1. § (1) A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi (fővárosi kerületi) intézetei keretében, illetve engedélyével működő Családvédelmi Szolgálat végzi a tanácsadást, válsághelyzet esetén segítséget ad annak feloldásában, valamint szervezi az oktatási intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését.”
(2) A Tv. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az állam
a) elősegíti a fogamzásgátló készítmények és eszközök rászorultságtól függő kedvezményes igénybevételét, a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését;
b) elősegíti az anya, illetve a család egésze számára elérhető, megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező válságkezelő tanácsadás rendszerének fejlesztését, és szabályozza a tanácsadás során az állami, illetőleg a civil szervezetek hatékony együttműködésének feltételeit, formáit;
c) támogatja a magzati élet védelmét szolgáló tevékenységet, szervezeteket, különösen azokat, amelyek anyagi támogatást is nyújtanak az arra rászoruló várandós anyáknak;
d) a munkajogi szabályozás eszközével gondoskodik a várandós anyák fokozott munkahelyi védelméről;
e) valamint a helyi önkormányzat a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosításával segíti a várandós anyát és családját a születendő gyermek vállalásában és felnevelésében.”
2. § A Tv. 5. §-ának helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
„5. § (1) A terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.
(2) Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.”
3. § A Tv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A terhesség megszakítását a 3. § (1) bekezdésében meghatározott személyeken kívül az a külföldi is kérheti
a) aki érvényes tartózkodási engedéllyel több mint 2 hónapja tartózkodik az ország területén,
b) aki menekültkénti elismerését kérelmezte,
c) akit a menekültügyi hatóság menedékesként vagy befogadottként elismert, valamint
d) aki nemzetközi szerződésben foglaltak alapján – a külön törvény szerint – az ország területéről nem utasítható ki, vagy nem irányítható vissza.”
4. § A Tv. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § (1) A munkatárs a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően – lehetőleg a magzat apja jelenlétében –, tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, a magzat megtartása érdekében tájékoztatja őt, illetve – a 8. § (3) bekezdésében meghatározott esetben – a törvényes képviselőt
a) a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami anyagi és természetbeni támogatások lehetőségéről;
b) az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetére;
c) az örökbeadás lehetőségeiről és feltételeiről;
d) a válsághelyzet feloldására alkalmas állami vagy társadalmi segítségnyújtási formákról, és felajánlja közreműködését ezek igénybevételéhez;
e) a fogantatásról, a magzat fejlődéséről, a terhességmegszakítás veszélyeiről és az esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásáról;
f) a terhességmegszakítás szándékának fenntartása esetére a családvédelmi tanácsadáson történő ismételt megjelenés szükségességéről, leghamarabb az a)–e) pontok szerinti tájékoztatást követő 3. napon.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás ellenére a kérelmező a terhességmegszakítás iránti kérelmét továbbra is fenntartja, a munkatárs – a (7) bekezdésben foglalt kivétellel, legkorábban az (1) bekezdés f) pontja szerinti időtartam elteltével – tájékoztatja
a) a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről;
b) a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról;
c) a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézményekről, valamint
d) a Családvédelmi Szolgálat segítségnyújtásának lehetőségéről a terhességmegszakítást követően, és egyidejűleg felajánlja segítségét a megfelelő családtervezés érdekében, a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereinek ismertetésével;
e) a fogamzásgátló eszközök kedvezményes igénybevételének lehetőségéről.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott tájékoztatást követően a munkatárs a terhességmegszakítás iránti kérelmet írásban rögzíti. A kérelmet a kérelmező, illetőleg – lehetőség szerint – a magzat apja aláírja és megnevezi(k) a beavatkozás elvégzésére választott egészségügyi intézményt.
(4) A kérelmet a munkatárs ellenjegyzi és átadja a kérelmezőnek.
(5) A munkatárs az ellenjegyzett írásbeli kérelem másolatát – a kérelemnek a kérelmező részére történő átadását követő 24 órán belül – megküldi a választott egészségügyi intézménynek.
(6) A munkatársként közreműködő személyeket titoktartási kötelezettség terheli.
(7) Amennyiben a terhesség bűncselekmény következménye, a terhességmegszakítás iránti kérelem benyújtását megelőzően az (1) bekezdésben foglalt, a tanácsadás tartalmára, és a tanácsadást követő kötelező várakozási időre és ismételt megjelenésre vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni. A kérelmezőt az örökbefogadás lehetőségeiről és feltételeiről ebben az esetben is tájékoztatni kell.
(8) A tanácsadás során – a terhességmegszakítás iránti kérelem kiállításáig – az állapotos nő személyazonosító adatainak személyazonosságának megismerésére alkalmas módon történő átadására nem kötelezhető.”
5. § A Tv. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) Az állapotos nő a kérőlappal legkésőbb az ellenjegyzését követő 8 napon belül jelentkezik a választott egészségügyi intézményben. Az egészségügyi intézmény a beavatkozás elvégzését követő 8 napon belül a terhesség megszakításáról tájékoztatja a kérelmet ellenjegyző munkatársat.”
6. § A Tv. 12. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő, illetve – cselekvőképtelensége esetén – törvényes képviselője a kérelem aláírásával igazolja. Az állapotos nő cselekvőképtelensége esetén a terhességmegszakítással kapcsolatos véleményének kifejtésére a Családvédelmi Szolgálat eljárásában lehetőséget kell biztosítani.”
7. § A Tv. 16. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben nem említett esetben a terhességmegszakításért fizetendő díj megegyezik a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori összegével. A díj megfizetésének részletes szabályait – ideértve a szociális helyzettől függő kedvezmények mértékét is – az egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg.
(3) Az Egészségbiztosítási Alap a terhességmegszakítás társadalombiztosítás finanszírozás szerinti összegét megelőlegezi a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézménynek. A megelőlegezett összegnek azt a részét, amelyet a befizetendő díj nem fedez, a költségvetés megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak.”
8. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2000. július 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a Tv. 3. § (1) bekezdésének b) pontjában a „letelepedési engedéllyel rendelkező” szövegrész helyébe a „bevándorlási engedéllyel rendelkező” szövegrész lép, és a Tv. 10. §-ának (2) bekezdése a hatályát veszti.
(2) E törvény 4. §-ának a Tv. 9. §-a (2) bekezdésének e) pontját megállapító rendelkezése 2001. január 1. napján lép hatályba.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat engedélyével működő Családvédelmi Szolgálat működésének engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokat rendeletben megállapítsa.
(4) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a fogamzásgátló eszközök és készítmények rászorultságtól függő kedvezményes igénybevételének feltételeit rendeletben meghatározza.