1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról Budapesten, 2010. február 4. napján aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
3. § Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő:
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya, attól az óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén, az alábbiak szerint állapodtak meg:
1. Ez az Egyezmény csak azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek, kivéve, ha az Egyezmény másképpen rendelkezik.
2. Ez az Egyezmény semmilyen módon nem korlátozza azokat a kedvezményeket, amelyeket most vagy a későbbiekben nyújtanak:
a) valamelyik Szerződő Állam jogszabályai; vagy
b) bármely más olyan megállapodás, amelynek mindkét Szerződő Állam részese.
3. a) E cikk 2. bekezdése b) albekezdésének rendelkezéseire tekintet nélkül:
i) a Szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) XXII. cikkének (Konzultáció) 3. bekezdése alkalmazásában a Szerződő Államok egyetértenek abban, hogy bármely, ezen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő kérdés, és különösen az, hogy egy adózási intézkedés ezen Egyezmény hatálya alá tartozik-e, kizárólag ezen Egyezmény 25. cikkének (Kölcsönös egyeztetési eljárás) rendelkezései szerint kerül meghatározásra; valamint
ii) a Szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) XVII. cikkének rendelkezései nem alkalmazandók az adózási intézkedésre, kivéve, ha az illetékes hatóságok egyetértenek abban, hogy az intézkedés nem tartozik ezen Egyezmény 24. cikkének (Egyenlő elbánás) hatálya alá.
b) E bekezdés alkalmazásában „intézkedés” a törvény, a rendelet, a szabály, az eljárás, a határozat, a közigazgatási intézkedés, vagy bármely hasonló rendelkezés vagy tevékenység.
4. Az 5. bekezdésben meghatározott mértéket kivéve, ez az Egyezmény nem érinti az egyik Szerződő Állam belföldi illetőségű személyeinek [a 4. cikk (Belföldi illetőségű személy) meghatározása szerint] és állampolgárainak e Szerződő Állam által történő adóztatását. Továbbá, az 5. bekezdésben meghatározott mértéket kivéve és ezen Egyezmény egyéb rendelkezéseire tekintet nélkül, az egyik Szerződő Állam korábbi állampolgára vagy korábban hosszú távon belföldi illetőségű személye az e jogállásának elvesztését követő tízéves időtartamon belül megadóztatható e Szerződő Állam jogszabályainak megfelelően.
5. A 4. bekezdés rendelkezései nem érintik:
a) az egyik Szerződő Állam által a 9. cikk (Kapcsolt vállalkozások) 2. bekezdése, a 17. cikk (Nyugdíjak és társadalombiztosításból származó jövedelem) 1. bekezdésének b) albekezdése, 2. és 3. bekezdése, valamint a 23. cikk (A kettős adóztatás elkerülése), a 24. cikk (Egyenlő elbánás) és a 25. cikk (Kölcsönös egyeztetési eljárás) alapján nyújtott előnyöket; valamint
b) az egyik Szerződő Állam által a 18. cikk (Közszolgálat), a 19. cikk (Tanulók és gyakornokok), a 20. cikk (Tanárok és oktatók) és a 27. cikk (Diplomáciai és konzuli képviseletek tagjai) alapján olyan természetes személyeknek nyújtott előnyöket, akik ennek az államnak nem állampolgárai, és akik ebben az államban nem kaptak állandó letelepedésre engedélyt.
6. Az egyik Szerződő Állam jogszabályai alapján pénzügyileg átlátható jogalanyon keresztül szerzett jövedelem-, nyereség- vagy elidegenítésből származó nyereségtétel olyan mértékben tekintendő úgy, mintha azt az egyik államban belföldi illetőségű személy kapná, amilyen mértékben ezt a tételt az ilyen Szerződő Állam adójogának alkalmazásában belföldi illetőségű személy jövedelmeként, nyereségeként vagy elidegenítésből származó nyereségeként kezelik.
1. Ez az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam vet ki a beszedés módjára való tekintet nélkül.
2. Jövedelemadónak tekintendők mindazok az adók, amelyet a teljes jövedelem vagy a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat és a vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat, de kizárva a társadalombiztosítási és munkanélküliségi adókat.
3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed:
a) Magyarország esetében:
i) a személyi jövedelemadó;
ii) a társasági adó;
iii) a különadó;
b) az Egyesült Államok esetében: az Internal Revenue Code által előírt szövetségi jövedelemadók (kivéve a társadalombiztosítási és a munkanélküliségi adókat), és a magánalapítványokra tekintettel kivetett szövetségi fogyasztási adók.
4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.
1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a hagyatékot, a trust-ot, a személyegyesítő társaságot, a társaságot és bármely más személyi egyesülést;
b) a „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy egyéb olyan jogalanyt jelent, amely adóztatás szempontjából a jogi személyekkel azonos módon kezelendő;
c) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik; a kifejezések ugyancsak magukban foglalják az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által az ezen Szerződő Államban pénzügyileg átláthatóként kezelt jogalanyon keresztül folytatott vállalkozást;
d) a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység végzésére vonatkozik;
e) az „üzleti tevékenység” kifejezés magában foglalja a szabad foglalkozás vagy más önálló jellegű tevékenység végzését;
f) a „nemzetközi forgalom” kifejezés hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha az ilyen szállítás kizárólag az egyik Szerződő Államban lévő helyek között zajlik;
g) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőt jelenti:
i) Magyarországon: a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét; és
ii) az Egyesült Államokban: a pénzügyminisztert vagy annak megbízottját;
h) a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság területét jelenti;
i) az „Egyesült Államok” kifejezés az Amerikai Egyesült Államokat jelenti és magában foglalja ennek államait valamint a District of Columbia-t; az ilyen kifejezés szintén magában foglalja ennek parti tengerét, valamint a parti tenger melletti tenger alatti tengerfeneket és altalajt, amely felett az Egyesült Államok a nemzetközi joggal összhangban szuverén jogokat gyakorol; a kifejezés azonban nem foglalja magában Puerto Ricót, az Amerikai Virgin-szigeteket, Guamot és az Egyesült Államok bármely más birtokait vagy területeit;
j) az egyik Szerződő Állam „állampolgára” kifejezés a következőket jelenti:
i) bármely természetes személyt, aki ezen állam állampolgárságával rendelkezik; és
ii) bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy egyéb olyan jogalanyt, amely ezt a jogállását az ebben az államban hatályos jogszabályokból nyeri;
k) a „nyugdíjalap” kifejezés minden olyan, az egyik Szerződő Államban alapított személyt jelent, amely
i) ebben az államban általában mentes a jövedelemadóztatás alól; és
ii) elsősorban a következő céllal működik:
A) nyugdíjak vagy nyugellátások igazgatására vagy juttatására; vagy
B) az A) pontban leírt egy vagy több személy javára jövedelem szerzésére; és
l) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés Magyarországot vagy az Egyesült Államokat jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően.
2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezésnek – amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván, vagy ha az illetékes hatóságok a 25. cikk (Kölcsönös egyeztetési eljárás) rendelkezéseinek megfelelően egy közös jelentésben meg nem egyeznek – olyan jelentése van, mint amit ennek az államnak a jogszabályaiban az adott időpontban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer, ennek az államnak az adójogszabályaiban foglalt meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb jogszabályaiban foglalt meghatározásokkal szemben.
1. Az Egyezmény alkalmazásában „az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, állampolgársága, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles, beleértve az államot és annak bármely politikai alegységét vagy helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem vagy az ebben az államban levő telephelynek betudható nyereség alapján adókötelesek.
2. „Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés magában foglalja:
a) az ebben az államban alapított nyugdíjalapot; és
b) a kizárólag vallási, jótékonysági, tudományos, művészeti, kulturális vagy oktatási célból az ezen államban alapított és fenntartott szervezetet,
tekintet nélkül arra, hogy ezen állam belső jogszabályai alapján jövedelmének vagy elidegenítésből származó nyereségének egésze vagy egy része mentes-e az adó alól.
3. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:
a) csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c) amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
d) amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel törekednek rendezni a kérdést.
4. Amennyiben ezen cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel törekednek megállapítani, hogy az Egyezmény milyen módon alkalmazandó erre a személyre. Amennyiben az illetékes hatóságok nem tudnak ilyen megállapodásra jutni, akkor ez a személy az Egyezményben biztosított előnyök igénylésének szempontjából, a 24. cikkben (Egyenlő elbánás) és a 25. cikkben (Kölcsönös egyeztetési eljárás) biztosítottak kivételével, egyik Szerződő Államban sem kezelhető belföldi illetőségű személyként.
1. Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.
2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:
a) az üzletvezetés helyét;
b) a fióktelepet;
c) az irodát;
d) a gyártelepet;
e) a műhelyt; és
f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
3. Az építési terület, az építkezési vagy beszerelési munkálat, vagy a természeti erőforrások feltárására használt beszerelési- vagy fúrótorony vagy hajó telephelyet keletkeztetnek, de csak ha tizenkét hónapnál tovább tartanak, vagy a feltárási tevékenység tizenkét hónapnál tovább folytatódik.
4. E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”:
a) létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára;
b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljára;
c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
d) állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;
e) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
f) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a)–e) albekezdésekben említett tevékenységek bármilyen kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy – kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése alkalmazandó – egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.
6. Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.
7. Azt a tényt, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon), nem kell figyelembe venni annak meghatározásánál, hogy valamelyik társaságnak telephelye van-e ebben a másik államban.
1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez, beleértve a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet, megadóztatható ebben a másik államban.
2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, beleértve az állatállományt és a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó kifizetésekhez való jogot. A hajók, belvízi hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók.
4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre is alkalmazandók.
5. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, aki a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származó jövedelme után a másik Szerződő Államban bruttó alapon adóköteles, bármely adózási év vonatkozásában választhatja, hogy az ilyen jövedelemre vonatkozó adót nettó alapon számítja ki úgy, mintha az ilyen jövedelem a másik államban lévő telephelynek betudható vállalkozási nyereség lenne. Bármely ilyen választás kötelező érvényű a választás adózási évére, valamint minden további adózási évre, kivéve, ha a vagyon fekvése szerinti Szerződő Állam illetékes hatósága beleegyezik a választás megszüntetésébe.
1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érne el, ha önálló és független vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye. E célból a telephelynek betudható nyereség csak azt a nyereséget foglalja magában, amely a telephely által használt eszközökből, vállalt kockázatokból és végzett tevékenységekből származik.
3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol.
4. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.
5. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.
6. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.
7. E cikk, a 10. cikk (Osztalék) 6. bekezdése, a 11. cikk (Kamat) 4. bekezdése, a 12. cikk (Jogdíj) 3. bekezdése, a 13. cikk (Elidegenítésből származó nyereség) 3. bekezdése, valamint a 21. cikk (Egyéb jövedelem) 2. bekezdése alkalmazásában, bármely, a telephelynek, annak fennállása alatt, betudható jövedelem vagy elidegenítésből származó nyereség abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben az ilyen telephely található, még akkor is, ha a kifizetéseket a telephely megszűnése utáni időre halasztják.
1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyeresége csak ebben az államban adóztatható.
2. E cikk alkalmazásában a hajók vagy légi járművek üzemeltetéséből származó nyereség a következőket foglalja magában, de ezekre nem korlátozódik:
a) a hajók vagy légi járművek teljes (időszakra vagy utazásra vonatkozó) bérbeadásából származó nyereséget;
b) a hajók vagy légi járművek személyzet nélküli bérbeadásából származó nyereséget, ha a bérbeadásból származó jövedelem esetleges a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereséghez képest; és
c) a hajók vagy légi járművek személyzet nélküli bérbeadásából származó nyereséget, ha az ilyen hajókat vagy légi járműveket nemzetközi forgalomban a bérlő üzemelteti.
Egy vállalkozásnak ingó vagyon vagy utasok valamelyik Szerződő Államon belüli belföldi szállításából származó nyereségét úgy kell kezelni, mint a hajók vagy légi járművek nemzetközi fogalomban történő üzemeltetéséből származó nyereséget, amennyiben az ilyen szállítást nemzetközi szállítás részeként végzik.
3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának konténerek (beleértve a konténerek szállítására szolgáló utánfutókat, uszályokat és kapcsolódó eszközöket) használatából, fenntartásából vagy bérbeadásából származó nyeresége csak abban a Szerződő Államban adóztatható, kivéve olyan mértékben, amilyen mértékben ezeket a konténereket kizárólag a másik Szerződő Államon belüli helyek közötti szállításra használják.
4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.
1. Amennyiben
a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik; vagy
b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,
és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe és ennek megfelelően megadóztatható.
2. Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá, és adóztat meg ennek megfelelően, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és a másik Szerződő Állam egyetért azzal, hogy az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik állam megfelelően kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni ezen Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással.
1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban.
2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, kivéve eltérő rendelkezés esetén, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság, amely az osztalékot fizető társaság szavazati jogot biztosító részvényeiben legalább 10 százalékos közvetlen részesedéssel bír;
b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.
3. Tekintet nélkül a 2. bekezdésre, az osztalék nem adóztatható meg abban a Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha:
a) az osztalék haszonhúzója olyan nyugdíjalap, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű; és
b) az ilyen osztalék nem a nyugdíjalap által vagy egy kapcsolt vállalkozáson keresztül folytatott kereskedelmi vagy üzleti tevékenységből származik.
4. a) A 2. bekezdés a) albekezdése nem alkalmazandó abban az esetben, ha az osztalékot egy egyesült államokbeli Szabályozott Befektetési Társaság (U.S. Regulated Investment Company, RIC) vagy egy egyesült államokbeli Ingatlan Befektetési Trust (U.S. Real Estate Investment Trust, REIT) fizeti.
A RIC által fizetett osztalék esetében a 2. bekezdés b) albekezdése és a 3. bekezdés alkalmazandó. A REIT által fizetett osztalék esetében a 2. bekezdés b) albekezdése és a 3. bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha:
i) az osztalék haszonhúzója olyan természetes személy vagy nyugdíjalap, amelynek a REIT-ben való részesedése egyik esetben sem haladja meg a 10 százalékot;
ii) az osztalékot nyilvános kereskedésű részvényosztályra tekintettel fizetik és az osztalék haszonhúzója olyan személy, amelynek a REIT bármely részvényosztályában való részesedése nem haladja meg az 5 százalékot; vagy
iii) az osztalék haszonhúzója olyan személy, amelynek a REIT-ben való részesedése nem haladja meg a 10 százalékot és a REIT diverzifikált.
b) E bekezdés alkalmazásában a REIT akkor „diverzifikált”, ha az ingatlanban lévő egyetlen részesedésének értéke sem haladja meg az ingatlanokban lévő teljes részesedés 10 százalékát. E szabály alkalmazásában az árverési ingatlan nem minősül ingatlanban lévő részesedésnek. Amennyiben a REIT egy személyegyesítő társaságban rendelkezik részesedéssel, akkor úgy kell kezelni, mintha a személyegyesítő társaságban lévő részesedésének arányában közvetlenül lenne tulajdonosa a személyegyesítő társaság ingatlanban lévő részesedésének.
c) E bekezdés szabályai szintén alkalmazandók az olyan Magyarországon belföldi illetőségű társaságok által fizetett osztalékra, amelyek ebben a bekezdésben említett egyesült államokbeli társaságokhoz hasonlóak.
5. E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak az adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.
6. Az 1–4. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk (Vállalkozási nyereség) rendelkezéseit kell alkalmazni.
7. Az egyik Szerződő Állam nem vethet ki adót a másik államban belföldi illetőségű személy által fizetett osztalékra, kivéve, amennyiben az osztalékot az elsőként említett államban belföldi illetőségű személynek fizetik vagy az osztalék egy telephelynek tudható be, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségére nem vethet ki adót, a 8. bekezdés rendelkezéseinek kivételével, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben az ebben az államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből keletkezik.
8. a) Az egyik államban belföldi illetőségű társaság, amelynek a másik államban telephelye van, vagy amely a másik államban nettó alapon adóköteles az olyan jövedelme után, amely a másik államban a 6. cikk (Ingatlan vagyonból származó jövedelem), vagy a 13. cikk (Elidegenítésből származó nyereség) 1. vagy 4. bekezdése alapján adóztatható, ebben a másik államban az Egyezmény egyéb rendelkezései alapján kivethető adókon felül is megadóztatható.
b) Ilyen adó azonban csak a következőképpen vethető ki:
i) csak a társaság vállalkozási nyereségének a telephelynek betudható részére, továbbá az a) albekezdésben hivatkozott jövedelemrészre, amely a 6. cikk, vagy a 13. cikk 1. vagy 4. bekezdése alapján adóztatható, amely az Egyesült Államok esetében az ilyen nyereség vagy jövedelem osztalékkal megegyező összegét fejezi ki, Magyarország esetében pedig az osztalékkal megegyező összeggel hasonló összeget; és
ii) 2. bekezdés a) albekezdésében meghatározott adókulcsot nem meghaladó adókulccsal.
1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható.
2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire:
a) a Magyarországon keletkező kamat, amelyet az adós vagy egy kapcsolt személy bevételeivel, értékesítésével, jövedelmével, nyereségével vagy más pénzmozgásával kapcsolatban, az adós vagy egy kapcsolt személy bármely vagyonának értékében bekövetkező változással kapcsolatban, vagy az adósnak vagy egy kapcsolt személynek osztalék kifizetésével, személyegyesítő társaság nyereségfelosztásával, vagy hasonló kifizetésekkel kapcsolatban határoztak meg, megadóztatható Magyarországon, és Magyarország jogszabályai szerint, de ha a haszonhúzó az Egyesült Államokban belföldi illetőségű személy, akkor a kamat bruttó összegének 15 százalékát meg nem haladó kulccsal adóztatható;
b) az Egyesült Államokban keletkező feltételes kamat, amely az Egyesült Államok jogszabályai szerint nem minősül portfolió kamatnak, megadóztatható az Egyesült Államokban, de ha a kamat haszonhúzója Magyarországon belföldi illetőségű, akkor a kamat bruttó összegének 15 százalékát meg nem haladó kulccsal adóztatható; és
c) az olyan kamat, amely az ingatlanjelzáloggal foglalkozó befektetési közvetítő társaság maradványkamatát többletként tartalmazza, mindkét államban megadóztatható azok belső joga szerint.
3. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat, valamint minden más jövedelmet, amely a jövedelem keletkezése szerinti Szerződő Állam adójoga alapján a kölcsönadott pénzből származó jövedelemmel azonos adózási elbánás alá esik. A 10. cikkben (Osztalék) említett jövedelem és a késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők ezen Egyezmény alkalmazásában kamatnak.
4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk (Vállalkozási nyereség) rendelkezéseit kell alkalmazni.
5. Ha a kamatot fizető személy és a haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható.
2. E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés a következőket jelenti:
a) bármely olyan jellegű kifizetést, amelyet irodalmi, művészeti, tudományos vagy más művek (ideértve a filmalkotást) szerzői jogának, bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos formulának vagy eljárásnak hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért, valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért ellenértékként kapnak; és
b) az a) albekezdésben leírt bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereséget olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen nyereség a vagyon termelékenységétől, használatától, vagy a vele való rendelkezéstől függ.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk (Vállalkozási nyereség) rendelkezéseit kell alkalmazni.
4. Ha a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.
1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítésének betudható nyeresége megadóztatható ebben a másik államban.
2. E cikknek az Egyesült Államok által történő alkalmazásában a „másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon” kifejezés a következőket foglalja magában:
a) a 6. cikkben (Ingatlan vagyonból származó jövedelem) meghatározott ingatlan vagyont; és
b) amennyiben a másik állam az Egyesült Államok, az egyesült államokbeli ingatlanrészesedést.
3. E cikk Magyarország által történő alkalmazásában a „másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon” kifejezés a 6. cikkben meghatározott ingatlan vagyont foglalja magában.
4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve Magyarországon fekvő ingatlan vagyonból áll, megadóztatható Magyarországon.
5. Az e cikk 4. bekezdésében nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephelynek (önmagában vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik államban.
6. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek, vagy az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak ebben az államban adóztatható.
7. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a javak vagy áruk szállítására használt konténerek (beleértve a konténerek szállítására szolgáló utánfutókat, uszályokat és kapcsolódó eszközöket) elidegenítéséből származó nyereség csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a konténereket kizárólag a másik Szerződő Államon belüli helyek közötti szállításra használják.
8. Az 1–7. bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben az elidegenítő belföldi illetőségű.
9. Amennyiben egy magánszemélyt az egyik Szerződő Államban lévő belföldi illetősége megszűnésével ennek az államnak az adójogszabálya alapján úgy kezelnek, mintha tisztességes piaci értéken elidegenítette volna bármely vagyonát és ezen oknál fogva ebben az államban megadóztatják, a magánszemély választhatja, hogy a másik Szerződő Államban adózás szempontjából úgy kezeljék, mintha a magánszemély közvetlenül az elsőként említett államban lévő belföldi illetősége megszűnése előtt elidegenítette és újra megszerezte volna az ilyen vagyont, az adott időben a tisztességes piaci értékkel egyenlő összegben.
1. A 15. (Igazgatók tiszteletdíja), a 17. (Nyugdíjak és társadalombiztosításból származó jövedelem), a 18. (Közszolgálat), a 19. (Tanulók és gyakornokok) és a 20. (Tanárok és oktatók) cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás megadóztatható ebben a másik államban.
2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban gyakorolt munkaviszonyra tekintettel kap, csak az elsőként említett államban adóztatható, ha:
a) a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül; és
b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban; és
c) a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, az 1. bekezdésben meghatározott díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett munkaviszonyra tekintettel a hajó vagy légi jármű rendes állományának tagjaként kap, csak ebben az államban adóztatható.
Az igazgatói tiszteletdíj és más térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban.
1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, és amely a 7. (Vállalkozási nyereség) és a 14. (Munkaviszonyból származó jövedelem) cikkek rendelkezései szerint abban a másik Szerződő Államban mentes lenne az adó alól, megadóztatható ebben a másik államban, kivéve, ha az ilyen előadóművész vagy sportoló ilyen tevékenységből származó bruttó bevételének összege, beleértve a neki megtérített vagy a nevében viselt kiadásokat, nem haladja meg a húszezer amerikai dollárt ($20.000) vagy az azzal egyenértékű magyar forintot a kifizetés adóévében.
2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy a sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7. és a 14. cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyikben az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, kivéve, ha a személyes tevékenység végzése alapjául szolgáló szerződés a másik személynek megengedi, hogy kijelölje azt a természetes személyt, akinek a személyes tevékenységet el kell végeznie.
1. a) A nyugdíj és más hasonló díjazás, amelynek haszonhúzója az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben az államban adóztatható.
b) Tekintet nélkül az a) albekezdésre, az egyik Szerződő Államban keletkező nyugdíj vagy díjazás, amely, ha megkapják, mentes lenne az adóztatás alól ebben az államban, ha a haszonhúzó ott lenne belföldi illetőségű, mentes az adóztatás alól abban a Szerződő Államban, amelyben a haszonhúzó belföldi illetőséggel bír.
2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire:
a) az Egyesült Államok által az Egyesült Államok társadalombiztosítási vagy hasonló jogszabályi rendelkezései alapján egy Magyarországon belföldi illetőségű személynek teljesített kifizetések csak az Egyesült Államokban adóztathatók; és
b) a Magyarország által Magyarország kötelező nyugdíjrendszere alapján az Egyesült Államokban belföldi illetőségű személynek vagy az Egyesült Államok állampolgárának teljesített kifizetések csak Magyarországon adóztathatók.
3. Ha az egyik államban belföldi illetőségű természetes személy olyan nyugdíjalap tagja vagy kedvezményezettje vagy résztvevője, amely a másik államban belföldi illetőségű, akkor a nyugdíjalap által szerzett jövedelem ennek a természetes személynek a jövedelmeként csak akkor adóztatható, amennyiben – az 1. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, és olyan mértékben, amilyen mértékben – az ennek a természetes személynek a számára vagy javára a nyugdíjalapból kifizetésre került (és nem utalták át abban a másik államban levő másik nyugdíjalapba).
1. Tekintet nélkül a 14. (Munkaviszonyból származó jövedelem), a 15. (Igazgatók tiszteletdíja), a 16. (Előadóművészek és sportolók), a 19. (Tanulók és gyakornokok) és a 20. (Tanárok és oktatók) cikkek rendelkezéseire:
a) a fizetések, bérek és más hasonló díjazások, kivéve a nyugdíjat, amelyeket az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága fizet természetes személynek az ezen államnak vagy alegységnek vagy hatóságnak teljesített szolgálatért, a b) albekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, csak ebben az államban adóztathatók;
b) mindazonáltal az ilyen díjazások csak a másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a szolgálatot ebben az államban teljesítették és a természetes személy ebben az államban olyan belföldi illetőségű személy, aki:
i) ennek az államnak az állampolgára; vagy
ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban belföldi illetőségű személlyé.
2. Tekintet nélkül a 17. cikk (Nyugdíjak és társadalombiztosításból származó jövedelem) 1. bekezdésének rendelkezéseire:
a) bármely nyugdíj és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Állam, annak politikai alegysége vagy helyi hatósága vagy az ezek által létesített alap fizet egy természetes személynek az ezen államnak, alegységnek vagy hatóságnak teljesített szolgálatért (kivéve az olyan kifizetéseket, amelyekre a 17. cikk 2. bekezdése alkalmazandó), a b) albekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, csak ebben az államban adóztatható;
b) mindazonáltal az ilyen nyugdíj csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a természetes személy ebben az államban belföldi illetőségű és ennek az államnak az állampolgára.
3. Az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett fizetésekre, bérekre, és más díjazásokra, valamint nyugdíjakra a 14., 15., 16. és a 17. cikkek rendelkezései alkalmazandók.
1. Azok a kifizetések, kivéve a személyes szolgálatokért járó ellenértéket, amelyeket olyan tanuló vagy gyakornok kap, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államba való utazás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és aki az elsőként említett államban elsődlegesen tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható meg ebben az államban, feltéve, hogy az ilyen kifizetések ezen államon kívül keletkeznek és ellátását, tanulmányait vagy képzését szolgálják. Az e bekezdésben biztosított adó alóli mentesség a gyakornokokra csak egy évet meg nem haladó időszakra alkalmazandó attól az időponttól számítva, amikor a gyakornok a képzés céljából először érkezik az elsőként említett Szerződő Államba.
2. Az 1. bekezdés szerinti tanuló vagy gyakornok a személyes szolgálatért járó jövedelem tekintetében évente összesen 9.000 USD vagy azzal egyenértékű magyar forintnak megfelelő összeg erejéig mentes lesz az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyben ideiglenesen tartózkodik. Az illetékes hatóságok ötévente kiigazítják az ezen albekezdésben meghatározott összeget az egyesült államokbeli személyes mentességekben és szokásos levonásokban bekövetkezett változások figyelembevételéhez szükséges mértékben.
3. E cikk alkalmazásában gyakornok az olyan természetes személy:
a) aki ideiglenesen az egyik Szerződő Államban tartózkodik egy szakma vagy szakterület gyakorlásához szükséges képzés megszerzése céljából; vagy
b) aki ideiglenesen az egyik Szerződő Államban tartózkodik a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy alkalmazottjaként vagy ilyen személlyel szerződéses viszonyban, elsődlegesen abból a célból, hogy technikai, szakmai vagy üzleti tapasztalatokat szerezzen egy, ettől a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személytől (vagy egy, ezzel a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel kapcsolt személytől) eltérő személytől.
1. Az a tanár vagy oktató, aki az egyik Szerződő Államot meglátogatja attól az időponttól számított két évet meg nem haladó időszakra, amikor először látogatja meg ezt az államot kizárólag az ebben a Szerződő Államban lévő egyetemen, főiskolán vagy más elismert kutató intézetben vagy felsőoktatási intézményben tanítás vagy felsőfokú tanulmányok folytatása (beleértve a kutatást) céljából, és aki közvetlenül ezen látogatás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy volt, az elsőként említett Szerződő Államban mentes az adó alól az ilyen tanításért, tanulmányért kapott díjazás után. Amennyiben a látogatás a két évet meghaladja, az elsőként említett állam a belső joga alapján megadóztathatja a természetes személyt a látogatás teljes időtartamára.
2. E cikk előző rendelkezései nem alkalmazandók az olyan díjazásra, amelyet a tanár vagy az oktató kutatás folytatásáért kap, ha a kutatást elsődlegesen egy meghatározott személy vagy személyek egyéni haszna érdekében végzik.
1. A jövedelemnek az Egyezmény megelőző cikkeiben nem tárgyalt részei, amelyeknek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a haszonhúzója, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk (Ingatlanból származó jövedelem) 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha a jövedelemnek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk (Vállalkozási nyereség) rendelkezéseit kell alkalmazni.
1. Hacsak e cikk másként nem rendelkezik, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy nem jogosult az ezen Egyezmény által biztosított olyan kedvezményekre, amelyeket egyébként az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyeknek nyújtanak, kivéve, ha az ilyen belföldi illetőségű személy a 2. bekezdésben meghatározott „minősített személy”.
2. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy egy adóévre minősített személynek minősül, ha:
a) természetes személy;
b) Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága;
c) társaság, amennyiben:
i) a fő részvényosztályával (és bármely elsőbbségi részvényosztályával) rendszeresen kereskednek egy vagy több elismert tőzsdén, és:
A) a fő részvényosztályával elsősorban abban a Szerződő Államban található egy vagy több elismert tőzsdén kereskednek, amelyben a társaság belföldi illetőségű (vagy egy Magyarországon belföldi illetőségű társaság esetében egy olyan elismert értéktőzsdén, amely az Európai Unióban vagy az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban részes bármely más államban van, vagy az Egyesült Államokban belföldi illetőségű társaság esetében egy az Észak Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményben részes bármely más államban lévő, elismert értéktőzsdén); vagy
B) a társaság elsődleges üzletvezetési és ellenőrzési helye abban a Szerződő Államban található, amelyben a társaság belföldi illetőségű; vagy
ii) a társaság összes szavazati jogának és részvényértékének legalább 50 százaléka (és bármely magasabb részesedésű részvényosztályának legalább 50 százaléka) közvetlenül vagy közvetve olyan öt vagy annál kevesebb társaság tulajdonában van, amelyek jelen albekezdés i) pontja alapján kedvezményekre jogosultak, feltéve, hogy közvetett tulajdonlás esetén valamennyi közbenső tulajdonos valamelyik Szerződő Államban belföldi illetőségű;
d) az Egyezmény 4. cikkének 2. bekezdésében meghatározott személy, feltéve, hogy az ezen bekezdés a) albekezdésében meghatározott személy esetében, a személy kedvezményezettjeinek, tagjainak vagy résztvevőinek több mint 50 százaléka valamelyik Szerződő Államban belföldi illetőségű természetes személy; vagy
e) a természetes személytől eltérő személy, ha:
i) az adóév napjainak legalább felében az ebben a Szerződő Államban belföldi illetőségű személyek és akik ezen Egyezmény kedvezményeire e bekezdés a) albekezdése, b) albekezdése, c) albekezdésének i) pontja vagy d) albekezdése alapján jogosultak, a személy összes szavazati jogának és értékének legalább 50 százalékát (és a magasabb részesedésű részvényosztálynak legalább 50 százalékát) képviselő részvénynek vagy más tulajdonosi érdekeltségnek közvetlenül vagy közvetve tulajdonosai, feltéve hogy közvetett tulajdonlás esetében mindegyik közvetett tulajdonos ebben a Szerződő Államban belföldi illetőségű, és
ii) a személy belföldi illetősége szerinti államban meghatározottak szerint az adóévben a személy bruttó jövedelmének kevesebb mint 50 százaléka kerül közvetlenül vagy közvetve olyan személyek számára kifizetésre vagy elhatárolásra, akik egyik Szerződő Államban sem belföldi illetőségű személyek amelyek e bekezdés a) albekezdése, b) albekezdése, c) albekezdésének i) pontja vagy d) albekezdése alapján jogosultak ezen Egyezmény kedvezményeire olyan kifizetések formájában, amelyek az Egyezmény hatálya alá tartozó adókból a személy belföldi illetősége szerinti államban levonhatók [ide nem értve a szolgáltatásokért vagy dologi javakért a rendes üzletmenet során szokásos piaci áron kifizetett összegeket és a pénzügyi kötelezettségekre tekintettel a bank (beleértve Magyarország esetében a hitelintézetet) részére történő fizetések, amelyek nem kapcsolódnak a kifizetőhöz].
3. a) Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jogosult az Egyezmény kedvezményeire a másik államból szerzett jövedelemtétel esetén, tekintet nélkül arra, hogy a belföldi illetőséggel bíró személy minősített személy-e, amennyiben a belföldi illetőségű személy aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet végez az elsőként említett államban (kivéve a belföldi illetőségű személy saját számlájára végzett vagy kezelt befektetéseket, kivéve, ha ezek a tevékenységek egy biztosító társaság vagy egy bejegyzett értékpapírkereskedő által folytatott biztosítási vagy értékpapírral kapcsolatos tevékenységek, vagy, az Egyesült Államokban belföldi illetőségű személy esetében, egy bank által folytatott banki tevékenységek, vagy, egy Magyarországon belföldi illetőségű személy esetében, egy pénzügyi intézmény által folytatott szabályozott pénzügyi szolgáltatások), és a másik Szerződő Államból szerzett jövedelem az adott kereskedelmi vagy üzleti tevékenységgel kapcsolatban vagy azzal együtt járóan keletkezik.
b) Amennyiben az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy az általa a másik Szerződő Államban folytatott kereskedelmi vagy üzleti tevékenységből vagy egy kapcsolt személytől a másik Szerződő Államból származó jövedelemtételt szerez, az a) albekezdésben leírt feltételek az ilyen tétel tekintetében csak akkor tekinthetők teljesítettnek, ha a belföldi illetőségű személynek az elsőként említett Szerződő Államban folytatott kereskedelmi vagy üzleti tevékenysége jelentősnek számít a belföldi illetőségű személy vagy az ilyen személy által a másik Szerződő Államban folytatott kereskedelmi vagy üzleti tevékenységhez képest. Az, hogy egy kereskedelmi vagy üzleti tevékenység e bekezdés alkalmazásában jelentősnek számít-e, az összes tény és körülmény alapulvételével kerül meghatározásra.
c) E bekezdés alkalmazása szempontjából egy személlyel kapcsolt személyek által végzett tevékenységek az ilyen személy által végzett tevékenységeknek tekintendők. Egy személy akkor kapcsolt egy másik személlyel, ha az egyik a másik személy tulajdonosi érdekeltségének legalább 50 százalékát (vagy egy társaság esetében az összes szavazati jog és a társaság részvényértékének vagy a társaság saját tőke részesedésének legalább 50 százalékát) birtokolja, vagy ha egy másik személy birtokolja mindkét személy tulajdonosi érdekeltségének legalább 50 százalékát (vagy egy társaság esetében az összes szavazati jog és a társaság részvényértékének vagy a társaság saját tőke részesedésének legalább 50 százalékát). Mindenesetre egy személy egy másikkal kapcsoltnak tekintendő, ha az összes lényeges tény és körülmény alapján az egyik ellenőrzési joggal rendelkezik a másik fölött, vagy mindkettő ugyanannak a személynek vagy személyeknek az ellenőrzése alatt áll.
4. A Szerződő Állam belföldi illetőségű társasága is jogosult az Egyezmény által biztosított kedvezményekre, ha:
a) részvényei összesített szavazati jogának és értékének legalább 95 százalékát (és valamely magasabb részesedésű részvényosztály legalább 50 százalékát) közvetlenül vagy közvetve hét vagy ennél kevesebb számú, egyenrangú kedvezményezettnek minősülő személy tulajdonolja; és
b) a társaság, belföldi illetősége szerinti Államban meghatározottak szerinti, bruttó jövedelmének kevesebb, mint 50 százalékát az adóévre nézve egyenrangú kedvezményezettnek nem minősülő személyek számára, közvetlenül vagy közvetve fizetik ki vagy került elhatárolásra olyan kifizetések formájában (ide nem értve a szolgáltatásokért vagy dologi javakért a rendes üzletmenet során szokásos piaci áron kifizetett összegeket), amelyek a társaság belföldi illetősége szerinti államában a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó adók esetében levonhatóak.
5. Az egyik Szerződő Állam belföldi illetőségű személye szintén jogosult jelen Egyezmény összes kedvezményére, amelyet egyébként az egyik Állam belföldi illetőségű személyeinek nyújtanak, ha az multinacionális társaságcsoport vállalatközpont társaságaként szolgál és ez a belföldi illetőségű személy eleget tesz minden különleges feltételnek azért, hogy megkapja az e cikktől eltérő kedvezményeket. Egy személy e célból csak akkor tekinthető vállalatközpont társaságnak, ha:
a) a csoport teljes felügyeletének és igazgatásának jelentős részét nyújtja, amely magában foglalhatja, de nem elsősorban, a csoportfinanszírozást;
b) a társaságcsoport olyan társaságokból áll, amelyek belföldi illetőségű személyek és az aktív üzletben vannak jelen legalább öt országban, és az öt ország mindegyikében (vagy öt országcsoportban) folytatott üzleti tevékenység a csoport bruttó jövedelmének legalább 10 százalékát állítja elő;
c) a vállalatközpont társaság belföldi illetőségének Szerződő Államától eltérő bármely országban folytatott üzleti tevékenység a csoport bruttó jövedelmének kevesebb, mint 50 százalékát állítja elő;
d) bruttó jövedelmének nem több, mint 25 százaléka származik a másik Szerződő Államból;
e) független diszkrecionális felhatalmazással rendelkezik és gyakorolja is azt azért, hogy az a) albekezdésben hivatkozott funkciókat végrehajtsa;
f) a 3. bekezdésben foglalt személy belföldi illetőségének országában azonos jövedelemadózási szabályok alá esik; és
g) a másik Szerződő Államban szerzett jövedelem vagy a b) albekezdésben hivatkozott aktív üzlettel kapcsolatos vagy azzal járulékos.
Ha e bekezdés b), c) vagy d) albekezdések bruttó jövedelem követelményei nem teljesülnek, mégis teljesítettnek kell tekinteni akkor, ha a követelt aránynak eleget tesznek azzal, hogy átlagolják a megelőző négy év bruttó jövedelmét.
6. A jelen cikk megelőző rendelkezései ellenére, ha a Szerződő Állam vállalkozása jövedelmet szerez a másik Szerződő Államból, és ez a jövedelem egy olyan telephelynek tudható be, amellyel a vállalkozás egy harmadik államban rendelkezik, az egyébként az Egyezmény más rendelkezései alapján alkalmazásra kerülő adókedvezmények nem alkalmazandók erre a jövedelemre, ha ennek a telephelynek a nyeresége alá van vetve egy összevont, összesített tényleges adómértéknek az elsőként említett Szerződő Államban és a harmadik államban kevesebb, mint az elsőként említett Szerződő Államban alkalmazandó társasági adó általános mértékének 60 százaléka. Bármely osztalék, kamat vagy jogdíj, amelyre a jelen bekezdés rendelkezései alkalmazandók, a másik Szerződő Államban olyan adónak lesz alávetve, amelynek mértéke nem haladja meg annak bruttó összege 15 százalékát. Bármely más jövedelem, amelyre e bekezdés rendelkezései alkalmazandók, a másik Szerződő Állam hazai joga rendelkezései szerint lesznek adónak alávetve, tekintet nélkül ezen Egyezmény bármely más rendelkezésére. A jelen bekezdés rendelkezései nem kerülnek alkalmazásra, ha:
a) jogdíj esetében, a jogdíjat ellenértékként kapják a maga a telephely által előállított vagy kifejlesztett eszmei javak használata vagy használati joga fejében; vagy
b) bármely egyéb jövedelem esetében, a másik Szerződő Államból szerzett jövedelmet, harmadik államban található telephely által folytatott aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységgel kapcsolatosan vagy azzal járulékosan szerzik (a vállalkozás saját számlájára történő befektetések eszközlésére, kezelésére vagy puszta birtoklására irányuló üzleti tevékenységen kívül, kivéve, ha ezek a tevékenységek regisztrált értékpapír-kereskedő által folytatott értékpapír tevékenységek, vagy az Egyesült Államokban belföldi illetőségű vállalkozás esetében, bank által folytatott banki tevékenységek, vagy a Magyarországon belföldi illetőségű vállalkozás esetében, pénzügyi intézmény által folytatott szabályozott pénzügyi szolgáltatások).
7. Az Egyezmény által biztosított kedvezményeket azonban megadják az egyik Szerződő Állam belföldi illetőségű személye számára, aki a jelen cikk megelőző bekezdései alapján nem jogosult kedvezményekre, ha a másik Szerződő Állam illetékes hatósága megállapítja, hogy az ilyen személy telephelyének, megszerzésének vagy fenntartásának és működtetése folytatásának nem egyik elsődleges célja a jelen Egyezmény alapján való kedvezmények megszerzése. Annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága, amelyben a jövedelem keletkezik, mielőtt megtagadná az Egyezmény kedvezményeit ezen bekezdés alapján, egyeztet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával.
8. E cikk alkalmazásában:
a) az „elismert tőzsde” kifejezés a következőket jelenti:
i) az Értékpapír Kereskedők Nemzeti Szövetsége (National Association of Securities Dealers, Inc.) tulajdonában lévő NASDAQ Rendszer, és bármely, az Amerikai Értékpapír és Tőzsdefelügyeletnél (U.S. Securities and Exchange Commission) az 1934. évi Amerikai Értékpapírtőzsde Törvény szerint nemzeti értékpapírtőzsdeként nyilvántartott tőzsde;
ii) a budapesti értéktőzsde;
iii) az amszterdami, a brüsszeli, a frankfurti, a londoni, a párizsi, a bécsi, a varsói és a zürichi értéktőzsdék;
iv) bármely más értéktőzsde, amelyről az illetékes hatóságok megállapodtak;
b) a „fő részvényosztály” kifejezés a társaság törzsrészvényeit vagy közönséges részvényeit jelenti, feltéve, hogy ez a részvényosztály képviseli a társaság szavazati jogainak és értékének többségét. Amennyiben egyetlen törzs vagy közönséges részvényosztály sem képviseli a társaság összes szavazati jogának és értékének többségét, a „fő részvényosztály” azokat az osztályokat jelenti, amelyek összességében a társaság összes szavazati jogának és értékének többségét képviselik;
c) az „elsőbbségi részvényosztály” kifejezés a Szerződő Államok egyikében illetőséggel bíró társaság bármely olyan részvényosztályát jelenti, amely a részvénytulajdonost aránytalanul magas részesedésre jogosítja osztalékon, visszaváltási értéken keresztül vagy más módon, a másik államban a társaság konkrét eszközeiből vagy tevékenységeiből termelt bevételekből; és
d) egy társaság „elsődleges üzletvezetési és ellenőrzési helye” csak akkor lesz abban a Szerződő Államban, amelyben belföldi illetőségű, ha az ügyvezető igazgatók és a felsővezetésben dolgozó alkalmazottak a társaság (beleértve a közvetlen és közvetett leányvállalatait) stratégiai, pénzügyi és működési elvi szintű döntéshozataláért a napi szintű felelősséget nagyobb részben inkább ebben az államban gyakorolják, mint bármely más államban és az ilyen személyek személyzete az ezen döntések előkészítéséhez és meghozatalához szükséges napi szintű tevékenységek többségét inkább ebben az államban, mint bármely másik államban végzi;
e) az „egyenrangú kedvezményezett” kifejezés az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban részes bármely más államnak vagy az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás részes államának belföldi illetőségű személyét jelenti, de csak akkor, ha ez a belföldi illetőségű személy:
i) A) jogosult lenne az Európai Unió valamely tagállama vagy az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban részes bármely más állam, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás valamely részes állama és azon Állam közötti – ahonnan a jelen Egyezmény által biztosított kedvezményeket igénylik – a kettős adóztatás elkerülésére irányuló átfogó egyezmény által biztosított valamennyi kedvezményre a jelen cikk 2. bekezdés a), b) albekezdésével, c) albekezdésének i) pontjával vagy d) albekezdésével analóg rendelkezések alapján, feltéve, hogy az ilyen egyezmény nem tartalmaz a kedvezmények korlátozásáról szóló cikket, a személy akkor lenne jogosult a jelen Egyezmény által biztosított kedvezményekre a jelen cikk 2. bekezdés a), b) albekezdése, c) albekezdésének i) pontja, vagy d) albekezdése alapján, ha az ilyen személy a jelen Egyezmény 4. cikke (Belföldi illetőség) alapján az egyik Állam belföldi illetőségű személye lenne; és
B) a jelen Egyezmény 10. cikkében (Osztalék), 11. cikkében (Kamat) vagy 12. cikkében (Jogdíj) említett jövedelem tekintetében, az ilyen egyezmény alapján olyan adómértékre lenne jogosult azon adott jövedelmi osztály tekintetében, amelyre nézve a kedvezményeket a jelen Egyezmény alapján igénylik, amely legalább olyan alacsony, mint a jelen Egyezmény alapján alkalmazandó mérték; vagy
ii) a Szerződő Állam olyan belföldi illetőségű személye, aki a jelen Egyezmény által biztosított kedvezményekre a jelen cikk 2. bekezdés a), b) albekezdése, c) albekezdésének i) alpontja, vagy d) albekezdése alapján jogosult; és
f) az olyan osztalék, kamat vagy jogdíj tekintetében, amely Magyarországon keletkezik, és amelynek a haszonhúzója egy, az Egyesült Államokban belföldi illetőségű társaság, az Európai Unió tagállamában belföldi illetőségű társaságot úgy kezelik, hogy megfelel a jelen bekezdés e) i) B) albekezdésében foglalt követelményeknek annak meghatározása céljából, hogy vajon az ilyen Egyesült Államokban belföldi illetőségű személy jogosult-e a kedvezményekre a jelen bekezdés alapján, ha az azon osztalék, kamat vagy jogdíj kifizetése, amely Magyarországon keletkezik, és amelyet közvetlenül fizetnek ki az Európai Unió tagállamában belföldi illetőségű személynek, adómentes lenne az Európai Unió valamely irányelve alapján, annak ellenére, hogy a Magyarország és az Európai Unió ezen másik tagállama közötti jövedelemadó egyezmény az illető kifizetés tekintetében magasabb adómértéket ír elő az illető egyesült államokbeli társaságra a jelen Egyezmény 10., 11. vagy 12. cikke alapján alkalmazandó adó mértékénél.
1. Magyarország esetében a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni:
a) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható az Egyesült Államokban, Magyarország a b) és a c) albekezdésekben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet az adó alól.
b) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10. (Osztalék) és a 11. (Kamat) cikkek rendelkezései szerint megadóztathatók az Egyesült Államokban, Magyarország megengedi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik az Egyesült Államokban megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a részét, amely az Egyesült Államokból származó ilyen jövedelemtételekre esik.
c) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, Magyarországon belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem mentesül az adó alól Magyarországon, Magyarország mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet.
d) Az a) albekezdés rendelkezései nem alkalmazandók Magyarországon belföldi illetőségű személy jövedelmére, ha az Egyesült Államok ezen Egyezmény rendelkezéseit alkalmazva mentesíti az ilyen jövedelmet az adó alól, vagy az ilyen jövedelemre a 10. cikk 2. bekezdése vagy a 11. cikk 2. bekezdése rendelkezéseit alkalmazza.
2. Az Egyesült Államok jogának rendelkezései szerint, és az abban meghatározott korlátozások fenntartásával (amely időnként módosulhat annak általános elvi változtatása nélkül), az Egyesült Államok megengedi az Egyesült Államokban belföldi illetőségű személyek vagy állampolgárok számára az ilyen belföldi illetőségű személyekre és állampolgárokra alkalmazandó egyesült államokbeli jövedelemadóba a következők beszámítását:
a) az ilyen belföldi illetőségű személy vagy állampolgár által vagy nevében Magyarországon megfizetett vagy elhatárolt jövedelemadót; és
b) egy Magyarországon belföldi illetőségű társaság szavazati jogot biztosító részvényeinek legalább 10 százalékát birtokló, és abból osztalékot kapó egyesült államokbeli társaság esetében, a fizető által vagy nevében Magyarországon megfizetett vagy elhatárolt jövedelemadót, azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.
E bekezdés alkalmazásában a 2. cikk (Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók) 3. bekezdés a) albekezdésében és 4. bekezdésében hivatkozott adók tekintendők jövedelemadónak.
3. E cikk 2. bekezdésének alkalmazása szempontjából egy Egyesült Államokban belföldi illetőségű személy által szerzett, és az Egyesült Államok jogszabályai szerint meghatározott bruttó jövedelemtétel, amely jelen Egyezmény alapján megadóztatható Magyarországon, Magyarországon lévő forrásból származó jövedelemnek tekintendő.
4. Amennyiben az Egyesült Államok állampolgára belföldi illetőségű Magyarországon:
a) az olyan jövedelemtételek esetében, amelyek ezen Egyezmény rendelkezései értelmében az Egyesült Államokban mentesek az adó alól, vagy amelyek az Egyesült Államokban csökkentett adókulcs alá tartoznak, ha olyan Magyarországon belföldi illetőségű személy szerzi meg, aki az Egyesült Államoknak nem állampolgára, Magyarország megengedi a beszámítást a magyarországi adóba, de csak a megfizetett adóét, ha egyáltalán van olyan, amelyet az Egyesült Államok ezen Egyezmény rendelkezései értelmében kivethet, kivéve azokat az adókat, amelyeket kizárólag állampolgársági alapon vethetnek ki az 1. cikk (Általános hatály) 4. bekezdésének kivételt megállapító klauzulája alapján;
b) a 2. bekezdésnek az a) albekezdésben hivatkozott jövedelemtételekkel kapcsolatos egyesült államokbeli adó kiszámítására való alkalmazása szempontjából az Egyesült Államok megengedi az egyesült államokbeli adóba az a) albekezdésben meghatározott beszámítás után a Magyarországon megfizetett jövedelemadó beszámítását; az így megengedett beszámítás nem csökkentheti az a) albekezdés értelmében a magyarországi adóba beszámítható egyesült államokbeli adórészt; és
c) kizárólag abból a célból, hogy az Egyesült Államokban elkerüljék a kettős adóztatást a b) albekezdés alapján, az a) albekezdésben meghatározott jövedelemtételek Magyarországon keletkezőnek tekintendők olyan mértékben, amilyen mértékben az szükséges az ilyen jövedelmek kettős adózástatásának a b) albekezdés szerinti elkerüléséhez.
1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos körülmények között, különös tekintettel a világjövedelem utáni adóztatásra, alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban.
2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelyét ebben a másik államban nem lehet kedvezőtlenebb adóztatás alá vetni, mint ennek a másik államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait.
3. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem értelmezendők akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyeknek a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján adózási célból olyan személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson, amelyeket a saját belföldi illetőségű személyeinek nyújt.
4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azokat az elsőként említett államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna meg, kivéve, ha a 9. cikk (Kapcsolt vállalkozások) 1. bekezdésének, a 11. cikk (Kamat) 5. bekezdésének vagy a 12. cikk (Jogdíj) 4. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók. Hasonlóképpen az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozásai az ilyen vállalkozás adóköteles vagyonának megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azok az elsőként említett államban belföldi illetőségű személlyel szemben álltak volna fenn.
5. Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az elsőként említett Szerződő Államban olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az elsőként említett állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
6. E cikk rendelkezései semmiképpen sem értelmezendők úgy, mintha bármelyik Szerződő Államot meggátolnák a 10. cikk (Osztalék) 8. bekezdésében meghatározott adó kivetésében.
7. E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. cikk (Az Egyezmény hatálya alá tartozó adók) rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága által kivetett bármilyen fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók.
1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg ezen Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az államoknak a belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24. cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára.
2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze azzal a céllal, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől vagy más eljárási korlátozásoktól függetlenül végre kell hajtani, feltéve, hogy a másik Szerződő Állam illetékes hatósága az elsőként említett illetékes hatóságtól értesítést kapott arról, hogy egy ilyen ügy létezik az azon adózási év végét követő hat éven belül, amelyre az ügy vonatkozik.
3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket vagy kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik.
4. Az illetékes hatóságok megállapodhatnak az Egyezményben említett valamely meghatározott dollárösszegnek a gazdasági és pénzügyi fejlődést tükröző megemelésében is.
5. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással, beleértve egy saját magukból vagy képviselőikből álló közös bizottságot, abból a célból, hogy az előző bekezdések értelmében egyetértésre jussanak.
1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást ezen Egyezmény rendelkezéseinek vagy a Szerződő Államok által kivetett bármilyen fajtájú adóra vonatkozó, a Szerződő Államok belső jogszabályi rendelkezéseinek végrehajtásához előreláthatóan fontos információról, olyan mértékben, amennyiben az ezek alapján való adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel, ideértve az ilyen adók megállapítására vagy beszedésére, ezek érvényesítésére, vagy a vonatkozó peres eljárásra, vagy az ilyen adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálására vonatkozó információkat. Az információcserét az 1. cikk (Általános hatály) 1. bekezdése vagy a 2. cikk (Az Egyezmény hatálya alá tartózó adók) nem korlátozza.
2. A Szerződő Államnak az e cikk alapján kapott bármely információt ugyanúgy titokként kell kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai alapján megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek a fent említett adók megállapításával, beszedésével, vagy ezek igazgatásával, érvényesítésével, vagy a vonatkozó peres eljárással, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával, vagy az ilyen tevékenységek felügyeletével foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok az információt csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az információt nyilvánosságra hozhatják.
3. Az előző bekezdések rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, mintha valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy:
a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon;
b) olyan információt nyújtson, amely az egyik vagy másik Szerződő Állam jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be;
c) olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek felfedése sértené a közrendet.
4. Ha az egyik Szerződő Állam e cikknek megfelelően információt kér, a másik Szerződő Állam saját információszerzési intézkedéseit alkalmazza a kért információ megszerzése érdekében, még akkor is, ha a másik államnak az információra saját adóügyi céljaira nincs szüksége. A megelőző mondatban foglalt kötelezettségre a 3. bekezdés korlátozásai vonatkoznak, de ezek a korlátozások semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását azért, mert az információhoz nem kapcsolódik hazai érdeke.
5. A 3. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam számára megengedik a másik Szerződő Állam által kért információszolgáltatás megtagadását azért, mert az információ banknak, más pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi minőségben eljáró személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik.
6. Amennyiben az egyik Szerződő Állam illetékes hatósága kifejezetten kéri, a másik Szerződő Állam illetékes hatósága e cikk alapján információt nyújt tanúvallomások és közzé nem tett eredeti dokumentumok (beleértve a könyveket, iratokat, nyilatkozatokat, nyilvántartásokat, számlákat és írásos anyagokat) hitelesített másolatai formájában, olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen vallomás vagy dokumentumok ennek a másik államnak a jogszabályai és közigazgatási gyakorlata alapján a saját adóira vonatkozóan beszerezhetők.
Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjait a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat.
1. Ezt az Egyezményt a Szerződő Államok alkalmazandó eljárásainak megfelelően ratifikálni kell, és a ratifikációs okmányokat ezt követően amint lehet kicserélik.
2. Az Egyezmény a ratifikációs okmányok kicserélésének napján lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:
a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének időpontját közvetlenül követő második hónap első napján vagy azután fizetett vagy beszámított összegekre;
b) az egyéb adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének időpontját közvetlenül követő január első napján vagy azután kezdődő adózási időszakokra.
3. A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelemadók területén 1979. február 12-én aláírt Egyezmény, valamint az ugyanazon a napon aláírt kapcsolódó Levélváltás („a korábbi Egyezmény”) hatályát veszti bármely adó vonatkozásában attól a naptól kezdve, amelyen ez az Egyezmény alkalmazandó azon adó vonatkozásában e cikk 2. bekezdésének megfelelően. Tekintet nélkül a megelőző mondatra, amennyiben bármely, a korábbi Egyezmény alapján kedvezményekre jogosult személy nagyobb kedvezményekre lett volna jogosult az alapján, mint ezen Egyezmény alapján, akkor a korábbi Egyezmény, az ilyen személy választása alapján az ilyen személy adói tekintetében, teljes egészében hatályban marad 2010. december 31-ig. A korábbi Egyezmény azon az utolsó napon szűnik meg, amelyen az e bekezdés megelőző rendelkezéseinek megfelelően bármely adó vonatkozásában alkalmazandó.
4. Tekintet nélkül ezen Egyezmény hatálybalépésére, egy természetes személy, aki az előző Egyezmény 17. cikkének (Tanárok) és 18. cikkének (Tanulók és gyakornokok) kedvezményeire jogosult ezen Egyezmény hatálybalépésének idején, továbbra is jogosult lesz az ilyen kedvezményekre addig az időpontig, ameddig a természetes személy nem szűnne meg jogosultnak lenni az ilyen kedvezményekre, ha a korábbi Egyezmény hatályban maradna.
Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Állam felmondhatja, feltéve, hogy a felmondásról diplomáciai úton 6 hónapos előzetes értesítést ad. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:
a) a forrásnál levont adók tekintetében a 6 hónapos időszak lejáratát követő január hónap első napján vagy az után fizetett vagy beszámított összegekre;
b) az egyéb adók tekintetében a 6 hónapos időszak lejáratát követő január hónap első napján vagy az után kezdődő adózási időszakokra.
Ennek hiteléül a saját Kormányuk által arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.
Készült Budapesten, két példányban magyar és angol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, 2010. február 4. napján.
a Magyar Köztársaság Kormánya nevében | az Amerikai Egyesült Államok Kormánya nevében |
(aláírások)
Dr. Péter Oszkó
a Magyar Köztársaság pénzügyminiszterének
Budapest, 2010. február 4.
Tisztelt Miniszter Úr!
Megtiszteltetés számomra, hogy utalhatok a mai napon aláírt, az Amerikai Egyesült Államok Kormánya és a Magyar Köztársaság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezményre („az Egyezmény”), és megerősíthetem az Egyesült Államok Kormánya nevében, hogy a két Kormány között a következő egyetértések születtek:
1. Hivatkozással az Egyezmény 1. cikkének (Általános hatály) 6. bekezdésére, megállapítást nyert, hogy az egyik Szerződő Államban lévő forrásból származó jövedelmet, amelyet olyan jogalany kap, amelyet bármely Szerződő Államban szerveztek meg és amelyet bármely Szerződő Állam jogszabályai alapján pénzügyileg átláthatóként kezelnek, úgy kell kezelni, mint a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által szerzett jövedelmet olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen jövedelem mint a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelme adóköteles. Megállapítást nyert továbbá, hogy ez a bekezdés nem alkalmazandó egy harmadik államban megszervezett jogalany által szerzett jövedelemre.
2. Hivatkozással az Egyezmény 2. cikkének (Az egyezmény hatálya alá tartozó adók) 2. bekezdésére, megállapítást nyert, hogy „az ingó vagyon” az Egyezmény 6. cikkében (Ingatlan vagyonból származó jövedelem) meghatározott ingatlan vagyonon kívül minden más vagyont jelent.
3. Hivatkozással az Egyezmény 3. cikkének (Általános meghatározások) 1. bekezdés b) albekezdésére, megállapítást nyert, hogy a Magyarországon alapított személyegyesítő társaság (betéti társaság, közkereseti társaság) Magyarországon társaságként adózik és ezért a „társaság” meghatározásába tartozik.
4. Hivatkozással az Egyezmény 3. cikkének (Általános meghatározások) 1. bekezdés j) albekezdés i) pontjára, megállapítást nyert, hogy az Egyesült Államok esetében az „állampolgárság” („nationality”) kifejezés magában foglalja az állampolgárságot (citizenship).
5. Hivatkozással az Egyezmény 7. cikkének (Vállalkozási nyereség) 2. bekezdésére, megállapítást nyert, hogy az OECD Transzferár Irányelvek alapelvei alkalmazandók, analógia alapján, a telephelynek betudható nyereség meghatározásának céljából. Ennek megfelelően az ott leírt bármely módszer alkalmazható beleértve a nyereségmegosztási módszereket, a telephely nyereségének a meghatározására mindaddig, amíg az az Irányelvekkel összhangban van.
6. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 2. bekezdés e) albekezdés i) pontjára, megállapítást nyert, hogy a 2) bekezdés e) albekezdésének i) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, amennyiben a tulajdonlási teszt az adózási év napjainak legalább felében kielégítésre kerül, függetlenül attól, hogy a napok, amelyen a teszt kielégítésre kerül, egymást követőek-e.
7. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 2. bekezdés e) albekezdés ii) pontjára és 4. bekezdés b) pontjára, megállapítást nyert, hogy az „elhatárolt” kifejezésnek az a jelentése, amelyet annak az Egyezmény kedvezményeit igénylő személy belföldi illetősége szerinti állam belső joga, beleértve az adózási célokra alkalmazandó számviteli alapelveket, ad.
8. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 3. bekezdés a) pontjára és 6. bekezdés b) pontjára, a „szabályozott pénzügyi szolgáltatások” kifejezés a magyar pénzintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 3. szakasz 1. bekezdésében felsorolt szolgáltatásokat, vagy bármely azt követően kihirdetett, az illetékes hatóságok által jóváhagyott hasonló szabályozást jelent.
9. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 3. bekezdés a) pontjára, megállapítást nyert, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, aki ebben az államban aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet végez, megkaphatja az Egyezmény kedvezményeit e bekezdés alapján egy, a másik Szerződő Államban szerzett jövedelemtétellel kapcsolatban, amennyiben ez a jövedelemtétel ezzel a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységgel kapcsolatban vagy azzal együtt járóan keletkezik. A következő példa szemlélteti ezt az eredményt:
HUCo egy Magyarországon belföldi illetőségű társaság. HUCo fő tevékenysége új gyógyszerek kifejlesztése, és ennek a tevékenységnek a kifejtéséhez HUCo egy nagy kutatás-fejlesztési létesítményt működtet Magyarországon. Amint HUCo személyzete befejezi a kutatást és a gyógyszereket eladásra engedélyezték, HUCo az új, általa kifejlesztett gyógyszerekre a multinacionális csoport más tagjainak hasznosítási engedélyt ad, beleértve USCo-t, egy Egyesült Államokban belföldi illetőségű társaságot. USCo gyártja HUCo termékeit az Egyesült Államokban és jogdíjat fizet HUCo-nak a HUCo által kifejlesztett gyógyszerekre kötött hasznosítási szerződésre tekintettel. HUCo Magyarországon aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet végez. Az USCo által kifizetett jogdíjak HUCo kutatás-fejlesztési tevékenységével kapcsolatban keletkeznek. Ebből következően, feltételezve, hogy HUCo tevékenysége jelentős USCo tevékenységéhez képest, amint az alább a 10. bekezdésben kifejtésre kerül, HUCo jogosult az Egyezmény kedvezményeire az egyesült államokbeli forrásból származó jogdíj jövedelmére tekintettel.
10. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 3. bekezdés b) pontjára, megállapítást nyert, hogy a 3. bekezdés b) pontja szerinti jelentősség követelménye, az egyezmények nyújtotta lehetőséggel való visszaélések egy szűk esetére irányul, amikor egy társaság úgy próbál jogosultságot szerezni az egyezmény kedvezményeire, hogy minimális mértékben azzal kapcsolatban üzleti tevékenységet folytat, amely csekély gazdasági költséggel vagy hatással van a társaság tevékenységének egészét tekintve. Azt, hogy egy kereskedelmi vagy üzleti tevékenység e bekezdés alkalmazásában jelentősnek számít-e, az összes tény és körülmény figyelembevételével kell meghatározni. Az ilyen meghatározásnak az egyes Szerződő Államokban folytatott kereskedelmi vagy üzleti tevékenység egymáshoz viszonyított méreteit (a tőke értéke, a jövedelem és a bérköltség alapján mérve), az egyes Szerződő Államokban végzett tevékenységek természetét és – amennyiben a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet mindkét Szerződő Államban folytatják – az egyes Szerződő Államokban az ehhez a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységhez tett egymáshoz viszonyított hozzájárulásokat kell figyelembe vennie. Minden ilyen döntés vagy összehasonlítás során megfelelően figyelembe kell venni az Egyesült Államok gazdasága és a magyar gazdaság viszonylagos méretét.
Mindazonáltal egy kereskedelmi vagy üzleti tevékenység feltétlenül jelentősnek tekintendő, amennyiben a megelőző adózási év vonatkozásában, vagy a megelőző három adózási év átlagában, a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységhez kapcsolódó tőke értéke, a bruttó jövedelem és a bérköltség az elsőként említett államban legalább 7,5 százaléka ennek a belföldi illetőségű személynek (és bármely kapcsolt félnek) a tőke értékében, a bruttó jövedelemben és a bérköltségben lévő megfelelő arányos részesedésének, amelyből a másik államban ez a jövedelem keletkezett, és a három arány átlaga meghaladja a 10 százalékot. Ha a belföldi illetőségű személy közvetlenül vagy közvetve kevesebb, mint 100 százalékban tulajdonosa az egyik államban folytatott tevékenységnek, csak a belföldi illetőségű személynek az ilyen tevékenységben lévő arányos érdekeltségét veszik figyelembe az e bekezdésben leírt teszt alkalmazásában.
Az alábbi példák mutatják be a jelentősség követelményének alkalmazását.
1. példa
(i) V, belföldi illetőségű személy egy országban, amelynek nincs adóegyezménye az Egyesült Államokkal, meg akar szerezni egy amerikai pénzügyi intézményt. Mindazonáltal, miután az illetősége szerinti országnak nincs adóegyezménye az Egyesült Államokkal, a befektetés által létrehozott bármely osztalék az Egyesült Államok belső joga szerinti forrásadó alá esne. V egy magyar társaságot alapít, egy irodával egy kisvárosban, hogy befektetési tanácsadást nyújtson a helyi lakosok számára. Ez a magyar társaság megszerzi az egyesült államokbeli pénzügyi intézményt a V. által biztosított tőkéből.
(ii) Az egyesült államokbeli forrású jövedelem, amely olyan üzleti tevékenységből keletkezik az Egyesült Államokban, amely a magyar anyavállalat által folytatott befektetési tanácsadással függ össze. Mindazonáltal, a jelentősségi követelmény ebben a példában nem teljesül, ezért az osztalék az Egyesült Államok belső joga alatti, nem pedig a 10. cikkben (Osztalék) előírt kulccsal való forrásadó alatt marad.
2. példa
(i) S egy Magyarországon megszervezett, vezetett és ellenőrzött bankszervezet. S-nek számos helyi fiókja és ügyfele van Magyarországon, továbbá megfelelő személyzete, amely képes a banki szolgáltatásokat nyújtani ezen ügyfelek számára. Mindazonáltal, miután a banki piac Magyarországon versenytársakkal telített, S elhatározta, hogy Magyarországon kívül fiókokat kell alapítania, hogy bővítse üzleti tevékenységét. E terv alapján S az Egyesült Államok több nagyvárosában alapított fiókokat, hogy azok ugyanolyan jellegű banki tevékenységet folytassanak, mint Magyarországon. Idővel az egyesült államokbeli fiókok számottevően növekedtek, és most már méreteikben elérték S egész magyarországi tevékenységének méreteit.
(ii) S egyesült államokbeli fiókjainak üzleti tevékenysége kapcsolatban áll S Magyarországon folytatott üzleti tevékenységével. Mivel S-nek nagyszámú helyi fiókja és alkalmazottja van Magyarországon, S Magyarországon folytatott tevékenysége jelentősnek minősül a 22. cikk 3. bekezdés b) pontjának alkalmazásában.
3. példa
HUCo, egy magyar társaság, 100 százalékban tulajdonosa USCo, egy egyesült államokbeli társaság részvényeinek, és 50 százalékban a HUSub, egy magyar társaság részvényeinek. HUCo közvetlenül nem folytat aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet. USCo és HUSub aktív zeneipari tevékenységet végez. USCo-nak számos alkalmazottja van, akiknek a feladata új hangfelvételeket készítő művészek felfedezése. USCo szintén készít hangfelvételeket, foglalkozik gyártással és forgalmazással az Egyesült Államokban. HUSub alkalmazottainak feladata a felvételek reklámozása Magyarországon, valamint a forgalmazási stratégia kidolgozása Európa többi részére. Az egyesült államokbeli hangfelvételeket készítő művészek európai eladásai nagymértékben hozzájárulnak USCo nyereségességéhez.
HUCo kamat- és osztalékkifizetést kap USCo-tól. Ahhoz, hogy ezek a kifizetések jogosultak legyenek az egyezmény kedvezményeire a 22. cikk 3. bekezdése alapján, HUCo-t olyannak kell tekintetni, mint amely Magyarországon aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet folytat. A 3. bekezdés b) pontja alapján, mivel HUCo és USCo kapcsolt vállalkozások, a Magyarországon folytatott és HUCo-nak tulajdonított tevékenységnek jelentősnek kell lennie a USCo által folytatott tevékenység vonatkozásában. HUCo-t úgy kell tekinteni, mint amely teljesíti ezt a követelményt, amennyiben a HUCo-nak betudható tőke, jövedelem és bérköltség aránya legalább 10 százaléka és minden egyes arány legalább 7,5 százaléka a USCo-nak betudható tőkének, jövedelemnek és bérköltségnek. Minden, az utóbbi négy évben lezárt adózási évben az ezen társaságok kereskedelmi vagy üzleti tevékenységnek betudható tőkéje, bruttó jövedelme és bérköltsége a következők szerint alakult:
USCo | HUSub | |
Tőke ..................... $300 | $50 | |
Jövedelem ...............50 | 10 | |
Bérköltség ................60 | 10 |
HUCo-nak nincs olyan tőkéje, jövedelme vagy bérköltsége, amely betudható a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységnek. Mindazonáltal HUSub tőkéje, jövedelme és bérköltsége, amely a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységhez kapcsolódik, a c) albekezdés alapján betudható HUCo-nak, mivel HUCo a HUSub-ban fennálló 50 százalékos tényleges tulajdonosi részesedése folytán kapcsolódik HUSub-hoz. Ennek megfelelően HUSub tőkéjének, jövedelmének és bérköltségének 50 százaléka betudható HUCo-nak. A HUCo-nak betudható összegek és a USCo megfelelő összegeinek százalékos aránya a következők szerint alakult:
HUCo | HUCo USCo százalékos arányában | |
Tőke ...................$25 | 8.3 | |
Jövedelem ............5 | 10.0 | |
Bérköltség .............5 | 8.3 |
Miután e százalékos arányok egyike sem haladja meg a 10 százalékot, HUCo nem teljesíti a fentiekben vázolt adóvédettségi követelményt. Ezenkívül a hároméves átlag szabályának alkalmazása sem változtat az eredményen, mivel a három megelőző évre vonatkozó összegek (és a belőle fakadó arányok) megegyeznek az első megelőző adózási év összegeivel.
Mindazonáltal HUCo jogosult lesz a kedvezményekre a USCo-tól kapott osztalék tekintetében. A HUSub által folytatott tevékenységek jelentősnek minősülnek USCo tevékenységével kapcsolatban, figyelembe véve az egyes társaságok hozzájárulásait a csoport egészének tevékenységéhez.
11. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 4. bekezdés a) pontjára, megállapítást nyert, hogy mindkét ország illetékes hatóságai általában megadják az egyezmény kedvezményeit a 22. cikk 7. bekezdés alapján olyan esetekben, amikor a kedvezményeket a 4. bekezdés alapján igénylő társaság legfeljebb 10 magánszemély közvetlen tulajdonában van, feltéve, hogy az ilyen magánszemélyek egyenrangú kedvezménye- zettek [a 8. bekezdés e) albekezdése szerinti értelemben] és a 4. bekezdés b) albekezdésének követelményei és minden az Egyezmény által a kedvezményekhez előírt kiegészítő követelmény teljesül.
12. A Magyar Köztársaság Kormánya arról tájékoztatta az Amerikai Egyesült Államok Kormányát, hogy értelmezése szerint az ebben az egyezményben foglalt kötelezettségei összhangban vannak az európai uniós tagságából származó kötelezettségeivel. Amennyiben a Magyar Köztársaság egy jövőbeni időpontban úgy találná, hogy ezen egyezmény szerinti kötelezettségei nincsenek összhangban azokkal a követelményekkel, amelyek Magyarországra, mint az Európai Unió tagjára alkalmazandók, bármelyik Szerződő Állam konzultációt kérhet az Egyezmény módosításának lehetséges tárgyalása tekintetében.
Megtiszteltetés továbbá számomra, hogy javasoljam Önnek az Amerikai Egyesült Államok Kormánya nevében, hogy a jelen jegyzék és Excellenciád erre adott megerősítő válasza, amelyben megerősíti, hogy Kormánya osztja ezeket az értelmezéseket, megállapodást fog képezni a Kormányaink között ezen pontokon és ugyanazon a napon lép hatályba, mint az Egyezmény.
Fogadja Miniszter Úr legmagasabb nagyrabecsülésemet.
Kiváló tisztelettel:
Eleni Tsakopoulos Kounalakis
Nagykövet
Eleni Tsakopoulos Kounalakis Asszonynak,
az Amerikai Egyesült Államok
rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének
Magyarországon
Budapest, 2010. február 4.
Tisztelt Nagykövet Asszony!
Megtiszteltetés számomra elismerni Excellenciádnak a ma aláírt jövedelemadó egyezményre vonatkozó mai jegyzékének vételét, melynek szövege a következő:
„Megtiszteltetés számomra, hogy utalhatok a mai napon aláírt, az Amerikai Egyesült Államok Kormánya és a Magyar Köztársaság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezményre („az Egyezmény”), és megerősíthetem az Egyesült Államok Kormánya nevében, hogy a két Kormány között a következő egyetértések születtek:
1. Hivatkozással az Egyezmény 1. cikkének (Általános hatály) 6. bekezdésére, megállapítást nyert, hogy az egyik Szerződő Államban lévő forrásból származó jövedelmet, amelyet olyan jogalany kap, amelyet bármely Szerződő Államban szerveztek meg és amelyet bármely Szerződő Állam jogszabályai alapján pénzügyileg átláthatóként kezelnek, úgy kell kezelni, mint a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által szerzett jövedelmet olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen jövedelem mint a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelme adóköteles. Megállapítást nyert továbbá, hogy ez a bekezdés nem alkalmazandó egy harmadik államban megszervezett jogalany által szerzett jövedelemre.
2. Hivatkozással az Egyezmény 2. cikkének (Az egyezmény hatálya alá tartozó adók) 2. bekezdésére, megállapítást nyert, hogy „az ingó vagyon” az Egyezmény 6. cikkében (Ingatlan vagyonból származó jövedelem) meghatározott ingatlan vagyonon kívül minden más vagyont jelent.
3. Hivatkozással az Egyezmény 3. cikkének (Általános meghatározások) 1. bekezdés b) albekezdésére, megállapítást nyert, hogy a Magyarországon alapított személyegyesítő társaság (betéti társaság, közkereseti társaság) Magyarországon társaságként adózik és ezért a „társaság” meghatározásába tartozik.
4. Hivatkozással az Egyezmény 3. cikkének (Általános meghatározások) 1. bekezdés j) albekezdés i) pontjára, megállapítást nyert, hogy az Egyesült Államok esetében az „állampolgárság” („nationality”) kifejezés magában foglalja az állampolgárságot (citizenship).
5. Hivatkozással az Egyezmény 7. cikkének (Vállalkozási nyereség) 2. bekezdésére, megállapítást nyert, hogy az OECD Transzferár Irányelvek alapelvei alkalmazandók, analógia alapján, a telephelynek betudható nyereség meghatáro- zásának céljából. Ennek megfelelően az ott leírt bármely módszer alkalmazható beleértve a nyereségmegosztási módszereket, a telephely nyereségének a meghatározására mindaddig, amíg az az Irányelvekkel összhangban van.
6. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 2. bekezdés e) albekezdés i) pontjára, megállapítást nyert, hogy a 2) bekezdés e) albekezdésének i) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, amennyiben a tulajdonlási teszt az adózási év napjainak legalább felében kielégítésre kerül, függetlenül attól, hogy a napok, amelyen a teszt kielégítésre kerül, egymást követőek-e.
7. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 2. bekezdés e) albekezdés ii) pontjára és 4. bekezdés b) pontjára, megállapítást nyert, hogy az „elhatárolt” kifejezésnek az a jelentése, amelyet annak az Egyezmény kedvezményeit igénylő személy belföldi illetősége szerinti állam belső joga, beleértve az adózási célokra alkalmazandó számviteli alapelveket, ad.
8. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 3. bekezdés a) pontjára és 6. bekezdés b) pontjára, a „szabályozott pénzügyi szolgáltatások” kifejezés a magyar pénzintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 3. szakasz 1. bekezdésében felsorolt szolgáltatásokat, vagy bármely azt követően kihirdetett, az illetékes hatóságok által jóváhagyott hasonló szabályozást jelent.
9. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 3. bekezdés a) pontjára, megállapítást nyert, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, aki ebben az államban aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet végez, megkaphatja az Egyezmény kedvezményeit e bekezdés alapján egy, a másik Szerződő Államban szerzett jövedelemtétellel kapcsolatban, amennyiben ez a jövedelemtétel ezzel a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységgel kapcsolatban vagy azzal együtt járóan keletkezik. A következő példa szemlélteti ezt az eredményt:
HUCo egy Magyarországon belföldi illetőségű társaság. HUCo fő tevékenysége új gyógyszerek kifejlesztése, és ennek a tevékenységnek a kifejtéséhez HUCo egy nagy kutatás-fejlesztési létesítményt működtet Magyarországon. Amint HUCo személyzete befejezi a kutatást és a gyógyszereket eladásra engedélyezték, HUCo az új, általa kifejlesztett gyógyszerekre a multinacionális csoport más tagjainak hasznosítási engedélyt ad, beleértve USCo-t, egy Egyesült Államokban belföldi illetőségű társaságot. USCo gyártja HUCo termékeit az Egyesült Államokban és jogdíjat fizet HUCo-nak a HUCo által kifejlesztett gyógyszerekre kötött hasznosítási szerződésre tekintettel. HUCo Magyarországon aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet végez. Az USCo által kifizetett jogdíjak HUCo kutatás-fejlesztési tevékenységével kapcsolatban keletkeznek. Ebből következően, feltételezve, hogy HUCo tevékenysége jelentős USCo tevékenységéhez képest, amint az alább a 10. bekezdésben kifejtésre kerül, HUCo jogosult az Egyezmény kedvezményeire az egyesült államokbeli forrásból származó jogdíj jövedelmére tekintettel.
10. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 3. bekezdés b) pontjára, megállapítást nyert, hogy a 3. bekezdés b) pontja szerinti jelentősség követelménye, az egyezmények nyújtotta lehetőséggel való visszaélések egy szűk esetére irányul, amikor egy társaság úgy próbál jogosultságot szerezni az egyezmény kedvezményeire, hogy minimális mértékben azzal kapcsolatban üzleti tevékenységet folytat, amely csekély gazdasági költséggel vagy hatással van a társaság tevékenységének egészét tekintve. Azt, hogy egy kereskedelmi vagy üzleti tevékenység e bekezdés alkalmazásában jelentősnek számít-e, az összes tény és körülmény figyelembevételével kell meghatározni. Az ilyen meghatározásnak az egyes Szerződő Államokban folytatott kereskedelmi vagy üzleti tevékenység egymáshoz viszonyított méreteit (a tőke értéke, a jövedelem és a bérköltség alapján mérve), az egyes Szerződő Államokban végzett tevékenységek természetét és – amennyiben a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet mindkét Szerződő Államban folytatják – az egyes Szerződő Államokban az ehhez a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységhez tett egymáshoz viszonyított hozzájárulásokat kell figyelembe vennie. Minden ilyen döntés vagy összehasonlítás során megfelelően figyelembe kell venni az Egyesült Államok gazdasága és a magyar gazdaság viszonylagos méretét.
Mindazonáltal egy kereskedelmi vagy üzleti tevékenység feltétlenül jelentősnek tekintendő, amennyiben a megelőző adózási év vonatkozásában, vagy a megelőző három adózási év átlagában, a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységhez kapcsolódó tőke értéke, a bruttó jövedelem és a bérköltség az elsőként említett államban legalább 7,5 százaléka ennek a belföldi illetőségű személynek (és bármely kapcsolt félnek) a tőke értékében, a bruttó jövedelemben és a bérköltségben lévő megfelelő arányos részesedésének, amelyből a másik államban ez a jövedelem keletkezett, és a három arány átlaga meghaladja a 10 százalékot. Ha a belföldi illetőségű személy közvetlenül vagy közvetve kevesebb, mint 100 százalékban tulajdonosa az egyik államban folytatott tevékenységnek, csak a belföldi illetőségű személynek az ilyen tevékenységben lévő arányos érdekeltségét veszik figyelembe az e bekezdésben leírt teszt alkalmazásában.
Az alábbi példák mutatják be a jelentősség követelményének alkalmazását.
1. példa
(i) V, belföldi illetőségű személy egy országban, amelynek nincs adóegyezménye az Egyesült Államokkal, meg akar szerezni egy amerikai pénzügyi intézményt. Mindazonáltal, miután az illetősége szerinti országnak nincs adóegyezménye az Egyesült Államokkal, a befektetés által létrehozott bármely osztalék az Egyesült Államok belső joga szerinti forrásadó alá esne. V egy magyar társaságot alapít, egy irodával egy kisvárosban, hogy befektetési tanácsadást nyújtson a helyi lakosok számára. Ez a magyar társaság megszerzi az egyesült államokbeli pénzügyi intézményt a V. által biztosított tőkéből.
(ii) Az egyesült államokbeli forrású jövedelem, amely olyan üzleti tevékenységből keletkezik az Egyesült Államokban, amely a magyar anyavállalat által folytatott befektetési tanácsadással függ össze. Mindazonáltal, a jelentősségi követelmény ebben a példában nem teljesül, ezért az osztalék az Egyesült Államok belső joga alatti, nem pedig a 10. cikkben (Osztalék) előírt kulccsal való forrásadó alatt marad.
2. példa
(i) S egy Magyarországon megszervezett, vezetett és ellenőrzött bankszervezet. S-nek számos helyi fiókja és ügyfele van Magyarországon, továbbá megfelelő személyzete, amely képes a banki szolgáltatásokat nyújtani ezen ügyfelek számára. Mindazonáltal, miután a banki piac Magyarországon versenytársakkal telített, S elhatározta, hogy Magyarországon kívül fiókokat kell alapítania, hogy bővítse üzleti tevékenységét. E terv alapján S az Egyesült Államok több nagyvárosában alapított fiókokat, hogy azok ugyanolyan jellegű banki tevékenységet folytassanak, mint Magyarországon. Idővel az egyesült államokbeli fiókok számottevően növekedtek, és most már méreteikben elérték S egész magyarországi tevékenységének méreteit.
(ii) S egyesült államokbeli fiókjainak üzleti tevékenysége kapcsolatban áll S Magyarországon folytatott üzleti tevékenységével. Mivel S-nek nagyszámú helyi fiókja és alkalmazottja van Magyarországon, S Magyarországon folytatott tevékenysége jelentősnek minősül a 22. cikk 3. bekezdés b) pontjának alkalmazásában.
3. példa
HUCo, egy magyar társaság, 100 százalékban tulajdonosa USCo, egy egyesült államokbeli társaság részvényeinek, és 50 százalékban a HUSub, egy magyar társaság részvényeinek. HUCo közvetlenül nem folytat aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet. USCo és HUSub aktív zeneipari tevékenységet végez. USCo-nak számos alkalmazottja van, akiknek a feladata új hangfelvételeket készítő művészek felfedezése. USCo szintén készít hangfelvételeket, foglalkozik gyártással és forgalmazással az Egyesült Államokban. HUSub alkalmazottainak feladata a felvételek reklámozása Magyarországon, valamint a forgalmazási stratégia kidolgozása Európa többi részére. Az egyesült államokbeli hangfelvételeket készítő művészek európai eladásai nagymértékben hozzájárulnak USCo nyereségességéhez.
HUCo kamat- és osztalékkifizetést kap USCo-tól. Ahhoz, hogy ezek a kifizetések jogosultak legyenek az egyezmény kedvezményeire a 22. cikk 3. bekezdése alapján, HUCo-t olyannak kell tekintetni, mint amely Magyarországon aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet folytat. A 3. bekezdés b) pontja alapján, mivel HUCo és USCo kapcsolt vállalkozások, a Magyarországon folytatott és HUCo-nak tulajdonított tevékenységnek jelentősnek kell lennie a USCo által folytatott tevékenység vonatkozásában. HUCo-t úgy kell tekinteni, mint amely teljesíti ezt a követelményt, amennyiben a HUCo-nak betudható tőke, jövedelem és bérköltség aránya legalább 10 százaléka és minden egyes arány legalább 7,5 százaléka a USCo-nak betudható tőkének, jövedelemnek és bérköltségnek. Minden, az utóbbi négy évben lezárt adózási évben az ezen társaságok kereskedelmi vagy üzleti tevékenységnek betudható tőkéje, bruttó jövedelme és bérköltsége a következők szerint alakult:
USCo | HUSub | |
Tőke ..................... $300 | $50 | |
Jövedelem ...............50 | 10 | |
Bérköltség ................60 | 10 |
HUCo-nak nincs olyan tőkéje, jövedelme vagy bérköltsége, amely betudható a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységnek. Mindazonáltal HUSub tőkéje, jövedelme és bérköltsége, amely a kereskedelmi vagy üzleti tevékenységhez kapcsolódik, a c) albekezdés alapján betudható HUCo-nak, mivel HUCo a HUSub-ban fennálló 50 százalékos tényleges tulajdonosi részesedése folytán kapcsolódik HUSub-hoz. Ennek megfelelően HUSub tőkéjének, jövedelmének és bérköltségének 50 százaléka betudható HUCo-nak. A HUCo-nak betudható összegek és a USCo megfelelő összegeinek százalékos aránya a következők szerint alakult:
HUCo | HUCo USCo százalékos arányában | |
Tőke .....................$25 | 8.3 | |
Jövedelem ..............5 | 10.0 | |
Bérköltség ...............5 | 8.3 |
Miután e százalékos arányok egyike sem haladja meg a 10 százalékot, HUCo nem teljesíti a fentiekben vázolt adóvédettségi követelményt. Ezenkívül a hároméves átlag szabályának alkalmazása sem változtat az eredményen, mivel a három megelőző évre vonatkozó összegek (és a belőle fakadó arányok) megegyeznek az első megelőző adózási év összegeivel.
Mindazonáltal HUCo jogosult lesz a kedvezményekre a USCo-tól kapott osztalék tekintetében. A HUSub által folytatott tevékenységek jelentősnek minősülnek USCo tevékenységével kapcsolatban, figyelembe véve az egyes társaságok hozzájárulásait a csoport egészének tevékenységéhez.
11. Hivatkozással az Egyezmény 22. cikkének (Kedvezmények korlátozása) 4. bekezdés a) pontjára, megállapítást nyert, hogy mindkét ország illetékes hatóságai általában megadják az egyezmény kedvezményeit a 22. cikk 7. bekezdés alapján olyan esetekben, amikor a kedvezményeket a 4. bekezdés alapján igénylő társaság legfeljebb 10 magánszemély közvetlen tulajdonában van, feltéve, hogy az ilyen magánszemélyek egyenrangú kedvezménye- zettek [a 8. bekezdés e) albekezdése szerinti értelemben] és a 4. bekezdés b) albekezdésének követelményei és minden az Egyezmény által a kedvezményekhez előírt kiegészítő követelmény teljesül.
12. A Magyar Köztársaság Kormánya arról tájékoztatta az Amerikai Egyesült Államok Kormányát, hogy értelmezése szerint az ebben az egyezményben foglalt kötelezettségei összhangban vannak az európai uniós tagságából származó kötelezettségeivel. Amennyiben a Magyar Köztársaság egy jövőbeni időpontban úgy találná, hogy ezen egyezmény szerinti kötelezettségei nincsenek összhangban azokkal a követelményekkel, amelyek Magyarországra, mint az Európai Unió tagjára alkalmazandók, bármelyik Szerződő Állam konzultációt kérhet az Egyezmény módosításának lehetséges tárgyalása tekintetében.
Megtiszteltetés továbbá számomra, hogy javasoljam Önnek az Amerikai Egyesült Államok Kormánya nevében, hogy a jelen jegyzék és Excellenciád erre adott megerősítő válasza, amelyben megerősíti, hogy Kormánya osztja ezeket az értelmezéseket, megállapodást fog képezni a Kormányaink között ezen pontokon és ugyanazon a napon lép hatályba, mint az Egyezmény.”
Tájékoztatni kívánom Önt arról, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya osztja Excellenciád jegyzékében foglalt megállapításokat. Van szerencsém ezért megerősíteni, hogy Excellenciád jegyzéke és ez a válasz jegyzék ezeken a pontokon Kormányaink között megállapodást fog képezni, amely ugyanazon a napon lép hatályba, mint az Egyezmény.
Fogadja Nagykövet Asszony legmagasabb nagyrabecsülésemet.
Kiváló tisztelettel:
Dr. Oszkó Péter
a Magyar Köztársaság
pénzügyminisztere”
The Government of the Republic of Hungary and the Government of the United States of America, desiring to conclude a Convention for the avoidance of double taxation and the prevention of fiscal evasion with respect to taxes on income, have agreed as follows:
1. This Convention shall apply only to persons who are residents of one or both of the Contracting States, except as otherwise provided in the Convention.
2. This Convention shall not restrict in any manner any benefit now or hereafter accorded:
a) by the laws of either Contracting State; or
b) by any other agreement to which both of the Contracting States are parties.
3. a) Notwithstanding the provisions of subparagraph b) of paragraph 2 of this Article:
i) for purposes of paragraph 3 of Article XXII (Consultation) of the General Agreement on Trade in Services, the Contracting States agree that any question arising as to the interpretation or application of this Convention and, in particular, whether a taxation measure is within the scope of this Convention, shall be determined exclusively in accordance with the provisions of Article 25 (Mutual Agreement Procedure) of this Convention; and
ii) the provisions of Article XVII of the General Agreement on Trade in Services shall not apply to a taxation measure unless the competent authorities agree that the measure is not within the scope of Article 24 (Non-Discrimination) of this Convention.
b) For the purposes of this paragraph, a „measure” is a law, regulation, rule, procedure, decision, administrative action, or any similar provision or action.
4. Except to the extent provided in paragraph 5, this Convention shall not affect the taxation by a Contracting State of its residents [as determined under Article 4 (Resident)] and its citizens. Further, except to the extent provided in paragraph 5 and notwithstanding the other provisions of this Convention, a former citizen or former long-term resident of a Contracting State may, for the period of ten years following the loss of such status, be taxed in accordance with the laws of that Contracting State.
5. The provisions of paragraph 4 shall not affect:
a) the benefits conferred by a Contracting State under paragraph 2 of Article 9 (Associated Enterprises), paragraphs 1 b), 2, and 3 of Article 17 (Pensions and Income from Social Security) and Articles 23 (Relief From Double Taxation), 24 (NonDiscrimination), and 25 (Mutual Agreement Procedure); and
b) the benefits conferred by a Contracting State under Articles 18 (Government Service), 19 (Students and Trainees), 20 (Professors and Teachers), and 27 (Members of Diplomatic Missions and Consular Posts), upon individuals who are neither citizens of, nor have been admitted for permanent residence in, that State.
6. An item of income, profit or gain derived through an entity that is fiscally transparent under the laws of either Contracting State shall be considered to be derived by a resident of a State to the extent that the item is treated for purposes of the taxation law of such Contracting State as the income, profit or gain of a resident.
1. This Convention shall apply to taxes on income imposed on behalf of a Contracting State irrespective of the manner in which they are levied.
2. There shall be regarded as taxes on income all taxes imposed on total income, or on elements of income, including taxes on gains from the alienation of movable or immovable property (real property), and taxes on the total amounts of wages or salaries paid by enterprises, but excluding social security and unemployment taxes.
3. The existing taxes to which this Convention shall apply are:
a) in the case of Hungary:
i) the personal income tax;
ii) the corporate tax;
iii) the surtax;
b) in the case of the United States: the Federal income taxes imposed by the Internal Revenue Code (but excluding social security and unemployment taxes), and the Federal excise taxes imposed with respect to private foundations.
4. This Convention shall apply also to any identical or substantially similar taxes that are imposed after the date of signature of the Convention in addition to, or in place of, the existing taxes. The competent authorities of the Contracting States shall notify each other of any significant changes that have been made in their taxation laws.
1. For the purposes of this Convention, unless the context otherwise requires:
a) the term „person” includes an individual, an estate, a trust, a partnership, a company, and any other body of persons;
b) the term „company” means any body corporate or any entity that is treated as a body corporate for tax purposes;
c) the terms „enterprise of a Contracting State” and „enterprise of the other Contracting State” mean respectively an enterprise carried on by a resident of a Contracting State, and an enterprise carried on by a resident of the other Contracting State; the terms also include an enterprise carried on by a resident of a Contracting State through an entity that is treated as fiscally transparent in that Contracting State;
d) the term „enterprise” applies to the carrying on of any business;
e) the term „business” includes the performance of professional services and of other activities of an independent character;
f) the term „international traffic” means any transport by a ship or aircraft, except when such transport is solely between places in a Contracting State;
g) the term „competent authority” means:
i) in Hungary: the Minister of Finance or his authorized representative; and
ii) in the United States: the Secretary of the Treasury or his delegate;
h) the term „Hungary” means the Republic of Hungary and, when used in a geographical sense, it means the territory of the Republic of Hungary;
i) the term „United States” means the United States of America, and includes the states thereof and the District of Columbia; such term also includes the territorial sea thereof and the sea bed and subsoil of the submarine areas adjacent to that territorial sea, over which the United States exercises sovereign rights in accordance with international law; the term, however, does not include Puerto Rico, the Virgin Islands, Guam or any other United States possession or territory;
j) the term „national” of a Contracting State means:
i) any individual possessing the nationality of that State; and
ii) any legal person, partnership, association or other entity deriving its status as such from the laws in force in that State;
k) the term „pension fund” means any person established in a Contracting State that is:
i) generally exempt from income taxation in that State; and
ii) operated principally either:
A) to administer or provide pension or retirement benefits; or
B) to earn income for the benefit of one or more persons described in clause A); and
l) the terms „a Contracting State” and „the other Contracting State” mean Hungary or the United States, as the context requires.
2. As regards the application of the Convention at any time by a Contracting State any term not defined therein shall, unless the context otherwise requires, or the competent authorities agree to a common meaning pursuant to the provisions of Article 25 (Mutual Agreement Procedure), have the meaning which it has at that time under the law of that State for the purposes of the taxes to which the Convention applies, any meaning under the applicable tax laws of that State prevailing over a meaning given to the term under other laws of that State.
1. For the purposes of this Convention, the term „resident of a Contracting State” means any person who, under the laws of that State, is liable to tax therein by reason of his domicile, residence, citizenship, place of management, place of incorporation, or any other criterion of a similar nature, and also includes that State and any political subdivision or local authority thereof. This term, however, does not include any person who is liable to tax in that State in respect only of income from sources in that State or of profits attributable to a permanent establishment in that State.
2. The term „resident of a Contracting State” includes:
a) a pension fund established in that State; and
b) an organization that is established and maintained in that State exclusively for religious, charitable, scientific, artistic, cultural, or educational purposes,
notwithstanding that all or part of its income or gains may be exempt from tax under the domestic law of that State.
3. Where, by reason of the provisions of paragraph 1, an individual is a resident of both Contracting States, then his status shall be determined as follows:
a) he shall be deemed to be a resident only of the State in which he has a permanent home available to him; if he has a permanent home available to him in both States, he shall be deemed to be a resident only of the State with which his personal and economic relations are closer (center of vital interests);
b) if the State in which he has his center of vital interests cannot be determined, or if he does not have a permanent home available to him in either State, he shall be deemed to be a resident only of the State in which he has an habitual abode;
c) if he has an habitual abode in both States or in neither of them, he shall be deemed to be a resident only of the State of which he is a national;
d) if he is a national of both States or of neither of them, the competent authorities of the Contracting States shall endeavor to settle the question by mutual agreement.
4. Where by reason of the provisions of paragraphs 1 and 2 of this Article a person other than an individual is a resident of both Contracting States, the competent authorities of the Contracting States shall endeavor to determine by mutual agreement the mode of application of this Convention to that person. If the competent authorities do not reach such an agreement, that person shall not be entitled to claim any benefit provided by this Convention, except for those provided by Article 24 (Non-Discrimination) and Article 25 (Mutual Agreement Procedure).