b) a terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, vagy azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta,
c) a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt és a hiba oka később keletkezett,
d) a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy
e) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.
(2) Az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
a) a hibát a végtermék szerkezete, illetőleg összetétele okozta, vagy
b) a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye.
(3) A gyógyszer előírás szerinti alkalmazásával okozott kár esetén a gyártó az (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra hivatkozással nem mentesülhet a felelősség alól.
5:533. § [Harmadik személy közrehatása]
A gyártó nem mentesül a felelősség alól, ha a kár bekövetkeztében harmadik személy magatartása is közrehatott. Ez a szabály nem érinti a gyártónak a harmadik személlyel szemben érvényesíthető igényét.
5:534. § [A termékfelelősség kizárása]
A károsulttal szemben a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis.
5:535. § [A termékkárból származó igény elévülése]
(1) A károsult kártérítési igényét hároméves elévülési idő alatt érvényesítheti.
(2) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy kellő gondossággal tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztéről, a termék hibájáról vagy a hiba okáról és a gyártó vagy az importáló személyéről.
5:536. § [Jogvesztő határidő a termékkár érvényesítésére]
Az e fejezetben meghatározott felelősség alapján a gyártóval szemben a termék forgalomba hozatalától számított tízéves jogvesztő határidő alatt lehet igényt érvényesíteni.
5:537. § [Vegyes rendelkezések]
(1) E fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén sincs mód a kártérítés mértékének a teljes kárnál alacsonyabb összegben történő meghatározására.
(2) Ha a károsult az igény bírósági úton történő érvényesítése érdekében az 5:536. §-ban meghatározott határidőn belül az eljárást megindítja, igénye az eljárás befejezéséig akkor sem szűnik meg, ha időközben az igényérvényesítésre megszabott határidő már eltelt.
(3) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatóak a Felelősség az atomkárokért című fejezetben és az atomenergiáról szóló törvényben meghatározott károkra, továbbá az olyan nukleáris balesetek által okozott károkra, amelyeket a Magyar Köztársaság által ratifikált nemzetközi egyezmények rendeznek.
(4) E fejezet rendelkezései nem érintik a károsultnak a szerződésszegéssel, illetve a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályain alapuló, vagy külön jogszabályban meghatározott igényérvényesítési lehetőségeit.
(5) Termékfelelősségi igény – külön törvény rendelkezései szerint – a csoportos perlésre irányadó szabályokat alkalmazva is érvényesíthető.
5:538. § [A felelősség alapja]
(1) Aki környezeti kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a környezeti kárt tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
(2) Az atomkárnak minősülő környezeti kárra az atomkárokért való felelősség szabályait kell alkalmazni.
5:539. § [Egyetemleges felelősség]
(1) A környezeti kárért való felelősség – az ellenkező bizonyításáig – annak az ingatlannak a környezeti kár bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a környezetkárosító magatartást folytatták.
(2) A tulajdonos mentesül a felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját és bizonyítja, hogy a környezeti kár bekövetkezésében nem hatott közre.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a nem helyhez kötött (mozgó) környezetet károsító forrás tulajdonosára és birtokosára is.
(4) Ha több károkozó közösen hoz létre olyan szervezetet, amelyben korábban végzett azonos, vagy egymást kiegészítő tevékenységüket egyesítik, a létrehozott szervezet e fejezet alkalmazásában az alapítók jogutódjának minősül, felelőssége pedig az alapítókkal egyetemleges.
5:540. § [A minősített befolyással rendelkező felelőssége]
A környezeti kárért felelős károkozóval egyetemlegesen felel a károkozó szervezetben legalább minősített befolyással rendelkező személy. Ha a károkozó elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságnak számít, az uralkodó tag egyetemlegesen felel az okozott környezeti kárért.
5:541. § [Nyilvános elégtétel adása]
(1) A bíróság a közérdekű kereset indítására jogosult kérelmére elrendelheti, hogy a károkozó a jogsértést megállapító jogerős ítéleti rendelkezés közzétételéről országos napilapban vagy honlapján, saját költségére gondoskodjon. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt.
(2) A környezeti károkozás miatti közérdekű kereset indításának részletes feltételeiről külön törvény rendelkezik.
5:542. § [A kártérítési igény érvényesítésére nyitva álló idő]
A környezeti károkért való felelősség harminc évig érvényesíthető. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
5:543. § [A felelősség alapja]
(1) Atomkárnak minősül a radioaktív anyaggal, illetőleg nukleáris anyaggal kapcsolatos tevékenység során, külön törvényben meghatározottak szerint okozott kár (atomkár).
(2) Az atomkárt – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az atomenergia alkalmazása körében engedélyköteles tevékenységet hatósági engedéllyel folytató személy (engedélyes) köteles megtéríteni.
(3) Az atomkárért való felelősség kizárása vagy korlátozása semmis.
5:544. § [Mentesülés az atomkárért való felelősség alól]
Az atomkárért való felelősség alól e törvény szerinti kimentésnek helye nincs, az engedélyes a felelősség alól csak a külön törvényben meghatározott esetekben mentesülhet.
5:545. § [Az atomkár mértékének korlátozása]
Az atomkárért való felelősség mértékét külön törvény korlátozhatja, és a korlátozást meghaladó atomkárokért – meghatározott mértékben – megállapíthatja az állam helytállási kötelezettségét.
5:546. § [Igényérvényesítési határidők]
(1) A károsult kártérítési igényét hároméves elévülési határidő alatt érvényesítheti. Az elévülés attól a naptól kezdődik, amelyen a károsult tudomást szerzett, vagy kellő gondosság mellett tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztéről és az ezért felelős engedélyes személyéről.
(2) Az atomkárért való felelősség alapján a nukleáris baleset bekövetkezésének időpontjától számított – a külön törvényben meghatározott esetek kivételével – tízéves jogvesztő határidő alatt lehet kárigényt érvényesíteni.
5:547. § [Külön törvény alkalmazására utalás]
Az atomkárért való felelősségre vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
5:548. § [A felelősség alanya]
Aki vétőképtelen, nem felel az okozott kárért. Helyette gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a gondozás vagy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
5:549. § [A vétőképtelen és a gondozó meghatározása]
(1) Vétőképtelen az, akinek a konkrét károkozási cselekménnyel vagy mulasztással kapcsolatban belátási képessége hiányzik vagy korlátozott.
(2) Gondozó az, aki a vétőképtelen személy felügyeletét ténylegesen ellátja, magatartását ellenőrzi, irányítja és felügyeli. Gondozó továbbá az is, akit törvény alapján a vétőképtelen gondozójának kell tekinteni.
5:550. § [A méltányossági kártérítés]
Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, kivételesen a vétőképtelen károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való megtérítésére, ha a vétőképtelen személy megfelelő vagyonnal rendelkezik, és a kár viselése a károsultra nézve különösen méltánytalan.
5:551. § [A károkozó önhibája]
A vétőképtelen károkozó nem hivatkozhat belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára, ha ezt az állapotát maga idézte elő.
5:552. § [Egyetemleges felelősség]
(1) Ha a kárt a konkrét károkozás körülményeivel kapcsolatban belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó az okozott kárért a károkozóval egyetemlegesen felelős.
(2) A törvényes képviselő károkozásáért a képviselt személy nem tartozik felelősséggel.
5:553. § [Felelősség az alkalmazott és a tag károkozásáért. A felelősség áttörése]
(1) Ha az alkalmazott a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyával, valamint a vállalkozás tagja tagsági viszonyával továbbá a vállalkozás vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, törvény eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató, illetve a vállalkozás a felelős.
(2) A tag és a vezető tisztségviselő a tagsági jogviszonya alapján, illetve vezetői tevékenysége körében az (1) bekezdés szerint okozott kárért a munkáltatóval, illetve a vállalkozással egyetemlegesen felel, ha a tagsági jogviszonyával, illetve vezetői tisztségével visszaélve járt el.
(3) Az (1)–(2) bekezdést kell alkalmazni a vállalkozás vezető tisztségviselője, illetve tisztségviselője károkozása esetén akkor is, ha feladatát megbízottként látja el.
5:554. § [A megbízott és a megbízó felelőssége]
A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében felróhatóság nem terheli.
5:555. § [Felelősség egyéb szerződés kötelezettjének károkozásáért]
Ha a törvény szigorúbb felelősségi szabályt nem ír elő, a szerződés jogosultja felelősséggel tartozik a vele szerződési viszonyban álló kötelezett által a szerződés teljesítése körében harmadik személynek okozott kárért mindaddig, amíg a károsult számára ismeretlen károkozó személyét meg nem nevezi.
5:556. § [Felelősség a közigazgatási jogkörben okozott kárért]
(1) Közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt hatósági jogalkalmazó tevékenységgel vagy annak elmulasztásával okozták és a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható.
(2) Közigazgatási jogkörben okozott kárért az a közigazgatási szerv tartozik felelősséggel, amelynek keretében a közigazgatási hatóság működik.
(3) A helyi önkormányzatot terheli a felelősség közhatalmat gyakorló képviselő-testülete, annak bizottsága, a polgármester, a jegyző (körjegyző), a képviselő-testület hivatalának ügyintézője és a hatósági igazgatási társulás által okozott kárért.
5:557. § [A bírósági és ügyészségi jogkörben okozott károkért fennálló felelősség]
A közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni a bírósági, ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre.
5:558. § [Az épület tulajdonosának felelőssége]
(1) Épület egyes részeinek lehullásával vagy az épület hiányosságai révén másnak okozott kárért az épület tulajdonosa felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az építkezés vagy a karbantartás során a károk megelőzése, valamint a kárenyhítés érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt szabályt kell alkalmazni az épületre kifüggesztett tárgyak leesésével okozott kárért való felelősségre azzal az eltéréssel, hogy a károsulttal szemben azt, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették, az épület tulajdonosával egyetemleges felelősség terheli.
(3) Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését követelhesse.
5:559. § [Használói felelősség]
(1) Valamely tárgynak lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben a lakás bérlője, illetőleg a helyiség használója felelős.
(2) Ha a bérlő vagy a használó a károkozót megnevezi, kezesként felel. Mentesül a felelősség alól ha bizonyítja, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben.
(3) Valamely tárgynak az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az épület tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, kezesként felel.
(4) Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a kárért egyébként felelős személytől a kár megtérítését követelhesse.
5:560. § [A kártalanítás]
(1) Ha jogszabály külön rendeli, a jogszerűen okozott kárért a károkozó a károsultat kártalanítani köteles.
(2) A kártalanítás módjára és mértékére – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kártérítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
5:561. § [Jogalap nélküli gazdagodás]
(1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni, ha a jogalap nélküli előny a felek jogviszonyára egyébként irányadó szabályok alapján nem térül meg.
(2) Nem köteles visszatéríteni azt, amivel gazdagodott, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha
a) számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy
b) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz.
5:562. § [A vagyoni előny értékének megtérítése]
Ha a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet, értékét kell megtéríteni.
5:563. § [Az életfenntartás céljára adott juttatás visszakövetelése]
Az életfenntartás céljára adott juttatást visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha törvény másként rendelkezik, vagy ennek hiányában is, ha a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg.
5:564. § [A jogalap nélkül közösen gazdagodók felelőssége]
A jogalap nélkül közösen gazdagodók egyetemlegesen felelnek a gazdagodás visszatérítéséért.
5:565. § [A megbízás nélküli ügyvitel]
Aki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott.
5:566. § [A beavatkozás helyénvalósága]
(1) A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást akkor kell helyénvalónak tekinteni, ha megfelel a másik feltehető érdekének és akaratának, különösen ha a beavatkozás őt károsodástól óvja meg.
(2) Életveszély elhárítása végett az életveszélybe került személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy, tartási kötelezettség teljesítése végett a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak.
5:567. § [A megbízás nélküli ügyvivő]
(1) A megbízás nélküli ügyvivő köteles azt, akinek érdekében beavatkozott, erről haladéktalanul értesíteni; egyebekben őt a megbízott kötelezettségei terhelik.
(2) Ha a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e.
(3) Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következett volna be.
5:568. § [Idegen ügy sajátként való ellátása]
Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint költségeit beszámíthatja.
5:569. § [Utaló magatartás]
A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.
6:1. § [Az öröklés]
Az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre.
6:2. § [Az öröklési igény]
Az öröklési igény mint tulajdoni igény nem évül el.
6:3. § [Az öröklés jogcímei]
(1) Örökölni végintézkedés vagy törvény alapján lehet.
(2) Ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó.
6:4. § [Kiesés az öröklésből]
(1) Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót. A közösen elszenvedett balesetben vagy más hasonló veszélyhelyzetben ezek bekövetkezésekor, egyidőben elhalt személyek az egymás után történő öröklésből a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők.
(2) Kiesik az öröklésből az is
a) aki az öröklésre érdemtelen,
b) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott,
c) aki lemondott az öröklésről, vagy
d) aki az örökséget visszautasította.
6:5. § [Kiesés a haszonélvezeti jogból, használati jogból, a kötelesrészből, továbbá a hagyományból és a meghagyásból]
Az öröklésből kiesésre vonatkozó rendelkezéseket a házastárs haszonélvezeti jogára, az élettárs használati jogára, a kötelesrészre, továbbá a hagyományra és a meghagyásra is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos és a meghagyás kedvezményezettjének kiesése – ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt – a hagyománnyal és a meghagyással terhelt személy mentesülését jelenti.
6:6. § [Az érdemtelenség]
(1) Érdemtelen az öröklésre
a) aki az örökhagyó életére tört,
b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad kinyilvánítását megakadályozta, vagy az örökhagyó végakaratának érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte, vagy
c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.
(2) Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást – bárki ellen irányult is – az örökhagyó vagy az, aki ellen irányult, megbocsátotta.
(3) Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.
(4) Aki érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésnek a szülő vagyonkezeléséből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
6:7. § [Lemondás az öröklésről]
(1) Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben egészben vagy részben lemondhat az örökhagyó utáni törvényes öröklésről.
(2) Az örökhagyó végintézkedése alapján nem örökölhet az, aki az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben lemondott az örökhagyó utáni végrendeleti öröklésről.
(3) A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet.
6:8. § [A lemondás személyi hatása]
(1) A lemondás csak akkor hat ki a lemondó leszármazóira, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt elérő kielégítés fejében történt.
(2) Meghatározott személy javára való lemondás kétség esetén csak arra az esetre szól, ha e meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása kétség esetén csak a többi leszármazó javára szolgál.
6:9. § [A lemondás terjedelme]
(1) Az öröklésről való lemondás – ellenkező megállapodás hiányában – a kötelesrészről való lemondást is jelenti. A kötelesrészről való lemondás azonban nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul.
(2) A lemondás ellenkező megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve, ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elő, amelynek ismeretében a lemondó e nyilatkozatát nem tette volna meg.
(3) Ha a hagyaték termőföldet és külön törvényben meghatározott mezőgazdasági vagyoni értékű jogot egyaránt tartalmaz, ezekről a vagyonelemekről lemondani csak együttesen lehet.
6:10. § [Végintézkedési szabadság]
Az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet.
6:11. § [A végrendelkezés személyessége]
Végrendelkezni csak személyesen lehet.
6:12. § [A végrendelet]
(1) Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához legalább az szükséges, hogy az okirat külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék, és az örökhagyó halála esetére szóló olyan rendelkezést tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik.
(2) Végrendelkezni lehet közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel; szóbeli végrendelkezésnek csak a törvény által külön meghatározott esetekben van helye.
(3) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú, valamint az a korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét vagyonával való rendelkezésében korlátozta, csak közvégrendeletet tehet; végrendelete érvényességéhez sem a törvényes képviselő hozzájárulása, sem a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.
(4) A vak, az írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli magánvégrendeletet érvényesen nem tehet.
6:13. § [A közvégrendelet]
(1) Közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni.
(2) A közvégrendelet alaki érvényességére a közjegyzői okiratok érvényességét szabályozó rendelkezések irányadóak.
(3) Nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek vagy a végrendelkező házastársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka.
(4) Érvénytelen az a juttatás, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól.
6:14. § [Az írásbeli magánvégrendelet nyelve]
Írásbeli magánvégrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen saját kezűleg írt végrendelet esetében írni, más által írt végrendelet esetében olvasni tud.
6:15. § [A saját kezűleg és a más által írt végrendelet]
(1) Az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja.
(2) A gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik.
(3) Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen.
6:16. § [Az írásbeli magánvégrendelet alaki érvényességi feltételei]
(1) Az írásbeli magánvégrendelet alaki szempontból akkor érvényes, ha annak végrendeleti minősége, keltének ideje magából az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt
a) elejétől végig maga írja és aláírja,
b) két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is – e minőségük feltüntetésével – aláírják, vagy
c) aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként közjegyzőnél – végrendeletként feltüntetve – személyesen letétbe helyezi.
(2) A több különálló lapból álló saját kezűleg írt írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el.
(3) A több különálló lapból álló más által írt írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és mindkét tanú aláírásával.
6:17. § [Az írásbeli magánvégrendelet tanúja]
(1) Az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre.
(2) Az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, ha a tanú
a) a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes,
b) kiskorú vagy olyan korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét úgy korlátozta, hogy az kizárja tanukénti közreműködését, vagy
c) írástudatlan.
6:18. § [A tanú vagy más közreműködő számára rendelt juttatás]
(1) Az írásbeli magánvégrendelet tanúja vagy más közreműködő személy, vagy ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta.
(2) A tanú vagy a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelkezésnél rajta kívül további két tanú működött közre.
(3) A közreműködő és annak hozzátartozója javára szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendeleti tanúk a végintézkedés megtételének időtartama alatt együttesen és folyamatosan jelen voltak, és előttük az örökhagyó a végintézkedés megtételekor a végrendeletnek ezt a részét szóban külön megerősítette, és mindez magából az okirat szövegéből kifejezetten kitűnik.
(4) Közreműködőnek minősül a végrendelet leírója, megfogalmazója, valamint az a személy is, aki a végrendelet megalkotásában a végrendelet tartalmát érdemben befolyásoló szerepet játszott.
(5) Jogi személynek rendelt juttatás esetén a közreműködőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a jogi személy tagja, képviselője vagy alkalmazottja működött közre a végrendelet megalkotásában.
6:19. § [A szóbeli végrendelettétel feltételei]
(1) Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely az írásbeli végrendelet megtételét nem teszi lehetővé.
(2) A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóban előadja, és ez alkalommal kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.
(3) A szóbeli végrendeletre irányadóak az írásbeli magánvégrendelet tanújának és más közreműködőjének személyére vonatkozó, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére tekintettel megállapított korlátozások, a tanú írni tudása azonban a szóbeli végrendelet érvényességének nem kelléke.
6:20. § [A közös végrendelet]
(1) Közös végrendelet két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végintézkedése.
(2) Kölcsönös végrendelet az a közös végrendeletbe foglalt végintézkedés, amelyikben a végrendelkezők egymást kölcsönösen örökösükké nevezik.
(3) Viszonos végrendelet az a közös végrendeletbe foglalt végintézkedés, amelyet egyik végrendelkező sem tett volna meg a másik végrendelkező végintézkedése nélkül és ez magából a végrendelet tartalmából kifejezetten megállapítható.
(4) A közös végrendelet érvénytelen.
(5) Érvényes a házastársaknak ugyanabba az okiratba foglalt végrendelete, ha
a) saját kezűleg írt végrendelet esetében az okiratot az egyik örökhagyó elejétől végig maga írja és aláírja, a másik örökhagyó pedig ugyanazon az okiraton maga írja és aláírja azt a nyilatkozatot, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja,
b) más által írt végrendelet esetében az örökhagyók egymás és a tanúk együttes jelenlétében teszik meg végintézkedési nyilatkozatukat és írják alá az okiratot, vagy ha az már megtörtént, mindkét örökhagyó egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön-külön nyilatkozik arról, hogy az okirat a végakaratát foglalja magában, és hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja, vagy
c) azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják.
(6) Hatályát veszti a házastársak közös végrendelete a házasság felbontásával.
(7) A közös végrendeletbe foglalt kölcsönös vagy viszonos végintézkedését a másik végrendelkező életében mindegyik végrendelkező egyoldalúan visszavonhatja. A másik végrendelkező halála után a közös végrendeletbe foglalt kölcsönös vagy viszonos végintézkedés visszavonása csak abban az esetben hatályos, ha a végintézkedését visszavonó végrendelkező, valamint a meghalt végrendelkező által a közös végrendeletben részesített más személy egyúttal a javára szóló örökséget, hagyományt vagy meghagyást visszautasítja.
6:21. § [A végrendelet értelmezése]
A végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson.
6:22. § [Az örökösnevezés]
(1) Az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet.
(2) Örökös az, akinek az örökhagyó az egész hagyatékát vagy annak meghatározott hányadát juttatja.
(3) Kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét tevő meghatározott egy vagy több vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.
(4) Annak örökössé nevezése, aki az örökhagyó halálakor még meg sem fogant, érvénytelen.
(5) A végintézkedéssel létrehozott, így a hagyaték megnyíltakor még létre nem jött, a végrendeletben a hagyatékból részesített alapítványt – bejegyzése esetén – úgy kell tekinteni, mintha már az örökhagyó halála előtt létrejött volna.
6:23. § [Az örökrész meghatározása]
Ha az örökhagyó akár az egész hagyatékra, akár annak egy részére vagy valamely hagyatéki tárgyra több örököst nevezett, és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek egyenlő arányban örökölnek.
6:24. § [A helyettes örökös nevezése]
(1) Az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, mást nevezhet örökössé.
(2) Ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére leszármazóját – ellenkező végrendeleti intézkedés hiányában – helyettes örökösnek kell tekinteni.
(3) Az (1) és a (2) bekezdést a hagyományosra és a meghagyás jogosultjára is megfelelően kell alkalmazni.
6:25. § [A kizárás az öröklésből]
(1) Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse, vagy azzá válhat, akár más személynek örökössé nevezésével, akár végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárást nem kell indokolni.
(2) A kötelesrészt meghaladó törvényes öröklésből a kötelesrészre jogosult is kizárható.
6:26. § [A végrendelettel ki nem merített hagyaték]
Ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, vagy a végrendeletből más nem következik.
6:27. § [A hagyományrendelés]
(1) Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek.
(2) Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen.
(3) Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni (előhagyomány). Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos (alhagyomány). Kétség esetében a hagyomány az örököst terheli.
6:28. § [A meghagyás]
(1) Az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá (meghagyás). Olyan közérdekű meghagyás teljesítését azonban, amely szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban áll, az érdekelt szerv követelheti. Kétség esetén a meghagyás az örököst terheli.
(2) Ha feltehető, hogy az örökhagyó a hagyatékból való részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánja kötni, a meghagyással terhelt a részesítést elveszti, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból lehetetlenné vált.
6:29. § [Az öröklés szabályainak alkalmazása a hagyományra és a meghagyásra]
A hagyományra és a meghagyásra – amennyiben a rájuk vonatkozó rendelkezésekből más nem következik – a végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
6:30. § [Az utóörökös nevezése, az utóhagyomány rendelése]
(1) Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az eddigi örököst más váltja fel, érvénytelen.
(2) Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés helyettesörökös-nevezésnek minősül, ha annak feltételei megvannak.
(3) A házastársak és az élettársak egymás javára érvényesen tehetnek olyan végrendeletet, amelyben az örökhagyó az örökössé nevezett házastárs vagy élettárs halála esetére utóörököst nevez. A házastársnak, élettársnak az örökséggel történő, a szokásos mértéket meghaladó ingyenes rendelkezése – az utóörökös előzetes hozzájárulása vagy utólagos jóváhagyása hiányában – érvénytelen. Az érvénytelenségre jóhiszemű és visszterhes jogszerzőkkel szemben hivatkozni nem lehet.
(4) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és anélkül hal meg, hogy ezt a képességét megszerezte volna.
(5) A feltételtől vagy időponttól függő hagyományrendelés, valamint a feltételtől vagy időponttól függő meghagyás érvényes. A feltételtől függő örökösnevezés is érvényes, de a feltétel nem szólhat a hagyaték megnyílta utáni időre. A hagyaték megnyílta utáni időre szóló feltétellel történő örökösnevezés – ha az egyben nem megengedett utóörökös-nevezés – érvénytelen. Az, aki a hagyomány tárgyát megszerezte, azzal – a feltétel vagy időpont bekövetkezéséig – sem élők között, sem halál esetére nem rendelkezhet. Ez a rendelkezés harmadik személy jóhiszemű és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.
6:31. § [A növedékjog]
(1) Ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak egy részére, hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy helyettes örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére nevezett többi örökös részesedése arányosan növekszik.
(2) Ha a kieső nevezett örökös az örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az örökhagyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örökös örökrésze arányosan növekszik, feltéve, hogy a kiesőnek nincs helyettes örököse, és a végrendeletből más nem következik.
(3) A meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örököst csak az ugyanazon tárgyra nevezett másik örökös kiesése következtében és csak erre a tárgyra nézve illeti növedékjog.
6:32. § [A növedékjog hagyományon és meghagyáson]
Az ugyanarra a vagyontárgyra vagy ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat, valamint a több személy javára szóló azonos meghagyásnak a jogosultjait ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket.
6:33. § [A végrendelet megtámadása]
(1) A végrendelet érvénytelenségét és hatálytalanságát csak megtámadó nyilatkozat alapján lehet megállapítani. Megtámadásra az jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül.
(2) A megtámadó nyilatkozatban meg kell jelölni az érvénytelenség vagy a hatálytalanság okát. A végrendelet érvénytelenségét vagy a hatálytalanságát csak a megtámadásban érvényesített okból lehet megállapítani.
(3) A végrendelet érvénytelenségét vagy hatálytalanságát csak a megtámadó személy javára lehet megállapítani.
(4) A végrendelet érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítására irányuló igény nem évül el.
6:34. § [A feltételes végrendeleti rendelkezés]
(1) Az érthetetlen, lehetetlen vagy ellentmondó feltétel érvénytelen. A feltétel érvénytelensége azonban a végrendeleti rendelkezés érvényességét nem érinti, kivéve, ha megállapítható, hogy az örökhagyó a rendelkezést a feltétel nélkül nem tette volna meg.
(2) A jogellenes felfüggesztő feltételhez kötött végrendeleti részesítés érvénytelen, a jogellenes bontó feltételt pedig figyelmen kívül kell hagyni.
6:35. § [Az örökhagyó akarati hibája]
(1) Érvénytelen a végrendeleti rendelkezés, ha
a) az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában, vagy ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni,
b) az örökhagyót annak megtételére valaminek a téves feltevése vagy valamely utóbb meghiúsult várakozás indította, vagy
c) az örökhagyót valaki jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyással bírta rá az intézkedésre; feltéve, hogy az örökhagyó a rendelkezést különben nem tette volna meg.
(2) Az érvénytelen rendelkezés érvényes lesz, ha azt az örökhagyó utóbb a végrendeletre megszabott alakban jóváhagyja.
6:36. § [A végrendelet visszavonása]
(1) A végrendelet a visszavonással hatálytalanná válik. A visszavonásra – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a végrendelet tételére vonatkozó szabályok irányadóak.
(2) Ha az örökhagyó újabb végrendeletet tesz, a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni. A korábbi végrendeletnek az újabb végrendelet rendelkezéseivel nem ellentétes rendelkezései – ha az örökhagyó ellenkező akarata nem állapítható meg – hatályban maradnak.
6:37. § [Az írásbeli végrendelet megsemmisítése vagy megsemmisülése]
(1) Az írásbeli magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkezésre képes örökhagyó vagy az ő beleegyezésével más megsemmisíti, vagy az örökhagyó az akaratán kívüli megsemmisülésbe belenyugszik.
(2) A közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező visszaveszi, kivéve, ha a letett okirat az írásbeli magánvégrendelet kellékeinek egyébként megfelel. A közjegyzőnek a végrendelkezőt erről tájékoztatnia kell.
(3) Sem a közvégrendelet, sem pedig az írásbeli magánvégrendelet hatályát nem szünteti meg az, ha a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisül, vagy egyébként nem található meg; ha azonban az írásbeli magánvégrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az örökhagyó azt megsemmisítette.
6:38. § [A szóbeli végrendelet hatálytalansága]
A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül legalább harminc napon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet.
6:39. § [A házastárs, az élettárs javára tett végintézkedés hatálytalansága]
Az életközösség fennállása alatt a házastárs, az élettárs javára tett végintézkedés alapján nem örökölhet a házastárs, az élettárs, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak vagy az élettársak között életközösség nem állott fenn, kivéve, ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát, élettársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni.
6:40. § [A végrendelet részleges érvénytelensége vagy részleges hatálytalansága]
Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, ez – feltéve, hogy az örökhagyó másként nem rendelkezik, vagy feltehető akaratával nem ellentétes – a többi rendelkezés érvényességét vagy hatályát nem érinti.
6:41. § [Az öröklési szerződés]
(1) Az öröklési szerződésben az örökhagyó a magának vagy harmadik személynek járó tartás, gondozás vagy életjáradék fejében nevez örököst, az örökhagyóval szerződő fél pedig a szerződés szerinti tartás, gondozás nyújtására, vagy életjáradék fizetésére vállal kötelezettséget. Ha a szerződő fél kötelezettsége a harmadik személlyel szemben az örökhagyó halála utáni időre is kiterjed, a hagyatéki eljárásban az ingatlan-hagyatékot a harmadik személy javára megállapított tartási joggal terhelten kell átadni, és a tartási jogot a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző megkeresésére az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.
(2) Az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet. Az örökhagyóval szerződő másik félnek az öröklési szerződésbe foglalt ilyen rendelkezése érvénytelen.
6:42. § [Az írásbeli végrendelet érvényességi követelményeinek megfelelő alkalmazása]
Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú, valamint a cselekvőképességét illetően a vagyonjogi nyilatkozatok megtételében korlátozott örökhagyó öröklési szerződésének érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, továbbá hogy a szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadóak, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült.
6:43. § [Az örökség biztosítása]
(1) Ha a felek az öröklési szerződésben eltérően nem állapodtak meg, akkor az örökhagyó arról a vagyontárgyról, amelyet öröklési szerződéssel lekötött, a szerződéses örökös hozzájárulása nélkül sem élők között, sem halála esetére nem rendelkezhet. Ez a rendelkezés harmadik személy jóhiszemű és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.
(2) Ha az örökhagyó az öröklési szerződésben nem meghatározott vagyontárgyra, hanem általában a hagyatékára nevezett szerződéses örököst, az (1) bekezdést – a szerződésben kifejezetten le nem kötött vagyontárgyakra nézve – csak az örökhagyónak a halála esetére szóló rendelkezéseire kell alkalmazni.
(3) Az örökhagyóval szerződő fél az öröklési szerződéssel kifejezetten lekötött ingatlanra az ingatlan-nyilvántartásba elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztethet be. Ehhez a bejegyzéshez – ha az öröklési szerződésben a felek másként nem rendelkeztek – az eltartott örökhagyó hozzájárulása, bejegyzési engedélye nem szükséges.
6:44. § [A tulajdonostársak közös öröklési szerződése]
(1) Tulajdonostársaknak mint örökhagyóknak a közös tulajdonban álló meghatározott vagyontárgyra vonatkozó és ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződése érvényes.
(2) A túlélő tulajdonostársat – a szerződés eltérő rendelkezése hiányában – e vagyontárgynak a tulajdonostársa hagyatékához tartozó tulajdoni hányadán holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg.
6:45. § [Az öröklési szerződés módosítása és megszűnése]
(1) Az öröklési szerződés módosítására és megszüntetésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási és az életjáradéki szerződésre vonatkoznak.
(2) A módosítás vagy a megszüntetés alakiságaira az öröklési szerződés létrejöttére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha azonban a szerződést a kötelező alakiságok nélkül szüntették meg, és az ennek megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött, a szerződés megszüntetése a különben kötelező alakiságok nélkül is érvényes.
6:46. § [A halál esetére szóló ajándékozás]
(1) Ha az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli, a szerződésre az ajándékozás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződés alakiságaira az öröklési szerződés alakiságai az irányadóak.
(2) Halál esetére szóló ajándékozás csak olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet esetében dologi hagyománynak minősülne.
6:47. § [Rendelkezés várt öröklésről]
(1) Az örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében is köthetnek szerződést várt örökségük tárgyában. Más személyek ilyen szerződést nem köthetnek.
(2) A szerződés csak írásban érvényes.
6:48. § [A végrendeleti végrehajtó kijelölése]
(1) Az örökhagyó végakaratának végrehajtására végintézkedésében végrendeleti végrehajtót nevezhet meg.
(2) Végrendeleti végrehajtónak cselekvőképes nagykorú személy vagy jogi személy jelölhető.
(3) Nem lehet végrendeleti végrehajtó az,
a) aki közreműködött a végrendelet megtételében, kivéve a végrendelet elkészítésében közreműködő ügyvédet, vagy
b) aki a végrendelet alapján juttatásban részesül.
(4) A végrendeleti végrehajtói megbízatás a hagyaték megnyílta után, a megbízatás kifejezett elfogadásával jön létre.
(5) Az örökhagyó helyettes végrendeleti végrehajtót nevezhet meg arra az esetre, ha a végrendeleti végrehajtó megbízatása annak elfogadása előtt bekövetkezett okból nem jön létre vagy megszűnik.
(6) Az örökhagyó végrendeleti végrehajtót az (1) bekezdésben foglaltakon kívül arra az esetre is nevezhet, hogy – érvényes utóörökös nevezés esetén – az utóöröklés beálltáig az utóörökös jogait gyakorolja és kötelezettségeit teljesítse, illetve hogy gondoskodjon a hagyományos részére teljesítendő kötelezettség végrehajtásáról.
(7) Ha az örökhagyó a végintézkedéssel létrehozott alapítványt nevezte örökössé, végrendeleti végrehajtót kizárólag arra a feladatra is rendelhet, hogy a végintézkedéssel létrehozott alapítvány bejegyzése iránt eljárjon, az ehhez szükséges intézkedéseket megtegye, a bejegyzés tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedéséig az alapítványnak juttatott vagyont kezelje, és az alapítvány bejegyzése esetén az alapítványnak juttatott vagyont az alapítvány rendelkezésére bocsássa. Az ilyen alapítványrendelés esetén az ebből a célból kirendelt végrendeleti végrehajtót az alapítvány alapítójának jogállása illeti meg.
6:49. § [A végrendeleti végrehajtó feladata]
(1) A végrendeleti végrehajtó jogaira és kötelezettségeire a végintézkedés az irányadó.
(2) Ha a végrendelet a végrendeleti végrehajtó jogait és kötelezettségeit nem határozza meg, a végrendeleti végrehajtó joga és kötelezettsége, hogy
a) az eljáró hatóságokat a hagyaték leltározásában segítse és az örökösök javára szükség esetén biztosítási intézkedés elrendelését indítványozza,
b) követelje a végintézkedés rendelkezéseinek foganatosítását az örököstől, hagyományostól és ennek érdekében, amíg az örökhagyó végintézkedésében részesített személy maga fel nem lép, annak javára, de a saját nevében a bíróság előtt is eljárjon.
6:50. § [A hagyaték kezelése, rendelkezés a hagyaték fölött]
(1) A végrendeleti végrehajtó a hagyaték rendes gazdálkodás szerinti kezelésére köteles.
(2) Ha az örökhagyó a végrendeleti végrehajtót a végintézkedésében a hagyaték kezelésére is feljogosította, akkor – eltérő végrendeleti rendelkezés hiányában – a végrendeleti végrehajtó joga és kötelessége, hogy a végintézkedés rendelkezéseit az örökhagyó hagyatéki ügyében hozott hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően maga foganatosítsa, a hagyatéki hitelezőket a saját nevében eljárva, de a hagyaték terhére kielégítse, a hagyatéki követeléseket a saját nevében eljárva, de a hagyaték javára érvényesítse. A végrendeleti végrehajtó a hagyaték átadásáig gyakorolja az örökhagyó vállalkozásban fennálló és a hagyaték megnyíltával az örökösre átszállt tagsági jogait. Vagyonkezelési joga a társasági részesedés elidegenítésére csak akkor terjed ki, ha az örökhagyó végintézkedésében kifejezetten így rendelkezett.
(3) A végrendeleti végrehajtó a hagyatéki vagyon kezelése körében a hagyatékot birtokba veheti, és a hagyaték tárgyairól rendelkezhet, beleértve a vagyontárgyak elidegenítését is, azzal a korlátozással, hogy a végrendeleti végrehajtó a hagyaték terhére ingyenesen nem rendelkezhet.
(4) A végrendeleti végrehajtó a hagyatékhoz tartozó vagyontárgy örököseinek, hagyományosoknak, a halál esetére megajándékozottaknak, a meghagyás jogosultjának és az ismert hagyatéki hitelezőknek (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: örökhagyó hagyatékában érdekelt személyeknek) hozzájárulásával jogosult a hagyatéki vagyontárgy tekintetében kötelezettségeket vállalni.
(5) A végrendeleti végrehajtó kezelési joga alá tartozó vagyontárgyra az örökös rendelkezési joga kizárt. A végrendeleti végrehajtó kezelése alá tartozó jogot csak a végrendeleti végrehajtó érvényesíthet bíróság előtt.
(6) A végrendeleti végrehajtónak azokat az egyébként kezelése alá tartozó hagyatéki vagyontárgyakat, amelyek kötelességeinek teljesítéséhez nyilvánvalóan nem szükségesek, kérelemre át kell engednie az örökösöknek. E tárgyakra kiadásukkal a végrendeleti végrehajtó kezelői joga megszűnik és azokkal az örökös rendelkezik.
6:51. § [Felmentés az örökhagyó egyes rendelkezéseinek teljesítése alól]
Az örökhagyó által, végintézkedésében a hagyatékkezelésre előírt rendelkezéseket a végrendeleti végrehajtó köteles betartani. A közjegyző a végrendeleti végrehajtót az örökhagyó egyes rendelkezéseinek teljesítése alól nemperes eljárásban felmentheti, ha azt a végrendeleti végrehajtó, az örökhagyó hagyatékában érdekelt személyek közösen kérik és a rendelkezések teljesítése a hagyatékot jelentősen veszélyeztetné.
6:52. § [A végrendeleti végrehajtó felelőssége]
A végrendeleti végrehajtó a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel az eljárása során okozott kárért.
6:53. § [A végrendeleti végrehajtó megbízatásának megszűnése]
(1) A végrendeleti végrehajtó megbízatása megszűnik:
a) a végintézkedésben meghatározott határidő elteltével, feltétel bekövetkeztével vagy ezek hiányában a hagyatéki eljárás jogerős befejeződésével,
b) a végrendeleti végrehajtó halálával, megszűnésével,
c) lemondással,
d) a megbízatás megvonásával,
e) ha törvényben meghatározott feltételeknek utóbb nem felel meg.
(2) Ha a végrendeleti végrehajtó a megbízatást elfogadta, akkor megbízatásáról csak az örökhagyó hagyatékában érdekelt személyek hozzájárulásával mondhat le.
(3) A végrendeleti végrehajtótól megbízatását az örökhagyó hagyatékában érdekelt személyek egyhangúlag vonhatják meg.
6:54. § [Egyéb rendelkezések alkalmazása a végrendeleti végrehajtóra]
A végrendeleti végrehajtóra egyebekben – törvényben foglalt eltérésekkel – a megbízottra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
6:55. § [A leszármazók törvényes öröklése]
(1) Az örökhagyó gyermeke törvényes örökös.
(2) Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl.
(3) Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek.
6:56. § [Az osztályrabocsátási kötelezettség]
(1) Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta.
(2) A szokásos mértékű ajándékokat, valamint a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartást, akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.
6:57. § [Az osztályrabocsátás foganatosítása]
(1) A hagyaték, valamint az osztályra bocsátott adományok tiszta értékének összeszámításával nyert együttes értéknek a törvényes örökrészeknek megfelelő arányos elosztása útján kell megállapítani az egy-egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket.
(2) A bíróság az adomány értékét annak a juttatáskori értékén veszi számításba. Ha a juttatáskori értékén való számításba vétel valamelyik félre súlyosan méltánytalan lenne, a bíróság az adomány figyelembe vehető értékét az összes körülmények mérlegelésével állapítja meg.
(3) Ha az öröklésből kiesett személynek leszármazója van, ez utóbbi köteles a kiesett személy által kapott adományt osztályra bocsátani. Több leszármazónak az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított örökrészéből a felmenő által kapott adományt a hagyatékban való részesedés arányában kell levonni.
(4) Ha az örököstárs által osztályra bocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, a többletet azonban visszatéríteni nem köteles. Ilyen esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak, valamint az ilyen örököstárs adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani.
6:58. § [Házastárs öröklése leszármazó esetén]
(1) Ha az örökhagyónak leszármazói vannak, az örökhagyó házastársa a hagyatékból – kivéve a (2) bekezdésben meghatározott vagyontárgyat – olyan részt örököl, mint az örökhagyó gyermeke.
(2) Az örökhagyó házastársát az általa lakott lakáson és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott vagyontárgyakat az örökhagyó gyermekei öröklik fejenként egyenlő részben.
6:59. § [Házastárs, szülő öröklése leszármazók hiányában]
(1) Leszármazó hiányában az örökhagyó házastársa örökli az általa lakott lakást és az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakat, örökli továbbá az ági vagyon holtig tartó haszonélvezetét is. Az egyéb hagyaték felét ugyancsak a házastárs örökli, másik felét pedig az örökhagyó szülei öröklik, fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő örököl.
(2) A szülő halála után a házastárs örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek elhunyt házastársáról hárultak annak szüleire. A szülő halálakor már felélt, elpusztult, elhasználódott vagy ingyenesen átruházott vagyontárgy pótlásának vagy értéke megtérítésének nincs helye és a vagyontárgy helyébe lépett dolog sem követelhető.
(3) Leszármazó és szülő hiányában a házastárs örököl.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben foglaltak nem érintik az ági öröklésre vonatkozó rendelkezéseket.
6:60. § [A házastárs kiesése a törvényes öröklésből]
(1) Törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.
(2) Az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére csak az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy valamely a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.
6:61. § [A házastárs haszonélvezeti jogának megváltása]
(1) Mind a törvényes állagörökösök, mind a házastárs bármikor igényelhetik a házastárs 6:58. § (2) bekezdés és 6:59. § (1) bekezdés szerinti haszonélvezeti jogának megváltását.
(2) A haszonélvezeti jog természetben, illetve pénzben történő megváltásának a haszonélvező és az állagörökösök méltányos érdekei – különösen a haszonélvező korábbi életviteléhez igazodó lakhatási joga – figyelembevételével kell történnie. Ági örökös esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg.
6:62. § [Az élettárs öröklése]
Az örökhagyó élettársát az örökhagyóval közösen lakott lakáson és az ahhoz tartozó szokásos berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó használati jog illeti meg, ha az életközösség közötte és az örökhagyó között legalább tíz évig folyamatosan fennállott, és az öröklés megnyíltakor is fennáll.
6:63. § [A szülő és a szülői leszármazó öröklése]
(1) Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben.
(2) Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói.
(3) Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő vagy annak leszármazói örökölnek.
6:64. § [A nagyszülő és nagyszülői leszármazó öröklése]
(1) Leszármazó, házastárs, szülő és szülő leszármazója hiányában törvényes örökösök egyenlő részben az örökhagyó nagyszülői.
(2) Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói.
(3) Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl.
(4) Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy az ő leszármazójuk örökli a (2) és (3) bekezdés szabályai szerint.
6:65. § [A dédszülő és dédszülői leszármazó öröklése]
(1) Leszármazó, házastárs, szülő, nagyszülő, a szülő, illetve nagyszülő leszármazója hiányában törvényes örökösök fejenként egyenlő részben az örökhagyó dédszülői.
(2) Az öröklésből kiesett dédszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső nagyszülő helyén ennek leszármazói.
(3) Ha a kiesett dédszülőnek leszármazója nincs, helyette dédszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl.
(4) Ha valamelyik dédszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a többi dédszülőpár vagy az ő leszármazójuk örökli a (2) és a (3) bekezdés szabályai szerint.
6:66. § [A távolabbi felmenők öröklése]
Leszármazó, házastárs, szülő, nagyszülő, dédszülő, a szülő, nagyszülő, illetve, dédszülő leszármazója hiányában törvényes örökösök fejenként egyenlő részben az örökhagyó távolabbi felmenői.
6:67. § [Az állam öröklése]
Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös.
6:68. § [Az ági vagyon]
(1) Leszármazó hiányában az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy más ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik.
(2) Ági öröklésnek van helye testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy egyébként ingyenesen szerzett vagyontárgyra is, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy egyébként ingyenesen kapta.
(3) Ha a vagyontárgy ági jellege vitás, a vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki a vagyontárgyat ági örökösként örökölné.
6:69. § [Az ági örökösök]
(1) A szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A kieső szülő helyén leszármazói a törvényes öröklés általános szabályai szerint örökölnek.
(2) Ha sem az ági vagyontárgyak öröklésére jogosult szülő, sem szülői leszármazó nincs, a nagyszülő, ha nagyszülő sincs, az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra.
(3) Ha ági örökös nincs, az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyonával esik egy tekintet alá.
6:70. § [Az ági öröklésből kivont vagyon]
(1) Az ági öröklés szabályai nem terjednek ki
a) arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg,
b) a szokásos mértékű ajándékra.
(2) Az örökhagyó halálakor már felélt, elpusztult, elhasználódott vagy ingyenesen átruházott ági vagyontárgy pótlásának vagy értéke megtérítésének nincs helye.
(3) A túlélő házastárssal és élettárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklés címén nem lehet igényt támasztani.
6:71. § [Az ági örökség kiadása]
(1) Az ági vagyontárgyat természetben kell kiadni.
(2) Ha a természetben való kiadás célszerűtlen vagy lehetetlen, a bíróság mind az ági örökös mind a nem ági törvényes örökös kérelmére elrendelheti az ági vagyontárgy pénzbeli megváltását. A megváltással az ági vagyontárgyon az azt megváltó örökös a hagyaték megnyíltára visszamenőleges hatállyal, öröklés jogcímén szerez tulajdont, éppúgy, mintha ezt a vagyontárgyat is ő örökölte volna.
6:72. § [Az örökbefogadott öröklése]
(1) Az örökbefogadott – az örökbefogadás fennállása alatt – az örökbefogadó vér szerinti leszármazójaként örököl.
(2) Az örökbefogadott egyenesági rokona, annak leszármazója vagy az örökbefogadott testvére által történt örökbefogadás esetén az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát a vér szerinti rokonai után.
6:73. § [Az öröklés az örökbefogadott után]
Az örökbefogadott után – ha az örökbefogadás az örökbefogadott életében nem szűnt meg – leszármazó és házastárs hiányában az örökbefogadó vagy annak rokonai örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint.
6:74. § [A kötelesrészre jogosultak]
Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne.
6:75. § [A kötelesrészi igény elévülése]
A kötelesrész iránti igény öt év alatt elévül.
6:76. § [A kitagadás]
Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelölte.
6:77. § [A kitagadás okai]
(1) Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult
a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne,
b) az örökhagyó sérelmére a rokoni kapcsolatra tekintettel súlyosnak minősülő bűncselekményt követett el,
c) az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el,
d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette, valamint ha
e) erkölcstelen életmódot folytat.
(2) A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is, a szülőjét pedig a sérelmére tanúsított olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülő szülői felügyeleti jogának megszüntetésére adott vagy adhatott volna alapot.
(3) Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességet durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja.
(4) Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő leszármazója örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésnek a szülő vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
6:78. § [A megbocsátás]
(1) A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik.
(2) Ha a kitagadás érvénytelen, az örökös kötelesrészre tarthat igényt. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná váló kitagadás esetében az örökös az általános szabályok szerint örököl.
6:79. § [A kötelesrész alapja]
(1) A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok tiszta értéke.
(2) A bíróság az adomány értékét annak a juttatáskori értékén veszi számításba. Ha a juttatáskori értéken való számításba vétel valamelyik félre súlyosan méltánytalan lenne, a bíróság az adomány figyelembe vehető értékét az összes körülmények mérlegelésével állapítja meg.
(3) A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem lehet teherként figyelembe venni.
6:80. § [A kötelesrész alapjából kivont adományok]
(1) Nem tartozik a kötelesrész alapjához
a) az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke,
b) az olyan adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott,
c) a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke,
d) a házastárs, az élettárs és a leszármazók részére nyújtott tartás értéke, valamint
e) az arra rászoruló más személynek ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.
(2) A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezésének időpontja házasságból származó gyermek esetében az adott házasságkötés időpontja, örökbefogadott gyermek esetében az örökbefogadás időpontja, egyébként pedig a gyermek fogamzása.
(3) A házastársat haszonélvezet alakjában megillető kötelesrész alapjául csak a hagyatékban meglevő vagyontárgyak szolgálnak.
(4) Azt az adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.
6:81. § [A kötelesrész mértéke]
(1) Kötelesrész címén a leszármazót, a házastársat és a szülőt annak fele illeti meg, mint ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – törvényes örökösként jutna.
(2) Ha a házastársat, mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilletné, az ő – (1) bekezdésben foglaltakon túlmenő – kötelesrésze továbbá a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az (1) bekezdés szerint őt megillető kötelesrészt és az általa örökölt vagyontárgyakat (korlátozott haszonélvezet).
6:82. § [A betudás]
(1) A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani.
(2) Ha a kötelesrészre jogosult leszármazó az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni.
(3) Az örökhagyó a betudást kifejezett nyilatkozattal elengedheti. A betudás elengedése más jogosult kötelesrészét nem sértheti.
6:83. § [Felelősség a kötelesrész kielégítéséért]
(1) A kötelesrész kiadását vagy kiegészítését a következő sorrend szerint lehet követelni:
a) a kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékból részesedő személyek felelnek,
b) a kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tíz éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek.
(2) Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg.
(3) Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel.
