(3) Az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik.
151. § (1) Az adózó a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) igénylésekor az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat időpontjában más adóhatóságnál (vámhatóságnál) van-e esedékessé vált tartozása, és az milyen összegű.
(2) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást (adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést), az általa nyilvántartott adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, az adózó nyilatkozatában vagy a vámhatóság, illetőleg más adóhatóság megkeresésében közölt – vámhatóságot, más adóhatóságot megillető – tartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel a tartozás megfizetettnek minősül.
(3) A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti. Az adózó nyilatkozatában feltüntetett tartozásra gyakorolt visszatartás esetében az adóhatóság a határozat mellőzésével, írásban értesíti az adózót a visszatartás tényéről.
(4) Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az adózó kérelmére akkor mellőzheti, ha a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené.
(5) Az adóhatóság a nyilatkozat alapján visszatartott összegből a törvény szerint a kiutalásra nyitva álló határidőn belül, ha pedig megkeresésre jár el, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül utalja át a jogosultnak az adózóval szemben fennálló követelését.
(6) Ha az igényelt költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) összege az adózót terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt az adóhatóság először a nála nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére számolja el az esedékesség sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában, a fennmaradó összeget pedig a követelések arányában utalja át.
152. § (1) A bankszámlát vezető hitelintézet az adóhatóság azonnali beszedési megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni.
(2) Ha az adóhatóság az azonnali beszedési megbízást valós tartalmú végrehajtható okirat hiányában nyújtotta be, a beszedési megbízás teljesítése napjától a jogosulatlanul beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése napjáig a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.
153. § Ha az adóhatóság az adóst megillető járandóságot (kifizetést), a hitelintézetnél kezelt összeget, illetőleg követelést vonja végrehajtás alá, és a munkáltató, kifizető, hitelintézet, valamint más személy az adóhatóság felhívása ellenére a levonást, átutalást, megfizetést elmulasztja, vagy nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesíti, az adóhatóság határozattal kötelezi a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére. A határozatban foglalt teljesítési határidő elteltével az adóhatóság az adóvégrehajtási szabályok szerint intézkedik a tartozás behajtása (végrehajtása) iránt.
154. § Amennyiben a végrehajtást a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárművére folytatják, az adóvégrehajtó a végrehajtást a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja. Ha az ezt követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az adóvégrehajtó a gépjárművet lefoglalja.
155. § (1) Az ingatlan-végrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha az adótartozás együtt az 500 ezer forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
(2) A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre.
(3) Az ingatlan-végrehajtást elrendelő határozat ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a határozat alapján teendő földhivatali intézkedésre halasztó hatálya nincs. A végrehajtást elrendelő adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a végrehajtási jogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.
(4) Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének az (1) bekezdés alapján nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg. A jelzálogjog bejegyzéséről hozott határozat ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a határozat alapján teendő földhivatali intézkedésre halasztó hatálya nincs. Az adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a jelzálogjog bejegyzése céljából. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a jelzálogjogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.
156. § (1) Amennyiben az adóhatóság egyidejűleg ingófoglalást foganatosított és ingatlan-végrehajtást rendelt el, az ingatlan értékesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha az ingóvégrehajtás eredménytelen volt, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki. A végrehajtás alá vont ingatlant rendszerint árverésen vagy nyilvános pályázat útján (a továbbiakban: árverés), illetve árverésen kívüli eladással kell értékesíteni.
(2) Az árverési hirdetmény közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmények az árverés helye szerint illetékes adóhatóság hirdetőtábláján – az árverést megelőző 5. napig legalább 15 napon át – történő kifüggesztéssel állnak be.
(3) Ingó- és ingatlanárverés esetén – ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a becsérték megállapítása és az árverés között a végrehajtási eljárás szüneteltetése, felfüggesztése, illetőleg igényper megindítása folytán legalább 3 hónap eltelt – az adóvégrehajtó a becsértéket módosíthatja.
(4) Az adóhatóság a Vht. 125. §-ának (2) bekezdése, valamint 156. §-ának (5) bekezdése szerinti vételár-különbözet megfizetésére az árverési vevőt határozattal kötelezi. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.
157. § Az adóhatóság és az adós a végrehajtási eljárás során a Pénzügyminisztérium, illetőleg az önkormányzat képviselő-testületének hozzájárulásával az adós vagyonából lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgy tulajdon-, kezelői jogának az állam vagy az önkormányzat javára történő átruházására – a kikiáltási árnak megfelelő értékben – egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladat ellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplő összegben a központi költségvetést, illetőleg az önkormányzat költségvetését megillető adótartozás megfizetettnek minősül.
158. § (1) Az adóhatóság a Vht. 114. §-a szerinti értesítésben a zálogjogosultnak arról ad tájékoztatást, hogy a zálogjogból fakadó igény bírósági végrehajtási eljárás keretében érvényesíthető, és az erre vonatkozó kérelem az értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül terjeszthető elő az adós lakóhelye (székhelye) szerinti helyi bíróságnál.
(2) A bíróság a kérelmet elbíráló végzést megküldi az adóhatóságnak. A kérelem elbírálása során az adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási ügyön az adóhatóság által a zálogjoggal terhelt vagyontárgyra folytatott végrehajtási eljárást kell érteni.
(3) A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyező határozat jogerőre emelkedését követően a bíróság a végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárggyal kapcsolatos végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtás foganatosítását végző végrehajtónak. E szakasz alkalmazásában végrehajtási irat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás.
159. § A végrehajtás során az adóhatóság által hozott határozatok, illetőleg az adóvégrehajtó (ideértve az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtót is) törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós, a behajtást kérő, illetőleg az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti – a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 8 napon belül – végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást a felettes szerv érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz. A megtámadott intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja, megsemmisíti vagy az adóvégrehajtót az elmulasztott intézkedés megtételére kötelezi határidő tűzésével. A végrehajtási kifogásnak – az ismételt végrehajtási kifogás kivételével – a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van. A kifogás tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.
160. § (1) Az adóhatóság az adós kérelmére vagy felettes szerve rendelkezésére a határozat végrehajtását felfüggeszti, ha az adótartozást előíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.
(2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha
a) az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,
b) a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak,
c) az adózó meghalt, illetőleg megszűnt, az adó megfizetésére határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerőre emelkedéséig,
d) külön törvény így rendelkezik.
(3) Ha az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta, az újabb fizetési könnyítési vagy adótartozás mérséklése iránti kérelmére a végrehajtás nem szünetel. Amennyiben az adóhatóság az árverést már kitűzte, az adózó által benyújtott fizetési könnyítési vagy adótartozás mérséklése iránti méltányossági kérelem a végrehajtást nem szünetelteti.
161. § (1) Az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultja negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 1000 forintot. Amennyiben a hátralék későbbi megfizetése veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshető. Az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot vagy illetékhivatal másik illetékhivatalt keres meg behajtás végett. Amennyiben az illetékhivatal vagy az önkormányzati adóhatóság végrehajtási ügyében megbízottként bírósági végrehajtó jár el, a megkeresésre a Vht. 33. §-át kell alkalmaznia.
(2) A megkeresésben fel kell tüntetni a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat, a tartozás jogcímét, a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat számát, jogerőre emelkedésének időpontját, a teljesítési határidőt, a tartozás összegét és esetleges járulékait, valamint annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi. Ha a behajtást kérőt törvény valamely végrehajtási cselekmény foganatosítására kötelezi, annak megtörténtét a megkeresésben igazolni kell. A behajtást kérőt az adóhatóság kötelezheti a költségminimum megelőlegezésére. A behajtást kérő igazolja a törvényben meghatározott költségminimum megfizetését.
(3) A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos – szükség esetén kiegészített – adatok alapján, illetőleg a költségminimum megelőlegezése után indítja meg.
(4) A megkeresést követő változásról a behajtást kérő az adóhatóságot haladéktalanul értesíteni köteles.
(5) Az adóhatóság a behajthatatlan tartozásról a behajtást kérőt tájékoztatja.
(6) Amennyiben a behajtást kérőnek tudomása van a fizetésre kötelezettnek más adóhatóság illetékességi területén található vagyontárgyáról, jogosult közvetlenül ezt az adóhatóságot is megkeresni. A behajtást kérő az állami adóhatóságnak a fizetésre kötelezett adóügyeiben illetékes területi szervét keresi meg a behajtás foganatosítása érdekében, és – amennyiben arról tudomással bír – közli, hogy a fizetésre kötelezettnek az állami adóhatóság más területi szervének illetékességi területén végrehajtás alá vonható vagyontárgya van.
(7) Az adók módjára behajtott összeget az adóhatóság haladéktalanul átutalja a behajtást kérőnek. Amennyiben a behajtott összeg a fizetésre kötelezettet terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a különböző tartozások arányában számolja el, és utalja át a megkereső hatóságnak.
(8) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az ingatlanon történő jelzálogjog-alapítás kivételével a végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni.
(9) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az adóhatóság fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti, illetőleg behajthatatlanság címén nem törölheti.
162. § (1) A végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság határozattal törli az adózó adótartozását, és erről a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó adóhatóságot tájékoztatja, ha a tartozásért helytállni köteles személyek mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de az nem vezetett eredményre, vagy az adótartozás végrehajtásához való jog elévült.
(2) Az esedékessé válást követő hat hónapon belül az adótartozás végrehajthatatlanság címén nem törölhető.
(3) A végrehajthatatlanság címén törölt adótartozást az adóhatóság határozattal újból előírja, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül az adótartozás végrehajthatóvá válik. A határozat ellen végrehajtási kifogásnak van helye.
(4) Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított feltételek hiányában is törölheti az 1000 forintot meg nem haladó adótartozást, ha a tartozás nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így törölt tételekről az adóhatóság külön nyilvántartást vezet.
163. § (1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség, így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési és egyéb költség az adózót, illetve az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezettet terheli.
(2) Az adóhatóság a költségekről határozatot hoz, amelynek összege ingó- és ingatlan-végrehajtás esetén nem lehet kevesebb 2000 forintnál.
(3) Amennyiben a biztosítási intézkedést elrendelő határozatot a végrehajtási kifogást elbíráló felettes szerv megsemmisíti, a biztosítási intézkedéssel felmerült költségeket az adóhatóság viseli.
164. § (1) Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog – ha törvény másként nem rendelkezik – annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetőleg a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra. Adó-, társadalombiztosítási csalás (Btk. 310. §), illetve csalás (Btk. 318. §) esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
(2) Az önellenőrzés bevallása – ha az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik – az (1) bekezdésben meghatározott elévülést megszakítja.
(3) Ha az adómegállapításhoz való jog elévülését követően az adóhatóság vagy a felettes szerv megállapítja, hogy az adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő, akkor az adótartozás végrehajtásához való jog elévülési idején belül a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti.
(4) Az illeték megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben a vagyonszerzést illetékkiszabásra az illetékhivatalnál bejelentették, illetve az a körülmény, hogy az illeték megfizetését vagy a kiszabás céljából elrendelt bejelentést elmulasztották, az illetékhivatal tudomására jutott.
(5) Ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a másodfokú adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik.
(6) Az adótartozás végrehajtásához, a költségvetési támogatás kiutalásához való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el. Amennyiben az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik. Ha az adó, a bírság és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelő késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni.
(7) Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének és szünetelésének, az adózó vagyonának egészére elrendelt bűnügyi zárlatnak, továbbá törvényben biztosított fizetési kedvezménynek vagy feltételhez kötött adómentességnek az időtartama alatt. A jelzálogjog bejegyzése az elévülés nyugvása szempontjából a végrehajtási eljárás felfüggesztésével esik egy tekintet alá.
(8) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásához való jog elévülésére a (6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
165. § (1) Az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától, a költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén pedig az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni.
(2) A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet.
(3) Kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban – hivatalból vagy kérelemre – az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság vezetője későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. Utólagos adóellenőrzés során megállapított adóhiány késedelmi pótléka az eredeti esedékességtől az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv keltéig, de legfeljebb 3 évre számítható fel. Az adóhiány után felszámított késedelmi pótlék alapja nem csökkenthető az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség időpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével.
(4) A (3) bekezdés nem alkalmazható olyan adóhiány esetén, amikor a bírság mérséklésének sincs helye.
166. § Nem kell késedelmi pótlékot fizetni arra az időszakra, amelyre az adózó a késedelmét igazolta. Igazolásnak csak akkor van helye, ha a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő.
167. § (1) A késedelmi pótlék felszámítása során a pótlék alapját adónként és költségvetési támogatásonként külön-külön kell figyelembe venni, kivéve, ha azokat egy számlán tartják nyilván. A késedelmi pótlék alapját csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, az esedékesség időpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével (nettó pótlékszámítás). A nettó pótlékszámításnál figyelmen kívül kell hagyni azt a tartozást, amelyre fizetési könnyítést engedélyeztek.
(2) Az adóhatóság összehasonlítja az adózó bevallását, igénylését, illetve a határozattal előírt kötelezettségét a befizetett, a visszaigényelt adóval, adóelőleggel, a kiutalt költségvetési támogatással, és ennek alapján a késedelmi pótlékot megállapítja. Az adózó a késedelmi pótlékot saját számítása szerint, az értesítéstől függetlenül is megfizetheti.
(3) Az adóhatóság hivatalból vagy kérelemre törli a tévesen felszámított késedelmi pótlékot. Ha az adózó a pótlék összegét továbbra is vitatja, a felettes adóhatóság dönt.
168. § (1) Ha az adózó az adót, a költségvetési támogatást az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenőrzési pótlékot fizet.
(2) Az önellenőrzési pótlékot adónként, illetve költségvetési támogatásonként a bevallott és a helyesbített adó, illetve költségvetési támogatás összegének különbözete után az adózó állapítja meg, és a bevallással egyidejűleg fizeti meg.
(3) Az önellenőrzési pótlékot a késedelmi pótlék 50%-ának, ugyanazon bevallásnak ismételt önellenőrzése esetén 75%-ának megfelelő mértékben kell felszámítani a bevallás benyújtására előírt határidő leteltét követő első naptól a helyesbítés nyilvántartásba történő feljegyzésének, illetve a magánszemély jövedelemadója esetén az önellenőrzési lap benyújtásának napjáig. Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor vagy korábbi önellenőrzése során hiánytalanul megfizette, a fizetendő pótlék összegét az általános szabályok szerinti mértékkel kell meghatározni, de az 5000 forintot, magánszemély esetében az 1000 forintot meghaladó összeget nem kell bevallani és megfizetni. Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget azért nem eredményez, mert a bevallani és megfizetni elmulasztott adó a következő elszámolási időszakban levonható adónak minősült volna, az önellenőrzési pótlék összege nem haladhatja meg a két bevallás közötti időre felszámítható késedelmi pótlék összegét. Ugyanilyen szabályok alapján kell megállapítani az önellenőrzési pótlékot akkor is, ha a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított levonható adóként.
(4) Kérelemre az állami adóhatóság mérsékli az önellenőrzési pótlék alapját, ha több egymást követő elszámolási időszak általános forgalmi adó bevallását azért kellett önellenőrizni, mert az előző vagy korábbi elszámolási időszak téves bevallása miatt a göngyölített levonható, de vissza nem igényelhető adó összegét az adózó helyesbítette. Az önellenőrzési pótlék alapja ez esetben az első téves adóbevallásban feltárt különbözet. Az ezzel összefüggésben felszámított önellenőrzési pótlék megfizetésére a kérelemnek halasztó hatálya van.
(5) Nem kell pótlékot felszámítani, ha a munkáltató vagy kifizető késedelmes vagy hibás igazolása miatt az adózó bevallását önellenőrzéssel helyesbíti.
(6) Az önellenőrzési pótlék kérelemre akkor mérsékelhető, ha az adózó tévedését olyan körülmények bizonyításával menti ki, amelyek egyébként megalapoznák a bírságmérséklést is.
169. § Az adózó az önellenőrzéssel megállapított helyesbített adóalap, adó, illetve költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól.
170. § (1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adóhiány 50%-a. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg.
(2) Adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig nem fizették meg, illetve a költségvetési támogatást igénybe vették. Az eredeti esedékesség napján fennálló túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítéseként csak akkor lehet figyelembe venni, ha a túlfizetés az ellenőrzés megkezdésének napján is fennáll.
(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül adóhiánynak a vagyonszerzési illeték alapjának utólagos adómegállapítással történő módosítása, feltéve, hogy az adózó a vagyonszerzési illeték alá eső vagyontárgyakat hiánytalanul bejelentette.
(4) Amennyiben az adóhatóság utólagos adóellenőrzés során megállapítja, hogy a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított adóként, az adóbírság alapja az ellenőrzési időszak egészére megállapított általános forgalmiadó-hiány.
(5) Nem állapítható meg adóbírság az adóhiánynak olyan része után, amely a munkáltató vagy a kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett, továbbá az olyan adózó terhére, aki az adó megfizetésére örökösként, megajándékozottként köteles.
(6) Ha az adót a munkáltató állapította meg, az adóhatóság az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen nyilatkozatának következménye.
171. § (1) Az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.
(2) Nincs helye az adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
(3) Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget.
172. § (1) A magánszemély adózó 100 ezer forintig, más adózó 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha
a) a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti,
b) a bevallási, vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési (a továbbiakban együtt: bevallási) kötelezettségét a bevallás határidejét követően, de az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően késedelmesen teljesíti és késedelmét nem menti ki (bevallási késedelem),
c) bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét, továbbá bevallási kötelezettségét nem teljesíti,
d) vállalkozói igazolványhoz, illetőleg cégbejegyzéshez kötött tevékenységet vagy adóköteles tevékenységet adószám hiányában folytat,
e) a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugtakibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki,
f) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, vagy a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti,
g) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, vagy igazolatlan eredetű árut forgalmaz,
h) iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget,
i) a nyilatkozattételt elmulasztja, a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadja,
j) a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) igénylésénél a fennálló köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
k) a járulékfizetési kötelezettség felső határának eléréséről valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
l) az ellenőrzést vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza.
(2) Az (1) bekezdés a)–b) pontja szerinti késedelem esetén nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(3) A bejelentkezési, bejelentési, változásbejelentési, adatszolgáltatási, továbbá bevallási kötelezettség elmulasztása esetén a mulasztási bírság megállapításával egyidejűleg az adóhatóság az adózót – határidő tűzésével – teljesítésre hívja fel. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidő tűzésével megállapítani, ha a teljesítésre kötelező, előző határozatban előírt határidőt az adózó elmulasztotta. A kötelezettség teljesítése esetén az e bekezdés alapján kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető.
(4) Az (1) bekezdés d) pontja alapján kiszabott bírság esetén az adóhatóság a bírságot kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát az adózóval kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés időpontjától kezdve a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(5) Az ellenőrzés, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1) bekezdés l) pontja alapján adózónak nem minősülő magánszemély is szankcionálható.
(6) Hibásan benyújtott bevallás esetén a magánszemély 10 ezer forintig, más adózó 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ha a késedelmesen benyújtott bevallás hibás, az adózó csak a késedelemért szankcionálható.
(7) Ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem vagy nem teljes mértékben vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, a meg nem fizetett illeték 100%-áig terjedő, de legfeljebb 100 ezer forint mulasztási bírság szabható ki.
(8) Ha az adózó esedékességig az adóévi várható adó összegét – figyelemmel az adóév során megfizetett előleg összegére is – nem fizette meg legalább 90%-os mértékben, a befizetett előleg és az adó 90%-ának különbözete után 20%-ig terjedő mulasztási bírságot fizet.
(9) Az adózó 20%-ig terjedő mértékű bírságot fizet, ha az előző időszak adatai alapján előírt adóelőlegét mérsékelték, és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja a mérsékelt adóelőleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendő adó különbözete.
(10) Ha a kifizető adólevonási, vagy az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a beszedett, illetve megállapított és levont adót nem fizette meg, késedelmi pótlék mellett 50%-ig terjedő mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a beszedni, levonni, illetőleg megfizetni elmulasztott adó összege.
(11) Az adóhatóság az e törvényben, adótörvényben, illetőleg e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek az e paragrafusban nem szabályozott megszegése miatt a magánszemély adózót 50 ezer, más adózót 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.
(12) A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.
(13) Ha az adózó az adóhatósági adómegállapításhoz kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, az adatszolgáltatása késedelmes, hibás, valótlan adattartalmú vagy hiányos, 300 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
(14) Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségének az (1) bekezdés f) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
173. § (1) Az adóhatóság, ha a magánszemély, illetőleg más adózó terhére vállalkozói igazolványhoz, cégbejegyzéshez kötött tevékenység vagy adóköteles tevékenység adószám hiányában történő végzése miatt mulasztási bírságot szab ki, a vállalkozói igazolvány, illetőleg cégbejegyzés nélkül folytatott tevékenység eszközét, termék-előállítás esetén annak eredményét, az árukészletet – a romlandó áruk és az élő állatok kivételével – a kiszabott bírság összegének mértékéig, annak biztosítékaként lefoglalhatja, és erről a bírságot kiszabó határozatban rendelkezik. A lefoglalásról az adóhatóság két hatósági tanú jelenlétében jegyzőkönyvet vesz fel, a lefoglalt ingóságot zár alá veszi vagy az adózó költségére elszállíttatja és megőrzi.
(2) Az adóhatóság a biztosítékként lefoglalt ingóságokat a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint értékesíti, ha az adózó a bírságot az esedékességtől számított 15 napon belül nem fizette meg.
(3) Az áru értékesítéséből származó összegnek a bírságot, pótlékot és költségeket meghaladó részét az adóhatóság az adózónak visszatéríti.
174. § (1) Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárja, illetőleg az adózó tevékenységének jellege szerint az adóköteles tevékenység gyakorlását ugyanezen időtartamra felfüggeszti, ha az adózó
a) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat,
b) igazolatlan eredetű árut forgalmaz,
c) az adóköteles tevékenység célját szolgáló ugyanazon helyiségében (műhely, üzlet, telep stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott mulasztás ismételt előfordulása esetén a lezárás vagy a felfüggesztés időtartama 30, majd minden további esetben 60 nyitvatartási nap. Az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év eltelt.
(3) A kiszabott bírságról és a lezárásról, illetőleg a tevékenység gyakorlásának felfüggesztéséről az adóhatóság fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozatot hoz. A határozatban rendelkezni kell a lezárás, illetőleg a felfüggesztés első és utolsó napjáról. A lezárás időpontjának meghatározásánál az adózó részére kellő időt kell biztosítani a romlandó áruk, élő állatok elszállítására, illetve az egyéb árukészlet tárolásának, megőrzésének biztosítására. Az intézkedésből harmadik személyeket ért kárért az adózó köteles helytállni.
(4) A helyiséget az adóhatóság pecséttel zárja le, jól láthatóan feltünteti a lezárás időtartamát és azt, hogy az üzletet az adóhatóság zárta le.
(5) Ha az adózó tevékenységét más adózóval közös helyiségben folytatja, a (4) bekezdésben foglaltakat a helyiségnek a kötelezettségét elmulasztó adózó által használt részére (részeire) vagy a tevékenység gyakorlásához használt tárgyaira kell alkalmazni.
(6) A lezárás nem alkalmazható, ha a helyiség az adózó lakásában, vagy lakástól műszakilag el nem különített helyiségcsoporton belül található, továbbá akkor sem, ha a lezárás a településen a lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi szükségletek kielégítését megakadályozza.
175. § (1) Az adóhatóság a bejelentésre, a bevallásra, az adatszolgáltatásra, a bevallás kiegészítésére szóló felhívásra tett nyilatkozatra, az önellenőrzésre, az adófizetésre és az adófolyószámla egyeztetésére nyomtatványt rendszeresíthet. A rendszeresített nyomtatvánnyal azonos értékű teljesítés, ha az adózó a számítógéppel előállított, valamint kinyomtatott iratot írja alá, és nyújtja be az adóhatósághoz.
(2) A bejelentés, a bevallás és az adatszolgáltatás – az önkormányzati adóhatósághoz és az illetékhivatalhoz teljesítendők kivételével – az adóhatóság vezetője által közzétett módon, gépi adathordozón is teljesíthető. A gépi adathordozón teljesített bejelentéshez, bevalláshoz, adatszolgáltatáshoz mellékelni kell az adózó aláírásával hitelesített nyilatkozatot annak típusáról és benyújtásának időpontjáról.
(3) E törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben említett, kitöltött és az adózó – illetőleg az e törvényben meghatározott képviselője, meghatalmazottja – által aláírt nyomtatvány, továbbá a gépi adathordozóról készült aláírt irat magánokiratnak minősül. Az eredeti okiratéval azonos bizonyító ereje van az okiratról – műszaki vagy vegyi úton – készült felvételnek (fénykép, film, hang stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot az adóhatóság vagy az ellenőrzése mellett más szerv készítette.
(4) A pénzügyminiszter rendeletben a számla, az egyszerűsített számla, a nyugta adóigazgatási azonosítását meghatározza.
(5) Az adóhatóság a fizetési meghagyást, a fizetési felszólítást és az adóívet nyomtatványon is kiadhatja.
(6) A nyomtatványokról, azok formájáról és tartalmáról az adóhatóság tájékoztatót tesz közzé.
(7) A pénzügyminiszter rendeletben állapíthatja meg az önkormányzati adóhatóság által rendszeresíthető nyomtatványok tartalmát.
(8) Az állami adóhatóság meghatározza és közzéteszi a rendszeresített nyomtatványok tartalmát és formáját, gondoskodik arról, hogy az adózók számára megfelelő időben, könnyen elérhető helyen álljanak rendelkezésre. A térítés ellenében beszerezhető nyomtatványok gyártói kiválasztásának és forgalmazásának részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
(9) Elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával teljesíti adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók tekintetében
a) az az adózó, amelynek (akinek) adóztatási feladatait a kiemelt adózók igazgatósága látja el, valamint
b) 2004. február 1-jétől a 3000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó.
(10) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a (9) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítése érdekében az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése szerinti szolgáltatásokat együttesen és ingyenesen nyújtja. E szolgáltatások kizárólag a (9) bekezdésben meghatározott adókötelezettségek teljesítése céljából vehetők igénybe. Az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítése során álnév nem használható.
(11) A (10) bekezdésben foglalt eljárásra a pénzügyminiszternek az informatikai és hírközlési miniszterrel kiadott együttes rendeletének szabályait kell alkalmazni.
(12) A pénzügyminiszter rendeletben határozza meg
a) azt az értékhatárt, amely alapján a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók ellenőrzésre kiválaszthatók,
b) azt az értékhatárt, amely felett az adózókkal összefüggő feladatok a kiemelt adózók igazgatósága illetékességébe tartoznak,
c) azt az értékhatárt, amely felett az adózónak a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton kell teljesítenie.
(13) 2005. január 1-jétől a (9) bekezdésbe nem tartozó adózó bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az állami adóhatóságnál a pénzügyminiszternek a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel és az informatikai és hírközlési miniszterrel kiadott együttes rendeletében meghatározott módon és technikai feltételekkel választása alapján az adóhatóság által biztosított azonosítási eljárással elektronikus úton teljesítheti.
176. § (1) E törvénynek a helyi adókra vonatkozó rendelkezéseit a belföldi rendszámú gépjárművek után fizetendő gépjárműadóra a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) az adóhatóság az adót az e törvény 3. számú mellékletének G) pontjában meghatározott adatszolgáltatás tartalma alapján állapítja meg kivetéssel. A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény szerinti nyilvántartásba bejegyzés alapjául szolgáló bejelentési kötelezettség a jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében bevallásnak minősül;
b) az adózó közvetlenül az önkormányzati adóhatóságnak jelenti be a változást követő 15 napon belül, ha az adófizetési kötelezettsége szünetel, a tulajdonában álló gépjármű után adómentesség illeti meg, vagy olyan gépjármű tulajdonjogát szerezte meg, amelynek korábbi tulajdonosa (elidegenítője) adómentes volt;
c) az adót az önkormányzatnál az e célra szolgáló külön számlára kell megfizetni.
(2) A külföldi rendszámú gépjárművek adójára vonatkozó rendelkezéseket a 7. számú melléklet állapítja meg.
(3) A termőföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a földjáradékot is) adóztatása a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság feladata. Az ebből származó valamennyi bevétel az önkormányzat költségvetését illeti meg, és az az önkormányzattól nem vonható el.
(4) A termőföld bérbeadásából származó – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben meghatározott – jövedelme adóját a magánszemély megállapítja, továbbá a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóságnál bevallja és megfizeti (önadózás). A termőföld bérbeadásából származó jövedelem bevallását a magánszemély az erre a célra rendszeresített nyomtatványon a jövedelem megszerzésének évét követő év március 20-áig teljesíti. Amennyiben a magánszemély több önkormányzat illetékességi területén szerez bevételt termőföld bérbeadásából, az adóbevallást és adófizetést önkormányzati adóhatóságonként külön-külön kell teljesíteni. A főváros esetében a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság alatt a fővárosi önkormányzat főjegyzőjét kell érteni.
(5) Ha a termőföld bérbeadásából származó bevétel kifizetőtől származik, az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be, és fizeti meg. Nem terheli a kifizetőt haszonbérbe adás esetén az adómegállapítási kötelezettség, ha a magánszeméllyel az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződést.
(6) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell adóbevallást tenni annak a magánszemélynek, akinek termőföld bérbeadásból származó jövedelme kizárólag kifizetőtől származik és a kifizető az adót levonta, vagy a termőföld bérbeadásából származó jövedelme mentes az adó alól.
(7) Ha a magánszemélynek termőföld bérbeadásból olyan bevétele, jövedelme keletkezik, amely nem kifizetőtől származik, vagy a kifizető a jövedelem juttatásakor az adót levonni elmulasztotta, vagy a kifizető a bérleti díjat természetben fizette meg, a vagyoni érték után az adót a magánszemély a jövedelem megszerzésének negyedévét követő hó 12-éig fizeti meg.
(8) Ha az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződés ezen időtartam lejárta előtt adófizetési kötelezettséget keletkeztető módon megszűnik, az adót a magánszemély a (4) bekezdésben meghatározott szabályok szerint állapítja meg, vallja be, és fizeti meg.
(9) A kifizető a termőföld bérbeadásából származó jövedelemből levont adót a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz utalja át a kifizetést követő hó 12. napjáig. A levont adóról a kifizető adóbevallását a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz az adóévet követő év február 15-éig nyújtja be.
(10) Ha e törvény a magánszemélyek jövedelemadójával, munkaadói, munkavállalói járulékkal összefüggő kötelezettségről rendelkezik, azt a kifizető és a munkáltató – a (11) és (12) bekezdésben foglaltak kivételével – a rá vonatkozó szabályok szerint teljesíti.
(11) Az államháztartásról szóló – többször módosított – 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) szerint a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása hatálya alá tartozó illetményszámfejtési feladatokat ellátó munkáltatónak és a kifizetőnek az e törvényben a munkáltatóra, a kifizetőre előírt kötelezettségek közül az elszámolt összeget terhelő adó, adóelőleg levonását, befizetését, bevallását, az Áht.-ban és a végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározottak szerint kell teljesíteni.
(12) A (11) bekezdésben említett munkáltató és a kifizető külön törvény alapján a Kincstárral szembeni elszámolásában a kifizetést terhelő adóról (adóelőlegről) az elszámolt hónapot (kifizetést) követő hó 20-áig adatot szolgáltat az illetékes állami adóhatóságának.
(13) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény kivételével az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában
a) a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 2002. év július hó 31. napján hatályos,
b) a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. év július hó 31. napján érvényes,
c) a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes
besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.
(14) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 29/E. §-a alapján adókedvezményt igénybe vevő adózó április 30-ig bejelenti az állami adóhatóságnál a 2003. január 1-jétől 2003. december 31-ig – a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó a 2003. évben lezárt adóéve utolsó napjáig – tartó időszakra
a) elszámolt azon költségeinek, ráfordításainak összegét, a nyilvántartásba vett immateriális javak, az üzembe helyezett tárgyi eszközök értékét, amelyek megfelelnek a 34/2002. (XI. 26.) PM rendeletben, valamint az e tárgyban külön törvényben adott felhatalmazás alapján kiadott pénzügyminiszteri rendeletben foglaltaknak,
b) a központi költségvetésből, illetve önkormányzati forrásból a 163/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet alapján – a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napjától a Római Szerződés 87. Cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó – megítélt támogatásának összegét a Korm. rendelet 2. számú mellékletében foglaltakat megfelelően alkalmazva támogatási kategória szerinti bontásban,
c) igénybe vett helyi iparűzési adókedvezményének összegét települések szerinti bontásban.
(15) A Pénzügyminisztérium a (14) bekezdés a) pontjában meghatározott rendeletek alapján rendelkezésére bocsátott adatokat ellenőrzés céljából átadja az állami adóhatóságnak.
(16) Az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében adókötelezettségeit – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a mezőgazdasági őstermelőre irányadó szabályok szerint teljesíti. A családi gazdálkodó és említett családtagja a családi gazdaság nyilvántartási számát az adózásával összefüggő valamennyi iratán, valamint a törvény alapján adókedvezményt, adómentességet biztosító nyilatkozatán köteles feltüntetni. Ha a családi gazdálkodó és említett családtagja kizárólag őstermelői tevékenységet folytat, az általános forgalmi adó tekintetében alanyi adómentesség választására a személyi jövedelemadóról szóló törvényben az átalányadózás választására előírt értékhatárig jogosult.
177. § (1) Az állami adóhatóság az adóévet követő év október 31-éig a fizetésre kötelezett adóazonosító jelét tartalmazó megkeresésre a Diákhitel Központ Rt.-nek adatot szolgáltat a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemélynek az adóévben keletkezett, a törlesztési kötelezettség alapját képező jövedelméről.
(2) Amennyiben a magánszemély hallgatóihitel-törlesztési kötelezettségének nem tesz eleget, tartozását a Diákhitel Központ Rt. megkeresésére az állami adóhatóság adók módjára hajtja be. A behajtás iránti megkereséshez a Diákhitel Központ Rt. a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemély részére igazoltan kézbesített fizetési felszólítás egy példányát köteles csatolni.
(3) Amennyiben a törlesztésre kötelezett magánszemélynek a megkeresésben közölt és az állami adóhatóság által nyilvántartott adatai között eltérés van, az adatokat a Diákhitel Központ Rt. és az állami adóhatóság egyezteti. Amennyiben az egyeztetés nem vezet eredményre, a magánszeméllyel a Diákhitel Központ Rt. tisztázza az adateltérés okát.
178. § E törvény és – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában
1. adóazonosító szám: az adószám, a közösségi adószám, a magánszemély adóazonosító jele, ennek hiányában magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetében az útlevélszám,
2. adóév: az a naptári év, amelyre az adókötelezettség vonatkozik, továbbá a számvitelről szóló törvényben meghatározott beszámoló adataira épülő adó és adó jellegű kötelezettségek tekintetében a számvitelről szóló törvény szerinti üzleti év,
3. adókülönbözet: a bevallott (bejelentett), bevallani (bejelenteni) elmulasztott vagy a bevallás (bejelentés) alapján kivetett, kiszabott és az adóhatóság által utólag megállapított adó, költségvetési támogatás különbözete, vagy a büntető bíróság által jogerősen megállapított adóbevétel-csökkenés, illetőleg a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás,
4. adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás,
5. adóteljesítmény: az adózó bruttó módon számított (költségvetési támogatással, adókedvezménnyel, adómentességgel növelt) összes, elévülési időn belüli adókötelezettségének egy évre vetített átlaga, amelyben az általános forgalmi adó esetében a fizetendő, továbbá az előzetesen felszámított és levonható általános forgalmi adó értékei közül a nagyobb abszolút értéket kell figyelembe venni,
6. adóügy: az adóval és a költségvetési támogatással összefüggő hatósági ügy,
7. állandó lakóhely: az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik,
8. be nem jelentett alkalmazott: az a magánszemély, aki az adózó gazdasági tevékenységében személyesen közreműködik, de nem szerepel a Tbj. 46. § (1) bekezdésében említett nyilvántartásban, vagy az előírásoknak megfelelően vezetett alkalmi munkavállalói könyvvel nem rendelkezik és a kifizető, munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő jogviszonya kívül esik a nyilvántartási, bejelentési kötelezettségen, vagy a bejelentési kötelezettséget már teljesítette,
9. egyéb szervezet: jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, szakcsoport, polgári jogi társaság, társasház, társasüdülő, társasgarázs, építőközösség és minden más, jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülés,
10. előtársaság: a jogelőd nélkül létrehozni kívánt gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet, erdőbirtokossági társulat, közhasznú társaság és vízgazdálkodási társulat társasági, társulati szerződése (alapító okirata, alapszabálya) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától létrejöttének (a cégjegyzékbe való bejegyzésének) napjáig, a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének a napjáig, feltéve, hogy a cégbejegyzés iránti kérelmet a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény hatálybalépését követően nyújtották be,
11. fióktelep: a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvényben meghatározott fióktelep,
12. hibás bevallás: az a bevallás, amelynél a 34. § szerint kijavításnak van helye, vagy a bevallás adóhiányt nem eredményező hiányosságát az adóhatóság tárja fel,
13. igazolatlan eredetű áru: mindaz az áru, anyag, amelyről az adózó az ellenőrzés időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik,
14. irat: jogszabályban meghatározott bizonylat, a könyvvezetésről szóló jogszabályokban előírt könyvek, nyilvántartások, továbbá a tervek, szerződések, levelezések, nyilatkozatok, jegyzőkönyvek, határozatok, számlák és más kivonatok, igazolások, tanúsítványok, köz- és magánokiratok,
15. járulék: a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségbiztosítási járulékok, a nyugdíjbiztosítási járulék, a táppénz-hozzájárulás, a baleseti járulék, továbbá a végrehajtás tekintetében a jogalap nélkül felvett és visszakövetelt társadalombiztosítási és – a társadalombiztosítási szervek által folyósított – egyéb ellátások, valamint a társadalombiztosítás ellátásainak fedezetére előírt más kötelező járulékbefizetések, ideértve a jogosulatlan kifizetőhelyi költségtérítést is,
16. jövőbeni ügylet: az adó feltételes megállapítása iránti kérelem benyújtását követően megkötött szerződés vagy más jogügylet,
17. kapcsolt vállalkozás:
a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll,
azzal, hogy
e) többségi irányítást biztosító befolyásnak minősül az is, ha valamely személy jogosult a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok többségének kinevezésére vagy leváltására,
f) a többségi irányítást biztosító befolyás meghatározásához a közeli hozzátartozók szavazati jogát együttesen kell figyelembe venni,
18. kifizető: az a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizető az, aki a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják. Tőzsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult személy közreműködésével kötött ügyletből származó jövedelem esetében kifizető a megbízott (bizományos). Külföldről származó, belföldön adóköteles bevétel esetében kifizető a belföldi illetőségű megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetőnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetőnek minősül minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizető a szerencsejáték szervezője, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítő útján juttatja a magánszemélynek. A járulék tekintetében kifizetőnek minősül a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató is. Letétből történő kifizetés esetén a hatóságok, nyomozó hatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók nem minősülnek kifizetőnek,
19. közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyv 685. §-a b) pontjában közeli hozzátartozóként megjelölt személy,
20. köztartozás: törvényben meghatározott, az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatok fedezetére előírt fizetési kötelezettség, amelynek megállapítása, ellenőrzése, behajtása bíróság vagy közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, valamint a köztestület működésének fedezetére törvényben előírt fizetési kötelezettség, feltéve, hogy azt önkéntesen az esedékességkor nem teljesítették. Köztartozás az is, ha az államháztartás alrendszereinek költségvetése terhére jogosulatlanul igénybe vett vagy rendeltetésétől eltérően felhasznált támogatás és járulékai megfizetését az arra hatáskörrel rendelkező szerv elrendeli, és azt a kötelezett az előírt határidőig nem teljesíti. Az állami adóhatóság a támogatás visszafizetéséről rendelkező szerv megkeresésére a költségvetési támogatás visszatartási jogát e tartozások tekintetében is gyakorolja,
21. lakóhely: minden olyan helyiség, amelyet valaki lakásként használ, vagy a körülmények arra utalnak, hogy azt lakásának tekinti,
22. munkaviszony: a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony, továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre külön törvény szerint a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetőleg azok a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, amelyekre a külön törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. A fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagját, valamint az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni,
23. munkáltató: belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is, valamint a járulék tekintetében a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató a munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében, illetve, ha a törvény szerint a magánszemély jövedelemadóját megállapította,
24. romlandó élelmiszer: az élelmiszerekről szóló törvény és az állategészségügyről szóló törvény végrehajtási rendelete szerint meghatározott gyorsan romló, továbbá minőségmegőrzési határidővel ellátott termék,
25. székhely: eltérő rendelkezés hiányában a jogi személy alapszabályában, a cégbejegyzésben ekként megjelölt hely, ilyen hely hiányában, vagy ha több ilyen hely van a központi ügyvezetés helye,
26. szokásos tartózkodási hely: a magánszemélynek akkor van a Magyar Köztársaság területén szokásos tartózkodási helye, ha az adott naptári évben – a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve – legalább 183 napot belföldön tartózkodott,
27. telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található,
28. vállalkozási tevékenység: az a rendszeres gazdasági tevékenység, amelyet a magánszemély, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet saját nevében és kockázatára üzletszerűen végez,
29. vállalkozó: a magánszemély, ha belföldön saját nevében és kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából üzletszerű gazdasági tevékenységet végez, és vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, továbbá az a magánszemély, akinek a tevékenységét törvény vállalkozási tevékenységnek minősíti, valamint a jogi személy, egyéb szervezet, amely rendszeresen üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat.
179. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, az adóztatás és az adóigazgatási eljárás költségeit az állam, illetve az önkormányzat viseli, kivéve a lefoglalt dolog elszállításának és megőrzésének és a végrehajtás költségeit.
(2) Ha az eljárás során az adózó rosszhiszeműen gyakorolta a jogait, és emiatt az eljárásban az állam, illetve az önkormányzat terhére további költségek merültek fel, azt az adózónak kell megfizetnie. A rosszhiszemű joggyakorlást az adóhatóságnak kell bizonyítania.
(3) Az adózó költségeit az adózó viseli.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt költségekről az adóhatóság határozatában rendelkezik.
180. § (1) Ez a törvény – a 175. § (9)–(12) bekezdéseinek kivételével – 2004. január 1-jén lép hatályba. E törvény 175. § (9)–(12) bekezdései e törvény kihirdetésével egyidejűleg lépnek hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, valamint az 1990. évi C. törvény 43. § (4) bekezdése; 1991. évi XLIX. törvény 83. § c) pontja; 1991. évi LXXXV. törvény; 1992. évi XXXV. törvény; 1992. évi LXXIV. törvény 47. §-a; 1992. évi LXXVII. törvény; 1993. évi CI. törvény 31. § (6)–(8) bekezdése; 1993. évi CII. törvény; 1993. évi CXI. törvény 61. §; 1994. évi L. törvény 10. § (3) bekezdése; 1994. évi LXV. törvény 38. §-a, valamint a §-t megelőző „Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása” alcím; 1994. évi XCI. törvény 1–23. §-a, 24. § (1) bekezdés „egyidejűleg az Art. 1., 2., 3., 5. melléklete e törvény 1., 2., 3., 4. mellékletével módosul, továbbá az Art. kiegészül az e törvény 5. melléklete szerinti 6. melléklettel.” szövegrésze, 24. § (2)–(6) bekezdései, 25–26. §-a, 27. § (1) bekezdése és 1–5. számú mellékletei; 1995. évi C. törvény 211. § (2)–(3) bekezdései; 1995. évi CX. törvény; 1995. évi CXXI. törvény 99. §-a, valamint a §-t megelőző „Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása” alcím; 1996. évi LX. törvény 9–13. §-a, ezen §-okat megelőző „Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása” alcím és a 16. § (3) bekezdése; 1996. évi LXVI. törvény 1–5. §-a, 43. § (4)–(5) bekezdései, valamint 1–2. számú mellékletei; 1996. évi LXXVIII. törvény 37. § (4)–(7) bekezdései; 1996. évi LXXXVI. törvény; 1997. évi CX. törvény 1–25. §-ai, 26. § (1) bekezdés „egyidejűleg az Art. 1., 2., 3., 5., 7. számú mellékletei az e törvény 1–5. számú mellékleteinek megfelelően módosulnak, továbbá az Art. kiegészül az e törvény 6. számú melléklete szerinti 8. számú melléklettel.” szövegrésze; 26. § (2)–(8) bekezdései, valamint 1–6. számú mellékletei; 1997. évi CXLIV. törvény 320. §-a; 1997. évi CXLV. törvény 61. § (1) bekezdése; 1998. évi XII. törvény 36. §-a; 1998. évi XXXIII. törvény VI. fejezete; 1998. évi LXII. törvény 1–5. §-ai, 7–27. §-ai, 28. § (1) bekezdés „egyidejűleg az Art. 1., 2. és 5. számú mellékletei az e törvény 1–3. számú mellékleteinek megfelelően módosulnak.” szövegrésze, 28. § (2)–(5) bekezdései, 28. § (8)–(9) bekezdései, 30. §-a, 32. §-a és 1–3. számú mellékletei; 1998. évi LXIV. törvény 9. §-a; 1998. évi LXXII. törvény 8. §-a; 1998. évi XC. törvény 10. számú melléklet 20. pontjának (4) alpontja; 1998. évi XCI. törvény 39. § (9) bekezdése; 1999. évi LXIV. törvény 7. § (1) bekezdésének 2. mondata; 1999. évi LXXV. törvény 47. §-a; 1999. évi LXXXVIII. törvény; 1999. évi XCIX. törvény Második része, 212–213. §-a és 16–21. számú mellékletei; 1999. évi CXXV. törvény 9. számú melléklet 20. pontjának (4) alpontja; 2000. évi LXXXIII. törvény 9–13. §-a és a 25. § (2) bekezdése; 2000. évi CXIII. törvény Második része, 282–283. §-a és 18–22. számú mellékletei; 2000. évi CXXXIII. törvény 78. §-a, valamint a §-t megelőző „Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása” alcím, és a 9. számú melléklet 15. pontja; 2001. évi XXXVIII. törvény 29. § (1) bekezdése; 2001. évi L. törvény XII. Fejezete és 87. § (1) bekezdése; 2001. évi LXXIV. törvény Második rész V. Fejezete, 166–169. §-ai és 172. §-a; 2001. évi XCIII. törvény 6. §-a; 2002. évi XLII. törvény Hatodik része, 319. § (1)–(4) bekezdései és 13–14. számú mellékletei; 2002. évi LXII. törvény 68. §-a.
(3) E törvény kihirdetésével egyidejűleg hatályát veszti az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 10. számú melléklete; a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény 166. §-ának (6) bekezdése, valamint 167. §-a és a 10. számú melléklete.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az „1990. évi XCI.” szövegrész hatályát veszti a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 42. § (7) bekezdésében és 42/A. § (3) bekezdésében; az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 51. § (7) bekezdés 2. mondatában; a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 31. § (4) bekezdésében; a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 37. § (6) bekezdésében; a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény 3. § (4) bekezdésében; a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 24. § (7) bekezdésében; az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény 3. § e) pontjában; a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény 6. § (4) bekezdésében.
(5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 3. §-ának b) pontjában „az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 6. §-ának (1) bekezdésében” szövegrész helyébe „az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) 10. §-ának (1) bekezdésében” szövegrész, a 18. §-ának (2) bekezdésében az „Art. 6. §” szövegrész helyébe az „Art. 10. §” szövegrész lép; a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény 24. §-ának (5) bekezdésében, „az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 92. § (2) bekezdésében meghatározott költségátalány” szövegrész helyébe „az adózás rendjéről szóló törvény 163. §-ának (2) bekezdésében meghatározott költségminimum” szövegrész lép, a 2002. évi XLII. törvény 319. § (7) bekezdésében „Az Art. e törvénnyel megállapított 96/B. §-ában foglalt rendelkezéseket” szövegrész helyébe „Az adózás rendjéről szóló törvénynek a hallgatói hitel törlesztésére vonatkozó szabályait” szövegrész lép.
(6) Ahol jogszabály az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényt említi, azon 2004. január 1-jét követően e törvény szabályait kell érteni.
(7) E törvény 176. §-ának (2) bekezdése, valamint 7. számú melléklete a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napjától hatályát veszti.
181. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
– a Tanács 1976. március 15-i 76/308/EGK irányelve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról,
– a Tanács 2001. június 15-i 2001/44/EK irányelve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról,
– a Tanács 1977. december 19-i 77/799/EGK irányelve a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról,
– a Tanács 1992. január 27-i 218/92/EGK rendelete a közvetett adózás (hozzáadottérték-adó) területén történő közigazgatási együttműködésről.
182. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.
(2) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2003. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(3) E törvény rendelkezései nem érintik a 2003. december 31-ig hatályos rendelkezések alapján hozott, a törvény hatálybalépésekor jogerős határozatokat.
(4) E törvény alkalmazásában a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel (egyezménnyel) esik egy tekintet alá a hatálybalépést megelőzően más jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződés (egyezmény) is.
(5) E törvény 3. számú melléklete G) 3. pontjának rendelkezéseit 2004. február 1-jét, illetőleg 22. § (5) bekezdésének, 24. § (7) bekezdése második mondatának, 52. § (4) bekezdése k) pontjának, V. fejezetének, 1. számú melléklete I. B) 3. b) pontjának, 3. számú melléklete H) pontjának rendelkezéseit a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napjától kell alkalmazni. Az adózó közösségi adószámát a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napjától használhatja.
(6) Az e törvénnyel megállapított ellenőrzési jegyzőkönyv észrevételezésére nyitva álló határidőt, valamint az elsőfokú határozat elleni fellebbezés benyújtására megállapított határidőt e törvény hatálybalépését követően kézbesített jegyzőkönyv, illetőleg határozat esetén kell alkalmazni.
(7) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg az Európai Közösség tagállamai között fennálló behajtási jogsegély részletes szabályait, így különösen a megkeresésekkel, illetve azok teljesítésével összefüggő eljárást, az eljárás során alkalmazott nyomtatványok tartalmát és formáját, valamint a megkeresési küszöbértéket. E rendelkezés e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
(8) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben szabályozza a feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, továbbá a díj fizetésének és visszatérítésének módját és részletes feltételeit.
1. Az adózónak a bevallás adatait – a magánszemélynek a jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallását kivéve – 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétől vagy az előző megállapítási időszaktól számított halmozott összeget a következő bevallásában annak a megállapítási időszaknak a kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról, az egészségügyi hozzájárulásáról és a járulékáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie.
2. A havi vagy évközi adóbevallásra nem kötelezett adózó valamennyi adóról a megállapításra előírt időszakonkénti részletezésben éves bevallást tesz.
3. Az adózónak valamennyi adóról – az általános forgalmi adó és a társasági adó (adóelőleg) kivételével –, ha az adóévet megelőző második évben a nettó módon számított elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon számított fogyasztási adója és jövedéki adója, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg, vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg és jövedelemadó együttes összege,
– a 10 millió forintot elérte
havonta,
– ha a 4 millió forintot elérte
negyedévenként
kell bevallást tennie.
4. A 3. pont szerint kell bevallást tennie annak az adózónak is, amely az adóévet megelőző második év utolsó napját követően szervezeti változással (átalakulással, kiválással, szétválással, egyesüléssel, beolvadással) jött létre, és az a szervezet, amelyből átalakult, kivált, vagy szétválás útján létrejött, illetve amellyel egyesült, vagy amelybe beolvadt, a szervezeti változást megelőzően az adóévet megelőző második évben a 3. pontban meghatározott feltételeknek megfelelt.
5. A 3. pont alkalmazásánál az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemély esetében figyelmen kívül kell hagyni az adóévet megelőző második évben – nettó módon – számított elszámolandó általános forgalmi adóját.
6. A tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási időszakot érintő önellenőrzés vagy utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát.
7. A fogyasztási adóról termékcsoportonként, a fogyasztói árkiegészítésről szolgáltatáscsoportonkénti részletességgel éves összesítő, a havi vagy évközi bevallás benyújtására kötelezett adózónak negyedéves összesítő bevallást kell benyújtania.
8. Az adózó adójáról és költségvetési támogatásáról e melléklet B) pontjában meghatározott határidő utolsó napja előtt is benyújthatja bevallását. Ebben az esetben a bevallást csak önellenőrzéssel lehet helyesbíteni, az önellenőrzési pótlékot azonban a bevallás benyújtására előírt határidőt követő első naptól kell felszámítani.
1. A havi és évközi bevallás határidői
a) A havi adóbevallást
a tárgyhónapot követő hó 20. napjáig,
az évközi bevallást
a negyedévet követő hó 20. napjáig
kell az adóhatósághoz benyújtani.
b) Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) 39. §-ának (2) bekezdésében és 60. §-ának (2) bekezdésében előírt kötelezettséget az adóév utolsó adóbevallási időszakáról szóló bevallásában nem teljesítette, ezt önellenőrzési pótlékmentesen az adóévet követő év február 15-éig elvégzett önellenőrzéssel korrigálhatja. Ha az adóalany az idegenforgalmi tevékenysége utáni általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az áfa tv. 66. §-ának (1) bekezdése szerint előkalkuláció alapján teljesíti, azt az árrés megállapításához szükséges adat kézhezvételének időpontját követő első adóbevallás benyújtására előírt időpontig, de legfeljebb az adóévet követő év június 30-áig pótlékmentesen önellenőrizheti.
2. Az éves adóbevallás határidői
a) A havi, illetőleg évközi adóbevallásra nem kötelezett adózónak – a b)–c) pontban foglalt kivétellel – adónként
az adóévet követő év február 15-éig,
b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett
az adóévet követő év április 20-áig,
c) a társasági adóról, az osztalékadóról
az adóévet követő év május 31-éig
kell bevallást tennie.
3. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések
a) Az általános forgalmi adóról az adófizetésre kötelezett adózónak
aa) az e mellékletben foglalt kivételekkel negyedévenként kell adóbevallást benyújtania,
ab) havonként kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző évben az elszámolandó adójának éves szinten összesített – vagy annak időarányosan éves szintre átszámított – összege pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte,
ac) évente kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző évben az elszámolandó adójának éves szinten összesített – vagy annak időarányosan éves szintre átszámított – összege előjelétől függetlenül nem haladta meg a 250 ezer forintot, feltéve, hogy nem rendelkezik közösségi adószámmal,
ad) az éves bevallásról negyedéves bevallásra kell áttérnie, ha a tárgyévben az év elejétől – előjel helyesen – összesített fizetendő és levonható előzetesen felszámított adó különbözete az ac) pontban meghatározott értékhatárt elérte, vagy az adóév közben az adóhatóság számára közösségi adószámot állapított meg. A tárgyévi első bevallását a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell – a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig – benyújtania, amelyben az értékhatárt elérte, illetve amelyben az adóhatóság közösségi adószámot állapított meg,
ae) a negyedéves bevallásról havi bevallásra kell áttérnie, ha az év elejétől összesített elszámolandó adója pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte. Az első havi bevallást arról a hónapról kell benyújtani, amelyet megelőző bevallással lezárt negyedévben az adózó az értékhatárt elérte,
af) az éves bevallásról havi bevallásra kell áttérnie, ha a tárgyévben az év elejétől – előjel helyesen – összesített fizetendő és levonható előzetesen felszámított adó különbözete pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte. A tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig tartó időszakról kell benyújtani, amelyben az előzőekben meghatározott különbözet az ab) pontban szereplő összeget elérte, majd ezt a negyedévet követő hónaptól az adózó havi bevallásra köteles áttérni,
ag) az adót, ha
– havi adóbevallásra kötelezett, a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig,
– negyedéves adóbevallásra kötelezett, a tárgynegyedév első napjától a tárgynegyedév utolsó napjáig,
– éves adóbevallásra kötelezett, a tárgyév első napjától a tárgyév utolsó napjáig
terjedő időszakra kell megállapítania (adómegállapítási időszak).
b) A közösségi adószámmal rendelkező adózó az adóhatóság által az erre a célra rendszeresített nyomtatványon a negyedévet követő hó 20. napjáig negyedéves bevallásában, a havi adóbevalló a negyedév harmadik hónapjáról, a 15 naponkénti elszámolásra jogosult adózó a negyedév utolsó adómegállapítási időszakáról benyújtott adóbevallásában nyilatkozik az Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró adóalany részére az adott negyedévben teljesített termékértékesítésről, nyújtott szolgáltatásról, valamint az Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzésről, igénybe vett szolgáltatásról, a vevő (szolgáltatást igénybe vevő), illetve az eladó (szolgáltatást nyújtó) nevéről, közösségi adószámáról és az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott európai közösségi területen belül teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről.
c) A munkáltatónak a 41. § szerint levont vagy visszafizetett különbözetről,
– ha havonta tesz bevallást,
a levonást (visszafizetést) követő hónapban,
– ha negyedévenként tesz bevallást,
a levonás (visszafizetés) negyedévét követő hónapban,
– ha évente tesz bevallást,
az adóévet követő év július 20-áig
kell bevallást tennie.
d) A külföldi személy egyes jövedelmeinek adóbevallási szabályaira a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak.
4. A költségvetési támogatás bevallása
a) A költségvetési támogatást a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedő időszakra kell megállapítani.
b) Az adózó a feltétel teljesítéséhez kötött költségvetési támogatást az a) ponttól eltérően a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései szerint állapíthatja meg. A feltétel teljesítésének igazolását az igényléshez mellékelni kell.
c) Az adózó kérelmére az adóhatóság a költségvetési támogatás gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételét engedélyezheti. A költségvetési támogatás gyakoribb igénybevételére jogosult adózó a költségvetési támogatást havonta állapítja meg, és arról
a tárgyhót követő hó 20. napjáig
bevallást tesz.
5. Külön fel nem sorolt adók bevallása
Az e mellékletben nem szabályozott adóbevallási kötelezettséget a fizetési kötelezettséget előíró törvény rendelkezései szerint kell teljesíteni. Ha adókötelezettséget megállapító törvény a kötelezettség teljesítését az éves vagy az éves összesítő bevallásban, illetőleg azzal egyidejűleg rendeli teljesíteni, ilyen bevallás hiányában azt az adózó
az adóévet követő év február 15-éig
teljesíti.
A jövedéki adófizetésre kötelezett adóalany – függetlenül attól, hogy adóbevallási kötelezettségét a törvény egyébként milyen időszakonként állapítja meg – a jövedéki adót havonta, a tárgyhót követő hó 20-áig vallja be.
1. Az adókat a melléklet szerinti határidőig kell megfizetni, illetve a költségvetési támogatásokat e melléklet szerinti időponttól lehet kiutalni. Az e törvény 33. §-ának (3) bekezdése a)–c) és e) pontjában meghatározott esetben az adózónak az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetnie.
2. A felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett fizetési kötelezettséget e mellékletben foglaltaktól eltérően a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni.
3. Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót – a magánszemély által fizetett jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást és járulékot kivéve –, a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A magánszemély a 100 forintot el nem érő jövedelemadóját, az egészségügyi hozzájárulását nem fizeti meg, és az adóhatóság a 100 forintot el nem érő adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván.
1. A személyi jövedelemadó
A) A személyi jövedelemadó-előleg
a) A munkáltató az általa levont személyi jövedelemadó-előleget
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b) a kifizető az általa levont személyi jövedelemadó-előleget
a kifizetés hónapját követő hó 12. napjáig,
c) a magánszemély, ha nem kifizetőtől származó jövedelmet szerzett, vagy a kifizető bármely ok miatt nem vonta le az adóelőlegét, az egyéni vállalkozó, valamint a mezőgazdasági őstermelő az adóelőleget negyedévenként,
a negyedévet követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
B) A személyi jövedelemadó
a) A munkáltató az év végi elszámoláskor általa megállapított személyi jövedelemadó és a már levont, megfizetett adóelőleg különbözetét
a levonást követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
Ha az elszámolásból adódóan az adó-visszatérítési kötelezettség az adott hónapban több, mint az adott hónapban levont személyi jövedelemadó és adóelőleg együttes összege, a különbözetet a munkáltató a fenti időponttól visszaigényelheti. Az év végi elszámolásnál az adókülönbözetet a munkáltató olyan időpontban igényelheti, hogy az adó-visszatérítés összege a legközelebbi bérfizetésnél rendelkezésére álljon.
b) A kifizető az általa levont személyi jövedelemadót
a levonást követő hó 12. napjáig,
c) a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a személyi jövedelemadót
az adóévet követő év április 20-áig,
d) a vállalkozási tevékenységet folytató vagy általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget eredményező értékesítést végző magánszemély a személyi jövedelemadót
az adóévet követő év február 15-éig
fizeti meg.
2. Az általános forgalmi adó
a) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét
– ha havonta tesz adóbevallást
a tárgyhót követő hó 20. napjáig,
– ha negyedévente tesz adóbevallást
a negyedévet követő hó 20. napjáig,
– ha évente tesz adóbevallást
az adóévet követő év február 15-éig
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
b) A havonként bevallásra kötelezett adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó összegét 15 naponként, a tárgyhót követő hó 5-én, illetve 20-án számolhassa el és vallja be. Az éves bevallásra kötelezett adózó év közben negyedévenkénti, a negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti vagy a havonként kétszeri elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást – az adóév végéig – különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelő levonható előzetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetőleg az adózó beruházást valósít meg. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést megelőző, bevallással le nem zárt időszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni.
3. A társasági adó
A) A társasági adó előlege
a) Az adózó,
ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint havonta fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget
minden hónap 20. napjáig,
ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint negyedévenként fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget
a negyedévet követő hó 20. napjáig
fizeti meg. Az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti előlegkiegészítésre kötelezettek a b) pontban előírt előlegkiegészítéssel egyidejűleg teljesítik.
b) Az adózónak az adóelőleget a várható, éves fizetendő adó összegére
az adóév december 20-áig
kell kiegészítenie.
B) A társasági adó
a) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét
az adóévet követő év május 31-éig
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
b) Az év közben átalakuló, illetve szétválás, egyesülés, beolvadás miatt vagy egyéb okból felszámolás nélkül megszűnő jogi személynek vagy egyéb szervezetnek az adóévben megfizetett adóelőleg és az átalakulás, illetve megszűnés időpontjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az átalakulásról, illetve a megszűnésről benyújtott adóbevallásával egyidejűleg kell megfizetnie, illetve ettől az időponttól kezdődően igényelheti vissza.
c) A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, devizáról más devizanemre, illetve devizáról forintra áttérő vállalkozó az adóévben megfizetett adóelőleg és az áttérés napjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az áttérésről benyújtott adóbevallással egyidejűleg fizeti meg, illetve ettől az időponttól kezdődően igényelheti vissza.
C) Az osztalékadó
a) A kifizető az osztalékadót
a levonást, juttatást követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
b) A belföldi illetőségű osztalékban részesülő adózó a kifizető által tőle levont osztalékadót
az adóévet követő év május 31-étől
igényelheti vissza.
c) A külföldi illetőségű osztalékban részesülő osztalékadó kötelezettségére a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak.
4. A fogyasztási adó
A) A fogyasztási adó előlege
Az adózó az általa megállapított nettó fogyasztási adó előlegét havonta,
a tárgyhó 28. napjáig
fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza.
B) A fogyasztási adó
Az adózó a fogyasztási adó előlegének és a megállapított nettó fogyasztási adónak a különbözetét havonta,
a tárgyhót követő hó 20. napjáig
fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti.
5. Járulékok
A) Egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék
a) A munkáltató az általa levont járulékot
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b) a kifizető az általa levont járulékot
a kifizetés hónapját követő hó 12. napjáig,
c) a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot negyedévenként
a negyedévet követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
B) Társadalombiztosítási járulék
a) A munkáltató, a kifizető a járulékot
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b) a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot negyedévenként
a negyedévet követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
C) Baleseti járulék
a) A társas vállalkozás a járulékot
az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékot negyedévenként
a negyedévet követő hó 12. napjáig
fizeti meg.
D) A Tbj. 39. §-a alapján fizetendő járulék
A magánszemély a Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése alapján előírt járulékfizetési kötelezettségét
első ízben a bejelentést követő hónap 12. napjáig,
ezt követően
havonta, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig
teljesíti.
6. Kereskedelmi és játékadó
Az adózó – a játékautomata után fizetendő játékadó kivételével – a játékadót
a tárgyhót követő hó 20. napjáig,
a nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék esetén
a sorsolás napját követő hó 20. napjáig
fizeti meg.
A játékautomata éves adóját az adózó az erre vonatkozó bevallással egyidejűleg fizeti meg.
7. Rehabilitációs hozzájárulás
Az adózó a rehabilitációs célú hozzájárulásra a jogszabályban előírt módon számított előleget az I–III. negyedévben
a negyedévet követő hó 20. napjáig
fizeti meg.
A befizetett előlegek és az éves hozzájárulás különbözetét
az adóévet követő év február 15. napjáig
kell megfizetni.
8. Külön fel nem sorolt befizetések
Az előzőekben fel nem sorolt adókat a külön jogszabályban megállapított módon és határidőben kell megfizetni. Ennek hiányában, ha törvény előlegfizetést ír elő, azt a tárgyhó 28. napjáig, az adót a tárgyhót követő hó 20. napjáig, az adóévre megállapított adót az éves adóbevallással egyidejűleg kell megfizetni. A hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján teljesítendő önellenőrzés során feltárt, helyesbített, illetve az adóhatóság által megállapított adót egyéb befizetés címén kell megfizetni, a költségvetési támogatást egyéb támogatás címén lehet visszaigényelni.
A) Helyi adók
1. Építményadó, telekadó
Az adózónak félévenként, két egyenlő részletben kell az adót
az adóév március 15-éig, illetve
szeptember 15-éig
megfizetnie.
2. Kommunális adó, iparűzési adó
a) A magánszemélynek félévenként, két egyenlő részletben kell az adót
az adóév március 15-éig, illetve
szeptember 15-éig
megfizetnie.
b) A vállalkozó adóelőleget félévi részletekben
az adóév március 15-éig, illetve
szeptember 15-éig
fizet.
c) A vállalkozónak a helyi kommunális és iparűzési adóelőleget – az egyszeres könyvvezetésre kötelezett kivételével – a várható éves fizetendő adó összegére
az adóév december 20. napjáig
kell kiegészítenie.
d) Az ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett tevékenység utáni iparűzési adót legkésőbb a tevékenység befejezése napján kell megfizetni.
e) A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét
az adóévet követő év május 31-éig
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
f) Az adózó az adóelőleget és az éves tényleges kötelezettség különbözetét 100 forintra kerekítve fizeti meg, illetve igényelheti.
3. Idegenforgalmi adó
a) Az adóköteles épület utáni adót a magánszemélynek félévenként, két egyenlő részletben
az adóév március 15-éig, illetve
szeptember 15-éig
kell megfizetnie.
b) Az adóbeszedéssel megfizetett idegenforgalmi adót az adózónak a
beszedést követő hó 15. napjáig
kell az adóhatósághoz befizetnie.
4. Ha az önkormányzat az adóelőleg és az adó megfizetése időpontjára más szabályokat állapít meg, akkor azt a rendeletében előírt időben kell teljesíteni.
B) A belföldi rendszámú gépjárművek adója
a) Az adózó a belföldi rendszámú gépjárművek után – a b) pontban foglaltak kivételével – a gépjárműadót félévenként, két egyenlő részletben
az adóév március 15-éig, illetve
az adóév szeptember 15-éig
fizeti meg.
b) Az adókötelezettség keletkezése (változása) esetén az adóalany a félév időarányos részére őt terhelő adót az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizeti meg.
1. Az állami adóhatóságtól a költségvetési támogatást az adózó 1000 forintra kerekítve igényelheti.
2. Ha a támogatást megállapító jogszabály eltérően nem rendelkezik,
a) a havonta megállapított költségvetési támogatást az adózó havonta
a tárgyhót követő hó 20. napjától
b) a feltétel bekövetkeztéhez kötött költségvetési támogatást az előírt mellékletekkel ellátott
bevallás benyújtása időpontjától
igényelheti.
3. Az adózó a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatást havonta,
a tárgyhót követő hó 20. napjától
igényelheti.
4. Gyakoribb igénybevétel, egyszeri támogatási előleg
a) Az adóhatóság az adózó igénylésére a költségvetési támogatásokat kiutalja, kérelemre azt indokolt esetben gyakrabban folyósítja, illetve a költségvetési támogatásra egyszeri támogatási előleg kiutalását engedélyezi.
b) Ha az adóhatóság az adózó kérelmére gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételt engedélyez, a hó közben igénybe vett előleg és a tárgyhónapra igényelhető tényleges támogatás különbözetét
a tárgyhót követő hó 20. napjától
lehet igényelni, vagy eddig kell megfizetni.
c) Egyszeri előleg igénybevételének engedélyezése esetén az igénybevétel lehetősége a tárgynegyedév első hónapjának 20. napjától nyílik meg, és azt
a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig
kell visszafizetni.
5. Adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés
A visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalása az igény benyújtását követő hó utolsó napján esedékes, ha az adózó az általános forgalmi adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelő általános forgalmi adót visszaigényelheti, és nem kérte a 22. § (6) bekezdése szerinti visszaigénylést. Egyebekben az adó visszaigénylésének, illetve visszatérítésének határidejére a 37. § (4) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni.
