Időállapot: közlönyállapot (2008.XII.9.)

2008. évi LXXXI. törvény

egyes adó- és járuléktörvények módosításáról * 

ELSŐ RÉSZ

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT, VALAMINT AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS EGYENSÚLYÁT JAVÍTÓ KÜLÖNADÓT ÉS JÁRADÉKOT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

I. Fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

1. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-ának 41. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„41. Agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatás: az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a halászati ágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról és az 1860/2004/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló 875/2007/EK bizottsági rendelet (2007. július 24.) vagy az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termelőágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló 1535/2007/EK bizottsági rendelet (2007. december 20.) által csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősített támogatás.”

(2) Az Szja tv. 3. §-ának 55–59. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„55. Falusi vendéglátás: a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként folytatott

a) falusi szállásadó-vendéglátási tevékenység,

b) alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység.

56. Falusi szállásadó-vendéglátási tevékenység: saját tulajdonban lévő falusi lakóháznak magánszemély egyéni vagy családi üdültetésére részben vagy egészben történő, de legfeljebb tíz ágyra kiterjedő üzletszerű hasznosításával a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet alapján folytatott falusi szállásadó tevékenység, valamint ennek keretében folytatott étkeztetési és szabadidőprogram-szolgáltató tevékenység (beleértve a háztartás, a gazdaság működésének bemutatását is).

57. Alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység: a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendeletben meghatározott falusi szállásadás nyújtására alkalmas településen, alkalomszerűen, szállást nem igénylő látogatók részére

a) a helyi népművészeti, néprajzi, kézműves, építészeti és kulturális értékek, örökségek bemutatása,

b) a falusi élethez, környezethez és munkakultúrához kapcsolódó hagyományok, tevékenységek bemutatása,

c) falusi vendégasztal szolgáltatása,

d) a helyi gazdálkodási módok, termelési szokások bemutatása,

e) saját előállítású népművészeti és kézműves termékek értékesítése,

f) az a)–e) pontokhoz kapcsolódó falusi rendezvények szervezése

a falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységről szóló kormányrendelet alapján.

58. Falusi vendéglátás bevétele:

a) a falusi szállásadó-vendéglátási tevékenységből származó, a vendégkönyv adataival is alátámasztott bevétel,

b) az alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységből származó bevétel.

59. Falusi vendéglátásból származó jövedelem: a falusi vendéglátás bevételéből az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint megállapított jövedelem.”

(3) Az Szja tv. 3. §-ának 75. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„75. A magánszemély összes jövedelme az adóévben: a magánszemély adóbevallásában bevallott, illetve a munkáltatói adómegállapítás során elszámolt (az összevont adóalapba tartozó és külön adózó) összes jövedelem, azzal, hogy

a) a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységéből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni;

b) nem kell beszámítani az ingatlan átruházásából származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet;

c) be kell számítani az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás alapjául jogszerűen figyelembe vett bevételt is.”

(4) Az Szja tv. 3. §-a a következő 83–84. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)

„83. Kiküldetési rendelvény: a kifizető által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.

84. Kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatás: a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) szóló a Bizottság 800/2008/EK rendelete (2008. augusztus 6.) 1–13. cikkei alapján megillető támogatás.”

2. § Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének p)–r) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)

p) a képzés kifizető által átvállalt költségét, ha a képzés

pa) – akkor sem, ha a költséget nem a munkáltató viseli – munkáltatói elrendelés alapján a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését,

pb) a kifizetővel munkaviszonyban álló magánszemély, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a kifizető, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését,

pc) a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzleti partner, szakértő) e feladatának ellátásához szükséges felkészítését (ide nem értve az iskolai rendszerű képzést)

szolgálja azzal, hogy a pa)–pb) pontban említett esetben az iskolai rendszerű képzés adóévben átvállalt költségének a minimálbér két és félszeresét meghaladó részére e rendelkezés nem alkalmazható; bármely esetben feltéve, hogy az említett átvállalt költségek elszámolása olyan bizonylat, számla alapján történt, amelyre annak kiállítója adókedvezmény érvényesítésére jogosító igazolás kiadásának tényét nem tüntette fel; továbbá egyebekben a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;

q) a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértékét, ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is, továbbá a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékét, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is;

r) a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra, valamint élelmezési költségtérítésként kapott összeget, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket;”

3. § Az Szja tv. 9–15. §-ai, címei és alcímei helyébe a következő rendelkezések, címek és alcímek lépnek:

Az adókötelezettség keletkezése és a jövedelem megszerzésének időpontja

9. § (1) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik és fennáll attól függetlenül, hogy

a) a magánszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg;

b) a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák;

c) a tevékenység vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) esetén a jövedelem a tevékenység vagy a jogviszony korábbi folytatásából keletkezett.

(2) A bevétel megszerzésének időpontja

a) pénz esetében az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette (átvette) vagy amelyen azt a magánszemély javára bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták, ha azonban a kifizető a magánszemélyt megillető, az adóelőleggel csökkentett összeget átutalással vagy postai úton küldi el, a bevételt az átutalás, illetve a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély javára azt az adóbevallása benyújtásáig, a munkáltatói adómegállapítása érdekében szükséges nyilatkozata megtételéig bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták, illetve azt a magánszemély vagy javára más személy az említett időpontig birtokba vette (átvette);

b) dolog, értékpapír, váltó, csekk és más okirat esetében a tulajdonjog megszerzésének napja vagy – ha ez a korábbi időpont – az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette, míg dematerializált értékpapír esetében az értékpapírszámlán való jóváírás napja, ha azonban az említett vagyoni értékkel összefüggésben a magánszemélyt sem a használat, a hasznok szedésének joga, sem a rendelkezési jog nem illeti meg, akkor a bevétel ezen jogok közül legalább egynek a megnyílásáig nem tekinthető megszerzettnek;

c) igénybe vett szolgáltatás esetében az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerinti teljesítési időponttal adófizetési kötelezettsége keletkezik vagy keletkezne (függetlenül attól, hogy a szolgáltatás nyújtója az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett vagy sem), ha azonban a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával, a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének napja;

d) forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog esetében az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a jog gyakorlására, átruházására, megszüntetésére vagy a jog(gyakorlás) átengedésére jogosult;

e) elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás esetében az a nap, amelyen az adóalany kötelezettsége, illetve tartozása megszűnt;

f) a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében a kiadás teljesítésének napja;

g) az a)–f) pontban nem említett esetben az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétel tárgyát képező vagyoni értékkel rendelkezni jogosult.

(3) Ha a magánszemély az őt megillető bevétel tárgyát képező vagyoni értékre vonatkozó rendelkezési jogát az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időpontot megelőzően gyakorolta, akkor a bevétel megszerzésének időpontja – az (1)–(2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – a rendelkezési jog gyakorlásának napja, ha azonban a bevétel tárgyát képező vagyoni érték miatti kiadást a magánszemély a juttatónak megelőlegezi, és/vagy a kiadást igazoló bizonylattal elszámolni köteles, az előzőektől eltérően az elszámolás napja.

(4) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói kivétjének megszerzési időpontja az e címen elszámolt költség elszámolásának napja, ha azonban a vállalkozói kivét megállapítása adóhatósági ellenőrzés során történik, akkor az elszámolás adóévének utolsó napja (de legkésőbb az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének a napja).

(5) Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani.

Nyilvántartási szabályok

10. § (1) A magánszemély az 5. számú melléklet és a törvény előírásainak megfelelően alap- és kiegészítő nyilvántartásokban, időrendben, folyamatosan nyilvántart és rögzít minden olyan adatot, amely az adókötelezettség betartásához utólagosan is ellenőrizhető módon szükséges.

(2) Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján támogatást kap, ezzel összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével teljesíti. A magánszemély köteles olyan elkülönített nyilvántartást vezetni, amelynek alapján a támogatás felhasználása és a felhasználás jogszerűsége ellenőrizhető.

(3) A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen.

(4) Bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemély a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges határidőig bizonylatot állít ki minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy törlésére köteles, kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett.

(5) A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a magánszemély, a képviseletére jogosult személy vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerint vélelmezett képviseletet is) a magánszemély azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja.

(6) A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a módosítás a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlő módon keresztülvezetésre kerül.

(7) Az a bizonylat, amelyre vonatkozóan az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezést nem tartalmaz, legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) megnevezés;

b) sorszám vagy más azonosító;

c) a magánszemély neve, állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint adóazonosító száma;

d) a kiállító neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint – ha rendelkezik ilyennel – adóazonosító jele, adószáma, ha a kiállító nem azonos a magánszeméllyel;

e) a kiállítás időpontja;

f) a gazdasági esemény leírása, megjelölése (így különösen a bevétel vagy a kiadás összege, megszerzésének, illetve teljesítésének jogcíme);

g) a nyilvántartásban való rögzítés időpontja;

h) több gazdasági eseményt összesítő bizonylat esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;

i) minden olyan adat, amely az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.

(8) A bizonylatot és a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik.

(9) Az e törvény szerinti nyilvántartások vezetése a magánszemélyt nem mentesíti a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól.

V. Fejezet

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁRA, BEVALLÁSÁRA ÉS MEGFIZETÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

Az adó megállapítása

11. § (1) A magánszemély adóévenként

a) adóbevallást köteles benyújtani az adóhatósághoz (önadózás), amelyben bevallja az adóévben megszerzett összes jövedelmét, megállapítja annak adóját, valamint a kifizető(k) és az általa megállapított, levont, megfizetett adó, adóelőleg beszámításával annak befizetendő vagy visszajáró különbözetét vagy

b) – az adózás rendjéről szóló törvény szerint előírt határidőben tett nyilatkozattal – a 14. § rendelkezései szerint kéri, hogy az adóját a munkáltató állapítsa meg (munkáltatói adómegállapítás).

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a magánszemély az adóévben egyáltalán nem szerzett bevételt vagy kizárólag

a) olyan bevételt szerzett, amelyet a (3) bekezdés alapján nem köteles bevallani;

b) adóterhet nem viselő járandóságot szerzett;

c) magánnyugdíjpénztári kedvezményezettként nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő bevételt szerzett, és a kifizetőnek nyilatkozott, hogy a jövedelem után e törvény rendelkezései szerint nincs adófizetési kötelezettsége; e nyilatkozatról a kifizető az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.

(3) A magánszemély nem köteles bevallani:

a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni;

b) az ingó vagyontárgy, az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételt, ha abból jövedelem nem keletkezik;

c) az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcímen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot;

d) az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelmet, az osztalékból származó jövedelmet, az árfolyamnyereségből származó jövedelmet, a vállalkozásból kivont jövedelmet, valamint – az osztalékra vonatkozó szabályok szerinti adókötelezettség esetén – az életjáradékból származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcím(ek)en megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 100 ezer forintot és az adót a kifizető levonta;

e) a b)–d) pontban nem említett külön adózó jövedelmet (ide nem értve az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet), ha az adót a kifizető levonta;

f) azt a jövedelmet, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban nem adóztatható (ide nem értve a nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető jövedelmet);

g) azt a jövedelmet, amelyet külön törvény rendelkezése szerint nem kell bevallani.

(4) A magánszemély bevallási kötelezettségének önadózóként

a) az állami adóhatóság közreműködésével készített egyszerűsített bevallás,

vagy

b) – az állami adóhatóság által meghatározott formában és módon – az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallás

benyújtásával tesz eleget, ha nem adott nyilatkozatot munkáltatói adómegállapításra vagy adójának megállapítását a munkáltatója nem vállalja.

Egyszerűsített bevallás adóhatósági közreműködéssel

12. § Egyszerűsített bevallást – az adózás rendjéről szóló törvény szerint előírt határidőben tett nyilatkozattal – az a magánszemély nyújthat be, aki az adóévben

a) kizárólag olyan bevallásköteles jövedelmet szerzett, amelyből kifizető (munkáltató) adót/adóelőleget vont le, és/vagy

b) ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem miatt van adókötelezettsége,

továbbá

c) nem volt egyéni vállalkozó, és

d) mezőgazdasági őstermelői tevékenységéből adóköteles bevétele nem származott, és

e) a b) pontban említett eset kivételével, nem a 13. § rendelkezései szerinti (adóhatósági közreműködés nélküli) bevallást köteles benyújtani

azzal, hogy nem zárja ki az egyszerűsített bevallást, ha a magánszemély adókedvezményt érvényesít, az adójáról rendelkezik, továbbá a d) pont rendelkezésétől eltérően, ha a mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó bevételéből a jövedelmére nemleges nyilatkozatot ad vagy egyébként e bevételéből nem kell jövedelmet megállapítani.

Bevallás adóhatósági közreműködés nélkül

13. § (1) A magánszemély az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallást nyújt be, ha az adóévben

a) egyéni vállalkozó volt;

b) mezőgazdasági őstermelő volt, és e tevékenységéből adóköteles bevétele származott, kivéve, ha jövedelméről egyszerűsített bevallásban, munkáltatói elszámolásban nemleges nyilatkozatot adott vagy egyébként a bevételből nem kellett jövedelmet megállapítani;

c) fizető-vendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott:

d) a megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség levonására vonatkozó nyilatkozatot;

e) tőzsdei ügyletből, csereügyletből származó jövedelmet szerzett;

f) az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint adóelőleg-különbözet alapján meghatározott (12 százalék) adó fizetésére köteles;

g) nem kifizetőtől származó vagy egyébként olyan bevételt szerzett, amellyel összefüggésben az adó vagy az adóelőleg megállapítására maga köteles (ide nem értve az ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételt, ha a magánszemély egyszerűsített bevallásra ad nyilatkozatot);

h) a kifizető által megállapított adó módosítására az adóbevallásában jogosult;

i) olyan adóköteles bevétele volt, amely alapján a jövedelem külföldön (is) adóztatható vagy amely a jövedelemszerzés helye szerint nem belföldről származott;

j) nem belföldi illetőségű magánszemély;

k) végkielégítés megosztott része után van adókötelezettsége;

l) a jóváhagyott osztalék adójával szemben az adóévet megelőzően felvett osztalékelőlegből levont adót számol el;

m) az a)–l) pontban nem említett esetben – figyelemmel a 12. §, valamint a 14. § rendelkezéseire is –, ha nem tehet vagy nem tesz egyszerűsített bevallásra vagy munkáltatói elszámolásra vonatkozó nyilatkozatot, vagy valamely bevételére vonatkozóan az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény szabályait alkalmazza.

(2) A magánszemély a külön adózó jövedelmei közül annak a jövedelemnek az adóját, amely nem kifizetőtől származik vagy egyébként, amely jövedelem adójának megállapítására maga köteles – ha az nem tartozik az adóelőleg megállapítására irányadó rendelkezések hatálya alá – az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásában az adófizetési kötelezettség gyakoriságának megfelelő (havi, negyedéves) bontásban, negyedéves gyakoriságú adófizetési kötelezettség esetében a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként vallja be.

Munkáltatói adómegállapítás

14. § (1) A munkáltatói adómegállapításra nyilatkozatot adó magánszemély adóját – az e §-ban foglalt feltételek fennállása esetén – az adózás rendjéről szóló törvény szerint a munkáltató (az adó elszámolását vállaló munkáltató) állapítja meg és számolja el. E § alkalmazásában az adó elszámolását vállaló munkáltató a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság is, amellyel a munkáltatói adómegállapítást kérő nyilatkozattétel napján a magánszemély tagi jogviszonyban áll, feltéve, hogy e napon nem áll más kifizetővel munkaviszonyban, és tagi jogviszonya alapján a társas vállalkozásnál, illetve a polgári jogi társaságnál díj ellenében személyes közreműködésre vagy mellékszolgáltatás teljesítésére köteles.

(2) Az adó elszámolását vállaló munkáltató – az adóévben megszerzett összes olyan bevétel figyelembevételével, amelyet a magánszemély az (1) bekezdésben említett nyilatkozat hiányában köteles lenne önadózóként bevallani – a magánszemély jövedelmét és az azt terhelő adót megállapítja és bevallja, az adót megfizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet a magánszemélynek visszatéríti, valamint az előzőek elszámolásáról bizonylatot állít ki a magánszemély számára.

(3) A magánszemély az (1) bekezdésben említett nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha az adóévben

a) kizárólag az adó elszámolását vállaló munkáltatótól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában önadózóként köteles lenne bevallani, ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által jóváírt támogatói adományt is, ha azt kizárólag a magánszemélynek az adó elszámolását vállaló munkáltatója fizette be;

b) – az a) pont rendelkezésétől eltérően – az ott említett bevételt

ba) az adóévben kizárólag egymást követően fennálló munkaviszonya alapján szerezte, feltéve, hogy a korábbi munkáltató(k) által a munkaviszony megszűnésére tekintettel kiadott igazolást átadja az adó elszámolását vállaló munkáltatónak;

bb) a költségvetési szervek központosított illetmény-számfejtési körébe tartozó kifizető munkavállalójaként az adóévben kizárólag ugyanazon illetményszámfejtő helyhez tartozó kifizető(k)től szerezte;

c) az adóévben – az a)–b) pontban említett bevétel(ek) mellett – kizárólag adóköteles társadalombiztosítási, családtámogatási ellátás, önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított ellátás, belföldről származó nyugdíj címén szerzett bevételt, feltéve, hogy a bevétel folyósítója az adó elszámolását vállaló munkáltató vagy a magánszemély a bevételről kiállított igazolást az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően átadja az adó elszámolását vállaló munkáltatónak.

(4) Nem zárja ki a munkáltatói adómegállapítást, ha

a) a magánszemély adókedvezményt érvényesít, az adójáról önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban rendelkezik, feltéve, hogy az adókedvezményre jogosító igazolást, valamint a rendelkező nyilatkozatát az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig az adó elszámolását vállaló munkáltatónak átadja, továbbá ha az adójáról külön törvényben előírtak szerint rendelkezik;

b) a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az e törvény rendelkezései szerinti nemleges bevallási nyilatkozatát az adó elszámolását vállaló munkáltatónak adja át.

(5) A magánszemély – az (1)–(4) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – nem tehet munkáltatói adómegállapítást kérő nyilatkozatot, ha

a) – a (3)–(4) bekezdés eltérő rendelkezésének hiányában – adóhatósági közreműködés nélkül kötelezett bevallás benyújtására;

b) háztartással kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele címén (is) összevont adókedvezményt érvényesít;

c) nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján adójának átutalásáról rendelkezik;

d) az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő bevallási és befizetési kötelezettsége keletkezett;

e) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;

f) az adóévre az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg miatt levont, kiutalt adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;

g) nyugdíj-előtakarékossági számláról nem-nyugdíj szolgáltatásként felvett összeg miatt a kiutalt adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles.

Adófizetés

15. § (1) A magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót – az adóévi bevétele után általa megfizetett, valamint a kifizető, a munkáltató által megfizetett (fizetendő) adóelőleg és adó beszámításával – az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint megfizeti.

(2) Ha a magánszemély adóévi bevétele után általa megfizetett, valamint a kifizető, a munkáltató által megfizetett (fizetendő) adóelőleg és adó összege meghaladja a magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót, a különbözetet az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint visszatéríti.

(3) Ha a kifizető az adót, adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.

(4) Ha a magánszemély egyes külön adózó jövedelmeiből az adót a kifizető állapítja meg és az adó levonására nincs lehetősége, a kifizetőnek és a magánszemélynek az adóelőlegre irányadó szabályok szerint kell eljárnia.

(5) Ha a befektetési szolgáltató olyan megbízást teljesít, amelynek alapján az egyik fél tulajdonában lévő értékpapír (értékpapír-letéti) számláról másik fél tulajdonában lévő értékpapír (értékpapír-letéti) számlára értékpapír áthelyezésére kapott megbízást, és az ügyletben a részt vevő személyekre (felekre) vonatkozó adatokból megállapítható, hogy azok egyike vagy mindegyike magánszemély, olyan igazolást ad ki, amely tartalmazza az ügylet szereplőinek azonosító adatait, adóazonosító jelét/adószámát, az áthelyezett értékpapír fajtáját, névértékét, valamint – ha a megbízást adó fél igazolja, vagy arról nyilatkozik – az értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevételt, továbbá amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy az értékpapír átruházásából származó és/vagy értékpapír formájában megszerzett jövedelem után az adókötelezettséget a jövedelem szerzési jogcíme szerinti rendelkezéseknek megfelelően kell teljesíteni. A befektetési szolgáltató ezen kötelezettsége nem érinti az ügyletben félként részt vevő kifizető adókötelezettségét.”

4. § Az Szja tv. 35. §-át megelőző alcím, valamint 35–38. §-ai helyébe a következő alcím és rendelkezések lépnek:

Összevont adókedvezmény

35. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a (2)–(3) bekezdés figyelembevételével megállapított összevont kedvezményalap 30 százaléka, de legfeljebb a (2) bekezdésben meghatározott összeg.

(2) Ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben a 3 millió 400 ezer forintot nem haladja meg, a csökkentés mértéke az őstermelői adókedvezménnyel együtt legfeljebb 100 ezer forint lehet. Az említett értékhatár túllépése esetén az összevont adókedvezmény mértéke a 100 ezer forintból a 3 millió 400 ezer forintot meghaladó jövedelemrész 20 százalékát meghaladó rész, de az őstermelői adókedvezménnyel együtt is legfeljebb 100 ezer forint lehet.

(3) Az (1) bekezdésben említett összevont kedvezményalapba – a 36–38. § rendelkezéseit is figyelembe véve – az adóévben felmerült következő igazolt kiadások alapján megállapított kedvezményalapok számíthatók be:

a) háztartással kapcsolatos szolgáltatások igénybevételének számlázott ellenértéke;

b) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései alapján társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás szerint a nyugellátásra jogosító szolgálati idő, illetőleg a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a magánszemély saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély valamely más magánszemély javára befizetett összeg;

c) a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint a magánszemély saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély támogatási megállapodás szerint valamely más magánszemély javára befizetett összeg;

d) a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetés, ide nem értve a munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján ilyen címen fizetett összeget;

e) a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézménybe a magánszemély által foglalkoztatói hozzájárulása kiegészítéseként befizetett összeg, ideértve a foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles részét is;

f) a felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszony alapján – figyelemmel a 37. § (2)–(3) bekezdéseire is –

fa) az adóévben megfizetett képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés);

fb) a magánszemély hallgatói jogviszonyának, felnőttképzésben való részvételének az adóévben vagy az adóévet megelőző öt évben első ízben történő megszűnését megelőzően a hallgatói jogviszonyára (felnőttképzésben való részvételére) tekintettel bármely évben megfizetett, kedvezményalapként megelőző évben (években) figyelembe nem vett képzési költségből halasztott kedvezményalap;

g) – figyelemmel a 37. § (4)–(6) bekezdéseire is – a magánszemély által közcélú adomány céljára történt befizetés, tartós adományozás esetén 20 százalékkal növelt összegben;

h) a 7. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel belföldi székhelyű biztosítóval kötött élet- és nyugdíjbiztosítás megfizetett díjának összege.

36. § (1) A 35. § (3) bekezdésében említett összegeket

a) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti, a kedvezményt érvényesítő magánszemély nevére kiállított számla,

illetve

b) az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint

– a társadalombiztosítási igazgatási szerv,

– a magánnyugdíjpénztár,

– a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény,

– a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézménybe a munkáltató által a magánszemély javára befizetett foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles része tekintetében a munkáltató,

– a felsőoktatási intézmény,

– a közcélú adomány kedvezményezettje,

– a biztosító

által kiadott igazolás

alapján lehet figyelembe venni.

(2) A magánszemély az adóbevallásában tájékoztató adatként feltünteti

a) a nevére kiállított, (1) bekezdés a) pontja alapján figyelembe vett kedvezményalapot igazoló számla (számlák) sorszámát, kibocsátójának adószámát, valamint a számlázott összeget (összegeket);

b) jogcím szerint az (1) bekezdés b) pontja alapján figyelembe vett összege(ke)t.

37. § (1) A 35. § (3) bekezdésének a) pontja alapján figyelembe vehető háztartással kapcsolatos szolgáltatások a következők:

– lakásfelújítással, -korszerűsítéssel kapcsolatos szolgáltatás,

– gyermekfelügyelet, gyermekgondozás,

– háztartásvezetés,

– házi ápolás,

– háztartási nagygépek karbantartása, javítása,

– a lakás, a lakóház tüzelőberendezésének, fűtésrendszerének, égéstermék elvezető rendszerének, hideg- és meleg-, valamint szennyvízrendszerének karbantartása, javítása.

(2) A felsőoktatási intézmény a 36. §-ban említett igazolást a hallgató képzési költsége(i) címén történt adóévi összes befizetés együttes összegéről adja ki a hallgatónak, feltéve, hogy a befizetésről kiállított, költségelszámolásra alkalmas bizonylato(ko)n, számlá(ko)n az igazolás kiadásának tényét feltüntette. A képzési költséget a hallgató vagy ha a hallgató kérése alapján az igazoláson adókedvezményt érvényesítő megnevezéssel, adóazonosító adataival a felsőoktatási intézmény által rájegyzett más magánszemély szerepel, ez utóbbi veheti figyelembe. Kedvezményt érvényesítő megnevezéssel az igazoláson csak egy magánszemély nevezhető meg. Halasztott kedvezményalap figyelembevételére a volt hallgató a saját képzési költsége befizetéséről kiadott olyan igazolás alapján jogosult, amelyen kérelmére a felsőoktatási intézmény az adókedvezmény-halasztás tényét feltüntette. A halasztás csak az igazolt összeg egészére vonatkozhat.

(3) Halasztott kedvezményalap legfeljebb a halasztás tényét tartalmazó igazolás(ok)on feltüntetett képzési költség összegéig a jogosultságnak a 35. § (3) bekezdésének fb) pontjában meghatározott időszakára eső években – nyilvántartás vezetése mellett – tetszőleges megosztásban vehető figyelembe.

(4) A 35. § (3) bekezdésének g) pontja alkalmazásában

a) közcélú adomány:

aa) a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott tevékenységet (tevékenységeket) folytató közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet közhasznú tevékenységének céljára,

ab) a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház számára, az ott meghatározott tevékenység támogatására,

ac) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatására,

ad) a közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is) céljára

befizetett (átadott) pénzösszeg;

b) tartós adományozás: a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott módon és feltételekkel történő adományozás.

(5) Nem minősül közcélú adománynak és nem jogosít a kedvezmény igénybevételére az olyan igazolt összeg, amellyel összefüggő jogügyletre vonatkozó dokumentum, körülmény alapján megállapítható, hogy annak befizetése nem történt meg vagy a befizetés nem a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat szolgálja vagy az adókedvezménnyel elérhető vagyoni előny megszerzése mellett az adományozó magánszemély vagy annak közeli hozzátartozója további vagyoni előnyben részesül. Ilyen esetekben az igazolás kiállítása valótlan adatszolgáltatásnak minősül.

(6) Nem számít vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás, továbbá a közoktatási törvény hatálya alá tartozó oktatási intézményben folyó képzésben való részvétel.

38. § (1) Ha a tartós adományozásról szóló szerződésből eredő bármely kötelezettségét a magánszemély neki felróható bármely ok miatt nem teljesítette a szerződésben vállaltaknak megfelelően, az e szerződés alapján a megelőző három évben tartós adományozás címén az összevont kedvezményalap részeként figyelembe vett kedvezményalap 12 százalékát az adott évről szóló bevallásában be kell vallania, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig meg kell fizetnie. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni a magánszemély halála esetén.

(2) A 35. § (3) bekezdésének h) pontja szerint figyelembe vett összeg 36 százalékát a magánszemélynek arra az adóévre vonatkozó adóbevallásában be kell vallania, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig meg kell fizetnie, amely adóévben a 7. számú mellékletben foglaltak szerinti rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja.

(3) A (2) bekezdés szerinti kötelezettség nem terheli a magánszemélyt azon összeg tekintetében, amelynek a figyelembevételét megalapozó befizetés évének utolsó napjától számított három év a rendelkezési jog gyakorlásáig már eltelt.”

5. § Az Szja tv. 41. §-át megelőző alcím, valamint 41–44. §-ai helyébe a következő alcímek és rendelkezések lépnek:

Az alkalmi foglalkoztatás kedvezménye

41. § Az összevont adóalap adóját csökkenti a munkavállaló – külön törvény rendelkezései szerinti – alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása esetén a foglalkoztató magánszemély nevére szóló számviteli elszámolásra alkalmas bizonylattal igazolt – az alkalmi munkavállalói könyvben érvényesített, az előírt nyilvántartásban feltüntetett – közteherjegy értékének 75 százaléka, feltéve, hogy az alkalmi foglalkoztatás nem a foglalkoztató magánszemély önálló tevékenységéből származó bevételének megszerzése érdekében történt.

Az adókedvezmények korlátozása

42. § (1) Ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben a 6 millió forintot nem haladja meg, az érvényesíthető őstermelői adókedvezmény a 39. §-ban meghatározottak szerint kiszámított összeg, míg az említett értékhatár túllépése esetén a 39. §-ban meghatározottak szerint kiszámított összegből az értékhatárt meghaladó jövedelemrész 20 százalékát meghaladó rész lehet, de a 35. § (2) bekezdését is figyelembe véve az összevont adókedvezménnyel együtt sem haladhatja meg a 100 ezer forintot. Ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben a 6 millió 500 ezer forintot eléri vagy meghaladja, a 39. § alapján adókedvezményt nem érvényesíthet.

(2) Ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben az e rendelkezés a)–e) pontjai szerinti értékhatárt meghaladja, a családi kedvezmény összegéből az értékhatárt meghaladó jövedelemrész 20 százalékát meghaladó részt érvényesítheti. E rendelkezés alkalmazásában értékhatár:

a) 6 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján elérte, de egyetlen napján sem haladta meg a három főt,

b) 6 millió 500 ezer forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a három főt, de egyetlen napján sem haladta meg a négy főt,

c) 7 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a négy főt, de egyetlen napján sem haladta meg az öt főt,

d) 7 millió 500 ezer forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta az öt főt, de egyetlen napján sem haladta meg a hat főt,

e) 8 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a hat főt.

43. § A 35–42. § rendelkezései szerint figyelembe vett csökkentő tételek együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.

Az adókedvezmények sorrendje

44. § (1) Ha a magánszemély több adókedvezményre is jogosult, azokat az adóhatósági közreműködés nélkül benyújtott bevallásban vagy a munkáltatói adómegállapításban az általa megjelölt sorrendben, ennek hiányában, valamint adóhatósági közreműködéssel benyújtott egyszerűsített bevallásban a következő sorrendben, de legfeljebb a levonható adóra vonatkozó korlátozó rendelkezések által meghatározott mértékig kell érvényesítettnek tekinteni:

1. lakáscélú hiteltörlesztés áthúzódó kedvezménye,

2. személyi kedvezmény,

3. alkalmi foglalkoztatás kedvezménye,

4. összevont adókedvezmény,

5. őstermelői kedvezmény,

6. családi kedvezmény,

7. egyéb.

(2) Az összevont kedvezményalap megállapításánál a figyelembe vett összegeket az adóhatósági közreműködés nélkül benyújtott bevallásban a magánszemély által megjelölt sorrendben – ennek hiányában, valamint az adóhatósági közreműködéssel benyújtott egyszerűsített bevallásban a következő sorrendben, de legfeljebb a levonható adóra vonatkozó rendelkezések által meghatározott mértékig kell kedvezményalapnak tekinteni:

1. háztartással kapcsolatos szolgáltatások igénybevételének számlázott ellenértéke,

2. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései alapján társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás szerint a nyugellátásra jogosító szolgálati idő, illetőleg a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a magánszemély által saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély által valamely más magánszemély javára történő befizetés,

3. a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint a magánszemély által saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély által támogatási megállapodás szerint valamely más magánszemély javára történő befizetés,

4. a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetés,

5. a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a foglalkoztatói hozzájárulás kiegészítéseként történő befizetés,

6. a felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszony alapján az adóévben megfizetett képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés),

7. a magánszemély hallgatói jogviszonyának (felnőttképzésben való részvételének) az adóévben vagy az adóévet megelőző öt évben első ízben történő megszűnését megelőzően a hallgatói jogviszonyára (felnőttképzésben való részvételére) tekintettel bármely évben megfizetett képzési költségből halasztott kedvezményalap,

8. a közcélú adomány, tartós adományozás céljára történt befizetés,

9. biztosításra történő befizetés.

(3) A munkáltatói adómegállapításban az összevont kedvezményalap megállapításánál a figyelembe vett összegeket a (2) bekezdés 2–9. pont szerinti sorrendben, de legfeljebb a levonható adóra vonatkozó rendelkezések által meghatározott mértékig kell kedvezményalapnak tekinteni.”

6. § (1) Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének f) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel – legfeljebb annak mértékéig – csökkenthető:]

f) az adóbevallásban tájékoztató adatként feltüntetett, fejlesztési célra – a (16) bekezdés alapján történő elszámolási kötelezettség mellett, a bevallás benyújtásának évét kezdő évnek tekintve nyilvántartásba vett – legfeljebb az adóévben megszerzett vállalkozói bevétel(ek) összegéből az adóévben elszámolt vállalkozói költségek összegét meghaladó rész 50 százaléka, de legfeljebb adóévenként 500 millió forint (fejlesztési tartalék);”

(2) Az Szja tv. 49/B. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) A (9) bekezdés rendelkezésétől eltérően a vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap – ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap – 50 millió forintot meg nem haladó összege után 10 százalék, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e bekezdés rendelkezésének alkalmazását választja, és

a) a (9) bekezdés b) pontjának rendelkezését nem alkalmazza, és

b) foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma az adóévben legalább egy fő, és

c) a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalapja az adóévben és az azt megelőző adóévben (a tevékenység adóévi kezdése esetén ebben az évben) legalább a jövedelem- (nyereség-) minimum összegével egyezik meg [kivéve, ha a (20) bekezdés hatálya alá tartozik], és

d) az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok

da) általános feltételeinek történő megfelelés hiányát az adóévben és a megelőző adóévben nem állapította meg jogerős és végrehajtható határozat vele szemben,

db) különös feltételeinek hiánya miatt az adóévben és a megelőző adóévben jogerős és végrehajtható, munkaügyi, munkavédelmi vagy az egyenlő bánásmód elvének megsértése miatt meghozott közigazgatási határozat, illetőleg – a határozat bírósági felülvizsgálata esetén – jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozat a terhére bírságot nem szabott ki, munkaügyi bíróság a terhére róható jogsértést nem állapított meg,

dc) feltételeként előírt, a Munka Törvénykönyvében megfogalmazott, az érdekképviseleti szervekkel kapcsolatos kötelezettségnek az adóévben eleget tett,

és

e) az adóévben

ea) legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalap kétszeresére,

vagy

eb) – ha székhelye jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van – legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalapra

vallott be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.

Az e rendelkezés szerint megállapított adót csökkenti a (9) bekezdés a) pontjának rendelkezése szerint számított adó. Az adóévi átlagos állományi létszám, valamint a minimálbér évesített összegének meghatározására – e bekezdés rendelkezésének alkalmazásában a nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót is munkavállalónak tekintve (esetében értelemszerűen) – a (19) bekezdés rendelkezését a rendelkezés aa) alpontjában foglaltak kivételével kell alkalmazni. A (10) bekezdés rendelkezése szerint megállapított és e rendelkezés nélkül számított vállalkozói személyi jövedelemadó különbözete az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában

1. az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak,

2. vagy, ha az egyéni vállalkozó a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő nyilvántartott összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére fordítja, – választása szerint – a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) szóló 2008. augusztus 6-ai 800/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. 08. 06.) 13. vagy 15. cikkében foglaltak szerinti támogatásnak,

3. az elsődleges mezőgazdasági termelést is végző egyéni vállalkozónál – ha a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő nyilvántartott összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére használja fel – az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK bizottsági rendelet 4. cikkében foglalt támogatásnak

minősül.

E bekezdés rendelkezésének alkalmazása esetén a vállalkozói bevételt csökkentő kedvezmények alapján a csekély összegű (de minimis) támogatás adóévi összegét az adóévben érvényesített összes kedvezmény értékéből az 50 millió forintot meg nem haladó rész után 10 százalék, az azt meghaladó rész után 16 százalék adómértékkel kell kiszámítani.”

(3) Az Szja tv. 49/B. §-ának (16) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(16) A fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeg annyiban és akkor vezethető ki a nyilvántartásból, ha és amennyiben az egyéni vállalkozó a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített – beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (22) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza] teljesít, kivéve, ha megállapítja

a) a kivezetett rész után a (9) bekezdésnek a nyilvántartásba vétel adóévében hatályos rendelkezései szerinti mértékkel a vállalkozói személyi jövedelemadót, valamint

b) a kivezetett résznek az a) pont szerinti vállalkozói személyi jövedelemadót meghaladó része után 25 százalékos mértékkel a vállalkozói osztalékalap utáni adót, továbbá

az a)–b) pontban említett adókat késedelmi pótlékkal növelten a kivezetést követő 30 napon belül megfizeti. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék nyilvántartásba vétele évét követő harmadik adóév végéig nyilvántartásban maradt része után az a)–b) pont szerinti adókat a negyedik adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és azokat késedelmi pótlékkal növelten megfizeti. A késedelmi pótlékot a nyilvántartásba vett fejlesztési tartalékot tájékoztató adatként tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő kivezetés napjáig, illetve a nyilvántartásba vétel évét követő negyedik adóév első napjáig kell felszámítani és az említett napot követő első adóbevallásban kell bevallani. Az előző rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála) azzal, hogy ilyenkor az említett adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a fejlesztésitartalék-nyilvántartást úgy vezeti, hogy abból megállapítható(ak) legyen(ek) a kivezetett összeg(ek), valamint a kivezetés(ek) alapjául szolgáló kiadás(ok) teljesítésének időpontja(i) és összege(i), illetve a kivezetés(ek) miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege.”

(4) Az Szja tv. 49/B. §-ának (20)–(22) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(20) Nem kell a (8) bekezdés b) pontját alkalmazni a vállalkozói adóalap megállapítására

a) a tevékenység megkezdése (újrakezdése) évében és az azt követő évben, ha az azt megelőző 36 hónapban a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott (ideértve azt az esetet is, ha ebben az időszakban nem volt bevétele) vagy

b) ha az egyéni vállalkozót az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta.

(21) A (10) bekezdés rendelkezése szerint megállapított és e rendelkezés nélkül számított vállalkozói személyi jövedelemadó különbözetének megfelelő összeget az egyéni vállalkozó köteles a bevallásában tájékoztató adatként feltüntetni, és – a (22) bekezdés alapján történő elszámolási kötelezettség mellett, a bevallás benyújtásának évét kezdő évnek tekintve – nyilvántartásba venni.

(22) A (21) bekezdés szerint nyilvántartott összeg annyiban és akkor vezethető ki a nyilvántartásból, ha és amennyiben az egyéni vállalkozó

a) a (10) bekezdés 1. pontja szerinti esetben a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során

aa) általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített – beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy

ab) a (6) bekezdés a) pontjában említett legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott és/vagy b) pontjában említett korábban munkanélküli és/vagy pályakezdő személy foglalkoztatására tekintettel költségként elszámolt kiadást, feltéve, hogy az említettek foglalkoztatása 2007. december 31-ét követően kezdődött, és/vagy

ac) pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) fennálló kötelezettség-csökkentést,

b) a (10) bekezdés 2. és 3. pontja szerinti esetben a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során

ba) általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített – beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy

bb) pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) a ba) pontban említett beruházási, felújítási kiadás(ok) miatt fennálló kötelezettség-csökkentést

teljesít, kivéve, ha a kivezetést – ideértve, ha a kivezetett összeg nem felel meg a (10) bekezdés 1–3. pontjában foglalt rendelkezéseknek – követő 30 napon belül megfizeti a kivezetett résszel azonos összegű adót. Az egyéni vállalkozó a nyilvántartásba vétel évét követő harmadik adóév végéig a nyilvántartásban maradt résszel azonos összegű adót a negyedik adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, megfizeti, és az említett napot követő első adóbevallásban bevallja. Ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnik (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a nyilvántartásban maradt résszel azonos összegű adót a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Bármely esetben a fizetendő adót a (16) bekezdés késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával, késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a nyilvántartást úgy vezeti, hogy abból megállapítható(ak) legyen(ek) a kivezetett összeg(ek), valamint a kivezetés(ek) alapjául szolgáló kiadás(ok) teljesítésének időpontja(i) és összege(i), illetve a kivezetés(ek) miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege.”

7. § Az Szja tv. 56. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadásairól szóló számlákat és más bizonylatokat az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőrzi.”

8. § (1) Az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Kamatjövedelemnek minősülnek – figyelemmel az (5) bekezdés rendelkezéseire is – a következők:]

a) bármely hitelintézeti betét (takarékbetét), folyószámla, bankszámla követelés-egyenlege esetében a magánszemély és a hitelintézet között fennálló szerződés (ideértve az üzletszabályzatot, kamatfeltételeket is) alapján jóváírt és/vagy tőkésített kamat összegéből a szokásos piaci értéket meg nem haladó rész;”

(2) Az Szja tv. 65. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kamatjövedelem után az adó mértéke 20 százalék, ennek megfelelően az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben az adó a vagyoni érték szokásos piaci értékének (nyereménybetét esetében a nyereményalap) egynegyede. Az adót – amennyiben a kamatjövedelem

a) kifizetőtől [e § alkalmazásában az (1) bekezdés a)–c) pontja szerinti esetben ideértve a kifizető helyett a kamatjövedelmet kifizető/juttató hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is] származik – a megszerzés időpontjára a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be, azzal, hogy az (1) bekezdés bb) pontjában említett esetben a magánszemély az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában vagy önellenőrzéssel érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe

aa) a kifizető által kiadott olyan igazolás alapján, amelyen a kifizető a magánszemély kérelmére feltünteti, hogy azt az említett célból adta ki,

ab) feltéve, hogy a magánszemély a kamatjövedelmet és a levont adót az aa) pont szerinti igazolás alapján bevallja (bevallotta),

b) nem kifizetőtől származik – a magánszemély az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg,

a (3)–(9) bekezdések rendelkezéseit, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit – különös tekintettel a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályaira is – figyelembe véve, azzal az eltéréssel, hogy a kifizető az aa) pontban említett igazolás tartalmáról adatot szolgáltat az adóhatóság részére.”

9. § Az Szja tv. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„66. § (1) A magánszemély osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. E törvény alkalmazásában

a) osztalék

aa) a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedés;

ab) a kamatozó részvény kamata;

ac) a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem;

ad) a kockázatitőkealap-jegy hozama;

b) osztalékelőleg az adóévi várható osztalékra tekintettel az adóévben kapott bevétel.

(2) Az adó mértéke

a) bármely EGT-államban működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga szerint osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama után 10 százalék;

b) az a) pontban nem említett osztalék (osztalékelőleg) esetében 25 százalék.

(3) Az adót a kifizető –

a) e § alkalmazásában ideértve a belföldi illetőségű hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is, ha a magánszemély nála vezetett értékpapír (értékpapír-letéti) számláján elhelyezett értékpapírra tekintettel külföldről származó osztalékot (osztalékelőleget) fizet ki (ír jóvá),

b) figyelemmel a 15. § (4) bekezdésének rendelkezésére, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól szóló rendelkezésekre is

– a kifizetés időpontjában állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Kifizető hiányában az adót a magánszemély állapítja meg, és azt a kifizetést követő negyedév első hónapjának 12. napjáig fizeti meg. Az osztalékelőleget és annak adóját a kifizetés évéről szóló adóbevallásban tájékoztató adatként kell feltüntetni, a jóváhagyott kifizetett osztalékot, a levont, megfizetett adót az osztalékot megállapító beszámoló elfogadásának évéről szóló adóbevallásban – az osztalékelőlegből levont, megfizetett adót levont adóként figyelembe véve – kell bevallani.

(4) A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély bizonylatain a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a jövedelemszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni.

(5) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható osztalékból származó jövedelem esetében az adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az osztalék után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.”

10. § (1) Az Szja tv. 67. §-ának (5)–(6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(5) A kifizető az (1)–(4) bekezdés alapján a bevételből a jövedelmet, a jövedelem jogcíme szerinti adót, adóelőleget a kifizetés időpontjában a rendelkezésére álló vagy általa megállapítható, illetőleg a magánszemély által igazolt szerzési érték- és járulékos költség-adatok figyelembevételével állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, a magánszemély az (1)–(4) bekezdés előírásai szerint az adót az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.

(6) A magánszemély az adóbevallásában az összes adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelme megállapításánál, vagy adóbevallása önellenőrzésével érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe.”

(2) Az Szja tv. 67. §-a (9) bekezdése a) pontjának ak) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:

a) az értékpapír megszerzésére fordított érték:]

ak) olyan értékpapír esetében, amelynek megszerzése illetékköteles – akkor is, ha az illeték kiszabása az átruházásig még nem történt meg –, az illetékekről szóló törvényben meghatározott forgalmi érték, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt ellenértékkel,”

11. § (1) Az Szja tv. 73. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:

„Kisösszegű és egyéb kifizetések, egyösszegű járadékmegváltások”

(2) Az Szja tv. 73. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény szerint megállapított költségtérítési átalány, valamint a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvény szerint megállapított költségátalány – ide nem értve a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékeként megállapított, törvényben szabályozott szállásköltség térítést – egésze jövedelem, mely után az adó mértéke 15 százalék. Az adót a kifizető állapítja meg, vonja le és fizeti be.”

12. § Az Szja tv. 74. §-ának (4) és (6) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) Az (1) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható, ha a magánszemély e tevékenységét egyéni vállalkozóként végzi, valamint arra a bevételre, amely a magánszemély a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet alapján fizetővendéglátás, falusi szállásadás (falusi vendéglátás) tevékenységből származik.”

„(6) Más ingatlan bérbeadása esetén az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti be. Nem kell az adót levonnia a kifizetőnek akkor, ha a magánszemély igazolja, hogy ingatlan bérbeadási tevékenységét egyéni vállalkozóként végzi, valamint – a társasház kivételével – közös tulajdonban lévő ingatlannak tulajdontársak közössége által történő bérbeadása esetén. Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, illetőleg a kifizető bármely ok miatt az adót nem vonta le, az adót a magánszemélynek kell megállapítania, és negyedévenként az adózás rendjéről szóló törvénynek az adóelőlegre vonatkozó rendelkezései szerint kell megfizetnie.”

13. § (1) Az Szja tv. 1. számú melléklete e törvény 1. számú melléklete szerint módosul.

II. Fejezet

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása

14. § A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 4. §-a a következő 23/d. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„23/d. kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatás: a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) szóló a Bizottság 800/2008/EK rendelete (2008. augusztus 6.) 1–13. cikkei alapján megillető támogatás;”

15. § (1) A Tao. 19. §-a (3) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) A 10 százalékos adókulcsot az adózó akkor alkalmazhatja, ha]

d) az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok általános feltételeinek történő megfelelés hiányát az adóévben és a megelőző adóévben nem állapította meg jogerős és végrehajtható határozat, továbbá a munkaügyi kapcsolatok különös feltételeinek hiánya miatt az adóévben és a megelőző adóévben jogerős és végrehajtható munkaügyi, munkavédelmi vagy az egyenlő bánásmód elvének megsértése miatt meghozott közigazgatási határozat, illetőleg – a határozat bírósági felülvizsgálata esetén – jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozat nem szabott ki bírságot vagy munkaügyi bíróság nem állapított meg jogsértést, illetve az adózó az adóévben eleget tett a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeként előírt, a Munka törvénykönyvében megfogalmazott, az érdekképviseleti szervekkel kapcsolatos kötelezettségének, és

e) az adóévben legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszeresének – ha az adózó székhelye a jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van, akkor a minimálbér – adóévre évesített összege és a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma szorzatának megfelelő összegre vallott be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.”

(2) A Tao. 19. §-a (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A jogutódnak és a jogelőd nélkül alakult adózónak – ideértve a 17. § (9) bekezdése szerinti külföldi személyt is – első adóévében a (3) bekezdés c) pontjában foglaltak alkalmazásakor a megelőző adóévre vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmaznia.”

III. Fejezet

Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény módosítása

16. § Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 2. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az (1)–(4) bekezdés szerinti különadóra adóelőleget (különadó-előleg) kell fizetni.

a) A kifizető a magánszemélynek fizetett (juttatott) bevétel különadó-előlegét a személyi jövedelemadó-előleggel együtt állapítja meg, de elkülönítve igazolja, vallja be, fizeti be az aa)–ac) pont rendelkezései szerint.

aa) A munkáltató, a bér kifizetője és a társas vállalkozás (a polgári jogi társaság), ha olyan rendszeres bevételt juttat, amely alapján várható a járulékfizetés felső határának túllépése, a különadó-előleget az Szja tv. rendelkezéseinek alkalmazásával megállapított adóelőleg-alapnak a járulékfizetés felső határát meghaladó összege után állapítja meg.

ab) Ha a kifizető ugyanazon magánszemélynek az adóév elejétől számítva a járulékfizetés felső határát meghaladó olyan bevételt juttat, amely alapján az Szja tv. rendelkezéseinek alkalmazásával megállapított adóelőleg-alap a járulékfizetés felső határát meghaladja, a különadó-előleget a meghaladó összeg után állapítja meg.

ac) Az aa)–ab) pont hatálya alá nem tartozó esetben a magánszemély legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában, az Szja tv. 47. §-ának (3) bekezdése szerint a kifizetőnek adott nyilatkozatában kérheti a különadó-előleg megállapítását és levonását. A kifizetőnek ilyen kérelem hiányában is meg kell állapítania és le kell vonnia a különadó-előleget, ha a biztosított magánszemély arról nyilatkozik, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény által előírt nyugdíjjárulékot a járulékfizetési felső határig megfizette.

b) A magánszemély a különadó-alap azon része után, amely után nem történt az a) pont szerint különadóelőleg-levonás, a különadót a bevallására nyitva álló határidőig fizeti meg.

c) Az egyéni vállalkozó a (2) bekezdés b) pontja szerinti különadó-fizetési kötelezettsége esetén az adóév elejétől számított különadó-alap azon része után, amely után nem történt különadóelőleg-fizetés, az Szja tv. 49. §-a rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával fizet különadó-előleget.

d) A kötelezettséget meghaladóan levont, megfizetett különadó-előleget az adóhatóság az adóbevallás alapján téríti vissza.”

MÁSODIK RÉSZ

AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT, A JÖVEDÉKI ADÓT ÉS A REGISZTRÁCIÓS ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

IV. Fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása

17. § Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy

a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy

b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,

és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.”

18. § Az Áfa tv. 156. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Az (1) bekezdésben említett engedély megszerzéséhez a következő feltételek együttes teljesülése szükséges:]

c) a kérelmezőnek a tárgyévet megelőző naptári évben a 89., 98–109. és 111–112. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy megtérítendő – éves szinten göngyölített – összeg eléri vagy meghaladja

ca) az ugyanezen időszakban a 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy megtérítendő – adó nélkül számított és éves szinten göngyölített – összeghez viszonyítottan a 67 százalékos hányadot, de legalább a 12,5 milliárd forintot; vagy

cb) a 25 milliárd forintot.”

19. § Az Áfa tv. 159. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha]

b) részére az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és

ba) az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, illetőleg

bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig kéri a számla kibocsátását;”

20. § Az Áfa tv. 163. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

„163. § (1) Az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb

a) a teljesítésig,

b) előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,

de legfeljebb az attól számított ésszerű időn belül köteles gondoskodni.

(2) Az (1) bekezdésben említett ésszerű idő

a) az ellenértéknek – ideértve az előleget is – készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történő megtérítése esetében haladéktalan,

b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó olyan esetben, amelyben a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, 15 napon belüli

számlakibocsátási kötelezettséget jelent.”

21. § Az Áfa tv. 164. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 163. §-t azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott említett ésszerű időt a gyűjtőszámla kibocsátására kötelezett adóalanyra vonatkozó adómegállapítási időszak utolsó napjától kell számítani.”

22. § Az Áfa tv. 165. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható abban az esetben sem, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása

a) egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik;

b) az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet részére történik, és az ellenérték adót is tartalmazó összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.”

23. § Az Áfa tv. 170. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A számlával egy tekintet alá eső okiratra egyebekben e törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a 163. §-ban említett ésszerű időt a módosításra [(1) bekezdés e) pontja] jogalapot teremtő tény, egyéb körülmény bekövetkeztétől kell számítani.”

24. § (1) Az Áfa tv. 206. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) E fejezet alkalmazásában]

a) utazásszervezési szolgáltatás: adóalany által – saját nevében – utasnak nyújtott olyan, jellegadó tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: más adóalany) által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás és idegenvezetés) szükséges;”

(2) Az Áfa tv. 206. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:

[(1) E fejezet alkalmazásában]

c) utas: az, aki ténylegesen igénybe veszi az utazásszervezési szolgáltatást;

d) önálló pozíciószám: olyan – külön nyilvántartott – utazásszervezési szolgáltatásokat foglal magában, amelyek azonos földrajzi területre (helyszínre) irányulnak, azonos tartalmúak és színvonalukat tekintve azonos minőségűek.”

25. § Az Áfa tv. a 212. § után a következő címmel és a következő 212/A–212/C. §-okkal egészül ki:

Önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer a fizetendő adó megállapítására

212/A. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett utazásszervező – az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján – dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett az ilyen minőségében fizetendő adó együttes összegének megállapítása érdekében az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazza.

(2) Az (1) bekezdés szerinti választás ellenére az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert kell alkalmazni az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazásának időszakában is arra az utazásszervezési szolgáltatásnyújtásra, amelynél az utas által fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele időben megelőzi az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazására való áttérést.

(3) Abban az esetben, ha az utazásszervező élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.

(4) Ha az utazásszervező a határnap lejártáig az állami adóhatóságnak másként nem nyilatkozik, választása a (3) bekezdésben meghatározott időtartammal meghosszabbodik.

212/B. § (1) Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében az utazásszervező által fizetendő adó együttes alapja az utazásszervezési szolgáltatásoknak az adómegállapítási időszakra – önálló pozíciószámonként – összesített, az utazásszervező által számított árréstömege, csökkentve magával az így összesített árréstömegre jutó adó együttes összegével.

(2) Az utazásszervező által számított árréstömeg az a pénzben kifejezett és önálló pozíciószámonként külön megállapított különbözet, amelyben

a) a kisebbítendő tag: az utazásszervezési szolgáltatások nyújtása érdekében az utasok által az utazásszervezőnek megtérített – pénzben kifejezett – ellenérték és jóváírt, kézhez vett előleg adómegállapítási időszakra összesített összege, csökkentve az utazásszervező által az utasoknak visszatérített – pénzben kifejezett – ellenérték és visszafizetett előleg szintén adómegállapítási időszakra összesített összegével;

b) a kivonandó tag: az utazásszervező által a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalanynak juttatott vagy juttatandó – pénzben kifejezett – vagyoni előnynek az arányos összege, amely – az utazásszervező által igazolt módon – betudható ellenértéke vagy az lehet az a) pont szerint meghatározott utazásszervezési szolgáltatások nyújtása érdekében szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített vagy teljesítendő szolgáltatásnyújtásnak, termékértékesítésnek.

(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, számított árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.

212/C. § (1) Abban az adómegállapítási időszakban, amelyben egy adott önálló pozíciószám megszűnik (a továbbiakban: megszűnő önálló pozíciószám), az utazásszervező köteles a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamára a megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömegét megállapítani.

(2) A megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömege az a pénzben kifejezett különbözet, amelyben

a) a kisebbítendő tag megegyezik a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamát magában foglaló adómegállapítási időszakokban a 212/B. § (2) bekezdésének a) pontja szerint megállapított érték göngyölített összegével;

b) a kivonandó tag megegyezik az utazásszervező által a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalanynak juttatott – pénzben kifejezett – vagyoni előnynek az arányos összegével, amely – az utazásszervező által igazolt módon – betudott ellenértéke az a) pont szerint meghatározott utazásszervezési szolgáltatások nyújtása érdekében szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtásnak, termékértékesítésnek.

(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, végleges árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.

(4) Abban az esetben, ha a megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömegének (kisebbítendő tag) és a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamát magában foglaló adómegállapítási időszakokban a megszűnő önálló pozíciószám 212/B. § (2) bekezdése szerint számított árréstömege göngyölített összegének (kivonandó tag) a különbözete abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, az utazásszervező

a) köteles az (1) bekezdésben meghatározott adómegállapítási időszakban a különbözetre jutó adót fizetendő adóként megállapítani, ha a különbözet pozitív előjelű;

b) jogosult arra, hogy legkorábban az (1) bekezdésben meghatározott adómegállapítási időszakban a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított adót a különbözetre jutó adó összegével csökkentse, ha a különbözet negatív előjelű.

(5) Az önálló pozíciószám megszűnik, ha az utazásszervező

a) az adott önálló pozíciószámot lezárja;

b) az adott önálló pozíciószámon 6 hónapos időtartamban ténylegesen nem nyújt utazásszervezési szolgáltatást;

c) választási jogával élve a soron következő adómegállapítási időszak kezdetétől az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer helyett az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert kívánja alkalmazni;

d) jogutód nélkül megszűnik.

(6) Az (5) bekezdés b) pontjában említett időtartamot az önálló pozíciószám megnyitásától, illetőleg ha az alá az önálló pozíciószám alá tartozó utazásszervezési szolgáltatás nyújtása érdekében az utas az utazásszervezőnek ellenértéket térített meg vagy előleget fizetett, az utolsó ilyen megtérítéstől vagy fizetéstől kell számítani.

(7) Az (5) bekezdés d) pontjának alkalmazásában az önálló pozíciószám abban az adómegállapítási időszakban szűnik meg, amelyről az utazásszervező záróbevallást benyújtani köteles.”

V. Fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítása

26. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. §-a kiegészül a következő 21/A. ponttal:

(7. § E törvény alkalmazásában)

„21/A. gazdasági célú légiközlekedési tevékenység: bevétel elérése érdekében vagy azt eredményező módon rendszeresen vagy üzletszerűen, ellenszolgáltatás fejében, légi közlekedési tevékenység keretében végzett személy- vagy áruszállítás;”

(2) A Jöt. 7. §-ának 37/A. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(7. § E törvény alkalmazásában)

„37/A. biodízel: a kizárólag a Közösségben termelt alapanyagból gyártott növényi olajból vagy a Közösségből származó állati olajból átészterezéssel előállított, a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó termék;”

(3) A Jöt. 7. §-a kiegészül a következő 37/C. ponttal:

(7. § E törvény alkalmazásában)

„37/C. tiszta növényi olaj: a 1507–1518 vámtarifaszám alá tartozó növényi olaj, amennyiben üzemanyagkénti vagy tüzelő-, fűtőanyagkénti felhasználásra vagy üzemanyagba való közvetlen bekeverés céljára állítják elő;”

(4) A Jöt. 7. §-ának 43. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(7. § E törvény alkalmazásában)

„43. pénzügyi biztosíték: az Európai Unió tagállamában, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban székhellyel rendelkező hitelintézet által nyújtott bankgarancia és a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény;”

27. § A Jöt. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A (2) bekezdés rendelkezését az ásványolajok esetében az 52. § (1) bekezdésében meghatározott ásványolajtermékekre, valamint a bioüzemanyagra, a tiszta növényi olajra és az E85-re kell alkalmazni.”

28. § A Jöt. 41. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

„(3) Az adóraktár engedélyese a vevőnyilvántartás adatait számítógépes adathordozón köteles tárolni, melyeket – kérésre – köteles elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül a vámhatóság rendelkezésére bocsátani.”

29. § A Jöt. 48/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adóraktár engedélyese a termékmérleg-havizárásnak, a bejegyzett kereskedő és az adóképviselő a szállítási nyilvántartás havi összesítésének, az adóügyi képviselő a 31. § (3) bekezdésének b) pontja szerinti nyilvántartás havi összesítésének a benyújtására vonatkozó kötelezettségét elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül teljesíti.”

30. § A Jöt. a következő 48/C. §-sal egészül ki:

„48/C. § Ha az e törvény szerinti, vámhatóság által kiadott engedély engedélyese jogutódlással szűnik meg, a jogutódnak az engedély módosítását kell kérnie.”

31. § A Jöt. 52. §-a (1) bekezdésének a) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[(1) Az adó mértéke – figyelemmel a (3)–(4) bekezdés rendelkezéseire is –:]

a) a 2710 11 31, a 2710 11 41, a 2710 11 45 és a 2710 11 49 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinre 108 700 Ft/ezer liter, illetve amennyiben legalább 4,8 térfogatszázalék bioetanolt – közvetlen bekeveréssel és/vagy ETBE formájában – tartalmaz, 103 500 Ft/ezer liter,”

d) a 2710 19 41 vámtarifaszám alatti, üzemanyag célú gázolajra 89 300 Ft/ezer liter, illetve amennyiben legalább 4,8 térfogatszázalék biodízelt tartalmaz, 85 000 Ft/ezer liter,”

32. § (1) A Jöt. 55. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„55. § (1) A helyközi vasúti személyszállítási vagy vasúti áruszállítási tevékenységet végző személy az e tevékenységéhez, valamint az e tevékenységhez kapcsolódóan végzett vasúti vontatási, tolatási tevékenységéhez adózottan beszerzett és ténylegesen felhasznált 2710 19 41 vámtarifaszám alatti gázolaj beszerzéskor megfizetett adóját visszaigényelheti.

(2) A magyar vagy külföldi hajólajstromban nyilvántartott, áru- vagy személyszállítást gazdasági tevékenység keretében végző hajóban (ideértve a kompot is) ténylegesen felhasznált, adózottan beszerzett 2710 19 41 vámtarifaszámú gázolaj után belvízi személyszállítási vagy belvízi áruszállítási tevékenységet végző, a hajó üzemben tartójaként nyilvántartott személy az általa a beszerzéskor megfizetett adót visszaigényelheti.”

(2) A Jöt. 55. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(4) Visszaigényelhető továbbá a vámhatóság által engedélyezett bioüzemanyag-adóraktárban előállított,]

a) bányászati tevékenység során bányaterületen, valamint”

(közúti forgalomban nem használt gépek és mechanikus berendezések üzemeltetéséhez ténylegesen felhasznált, adózottan beszerzett biodízel után a beszerzéskor megfizetett adóból literenként 79 Ft.)

33. § A Jöt. 58. §-a (1) bekezdésének d) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) Ásványolaj-adóraktári engedély]

d) az 52. § (1) bekezdés g) pontja szerinti vagy egyéb, üzemanyag célra gyártott sűrített gáz halmazállapotú gázterméket előállító töltőállomásra (a továbbiakban: sűrítettgáz-töltő),”

g) a bioüzemanyagot vagy tiszta növényi olajat előállító üzemre (a továbbiakban: bioüzemanyag-adóraktár),”

34. § (1) A Jöt. 73. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A zárjegyet a magyar állam állíttatja elő, és a vámhatóság bocsátja – elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül benyújtott megrendelés alapján és elszámolási kötelezettség mellett – az adóraktár engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő és a 104. §-ban meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkező importáló vagy közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő (a továbbiakban együtt: zárjegyfelhasználó) rendelkezésére.”

(2) A Jöt. 73. §-ának (6)–(7) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(6) A zárjeggyel az adóraktár engedélyese a 49. § (3) bekezdése szerinti készletfelvétellel egyidejűleg, a bejegyzett kereskedő háromhavonta, az importáló, a nem bejegyzett kereskedő és a közösségi kereskedelmi tevékenységet végző jövedéki engedélyes kereskedő az átvétel napját követő 60 napon belül köteles a vámhatóság felé elszámolni. Ha az importügylet vagy a más tagállamból való behozatal 60 napon belül nem bonyolódott le, az importálónak, a nem bejegyzett kereskedőnek és a közösségi kereskedelmi tevékenységet végző jövedéki engedélyes kereskedőnek az elszámolásra a vámhatóság legfeljebb 30 nap haladékot adhat.

(7) A (6) bekezdés szerinti elszámolásban igazolt csökkenésként vehető figyelembe

a) a vámhatóság által visszavett – sérülésmentes – feleslegessé vált vagy minőséghibás zárjegy,

b) a gyártás közben megsérült, a külön jogszabály szerint elszámolható zárjegy,

c) a zárjegy igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt – nem értve ide a lopás esetét – használhatatlanná vált vagy megsemmisült zárjegy, ha annak darabszáma és sorszáma megállapítható.”

(3) A Jöt. 73. §-ának (12) és (13) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(12) A vámhatóság részére

a) az adóraktár engedélyese a tárgynapon – többműszakos üzemelés esetén a tárgynapon befejezett utolsó műszak végéig – felhelyezett zárjegyekről legkésőbb a felhasználást,

b) a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő, a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő a belföldön felhelyezett zárjegyekről legkésőbb a zárjegy-felhelyezési kötelezettsége teljesítésének napját,

c) a más tagállamban felhelyezett zárjegyekről a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő legkésőbb az alkoholtermék fogadásának napját, a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő legkésőbb az alkoholtermék belföldre történő beszállításának napját,

d) az importáló az importálást megelőzően felhelyezett zárjegyekről legkésőbb az alkoholtermék vámjogi szabad forgalomba bocsátásának napját

követő napon köteles a felhelyezés, a fogadás, a beszállítás, illetve a vámjogi szabadforgalomba bocsátás napjára vonatkozó adatokat elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül megküldeni. Több műszakos üzemelés esetén az adóraktár engedélyesének a tárgynapon megkezdett, de a következő napra átnyúló műszak alatt történt zárjegyfelhasználásra vonatkozó adatokat a műszak befejezésének napján kell megküldenie.

(13) A zárjegyfelhasználó a zárjegykészletében bekövetkezett, a (12) bekezdésben foglaltakon túli változásokat is köteles – a külön jogszabályban meghatározott adattartalommal – a változás bekövetkezésének napját, illetve a (7) bekezdés szerinti készletváltozások esetében a zárjegy visszavételének, megsemmisítésének vagy a külön jogszabályban előírt, a vámhatóság által a (7) bekezdés c) pont esetében felvett jegyzőkönyv felvételének napját követő napon, elektronikus úton, ügyfélkapun kereszül a vámhatóság részére megküldeni.”

35. § A Jöt. 83. §-ának (5) bekezdése kiegészül a következő mondattal:

„Az az egyszerűsített adóraktár engedélyes, aki (amely) az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók tekintetében elektronikus adóbevallásra kötelezett, elszámolását a vámhatósághoz elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül nyújtja be.”

36. § A Jöt. 98. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(12) Amennyiben az adó mértéke emelkedik, az új adómérték hatálybalépését megelőző 2 hónapban – amennyiben ennél az új adómérték kihirdetése és hatálybalépése közötti időszak rövidebb, ez utóbbi időszak alatt – (a továbbiakban: referencia-időszak) az adóraktár engedélyese és a bejegyzett kereskedő havonta nem rendelhet és részére a vámhatóság nem adhat ki a cigarettára és a fogyasztási dohányra több adójegyet, mint az új adómérték kihirdetése hónapját megelőző 12 hónapban (a továbbiakban: bázisidőszak) átvett és a bázisidőszakban visszahozott adójegyekkel csökkentett adójegyek mennyiségéből a bázisidőszakra számított egyhavi átlag 1,15-szöröse.”

37. § A Jöt. 106. §-a (7) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A jövedéki engedélyes kereskedő a nyilvántartás adatait számítógépes adathordozón köteles tárolni, melyeket – kérésre – köteles elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül a vámhatóság rendelkezésére bocsátani.”

38. § A Jöt. 110. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) A vonatkozó jogszabály szerinti vendéglátás üzletkörökben alkoholterméket forgalmazó nem jövedéki engedélyes kereskedő az alkoholtermékek forgalmának adatait (beszerzés, értékesítés, nyitó- és zárókészlet) – a külön jogszabályban foglaltak szerint – a vámhatóság által hitelesített nyomtatványon naponta rögzíti. A nyomtatvány helyett a vámhatóság által jóváhagyott számítógépes nyilvántartás-vezetés is alkalmazható.”

39. § A Jöt. 114. §-a (2) bekezdésének j) pontja kiegészül a következő mondatrésszel:

„[a továbbiakban az a)–j) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék].”

40. § A Jöt. 116/A. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Nincs helye – sem hivatalból, sem kérelemre – a jövedéki bírság mérséklésének, kiszabása mellőzésének, ha”

41. § A Jöt. 119. §-ának (4) bekezdése kiegészül a következő mondattal:

„A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz lefoglalása mellőzhető abban az esetben is, ha az adózás alól elvont termék mennyisége a Jöt. 110. § (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget meghaladja, de a jövedéki bírság kiszabására, beszedésére és az adózás alól elvont termék elkobzására a 114. § (6) bekezdése szerinti gyorsított eljárásban kerül sor.”

42. § A Jöt. 120. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az elkobzott termékre nem kell az adót kivetni, kivéve ha a jövedéki jogsértés elkövetője az adó kivetését kifejezetten kéri.”

43. § A Jöt. kiegészül a következő 128/B. §-sal:

„128/B. § E törvény jogutódláshoz kapcsolódó rendelkezését [48/C. §] kell értelemszerűen alkalmazni, amennyiben az e törvény szerint kiadott, 2009. június 30-án érvényes engedélyek esetében az engedélyes személyének változására a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: Get.) 144. § (6) bekezdése szerint, a Get.-ben meghatározott határidőn belül végrehajtott szervezeti átalakítás (szétválasztás) miatt kerül sor. Az új engedélyes a korábbi engedélyes e törvényben és a felhatalmazása alapján kiadott külön jogszabályban meghatározott jogai és kötelezettségei tekintetében a korábbi engedélyes általános jogutódjának minősül.”

44. § (1) A Jöt. 129. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(2) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben határozza meg]

f) a zárjegy, valamint a hordós és kannás kiszerelésű borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak, a zárjegy felhasználásával, illetve a zárjegykészlet egyéb változásaival kapcsolatos napi adatszolgáltatás tartalmának, módjának és technikai feltételeinek, az adójegy igénylésének, visszavételének, alkalmazásának részletes szabályait;”

(2) A Jöt. 129. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő u) ponttal:

[(2) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben határozza meg]

u) a jövedékiadó-bevallás, valamint a vámhatóság felé teljesítendő, e törvényben előírt adatszolgáltatások, elszámolások, bejelentések (értesítések), illetve a zárjegymegrendelések elektronikus úton történő benyújtásának módját és technikai feltételeit.”

VI. Fejezet

A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosítása

45. § (1) A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban: Rega tv.) 13. §-a előtti cím helyébe, valamint 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

Az adó visszaigénylése