Az Országgyűlés a magyar munkavállalók munkahelyeinek megőrzése, valamint a vendégmunkások átlátható és szabályozott keretek között történő magyarországi foglalkoztatásának biztosítása érdekében a következő törvényt alkotja:
1. § (1) Magyarország a vendégmunkás számára az e törvényben foglaltak szerint biztosítja a munkavállalás céljából történő száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó beutazás és tartózkodás jogát, ha a vendégmunkás foglalkoztatására az e törvény szerinti foglalkoztató javára vagy irányítása alatt, ellenérték fejében kerül sor.
(2) A Kormány a vendégmunkás beutazására, tartózkodására és foglalkoztatására vonatkozó részletszabályokat rendeletben állapítja meg.
(3) A vendégmunkásra a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
(4) E törvény nem alkalmazható
a) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyre,
b) a Harmtv. 29/A. § (1)–(4) bekezdésében meghatározott harmadik országbeli állampolgárra.
2. § E törvény alkalmazásában
1. foglalkoztatás: bármely munka- vagy foglalkoztatási formát magában foglaló, munkavégzésre irányuló jogviszony alapján történő, az e törvény szerinti foglalkoztató javára vagy irányítása alatt, ellenérték fejében végzett tevékenység,
2. foglalkoztató: a kedvezményes foglalkoztató és a minősített kölcsönbeadó,
3. kedvezményes foglalkoztató:
a) a Kormánnyal érvényes stratégiai partnerségi megállapodással rendelkező foglalkoztató,
b) az a foglalkoztató, amely nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházást valósít meg,
c) az a foglalkoztató, amely a Kiemelt Exportőr Partnerségi Program keretében partnerségi megállapodással rendelkezik,
4. minősített kölcsönbeadó: a minősített kölcsönbeadói nyilvántartásba vételről és tevékenységről szóló 226/2022. (VI. 28.) Korm. rendelet szerinti minősített kölcsönbeadói nyilvántartásban szereplő foglalkoztató,
5. összevont engedély: olyan tartózkodási engedély, amely a vendégmunkást Magyarország területén a foglalkoztatóval foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésére és tartózkodásra jogosítja,
6. összevont kérelmezési eljárás: olyan eljárás, amely a vendégmunkás vagy a foglalkoztatója által benyújtott kérelem alapján a vendégmunkásnak Magyarország területén való kilencven napot meghaladó tartózkodása és a foglalkoztatóval foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítése engedélyezésére irányul,
7. szakhatósági állásfoglalás: a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának nem összevont kérelmezési eljárás alapján történő engedélyezéséről, az engedélyezési kötelezettség alóli mentességről, a fővárosi és megyei kormányhivatal munkaügyi központjának az összevont kérelmezési eljárásban való szakhatósági közreműködéséről, valamint a Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának bejelentéséről, és a munkabér megtérítéséről szóló 445/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet [a továbbiakban: 445/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet] IV. Fejezete szerinti szakhatósági állásfoglalás,
8. vendégmunkás: munkavállalás céljából Magyarországra érkező és Magyarországon az e törvényben meghatározott feltételek és foglalkoztató által foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban foglalkoztatott, Magyarországgal nem szomszédos, Európai Gazdasági Térségen kívüli, az 5. § c) pontja alapján meghatározott harmadik ország állampolgára.
3. § (1) Száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó tartózkodás céljából az a vendégmunkás utazhat be, illetve kilencven napot meghaladó időtartamig az a vendégmunkás tartózkodhat Magyarország területén, aki
a) rendelkezik érvényes úti okmánnyal,
b) rendelkezik érvényes tartózkodási engedély átvételére jogosító vízummal vagy tartózkodási engedéllyel, vagy Magyarország területén egyébként jogszerűen tartózkodik,
c) rendelkezik a vissza- vagy továbbutazáshoz szükséges engedéllyel,
d) igazolja beutazása és tartózkodása célját,
e) Magyarország területén rendelkezik szálláshellyel,
f) tartózkodása teljes időtartamára rendelkezik a lakhatását és megélhetését, valamint a kiutazás költségeit is biztosító anyagi fedezettel,
g) az egészségügyi ellátások teljes körére biztosítottnak minősül, vagy egészségügyi ellátásának költségeit biztosítani tudja,
h) nem áll kiutasítás vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt, illetve beutazása vagy tartózkodása nem veszélyezteti Magyarország közrendjét, közbiztonságát, nemzetbiztonságát vagy közegészségügyi érdekét és
i) nem áll beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő SIS figyelmeztető jelzés hatálya alatt.
(2) Az a vendégmunkás, aki Magyarország területén jogszerűen tartózkodik, mentesül az (1) bekezdés c)–g) pontjában foglalt feltételek igazolása alól.
4. § Munkavállalás céljából tartózkodási engedélyt az a vendégmunkás kaphat, akinek tartózkodási célja, hogy a 2. § 1. pontjában meghatározott foglalkoztatás keretében, Magyarország területén munkát végezzen.
5. § A vendégmunkás munkavállalás céljából történő Magyarországon való tartózkodása abban az esetben engedélyezhető, ha
a) a tartózkodási engedély kiadásával a Magyarországon foglalkoztatott vendégmunkások összlétszáma nem haladja meg a Magyarországon foglalkoztatható vendégmunkásoknak a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által – a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáért felelős miniszterrel egyetértésben – évente meghatározott összlétszámát,
b) a munkavállalás olyan foglalkozásban történik, amelyet a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter – a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáért felelős miniszterrel egyetértésben – nem zár ki,
c) a vendégmunkás a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáért felelős miniszter által – a Védelmi Tanács előzetes állásfoglalására tekintettel – kiadott rendeletben meghatározott, Magyarországgal nem szomszédos, Európai Gazdasági Térségen kívüli harmadik ország állampolgára,
d) a tartózkodási engedély kiadásával a c) pont szerinti országból érkező, Magyarországon foglalkoztatott vendégmunkások létszáma nem haladja meg az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter által – a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáért felelős miniszterrel egyetértésben – meghatározott, a c) pont szerinti országból érkező, Magyarországon évente foglalkoztatható vendégmunkások létszámát, és
e) a vendégmunkás foglalkoztatója az e törvény szerinti foglalkoztatónak minősül.
6. § (1) Az e törvény alapján munkavállalás céljából kiadott tartózkodási engedély (a továbbiakban: vendégmunkás-tartózkodási engedély) száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó, de legfeljebb két év határozott időtartamú tartózkodásra jogosít Magyarország területén.
(2) A vendégmunkás-tartózkodási engedély legfeljebb egy évvel, kizárólag az e törvény szerinti munkavállalás céljából hosszabbítható meg azzal, hogy a vendégmunkás-tartózkodási engedély az e törvény szerinti első kiadásától számított három évet meghaladó időtartamra nem hosszabbítható meg.
(3) A Magyarország területén tartózkodó, érvényes vendégmunkás-tartózkodási engedéllyel rendelkező vendégmunkás a (2) bekezdés szerinti időtartamon túl a 4. § szerinti célból vendégmunkás-tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet nyújthat be, ha eleget tesz az e törvényben foglalt feltételeknek. A vendégmunkás-tartózkodási engedély érvényességére az (1) és (2) bekezdésben foglaltak az irányadóak.
(4) A vendégmunkás-tartózkodási engedély érvényessége alatt és annak lejártát követően más jogcímen tartózkodási engedély kiadása belföldön nem kérelmezhető.
(5) A vendégmunkás a Harmtv. szerinti harmadik országbeli állampolgár családtagja részére családi kapcsolatra hivatkozással tartózkodási engedély nem állítható ki.
(6) A vendégmunkás nem kaphat a Harmtv. szerinti nemzeti letelepedési engedélyt.
(7) A vendégmunkás-tartózkodási engedély érvényességi ideje annak meghosszabbítása esetén a szakhatósági állásfoglalásban szereplő időtartamig terjedhet, de legfeljebb a (2) bekezdésben meghatározott időpontig hosszabbítható meg.
7. § (1) A vendégmunkás-tartózkodási engedély kiadása vagy meghosszabbítása összevont kérelmezési eljárás keretében történik. Az idegenrendészeti hatóság a vendégmunkás-tartózkodási engedélyt összevont engedélyként állítja ki.
(2) A vendégmunkás-tartózkodási engedély
a) kiadására irányuló eljárásban szakhatóság nem működik közre,
b) meghosszabbítására irányuló eljárásban szakhatósági állásfoglalás beszerzése kötelező.
(3) A foglalkoztató az összevont kérelem benyújtását megelőzően – a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló 2020. évi CXXXV. törvény 3. § (3) bekezdésében foglaltak alapján – köteles az adott álláshely vagy álláshelyek betöltése céljából a munkaerőigényét bejelenteni az állami foglalkoztatási szerv részére.
(4) Az összevont kérelemhez mellékelni kell a foglalkoztató nyilatkozatát, amely tartalmazza, hogy
a) a (3) bekezdés szerinti munkaerőigény bejelentését követően, vagy
b) egyéb más módon
az adott álláshelyet vagy álláshelyeket magyar állampolgárságú álláskeresővel nem sikerült betöltenie.
(5) A foglalkoztató az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen keresztül, a Harmtv. 86/J. § (4) bekezdése szerinti írásbeli hozzájárulással nyújthatja be a tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet az 5. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén.
(6) Ha az eljárásban a szakhatósági állásfoglalás beszerzése nem szükséges, a vendégmunkás a tevékenység ellátásához szükséges szakképzettségét, iskolai végzettségét az idegenrendészeti hatóság részére igazolja.
(7) Ha a vendégmunkás más foglalkoztatóval kíván foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesíteni, a vendégmunkásnak a vendégmunkás-tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmet kell előterjesztenie.
(8) A foglalkoztató, ha az általa foglalkoztatott vendégmunkás foglalkoztatási feltételeiben, különösen a vendégmunkás munkakörében és a munkavégzési helyében változás áll be, köteles azt a változás bekövetkezésétől számított öt napon belül az idegenrendészeti hatóságnak a következő adatok közlésével bejelenteni:
a) a foglalkoztató adatai (név, cím, székhely, telephely, gazdálkodási forma, cégjegyzékszám),
b) a vendégmunkás természetes személyazonosító adatai,
c) a vendégmunkás tartózkodásra jogosító engedélyének száma,
d) az engedélyezett és a megváltozott munkakör megnevezése és FEOR száma,
e) az engedélyezett és a megváltozott magyarországi munkavégzési hely címe.
(9) A (8) bekezdés szerinti bejelentést az idegenrendészeti hatóság részére – az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen keresztül – elektronikus úton kell megtenni. A bejelentés tényét, időpontját, a bejelentés (8) bekezdésben meghatározott adatait az idegenrendészeti hatóság a nyilvántartásában rögzíti.
(10) A vendégmunkás-tartózkodási engedély kiadása és meghosszabbítása esetén az ügyintézési határidőre
a) az idegenrendészeti hatóság esetében a Harmtv. 86/O. §-a az irányadó,
b) a szakhatósági állásfoglalás esetében a Harmtv. 87/A. § (3) és (4) bekezdése az irányadó azzal, hogy az ügyintézési határidőbe nem számít bele a 445/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet IV. fejezetében meghatározott munkaerőpiaci vizsgálat elvégzésének időtartama.
8. § (1) A vendégmunkás-tartózkodási engedély meghosszabbítása – az 5. §-ban foglalt feltételek figyelembevételével – akkor engedélyezhető, ha
a) a vendégmunkás a vendégmunkás-tartózkodási engedély meghosszabbítását munkavállalás céljából kérelmezi,
b) rendelkezik érvényes vendégmunkás-tartózkodási engedéllyel, és
c) a vendégmunkás-tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtását megelőzően a vendégmunkás Magyarországon történő tartózkodása a bármely száznyolcvan napon belül a kilencven napot meghaladta.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazása során a vendégmunkás-tartózkodási engedély nem tekinthető érvényesnek, ha visszavonására irányuló eljárás van folyamatban.
(3) A vendégmunkás-tartózkodási engedély kiadását vagy meghosszabbítását – ha az e törvény másként nem rendelkezik – meg kell tagadni, illetve a kiadott vendégmunkás-tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a vendégmunkás
a) nem felel meg a 3. § (1) bekezdés a), valamint c)–i) pontjában foglalt valamely feltételnek,
b) a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot, valótlan tényt közölt, vagy a tartózkodási cél vonatkozásában az eljáró hatóságot megtévesztette, vagy
c) közegészséget veszélyeztető betegségben szenved, és nem veti alá magát kötelező és rendszeres egészségügyi ellátásnak, vagy Magyarország területén történő tartózkodása alatt az egészségügyre vonatkozó hatályos magyar jogszabályok előírásait nem tartja be.
9. § (1) A foglalkoztató köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy a vendégmunkás legkésőbb a tartózkodási engedélye érvényességének utolsó napján az Európai Unió tagállamainak területét elhagyhassa.
(2) A foglalkoztató köteles a Harmtv. szerint az idegenrendészeti hatóság és a rendőrség által előlegezett kiutasítási, kiutaztatási, valamint az idegenrendészeti őrizetben tartással keletkezett költséget megtéríteni, ha a kiutasított vendégmunkás nem rendelkezik a költségek fedezetével és a kiutasítást a Harmtv. 43. § (2) bekezdés a)–c) vagy e) pontja alapján rendelték el.
10. § Az e törvény által szabályozott eljárásokhoz kapcsolódó adatkezelésre a Harmtv. 96. §-ában, valamint a 106–108. §-ában foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
11. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a vendégmunkások magyarországi beutazásával, tartózkodásával és foglalkoztatásával kapcsolatos részletszabályokat.
12. § (1) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg
a) a Magyarországon évente foglalkoztatható vendégmunkások összlétszámát,
b) azokat a foglalkozásokat, amelyekben vendégmunkás Magyarországon nem foglalkoztatható.
(2) Felhatalmazást kap a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásért felelős miniszter – az 5. § c) pontjában foglaltakra tekintettel – hogy rendeletben határozza meg azon Magyarországgal nem szomszédos, Európai Gazdasági Térségen kívüli országok listáját, ahonnan vendégmunkás e törvényben foglaltak szerint foglalkoztatható.
(3) Felhatalmazást kap az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter, hogy a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg a Magyarországgal nem szomszédos, Európai Gazdasági Térségen kívüli országonként azon vendégmunkások létszámát, akik Magyarországon évente foglalkoztathatóak.
13. § Ez a törvény 2023. november 1-jén lép hatályba.
14. § E törvény 7. § (5) bekezdése az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.
15. § E törvény az Európai Unió következő uniós jogi aktusainak való megfelelést szolgálja:
a) az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52 tanácsi irányelv;
b) a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i, 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv.
