban értesíti, kivéve, ha a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője jogutód nélkül megszűnt,
c) az adóalany nem áll csőd-, felszámolási, vagy kényszertörlési eljárás hatálya alatt a behajthatatlan követeléssel érintett bevallás benyújtásának időpontjában,
d) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője nem áll csőd-, felszámolási, vagy kényszertörlési eljárás hatálya alatt a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában,
e) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője nem szerepel a nagy összegű adóhiánnyal vagy a nagy összegű adótartozással rendelkezők adóhatóság holnapjáról lekérdezhető adatbázisában a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában és az azt megelőző egy évben,
f) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában nincs törölve,
g) az állami adó- és vámhatóság a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjáig nem adott tájékoztatást az adóalany részére a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adókötelezettsége teljesítésének megkerüléséről,
h) a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke megtérítésének esedékessége óta legalább egy év eltelt, és
i) a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke más módon nem térült vagy térül meg.
(8) Az előzetes írásbeli értesítésnek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:
a) a behajthatatlan követelésként történő elszámolás oka,
b) azon számla sorszáma, amely az adóalap-csökkentéssel érintett termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást tartalmazza,
c) a behajthatatlan követelés összege (ellenérték vagy részellenérték, valamint az arra jutó adó összege szerinti bontásban), és
d) nyilatkozat arról, hogy a c) pont szerint megjelölt ellenérték adót nem tartalmazó összegével az adóalany az adó alapját utólag csökkenti.
(9) Az adóalany köteles a bevallással egyidejűleg az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóság részére nyilatkozni a behajthatatlan követelésként történő elszámolás okáról, azon számla sorszámáról, amely az adóalap-csökkentéssel érintett termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást tartalmazza, az adóalap-csökkentés összegéről, a termékbeszerző, szolgáltatás igénybevevő nevéről, adószámáról, valamint a (7) bekezdés i) pontjában foglalt feltétel teljesüléséről.
(10) Amennyiben az adóalap (7) bekezdés szerinti csökkentését követően a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója részére a behajthatatlan követelésként elszámolt ellenérték egészét vagy annak egy részét megtérítik, a megtérített ellenérték vagy részellenérték adóval csökkentett összegének erejéig az adóalap utólagos csökkentése nem alkalmazható. Az adóalany köteles a bevallással egyidejűleg az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóság részére nyilatkozni a megtérített ellenérték vagy részellenérték adóval csökkentett összegéről és a termékbeszerző, szolgáltatás igénybevevő nevéről, adószámáról.”
18. § Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, feltéve, hogy:
a) az egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik, és
b) az az adóalany vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) részére az értékesítés történik, adószámmal rendelkezik a Közösség más tagállamában és ezt az adószámot közölte az értékesítővel.”
19. § Az Áfa tv. 89. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Az (1) bekezdésben meghatározott adómentesség nem alkalmazandó, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, vagy ezt hibásan vagy hiányosan teljesítette, kivéve, ha igazolja, hogy a mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.”
20. § Az Áfa tv. 93. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A (2) bekezdés szerinti mentesség alkalmazásának feltétele, hogy a szolgáltatást közvetlenül az importáló részére nyújtsák.”
21. § (1) Az Áfa tv. 95. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes az adó alól a termék importja a következő feltételek együttes teljesülése esetében:)
„b) az a) pont szerint értékesített termék küldeménykénti feladása belföldön vagy elfuvarozása belföldről legkésőbb azon időponttól, amelytől kezdve a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátottnak tekintendő, a (3) bekezdésben meghatározott határidőig megtörténik;”
(2) Az Áfa tv. 95. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (7) bekezdés b) pontja szerint szűnik meg, a vámhatóság kötelezi az importálót a megállapított adó megfizetésére úgy, hogy a megfizetéshez fűződő egyéb jogkövetkezményekről arra az időpontra visszamenőleg rendelkezik, amelytől kezdve a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátottnak tekintendő.”
22. § (1) Az Áfa tv. 98. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy]
„a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság, vagy az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24-i (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet 334. cikk (1) bekezdés c) pontja alapján a kiviteli hatóság igazolja, valamint”
(2) Az Áfa tv. 98. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Amennyiben a termék értékesítése során az adó alóli mentesség kizárólag a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel teljesítése hiányában nem alkalmazható, azonban a termék az értékesítés teljesítését követő 360 napon belül elhagyja a Közösség területét, és ezt a tényt a (2) bekezdés a) pontja szerinti hatóság igazolja, az adóalany jogosult az ezen termékértékesítését terhelő fizetendő adóval megegyező összegben csökkenteni a fizetendő adóját. A fizetendő adó csökkentésének feltétele az ügylet teljesítését tanúsító számla megfelelő módosítása.”
23. § Az Áfa tv. 101. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy]
„a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek a szolgáltatásnyújtás teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a 98. § (2) bekezdés a) pontja szerinti hatóság igazolja, valamint”
24. § Az Áfa tv. 102. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása – a 85. § (1) bekezdése és a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes szolgáltatásnyújtások kivételével – abban az esetben, ha az olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül,]
„b) amely kiviteli eljárás hatálya alá vonva elhagyja a Közösség területét, és a Közösség területéről való kiléptetés tényét a 98. § (2) bekezdés a) pontja szerinti hatóság igazolja;”
25. § Az Áfa tv. 110. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható az utas nevében és javára eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának nyújtására abban az esetben, ha olyan szolgáltatást közvetít, amely a Közösség valamely más tagállamában teljesül.”
26. § Az Áfa tv. 111. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„111. § (1) Mentes az adó alól annak a terméknek az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal
a) vám elé állítást követően átmeneti megőrzés alatt áll;
b) vámszabadterületi eljárás vagy vámszabadraktári eljárás hatálya alá vonandó, vagy
c) vámraktározási vagy aktív feldolgozási eljárás hatálya alá vonandó.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely a) a termék (1) bekezdés
a) pontjában említett vámjogi helyzetére, vagy
b) a terméknek az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett eljárások hatálya alatti állására
nincs befolyással.
(3) Mentes az adó alól továbbá az (1) és (2) bekezdés alkalmazása alá tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása, feltéve, hogy a szolgáltatást közvetlenül azon személy, szervezet részére nyújtják, aki (amely) a terméket értékesíti vagy beszerzi.”
27. § Az Áfa tv. 112. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Mentes az adó alól továbbá az (1) bekezdés alá tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása, feltéve, hogy a szolgáltatást közvetlenül azon személy, szervezet részére nyújtják, aki (amely) a terméket értékesíti vagy beszerzi.”
28. § Az Áfa tv. 127. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon)
„c) a 120. § c) pontjában említett esetben az áru átengedéséről szóló vámhatóság általi értesítés, ha jogszabály alapján az értesítési kötelezettség fennáll, valamint
ca) a 120. § c) pont ca) alpontjában említett esetben a nevére szóló, a termék szabad forgalomba bocsátása során az adófizetési kötelezettséget megállapító határozat, valamint a nevére szóló, az adó megfizetését igazoló okirat, vagy ha az adót közvetett vámjogi képviselője fizette meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó megfizetéséről,
cb) a 120. § c) pont cb) alpontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő adót közvetett vámjogi képviselője állapította meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról;”
29. § Az Áfa tv. 153/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„153/D. § (1) Nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának:
a) az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték teljes vagy részleges meg nem térítése, ide nem értve a 77. § (7) bekezdése szerinti esetet;
b) a 11. § (3) bekezdésében és a 14. § (3) bekezdésében meghatározott esetek;
c) a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja;
d) a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható;
e) ha az egycélú utalvány ellenében nem teljesítenek termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást.
(2) Ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetre tekintettel csökken, az adóalany a különbözet elszámolásakor köteles a bevallással egyidejűleg az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóság részére nyilatkozni ezen különbözet összegéről, valamint azon adóalany nevéről és adószámáról, aki (amely) e különbözet alapjául szolgáló, 77. § (7) bekezdése szerinti adóalap-csökkentést elszámolta.”
30. § Az Áfa tv. 155. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátása során határozattal állapítja meg az adót abban az esetben is, ha a termék importja a 95. § szerint mentes az adó alól.”
31. § Az Áfa tv. 165. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha)
„b) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a 163. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetve a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett időpontig készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, pénzhelyettesítő eszközzel vagy többcélú utalvánnyal maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri;”
32. § Az Áfa tv. 182. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„182. § Abban az esetben, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a Közösség valamely más tagállamában vevői készletet tart fenn, köteles a vevői készlet céljára továbbított termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i (EU) 282/2011 tanácsi végrehajtási rendelet által meghatározottak szerint.”
33. § Az Áfa tv. 183. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„183. § Abban az esetben, ha a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany belföldön vevői készletet tart fenn, a 12/A. § (2) bekezdés c) pontjában és a 12/A. § (6) bekezdésében foglaltaknak belföldön megfelelő adóalany köteles a vevői készletből a részére értékesíteni szándékozott termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i (EU) 282/2011 tanácsi végrehajtási rendelet által meghatározottak szerint.”
34. § Az Áfa tv. XX. fejezete a következő alcímmel egészül ki:
„Különös adóvisszatérítés
257/J. § (1) Az adóalany kérelmezheti az őt terhelő előzetesen felszámított adó összegének visszatérítését, ha az neki fel nem róható okból, az adósemlegesség elvébe ütközően, más módon nem térült vagy térül meg.
(2) Az adóalany a kérelmet az állami adóhatósághoz írásban terjeszti elő, legkésőbb 6 hónappal az adómegállapításhoz való jog elévülését megelőzően. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóalany e kérelem előterjesztésére a folyamatban lévő adóhatósági ellenőrzés során is jogosult.
(3) A kérelemben az adóalany igazolja az (1) bekezdés szerinti feltételeknek való megfelelést.
(4) A kérelemről az állami adóhatóság a kérelem beérkezésétől számított 6 hónapon belül dönt. Az állami adóhatóság az adó visszatérítését akkor engedélyezi, ha a visszatérítés alapjául szolgáló adó a költségvetés felé megfizetésre került.”
35. § Az Áfa tv. 259. §-a a következő 3/A. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„3/A. behajthatatlan követelés: termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás alapján keletkezett, követelésként fennálló ellenérték vagy részellenérték adót is tartalmazó összege, amelyet a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója ekként számol el nyilvántartásában az alábbi okok valamelyike alapján:
a) a követelésre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet vagy a talált fedezet azt csak részben fedezi,
b) a követelést a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedte,
c) a követelésre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontja óta legalább 2 év telt el,
d) a követelésre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet;”
36. § (1) Az Áfa tv. 268. § g) pontja a következő gp) alponttal egészül ki:
[Ez a törvény – az Art.-vel együtt – a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:]
„gp) a Tanács (EU) 2018/1910 irányelve (2018. december 4.) a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról;”
(2) Az Áfa tv. 268. §-a a következő j) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény – az Art.-vel együtt – a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„j) a Tanács (EU) 2019/475 irányelve (2019. február 18.) a 2006/112/EK és a 2008/118/EK irányelvnek az olasz Campione d’Italia településnek és a Luganói-tó olaszországi vizeinek az Unió vámterületébe, valamint a 2008/118/EK irányelv területi hatálya alá történő bevonása érdekében történő módosításáról.”
37. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 328. §-sal egészül ki:
„328. § (1) A 2020. január 1-jét megelőzően, belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbított termékekre a 2019. december 31-én hatályos 22. § (3)–(5) bekezdés, 144. §, 183. §, 259. § 26. a) pontját kell alkalmazni, azzal, hogy az ilyen, 2020. december 31-én még a vevői készletben lévő termékre 2020. december 31-én beáll a 22. § (1) bekezdése szerinti joghatás.
(2) Abban az esetben, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany 2020. január 1-jét megelőzően továbbított terméket a Közösség valamely más tagállamában fenntartott vevői készletébe, úgy a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás akkor áll be, amikor a vevői készlet helye szerinti tagállam szabályozása értelmében ezen termék után Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímén adófizetési kötelezettség keletkezik. Az adóalany az ily módon továbbított termékekről a 2019. december 31-én hatályos 182. § szerint vezet folyamatos mennyiségi nyilvántartást.”
38. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 329. §-sal egészül ki:
„329. § E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel (a továbbiakban: Mód10 törvény) módosított 98. § (2) bekezdés a) pontja, 98. § (5) bekezdése, 101. § (2) bekezdés a) pontja, 102. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható ezen módosítások hatálybalépését megelőzően teljesített ügyletekre is.”
39. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 330. §-sal egészül ki:
„330. § E törvénynek a Mód10 törvénnyel módosított 165. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható a 2018. december 31-ét követően teljesített ügyletek esetében is.”
40. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 331. §-sal egészül ki:
„331. § (1) E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 12/A. §-át és 182. §-át abban az esetben kell először alkalmazni, amikor az adóalany 2019. december 31-ét követően továbbít belföldről terméket egy másik tagállamba. E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 22. § (3)–(6) bekezdését és 183. §-át abban az esetben kell először alkalmazni, amikor az adóalany 2019. december 31-ét követően továbbít másik tagállamból terméket belföldre.
(2) E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 27. § (2) bekezdését abban az esetben kell először alkalmazni, amikor a sorban első értékesítő által teljesített termékértékesítés 2019. december 31-ét követi.
(3) E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 89. § (1a) bekezdését arra a termékértékesítésre kell először alkalmazni, amelynek teljesítési időpontja 2019. december 31-ét követi.”
41. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 332. §-sal egészül ki:
„332. § E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 77. § (7)–(10) bekezdése, 259. § 3/A. pontja, valamint a Mód10 törvénnyel módosított 153/D. §-a azokban az esetekben is alkalmazható, amikor a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontja 2020. január 1. napját megelőzi, de 2015. december 31. napját követő időpontra esik.”
42. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 333. §-sal egészül ki:
„333. § E törvény 2020. december 31-én hatályos 206. § (1) bekezdés c) pontját és 206. § (2) bekezdését kell alkalmazni, ha az utazásszervezőnek fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele, előlegfizetés hiányában pedig az utazásszervezési szolgáltatás teljesítése 2021. január 1-jét megelőző időpontra esik.”
43. § Az Áfa tv.
1. Az 54. § (1) bekezdés a) pontjában az „a) és b) pontja szerint” szövegrész helyébe az „a) pontja szerint”,
2. Az 54. § (1) bekezdés b) pontjában az „(1) bekezdésének c) pontjában” szövegrész helyébe az „(1) bekezdésének b) és c) pontjában”,
3. Az 54. § (1) bekezdés d) pontjában a „külső közösségi árutovábbítási eljárás” szövegrész helyébe a „külső árutovábbítási eljárás”,
4. 89/A. § (3) bekezdés 3. pontjában az „összesítő nyilatkozatában” szövegrész helyébe az „a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozatában”,
5. 96. § (3) bekezdés c) pontjában az „összesítő nyilatkozatában” szövegrész helyébe az „a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozatában”,
6. 112. § (1) bekezdés a) pontjában a „külső közösségi árutovábbítási eljárás” szövegrész helyébe a „külső árutovábbítási eljárás”,
7. 117. § a) pontjában az „(1) bekezdésének a) vagy b) pontjában” szövegrész helyébe az „(1) bekezdésének a) pontjában”,
8. 117. § b) pontjában az „(1) bekezdésének c) pontjában” szövegrész helyébe az „(1) bekezdésének b) vagy c) pontjában”,
9. 146. § (1) bekezdés a) pontjában az „(1) bekezdés a) vagy b) pontjában” szövegrész helyébe az „(1) bekezdés a) pontjában”,
10. 146. § (1) bekezdés b) pontjában az „(1) bekezdés c) pontjában” szövegrész helyébe az „(1) bekezdés b) vagy c) pontjában”,
11. 268. § g) pont go) alpontjában a „Tanács (EU) irányelve” szövegrész helyébe a „Tanács (EU) 2018/1695 irányelve (2018. november 6.)”
szöveg lép.
44. § Az Áfa tv. 1. számú melléklete az 1. melléklet szerint módosul.
45. § Az Áfa tv. 4/A. számú melléklet I. része a 2. melléklet szerint módosul.
46. § Hatályát veszti az Áfa tv.
1. 12. § (2) bekezdés i) pontja,
2. 144. §-a,
3. 206. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése,
4. 206. § (1) bekezdés d) pontja,
5. XV. Fejezet Önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer a fizetendő adó megállapítására alcíme,
6. 259. § 26. pontja.
47. § Nem lép hatályba az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Módtv.1.) 65. § 2–4. pontja.
48. § A Módtv.1. 251. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A 8. § és a 241. § (2) bekezdése 2020. január 1-jén lép hatályba.”
49. § Az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmi adó és jövedéki adó mentességéről szóló 2008. évi LXVIII. törvény (továbbiakban: Utasforgalmi tv.) 7. § (1) bekezdés a) pontja a következő ae)–ag) alpontokkal egészül ki:
(Mentes az adó alól a harmadik államból vagy az azzal egy tekintet alá eső területről belföldre beutazó utas személyi poggyászában levő termék vagy termékek nem kereskedelmi jellegű importja, ha a mennyiség személyenként nem haladja meg dohánytermékek körében:)
„ae) töltőfolyadéknál légi utas esetében 75 millilitert, egyéb utas esetében 15 millilitert,
af) új dohánytermék-kategóriák dohányt tartalmazó vagy dohánnyal együtt fogyasztott egyszer használatos termékeinél légi utas esetében 200 darabot, egyéb utas esetében 40 darabot,
ag) új dohánytermék-kategóriák dohányt tartalmazó vagy dohánnyal együtt fogyasztott folyadékánál légi utas esetében 75 millilitert, egyéb utas esetében a 15 millilitert;”
50. § A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § (1) Az adó visszaigénylésére
a) a diplomáciai és konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet a számviteli nyilvántartásban a rendeltetésszerű működéshez szükséges pénzügyi kiadásként kimutatott hivatalos célra beszerzett jövedéki termék után,
b) a diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja a személyes célra beszerzett jövedéki termék után,
viszonosság esetén jogosult, amelynek megléte tekintetében a külpolitikáért felelős miniszter nyilatkozata az irányadó.
(2) A diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja – törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában – az általa megfizetett adóból naptári évenként legfeljebb 300 ezer forintot igényelhet vissza, amely összegbe bele kell számítani az általános forgalmi adóról szóló törvény (a továbbiakban: áfatörvény) szerint visszaigényelt általános forgalmi adó összegét is.
(3) A szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről, és földrajzi jelzéseinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá tartozó szeszes ital tekintetében – törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában –
a) a diplomáciai és konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet legfeljebb 1500 liter/év mennyiség,
b) a diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja legfeljebb 150 liter/év mennyiség
után jogosult a megfizetett adó visszaigénylésére.
(4) A cigaretta tekintetében – törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában –
a) a diplomáciai és konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet legfeljebb 60 000 szál cigaretta/év mennyiség,
b) a diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja legfeljebb 25 000 szál cigaretta/év mennyiség
után jogosult a megfizetett adó visszaigénylésére.
(5) A diplomáciai és konzuli képviselet tagja és a nemzetközi szervezet tagja üzemanyag – kivéve az üzemanyag célra beszerzett és felhasznált földgázt és villamos energiát – tekintetében – törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legfeljebb 2000 liter/év vagy kg/év mennyiség után jogosult a megfizetett adó visszaigénylésére.
(6) Az Észak-atlanti Szerződésben részes állam fegyveres erejét, polgári állományát és éttermét, kantinját, vagy a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a szerződésben részes más állam fegyveres erejét, polgári állományát megillető adó-visszaigénylési jogosultságot a Magyar Honvédség képviselőjeként a Magyar Honvédség pénzügyi és számviteli feladatokat ellátó szerve gyakorolja, ha a termékbeszerzés a Magyar Honvédség adózott termékkészletéből történt.”
51. § (1) A Jöt. 145. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A jövedéki adó mértéke)
„a) a cigarettára
aa) a 2020. január 1. és 2020. június 30. közötti időszakban 20 500 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23 százaléka, de legalább 33 500 forint ezer darabonként,
ab) a 2020. július 1. és 2020. december 31. közötti időszakban 21 500 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 22,5 százaléka, de legalább 34 500 forint ezer darabonként,
ac) 2021. január 1-jétől 22 800 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 22 százaléka, de legalább 35 800 forint ezer darabonként,”
(2) A Jöt. 145. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A jövedéki adó mértéke)
„c) a finomra vágott fogyasztási dohányra és az egyéb fogyasztási dohányra
ca) a 2020. január 1. és 2020. június 30. közötti időszakban 20 100 forint kilogrammonként,
cb) a 2020. július 1. és 2020. december 31. közötti időszakban 20 700 forint kilogrammonként,
cc) 2021. január 1-jétől 21 480 forint kilogrammonként,”
52. § A Jöt. 62. § (4) bekezdés k) pontjában az „esetében 800 darab” szövegrész helyébe az „egyszer használatos termékei esetében 800 darab, folyadéka esetében 300 milliliter” szöveg lép.
53. § Hatályát veszti a Jöt. 3. § (1) bekezdés 18. pont a) alpont aa) pontjában az „és Campione d’Italia területe, valamint a Luganói-tó olasz vizei” szövegrész.
54. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 42/D. §-a a következő (4)–(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A sportvállalkozás az adóbevallást kizárólag az (1) bekezdés szerint nyújthatja be.
(5) Az állami adóhatóság a sportvállalkozás által a (4) bekezdés szerint benyújtott adóbevallás (2) bekezdés szerinti továbbítását megelőzően az adóbevallásban feltüntetett adatokat nyilvántartásba veszi.
(6) Ha a sportvállalkozás adóbevallásában tett nyilatkozata alapján az 52. § 22. pont i) alpontja szerinti nettó árbevétel csökkentés miatti adócsökkenés az 53. § (2) bekezdés b) pontja szerinti támogatásnak minősül és annak összege meghaladja az ötszázezer eurónak megfelelő forintösszeget, az állami adóhatóság a támogatás igénybevételéről adatot szolgáltat az állami támogatások európai uniós versenyszempontú vizsgálatáért felelős szervezet részére az adózás rendjéről szóló törvény szerinti tartalommal és határidőben.”
55. § A Htv. Harmadik rész VI. Fejezete a következő 51/F. §-sal egészül ki:
„51/F. § (1) Ha a sportvállalkozás a 42/D. § (1) bekezdés szerinti adóbevallását
a) 2019. július 15-ig nyújtotta be, akkor azt az önkormányzati adóhatóság 2019. augusztus 15-éig,
b) 2019. július 16. és 2019. december 31. között nyújtotta be, akkor azt az önkormányzati adóhatóság 2020. február 15-éig
elektronikus úton megküldi az állami adóhatóság részére.
(2) Ha a sportvállalkozás az (1) bekezdés szerint továbbított adóbevallásában tett nyilatkozata alapján az 52. § 22. pont i) alpontja szerinti nettó árbevétel csökkentés miatti adócsökkenés az 53. § (2) bekezdés b) pontja szerinti támogatásnak minősül és annak összege meghaladja az ötszázezer eurónak megfelelő forintösszeget, az állami adóhatóság a támogatás igénybevételéről adatot szolgáltat az állami támogatások európai uniós versenyszempontú vizsgálatáért felelős szervezet részére az adózás rendjéről szóló törvény szerinti tartalommal és határidőben.”
56. § A Htv. Harmadik rész VI. Fejezete a következő 51/G. §-sal egészül ki:
„51/G. § Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel beiktatott 42/D. § (4) bekezdést a hatálybalépését magában foglaló adóévi helyi iparűzési adókötelezettség teljesítése során is alkalmazni kell.”
57. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés c)–g) és m) pontban említett szervezetet az illetékmentesség csak abban az esetben illeti meg, ha a vagyonszerzést, illetve az eljárás megindítását megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége, külföldi illetőségű szervezet esetén a társasági adónak megfelelő közteherfizetési kötelezettsége, illetve – költségvetési szerv esetében – eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett.”
58. § Az Itv. 87. §-át megelőző alcím címe helyébe a következő alcím cím lép:
„Jogkövetkezmények”
59. § Az Itv. 87. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a vagyonszerző a 102. § (1) bekezdés v) pontja szerinti vállalása ellenére az alapítás évét követő második év végéig nem igazolja, hogy
a) újonnan létrejött belföldi alapítványként az alapítás évét követő második év végéig az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Civil törvény) szerinti közhasznú jogállást szerzett vagy
b) újonnan létrejött, más EGT-államban nyilvántartásba vett alapítványként az alapítás évét követő második év végéig teljesítette a Civil törvény szerinti közhasznú szervezetté történő minősítés – magyarországi nyilvántartásba vételen kívüli – feltételeit,
az 5. § (1) bekezdése f) pontja alapján igénybe vett mentességre tekintettel meg nem fizetett illetéket az eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal megnövelt összegben köteles az állami adóhatóság felhívására megfizetni. Az alapítvány megszűnése esetén e fizetési kötelezettség az alapítót vagy annak jogutódját terheli.”
60. § Az Itv. „Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 99/T. §-sal egészül ki:
„99/T. § Az a vagyonszerző, amely a 102. § (1) bekezdés 2019. december 31-én hatályos v) pontja értelmében alapítványnak minősül, 2022. december 31-ig jogosult az 5. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltételes személyes illetékmentesség igénybevételére, ha vállalja, hogy 2023. január 15-ig igazolja, hogy a Civil törvény szerinti közhasznú jogállást szerzett. Ha a vagyonszerző e vállalását nem teljesíti, az 5. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltételes személyes mentességre tekintettel meg nem fizetett illetéket az eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal megnövelt összegben köteles az állami adóhatóság felhívására megfizetni. A vagyonszerző megszűnése esetén e fizetési kötelezettség az alapítót vagy annak jogutódját terheli.”
61. § Az Itv. 102. § (1) bekezdés v) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„v) alapítvány: a Civil törvény szerinti közhasznú jogállású alapítvány, továbbá a más EGT-államban nyilvántartásba vett alapítvány, ha igazolja, hogy teljesíti a Civil törvény szerinti közhasznú szervezetté történő minősítés feltételeit, ide nem értve a magyarországi nyilvántartásba vételt; valamint az alapítás évében és az azt követő két évben az az újonnan létrejött alapítvány, amely vállalja, hogy az alapítás évét követő második év végéig e feltételeknek eleget tesz;”
62. § A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) a következő 36/B. §-sal egészül ki:
„36/B. § (1) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) európai uniós tagságának megszűnését követően megkezdett kiküldetésekre az 5. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnését megelőzően megkezdett egyesült királysági kiküldetéseket figyelmen kívül kell hagyni a belföldi munkavégzés óta eltelt három évet meghatározó feltétel vizsgálatakor 2020. december 31-ig, valamint a Magyarországra irányuló kiküldetések között legalább két hónapnak el kell telnie.
(2) Az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnésekor az Egyesült Királyságból Magyarországra történő folyamatban lévő kiküldetések a kiküldetések megkezdésekor – kiküldetés hosszabbítása esetén a hosszabbításkor – ismert időtartamig minősülnek kiküldetésnek.
(3) Az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnésekor Magyarországról az Egyesült Királyságba történő folyamatban lévő kiküldetések a kiküldetések megkezdésekor – kiküldetés hosszabbítása esetén a hosszabbításkor – ismert időtartamig minősülnek kiküldetésnek.”
63. § Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. §-a a következő 9a. ponttal egészül ki:
(E törvény és – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóról és az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályok alkalmazásában)
„9a. alapok alapját végrehajtó szervezet: a 2014–2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló Kormányrendelet szerint meghatározott pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezet.”
64. § (1) Az Art. 78. §-a a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:
„(6a) A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények hatálya alá tartozó jövedelmet vagy vagyont terhelő adókötelezettség megállapításához kapcsolódó iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül annak a naptári évnek az utolsó napjától számított tíz évig kell megőriznie, amelyben az adóról bevallást, adatbejelentést, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, adatbejelentés, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.”
(2) Az Art. 78. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha az adózó vagy a kapcsolt vállalkozása a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények hatálya alá tartozó jövedelmet vagy vagyont terhelő adókötelezettséget érintő vitarendezési eljárást kezdeményez, az e §-ban előírt kötelezettségek a vitarendezési eljárás lezárultáig, vagy ha azután választott bírósági eljárás indul, a választott bírósági eljárás lezárultáig meghosszabbodnak. Ha az e §-ban előírtaknak a kifizető, a munkáltató köteles megfelelni, az irat megőrzési kötelezettség az adóhatóság felhívására a vitarendezési eljárás, illetve a választott bírósági eljárás lezárultáig meghosszabbodik.”
65. § Az Art. XI. fejezete a következő 113/A. és 113/B. §-sal egészül ki:
„113/A. § [A bejelentés módosítása az EKAER szám lezárását követően]
(1) Ha az adózó a 113. § (5)–(6) bekezdése szerinti bejelentésben az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben meghatározott módosítható adatot hibásan adta meg, az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendelet szerinti lezárt bejelentést egy alkalommal, az EKAER szám a lezárást követő 3 munkanapon belül, legkésőbb az állami adó- és vámhatóság adott szállítmánnyal közvetlenül összefüggő ellenőrzésének megkezdéséig módosíthatja. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtásának helye nincs.
(2) Az adózó az (1) bekezdés szerinti bejelentését az EKAER-ben ezen célra rendszeresített felületen elektronikusan teljesíti.
(3) Az (1) bekezdés szerint bejelentett adatokat az állami adó- és vámhatóság nyilvántartásba veszi és szerepelteti az EKAER-ben.
(4) A bejelentés módosítása esetében a bejelentő pótlék megfizetésére köteles.
(5) Ha az (1) bekezdés szerinti bejelentés alapján az adózó magasabb összegű kockázati biztosíték nyújtására kötelezett, a (3) bekezdés szerinti nyilvántartásba vételt az állami adó- és vámhatóság akkor teljesíti, ha az adózó a biztosítéknyújtási kötelezettségét maradéktalanul teljesítette.
113/B. § [A bejelentés módosítása esetén fizetendő pótlék]
(1) A 113/A. § szerinti bejelentés esetén a pótlék összege az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendelet által meghatározott módosítható adatonként ötezer forint az érintett tételsorok számától függetlenül.
(2) A 113/A. § szerinti pótlék a bejelentést követő munkanapon esedékes, annak elengedésére, mérséklésére nincs lehetőség, megfizetésére részletfizetés nem engedélyezhető.”
66. § Az Art. 131. § (14) bekezdés i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adóhatóság megkeresésre vagy adatkérésre tájékoztatja az adótitokról)
„i) a központi költségvetésből vagy európai uniós forrásból támogatást folyósító szervet, az irányító hatóságot, az alapok alapját végrehajtó szervezetet, valamint az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter által vezetett minisztériumot, ha a tájékoztatás a támogatás igénylése, felhasználása, elszámolása jogszerűségének megállapításához, valamint az Európai Bizottság tájékoztatásához, illetve az Európai Unióval történő elszámoláshoz szükséges;”
67. § Az Art. a következő 133/A. §-sal egészül ki:
„133/A. § [GINOP támogatásokkal összefüggő adatszolgáltatás]
(1) A kincstár megkeresésére a Gazdaságfejlesztési- és Innovációs Operatív Programból (a továbbiakban: GINOP) származó támogatások kihelyezésével összefüggő feladatai ellátásához az állami adó- és vámhatóság a következő adatokat havonként – a bevallás benyújtására előírt határidőt követő második hónap 15. napjáig – elektronikus úton átadja:
a) a Tbj. szerinti biztosítással járó munkaviszonyban álló foglalkoztatott magánszemély esetén a foglalkoztató nevét, adószámát, a foglalkoztatott természetes személyazonosító adatainak átadása nélkül biztosítási jogviszonyának kezdetét és végét, a biztosítási jogviszony szünetelésének kezdetét és végét, a teljes vagy részmunkaidőben történő vagy munkaidő-szervezési intézkedéssel csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatásra vonatkozó adatot, a heti óraszámot, a foglalkoztatott munkaviszonyból származó jövedelmét és a munkáltatót terhelő közterheket,
b) az Szja tv. szerinti egyéni vállalkozó nevét, adószámát, biztosítási jogviszonyának kezdetét és végét, a biztosítási jogviszony szünetelésének kezdetét és végét, a vállalkozói kivét vagy az átalányban megállapított jövedelem havi összegét, a vállalkozó által fizetendő járulékok és szociális hozzájárulási adó havi összegét,
c) a kisadózó egyéni vállalkozó nevét, adószámát, biztosítási jogviszonyának kezdetét és végét, a biztosítási jogviszony szünetelésének kezdetét és végét, a fizetendő tételes adó havi összegét, fizetendő tételes adó havi egyenlegét,
d) a kisadózó vállalkozás nevét, adószámát, a főállású kisadózóként bejelentett tagjának nevét, biztosítási jogviszonyának kezdetét és végét, a kisadózó után fizetendő tételes adó havi összegét, a kisadózó után fizetendő tételes adó havi egyenlegét.
(2) Az állami adó- és vámhatóság a kincstár megkeresésére évenként a GINOP-ból származó támogatások kihelyezésével összefüggő feladatai ellátásához – az adóbevallás, a bevételi nyilatkozat benyújtására előírt határidőt követő harmadik hónap utolsó napjáig – elektronikus úton átadja a társasági adóbevallásban szereplő árbevétel, valamint a kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló bevételi nyilatkozatában, bevallásában szereplő bevétel adatait.”
68. § Az Art. 205. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„205. § [Elévülés nemzetközi vitarendezési eljárásnál]
(1) Európai uniós vitarendezési eljárás, adóegyezmények szerinti vitarendezési eljárás és választottbírósági egyezmény szerinti vitarendezési eljárás (a továbbiakban együtt: nemzetközi vitarendezési eljárás) iránti kérelem az adómegállapításhoz való jog vagy a költségvetési támogatás igényléséhez, illetve a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülési idején túl is benyújtható.
(2) Az (1) bekezdésétől eltérően a 2018. január 1-jét megelőzően kezdődő adómegállapítási időszakot érintő, az adóegyezmények szerinti vitarendezési eljárás vagy a választottbírósági egyezmény szerinti vitarendezési eljárás megindítására irányuló kérelem vagy panasz esetén – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – az eljárás lefolytatásának feltétele, hogy a kérelem, a panasz vagy bármilyen arra utaló értesítés, amely az eljárás megindításának alapjául szolgál, a kérelmezőtől, az érintett személytől vagy a másik szerződő állam illetékes hatóságától az adómegállapításhoz való jog vagy a költségvetési támogatás igényléséhez, illetve a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülési idején belül a magyar illetékes hatósághoz beérkezzen.
(3) Nemzetközi vitarendezési eljárás során az adóhatóság az elévülési időn túl is végezhet az eljárás lefolytatásához szükséges ellenőrzési cselekményeket.
(4) A nemzetközi vitarendezési eljárás eredményeként létrejött megállapodást, illetve meghozott határozatot azon adómegállapítási időszakok vonatkozásában is végre kell hajtani, amelyek a megállapodás megkötésének vagy a határozat meghozatalának időpontjában már elévültek.
(5) A nemzetközi vitarendezési eljárást lezáró határozatában a magyar illetékes hatóság az adómegállapításhoz való jog elévülési idején túl is hozhat az adózó adókötelezettségét megállapító döntést a vitás kérdést eredményező vagy a későbbiekben ahhoz vezető intézkedésről szóló határozatban vizsgált időszakok tekintetében. Ha az adózó az európai uniós vitarendezési eljárásban vagy az adóegyezmények szerinti vitarendezési eljárásban az adóhatóság határozatában foglaltakat elfogadja, az adóhatóság az eredeti adókötelezettségek módosításáról szóló határozatában az adómegállapításhoz való jog elévülési idején túl is hozhat az adózó adókötelezettségét megállapító döntést a vitás kérdést eredményező vagy a későbbiekben ahhoz vezető intézkedésről szóló határozatban vizsgált időszakok tekintetében.”
69. § Az Art. 226. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A (2) bekezdéstől eltérően nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó igazolja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.”
70. § Az Art. a következő 274/D. §-sal egészül ki:
„274/D. § [Átmeneti rendelkezés az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított rendelkezésekhez]
E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.3) megállapított 78. § (6a) bekezdését a 2018. január 1-jén vagy azt követően kezdődő adóévekben szerzett jövedelmet vagy vagyont terhelő adókötelezettségek megállapításához kapcsolódó iratok tekintetében kell alkalmazni.”
71. § Az Art. 275. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) E törvénynek a Módtv.3-mal megállapított 78. § (6a) és (7) bekezdése, valamint 205. §-a az európai uniós adóügyi vitarendezési mechanizmusokról szóló, 2017. október 10-i (EU) 2017/1852 tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”
72. § Az Art.
1. 132. § (10) bekezdésében a „vámhatóság adatot” szövegrész helyébe a „vámhatóság – a (3) bekezdés szerinti sávok szerint – adatot” szöveg,
2. 269. § (10) bekezdésében a „változásbejelentéssel kapcsolatos” szövegrész helyébe a „változásbejelentéssel, az EKAER szám lezárásával, lezárt bejelentés módosításával kapcsolatos” szöveg
lép.
73. § Az áruknak TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó, Genfben, 1975. november 14-én kelt vámegyezmény és módosításai kihirdetéséről szóló 2013. évi XLII. törvény 36. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy a közlekedésért felelős miniszterrel egyetértésben
a) a garanciavállaló egyesület felhatalmazásának megadásával és visszavonásával kapcsolatos eljárási szabályokat,
b) a garanciavállaló egyesülettől követelhető TIR-igazolványonkénti legnagyobb pénzösszeget,
c) a TIR-igazolvány használatához az Egyezményben előírt feltételek teljesítésének módját, valamint
d) a TIR Egyezmény végrehajtásához szükséges egyéb rendelkezéseket
rendeletben állapítsa meg.”
74. § Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 155/A. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A VA 151. cikk (3) bekezdése esetén a vámhatóság a kötelezettségvállalást az FJA 82. cikk (3) bekezdésében meghatározott időponttól számított egy év letelte után haladéktalanul felszabadítja.”
75. § A Vtv. 176. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„176. § [Az egységes vámokmánytól eltérő formátumú vám-árunyilatkozat]
(1) A Vámkódex 158. cikk (2) bekezdése szerinti esetben – különösen üzemszüneti eljárásra – az ügyfél kérelme alapján a vámhatóság engedélyezi az egységes vámokmány (a továbbiakban: EV) adatfeldolgozó rendszerek segítségével történő kinyomtatását és benyújtását.
(2) Az (1) bekezdésben említett vám-árunyilatkozat EV-től eltérő formátumban is kinyomtatható, amelynek alaki, tartalmi, továbbá technikai követelményeit a NAV vezetője tájékoztatásban teszi közzé.
(3) Az (1) vagy (2) bekezdésben foglaltak szerint adatfeldolgozó rendszerek segítségével kinyomtatott EV-n az engedély számát fel kell tüntetni.”
76. § A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 78. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A NAV a dohánytermékek nyomonkövethetőségi rendszerének létrehozására és működtetésére vonatkozó műszaki előírásokról szóló 2017. december 15-i 2018/574 bizottsági végrehajtási rendelet 25. cikk k) pontja szerinti nemzeti rendszergazda feladatkörében ellátja a dohánytermékek nyomonkövethetőségi rendszerével kapcsolatos személyes és egyéb adatokra vonatkozó adatkezelői és adatfeldolgozói feladatokat.”
77. § A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 36. §-a a következő f) ponttal egészül ki:
[Nem adható jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenység végzésére engedély annak a gazdálkodó szervezetnek (szervezetnek),]
„f) amelyet fegyelmi eljárás keretében töröltek a kamara nyilvántartásából, az erről szóló határozat véglegessé válásától számított három évig.”
78. § (1) A Kkt. 67. § (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1a) Nem jelenti a titoktartási kötelezettség megszegését a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank ellenőrzési, engedélyezési, piacfelügyeleti eljárása, felügyeleti ellenőrzése, folyamatos felügyelet gyakorlása során jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet végző kamarai tag könyvvizsgálótól, könyvvizsgáló cégtől kért, a tényállás megállapításához szükséges adatok rendelkezésre bocsátása. E tekintetben a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró személyeket a kamarai tag könyvvizsgálóval, a könyvvizsgáló céggel azonos titoktartási kötelezettség terheli.”
(2) A Kkt. 67. §-a a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:
„(6a) A (6) bekezdés előírásait kell alkalmazni a Rendelet 12. cikk (2) bekezdésén kívüli közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó kamarai tag könyvvizsgálója, könyvvizsgáló cége esetében is.”
79. § A Kkt. 152. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
(A bizottság feladat- és hatáskörében eljárva:)
„k) gondoskodik a kamarai minőségellenőrzési eljárással kapcsolatos szabályzatok és a minőségellenőrzési módszertani kézikönyv kidolgozásáról, amelyeket az elnökség fogad el és a közfelügyeleti hatóság hagy jóvá.”
80. § A Kkt. 30. § (5) bekezdésében, 41. § (7) bekezdésében a „szerinti minőségellenőrzési” szövegrész helyébe a „szerinti kamarai minőségellenőrzési eljárás, minőségellenőrzési” szöveg lép.
81. § Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Aktv.) 4. §-a a következő (4a)–(4c) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) A III/A. Fejezet alkalmazásában:
1. vitás kérdés: a jövedelem és adott esetben a vagyon kettős adóztatásának elkerülésére vonatkozó nemzetközi megállapodások és egyezmények értelmezéséből és alkalmazásából eredő vitákhoz vezető ügy;
2. kettős adóztatás: az európai uniós kölcsönös egyeztető eljárás tekintetében a jövedelem és adott esetben a vagyon kettős adóztatásának elkerülésére vonatkozó nemzetközi megállapodások vagy egyezmények hatálya alá tartozó adók két (vagy több) tagállam általi kivetése ugyanazon adóköteles jövedelem vagy vagyon tekintetében, amennyiben az a következők valamelyikét eredményezi:
a) további adóteher,
b) az adókötelezettségek növekedése, vagy
c) olyan veszteség eltörlése vagy csökkenése, amelyet el lehet számolni az adóköteles nyereséggel szemben;
3. kis-és középvállalkozás:
a) olyan vállalkozás, amely a mérlegfordulónapján a következő három kritérium közül legalább kettő határértékét nem lépi túl:
aa) mérlegfőösszeg: 20 000 000 EUR,
ab) nettó árbevétel: 40 000 000 EUR,
ac) az üzleti évben foglalkoztatottak átlagos létszáma: 250 vagy
b) azok a konszolidálásba bevonandó anya- és leányvállalkozásokból álló csoportok, amelyek az anyavállalkozás mérlegfordulónapján, összevont alapon nem lépik túl a következő három kritérium közül legalább kettő határértékét:
ba) mérlegfőösszeg: 20 000 000 EUR,
bb) nettó árbevétel: 40 000 000 EUR,
bc) az üzleti évben foglalkoztatottak átlagos létszáma: 250;
4. érintett személy: az a személy – a természetes személyt is ideértve –, aki vagy amely az Európai Unió valamely tagállamában belföldi adóügyi illetőségű és adóztatására a vitás kérdés közvetlen hatással van.
(4b) A (4a) bekezdés 1–4. pontjában meg nem határozott fogalmak jelentése a III/A. Fejezet alkalmazásában, amennyiben a szövegösszefüggésből más nem következik, megegyezik azzal a jelentéssel, amely a vitás kérdést eredményező vagy a későbbiekben ahhoz vezető intézkedésről szóló első értesítés közlésének időpontjában hatályos, vonatkozó megállapodásban vagy egyezményben az adott időpontban szerepel. Amennyiben az említett megállapodásban vagy egyezményben nem szerepel egy adott fogalom meghatározása, a meg nem határozott fogalom jelentése megegyezik Magyarországnak az említett megállapodás vagy egyezmény hatálya alá tartozó adók tekintetében alkalmazandó jogszabályai szerinti, az adott időpontban érvényes jelentéssel azzal, hogy az alkalmazandó adójogszabályai szerinti jelentés elsőbbséget élvez a fogalomnak egyéb jogszabályban szereplő jelentésével szemben.
(4c) A IV/A. Fejezet alkalmazásában:
1. adóegyezmények szerinti kölcsönös egyeztető eljárás: a jövedelem és adott esetben a vagyon kettős adóztatásának elkerülésére vonatkozó nemzetközi egyezmények (továbbiakban: adóegyezmények) értelmezéséből és alkalmazásából eredő vitás kérdés rendezésére irányuló eljárás;
2. vitás kérdés: az adóegyezmények értelmezéséből és alkalmazásából eredő vitákhoz vezető ügy;
3. érintett személy: a vitás kérdésben alkalmazandó adóegyezmény alapján magyar belföldi illetőségű személy – a természetes személyt is ideértve –, akinek vagy amelynek adóztatására a vitás kérdés közvetlen hatással van;
4. érintett államok: vitás kérdésben érintett államok.”
82. § Az Aktv. 4. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Az V/F. Fejezet és a 4. melléklet alkalmazásában:
1. adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukció: minden olyan határokon átnyúló konstrukció, amely a 4. mellékletben meghatározott ismertetőjegyek legalább egyikének megfelel,
2. adótervezésben közreműködő:
a) az a személy, aki vagy amely kidolgozza, forgalmazza, megszervezi vagy végrehajtás céljából elérhetővé teszi az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukciókat, illetve irányítja a végrehajtásukat, vagy
b) az a személy, akinek vagy amelynek a rendelkezésére álló információk alapján, a releváns tényeket és körülményeket figyelembe véve, valamint az adótervezés nyújtásához szükséges megfelelő szakértelem és ismeretek alapján tudomása van vagy akitől vagy amelytől észszerűen elvárható, hogy tudomása legyen arról, hogy közvetlenül vagy más személyeken keresztül az adatszolgáltatási kötelezettséget keletkeztető adótervezéshez, vagy a 4. melléklet valamely ismertetőjegyének megvalósulásához támogatást vagy segítségnyújtást vállal, illetve tanácsot ad az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciók kidolgozásához, ezek forgalmazásához, megszervezéséhez, végrehajtás céljából történő elérhetővé tételéhez vagy végrehajtásuk irányításához; és
c) aki vagy amely az a) és b) pontban meghatározott feltételeken túl a további feltételek legalább egyikének megfelel:
ca) valamely tagállamban adóügyi illetőséggel rendelkezik,
cb) valamely tagállamban állandó telephellyel rendelkezik, amelyen keresztül a konstrukcióval kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtja,
cc) valamely tagállamban bejegyezték vagy valamely tagállam jogának hatálya alá tartozik,
cd) valamely tagállamban szerepel valamely jogi, adózási vagy tanácsadói szolgáltatásokkal kapcsolatos szakmai szövetség nyilvántartásában,
azzal, hogy
d) nem minősül adótervezésben közreműködőnek a b) pontban meghatározott feltételnek megfelelő azon személy, aki bizonyítja, hogy nem volt tudomása arról, hogy adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukcióban vett részt vagy, hogy tőle észszerűen nem volt elvárható, hogy erről tudomása legyen;
3. automatikus információcsere: az adatszolgáltatási kötelezettség alá eső határokon átnyúló adótervezési konstrukciókra vonatkozó információk előzetes megkeresés nélküli, előre meghatározott időszakonként történő rendszeres közlése a hatáskörrel rendelkező hatósággal;
4. CCN-hálózat: a hatáskörrel rendelkező hatóságok között a vám- és adóügyek területén teljes körű elektronikus információtovábbításhoz az Európai Unió által kifejlesztett közös felület;
5. érintett adózó: az a személy, aki vagy amely számára végrehajtás céljából adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukciót tesznek elérhetővé, vagy aki vagy amely kész adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó határokon átnyúló konstrukciót végrehajtani vagy ilyen konstrukció első lépését végrehajtotta;
6. határokon átnyúló konstrukció: vagy egynél több tagállamra, vagy egy tagállamra és egy harmadik országra vonatkozó olyan egy vagy több szakaszból álló konstrukció, vagy konstrukciósorozat, amely esetében a következő feltételek közül legalább egy teljesül:
a) a konstrukció nem minden résztvevője ugyanabban az adójogrendszerben (államban, illetve területen) rendelkezik adóügyi illetőséggel;
b) a konstrukció egy vagy több résztvevője egyidejűleg egynél több adójogrendszerben (államban, illetve területen) rendelkezik adóügyi illetőséggel,
c) a konstrukció egy vagy több résztvevője másik adójogrendszerben (államban, illetve területen) folytat üzleti tevékenységet az ott található állandó telephelyén keresztül, és a konstrukció ezen állandó telephely üzleti tevékenységének egészét vagy részét képezi,
d) a konstrukció egy vagy több résztvevője másik adójogrendszerben (államban, illetve területen) folytat tevékenységet anélkül, hogy ott adóügyi illetőséggel rendelkezne vagy állandó telephelyet hozna létre,
e) a konstrukció hatással lehet az automatikus információcserére, illetve a tényleges tulajdonosok azonosítására;
7. hatáskörrel rendelkező hatóság: az Európai Unió tagállamának a határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatos adatszolgáltatással és automatikus információcserével foglalkozó hatáskörrel rendelkező hatóságként kijelölt hatósága;
8. ismertetőjegy: a határokon átnyúló konstrukciónak a 4. mellékletben meghatározott olyan jellemzője vagy eleme, amely adókikerülés kockázatára utal;
9. kapcsolt vállalkozás: olyan személy, aki vagy amely egy másik személlyel legalább az egyik alábbi módon kapcsolatban áll:
a) a személy úgy vesz részt egy másik személy irányításában, hogy helyzete révén a másik személyre meghatározó befolyást gyakorol,
b) a személy úgy vesz részt egy másik személy ellenőrzésében, hogy abban 25%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkezik,
c) a személy közvetve vagy közvetlenül a tőke több mint 25%-át kitevő tulajdonjog révén részesedéssel rendelkezik egy másik személy tőkéjében, vagy
d) a személy egy másik személy nyereségéből 25%-os vagy annál nagyobb részesedésre jogosult, azzal, hogy
e) ha több személy vesz részt az a)–d) pontban említettek szerint ugyanazon személy irányításában, ellenőrzésében, vagy több személy rendelkezik ugyanazon személy tőkéjében részesedéssel, illetve jogosult ugyanazon személy nyereségéből nyereségrészesedésre, akkor valamennyi érintett személyt kapcsolt vállalkozásnak kell tekinteni,
f) ha ugyanazon személyek vesznek részt az a)–d) pontban említettek szerint egynél több személy irányításában, ellenőrzésében, vagy ugyanazon személyek rendelkeznek egynél több személy tőkéjében részesedéssel, illetve jogosultak egynél több személy nyereségéből nyereségrészesedésre, akkor valamennyi érintett személyt kapcsolt vállalkozásnak kell tekinteni,
g) az a)–d) pont alkalmazásában az a személy, aki vagy amely egy másik személlyel közösen jár el egy szervezet szavazati joga vagy tőkerészesedése tekintetében, úgy tekintendő, hogy részesedéssel rendelkezik a másik személy által birtokolt, az említett szervezetbeli valamennyi szavazati jog, illetve tőkerészesedés tekintetében,
h) közvetett részesedés esetében a c) pontban rögzített követelményeknek való megfelelést az egymást követő szinteken található részesedés arányának szorzata alapján kell megállapítani, a szavazati jogok több mint 50%-ával rendelkező személy úgy tekintendő, mintha a szavazati jogok 100%-ával rendelkezne,
