Időállapot: közlönyállapot (2007.XI.16.)

2007. évi CXXVI. törvény - egyes adótörvények módosításáról 2/7. oldal

g) a Tanács 2006/98/EK irányelve (2006. november 20.) az adózás területén elfogadott egyes irányelveknek Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról.”

(2) A Tao. 31. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) E törvény a következő uniós jogi aktus végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg: Iránymutatás a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról (2006/C 54/08), valamint az N 651/2006 számú Állami Támogatás - Magyarország.”

(3) A Tao. 31. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ez a törvény az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló 2006. december 15-i 1857/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 358., 2006. 12. 16., 3. o.) hatálya alá tartozó támogatási programot tartalmaz.”

50. § A Tao. 1. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerint módosul.

III. Fejezet

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása

51. § (1) Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva tv.) 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adóalanyiság nem szűnik meg, ha az egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély adóalany tevékenységét cselekvőképességének elvesztését követően a nevében és javára törvényes képviselője folytatja. Az egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély adóalany tevékenységét halála után özvegye vagy örököse folytathatja, feltéve, hogy az özvegy vagy az örökös e szándékát az adóalany halála napját követő 90 napon belül bejelenti az adóhatóságnak. Az özvegy vagy az örökös e bejelentéssel egyidejűleg választhatja az e törvény szerinti adóalanyiságot vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvényben az egyéni vállalkozóra előírt adózási módot. Az adóalanyiság bejelentése jogszerűségének nem feltétele a 2. § (3) bekezdésének a) és e) pontjában, valamint a 2. § (4) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak való megfelelés, de a bejelentésre egyebekben az e törvény szerinti bejelentésre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó özvegy vagy örökös nem az e törvény szerinti adóalanyiságot választja, akkor

a) értelemszerűen alkalmazza az egyéni vállalkozónak minősülő elhunyt magánszemély adóalanyiságának (tevékenység megszüntetése nélküli) megszűnésére e törvényben előírt rendelkezéseket,

b) az elhunyt adóalany adókötelezettségét az adóhatóság a tevékenység megszüntetésére irányadó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.”

(2) Az Eva tv. 3. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ha az egyéni vállalkozó adóalanyisága az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott okból szűnik meg, a megszűnést követően megszerzett bevétel, illetve a megszűnést követően kifizetett költség alapján a bevétel megszerzése, a költség kiadása évében a magánszemélynek a személyi jövedelemadóról szóló törvény önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó előírásai alapján keletkezik adókötelezettsége, figyelmen kívül hagyva a 7. § (7) bekezdésének rendelkezését.”

52. § Az Eva tv. 6. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Utalvány esetében bevétel az az összeg, amely értékben az utalvány termékre, szolgáltatásra cserélhető, illetőleg kötelezettség csökkentésére felhasználható.”

53. § Az Eva tv. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvénynek a jogutód nélküli megszűnésre irányadó rendelkezéseit alkalmazza, ha az adóévben bejelenti, hogy a következő adóévben adókötelezettségeit e törvény rendelkezései szerint teljesíti. Az adózó azonban - választása szerint - nem alkalmazza a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 16. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakat, ha az adóalanyisága időszaka alatt a Tao. 7. § (15) bekezdése megfelelő alkalmazásával nem terhelné adófizetési kötelezettség, valamint a 16. § (1) bekezdése c) pontjának cf), ch) alpontjában foglaltakat, ha adóalanyisága időszaka alatt a 8. § (1) bekezdése u) és v) pontjai rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával nem terhelné az adózás előtti eredmény növelésének kötelezettsége. Az az adózó, aki e bekezdés szerinti lehetőséggel élt, de a feltételeknek nem felel meg, a társasági adót az adókötelezettség keletkezését kiváltó eseményt követő első eva bevallásában vallja be.”

IV. Fejezet

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény módosítása

54. § (1) Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ekho tv.) 3. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege és a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ekhoval teljesíthető a közterhek megfizetése, ha a magánszemély - ideértve az EGT-állam olyan polgárát is, aki a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet alapján nem tartozik a magyar társadalombiztosítási jogszabályok hatálya alá, de biztosított személy valamely EGT-államban és rendelkezik az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával (a továbbiakban: EGT-államban biztosított személy) -

a) az adóévben bármely tevékenységgel összefüggésben

aa) munkaviszonyból származó,

ab) egyéni vállalkozóként vállalkozói kivét címén,

ac) társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés ellenértéke címén,

ad) vállalkozási, megbízási szerződés alapján a személyi jövedelemadóról szóló törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként

olyan jövedelmet szerez, amely után a közteherviselési kötelezettségek (EGT-államban biztosított személy esetében a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség) teljesítése az általános szabályok szerint történik, vagy”

(2) Az Ekho tv. 3. §-a (7) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

c) a magánszemély igazolja, hogy az (1) bekezdés a) pontjában említett címen az adott hónapban legalább a havi minimálbérnek megfelelő olyan jövedelmet szerzett, amely után a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint történik.”

55. § (1) Az Ekho tv. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A magánszemély az (1) bekezdésben meghatározott ekhoalap összegéből 15 százalék ekhot fizet; ha azonban a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas, vagy az adóévben - minden más járulékalapot képező jövedelmét, valamint minden olyan ekhoalapot képező bevételét, amely után 15 százalék mértékű ekhot fizetett figyelembe véve - a nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tagdíjat) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) előírása szerint a járulékfizetés felső határáig megfizette, az ekho mértéke 11,1 százalék. Ha a magánszemély az adott kifizetéssel lépi át a járulékfizetés felső határát, a nyilatkozatban a magánszemély megjelölheti az ekhoalapnak a járulékfizetés felső határa eléréséhez szükséges részét, ebben az esetben az ekhoalap fennmaradó részére alkalmazható a 11,1 százalékos ekhomérték. Szintén 11,1 százalék az ekho mértéke az ekhoalap azon része után, amely meghaladja az adott jogviszonyban a Tbj. szerint biztosítási kötelezettség időtartamaként figyelembe vehető napok és a kifizetés napján érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének szorzatát.”

(2) Az Ekho tv. 4. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A kifizető a magánszemélyt terhelő ekhot levonással állapítja meg, ideértve azt az esetet is, ha a kifizetést számla alapján - akár egyéni vállalkozónak, akár más magánszemélynek - teljesíti, kivéve, ha a magánszemély az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatot tesz.”

(3) Az Ekho tv. 4. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az (1)-(4) bekezdés rendelkezésétől eltérően az EGT-államban biztosított személy esetében a kifizető ekhot nem fizet, a magánszemélynek juttatott ekho alapul szolgáló bevételből 9,5 százalék ekhot állapít meg és von le.”

56. § Az Ekho tv. 5. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Ha a magánszemély az olyan tevékenységét, amely alapján a 3. § (3) bekezdése szerinti foglalkozásúnak minősül, vállalkozási szerződés vagy eseti megbízási szerződés alapján végzi, az ekho választásáról az őt megillető bevétel kifizetése előtt nyilatkozik, ekkor nyilatkozhat arról is, hogy a kifizetőt és az őt terhelő ekho megállapítását, bevallását és megfizetését átvállalja a kifizetőtől.”

57. § Az Ekho tv. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § (1) A 4. § (2) bekezdése szerinti, a magánszemélyt terhelő ekhoból az ekhoalap

a) 1,6 százaléka természetbeni egészségbiztosítási járuléknak,

b) 9,5 százaléka személyi jövedelemadónak,

c) 3,9 százaléka - kivéve, ha a magánszemély nyugdíjas, vagy az adóévben a nyugdíjjárulékot a járulékfizetés felső határáig megfizette - nyugdíjjáruléknak; magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében az ekhoalap 0,1 százaléka nyugdíjjáruléknak, az ekhoalap 3,8 százaléka magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak

minősül.

(2) A 4. § (3) bekezdése szerint a kifizetőt terhelő ekhoból az ekhoalap

a) 3,3 százaléka egészségbiztosítási járuléknak,

b) 16,7 százaléka nyugdíjbiztosítási járuléknak

minősül.”

58. § Az Ekho tv. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„11. § (1) Az állami adóhatóság a magánszemélyt terhelő 11,1 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből 85,6 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 14,4 százalékot természetbeni egészségbiztosítási járulékként az Egészségbiztosítási Alapnak utal át. Az EGT-államban biztosított személyt terhelő 9,5 százalékos mértékkel levont ekhot személyi jövedelemadóként tartja nyilván. A magánszemélyt terhelő 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből az állami adóhatóság

a) 63,3 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 26 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 10,7 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak utal át,

b) a magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén 63,3 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 10,7 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak, 0,7 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 25,3 százalékot a magánszemély magánnyugdíjpénztárának utal át.

(2) Az állami adóhatóság a kifizetőt terhelő, megfizetett ekho összegéből

a) 84 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,

b) 16 százalék egészségbiztosítási járulékot az Egészségbiztosítási Alapnak

utal át.

(3) Az állami adóhatóság a különadó megfizetett összegéből

a) 84 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,

b) 16 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak

utal át.”

59. § (1) Az Ekho tv. 13. §-ának (6) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozat esetén a kifizető az adóévet követő január 31-ig a magánszemély adóazonosító jelének feltüntetésével adatot szolgáltat az adóhatósághoz a magánszemély részére az adóévben juttatott ekhoalapot képező bevételről.”

(2) Az Ekho tv. 13. §-ának (8) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozat esetén a magánszemély az általa megállapított ekhot negyedévente, a negyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg, az e nyilatkozat szerinti ekho alapját és fizetendő összegét - a kifizetőtől átvállalt és a magánszemélyt terhelő összegek szerint külön - negyedéves bontásban a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként az éves személyi jövedelemadó bevallásában vallja be.”

(3) Az Ekho tv. 13. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:

„(11) Az EGT-államban biztosított személy esetében a 12. §, valamint e § (7) bekezdésének rendelkezése nem alkalmazható.”

V. Fejezet

Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény módosítása

60. § Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 2. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélynek a különadót az összevont adóalapnak a járulékfizetés felső határát meghaladó része (különadó-alap) után kell megfizetnie. Ezt a rendelkezést kell alkalmaznia az egyszerűsített vállalkozói adó (eva)-alany egyéni vállalkozónak is az eva-alapba nem tartozó, a személyi jövedelemadó bevallásában bevallott összevont adóalapnak a járulékfizetés felső határát meghaladó része (különadó-alap) után.

(2) Az egyéni vállalkozói tevékenységet vagy azt is folytató - az (1) bekezdésben nem említett - magánszemély a különadót

a) az összevont adóalapnak a járulékfizetés felső határát meghaladó része, és

b) vállalkozói jövedelemadózás esetén a kapott támogatás (ideértve különösen az egységes területalapú támogatást is) nélkül számított vállalkozói bevételek összegéből a vállalkozói költségeket meghaladó rész, átalányadózás esetén az átalányadó-alap

együttes összege (különadó-alap) után fizeti.”

61. § A Kjtv. 3. §-ának (2) bekezdése a következő i) és j) ponttal egészül ki:

(Növelő tételek:)

i) a forintról devizára, devizáról forintra vagy devizáról más devizára való áttérés során a tőketartalék növeléseként elszámolt átszámítási különbözetek összege az áttérést követő adóévben,

j) az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi költségként, ráfordításként vagy adóévi nettó árbevétel, bevétel, aktivált saját teljesítmény csökkentéseként elszámolt összeg,”

62. § (1) A Kjtv. 3. §-a (3) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Csökkentő tételek:)

i) a bejelentett részesedés értékesítésének adóévi árfolyamnyeresége, feltéve, hogy a részesedést a társas vállalkozás (ideértve jogelődjét is) az értékesítését megelőzően legalább egy éven át folyamatosan birtokolta, továbbá a bejelentett részesedésre az adóévben visszaírt értékvesztés és a részesedés mérlegfordulónapi értékelésekor a devizaárfolyam változása alapján elszámolt, nem realizált árfolyamnyereség,”

(2) A Kjtv. 3. §-ának (3) bekezdése a következő k) és l) ponttal egészül ki:

(Csökkentő tételek:)

k) a forintról devizára, devizáról forintra vagy devizáról más devizára való áttérés következtében az eredménytartalék csökkentéseként elszámolt átszámítási különbözetek összege az áttérést követő adóévben,

l) az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi bevételként, vagy aktivált saját teljesítmény növeléseként vagy adóévi költség, ráfordítás csökkenéseként elszámolt összeg,”

(3) A Kjtv. 3. §-a a következő (14)-(15) bekezdéssel egészül ki:

„(14) A (10), illetve (11) bekezdésben foglaltak alkalmazásának további feltétele, hogy átalakuláskor a jogelőd (kiválás esetén, továbbá, ha a jogelőd külföldi vállalkozónak nem minősülő külföldi személy, akkor a jogutód), kedvezményezett eszközátruházáskor az átadó, (ha az átadó külföldi vállalkozónak nem minősülő külföldi személy, akkor az átvevő) a választását az átalakulás, illetve az eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.

(15) Amennyiben a társas vállalkozás kapcsolt vállalkozásával a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 18. §-a alá tartozó jogügyletet köt, úgy a különadó-alap megállapításkor köteles az abban foglaltakat megfelelően alkalmazni.”

63. § A Kjtv. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„4. § (1) A hitelintézet az állami kamattámogatással, kamatkiegyenlítéssel közvetlenül vagy közvetetten érintett hitelállománya alapján az adóévben kamat és kamatjellegű bevételként (ideértve a külön jogszabály szerint jelzálog-levéllel finanszírozott hitelek kamattámogatását is) elszámolt - az állami kamattámogatással, kamatkiegyenlítéssel közvetlenül vagy közvetetten érintett hitelállomány alapján, külön jogszabály előírása szerint a fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások között elszámolt, a Magyar Állammal szembeni kamatkülönbözet fizetési kötelezettséggel csökkentett - összeg után 5 százalékos mértékkel járadékot állapít meg és fizet.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a jelzálog-hitelintézetnél bevételként elszámolt állami kamattámogatás után a járadékot a finanszírozásban részesülő hitelintézet köteles megfizetni, ha a jelzálog-hitelintézet annak összegéről a hitelintézetet írásban tájékoztatja.

(3) A hitelintézet az (1) bekezdés szerinti kötelezettség megállapításához elkülönített nyilvántartást vezet.

(4) A hitelintézet a járadékelőleget negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig, az utolsó negyedévi adóelőleget az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig fizeti meg az adott negyedévben kamat és kamatjellegű bevétel címén elszámolt összeg után.”

64. § (1) A Kjtv. 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig a társas vállalkozásnak a különadó-előleget a 3. § szerint fizetendő várható különadó összegére ki kell egészítenie, valamint a hitelintézetnek a 4. § szerinti járadék várható összegének a már megfizetett járadékelőleggel csökkentett különbözetét meg kell fizetnie. E rendelkezés nem vonatkozik arra a társas vállalkozásra és hitelintézetre, amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot.”

(2) A Kjtv. 6. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A külföldről származó jövedelmet e törvény 3. §-ának rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt módosító tételeket. A külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető - de nem a kizárólag belföldről származó jövedelemhez felmerült - költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.

(6) Az (5) bekezdés szerinti összeget a jövedelem jogcíme szerint és forrásállamonként külön-külön kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg az adott jövedelemre jutó különadót, de legfeljebb a külföldön fizetett (fizetendő), illetve a nemzetközi szerződés alapján külföldön érvényesíthető adó közül a kisebb összeget.”

65. § A Kjtv. 7. §-a a következő 14. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„14. árbevétel: a Tao. tv. 4. § 4. pontjában meghatározott fogalom.”

MÁSODIK RÉSZ

VI. Fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítása

66. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. §-a 1. pontjának d) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a pont kiegészül a következő o) és p) alponttal:

[E törvény alkalmazásában

1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]

d) az ásványolajtermék finomítói ásványolajraktárban, ásványolaj-tárolóban vagy terméktávvezetékben történő átminősítését, a finomítói ásványolajraktárban és az ásványolaj-tárolóban történő átminősítés esetében akkor, ha az ásványolajtermékek véletlen keveredése miatti átminősítést haladéktalanul, az egyéb okból bekövetkező átminősítést pedig előzetesen - legkésőbb 5 munkanappal az átminősítést megelőzően - a vámhatóságnak bejelentik,”

o) a cseppfolyósított szénhidrogénnek a külön jogszabály szerint pébégázpalackból turistahasználatú, legfeljebb 3 kg töltettömegű palackba történő átfejtését,

p) nemzeti vagy uniós támogatás igénybevételével megvalósuló, a kutatás-fejlesztésről és technológiai innovációról szóló törvény szerinti kísérleti fejlesztés (a továbbiakban: kísérleti fejlesztés) keretében a külön jogszabály szerinti bioüzemanyagnak és más megújuló üzemanyagnak (a továbbiakban: bioüzemanyag) adózott benzinbe vagy adózott gázolajba adózottan történő bekeverését, amennyiben azt a vámhatóságnak előzetesen bejelentették (a továbbiakban: kísérleti célú előállítás).”

(2) A Jöt. 7. §-ának 37/B. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„37/B. E85: a legalább 70%, legfeljebb 85% bioetanolt tartalmazó, a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó, üzemanyag célra előállított termék;”

(3) A Jöt. 7. §-ának 42. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„42. ömlesztett szállítás: ásványolajtermék közúti tankautóban, vasúti tartálykocsiban, tartályhajóban, tankkonténerben vagy 210 liternél nagyobb űrtartalmú kiszerelésben való szállítása;”

(4) A Jöt. 7. §-a kiegészül a következő 45. ponttal

(E törvény alkalmazásában)

„45. csomagátvizsgáló berendezés: olyan eszköz, amely a csomag felbontása nélkül a csomagban lévő tárgy körvonalait, formáját, méretét teszi láthatóvá.”

67. § A Jöt. 13. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól,)

a) amelyet az adóraktárban egy másik termék előállításához használtak fel, ideértve azt is, ha az ásványolaj-adóraktár az ásványolajtermék előállításához kapcsolódó célra használ fel ásványolajterméket;”

68. § A Jöt. 15. §-a kiegészül a következő új (3) bekezdéssel:

„(3) Nem tartozik a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése alá a kísérleti célú előállítással keletkezett üzemanyagnak kísérleti fejlesztés keretében történő felhasználása.”

69. § A Jöt. 25. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Amennyiben a bejegyzett kereskedő más tagállamból kizárólag adómentes felhasználó részére, az adómentes felhasználó üzemébe való közvetlen szállítással szerez be ásványolajat vagy alkoholterméket és a TKO-n feltüntetett rendeltetési hely egy adómentes felhasználó üzeme, a jövedéki termék fogadásával az (1) bekezdés szerint belföldön keletkezett adókötelezettség a bejegyzett kereskedő helyett az adómentes felhasználót terheli a jövedéki terméknek az adómentes felhasználó üzemébe történő betárolásával. A vámhatóság a TKO visszaküldendő 3. példányának ellenjegyzését csak abban az esetben teljesíti, ha az adómentes felhasználó a betárolást külön jogszabályban foglaltak szerint külön igazolja.”

70. § A Jöt. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A (2) bekezdés rendelkezését az ásványolajok esetében az 52. § (1) bekezdésében meghatározott ásványolajtermékekre, valamint a bioüzemanyagra és az E85-re kell alkalmazni.”

71. § A Jöt. 37. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított adóraktár-betétlapon kell rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az engedély szól. Adóraktár a 3. § (2) bekezdésének a)-g) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhető azzal az eltéréssel, hogy]

a) a 3. § (2) bekezdésének b), d), e) és f) pontjában megjelölt jövedéki termékek - kivéve a kannás és hordós szőlőbort - ugyanabban az adóraktárban is előállíthatók,”

[a 38. § (4) bekezdésének figyelembevételével.]

72. § A Jöt. 39. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Egy fizikai hely adóraktárként való működése bármely kérelmező részére csak azt követően engedélyezhető, ha a korábban ott folytatott, e törvény hatálya alá tartozó tevékenységgel összefüggésben megállapított, jövedéki terméket terhelő adóval, általános forgalmi adóval, vámmal és e törvény szerinti bírsággal kapcsolatos valamennyi tartozás megfizetésre került.”

73. § A Jöt. 40. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(11) Az adóraktár-engedélyesnek az 50. § (5) bekezdése szerinti megfigyelt termék (biodízel, üzemanyag-adalék) nyilvántartására, elszámolására e § (4)-(7) bekezdése, az 50. § (4) bekezdése szerinti egyéb megfigyelt termék, valamint az adóraktárban felhasználásra kerülő teljesen denaturált alkohol nyilvántartására, elszámolására a 60. § (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.”

74. § (1) A Jöt. 41. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A vevőnyilvántartás tartalmazza)

a) vevőnként az értékesített termék megnevezését, vámtarifaszámát, számla szerinti mennyiségi egységét, mennyiségét és értékét, a számla számát, a termékkísérő okmány vagy az egyszerűsített kísérő okmány számát,”

(2) A Jöt. 41. §-a kiegészül a következő új (3) bekezdéssel:

„(3) Az adóraktár engedélyese a jövedéki termék értékesítéséről kiállított számlán köteles a jövedéki termék vámtarifaszámát is feltüntetni.”

75. § A Jöt. 43. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) Egy fizikai hely a keretengedélyben az adómentes felhasználó üzemeként, raktáraként bármely kérelmező részére csak azt követően engedélyezhető, ha a korábban ott folytatott, e törvény hatálya alá tartozó tevékenységgel összefüggésben megállapított, jövedéki terméket terhelő adóval, általános forgalmi adóval, vámmal és e törvény szerinti bírsággal kapcsolatos valamennyi tartozás megfizetésre került.”

76. § A Jöt. a 47. §-t követően kiegészül a következő új 47/A. §-sal:

„47/A. § (1) A Közösség területére delegált diplomáciai és konzuli képviselet (a továbbiakban: képviselet) a hivatalos célra, valamint a képviselet tagja a személyes célra belföldön beszerzett jövedéki termékek után viszonosság esetén jogosult az árban foglalt (termékimport esetén a határozatban közölt) és általa megfizetett adó, valamint - az adójeggyel ellátott dohánygyártmány esetében - a dohánygyártmányok után általa megfizetett általános forgalmi adó (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: adók) visszaigénylésére. A viszonosság tekintetében a külpolitikáért felelős miniszter nyilatkozata az irányadó.

(2) Képviselet tagjának a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 28-án aláírt bécsi egyezmény 1. cikkének e) és f) pontja alá tartozó természetes személy, valamint a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-én aláírt bécsi egyezmény 1. cikkének c)-e) pontja alá tartozó természetes személy minősül, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosító hatósága ilyen minőségében elismeri.

(3) Az (1) bekezdésben említett hivatalos célra történő beszerzésnek az minősül, amelyet a képviselet számviteli nyilvántartásában, a rendeltetésszerű működéshez szükséges pénzügyi kiadások között mutat ki.

(4) Az adók visszaigénylésére jogosult - az (1) és (3) bekezdésben foglaltak értelemszerű alkalmazása mellett - a Közösség területén működő, a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet vagy képviselete (a továbbiakban: nemzetközi szervezet), valamint tisztviselője is, amennyiben a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a nemzetközi szervezet székhelyegyezményéről szóló és jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés értelmében az adó tekintetében mentesség illeti meg.

(5) Nemzetközi szervezet tisztviselőjének az a természetes személy minősül, akit a (4) bekezdésben említett nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint az adók alóli mentesség személyében megilleti, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri.

(6) Nem illeti meg az adó-visszaigénylés joga a képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét, ha magyar állampolgár vagy állandó magyarországi tartózkodásra jogosult személy.

(7) Az alkoholtermék és a dohánygyártmány tekintetében a képviselet, valamint a nemzetközi szervezet hivatalos célú beszerzéseként évente legfeljebb az 1. számú melléklet szerinti mennyiségek vehetők figyelembe.

(8) A képviselet tagja, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselője a személyes célra beszerzett jövedéki termék után az árban foglalt, általa megfizetett adókból - a (9) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - legfeljebb 300 ezer forintot igényelhet vissza naptári évenként, mely összegbe bele kell számítani az egyéb termékek és igénybe vett szolgáltatások után az általános forgalmi adóról szóló törvény (a továbbiakban: áfatörvény) szerint visszaigényelt általános forgalmi adót is.

(9) A (8) bekezdésben meghatározott értékkereten belül az üzemanyag, az alkoholtermék és a dohánygyártmány tekintetében a képviselet tagja, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselője személyes célú beszerzéseként évente legfeljebb a 2. számú melléklet szerinti mennyiségek vehetők figyelembe.

(10) E § alkalmazásában a képviselet tagja, illetve a nemzetközi szervezet tisztviselője az a családtag is, aki a képviselet tagjával, illetve a nemzetközi szervezet tisztviselőjével igazoltan közös háztartásban él, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyenként elismeri, kivéve, ha az illető magyar állampolgár vagy állandó belföldi tartózkodásra jogosult személy.”

77. § A Jöt. 48. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével]

a) a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségre, az adó visszaigénylésére, az ellenőrzésre, - a kézbesítési szabályok kivételével - a hatósági eljárásra, a végrehajtási eljárásra, valamint a jogkövetkezményekre az e törvényben meghatározott eltérésekkel az Art.-t,”

(kell megfelelően alkalmazni.)

78. § A Jöt. 50. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ásványolajnak minősül továbbá e törvény alkalmazásában

a) bármely olyan, az (1) bekezdésben megjelöltektől eltérő termék, amelyet üzemanyagként vagy üzemanyagok adalékaként vagy hígítóanyagaként,

b) az 1507-1518 és a 3824 90 99 vámtarifaszám alatti olyan termék, valamint bármely olyan, az (1) bekezdésben meg nem jelölt szénhidrogén - kivéve a 2713 vámtarifaszámú petrolkokszot, a tőzeget vagy egyéb szilárd szénhidrogént, valamint a fűtési, tüzelési célú földgázt -, amelyet tüzelő-, fűtőanyagként

kínálnak, értékesítenek vagy használnak fel.”

79. § (1) A Jöt. 52. §-a (1) bekezdésének felvezető mondatrésze és a)-d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az adó mértéke - figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is -:

a) a 2710 11 31, a 2710 11 41, a 2710 11 45 és a 2710 11 49 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinre 108 300 Ft/ezer liter, illetve amennyiben legalább 4,4 térfogatszázalék bioetanolt - közvetlen bekeveréssel és/vagy ETBE formájában - tartalmaz, 103 500 Ft/ezer liter,

b) a 2710 11 31, a 2710 11 51 és a 2710 11 59 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinre és a 2710 19 21 vámtarifaszám alatti petróleumra 111 800 Ft/ezer liter,

c) a 2710 19 41, a 2710 19 45, a 2710 19 49 vámtarifaszám alatti, tüzelő-, fűtőanyag célú gázolajra 85 000 Ft/ezer liter,

d) a 2710 19 41 vámtarifaszám alatti, üzemanyag célú gázolajra 88 900 Ft/ezer liter, illetve amennyiben legalább 4,4 térfogatszázalék biodízelt tartalmaz, 85 000 Ft/ezer liter,”

(2) A Jöt. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adó mértéke az 50. § szerinti, de az (1) bekezdésben nem említett ásványolajra

a) - figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is - a biodízel esetében az (1) bekezdés d) pontja szerinti alacsonyabb adómérték, az E85 esetében a termék bioetanolon kívüli komponenseinek térfogatra számított mennyiségi részaránya (a százalékérték századrészében kifejezve) és az (1) bekezdés a) pontja szerinti alacsonyabb adómérték szorzataként meghatározott összeg,

b) az a) pontban nem említett bioüzemanyag esetében az üzemanyagkénti felhasználásnak megfelelően az (1) bekezdés a) vagy d) pontja szerinti alacsonyabb, illetve az (1) bekezdés f) vagy g) pontja szerinti adómérték, illetve a 2207 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék bioüzemanyag esetében a 64. § (2) bekezdése szerinti adómérték,

c) benzin, illetve gázolaj adalékakénti, hígítóanyagakénti beszerzés, importálás, kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén az (1) bekezdés a), illetve d) pontja szerinti alacsonyabb adómérték,

d) az a)-c) pont alá nem eső ásványolaj esetében - az üzemanyagkénti vagy a tüzelő-, fűtőanyagkénti beszerzésnek, importálásnak, kínálásnak, értékesítésnek vagy felhasználásnak megfelelően - a hozzá legközelebb álló, az (1) bekezdés a) vagy d) pontja szerinti magasabb, illetve a b), c), f) vagy g) pontja szerinti adómérték, figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is.”

(3) A Jöt. 52. §-a kiegészül a következő új (4) bekezdéssel:

„(4) Az adó mértéke az (1) bekezdés a) és d) pontjában meghatározott mérték 8000 Ft/ezer literrel növelt összege, amennyiben a termék kéntartalma 10 ppm-nél nagyobb.”

80. § A Jöt. 53. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Adómentes célú felhasználásnak minősül)

b) az ásványolaj villamos energia előállításához erőműben, illetve kapcsolt hő- és villamos energia előállításához erőműben vagy távhőtermelő létesítményben történő felhasználása;”

81. § (1) A Jöt. 58. §-a (1) bekezdésének f) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő új j) ponttal:

(Ásványolaj-adóraktári engedély)

f) - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az ásványolaj-adóraktárak, illetve az ásványolaj-adóraktár és a jövedéki engedélyes kereskedő telephelye vagy az adómentes felhasználó üzeme, raktára között kiépített, ásványolaj szállítására létesített, összefüggő csővezetékrendszerre, ideértve a Magyar Köztársaság államhatárát átlépő csővezeték esetén annak belföldre eső szakaszát is (a továbbiakban: terméktávvezeték);

g) a bioüzemanyagot előállító üzemre (a továbbiakban: bioüzemanyag-adóraktár);”

j) bioüzemanyagot kísérleti fejlesztés keretében előállító üzemre (a továbbiakban: kísérleti előállítást végző üzem)”

(adható.)

(2) A Jöt. 58. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A terméktávvezetékhez

a) a terméktávvezetéken kívüli ásványolaj-adóraktár (a továbbiakban e bekezdés alkalmazásában: ásványolaj-adóraktár), a jövedéki engedélyes kereskedő telephelye vagy az adómentes felhasználó üzeme, raktára területét elhagyó csővezeték az ásványolaj-adóraktáron, a jövedéki engedélyes kereskedő telephelyén, illetve az adómentes felhasználó üzemén, raktárán belüli utolsó hiteles mérési ponttól kezdődően,

b) az ásványolaj-adóraktár, a jövedéki engedélyes kereskedő telephelye vagy az adómentes felhasználó üzeme, raktára területére belépő csővezeték az ásványolaj-adóraktáron, a jövedéki engedélyes kereskedő telephelyén, illetve az adómentes felhasználó üzemén, raktárán belüli első hiteles mérési pontig,

c) a Magyar Köztársaság államhatárán belépő csővezeték az első belföldön lévő hiteles mérési ponttól a b) pontban megjelölt mérési pontig, a Magyar Köztársaság államhatárát elhagyó csővezeték az a) pontban megjelölt mérési ponttól az utolsó belföldön lévő hiteles mérési pontig

tartozik.”

(3) A Jöt. 58. §-a (5) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő mondattal:

(A jövedéki biztosítékot adóraktáranként)

h) a bioüzemanyag-adóraktár esetén - az 52. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott alacsonyabb adómérték figyelembevételével - legalább 25, legfeljebb 200 millió forint”

(értékben kell nyújtani.)

„A kísérleti előállítást végző üzem esetében a jövedéki biztosítékot az előállításra kerülő összes bioüzemanyag mennyiségére számított adótartalom kísérleti előállítás időszakának egy hónapra számított átlaga alapulvételével kell meghatározni azzal, hogy amennyiben az így számított jövedéki biztosíték összege nem éri el az 500 ezer forintot, a jövedéki biztosíték nyújtásától el kell tekinteni.”

(4) A Jöt. 58. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(13) Kőolaj-finomítóban és finomítói ásványolajraktárban E85 előállítása is, kőolaj-finomítóban továbbá ETBE előállítása is végezhető, ezen adóraktárakra kiadott adóraktári engedély birtokában.”

(5) A Jöt. 58. §-a kiegészül a következő új (14)-(15) bekezdésekkel:

„(14) A kísérleti előállítást végző üzem esetében a 35-41. §-okban szabályozottakra, így az adóraktári engedélyezésre, az adóraktár-engedélyes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási kötelezettségére - a jövedékibiztosíték-nyújtáson kívül - a külön jogszabályban meghatározott, eltérő rendelkezéseket kell alkalmazni.

(15) A kísérleti előállítást végző üzemben előállított bioüzemanyag kizárólag a kísérleti fejlesztés keretében használható fel, egyébként meg kell semmisíteni.”

82. § A Jöt. 59. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A jövedéki biztosítékot az éves szinten várhatóan beszerzésre kerülő ásványolaj és megfigyelt termék, illetve - az 50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék előállítása esetén - az alkoholtermék egyhavi átlagos beszerzésének mennyisége és az 52. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alacsonyabb - az 50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék, illetve az alkoholtermék esetében a 64. § (2) bekezdése szerinti - adómérték alapján számított összeg erejéig, de legfeljebb 60 millió forint összegben kell nyújtani.”

83. § A Jöt. 70. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„70. § (1) A teljesen denaturált alkohol

a) kiszerelése szeszüzemben, alkoholregeneráló és -denaturáló üzemben vagy a vámhatóság által e § szerint kiadott felhasználói engedéllyel,

b) megfigyelt termék vagy hígítóként, oldószerként értékesített, 2207 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék előállításához történő felhasználása alkoholregeneráló és -denaturáló üzemben,

c) megfigyelt termék előállításához történő felhasználása a vámhatóság által e § szerint kiadott felhasználói engedéllyel

végezhető.

(2) A teljesen denaturált alkohol (1) bekezdésben nem említett egyéb felhasználása a 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben, tankautóban történő beszerzés esetén

a) olyan, nem kereskedelmi tevékenységet végző személy által végezhető, aki (amely) - a külön jogszabály szerint - e tevékenységét a vámhatósághoz bejelentette és nyilvántartásba vételét a vámhatóság visszaigazolta, vagy

b) olyan személy által végezhető, aki (amely) az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett felhasználói engedéllyel rendelkezik, és abban - a benyújtott kérelem alapján - az egyéb felhasználás megjelölése is szerepel.

(3) Az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett felhasználói engedélyre az 59. § (3)-(4), (7)-(8), (10)-(11) bekezdés rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a jövedéki biztosítékot 1 millió forint összegben kell nyújtani.

(4) A (2) bekezdés a) pontja szerinti személynek a vámhatóság általi nyilvántartásba vételhez, majd azt követően évenként meg kell adnia az éves szinten felhasználni tervezett mennyiséget és a felhasználás célját.”

84. § A Jöt. 71. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„71. § (1) A teljesen denaturált alkohol 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben, tankautóban csak szeszüzem vagy alkoholregeneráló és -denaturáló üzem engedélyesének, a 70. § (1) bekezdés a) és c) pontjában említett felhasználói engedélyesnek, vagy a vámhatóság által a 70. § (2) bekezdés a) pontja szerint nyilvántartásba vett felhasználónak értékesíthető belföldön.

(2) A 70. § (1) bekezdés a) és c) pontjában, illetve a (2) bekezdés b) pontjában említett felhasználói engedélyesnek a beszerzett teljesen denaturált alkohol nyilvántartására, elszámolására a 60. § (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmaznia.

(3) A 70. § (2) bekezdés a) pontja szerint nyilvántartásba vett felhasználó a beszerzett, felhasznált és készleten lévő teljesen denaturált alkohol mennyiségéről nyilvántartást vezet.”

85. § (1) A Jöt. 72. §-a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Alkoholtermék-adóraktári engedély)

i) a vegyipari és gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált alkoholtermék önálló tevékenység keretében történő tisztítását (regenerálását) és/vagy az alkoholtermék teljes denaturálását és kiszerelését végző üzemre, ahol a regenerált és vásárolt alkoholtermékből az 50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék, illetve hígítóként, oldószerként értékesített, 2207 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék is előállítható (a továbbiakban: alkoholregeneráló és -denaturáló üzem),”

(adható.)

(2) A Jöt. 72. §-a kiegészül a következő új (12) bekezdéssel:

„(12) Az italgyár és a szeszpalackozó engedélyesének a palackozás céljára betárolt és lepalackozott szőlőbor tekintetében a 83. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmaznia.”

86. § A Jöt. 73. §-a kiegészül a következő új (12) és (13) bekezdéssel:

„(12) A (13) bekezdésben foglaltak figyelembevételével

a) az adóraktár engedélyese a tárgynapon - több műszakos üzemelés esetén a tárgynapon befejezett utolsó műszak végéig - felhelyezett zárjegyekről legkésőbb a felhasználást,

b) a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő, a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő a belföldön felhelyezett zárjegyekről legkésőbb a zárjegy-felhelyezési kötelezettsége teljesítésének napját,

c) a más tagállamban felhelyezett zárjegyekről a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő legkésőbb az alkoholtermék fogadásának napját, a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő legkésőbb az alkoholtermék belföldre történő beszállításának napját,

d) az importáló az importálást megelőzően felhelyezett zárjegyekről legkésőbb az alkoholtermék vámjogi szabad forgalomba bocsátásának napját

követő napon köteles a felhelyezés, a fogadás, a beszállítás, illetve a vámjogi szabadforgalomba bocsátás napjára vonatkozó adatokat a külön jogszabályban előírt tartalommal, módon és technikai feltételekkel a vámhatóság részére megküldeni. Több műszakos üzemelés esetén az adóraktár engedélyesének a tárgynapon megkezdett, de a következő napra átnyúló műszak alatt történt zárjegyfelhasználásra vonatkozó adatokat a műszak befejezésének napján kell megküldenie.

(13) Ha az adóraktár engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő, a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő vagy az importáló tevékenységének ellenőrzése során olyan körülmény merül fel, amely jövedéki visszaélés elkövetésének fokozottabb veszélyezettségét valószínűsíti, a vámhatóság az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére a (12) bekezdésben meghatározottnál rövidebb határidőt is előírhat.”

87. § A Jöt. 91. §-a kiegészül a következő új (8) bekezdéssel:

„(8) A pezsgőüzem és a pezsgőpalackozó engedélyesének a palackozás céljára betárolt és lepalackozott szőlőbor tekintetében a 83. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmaznia.”

88. § A Jöt. 96. §-a kiegészül a következő új (3) és (4) bekezdésekkel:

„(3) A (4) bekezdésben foglalt eltéréssel az olyan terméket, amely teljesen vagy részben dohánytól eltérő anyagot is tartalmaz, de egyébként megfelel

a) az (1) bekezdés a) pontjában foglalt kritériumoknak, cigarettának,

b) az (1) bekezdés f) pontjában foglalt kritériumoknak, finomra vágott fogyasztási dohánynak,

c) az (1) bekezdés g) pontjában foglalt kritériumoknak, egyéb fogyasztási dohánynak

kell tekinteni.

(4) Nem lehet dohánygyártmánynak tekinteni azt a kizárólag gyógyászati célra használt, gyógyhatású anyagot tartalmazó terméket, amely nem tartalmaz dohányt és a külön jogszabályban meghatározott hatóság által kiadott érvényes forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezik.”

89. § (1) A Jöt. 97. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adó mértéke

a) a cigarettára 7800 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 28,2 százaléka, de legalább 14 460 forint/ezer darab,

b) a szivarra, a szivarkára a kiskereskedelmi eladási ár 28,5 százaléka,

c) a finomra vágott fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 52 százaléka, de legalább 5055 forint/kilogramm,

d) és az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 32,5 százaléka, de legalább 5055 forint/kilogramm.”

(2) A Jöt. 97. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az általános forgalmi adó alapja az (5) bekezdés szerinti, az általános forgalmi adót is tartalmazó kiskereskedelmi eladási ár. Az általános forgalmi adó mértéke az áfatörvény általános adó mértékének megfelelő azon százalékérték, amelyet akkor kell alkalmazni, amikor az adott pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely fizetendő általános forgalmi adót is tartalmaz.”

(3) A Jöt. 97. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adójegy nélküli dohánygyártmány esetében, ha ugyanazon termékválasztékot)

b) belföldön nem forgalmazzák, az áfatörvény szerint meghatározott általánosforgalmiadó-alap általános forgalmi adóval növelt összegét”

(kell kiskereskedelmi eladási árnak tekinteni.)

90. § (1) A Jöt. 98. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az adójegy átvételekor meg kell fizetni azt az adó- és általánosforgalmiadó-összeget, amelyet az igényelt adójegyek a dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátásakor - figyelemmel a (16) bekezdésben foglaltakra - a (2) bekezdés alapján képviselnek (a továbbiakban: fizetési kötelezettség).”

(2) A Jöt. 98. §-ának (12)-(13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § kiegészül a következő új (14)-(16) bekezdéssel, egyidejűleg a jelenlegi (14) bekezdés számozása (17) bekezdésre módosul:

„(12) Amennyiben az adó mértéke emelkedik, az új adómérték hatálybalépését megelőző 8 hétben - amennyiben ennél az új adómérték kihirdetése és hatálybalépése közötti időszak rövidebb, ez utóbbi időszak alatt - (a továbbiakban: referencia-időszak) az adóraktár engedélyese és a bejegyzett kereskedő havonta nem rendelhet és részére a vámhatóság nem adhat ki több adójegyet a cigarettára, mint az új adómérték kihirdetése hónapját megelőző 12 hónapban (a továbbiakban: bázisidőszak) átvett és a bázisidőszakban visszahozott adójegyekkel csökkentett adójegyek mennyiségéből a bázisidőszakra számított egyhavi átlag 1,25-szöröse.

(13) A (12) bekezdés rendelkezését az importáló és a nem bejegyzett kereskedő esetében is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az átvett adójegyek egyhavi átlagát a bázisidőszak azon hónapjaira kell számítani, amelyben az importáló, illetve a nem bejegyzett kereskedő adójegyet vett át.

(14) Amennyiben az adóraktár engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő és az importáló (a továbbiakban együtt: adójegy-felhasználó) a tevékenységét az új adómérték kihirdetésének hónapját megelőző 12 hónapnál rövidebb ideig folytatta, a referencia-időszakban rendelhető, illetve kiadható adójegy mennyiségének meghatározásához figyelembe veendő egyhavi átlagot ezen időszakra vonatkozóan kell - figyelemmel a (13) bekezdés rendelkezéseire is - megállapítani. Amennyiben az adójegy-felhasználó a tevékenységét az új adómérték kihirdetésének hónapját megelőzően 6 hónapnál rövidebb ideig folytatta, vagy tevékenységét az új adómérték kihirdetését követően kezdte meg, számára a vámhatóság a referencia-időszakban nem adhat ki több adójegyet, mint a legalább 12 hónapja működő adójegy-felhasználók esetében számított kiadható mennyiségek közül a legkisebb mennyiség.

(15) Az adójegy-felhasználónak az adójegy-megrendelése benyújtásához csatolnia kell az egyhavi átlag levezetését, kivéve, ha az adójegy-felhasználó a tevékenységét az új adómérték kihirdetésének hónapját megelőzően hat hónapnál rövidebb ideig folytatta, vagy tevékenységét az új adómérték kihirdetését követően kezdte meg.

(16) Az adómérték változásának hatálybalépését követően az adóraktárból a változás előtti adójeggyel - legfeljebb még 15 napon belül - csak az a dohánygyártmány tárolható ki, amelyre az adójegyet az adómérték változásának hatálybalépése előtt helyezték fel. A dohánygyártmány az adómérték változásának hatálybalépését követően csak az új adómértéknek megfelelő adójeggyel importálható a szabad forgalom számára és hozható be más tagállamból.”

91. § A Jöt. 99. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adójegy tartalmazza

a) a dohánygyártmány megnevezését (cigaretta, szivar, szivarka, finomra vágott fogyasztási dohány, egyéb fogyasztási dohány),

b) a dohánygyártmány egyedi fogyasztói csomagolási egységben foglalt mennyiségét (darab, kilogramm),

c) az egyedi fogyasztói csomag kiskereskedelmi eladási árát,

d) az adójegy sorszámát, valamint

e) annak - külön jogszabályban foglalt módon való - jelölését, hogy az adójegy által képviselt fizetési kötelezettség milyen időpontban hatályba lépett (lépő) adómérték alapján került meghatározásra.”

92. § (1) A Jöt. 103. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az 52. § (1) bekezdése szerinti ásványolajjal - kivéve az egyéb ellenőrzött ásványolajat 1 liter vagy annál kisebb kiszerelésben, illetve a 25 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű palackba töltött cseppfolyósított szénhidrogént -, a 2207 vámtarifaszám alá tartozó bioüzemanyaggal, az E85-tel és más, a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó, üzemanyagcélú, 2207 vámtarifaszámú alkoholterméket tartalmazó ásványolajjal, az 50. § (4)-(5) bekezdése szerinti megfigyelt termékkel, valamint az ásványolajon kívüli, előbbiekben nem említett egyéb jövedéki termékkel - kivéve a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti terméket - (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: jövedéki termék) szabad forgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni, szabad forgalomba bocsátott jövedéki terméket (ideértve a megfigyelt terméket is) a Közösségen belüli forgalomban értékesíteni vagy onnan beszerezni csak az e törvényben meghatározott engedéllyel lehet.”

(2) A Jöt. 103. §-a (2) bekezdése 1. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) E törvény alkalmazásában:

1. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység]

b) az 52. § (1) bekezdés a), - a 2710 19 21 vámtarifaszámú petróleum kivételével - b), d), - a 0 adómérték alá tartozó termék kivételével - f), g) pontja szerinti jövedéki termékeknek, a biodízelnek, a 2207 vámtarifaszám alá tartozó bioüzemanyagnak, az E85-nek és más, a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó, üzemanyag célú, 2207 vámtarifaszámú alkoholterméket tartalmazó ásványolajnak (a továbbiakban: üzemanyag) nem üzemanyagtöltő állomáson, továbbá az 52. § (1) bekezdés c) pontja szerinti gázolajnak nem kiskereskedelmi tárolótelepen vagy nem üzemanyagtöltő állomáson történő értékesítése, a (6) bekezdésében foglalt eltéréssel;”

93. § (1) A Jöt. 106. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket)

a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfatörvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a jövedéki termék vámtarifaszámát, a jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki engedélye számát, a vevő adóigazgatási azonosító számát és - ha a vevő kereskedő - az e törvényben előírt engedélye számát is, továbbá a fűtőolaj mezőgazdasági őstermelőnek történő értékesítése esetén az előbbieken kívül a vevő őstermelői igazolványának számát,”

(2) A Jöt. 106. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a belföldön értékesített jövedéki termékről vevőnként olyan nyilvántartással kell rendelkeznie, amely tartalmazza

a) az értékesített termék megnevezését és vámtarifaszámát, számla szerinti mennyiségi egységét, mennyiségét és értékét, a számla számát,

b) a vevő nevét, székhelye (telephelye) címét, adóazonosító számát és - kereskedő vevő esetén - az e törvény szerinti engedélye számát,

c) a vásárlás és a teljesítés (kiszállítás) időpontját.

A jövedéki engedélyes kereskedő a nyilvántartás adatait számítógépes adathordozón köteles tárolni, melyeket - kérésre - a külön jogszabályban meghatározott módon és technikai feltételekkel köteles a vámhatóság rendelkezésére bocsátani.”

94. § A Jöt. 108. §-a kiegészül a következő új (3) bekezdéssel:

„(3) Az importáló a jövedéki termék értékesítéséről kiállított számlán köteles a jövedéki termék vámtarifaszámát is feltüntetni.”

95. § A Jöt. kiegészül a következő új 111/A. §-sal:

„111/A. § (1) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg, a postai szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyén, a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltató telephelyén foganatosított érzékszervi vizsgálata eredményének - így különösen a térfogat, a súly, ezek aránya - ismeretében és a rendelkezésre álló egyéb információk (beszerzett adatok) birtokában a postai szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyén, a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltató telephelyén - jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett - csomagátvizsgáló berendezéssel átvilágíthatja azon csomagküldeményt, amelyről az előbbiek alapján valószínűsíthető, hogy

a) harmadik országból érkező csomagküldemény esetén az adómentes mennyiségen felüli,

b) tagállamból érkező csomagküldemény esetén a kereskedelmi mennyiségen felüli,

c) belföldön feladott csomagküldemény esetén a kereskedelmi mennyiségen felüli, illetve cigaretta esetében 200 szálat meghaladó mennyiségben

adózás alól elvont jövedéki terméket tartalmaz.

(2) A vámhatóság a csomagküldeményt visszatartja, amennyiben az átvilágítás eredményeként alaposan feltehető, hogy az átvilágított csomagküldemény adózás alól elvont jövedéki terméket tartalmaz. A vámhatóság a visszatartásról végzésben rendelkezik, és a végzés egy példányának megküldésével - a jogkövetkezményekre történő egyidejű figyelmeztetés mellett - értesíti az (1) bekezdés a)-b) pontja esetén a címzettként feltüntetett személyt (a továbbiakban: címzett), az (1) bekezdés c) pontja esetén a feladóként feltüntetett személyt (a továbbiakban: feladó) a csomagküldemény visszatartásáról, valamint a visszatartott csomagküldemény (5) bekezdés szerinti felbontásának pontos helyéről.

(3) A visszatartásról rendelkező végzéssel szemben a feladó, illetve a címzett - jogszabálysértésre hivatkozással - kifogással élhet. A kifogást a végzés közlésétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni a végzést hozó vámhatóságnál. A kifogást a felettes szerv a benyújtástól számított tizenöt napon belül bírálja el. A kifogásnak a felbontás foganatosítására halasztó hatálya van.

(4) A vámhatóság a postai szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyéről, a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltató telephelyéről - jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett - elszállíthatja a visszatartott csomagküldeményt a felbontást végző szervhez.

(5) Amennyiben a visszatartásról rendelkező végzés címzett, illetve feladó felé történő közlésétől számított 30 napon belül - ha a feladó, illetve a címzett kifogással élt, 45 napon belül - a címzett, illetve a feladó vagy annak képviselője a vámhatóság (2) bekezdés szerinti végzésben megjelölt szerve előtt a csomagküldemény felbontásához

a) megjelenik, vagy

b) nem jelenik meg és a megjelenésre póthatáridőt sem kér, vagy a póthatáridő eredménytelenül telt el,

a vámhatóság jogosult a visszatartott csomagküldemény - jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett történő - felbontására. A megjelenésre legfeljebb 45 napos póthatáridő engedélyezhető.

(6) A csomagküldemény átvilágítását és felbontását a vámhatóság legalább két eljáró tagjából álló bizottság végezheti.

(7) Ha olyan csomagküldemény felbontására kerül sor, amely adózás alól elvont jövedéki terméket nem tartalmaz, a vámhatóság a csomagküldeményt visszacsomagolja, és azt az (5) bekezdés a) pontja szerinti esetben a jelen lévő címzett, illetve feladó vagy annak jelen lévő képviselője részére átadja, az (5) bekezdés b) pontja szerinti esetben pedig haladéktalanul intézkedik a visszacsomagolt csomagküldemény, valamint az annak felbontásáról készült jegyzőkönyv címzett részére történő eljuttatása iránt.

(8) Amennyiben olyan csomagküldemény felbontására kerül sor, amely csak részben tartalmaz adózás alól elvont jövedéki terméket, akkor a vámhatóságnak a csomagküldeményben található, az adózás alól elvont jövedéki terméken kívüli dolog (dolgok) tekintetében kell a (7) bekezdés szerint eljárnia.

(9) A csomagküldemény elvesztéséből, megsérüléséből, késedelmes kézbesítéséből keletkezett kár megtérítésére a postáról szóló 2003. évi CI. törvény rendelkezései, illetve a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltatóval kötött szerződés rendelkezései irányadóak azzal az eltéréssel, hogy az ott meghatározott kártérítési felelősség az adózás alól elvont jövedéki terméket nem tartalmazó csomagküldemény esetében a vámhatóságot terheli, amennyiben a bekövetkezett kár bizonyíthatóan a vámhatóságnak az e § szerinti ellenőrzése és/vagy az azt követő intézkedése folytán keletkezett.”

96. § A Jöt. 113. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„113. § (1) Az adóalany vagy a jövedéki terméket forgalmazó más adózó által elkövetett, az Art. szerint mulasztási bírsággal sújtandó jogellenes magatartások esetén az Art. rendelkezéseit a (2) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az e törvény hatálya alá tartozó természetes személy 300 ezer forintig, gazdálkodó szervezet 600 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az e törvényben meghatározott

a) nyilvántartást nem vezeti, nyilvántartás-vezetési kötelezettségét valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti, vagy abban az adatokat az előírásoktól eltérően vagy eltérő rendszerességgel rögzíti,

b) nyilvántartás havi zárását, összesítését, annak a vámhatósághoz történő benyújtását késedelmesen vagy nem teljesíti.

(3) Az e törvény hatálya alá tartozó természetes személyre 100 ezer forintig, a gazdálkodó szervezetre 300 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot lehet kivetni az e törvényben és a végrehajtási rendeleteiben előírt kötelezettség megsértése, elmulasztása miatt, ha arra jogkövetkezményt sem e törvény 112. §-a, sem e § (2) bekezdése, sem az Art. nem határoz meg.”

97. § (1) A Jöt. 114. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

„Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni - nem értve ide a 115. § (3) bekezdésében említett termékeket -”

(2) A Jöt. 114. §-ának (3)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja az adózás alól elvont termék mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték - a (2) bekezdés g) pont szerinti adózás alól elvont termék esetében az 52. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott alacsonyabb adómérték - alapján számított adó, illetve a szőlőbor esetében az adózás alól elvont termék literben mért mennyisége és 30 forint szorzataként meghatározott összeg. A jövedéki bírság mértéke a bírságalap kétszerese, de legalább 30 ezer forint.

(4) A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet, amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap kétszeresének, kereskedelmi mennyiség esetében ötszörösének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. A jövedéki bírság legkisebb összege 150 ezer forint. Nem vethető ki jövedéki bírság a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági felhasználóra, ha az általa felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszatérítését a vámhatóság kiutalás előtt ellenőrizte.

(5) A felhasználói engedélyes az egyéb ellenőrzött ásványolajnak, a megfigyelt terméknek vagy a teljesen denaturált alkoholnak, az adóraktár-engedélyes az 50. § (4) bekezdése szerinti megfigyelt terméknek (kivéve biodízel és üzemanyag-adalék) vagy a teljesen denaturált alkoholnak a 60. § (3) bekezdés szerinti elszámolással megállapított, nem engedélyezett célra történt felhasználása (készlethiánya) esetén az ilyen felhasználásként kimutatott mennyiség és az 52. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott alacsonyabb, illetve - az 50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék, továbbá a teljesen denaturált alkohol esetén - a 64. § (2) bekezdésében meghatározott, a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított összeg kétszeresének megfelelő összegű, de legalább 50 ezer forint jövedéki bírságot fizet.

(6) A jövedéki ellenőrzés során feltárt olyan, az (1) bekezdésben meghatározott jövedékitörvény-sértés esetén, ahol az adózás alól elvont termék után számított jövedéki adó összege a 20 ezer forintot nem haladja meg, a jövedéki ellenőrzést végző gyorsított eljárás keretében a helyszínen jövedéki bírságot szabhat ki és szedhet be, és a lefoglalt adózás alól elvont terméket elkobozza, amennyiben a termék birtokosa, szállítója a törvénysértés tényét elismeri, továbbá a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást tudomásul veszi és jogorvoslati jogáról lemond. A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a jövedéki bírság összege 20 ezer forint. Amennyiben a gyorsított eljárás feltételei nem állnak fenn, úgy az ellenőrzést végző az általános szabályok szerint jár el.”

98. § A Jöt. 115. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefréből alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó termék jogosulatlan előállítása, értékesítése, megvásárlása, birtoklása, továbbá - amennyiben külön jogszabály szerint minőségvédelmi bírság kiszabásának nincs helye - a bor külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérő előállítása vagy kezelése, illetve az így előállított vagy kezelt bor értékesítése, birtoklása, valamint - a szőlőtörköly kivételével - a borászati melléktermék jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtoklása esetén literenként, illetve kilogrammonként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint, a szőlőtörköly jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén 100 kilogrammonként 3000 forint jövedéki bírságot kell kivetni.”

99. § A Jöt. kiegészül a következő új 116/A. §-sal:

„116/A. § (1) A jövedéki bírság összege kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetve kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy a jogsértő személy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A jövedéki bírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adózás alól elvont termék, a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett adójegy, zárjegy és hivatalos zár mennyiségét, az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, a jogsértő személy jogellenes magatartásának súlyát.

(2) Nincs helye - sem hivatalból, sem kérelemre - a jövedéki bírság mérséklésének, ha

a) a jogsértő személy ismételten követett el jövedéki bírság kiszabásával járó jogsértést, vagy

b) a jövedéki bírság kiszabása cukorcefrével, denaturált alkoholtermékkel vagy abból előállított alkoholtermékkel, adójegy nélküli, hamis, hamisított vagy jogosulatlanul megszerzett adójeggyel ellátott dohánygyártmánnyal összefüggésben elkövetett jogsértés miatt történt.”

100. § A Jöt. kiegészül a következő új 116/B. §-sal:

„116/B. § (1) Az adózás alól elvont termék, a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegy, adójegy, hivatalos zár, a cukorcefre, illetve az abból jogosulatlanul előállított alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó termék, a jogosulatlanul értékesített borászati melléktermék, a jövedéki termék előállítására alkalmas, jogosulatlanul előállított, értékesített desztillálóberendezés, főzőüst, forralóüst, gép vagy egyéb eszköz, a jogosulatlanul átadott, értékesített, megvásárolt szárított dohány több természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság általi együttes birtokolása és/vagy szállítása esetén a jövedéki bírság megfizetésére valamennyi birtokos személy egyetemlegesen kötelezhető (a továbbiakban: társkötelezett).

(2) A vámhatóság a kiszabott jövedéki bírság megfizetését bármelyik társkötelezettől vagy mindegyiküktől együttesen is követelheti. Amennyiben a társkötelezettek bármelyike a jövedéki bírságot megfizeti, a többi társkötelezett bírságfizetési kötelezettsége is megszűnik.

(3) A társkötelezetteket a fizetési kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha valamely társkötelezett a vámhatóság felé a ráeső fizetési kötelezettséget meghaladó összegben teljesít, a többi társkötelezettel szemben - a fizetési kötelezettség őket terhelő része erejéig - megtérítési követelése támad.”

101. § (1) A Jöt. 117. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 110. § (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok esetében az 500 litert, és a jogsértést első ízben követték el.”

(2) A Jöt. 117. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:

„(5) Amennyiben a vonatkozó jogszabály szerinti vendéglátás üzletkörben kiadott működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedőt a 114. § (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti jogsértés miatt jogerősen jövedéki bírság megfizetésére kötelezték, a vámhatóság az alkoholtermék, a sör, a bor, a pezsgő és a köztes alkoholtermék beszerzéséről, értékesítéséről és napi készletváltozásáról a külön jogszabály szerinti, a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott külön nyilvántartás két évig történő vezetésére kötelezi. A nyilvántartás-vezetési kötelezettségről rendelkező határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható. A vámhatóság a nem jövedéki engedélyes kereskedő által a határozat kézhezvételétől számított 5 munkanapon belül bemutatott nyilvántartást 5 munkanapon belül hitelesíti, mellyel egyidejűleg értesíti a nem jövedéki engedélyes kereskedőt a nyilvántartás-vezetési kötelezettség kezdő időpontjáról. Ha a nem jövedéki engedélyes kereskedő terhére a nyilvántartás-vezetési kötelezettségének időtartama alatt ismételten a 114. § (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti jogsértést állapítanak meg jogerősen, a nyilvántartás-vezetési kötelezettségének időtartama további két évvel meghosszabbodik.”

102. § (1) A Jöt. 119. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A vámhatóság)

c) a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt, a 115. § (3) bekezdésének rendelkezése alá eső bort, borászati mellékterméket [e §, valamint a 120. § alkalmazásában az a)-c) pontokban meghatározottak a továbbiakban: termékek],”

(lefoglalja.)

(2) A Jöt. 119. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A lefoglalt termék, dolog és eszköz - a (6) bekezdés d) pontja szerinti esetben foglaltak kivételével - annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja, vagy annak, akitől azt (azokat) a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű birtoklás tényét igazolta. A kiadás feltétele - a (6) bekezdés d) pontja szerinti eset kivételével -, hogy a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező végzés közlésének napját követő nap és a kiadni rendelt termék, dolog és eszköz kiadásának napja közötti időtartamra eső tárolási költséget a vámhatóság részére igazoltan megtérítsék. A (6) bekezdés d) pontja szerinti esetben a lefoglalt dolgot a büntetőeljárást lefolytató hatóságnak kell átadni.”

(3) A Jöt. 119. §-a kiegészül a következő új (8)-(10) bekezdésekkel, és egyidejűleg a jelenlegi (8)-(11) bekezdések számozása (11)-(14) bekezdésre változik:

„(8) Ha a (6) bekezdés a)-c) és e) pontja szerint kiadni rendelt terméket, dolgot és eszközt a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező végzés közlését követő 60 napon belül a (7) bekezdésben meghatározott személy nem veszi át, úgy azt a vámhatóság értékesítheti. Az értékesítésből befolyt ellenérték a kiadni rendelt, de át nem vett termék, dolog és eszköz helyébe lép. Az előbbiek szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a szállításra használt, nem a jövedéki törvénysértés elkövetőjének tulajdonában lévő eszköz lefoglalásának (6) bekezdés e) pontja szerinti megszüntetéséről rendelkező végzés meghozatalára a nyilatkozattételi felhívás eredménytelen eltelte vagy a felhívás sikertelen kézbesítése miatt nem kerülhet sor.

(9) Amennyiben a (8) bekezdésben foglaltak szerinti értékesítésből befolyt ellenértéket az annak átvételére jogosult személy a vámhatóság ezirányú tájékoztatásának közlésétől számított öt éven belül nem veszi át, akkor az értékesítésből befolyt ellenérték a magyar államra száll. Az értékesítésből befolyt ellenérték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs.

(10) A (8) és (9) bekezdésben meghatározott határidők elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának helye nincs.”

103. § A Jöt. 128/A. §-a kiegészül a következő új (10) bekezdéssel:

„(10) 2009. december 31-éig a 111/A. § (1) bekezdése b) pontjának rendelkezését a Romániából és Bulgáriából érkező, cigarettát tartalmazó csomagküldeményekre a harmadik országból érkező csomagküldemények esetében érvényesülő adómentes mennyiségen felüli mennyiség esetén lehet alkalmazni.”

104. § (1) A Jöt. 129. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg)

a) a mezőgazdasági ágazatban a szántó, a kert, a gyümölcsös, a szőlő, a gyep, a halastó művelési ágban, valamint az erdőfelújításban felhasznált, de évente hektáronként legfeljebb 97 liter gázolaj jövedéki adója 80 százalékának a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági termelő részére történő visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,”

(2) A Jöt. 129. §-a (2) bekezdésének c), f) és r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő t) ponttal:

(Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben határozza meg)

c) az e törvényben előírt nyilvántartások vezetésére, a vámhatóság felé a nyilvántartások alapján teljesítendő adatszolgáltatás tartalmára, módjára és technikai feltételeire, a bizonylatok kiállítására, a jövedéki termékek és a megfigyelt termékek elszámolására vonatkozó részletes szabályokat;”

f) a zárjegy, valamint a hordós és kannás kiszerelésű borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak, a zárjegy felhasználásával kapcsolatos tárgynapi adatszolgáltatás tartalmának, módjának és technikai feltételeinek, az adójegy igénylésének, visszavételének, alkalmazásának részletes szabályait;”

r) az 52. § (1) bekezdés a), illetve d) pontja szerinti alacsonyabb adómérték, valamint az 52. § (2) bekezdésében az E85-re meghatározott adómérték alkalmazásához a bioetanol-, illetve a biodízel-tartalom igazolásának részletes szabályait;”

t) a bioüzemanyag kísérleti előállítást végző üzemben történő előállítása engedélyezésének feltételeit, valamint a bioüzemanyag-adóraktár engedélyesére vonatkozó bizonylatolás, nyilvántartás és elszámolás részletes szabályait.”

(3) A Jöt. 129. §-a kiegészül a következő (7) bekezdéssel:

„(7) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter arra, hogy együttes rendeletben határozza meg a diplomáciai és konzuli képviselet, a diplomáciai és konzuli képviselet tagja, valamint a nemzetközi szervezet vagy képviselete és ezek tisztviselője által megfizetett adó, továbbá az általuk az adójeggyel ellátott dohánygyártmány után megfizetett általános forgalmi adó visszaigénylésének részletes szabályait.”

105. § A Jöt. kiegészül az e törvény 4. számú melléklete szerinti 1. számú és az e törvény 5. számú melléklete szerinti 2. számú melléklettel.

HARMADIK RÉSZ

VII. Fejezet

Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény módosítása

106. § Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„2. § E törvény alkalmazásában:

1. átviteli hálózat: a villamos energia átvitelére szolgáló vezetékrendszer;

2. elektrolitikus folyamat: minden olyan folyamat, amelynél elektromos energia felhasználása mellett oxidáció és redukció megy végbe az elektrolitoldat és az elektródok érintkezési felületén;

3. elosztó hálózat: a villamos energia elosztására és a felhasználói csatlakozási pontra való eljuttatás céljára szolgáló vezetékrendszer - beleértve a tartószerkezeteket is -, a hozzá tartozó átalakító- és kapcsolóberendezésekkel együtt;

4. energia: a földgáz és a villamos energia;

5. energiakereskedő: az energia rendszeres és üzletszerű, nem saját felhasználási célra történő vásárlását és értékesítését végző, a külön jogszabály szerinti villamosenergia-kereskedelmi vagy földgáz-kereskedelmi engedéllyel rendelkező személy;

6. felhasználó: villamos energiát saját felhasználás céljára beszerző személy, beleértve azt a személyt is, aki villamos energiát a külön jogszabály szerint megengedett továbbadás céljára is beszerez;

7. feljogosított fogyasztó: az az energiafogyasztó, aki a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel, szabad megállapodás alapján vásárol földgázt;

8. földgáz: a 2711 11 00 és a 2711 21 00 vámtarifaszám alá tartozó termék, nem értve ide a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 52. § (1) bekezdés g) pontja alá tartozó sűrített gáz halmazállapotú szénhidrogént;

9. hálózati engedélyes: a villamos energiáról szóló törvény, illetve a földgázellátásról szóló törvény szerint az elosztó hálózati engedélyes, valamint - hálózati tevékenysége vonatkozásában - a villamosenergia-ipari átviteli rendszerirányító és a földgáz szállítását végző személy;

10. kémiai redukció: olyan elektronfelvétellel járó folyamat, amelynek eredményeként a redukáló anyag oxidációs száma csökken, azaz csökken a pozitív, nő a negatív töltések száma;

11. kohászati folyamat: nyersvasgyártás, kokszgyártás, acélgyártás, alumíniumgyártás, színesfémgyártás, vas-, acél-, alumínium- és színesfémöntés, érczsugorítás, zsugorítmánygyártás, meleghengerlés, hideghengerlés, lemezfeldolgozás, melegsajtolás, kovácsolás, bevonatolás, kokszgáztisztítás, üvegolvasztás;

12. közüzemi fogyasztó: az az energiafogyasztó, aki (amely) a közüzemi szolgáltatótól, közüzemi szerződés alapján vételez földgázt;

13. közüzemi szolgáltató: az a külön jogszabály szerinti közüzemi szolgáltatási engedéllyel, illetve közüzemi nagykereskedelmi engedéllyel rendelkező jogi személy, aki közüzemi szerződés alapján a közüzemi fogyasztó számára, a fogyasztó igénye szerint nyújt szolgáltatást;

14. lakossági fogyasztó: a földgáz esetében az a fogyasztó, aki külön jogszabály alapján lakossági (háztartási) árszabás, illetve díjszabás alapján vesz igénybe szolgáltatást, a villamos energia esetében az a fogyasztó, aki a külön jogszabály szerint saját háztartása fogyasztásának céljára vásárol villamos energiát és a vásárolt villamos energiával nem folytat jövedelemszerzés céljából gazdasági tevékenységet;

15. megújuló energiaforrás: a geotermikus, a nap-, a szél-, a vízenergia és a biomassza (ideértve a biomasszából előállított terméket is), továbbá a hulladéklerakóból, illetve szennyvízkezelő létesítményből származó gáz, biogáz;

16. párnagázkészlet: az a gázmennyiség, amelyet a földgázellátásról szóló törvényben meghatározott föld alatti gáztároló megfelelő működéséhez állandóan biztosítani kell a tárolóréteg(ek)ben;

17. szervezett piac: speciális árutőzsde, ahol az energiakereskedelem szabványosított ügyletek formájában működik;

18. távhőtermelő létesítmény: a távhőszolgáltatásról szóló törvény alapján értelmezett létesítmény;

19. termelő: villamos energiát a külön jogszabály szerinti engedéllyel vagy engedélykötelezettség nélkül előállító jogi személy, jogi személyiség nélküli egyéb szervezet vagy gazdasági tevékenységet folytató természetes személy (a továbbiakban együtt: személy), illetve az a személy, aki külön jogszabály szerinti engedély alapján földgáz bányászati tevékenységet végez;

20. vámtarifaszám: a Tanács 2658/87/EGK rendeletének a Bizottság 2031/2001/EGK rendeletével módosított, 2002. január 1-jén hatályos 1. számú mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúrával megegyező tartalmú, az adópolitikáért felelős miniszter által kiadott külön rendeletben kihirdetett áruazonosító számok;

21. villamos energia: a 2716 vámtarifaszám alá tartozó termék;

22. végfogyasztó: közüzemi, feljogosított, illetve lakossági fogyasztónak nem minősülő földgázfogyasztó, nem értve ide a közüzemi szolgáltatót, az energiakereskedőt és a hálózati engedélyest.”

107. § Az Etv. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„3. § (1) Adót kell fizetni, ha

a) a közüzemi szolgáltató közüzemi fogyasztónak - a lakossági fogyasztó kivételével - földgázt értékesít,

b) az energiakereskedő feljogosított fogyasztónak vagy felhasználónak energiát értékesít, kivéve a lakossági fogyasztónak történő értékesítést,

c) a feljogosított fogyasztó vagy a felhasználó belföldön közvetlenül termelőtől vagy szervezett piacról energiát vásárol, kivéve a lakossági fogyasztó általi vásárlást,

d) a feljogosított fogyasztó vagy a felhasználó közvetlenül az Európai Unió más tagállamából energiát vásárol, kivéve a lakossági fogyasztó általi vásárlást,

e) a feljogosított fogyasztó vagy a felhasználó közvetlenül az Európai Unión kívüli országból energiát vásárol, kivéve a lakossági fogyasztó általi vásárlást,

f) a személy saját felhasználásra termel energiát, kivéve, ha a termelt villamos energiát megújuló energiaforrásból állítja elő, vagy a termelt energia felhasználása a 6. § (1) bekezdésében megjelölt célra történik, vagy a termelt villamos energiát adóval terhelt energia felhasználásával és 50 megawatt alatti teljesítményű erőműben állítja elő, feltéve, hogy nem él a 6. § (1) bekezdés b) és f) pontja szerinti adó-visszaigénylési jogosultságával,

g) a közüzemi szolgáltató, az energiakereskedő vagy a hálózati engedélyes saját célra használ fel energiát, nem értve ide a hálózati engedélyes esetében a hálózati veszteség pótlása céljából történt felhasználást,

h) a végfogyasztó vagy a felhasználó az a)-g) pontban nem említett esetben energiaadóval nem terhelt energiát vásárol.

(2) Az adó alanya az (1) bekezdés a) pontja esetében a közüzemi szolgáltató, az (1) bekezdés b) pontja esetében az energiakereskedő, az (1) bekezdés c)-e) pontja esetében a feljogosított fogyasztó, illetve a felhasználó, az (1) bekezdés f) pontja esetében az előállító, az (1) bekezdés g) pontja esetében a közüzemi szolgáltató, az energiakereskedő, illetve a hálózati engedélyes, az (1) bekezdés h) pontja esetében a végfogyasztó, illetve a felhasználó (a továbbiakban együtt: adóalany).”

108. § Az Etv. 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adó mértéke

a) a villamos energiára megawattóránként 252 forint,

b) a földgázra gigajoule-onként 75,60 forint.”

109. § Az Etv. 6. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az (5) bekezdés a) pontja szerinti számlaként olyan számla is elfogadható, amelyet az e törvény szerint adózottan beszerzett, és a külön jogszabály szerint jogszerűen, illetve szerződésszegésnek nem minősülő módon továbbadott energiáról állított ki a továbbadást végző közüzemi fogyasztó, feljogosított fogyasztó vagy felhasználó, és amelynek mellékletét képezi a továbbadást végző nevére kiállított, a továbbadott energia adóalanytól történt beszerzéséről szóló számla másolata.”

NEGYEDIK RÉSZ

VIII. Fejezet

A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosítása

110. § (1) A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 1. §-a (3) bekezdésének 3. pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(3) E törvény alkalmazásában]

„3. megbízható vámadós: az a személy, aki, illetve amelynek vezetője igazolja, hogy nem áll gazdasági tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény elkövetése miatt büntetés vagy intézkedés alatt, valamint

a) akinek a kérelem elbírálása vagy a vámhatóság ellenőrzése időpontjában nincs a magyar állami adóhatóságnál (a továbbiakban: állami adóhatóság), illetve vámhatóságnál - engedély nélkül - az előírt, vagy a fizetési felszólításban meghatározott időtartamon túl meg nem fizetett tartozása (a továbbiakban: kintlévőség), továbbá valamely tagállam vámhatósága által végrehajtani kért vámtartozása, és

b) aki nyilatkozik arról, hogy nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt.

Az a) pontban meghatározott, az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás adatait a vámhatóság közvetlenül kéri meg az állami adóhatóságtól, amennyiben a megbízható vámadós feltételeinek igazolása során ezen adótitoknak minősülő adatai kezelésére az ügyfél a vámhatóságot írásban felhatalmazza. A felsorolt feltételek fennállását - a vámhatósági adatok és az ügyfél kérelmére más hatóságtól bekért adatok, illetve a vámkódex 5a. Cikke szerinti engedélyezett gazdálkodó státusszal rendelkezők kivételével - az illetékes vámszervnél a kérelmezőnek évente igazolnia kell. A vámhatóság a feltételek meglétét folyamatosan, illetve bármikor vizsgálhatja.

A megbízható vámadós személyre vonatkozó feltételeket az EK végrehajtási rendelet 14a. Cikke a) és c) pontjaiban meghatározott AEO-tanúsítvánnyal rendelkező személyeknél a tanúsítvány kiadása, illetve az EK végrehajtási rendelet 14q. Cikkének (5) bekezdése szerinti újbóli értékelése során együtt vizsgálja a vámhatóság. A feltételek fennállását az AEO-tanúsítványra vonatkozó szabályok szerint kell igazolni.”

(2) A Vtv. 1. §-ának (3) bekezdése a következő 14., 15. és 16. pontokkal egészül ki:

„14. vámhiány: a jogszerűen kiszabható vám és nem közösségi adók és díjak és az annál kisebb értékben tévesen közölt vám és nem közösségi adók és díjak különbözete, továbbá a jogszerűen kiszabható, nem közölt vám és nem közösségi adók és díjak összege, ha az nem abból eredt, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a rendelkezésre álló adatokat helytelenül értékelte, ide nem értve az ellenőrzés nélküli elfogadás esetét;

15. közeli hozzátartozó: házastárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermek, örökbefogadó, mostoha és nevelőszülő, testvér, élettárs.;

16. gazdasági tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény: e törvény, illetve az EK végrehajtási rendelet 14f. cikk b) pontjának alkalmazásában a kérelmező gazdasági tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény alatt a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 216/B. §-ának (2) bekezdésében, 218. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 253. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 254. §-ában, 256. § (1)-(3) bekezdésében, 258/B. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 258/C. §-ában, 258/E. §-ában, 261/A. §-ának (1)-(3) bekezdésében, 263/B. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 264/C. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 274. §-ának (1) bekezdésében, 276. §-ában, 277. §-ának (1) bekezdésében, 277/A. §-ában, 278. §-ában, 281/A. §-ának (1)-(2) bekezdésében, 282/A. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 283/A. § (1) bekezdésében, 317. §-ának (1) és (4)-(7) bekezdéseiben, 318. §-ának (1) és (4)-(7) bekezdéseiben, 326. §-ának (1) és (4)-(6) bekezdéseiben, valamint a XVII. Fejezetében meghatározott bűncselekményeket kell érteni. Jogi személy gazdálkodó esetén további feltétel, hogy a fenti bűncselekmények elkövetése az AEO-tanúsítvány iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő javára a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 1. §-a (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott vagyoni előny szerzését célozta vagy eredményezte és a bűncselekményt az AEO-tanúsítvány iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő

a) ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, felügyelő bizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja az AEO-tanúsítvány iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő tevékenységi körében követte el,

b) tagja vagy alkalmazottja az AEO-tanúsítvány iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő tevékenységi körében követte el, és azt a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna.”

111. § A Vtv. 2. §-ának (6) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(6) A Ket. VIII. fejezete az e törvény hatálya alá tartozó eljárásokban nem alkalmazható. A vámeljárások és az áruk közösségi vámterületről való újrakivitele esetében, a Ket.-ben meghatározott elektronikus ügyintézési szabályok közül nem kell alkalmazni az ügyfelek elektronikus aláírására, valamint az ügyfélkapura vonatkozó rendelkezéseket.”

112. § A Vtv. 6. §-a az alábbi (2)-(3) bekezdésekkel egészül ki:

„(2) A Vám- és Pénzügyőrség a vámhatósági intézkedés során az érintett személyről, a környezetről, illetve a vámhatósági intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet. A Vám- és Pénzügyőrség által készített kép- és hangfelvétel, illetve az abban szereplő személyes adat az esemény helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás, illetve a vámhatóság hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági eljárás során vagy az érintett jogainak gyakorlása céljából használható fel.

(3) Ha a kép- vagy hangfelvételen rögzített cselekmény miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás nem indul, a kép- és hangfelvételt legkésőbb a rögzített cselekmény időpontjától számított harminc nap elteltével törölni kell.”

113. § (1) A Vtv. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Nem minősül utólagos ellenőrzésnek, ha a vámhatóság a Tanácsnak a Közösség Vámkódexének létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelete (a továbbiakban: vámkódex) 78. Cikkében meghatározott árunyilatkozat utólagos ellenőrzését folytatja le, illetve ha az AEO-tanúsítvány kiállításának feltételei és kritériumai teljesülését vizsgálja, továbbá ha a Ket. alapján hatósági ellenőrzést végez, illetve a külön jogszabályban meghatározott ellenőrzési feladatát látja el.”

(2) A Vtv. 7. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az utólagos ellenőrzés

a) átfogó vizsgálat (az ügyfél nem közösségi termékekkel, illetve a vámellenőrzés alá eső közösségi termékekkel folytatott külkereskedelmi tevékenységének, valamint a 4045/89/EGK tanácsi rendelet szerint történő kifizetésekre irányuló teljes körű felülvizsgálat) esetében a vizsgált időszak egésze vonatkozásában,

b) célvizsgálat (az ügyfél nem közösségi termékekkel, illetve a vámellenőrzés alá eső közösségi termékekkel folytatott külkereskedelmi tevékenységének, valamint a 4045/89/EGK tanácsi rendelet szerint történő kifizetések meghatározott részére irányuló felülvizsgálat) esetén kizárólag az ellenőrzés célja tekintetében

keletkeztet ellenőrzéssel lezárt időszakot.”

114. § A Vtv. 7/A. §-a a következő új e) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi e) pont jelölése f)-re változik:

(Kötelező az utólagos ellenőrzést lefolytatni az ügyfélnél:)

e) ha az Európai Mezőgazdasági és Orientációs Garancia Alap Garancia Részlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 4045/89/EGK tanácsi rendelet szerinti vizsgálatot a Különleges Szolgálat vezetője elrendeli,”

115. § A Vtv. 7/D. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében felülellenőrzésre kerül sor, ha:)

b) a Vám- és Pénzügyőrség vezetője erre utasítást ad, amelynek alapján a vámhatóság külön jogszabályban meghatározott szerve ellenőrzi az utólagos ellenőrzést lefolytató vámszerv által korábban lefolytatott vizsgálat szakszerűségét és törvényességét.”

116. § A Vtv. 7/I. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdésben rögzített kötelezettségek megszegése esetén a vámhatóság végzéssel, határidő megjelölésével kötelezheti az utólagos ellenőrzés alá vont ügyfelet kötelezettségei teljesítésére. Amennyiben az ellenőrzés alá vont ügyfél a kötelezettségét határidőn belül nem teljesíti, az utólagos ellenőrzést végző vámszerv intézkedik az e törvény 61/A. §-ában meghatározott vámigazgatási bírság kiszabása iránt, illetve a vámigazgatási bírság kiszabásával egyidejűleg az utólagos ellenőrzést felfüggesztheti és - az ellenőrzött ügyfél költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti.”

117. § A Vtv. 7/K. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„7/K. § Az utólagos ellenőrzés eredményéről az utólagos ellenőrzést lefolytató szerv - a külön jogszabályban meghatározott, 4045/89/EGK rendelet szerint végzett utólagos ellenőrzés esetét kivéve - határozatot hoz.”

118. § A Vtv. 7/N. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az elrendelt utólagos ellenőrzéssel összefüggésben a vámhatóság ellenőrzést végezhet olyan személynél, amely az utólagos ellenőrzés alanyával közvetett vagy közvetlen üzleti kapcsolatban áll, feltéve, hogy az elrendelt utólagos ellenőrzés tényállásának teljes körű tisztázása érdekében ezen vizsgálat szükséges (kapcsolódó vizsgálat). Kapcsolódó vizsgálat esetében a vámhatóság a vizsgálat lefolytatásáról szóló előzetes értesítést mellőzi, és a kapcsolódó vizsgálat a megbízólevél átadásával veszi kezdetét. Az utólagos ellenőrzés a kapcsolódó vizsgálat időtartamára felfüggeszthető. Egyéb tekintetben a kapcsolódó vizsgálatra az utólagos ellenőrzés szabályai alkalmazandók.”

119. § A Vtv. 7/O. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött ügyfél köteles a vámkódex 14. cikkében meghatározott kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tenni. Az ellenőrzött kötelezettségeinek megszegése miatt az e törvény 61/A. §-ában meghatározott vámigazgatási bírsággal sújtható.”

120. § A Vtv. 7/P. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„7/P. § (1) Az ellenőrzött ügyfél köteles a vámhatósággal az ellenőrzés során együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani.

(2) Az ellenőrzött ügyfél jogosult:

a) az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról meggyőződni,

b) az ellenőrzési cselekménynél jelen lenni,

c) megfelelő képviseletről gondoskodni.

(3) Az ellenőrzött ügyfélnek joga van az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet vagy saját költségére készíttethet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges.

(4) Nem tekinthet be az ellenőrzött ügyfél

a) a vámhatóság belső levelezésébe,

b) a határozat (végzés) tervezetébe,

c) a tanú vagy az eljárásban részt vevő más személy természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe (iratba), ha a vámhatóság ezen adatokat zártan kezeli,

d) betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba vagy az ilyet tartalmazó iratrészletbe, amennyiben az a döntés alapjául szolgáló tényt nem tartalmazza,

e) az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adó- vagy vámtitkot érintő rendelkezésbe ütközik,

f) törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja.

(5) Az ellenőrzött ügyfélnek joga van a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, a jegyzőkönyv tartalmát megismerni, és arra a jegyzőkönyv átadását, kézbesítését követő 15 napon belül észrevételt tenni.

(6) Az ellenőrzést legfeljebb az észrevétel kézbesítésétől, szóban előterjesztett észrevétel esetén annak jegyzőkönyvbe vétele napjától számított 15 napig lehet folytatni, ha az ellenőrzött ügyfél észrevételei indokolják. Ha a határozat meghozatalához a tényállás további tisztázása válik szükségessé úgy az ellenőrzés tovább folytatható az annak alapjául szolgáló körülmény felmerülésétől számított 15 napig. A kiegészítő ellenőrzésre nyitva álló határidőt a felettes szerv az ellenőrzést végző vámszerv indokolt kérelmére egyszer, legfeljebb 15 nappal meghosszabbíthatja. A kiegészítő ellenőrzésről kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni.

(7) Ha a vámhatóság a vizsgálat megállapításait más személynél végzett kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, az erről szóló jegyzőkönyvnek, illetőleg határozatának az ellenőrzött ügyfelet érintő részét az ellenőrzött ügyféllel részletesen ismertetni kell.”

121. § (1) A Vtv. 16. §-a a következő új (3) és (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi (3)-(10) bekezdéseinek számozása (5)-(12) bekezdésre változik:

„(3) A vámhatóság a vámhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom ellenőrzése során - vámigazgatási eljárás keretében végzett kockázatelemzés céljából - érkező repülőjárat esetén az utasok repülésre történő bejelentkezése befejezésének időpontjától, induló repülőjáratok esetén a járatra történő utasfelvétel megkezdése előtt egy órával a légi közlekedésről szóló törvény alapján jogosult a személyszállítást végző légi fuvarozótól, a légi közlekedésről szóló törvényben meghatározott utasokkal kapcsolatos adatokat (utaslistát) kérni.

(4) A vámhatóságnak a (3) bekezdés szerint kapott adatokat az átvételüktől számított 24 óra elteltével törölnie kell, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy azokra a vámhatóságnak a bűnüldözési feladatai végrehajtásához szüksége van.”

(2) A Vtv. 16. §-ának jelenlegi (4) bekezdés n) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a bekezdés az alábbi u) ponttal egészül ki:

(A vámhatóság tájékoztatja a vámtitokról)

n) a kőolaj, kőolajtermék és földgáz biztonsági készletezésével összefüggő feladatokat ellátó szervezetet e feladatainak ellátása érdekében,”

u) az állategészségügyi, növényvédelmi, borászati, valamint élelmiszerbiztonsági hatóságokat azok megkeresése alapján a külön jogszabályban meghatározott feladataik ellátásához szükséges adatok vonatkozásában.”

(3) A Vtv. 16. §-ának jelenlegi (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A vámhatóság és

a) a külkereskedelmi államigazgatási szerv megfigyelési és/vagy engedélyezési,

b) a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az engedélyezési, a bizonylatolási és export-visszatérítési,

c) az állami adóhatóság az adózási, ellenőrzési, visszatartási és végrehajtási,

d) az egyes tagállamok vámhatóságai a vámunióból eredő, közös

feladataik teljesítése érdekében - ha az adatvédelem technikai feltételei biztosítottak - adatkezeléseiket összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhetnek.”

(4) A Vtv. 16. § jelenlegi (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A vámhatóságok együttműködésére vonatkozó nemzetközi szerződések alapján a vámhatóság harmadik országba is továbbíthat személyes adatnak nem minősülő vámtitkot képező egyedi adatot, amennyiben az adatkérő vámszerv az adatbiztonság követelményeit biztosítja. Természetes személlyel kapcsolatba hozható egyedi adatok kizárólag a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló nemzeti rendelkezések betartásával továbbíthatók.”

(5) A Vtv. 16. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) A vám-, illetve adótitkot képező személyes adatnak nem minősülő egyedi adatok adatfeldolgozási technikával kezelhetők és továbbíthatók, amennyiben az adatbiztonság feltételeinek a fogadó állam eleget tesz.”

122. § (1) A Vtv. 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámhatóság a törvényben meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó eljárás során az általa hivatalból vagy kérelemre adott vámazonosító szám (a továbbiakban: VPID szám) alapján az ügyfelet nyilvántartásba veszi és nyilvántartja.”

(2) A Vtv. 17. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott adatok a vámeljárás megkezdésekor a vámhatóság nyilvántartásában nem szerepelnek, akkor azokról az ügyfélnek a vámeljárást lefolytató vámhivatalnál írásban nyilatkoznia kell és az adatok hitelességét bizonyító okiratok bemutatását a vámhatóság megkövetelheti.”

123. § A Vtv. 44. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„44. § (1) A vámkódex 192. cikk (1) bekezdés második francia bekezdésének alkalmazásában a gazdasági vámeljárások, egyszerűsített eljárások, halasztott vámfizetési engedély, valamint átmeneti megőrzés esetében a vámhatóság a nyújtandó biztosíték összegét - az engedély megadásakor - a kérelmező forgalmi adatai vagy üzleti terve alapján állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti biztosítéknak mindenkor fedeznie kell az engedélyezett eljárás alatt álló áru vagy áruk után, a szabad forgalomba kerülés esetén felszámítható vám és nem közösségi adók és díjak együttes összegét.”

124. § A Vtv. 51. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az adatfeldolgozási technika alkalmazásával benyújtott árunyilatkozatok esetében, amennyiben a technikai feltételek adottak, a vámhatóság döntését elektronikus dokumentum formájában hozhatja meg. Az e bekezdésben meghatározott döntések kiadmányozása személy által felügyelt automatizált aláírással, elektronikus formában történik.”

125. § A Vtv. 56. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha az esedékes vámösszeget és/vagy a nem közösségi adók és díjak összegét, illetve az e törvény 61/A. §-a szerint megállapított vámigazgatási bírságot az előírt időtartamon belül nem fizették meg, illetve bármely tagállam vámhatósága a tartozás végrehajtása érdekében megkeresést küld, a vámhatóság az adók módjára behajtandó köztartozások beszedésére vonatkozó szabályok alkalmazásával haladéktalanul intézkedik az alábbiak szerint:”

[a) amennyiben a tartozást a vámigazgatási eljáráshoz nyújtott biztosíték

1. teljes egészében fedezi, a vámhatóság azt érvényesíti, vagy

2. teljes összegében nem fedezi, a rendelkezésre álló biztosítékot elszámolja, és a fennmaradó összeg vonatkozásában, továbbá, ha biztosítékot nyújtani nem kellett, a b)-c) pontban meghatározott intézkedéseket megteszi,

b) bankszámlával rendelkező adós bármely bankszámlája ellen azonnali beszedési megbízást nyújt be, vagy bankszámlával nem rendelkező adós esetében intézkedik a munkabérből vagy egyéb járandóságból történő letiltás iránt,

c) ha a b) pontban meghatározott végrehajtás nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, az adós követelését, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni. A vámhatóság az ingó és ingatlan vagyontárgyak végrehajtása érdekében az állami adóhatóságot keresi meg.]

126. § A Vtv. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„57. § A vámkódex 232. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kamat mértéke az esedékes vám és nem közösségi adók és díjak összege után minden megkezdett napra a fizetési határidő lejártát követő naptól a tartozás megfizetése napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része, de legalább kettőezer forint.”

127. § A Vtv. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„60. § (1) A vámhatóság a jogszabálysértő határozatát - amennyiben azt felettes szerv vagy bíróság nem bírálta el - a vám- és adójogszabályokban meghatározott elévülési időn belül módosíthatja vagy visszavonhatja.

(2) Amennyiben a jogorvoslati kérelemmel megtámadott határozat részben jogszabálysértő, a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv - amennyiben az ügy körülményei ezt lehetővé teszik - csak a jogszabálysértő megállapítások tekintetében semmisíti meg a határozatot, egyebekben azt helybenhagyja vagy megváltoztatja.

(3) Ha a személyi, tárgyi vagy a tényállásbeli elemek bármelyike megváltozik az alapeljáráshoz képest, a vámhatóság által hozott határozat nem módosításnak, hanem új határozatnak minősül.

(4) Ha a korábbi utólagos ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven túl nem hozható olyan új határozat, amely vámtartozást, illetve nem közösségi adó- és díj fizetési kötelezettséget az ügyfél terhére állapít meg. A súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezésben foglaltakat nem kell alkalmazni

a) a bíróság jogerős ítéletében megállapított csempészet, illetve az ezzel összefüggő egyéb bűncselekmény vagy szabálysértés,

  Vissza az oldal tetejére