1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyarország Kormánya és Georgia Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti.
3. § (1) A Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövegét az 1. melléklet tartalmazza.
(2) A Megállapodás hiteles angol nyelvű szövegét a 2. melléklet tartalmazza.
4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 2. §, a 3. §, valamint az 1. melléklet és a 2. melléklet a Megállapodás 21. cikk 1. bekezdésében foglalt időpontban lép hatályba.
(3) A Megállapodás, a 2. §, a 3. §, valamint az 1. melléklet és a 2. melléklet hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter – annak ismertté válását követően – a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg.
5. § Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a külgazdasági ügyekért felelős miniszter gondoskodik.
Magyarország Kormánya és Georgia Kormánya (a továbbiakban: a Szerződő Felek),
attól az óhajtól vezérelve, hogy a gazdasági együttműködést mindkét Szerződő Fél javára erősítsék, és elősegítsék az egyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait a másik Szerződő Fél területén, és
megerősítve, hogy a Szerződő Felek betartják a nemzetközi jog előírásait;
arra törekedve, hogy a beruházások összhangban álljanak az egészség, a biztonság és a környezet védelmével, illetve a nemzetközi és a Szerződő Felek nemzeti joga által elismert emberi jogok, munkavállalói jogok és a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközileg elismert normáinak előmozdításával és védelmével;
attól az óhajtól vezérelve, hogy ösztönözzék a Szerződő Felek fenntartható fejlődéséhez hozzájáruló beruházásokat;
célul tűzve ki a beruházók és a fogadó állam jogai és kötelezettségei közötti általános egyensúly biztosítását;
annak tudatában, hogy a beruházásoknak a jelen Megállapodással összhangban történő ösztönzése és kölcsönös védelme elősegíti az üzleti kezdeményezéseket ezen a területen;
szem előtt tartva, hogy az Európai Unió Bíróságának Achmea ügyben hozott ítélete (C–284/16) fényében jelen Megállapodást Georgia Európai Unióhoz való csatlakozása esetén meg kell szüntetni,
megállapodtak a következőkben:
A Megállapodás alkalmazásában:
1. A „beruházás” kifejezés magában foglal minden olyan vagyoni értéket, amelyet az egyik Szerződő Fél valamely beruházója fektetett be a másik Szerződő Fél területén ez utóbbi törvényeivel és jogszabályaival összhangban, és beleértendők különösen a következők:
a. az ingó és ingatlan tulajdon, valamint minden egyéb dologi jog, mint például a zálogjog, a jelzálogjog, az egyéb dologi hitelbiztosítékok és hasonló jogok;
b. a részvény, az üzletrész és a vállalati kötvény, illetve a társasági érdekeltség egyéb formái;
c. egy vállalkozás kötvényei, hitelei és egyéb pénzügyi és adósságinstrumentumai;
d. határidős ügyletek, opciók és egyéb származtatott ügyletek;
e. a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó pénzkövetelés vagy gazdasági értékkel rendelkező teljesítés nyújtására vonatkozó követelés;
f. a szellemi és ipari tulajdonhoz fűződő jogok, ideértve a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó szerzői jogot, védjegyet, szabadalmat, formatervezési mintát, know-how-t, üzleti titkot, földrajzi eredetmegjelölést, kereskedelmi nevet és goodwillt;
g. minden jogszabály vagy szerződés által biztosított jog és jogszabályon alapuló mindenfajta engedély és jóváhagyás, beleértve a természeti erőforrások kutatására, kitermelésére, művelésére vagy kiaknázására vonatkozó koncessziót.
A vagyoni érték beruházási formájának későbbi megváltozása nem érinti annak beruházás jellegét, feltételezve, hogy ez a változás annak a Szerződő Félnek a törvényeivel és egyéb jogszabályaival összhangban áll, amelynek területén a beruházás létesült.
Ahhoz, hogy egy eszköz jelen Megállapodás alkalmazásában beruházásnak minősüljön, rendelkeznie kell a beruházások jellegzetességeivel, beleértve az olyan jellemzőket, mint a bizonyos időtartam vállalása, a tőkére vagy más forrásokra való kötelezettségvállalás, a várt nyereség- vagy haszon, valamint a kockázatvállalás. Az érintett beruházás tekintetében hozott választottbírósági ítélet vagy bármely végzés vagy ítélet a jelen Megállapodás alkalmazásában nem minősül beruházásnak.
Az egyértelműség érdekében:
a „pénzkövetelés” fogalmába nem értendők bele az olyan pénzkövetelések, amelyek kizárólag az alábbiakból erednek:
(i) az egyik Szerződő Fél területén lévő természetes személy vagy vállalkozás által a másik Szerződő Fél területén lévő természetes személy vagy vállalkozás részére történő áruértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló kereskedelmi ügyletek, vagy
(ii) az ilyen ügyletekkel kapcsolatos hitelnyújtás.
2. A „beruházó” kifejezés az egyik Szerződő Fél minden olyan természetes vagy jogi személyét jelenti, amely a másik Szerződő Fél területén beruházást valósított meg.
a. A „természetes személy” kifejezés az olyan természetes személyt jelenti, aki bármelyik Szerződő Fél állampolgára annak törvényei értelmében.
b. A „jogi személy” kifejezés azt a jogalanyt jelenti, amely az egyik Szerződő Fél területén, annak hatályos törvényeivel és jogszabályaival összhangban jött létre, illetve került bejegyzésre, és amelynek központi irányítása vagy érdemi üzleti tevékenysége az egyik Szerződő Fél területén működik.
3. A „hozam” kifejezés a beruházásból származó eredményt jelenti, és magában foglalja különösen a nyereséget, a kamatot, a tőkenyereséget, az osztalékot, a jogdíjat vagy egyéb díjat.
4. A „terület” kifejezés jelenti:
a. Magyarország tekintetében azt a területet, amely fölött Magyarország a nemzetközi joggal összhangban szuverenitást, felségjogokat vagy joghatóságot gyakorol;
b. Georgia esetében a georgiai jogszabályok által meghatározott azon területet, beleértve a szárazföldi területet, annak altalaját és a felette lévő légteret, a belső vizeket és a parti tengert, a tengerfeneket, annak altalaját és a felette lévő légteret, amelyek tekintetében Georgia szuverenitást gyakorol, valamint a parti tengerrel szomszédos összefüggő övezetet, kizárólagos gazdasági övezetet és kontinentális talapzatot, amelyek tekintetében Georgia a nemzetközi joggal összhangban gyakorolhatja szuverén jogait és/vagy joghatóságát.
5. A „szabadon átváltható pénznem” kifejezés olyan pénznemet jelent, amelyet széles körben használnak fizetésre nemzetközi üzleti tranzakciók során és széles körben forgalmaznak a vezető nemzetközi devizapiacokon, amennyiben ez nem ellentétes egyik Szerződő Fél jogszabályaival és azzal sem, ahogyan a Nemzetközi Valutaalap a szabadon átváltható és szabadon használható pénznemek körét meghatározza.
1. Mindkét Szerződő Fél ösztönzi és előmozdítja a területén a másik Szerződő Fél beruházója által eszközölt beruházásokat, továbbá törvényeivel és jogszabályaival összhangban lehetővé teszi az ilyen beruházások létrehozását.
2. Mindkét Szerződő Fél – a 3–4. bekezdésekkel összhangban – a saját területén tisztességes és méltányos bánásmódot, teljes körű védelmet és biztonságot nyújt a másik Szerződő Fél beruházásainak és beruházóinak az általuk létesített beruházások tekintetében.
3. A Szerződő Fél megszegi a 2. bekezdésben foglalt kötelezettséget a tisztességes és méltányos elbánás vonatkozásában, amennyiben az intézkedés vagy intézkedéssorozat az alábbiakban nyilvánul meg:
a. az igazságszolgáltatás megtagadása büntető-, polgári-, vagy közigazgatási eljárás során; vagy
b. eljárási szabályok súlyos megsértése a bírósági vagy közigazgatási eljárás során; vagy
c. nyilvánvaló önkényesség; vagy
d. nyilvánvalóan jogellenes alapon történő célzott hátrányos megkülönböztetés, például nemi, faji vagy vallási hovatartozás alapján; vagy
e. zaklatás, kényszerítés, hatalommal való visszaélés és hasonló rosszhiszemű magatartás.
Jelen Megállapodás más rendelkezésének, vagy más nemzetközi megállapodás bármely rendelkezésének megsértése nem alapozhat meg a jelen cikk megsértésére vonatkozó követelést.
Az a tény, hogy egy intézkedés a nemzeti jog valamely rendelkezését sérti, önmagában nem minősül a jelen cikk megsértésének; bíróságnak kell mérlegelnie, hogy valamelyik Szerződő Fél a 2. bekezdésben foglalt kötelezettségekkel összeegyeztethetetlenül járt-e el.
4. Az egyértelműség érdekében, a „teljes körű védelem és biztonság” a Szerződő Fél azon kötelezettségére utal, hogy biztosítsa a beruházók valamint a beruházások fizikai biztonságát.
1. A Szerződő Felek megerősítik, hogy a területükön belül szabályozási joggal rendelkeznek olyan jogos szakpolitikai célok elérése érdekében, mint például
a. a jelen Megállapodással nem ellentétes törvényeknek és jogszabályoknak való megfelelés biztosítása;
b. a környezetvédelem, beleértve az éghajlatváltozást, az emberi, állati vagy növényi élet, a közegészségügy, a szociális szolgáltatások, a közoktatás, a biztonság, a közbiztonság, a közerkölcs vagy a közrend fenntartása;
c. az élő vagy élettelen kimeríthető természeti erőforrások megőrzésének szabályozása; vagy
d. a szociális vagy fogyasztóvédelem, a magánélet és az adatvédelem, illetve a kulturális sokszínűség előmozdítása és védelme.
2. Pusztán az a tény, hogy valamely Szerződő Fél olyan szabályozást alkalmaz – beleértve a törvényeinek és jogszabályainak módosítását is –, amely negatívan érintheti a beruházásokat vagy befolyásolja a beruházó által várható nyereséget, önmagában még nem szükségszerűen minősül a jelen Megállapodásból fakadó kötelezettségek megsértésének.
3. Az egyértelműség érdekében és a 4. bekezdésre is figyelemmel valamely Szerződő Fél arra vonatkozó döntése, hogy nem nyújt, nem hosszabbít meg vagy nem tart fenn egy támogatást és
a. sem jogszabály, sem szerződés alapján nem áll fenn kötelezettség a támogatás nyújtására, meghosszabbítására vagy fenntartására vonatkozóan; vagy
b. arra a támogatás nyújtásához, meghosszabbításához vagy fenntartásához kapcsolódó feltételekkel összhangban kerül sor,
nem minősül a jelen Megállapodás rendelkezései megsértésének.
4. Az egyértelműség érdekében, jelen Megállapodás egyik rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az kizárja bármelyik Szerződő Fél számára, hogy a támogatás nyújtását megszüntesse vagy a támogatást visszafizettesse, továbbá nem értelmezhető úgy, hogy az érintett Szerződő Fél kártalanítani köteles ezért a beruházót, ha az ilyen intézkedésre a Szerződő Felek között fennálló nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében van szükség, vagy ha azt az illetékes bíróság, közigazgatási bíróság vagy más hasonló illetékes hatóság rendelte el.
1. Az egyes Szerződő Felek a másik Szerződő Fél beruházóit és beruházásait olyan elbánásban részesítik, amely nem kevésbé kedvező, mint az az elbánás, amelyet saját beruházóik és azok beruházásai számára hasonló helyzetben területükön beruházásaik fenntartása, működtetése, igazgatása, használata, élvezete, értékesítése vagy velük való rendelkezés vonatkozásában biztosítanak.
2. Az egyes Szerződő Felek a másik Szerződő Fél beruházóit és azok beruházásait olyan elbánásban részesítik a területükön létrehozott beruházásaik működtetése, fenntartása, igazgatása, használata, élvezete, értékesítése vagy a velük való rendelkezés tekintetében, amely nem kevésbé kedvező, mint egy harmadik állam beruházói vagy azok beruházásai részére hasonló helyzetekben biztosított elbánás.
3. Az egyértelműség érdekében, a 2. bekezdésben hivatkozott elbánás nem terjed ki a vitarendezési mechanizmusra vagy a fogadó állam szerződéses kötelezettségeire vonatkozó, a jelen vagy más nemzetközi megállapodásokban előírt kötelezettségvállalásokra. A más nemzetközi beruházási szerződésekben vagy kereskedelmi megállapodásokban szereplő lényeges kötelezettségek önmagukban nem minősülnek „elbánásnak”, és így nem vezethetnek jelen cikk megsértéséhez, ha a Szerződő Fél azokból fakadóan nem fogadott el vagy tartott fenn intézkedéseket.
4. Jelen Megállapodásnak a nemzeti elbánásra és a legnagyobb kedvezményes elbánásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a Szerződő Fél által vámunió, gazdasági vagy monetáris unió, közös piac vagy szabadkereskedelmi övezet tagjaként való kötelezettségei alapján nyújtott előnyökre.
5. Jelen cikk rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Felek kötelesek a másik Szerződő Fél beruházóira vagy az általuk létrehozott beruházásokra vagy az azokon elért hozamra olyan elbánás, preferencia vagy kiváltság előnyeit kiterjeszteni, amelyeket az előbbi Szerződő Fél olyan nemzetközi megállapodás vagy megegyezés alapján nyújthat, amely teljes egészében vagy főként az adózással kapcsolatos.
6. Jelen Megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a Szerződő Feleket abban, hogy gyakorolják azon jogaikat és teljesítsék azon kötelezettségeiket, amelyek bármely meglévő vagy jövőbeli gazdasági integrációs megállapodásban – például szabadkereskedelmi övezetben, vámunióban, közös piacon, gazdasági és monetáris unióban, beleértve az Európai Uniót is – való tagságukból erednek.
7. Jelen cikk rendelkezései nem vonatkoznak a Szerződő Felek vagy állami tulajdonú vállalkozások által végzett kormányzati beszerzésekre.
1. Ha bármelyik Szerződő Fél beruházóinak a beruházásai háború, fegyveres összeütközés, szükségállapot, felkelés, lázadás, zavargás vagy egyéb hasonló esemény miatt a másik Szerződő Fél területén veszteséget szenvednek, az utóbbi Szerződő Fél a helyreállítás, kártalanítás, kárpótlás vagy egyéb rendezés tekintetében olyan bánásmódban részesíti azokat, amely nem kedvezőtlenebb, mint az utóbbi Szerződő Fél által a saját beruházóinak vagy bármelyik harmadik állam beruházóinak biztosított bánásmód közül a kedvezőbb.
2. Nem érintve jelen cikk 1. bekezdésében foglaltakat, az egyik Szerződő Fél azon beruházói számára, akik abban a bekezdésben foglalt események miatt a másik Szerződő Fél területén veszteségeket szenvednek abból kifolyólag, hogy:
a. beruházásukat, vagy annak egy részét a másik Szerződő Fél hadserege, illetve hatóságai igénybe vették;
b. beruházásukat, vagy annak egy részét a másik Szerződő Fél hadserege, illetve hatóságai megsemmisítették, és erre nem harci cselekmények folytán vagy a helyzet szükségszerűsége miatt került sor,
helyreállítás vagy kártalanítás jár azon Szerződő Fél részéről, melynek a területén a veszteség bekövetkezett.
1. Egyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait sem államosíthatják, sajátíthatják ki közvetlenül vagy közvetetten, vagy vethetik olyan intézkedések alá a másik Szerződő Fél területén, melyek hatása megegyezik az államosítással vagy kisajátítással (a továbbiakban „kisajátítás”), kivéve, ha az közérdekből történik. A kisajátítást megfelelő törvényes eljárás keretében, hátrányos megkülönböztetésektől mentesen kell végrehajtani és egyidejűleg rendelkezni kell az azonnali, megfelelő és tényleges kártalanítás megfizetéséről. A kártalanításnak egyenértékűnek kell lennie a kisajátított beruházásnak azzal a tisztességes piaci értékével, amely a kisajátítás vagy a közelgő kisajátítás közismertté válását közvetlenül megelőzően vagy a kisajátítás megtörténtekor érvényes volt – attól függően, hogy melyik időpont következett be hamarabb –, és késedelem nélkül teljesítendőnek, ténylegesen hozzáférhetőnek és szabadon átváltható pénznemben szabadon átutalhatónak kell lennie. Késedelem esetén az összeg a kisajátítás napjától a tényleges kifizetés napjáig terjedő, kereskedelmileg indokolt mértékű kamatot is magában foglal.
2. Az érintett beruházónak joga van ahhoz, hogy követelését és beruházásának a kisajátító Szerződő Fél joga szerinti értékelését e Szerződő Fél bírósága vagy más független hatósága a jelen cikkben meghatározott elvekkel összhangban haladéktalanul felülvizsgálja.
3. A Megállapodás alkalmazásában:
a. közvetlen kisajátításra kerül sor egy beruházás államosítása vagy a tulajdonjog elvonásával, vagy nyílt lefoglalással egyéb módon végzett közvetlen kisajátítása esetén.
b. közvetett kisajátítás valamely Szerződő Fél olyan intézkedésének vagy intézkedéssorozatának eredményeként áll elő, amelynek hatása – a tulajdonjog elvonása vagy nyílt lefoglalás nélkül is – egyenértékű a közvetlen kisajátítással, mivel lényegesen megfosztja a beruházót a beruházás alapvető tulajdoni jellemzőitől, beleértve a beruházás használatának, hasznai szedésének és elidegenítésének jogát.
4. Tényeken alapuló, eseti vizsgálatot igényel annak megállapítása, hogy egy adott tényállás mellett valamelyik Szerződő Fél intézkedésének vagy intézkedései sorozatának a közvetlen kisajátítással egyenértékű hatása van-e, figyelembe véve többek között az alábbi tényezőket:
a. az intézkedés vagy az intézkedések sorozatának gazdasági hatása, figyelemmel arra, hogy önmagában az a tény, hogy valamelyik Szerződő Fél intézkedése vagy intézkedéseinek sorozata hátrányosan érinti egy beruházás gazdasági értékét, nem alapozza meg annak megállapítását, hogy közvetett kisajátítás történt,
b. a Szerződő Fél intézkedésének vagy intézkedéssorozatának időtartama,
c. az intézkedések vagy az intézkedéssorozat jellege, különös tekintettel azok céljára és tartalmára.
5. Az egyértelműség érdekében a Szerződő Felek rögzítik, hogy nem minősülnek közvetett kisajátításnak a Szerződő Fél által hozott olyan megkülönböztetésmentes intézkedések, amelyeket jogos szakpolitikai célok – mint például a közegészség védelme, szociális szolgáltatások, közoktatás, biztonság, környezetvédelem, beleértve az éghajlatváltozást, a közerkölcs védelme, szociális vagy fogyasztóvédelem, a magánélet védelme és az adatvédelem, vagy a kulturális sokszínűség előmozdítása és védelme, vagy az adók vagy más hozzájárulások vagy szankciók megfizetésének biztosítása – védelme érdekében hoztak. A jelen pontban foglaltak alól kivételt képez azon ritka eset, amikor egy intézkedés vagy intézkedéssorozat hatása a céljához képest nyilvánvalóan eltúlzottan súlyos.
6. Ezen cikk nem vonatkozik a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatban megadott kényszerengedélyek kiadására, illetve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok visszavonására, korlátozására vagy megszerzésére, amennyiben az ilyen kiadás, visszavonás, korlátozás vagy megszerzés összhangban van a WTO-megállapodások 1C. mellékletében szereplő, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodással („TRIPS-megállapodás”).
1. A Szerződő Felek lehetővé teszik a beruházásokkal és hozamokkal kapcsolatos átutalásokat. Az átutalásoknak szabadon átváltható pénznemben kell történniük, összhangban annak a Szerződő Félnek a törvényeivel és jogszabályaival, ahol a beruházást létrehozták, minden korlátozás és indokolatlan késedelem nélkül. Az ilyen átutalások különösen a következőket foglalják magukban:
a. a tőkét és a beruházás fenntartására vagy növelésére fordított pótlólagos összegeket;
b. a jelen Megállapodás 1. cikkének 3. bekezdésében meghatározott hozamokat;
c. a beruházás működtetése során felmerülő költségek fedezéséhez szükséges összegeket, mint például a jogdíjak és licencdíjak, vagy egyéb, hasonló költségek;
d. a szerződésekkel, hitelszerződésekkel kapcsolatos kifizetéseket;
e. a beruházás részleges vagy teljes eladásából vagy felszámolásából befolyó összegeket;
f. a beruházáshoz kapcsolódóan külföldről alkalmazott természetes személyeknek azt a bérét vagy egyéb keresetét, amely azon Szerződő Fél törvényeinek és jogszabályainak hatálya alá tartozik, ahol a beruházást létrehozták;
g. a jelen Megállapodás 5. és 6. cikke szerinti kártalanítási kötelezettségeket;
h. a jelen Megállapodás 13. cikke szerinti vitarendezésből származó kifizetéseket.
2. Az átutalásokat azt követően kell teljesíteni, hogy a beruházó eleget tett valamennyi, a beruházás helye szerinti Szerződő Fél területén hatályban lévő törvényekben és jogszabályokban előírt pénzügyi kötelezettségének.
3. Jelen cikk egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az megakadályozza azt, hogy valamelyik Szerződő Fél méltányos és megkülönböztetésmentes intézkedésekkel, és nem az átutalások rejtett korlátozásának minősülő módon, az alábbi területekre vonatkozó saját törvényeivel és jogszabályaival összhangban késleltesse vagy megakadályozza az átutalást:
a. adózás;
b. csőd, fizetésképtelenség vagy a hitelezők jogainak védelme;
c. értékpapírok kibocsátása, az azokkal való kereskedelem és ügyletek;
d. büntetendő vagy bűncselekmények;
e. átutalásokhoz kapcsolódó pénzügyi jelentéstételi vagy nyilvántartási kötelezettség, amikor ez a bűnüldöző vagy a pénzügyi szabályozó hatóságok részére történő segítségnyújtás érdekében szükséges;
f. bírósági vagy közigazgatási ítéletek vagy határozatok végrehajtása.
4. Jelen Megállapodás tekintetében árfolyamoknak – eltérő megegyezés hiányában – az átutalást lebonyolító hitelintézet által, a beruházást befogadó Szerződő Fél törvényeivel és jogszabályaival összhangban általánosan alkalmazott és közzétett árfolyamok tekintendők. Amennyiben ilyen árfolyam nem létezik – eltérő megegyezés hiányában – a hivatalos árfolyamot kell alkalmazni.
1. Jelen Megállapodás egyetlen rendelkezése sem érinti a Szerződő Felek bármelyikének bármely adóegyezmény szerinti jogait és kötelezettségeit. Amennyiben a jelen Megállapodás és bármely ilyen adóegyezmény között ellentmondás áll fenn, az ellentmondás mértékéig az adóegyezmény az irányadó.
2. A 4. cikk (Nemzeti és legnagyobb kedvezményes elbánás) és a 7. cikk (Átutalások) nem vonatkozik az egyik Szerződő Fél által valamely adóegyezmény alapján nyújtott előnyre.
3. Figyelemmel arra a követelményre, hogy az intézkedések nem alkalmazhatóak olyan módon, amely önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést jelentene a hasonló feltételekkel rendelkező országok között, vagy a kereskedelem és a beruházások rejtett korlátozását valósítaná meg, jelen Megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy megakadályozná a Szerződő Feleket olyan intézkedések elfogadásában, fenntartásában vagy végrehajtásában, amelyek célja az adók méltányos vagy hatékony kivetésének vagy beszedésének biztosítása, és amelyek:
a. különösen a lakóhelyük vagy a tőkeberuházásuk helye tekintetében különbséget tesznek az eltérő helyzetben lévő adóalanyok között; vagy
b. célja, hogy valamely adóegyezmény vagy hazai adójogszabály rendelkezéseinek megfelelően megakadályozza az adók elkerülését vagy kijátszását.
4. Jelen cikk alkalmazásában:
a. „lakóhely”: az adózási célú lakóhely;
b. „adóegyezmény”: a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény vagy bármely más, teljes egészében vagy elsősorban az adózással kapcsolatos nemzetközi megállapodás vagy megegyezés, amelynek jelen Megállapodás bármelyik Szerződ Fele részese.
1. Amennyiben az egyik Szerződő Fél vagy annak kijelölt ügynöksége a másik Szerződő Fél területén megvalósult beruházására vonatkozóan nem kereskedelmi kockázatok tekintetében nyújtott garancia vagy biztosítás alapján saját beruházóinak kifizetést teljesít, az utóbbi Szerződő Fél elismeri:
a. a beruházó bármilyen jogának vagy követelésének átszállását az előbbi Szerződő Félre vagy annak kijelölt ügynökségére az annak országában érvényes valamely jogszabály vagy jogügylet útján, valamint,
b. hogy az előbbi Szerződő Fél vagy annak kijelölt ügynöksége jogutódlás címén jogosult a beruházó jogainak gyakorlására és követeléseinek érvényesítésére, továbbá átvállalja a beruházással kapcsolatos kötelezettségeket.
2. Az átruházott jogok és követelések nem haladhatják meg a beruházó eredeti jogait és követeléseit.
1. Mindegyik Szerződő Fél megerősíti a nemzetközileg elismert, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó, általa elismert vagy támogatott szabványok, iránymutatások és elvek fontosságát.
2. Mindegyik Szerződő Fél a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközileg elismert elveivel és iránymutatásaival összhangban ösztönzi a vállalatok és beruházók felelős üzleti magatartását, és arra ösztönzi a területén működő vagy joghatósága alá tartozó vállalkozásokat, hogy önkéntesen építsék be ezeket a szabványokat, iránymutatásokat és elveket üzleti gyakorlatukba és belső politikájukba.
3. A Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy kölcsönösen tájékoztatják egymást és adott esetben együttműködnek a felelős üzleti gyakorlatok előmozdítása érdekében.
1. A Szerződő Felek megerősítik annak fontosságát, hogy minden Szerződő Félnek joga van meghatározni a fenntartható fejlődésre vonatkozó szakpolitikáit és prioritásait, az általa jóváhagyott vagy támogatott, nemzetközileg elismert környezetvédelmi normákkal és megállapodásokkal összhangban meghatározni saját környezetvédelmi normáit, valamint hogy hatékonyan végrehajtják az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezménye alapján Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodást.
2. A Szerződő Felek nem ösztönzik a beruházásokat a nemzeti környezetvédelmi jogszabályaikban biztosított védelmi szint gyengítésével vagy csökkentésével.
3. A Szerződő Fél nem mondhat le az ilyen jogszabályok alkalmazásáról, nem térhet el azoktól, illetve nem ajánlhatja fel az ilyen lemondást vagy eltérést a területén történő beruházás ösztönzése érdekében.
1. A Szerződő Felek megerősítik annak fontosságát, hogy minden Szerződő Félnek joga van meghatározni a fenntartható fejlődésre vonatkozó szakpolitikáit és prioritásait, és meghatározni a hazai munkavédelem általa megfelelőnek ítélt szintjét. Ezeknek a szinteknek, jogszabályoknak és szakpolitikáknak összhangban kell lenniük az egyes Szerződő Feleknek az általuk jóváhagyott vagy támogatott nemzetközi munkaügyi normákkal és megállapodásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaival.
2. A Szerződő Felek nem ösztönzik a beruházásokat a nemzeti munkaügyi jogszabályaikban biztosított védelmi szint gyengítésével vagy csökkentésével.
3. A Szerződő Fél nem mondhat le az ilyen jogszabályok alkalmazásáról, nem térhet el azoktól, illetve nem ajánlhatja fel az ilyen lemondást vagy eltérést a területén történő beruházás ösztönzése érdekében.
4. Minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal az általa ratifikált ILO-egyezmények hatékony végrehajtására.
1. Ez a cikk az egyik Szerződő Fél és a másik Szerződő Fél beruházója közötti jogvitákra alkalmazandó, amelyek az előbbi Szerződő Félnek az utóbbi Szerződő Fél területén végrehajtott beruházásából erednek. A jogvita tárgya a Szerződő Fél jelen Megállapodás szerinti kötelezettségének állítólagos megszegése, amely veszteséget vagy kárt okozott a másik Szerződő Fél beruházójának.
2. A vitákat a vitában álló feleknek – amennyiben lehetséges – peren kívül, tárgyalások útján kell egymás közt rendezniük.
3. A tárgyalások azon a napon kezdődnek, amikor az egyik Szerződő Fél kifogással élő beruházója a vitára vonatkozó írásbeli értesítésben kéri a másik Szerződő Felet a vitás kérdés megtárgyalására. A vita peren kívüli, tárgyalásos rendezésének megkönnyítése végett az írásbeli értesítésben meg kell jelölni a beruházó nevét és címét, a követelések ténybeli alapját és feltételezett jogalapját, valamint a kért jogorvoslatot.
4. Ha az egyik Szerződő Fél beruházója és a másik Szerződő Fél közötti vita a vitáról szóló írásbeli értesítés időpontjától számított hat hónapon belül nem rendezhető ily módon, akkor az érintett beruházónak jogában áll a vitát beterjeszteni:
a. annak a Szerződő Félnek az illetékes bíróságához, amelynek a területén a beruházás létesült; vagy
b. az Államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről Washingtonban, 1965. március 18-án kelt Egyezmény vonatkozó rendelkezései szerint a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjához (ICSID), amennyiben mindkét Szerződő Fél részes fele az Egyezménynek; vagy
c. olyan nemzetközi ad hoc választottbírósághoz, amely az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) 2010-ben módosított választottbírósági szabályzata szerint jött létre, azzal hogy a vitában álló felek írásban megállapodhatnak abban, hogy eltérnek e választottbírósági szabályzattól; vagy
d. a Beruházási Viták Rendezése Nemzetközi Központjának (ICSID) Titkársága által az eljáráshoz szükséges kiegészítő intézkedések szabályai (továbbiakban: „Az ICSID kiegészítő intézkedések szabályai”) szerint felállított választottbírósághoz, amennyiben a vitát kezdeményező Szerződő Fél vagy a beruházó állama szerinti Szerződő Fél – de mindkettő nem – részese az Államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló, Washingtonban, 1965. március 18-án kelt Egyezménynek; vagy
e. a vitában részt vevő felek megállapodása szerinti bármely egyéb vitarendezési fórumhoz
5. Amennyiben a beruházó a vitát a 4. bekezdés a.–e. pontjában felsorolt fórumok valamelyikéhez már beterjesztette, a választás végleges és a 4. bekezdés a.–e. pontjaiban felsorolt további fórumhoz folyamodni már nem jogosult.
6. Ha az egyik Szerződő Fél beruházója és a másik Szerződő Fél közötti vita a jelen cikk 3. bekezdésében említett írásbeli értesítéstől számított hat hónapon belül nem rendezhető, és a kifogással élő beruházó a vitát a 4. bekezdés a.–e. pontjában felsorolt fórumok valamelyike elé kívánja terjeszteni, a kifogással élő beruházó legkésőbb a vita valamelyik fórum elé terjesztésével egyidejűleg írásban értesíti a másik Szerződő Felet a vita előterjesztésére irányuló szándékáról.
7. A beruházó a jelen cikk 1–3. bekezdésében foglaltak szerint, a 4. bekezdéssel összhangban csak akkor kérelmezhet választottbírósági vitarendezést, ha még nem telt el három év attól az időponttól kezdődően, hogy a beruházó először szerzett vagy szerezhetett volna tudomást a feltételezett jogsértésről és arról, hogy őt veszteség vagy kár érte.
8. Határozatainak meghozatala során a bíróság a jelen Megállapodást a szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény és a Szerződő Felek között alkalmazandó egyéb nemzetközi jogszabályok és elvek szerinti értelmezésnek megfelelően alkalmazza. Az egyértelműség érdekében, a Szerződő Felek nemzeti joga nem képezi részét az alkalmazandó jognak. Magyarország vonatkozásában a nemzeti jog magában foglalja az Európai Unió jogát.
9. A 4. bekezdés b.–e. pontjaiban hivatkozott választottbíróságnak nincs joghatósága a jelen Megállapodást feltételezetten sértő intézkedés valamely Szerződő Fél nemzeti joga szerinti jogszerűségének megállapításában. Az egyértelműség érdekében annak eldöntése céljából, hogy valamely intézkedés összhangban áll-e a Megállapodás rendelkezéseivel, a választottbíróság csak tényként veheti figyelembe a Szerződő Fél nemzeti jogát. A nemzeti jognak a választottbíróság általi értelmezése nem kötelező az érintett Szerződő Fél bíróságaira vagy hatóságaira nézve.
10. Az alperes legkésőbb harminc (30) nappal a választottbíróság felállítását követően vagy az első ülés előtt – attól függően, hogy melyik időpont következett be hamarabb –, kifogást nyújthat be a követelés vagy annak bármely része nyilvánvaló megalapozatlanságára hivatkozva. A kifogás vonatkozhat a követelés érdemére, a joghatóságra vagy a választottbíróság hatáskörére. Az alperes a kifogás alapját a lehető legpontosabban meghatározza. A választottbíróság, miután lehetőséget adott a vitában részt vevő feleknek a kifogással kapcsolatos észrevételeik megtételére, az első ülésén vagy azt követően haladéktalanul indokolással alátámasztott végzést vagy ítéletet hoz a kifogásról. A választottbíróság vélelmezi a felperes által állított tények valóságát, és a nem vitatott tényeket is figyelembe veheti. Jelen bekezdés szerinti kifogás kézhezvételekor a választottbíróság felfüggeszti az érdemi eljárást, és megállapítja a kifogás elbírálásához és az eljárás további lefolytatásához szükséges ütemtervet. A választottbíróság döntése nem érinti az alperes azon jogát, hogy az eljárás során kifogást emeljen a követelés jogi megalapozottsága ellen, és nem érinti a választottbíróság azon jogát, hogy előzetes kérdésként más kifogásokkal is foglalkozzon.
11. A választottbíróság azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy előzetes kérdésként más kifogásokkal is foglalkozzon, illetve az alperes azon jogának sérelme nélkül, hogy bármely megfelelő időpontban ilyen kifogást emeljen, a választottbíróság előzetes kérdésként kezeli és hoz határozatot az alperes minden olyan kifogásáról, amely jogkérdésként, követelésként vagy annak részeként még a beruházó által állított tények valóságtartalmának elfogadása esetén sem minősül olyan követelésnek, amelyben a beruházó javára ítélet hozható. A választottbíróság a vita tárgyát nem képező lényeges tényeket is figyelembe veheti. A kifogást a lehető legkorábban, de legkésőbb a viszontkereset vagy ellenkérelem benyújtására megszabott határidő lejártáig kell benyújtani a választottbírósághoz. A jelen bekezdés szerinti kifogás kézhezvételekor – hacsak a kifogást nem tartja nyilvánvalóan megalapozatlannak – a választottbíróság felfüggeszti az érdemi eljárást, a kifogás elbírálására ütemtervet állít fel, amely összhangban van bármely más előzetes kérdés elbírálására megállapított ütemtervvel, és a kifogásról indokolással ellátott határozatot hoz.
12. A döntés a vitában érintett felekre nézve végleges és kötelező érvényű, és azt a Szerződő Fél végrehajtással érintett területén irányadó törvényeivel és jogszabályaival, valamint a nemzetközi jog alkalmazandó normáival összhangban kell végrehajtani.
13. A választottbíróság csak a következőkről dönthet: (a) ítéletet hozhat arról, hogy az alperes megszegte-e a jelen Megállapodás szerinti valamely lényeges kötelezettségét, és (b) kizárólag akkor, ha az ilyen kötelezettségszegést megállapítja, elrendelheti a következő jogorvoslatok egyikét vagy mindegyikét: (i) pénzbeli kártérítés, beleértve az alkalmazandó kamatot; és (ii) vagyon visszaszolgáltatása, amely esetben a döntésnek rendelkeznie kell arról, hogy az alperes a visszaszolgáltatás helyett – az esetlegesen alkalmazandó kamatra is kiterjedő – pénzbeli kártérítést is fizethet.
14. Ha a vitás felek másként nem állapodnak meg, a választottbíráskodás helye a New Yorkban, 1958. június 10-én aláírt, a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Egyezmény valamely tagországa.
15. Jelen Megállapodás keretében felmerülő viták vonatkozásában is alkalmazandó többoldalú jogorvoslati mechanizmusról is rendelkező, többoldalú beruházási választottbíráskodást előíró nemzetközi megállapodás hatálybalépése esetén a jelen Megállapodás vonatkozó részei – a Szerződő Felek kölcsönös megállapodására is figyelemmel – a továbbiakban nem alkalmazandók. A vitában álló felek ellenkező megállapodása hiányában a többoldalú vitarendezési mechanizmus szabályai nem alkalmazandók a 13. cikk alapján már benyújtott vitákra.
16. A 13. cikk (Beruházási viták rendezése az egyik Szerződő Fél és a másik Szerződő Fél valamely beruházója között) és a 15. cikk (A Szerződő Felek közötti jogviták rendezése) rendelkezései nem vonatkoznak a 10. cikkre (Vállalati társadalmi felelősségvállalás), a 11. cikkre (Beruházás és környezetvédelem) és a 12. cikkre (Beruházás és munkaerő).
1. A választottbírák függetlenek, és nem kapcsolódnak semmilyen szervezethez, vitás félhez vagy kormányhoz, illetve nem fogadnak el tőlük utasításokat a vitában tárgyalt bármely kérdés tekintetében. Nem vehetnek részt olyan vita elbírálásában, amely közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenséget eredményezne. Ezenkívül – a vitában részes felek eltérő megállapodása hiányában – a választottbírák a kinevezésüktől kezdve nem járhatnak el egyidejűleg tanácsadóként vagy a vitában álló felek valamelyike által kijelölt szakértőként vagy tanúként semmilyen folyamatban lévő vagy új, jelen Megállapodás vagy más nemzetközi megállapodás hatálya alá tartozó olyan beruházásvédelmi vitában, amely ugyanazokat az intézkedéseket érinti, ugyanazon felek vagy hozzájuk kapcsolódó felek részvételével zajlik, vagy ugyanazon szerződés ugyanazon rendelkezéseivel kapcsolatos. A választottbíráknak a 13. cikkel összefüggésben felmerült jogvita során az I. mellékletben foglalt magatartási kódex szerint kell eljárniuk.
2. Ha valamelyik vitában álló fél úgy ítéli meg, hogy a választottbírák egyike nem felel meg az 1. bekezdésben vagy az I. mellékletben (magatartási kódex) meghatározott követelményeknek, az adott fél felkérheti az ICSID főtitkárát, hogy a kifogása nyomán hozzon határozatot az érintett választottbíró kizárásáról. A kifogásról szóló értesítést a vitában álló félnek a választottbíróság felállításáról szóló értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül, vagy attól a naptól számított 15 napon belül kell benyújtania az ICSID főtitkárához, amelyen a kifogással élő fél tudomást szerzett a releváns tényekről, ha nem volt elvárható, hogy a kifogással érintett választottbíró kijelölésekor azokról tudomása legyen.
3. A kifogásról szóló értesítésnek tartalmaznia kell az annak alapjául szolgáló indokokat. A választottbírák bármelyike ellen kifogás emelhető az eljárás lezárása előtt, amennyiben olyan körülmények állnak fenn, amelyekre tekintettel az I. mellékletben foglalt magatartási kódex alapján megalapozottan kétségbe vonható az adott választottbíró pártatlansága vagy függetlensége. A kifogásról értesíteni kell a vitában álló többi felet, a kifogással érintett választottbírót, valamint a többi választottbírót.
4. Ha egy választottbíró kijelölésével szemben a vitában álló felek valamelyike kifogást emelt, a kifogással a vitában álló felek mindegyike egyetérthet. A kifogásra tekintettel, az azzal érintett választottbíró lemondhat választottbírói tisztségéről. Egyik eset sem minősül a kifogást megalapozó indokok elfogadásának. A vitában álló másik fél és a kifogással érintett választottbíró a kifogásról szóló értesítést követőn 15 napon belül benyújtja az álláspontjáról szóló nyilatkozatot, valamint az azt alátámasztó iratokat.
5. Ha a vitában álló másik fél nem értett egyet a kifogással, vagy a kifogással érintett választottbíró nem mond le tisztségéről, a kifogásról szóló értesítés keltét követő 15 napon belül, a vitában álló fél felkérheti az ICSID főtitkárát a kifogásra vonatkozó megalapozott határozathozatalra.
6. Az ICSID főtitkára a vitában álló felek és a kifogással érintett választottbíró beadványainak kézhezvételét követő negyvenöt (45) napon belül határozatot hoz. Ha az ICSID főtitkára helyt ad a kifogásnak, új választottbíró kijelölésére kerül sor.
7. Kifogásról szóló értesítés benyújtásakor az eljárást a kifogásra vonatkozó határozathozatalig felfüggesztik, kivéve, ha a vitában álló felek az eljárás folytatása mellett döntenek.
1. A Szerződő Felek között jelen Megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatosan felmerült jogvitákat lehetőség szerint konzultációk, illetve tárgyalások útján kell rendezni.
2. Ha a vita ily módon hat hónapon belül nem rendezhető, azt bármelyik Szerződő Fél kérésére a jelen cikk rendelkezései szerinti, háromtagú választottbíróság elé kell terjeszteni.
3. A választottbíróságot minden egyes esetben a következő módon kell megalakítani. A választottbírósági eljárás iránti kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül mindkét Szerződő Fél kijelöli a bíróság egy-egy tagját. Ezt követően ezen két tagnak egy harmadik állam állampolgárát kell kiválasztania, akit a bíróság elnökévé (továbbiakban: „elnök”) jelölnek ki. A bíróság elnökét a két másik tag kijelölésének időpontjától számított három hónapon belül ki kell jelölni.
4. Ha a jelen cikk 3. bekezdésében meghatározott határidőkön belül a szükséges kijelölések nem történtek meg, úgy a Nemzetközi Bíróság elnökét lehet felkérni a szükséges kijelölések megtételére. Ha a Nemzetközi Bíróság elnöke valamelyik Szerződő Fél állampolgára, vagy valamilyen más ok akadályozza az említett tisztség ellátásában, az alelnököt kell felkérni a szükséges kijelölések megtételére. Ha az alelnök valamelyik Szerződő Fél állampolgára, vagy ő is akadályoztatva van az említett tisztség ellátásában, a Nemzetközi Bíróságnak azt a rangidős tagját kell felkérni a kijelölések megtételére, aki egyik Szerződő Félnek sem állampolgára.
5. A választottbíróság döntését szavazattöbbséggel hozza.
6. A választottbíróság döntését a jelen Megállapodás rendelkezései, valamint a nemzetközi jog általánosan elfogadott elvei alapján hozza.
7. A Szerződő Felek egyéb rendelkezéseit figyelembe véve a bíróság eljárási szabályait maga határozza meg.
8. Mindkét Szerződő Fél maga viseli a választott bírójának, valamint a választottbírósági eljárásban való képviseletének a költségeit; az elnök költségeit és a fennmaradó költségeket a Szerződő Felek egyenlő arányban viselik. A választottbíróság eltérő rendelkezést is hozhat a költségek tekintetében.
9. A bíróság döntései véglegesek és kötelezőek mindkét Szerződő Fél számára.
1. A 13. cikk alapján kezdeményezett nemzetközi választottbírósági eljárásokra az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága által 2013. július 10-én elfogadott, a beruházó és állam közötti, szerződésen alapuló választottbírósági eljárás átláthatóságáról szóló UNCITRAL-szabályokat kell alkalmazni. Jelen cikk egyetlen rendelkezése sem kötelezi a Szerződő Felet arra, hogy az eljárás során vagy azt követően, beleértve a tárgyalást is, az UNCITRAL átláthatósági szabályainak 7. cikke 2. bekezdése értelmében bizalmas vagy védett információkat tegyen közzé vagy hozzon más módon nyilvánosságra a beruházó és állam közötti, szerződésen alapuló választottbírósági eljárásban, vagy olyan információkat, amelyek közzététele a nemzeti joga szerint védelem alá tartozik, vagy amelyeket a tagállam alapvető biztonsági érdekeivel ellentétesnek tekint.
2. Mindkét Szerződő Fél törekszik arra, hogy közzétegye, vagy más módon nyilvánosan hozzáférhetővé tegye az általános hatállyal alkalmazandó törvényeit és egyéb jogszabályait, valamint azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyek hatással lehetnek a másik Szerződő Fél beruházóinak az előbbi Szerződő Fél területén történő beruházásaira.
3. Jelen Megállapodás vagy az alkalmazandó választottbírósági szabályok nem akadályozzák az Európai Unió és Magyarország között bármely irányban folyó, a 13. cikk (Beruházási viták rendezése az egyik Szerződő Fél és a másik Szerződő Fél valamely beruházója között) alapján kezdeményezett nemzetközi választottbírósági eljárással kapcsolatos információcserét.
A Megállapodást az egyik Szerződő Fél területén, annak törvényeivel és jogszabályaival összhangban a másik Szerződő Fél beruházói által a Megállapodás hatálybalépése előtt vagy azt követően megvalósított beruházásokra kell alkalmazni, de nem alkalmazható olyan beruházással kapcsolatos jogvitára vagy követelésre, amely a Megállapodás hatálybalépése előtt merült fel, vagy amelyet a hatálybalépés előtt rendeztek.
Bármelyik Szerződő Fél kérésére a másik Szerződő Fél hozzájárul ahhoz, hogy a Megállapodás értelmezéséről vagy alkalmazásáról egyeztessenek. Az egyik Szerződő Fél kérésére információcsere történik arról, hogy a másik Szerződő Fél törvényei, jogszabályai, határozatai, igazgatási gyakorlatai, eljárásai vagy szakpolitikái milyen hatással lehetnek a jelen Megállapodás hatálya alá tartozó beruházásokra.
1. A Megállapodásban semmi sem akadályozhatja egyik Szerződő Felet sem abban, hogy elővigyázatossági intézkedéseket vezessen be vagy tartson fenn prudenciális okokból, beleértve:
a. a beruházók, a betétesek, a biztosítottak, illetve azon személyek védelmét, akik felé valamely pénzügyi szolgáltató letéteményesi kötelezettséggel tartozik; és
b. a Szerződő Fél pénzügyi rendszere integritásának és stabilitásának biztosítását.
Ha az ilyen intézkedések nem egyeztethetők össze jelen Megállapodás rendelkezéseivel, nem használhatók fel a Szerződő Felet jelen Megállapodás szerint terhelő kötelezettségek vagy vállalások teljesítésének elkerülésére. Jelen Megállapodás egyik rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az előírná a Szerződő Feleknek egyedi vevők ügyeivel vagy elszámolásaival összefüggő, illetve a közigazgatási intézmények birtokában lévő bizalmas vagy védett információk kiszolgáltatását.
2. a. Jelen Megállapodásban semmi sem értelmezhető úgy, hogy az a Szerződő Felet akadályozza abban, hogy fizetési mérlegének súlyos nehézsége vagy annak veszélye esetén a bekezdés b. pontjával összeegyeztethető, átutalásokat korlátozó intézkedéseket vezessen be.
b. Jelen bekezdés a. pontjában hivatkozott intézkedéseknek méltányosnak, jóhiszeműeknek, és korlátozott időtartamúaknak kell lenniük, továbbá nem lehetnek önkényesek, igazolhatatlan módon diszkriminatív jellegűek, valamint nem léphetnek túl azon, ami a fizetési mérleg helyzetének helyreállításához szükséges. A jelen cikk alapján intézkedéseket előíró Szerződő Fél haladéktalanul értesíti a másik Szerződő Felet,
továbbá amint az lehetséges, bemutatja az említett intézkedések hatályon kívül helyezésére vonatkozó ütemtervet. Az ilyen intézkedéseket az érintett Szerződő Fél egyéb nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően hozza meg, ideértve a Marrakeshben, 1994. április 15-én elfogadott Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Egyezmény és a Nemzetközi Valutaalap Alapokmánya alapján fennálló kötelezettségeket.
3. Jelen Megállapodás rendelkezései:
a. nem értelmezhetők úgy, hogy bármelyik Szerződő Felet akadályozzák olyan intézkedések meghozatalában, amelyek alapvető biztonsági érdekeinek védelmében szükségesek:
(i) a fegyverek, lőszerek és hadieszközök kereskedelme, valamint más olyan áruk, anyagok, szolgáltatások és technológiák forgalmazása és ezekkel kapcsolatos kereskedelmi ügyletek tekintetében, amelyek közvetlen vagy közvetett célja katonai, vagy más biztonsági létesítmény ellátása,
(ii) háború vagy a nemzetközi kapcsolatokban beálló más szükségállapot idején, vagy
(iii) az atomfegyverek és más nukleáris robbanóeszközök elterjedését tiltó nemzeti szabályok vagy nemzetközi egyezmények végrehajtása vonatkozásában, vagy
b. nem akadályozhatják egyik Szerződő Felet sem abban, hogy az ENSZ Alapokmányából fakadó, a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges intézkedéseket hozzon.
4. Figyelemmel arra a követelményre, hogy az intézkedések nem alkalmazhatóak olyan módon, amely önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést jelentene beruházások vagy beruházók között, a 4. cikk (Nemzeti és legnagyobb kedvezményes elbánás) és a 7. cikk (Átutalások) sem értelmezhető úgy, hogy megakadályozza az olyan intézkedések bármely Szerződő Fél által történő elfogadását vagy érvényesítését, amelyek szükségesek:
a. a közbiztonság vagy a közerkölcs védelméhez, vagy a közrend fenntartásához; *
b. az emberek, állatok és növények élete és egészsége védelméhez; *
c. azon törvények és jogszabályok érvényesülésének biztosításához, amelyek nem ellentétesek a jelen Megállapodás rendelkezéseivel, beleértve azokat, amelyek az alábbiakra vonatkoznak:
(i) a megtévesztő vagy csalárd gyakorlatok megelőzése, illetve a szerződések nemteljesítéséből eredő következmények kezelése;
(ii) az egyének személyiségi jogainak védelme a személyes adatok feldolgozása és terjesztése során, és az egyéni nyilvántartások és számlák titkosságának védelme;
(iii) biztonság.
1. Bármelyik Szerződő Fél megtagadhatja a jelen Megállapodás keretében nyújtott előnyöket a másik Szerződő Fél jogi személyiséggel rendelkező beruházójától és az e beruházó beruházásaitól, amennyiben az adott beruházó vagy a beruházások harmadik állambeli vagy az előnyt megtagadó Szerződő Félhez tartozó természetes vagy jogi személyek tulajdonában vagy irányítása alatt állnak, és:
a. a beruházó nem folytat számottevő gazdasági tevékenységet azon Szerződő Fél területén, amely joga szerint azt létrehozták, vagy
b. az előnyök nyújtását megtagadó Szerződő Fél olyan intézkedéseket fogad el vagy tart fenn a harmadik állammal szemben, amelyek tiltják az ilyen beruházóval folytatott és a beruházásaihoz kapcsolódó ügyleteket, vagy az előnyök biztosítása az adott beruházó által létrehozott beruházások vonatkozásában ezen intézkedések megsértését vagy kijátszását jelentené, vagy
c. az előnyök nyújtását megtagadó Szerződő Fél nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat az adott harmadik állammal.
2. A jelen Megállapodásban foglalt előnyök nem illetik meg az olyan kettős állampolgárságú természetes személyeket, akik a fogadó állam állampolgárai is.
1. A Szerződő Felek diplomáciai csatornákon keresztül értesítik egymást arról, hogy valamennyi belső eljárási követelmény teljesült a jelen Megállapodás hatálybalépéséhez. Jelen Megállapodás az utolsó értesítés kézhezvétele után hatvan (60) nappal lép hatályba.
2. Jelen Megállapodás tíz éves időtartamra marad hatályban, majd azt követően hatálya meghosszabbodik, kivéve, ha valamely Szerződő Fél írásban tájékoztatja a másik Szerződő Felet a Megállapodás felmondására irányuló szándékáról. A felmondás az értesítés másik Szerződő Fél általi kézhezvételét követően egy évvel lép hatályba, de nem korábban, mint a kezdeti tízéves időszak lejárta.
3. A jelen Megállapodás felmondása előtt megvalósított beruházások tekintetében a Megállapodás rendelkezései a felmondást követő további tíz évig hatályban maradnak.
4. Jelen Megállapodás a Szerződő Felek közötti írásbeli megegyezéssel módosítható. Bármely módosítás a Megállapodás elválaszthatatlan része, és a hatálybalépéséhez szükséges eljárás megegyezik a jelen Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges eljárással.
5. A jelen Megállapodás minden esetben automatikusan megszűnik és hatályát veszti, ha és amikor Georgia az Európai Unió tagállamává válik.
ENNEK HITELÉÜL az arra kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak a Megállapodást aláírták.
KÉSZÜLT két eredeti példányban, Budapesten, 2024. július 19. napján, magyar, georgiai és angol nyelven, és mind a három nyelven egyaránt hiteles szövegnek minősül. Értelmezésbeli eltérések esetén az angol nyelvű szöveg az irányadó.
A magatartási kódex alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
– „tag” a Magyarország Kormánya és Georgia Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről létrejött megállapodás (a továbbiakban „Megállapodás”) 13. cikke 4. bekezdésének vonatkozó rendelkezései alapján megalakított választottbíróság tagjaként tisztség betöltésére kijelölt személy;
– „asszisztens” a tag irányítása és ellenőrzése alatt dolgozó, a tagot kutatással és feladatellátásának támogatásával segítő személy;
– „jelölt” az a személy, akinek a tagként való kijelölése megfontolás tárgya.
A jelölt és a tag kerüli a szabálytalanságot és annak látszatát, és szigorú magatartási normák betartásával biztosítja a vitarendezési eljárás feddhetetlenségét és pártatlanságát.
1. A vitában álló felek vagy a kinevezésre jogosult hatóság a Megállapodás 13. cikke szerinti tagként való kijelölésének megerősítése előtt átadja a jelöltnek a jelen magatartási kódex egy példányát. A jelölt tájékoztatja a vitában álló feleket minden olyan korábbi vagy meglévő érdekeltségről, kapcsolatról vagy ügyről, amely valószínűleg érinti a jelölt függetlenségét vagy pártatlanságát, vagy amelyről okkal feltételezhető, hogy közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenséghez vezet, vagy amely szabálytalansághoz vagy részrehajláshoz vezet, vagy okkal feltételezhetően annak látszatát kelti. Ennek érdekében a jelölt minden elvárható eszközzel törekszik arra, hogy tudomást szerezzen az ilyen érdekeltségről, kapcsolatról vagy ügyről. A korábbi érdekeltségről, kapcsolatról vagy ügyről szóló tájékoztatás legalább azt az időpontot megelőző öt évre terjed ki, amikor a jelölt tudomást szerez arról, hogy a jelen Megállapodással összefüggésben felmerült jogvita kapcsán tagként való kijelölése megfontolás tárgya.
2. A tag a kijelölését követően is minden elvárható eszközzel törekszik arra, hogy tudomást szerezzen a magatartási kódex 3. cikkének 1. bekezdésében említett érdekeltségről, kapcsolatról vagy ügyről. A tag a feladata ellátása során köteles mindenkor tájékoztatni a vitában álló feleket és a Szerződő Feleket az ilyen érdekeltségről, kapcsolatról vagy ügyről. Tájékoztatja továbbá a vitában álló feleket és a Szerződő Feleket a magatartási kódex tényleges vagy potenciális megsértéséről.
1. A magatartási kódex 2. és 3. cikkében meghatározott kötelezettségek mellett a tag:
a. megismeri a magatartási kódexet;
b. független és pártatlan, fenntartja ennek látszatát, kerül mindennemű közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenséget;
c. nem fogad el utasítást szervezettől vagy kormánytól a kijelölése szerinti választottbíróság elé terjesztett kérdés tekintetében;
d. nem kelti elfogultság látszatát, mentes az önérdek, a külső nyomás, a politikai megfontolások, a társadalmi nyomás, a Szerződő Felek vagy a vitában álló felek valamelyikével vagy az eljárásban részt vevő vagy abban érintett más személlyel szembeni lojalitás, a kritikától való félelem, továbbá a pénzügyi, üzleti, szakmai, családi vagy társadalmi kapcsolat vagy felelősség befolyásától;
e. sem közvetlenül, sem közvetetten nem vállal kötelezettséget, fogad el előnyt, létesít jogviszonyt, vagy szerez pénzügyi érdekeltséget, ha ez akadályozza a feladatai előírásszerű ellátásában, ennek látszatát kelti, vagy érintheti a pártatlanságát;
f. nem használja ki tagként betöltött tisztségét személyes vagy magánjellegű érdek érvényesítése céljából, és kerüli az esetlegesen olyan benyomást keltő cselekményt, hogy más személyek által, azok különleges helyzeténél fogva befolyásolható;
g. az eljárás során alaposan, eredményesen, tisztességesen és a kellő gondossággal látja el a feladatait;
h. az eljárást illetően nem lép ex parte kapcsolatba;
i. kizárólag az eljárás során felmerült és a döntés vagy ítélet meghozatalához szükséges szempontokat vizsgálja, feladatát nem ruházza más személyre.
2. A tag megteszi az ahhoz szükséges és indokolt lépéseket, hogy asszisztense megismerje és értelemszerűen betartsa a magatartási kódex 2. és 3. cikkében, 4. cikkének 1. bekezdésében, valamint 5. és 6. cikkében foglaltakat.
1. A korábbi tag kerüli az esetlegesen olyan benyomást keltő cselekményt, hogy elfogultan járt el a feladatai ellátása során, vagy előnye származott a választottbíróság döntéséből vagy ítéletéből.
2. A vitában álló felek eltérő megállapodása hiányában a korábbi tag vállalja, hogy a Megállapodás alapján lefolytatott vitarendezési eljárással összefüggő feladatainak megszűnését követően három évig
a. semmilyen minőségben nem vesz részt azonos intézkedésekre, azonos felekre vagy hozzájuk kapcsolódó felekre vagy a jelen Megállapodás azonos intézkedéseire vonatkozó beruházási jogvitában;
b. nem jár el a vitában álló felek valamelyike által kijelölt jogi tanácsadóként, tanúként vagy szakértőként sem a jelen, sem más két- vagy többoldalú beruházási megállapodás hatálya alá tartozó beruházási vitában.
3. Ha az ICSID főtitkára arról kap tájékoztatást vagy szerez tudomást, hogy egy korábbi tag az 5. cikk 1. és 2. bekezdésében meghatározott kötelezettségekbe vagy a magatartási kódex más rendelkezésébe ütközően járt el a Megállapodás hatálya alá tartozó beruházási vitában megalakított választottbíróság tagjaként, a főtitkár kivizsgálja az ügyet, meghallgatási lehetőséget biztosít a korábbi tag számára, majd ellenőrzést követően tájékoztatja:
a. azt a szakmai testületet vagy intézményt, amelyhez a korábbi tag tartozik;
b. a Szerződő Feleket;
c. az adott jogvitában részt vevő feleket;
d. az egyéb érintett igazságszolgáltatási fórumokat.
4. Az ICSID főtitkára a fenti 3. bekezdés a.–d. pontjában említett intézkedések megtételére vonatkozó határozatát indokolással együtt nyilvánosságra hozza.
1. A tag és a korábbi tag az eljárással kapcsolatban vagy annak során megismert nem nyilvános információt kizárólag az eljárás céljával összefüggésben közli vagy használja fel, és ilyen információt semmilyen körülmények között nem közöl vagy használ fel annak érdekében, hogy saját maga vagy más számára előnyt szerezzen, vagy mások érdekeit sértse.
2. A tag sem részben, sem egészben nem közöl végzést, határozatot vagy ítéletet annak elfogadása vagy közzététele előtt.
3. A tag és a korábbi tag a választottbírósági tanácskozás tartalmát, valamint a választottbíróság más tagjainak véleményét kizárólag végzés, határozat vagy ítélet formájában közölheti.
4. A tagok nem tehetnek nyilvános nyilatkozatot egy folyamatban lévő választottbírósági eljárás érdemi részével kapcsolatban.
A tag nyilvántartást vezet és záró elszámolást készít saját maga és asszisztense eljárással kapcsolatos időráfordításáról és költségeiről.
The Government of Hungary and the Government of Georgia (hereinafter referred to as the „Contracting Parties”), Desiring to intensify economic cooperation to the mutual benefit of both Contracting Parties, and promote investments of investors of one Contracting Party in the territory of the other Contracting Party, and
Affirming the Contracting Parties’ adherence to international law;
Seeking to ensure that investment is consistent with the protection of health, safety and the environment, the promotion and protection of internationally and domestically recognised human rights, labour rights, and internationally recognised standards of corporate social responsibility;
Desiring to promote investment that contributes to the sustainable development of the Contracting Parties;
Aiming to secure an overall balance of rights and obligations between investors and the host state;
Being aware that the promotion and reciprocal protection of investments, according to the present Agreement, stimulates the business initiatives in this field;
Bearing in mind that, in light of the judgment of the Court of Justice of the European Union in Achmea (C–284/16), this Agreement should be terminated in the event of Georgia’s accession to the European Union,
Have agreed as follows:
For the purposes of this Agreement:
1. The term „investment” shall comprise every kind of asset invested by an investor of one Contracting Party in the territory of the other Contracting Party in accordance with the laws and regulations of the latter and shall include, in particular:
a. movable and immovable property as well as any other rights in rem such as mortgages, liens, pledges and similar rights;
b. shares, stocks and debentures of companies or any other form of participation in a company;
c. bonds, loans and other financial and debt instruments of an enterprise;
d. futures, options and other derivatives;
e. claims to money or to any performance having an economic value which are directly related to an investment;
f. intellectual and industrial property rights, including copyrights, trade marks, patents, designs, know-how, trade secrets, geographical indications, trade names and goodwill which are directly related to an investment;
g. any right conferred by law or under contract and any licenses and permits pursuant to law, including the concessions to search for, extract, cultivate or exploit natural resources.
Any alteration of the form in which assets are invested shall not affect their character as investment on condition that this alteration is made in accordance with the laws and regulations of the Contracting Party in the territory of which the investment has been made.
In order to qualify as an investment for the purposes of the present Agreement, an asset must have the characteristics of an investment, including such characteristics as a certain duration, the commitment of capital or other resources, the expectations of gain or profit, and the assumption of risk. The arbitration award or any order or judgement rendered with regard to the covered investment shall not be considered as investment for the purposes of the present Agreement.
For greater certainty:
„claims to money” does not include claims to money that arise solely from:
(i) commercial transactions for the sale of goods or services by a natural person or an enterprise in the territory of a Contracting Party to a natural person or an enterprise in the territory of the other Contracting Party, or
(ii) the extension of credit in relation to such transactions.
2. The term „investor” shall mean any natural or legal person of one Contracting Party that has made an investment in the territory of the other Contracting Party.
a. The term „natural person” shall mean any individual having the citizenship of either Contracting Party in accordance with its laws.
b. The term „legal person” shall mean with respect to either Contracting Party, any legal entity incorporated or constituted in accordance with its laws and; having its central administration or engaged in substantive business activities in the territory of one Contracting Party.
3. The term „returns” shall mean amounts yielded by an investment and in particular, includes profits, interest, capital gains, dividends, royalties or fees.
4. The term „territory” shall mean:
a. in the case of Hungary, the territory over which Hungary exercises, in conformity with international law, sovereignty, sovereign rights or jurisdiction;
b. in the case of Georgia, the territory defined by Georgian legislation, including land territory, its subsoil and the air space above it, internal waters and territorial sea, the sea bed, its sub-soil and the air space above them, in respect of which Georgia exercises sovereignty, as well as the contiguous zone, the exclusive economic zone and continental shelf adjacent to its territorial sea, in respect of which Georgia may exercise its sovereign rights and/or jurisdiction in accordance with the international law.
5. The term „freely convertible currency” means a currency that is widely used to make payments for international transactions and widely exchanged in principal international exchange markets provided it is not contrary to the regulations of either of the Contracting Parties, and how the International Monetary Fund determines the scope of freely convertible, or freely usable currency.
1. Each Contracting Party shall encourage and promote in its territory investments made by the investor of the other Contracting Party and shall admit such investments in accordance with its laws and regulations.
2. Each Contracting Party shall accord in its territory to investments of the other Contracting Party and to investors with respect to their investments fair and equitable treatment and full protection and security in accordance with paragraphs 3 and 4.
3. A Contracting Party breaches the obligation of fair and equitable treatment referenced in paragraph 2 through a measure or a series of measures that constitute:
a. denial of justice in criminal, civil or administrative proceedings; or
b. fundamental breach of due process in judicial and administrative proceedings; or
c. manifest arbitrariness; or
d. targeted discrimination on manifestly wrongful grounds, such as gender, race or religious belief; or
e. harassment, coercion, abuse of power or similar bad faith conduct.
A breach of another provision of this Agreement or any other international agreement cannot be established as claim for breach of this article.
The fact that a measure breaches domestic law does not, in and of itself, constitute a breach of this Article; a Tribunal must consider whether a Contracting Party has acted inconsistently with the obligations in paragraph 2.
4. For greater certainty, „full protection and security” refers to the Contracting Party’s obligation to ensure the physical security of investors and investments.
1. The Contracting Parties reaffirm the right to regulate within their territories to achieve legitimate policy objectives, such as
a. to secure compliance with laws and regulations that are not inconsistent with this Agreement;
b. the protection of environment including climate change, human, animal, or plant life, public health, social services, public education, safety, public security, public morals, or maintenance of public order;
c. to regulate the conservation of living or non-living exhaustible natural resources; or
d. to ensure social or consumer protection, privacy and data protection, or promotion and the protection of cultural diversity.
2. The mere fact that a Contracting Party regulates, including through a modification to its laws and regulations, in a manner which may negatively affect an investment or interferes with an investor’s expectations of profits, does not necessarily amount to a breach of an obligation under this Agreement.
3. For greater certainty and subject to paragraph 4, a Contracting Party’s decision not to issue, renew or maintain a subsidy
a. in the absence of any specific commitment under law or contract to issue, renew or maintain that subsidy; or
b. in accordance with terms or conditions attached to the issuance, renewal or maintenance of the subsidy,
shall not constitute a breach of the provisions of this Agreement.
4. For greater certainty, nothing in this Agreement shall be construed as preventing a Contracting Party from discontinuing the granting of a subsidy or requesting its reimbursement or as requiring that Contracting Party to compensate the investor therefore, where such measure is necessary in order to comply with international obligations between the Contracting Parties or has been ordered by a competent court, administrative tribunal or other competent authority of similar nature.
1. Each Contracting Party shall in its territory accord to an investor of the other Contracting Party and to an investment, treatment not less favourable than the treatment it accords, in like situations to its own investors and their investments with respect to the conduct, operation, management, maintenance, use, enjoyment and sale or disposal of their investments in its territory.
2. Each Contracting Party shall in its territory accord to investors of the other Contracting Party and their investments treatment no less favourable than that it accords, in like situations, to investors of a third country or to their investments with respect to the operation, conduct, management, maintenance, use, enjoyment and sale or disposal of their investments in its territory.
3. For greater certainty, treatment referred to in paragraph 2 shall not encompass the dispute resolution mechanism or any undertakings concerning the contractual obligations of the host state as provided in this or other international agreements. Substantive obligations in other international investment treaties and other trade agreements do not in themselves constitute „treatment”, and thus cannot give rise to a breach of this Article, absent measures adopted or maintained by a Contracting Party pursuant to those obligations.
4. The National Treatment and Most-Favoured-Nation Treatment provisions of this Agreement shall not apply to advantages accorded by a Contracting Party pursuant to its obligations as a member of a customs, economic, or monetary union, a common market or a free trade area.
5. The provisions of this Article shall not be construed so as to oblige one Contracting Party to extend to the investors of the other Contracting Party, or to the investments or returns of investments of such investors the benefit of any treatment, preference or privilege, which may be extended by the former Contracting Party by virtue of any international agreement or arrangement relating wholly or mainly to taxation.
6. Nothing in this Agreement shall prevent a Contracting Party from exercising its rights and fulfilling its obligations deriving from its membership in any existing or future economic integration agreement, such as free trade area, customs union, common market, economic and monetary union, including the European Union.
7. The provisions of this Article shall not apply to government procurement by a Contracting Party or a state owned enterprise.
1. When investments of investors of either Contracting Party suffer losses owing to war, armed conflict, a state of national emergency, revolt, insurrection, riot or other similar events in the territory of the other Contracting Party, they shall be accorded by the latter Contracting Party treatment, as regards restitution, indemnification, compensation or other settlement, not less favourable than that which the latter Contracting Party accords to its own investors or to investors of any third State whichever is more favourable.
2. Without prejudice to paragraph 1 of this Article, investors of one Contracting Party who in any of the events referred to in that paragraph suffer losses in the territory of the other Contracting Party resulting from:
a. requisitioning of their investment or a part thereof by its forces or authorities;
b. destruction of their investment or a part thereof by its forces or authorities which was not caused in combat action or was not required by the necessity of the situation
shall be accorded by the Contracting Party, in whose territory the losses occurred, restitution or compensation.
1. Investments of either Contracting Party shall not be subject to nationalisation, direct or indirect expropriation, or any measures having equivalent effect (hereinafter referred to as „expropriation”) in the territory of the other Contracting Party except for a public purpose. The expropriation shall be carried out under due process of law, on a non-discriminatory basis and shall be accompanied by provisions for the payment of prompt, adequate and effective compensation. Such compensation shall amount to the fair market value of the investment expropriated immediately before expropriation or impending expropriation became publicly known or when the expropriation took place, whichever is earlier, and shall be made without delay, be effectively realizable and be freely transferable in a freely convertible currency. In case of delay it shall include interest at a commercially reasonable rate from the date of expropriation to the date of actual payment.
2. The investor affected shall have a right, to prompt review of its claim and of the valuation of its investment under the law of the expropriating Contracting Party, by a judicial or other independent authority of that Contracting Party, in accordance with the principles set out in this Article.
3. For the purpose of this Agreement:
a. direct expropriation occurs when an investment is nationalised or otherwise directly expropriated through formal transfer of title or outright seizure.
b. indirect expropriation results from a measure or series of measures of a Contracting Party having an equivalent effect to direct expropriation, in that it substantially deprives the investor of the fundamental attributes of property in its investment, including the right to use, enjoy and dispose of its investment, without formal transfer of title or outright seizure.
4. The determination of whether a measure or series of measures by a Contracting Party, in a given specific situation, constitutes an indirect expropriation requires a case-by-case, fact-based inquiry that considers, among other factors:
a. the economic impact of the measure or series of measures, although the sole fact that a measure or series of a measure of a Contracting Party has an adverse effect on the economic value of an investment does not establish that an indirect expropriation has occurred,
b. the duration of the measure or series of measures by a Contracting Party,
c. the character of the measure or series of measures, notably their object and content.
5. For greater certainty, except in the rare circumstance when the impact of a measure or series of measures is so severe in light of its purpose that it appears manifestly excessive, non-discriminatory measures by a Contracting Party that are designed and applied to protect legitimate policy objectives, such as the protection of public health, social services, public education, safety, environment including climate change, public morals, social or consumer protection, privacy and data protection, or the promotion and protection of cultural diversity, or to secure the payment of taxes or other contributions or penalties, do not constitute indirect expropriation.
6. This Article does not apply to the issuance of compulsory licences granted in relation to intellectual property rights, or to the revocation, limitation or acquisition of intellectual property rights to the extent that such issuance, revocation, limitation or acquisition is consistent with the Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights in Annex 1C to the WTO Agreements („TRIPS Agreement”).
1. The Contracting Parties shall permit all transfers related to investments and returns. The transfers shall be made in a freely convertible currency and in accordance with the laws and regulations of the Contracting Party where investments were made without any restriction and undue delay. Such transfers shall include in particular:
a. capital and additional amounts to maintain or increase the investment;
b. returns as defined in paragraph 3 of Article 1 of this Agreement;
c. the amounts required for payment of expenses which arise from the operation of the investment, such as payment of royalties and license fees or other similar expenses;
d. payments in connection with contracts, including loan agreements;
e. proceeds of the total or partial sale or liquidation of the investment;
f. the wages or other similar earnings of natural persons engaged from abroad, in connection with an investment, subject to the laws and regulations of the Contracting Party, in which the investment has been made;
g. compensations owed pursuant to Articles 5 and 6 of this Agreement;
h. payments arising out of settlement of a dispute under Article 13 of this Agreement.
2. The transfers shall be made after the investor fulfilled all of its related financial obligations according to the laws and regulations in force of the Contracting Party in the territory of which the investment was made.
3. Nothing in this Article shall be construed to prevent a Contracting Party from delaying or preventing a transfer by applying measures in an equitable and non-discriminatory manner and not in a way that would constitute a disguised restriction on transfers, in accordance with its laws and regulations relating to:
a. taxation;
b. bankruptcy, insolvency or protection of the rights of creditors;
c. issuing, trading or dealing in securities;
d. criminal or penal offences;
e. financial reporting or record keeping of transfers when necessary to assist law enforcement or financial regulatory authorities; and
f. the satisfaction of judicial or administrative judgements or decisions.
4. For the purpose of this Agreement, exchange rates shall be the rate published – in accordance with the laws and regulations of the Contracting Party, which has admitted the investment – by the financial institution effecting the transfer unless otherwise agreed. Should such rate not exist the official rate has to be applied unless otherwise agreed.
1. Nothing in this Agreement shall affect the rights and obligations of either Contracting Party under any tax convention. In the event of any inconsistency between this Agreement and any such tax convention, the tax convention shall prevail to the extent of the inconsistency.
2. Article 4 (National and Most-favoured-Nation Treatment) and Article 7 (Transfers) shall not apply to an advantage accorded by a Contracting Party pursuant to a tax convention.
3. Subject to the requirement that such measures are not applied in a manner which would constitute a means of arbitrary or unjustifiable discrimination between countries where like conditions prevail, or a disguised restriction on trade and investment, nothing in this Agreement shall be construed to prevent the adoption, maintenance or enforcement by a Contracting Party of any measure aimed at ensuring the equitable or effective imposition or collection of taxes that:
a. distinguishes between taxpayers, who are not in the same situation, in particular with regard to their place of residence or with regard to the place where their capital is invested; or
b. aims at preventing the avoidance or evasion of taxes pursuant to the provisions of any tax convention or domestic fiscal legislation.
4. For the purpose of this Article:
a. „residence” means residence for tax purposes;
b. „tax convention” means a convention for the avoidance of double taxation or any other international agreement or arrangement relating wholly or mainly to taxation that either Contracting Party to this Agreement is party to.
1. If a Contracting Party or its designated agency makes a payment to its own investors under a guarantee or insurance it has accorded against non-commercial risks in respect of an investment in the territory of the other Contracting Party, the latter Contracting Party shall recognize:
a. the assignment, whether under the law or pursuant to a legal transaction in that country, of any right or claim by the investor to the former Contracting Party or its designated agency, as well as,
b. that the former Contracting Party or its designated agency is entitled by virtue of subrogation to exercise the rights and enforce the claims of that investor and shall assume the obligations related to the investment.
2. The subrogated rights or claims shall not exceed the original rights or claims of the investor.
1. Each Contracting Party reaffirms the importance of internationally recognized standards, guidelines and principles of Corporate Social Responsibility, that have been endorsed or are supported by that Contracting Party.
2. Each Contracting Party shall encourage the uptake of responsible business conduct by companies and investors in line with internationally recognised principles and guidelines of Corporate Social Responsibility and shall encourage enterprises operating within its territory or subject to its jurisdiction to voluntarily incorporate these standards, guidelines and principles into their business practices and internal policies.
3. The Contracting Parties commit to exchanging information and, as appropriate, cooperating on promoting responsible business practices.
1. The Contracting Parties reaffirm the importance of the right of each Contracting Party to determine its sustainable development policies and priorities, to establish its own standards of environmental protection, consistently with internationally recognized standards and agreements on environmental protection, that have been endorsed or are supported by that Contracting Party, and shall effectively implement the Paris Agreement under the United Nations Framework Convention on Climate Change, done at Paris, on 12 December 2015.
2. The Contracting Parties shall not encourage investment by weakening or reducing the levels of protection afforded in their domestic environmental laws.
3. The Contracting Party shall not waive or otherwise derogate from, or offer to waive or otherwise derogate from, such legislation as an encouragement for an investment in its territory.
1. The Contracting Parties reaffirm the importance of the right of each Contracting Party to determine its sustainable development policies and priorities, to establish the levels of domestic labour protection it deems appropriate. Such levels, laws and policies shall be consistent with each Contracting Party’s commitments to international labour standards and agreements, that have been endorsed or are supported by that Contracting Party.
2. The Contracting Parties shall not encourage investment by weakening or reducing the levels of protection afforded in their domestic labour legislation.
3. The Contracting Party shall not waive or otherwise derogate from, or offer to waive or otherwise derogate from such legislation in order to encourage investment in its territory.
4. Each Contracting Party is committed to effectively implement the ILO Conventions it has ratified.
1. This Article applies to legal disputes between an investor of one Contracting Party and the other Contracting Party arising out of the covered investment of the former in the territory of the latter Contracting Party. Such dispute shall concern an alleged breach of an obligation of the Contracting Party under this Agreement, which caused loss or damage to the investor of the other Contracting Party.
2. Any dispute shall, if possible be settled amicably and be subject to negotiations between the parties to the dispute.
3. The negotiations start on the date when the disputing investor of one Contracting Party requests negotiations in a written notification of dispute from the other Contracting Party. In order to facilitate the amicable settlement of the dispute, the written notice shall specify the name and the address of the investor, the factual, and presumed legal basis of the claims and the relief sought.
4. If any dispute between an investor of one Contracting Party and the other Contracting Party cannot be thus settled within a period of six months following the date of the written notification of dispute, the investor shall be entitled to submit the dispute either to:
a. the competent court of the Contracting Party in the territory of which the investment has been made; or
b. the International Centre for Settlement of Investment Disputes (ICSID) pursuant to the applicable provisions of the Convention on the Settlement of Investment Disputes between States and Nationals of other States opened for signature at Washington D.C. on 18 March 1965, in the event both Contracting Parties are parties to this Convention; or
c. an ad hoc arbitral tribunal established under the Arbitration Rules of the United Nations Commission on International Trade Law (UNCITRAL), as amended in 2010. The parties to the dispute may agree in writing to deviate from these Arbitration Rules; or
d. an arbitral tribunal established under the Rules Governing the Additional Facility for the Administration of Proceedings by the Secretariat of the International Centre for Settlement of Investment Disputes („Additional Facility Rules of ICSID”), provided that either the disputing Contracting Party or the Contracting Party of the investor, but not both, is a party to the Convention on the Settlement of Investment Disputes between States and Nationals of other States, opened for signature at Washington D. C. on March 18, 1965; or
e. any other form of dispute settlement agreed upon by the parties to the dispute.
5. Once a dispute has been submitted to one of the fora mentioned in paragraph 4 a.–e., that election shall be final and the investor shall have no recourse to the other dispute settlement fora listed in paragraph 4 a.–e.
6. If any dispute between an investor of one Contracting Party and the other Contracting Party cannot be thus settled within a period of six months following the date on which the written notification was made in accordance with paragraph 3 of this Article, and the disputing investor intends to submit the dispute to one of the fora listed in paragraph 4 a.–e., the latter shall notify in writing the other Contracting Party of its intention to submit the dispute at the very latest simultaneously to submitting the dispute to one of the fora.
7. An investor may submit a dispute as referred to in paragraphs 1–3 to arbitration in accordance with paragraph 4 only if not more than three years have elapsed from the date on which the investor first acquired, or should have first acquired, knowledge of the alleged breach and knowledge that the investor has incurred loss or damage.
8. When rendering its decision, the tribunal shall apply this Agreement as interpreted in accordance with the Vienna Convention on the Law of Treaties, and other rules and principles of international law applicable between the Contracting Parties. For greater certainty, the domestic law of the Contracting Parties shall not constitute part of the applicable law. In case of Hungary, the term „domestic law” comprises the law of the European Union.
9. The tribunal referred to in paragraph 4 b.–e. shall not have jurisdiction to determine the legality of a measure, alleged to constitute a breach of this Agreement, under the domestic law of a Contracting Party. For greater certainty, in determining the consistency of a measure with this Agreement, the tribunal may consider, as appropriate, the domestic law of a Contracting Party as a matter of fact. Any meaning given to domestic law by the tribunal shall not be binding upon the courts or the authorities of that Contracting Party.
10. The respondent party may, no later than thirty (30) days after the establishment of the tribunal, or before the first meeting, whichever is earlier, file an objection that a claim or any part thereof is manifestly without legal merit. The objection may relate to the substance of the claim, the jurisdiction, or the competence of the tribunal. The respondent party shall specify as precisely as possible the basis for the objection. The tribunal, after giving the parties to the dispute an opportunity to present their observations on the objection, shall, at its first session or promptly thereafter, issue a decision or award on the objection, stating the grounds thereof. The tribunal shall assume the facts alleged by the claimant to be true, and may also consider any relevant facts not in dispute. On receipt of the objection under this paragraph, the tribunal shall suspend the proceedings on the merits and establish a schedule necessary for considering the objection and the further conduct of the proceeding. The decision of the tribunal shall be without prejudice to the right of a respondent party to object in the course of the proceeding, to the legal merits of a claim and without prejudice to the tribunal’s authority to address other objections as a preliminary question.
11. Without prejudice to the tribunal’s authority to address other objections as a preliminary question or to the right of a respondent party to raise any such objections at any appropriate time, the tribunal shall address and decide as a preliminary question any objection by the respondent party that, as a matter of law, a claim, or any part thereof, is not a claim for which an award in favour of the investor may be made, even if the facts alleged by the investor were assumed to be true. The tribunal may also consider any relevant facts not in dispute. Such an objection shall be submitted to the tribunal as early as possible, and in any event not later than the expiration of the time limit fixed for the filing of the counter-memorial or statement of defence. On receipt of an objection under this paragraph, and unless it considers the objection manifestly unfounded, the tribunal shall suspend any proceedings on the merits, establish a schedule for considering the objection consistent with any schedule it has established for considering any other preliminary question, and issue a decision on the objection, stating the grounds thereof.
12. The award shall be final and binding on the parties to the dispute and shall be executed in accordance with the laws and regulations of the Contracting Party in the territory of such execution is sought, and the applicable norms of international law.
13. The arbitral tribunal may award only: (a) a judgement whether or not there has been a breach by the respondent Party of any substantive obligation under this Agreement, and (b) one or both of the following remedies, only if there has been such a breach: (i) monetary damages including applicable interest; and (ii) restitution of property, in which case the award shall provide that the respondent may pay monetary damages including any applicable interest, in lieu of restitution.
14. Unless the disputing parties agree otherwise the place of arbitration shall be in a country that is a party to the Convention on the Recognition and Enforcement of Foreign Arbitral Awards, done at New York, on 10 June 1958.
15. Upon entry into force of an international agreement providing for a multilateral investment tribunal, which may include a multilateral appellate mechanism applicable to disputes under this Agreement, the relevant parts of this Agreement shall cease to apply subject to the agreement of both Contracting Parties. The rules of the multilateral dispute settlement mechanism shall not be applicable to disputes already submitted pursuant to Article 13, unless agreed otherwise by the disputing parties.
16. The provisions of the Article 13 (Settlement of Investment Disputes between a Contracting Party and an Investor of the other Contracting Party) and Article 15 (Settlement of Disputes between the Contracting Parties) shall not apply to the Article 10 (Corporate Social Responsibility), Article 11 (Investment and Environment) and Article 12 (Investment and Labour).
1. Arbitrators shall be independent of and not be affiliated with or take instructions from any organisation, disputing party or any government with regard to any matter addressed in o the dispute. They shall not participate in the consideration of any disputes that would create a direct or indirect conflict of interest. In addition, unless the disputing parties agree otherwise, upon appointment, the Arbitrators shall refrain from acting concurrently as counsel or as party-appointed expert or witness in any pending or new investment dispute under this or any other international investment treaty, involving the same measures, the same or related disputing parties, or the same provisions of the same treaty Arbitrators shall comply with the Code of Conduct as set out in Annex I in disputes arising out of Article 13.
2. If a disputing party considers that an arbitrator does not meet the requirements set out in paragraph 1 or in Annex I (Code of Conduct), it may invite the Secretary General of the ICSID to issue a decision on the challenge to disqualify such arbitrator. Any notice of a challenge shall be submitted to the Secretary General of the ICSID within 15 days after the constitution of the tribunal was communicated to the disputing party, or within 15 days of the date on which the relevant facts came to the knowledge of the disputing party that proposed the challenge, if the relevant facts could not have reasonably been known at the time of the appointment of the challenged arbitrator.
3. The notice of challenge shall state the grounds on which the challenge is based. Any arbitrator may be challenged in any event before the proceeding is declared closed, if circumstances exist that give rise to justifiable doubts as to the arbitrator’s impartiality or independence on the basis of the Code of Conduct as set out in Annex I. The challenge shall be notified to all other parties, to the arbitrator who is challenged and to the other arbitrators.
4. When an arbitrator has been challenged by a disputing party, all disputing parties may agree to the challenge. The arbitrator may also, after the challenge, withdraw from his or her office. In neither case does this imply acceptance of the validity of the grounds for the challenge. The other disputing party and the challenged arbitrator shall file their statement presenting their position and supporting documents within 15 days after the notice of the challenge.
5. If the other disputing party has not expressed its consent to the challenge or the challenged arbitrator fails to resign within 15 days from the date of the notice of the challenge, the disputing party may request the Secretary General of the ICSID to issue a founded decision on the challenge.
6. The Secretary General of the ICSID shall issue the decision within forty-five (45) days after receiving submissions from the disputing parties and the challenged arbitrator. If the Secretary General of the ICSID admits the challenge, a new arbitrator shall be appointed.
7. The proceeding shall be suspended upon the filing of the notice of the challenge until a decision on the challenge has been made, except to the extent that the disputing parties agree to continue the proceeding.
1. Disputes between the Contracting Parties concerning the interpretation or application of this Agreement shall, if possible, be settled through consultation or negotiation.
2. If the dispute cannot be thus settled within six months, it shall upon the request of either Contracting Party, be submitted to an Arbitral Tribunal of three members, in accordance with the provisions of this Article.
3. The Arbitral Tribunal shall be constituted for each individual case in the following way. Within two months from the date of the receipt of the request for arbitration, each Contracting Party shall appoint one member of the Tribunal. These two members shall then select a national of a third State who shall be appointed the Chairman of the Tribunal (hereinafter referred to as the „Chairman”). The Chairman shall be appointed within three months from the date of appointment of the other two members.
4. If within the periods specified in paragraph 3 of this Article the necessary appointments have not been made, a request may be made to the President of the International Court of Justice to make the appointments. If the President happens to be a national of either Contracting Party, or if the President is otherwise prevented from discharging the said function, the Vice-President shall be invited to make the appointments. If the Vice-President also happens to be a national of either Contracting Party or is prevented from discharging the said function, the member of the International Court of Justice next in seniority who is not a national of either Contracting Party shall be invited to make the appointments.
5. The Arbitral Tribunal shall reach its decision by a majority of votes.
6. The Tribunal shall issue its decision on the basis of the provisions of this Agreement, as well as of the universally accepted principles of international law.
7. Subject to other provisions made by the Contracting Parties, the Tribunal shall determine its procedure.
8. Each Contracting Party shall bear the cost of its own arbitrator and its representation in the arbitral proceedings; the cost of the Chair and the remaining costs shall be borne in equal parts by both Contracting Parties. The Arbitral Tribunal may make a different regulation concerning the costs.
9. The decisions of the Tribunal are final and binding for each Contracting Parties.
1. The „UNCITRAL Rules on Transparency in Treaty-based Investor-State Arbitration” as adopted by the United Nations Commission on International Trade Law on 10 July 2013 shall apply to international arbitration proceedings initiated pursuant to Article 13. Nothing in this Article requires a Contracting Party to make available to the public or otherwise disclose during or after the proceedings, including the hearing, confidential or protected information within the meaning of Article7(2) of UNCITRAL Rules on Transparency in Treaty-based Investor-State Arbitration, or information the disclosure of which is protected under its domestic law, or which it considers to be contrary to its essential security interests.
2. Each Contracting Party shall endeavour to publish, or otherwise make publicly available, its laws and regulations of general application as well as international agreements which may affect the investments of investors of the other Contracting Party in the territory of the former Contracting Party.
3. Nothing in this Agreement or the applicable arbitration rules shall prevent the exchange of information between the European Union and Hungary, or vice versa, which relates to international arbitration proceedings initiated pursuant to Article 13 (Settlement of Investment Disputes between a Contracting Party and an Investor of the other Contracting Party).
This Agreement shall apply to investments made in the territory of one Contracting Party in accordance with its laws and regulations by investors of the other Contracting Party prior to as well as after the entry into force of this Agreement, but shall not apply to any dispute or claim relating to an investment which arose or which was settled before the entry into force of this Agreement.
Upon request by either Contracting Party, the other Contracting Party shall agree to consultations on the interpretation or application of this Agreement. Upon request by either Contracting Party, information shall be exchanged on the impact that the laws, regulations, decisions, administrative practices or procedures, or policies of the other Contracting Party may have on investments covered by this Agreement.
1. Nothing in this Agreement shall prevent a Contracting Party from adopting or maintaining measures for prudential reasons, including for:
a. the protection of investors, depositors, policy-holders or persons to whom a fiduciary duty is owed by a financial service supplier; and
b. ensuring the integrity and stability of a Contracting Party’s financial system.
Where such measures do not conform with the provisions of this Agreement, they shall not be used as a means of avoiding the Contracting Party’s commitments or obligations under the Agreement. Nothing in this Agreement shall be construed as requiring a party to disclose information relating to the affairs and accounts of individual customers or any confidential or proprietary information in the possession of public entities.
2. a. Nothing in this Agreement shall be construed to prevent a Contracting Party from adopting or maintaining measures that restrict transfers where the Contracting Party experiences serious balance of payments difficulties, or the threat thereof, and such restrictions are consistent with paragraph b.
b. Measures referred to in paragraph a. shall be equitable, neither arbitrary nor unjustifiably discriminatory, in good faith, of limited duration and may not go beyond what is necessary to remedy the balance of payments situation. A Contracting Party that imposes measures under this Article shall inform the other Contracting Party forthwith and present as soon as possible a time schedule for their removal. Such measures shall be taken in accordance with other international obligations of the Contracting Party concerned, including those under the Marrakesh Agreement Establishing the World Trade Organization, done at Marrakesh, on April 15 1994 and the Articles of Agreement of the International Monetary Fund.
3. Nothing in this Agreement shall be construed:
a. to prevent any Contracting Party from taking any actions that it considers necessary for the protection of its essential security interests