1. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. § 4. pont g) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
4. Jövedelemszerzés helye:)
„g) előadói, művészeti és sporttevékenységre, bemutatóra (kiállításra) tekintettel megszerzett jövedelem esetében – az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül – a tevékenység végzésének helye szerinti állam, ideértve azt is, ha az e tevékenységből származó jövedelem nem a magánszemélynél, hanem egy másik személynél keletkezik;”
(2) Az Szja tv. 3. §-a a következő 19. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„19. Induló vállalkozás: a legfeljebb öt éve bejegyzett, tőzsdén nem jegyzett mikro- és kisvállalkozás, amely még nem osztott nyereséget és nem egyesülés vagy szétválás útján jött létre;”
(3) Az Szja tv. 3. § 40. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„40. Agrár csoportmentességi (ABER) támogatás: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági és az erdőalapú ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló 2022. december 14-i 2022/2472/EU bizottsági rendelet (HL L 327., 2022.12.21., 1. o.) 1–14. és 17. cikkei szerinti támogatás.”
(4) Az Szja tv. 3. §-a a következő 82. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„82. Nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset: a Központi Statisztikai Hivatal által a Hivatalos Értesítőben közzétett, teljes munkaidőben alkalmazásban állókra tekintettel megállapított bruttó átlagkereset.”
2. § Az Szja tv. 8. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, a jövedelemszerzés helye szerint külföldről származó külön adózó jövedelem esetében az adót csökkenti a jövedelem után a jövedelemszerzés helye szerinti államban megfizetett jövedelemadó. Ha e törvény másként nem rendelkezik, a fizetendő adó – nemzetközi szerződés hiányában – a jövedelemszerzés helye szerinti államban megfizetett jövedelemadó beszámítása következtében nem lehet kevesebb az adóalap 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe a jövedelemszerzés helye szerinti államban megfizetett jövedelemadóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.”
3. § Az Szja tv. 9. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A bevétel megszerzésének időpontja)
„c) igénybe vett szolgáltatás esetében az a nap, amelyen a szolgáltatásról szóló bizonylat rendelkezésre áll, ha azonban a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával, a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének napja;”
4. § Az Szja tv. 28. § (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) Egyéb jövedelem az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet által vagy az ilyen jogi személy, egyéb szervezet megbízása alapján fizetett kamat és osztalék, valamint az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet által kibocsátott értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. Ugyancsak egyéb jövedelem az olyan államban belföldi illetőséggel bíró személy által fizetett kamat, amely állammal Magyarországnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén. E bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni az OECD-tagállamban székhellyel rendelkező személy által kibocsátott értékpapírból származó jövedelemre, valamint az OECD-tagállamban székhellyel rendelkező személy által fizetett kamatra.”
5. § Az Szja tv. 29/A. § (2a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2a) A (2) bekezdés szerinti családi kedvezmény minden olyan kedvezményezett eltartott után, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személynek minősül, jogosultsági hónaponként és kedvezményezett eltartottanként 66 670 forinttal növelt összegben vehető igénybe. E rendelkezés alkalmazásában tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személynek minősül az a 18. életévét betöltött magánszemély is, aki a magasabb összegű családi pótlék helyett fogyatékossági támogatásban részesül.”
6. § Az Szja tv. 29/G. § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A 30 év alatti anyák kedvezménye érvényesítésének feltétele a 30 év alatti anya adóbevalláshoz tett nyilatkozata, amelyen fel kell tüntetni
a) a kedvezményre való jogosultság jogcímét,
b) a (2) bekezdés a) pontja szerinti gyermek(ek) nevét, adóazonosító jelét, magzat esetében a várandósság időszakát, valamint
c) a jogosultság megnyíltának vagy megszűntének napját, ha a kedvezményre való jogosultság nem állt fenn az adóév egészében.”
7. § Az Szja tv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § (1) Ha az adóévi összevont adóalapnak olyan, a jövedelemszerzés helye szerint külföldről származó jövedelem is részét képezi, amely után a belföldi illetőségű magánszemély a jövedelemszerzés helye szerinti államban jövedelemadót fizetett, – ha nemzetközi szerződésből más nem következik – a számított adót csökkenti a jövedelem után a jövedelemszerzés helye szerinti államban megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértékével megállapított adó. Nemzetközi szerződés hiányában nem vehető figyelembe külföldön megfizetett jövedelemadó azon jövedelmet terhelő adóval szemben, amely esetében a jövedelemszerzés helye belföld. Továbbá nem vehető figyelembe a jövedelemszerzés helye szerinti államban megfizetett jövedelemadóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezését az átalányadózást választó magánszemélynek azon bevétele alapján átalányban megállapított, a jövedelemszerzés helye szerint külföldről származó jövedelmére kell alkalmaznia, amelyre vonatkozóan a jövedelemszerzés helye szerinti államban jövedelemadót fizetett.”
8. § Az Szja tv. 65/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65/C. § (1) Bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján a vagyonrendelő, magánalapítvány esetében az alapító, csatlakozó magánszemély tulajdonában álló vagyoni érték vagyonkezelésbe adása, magánalapítvány részére történő tulajdonba adása (a továbbiakban együtt: vagyonátadás) esetén az e törvény szerinti ellenérték fejében történő átruházás (értékesítés) jövedelemmegállapítási szabályai szerint kiszámított nem realizált eszközérték-növekményt (a továbbiakban: eszközérték-növekmény) meg kell állapítani. Értékesítésből származó bevételnek az átadott, tulajdonba adott vagyoni értéknek azon értékét kell tekinteni, amelyen azt az átvevő (kezelt vagyon, alapítvány) számviteli nyilvántartásba vette. A vagyont átadó magánszemély a vagyon tulajdonba adásával egyidejűleg tájékoztatja az átvevőt az eszközérték-növekmény megállapításához szükséges adatokról (így különösen az egyes vagyonelemek megszerzésére fordított összegről, a jövedelemmegállapítás szabályai szerint figyelembe vehető egyéb költségekről, ingatlan esetében a megszerzés időpontjáról) és rendelkezésre bocsájtja az adatokat alátámasztó iratokat. A tájékoztatás és az adatokat alátámasztó iratok hiányában a bevétel egészét kell eszközérték-növekményként figyelembe venni. A vagyonkezelő, a magánalapítvány a nyilvántartási értékről, a megállapított eszközérték-növekményről a vagyonátadást követő 15 napon belül tájékoztatja a vagyonrendelőt, az alapítót vagy a csatlakozót. A vagyonkezelő, a magánalapítvány a tulajdonba adott vagyonelemek nyilvántartási értékéről, a vagyonátadás időpontjáról és a vagyonelemhez kapcsolódó eszközérték-növekmény összegéről alapnyilvántartást vezet. A vagyonkezelő, a magánalapítvány az alapnyilvántartásból törli és elkülönült nyilvántartásba vezeti át – az átruházással egyidejűleg, az alapnyilvántartásban szereplő vagyonátadás időpontjának feltüntetésével – az azon vagyonelemekhez kapcsolódó eszközérték-növekményeket, amelyeknek ellenérték ellenében átruházása (értékesítése) megtörtént.
(2) Ha a kezelt vagyon, magánalapítványi vagyon induló tőkéjének értéke terhére a kedvezményezett részére bevétel juttatása történik, és a bevétel tárgyául szolgáló – a vagyonrendelő, alapító (csatlakozó) által átadott vagyonelemmel azonos megjelenési formában juttatott – vagyoni értékhez kapcsolódóan a vagyonkezelő, a magánalapítvány eszközérték-növekményt tart nyilván, a bevétel az ezen eszközérték növekménye erejéig osztalékként adóköteles, ha a bevétel tárgyául szolgáló vagyoni érték kiadása és az adott eszköz vagyonrendelő, alapító (csatlakozó) által történő vagyonkezelésbe, a magánalapítvány részére tulajdonba adása között még nem telt el öt év.
(3) Ha a kezelt vagyon, magánalapítványi vagyon induló tőkéjének értéke terhére a (2) bekezdésben nem meghatározott módon történik bevétel juttatása, és a vagyonkezelő, a magánalapítvány a bevétel juttatását megelőző öt éven belüli vagyonátadásra tekintettel megállapított, az elkülönült nyilvántartásban szereplő eszközérték-növekményt tart nyilván, a bevétel az elkülönült nyilvántartásban szereplő eszközérték-növekmény erejéig osztalékként adóköteles.
(4) A kezelt vagyon, magánalapítványi vagyon induló tőkéjének értéke terhére történő bevétel juttatása esetén nem kell jövedelmet megállapítani, ha a bevétel tárgyául szolgáló vagyoni értéket a kiadással azonos megjelenési formában a vagyonrendelő, alapító (csatlakozó) adta vagyonkezelésbe, a magánalapítvány részére tulajdonba, és a vagyonátadáshoz kapcsolódóan eszközérték-növekményt nem kellett megállapítani.
(5) A vagyonkezelő, a magánalapítvány által az (1) bekezdés szerint nyilvántartott eszközérték-növekmények összegét csökkenti
a) elkülönült nyilvántartásban nyilvántartott eszközérték-növekmények esetén – eltérő időpontban megállapított eszközérték növekmények esetében a megállapításuk időbeli sorrendjében – a (3) bekezdés szerint, valamint
b) alapnyilvántartásban nyilvántartott eszközérték-növekmények esetén a (2) bekezdés szerint
az osztalék megállapítása során figyelembe vett összeg. Az (1) bekezdés szerinti alap és elkülönült eszközérték-növekmény nyilvántartásból a vagyonkezelő, a magánalapítvány törli azt az összeget, amely nem kapcsolódik öt éven belüli vagyonátadáshoz.
(6) Az (1) bekezdéstől eltérően a vagyonátadás során nem kell eszközérték-növekményt megállapítani, ha az átvevő (vagyonkezelő, magánalapítvány) a vagyoni érték tulajdonjogát a vagyonrendelő, az alapító (csatlakozó) elhunytával szerzi meg.
(7) Nem kell a (2)–(3) bekezdésben foglaltakat alkalmazni, ha a kedvezményezett a vagyoni érték tulajdonjogát a vagyonrendelő, az alapító (csatlakozó) elhunytát követően szerzi meg.
(8) A vagyonelem tulajdonba adását nem eredményező vagyoni érték magánszemély részére történő juttatása – ideértve különösen az ingyenes vagy kedvezményes használat biztosítását – esetén adóköteles az e juttatással összefüggő, a kezelt vagyont, a magánalapítványi vagyont terhelő költség, ráfordítás. Az adót a bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyon vagy a magánalapítványi vagyon terhére kell elszámolni, és a költség, ráfordítás elszámolási időpontja hónapjának kötelezettségeként kell a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre bevallani és megfizetni.
(9) A vagyoni érték kiadásakor az osztalékként juttatott vagyoni érték szerzési értékeként a juttatásban részesülő magánszemély a megszerzett vagyoni érték megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékét veszi figyelembe, minden más esetben azt az értéket, amelyen az a vagyon kiadásakor a juttató számviteli nyilvántartásában értékhelyesbítés nélkül szerepel.
(10) A kedvezményezett által a (9) bekezdés szerint figyelembe vehető szerzési értékről a vagyonkezelő, a magánalapítvány a vagyonelem kiadását követő 30 napon belül tájékoztatja a kedvezményezettet és egyidejűleg adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóság részére az állami adó- és vámhatóság által a honlapján közzétett módon.”
9. § Az Szja tv. 67/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) E törvény alkalmazásában ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősül a befektetési szolgáltatóval, vagy befektetési szolgáltató közreműködésével a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvény szerint meghatározott – csereügyletnek nem minősülő – pénzügyi eszközre (ide nem értve a zárt körben kibocsátott értékpapírt), árura kötött ügylet, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti pénzügyi szolgáltatás keretében, illetve a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvény szerinti szolgáltatás keretében devizára/valutára kötött, pénzügyi elszámolással lezáródó azonnali ügylet, bármely esetben akkor, ha az megfelel az említett törvények ügyletre vonatkozó rendelkezéseinek, ide nem értve az olyan ügyletet, amelynek teljesítése a befektetési szolgáltatót megbízó, és/vagy az általa képviselt felek (a magánszemély, és/vagy vele akár közvetve is érdekközösségben lévő bármely személy) által meghatározott – a szokásos piaci értéktől eltérő – ár alkalmazásával történik, és
a) amely a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó szerv (a továbbiakban: Felügyelet) által felügyelt tevékenység tárgyát képezi,
b) amelyet bármely EGT-államban, OECD-tagállamban vagy egyébként olyan államban működő pénzpiacon tevékenységet folytató befektetési szolgáltatóval, vagy befektetési szolgáltató közreműködésével kötöttek, amely állammal Magyarországnak van a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, és
ba) az adott állam hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatósága által felügyelt tevékenység tárgyát képezi, és
bb) ha az adott állam nem EGT-állam, biztosított az említett felügyeleti hatóság és a Felügyelet közötti információcsere, és
bc) amelyre vonatkozóan a magánszemély rendelkezik az adókötelezettség megállapításához szükséges, az adóévben megkötött valamennyi ügylet minden adatát tartalmazó, a befektetési szolgáltató által a nevére kiállított igazolással.”
10. § Az Szja tv. 69. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közterheket a kifizetőnek – eltérő rendelkezés hiányában –)
„a) a juttatás hónapját magában foglaló negyedév kötelezettségeként;”
(kell megállapítania és a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania és megfizetnie.)
11. § (1) Az Szja tv. 76. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyeremény esetében – ha az nem tartozik a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá – a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 29/Q. §-a szerinti külföldi jackpot rendszerből, a fogadásból származó nyeremény (a továbbiakban együtt: adóköteles nyeremény) címén kapott bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni.”
(2) Az Szja tv. 76. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nem számít jövedelemnek a jogszerűen szervezett, az Szjtv-ben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, az Szjtv. 16. §-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a játékkaszinóból, a bukmékeri rendszerű fogadásból, a lóversenyfogadásból, a kártyateremben szervezett kártyajátékból, a távszerencsejátékból valamint – az Szjtv. 29/Q. §-a szerinti külföldi jackpot rendszerből származó nyeremény kivételével – az online kaszinójátékból származó nyeremény.”
12. § Az Szja tv. 77/A. § (2) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
(Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély:)
„m) induló vállalkozás munkavállalójaként, vezető tisztségviselőjeként szerez az induló vállalkozásban ingyenesen vagy kedvezményesen tagsági jogot megtestesítő részesedést (üzletrészt, részvényt), ideértve azt az esetet is, amikor az említett magánszemély a részesedést jog gyakorlása révén a jog alapításakor induló vállalkozásnak minősülő jogi személyben szerezte, feltéve, hogy a tagsági jogot megtestesítő részesedés (üzletrész, részvény) juttatása megfelel a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, és a munkavállaló, vezető tisztségviselő a megszerzett részesedést
ma) a szerzést,
mb) a 77/B. § (12) bekezdés szerinti jogszerzés esetén a jog gyakorlásának megnyíltát
követő legalább három évig nem értékesíti; az induló vállalkozás magánszemélyenként az adóévet követő év január 31-ig adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóság részére az – állami adó- és vámhatóság által a honlapján közzétett módon – az adóévben átadott összes részesedés könyv szerinti értékéről, valamint a részesedés ellenértékének a magánszemély által megfizetett összegéről.”
13. § Az Szja tv. 77/B. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Nem minősül bevételnek a jog formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély induló vállalkozás munkavállalójaként, vezető tisztségviselőjeként szerez az induló vállalkozásban tagsági jogot megtestesítő részesedés megszerzésére vonatkozó jogot, feltéve, hogy a tagsági jogot megtestesítő részesedésre (üzletrészre, részvényre) vonatkozó jog juttatása megfelel a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, és a munkavállaló, a vezető tisztségviselő a tagsági jogot megtestesítő részesedésre vonatkozó jogot a szerzést követő legalább három évig nem ruházza át másra.”
14. § Az Szja tv. 84. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) E törvény 3. § 40. pontja, 49/B. § (6) bekezdés d) pont da) és dc) alpontja, 11. számú melléklet II. Az értékcsökkenési leírás szabályai fejezet 2. pont p) pont pa) és pc) alpontja, 13. számú melléklet 12. pont a) és c) alpontja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági és az erdőalapú ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló 2022. december 14-i 2022/2472/EU bizottsági rendelet (HL L 327., 2022.12.21., 1. o.) 1–14. és 17. cikkei hatálya alá tartozó támogatási programot tartalmaz.”
15. § Az Szja tv. a következő 107. §-sal egészül ki:
„107. § (1) A 2023. szeptember 12. napja és az egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIII. törvénnyel megállapított 65/C. § hatálybalépésének napja között megvalósuló vagyonátadás adókötelezettsége tekintetében a vagyonrendelő, az alapító, vagy a csatlakozó magánszemély választása szerint e törvény ezen időszak alatt hatályos 65/C. §-a szerinti rendelkezést, vagy az egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIII. törvénnyel megállapított rendelkezést alkalmazhatja, azzal, hogy ez utóbbi esetben a vagyonátadót és a vagyonkezelőt, magánalapítványt terhelő kötelezettségeket az egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIII. törvény hatálybalépését követő 15. napig kell teljesíteni.
(2) Nem kell osztalékból származó jövedelmet megállapítani az induló tőke terhére történő azon vagyonjuttatás után, melynek értéke – több alkalommal történő juttatás esetén ezen értékek összege – nem haladja meg a 2023. szeptember 11-i indulótőke értékét, ide nem értve a 65/C. § (2) bekezdésében meghatározott esetet.”
16. § Az Szja tv.
a) 1. számú melléklete az 1. melléklet,
b) 3. számú melléklete a 2. melléklet,
szerint módosul.
17. § Az Szja tv.
a) 29/F. § (2) bekezdésének záró szövegrészében és a 29/G. § (3) bekezdésének záró szövegrészében az „a teljes munkaidőben alkalmazásban állók Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző év július hónapjára vonatkozó nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkeresetének szorzata” szövegrészek helyébe az „a tárgyévet megelőző év július hónapjára vonatkozóan közzétett nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkeresetnek a szorzata” szöveg,
b) 70. § (6) bekezdés a) pontjában az „egy” szövegrész helyébe a „három” szöveg,
c) 1. számú melléklet 2.1.1. pontjában az „a használt lakás vásárlásához, bővítéséhez igényelhető családi otthonteremtési kedvezményről szóló kormányrendelet” szövegrész helyébe az „a használt lakás vásárlásához, bővítéséhez igényelhető családi otthonteremtési kedvezményről szóló kormányrendelet, a kistelepüléseken nyújtható otthonteremtési támogatásokról szóló kormányrendelet, a családok otthonteremtését támogató kedvezményes CSOK Plusz hitelprogramról szóló kormányrendelet” szöveg
lép.
18. § Hatályát veszti az Szja tv. 46. § (8) bekezdésében az „azzal, hogy a rendelkezés alkalmazásában elszámolt adóelőlegként a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg vehető figyelembe” szövegrész.
19. § (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) 4. §-a a következő 2a. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„2a. alternatív beruházás, felújítás: a 22/E. § alkalmazásában az adózó által végrehajtandó, adókedvezmény alapját képező beruházáshoz, felújításhoz hasonló termelési kapacitással és élettartammal rendelkező olyan beruházás, felújítás, amely eleget tesz az érvényben lévő uniós szabványoknak és amelyet az adózó adókedvezmény vagy más állami támogatás hiányában hitelt érdemlően végrehajtott volna, továbbá amely
a) megfelel a szokásos kereskedelmi gyakorlatnak az ágazat vagy az érintett tevékenység esetében, de az adózó által végrehajtandó beruházáshoz, felújításhoz képest kevésbé energiahatékony beruházás, felújítás,
b) az adózó által végrehajtandó ugyanazon beruházás, felújítás későbbi időpontban történő megvalósítása,
c) meglévő tárgyi eszköz üzemben tartását magában foglaló beruházás, felújítás, vagy
d) az adózó által lízing formájában végrehajtandó beruházáshoz, felújításhoz képest kevésbé energiahatékony tárgyi eszközök lízingelésére irányuló beruházás, felújítás;”
(2) A Tao. törvény 4. § 11. pont h) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában
ellenőrzött külföldi társaság:)
„h) az a) pont alkalmazásában nem kell figyelembe venni a külföldi személy olyan állandó telephelyét, amely a külföldi személy illetősége szerinti államban adómentes vagy nem adóköteles,”
(3) A Tao. törvény 4. §-a a következő 29a. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„29a. primerenergia: az a megújuló és nem megújuló forrásból származó energia, amely nem esett át átalakításon vagy feldolgozási eljáráson;”
(4) A Tao. törvény 4. § 34b. pont a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában
uniós szabvány:)
„a) olyan kötelező uniós szabvány, amely meghatározza az egyes vállalkozások által környezeti szempontból elérendő szinteket, kivéve az uniós szinten meghatározott olyan normákat vagy célokat, amelyek a tagállamokra nézve kötelezőek, de az egyes vállalkozásokra nézve nem, vagy”
20. § A Tao. törvény 22/B. § (2a) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adókedvezmény igénybevételének feltétele a Kormány – Európai Bizottság engedélyén alapuló – határozata, ha)
„a) a jelenértéken legalább 110 millió eurónak megfelelő forintösszegű elszámolható költségű beruházás esetén a beruházáshoz igényelt összes állami támogatás meghaladja az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 37/2011. (III. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Atr.) 25. § (1) bekezdés a) pontja szerinti településen a 41,25 millió eurónak, az Atr. 25. § (1) bekezdés b) pontja szerinti településen a 24,75 millió eurónak, az Atr. 25. § (1) bekezdés c) pontja szerinti településen a 49,5 millió eurónak megfelelő forintösszeget,”
21. § (1) A Tao. törvény 22/E. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Az adózó által igénybe vehető adókedvezmény mértéke nem haladhatja meg a (2)–(3) bekezdés szerinti mérték 50 százalékát, amennyiben az elszámolható költséget az adózó a (4) bekezdés b) pontjától és (4a) bekezdéstől eltérően, alternatív beruházás, felújítás alkalmazása nélkül, a magasabb szintű energiahatékonyság eléréséhez közvetlenül kapcsolódó beruházás, felújítás elszámolható költsége alapján határozza meg.”
(2) A Tao. törvény 22/E. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1)–(11) bekezdés alkalmazásában elszámolható költségnek minősül
a) az energiahatékonysági beruházás, felújítás célját szolgáló, a kizárólag a magasabb energiahatékonysági szint elérését elősegítő tárgyi eszköz, immateriális jószág bekerülési értéke, értékének növekedése, amennyiben ezen beruházás, felújítás egyértelműen beazonosítható és nincs olyan kevésbé energiahatékony a 4. § 2a. pont a) alpontja szerinti alternatív beruházás, felújítás, amely az adókedvezmény vagy más állami támogatás hiányában megvalósulna, vagy
b) a magasabb energiahatékonysági szint eléréséhez szükséges beruházás, felújítás elszámolható költsége és az alternatív beruházás, felújítás költsége közötti különbözet (többletköltség).”
(3) A Tao. törvény 22/E. §-a a következő (4a)–(4b) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) A (4) bekezdés b) pontja alkalmazásában elszámolható költségnek minősül:
a) a 4. § 2a. pont a) alpontja szerinti alternatív beruházás, felújítás esetén a magasabb energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás részét képező tárgyi eszköz, immateriális jószág (kivéve az épület energiahatékonyságát növelő tárgyi eszköz, immateriális jószág) bekerülési értékének, értéknövekedésének az a része, amely a 4. § 2a. pont a) alpontja szerinti alternatív beruházáshoz, felújításhoz viszonyítva többletköltségként merül fel,
b) a 4. § 2a. pont b) alpontja szerinti alternatív beruházás, felújítás esetén a magasabb energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás részét képező tárgyi eszköz, immateriális jószág (kivéve az épület energiahatékonyságát növelő tárgyi eszköz, immateriális jószág) bekerülési értéke, értéknövekedése és az alternatív beruházás, felújítás jelenértéken számított költsége közötti különbözet, arra az időpontra diszkontálva, amikor az adókedvezménnyel érintett beruházás, felújítás megvalósul,
c) a 4. § 2a. pont c) alpontja szerinti alternatív beruházás, felújítás esetén a magasabb energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás részét képező tárgyi eszköz, immateriális jószág (kivéve az épület energiahatékonyságát növelő tárgyi eszköz, immateriális jószág) bekerülési értéke, értéknövekedése és a meglévő tárgyi eszköz karbantartására, javítására és korszerűsítésére irányuló beruházás, felújítás jelenértéke közötti különbözet, arra az időpontra diszkontálva, amikor az adókedvezménnyel érintett beruházás, felújítás megvalósul,
d) a 4. § 2a. pont d) alpontja szerinti alternatív beruházás, felújítás esetén a magasabb energiahatékonysági célokat szolgáló tárgyi eszköz lízingelésének jelenértéke és a kevésbé energiahatékony tárgyi eszköz lízingelésének jelenértéke közötti különbözet.
(4b) Az (1) bekezdés szerinti adókedvezmény alkalmazásában nem minősül elszámolható költségnek a magasabb energiahatékonysági szint eléréséhez közvetlenül nem kapcsolódó költség, ráfordítás és az épületre irányuló beruházás, felújítás részét képező költség, ráfordítás.”
(4) A Tao. törvény 22/E. § (8) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem vehető igénybe adókedvezmény,)
„a) ha az adózó a beruházást, felújítást azért hajtja végre, hogy a beruházás, felújítás megkezdésének időpontjában már elfogadott és hatályos uniós szabványoknak feleljen meg, azzal, hogy, amennyiben a beruházást a már elfogadott, de még nem hatályos uniós szabványnak való megfelelés érdekében hajtják végre, az adókedvezmény akkor vehető igénybe, ha a beruházást, felújítást a szabvány hatálybalépése előtt legalább 18 hónappal befejezték;”
(5) A Tao. törvény 22/E. § (8) bekezdése a következő g) és h) ponttal egészül ki:
(Nem vehető igénybe adókedvezmény,)
„g) ha a beruházás, felújítás kapcsolt energiatermelés, távfűtés, távhűtés támogatására irányul;
h) ha a beruházás, felújítás fosszilis tüzelőanyaggal (beleértve a földgázt is) működő energiatermelő tárgyi eszköz telepítésére irányul.”
(6) A Tao. törvény 22/E. §-a a következő (12)–(17) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Az adózó adókedvezményt vehet igénybe energiahatékonysági célokat szolgáló, épületre irányuló beruházás, felújítás üzembe helyezése és üzemeltetése esetén a beruházás, felújítás üzembe helyezését követő adóévben – vagy döntése szerint a beruházás, felújítás üzembe helyezésének adóévében – és az azt követő öt adóévben az (5)–(7) bekezdésben, (8) bekezdés b)–h) pontjában, (9)–(11) bekezdésben és (13)–(17) bekezdésben foglaltak alapján.
(13) A (12) bekezdés alkalmazásában elszámolható költségnek minősül az épület energiahatékonyságát növelő beruházás, felújítás bekerülési értéke, azzal, hogy az épületben megvalósuló magasabb energiahatékonysági szint eléréséhez közvetlenül nem kapcsolódó költség nem minősül elszámolható költségnek.
(14) A (12) bekezdés alkalmazásában nem vehető igénybe adókedvezmény, ha az adózó a beruházást, felújítást azért hajtja végre, hogy a beruházás, felújítás megkezdésének időpontjában már elfogadott és hatályos uniós szabványoknak feleljen meg, azzal, hogy a már elfogadott, de még nem hatályos uniós szabványoknak való megfelelés érdekében végrehajtott beruházás, felújítás vonatkozásában igénybe vehető adókedvezmény, amennyiben
a) a vonatkozó uniós szabványok nem energiahatékonysági minimumkövetelmények és a beruházást, felújítást az uniós szabvány hatálybalépése előtt legalább 18 hónappal végrehajtották,
b) a vonatkozó uniós szabványok energiahatékonysági minimumkövetelmények és az adókedvezmény első alkalommal történő igénybevételére még azelőtt sor kerül, hogy a szabványok kötelezővé válnának az érintett adózóra nézve, azzal, hogy ebben az esetben az adózó rendelkezik olyan felújítási tervvel és ütemtervvel, amely igazolja, hogy a támogatott beruházás, felújítás elegendő ahhoz, hogy biztosítsa az épület energiahatékonysági minimumkövetelményeknek való megfelelését.
(15) A (12) bekezdés szerinti adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az épület primerenergiában mért energiahatékonyságának
a) meglévő épületekre vonatkozó beruházás, felújítás esetén legalább 20 százalékos javulását eredményezi a beruházást, felújítást megelőző állapothoz képest,
b) épületgépészeti rendszer, illetve a külső térelhatárolók valamely eleme telepítését vagy cseréjét érintő felújítás esetén legalább 10 százalékos javulását eredményezi a beruházást, felújítást megelőző állapothoz képest,
c) új épületek esetén legalább 10 százalékos javulását eredményezi a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó küszöbértékhez képest.
(16) A (12) bekezdés szerinti adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az adózó rendelkezzen a (15) bekezdésben meghatározott kezdeti primerenergia-igényt és annak becsült javulását igazoló energetikai tanúsítvánnyal.
(17) A (12) bekezdés alkalmazásában az adózó által igénybe vehető adókedvezmény mértéke nem haladhatja meg adózónként, továbbá beruházásonként, felújításonként, a beruházáshoz, felújításhoz igényelt összes állami támogatással együttesen, jelenértéken a beruházás, felújítás elszámolható költsége 15 százalékát, de legfeljebb a 30 millió eurónak megfelelő forintösszeget, azzal, hogy kisvállalkozás esetén 20 százalékponttal, középvállalkozás esetében 10 százalékponttal növelhető az adókedvezmény mértéke.”
22. § A Tao. törvény 30/F. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30/F. § (1) A 4. § 2a. pontja, 11a. pontja, 34b. pontja és a 22/E. § (1)–(11) bekezdése a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 187 2014.06.26., 1–78. o.) I. és II. fejezete és 38. cikke és a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 651/2014/EU rendelet, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában a halászati és akvakultúra-termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozások számára nyújtott támogatások bizonyos fajtáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló (EU) 2022/2473 rendelet módosításáról szóló 2023/1315/EU bizottsági rendelet (HL L 167 2023. június 23., 1–90. o.) 34. pontja hatálya alá tartozó támogatást tartalmaz.
(2) A 4. § 11a. pontja, 29a. pontja, 34b. pontja és a 22/E. § (12)–(17) bekezdése a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 187 2014.06.26., 1–78. o.) I. és II. fejezete és 38a. cikke és a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 651/2014/EU rendelet, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában a halászati és akvakultúra-termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozások számára nyújtott támogatások bizonyos fajtáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló (EU) 2022/2473 rendelet módosításáról szóló 2023/1315/EU bizottsági rendelet (HL L 167 2023. június 23., 1–90. o.) 35. pontja hatálya alá tartozó támogatást tartalmaz.”
23. § A Tao. törvény 3. számú melléklete a 3. melléklet szerint módosul.
24. § A Tao. törvény
a) 4. § 11. pont a) alpontjában a „külföldi személy által megfizetett” szövegrész helyébe a „külföldi személy által ténylegesen megfizetett” szöveg,
b) 4. § 11. pont b) alpontjában a „külföldi telephely által megfizetett” szövegrészek helyébe a „külföldi telephely által ténylegesen megfizetett” szöveg,
c) a 4. § 23. pont g) alpontjában a „foglaltaktól függetlenül” szövegrész helyébe a „foglaltakat kiegészítve” szöveg,
d) a 4. § 23. pont g) alpont ga) pontjában az „áll fenn, azzal” szövegrész helyébe az „áll fenn, vagy ha az adózóban és más személyben harmadik személy közvetlenül vagy közvetve legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedésre, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedésre, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedésre jogosult, azzal” szöveg,
e) 7. § (12) bekezdés a) és b) pontjában, 22/A. § (4) bekezdés a) és b) pontjában, 31. § (4) bekezdésében és 1. számú melléklet 14. pont a) és b) alpontjában az „erdészeti” szövegrész helyébe az „erdőalapú” szöveg,
f) 7. § (12) bekezdés a) és b) pontjában, 22/A. § (4) bekezdés a) pontjában és 1. számú melléklet 14. pont a) és b) alpontjában a „szóló rendeletben foglalt támogatásnak” szövegrész helyébe a „szóló 2022/2472/EU bizottsági rendelet I–II. Fejezete és 1–14. cikke vagy 17. cikke szerinti támogatásnak” szöveg,
g) 22/A. § (4) bekezdés b) pontjában a „szóló rendeletben foglalt támogatásnak vagy az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy” szövegrész helyébe a „szóló 2022/2472/EU bizottsági rendelet I–II. Fejezete és 1–14. cikke vagy 17. cikke szerinti támogatásnak, vagy az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak, vagy” szöveg,
h) 22/B. § (2a) bekezdés b) pontjában a „7,5 millió” szövegrész helyébe a „8,25 millió” szöveg,
i) 22/B. § (29) bekezdésében a „jelenértéken” szövegrész helyébe a „folyóáron” szöveg,
j) 22/B. § (2b) bekezdésében az „európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 37/2011. (III. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Atr.)” szövegész helyébe az „Atr.” szöveg,
k) 22/E. § (2) bekezdésében az „Az adózó által” szövegrész helyébe az „Az (1)–(11) bekezdés alkalmazásában az adózó által” szöveg,
l) 22/E. § (2) bekezdésében a „15 millió” szövegrész helyébe a „30 millió” szöveg,
m) 30/I. § (1) bekezdésében az „SA.46615 (2016/N) és SA.48265 számú” szövegrész helyébe az „SA.46615 (2016/N), SA.48265 (2017/N) és SA.104802 (2022/N) számú” szöveg,
n) 31. § (4) bekezdésében a „2014. június 25-i 702/2014/EU bizottsági” szövegrész helyébe a „2022. december 14-i 2022/2472/EU bizottsági” szöveg,
o) 3. számú melléklet A) rész 9. pontjában a „megalapozó okokat” szövegrész helyébe a „megalapozó okokat. Nem kell még egyszer növelni az adózás előtti eredményt azzal a költséggel, ráfordítással, amellyel az adózó az 1. pont alapján adóalapját megnövelte” szöveg
lép.
25. § (1) Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) 8. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A (2) bekezdés szerinti közteher szociális hozzájárulási adónak minősül, azzal hogy a Szocho tv. mentességeket és kedvezményeket megállapító rendelkezései nem alkalmazhatók. Az adókötelezettség teljesítésére és a közteher felosztására e törvény szabályait kell alkalmazni.”
(2) Az Efo tv. 8. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott közteher megfizetésével nem terheli]
„a) a munkáltatót a Szocho tv. 1. § (1) bekezdése szerint terhelő szociális hozzájárulási adó és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény szerinti rehabilitációs hozzájárulás, valamint az Szja tv.-ben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség,”
26. § A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 2. § 20. pont e) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény:)
„e) a 19. pont e) alpontja szerinti kedvezményezett foglalkoztatott esetében személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér kétszerese;”
27. § (1) A Katv. 19. § (5) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:
(A kisvállalati adóalanyiság megszűnik)
„n) ha a zártkörűen működő részvénytársaság működési formája nyilvánosan működő részvénytársasággá változik, a formaváltás napját megelőző nappal.”
(2) A Katv. 19. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép.
„(8) Az adóalanyiság megszűnésétől számított 24 hónapban – figyelemmel a (8a) bekezdésben foglaltakra – az adóalanyiság ismételten nem választható.”
(3) A Katv. 19. §-a a következő (8a) bekezdéssel egészül ki:
„(8a) Amennyiben a Tao. tv. szerint kedvezményezett átalakulásnak nem minősülő, könyv szerinti értéken megvalósított egyesülés, szétválás miatt szűnt meg az adóalanyiság, az egyesüléssel, szétválással érintett adózó az egyesülés, szétválás napját követő 15 napon belül az állami adó- és vámhatósághoz megtett bejelentéssel, az adóalanyiság keletkezésére vonatkozó feltételek betartásával ismételten választhatja az adóalanyiságot. Ez esetben az adóalanyiság az egyesülés, szétválás napját követő nappal jön létre.”
28. § A Katv. 20. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A 19. § (8a) bekezdés szerinti egyesüléssel, szétválással érintett adózó a vagyonmérleg szerinti részesedés arányában jogosult a még fel nem használt elhatárolt veszteség és a (7) bekezdés szerinti kedvezmény továbbvitelére.”
29. § Hatályát veszti a Katv.
a) 2. § 19. pont e) alpontjában az „a) pontja” szövegrész,
b) 2. § 19. pont f) alpontja, és
c) 2. § 20. pont f) alpontja.
30. § Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 19. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 2. § b) pontja a következő eseteket foglalja magában:]
„a) terméknek adóalany vagy nem adóalany jogi személy általi beszerzése, feltéve, hogy az értékesítő olyan adóalanyként jár el, aki (amely) a Közösség érintett tagállamában nem részesül e tagállam azon joga szerinti adómentességben, amely tartalmában a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 284. cikkének felel meg, és akinek (amelynek) ez a termékértékesítése nem tartozik a 29. és 32. § alkalmazása alá;”
31. § Az Áfa tv. 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Adóalany részére nyújtott olyan szolgáltatások esetében, amelyek kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport- vagy más hasonló eseményekre, rendezvényekre (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók) való belépést biztosítják, ideértve az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásokat is, a teljesítés helye az a hely, ahol az eseményt, rendezvényt ténylegesen megrendezik.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha az eseményen, rendezvényen a részvétel virtuálisan történik.”
32. § Az Áfa tv. 43. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdés d) pontjától eltérően, ha az ott meghatározott szolgáltatások olyan tevékenységekhez kapcsolódnak, amelyeket online közvetítés útján vagy egyéb virtuális megoldás segítségével tesznek hozzáférhetővé, a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást igénybe vevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.”
33. § Az Áfa tv. 82. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A 8. számú melléklet I. részében felsorolt műalkotások 24. § szerinti importja esetében az adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka.”
34. § (1) Az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes az adó alól:)
„e) humán fogorvosi, fogtechnikusi tevékenységet végző által – ilyen minőségében – teljesített szolgáltatásnyújtás és fogászati protézis értékesítése;”
(2) Az Áfa tv. 85. § (1) bekezdése a következő q) ponttal egészül ki:
(Mentes az adó alól:)
„q) a hatósági engedéllyel végzett sérült- vagy betegszállítás, a speciálisan e célra felszerelt közlekedési eszközökben.”
35. § Az Áfa tv. 121. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást)
„a) olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön teljesítene, adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának minősülne, ide nem értve a Közösség másik, a teljesítés helye szerinti tagállamának azon joga szerinti adómentesség hatálya alá tartozó azon ügyletet, amely tartalmában a Héa-irányelv 284. cikkének felel meg;”
36. § Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:)
„b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, az ingatlan bontással történő megszüntetésére és rendeltetésének megváltoztatására (a továbbiakban együtt: ingatlanra vonatkozó tevékenység) irányul, feltéve, hogy az ingatlanra vonatkozó tevékenység hatósági engedélyhez vagy hatósághoz történő bejelentéshez kötött, amelyről a szolgáltatás adóalany igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának, azzal, hogy ha a hatósági engedély vagy hatósághoz történő bejelentés a szolgáltatásnyújtó által végzett, ingatlanra vonatkozó tevékenységhez kapcsolódik, a nyilatkozattétel az utóbbit terheli a szolgáltatás adóalany igénybevevője felé;”
37. § Az Áfa tv. 166. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Az e-nyugta a nyugtatárba való beérkezéssel minősül kibocsátottnak.”
38. § (1) Az Áfa tv. 173. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nyugta kötelező adattartalma a következő:
a) a nyugta kibocsátásának kelte;
b) a nyugta sorszáma, amely a nyugtát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a nyugta kibocsátójának adószáma, valamint neve és címe;
d) a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának adót is tartalmazó ellenértéke;
e) az értékesített termék megnevezése, globális kereskedelmi áruazonosító száma, amennyiben azzal rendelkezik, továbbá mennyisége, a nyújtott szolgáltatás megnevezése, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
f) az alkalmazott adómértéknek megfelelő, a 83. § szerint meghatározott százalék;
g) adómentes ügylet esetében egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása mentes az adó alól;
h) a „különbözet szerinti szabályozás – használt cikkek” vagy a „különbözet szerinti szabályozás – műalkotások”, vagy a „különbözet szerinti szabályozás – gyűjteménydarabok és régiségek” kifejezések közül a megfelelő kifejezés, a XVI. fejezetben meghatározott különös szabályok szerinti használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében.”
(2) Az Áfa tv. 173. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdéstől eltérően az e-nyugtának nem minősülő nyugta esetében elegendő az (1) bekezdés a)–d) pontok szerinti adatok feltüntetése.”
39. § Az Áfa tv. a 173/A. §-t követően a következő alcímmel egészül ki:
„A nyugtával egy tekintet alá eső okirat
173/B. § (1) A nyugtával egy tekintet alá esik minden más, a nyugtától eltérő okirat is, amely tartalmazza a (2) bekezdésben foglalt adatokat és kétséget kizáróan az adott nyugtára hivatkozva, annak adattartalmát módosítja.
(2) A nyugtával egy tekintet alá eső okiratnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:
a) az okirat kibocsátásának kelte;
b) az okirat sorszáma, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja;
c) hivatkozás arra a nyugtára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;
d) a nyugta adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természete, illetve annak számszerű hatása, ha ilyen van.”
40. § Az Áfa tv. 174. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„174. § (1) A számla és a nyugta lehet elektronikus vagy papíralapú.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően e-nyugtát kiállítani, kibocsátani kizárólag elektronikusan lehet. A kibocsátott e-nyugtát a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő a nyugtatárban érheti el vevői alkalmazás segítségével.
(3) A kiállított e-nyugtáról a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő kérésére vagy jogszabályban meghatározott esetekben a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő részére papíralapú másolatot kell rendelkezésre bocsátani.”
41. § (1) Az Áfa tv. 176. § (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A 169. §-tól eltérően a számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha)
„e) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet a 187. § (1) bekezdése vagy a 195/G. § (1) bekezdése szerinti alanyi adómentesség hatálya alá tartozó adóalany e minőségében teljesíti.”
(2) Az Áfa tv. 176. § (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy)
„c) az (1) bekezdés e) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül csak az a)–g) és m) pontban megjelöltek kitöltése, továbbá az i) pontban megjelölt helyett az ellenérték pénzben kifejezett összegének feltüntetése kötelező.”
42. § Az Áfa tv. 178. § (1a) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1a) A nyugtaadási kötelezettség pénztárgéppel történő megvalósítása esetén a pénztárgéppel kiállított nyugták, számlák, valamint a pénztárgép adatairól az adóalany – jogszabály szerint – rendszeresen adatszolgáltatást teljesít az állami adó- és vámhatóság részére. Jogszabály előírhatja, hogy a nyugtakibocsátási kötelezettség kötelező pénztárgépi kiállítással történő megvalósítására szolgáló pénztárgép működését az állami adó- és vámhatóság hírközlő eszköz és rendszer útján felügyelje. Ebben az esetben az adatszolgáltatás – jogszabály szerint – az állami adó- és vámhatóság általi közvetlen adatlekérdezéssel is megvalósítható. Az adatszolgáltatáshoz szükséges adatkapcsolatot biztosító hírközlési szolgáltató a pénztárgép adóügyi ellenőrző egységének azonosítóit nem kapcsolhatja össze a pénztárgép üzemeltetőjének adataival. Az adatszolgáltatáshoz szükséges adatkapcsolatot biztosító hírközlési szolgáltató a pénztárgép üzemeltetője részére biztosított szolgáltatás szüneteltetéséről, illetve megszüntetéséről adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóság részére. A közvetlen adatlekérdezéssel megvalósított adatszolgáltatás teljesítése alól az állami adó- és vámhatóság – az elektronikus hírközlő hálózat hiányára tekintettel – jogszabály szerint, kérelemre egyedi mentesítést adhat. Az egyedi mentesítés iránti kérelem elbírálása során a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakhatóságként működik közre az elektronikus hírközlő hálózat elérhetősége kérdésében.”
43. § Az Áfa tv. 184. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„184. § (1) Az adót önadózással megállapító adófizetésre kötelezett a megállapított adóról az Art. szerint bevallást tesz az állami adó- és vámhatóságnak.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bevallási kötelezettség az alábbi módok valamelyikén teljesíthető:
a) Az adóalany az Art. szerinti nyomtatványt nyújt be.
b) Az adóalany az állami adó- és vámhatóság által az adó megállapításához az erre a célra biztosított elektronikus felületen rendelkezésére bocsátott adatokat kiegészíti, módosítja, az adólevonási jogáról és annak gyakorlásáról nyilatkozik, és az így előállított adónyilvántartásból összeállított bevallástervezetet ugyanezen a felületen bevallásként jóváhagyja.
c) Az adóalany az állami adó- és vámhatóság által közzétett módon és adatszerkezetben gépi interfész alkalmazásával továbbítja a fizetendő adó megállapításának és az adólevonási jog gyakorlásának alapjául szolgáló bizonylat szintű adatokat és az ezen adónyilvántartásból összeállított bevallástervezetet bevallásként gépi úton jóváhagyja.
(3) A (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti bevallástervezet jóváhagyása a bevallás benyújtásának minősül.
(4) Amennyiben az adóalany a (2) bekezdés c) pontja szerinti adónyilvántartásból összeállított bevallástervezetet bevallásként nem hagyja jóvá, úgy a bevallási határidőt követő hónap utolsó napján az állami adó- és vámhatóság törli az adónyilvántartást és az abból összeállított bevallástervezetet.
(5) A (2) bekezdés c) pontja szerint jóváhagyott bevallás alapjaként elkészült adónyilvántartást az elektronikus felületen a bevallás jóváhagyását követő kilencvenedik napig töltheti le az adóalany.
(6) Ha az adóalany a bevallási kötelezettségét a (2) bekezdés a)–c) pontjai közül több módon is teljesíti, akkor az elsőként benyújtott bevallás minősül az adóalany bevallásának.
(7) Az adóalany a (2) bekezdés a) pontja szerint benyújtott bevallásában szereplő adóalapot, adót kizárólag az erre a célra rendszeresített nyomtatványon helyesbítheti önellenőrzéssel.
(8) Az adóalany a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint benyújtott bevallásában szereplő adóalapot, adót a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti elektronikus felületen vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon helyesbítheti önellenőrzéssel. Amennyiben az adóalany a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint benyújtott bevallásban szereplő adóalapot, adót az erre a célra rendszeresített nyomtatványon helyesbítette önellenőrzéssel, a bevallásban szereplő adóalapot, adót a továbbiakban kizárólag az erre a célra rendszeresített nyomtatványon helyesbítheti önellenőrzéssel.
(9) Az adóalany, illetve annak Air. szerinti állandó meghatalmazottja a (2) bekezdés b) pontja szerinti elektronikus felületet elektronikus azonosítási szolgáltatás útján éri el.
(10) Az adóalany, illetve annak Air. szerinti állandó meghatalmazottja a (2) bekezdés b) pontja szerinti elektronikus felületen megjelölhet más természetes személyt is (a továbbiakban: másodlagos felhasználó), akinek jogot ad az elektronikus felületen szereplő adatok módosítására, kiegészítésére. A másodlagos felhasználó jogosultsága nem terjed ki a bevallástervezet bevallásként való jóváhagyására.
(11) A másodlagos felhasználó (10) bekezdés szerinti jogosultsága addig az időpontig áll fenn, amíg azt az adóalany, illetve annak Air. szerinti állandó meghatalmazottja a (2) bekezdés b) pontja szerinti elektronikus felületen vissza nem vonja.
(12) A (2) bekezdés c) pontja szerinti gépi interfész használatának feltétele a gépi interfész használatához szükséges adatoknak a bevallásra kötelezett adóalany állami adó- és vámhatósághoz tett bejelentésén alapuló nyilvántartásba vétele.”
44. § Az Áfa tv. XIII. Fejezete a 187. §-t megelőzően a következő alcím címmel egészül ki:
„1. Az alanyi adómentességnek a belföldön letelepedett adóalanyok által belföldön történő alkalmazására vonatkozó szabályok”
45. § Az Áfa tv. 187. § (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(1) Az az adóalany, akinek (amelynek) gazdasági tevékenységének székhelye, ennek hiányában pedig lakóhelye belföldön van, jogosult az ezen alcímben meghatározottak szerint belföldön alanyi adómentességet választani.”
46. § (1) Az Áfa tv. 193. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:
(Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában nem járhat el alanyi adómentes minőségében)
„a) a 188. § (3) bekezdésének a), c)–d) és h) pontjában meghatározott esetekben;”
(2) Az Áfa tv. 193. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
(Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában nem járhat el alanyi adómentes minőségében)
„h) a 188. § (3) bekezdés a) pont aa) alpontja alá nem tartozó új közlekedési eszköz 89. § (1) és (2) bekezdés szerinti értékesítése esetében.”
47. § (1) Az Áfa tv. 195. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:
a) a 11. § (2) bekezdésének a) pontja,
b) a 188. § (3) bekezdésének a) pont aa) alpontja,
c) a 188. § (3) bekezdésének c)–d) pontjai,
d) a 188. § (3) bekezdésének h) pontja,
e) a 193. § (1) bekezdésének d) pontja, és
f) a 193. § (1) bekezdés h) pontja
szerinti termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében az adóalany jogosult az alanyi adómentesség időszakában keletkezett, az a)–f) pontokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására.”
(2) Az Áfa tv. 195. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A (2) bekezdés szerinti jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy]
„a) a (2) bekezdés c) és f) pontjában említett esetben az adólevonási jog keletkezésére és az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg megállapítására a 122. §-t,”
[kell alkalmazni.]
(3) Az Áfa tv. 195. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adóra – a (2) bekezdésben említett kivétellel – az adóalany a későbbiekben sem alapíthat adólevonási jogot.”
48. § Az Áfa tv. a 195. §-t követően a következő 2. alcímmel egészül ki:
„2. Az adómentességnek a belföldön letelepedett adóalanyok által a Közösség másik tagállamában történő választására vonatkozó szabályok
195/A. § (1) Az az adóalany, akinek (amelynek) székhelye belföldön van, ennek hiányában lakóhelye van belföldön, jogosult az ezen alcímben meghatározottak szerint adómentességet választani a Közösség azon másik tagállamában, amely biztosítja a tartalmában a Héa-irányelv 284. cikkének megfelelő adómentesség alkalmazását.
(2) Ezen alcím alkalmazásában:
a) uniós árbevétel: az adóalany által a Közösség területén teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások ellenértékének 188. § (3) bekezdéssel összhangban számított, adó nélküli összege;
b) tagállami árbevétel: az adóalany által egy adott tagállamban teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások ellenértékének 188. § (3) bekezdéssel összhangban számított, adó nélküli összege.
(3) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség abban az esetben választható, ha
a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
b) sem a tárgy naptári évben ténylegesen
az adóalany göngyölített uniós árbevétele nem haladja meg a 100 000 eurót és az érintett tagállamban a göngyölített tagállami árbevétele nem haladja meg az érintett tagállam által alkalmazott adómentességi árbevételi értékhatárt.
(4) Az adóalany az (1) bekezdés szerint választásáról előzetesen nyilatkozik az állami adó- és vámhatóságnak. Az állami adó- és vámhatóság az (1) bekezdés szerinti adómentesség alkalmazásához – a feltételek fennállása esetén – a nyilatkozatot tevő adóalanyt – legkésőbb a nyilatkozat beérkezésétől számított harmincötödik munkanapig – egyedi azonosítószámmal látja el és erről az adóalanyt elektronikus úton értesíti. Az egyedi azonosítószám tartalmazza az „EX” utótagot. Az egyedi azonosítószám érvényességét az állami adó- és vámhatóság tagállamonként állapítja meg.
(5) A (4) bekezdéstől eltérően az állami adó- és vámhatóság legkésőbb a (4) bekezdés szerinti nyilatkozat állami adó- és vámhatósághoz történő beérkezésétől számított harmincötödik munkanapon értesíti a nyilatkozatot benyújtó adóalanyt arról, ha az (1) bekezdés szerinti adómentesség választásával érintett tagállam tájékoztatása alapján a (4) bekezdés szerinti egyedi azonosítószám érvényességének vagy az adott tagállam tekintetében történő érvényességének megállapítása a nyilatkozat beérkezésétől számított harmincöt munkanapon belül nem lehetséges.
(6) Az adóalany a (4) bekezdés szerinti nyilatkozat módosításával előzetesen tájékoztatja az állami adó- és vámhatóságot a korábbi nyilatkozatban közölt adatok változásáról, ideértve azt is, ha változik azon, a korábbi nyilatkozatban megjelölt tagállamok köre, amelyekben élni kíván az (1) bekezdés szerinti adómentességgel. Az állami adó- és vámhatóság a módosításban megjelölt tagállamok tekintetében – legkésőbb a módosítás beérkezésétől számított harmincötödik munkanapig, a feltételek fennállása esetén – az adóalany (4) bekezdés szerinti egyedi azonosítószámának érvényességét megállapítja, illetve az azonosítószámot érvényteleníti.
(7) A (6) bekezdéstől eltérően a (6) bekezdés szerinti módosítás esetén az állami adó- és vámhatóság az (5) bekezdés szerint jár el, ha a módosításban megjelölt tagállam tekintetében a (4) bekezdés szerinti egyedi azonosítószám érvényességének megállapítása a módosítás beérkezésétől számított harmincöt munkanapon belül nem lehetséges.
(8) A (4) bekezdés szerinti nyilatkozatnak és a (6) bekezdés szerinti módosításnak a következő adatokat kell tartalmaznia:
a) az adóalany
aa) neve,
ab) tevékenysége,
ac) jogi formája,
ad) székhelye, annak hiányában lakóhelye,
ae) belföldi és – amennyiben van – a 258. § (3) bekezdés b) pontja szerinti adószáma(i),
af) elektronikus levelezési címe és telefonszáma;
b) a Közösség azon tagállama(i) amely(ek)ben az adóalany élni kíván az (1) bekezdés szerinti adómentességgel;
c) a nyilatkozatot, vagy a módosítást megelőző naptári év tagállami árbevételeinek éves szinten göngyölített összege a Közösség minden tagállamának – ideértve belföldet is – vonatkozásában;
d) a nyilatkozatot, vagy a módosítást megelőzően a tárgy naptári év tagállami árbevételeinek göngyölített összege a Közösség minden tagállamának – ideértve belföldet is – vonatkozásában;
e) az adóalany által belföldön és a Közösség azon másik tagállamában, amely élt a Héa-irányelv 288a. cikk (1) bekezdés első albekezdése szerinti lehetőséggel, a nyilatkozatot megelőző második naptári évben teljesített tagállami árbevétel éves szinten göngyölített összege.
(9) Ha az adóalany a (6) bekezdés szerint arról tájékoztatja az állami adó- és vámhatóságot, hogy a korábbi nyilatkozatban megjelölt tagállamoktól eltérő tagállamban vagy tagállamokban kíván élni az (1) bekezdés szerinti adómentességgel, a (8) bekezdés szerinti adatokat nem köteles megadni abban az esetben, ha ezeket az adatokat a 195/B. § alapján korábban már megadta. A korábbi nyilatkozat (6) bekezdés szerinti módosításában az adóalany köteles feltüntetni a (4) bekezdés szerinti egyedi azonosítószámot.
195/B. § (1) Az az adóalany, aki (amely) élt a 195/A. § (1) bekezdése szerinti választási lehetőséggel, minden naptári negyedévre vonatkozóan köteles adatot szolgáltatni az állami adó- és vámhatóságnak a következőkről:
a) az adott naptári negyedévben belföldön teljesített tagállami árbevétele, és
b) az adott naptári negyedévben a Közösség belföldtől eltérő más tagállamaiban teljesített tagállami árbevétele tagállamonkénti bontásban.
(2) Ha az adott naptári negyedévben az adott tagállam vonatkozásában nem történt termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, az adatszolgáltatásban nulla tagállami árbevételt kell feltüntetni.
(3) Az adóalany a tárgy naptári negyedévet követő hónap utolsó napjáig köteles benyújtani az (1) bekezdés szerinti adatokat.
(4) Az adóalany 15 munkanapon belül tájékoztatja az állami adó- és vámhatóságot, ha a tárgyévben göngyölített uniós árbevétele meghaladja a 100 000 eurót. Ezzel egyidejűleg az adóalany adatot szolgáltat az (1) bekezdés szerinti tagállami árbevételek tárgy naptári negyedév kezdetétől az említett értékhatár átlépésének időpontjáig göngyölített összegéről.
(5) Az (1)–(4) bekezdés szerinti adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell az adóalany 195/A. § (4) bekezdése szerinti egyedi azonosítószámát.
195/C. § (1) A 195/A. § (8) bekezdés c)–e) pontjainak, valamint a 195/B. § (1) és (4) bekezdésének alkalmazásában az összegeket euróban kell megadni. Az eurótól eltérő pénznemben számított tagállami és uniós árbevétel euróra történő átváltásához az adóalany az érintett naptári év első napján érvényes átváltási árfolyamot köteles alkalmazni. Az átváltást az Európai Központi Bank által az adott napra vonatkozóan közzétett átváltási árfolyamon kell elvégezni, vagy ha az adott napon nem tettek közzé árfolyamot, akkor a következő közzétételi napon kiadott árfolyamon.
(2) Ha a Közösség adott tagállama az adómentességre több értékhatárt is alkalmaz, akkor ezen tagállam vonatkozásában a 195/A. § (8) bekezdés c)–e) pontja, valamint a 195/B. § (1) és (4) bekezdése szerinti tagállami árbevételt ezen értékhatárok tekintetében releváns számítás szerinti bontásban kell megadni.
195/D. § A 195/A. § (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot, illetve annak (6) bekezdés szerinti módosítását, valamint a 195/B. § (1)–(2) és (4) bekezdése szerinti adatokat elektronikus úton, az állami adó- és vámhatóság által ezen célra kialakított elektronikus felületen kell benyújtani az állami adó- és vámhatósághoz.
195/E. § Ha
a) az adóalany 195/B. § szerinti adatszolgáltatása alapján az uniós árbevételének tárgyévi göngyölített összege meghaladja a 100 000 eurót;
b) a 195/A. § (1) bekezdése szerinti választással érintett tagállam értesíti az állami adó- és vámhatóságot arról, hogy az adóalany ezen tagállamban nem jogosult az adómentességre vagy az adómentességet ezen tagállamban már nem alkalmazzák;
c) az adóalany bejelentette az állami adó- és vámhatóságnak, hogy a 195/A. § (1) bekezdése szerinti választással érintett tagállamban a továbbiakban nem kívánja igénybe venni az adómentességet; vagy
d) az adóalany bejelentette az állami adó- és vámhatóságnak – vagy más okból feltételezhető –, hogy a 195/A. § (1) bekezdése szerinti választással érintett tagállamban tevékenysége befejeződött,
az állami adó- és vámhatóság érvényteleníti a 195/A. § (4) bekezdése szerinti egyedi azonosítószámot. Ha az adóalany a b)–d) pontokban említett, érintett tagállamon kívül egy vagy több további tagállamban továbbra is él a 195/A. § (1) bekezdése szerinti választással, az állami adó- és vámhatóság a b)–d) pontokban említett tagállamok tekintetében érvényteleníti az egyedi azonosítószámot. Az érvénytelenítés azon tagállami szabályozásnak megfelelő nappal hatályosul, amely tartalmában a Héa-irányelv XII. cím 1. fejezet 2. szakaszában foglaltaknak felel meg.
195/F. § Ha a 195/A. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazása során az adóalany tárgyévi göngyölített uniós árbevétele meghaladta a 195/A. § (3) bekezdésében említett értékhatárt, az adóalany az értékhatár túllépésének évét követő naptári év végéig nem élhet újra a 195/A. § (1) bekezdése szerinti választási joggal.”
49. § Az Áfa tv. a 196. §-t megelőzően a következő 3. alcímmel egészül ki:
„3. Az alanyi adómentességnek a belföldön nem letelepedett adóalanyok által belföldön történő alkalmazására vonatkozó szabályok
195/G. § (1) Az az adóalany, akinek (amelynek) gazdasági tevékenységének székhelye, ennek hiányában lakóhelye a Közösség másik tagállamában van, jogosult az ezen alcímben meghatározott eltéréssel e fejezet 1. alcímében meghatározottak szerint belföldön alanyi adómentességet választani.
(2) Ezen alcím alkalmazásában
a) uniós árbevétel: az adóalany által a Közösség területén teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások ellenértékének 188. § (3) bekezdéssel összhangban számított, adó nélküli összege;
b) belföldi árbevétel: az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások ellenértékének 188. § (3) bekezdése szerint számított, adó nélküli összege.
(3) Az (1) bekezdés szerinti esetben az alanyi adómentesség választhatóságához ezen fejezet 1. alcímében előírtakon túl az is szükséges, hogy
a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
b) sem a tárgy naptári évben ténylegesen
az adóalany göngyölített uniós árbevétele ne haladja meg a 100 000 eurót.
(4) A 192. §-tól eltérően az adóalany az (1) bekezdés szerinti választásáról a Közösség azon másik tagállamában nyilatkozik, amelyben székhellyel, ennek hiányában lakóhellyel rendelkezik.
195/H. § (1) A 195/G. § (1) bekezdése szerinti választási jog gyakorlása esetén az adóalany azon naptól kezdődően jogosult belföldön az alanyi adómentesség alkalmazására, amely napon a székhelye, ennek hiányában lakóhelye szerinti tagállamának illetékes hatósága közölte vele, vagy Magyarország tekintetében megerősítette azon egyedi azonosítószámot, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 284. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdésében foglaltaknak, de legkésőbb az alanyi adómentesség belföldön történő választására vonatkozó nyilatkozatának ezen hatósághoz történő beérkezésétől számított 35. munkanaptól.
(2) Ha az (1) bekezdésben hivatkozott tagállam illetékes hatósága az adóalanyt arról tájékoztatja, hogy az adókijátszás és adóelkerülés érdekében az (1) bekezdés szerinti 35 munkanapnál hosszabb időre van szükség az ellenőrzések elvégzéséhez, az alanyi adómentesség belföldön az (1) bekezdésben hivatkozott egyedi azonosítószám adóalannyal való közlésétől vagy Magyarország tekintetében történő megerősítésétől alkalmazható.
195/I. § A 99. § (10) bekezdésének, a 169. § c) pontjának, valamint a 173. § c) pontjának alkalmazásában adószám alatt a 195/H. § (1) bekezdése szerinti egyedi azonosítószámot kell érteni.
195/J. § Ha az adóalany élt a 195/G. § (1) bekezdés szerinti választási joggal, és a Közösség másik, a székhelye, ennek hiányában lakóhelye szerinti tagállamában forinttól eltérő külföldi pénznemben teljesíti Magyarország tekintetében a Héa-irányelv 284a. és 284b. cikkének megfelelő adatszolgáltatási kötelezettségét, az állami adó- és vámhatóság – a 188. § (2) bekezdés szerinti értékhatár nyomon követése érdekében – a külföldi pénznemről forintra történő átváltáshoz az érintett naptári év első napján érvényes átváltási árfolyamot alkalmazza. Az átváltást az Európai Központi Bank által az adott napra vonatkozóan közzétett átváltási árfolyamon kell elvégezni, vagy ha az adott napon nem tettek közzé árfolyamot, akkor a következő közzétételi napon kiadott árfolyamon.
195/K. § (1) A 195/G. § (1) bekezdése szerinti alanyi adómentesség megszűnik, ha
a) az adóalany arról nyilatkozik, hogy a továbbiakban nem kívánja alkalmazni belföldön az alanyi adómentességet;
b) az adóalany tárgyévben göngyölített uniós árbevétele meghaladja a 195/G. § (3) bekezdésében említett értékhatárt;
c) a tárgy naptári évben a tényadatok alapján a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltétel nem teljesül;
d) az adóalany bejelentette – vagy más okból feltételezhető –, hogy belföldön tevékenysége befejeződött;
e) a Közösség másik, az adóalany székhelye, ennek hiányában lakóhelye szerinti tagállama az a)–d) ponttól eltérő okokból érvényteleníti az adóalany azon egyedi azonosítószámát, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 284. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdésében foglaltaknak.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilatkozatot az adóalany a székhelye, ennek hiányában lakóhelye szerinti tagállam illetékes hatósága részére nyújtja be.
(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben az alanyi adómentesség a nyilatkozatnak a Közösség másik, a székhelye, ennek hiányában lakóhelye szerinti tagállamához történő beérkezését követő naptári negyedév első napjától szűnik meg. Ettől eltérően, ha a nyilatkozat a tárgy naptári negyedév utolsó hónapjában érkezik be, az alanyi adómentesség a beérkezést követő naptári negyedév második hónapjának első napjától szűnik meg.
(4) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben az adóalany alanyi adómentes minőségében járhat el azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása tekintetében, amelynek ellenértékével meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában hivatkozott értékhatárt, feltéve, hogy ezen termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékével nem haladja meg a 188. § (2) bekezdésében meghatározott értékhatárt. Az ezt követően teljesített termékértékesítései, szolgáltatásnyújtásai tekintetében az adóalany nem járhat el alanyi adómentes minőségében.
(5) Ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés b) pontja szerint szűnik meg, az adóalany, a (6) bekezdést is figyelembe véve, a 195/G. § (1) bekezdés szerinti választási joggal az (1) bekezdés b) pontjában hivatkozott értékhatár túllépésének évét követő naptári év végéig nem élhet.
(6) Ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja szerint szűnik meg, az adóalany a 195/H. § (1) bekezdés szerinti választási joggal az (1) bekezdés c) pontjában hivatkozott értékhatár túllépésének évét követő második naptári év végéig nem élhet.
(7) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben, az alanyi adómentesség azzal a nappal szűnik meg, amikor az adóalany belföldön folytatott gazdasági tevékenysége befejeződik. Az adóalany gazdasági tevékenysége befejezésének tekinthető különösen, ha az adóalany két egymást követő naptári negyedévre vonatkozóan nem teljesíti a tartalmában a Héa-irányelv 284b. cikkében foglaltaknak megfelelő adatszolgáltatási kötelezettségét a Közösség azon tagállamában, amelyben székhellyel, ennek hiányában lakóhellyel rendelkezik.”
50. § Az Áfa tv. 216. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség viszonteladó általi értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 217. § alkalmazandó, feltéve, hogy a viszonteladó részére az előzőekben felsorolt termékeket a Közösség területéről a következők bármelyike értékesítette:)
„c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség érintett tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 284. cikke szerinti adómentességnek, feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;”
51. § Az Áfa tv. 220. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó – az állami adó- és vámhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján – dönthet úgy is, hogy a következőkben felsorolt esetekben a termék értékesítésének adóalapját a 217. § szerint állapítja meg:
a) műalkotásnak, gyűjteménydarabnak vagy régiségnek a viszonteladó általi közvetlen importja esetében;
b) műalkotás annak alkotójától vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen beszerzése esetében;
c) műalkotás viszonteladónak nem minősülő adóalanytól történő közvetlen beszerzése esetében
feltéve, hogy az érintett műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség viszonteladó részére történő értékesítésére vagy viszonteladó általi importjára normál adómérték alkalmazandó.”
52. § Az Áfa tv. 229. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség nyilvános árverés szervezője általi értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 231. § alkalmazandó, feltéve, hogy a nyilvános árverés szervezőjének megbízója a következők bármelyike:)
„c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség érintett tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 284. cikke szerinti adómentességnek, feltéve, hogy az eladási megbízással teljesülő termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;”
53. § (1) Az Áfa tv. 257. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bevallástételi kötelezettség alól a következők mentesülnek:
az az adóalany, aki (amely) ilyen minőségében]
„ba) a XIII. Fejezet 1., illetve 3. alcíme szerinti alanyi adómentességben részesül;”
(2) Az Áfa tv. 257. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Mentesül az Art. szerinti bejelentkezési kötelezettség alól a Közösség más tagállamában székhellyel, ennek hiányában lakóhellyel rendelkező adóalany a XIII. Fejezet 3. alcíme szerint alanyi adómentes tevékenysége tekintetében.”
54. § Az Áfa tv. 257/G. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„257/G. § (1) Az adóalany a (2)–(4) bekezdésben meghatározottak esetében köteles adatot szolgáltatni az állami adó- és vámhatóság részére.
(2) Az adóalany az általa teljesített termékértékesítésekről, szolgáltatásnyújtásokról kiállított, kibocsátott számláról, számlával egy tekintet alá eső okiratról, valamint termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele esetén azon számlákról, számlával egy tekintet alá eső okiratokról, amelyek alapján adólevonási jogot gyakorol, az adatszolgáltatást – a pénztárgéppel, valamint az e-pénztárgéppel kiállított számlák, számlával egy tekintet alá eső okiratok kivételével – a 10. számú mellékletben meghatározottak szerint teljesíti.
(3) Az adóalany az általa teljesített 2. § a) pontja szerinti termékértékesítésekről, szolgáltatásnyújtásokról kiállított, kibocsátott nyugtákról, kivéve a pénztárgéppel kiállított nyugtákat, valamint az e-pénztárgéppel kiállított számlákról az adatszolgáltatást a 11. számú mellékletben foglaltak szerint teljesíti.
(4) A (3) bekezdéstől eltérően, ha a belföldön gazdasági céllal nem letelepedett adóalany az általa teljesített 2. § a) pontja szerinti termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás utáni adófizetési kötelezettségét a Közösség egy másik tagállamában teljesíti olyan módon, mely tartalmában megfelel a Héa-irányelv XII. cím 6. fejezet 2. és 3. szakaszában foglalt különös szabályozásnak, akkor az általa kibocsátott nyugtákról, nyugtával egy tekintet alá eső okiratokról az adatszolgáltatást az ezen különös szabályozás szerint vezetett nyilvántartás rendelkezésre bocsátásával is teljesítheti.
(5) A 178. § (1a) bekezdés, valamint a 10. és 11. számú melléklet szerinti adatokat az állami adó- és vámhatóság az Air. szerinti adózók ellenőrzéséhez, ellenőrzésre történő kiválasztásához és jogszabályban meghatározott egyéb feladata ellátásához használhatja fel az adó megállapításához való jog elévülési idején belül.
(6) Az adóalany a Közösségen belüli ügyleteivel kapcsolatos adatszolgáltatást a 4/A. számú mellékletben foglaltak szerint teljesíti.
(7) A 195/G. § hatálya alá tartozó adóalany az általa e minőségében teljesített 2. § a) pontja szerinti termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kiállított, kibocsátott számlákról, számlával egy tekintet alá eső okiratokról, valamint nyugtákról, nyugtával egy tekintet alá eső okiratokról az adatszolgáltatást azon, a székhelye, ennek hiányában lakóhelye szerinti tagállami szabályozás szerinti adatszolgáltatással is teljesítheti, mely tartalmában a Héa-irányelv 284b. cikkének felel meg.”
55. § Az Áfa tv. 268. § g) pontja a következő gv)–gw) alponttal egészül ki:
[Ez a törvény – az Art.-vel együtt – a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:]
„gv) a Tanács (EU) 2020/285 irányelve (2020. február 18.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében történő módosításáról és a 904/2010/EU rendeletnek a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás megfelelő alkalmazásának nyomon követését célzó közigazgatási együttműködés és információcsere tekintetében történő módosításáról;
gw) a Tanács (EU) 2022/542 irányelve (2022. április 5.) a 2006/112/EK és az (EU) 2020/285 irányelvnek a hozzáadottértékadó-mértékek tekintetében történő módosításáról;”
56. § Az Áfa tv. a következő 361. §-sal egészül ki:
„361. § Az az adóalany, aki (amely) gazdasági tevékenységének székhelye, ennek hiányában pedig lakóhelye a Közösség területén kívül van, de belföldön rendelkezik állandó telephellyel, szokásos tartózkodási hellyel, 2025. évre vonatkozóan nem élhet a 187. § (1) bekezdés szerinti alanyi adómentesség választásának jogával.”
57. § Az Áfa tv. a következő 362. §-sal egészül ki:
„362. § (1) Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIII. törvénnyel módosított 184. §-t a 2024. január 1-jét magában foglaló adómegállapítási időszakról teljesítendő bevallási kötelezettségre kell először alkalmazni.
(2) Jogutódlás esetén – ide nem értve a 17. § (3) bekezdés g) és k) pontjai szerinti jogutódlást – az egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIII. törvénnyel megállapított 184. § (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti elektronikus felületen a jogutód a jogelődnek 2025. január 1-jét magában foglaló adómegállapítási időszakára vonatkozóan fér először hozzá az állami adó- és vámhatóság által rendelkezésre bocsátott adatokhoz, valamint a jogutód a 184. § (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti elektronikus felületen a jogelőd által kizárólag ezen az elektronikus felületen a 2025. január 1-jét megelőző nappal végződő adómegállapítási időszakra vonatkozóan benyújtott bevallását 2025. január 1-jét követően helyesbítheti önellenőrzéssel.
(3) Az adóalany az Art. 52. §-a szerinti bevallási kötelezettségét először a 2025. január 1-jét magában foglaló adómegállapítási időszakára vonatkozóan teljesítheti a 184. § (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint.
(4) A felszámolás, végelszámolás vagy kényszertörlés alatt álló adóalany az Art. 53. §-a szerinti bevallási kötelezettségét először a 2025. január 1-jét magában foglaló adómegállapítási időszakára vonatkozóan teljesítheti a 184. § (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint.
(5) Az adóalany a 184. § (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint benyújtott bevallását az elektronikus felületen 2024. július 1-jétől helyesbítheti önellenőrzéssel.”
58. § Az Áfa tv. a következő 363. §-sal egészül ki:
„363. § Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIII. törvénnyel módosított 108. § (3) bekezdés a 2024. naptári évre alkalmazható először.”
59. § Az Áfa tv. a következő 364. §-sal egészül ki:
„364. § (1) Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIII. törvénnyel megállapított 82. § (5) bekezdést azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben a 84. § szerint megállapított időpont 2024. január 1-jére vagy azt követő időpontra esik.
(2) A 3/A. számú melléklet I. részében foglalt táblázatnak az egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIII. törvénnyel megállapított 5. pontját azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben a 84. § szerint megállapított időpont 2024. január 1-jére vagy azt követő időpontra esik.”
60. § Az Áfa tv. a következő 365. §-sal egészül ki:
„365. § (1) Amennyiben az az adóalany, akinek (amelynek) gazdasági tevékenységének székhelye, ennek hiányában lakóhelye a Közösség másik tagállamában van, 2024. évre vonatkozóan vagy 2024. évben a 189. § szerint időarányosan élt a 187. § (1) bekezdésben említett választási jogával és 2025. évre vonatkozóan e törvény 2025. január 1-jétől hatályos XIII. Fejezetének 3. alcíme szerinti alanyi adómentességgel kíván élni,
a) 2024. december 31-ig e szándékáról nyilatkozik, és
b) 2025. január 15-ig adatot szolgáltat a 195/G. § (2) bekezdés a) pontja szerinti, 2024. évre vonatkozó göngyölített uniós árbevételéről
az állami adó- és vámhatóság részére.
(2) Az (1) bekezdésben és a 2025. január 1-jétől hatályos 195/G. §-ban meghatározott feltételeket teljesítő adóalany a 2025. január 1-jétől hatályos XIII. Fejezet 3. alcímében foglalt egyéb feltételek teljesítésétől függetlenül jogosult arra, hogy 2025. január 1. napjával kezdődő és a Héa-irányelv 2025. január 1-jétől alkalmazandó 284. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdésében foglaltaknak tartalmában megfelelő egyedi azonosítószám közléséig vagy Magyarország tekintetében történő megerősítéséig tartó időszakban, de legfeljebb 2025. április 30. napjáig belföldön alanyi adómentességet alkalmazzon.”
61. § Az Áfa tv. a következő 366. §-sal egészül ki:
„366. § Az Áfa tv. 173. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket teljesítettnek kell tekinteni a 2028. július 1-jét megelőzően kiállított azon nyugta tekintetében is, amelyik nem tartalmazza a 173. § (1) bekezdés e) pontja szerinti globális kereskedelmi áruazonosító számot.”
62. § Az Áfa tv.
a) 83. § b) pontjában a „82. § (2) bekezdésében” szövegrész helyébe a „82. § (2) és (5) bekezdésében”,
b) 108. § (3) bekezdésében a „300 000” szövegrész helyébe a „600 000” szövegrész
lép.
63. § (1) Az Áfa tv. 3. számú melléklet I. részében foglalt táblázat 5. sora a 4. melléklet 1. pontja szerint módosul.
(2) Az Áfa tv. 3. számú melléklet II. részében foglalt táblázat a 4. melléklet 2. pontja szerinti 6. sorral egészül ki.
64. § Az Áfa tv. 3/A. számú melléklete az 5. melléklet szerint módosul.
65. § Az Áfa tv. 10. számú melléklete a 6. melléklet szerint módosul.
66. § Az Áfa tv. a 7. melléklet szerinti 11. számú melléklettel egészül ki.
67. § Hatályát veszti az Áfa tv.
a) 178. § (1a) bekezdése,
b) 188. § (3) bekezdés b) pontja,
c) 196. §-a.
68. § (1) A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 53. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Jövedéki terméket az Európai Unió területén adófelfüggesztési eljárás keretében szállíthat – ideértve azt az esetet is, ha a terméket harmadik országon keresztül szállítják – az adóraktár engedélyese adóraktárból vagy bejegyzett feladó az importálás helyéről
a) adóraktárba;
b) másik tagállambeli bejegyzett kereskedő számára;
c) exportálás céljából arra a helyre, ahol a jövedéki termék elhagyja az Európai Unió területét;
d) másik tagállambeli
da) diplomáciai és konzuli képviselet és annak tagjai,
db) nemzetközi szervezet és annak tagjai – a nemzetközi egyezményekben vagy székhely egyezményekben foglaltak szerint adómentesként meghatározott fogyasztás erejéig –,
dc) az Észak-atlanti Szerződésben részes állam fegyveres erői – kivéve az adóraktár helye szerinti tagállam fegyveres erejét –, polgári állománya és étterme, kantinja,
dd) a tagállam közös biztonság- és védelempolitika keretében folytatott uniós tevékenység végrehajtása céljából végzett védelmi feladat ellátásában részt vevő fegyveres erői – kivéve az adóraktár helye szerinti tagállam fegyveres erejét –, polgári állománya és étterme, kantinja
számára; vagy
e) a kilépési vámhivatalnak minősülő árutovábbítási műveletet indító vámhivatalba, ha a jövedéki terméket a vámjogszabályok szerinti kivitelre átengedést követően külső árutovábbítási eljárás alá vonják.”
(2) A Jöt. 53. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adófelfüggesztési eljárás keretében végzett szállítás akkor fejeződik be, amikor a címzett átveszi a jövedéki terméket, amikor a jövedéki termék elhagyja az Európai Unió területét vagy amikor külső árutovábbítási eljárás alá vonják.”
69. § (1) A Jöt. 56. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a harmadik országba adófelfüggesztési eljárás keretében szállított jövedéki termék esetén a vámjogszabályok szerinti kivitel helye belföld, a 952/2013/EU rendeletben meghatározott nyilatkozattevő az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja a kiviteli árunyilatkozatban említett jövedéki termékeket jelölő egyedi AHK-számot, és az e-TKO-n, valamint a kiviteli árunyilatkozaton szereplő adatok megegyeznek,
a) a kilépési hivatal vagy – a 3. § (1) bekezdés 18. pont a) alpont ab) alpontja szerinti területre történő szállítása esetén – az áruknak az Európai Unió vámterületéről történő kiléptetésére a vámjogszabályok szerint megállapított alakiságokat teljesítő hatóság arról szóló igazolása alapján, hogy a jövedéki termék elhagyta az Európai Unió területét, ideértve az 53. § (1) bekezdés e) pontja szerinti külső árutovábbítási eljárás alá vonás esetét is, továbbá
b) az igazolásban szereplő adatoknak az uniós számítógépes rendszerben történő ellenőrzését követően
az állami adó- és vámhatóság állítja ki az elektronikus kiviteli elismervényt.”
(2) A Jöt. 56. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a harmadik országba adófelfüggesztési eljárás keretében szállított jövedéki termék esetén a vámjogszabályok szerinti kivitel helye belföld és az e-TKO-n és a kiviteli árunyilatkozaton szereplő adatok nem egyeznek vagy a jövedéki terméket a továbbiakban nem fogják kivinni az Európai Unió területéről, az állami adó- és vámhatóság erről az uniós számítógépes rendszeren keresztül értesíti a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságát vagy a jövedéki termék belföldi feladóját.
(5) Ha a jövedéki terméket a továbbiakban nem fogják kivinni az Európai Unió területéről, az erről szóló értesítés kézhezvételekor a belföldi feladó az adófelfüggesztési eljárás keretében végzett szállítás kezdetéig törli az e-TKO-t, ezt követően megváltoztatja a szállítmány rendeltetési helyét.”
70. § A Jöt. 60. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Ha az 53. § (1) bekezdés c) és e) pontja szerinti esetben üzemszünet alatt a számítógépes rendszer nem érhető el a feladás helye szerinti tagállamban, akkor a belföldi feladó a 952/2013/EU rendeletben meghatározott nyilatkozattevő rendelkezésére bocsátja az üzemszünet ideje alatt kiállított papírlapú okmány egy példányát – amelynek tartalma megfelel a kiviteli árunyilatkozatban bejelentett jövedéki terméknek – vagy az okmány egyedi azonosítóját.”
71. § A Jöt. 62. §-a a következő (5a) és (5b) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) Kereskedelmi célú szállításnak minősül a belföldről, az (1a) bekezdés szerinti belföldi feladótól, másik tagállamon keresztül, az (1b) szerinti belföldi címzett részére végzett szállítás.
(5b) Az (5a) bekezdés szerinti esetben
a) a feladó az e-EKO-n megadja a szállítási útvonalat,
b) az állami adó- és vámhatóság az e-EKO-t megküldi a címzettnek.”
72. § A Jöt. 77. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 12. § a), b) és d) pontja szerinti adó-visszaigénylés feltétele, hogy a jogosult a zárjegyet a zárjegyköteles jövedéki termékről az állami adó- és vámhatóság képviselőjének jelenlétében eltávolítsa és megsemmisítse vagy felülragasztással, illetve az azzal egy tekintet alá eső, a végrehajtási rendeletben meghatározott egyéb megoldással érvénytelenítse.”
73. § A Jöt. 150. §-a a következő (39) bekezdéssel egészül ki:
„(39) Az az egyszerűsített adóraktár engedélyes vagy kisüzemi bortermelő, aki a 2022. augusztus 1.–2023. július 31. borpiaci évre vonatkozó 136. § (2) bekezdése vagy 137. § (3) bekezdése szerinti kötelezettségét e rendelkezés hatálybalépésének időpontjáig nem teljesítette, e rendelkezés hatálybalépését követő 30 napon belül teljesíti kötelezettségét.”
74. § A Jöt.
a) 3. § (1) bekezdés 43. pont d) alpontjában a „kiegyenlítésre került” szövegrész helyébe a „megszűnt” szöveg,
b) 13. § (2) bekezdésében a „300 ezer forintot” szövegrész helyébe a „600 ezer forintot” szöveg,
c) 61. § (3) bekezdés b) pontjában az „elhagyásáról” szövegrész helyébe az „elhagyásáról – beleértve a harmadik országban zárult külső árutovábbítási eljárás esetét is –” szöveg,
d) 113. § (5) bekezdésének záró szövegrészében a „3,5 Ft” szövegrész helyébe a „10 Ft” szöveg és a „13,5 Ft” szövegrész helyébe a „20 Ft” szöveg,
e) 136. § (2) bekezdésében és 137. § (3) bekezdésében a „követő év szeptember” szövegrész helyébe a „követő szeptember” szöveg
lép.
75. § (1) A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Távhő törvény) 7. § (2a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2a) A (2) bekezdésben meghatározott, a fejlesztési adókedvezményhez kapcsolódó kedvezmény a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 187 2014.06.26. 1–78. o.) 1–14. cikke hatálya alá tartozó regionális beruházási támogatási programnak minősül.”
(2) A Távhő törvény 7. §-a a következő (2b) bekezdéssel egészül ki:
„(2b) A (2) bekezdésben meghatározott, az energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás adókedvezményéhez kapcsolódó kedvezmény a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 187 2014.06.26., 1–78. o.) I–II. fejezete és 38., 38a. cikke, valamint a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 651/2014/EU rendelet, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában a halászati és akvakultúra-termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozások számára nyújtott támogatások bizonyos fajtáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló (EU) 2022/2473 rendelet módosításáról szóló 2023/1315/EU bizottsági rendelet (HL L 167 2023. június 23., 1–90.o.) 33. és 34. pontja hatálya alá tartozó energiahatékonysági intézkedésekhez nyújtott beruházási támogatási programnak minősül.”
76. § A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Neta tv.) 1. § 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„19. élmény- és szabadidősport, valamint egészségmegőrző program: az aktív Magyarországért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) munkaszervezete által, annak e célt szolgáló fejezeti kezelésű előirányzatáról (a továbbiakban: előirányzat) támogatott, egészséges étkezésre, aktív életmódra, a sportolás elősegítésére, ösztönzésére, a lelki egészség megőrzésére irányuló minden tevékenység, akció, szemléletformáló kampány vagy program, továbbá ezeket szolgáló beruházás;”
77. § A Neta tv. Átmeneti rendelkezések alcíme a következő 11/A. §-sal egészül ki:
„11/A. § E törvénynek az egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIII. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) megállapított 1. § 19. pontját, valamint 8. § (6) és (8) bekezdését azokban az ügyekben is alkalmazni kell, amelyekben
a) a hatóság a rendelkező nyilatkozatban megjelölt összeget a Módtv. hatálybalépéséig még nem utalta át,
b) a hatóság által – a népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 441/2023. (IX. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) hatálybalépését megelőzően – a kedvezményezett részére átutalt, élmény- és szabadidősport, valamint egészségmegőrző programra fel nem használt összeg a Kr. hatálybalépését követően az előirányzat javára teljesítésre került.”
78. § A Neta tv.
1. 8. § (6) bekezdésében a „Társaságnak” szövegrész helyébe az „előirányzat javára” szöveg,
2. 8. § (8) bekezdésében a „Társaságot” szövegrész helyébe a „minisztert” szöveg
lép.
79. § Hatályát veszti a közművezetékek adójáról szóló 2012. évi CLXVIII. törvény
1. 1. § 1. pontjában a „, valamint hírközlési” szövegrész,
2. 1. § 2. pontja,
3. 10. §-a,
4. 11. §-a,
5. 14. §-a.
80. § Hatályát veszti a közművezetékek adójáról szóló 2012. évi CLXVIII. törvény.
81. § A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény
1. 5/A. §-ában a „2023. december 31-ig” szövegrész helyébe a „2024. december 31-ig” szöveg,
2. 11. § (1) bekezdésében a „2023. december 31.” szövegrész helyébe a „2024. december 31.” szöveg
lép.
82. § A kiskereskedelmi adóról szóló 2020. évi XLV. törvény 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § (1) Az adó mértéke
a) az adóalap 500 millió forintot meg nem haladó része után 0%,
b) az adóalap 500 millió forintot meghaladó, de 30 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,1%,
c) az adóalap 30 milliárd forintot meghaladó, de 100 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,4%,
